Kandidátusi értekezések vitája

(1)

elősegíti a statisztikusok továbbképzé- maszkodva — a népesség és a népességi ; __

sét. kérdések vizsgálata, a népesedés jelen-

Megjelenik minden hónapban, kb. 40 oldal terjedelemben (B/5 formátumban).

Első évfolyama (Iparstatisztikai Erte-

sítő néven) 1949-ben jelent meg.

Demográfia

A Magyar Tudományos Akadémia De—

mográfiai Elnökségi Bizottsága és a Központi Statisztikai Hivatal szerkeszté—

sében negyedévenként kb. 160—180 oldal terjedelemben (B/5 formátumban) meg—

jelenő népességtudományi folyóirat.

A folyóirat célkitűzése —— főleg a ma- gyar népesedésstatisztika nemzetközi ösz—

szehasonlitásban is gazdag anyagára tá-

ségeinek (születés, termékenység, vhalan—

(lóság, házasság, válás, vándorlás) elem——

zése. Különös figyelmet fordít a nép:

számlálási kérdéskör (család, foglalko—

zás, munkaerő, lakás stb.) tárgYalásárm, a demográfia tudományos eredményei— * nek a gyakorlat (közegésmégügy, terve—

zés, népesedéspolitika, társadalombiZ—tosi— , *; ; tás stb.) számára történő közvetítésére, és az. elvi módszertani kérdések tisztázás

sára. _ '

'Az egyes számok a cikkel—til angol és orosz nyelvű összefoglalását is közlik,;

A Demográfia első évfolyama 1958—ban

jelent meg. "

KANDIDÁTUSI ÉRTEKEZÉSEK VITÁJA

on. AY JÁNOS —— HALKOVlcs LÁSZLÓ

A Magyar Tudományos Akadémián 1963 októberében védte meg kandidá- tusi disszertációját dr. Köves Pál, a Marx Károly Közgazdaságtudományl egyetem adjunktusa és dr. Orosz László,

a Központi Statisztikai Hivatal csoport-

vezetője. A két disszertáció téziseit, az opponensek véleményét és a vitát az alábbiakban röviden ismertetjük.

DR. KÖVES PÁL DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITAJA

A Magyar Tudományos Akadémia tár—

sadalmi és történeti tudományok osztá—

lyának Bíráló Bizottsága előtt dr. Kiss Albert egyetemi tanár, kandidátus el—

nökletével 1963. október 8—án tartották dr. Köves Pál ,,A statisztikai mutatószá—

mok közgazdasági tartalmáról és a sta- tisztikai tudomány felépítéséről" c. kane didátusi értekezésének vitáját. Opponen—

sek dr. Drechsler László kandidátus, a

Központi Statisztikai Hivatal osztályve—

zetője és dr. Kenessey Zoltán kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal önálló osztályvezetője voltak.

A disszertáció első részében a szerző exponálja a címben felvetett elméleti kérdéseket. Állást foglal a statisztikai

tudomány jellegéről kialakult vitában, foglalkozik a statisztika és a matematika, valamint az általános statisztika és a

a szakstatisztikák viszonyával. Utóbbival kapcsolatban szerző megállapítja, hogy

az általános statisztika elmulasztotta

egyes szakstatisztikai jelenségek általá—

nosítását, a szakstatisztikákban pedig

sokszor háttérbe szorulnak bizonyos

—— az általános statisztika által kidolgo—

zott — módszerek, valamint szemléleti módok" (,,eloszlás szemlélet", ,,dinamikus szemlélet", ,,korrelációs szemlélet").

Köves Pál a statisztikai mutatószámo—

kat és a valóság tükrözésére szolgáló egyéb statisztikai eszközöket elemi mo—

delleknek nevezi, Véleménye szerint a

statisztikai tudomány feladata elemi modellek alkotása. Birálja azokat a sta—

tisztikusokat, akik a matematikai forma—

lizmus elleni harc címén elvetették azo—

kat a modelleket, amelyek nem vala—

milyen könnyen értelmezhető kérdésre adnak választ. A disszertáció szerint a modellnek akkor van közgazdasági tar—

talma, ha a vizsgálat tárgyát képező közgazdasági valóság legfőbb mozzanatait helyesen ragadja meg.

Az értekezés első része a továbbiak-

ban néhány vonatkozásban új fogalma—

kat vezet be éspedig a diszkrét és foly—

tonos sokaság fogalmát, valamint a kap—

csolt sokaságok fogalmát, majd az álta- lános statisztikai alapfogalmakat a sta—

tisztikai munka tényleges menetének megfelelően rendszerezi.

A disszertáció második része a statisz—

tikai elemzés alapvető eszközeinek elmé—

leti kérdéseivel foglalkozik. Ennek során az előbbiekben bevezetett új fogalmak—

nak megfelelően rendszerbe foglalja a

statisztikai sorokat, táblákat és a ví—

szonyszámokat.

