to
ikm
AZ 1764/65-1
POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS
ÍRTA
STEFANCSIK BENEDEK KONRÁD
NYOMTA A „ S Z E N T E R Z S É B E T " NYOMDA R. T. KAS8A
v J910004575 ,
3
Bevezetés
Mária Terézia uralkodásának nagy részét a porosz királlyal folytatott küzdelem tölti be. Küzdelem a Habsburg-ház hatalmáért, harc a Lajthán-túli osztrák-cseh-morva ú. n. örökös tartományokért (provinciáé haereditariae, Erblande). A hosszú küzdelem vereség- gel végződött s az aacheni béke biztosította Nagy Frigyesnek Sziléziát. Bármily nagy áldozatokat hoztak Mária Terézia alatt- valói, Nagy Frigyes jól szervezett csapatai győztek. A magyar nemesi felkelés hősiesen harcolt, de a jól megszervezett és modern hadsereggel nem versenyezhetett. A nemesi felkelés már idejét múlta, bár voltak tehetséges vezérek, akiket Nagy Frigyes is kiváló vezéreknek minősített, pl. gr. Hadik András, vagy gr. Nádasdy Ferenc, a kolini győzelem főszereplője.1)
Mária Terézia Szilézia elvesztésébe nem tudott belenyugodni, s nem szűnt meg politikailag és katonailag készülődni vissza- szerzésére. A béke tehát nem volt más, mint készülődés a le- számolásra.
Az 1751. országgyűlésen az adót emelik három évre, az ország azonban tovább fizeti 1764-ig, amikor újra emelik. Azonban nem-, csak Magyarország, hanem az örökös tartományok adója is roha- mosan nőtt. Alsó-Ausztria 1754-ben több mint"kétszer annyi adót fizet, mint 1751-ben; Stájerország adója a régi háromszorosa.2) Bármennyit is áldoztak a birodalom alattvalói, Mária Terézia
Sziléziát visszaszerezni nem tudta: a hétéves háborúban ismét Nagy Frigyes győzött. A hubertsburgi békét általános kimerültség köze-
pette kötötték meg 1763 február 15-én.
A háború a monarchiát pénzügyi válságba sodorta. Az 1751-i nagy ütközetnek (Prága, Kolin, Boroszló, Rossbach és Leuthen)
1) Geständnisse 361. 1. Nádasdy war in der Tat die conditio sine qua dieses Sieges.
Marczali Henrik: Magyarország története n . József korában. Budapest, 1891. I. k. 45. 1.
2) Marczali H. i. m. I. 54. 1.
l*
súlyos következményei voltak. A háború évenkint ötven millió- forintba került.3) Ilyen helyzetben nem csoda, ha Mária Terézia, saját ékszereit is zálogba adta néhány millióért.4)
A monarchiának nem volt pénze. 1762-ben bankókat nyomat- nak minden fedezet nélkül és a papírpénzt Magyarországon is el- fogadják.5) Az örökös tartományok bőségesen adóztak, csak Magyar- ország nem adózott oly mértékben, amint azt az udvar szerette- volna. Ha Magyarország nem is adózott oly bőségesen mint az örökös tartományok, nem érheti vád, hogy nem teljesítette a pragmatica sanctioban vállalt védelmet. Magyarország az adón kívül nagy- mennyiségű élelmiszert szállított a hadseregnek ingyen, azonfelül számos segély és ajándék bőven folyt.
A királynő és tanácsosai még a hétéves háború alatt azon gon- dolkodtak, miképpen szerezhetnének Magyarországból nagyobb pénz- összegeket. A legalkalmasabb eszköz erre minden bizonnyal az adó- emelése, csakhogy Magyarországon ez nemcsak a királynő akaratá- tól függ, hanem az országgyűléstől is. A királynőnek tehát az ország- gyűlést kellett volna egybehívnia. S most az a kérdés merült fel,, vájjon lehet-e a háború idején országgyűlést egybehívni? S van-e- remény, hogy a rendek az adóemelést megszavazzák? Az udvar és a tanácsosok hosszas tárgyalás után abban állapodtak meg, hogy az országgyűlés helyett az ország előkelő urait (proceres) tanács- kozásra hívják s e gyülekezet az ország nevében garanciát vállal egy tízmilliós kölcsönre. Az egyezség megtörtént s Magyarország jótállását 1763 január végén hozták nyilvánosságra.6)
A kölcsönt azonban a megváltozott viszonyok miatt már nem vették föl, mert 1762 február 15-én megkötötték a békét Huberts- burgban.
A hétéves háború legnagyobb tanulsága az volt, hogy a Habsburg-birodalom Magyarország nélkül ném nagyhatalom. Ez nem azt jelentette, hogy Magyarország nem vette ki részét a háború terheiből, hanem azt, hogy itt nincsenek kiaknázva azok a lehető- ségek, amelyek benne rejlenek, s amelyeknek megvalósulása nagy erőt jelentene a monarchia számára. Ezt a véleményt vallotta Kaunitz Vencel herceg, a kor legnagyobb osztrák államférfiú, s ez;
3) Wolf A. Aua dem Leben M. Th. Wien, 1859. 2. kiad. 127. 1.
<>) Wolf i. m,.129. 1.
5) Éugen Gugíia. Maria Theresia. München u. Berlin, 1917. IX. 164. 1.
«) Erizzo 1763 jan. 29. Si e publicata la garantia deli' imprestito di dieci m i l - liom accordata dall' Ungheria con avantaggi consiöerabili per li concor- renti . . . Arneth: Maria Theresia. Wien, 1863—1879. 10 köt. VII. 567- 1. idézve.
5 volt a bécsi udvar többi vezető államférfiának is a meggyőződése.
A kérdés az volt, hogy alakítsák át — gazdaságilag. — Magyar- országot saját és a monarchia érdekeinek megfelelően. Erre a kér- désre iparkodott az 1761-ben létesített államtanács (Staatsrat) feleletet adni.
Ismeretes, hogy gazdasági és egyéb ügyben a kormányzás egy- ségességét szolgálta a monarchiában az államtanács, melyhez királyi
döntés előkészítése céljából a gazdasági kormányszékek felterjesz- tései kerültek. Alapításakor az államtanács hatásköre nem terjedt
ki Magyarországra, de utóbb az egység elérése céljából magyar kér- désekben is nyilvánította véleményét.7)
A monarchia gazdaságilag és pénzügyileg megrendült. A háború utáni első teendő volt tehát a pénzügy megreformálása, valamint ú j adózási rendszer életbeléptetése nemcsak az örökös tartományok- ban, hanem Magyarországon is. A királynő nem elégedhetett meg a főurak subsidiumaival és ajándékaival, szüksége volt a nép adójára. Mint alkotmányos király ily fontos ügyben nem zárhatta M az országgyűlés határozatát.
Bár az országgyűlés egybehívásától idegenkedett, mert előre sejtette, hogy előterjesztését nem fogadják majd szívesen, mégis bízott kedves embereinek befolyásában és az országgyűlést 1764 június 17-re hívta össze.
*) Ember Győző: Mária Terézia úrbérrendezése és a z államtanács, 5. 1. Buda- pest 1936. Különlenyomat a bécsi gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történet- kutató Intézet ötödik Évkönyvéből.
I.
Követi utasítások
A királyi meghívóleveleket (litterae regales, regálisok) március másodikán küldték el a megyéknek és az egyes főuraknak.1) A meg- hívólevél felszólítja a megyéket, hogy — amint már szokás — küld- jenek két-két érdemes, az országgyűlési ügyekben jártas férfiút az:
1764 jún. 17. pozsonyi diétára és lássák el utasításokkal.2)
A királynő a háború utáni fontos országos dolgokról akar a,, nemzet képviselőivel tanácskozni, mondja a királyi meghívólevél, d e nem tartalmazza az előterjesztéseket, hanem csak általánosságban beszél arról, hogy fontos dolgokról. lesz szó. A királynő még 1763 júniusában tárgyalt gr. Esterházy Miklós kancellárral az ország-, gyűlés egybehívásáról.3) A kancellár azt tanácsolta a királynőnek,, hogy mellőzze a meghívólevélben az előterjesztések előadását, m e r t nyilvánvaló, hogy a követek oly utasításokat kapnak, amelyek szerint az előterjesztések elfogadását megtagadják. A királynő, aki nem sokat remélt az országgyűléstől, helyeselte a kancellár tanácsát és mellőzte az előterjesztések ismertetését. A megyék nem ismerték a z előterjesztéseket, követeiknek nagyon általános utasításokat adtak:
védjék meg az ősi szabadságot s ne engedjék meg, hogy a kivált- ságok csorbát szenvedjenek. A megyék utasításai mutatják, hogy az érdeklődés a nagy politikai kérdések iránt csökkent és a rendi jogok:
védelme az egyedüli gondolat, amely foglalkoztatja a közvéleményt^
Az utasítások első pontjaiba már nem országos. ügyek jutnak*
1) Meghívólevelek: Abauj-Torna vm. levéltára (Kassa) 1764. Nemzeti Múzeum.
