Igaz történetet tanítsunk : összehasonlító tanulmány hét tankönyvről

VB 17324

IGAZ TÖRTENETET TANÍTSUNK

CV|

G) i r >

X

Összehasonlító tanulmány hét tankönyvről

irta

Dr. ERDÉLYI LÁSZLÓ

egyetemi tanár

Szeged 1932

Szerző kiadása.

l

IGAZ TÖRTENETET TANÍTSUNK

Összehasonlító tanulmány hét tankönyvről

Dr. ERDELYI LASZLO

egyetemi tanár

«« s- U a

£

SZEGED!

tulajdona

v _äO

ó

N CL)

cc

Szeged 1932

Prometheus Nyomda Könyv- és Lapkiadó Vállalat Szeged

aszódi

tulajcfom

Hivatalos Tanterv és Utasítások szerint megírták hat tankönyvkiadó fölkérésére tizen a fiuközépiskolák VIII. osz- tálya számára a magyar történelmi tankönyvet hat változat- ban. A tiz szerző neve: Barthos Kálmán és Koch Istváji, Domanovszky Sándor, ki miniszteri megbízást is kapott, Em- ber István, Jászai Rezső és Balanyi György, Marczinkó Fe- renc és Pálfy János, Miskolczy István és Szolomájer Tasziló.

A hat könyvet a miniszter ur öt évre engedélyezte s egy külső kísérletet a legjobb ajánlás dacára visszautasított.

Az egyetemek középiskolai tanárképzői kötelességét tel- jesítenek, ha a tanárjelöltekkel megismertetik az u j tanköny- veket. Ezt a feladatot akarja teljesíteni az alábbi összehason- lító tanulmány, mely rávilágít a nem engedélyezett könyvre is.

1. A hivatalos Tanterv megtévesztette korszakaival és tételeivel a tankönyvirókat. A tudomány szerves egységre, kevés főtagolásra, világos áttekintésre törekszik. Marczinkó és Miskolczy megtartja a hivatalos tizenkét kort s e számot Barthos tizenöt korra szaporítja. Ez utóbbi a 48/49 -iki sza- badságharc egy évét épp úgy kornak veszi, mint a patrimoni- alis királyság másfélszáz évét, vagy az oligarchikus rend fénykora harmadfélszáz évét. Ily aránytalanságok és a sok kor nem előnyei a tankönyvnek.

A két első kort csak bevezetésnek kellett volna venni, mert hiszen itt ötezer-éves archaeologiai s ezer-éves honfog- lalás előtti fejlődés áttekintéséről van szó, amelyek nem mér- hetők össze az Árpád óta lefolyt ezer-éves történet tizenkét vagy több és kevesebb korával. A helyes beosztás csak az lehet, hogy a honfoglalás előtti bevezetés után csupán öt vagy hat kort veszünk föl, amelyekben a legnevezetesebb kor jellemző változások nyernek nevet, ilyenek: a pogány feje- delmek kora, a keresztény királyság dominiumos kora, a szentkoronás lovagkor (az 1370. évi lengyel personalis unió-

val egy u j kort is kezdhetünk, a personalis uniók korát, ami- kor Mátyás király is ezen törekvésbe merült bele), a refor- mációs török kor s a gazdasági reformkor. E cimekből egy sincs meg a hivatalos tankönyvekben, hanem van patrimonia- lis királyság, ami helytelen cim, mert még Mária Teréziánál is patrimoniumának megmentéséről kell beszélni s a magyar nemesi patrimonium 1848-ig meg van kötve ősiséggel; to- vábbi köreim az oligarchikus rend fénykora Anjou I. Károly- tól számitva, holott az oligarchiát éppen ez a király letörte, Nagy Lajos nem tűrte volna, Hunyadi Mátyás is, ki a bárók közül emelkedett föl, a féktelenkedő bárókat mind megalázta, végül a Jagellók alatt a köznemesség kerekedett a főrendek fölé. Itt tehát oligarchikus rend fénykoráról beszélni a leg- nagyobb vétség annyival inkább, mert az oligarchia szót az a kor nem ismerte, ilynevű rendet vagy alkotmányt s ehhez fénykort a magyar fejlődés meg nem engedett. Á kis Kán Lászlótól, 1272—1322-ig terjedő ököljogi ötvenéves idő s a királytalan 1445-ik év nagyúri pártjainak versengése, vagy hét rendtartó kapitány megbizása egy évre Hunyadi kormány- zóságáig nem elegendők arra, hogy ahhoz görög szót kölcsö- nözzünk az athéni 30 tirannus szervezett köztársasági ural- mának, oligarchiájának egészen idegen talajáról. Marczinkónál a kor címek és évszámok harcolnak egymás ellen: a felkelések kora 1604—1711 közt magában foglalná I. Lipót abszolutiz- musát 1657—1705 közt s ezek mégis külön korok, mig más köreiméinél az évszámok kevesebbet mondanak, mint a tár- gyalás, pl. a rendi alkotmány kezdetei 1204—1235 a tárgyalás- ban 1308 -ig terjed, az oligarchikus rend fénykora 1308—87 eljut 1526 -ig, a kiegyezés utáni kor 1867 —1914 a trianoni békediktátumot is bemutatja 1920 -ból.

Az egyes korokat kisebb részekre kell tcgolni. Az egész magyar történelem minden mesterkedés nélkül az átlag 40 éves nemzedékkorok egyenletes egységeire válik szét s az emiitett, ajánlott főkorokra sorban 3, 5, 4, 5, 5, 5 nemzedék esik, összesen 27 nemzedékkor, amelyeket külön törekvések mintegy sajátos külön történeti egyéniségekké tesznek. A hat u j tankönyv más beosztása közt legáttekinthetöbb Doma- novszky összefoglaló rendszere és Ember könyve, legrende- zettebb erdő Jászaié, de valóságos erdő a fő- és alcímeinek sokaságával. Legkomplikáltabb Marczinkóé.

2. Mi a kultura? mi a történetelőtti idő? mi maradt a magyarok nyelvén a római korból ? miért legfontosabb előz- mény a frank—szláv kor Pannoniában ? mi az ogur és oguz hunnok és magyarok rokonsága? Mindez kimaradt a hat tankönyvből, valamint az is, hogy Magyarország a Kárpátok várfalával, s Erdély fellegvárral, legjobban nyitva nyugat és dél felé, vízrajzi egységeve 1, arányosan elosztott talajával és

mikor ezt csak három rokon nép, a hunn, avar és magyar tudták egyesíteni, amazok mint pogányok rövid időre, a ke- reszténnyé lett magyarok több mint ezer évre? Mennyi magyar pedagógiai érték maradt ki ezen kérdések mellőzésével !

