Iskolakultúra 2019/11
114
A húrelmélettől az irodalmi gyakorlatig
Berszán István Ritmikai dimenziók. Az irodalomtól a gyakorlásfizikáig című könyve egy 17 tanulmányból álló gyűjteményes kötet, melynek három írása e műben látott elsőként
napvilágot a szerző 20 éves kutatásainak és a 15 éve zajló Terepkönyvtáborok tapasztalatainak elméleti és gyakorlati összefoglalásaként. Központi kérdése a valóság és az irodalom
terei közötti átjárhatóság komplexitásának lehetőségeire és problémáira keres választ.
A
zelsőháromtanulmányttartalmazó elsőfejezet(Az időirányokról)szé- leskörűfizikai,elsősorbanakvan- tumfizikára, a húrelméletre, a relativitás elméletére, a hálózatelméletre és Néda Zoltánfizikuselőadásairaalapulóelméleti keretbenértelmezialehetségesvilág(ok) interpretációjának hétköznapiésirodalmi tereit.Ekeretettágítjakikésőbbaművé- szetek,azesztétika,afilozófia,apolitika ésazetikagazdagonhivatkozott,Platóntól a modern filozófusokig terjedő, hangsú- lyosanEmmanuelLévinas,AlainBadiou és JacquiesRancière műveire építőgon- dolataival. Mindezen elméletek végső soron a gyakorláskutatás Berszán által kidolgozott módszerében forrnak eggyé, holreájukalapozva,holhiányosságaikat kritizálva,azokramegoldásokatjavasolva.A szerző felveti a figyelem mozgásterei sokféleségének problematikáját, amely szerintemeghaladjaaszövegreésakon- textusra szabott irodalomtudomány lehe- tőségeit.
Berszán a gyakorláskutatás oda-visz- sza működő eljárásait a kísérleti fizika, a hálózatelmélet és a húrelmélet foga- lomrendszerét alkalmazva körvonalazza.
Eszerintakísérletifizikamérésreéskal- kulációra épülő eredményeit elavultnak tekinti, és bár több alkalommal belátja, hogyazáltalajavasoltirányegyeselmé- letei egyelőre a „szépirodalom, vagyis
a matematikai fikció” (32.) tárgykörébe sorolhatók,mégiskísérletetteszetermé- szettudományos tézisek humán tudomá- nyokbavalóintegrálására.Ígyahálózatel- méletsugarasanrendeződőcsomópontjaia befogadófigyelménekösszpontosulásaivá lépnekelő,ésahúrelméletextradimenziói a Platóntól sokat idézett barlanghasonlat árnyképéről meg nem figyelhető valóság komplexitását juttatja eszébe. Mindezek összefonódásátabefogadásgyakorlásának megtanulandóritmusábanlátja,amelyidő- veléstérrelszorosanegybeforrva,mint- egy a minél teljesebb megértés egyetlen módszerelehet.Bárakésőbbifejezetek- ben olvasható elmélyült elemzéseiben a választottalkotásokélményszerűátélésé- rőltesztanúbizonyságot,őmagaisfigyel- meztet „a párhuzamos, egymásra visz- szavezethetetlenritmusoksokféleségére”
(135.), végső soron a komplex megértés elérhetetlenségére.
Az elmélet kibontása során központi fogalommá válik a figyelem szerepe, melyet számos diszciplína felől megkö- zelít,majdközöseredőkéntszűrile,hogy minden tudományág és elmélet együt- tes figyelmi problémája és gátja a saját maga által generált fogalmi rendszer és nézőpont. A hétköznapi és a művészi igényű figyelem különbségét a Monkey Business Illusion pszichológiai kísérleté- velésaChristopher Moleáltal’unisono
115
Kritika
figyelem’-nek nevezett részleges megra- gadás jelenségével támasztja alá, majd vonja le a saját elméleti keretébe illesz- kedőkövetkeztetést,miszerint„aművészi figyelemgyakorlatot tehát az intenzitása különbözteti meg: amelyik gesztus nem tud eléggé intenzív lenni, aznem művé- szet” (100.). Összességében a művészeti értékazalkotógesztusaiba,figyelmiháló- zatába,valamintazalkotásterébeéside- jébe,azáltalukgenerálthúrokrezgésmin- tázataibavalóminélalaposabb(figyelme- sebb)belegyakorlásrévénérhetőel.