Kézirattára: 1764. iratok Gr. Pethő Mária Anna; gr. Korniss Antal ö z - vegye; Felső-Büki N a g y Pál ítélömester, Br. Döry Ferenc, Zemplén m.
főispánja; Br. Várkonyi Amadé László.
2) A 18. század közepén épített pozsonyi országház a belváros délkeleti sarka, felé feküdt, déli ablaksora az akkor m é g állott várfal felett a D u n a felé, az északi Hosszú-utcára nézett. Az épület előbbi, a vár felöli részében a felső tábla, utóbbi, utcai helyiségeiben pedig az alsó tábla ülésezett. Sala- mon Ferenc. Kisebb tört. dolgozatai. Budapest, 1875. 74. 1.
s) Horváth M.: Magyarország tört. Pest, 3. kiad. 8 köt. 1871—73. VH. 360. 1.
D
7
hanem a nemesi kiváltságok sértetlen fönntartása. Ezenkívül az utasítások a megyék sérelmeit és követeléseit tartalmazzák.4) A megye közgyűlése a követeknek általános felhatalmazást ad és csak azt köti ki, hogy belátásuk szerint járjanak el, legyenek tekin- tettel az ország más főméltóságaira, hogy így a mágnásokkal és más követekkel meg legyen az egyetértés.5) Ha a királyi előterjesz- tések olyan dolgokat követelnének mint pl. az adó emelését, ami hosszabb megfontolást kíván, föltétlenül értesítsék a megyét és várják meg az utasítást; ha azonban az előterjesztések az ország érdekeit sértik, minden előzetes megkérdezés nélkül vessék el.6) A kö- vetek a megye beleegyzése nélkül önállóan nem cselekedhettek; ha ez mégis előfordulna, minden tettöket semmisnek és érvénytelennek nyüvánítják-.7) S mégis, ha valamely lelküsmeretes követ az ország- gyűlésen előforduló fontosabb ügyre nézve a megyétől utasítást kér, a megye azt írja, hogy Uy fontos kérdésben egy megye szavazata nem számít, alkalmazkodjék az ország többi rendeihez és karaihoz
»atque potioritatem et pluralitatem votorum regni studeant.«8) Az utasítások határozatlansága megnyilvánul az országgyűlé- sen, mivel a követek első ülésein állandóan hangoztatják az utasítások kötelező erejét; amikor azonban egyes követek meggyőződése meg- változik, a többi követ is az előterjesztések mellett szavaz..
4) Bihar, Abauj-Torna és Moson vm. utasításainak első pontjai,
s) Borsod vm. utasításai közölve Grünwald B.: A régi Magyarország. Buda- pest, 1889. 432. 1.
6) Grünwald: i. m. u.'o. '
Instructio Borsodiensis 1764. Grünwaldnál közölve, s) Grünwald, i. m. u. o. 435. 1.
8
n .
Első ülések
A királynő fogadtatása
A királynő 1764 június 17-re hirdette a diétát. Az első ülés csak június 22-én történhetett meg, mert az 1492:CVIII. törvénycikk értel- mében a távolmaradók várására négy nap volt kitűzve s akik ezen idő alatt sem jelentek meg és magukat jogos és törvényes indokkal kimenteni nem tudták, az 1498:1. törvénycikkben megszabott bír- sággal (főurak 800, nemesek 400 frt) sújtattak. Mivel 21-én Űrnapja volt, így a rendek csak jún. 22-én ülhettek össze. A rendek nagy számmal jelentek meg, »mert diétát ritkán lát az ember«.1) Már 1751 óta nem volt országgyűlés. A sérelmek megszaporodtak, ezeket orvosolni kellett. Más ügy nem igen érdekelte a rendeket.
A sérelmek orvoslása, a rendi alkotmány őrzése, amint látni fogjuk, foglalkoztatja a rendeket nyolc hónapon át s ha sikerül kiváltságait megmentem, akikor meg vannak elégedve.
Az első ülésen a szokott üdvözlések történnek. A felső tábla elnöke gr. Batthyány Lajos nádor üdvözli az egybegyűlt mágnáso- kat. Beszédében hangsúlyozza a rendek eddigi nagylelkűségét és jobbágyi hűségét; kéri őket, hogy a királynőnek azon igyekezetét, amely országainak békéjét, boldogságát akarja előmozdítani, támo- gassák erejükhöz mérten, amint azt már sokszor megtették.2)
Az alsó tábla elnöke, Koller Ferenc királyi személynök, üdvözlő beszédében egyetértésre hívja fel az egybegyűlt rendeket. Könnyítsék meg a tárgyalás menetét, mert úgyis csak olyan ügyekről lesz szó, amelyek az ország javát célozzák.3) Bajzáth József, az esztergomi káptalan követe válaszol az elnök beszédére. Biztosítja a rendek
1) Kazinczy: Fályám emlékezete. Budapest, 1828. 11. 1.
2) Diarium 1764/5. Sessio. I., a beszédet magyarul mondotta el.
s) i. m. u. o.
9 hűségéről és odaadásáról, akik hajlandók készségesen, »prompté et fideliter« mindarról tárgyalni, ami az ország javára szolgál. Azután a megszokott formaságok következtek s végül a sz. Márton-bazilikába mentek »Veni Sancte«-ra, hogy a reájuk váró fontos teendők el- végzéséhez Istennek segítségét és áldását kikérjék. Másnap Nagy P á l protonotárius felolvassa a királynő leiratát (ú. n. directorium/)
amelyben részletesen intézkedik bevonulásának és fogadtatásának szertartásáról, valamint tartalmazza az országgyűlés megnyitásának programmját.5) Ismerteti továbbá a királyi kancellária elnökének átiratát, amelyben kéri a rendeket, hogy a királynő fogadtatásánál intézkedéseit tartsák meg.6) Megválasztják a vegyes bizottságot,
amelynek feladata volt a királynőt az országgyűlésre meghívni.
Az ötvenhattagú küldöttség szónoka gr. Batthyány József kalocsai érsek.
A királynő a küldöttséget június 26-án fogadta Schönbrunnban.
Tekintve a császári család nagy számát, az egyenkénti fogadtatás nehéz lett volna, azért három csoportban fogadták a rendek küldött- ségét. Az első csoportban volt a császár, a királynő és József római király, a másodikban Lipót, Ferdinánd és Miksa főhercegek, a har- madikban a főhercegnők.7)
Gr. Batthyány József először a császárt üdvözli. Beszédében kiemeli, hogy a császár Magyarországot mindig támogatta, sőt barátságával tüntette ki; terjessze ki továbbra is kegyét orszá-
gunkra.8) A császár biztosítja az országot kegyéről. Magyarország hűségét ismeri s mindig hálás szívvel gondol e dicső nemzetre, amely az uralkodóháznak nagy szolgálatot tett.9) Ezután meghívja a király- nőt a diétára, aki elfogadja a meghívást és kijelenti, hogy július
•3-án óhajt Pozsonyba utazni.
A küldöttség június 30-án számol be működéséről. Július 1-én és 2-án történtek a készülődések a királynő fogadtatására: a város
*) A nádori titkár két directoriumot hozott át a Personalishoz, u. m.: »Direc- torium itineris Suarum Majestatum Sacrarum ordinisque in excipiendis et salutandis Maiestatibus observandi porro autem aliud Directorium inchoan- dae Begni Diaetae.«
Miskolczy András naplója: Diarium et Acta Diaetalia Anni 1764. et 1765.
622. Fol. Lat. jelzésű kézirat a Nemzeti Múzeum könyvtárában, -s) Országos Levéltár. Lad. O Fase. A, Nr. 1.
•6) Fasc. A. Nr. 2, 3.
-7) KhevenhüLler-Metsch: Tagebuch aus der Zeit M. Teresia's. Bécs—Lipcse, 1907.—1925. 7. köt. 41. 1.
s) Diarium 1764. A főhercegek közül Lipót, a főhercegnők közül Marianna főhercegnő válaszolnak az üdvözlő beszédre,
s ) i. m. u. o.
díszt öltött, mindenki várta a királynőt. Július 3-án a királynő, Ferenc császár, József római király, Lipót főherceg, Mária főher- cegnő és másak hajón Pozsonyba utaznak. Este 7 órakor érik el a határt, ahol már várja a királynőt az országgyűlés küldöttsége.