A világos tájékozódás érdekéből fontos az ötezeréves ős- történeti bevezetés jó tagolása. Könnvü megjegyezni és igaz, hogy valamint a magyar történeti időkben Árpádtól kezdve a 40 éves nemzedékkorok jellemzők ugy korábban 4000 éves kő- és bronzkort,* 400—400 éves hallstatti és laténei vas- kort** látunk Krisztusig, utána pedig 400—400 éves római és hunn — avar kort különböztetünk meg, végül 100 éves frank—szláv kort, melynek hatását Kálmán koráig köny- nyen felismerhetjük a közigazgatás intézményeinek s a nép- osztályok neveinek egyezésében. A százéves pannóniai frank

—szláv hatás folytatása a honfoglalás és kalandozások egy évszázada alatt nagyon megérthető, ha a magyarok nem öl- dökölnek és pusztítnak ok és cél nélkül, s ez becsületükre válik. Ellenben feltételezni azt, hogy a magyarok a százéves frank telepítéseket és templomépitéseket stb. mind feldúlták, noha könnyen győztek; aztán, hogy Szent István történettudós módjára bajorországi tanulmányokkal rekonstruálja azt, amit Nagy Károly 200 évvel előbb alkotott, noha ezek nyugaton, bajor földön is tetemesen elváltoztak; s ezen bajor—frank utánzatait a szent király többnyire szláv nevekkel alapítja meg: hát ez vakmerő és sértő föltevés. S éppen ez vari meg a hivatalos tankönyvekbén, a könnyen tájékoztató időrend pedig hiányzik, vagy Domanovszkynál 12000 üres évre duzzad.

A római korra csak annyi észrevételt teszünk, hogy a rómaiak nem keltáknak, hanem illíreknek tartották a szávai pannonokat, mert országukat egy századon át Illyrieumnak nevezték és csak később Pannoniának, kiterjesztve ezt az egész Dunántulra. — Az avar korban Barthos avar földvara- kat emlit Győrrel kapcsolatban. Ez régi kapcsolat az avar hring = gyürü és Győr neve közös eredetének föltételezésé- vel. De ez a föltevés helytelen. Az avarkori hringek sok mér- földnyi átmérőjű kerületek, s nem kis várak területét jelentik gyepü-töltéssel körülvéve s Nagy Károly életrajzirója kilenc hringet ismer egész Avarországban, tehát kilenc nagy kerületet. A Rába torkolatánál Arrabona romjai egy hringnek csak a szélére estek, s a magyar Győr vár a nevét első ma-

* Domanovszky egyedül teszi 12100 évre a csiszolt kőkor kezdetét s anyagául az üveges törésű obszidiánt említi szerpentin helyett.

** Marczinkó a vaskor kezdetét a felső Dunánál 2000-re teszi Kr.

előtt. Ez ellenkezik azzal, hogy a kisázsiai görög Homérosz 900 körül még csak kezdő korát ismeri a vas használatának, s az asszírok 1100 körül említik először.

6"

gyar várispánjáról, a Győr nemzetség őséről vehette. így kapta nevét Pozsony is már 1001 előtt, a régibb Preslawas- purch helyett, valamint Sopron a frank Oedenburg helyett.

3. Honnan ered a magyar név ? Az egyhangú felelet a tankönyvekben ugy szól, hogy a magyarok Árpád törzséről, Megyerről nevezték el magukat. Ez olyan állitás, mint amilyen az volna, hogy egyik ikertestvér a másiktól származott. Mert magyar és megyer valóban ikertestvérek, az anyjuk pedig a magyer, Anonymus irása szerint moger (hetu-moger = hét magyer, a hét magyar törzsfőnök, mogeri rév = békásmegyeri rév Pest fölött, Soba-mogera = Csaba magyer ja). Ez a moger elnevezés legegyszerűbben Kr. u. 528 -ban keletkezett, amikor a kubáni onogur hunnok fejedelme Garda (Gordasz, Ogurdi) keresztény lett s e miatt a pogány papok és a fejedelem öccse Muagyer (Muagerész, Mogyeri) megfosztották a fejedel- met életétől. Az ősi vallás megmentőjéről nevezték el magukat az onogurok ( = u n g a r ) magyeroknak.

4. Mikor választották Árpádot fejedelemmé ? Vezérlő fe- jedelem volt ez vagy örökös ? Thury József nagyon alaposan

vizsgálódott és szerinte a kazarok Sarkéi várat 835 -ben a besenyők betörése ellen épitették. Akkor költözött a magyar nép Lebediából, a Don—Volga közéről nyugat felé, miután az előbbi országot három évig Lebed magyar vezérről nevez- ték el. Ily érdemet Lebed aligha szerzett harmincas életévei előtt. Lebed vagy Levedi tehát 800 körül született. Etelközbe átköltöztetve népét, ott fölkereste őt a kazár khagán követe azzal az üzenettel, hogy Leved fogadj i el az örökös fejedelem- séget. Leved azt felelte, hogy ő nem fogadhatja el, mert nincs fiörököse s ilyet már nem is remél,, hanem ajánlja Álmos vagy fia Árpád megválasztását. S a »turkok« ezt választották meg, mert nagyon bölcs és vitéz. így a fejedelemválasztás Etelközben 860 tájára illik, amikor Leved 60 éves és már nem remélhet fiörököst, Árpád pedig valami 30 éves.

Leved ellenvetése is mutatja, hogy örökösfejedelem-vá- lasztásról volt akkor szó. Árpád után valóban — mert három első fia meghalt — a negyedik fia Zsolta (Zaltasz, Anonymus- nál Zulta) következett a fejedelemségben, ezután a harmadik Árpádfinak fia Lalics (Lalitzisz vagy Lalész), majd Zsolta fia Taksin (később Taksony) és igv tovább mindig a legköze- lebbi örökös oly körülmények közt, amikor választásról szó sem lehet, mert ez nem is szokásos az Árpádok alatt. Árpád állása olyan, mint a kazár khagáné, az arab kalifáé, a japán mikádóé a melléjök választott gyula, bég, szultán, shogun vég- rehajtó és birói hatalmával szemben.

Árpád nem csupán vezérlő fejedelem, kinek a békeidőben nincs parancsoló tekintélye; s nem 888-ban költözködtek a

választás, mint ahogyan az u j könyvek tanítják. Hét év kevés az egész etelközi tartózkodásra. Ha Lebedet csak 888 -ban szorították ki a besenyők a róla elnevezett doni földről, ak- kor aligha kínálták volna meg népe nagy vesztesége után mindjárt örökös fejedelemséggel; akkor a turkok Árpád örö- kös fejedelemmé választását a besenyők elleni további harcok- kal okolták volna meg és nem a bölcseségével, bár vitéznek is mondták. Akkor a 862. évi első pannóniai magyar kalan- dozás nem Etelközből, hanem még a távoli Don vidékéről tör- tént volna, ami nem valószínű. Akkor a bolgár háborút, mint a hadi sikerek első nagy alkalmát megválasztása igazolására maga Árpád vezette volna és nem a fia Liunti. S ha ez 895 - ben mint hadvezér közel 30 éves, akkor az atyja legalább 55 éves és Álmos legalább 80 éves és akkor Levedi nem aján- lotta volna Álmost 889 -ben örökös fejedelemnek maga helyett.

