Az AIDS-gondolkodás

SZEMLE

965

pozíció) amely azt tartalmazza, hogy a település melyik megyében van, mi a jogállása (főváros, me- gyei jogú város, illetve község), ha város, megye—

székhely-e vagy sem. Tehát annak megállapitásá—

hoz, hogy egy adott település melyik megyében van és város-e vagy község, nem elég a településazonosí—

tó törzsszám, hozzá kell rendelni a területi jelzőszá—

mot is. Területi jelzőszámot minden település kap, és ezt a változásoknak megfelelően folyamatosan karban kell tartani.

A további csoportosítások különböző szempon—

tok (településhálózati kapcsolatok, idegenforgalmi adottságok, társadalmi—gazdasági fejlettség, mező- gazdasági tájkörzet) szerint meghatározott területi adottságokat jeleznek, és ezek elsősorban település- hálózati kutatások, elemzések elvégzéséhez, de gya—

korlati döntéselőkészítéshez is jól hasznosíthatók.

A csoportosítások (kódok) többsége nem fedi le az ország egész területét, az egyes kategóriákba csak a megadott kritériumrendszernek megfelelő települések kerülnek be. A kistérségi és a mezőgaz- dasági tájkörzet kód viszont kiterjed minden telepü—

lésre, valamennyi település tartozik valamelyik kód- hoz.

Az utóbbi évek munkájának eredményeként 1994. január l—jei hatállyal került a rendszerbe a körjegyzőség kód, a kistérségi kód és a gazdaságilag elmaradott település ,94 elnevezésű kód.

A tanácsrendszer megszűnésével a területi szám—

jelből töröltük a tanácsrendszeren alapuló csopor- tositásokat. A települések alá- és fölérendeltségi viszonyai megszűntek, de az önálló önkormányza- tok egyes feladataik megoldására együttműködhet- nek. Egyes községek önkormányzatai közigazgatási feladataik ellátására körjegyzőséget hoztak létre, ennek jelölésére állítottuk elő a körjegyzőséget jelö- lő csoportosítást. Ebből megállapítható, hogy az adott település körjegyzőséghez tartozik-e, és me—

lyik településen működik a körjegyző. (A körjegy-

zőséghez nem tartozó településen önálló jegyző lát—

ja el a munkaköréhez tartozó feladatokat.) Az állo- mány karbantartását a Belügyminisztérium illeté- kes munkatársainak segitségével lehet biztosítani.

A kistérségi rendszer kialakítása és beépítése a területi számjelbe több év munkájának eredménye.

Az önkormányzatok, a településhálózattal foglal—

kozó kutatók, elemzők részéről sürgető az igény a települések valódi kapcsolatrendszerén alapuló kö- zépfokú vonzáskörzetek, kistérségek meghatározá—

sára. A KSH megyei igazgatóságai és az önkor- mányzatok, kutatóintézetek munkatársainak segít- ségével erre sor is került. Felmértük, hogy jelenlegi kapcsolatrendszereik alapján az egyes települések főként mely városhoz, illetve településhez vonzód—

nak a közlekedési viszonyok, a munkába járás, a középfokú ellátás igénybevétele alapján. Egy tele- pülés csak egy centrumhoz tartozhat. Az így kiala—

kult kistérségi rendszert, településlistát a KSH véle- ményeztetésre megküldte a szakmai partnereknek.

Az észrevételek, módosítások átvezetése után a rendszer 1994-ben beépült a területi számjelbe.

A gazdaságilag elmaradott település ,94 kód kia- lakításával kapcsolatos munkák a területfejlesztési támogatások, irányelvek és a kedvezményezett te—

rületek besorolásának feltételrendszeréről szóló 84/

1993. (XI. ll,) OGY. határozat alapján kezdődtek el. A minisztériumok közötti egyeztetések után a KSH elkészítette a kedvezményezett települések lis—

táját, amelyet a 161/1993, (XI. 17.) Korm. rendelet mellékletében tettek közzé. Az 1994-es területi számjelrendszer ezt a besorolást is tartalmazza.