A királynőt és hozzátartozóit Barkóczy Ferenc hercegprímás üd- vözli.10) A királynő fogadtatására kivonult a lövészegylet és négy polgári csapat díszben. Ezek sorfalat állottak a hídtól a város kapu- jáig, ahol a város tanácsa a polgármesterrel az élén várta. A királynő érkezését 36 ágyúlövés jelezte, majd a kapunál Gombos Miháíy pol- gármester átnyújtotta a város kulcsait, amelyeket a királynő meg- érintett, de azután ismét visszaadott a polgármesternek. A menet harangzúgás közepette vonult a várba, ahol a papság várta a király- nőt, hogy a vár kápolnájában »Te Deum«-ot tartsanak. Pozsony örült a királynő megérkezésének, de .nemcsak a koronázó város, ha- nem az egész ország.11)
Július 5-én a rendek a várban gyülekeztek. Szokás szerint »Veni Sancte« volt a vár kápolnájában, majd utána a rendek a vár aulájá- ban gyülekeztek, hogy átvegyék a királyi propozíciókat.12) Schwar- zenberg herceg vezette a terembe a királynőt, aki trónusára ült, mellette Grassalkovich állott az ország kardjával és Keglevich püspök a kereszttel. A királynő felolvasta latin trónbeszédét, amelyre Bar- kóczy prímás válaszolt. »Minden igazságos hatalomnak sajátsága«*
mondotta, »hogy alattvalóinak boldogságát, jólétét igyekszik elő- mozdítani; ezt a tulajdonságot látja a királynőben. Most is a rendek- kel akarja megtárgyalni mindazt, ami az országnak hasznos és üdvös.
A rendek tisztelik a királynő előterjesztéseit és azok tiszta szándéká- ról még vannak győződve. Hálájuk fejében tanácskozásaikat ú g y fogják irányítani, hogy azok a királynő várakozásának megfelelje- nek. Mindent el fognak követni, hogy a királynő dicsőségét nagyob- bíthassák. A rendek nagy áldozatkészségüknek már többször fényes tanúbizonyságát adták, de ha talán most az áldozat a várakozásnak meg nem felelne, azt ne az akarat hiányának tulajdonítsa, — amely mindig prompta et álacris fűit, est et erit — hanem a mostoha
10) A. Wolf: Aus dem Hofleben M. Th. Wien, 1859. 2. kiad. 241. 1.
11) Und so wurde dieser feierliehe Tag glücklich geendet und viele tausendi Wünsche erfüllten die Luft, die die getreuen Ungarn für das Wohl dieser mütterlichen Monarchin zum Himmel schickten — írja a Pressburger Zeitung 1764. 20. Stück.
12) Királyi előterjesztések (propositiones regiae) alatt a király által az o r s z á g - gyűlési tanácskozásra kitűzött tárgysorozatot értették.
Dr. Kérészy Zoltán: Rendi országgyűléseink tanácskozási módja. Kassa*
1906. 21. 1.
11 körülményeknek.13) Végezetül a rendeket anyai jóindulatába ajánlja.14) A kézcsók után együttes ülésre jönnek össze, ahol fel- olvassák az előterjesztésekét.
»A királynőt uralkodásának első éve óta nem töltötte el más vágy, eszét nem foglalkoztatta más gondolat, mint az örökös tarto- mányok, de különösen a kedves Magyarországnak dicsősége, az or- szág belső és külső biztonsága: egyszóval mindaz, ami egy ország nagyságát előmozdíthatja. Mindig hő vágya volt jóságát, szeretetét az országgal minél bőségesebben éreztetni. Az ország javát érdeklő ügyekről már régebben akart tárgyalni a rendekkel, de a háború nem engedte és így kénytelen volt mostanáig halasztani. A béke most már helyreállt és az országgyűlést összehívhatta. Egyedüli szem- pont, . amely minden cselekedetét vezeti: az ország dicsőségét elő- mozdítani. Az országos rendek tudják, hogy a hétéves háború mily nagy áldozatokat kívánt, hiszen a hadsereg ellátása nagy összegekbe került, amelyeket a kincstár fedezni nem tudott. Sem az örökös tar- tományok állandó adója, sem a rendes államjövedelmek nem voltak elegendők; ezért nemcsak az adót emelték, hanem a királynő kény-
telen volt számottevő kölcsönöket felvenni. A hitel fönntartására nemcsak a kamarai javakat, hanem az adó egy részét is lekötötte- A királynő remélte, hogy a háború szerencsés befejezése után kincs- tára ezen súlyos bajtól megszabadul s az örökös tartományok és Magyarország nagy áldozatai is bőségesen meg fognak térülni, azon- ban csalódott. A háború nem hozta meg a várt eredményt s így a háború okozta sebek is nehezen gyógyulnak. A királynő most olyan helyzetben van, hogy nemcsak, hogy nem enyhíthet a terhe- ken, hanem még újabb 'anyagi áldozatokat kénytelen kérni.
A háború megmutatta, hogy csak olyan birodalom győzhet, amelynek van rendes hadserege regulatus atque in arte militari rite instructus. Jól fegyelmezett hadsereg és telt kincstár, e két tényező meghozza a győzelmet. Magyarország veszélyben van, szük- séges óvintézkedéseket tenni, hogy a századokon át virágzó nemzet pusztulásnak ne induljon. Mint Magyarország királynője kötelessé- gének t a r t j a a rendeket a veszélyre figyelmeztetni s egyúttal, az óv- intézkedések megtevésére kér egy millió forintot és egy fegyelmezett hadsereg szervezését.
Mindkét előterjesztés szükséges, mert Magyarország és a kap- csolt részek veszélyes helyzetben vannak s az ellenség felhasznál-
1 3) Ez a kiszólás rossz hatással volt a királynőre. Ezért mondja Khevenhüller
»Schon die Eröffnung des Landtages war schlechter als die des 1751.«
Wolf. i. m. 241. 1.
i-t) Diarium 1764. Sessio 5. »glóriám et incrementum omni ratione et studio.
procurare.«
ihatja ezen készületlenségét. Az ország biztonsága kívánja tehát az adó emelését és a hadsereg szervezését. Elismeri, hogy Magyar- ország a hétéves háborúban tevékenyen résztvett és sok sikert ara- tott, de a nemesi fölkelés már nem felel meg az ú j hadviselésnek.
A nemesi fölkelő sereg lassú, fegyelmezetlen és nincs kiképezve, :már pedig ilyen sereggel győzelmesen harcolni nem lehet. A királynő
nagyon óhajtja, hogy a rendek a nemesi fölkelés módosításáról tár- gyaljanak omni sollicito studio et conatu agant, hogy a módosított fölkelés az ország bármily támadás ellen megvédhesse. Meg van győződve, hogy a rendek hazájuk ügyét szívükön viselik s ép azért ezzel a kérdéssel majd szívesen foglalkoznak. Reméli továbbá, hogy a rendek két hónapon belül az előterjesztéseket kedvezően fogják -elintézni.«15)
Ezek voltak a királynő előterjesztései; csak két pontot t a r t .szükségesnek: az adó emelését és a nemesi fölkelés módosítását.
Hogy milyen legyen a módosítás, arról az előterjesztés nem szól.
-Amint beavatottak állítják, a királynő azt óhajtotta, hogy a rendek a 80.000-nyi felkelő sereg helyett 30.000-nyi állandó sereget állítsa- nak, vagy pedig ennek pótlására ajánljanak fel megfelelő összeget a haza védelmére.16)
Stupan szerint az utóbbi felkelések csak költséget és kárt okoz- tak, Bliimegen szerint pedig a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ezer insurgens nem tud feltartani száz rendes katonát. Haugvitz szerint az insurgens Magyarországon kívül inkább káros, mint hasznos, az -országban azonban hasznát lehet venni. A nemesi felkelés össze- -hívásáról 1762 közepén tárgyaltak, amikor porosz és tatár betörés
fenyegetett. Az udvar a Rákóczi-harcokat nem tudta feledni, azért csak végső szükség esetén nyúlt az insurrectiohoz. Borié szerint
a magyar nemesség felfegyverzését alaposan meg kell gondolni;
magyar törvényekkel bizonyította, hogy a nemesi felkelés elégtelen- ségét a rendek is többször elismerték. Ebben a fontos kérdésben mem szabad részletmegoldással kísérletezni, mondotta, hanem rend- szeres tervezetet kell kidolgozni. A megyei hajdúk felhasználásában
semmi realitást sem talált. Magyarország nem lenne az, ami, h a az
"uradalmak kényszer nélkül fizetnék az adót. 'Az országos katonaság- nak különben sincs haszna, amit a cseh és morva példa bizonyít.
Az országgyűlés anyagát az udvar magyar bizalmasai, a külön- böző hatóságok, végső fokon pedig az államtanács készítette elő.
A hatóságok egész sereg ügyet terjesztettek elő országgyűlési tár- gyalásra; Az uralkodó azonban elfogadta Borié álláspontját, hogy
3=) Lad. O. Fasc. A. Nr. 4.
36) Arneth i. m. 168. 1.
1 3 csak olyan ügyet vigyenek a rendek elé, amelynek elintézése, ezt ok- vetlenül megköveteli. A királyi propozícióban, amit Festetich fogal- mazott és Borié távollétében Stupan javított át, Mária Terézia csak:
a hadiadó felemelését és az insurrectio korszerű átalakítását kérte.
De nyilvánvaló volt, hogy az országgyűlés a jobbágyság kimerült- ségére fog hivatkozni, amire azután az udvar előállhat az úrbér- rendezéssel. Az 1764/65-i országgyűlés feladatának az államtanács:
az úrbérrendezést és az insurrectio rendezését szánta.17) Mária Terézia remélte, hogy előterjesztéseit elfogadják, mert bízott hűl embereinek befolyásában. Barkóczy hercegprímás és Batthyány nádor volt reményének erős támasztéka.