Az értekezés harmadik részét szerző

a mennyiségi és idősorok elemzésével

(2)

SZEMLE

911

kapcsolatos elméleti kérdéseknek szen—

teli. Kimutatja a mennyiségi és időbeli ismérvek közötti rokonságot. Rendszerezi

a középértékeket és szóródási mutató—

számokat, bírálja az ezzel kapcsolatos

helytelen nézeteket.

bemutatja, hogy milyen fontos a meny- nyiségi sorok elemzésénél az ,,eloszlás szemlélet" megfelelő érvényre juttatása.

Felveti azt a kérdést is, hogy az inten-

zitási viszonyszámok átlagként való fel- fogása esetén, a gyakorlati statisztikában a viszonyszámok kiszámításakor szükség

van a szóródás és az eloszlás vizsgála—

tára is.

Ezután a disszertáció kifejti a ,,dina-

mikus szemlélet" mibenlétét és háttérbe szorulásának okait elemzi. A dinamikus

szemlélet megköveteli, hogy a jelensé-

geket fejlődésük folyamatában vizsgál- juk és feltárjuk időbeli alakulásuk jel—

legzetességeit, összetevőit. E szemléleti

mód háttérbe szorulását szerző abban látja, hogy egyrészt a változásokat elemző módszereket csak két időszak összeha-

sonlítására dolgozzák ki, másrészt pedig

a trend— és szezonindex—számitást mellő—

zik. Megokolja a legkisebb négyzetek módszerén alapuló trendszámítás helyes- ségét és bírálja a módszer létjogosult- ságát tagadó nézeteket.

Ebben a részben találkozunk a ,,kor—

relációs szemlélet" kifejtésével is. Ez a szemlélet annyit jelent, hogy a statisz—

tikai elemzés során keresni kell azokat

az ismérveket, amelyeknek kapcsolata

kifejezi a vizsgált jelenség lényeges ösz—

Szefüggéseit és ugyanakkor megfelelő

módszerekkel Vizsgálni kell ezt a kap- csolatot. Itt foglalkozik szerző a standar—

dizálással is, mint az ismérvek közötti kapcsolat vizsgálatának egyik speciális módszerével.

A disszertáció negyedik része az in- dexszámitás elméleti kérdéseit fejtegeti.

Vitatkozik a közgazdasági tartalom kö- vetelményének helytelen értelmezésével.

Megindokolja, hogy miért tekinthető a

közgazdasági tartalom szempontjából jobbnak az ellentétes súlyozású indexek (bázis— és tárgyidőszaki súlyozású in—

dexek) átlaga, mint az egyik vagy másik átlaeolt index. Véleménye szerint az át—

lagolás épben a korlátolt közgazdasági tartalmú alapformulák torzításait ,,mossa el", nem pedig az alapformulák köz-

gazdasági tartalmát, mint ahogy azt so—

kan gondolják.

Végül az indexsorok tinusainak rend- szerezése után szerző állást foglal az ál- landó vagy változó sv'vlvozású indexsorok

alkalmazásának kérdésében.

Konkrét példákon —

Dr. Drechsler László kandidátus oppo—

nensi véleményében a jelölt témaválasz- tását különösen a statisztikai oktatás szempontjából itélte nagyon hasznosnak.

Kiemelte a disszertáción végigvonuló dialektikus szemléletet, a helytelen né-

zetek felett gyakorolt bátor kritikát, va-

lamint a jelöltnek a témával kapcsolatos szakirodalomban való jártasságát.

A gyakorlati statisztika szempontjából legsikerültebbnek a disszertációnak az indexekkel foglalkozó részét tartotta és rámutatott arra, hogy a magyar statisz—

tikusok e kérdésben elfoglalt álláspont- ját, melynek kidolgozásában szerzőnek nagy szerepe volt, nemzetközi fórumokon

is sikerült elfogadtatni. A kidolgozott

módszereket sikeresen alkalmazzák a KGST keretében folyó nemzetközi össze- hasonlitási munkáknál is.

Az opponens a disszertáció hibájának tekintette a — véleménye szerint —

túlzott absztrakcióra és a túlzott rend—

szerezésre való törekvést. Ezért a disz—

szertáció tanulmányozása —— mint mon-

dotta — főleg a statisztika oktatóinak

és kevésbé a gyakorlati statisztikusoknak nyújt segítséget.

Dr. Kenessey Zoltán kandidátus opponensi véleményében kiemelte a disz- szertáció magas tudományos színvonalát, elemzésének több vonatkozásban újszerű jellegét, a tudományos absztrakcióra való törekvését és az elavult nézetek elleni bátor fellépést.