5. A honfoglaló magyarok nem jöhettek be az Aldunánál s Erdély déli és székely szorosain. Jászai tankönyve azt

mondja, hogy »Árpád csak gyors futással mentette meg nem- zete életét a teljes megsemmisüléstől s mindenki a legrövi- debb utat választotta«, tehát futottak az Alduna és Verecke közt minden felé. Ráadásul Miskolczy Liunti bolgár győzelmei helyett — nem tudni, minő forrásból — még »Levente szét vert csapatairól« is mesél s ezzel okolja meg a délkeleti és déli Kárpátok szorosain való átözönlést. És ezek a szétvert^

fejőket vesztett kis hadak »özönlöttek« be elfoglalni a Kár- pátok országát ? Mit szólnak ehhez a katonák ? Rónai Hor- váth Jenő hadtörténetiró remek sztratégiát lát a honfoglalás tervében, ahogy ezt Anonymus előadja a vereckei hágótól kezdve. Hát végbevihet iíy honfoglalást egy szétvert, demora- lizált, több szoroson át menekülő, mindössze 40.000 főnyi lovas sereg ? A külön utakon menekülők hogyan beszéltek össze még a bolgár háború s a bolgár-besenyő etelközi tá- madás előtt ? Ki készítette el a honfoglalás tervét jó előre ?

Mese az egész, noha az u j tankönyvek szinte összebeszél- tek az aldunai, délkárpáti és székely szorosokon való bejö- vetel dolgában. Nos hát tudni kell, hogy Alsófehérmegye 1150 előtt kiterjedt Erdély egész déli részére s ott a római kor óta lakatlan, járhatatlan őserdő nőtt, amelynek irtását II. Gyéesa és 1211 -ben II. András németekre bizta, az utóbbi a német lovagrend telepeseire a Barcaságon, Brassó vidékén. Ettől keletre még vadabb nagv őserdő következett, amelynek nem voltak utjai. A székelyek akkor az első nagy német telepítés őrzésére a cibini = szebeni kir. várispán karhatalmaként a szebenmegyei Sebős, Orbó, s a küküllői Kézd falvakban lak- tak. Mikor azonban a szebeni németek sírására II. András

1224-ben megadta nekik az autonomiát, vagyis azt, hogy

8

saját választott elöljáróik, biráik lehessenek s a székelyek velők egy nép legyen; s mikor II. András a német lovagren- det 1225 -ben elűzte, mert pápai hübérré akarták tenni a ma- gyar királytól kapott területűket: akkor a sebösi és kézdi szé- kelyek kivándoroltak a Barcaságon túl keletre fekvő őserdők völgyeibe, a később u. n. sepsi és kézdi szék területére, a bihari székelyek megszállták a Hargita nyugati részén Udvar- hely vár vidékét, a t a t á r j á r á s után Kézdről kivándoroltak u j székely telepesek az Aranyos völgybe, más székelyek a maros

—nyárádi völgybe István király engedelmével, aztán átkeltek az udvarhelyiek a Hargitán a Csik-völgybe 1324 előtt, s innen tovább szaporodtak 1394 előtt Gyergyóba és Kászonba, Orbó- ról pedig az orbai székbe.

Ebből az erdélyi székely történetből látjuk, hogy a szé- kely szorosok nem nyílhattak meg a XIV. századi csiki, gyer- gyói, kászoni, orbai telepítés előtt, s a délkárpáti szorosok sem 1150 és 1211 előtt. Azért a tatárok sem törtek be a szé- kely szorosokon, hanem csak Brassó felé, s Erdély északi szélén, a borgói—radnai hágón, meg a vereekein. A kunok csak a borgói hágón törtek be a Szamos-völgybe s a Nyir- ségbe. A magyar honfoglalók is itt jöttek volna, ha nincsenek közel az Etelközt megszálló besenyők. Ezek miatt északabb kellett kerülniök a vereckei hágóra. Az aldunai szoroson át azért nem jöhettek, mert a hosszú bolgár front előtt kellett- volna elvonulniok haránt dombokon-völgyeken át asszonyok- kal, gyermekekkel és málhával, marhákkal.

6. A turul totemízmus meséje. Miskolczy a magyarok ős- vallásául elfogadja a totemizmust, vagyis az ősök szellemeinek varázserejébe vetett hitet. A totemizmus tana ezt kiegésziti azzal, hogy a fiu megöli apját, hogy megkapja annak erejét, mely beleszáll a totem nevü szent állatba is. Kézai krónikája emliti, hogy honfoglalás előtt az erdélyi havasokban sok sas veszélyeztette az utat és Álmost ott megölték. Kézai az olá- hokról, oláh Írásról is beszél a székely rovás eredete meg- fejtésére. A sas neve oláhul vulturul. Ugyancsak Kézai szerint az Árpádok zászlójelvénye a turul nevü sas vagy karvaly. — E hírekből most már a tudós fantázia igy okoskodik: a turul az Árpádok totemje és Álmost Árpád ölte meg, hogy erejét megkapja (Roheim és Hóman).

A magyar totemizmus ötlete csak erre a kombinációra épít, de ez a leggyöngébb alap. A jól értesült Konstantin semmi olyast nem mond, ami ily ötletet táplálhatna, pedig Árpád megválasztása atyja helyett jó alkalmat nyújtott volna az u j fejedelem megerősödésének titkairól szólni, mert ezt a

»totemista« magyar követek eldicsekedték volna. Kézai tudó- sításában pedig, amely a honfoglalás után 400 évvel szól a sasok mondájáról és Álmos megöléséről, nincs egy szó sem

éves, atyja 90—95 (más kombinációban is egyik 55, a másik 80) év körül jár. Hogy az idős Árpád agg atyjának megölé- séből kivánna erőt szerezni., ennek a valószínűségét, de még a lehetőségét sem fogadjuk el.

Kézai szerint, ki a magyar lovagkorban él, s ki már Atti- lának is bandérium zászlókat tulajdonít, az Árpád-család címerében és zászlaján turul madár volt. A valóság pedig az, hogy az Árpád-család címere először a vörös paizsra feszitett négy-öt ezüst brokát szalag vízszintesen, pólyamódra, a XII.

század második felétől kezdve; a második címer IV. Bélától ugyancsak vörös paizson az álló ezüst kellős kereszt. A biz- tos történeti emlékekben semmi nyoma sincs a turul madár cimeralaknak az Árpádoknál. Egy 1229. évi oklevél emliti Turul ispánt, akiről elnevezték a zalai Turolytapolca falut.

Több oklevél 1270 körül emliti a bihari Érmeiléken a Turoly- nemzetséget. Ezek pedig nem rokonok az Árpádokkal.

7. Kézai 108 magyar nemzetsége nem volt meg a honfog- laláskor, s ennek akkor nem volt communitasa. Ezt Marczinkó

könyvével szemben kell állítanunk a következő tények alapján.

Szent István 55 törvénycikkelyétől és egy-két hiteles oklevelé- től kezdve két század egykorú, hiteles emlékeiben sehol sin- csenek magyar nemzetségek említve, korábban még kevésbbé.

Tehát 300 éven át nincs nyomuk s az első, ki nemzetségeket nevez meg, Anonymus 1200 körül. Ez azt mondja: »A hét fő személy nemzetségre nobilis« . . . Ezek közt emliti a Csák, Kalán, Kalcsó, Szemere, Maglót nemzetséget. A kánok Szent Eászló hadifoglyai 1091-től. Ezek egyik fő emberétől, Bajtától származott Anonymus szerint a Brokcsa-nemzetség, s követ- ségbe járó lovag volt Velek, kitől szintén egy nemzetség szár- maztatta magát. Izmaelitának vagyis Szent László-kori siita mohamedán török hadifogolynak mondja Anonymus az előkelő Billa és Baks nemzetséget, s fejedelmi besenyőtől, a Szent István korában tiszaabádi révnél eltemetett pogány Tanusz abától származtatja a Tomaj nemzetséget.