Az udvar mindent megtett, hogy a főnemeseket és köznemeseket:
megnyerje. Paulo Renier Velence követe jelentéseiben megjegyzi, hogy a befolyásos személyeknek adományozzák az aranygyapjas:
Sz. István- és Mária Terézia-rendeket, de egyúttal hozzáteszi, hogy a magyarok a hízelgések ellenére is félnek az elnyomatástól.18) K é t - ségtelenül igaz a velencei követ feljegyzése. A királynő a Sz. István- rendet kizárólag azért alapítja, hogy azt a befolyásosabb egyének- nek adományozza s így a rendekre jó hatást gyakoroljon. Ferenc császár és Rhevenhüller nem helyeselték a királynő tervét; mások:
viszont nagyon helyesnek tartották. Végre a császár is beleegyezett, azon kikötéssel, hogy csak .a római király és a nádor viselhesse a.
Sz. István-rend nagykeresztjét, anélkül, hogy az aranygyapjas rend- ről lemondanának.19)
A királynő 1764 május 5-én alapítja a Sz. István-rendet. 1764 május 6-án osztja ki a' rend négy nagykeresztjét olyan személyek- nek, akik kiérdemelték az állam érdekében tett szolgálataikkal. Gróf' Barkóczy hercegprímás, Batthyány Lajos nádor, Esterházy Ferenc gróf kancellár és gróf Hatzfeld Károly lesznek a Sz. István-rend.
nagykeresztjének tulajdonosai.20) 1
Ember Gy. Magyarország és az államtanács első tagjai. Századok, 1935.-- Pótfüzet 601, 602, 603. 1.
is) Krones, Fr.: Ungarn unter M. Th. Graz, 1871. 18. 1.
is) Wolf: i. m. 132. 1. Aki az aranygyapjas rend lovagja volt, az szokás szerint.
m á s rendet nem viselhetett. Ez a szokás n . József idejében szűnt meg.
Marczali H.: Magyarország története II. József korában. 2 köt. 2. kiad..
Bp. 1888. EL köt. 39. 1.
20) 3. Wolf: i. m. 132. 1.
Hatzfeld igen befolyásos államminiszter — Staatsminister — volt. Teljes-, neve: Gráf Carl Friedrich Anton Hatzfeld, született 1718 szept. 14. m e g - hált 1793 szept. 5. L. Hock—Biedermann: Der Österreichische Staatsrath.
(1760—1848) Wien 1879.
Báró Borié 1764-ben mint cseh követ titkos utasítással résztvett a frank- furti császárválasztáson, a gyors választás az ö érdeme volt, jutalmul a . Sz. István-rend parancsnoki keresztjét és a valóságos titkos tanácsosi címet, kapta. Ember Gy.: Magy. és az államtanács, Századok 1935 Pótfüzet, 559. 1..
A Sz. István-rend keresztjeinek kiosztását a királynő csak augusztus 20-ra tervezte, amikor sok főurat és köznemest jutalma- zott meg. Az udvar Pozsonyban tartózkodott július 3—23-ig. Július 23-án ismét Schönbrunnba utazott a királynő, augusztus 18-án azon- ban visszajött és hosszabb ideig tartózkodott az országban. Ittléte alatt minden eszközt felhasznált, hogy a főurakat és köznemeseket megnyerje. A főurakat audencián fogadta; a várban egyik ünnepség a másikat érte s a magyar nemesség jól érezte magát a királyi kegy melegében. A fő- és köznemesek siettek, hogy élvezzék a várban nyújtott gyönyöröket, hiszen minden a magyar uraknak készült.
Az udvari ebédeken és bálokon hivatalosak voltak á grófok és bárók.
Esterházy kancellár korlátlanul küldhette a meghívókat. A királynő a megyék előkelőségeit állandóan a legszívélyesebben fogadta. Bécs- ből az olasz színészeket hozták Pozsonyba, hogy mulattassák a ren- deket.21) A királynő megtisztelte látogatásával a Batthyányak, Erdődyek, Esterházyak kastélyait. Augusztusban Vácra utazott, ahol Migazzi bíborost látogatta meg. A királynőt fényes fogadtatás- ban részesítették és tiszteletére ünnepélyeket rendeztek. Mária Terézia nagyon meg volt elégedve az alattvalói hűség megnyilatko- zásának láttára. Budát is meglátogatta és megtekintette az épülő
¡királyi palotát. Augusztus 31-én ismét Vácra, majd Győrbe és onnan Pozsonyba utazott.22)
Amint látjuk, Mária Terézia minden eszközt megragadott, hogy a rendeket, megnyerje s így előterjesztéseinek elfogadását biztosítsa.
Az előterjesztések tárgyalásánál azonban meg fogunk győződni a velencei követ szavainak igazságáról. A rendek féltek az elnyoma- tástól, azaz helyesebben, féltek kiváltságaiknak elvesztésétől: a szűz váll nem akart terhet viselni. Minden olyan intézkedés, amely vég- eredményben a nemesség megadóztatását célozta, heves ellenkezésre talált. Ilyen felfogás mellett előrelátható volt, hogy az előterjeszté- seket a rendek ellenezni fogják. A királynő ezt jól tudta, csakhogy kénytelen volt az országgyűlést összehívni, mert nem akarta az alkotmányt ily lényeges pontban megsérteni.
21) Wolf: i. m. 244. 1.
22) Wolf: i. m. 244. 1.
15
Hl. ' *
Kollár Ádám
Július 9-én Koller Ferenc királyi személynök az alsó táblán ismerteti az előterjesztéseket. Hangulatot akart kelteni az előter- jesztések elfogadása mellett. De mi történt? A rendek közül számo- san válaszolnak a kir. személynöknek. Meg vannak győződve, hogy a királynő csak jót akar a nemzettel, de mindamellett az előterjesz- tésekre nem adhatnak gyors választ, mert azok olyan súlyosak, hogy hosszabb megfontolást kívánnak. Elsősorban is meg kell vizs- gálni a nép helyzetét, vájjon képes-e az adót elviselni. Azonkívül
a sérelmeket akarják tárgyalni és csak a sérelmek revideálása után hajlandók az előterjesztésekről tanácskozni. A tárgyalás módjára nézve megegyeznek, hogy a sérelmeket egy vegyes bizottság el- készíti, egy másik revideálja és az így revideált sérelmeket együttes ülésen felolvassák. Amikor a rendek ebben megállapodtak, egy, az országgyűlés tárgyalási rendjétől teljesen elütő ügy került szóba.
Kollár Ádám személye és műve foglalkoztatta á rendeket.
• • . *
Kollár Ádám Ferenc szül. Zsolnatamócon (Trnovo, Trencsén vm.) 1718 április 15-én, meghalt Bécsben 1783 július 13-án. Miután a jezsuiták intézeteiben elvégezte a 6 osztályos középiskolát, 19. éves korában — 1737-ben — a Jézus-társaság tagjai közé lép. A kétéves noviciátus után egy évig a tanárképzést szolgáló »repetitio huma- niorum«-ot végzi, mely idő alatt különösen klasszikus nyelvi ismere- teit gyarapítja. 1740—43. iskolaévekben a bécsi jezsuita kollégium- ban találjuk, hol filozófiai tanulmányokkal foglalkozik. A rá követ- kező évben Liptószentmiklóson megkezdi tanári működését, s itt a latin nyelv elemeit oktatja, vezeti a tanulók Mária-kongregációját s ifjúsági hitszónok. A kiváló nyelvérzékének már ekkor jelét adó Kollárt elöljárói azonban csak egy évig hagyják ezen állásában.
Utána ismét Bécsbe rendelik, ahol két évig csupán héberrel s a keleti nyelvekkel foglalkozik, majd pedig megkezdi teológiai tanulmá-
nyait.1) De ezt már nem fejezi be, mert a n . évfolyam után 1748-ban megválik a rendtől.2) Mária Terézia van Swieten szóbeli ajánlatára vette fel a jezsuita rendből távozó Kollárt könyvtára tisztviselői közé. Élete munkássága megmutatta, hogy nem is volt méltatlan erre az előlegezett bizalomra. A könyvtár kiváló szakembert n y e r t általa, az uralkodó pedig céljai tehetséges és fáradhatatlan harcosát találta meg benne. Többirányú tevékenysége a 60-as években kezd kibontakozni.
1761 és 1762-ben kiadja a Bécs történetére nélkülözhetetlen
»Analecta monumentorum Vindobonensia«-t két folio-kötetben. Köz- ben már dolgozik az udvari könyvtár értékes kézirati anyagát közlő Lambecius-féle »Commentariorum.. . libri« bővített és javított ú j kiadásán, melynek 8 kötetét 1766—1782. években meg is jelentette.
De Kollár nemcsak mint könyvtárnok alkotott maradandó művet.
Mint az abszolutisztikus törekvések meggyőződéses híve, az udvar- nak is sok hasznos szolgálatot végzett. Kezdetben irodalmi téren szolgálja az ügyet és 1762-ben megjelenteti a magyar királyok fő- kegyúri jogáról szóló munkáját, melyet két év múlva királyainknak az egyházi ügyekbe való beavatkozási jogát bizonyító műve követ.