A rendszer továbbfejlesztése, a meglevő csopor—

tosítások felülvizsgálata a KSH folyamatos fela- data. Ez általában igen hosszadalmas, sokoldalú egyeztetést igénylő munka, ezért erre viszonylag

ritkán kerül sor. *

Nagyné dr. Szauter Edit

MAGYAR NYELVÚ SZAKIRODALOM

AZ AlDS—GONDOLKODÁS

A Szociálpolitikai Értesítő Könyvtára. T-Twins Kiadó

—— MTA Szociológiai Intézet —— Max Weber Alapítvány.

Budapest. 1994, 172 old.

A kötet szerkesztőjét és válogatóját, Léderer Pál szociológust az Egy betegség társadalomrajza alcí—

mű anyag összeállítása során nem az AIDS orvosi vonatkozásai foglalkoztatták, hanem az egyes em—

ber, illetve a társadalom magatartásának alakulása, megváltozása abban a veszélyhelyzetben, melyet

korunkban az AIDS-fenyegetettség testesít meg.

Többek között arról ír előszavában, hogy a félelem félelmetes reakciókat képes kiváltani, és olyan ne- gatív erőket kelthet életre, melyeket hajlamosak vagyunk a múltba utalni. Minden társadalom ki- dolgozza —— ahogyan kidolgozta a történelem folya- mán mindig —— a maga válaszát a kiszolgáltatottság okozta problémákkal szemben, és ehhez megterem—

ti az ideológiáját is.

Az AIDS társadalmi kötelékekre gyakorolt rom—

boló hatása nem lebecsülhető veszély korunkban a

966

gyakorló demokráciák esetében sem, A kialakuló- ban levő jogállamiság keretei között élő, bizonyta—

lan, szorongó magyar állampolgár számára a má—

sutt is társadalmi problémaként ismert—kezelt je- lenség tanulmányozása segítheti a nem létező pár—

beszéd s a társadalmi méretekben alig jellemző tole- rancia létrejöttét. Tehát nem valamifajta orvosi ér- telemben vett prevencióról van (lehet) szó, e kötet elolvasása kapcsán emberségünkhöz jutunk köze- lebb.

A szerkesztő bevezető sorait követően tizennégy tanulmány található a kötetben, melyeket sorrend- jük szerint ismertetünk.

Johan Goudsblom ,,A nagy járványok és a civili—

záció folyamata" c., kultúrtörténeti érdekességek- kel illusztrált tanulmányában a nagy járványokhoz kapcsolódó civilizációs folyamatok történetét te- kinti át. Igyekszik olvasóját megszabadítani attól az elterjedt, de anakronisztikus szemlélettől, mely nap—

jaink betegségmegelőzéshez, a ,,higiénizáeió"-hoz kapcsolódó vélekedéseit vetíti vissza a múltba, és azt mint a jelen szemlélethez vezető önálló fejlődési pályát értelmezi. A valóságban, úgy tűnik, a folya- matok inkább fordítva játszódtak le, a viselkedési szabályok módosulásukat követően bizonyultak hi—

giénésen helyesnek.

1500 és 1900 között a társadalmi érintkezés ter- mészete alapvetően megváltozott. A közvetlen érintkezéshez egyre fokozódó feszélyezettségérzés társult, az emberi testek közé ,,affektusok láthatat—

lan fala" épült. Az illemtankönyvek a XVIII-. szá- zad vége felé figyelmeztettek: kerülni kell minden olyasmit, amit mások visszatetszőnek találnának.

,,Della Casa a Galateóban arra bátorítja az olvasót, hogy ne mosson kezet, ha visszatér a mellékhelyi- ségből, mivel ez kellemetlen gondolatokat ébreszte- ne másokban." (13. old.)

A szerző értékelése szerint például a villa haszná- latának elterjedését (korábban közös tálból kézzel ettek és csak utána mostak kezet) sem az egészségü—

gyi megfontolások segítették, hanem az, hogy olyan kézügyesse'get feltételezett, ami a kontroll, a dis- tinkció jelzése, eszköze lehetett, és ezáltal mintegy a ,,feszélyezettség-me'rce" megtestesülése volt. A köp—

ködés középkorban elterjedt szokásának elhagyása vagy a mosakodás terjedése sem higiénés-megfonto—

lások eredménye volt, hanem a finomuló, távolodó kapcsolatokban másokra — főleg a náluk előke- lőbbekre — való ,,tekintettel levés" következmé- nye.