Ez összesen tiz nemzetség 1200 táján. Anonymus után az oklevelekből szedjük össze az u j meg u j emlitésü nemzet- ségeket s ezeknek száma évtizedenkint 3, 19, 10, 22 a tatár- járás előtt, utána pedig 19, 11, 11, 12, 8, 3 a XIII. század végéig.* Itt látjuk, hogy a nemzetségek emlegetésének legna- gyobb divatja 1210 1250 közt volt (19, 10, 22, 19 = 70 nem-

* A XIV. század első három évtizedében 2, 2, 3 ú j nemzetségnév jelentkezik, az ötödikben 2, a hatodik évtizedben 1 név és semmi több, összesen tehát 10 az Anjou-korban és az utolsó 1408-ban. Mindez együtt- véve 125 nemzetségnév s ezt 189-re egészítik ki Kézai s a többi króni- kák.

10

zetség). Az eddig ismert 80 nemzetség száma 1280 -ig még 34-el szaporodik összesen 114-re.

S ezután mondja Kézai Simon 1283 táján, hogy 108 nem- zetség van Magyarországon, Ezek eredetét ő Szcitiáig, 370 tájáig meri visszavinni, a hunnok hódító útja kez- detéig, amikor szerinte a szcitiai 108 nemzetség mint com- munitas választott rectort és kapitányokat s ezeket felelősr ségre is vonhatta. Ez az alkotmány pedig fönnállott Szent István atyjáig. S ezt Marczinkó elhitte és tanitja. Pedig tudni kell, hogy a communitas vagy üniversitas az 1200 körül kezdődő városi autonómiákat jellemzi s ezek választanak rectort és kapitányokat akkar a dalmata és olasz városokban és egyetemeken. Kézai tehát itt olasz viszonyokat helyezett át Szcitiába, keletoroszországi szittya-földre, a saját korából közel ezer évvel visszafelé, vagyis szörnyű anachronizmust követett el. Hát ez mondának megjárja, de történetnek nem.

8. A honfoglaló magyarok nem osztották törzsi területek- re az országot. A legtudósabb Domanovszky egyetemi tanár szerint a Névtelen előadásának csak a törzsek megtelepedé- sére vonatkozó magvát tekinthetjük hitelesnek És felsorolja Árpád birtokát Székesfehérvár vidékén és a Csepel-szigeten, Lehelét a Vágvölgyben, Bulcsét a zalai és somogyi Balaton- partokon (ez Kézainál fordul elő !), Botondét a Drávatorok körül (ez nem törzsfőnök !), Óndét a Körösnél, Gyuláét az alsó Marosnál (ez Ajtony birtoka!) s a kabarokét az Eger

—Sajó mellékén. Barthos ezt kiegészíti az alsószamosi Kende törzzsel, s a kabarokat palócoknak mondja.

Ezzel szemben tudni kell, hogy a Névtelen és Kézai nem ismeri a honfoglaló törzsek nevét s ők csak a hétmagyer (hetumoger) nevű törzsfőnökök és más hősök ivadékainak XIII. sz-i birtokairól szólnak, 300-400 évvel a honfoglalás után.

Ki tudta akkor, hogy melyek a honfoglaláskori birtokok és melyek a későbbi fejedelmek, királyok adományai ? Fehérvár vidéke és a Csepel-sziget a két krónikás szerint kedves tar- tózkodó helye Árpádnak, de arról nincs szó, hogy másutt

"nincsenek birtokai. A »Székes« elnevezésről tudjuk, hogy ezt a jelzőt Fehérvár a Szent István sírjánál felállított ki- rályavató székről, cathedráról kapta (1290. törv.), tehát a honfoglaláskor Fehérvár még nem Székes. Királyaink főkép- pen Nagyboldogasszony és Szent István ünnepe hetében (aug.

15—20.) szerettek Fehérvárott tartózkodni, Csepelen pedig a tkirálynék nyaraltak udvarhölgyeikkel s ide III. Béla elve- zette Barbarossa Frigyes császárt, valamint a b ad vári királyi palotaromokhoz, Attila várába (Aquincum) s a pilisi erdőkbe.

III. Béla jegyzője ezen királyi ünnepléseket és császárláto- gatást vetíti vissza Árpád idejébe. A Névtelen előadásának éppen ezen része nem hiteles, hanem anachronizmus. És ilyen

a többi családi birtokra vonatkozó adata is, amennyiben a 300 évvel régibb honfoglalásra vonatkozik, ellenben hiteles a saját korára nézve bizonyos értelemben.

Érdemes összehasonlítani a két XIII. századi tanút, Anonymust és Kézait — nem a törzsi területek dolgában,, mert erről nem szólnak, hanem — a törzsfőnökök és ivadékaik birtokai dolgában. Ezen két tanú egyezik Árpád, Tühütüm, a későbbi 955-ben felakasztott galgóci Léi, a csákvári Sza- bolcs s a nyirségi Kende ivadékainak birtokaira nézve, de két törzsfőnököt illetőleg eltérnek. Anonymus Hoba fia Sze- mcra nemzetség birtoklását emliti Nyitránál, tehát Lehelhez közel — ahol tehát két törzs lakott volna egymás mellett a tankönyvi értelmezés szerint — s Ónd fia Ete nemzetségét Csongrád tájékán; ellenben Kézai két törzsfőnöke egészen más és másutt lakik: Kál fia Vérbulcs harka a zalai Kál- falvak balatoni vidékén és a miskóci Örösur. — Ám itt hiba van, mert Vérbulcs nem honfoglaláskori törzsfőnök, hanem a 955 -ik évi szerencsétlen augsburgi hadjárat felakasztott vezére, Örösur pedig Anonymus szerint nem is magyar, ha- nem kun, Ócsád fia, tehát egyáltalán nem honfoglaláskori törzsfőnök, hanem a Szent László korában elfogott kunok egyik főtisztjének az ivadéka (1091 után).*

Bizony mondom, hogy a honfoglaláskori törzsek földsá- vokkal elkülönitett területeiről nem szabad beszélni, mert a régi tanuk ezekről nem szólnak és nem is szólhattak. A tör- zseknek még a nevét sem tudták a magyar irók, ezt vélet- lenül egy görög császár őrizte meg számunkra, de még Etel- közről szóló magyar követi hírek, beszélgetések nyomán. Euró- pában a német törzsek megmaradtak, mert ezek nem mozdul- tak ki ősi Germaniából s nem foglaltak u j hazát, mint a fran- kok, gótok, langobardok, angolszászok, kiknél az ősi szervezet hamar felbomlott a honfoglalásuk után.

9. Árpád és a honfoglaló magyarok birtoka. Itt csak rö- viden adjuk az összeomlott tankönyvi állitások pótlására azt a történeti analógiát, mely ez esetben egész helyes megoldást ad: valamint a frank Chlodoveeh és a keleti gót Nagy Theo- derich az V. század végén s a langobard Alboin a VI. század közepe után régi római kultura területét megszállva rátette kezét a császári birtokokra, a korábbi uralkodók épületeire és szolgáira, a többit pedig átengedte harcosaik szabad fog- lalásának, ugyanígy tett Árpád is Pannónia frank — szdáv területén s aztán a szétszórt zsupáni várakkal és népeikkel az egész országban.