(Históriáé diplomaticae iuris patronatus apostolicorum Hungáriáé regum, 1762. — De originibus et usu perpetuo potestatis legislato- riae circa sacra apostolicorum regum Ungariae, 1764.) Ezeknél azon- ban nagyobb jelentőségű az a munkássága, melyet 1761-ben alakult államtanács informálása céljából f e j t ki. Az uralkodónak ez a leg- főbb tanácsadó szerve, már működése első évtizedében 1771-ig is, 34 esetben kérte ki a magyar jogi kérdések szakértőjének t a r t o t t magyar könyvtárőr véleményét, mit ő hosszabb-rövidebb elaboratu- mokban. nyújtott be a tanács irodájának.3)
« ' .
Kollár ügye nemcsak az országgyűlésen, hanem országszerte nagy izgalmat keltett. A rendek elfelejtették az előterjesztéseket,
1) Életrajzi adataira vonatkozólag dr. Csóka I. Lajos: Mária Terézia iskola- reformja és Kollár Ádám c. müvének 7. 1. utal a Catalogus societatis J e s u personarum et officiorum vonatkozó évfolyamaira.
2) . . . cum in Societate variarum linguarum, praecipue orientalium peritia imbutus fuisset, eandem Societatem deseruit ingratus, — írja Kollárról a História academici coUegii Viennensis. (Bécsi Nemzeti Könyvtár kézirat- tára, 8342.) Csóka i. m. 7. 1.
3) Hogy Kollár ezt a jelentős szerepét szinte élete v é g é i g megtartotta, döntő érvként hozza föl Csóka L.: Mária Terézia iskolareformja és Kollár Á.
c. müvének 79., 80. oldalain, ahol megemlíti, hogy Kollár bizalmas jellegű megbízatásokra beadványait rendszerint névtelenül küldte m e g a különböző hatóságoknak.
17 a sérelmeket; a nemesi kiváltságok veszélyben voltak, szükséges volt ezek védelme és megmentése.
1764 februárjában jelent meg Kollár Ádám udvari könyvtár- tiszt műve: »De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum Regum Ungariae Libellus singularis.«
Kollár művével részletesebben kell foglalkoznunk, mert a ren- dek Kollár ügyével, foglalkoztak legbehatóbban, leglelkiismereteseb- ben. Eljárásuk mutatja felfogásukat, amely az országgyűlés folya- mán érvényre jutott.
Kollár műve bevezetésből és tizennégy fejezetből áll. A beveze- tésben a szerző kijelenti, hogy a magyarországi apostoli királyoktól vallási ügyekben gyakorolt törvényhozói hatalmat akarja megvédeni.
Művének megírásánál nem támaszkodik diplomáciai tudására, ha- nem a törvénygyűjteményekre; azért reméli, hogy senki sem vonja kétségbe állításait, még kevésbbé hiszi, hogy valaki művét meg- támadná. Amit állít, azt életének és javainak minden veszélyeztetése nélkül meri állítani. Művében jogtörténeti alapon kifejti, hogy a királyok jogosan intézkednek egyházi ügyekben. Hivatkozik Petrus de Marca párizsi érsek művére: »De concordia sacerdotii« és Hugó Grotius: »De imperio summarum potestatum circa sacra« könyvére, de ha ezeket nem is ismerné, elég a legszentebb királyok példáját tekinteni, akiknek eljárása bizonyítja, hogy isteni hatalmuknál fogva intézkedtek egyházi ügyekben.
Részletesen kimutatja, hogy Sz. István, Sz. -László és Kálmán király egyházi ügyekben milyen fontos határozatokat hoztak Grotius szerint. Nagyon világos dolog, hogy az Istentől meg nem határozott dolgokban, a királyok saját hatalmuk szerint eljárhatnak. Sz. István törvényei azt mutatják, hogy amikor egyházi ügyekben intézkedett, ezt a szokást a bizánci és nyugati császároktól vette át. Sz. István
»Intelmeiben« azt találja: »Id circa nos quoque Dei nutu nostram gubernando monarchiam antiquos et modernos imitantes Augustos decretali meditatione nostra statuimus genti nostrae et Dei.« Tehát Sz. István azt mondja: »Dei nutu«, nem pedig »ab sede Apostolica«
és »imitantes modernos Augustos«-, még pedig (imitantes) inkább a nyugati császárt utánozta.
Bizonyítja, . hogy királyaink valahányszor egyházi ügyekben intézkedtek, ehhez sem a pápa, sem a püspökök megerősítését, ületve hozzájárulását nem kérték. A magyar királyok magukat mindig a föld urainak tekintették, nem pedig püspökök szolgáinak.
A zsinatokról azt állítja, hogy azok határozatai csak a király beleegyezésével érvényesek. Kollár szerint a király előírhatja az állam
vallását. Tetszése szerint eltilthatja az alattvalókat valamely vallás gyakorlásától. Egyházi ügyekben szabadon intézkedik, csak ne ellen- kezzék intézkedése Isten törvényével. Magyarország nem hűbére a pápának. Az egyházmegyéknek és kolostoroknak szóló pápai rende- letek a királyi rendeleteknek ellent nem mondhatnak. Azon egyházi törvények, amelyek Magyarországon érvényesek, nem a pápa, hanem a király tekintélyénél fogva érvényesek. A király megakadályozhatja a. pápai annáták, vagy bármely más adó kivetését, vagy a más szokásos adók emelését. Foglalkozik továbbá a papság hadkötele- zettségével. Kimutatja, hogy a papságnak most is kötelessége lenne hadakozni.
Kollár még folytatja: a magyar királyok a némzet beleegyezése nélkül alkottak törvényeket.4) Hogy a király az ősi szabadság ügyei- ben a nemzet hozzájárulása nélkül törvényt nem hozhat, azt csak később határozták el.5)
• Kollár munkája nemcsak a király és egyház közti viszonyt tár- gyalja, hanem érinti a nemesség jogait és kötelességeit, továbbá a jobbágyság helyzetét. A nemesség köteles harcolni a haza védel- méért, azért élyezi a kiváltságokat. Sz. István a nemeseket az ország védőinek nevezi.6) H. Endre azt mondja, hogy a nemesek szabad- ságot élveznek, de ezért a királynak hűséggel és szolgálatukkal tar- toznak.7) Azok tehát, akik a királyoktól kapott szabadságot élvezik, csak akkor élvezhetik igazságosan, ha mindenekelőtt a haza védel- méről gondoskodnak. Idézi V. László II. deeret. 3. art., amely szerint a főpapok jövedelmük aránya szerint tartoznak hadakozni. A nemes-
ség most is teljesíti kötelességét; csakhogy a viszonyok megváltoz- tak: a nemesi fölkelés már idejét múlta, az országot már meg nem védheti. A paraszt pedig, aki ura helyett szolgál s aki tegnap még
"áz ekénél volt s ma már katona, teljesen járatlan a hadviselésben.
Az ilyen katonákból álló hadsereg nem fogja megvédeni az országot.
Nem á hadsereg nagysága dönti el a harcot, hanem a jól fegyel- mezett, begyakorolt sereg. Kétségtelen, hogy a felkelő sereg a fran- cia és porosz hadjáratokban bátorságának fényes tanújelét adta, sőt előnyöket is vívott ki, de a végleges győzelmet nem tudta meg- szerezni. 1715 óta van állandó sereg, hogy ezt és az alakítandó had-
f) Kollár: 1. m. 32. 1.
s) Kollár: i. m. 35. 1.
6) » . . . comités, milites, nobiles sunt regni propugnatores, defensores, illi tibi militent.« Sz. István »Intelmei.« Cap. IV.
7) » . . . ipsi gaudeant libertate sua, ac propter hoc nobis semper e x i s t a n t fideles et coronae regiae obsequia debita sequuntur«. Aranybulla.
X
19 sereget fönntarthassák, szükséges, hogy újabb adókkal terhelje a
királynő alattvalóit. Az előkelők azonban az immunitásra hivat- kozva semmiféle terhet sem akarnak viselni, hanem mindent a sze- gény jobbágyra hárítanak. Ez a körülmény magyarázza meg, hogy hogy a magyar jobbágy mindenütt jól érzi magát, csak a saját hazájában nem. S ezen nem is lehet csodálkozni, mert ki lakna szívesen olyan országban, ahol az előkelők minden kiváltságot élvez- nek, a terheket azonban viselni nem akarják. Ahol tehát van egy
szegény osztály, amely minden terhet visel s egy gazdag, amely minden kiváltságot élvez.
A nemességnek kötelessége az ország érdekéért harcolni. Hogy pedig sikeresen védhesse az országot, szükséges, hogy az ellenség harcmodorának változása, a felkelés változását vonja maga után s ez így történt 1602-ben, amikor a nemesség jobbnak látta a per- sonalis insurrectio helyébe az insurrectio substituta-t behozni. Most azonban a viszonyok azt követelik, hogy az insurrectio substituta állandó hadsereg legyen, amelynek fönntartása a nemesség köteles- sége. Ezt a terhet elsősorban az egyházi férfiak kötelesek magukra vállalni, mint akik elsősorban tartoznak a hazát példásan szeretni és a törvényt tisztelni.