Helyeselte, hogy szerző a disszertáció első részében a statisztikai tudomány mibenlétével és jellegével bőven foglalkozott, hiányolta azonban a statisztikai tudomány felépítésének és az alapfogal—

maknak (a sokaságnak és az ismérvnek) bővebb tárgyalását. Ugyanebben a rész—

ben az értekezés fontos érdemének te—

kinti az opponens a statisztika és a mate—

matika viszonyának dialektikus értel—

mezését, valamint azt az absztrakciót,

amellyel például eljut a diszkrét és foly—

tonos sokaság, valamint a kancsolt soka—

ságok fogalmának megteremtéséhez.

Dr. Kádas Kálmán egyetemi tanár hozzászólásában helyeselte, hogy a jelölt a statisztikai mutatószámokat modellek- nek tekinti. Hiányolta azonban a model—

lek megbízhatóságának és pontosságá—

nak tárgyalását, valamint néhány alap—

fogalom bővebb kifejtését.

Dr. Kiss Albert egyetemi tanár hozzá-

szólásában helyénvalónak és fontosnak tartotta a rendszerezést és absztrakctót az olyan alapvetően elméleti jellegű disz- szertációban, mint amilyen a vitatott értekezés. Nagy jelentőségűnek tekintette

(3)

a folytonos sokaságok megkülönbözteté-

sét, bár sajnálatosnak minősítette, hogy szerző az ebből adódó következtetéseket

az értekezésben még nem vonta le.

Az opponensek véleményére adott vá—

laszában dr. Köves Pál elismerte, hogy a disszertációban a kidolgozás mélységét

illetően aránytalanságok lehetnek. Vi—

tatkozott tdr. Drechsler Lászlónak az absztrakciós és rendszerezési törekvésre vonatkozó kritikájával. Hangoztatta, hog a tudományos munkában nem mondha—

tunk le az absztrakcióról csak azért, mert nehezen érthető. Véleménye szerint kifejezetten törekedni kell olyan abszt—

rakciókra, amelyek elősegítik a társa- dalmi és gazdasági tömegjelenségek ha—

tékonyabb feltárását. Ehhez kapcsolódóan kifejtette, hogy nemcsak a statisztika oktatóinak szánta az értekezést, hanem az elméletileg képzett gyakorlati szak-

embereknek is.

Dr. Kádas Kálmán és Dr. Kiss Albert hozzászólásával a jelölt egyetértett és megemlítette, hogy az általuk hiányolt témák, illetve következtetések kidolgo—

zása további tudományos munkájának célját képezik.

A Bíráló Bizottság az értekezés, az

opponensi vélemények és hozzászólások alapján egyhangúlag javasolta a Tudo-

mányos Minősítő Bizottságnak dr. Köves Pál részére a kandidátusi tudományos

fokozat odaítélését.

DR. OROSZ LÁSZLÓ DIS'SZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJA

A Magyar Tudományos Akadémia tár-

sadalmi és történeti tudományok osz- tályának Bíráló Bizottsága előtt Oszt-

-rovszky Györgynek, az Országos Terv-

hivatal elnökhelyettesének, a Magyar

Tudományos Akadémia levelező tagjá—

nak. elnökletével 1963. október 31—én tar-

tották dr. Orosz László ,,A népgazdaság aluminiumfelhasználása és távlati alu- míniumigérnye, különös tekintettel a fél—

gyártmányipar helyzetére, illetőleg fej- lesztésére" című kandidátusi értekezésé—

nek vitáját. Opponensek Kacsenyák Fe—

renc, a közgazdaságtudományok kandi—

dátusa, Kocsis József a műszaki tudo—

mányok kandidátusa és Szakasits Do—

roszlóz' György, a közgazdaságtudomá—

nyok kandidátusa voltak.

A kandidátusi értekezési tézisei a kö—

vetkezők:

1. Az alumínium szerepe az iparban és a népgazdaság egyéb ágaiban foko—

1 Az értekezésből egyes részleteket közölt a Statisztikai Szemle 1963. évi 8—9. száma (783—

801. old.) és 1964, évi 4. száma (347—363. old.).

zódik. Felhasználása mind nagyobb tle- rületne terjed ki hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt.

, Az alumíniumfelhasználás nagyság——

rendjét fogyasztói kategóriák szerint el—

sősorban az egyes ágazatoknak az ipari össztermelésen belüli súlya, valamint az egyes ágazatokon belül a gyártmányösz—

szetétel határozza meg. Az alumínium—

felhasználás szerkezete országonként vál-

tozó.

A különböző fogyasztói kategóriák alu—-

míniumfelhasználása 1953—1961 között

eltérő mértékben emelkedett. A legna—

gyobb alumíniumfogyasztók — a jármű—

gyártás, villamosipar — felhasználás-a két-háromszorosára, a gépipari gyártási ágak —— edény— és tömegcikkgyártás, cso—' magoló eszközök gyártása —— felhaszná—

lása hat-hétszenaiére emelkedett. Más területek, például az építőipar elmara- dása továbbra is jelentős.