A második fejezetben (Kísérleti humanio rák) további alapfogalmak (pl.
gesztus, métisz, érték) reál- és humán tudományos megközelítése mellett egyre nagyobb betekintést kapunk a konkrét elemzési módszer, aTerepkönyvtáborok gyakorlatainak világába.A Dalai Láma kvantumfizikai tárgyú elmélkedéseibe való belegyakorláson túl a szerző olyan klasszikusirodalmitémákmegközelítésé- heznyitutat,mintabűnésfeloldozáskér- déseSzabóRóbertCsabaszekustörténeté- ben,vagyazemlékezetszerepe Oravecz Imre1972. szeptember ésHalászóember című írásaiban.Aztán – a szépirodalom- tól némileg eltávolodva – Damien Hirst cápájának művészettörténeti helyét és értékétkutatja,továbbáPálapostolírása- inakkrisztusitanításaitakortársfilozófia badiou-i elveivel veti össze. Mindezen elemzések alapján ismét írás és olvasás viszonyáról, valamint a kreatívírás-gya- korlatok szükségességéről és követendő formájárólértekezik,sajátelméletikereté- hezképestnémilegáltalánosítva.
BerszánelköteleződikFinkelsteingon- dolata mellett, miszerint „[t]etszik az a gondolat, hogy hátra lévő életemben azzal foglalkozzam, ami nem ismerhető meg egészen” (121.).Terepkönyvtábora- inak természetbe elvonuló, közösségben is magányos, mégis egymásra ráhango- lódó,ígytársaságiváválóléteazelmélyült olvasás (ritmusgyakorlás) és a táj lehe- tőleg minél több aspektusának megélése által válik irodalomelméleteken, esztéti- kákon, reál- és humántudományos szak- értőimagatartásformákontúlmutató,azok
között átjárót alkotó, olykor hallgatókat, építészeket, egyetemi oktatókat tömö- rítő aktussá. Egyes szám első személyű élménybeszámolóiépületekről,tájakról,a résztvevőkkelésszövegekkelkapcsolatos benyomásairól,afigyelnitanulásgyakor- latának folyamatáról átélhetővé, ugyan- akkor tanulmánykötetben szokatlanná is teszikakötetegyesírásait.Alábjegyze- tekkelgazdagonellátott,bőségesenhivat- kozott, számos elméleti munkát idéző,
Berszán elköteleződik Finkel- stein gondolata mellett, misze-
rint „[t]etszik az a gondolat, hogy hátra lévő életemben azzal foglalkozzam, ami nem ismerhető meg egészen” (121.).
Terepkönyvtáborainak termé- szetbe elvonuló, közösségben is
magányos, mégis egymásra ráhangolódó, így társaságivá
váló léte az elmélyült olvasás (ritmusgyakorlás) és a táj lehe- tőleg minél több aspektusának megélése által válik irodalomel- méleteken, esztétikákon, reál- és
humántudományos szakértői magatartásformákon túlmu- tató, azok között átjárót alkotó,
olykor hallgatókat, építészeket, egyetemi oktatókat tömörítő aktussá. Egyes szám első szemé- lyű élménybeszámolói épületek- ről, tájakról, a résztvevőkkel és szövegekkel kapcsolatos benyo-
másairól, a figyelni tanulás gyakorlatának folyamatáról átél hetővé, ugyanakkor tanul-
mánykötetben szokatlanná is teszik a kötet egyes írásait.