Ezzel a történeti analógiával egyszerre megoldódik igen sok és súlyos nehézség, amely Gyésza fejedelem és Szent

* Erdélyi: Magyar művelődéstörténet II. köt. 286—287, 332. 1.

12

István reformjait akadályozta volna. Mert ha Gyésza örökli Árpádtól a frank és szláv várakat várőrfalvaikkal és a gaz- dasági curtis udvarhelyeket az udvarnok, tárnok, pohárnok stb. szolgákkal: akkor egyszerre megértjük, miképpen vállal- hatta Gyésza követsége Nagy Ottó császárnál a keresztény hit- hirdetők védelmét s miképpen győzött a gyerek István a nagy- bátyja Kopány, Gyula és később a kabar Ajtony ur fölött, noha egyetlen törvénye sincs ispánságok alapitásáról és szer- vezéséről. Gyésza nem lehetett volna véreskezű és erélyes, ha nem lettek volna várőrei, kik honfoglaláskor Árpád uradalmi joga alá kerültek s bár az első harcokban megfogytak, de a kalandozók távollétében a szolgafegyveresek megszaporodtak és az uradalmi közbiztonságra vigyáztak.

A szabad magyar honfoglalók tetszés szerint foglalgatták le a legszebb földeket és legelőket a fejedelmi birtokokon kivül és közöttük. Mindenki inkább foglalt magának, mint a közösségnek, törzsnek és nemzetségnek. Esetleg ugyanazt többen is akarták egyszerre. A fejedelem birtokából is fog-

lalgattak. Ezért, a már szerzett magántulajdon védelmére hirdette ki Szent István a római domínium jogot, szabad rendelkező jogot (5, 6, 35. tc.). Nem u j jogot adott, hanem megerősitette a régit, hogy abba senki bele ne avatkozzék.

Elpusztitott földsávokat sehol sem hagytak a honfoglaló magvarok.* A feldudvásodó, elbokrosodó tisztásokat évről- évre tisztogatni kellett volna. Egyáltalán védelmi intézkedé- sekkel az alig fékezhető harcias magyarok nem sokat törőd- tek. Emlegették a gvepükct, de ezeket nem ők, hanem szlávok, avarok s más régibb népek építették, amint ez Liutprand nyi- latkozatából is kitűnik, aki azt mondta, hogy a magyarok

(turkok) előhh el voltak rekesztve a nyugati népektől igen nehéz átjárásu clusákkal, de Arnulf császár kieresztette őket Európa veszedelmére. A clusákat nem a magyarok építették.

10. A kabar törzs nem palóc földön, hanem k ö r ö s i - marosi földön telepedett le a honfoglaláskor. A palócok nem kabarok, hanem kunok, Szent László hadifoglyai. Ezt Doma-

novszky és Barthos tankönyvével szemben kell kimondanunk.

* Hóman Bálint gondolt el üresen hagyott törzs-választó földsávo- kat, öveket, zónákat, amelyeket Szt. István magáévá tett és az egyhá- zaknak adományozott. E szerint ha megrajzolnók a nagy egyházi birto- kok térképét, akkor ezek körülvennék a honfoglaló törzsek területeit.

Iále e térképekben csalódnánk. A nagy egyházi birtokok nem széles, nagy körökben helyezkedtek el, hanem mindenült elszórtan s vegyesen a kirá- lyi falvakkal, söt osztozkodva egy-egy falun királyi és magán földes- urakkal. A paninonhalmi apátság birtokai a Vágtál Somogyig s az alsó Tiszáig nyúltak el. A zalavári és tihanyi apátság birtokai is elnyúltak Somogyon, Tolnán, Bodrogon át az alsó Tiszáig.

Anonymus kir. jegyző hiteles abban, amit a saját koráról ir.

Megírja pedig azt, hogy Mén—Marót bihari urnák sok barát- néja volt s ezért nevezték Mén-nek, s hogy a felesége és, népe kazár. Ezt ugyan a honfoglalás koráról irja, de bizonyos, hogy a saját kora bihari kazárjai laknak ott a Körösök vidé- kén. Ezl kiegészíti az az adat, hogy Ajtonynak hét felesége van. Ez is, mint Mén—Marót mohamedán volt, soknejű. A Körösök és Ajtony marosi területe szomszédosak. A moha- medán úr a kazárok felett azt jelenti, hogy itt a kabarok honfoglaló uráról és Szent István-kori egyik főnökéről van szó, kiket fegyverrel kellett kényszeríteni Árpád és szent utó- da iránt való hódolásra.

A palócok nem kabarok, hanem kunok, akiket az oroszojk 1100 körül polovci-nak neveztek. Anonymus kitűnően, leg- jobban ismerte Miskóe vidékét. Ha egyszer ő 1200 körül meg- állapítja, hogy azon vidék népe Komáromig kun, akkor az bizonyos, hogy nem kabar. Csak abban tévedett, hogy a ku- nokat Árpáddal bejötteknek vélte, holott Szent László hadi- foglyai s 1238 előtt más kunok nem is lakhattak Magyarorszá- gon. Hogy hadifoglyok voltak, kitűnik éppen Anonymus azon állításából, hogy a komáromi vár kunjai 1/3 részben a vár főtisztjének szolgáltak és 2 3 részben a várnak épp ugy, mint a többi szabados szolga várőrfalvak.

11. Magánbírtokjog miképpen fér össze a faluközösséggel és a családi birtokközösséggel ? Sok magyarországi faluban, a bakonyi sváb falukban is a XIX. század végéig megvolt az a szokás, hogy a falu határát három dűlőre osztották s ezek- ből egy dűlő ugar maradt egy évre, azalatt felverte a gyom, az aratáskor kipergett magvak zöld termése s ezt egy évig legelte, járta és taposta a marha, sertés, juh, kecske. A ba- rázdák eltűntek. Ősszel újra elosztották fükőtéllel annyi rész- re, ahány ház volt a faluban, s mivel a dülő részei jobb vagy kevésbbé jó termésüek, azért sorsot húztak, rovásjegyü nyilat vontak arra, hogy az illető dülőrész, ahol álltak, melyik házé legyen. Így ha a falunak több földesura volt, akkor az egy föl- desúrhoz tartozó s egymás mellett épült szolgaházak a dülő

más-más részén kaptak nyilast, földet. Az ugar tehát közös birtok volt, de csak egy évig, aztán szétosztva, ma- gánbirtok lett a második évben őszi szántással és vetéssel

(buza, rozs), a harmadik évben tavaszi szántással és vetés- sel (árpa, zab, köles). Minden évben egy dűlő volt ugar, egy őszi s egy tavaszi vetés. — Ezt az állapotot nevezzük falu- határ-közösségnek, mely szoros értelemben csak az ugarra, legelőre, erdőre vonatkozott. Két dülő nem volt közös birtok, hanem magánhasználati birtok két-két évig.