2. A távlati alumíniumigények megha- tározásánál korrelációs módszer segít- ségével kapcsolat teremthető az alumí—

niumszükségletet befolyásoló tényezőkés

az alumíniumszükséglet nagysága között.

Az alumíniumfelhasználással többé-ke—

vésbé szoros kapcsolatban álló közgaz—

dasági ismérveket a népgazdaság alumí—

niumfelhasználásának elemzésével lehet megállapítani.

Azok az ismérvek, amelyek a korne—

lációs összefüggések függvényszerű elem—

zésénél figyelembe vehetők, a követ—

kezők:

a) az egy főre juto nemzeti jövedelem;

b) az egy főre jutó motorhajtási célra fel—

használt villamosenergia a gépiparban;

c) az egy főre jutó nyersacélfelhasználás;

d) az egy főre jutó nettó termelés a gép- iparban.

A távlati alumíniumigények meghatá—

rozásának egyik legmegbízhatóbb módja a várható alumíniumigénynek a ter—

mékegységre jutó fajlagos fémfelhaszná—

lás alapján való meghatározása.

Egy elmúlt időszak elemzéséhez a tényleges fajlagos értékekkel való szá- molás teljesen indokolt. Olyan vizsgálat—

nál azonban, amelyet egy későbbi idő—

szakra vonatkozóan végzünk el, a vál—

tozatlan fajlagos értékek alkalmazása

már vitatható. A fajlagos értékek megvál-

toztatásához a várható műszaki fejlődés határán kívül ismerni kell a gyártmány—

stmktúrát és az ártendenciákat.

A várható alumíniumielhasználás meg- tervezésénél tekintettel kell. lenni a leg—

fontosabb helyettesítő anyag, a műanyag termelésének és felhasználásának előre-

látható alakulására v is.

(4)

SZEMLE

913

3. Az alumíniumtermelés alsóbb fázi—

sait 1948 óta jelentősen fejlesztették. Az

alumíniumfélgyártmányok termelése vi—

szont az alsóbb fázisokhoz viszonyítva mind a termelés mennyisége mind a technológia korszerűsége tekintetében el—

maradt.

A fejlett alumíniumiparral rendelkező

országok félgyártmányiparában az utóbbi évtizedben a termelési kapacitások és a termelés ugrásszerűen emelkedett. Mind az új üzemek létesítésénél, mind a régiek korszerűsítésénél az eddigiekhez képest

jóval nagyobb termelési kapacitások

üzembe helyezésére törekednek.

A félgyártmányfajták szerint kiszámí—

tott távlati alumíniumigények nagy vo—

nalakban megszabják a félgyártmányka—

pacitás fejlesztésének irányát is.

A félgyártmányipar továbbfejlesztését a nemzetközi munkamegosztás nyújtotta

nagy lehetőségek figyelembevételével kell végrehajtani. A tőkésországokban ebben a vonatkozásban igen jelentős a

kooperáció. A KGST országok között még további feladatok megoldására van szükség megfelelő együttműködés érde—

kében.

4. Megfelelő előfeltételek —— elsősor—

ban olcsó energiaforrások esetén az alu- míniumipar bármely fázisa gazdaságos lehet. Az alumíniumfeldolgozás —- a ví—

szonylag alacsony energiaigény következ—

tében -— gazdaságos.

A felhasznált alumíniumnak csak kö—

rülbelül a fele jelenik meg önálló alu—

mínium— vagy nagsr alumíniumtartalmú

késztermék formájában. A felhasznált összes alumínium másik felét számtalan termékbe építik be. E termékeknél gaz—

daságossági mutatóval nem értékelhető,

hogy egy adott termék gazdaságosságát mennyiben befolyásolja a néhány szá—

:zaléknyi alumíniumtartalom. Szükséges- nek látszik a nagy alumíniumigényű gép—

ipari ágazatok egészére vonatkozó gaz—

daságossági számításokat is végezni az input—output mérleg alapján.

Kacsenyák Ferenc opponensi vélemé—

nyében hangsúlyozta, hogy a disszertáció rendkívül időszerű, a népgazdaság szem—

pontjából igen fontos és a jövőt illetően nagy figyelmet érdemlő kérdés feldol—

gozását adja. Az opponens véleménye szerint a szerző a témát az alumínium—

.ipar közgazdasági és műszaki—techno—

lógiai jellegű kérdései tekintetében is alapos tájékozottsággal dolgozta fel, ered—

ményesen alkalmazva a matematikai statisztikai módszereket. A disszertáció egyik érdeme ———- állapítja meg az oppo—

nens —— közvetlen gyakorlati felhasznál—

S Statisztikai Szemle

hatósága, hasznossága az alumínium—

ipar területén dolgozó szakemberek szá—

mára.