Áttekintve a nagy járványok (lepra, pestis, szifi—

lisz, kolera) terjedését akadályozó egyéni, illetve társadalmi védekezés alakulását, a szerző úgy talál- ja, a lepra anélkül tűnt el, hogy a terjedés természe—

szer/tu;

téről valamit is tudtak volna. A fertőzéstől való félelem működése mégis példa lehet. A szerző — másokkal szemben —— úgy találja, a fertőző betegek elkülönítésekor nem a fertőzés, hanem a leprások elleni küzdelemről volt szó. A leprát Isten által kirótt büntetésként értelmezték, akit elért, azt meg- bélyegezték és száműzték, az undor és a félelem motiválta a velük való bánásmódot. Egyházi szer- tartás során a leprást mintegy kivetettek az élők sorából, és ezt követően a velük kapcsolatos min—

den társadalmi érintkezés, ruházatuk messziről megkülönböztető jellege stb. rituális és meghatáro- zott volt. Bizonyos ünnepnapokon azonban számű—

zetésüket feloldották, és számos irodalmi nyoma

van a velük szembeni alkalmi együttérzésnek és irgalomnak. írások szólnak azokról, akik halálos bűnük miatt bünhődtek leprával, és akiket bűnbá—

natuk meggyógyított, vagy akiket szentek és ártat- lanok csókja, az eliszonyodáson úrrá lett irgalmas- ság váltott meg.

A pestis terjedéséről sem voltak ismereteik, de az hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy szemben a lép—

rával, tömegesen és gyorsan gyilkol. A rettegés és a végveszély reakciói a menekülés, kitérés, agresszió.

Az idegenektől, illetve a betegség behurcolásától való félelem az irántuk való gyűlöletet váltotta ki (üagelláns mozgalmak, zsidók üldözése, máglyára küldése). A politikai intézmények azonban ezalatt megerősödtek, és a XV. század végétől az észak—

itáliai nagyvárosokban kialakultak az ,,egészségü—

gyi tanácsok". Megelőző intézkedésekkel (a hajók vesztegzárba küldése), információs hálózat kiépíté- sével igyekeztek akadályozni a járvány terjedését.

Az egészségügyi szokások azonban alig változtak, a járványok ehhez túl gyorsan terjedtek. A gazdagok ,,kicselezték" a pestist, vidéki birtokaikon tartóz- kodva, a kor szegény tömege megszokta a nyomort, a betegséget, a korai halált.

A szifilisz a XV. század végén érte el Európát.

Már tudták, hogy minden betegség fertőzéssel ter- jed, melyet a közelség, a szenny, a szennyezett leve- gő és viz ad tovább. Bezártak a nyilvános gőzfür- dők, igénnyé vált a fogadókban a tiszta ágynemű, a nem közösen használt edény. De még ekkor is fő motivum a minden rendű és rangú emberrel való összekerülés kivédése, a társadalmi szennyezettség elkerülése. Minthogy a szifilisz (melyhez kezdettől a züllöttség képzete társult) a legmagasabb köröket is elérte, és a járvány rohama után is egyaránt érinthe—

tett arisztokratát és közrendüt, nem vált szégyenné.

A pestis megszűnt, de az Ázsiából érkező kolera a XIX. században már eltökélt harcot váltott ki.

Nyilvánvalóvá lett ekkorra, hogy a járvány nem áll meg a paloták bejáratánál. A nyomortelepek felszá-

SZEMLE

967

molása (melyek a fertőzés gócpontjai voltak) közér- dekké vált, a félelem a veszélyes munkásosztálytól a civilizációs folyamat új szakaszához vezetett. A sze- génység (melyhez a büdösség fogalma társult) ,,ve—

szélytelenítése" vezetett el immár a valódi egészség- ügyi reformokhoz, az infrastruktúra kiépítéséhez:

ekkor épültek tömegesen a víz— és szennyvízelvezető csatornák és a kórházak.