A közös használat a falu házait illette, a közös birtok- jog pedig a földesurakat.

m

Ettől különböző földközösség az, hogy ugyanazon család több nemzedéken át josztatlanul együtt tartja eredetileg csak egy embert illető magánbirtokait, falvait és falurészeit s mikor megkezdődik a lovagnemzetségek divatja a XIIL és XIV.

században, akkor a régi család egyes tagjai kikérik a részü- ket s a nemzetség megosztozik, főleg egymástól messze eső birtokain, de tovább is közösen birják a közös ősi temetkező családi vagy nemzetségi sirbolt egyházának kegyuraságát.

Sem a falu határközössége, sem a nemzetség közös bir- toklása rendesen nem nyúlik vissza a honfoglalásig s nem bizonyíték a Szent István előtti dominiumjog vagyis magán- birtokjog ellen, mert sok falu eredetileg egy birtokosé volt s ő adott részt, házakat más birtokosoknak, másrészt sok bir- tokos eredetileg maga gazdálkodott és csak egyes családok- ban maradtak osztatlanul a fiúk az atyai örökségben, közös fedél alatt.

12. A monarchiát Magyarországon nem Gyésza, vagy Szent István alapította meg, hanem Árpád. A hivatalos Tanterv után az ú j tankönyvek a magyar monarchia kezdetét Gyészá- nak és fiának tulajdonítják. Ez tévedés, mert a magyar egyed- uralom az etelközi fejedelemválasztással kezdődik, mely örök- lővé tette a teljes fejedelmi hatalmat katonai és politikai te- kintetben Árpád legközelebbi örökösei számára. Az örökösö- dés rendje természetes: a fejedelem halála után, — kivált, ha fia kiskorú — a katonai vezérségre alkalmas legidősebb test- vére örökli a fejedelemséget. De a fejedelemnek természetes törekvése, hogy a saját első fiára hagyja egész hatalmát. E miatt mindenütt, ahol a senioratusi öröklésrend szokásos, a fejedelem lehetőleg elnyomja, uralkodásra alkalmatlanná teszi a veszélyes trónkövetelő rokont vakítással stb.

Árpád után, mert 47 éves hosszú uralma alatt három első fia meghalt, a negyedik fia Zsolta (Zaltasz, Zulta Konstantin és Anonymus szerint) örökölte a fejedelemséget. Ez után nem fia, hanem atyja harmadik fiának a fia, Falics (Falitzisz, Fa- lész Konstantin görög kiírása szerint) következett a fejede- lemségben, mert idősebb volt; ez után pedig Zsolta fia Fak- sin (Konstantin szerint Taxisz, Anon. sz. Toxun, 1200 körüli kiejtéssel Taksony), majd ennek fia Gyésza (Geyza), aztán ennek fia Stefán (Istefán, Istfán, István) következett.

Ezen fejedelmek közt egy sem kiskorú az örökléskor: Ár- pád 30, Zsolta 37, Falics 47, Taksin 55, Gyésza 32, Stefán 18 év körül van, mint ezt megközelítő kombinációval megállapít- hatjuk (Szent István születését nem 975, hanem 980 tájára téve). A kiskorúság vége Salamon királynál tíz év, II. Ist- vántól kezdve tizenöt év (1063, 1116).

A senioratusi öröklés szokása legyöngíti a fejedelmi ha- talmat, mert a trónkövetelő senior pártot szerez maga mellé

már bátyja fejedelemsége alatt. S a testvérek kisebb-nagyobb alkalmassága miatt válogatás is lehetséges, tehát több párt alakul.

Szent István nem a magyar monarchiát alapítja meg, ha- nem a keresztény magyar monarchiát. A keresztény, christi- anus annyi mint krisztusi, s az ilyen monarchia alapelve ez:

y>regnante Christo«., »regnante divina clementia«. Krisztus az igazi király, a földi király csak Krisztus világi helytartó- ja. Krisztus királysága a jelszó már a bencés 529. évi Regu- lában s Nagy Károly frank-római császárnál, Szent István- nál, Szent László I. törvénye élén.

13. Az első magyar koronázás nem 1001-ben és nem 1000 karácsonya hetében történt. Domanovszky és Marczinkó meg-

maradtak a Karácsonyi-féle 1001 mellett, Miskolczy és Jászai pedig elfogadták Hómanra hivatkozva az 1000 karácsonya he- tére tett koronázást. A többi egyszerűen megelégedett az 1000- ik évvel.

A történeti kritika egyfelől az 1001-et küszöböli ki, mert ez az évszám a legrosszabb tanúknál fordul elő: a hamis pécsváradi alapítólevélből lehet következtetni és a rossz len- gyel évkönyvek azon bejegyzéséből, hogy Mieskó lengyel her- ceg küMött 1001-ben a pápához koronakérő követséget, ho- lott Mieskó már akkor régen meghalt. A többi 1001-es forrás is rossz.

Hat lengyel évkönyvi szöveg egymás mellett mutatja, hogy azok a jó szövegek, amelyek a valóban akkor élő Bo- leszló lengyel herceg koronakérő küldöttségéről szólnak s ezekben az 1000-es évszám a követség éve. S ugyanakkor járt Rómában a magyar koronakérő követség is. Ennek kérése teljesült, a lengyelé nem. Hogy az első magyar koronázás

1000-ben ment végbe, ennek tanúja a híres Pray-codex, mely- nek Szent István korára legtöbb évjegyzete van s ez mind jó.

A pannonhalmi alapítólevélből is az 1000-ik évre mint koronázó évre kell következtetnünk. A legközelebbi időhatá- rozásban ily •kombinációk lehetségesek:

a pannonh. oklevél 1001-ben kelt, a 15-ik indictióban, te- hát szept. 1. — dec. 31. közt, a pannonhalmi Szent Márton bazilika első fölszentelésekor ősszel, valószínűleg nov. 11.-én;

a keltezéskor István első magyar király 2-ik évét számították;

s ha a koronázás napja

1000 jan. 1, akkor az uralkodás 2-ik éve 1001 jan. 1. — szept. 1 — dec. 31.

1000 aug. 15. .. „ ,. „ 1001 aug. 15 — 1002 aug. 14.

1000 szept. 1. „ .. 1001 szept. 1. — 1002 aug. 31.

1000 dec. 31. .. „ „ 1001 dec. 31. — 1002 dec. 30.

* Hitelességét bizonyítja Szentpéteryvel szemben a Pannonhalmi Szemle 1932. évi májusi füzete.

16

A föntebbiekből kitűnik, hogy 1001 szept. 1. — dec. 31-iki oklevél-keltezéssel egészen jól megférne az is, ha Szent Ist- vánt 1000 januárjában koronázták volna meg, s a végső lehe- tőség akkor is megvan, ha Szent Istvánt 1000 dec. 30.-án ko- ronázták meg. A pannonhalmi alapítólevél keltezésével jól összefér tehát az 1000-ik év bármely napján történt koroná- zás; de egyéb viszonyokat is figyelembe véve, nevezetesen az

1000-ik évi koronakérő követség utazását, a koronázást nem igen tehetjük előbbre aug. 15,-nél; másrészt arra nincs elegen- dő ok, hogy ennél sokkal későbbre tegyük. Legkevésbbé va- lószínű az utolsó lehetőség, a karácsony hete, az 1000-ik év utolsó hete.