Az opponens bírálta a disszertációban

a világ alumíniumfelhasználásának becs- lésével foglalkozó részt és rámutatott

arra, ,,... hogy bár számos tőkésor—

szágban használt közgazdasági becsléssel ismerkedhetünk meg az alumíniumfo- gyasztás várható alakulását illetően, de ezekről nem derül ki. hogy ezeket milyen alapon, milyen módszer alkalmazá-

sával számitották... E becslési, illetve

tervezési módszerek közgazdasági tar—

talmát, tervezési rendszerünkben való

felhasználhatóságát jobban, mélyebben ki kellett volna fejteni. . .".

A korrelációs módszer használatával

kapcsolatban — elismerve eredményes- ségét —— az opponens kifogásolta azok—

nak az ismérveknek vagy tényezőknek kijelölését, melyek a fajlagos aluminium—

felhasználással sztochasztikus kapcsolat—

ban állnak.

Az opponens nem tartotta elméletileg kellően megalapozottnak a disszertáció

harmadik fejezetét, és kifogásolta, hogy

a szerző nem vont le következtetéseket

számításaiból. Vitathatónak tartotta a je—

löltnek a munka műszaki felszereltségé—

nek alakulásával kapcsolatban tett meg- állapításait. A kapacitáskihasználás, a kapacitásbővítés és a beruházás témakö—

reinek kifejtését megfelelőnek tartja a következő fenntartással: ,,Úgy érzem,

hogy a szerző az alumíniumfélgyárt—

mány—ipar távlati fejlesztése során nem foglalkozik kellően a meglevő kapacitá—

sok kihasználásának lehetőségeivel, il—

letőleg távlati elképzeléseiben ez nem szerepel, vagy legalábbis nem tűnik ki".

Befejezésül az opponens véleményét a

következőkben foglalta össze: ,,Orosz

László kandidátusi értekezése hasznos, aktuális és értékes munkának bizonyul.

Szerzője az alumíniumipar helyzeténekés fejlesztésének szerteágazó gazdasági és részben műszaki problémáit sokoldalú

elemzéssel alátámasztva, összefüggő

egészként mutatta be. Opponensi véle—

ményemben felvetett hiányosságok adisz—

szertációnak általános értékét nem ront—

ják le.

Éppen ezért kérem a Bíráló Bizottsá- got, hogy az értekezés alapján javasolja a Tudományos Minősítő Bizottságnak

Orosz László részére a közgazdasági tu—

dományok kandidátusa fokozat odaíté—

lését".

Kocsis József opponens a témát szin—

tén helyesnek és aktuálisnak tartotta.

(5)

Az opponens rámutatott arra, hogy a jelölt által a várható igények meghatáro—

zásánál alkalmazott korrelációs függ- vénymódszer nem csupán a matematikai

és statisztikai modellnek a gyakorlatban

való alkalmazását jelenti, hanem az alu-

míniumszükségletet befolyásoló, a nép-,-

gazdaság egészének vagy bizonyos részé—

nek fejlődését jellemző mutató és az alu-

míniumígény közötti összefüggés feltárá—

sát is. Véleménye szerint a függvény-

kapcsolatba bevont tényezők kiválasztása

helyesen történt és a feltételezett össze- függést a 09961 értékű többszörös korre—

lációs együttható is igazolja.

A disszertáció harmadik fejezetének a

műszaki fejlesztési intézkedéssel foglal—

kozó része viszont — az opponens véle—

ménye szerint —— ,,hiányos és a kiraga—

dott példák sem mindig a legszerencsé—

sebbek".

A koncentrációsspecializáció az alumí- niumfélgyártmány-iparban című résznél az opponens kifogásolta, hogy a szerző a, specializációra vonatkozóan sem * pozitív,

sem negatív megállapításokat nem tesz.

Ugyancsak kifogásolta a jelöltnek az anyagkihozatal nagyságrendjéből a gyárt—

mányok munkaigényességére vonatkozóan

levont következtetését és megállapította:

,,Az anyagkihozatali százalékok nagyság—

rendje jellemző ugyan a gyártmányok munkaigényességére, de csak abban az esetben, ha azonos berendezésekkel dol- gozó üzemeknél, azonos méreteknél és választékoknál történik az összehason—

lítás".

Az opponens bírálatának befejező ré- szében részletesen foglalkozott a jelöltnek

a Székesfehérvári Könnyűfémmű bővíté—

sére vonatkozó megállapításával és kifo—

gásolta, hogy a disszertáns nem felelt

erre a műszaki és közgazdasági szem- pontból fontos kérdésre,

Végül az opponens a következőkkel zárta bírálatát: ,,Összefoglalva megálla- pítható, hogy az aspiráns által elvégzett munka nagy gyakorlati jelentőséget kép- visel és tudományos szempontból is kel- lően megalapozott.