A XIX. században tehát közüggyé vált a higiéni- záció és jelentős eredményeket hozott. A XX. szá- zadra az egyéni felelősségre terelődött a figyelem, és az egészségügyben a specifikus, meghatározott cso- portokat célzó intézkedések kerültek előtérbe.

Goudsblom tanulmánya az AIDS-re adott társa—

dalmi válaszok előzményeiről szól tehát. Láttuk, hogy amig a betegségek terjedésével kapcsolatban hiányoztak az ismeretek, addig a betegségek áldo—

zataival, lehetséges hordozóival szemben ellensége- sen, durván lépett fel a társadalom. Amerika és Európa századunkra hozzászokott, hogy a köze—

gészségügyi helyzet és az egyén egészsége érdekében vállalt személyes felelősség következtében nagyjá—

ból mindenki jó egészségben megért magas életkort remélhet. Az AIDS betörése és az orvosi szakma tehetetlensége ezért váratlanul és készületlenül érte a társadalmat.

A járványokról, kezelésük módjairól, a társada—

lom egészét érintő jelentéstartalmáról, politikai cé- lokra történő fel—, illetve kihasználásának lehetősé- géről, ,,hagyományairól" és mai tapasztalatairól ír Chantal Beauchamp, a második tanulmány szerzője ,,Amikor a beszéd kibicsaklik" c. írásában. Kik, mire, hogyan használják fel az információkat, mi- ként adagolják, és ezáltal szándékosan milyen indu-

latokat keltenek, erre említünk néhány példát. Az 1832—es kolerajárvány idején a ,,. . .kolera elleni harc fokozatosan átalakult: a trágyadombok felszá—

molását célzó akciók a szegények elleni agresszív támadássá fajultak". (36. old.) Korunk egyik példá- ja, ahogyan a szélsőjobb oldali Jean-Marie Le Pen használta fel 1987-ben választási céljaira az AIDS- szel kapcsolatban könnyen felkorbácsolható indu- latokat. Ime, örök dilemma az adatok ,,tálalása", az információközle's.

A tudomány elkötelezettjei a megismerés dina- mikájából adódóan a kétkedés, a hipotézisek (ideig- lenes igazságok), az árnyalt megfogalmazás hívei, ez azonban magában hordja a veszélyt: bizonyta—

lanságot kelt. Ha az eredményeket bizonyosságként

tálalják, időnként radikális váltásokat kell vállalni,

és ez megint bizalomvesztést eredményez. A politi- kacsinálók stíluskülönbségei, a pánikkeltés, illetve a veszély bagatellizálása vagy épp az újabb és újabb gyógymódok okozta eufória a politikai erők eszkö-

zévé lehet. Meggyőző, a közelmúltat idéző illusztrá- ciók sorát olvashatjuk arról, hogy amikor eltérő érdekek és koncepciók ütközéséről van szó, az a személy határozza meg, mi a helyes, aki a hatalom- mal rendelkezik.

Allan M. Brandt ,,Az AIDS történelmi szem—

szögből" c. tanulmánya négy ,,leckében", a már ko—

rábban is ismert, nemi úton terjedő betegségek tör-

ténetén keresztül közelíti az AIDS-problémát. ,,A

betegségtől való félelem erősen befolyásolja az or- vosi megközelítésmódokat és a közegészségügyi po- litikát", ez az l. lecke címe, és a szifilisz története az analógia Példája (és gondoljunk itt arra, az AIDS- től való félelem ugyanigy motivál napjainkban), hogy az első világháború idején az Egyesült Álla- mok haditengerészete eltávolíttatta csatahajóiról a kilincsgombokat, állítva, hogy sok tengerésze ezál- tal fertőződött meg. Abban, hogy HIV-fertőzött gyermekeket kitesznek az iskolából, vagy orvosok megtagadják fertőzött betegek kezelését, a félelem tükröződik. A 2. lecke arról szól, hogy a felvilágosí- tás nem elegendő, noha fontos elem a járvány fel-