Kollár részletesen kifejti véleményét Werbőczy Hármaskönyvé- ről is. H. Ulászló megbízta Werbőczy Istvánt, hogy írja össze az
•ország törvényeit és az approbált constituciókat. Kollár szerint Iustinianus törvénykönyvéből állította össze a Corpus Iuris Hunga- rici-t, partim ex Iure Caesareo Justiniani, partim ex Canonico de- promisse.8) Régibb királyok dekrétumait is részben vagy egészen átvette, azt azonban tagadni nem lehet, hogy a dekrétumok nagyobb részét elhagyta, éppen azért nem is lehet művét Corpus Iuris Hun- garici-nek nevezni. Inkább csak a szokásokat írta össze. Werbőczy legnagyobb bűne, hogy korának sötét tévedéseit tartalmazza, és hogy a királyok törvényszerzői hatalmát egyházi ügyekben nem említi.9)
Ez a tartalma Kollár művének. A rendek nagy haragjukban gyalázatos könyvnek nevezték, amely telve van tévedésekkel, »im- probum et damnatis erroribus plénum opus«.10) Heves támadás indult meg szerző és műve ellen. A rendek az író száműzetését és a könyv elégetését követelték. Az alsó- és felső tábla egy bizottságot
s) Kollár: i. m. 115. 1.
») Kollár: i. m. 117. 1.
io) Diarium 1764. júl. 5. ülés.
választ,11) amelynek kötelessége volt Kollár művének sérelmes pont- jait összegyűjteni és a munkálatról a rendeknek beszámolni. A bizott- ság munkájával a rendek meg voltak elégedve. A bizottság szerint mindaz, amit Kollár az Egyház és király egymáshoz való viszonyá- ról, a nemességről, a jobbágyság helyzetéről és a Hármaskönyvről ír, törvényellenes. Véleményük szerint Kollár csak azért írta m ű - vét, hogy a király és nemzet között a gyűlöletet szítsa. A rendek:
szerint Kollár helytelenül magyarázza a törvényeket, azoknak eddig- teljesen ismeretlen értelmet tulajdonít, amely az állam és Egyház szabadságát sérti.
Valótlanság, hógy a király az egyházi javakkal szabadon ren- delkezik. Ez az állítás a szerzőnek csak az apostoli szentszék hatalma, és privilégiumai iránt tanúsított megvetéséből származik. »Kálmán, király a fölösleges egyházi javakat visszafoglalta«, ezt csak azért mondja Kollár, hogy buzdítsa a királyokat az egyházi javak elfog- lalására, amelyek nélkül háborűt viselni nem lehet, »de az Istennek szentelt férfiak az erényt jobban gyakorolhatják«. Kollár ezzel meg- zavarja az összes rendek birtokjogát és nem veszi tekintetbe, hogy őseink az erényt is gyakorolták és dicsőséges háborúkat is viseltek, a nélkül, hogy az egyházi javakat lefoglalták volna. Más helyem pedig a rendeket izgatja a király ellen, mert a nemzetnek a törvény- hozói hatalomban való részesedését Bonfini koholmányának nevezi.
Már pedig a rendek századokon át élvezték a törvényhozói hatalom- ban való részesedést és ezen joguk törvényben gyökerezik. Rágalom, amit a földesurakról, mint elviselhetetlen tyrannusokról és a job- bágyság sorsáról ír. Amit a nemesi fölkelésről és annak módosításá- ról és az adó emeléséről mond, az mind alkotmányellenes. Mindezzel Kollár csak azt akarja, hogy az egyházi és világi rendek a terheli viselésében résztvegyenek. Legjobban f á j t a rendeknek Kollár t á m a - dása a Hármaskönyv ellen. Az a munka, amely az állandó szokás folytán az egyedüli hiteles vezérkönyv volt, amely szerint királyok és bírák eljártak, ez a kiváló mű hiányos lenne, nem tartalmazná, az összes törvényeket, csak »ius praerogativarum nostrarum« lenne és még hozzá korának összes tévedéseit tartalmazná? Ezt a rendek nem tudták elhinni. Ez a súlyos vád megtámadása az ősi alkot- mánynak.
11) A bizottság tagjai: Felsőbüki N a g y Pál, protonotarius palatinalis, Pásztory László assessor regius, Tiszta Pál abaujvári követ, gróf Esterházy Ferenc kancellár, Skerlecz Miklós protonotárius, Batthyány József gróf kalocsai érsek, Szatmáry György Borsod megye, Hegyi Gábor Heves megye, F o r r a y András Arad megye, Eéry Ádám Tolna megye, Pongrácz László H o n t megye és Gombos Mihály Pozsony m e g y e követei. Diárium, 1764 júl. 5. ülés.
21 A bizottság Kollár művét veszedelmes elvei miatt kárhoztatta:
Kollár művét minden igaz magyar gyűlölte és megvetette.12) Kollár gyökerében támadta meg a rendi alkotmányt. Az alkot- mánynak ilyen veszedelmes tanoktól való megszabadítása volt az
•országgyűlés legsürgősebb feladata. A rendek a királynőhöz akartak fordulni és tőle orvoslást kérni. Idézték az 1508:XXXXVHI. t. cikket, .amely kimondja, hogy azt, aki a király tanácsosát sérti, a hűtlenség örökös bélyegével sújtsák. De Kollár nemcsak a király tanácsosát rágalmazza, hanem az ország alkotmányát akarja megingatni és
a nagy gyalázat híre a legtávolabb lakó népekhez is eljut.
A »gyalázatos« könyv szerzője Kollár Ádám császári könyvtár- tiszt, udvari ember, Kaunitz, van Swieten és Kerchelich Boldizsár személyes barátja, tehát a reformpárt tagja. Kollár Ádám 1748 óta az udvarban tartózkodott s nagy diplomatikai és jogtörténeti tudása miatt általános tekintélynek örvendett. A művében levő reform-
eszmék miatt a rendek azonnal gyanakodtak és azt állították, hogy Kollár a királynő felszólítására írta művét. A gyanút megerősítette az a körülmény, hogy Kollár műve támogatja az előterjesztéseket.
A rendek meg is kérdezték a királyi személynököt, vájjon a királynő felszólítására írta-e Kollár-művét? A személynök azt válaszolta, hogy a szerző a királynő tudta nélkül írta művét: »id sine praescitu vegis scripsit«.13) A személynök a rendek figyelmét el akarja térí-
teni Kollárról és az előterjesztések tárgyalására buzdítja; a rendek
;azonban először Kollár ügyét akarják elintézni. Természetes, hogy
•az udvart és Kollárt az országgyűlés magatartása és állásfoglalása mélyen elkeserítette.
Az udvar nem sejtette, hogy Kollár műve ilyen vihart fog kel- teni. A munka nemcsak, hogy nem készítette elő az előterjesztések
•elfogadását, hanem, kellő orvoslás híján, az előterjesztések teljes
"bukását vonhatta volna maga után. Gyűlölet és elkeseredés jellemzi az országgyűlés hangulatát, amely erősen veszélyeztette az előter- jesztéseket.
Kollár, hogy a szenvedélyeket lecsillapítsa, közrebocsátja híres
»Apologia«-ját, amelyben sajnálkozásának ad kifejezést a történtek fölött. Ha tudta volna, hogy műve üyen forrongást fog előidézni, .akkor sohasem bocsátotta volna nyilvánosságra.14)
12) Diarium 1764. Sessio 9. és a bizottság munkálata az 1764-ki iratok között, Nemzeti Múzeum Kézirattára,
ns) Diarium 1764. Sessio 9.
i i ) Apologia Adami Fr. Kollár, Nemzeti Múzeum Kézirattár. Quart, lat. 424.
1764. júl. 29. jelent meg Bécsben.
Művét tévesen magyarázták. Reméli, hogy Apologiá-ja a rende- ket más meggyőződésre fogja bírni. Apológiájában valamennyi állí- tását fönntartja, csak itt-ott magyarázza a megtámadott pontokat.
Amikor azt állítja, hogy a király előírja alattvalóinak vallását, a k k o r Grotius szavait idézi, aki — mint valamennyi tudós, akik a királyi jogokról írnak — ezt a jogot a felségjogok közé sorolja. Állítását Sz. István példájával is bizonyítja, aki népének előírta a keresztény vallást. A trienti zsinatról mondott véleményét fönntartja mind- addig, amíg be nem bizonyítják, hogy a trienti zsinat minden egyes, pontját elfogadták. Nem tudja megérteni, hogy miért vádolják a törvények megsértésével, amikor minden állítását törvényeink erejé- vel bizonyítja.