Az előzőkben felsorolt eredményeket

és hiányosságokat figyelembe véve, az

aspiránsnak a közgazdasági tudományok

kandidátusa fokozat odaítélését java—

solom."

Szakasits D. György opponens a téma megválasztását

és a tanulmányban alkalmazott módsze-

reket elfogadhatónak találta.

Az értekezés egyes fejezeteit részlete-

sen tárgyalva a következő fontosabb ész-

revételeket tette.

hasznosnak minősítette,,

_Az alumíniwmfelhasználás _ elemzési ', i

módszereivel foglalkozó résszel kancsm—

latban az opponens megjegyezte, haw szerző csak utal az aluminiumielhaszná—

lás szerkezete és az ipar műszaki szín-—

vonala közötti kapcsolatokra, s nem Vizs—

gálta kellő részletességgel, hogy az alu—

míniumfelhasználás várható tendenciáiát

'a műszaki fejlődés, elsősorban 'az új'mű— _ ' anyagok és új szinesfémek és azok ötvöv'

zetei milyen mértékben befolyásolhatják ' ": *;

Az opponens Véleménye szerint a, olt statikus szemléletére mutatnak az 19

1961 évi fajlagos adatokból levon vetkeztetések Szerinte ilyen rövid szak adataiból nem vonható le olya — vetkeztetés, mely az alumíniumfelhaszn lás várható alakulásának előrebocslf szilárd kiindulási alapnak tekinthető.— ,

_A_ bíráló megállapítása szerint ,,... *a ' többváltozós regressziós függvényelém—

zésbe bevont tényezők sincsenek —-- leg—

alábbis a jövőt illetően —— olyan szoros kapcsolatban az alumíniumfelhasználás—

sal, hogy az kétségeinket eloszlathat—

ná. . nézetem szerint. . megnyugtatóbb lett volna az alumínium és az azzal műsza—

kilag egyenértékű színesfémek, ötvözetek

felhasználásának változását főbb felhasz- nálók szerint megvizsgálni, beleértve az alumínium és a különböző műanyagok felhasználásának változását".

A magyar alumíniumfél—gyártmány—

ipar helyzetét tárgyaló fejezettel kapcso—

latban az opponens azt bírálta, hogy az iparágat jellemző ismérvek felsorolásánál

a jelölt nem tesz említést az alapanya—

gokkal, elsősorban a tömbaluminiummal

való ellátásból adódó problémákról.

Hasznos munkának tekintette a bíráló a félgyártmányipar fejlesztésének nem-

zetközi tendenciáival foglalkozó műszaki—

gazdasági elemzést. Kifogásolta, hogy a

jelölt a félgyártmányipar nemzetközi

szintre való emelésénél kizárólag a gép—

importot tartja célravezetőnek. Az oppo—

nens szerint a világszínvonal elérése sa—

ját kutató— és fejlesztőbázis nélkül nem képzelhető el.

Különösen fontosnak ítéli az opponens a disszertációnak az alumíniumfélgyárt—

mény-ipar szakosításának kérdéseivel foglalkozó fejezetét.

Befejezésül az opponens megállapí—

totta: ,,A kifogásolható és vitatható meg—

állapítások ellenére az egész mű alapiá—

ban véve sikeresnek mondható és hasz- nos segítséget is nyújthat azoknak az ál-

lami vezető szerveknek, amelyeknek fel-

adata a magyar aluminiumpar távlati fej-

lesztési tervének kidolgozása. Mindezek

alapján javaslom a Tudományos Minősítő Bizottságnak az értekezés elfogadását és

(6)

SZEMLE

915

a jelölt részére a kandidátusi fokozat odaítélését".

Orosz László válaszában utalt arra, hogy disszertációjával kettős célt akart elérni: egyrészt a gyakorlati munka szá-

mára hasznosítható értékelést adni, más-

részt a gazdasági élet e viszonylag szűk területéről kiindulva az elméletet tovább—

fejleszteni. Válaszát a következő kérdés—

csoportokra vonatkozóan fejtette ki:

1. A várható alumíniumigény meghatározása;

2. Az elörebecslésnél használt korrelációs módszer;

3. A műszaki felszereltség mutatójának csök—

kenő tendenciája;

4. Javaslat egy új üzemre;

5. Egyéb, az opponensek által észrevételezett kérdések.

félgyártmánytermelő

A várható alumíniumigények meghatá—

rozásával kapcsolatban az aspiráns kifejti, hogy a gépipari nettó termelés egy száza—

lékos emelkedésére jutó alumíniumfel—

használás, valamint a gépipar nettó ter—

melési terve alapján az alumíniumfel—

használás jövőbeni alakulását viszonylag

megfelelően lehet előre becsülni. A szá-

mításokat szerző az 1961. évi fajlagos ér—

tékek alapján végezte. Az előrebecslés elkészítésénél a műanyagok aluminiumot

helyettesítő szerepével is részletesen fog—

lalkozott és kutatásai alapján megállapí—

totta, hogy mind a külföldi, mind a ha—

zai szerzők a műanyagoknak inkább ki—

egészítő, mint helyettesítő szerepét hang—

súlyozzák.