tartóztatásához, különösen, ha eljut az ún. oélné-

pességekhez. A 3. leckében a kényszerítő jellegű intézkedések, vagyis a kötelező szűrések aránytala- nul magas fajlagos költségeiről és a kötelező elkülö-

nítés esetleges hozadékairól, az általuk okozott mo-

rális károkról szól. A 4. lecke tanulsága: tudnunk kell, a hatékony, a betegek életét meghosszabbító vakcina feltalálása a vírusátvítel problémáját nem oldhatja meg, hiszen a hosszú tünetmentes időszak alatt a fertőzés továbbterjed.

Mirko D. Grmek ,,A pandémia biológiai és társa-

dalmi feltételei" 0. tanulmánya a pandémia (világ- méretű járvány) okozta katasztrófa kialakulásának biológiai, tásadalmi feltételeiről ír, Az AIDS terje—

dését a szakemberek vagy egy hirtelen nagyon fertő—

zőképessé vált vírusmutáció megjelenésével, vagy a XX. századra jellemző gyors szociális változásokkal (erkölcsi fellazulás, migráció, közlekedés fejlődése stb.) magyarázzák. A szerző ezek mellé emeli az általa pathocönózisnak nevezett tényezőt, melyen egy meghatározott népességet érintő valamennyi be- tegség gyakoriságának egyensúlyát érti. Az AIDS- vírus nagyon változékony, így gyakran képződhet- tek régebben is nagy fertőzőképességű törzsek. Pa- radox módon ezek nem okozhattak járványt, mert hordozójukat megsemmisítették mielőtt az tovább- adhatta volna. A ,,szelid együttélés"-re képes tör—

zsek kialakulása, valamint az életképes retrovírus-

sal fertőzött emberek életben tartása jelentik azt az atomrobbantáshoz hasonló készülődést, mely a jár—

vány kitörését megelőzte. A terjedéséhez alkalmas típusú szexuális kapcsolatok tömeges előfordulása,

968

illetve a vérkészítmények használata olyan népessé- gel találkozott, melyben — a pathocönózis történel—

mi dinamikájából a mostani járványra következtet- ve —— a ,,talaj" szinte előkészített volt. A szerző szerint a történelem során az egyes népcsoportokat mindig körülbelül fél tucat gyilkos kór tizedelte, s ha valamelyik eltűnt, jött helyette másik. Az utóbbi kétszáz évben ezek egyre idősebb korosztályokat érintettek. A fertőző betegségek visszavonulásával (például a XX. századra jellemző tüdősorvadás és egyéb tuberkulotikus betegségek előbb krónikussá ,,enyhültek", majd szinte eltűntek) a halálozás, majd a morbiditás is erősen csökkent, Közben azonban fennmaradtak, és alkalmas körülmények között (háború, éhínség) újból tömeges járványokat okoztak (okoznak) régen nem tapasztalt betegségek kórokozói (kiütéses tífusz, kolera). így maradhatott az AIDS sokáig a háttérben, és még a járvány kez- detén is nehezen _ sokszor csak a boncolás során

— vált felismerhetővé. (A betegség kifejlődését, a lappangási időt lerövidíti, ugyanakkor sok esetben

elfedi, sőt kialakulását megelőzi a vírusos, bakteriá-

lis fertőzöttség, például a tuberkulózis). Akkor lob—

ban fel igazán és jelentkezik járványként az AIDS, amikor a többi fertőző betegség már nem akadály számára?

A kötet címadó írásának szerzője Pascal Hinter- meyer. ,,Az AIDS—gondolkodás" c. tanulmánya az AIDS-nek és annak a világnak a viszonyáról szól, melyben megjelent, és melyről úgy látja, meghatá- rozó fontosságú korunk értelmezésében. A társada- lom sebezhető és tehetetlen, önmaga megvédésére képtelen a váratlan egészségügyi vagy egyéb (terro- rizmus, erdőtűz stbi) támadásokkal szemben. Meta- foraként adódik az AIDS, amint kicsúszik a moder—

nitás korlátaiból, és még csak nem is a legöregebbe- ket, legszegényebbeket sújtja leginkább. A halál, mely még kétszáz éve a társadalmi élet középpont—

jában állt, a róla való gondolkodás, felkészülés ki- tüntetett fontosságú volt az egyén életében is, mára orvosi ügy és higiéniai megfontolások tárgya lett.