Iskolakultúra 2019/11
116
multidiszciplinaritásra törekvő elméleti okfejtéstolykorszemélyeshangvételű–és olykor szépirodalmi jellegű – kísérletek törik meg, melyek alapvetően a megélés (belegyakorlás)módszerénekhatékonysá- gát hivatottak alátámasztani, ugyanakkor éppenezekkényszerítik–aszerzőfoga- lomhasználatávalélve–ritmusváltásraaz olvasót.
A fejezet tanulmányai egymástól füg- getlenülisaművészet(ek)helyétésértékét keresika létrehozásszándékát megelőző alkotói gesztusrezonanciák mintázataitól a befogadó ráhangolódásának módoza- tain keresztül a megismerhetetlenig ter- jedőskálán.Ehhezazirodalomfejbőlvaló tudásától,amelysokféleésújfajtafigyelmi gyakorlat kialakítását követeli és teremti meg,egészenakreatívírásdiszciplínák- tólelszakadó,akutatósajáttényállásából kilépő magatartásformájáig teremt kap- csolatokat.Azonbanfelvetisajátmódsze- rénekkritikáitis:(1)Milyentársadalmiés tudományoshasznalehetegyilyenelmé- lyültolvasóimagatartásnak?(2)Holvan a gonosz helye a ritmusok és gesztusok közötti békés átjárás módszerében? (3) Valóbandeficitet okoz-e a terepkönyvtá- borokbanakibeszéléshiánya?
Aharmadikfejezet(Kivezetés az ökorit- mológiába) fogalomhasználatát tekintve némilegtávolabbkerülafizikanyelvétől, helyette a hagyományos irodalmi elem- zések viszonyrendszerét tágítja tovább.
Hétféle(!)–médiumkonfigurációkrahan- golódás (Pfeiffer), igazságtörténésekre hangolódás (Badiou), a sokféleség vizs- gálata a másik többségében (Derrida), történetiönmagunkmegértése(Foucault), hálózati alapokon nyugvó (Barabási vs.
Greene),gesztusrezonanciákra hangolódó (Berszán) – megközelítési módot vázol LázárErvinA Négyszögletű Kerek Erdőjé- nekDömdödömjekapcsán,végülleszűria
„konklúziót”,miszerintnemkívánrendet teremteniazelméletirendszerekhasonló- ságainakéskülönbözőségeinekterében.
Eztkövetően–leginkábbsajátmódsze- rénekgyakorlásával–Wordsworth,Bodor Ádám és Nemes Nagy Ágnes ökoszisz- témájára hangolódik, és elemzi tüzete- senaLírai balladák,aSinistra körzetés aVerhovina madarai,valamintaFák,az Egy pályaudvar átalakításaésaBalaton címűalkotásoktájait.Hosszanszólaterek olvasórahangolódásárólis,amelyszerinte egymásfajtarezgésmintázataugyanannak az időpillanatnak, így a komplex megér- téshezazebbevalóbelegyakorlásisnél- külözhetetlen.
Ahogyanahúrelmélet–aszerzőmeg- fogalmazásával élve – bizonyos tekin- tetben a matematikai esztétika, Berszán István„ritmikaidimenziói”azirodalomel- méleti-filozófiai esztétika tárgykörébe sorolhatók.A Terepkönyvtáborok hátu- kategymásnakvetőolvasószerzeteseinek magányos olvasásgyakorlatai egyszerre kecsegtetnek a mélyebb, tudományos elméletekkereteiközülkiszabadítottmeg- értés ígéretével, ugyanakkor éppen ez a definiálatlanság és elméletek közé (vagy éppazokonkívülhelyezkedés)kínáljatál- cánamódszerlegfőbbkritikaifelületétis, melynekkidolgozásamégváratmagára.
Berszán István (2018).Ritmikai dimen- ziók. Az irodalomtól a gyakorlásfizikáig.
Kolozsvár: Egyetemi Műhely Kiadó – BolyaiTársaság.416o.
Gortva Tamás
SzegediRadnótiMiklósKísérletiGimnázium SzegediTudományegyetem,Bölcsészet-és TársadalomtudományiKar, MagyarIrodalmiTanszék
