STATISZTlKAl IRODALMl FlGYELÖ
1155
avatkozásra lehet szükség. A témával fog- lalkozó egyéb tanulmányok meg éppen köz- vetlen kapcsolatot tételeznek fel a jövede- lem és az inflációs ráta alakulása között.
D. Currie tanulmánya az infláció olyan át—
fogó elméleti modelljének a felállítását kí- sérli meg, amely a költségvetési hiány, a jövedelem és az inflációs ráta közötti köl- csönös hatások kimutatását tűzi ki célul.
Vizsgálati eredményeinek birtokában kifejti véleményét abban a kérdésben is, hogy mi okozza vagy okozhatja (: hiperinflációs gaz—
dasági életben az inflációellenes politika sikertelenségét. Egyesek szerint ez elsősor—
ban akkor következik be, ha a kormányok szívós destabilizációs bank— és kamatpoliti- kát folytatnak. Currie viszont a hangsúlyt inkább az állami költségvetési és adópoli- tikára helyezi, mivel véleménye szerint a balszerencsés inflációs politika oka általá—
ban az, hogy a kormányok képtelenek mind a keresleti, mind a kínálati oldalon fellépő nagyszámú tényezővel szemben erélyes költ—
ségvetési és adópolitikát folytatni. A Cur- rie-féle inflációs modellben a gazdasági sta- bilitás semmiképpen sem független az inf- lációs ráta nagyságától; ennek az össze- függésnek a kimutatását azonban a koráb- bi modellek általában elmulasztották. Ha viszont sikerül a vásárlóerő—mennyiség és a költségvetési helyzet között explicit kap- csolatot kimutatni, az összefüggések nem lí- neáris jellege szigorú felső határt szab a gazdasági stabilitással még összeegyeztet—
hető infláció mértékének.
Currie inflációs modellje öt egyenletből áll, amelyek a pénzkínálatot, a pénzkeres- letet, az inflációs rátát, az anticipált inf- lációs rátát, valamint a költségvetési de- ficitet határozzák meg.
A nemzeti jövedelemhez viszonyított forga- lomban levő pénzmennyiség (pénzkínálat) negatív kapcsolatban áll a várható inflá- ciós rátával (mint exogén tényezővel). A második egyenlet a valóságos inflációs rátát határozza meg; az összefüggés sze- rint ez a nemzeti jövedelem alakulásától (a nemzeti jövedelemnek a trendtől való eltérésétől) és a várható inflációs rátától függ. Ez az összefüggés lényegében a ke—
resleti többlet egyenletének is felfogható.A várható (a folyó megfigyelési időszakra várt) és a tényleges inflációs ráta különbsége szolgál ismét alapul — sztochasztikus össze—
függés alakjában — a továbbiakban vár- ható inflációs ráta meghatározásához. A költségvetési hiány ugyanakkor a pénz—
mennyiségtől, az inflációs rátától és a nem- zeti jövedelem növekedésétől függ. éspedig identitás formájában úgy, hogy a költség—
vetési hiány egyenlő a pénzmennyiség nö—
vekedésével, hozzáadva ehhez azt az össze- get, amely a nemzeti jövedelem és a költ—
7—
ségvetési hiány arányának változatlan szin- ten való tartásához szükséges. Egy további egyenlet pedig ismét azt fejezi ki, hogy a költségvetési hiány abban a mértékben nö- vekszik, ahogy a nemzeti jövedelem, illetve a pénzmennyiség és a nemzeti jövedelem aránya változik; ugyanakkor növekvő függ- vénye az inflációs rátának is. Sajnos a ta- nulmány nem közli a modell statisztikai ada—
tok alapján való verifikációját. stabilitástu—
lajdonságait viszont mind matematikailag.
mind grafikus módszerrel kimerítően elemzi.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
PEKSEV, J.:
A KGST-ORSZÁGOK EGYUTTMÚKUDÉSE A KÖZFOGYASZTÁSI TERMÉKEK GYÁRTÁSÁBAN
(Dolgoszrocsnaja celevaja programme szotrudni- csesztva sztran—cslenov SZÉV v oblaszti proizvodsztva tovarov narodnogo potreblenija.) — Planovoe Hoz—
iaisztvo. 1979. 11. sz. 93—99. p.