Amikor pedig —— mint az AIDS esetében —— nagy—

részt fiatalokat sújt, az a gyógyító vállalkozás, a tudomány kudarca, és alig feldolgozható. A terje- delmi korlátok miatt csak jelezhetem, hogy a ko—

rábbi tanulmányokhoz képest e cikkben újabb tör—

ténelmi-irodalmi párhuzamokat ismerhetünk meg, az ökológiai, illetve az AIDS-gondolkodás összeve- tése során pedig a közös tanulság, hogy: ,,. . .a szabályozás folyamatának fontosságát éppúgy tu- domásul vegyük, mint törékenységét'i (65. old.)

Michael Pollak ,,Az AIDS és az igazság" c. írá—

sában korunk szexuális forradalmára és annak fő—

szereplőjére célozva az AIDS-t, ,,mint a szabadság

korának végét" emliti. Ismertté vált a rizikócso- port, és bárki megtudhatja, fertőzött—e. Az AIDS által fenyegetett társadalom az egyéni szabadság és a társadalmi tolerancia, a veszélyhelyzetre való reagá- lás in vivo kísérleti terepévé vált, és félelmetes erővel kerülnek felszínre az amúgy is meglevő bizonyta- lanságok, feszültségek, a kezelésük megoldatlansá—

gából fakadó és ennek kapcsán feltörő indulatok. A gyakorlat és a politika megoldandó dilemmája: ho- gyan lehet felesleges félelemkeltés nélkül érvényre juttatni a prevenciós politikát, illetve hogyan védhe- tő egyszerre az emberi élet és az egyéni szabadság.

Francoíse Moncomble ,,A koton filozófiája" c.

írása szelíden ironikus hangon indul. A gumióvszer ,,rémuralrnáról" szól, illetve arról, miként változott pár év alatt az Emanuelle jelképezte romantikus, abszolút szenvedély, a szerelem és bizalom talaján beteljesülő vágy a ,,fenntartással véghez vitt eggyé- olvadás" kultúrájává. Azok, akik észérvekkel igye—

keznek indokolni (hiszen a létünk függ tőle), illetve technikai vagy akár esztétikai részletkérdéssé eme- lik a koton használatát, megfeledkeznek a bensősé—

ges kapcsolatok kialakítása során hozzáfűződő lel- ki aggályokról, viszolygásról. Pontos és szellemes táblában, személyiségtípusonként foglalja össze a szerző, hogyan alakul az első együttlét az AIDS, illetve a koton használata jegyében.

Komoly, szomorú és nosztalgikus az írás a to- vábbiakban, amikor az eggyéolvadás modelljének válságáról ir, mely az érzelmek és a gyakorlat, a szavak szintjén is bekövetkezett abban a pillanat- ban, amikor e fordított sztriptíz elfogadásával, a romantikus struktúrától teljesen idegen, ,,politikai"

döntés kockázatának vetjük alá magunkat. A to—

vábbiakban a kapcsolatok alakulásának drámai ké- pei, az érzelmi leépülés, a páros lét kiüresedése kö- vetkeznek, majd a magányossá válás stációi, a ,,he- lyettesítés" (vitaminkészítmények, testépítészet, tisztaságmánia stb. az idegenkedés és ,,kulturális onánia") korszakának képét vázolja.

Jeffrey Weeks ,,Szerelem fagyos légkörben" c.

írása bevezetőjében számszerűen bizonyítja a ve- szélyt. (Az új esetek száma —— az Egyesült Király—

ságról van szó — tízhavonként megkétszereződik.) A társadalom válaszait, az ,,új moralizmus" megje- lenését —-—— és főként a jobboldal reagálását —— ismer- teti ezután, valamint a kormányzat lehetséges és megvalósult lépéseit és belső harcait a radikálisabb szexuális nevelési program bevezetése érdekében.