Azon véleményével, amely szerint Bonfini koholmánya: h o g y a nemzet a törvényhozásban résztvesz — sem akarta a királyt a nemzettel szembehelyezni, hanem csak kitartásra és szorgalomra akarta buzdítani a tanult rendeket, hogy kutassák a dolog igaz voltát, és közöljenek konkrét adatokat, mert ő csak a Sz. Királyt tekinti„
sohasem a nemzetnek a törvényhozásban való részesedését. Zsig- mond király előtti törvények a nemzet hozzájárulása nélkül alkot- tattak meg. Bonfini tekintélye különben ismeretes. Werbőczynek nem tekintélyét korholja, hanem szorgalmát. A nemesi fölkelés és:
a magyar nép harci erényeit nem szólja le, sőt mindig a legnagyobb dicsérettel emlékezik meg róla. A jobbágyság helyzetének megírása-, nál szem előtt tartotta mindazt, amit az 1754. évi nagyváradi t a r - tózkodása alatt tapasztalt. Művét és Apológiáját különféle kódexek és törvénykönyvek alapján írta, azért szilárd meggyőződése, h o g y amit írt, az a törvényt nem sérti.15)
Ha Kollár azt gondolta, hogy Apologiája lecsillapítja a forrong»
kedélyeket, akkor tévedett. Az Apologiát az országgyűlésen nem is:
tárgyalták.. A rendek erélyesen követelték a szerző száműzetését és művének elégetését.
Bármennyire gyűlölték a rendek Kollár művét, a felvilágosult és a korszerűbben gondolkodó Franciaország, Belgium és Német- ország nagy elismeréssel alapos és tudományos munkaként üdvözöl- ték; Itália és Róma azonban a rendek álláspontján állott.16)
Kollár tudományos munkásságában 1764-ben változás állott be,, mivel ekkor kiadott műve ellentétben áll 1762-ben kiadott m u n k á j á - val, amelynek címe: »Magyarország apostoli királyai kegyúri jogai-
I 5) Apologia Adami Kollár. Quart. lat. 424. Nemzeti Múzeum,
is) Kerchelich B. 'Monum. spectantia históriám Slavorum Meridionalium.
XXX. 483.
23 nak diplomatikai története«.17) Kollár ebben a munkában kimutatja, hogy a Szilveszter-féle bulla hiteles és az apostoli követság jogait a királyok minden időben gyakorolták. A királyok minden egyházi rendelkezését, anélkül, hogy ezek az apostoli követségre hivatkoz- nának — minden pozitív támasz nélkül az apostoli követségre vezeti vissza.15)
1763-ban jelent meg Hontheim János trieri segédpüspök, Febro- nius álnév alatt: »Az egyház állásáról és a római pápa törvényes hatalmáról« c. műve, amely a gallikán egyház szellemében a nemzeti egyházak kialakítása érdekében a pápai joghatóság ellen egyesü- lésre hívja fel a fejedelmeket. Febronius hatással volt Kollárra.
Művén ezenkívül meglátszik egész környezetének és az akkori állam- tudománynak szelleme, amely szerint a király intézkedhetik a vallás minden ügyében, amely isteni törvényben megállapítva nincs. Most már nem hiteles Szilveszter bullája, a király a legfőbb hatalom.19) Bár Kollár művében a királyi hatalom emelésében túlzásba megy és az egyházról Febronius-szellemben ír, mégis van sok igazság, amelyet a rendek rágalomnak minősítettek. Nem tagadhatjuk, hogy a XVIIT.
században volt egy gazdag osztály, amely minden kiváltságot élve- zett és egy szegény, amely minden terhet viselt. Rendezett, állandó hadsereg szervezése és a terhek megoszlása szintén üdvös lett volna a nemzetre. Végül azt sem vonhatjuk kétségbe, amit a Hármas- könyvről állít.
. Kollárnak a Hármaskönyvről előadott véleményét barátja Ker- chelich Boldizsár zágrábi kanonok is támogatta: Dissertatio de Tri- partio c. értekezésével, amely a béke kedvéért nem jelent meg nyomtatásban.20)
Kerchelich sem tartotta" a Hármaskönyvet törvénykönyvnek, hanem csak jogkönyvnek, amely törvényesen nem emeltetett tör- vényerőre, hanem csak a szokás folytán ment át a köztudatba.
A Hármaskönyv Kerchelich szerint- is hiányos, mert a király és a magistratus kötelességeiről, azok választásáról, az ország kincs- táráról, szerződéseiről, ipari, kereskedelmi, gazdasági és más, az államot érdeklő ügyekről nem szólt.21)
" ) A könyv latin nyelven jelent meg. Címe: Históriáé diplomaticae iuris pat- ronatus apostolicorum Hungáriáé regum libri tres: Vindobonae 1762.
is) Fraknói V.: A magyar királyi kegyúri j o g . . . Bp. 1895. 480. 481. 1.
is) Fraknói V.: i. m. 483. 1.
2») Dissertatio de Tripartito: Opus hoc ad víndicandum Kollarium per Ker- chelich concinnatum, ob amorem pacis et tranquillitatis publicam lucem non vidit. N. Múzeum Kézirattár, Quart. lat. 424. fol. lat. 2645.
2i) Dissertatio de Tripartito.
Kollár és Kerchelich felfogása a Hármaskönyvről teljesen meg- egyezik a jogtudomány mai álláspontjával. Ulászló idejében az 1507.
országgyűlés követeli, hogy »a királyi felség az ő összes dekrétumait és határozatait, amelyek különböző részekben vannak szétszórva, végre már egy egyetlen dekrétum alakjába öntéssé«.22) A királyi dekrétumok egybegyűjtése nem történt meg, hanem létrejött Wer- bőczy műve, amely nem más mint az érvényben levő szokásjognak rendszeres egybefoglalása. Ulászló megerősítő levelébe foglalta Wer- bőczy munkáját, de nem pecsételtette meg és nem is küldte el a megyéknek királyi dekrétumképpen. A Hármaskönyv szentesítése a végső stádiumban megakadt. Nem is tekinthető törvénykönyvnek, hanem csupán jogkönyvnek, aminő a nyugati államokban számos keletkezett a XIH. és XIV. században (Szásztükör, Svábtükör).23)
Az 1548 :XXI. tc. bizonyítja, hogy a Hármaskönyv hiányos volt, mert a tc. elrendelte a Hármaskönyv átvizsgálását és helyesbítését a királytól kinevezendő bizottság által. A Hármaskönyv átdolgozása az úgynevezett Quadripatrium 1553-ban az országgyűlés elé került, de törvényerőre nem emelték. Werbőczy munkája átment a köz- tudatba mint nemesi-nemzeti közkincs.
A nemesi nemzet érdekeit képviselte a Hármaskönyv rendi szemlélete. A rendiségen kívülálló néposztályok sorsát csakis a ki- váltságos osztályok szempontjából tekinti s nem az állam összes lakóinak jólétét célozza. »Werbőczy és a merkantilizmus, a Hármas- könyv és a felvilágosodás már a XVHI. században is ellentétes, össze nem egyeztethető hatalmak voltak, hiszen minden oly állami intézkedés, mely a nem-nemesek javára történik, eo ipso sérti a pri- vilégiumok azon teljességét, mellyel Werbőczy látta el az ő nemzetét.
Nemesi érdek és humanizmus szemben állnak egymással. A Hármas- könyv ebből a szempontból elavult munka volt«;24) igaz, hogy a politikai nemzetet összetartotta s ez a Hármaskönyv nagy érdeme;
de a népet kettészakította, ez a. nagy vétke a jobbágyokkal szemben, mely a nemzet többsége. A Hármasköny a' köznemesség követelmé- nyeit fejezi ki, míg a jobbágyokra vonatkozó rendelkezései csak elmélyítik a különbséget úr és jobbágy között. »így adott formát háromszáz évre a jobbágy szerencsétlenségének Werbőczy, a nagy jogász és a nagy tudós, de aki nem volt annyira államférfi, hogy saját osztályának érdekein felül tudott volna emelkedni.«20)
22) Timon Á.: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Budapest, 2. kiad. 1916., 612. 1
23) Timon Á.: i. m. 613. 1.
24).Hóman-Szekfü: Magyar történet, IV. köt. 324., 325. 1. 2. kiad. 1935.
25) Hóman-Szekfü: i. m. II. köt. 591. 1.
25 Minél féltettebb kincse volt a Hármaskönyv a nemesi nemzetnek, annál jobban bántotta a rendeket Kollár támadása. Haragjukban a királynőt vádolják, mint aki Kollárt a mű megírására ösztönözte.