A KGST-országok közötti együttműködés egyik fontos jövőbeni területe a közfogyasz- tási termékek gyártása. Ennek bázisául a résztvevő országok által eddig elért termelési színvonal, a könnyűipari szakosítás és a ko- operáció már bizonyos mértékben kialakult módozatai szolgálnak. Ugyanakkor azonban a könnyűiparban a szakosítás és a kooperá- ció alapját képező gazdasági indítékok ke—
vésbé nyilvánvalók, mint például a gépipar- ban. Ezért az eddiginél szélesebb körű a—
lapkutatásokat kell végezni abból a célból.
hogy az ipar gyorsabban reagálhasson a fogyasztói igények változására, az új tipusú kereslet által körülhatárolt szükségletekre. Az egyik cél az, hogy az egyes országokban más és más időben hiányzó cikkekből az igényeket az adott helyen a megfelelő idő—
ben elégíthessék ki.
E problémák a közfogyasztási termékek gyártása terén elfogadott célprogram meg- valósítása révén oldhatók meg. A célprog- ram kiterjed a választék bővítésére, a ter- melt gyártmányok minőségének emelésére, új gyártástechnológiók bevezetésére, és ki- terjedtebb alkalmazására, s figyelembe ve—
szi a termelőkapacitások ésszerű kihaszná- lását is.
A célprogram a könnyűipari kapacitások bővítését elsősorban az országok hazai erő- forrásaíra támaszkodva, a szakosítás széles körű alkalmazásával irányozza elő. Minden—
nek az a megfontolás az alapja, hogy a lakosság szükségleteit szolgáló végtermékek cseréjén keresztül realizálják a célprogram- ban előirányzottakat. A könnyűipar fejlesz- tése ugyanis más ágazatokhoz képest vi—
szonylag kisebb fajlagos beruházási, költ- séget igényel, s ezért rendszerint e beru—
házások ráfordításigénye nem haladja meg
1156 STATISZTIKAI lRODALMl FlGVELÖ
az országok teherbíró képességét. A KGST 33. ülésszakán jóváhagyott 1990-ig terjedő célprogram szerint egyes országokban jelen—
tősen növekszik például a bútorszövet—ter- melő, illetve a bútoriparí kapacitás, lehető- vé téve azt. hogy több országban lényege- sen javuljon e termékekből az ellátottság.
A késztermékek külkereskedelme, azaz e termékek cseréje révén kialakítható a KGST belső piacán jelentkező keresletet figyelem—
be vevő optimális üzemnagyság azzal pár- huzamosan. hogy a viszonylag kisebb meny—
nyiségekre vonatkozó speciálisabb lakossági igények is megnyugtató módon egyenletes kielégítést nyerhetnek.
A hosszú távú célprogram által felölelt kört nem szabad kizárólagosan a könnyű- iparrra vonatkoztatni. így például a textilipa- ri együttműködés kiterjed többek között (:
textilipari nyersanyagokra is, s a természe- tes textilipari nyersanyagok mellett a vegyi szálak termelésére is. E téren különösen tág lehetőségei vannak a szakosításnak. mivel az egyes vegyi szál fajták iránti szükséglet nem kívánja meg optimális méretű üzem fel- állítását minden egyes országban, és mivel több ország együttes igénye jól ki- elégíthető közös célokat szolgáló üzem lé- tesítésével. Ezek az üzemek a gazdasági hatékonyság szempontjait fokozottabban tud- ják érvényesíteni. Hasonló a helyzet a ci—
pőfelsőrész—gyártás céljait szolgáló mester- séges alapanyagú bőrök termelésében, va- lamint a bútoripari alapanyagként használt farostlemez tekintetében is.