Szól a küzdelem emberi nehézségekről, költségkiha—

tásokról és hangsúlyozottan a lépten—nyomon meg- nyilvánuló diszkriminációról.

Geraldine Peacock ,,Szociális munka, AIDS és HIV-fertőzés" c. tanulmányában a szociális szolgá—

SZEM LE

969

latok szerepéről ír, és a támogatás, a megfelelő

finanszírozás és képzés megvalósulásáért érvel. Be- mutatja a tájékozatlanságból, illetve a tájékoztatás- ból (és szándékos, szenzációhajhász félretájékozta—

tásból) eredő aggasztó jelenségek sorát. Az AIDS- probléma nem tekinthető (mert így meg sem oldha—

tó) kizárólagosan orvosi feladatként, a jelenség csak pszichológiai, szociális támogatással, aktív közös—

ségfejlesztés révén kezelhető. Az agresszív reklámo—

zön, a ,,Halálos vírus jár közöttünk" tipusú, gyász- zenével kisért szlogenek csak a rémületet és a zűrza—

vart növelték a szociális munkások között is. A nyelvhasználat (a szavak tettbe fordulása) és a szo—

ciális munka esélyei közti összefüggések, illetve a tapasztalat és a képzés, az együttműködés formái- nak kiépülése révén hatékonyabbá váló és főként a koordinált gondozás területére koncentráló szociá- lis ellátás jövője az írás legfontosabb célja és mon- danivalója.

Pascal Hintermeyer ,,Az előre bejelentett halál kísérőjelenségei" c. írásának legszebb, legérdeke- sebb részei a szeropozitivnak bizonyult személyek belső átalakulásáról szólnak.

Patrick Wachsmann ,,Az AIDS avagy a félelem kezelése a jogállamban" c. tanulmányának alcíme is lehetne a benne idézett felmérés címe: ,,Terrorizmus és AIDS. A félelem évtizede". Az adatok szerint Franciaországban a megkérdezettek 72 százaléka

az AIDS—szet, 37 százaléka a terrorizmust tartotta az elmúlt tíz év világot átforrnáló ,,eseményének".

A liberális állam (ön)korlátozott lehetőségeit fon- tolgatva két betartandó alapelvről beszél: ,,. .. el kell kerülni a kivételes törvénykezést, és meg kell tiltani az államnak, hogy beleavatkozzék az állam- polgárok személyes választásaiba". (125. old.) Az egészség védelme arra kötelezi az államot, hogy biztosítsa az ismeretek és az eszközök eljuttatását az érdekeltekhez, a marginális vagy hátrányos hely- zetűekhez is.

Ronald Bayer ,,AIDS, privátszféra és felelősség"

c. írása az egészségkárosító szokásokkal szembeni állami felelősségvállalás, korlátozás lehetőségeiről, a vele kapcsolatos vita tanulságairól ír. A Rockefel—

ler Alapitvány elnökének írásában a következő 01- vasható: ,,. . . a közösségi következményekkel járó önromboló viselkedésformákat tovább már nem lehet eltűrni. Egész egyszerűen túl sokba kerülnek".

A homoszexuálisok fürdói körül fellángolt vita, mely végül ezek bezárásához vezetett, szimbolikus jelentőségű. A járványra vonatkozóan hatása nemi- gen volt, viszont a ,,meleg" politikai, orvosi és tár- sadalmi szervezetek többségét védekező pozícióba kényszerítette, álláspontjukat —— mindenfajta kény- szerítő intézkedéssel szemben _ tovább mereví-

tette. A kötelező szűrést a véradók, a szerv- és spermadonorok esetében tiltakozás nélkül bevezet- hették, a többi esetben (fegyveres szolgálat, külföldi kiküldetés, illetve biztosításhoz vagy bebörtönzés—

hez kapcsolódóan), ahol ez a kirekesztés, végszük- ségben a karantén eszközévé válhatott volna, és feltételezte (előre szankcionálta) a fertőzöttek adott, a fertőzés továbbadásának lehetőségét rejtő szexuális magatartását, elvetették. Fenyegetőzés he- lyett az önvédelemmel kapcsolatos személyes fele- lősségtudat erősítése a járható út, szögezi le a szerző.