Az opponensek eltérően értékelik az

alumíniumfelhasználás előrebecslésénél al—

kalmazott korrelációs módszer eredmé-

* nyének megbízhatóságát. Az aspiráns sze—

rint ,,A korrelációs függvénynek a köz—

gazdasági tartalma... több, mint az egy—

szerű trendé. A konkrét függvény kife—

jezi, hogy az alumíniumfelhasználás függ például a gépipar termelésétől, együtt nö-

vekszik a termelés növekedésével, de ki—

fejezi azt is, hogy az alumíniumszükség- let egy része a gépipari termelés emel—

kedésétől függetlenül is növekszik". A

továbbiakban az aspiráns a következőket állapítja meg: ,,Sem matematikai, sem közgazdasági előrebecslés nem valósítható meg bizonyos fokú feltételezések nélkül.

Ebből következik, hogy mindegyik ilyen jellegű számításba bizonytalansági ténye—

zőt viszünk be, tehát a számítás eredmé—

nye is tartalmaz bizonytalanságot. De tartalmazhat bizonytalanságot a terv is, a meglepetések ellen ugyanis a tervet sem lehet biztosítani".

A továbbiakban a szerző elmondja, hogy a függvény—modell felállításánál a 12 éves időszak vizsgálatánál 2—3 tényező—

8!

vel még többet is alkalmazott. Viszont nem látta szükségesnek hogy a próba—

számításba bevont valamennyi tényezőt figyelembe vegye az előrebecslések el—

Végzésénél. Az alkalmazott tényezőket részben közgazdasági megfontolások, rész—

ben gyakorlati szempontok alapján álla—

pította meg, majd így folytatta válaszát:

,,Tudom azt, hogy célszerű lett volna be- vonni még más tényezőket is, például az egy főre jutó egyéb színesfém— vagy mű—

anyagfelhasználást. Utóbbiakat azonban tény—, illetve tervszámok hiányában mel- lőznöm kellett. A paraméterek megvá—

lasztása egyébként számomra is proble—

matikus volt, az én aggályom azonban

— eltérően az opponensek véleményében felsoroltaktól —- abból adódik, hogy a

függvénybe bevont tényzők, ha kismér—

tékben is, de átfedéseket tartalmaznak.

A változók függetlensége tiszta formájá- ban sohasem áll fenn. A multikollineari—

tás problémája viszont a mai napig sin—

csen megnyugtató módon megoldva."

A műszaki fejlesztés mérésével kapcsolatos opponensi véleményekre válaszolva az aspiráns megjegyzi, hogy a ma ismert álláspontok csak évről évre, lépésről lé—

pésre alakultak ki és nem egy közgaz—

dász a műszaki fejlesztés mérhetőségét

illetően negatív álláspontra helyezkedett Az aspiráns nem lát különösebb elleni mondást az opponensi vélemények és a saját megállapításai között, és egyetért az

opponensek bírálatának azon részével, amely a mutató kritikai alkalmazására,

továbbá egyéb hibákra hívja fel a figyel—

met.

Részletesen foglalkozott az aspiráns azokkal a kritikai megjegyzésekkel is, amelyek a disszertációban javasolt új fél- gyártmánytermelő üzem létesítésének in—

dokoltságára vonatkoztak.

Az opponensek által észrevételezett egyéb kérdések közül az aspiráns vála—

szában legrészletesebben a kapacitáski- használás kérdésével foglalkozott. Meg- állapítja, hogy nem kapacitáskihasználás—

ról, hanem elsősorban kapacitáshiányról kell beszélni, majd így folytatja: ,,Kapa—

citáshiány okozta a korszerű alumínium—

ötvözetek elterjedését is. A felsorolt többi

tényezőnek kihatása elsősorban gazdasá- gossági vonatkozásban jelentkezett. A ter—

melés alakulására természetesen a többi tényező is befOIVást gyakorol, de már lé—

nyegesen kisebb mértékben". Az alu- míniumfélgyártmány—termelés növekedési ütemét vizsgálva azt tapasztalta, hogy

1955 és 1961 között a fejlődés átlagos éVi üteme a hengerelt félgyártmányoknál igen alacsony. Szerinte az alacsony nö—

vekede'si ütemnek oka nagyrészt az, hogy

(7)

a szabad kapacitás tartalékok 1955-i'e már _ számottevő termelési

kimerültek és új,

kapacitást nem helyeztek üzembe.