14. Szent István Kopányt és Gyulát nem győzhette le né- met lovagokkal, várispání csapatok nélkül. Domanovszky, Bar- thos és Miskolczy könyve Szent István győzelmét egyenesen a német lovagoknak tulajdonítja. Ez már akkor is hihetetlen, ha semmi más adatot nem tudunk. Hogy a magyar nép ellen- kezését az újításokkal szemben kevés német lovag legyőzze, ezt minden magyar diák képtelenségnek fogja találni. Hiszen Szent István és I. András elől fejvesztetten futottak ki II.

Konrád és III. Henrik hadai, lovagjai (1030, 1051).

A német lovasság kialakulása nagyon szerény kezdet- ből 933 táján indult meg, éppen a magyar lovasság ellen szer- vezett szász lovassággal. Más katonákhoz képest ezeket job- ban megbecsülték, kitüntették s a francia korábbi lovagság szabályait átvették. De ez nem ment gyorsan, Németország- nak 998-ban még nincs lovagfeleslege. Kézai 1283 táján már tulajdoníthatott Szent István korának német lovagokat, lo- vaggá is üttethette a fiatal Szent Istvánt, mert Kézai már nyakig benn volt a magyar lovagkorban. De lovaggáütésről Szent István életrajzai nem tudnak.

A pannonhalmi alapítólevél 1001-ben, a Kopány elleni harc után három évvel, szintén nem szól lovagokról, hanem ispánokról, comesekről, kik tanúi a gyerek István szentmár- toni fogadalmának, melyet a győri-veszprémi hadúton tett.

Meg is nevez az oklevél néhány ispánt: Poznant, Hontot, Or- zit, s a többi ispánt csak a közös comes címmel említi. S ha ott vannak a várispánok, a honti ispán is, akkor bizonyo- san ott vannak a várispáni csapatok is.

Tehát, még mielőtt Szent István uralkodhatott volna, már vannak várispánjai és várcsapatai, kik keresztények. * Csakis ilyenekre támaszkodhatott a kereszténység befogadá- sában atyja Gyésza fejedelem is. A pogány magyar u r a k alig- ha mentek el 973-ban Quedlinburgba Nagy Ottó császár hus-

* Magyar Kultura 1916. Erdélyi: Fejlődés a legrégibb magyar tár- sadalomban. Különlenyomat 8—21 1.

véti ünnepére, hogy meghívják a keresztény papokat. Gyésza oly keresztény főtisztjeit küldte el oda mindjárt fejedelem- sége első évében, akikkel föltétlenül rendelkezett: a saját vá- rainak és curtis-udvarainak ispánjait, szolgáinak, hadifog- lyainak főtisztjeit, kik maguk is hadifoglyok voltak, jobban mondva hadifoglyok fiai vagy unokái, kik nem távozhattak el, de a hadifogság száz éve után már nem is akartak eltávoz- ni jó állásukból, hol magyarrá lettek és sok embernek paran- csoltak. Szent István II. 50. tör vény cikkelye azt mondja, hogy az ispánok tanúskodásával egyenlörangú azon szolgák tanús- kodása, akik civitas és curtis, vagyis vár és udvarhely élén állanak. Az a törvény Szent István uralma vége felé kiadott póttörvények közé tartozik. S ha még akkor is vannak szol- gák vagyis hadifoglyok az ispánok közt, amikor már keresz- tény előkelő magyarok is beálltak ispánoknak, mennyivel in- kább voltak szolgaispánok Gyésza trónrajutásakor, midőn el- határozta, hogy behívja a keresztény papokat s ezért nagy magyar követséget küldött az öreg császárhoz, ki ez évben aztán meghalt.

Mindenki nagy súlyt tulajdonít Szent István legendája azon szavának, hogy Gyésza »véreskezű«. Ezt száz évvel Gyé- sza halála után írták, tehát homályos hírek, vagy más hatások alatt. Ez a más hatás alighanem a biblia. Ez mondja, hogy a\

jeruzsálemi templom építést Dávid király kénytelen fiára, Sa- lamonra hagyni,, mert ő arra nem méltó, mert véreskezű.

Éppen így a kereszténység megszervezése Magyarországon Szent Istvánra várt, mert atyja véreskezű v o l t .—L e h e t e t t , de ehhez is szüksége volt a pogány régihez ragaszkodó magyar néppel szemben nemcsak keresztény testőrségre, hanem ke- resztény erős csapatokra is.

15. A várispánságokat nem Szent István alapította meg hanem Nagy Károly és a szláv zsupánok. Szent Istvánnak elég az az érdem, hogy a magyar nemzet keresztény hitre té- rítésében nagy támogató volt és meghonosítója a keresztény egyházi szervezetnek s megalapítója a nyugati formájú ke- resztény királyságnak. Csodásan megmaradt jobbkeze-feje a tanúja, hogy jótékonyság volt a főerénye.

Az ú j tankönyveknek az a közös tanítása, hogy Szent István Meroving-frank mintára (Ember), vagy Karoling-frank mintára, a bejött bajor lovagok hazulról hozott tapasztalatai és tanácsa szerint osztotta kisebb gazdasági-egységekre rop- pant nagy patrimoniumát, amelyekben aztán szláv elnevezések terjedtek el.

Honnan került össze ez a nagy patrimonium?

Kettő azt mondja, hogy Szent Istváné volt Árpád nemzet- ségének kétségkívül tekintélyes, hatalmas birtoka (Barthos, Miskolczy); ezt Géza gyarapította a föllázadt és levert törzs-

Dr. Erdélyi László : Praktikus magyar töréténetet tanítsunk, A S Z E O E ^ / f

WKTHY kollégium

tulajdona

21

fők birtokaival (Barthos); maga Szent István is vert le láza- dókat, s lefoglalta a gazdátlan birtokokat (Miskolczy Jászai), sőt Domanovszky szerint a király az ország földjét a maga tulajdonának tekintette. így jött létre a rengeteg magánva- gyon, a királyi család patrimoniuma, p hűtlenségbe esett törzs- és nemzetségfők javainak elkobzásával, a gyepüelvék és lakatlan zónák fokozatos benépesítésével is.

Ha nem a honfoglaló Árpád tette rá kezét a régibb feje- delmi és zsupáni birtokokra, akkor honnan volt az Árpád- nemzetségnek »kétségkívül tekintélyes« birtoka? Ha Árpád nemzetsége csak egy nemzetség a 108 nemzetség közül, ak- kor a közös törzsi és nemzetségi birtoklás mellett hogyan tu- dott Árpád családja tekintélyes, hatalmas birtokra szert ten- ni Árpád után és Gyésza előtt úgy, hogy ez aztán »véres kéz- zel« legázolja, kifosztja a »lázadó« (talán szabadságvédő) törzs- és nemzetségfőket? És ha birtokközösség van, akkor miképpen lehet a törzs- és nemzetségfök nagy birtokait elko- bozni ?

Hogy Gyésza minő vérben mosta kezét, azt nem tudjuk.

Sehol sincs adat erre s a bibliai Dávid-hasonlat azt sejteti, hogy a száz évvel későbbi legendaíró sem tudott pozitív ada- tot. De hogy Szent István legyőzte Kopányt, Gyulát, a nagy- bátyjait és Ajtonyt, aztán levágta és elfogta II. Konrád be- tört seregét, úgyhogy a császár a német-bajor évkönyvek sze- rint 1030-ban sereg nélkül tért haza: ezt tudjuk. Győzelmei- nek a sorát egész fiatalon, uralma legelején kezdte. S őt te- kinti a legendaíró mégis Salamon királyhoz, a templomépítő- höz hasonló békekiráíynak.