A hosszú távú célprogram említett intéz—
kedéseihez az előfeltételeket azok a tudo—
mányosv—műszaki együttműködési kapcsolatok biztosítják, amelyek a közfogyasztási ipar- cikkek gyártásához szükséges új típusú alap- és segédanyagok kidolgozásával, illetve e- zek tulajdonságainak javításával, minőségé—
nek fokozásával, az új technológiák kikísér- letezésével, a takarékossági szempontoknak megfelelő eljárások alkalmazásával járulnak hozzá a könnyűipar fejlesztéséhez.
A célprogram alprogramok összessége.
Ezek közül a legjelentősebbként a szerző azt az alprogramot emeli ki, amely a közfo—
gyasztási cikkeket előállító ipari ágazatok számára szükséges gépek és berendezések gyártása terén valósul meg, azaz a gépipa- rí hátteret szolgáltatja. lgy említésre mél—
tók azok a gépipari szakosítási és koope- rációs egyezmények, amelyek már hosszabb ideje eredményesen szolgálják a KGST-or- szágok könnyűiparának jobb gépellátását. és amelyeknek egy részét az érdekelt országok már meg is hosszabbították. Többféle új típusú textilipari gépnek szovjetunióbeli sza- kosított gyártása a vásárló országokban a textilipar termelékenységének emelését és munkaerő—megtakarítást tett lehetővé.
Ugyszintén a gépipari termelési szakosí- tás és a kooperáció tárgykörébe tartozika lakosság háztartási gépekkel való magas szintű ellátása is. E téren nemcsak az álta- lános igények kielégítése, hanem a maga- sabb igényszint kialakítása is egyik tényező- je az olprogramnak. llyen például a színes televíziózás elterjedésének elősegítése. A gyártási hátteret a vevőkészülékek előállí- tására létrehozott kooperáció adja. A ház- tartási gépekkel való ellátottságot nem csu- pán fokozott szakosítással, hanem az új tí- pusok kifejlesztésével és a szabványosítás alapelveinek kiterjedtebb alkalmazásával se—
gítik elő.
A lakosság közfogyasztási cikkekkel való jobb ellátásának biztosítására irányuló cél—
programba természetszerűleg bekapcsolód- nak azok a KGST—országok is, ahol e ter- melési ágak viszonylag kisebb termelési ha- gyományokkal rendelkeznek. Ez elősegíti a jelzett országok gazdasági fejlődését, terme- lési szerkezetük sokoldalúbbá tételét, erő—
forrásaik jobb kihasználását. lgy Mongólia a magas minőségi követelményeknek eleget tevő gyapjúfajták kidolgozásával vesz részt e programban. Kuba jelentős segítséget kap olyan termelési ágak hazai kialakításához, amelyeknek exportja a tőkés országokból származó import helyettesítésére alkalmas, míg Vietnam a rendelkezésre álló munka—
erőforrások foglalkoztatására kap lehetősé—
get építendő, illetve felújítandó könnyűipa- ri vállalatainak bővülő termelése által.
(lsm.: Kovács Tamásné)
RAY. (3. F.:
AZ lNNOVÁClÓ MINT A HOSSZÚ TÁVÚ GAZDASÁG! NUVEKEDÉS FORRÁSA
(lnnovation as the source of long term economic growth) -— Long Range Planning. 1980. 2. sz. 9—19. p.
Az innováció gazdasági hatásának méré- se rendkívül bonyolult feladat, megoldását számos körülmény nehezíti. Hatóköre álta—
lában sokkal szélesebb annál a közegnél.
amelyben létrejött, az alkalmazásához kap- csolódó eredmény ugyanakkor nagymérték- ben eltérő lehet attól függően, hogy azt az egész gazdaság vagy az egyes vállalat.
esetleg az egyén szempontjából mérik. Az innováció hatásának mérésére nem állnak rendelkezésre kidolgozott módszerek. Tulaj—
donképpen csak a költség—haszon elemzés (cost-benefit analysis) valamely bonyolultabb változata jöhetne szóba, az eredmény meg- bízhatósága azonban még így is kétséges lenne.
A második világháború utáni gazdasági fellendülés az 1974—1975. évek során várat—
lanul megszakadt. Az 1975. évi hanyatlásból