Befejezésül az aspiráns hangsúlyozta, hogy az opponensek többi észrevételével

egyetért.

_ közgazdasági

*A Bíráló Bizottság az értekezéssel kap,- csolatban lefolytatott vita után egyhan—

gúlag javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak dr. Orosz László részére a **

tudományok kandidátusa

fokozat odaítélését. —

MAGYAR SZAKIRODALOM

CUKOR GYÖRGY —— SÁGI MÁRTON:

Az ENERGIASZUKSÉGLET És TÁVLATI TERVEZÉSE Közgazdasági Ertekezések 5.

Kiadó, Budapest, 1964. 166 old.

Az ipar fejlődése következtében ál—

landóan növekvő energiaszükséglet vi—

tagszerte, de különösen olyan energia—

hórdozőkban szegény országban mint 'Magyarország, nagy gondot jelent; Az energiaigény növekedésének eredmé—

Akadémiai

nye'ként 1963—ban már 2,7—szer annyi * szenet és kereken 17-szer annyi kőolajat és földgázt használtunk fel, mint 1938—

ban, a felszabadulás előtti utolsó béke-.

4 évben.

Az energiaigénnyel, illetőleg az ener—

giafelhasználással kapcsolatos problé—

mák feltárására kb. 10 éVVel ezelőtt

széles körű irodalmi tevékenység indult.

Ebben az időszakban a különböző ener- getikai vonatkozású cikkek, tanulmá—

nyok szerzői (különösen kezdetben) első- sorban részproblémákkal foglalkoztak.

Olyan átfogó jellegű munka, amely az

energiafelhasználás összefüggéseit vizs-

gálta volna, csak elvétve jelent meg.

_ Az 1950-es évek közepe óta 'a több—

helyen jelentkező energiahiány a szak—

embereket elsősorban Nyugat-Európában távlati energiaprognózisok készítésére ösztönözte. E prognózisok összeállítása—

kor azonban már bizonyos fokig ismer—

niök kellett az energiafelhasználás ösz—

szefüg'géseit is, és nem elégedhettek meg egy—egy részterület problémáinak vizs- gálatával. E követelményeknek felel meg Cukor György és Sági Márton munkája, melyhez hasonló ez ideig nálunk még nem jelent meg. Az értekezés minden fejezete az energiakérdés más és más

részterületet öleli fel. A könyv mondani—

valójának tagolásából, az energiakérdés

többoldalú megvilágításából a szerzők alapos témaismeretéről, győződik meg az

olvasó.

A szerzők több, máig is vitatott kér——

désben határozottan állást foglalnak,

munkájukban néhány korábbi tanul—

many szerzőjével vitába szállnak. * * pontjukat általában jól rendszerma—

fejtik ki.

állapításokat,

tikai adatokkal is alátámasztják Mun—

kájukban a legújabb statisztikai—mata?

matlkal vizsgálati módszereket eredmé—

nyesen alkalmazzák. Megállapításai—khoz' ' rendkívül széles körű irodalmi,

kütatási anyagot használtak fel. * ' A könyv a gyakorlati szakemberek, a gazdasági irányítás számára sok Segít- séget nyújt. Emellett a szerzők az elmé- letet is továbbfejlesztik, egyes fejezetek ben azonban (a fejezet mondanivalójá—

hoz képest) talán a szükségesnél vala—

miwel nagyobb mértékben foglalkoznak az elméleti problémákkal.

A szerzők nem minden esetben vették figyelembe azt a tényt, hogy az ener—

getikai vonatkozású munkák —— első—

sorban a hazaiak —— a fogalmakat, a számítási módszereket ez ideig még nem rögzítették, , így néhány egyszerűnek

illetve _

tűnő, de mindenféle vizsgálat, elemzés szempontjából nélkülözhetetlen alapfo- galmat nem magyaráztak. E fogalmak tisztázatlansága eddig is sok zavart oko- zott. Ezek közül csupán néhányat emlí- tenék meg. Előfordul például, hogy a különböző szerzők a különböző idősza- kok .energiafelhasználására vonatkozóan egymástól meglehetősen eltérő adatokat használnak. (Erre az ismertetett műben is történik utalás a 65. oldalon.) Az el- térés oka véleményem szerint az egy—

séges definició hiánya. A fogalmi meg—

határozás szükségességére utal a szer—

zőknek a 14. oldalon a NFto-val (normál fűtőértékű tonna vagy egyezményes kőszéntonna) kapcsolatos megjegyzése, amelyet külföldön 7000, Magyarországon

pedig 4000 kcal—val számolnak. Az ilyen helytelen es jelentős eltérésekre lehető-