Alain Sobel és Frangoíse Héritier-Augé ,,Az etikai elkötelezettség" c. irásuk elején a hagyományos jár- ványokhoz képest eltérő sajátosságokból eredő kö—

vetkezményekre hívják fel a ügyelmet. Hangsúlyoz- zák, a HIV-fertőzés _, mely megfordithatatlan —— a halálos betegség kitörésének csupán igérete, olyan esszenciális életnedvek közvetítésével terjed, me- lyekre az identitásról, a rokonságról, a házasságról stb. alkotott egész emberi gondolkodásunk felépült.

Most, a gyanakvás korában ezek a nedvek ,,zabál—

ják fel" az embert és kapcsolatait. Ilyen körülmé—

nyek közt ,,. . . az egyén és az ember megvetésére csábító kísértéssel szemben, a forrongó szenvedé—

lyek és hatalmi harcok körülményei közt is az érte—

lem, a tudomány és az ethosz szabályait kell alkal- mazni, figyelmeztetett Francois Mitterand elnök 1989—ben. A szerzők alapvetőnek tartják az AIDS- nek a fertőző betegségek közti szerepeltetését, ami az esetek névtelen kezelését biztosítja. Ez feltétele a szeropozitivakkal való együttműködés kialakításá- nak. Ha ugyanis a nemi betegségek közé sorolnák, a francia Egészségügyi Törvény szerint kényszerm—

te'zkedések (akár börtön) vonatkozhatnának rájuk a gyógykezelés elutasítása esetén. Indokoltnak lát- szik az immunológiai teszt eredményétől függő ki- vételes (térítésmentes) ellátás biztosítása; a véletle- nül sérült egészségügyi személyzet megelőző kezelé—

se azonban még több szempontból vitatott. Etikai problémák sora merül fel a betegeknek terápiás kísérletekben való részvételével, valamint HIV- pozitív férj esetén a nő donoros megtermékenyítésé- nek engedélyezésével kapcsolatban.

Daniel Berra ,,AIDS —— a jogi felelősség és a kártérítés kérdései" c. tanulmánya a jogi aspektust vizsgálja, és két tipikus esettel indít: az egyikben a munkáltatót azért kötelezték kártérítésre, mert nyil—

vánosságra hozta alkalmazottjának betegségét, a másik esetben a munkáltató azért a balesetért volt felelős, melynek következtében fertőzött vérből ké- szült vörösvérsejt-koncentrátumot kapott a kártérí- tésért pert indító alkalmazott. Várható, hogy a napi munka során megfertőződött egészségügyi dolgo- zók is perelni fognak. Az okozott kár miatt azon—

970

ban felelősségre vonható lehet és így akár kártérí—

tésre kötelezhető az az AIDS-beteg, aki a fertőzést tovább adja. A betegség nem vétség, de a (főként szándékosan vagy hanyagságból) felelőtlen veszé- lyeztetés más megítélés alá esik. Az amúgy is halálra ítélt beteg felelősségre vonása azonban további, nemkívánatos, megtorlásra alapozott társadalmi reakciókat indíthatna el. A szerző számos, a ,,pró- baperek" során felmen'ilt jogtechnikai nehézséget ismertet, és bemutat néhány kompromisszumos megoldást.

Az ismertetett fájdalmasan szép, izgalmas kötet összefoglalására talán Jeűrey Weeks —— a borító hátoldalán is kiemelt — mondatai a legalkalmasab—

bak: ,,Az AIDS sokkal több orvosi problémánál.

Vakító fénnyel világítja meg a modern világ bonyo- lultságát, ellentmondásait, megosztottságát és szűk—

ségleteit. Sok nehéz morális és politikai; kihívást hordoz magában. Ma még túl korai lenne meghon—

dani, hogy mit kezd ezzel a világ."

Gábor Mária