Kollár műve bevezetésében azt mondja, hogy a nélkül, hogy valaki Buzdította volna, arra a gondolatra - jutott, hogy egy munkát ír a
magyar királyok jogáról egyházi ügyekben. Mielőtt tervét keresztül- vitte volna, tanácskozott br. Borié államtanácsossal, akinek a munka kéziratának nagyobb részét átadta. Borié azt ajánlotta Kollárnak, hogy adja át munkáját mint cenzoroknak br. Bruckenthal Sámuel, erdélyi alkancellárnak, aki éppen Bécsben tartózkodott és Festetich Pál, udvari tanácsosnak. Kollár, hogy a kinyomatás engedélyét
megnyerje, König államtanácsi előadóhoz ment,26) aki a munkát Bruckenthal és Spergers udv. tanácsossal megbíráltatta. Brucken- thalnak a munka nagyon tetszett és a királynő előtt a munkáról elis- merően nyüatkozott. A királynő beszélni akart Kollárral, de az audiencia Kollár betegsége miatt elmaradt. A másik biráló, Spergers i s kedvezően ítélte meg a munkát. König államtanácsi előadó ezután a magyar udvari kancelláriának akarta átadni Kollár művét, a szerző azonban ez ellen tiltakozott, mert szerinte a magyar királyi udvari kancelláriában senki sem foglalkozott még tudományosan az
•egyházi és világi joggal.27)
Tudjuk, hogy nem a kancellária tájékozatlansága volt az ok, amely miatt Kollár nem akarta a magyar cenzúrának alávetni mun- k á j á t . Kollár jól tudta, hogy a kancellária politikai okok miatt nem
engedi a mű kinyomtatását. König tanácsos méltányolta az okot és kieszközölte a királynő engedélyét a kinyomtatásra.28)
Az udvar óhajtotta a mű megjelenését, mert azt gondolta, hogy ez a munka mintegy előkészíti a kedélyeket az előterjesztések elfo- gadására. Kaunitz azonban ellenezte a mű kinyomtatását; bizonyítja
•ezt 1764. július"26-án a királynőhöz írt levele.29)
28) Anton König von Kronberg, titkos kabinettitkár, később államtanácsi elő- adó. Kabinets-Sekretär und Staatsrath-Referendär. Hock-Bidermann, i.
m. 25. 1.
2T) Arneth: i. m. VII. 119. 1.
28) König erwirkte die Genehmigung der Kaiserin zur Drucklegung des Buches und verständigte Kollár hievon mit den Worten, dass es ihm sehr erwünscht wäre, wenn dasselbe noch vor Eröffnung des ungarischen Landtages er- . schiene. Arneth, VII. 119. 1.
"2o) »ich wünschte gar sehr, dass dieses Buch nicht zu den gegenwärtigen Zei- ten zum Vorschein gekommen wäre, sondern allein zu geheimer Nachricht Eurer Majestät und des Ministeris gedient hätte. Denn die Vorsicht erfor- dert auf die gewöhnliche Denkungsart der Menschen und auf die obwal- tenden Umstände zurückzusehen und nicht immer Alles heraussagen w a s an und für sich wahr und zu verteidigen ist.« Arneth: i. m. VII. 120. 1;
Kaunitz államkancellár tehát nem kívánta megjelenését és mivel mégis kinyomtatták, az azt bizonyítja, hogy a cenzorok elismerő nyi- latkozata folytán a királynő tetszését is megnyerte, mert Kollár
művében a királyi hatalom érdekében száll síkra. Mária Terézia óhaj- totta egy ilyen irányú mű megjelenését. Erre enged következtetni a királynő levele Esterházy kancellárhoz. A királynő a hétéves háború után az országot várakkal óhajtotta megerősíteni s a költ- séget a főpapok gazdag javadalmaiból akarta fedezni. Erre feljogo- sítva is érezte magát, mert a főpapok bandériális kötelezettsége a szokás folytán már megszűnt. Ennek pótlására akarta a főpapokat megadóztatni. Ez ügyben írt 1763 november 27-én Esterházy kan- cellárnak: »A magyar erődítésekre minden örökös tartomány adózik, a magyar papság annál kevésbbé vonhatja ki magát ez alól, hogy jövedelmeiből hasonló segélyt nyújtson. Az én akaratom odairányul, hogy a jövőben Magyarországon a javadalmak adományozásakor azok jövedelmeinek egy része, miként eddig is számos esetben történt, és pedig minden különös pápai engedély nélkül,'az engem megillető jognál fogva, az erődítésekre tartassék fönn (Cassa forti- ficatoria) .30) Hogy ezen ügy kellőleg elintéztessék, gondoskodjék a kancellária, hogy ezen királyi jogról egy alapos értekezés készít- tessék és tétessék közzé.«31)
A rendek egyáltalában nem akartak az előterjesztésekkel foglal- kozni, amíg a királynő Kollár ügyét el nem intézi. Az udvar értesült a rendek magatartásáról. A királynőnek tehát, ha azt akarta, hogy a rendek az előterjesztéseket tárgyalják, Kollár ügyét kellett elintézni. Megbízta Migazzi bíborost, hogy mondjon véleményt Kollár művéről. A bíboros, mint a váci püspökség adminisztrátora, termé- szetesen Kollár ellen nyilatkozott. Kollár a legnagyobb elszántsággal védte munkáját. Ez eljárása a királynő és a kancéllár előtt csak
3 0) III. Károly uralkodása első éveitől kezdve igyekezett a nemesi adózásra, irányuló akcióval párhuzamosan az egyházi vagyont külön adózásnak alá- vetni, s csakugyan az egyháziak egy 1716-i nagyszombati összejövetelükön, el is vállalták jövedelmeik tizede fejében három évre évi 48.000 forintnak a várépités céljaira való fizetését. 1725-ben a pápa öt évre engedélyt adott a.
magyar klérusnak, hogy évenkint 18.600 forintot fizessen a várépitkezés és fenntartás költségeire. Ezt az engedélyt folyvást megújította ú g y h o g y ilyképpen állandósult teherré vált a katolikus egyházra az ú. n. fortifikáció- segély. Tehát Mária Terézia questio jurisként fogta föl a kérdést és n e m
•questio factiként. Ö ugyanis »minden különös pápai engedély nélkül« és-
»az engem megillető jognál fogva« adóztathatja m e g a papságot s bizo- n y á r a , a pápa által engedélyezett összegen felül. Hóman-Szekfü: i. m. IV- köt. 357. 1.
31) Horváth M.: Magyarország tört. VII. 343. 1.
27 növelte tekintélyét, úgyhogy azok-egyáltalában nem gondoltak arra, hogy Kollárt megbüntessék és műyét elégessék. Kaunitz azt a j á n - lotta a királynőnek, írjon a kancellárnak üyen tartalmú levelet:
»Miután tudomásomra jutott, hogy Kollár műve olyan dolgokat tartalmaz, amelyek a katolikus vallást sértik, azért a könyvnek eladását, amíg annak tartalmát behatóan meg nem vizsgálják — megtiltom.«32) A királynő vizsgálatot indított, amelynek lefolyásáról nincs adatunk. Annyi bizonyos, hogy Kollárt nem fosztották meg hivatalától, sőt később javadalmat kapott érdemeinek elismeréséül.33)' A királynő leirata megelőzte a rendek feliratát.34) A rendek nem.
voltak ugyan megelégedve, de belenyugodtak a királynő intézkedé- sébe és anyai jóságáért augusztus 16-án küldött hálafeliratban mon- danak köszönetet. Az országgyűlésen Kollár ügye végetért.
Kollár ügyének elintézése nem elégítette ki a közvéleményt- Mivel kellő elégtétel nem adatott, egymásután jelentek meg a röp- iratok, amelyek a nemesség jogait védték. A legradikálisabb röpirat a »Vexatio dat intellectum«35), amely Kollár művének teljes ellen- téte. A röpirat vezérgondolata, hogy a szentkorona felsége nemcsak:
a királyban, hanem a rendekben is székel, amelynél fogva a szent- korona jogait nemcsak a király, hanem rendek is gyakorolják..
Szenvedélyes hangon szól a királyról: a magyarok könnyebben sze- reznek maguknak királyt, mint a király alattvalókat. A »Vexatio«
szerint a király nem adóztathatja meg a nemeseket, mert nem földes- ura az országnak, hanem csak fennhatósággal bír abban.
Nem is csodálhatjuk, ha Mária Terézia szigorú vizsgálatot indított a mű és szerzője ellen. A művet elégették, de a szerzőt ki- nyomozni nem sikerült.36)
32) Arneth: i. m. VII. 121. 1.
' 33) Arneth: i. m. VII. 121. 1.
34) 1764. júl. 30. udvari dekrétum és aug. 1. M. K. Helytartótanács intimátuma*
amely megtiltja a könyv eladását »eousque donec totum eius contextum.
adaequate et accurate disquiri et examinari fecerimus«. Tud. Gyűjt. X. 13.
1. A leiratot megküldték a megyéknek. Kassa levéltára, 1764. iratok. — 1764. aug. 14-én jelenik m e g a római kongregáció dekrétuma, amely sze- rint XIII. Kelemen Kollár müvét idexre teszi. »Nemo cuiuscunque gradus et editionis librum hunc damnatum legere audeat, sed illum inquisitoribus tradere teneat.« Mise. juridic. 424. Quart, lat. Nemzeti Múzeum kézirattára..
35) Concha Gy.: Századok, 1880. 590. 1.
so) Falls die Autores dieser boshaften Schriften binnen vierzehn Tagen n i c h t ausfindig gemacht werden sollten, werde Ich alle diejenige, so hiervon eine Wissenschaft gehabt und solche nicht entdeckt haben als Mitschul- dige ansehen und Meine Ungnade, auch Strafe empfinden lassen. A r n e t h : i. m. VII. 192. 1.