Egész helyesen, mert rendet, békét, közbiztonságot terem- tett itthon és kifelé. De nem oly igazséigtalan alapon, mint a- hogy a tankönyvek tanítják. Ezek szerint már az alapvagyon is nemzetségi, tehát közös birtok, tehát nem Árpád családjáé.

A lázadó törzs- és nemzetségfők voltaképpen szabadsághő- sök, a tőlük elkobzott birtokok nem az övék, hanem szintén közös birtokok, a gazdátlan és lakatlan földek meg a tör- zsek és az egész nemzet birtokai. Gyésza és Szent István igaz- ságtalanul harácsolta volna össze roppant nagy patrimoniu- mát. A csodás jobbkéz azonban tiltakozik ily vádak ellen.

Bölcseségét is kétségbevonják, mikor azt tulajdonítják .neki, hogy kétszáz éves, elavult, elváltozott közig izgatást és gazdálkodást kezdett óriási patrimoniuma reformálására. Azt mondják, hogy Nagy Károly monarchiáját akarta utánozni, mely már száz éve teljes bukásba merült, csúfos véget ért Honnan tudta Szent István, hogy Nagy Károly frank közigaz- gatása, gau-rendszere, vagy éppen a Meroving-frank rendszer 752 előtt milyen volt? Tudós történész vagy régész volt Szent István? vagy talán a bajor lovagok voltak ilyenek? Azt tud

juk, hogy a bajorok harcoltak Nagy Károly ellen, a törzsi ön- állóságukhoz tovább is ragaszkodtak s vájjon éppen ő náluk maradt volna meg Nagy Károly uradalmi várrendszere? A gau-rendszer, grafja, a germánoknál, bajoroknál is, a szabad birtokosok hunderschaftjai fölött bíráskodott. Ez egész más, mint Szent István munkás és fegyveres szolgáinak vár (civi- tas) és gazdasági udvarhely (curtis) rendszere, amelynek az élén is szolgák állhattak, mint ispánok (Sz. István törv.

II. 50.).

Kicsoda alapította meg ezt a civitas- és curtis-rendszert Pannoniában és a szlávok-lakta többi országrészeken?

Pannoniában Nagy Károly frank király és római császár.

Ő verte le az avarokat. Ő építtette a régi római városok rom- jainál Ödenburgot (Scarabantia), Miesenburgot, Mosaburgot stb. Ezekből lett Sopronvár, Sopron magyar ispánról elnevez- ve, aztán Moson- és Zalavár. A rómaiak rajnai limese men- tén alakultak a Merowing és Pippinida, Karoling frank kirá- lyok dominiumain a castrumokból lett civitasok, s a segéd- cohorsok castellumaiból a curtisok. Ilyeneket létesített Nagy Károly Pannoniában. A várak és curtisok élére comeseket ál- lított. Ezeket a comeseket a bizánci császárok comes című főtisztjei után címezték a frank királyok s azonosították a germán gráf bírákkal. A frank domínium ok királyi fő gazda- tisztje a középső Rajna nagy kanyarulatánál lakott Worms, Speyer vidékén: ez a comes palatii = a pfalzgraf, a palota grófja. Ennek és a többi comeseknek segédtisztjei a ministri maiores = a maierek, a nagyok (hadnagy, várnagy, száznagy

= centurio, falunagy = maior ville vagy villicus, a soltészok = sculdahes. stb.). Munkás és fegyveres szolgáik: a ministeriales foglalkozás szerint sok osztályban, Nagy Károly villatörvé- nye szerint (de villis 45. capitulum) kovácsok, ötvösök, tímá- rok, esztergályosok, ácsok, paizsgyártók, halászok, madará- szok, sör-, alma-, körte- stb. szeszfőzők, sütők, hálókészítők stb.

Nézzük meg a tihanyi alapítólevelet 1055-ből s a pannon- halmi szolgaösszeírást 1087 tájáról s egészen hasonló szolga- osztályneveket találunk, a ministerialis nevet is. Sőt Kálmán király törvényeiben is megtaláljuk a frank eredetű ministri maiores tiszteket, akiket magyarul jobbágyoknak neveztek, s ez a magyar név 1116 után tűnik elő. Bámulatos, hogy a frank viszonyok 800-tól 1100 tájáig folytatódtak Magyaror- szágon. Ez becsületére válik a magyar honfoglalók kiméletes- ségének és az Árpádok jó gazdálkodásának.

Privina nyitrai morva herceg 849 táján elnyerte Német Lajos frank királytól Alsó-Pannoniát hűbérül Mosaburg szék-

* Magyar Kultura 1916. Erdélyi: Fejlődés a legrégibb magyar tár- sadalomban. Különlenyomat 8—11. 1.

hellyel és templomokat szenteltetett fel a salzburgi bencés érsekkel több helységében, magában Mosaburgban is Szent Adrián mártir tiszteletére (ebből lett a zalavári bencés apát- ság, 1019-ben ú j r a fölszentelt egyházával). Alsó-Pannoniában hapták a comesek a zsupán (ispán) címet. A curtisokat szol- gáló dvornikok, tovamikok, poharnikok neve is itt adta meg az átmenetet a magyar udvarnok, tárnok, pohárnok stb. elne- vezésekhez.

Esztrigun (Esztergom), Belgrád (Fehérvár), Komarov (Komárom), Bezprim (Veszprém), Brana (Baranya), Csorno- grad, erdélyi Belgrád (Fehérvár) stb. szláv nevü és eredetű, zsupánoktól, szláv pátriárkáktól épitett grad-ok, várak.

Árpád a honfoglaláskor e fejedelmi és zsupáni várakat curtisokat és falvaikat más honfoglaló népvándorláskori feje- delmek módjára birtokba vette s azt utódai örökölték:. Ez az Árpádok atyai öröksége, patrimoniuma. Nem kellett igazság- talanul elfoglalniok a törzs-elválasztó zónákat, mert ilyenek nem is voltak s nem kellett az »ország« földjét a maguk ré- szére lefoglalni. »Ország« = regnum = királyság. Ez az elne- vezés ¡a király birtokait jelenti elsősorban. A véres kéz és igazságtalan, erőszakos jobb kéz meséje, mely az egyházakat is a törzsektől elszedett zónákkal akarta volna gazdaggá ten- ni, egyszerűen szétfoszlik.

16. Szent István országában nem volt hűbéradó, serviens, castrum, város. Az első király első törvényében (az Admonti-

codex szerint liber I. 6, 7.) minden birtokosnak teljes do- miniuma, szabad rendelkező joga van mindabban, amije van;

második törvényhozásában, pótló, kiegészítő törvényében pe- dig, uralkodása vége felé kijelentette, hogy a dominiumjog a királyi adományokra is kiterjed, kivéve az ispánságokat és püspökséget (lib. II. 2.). Itt tehát nincs feudum, ninqs feudális nemesség s mikor Kálmán be akarta hozni a feudális, hűbéri jogot, Szent István adományaival és a korábbi, honfog- laláskori birtokokkal akkor is kivételt tett, csak a későbbi királyok adományait tekintette hűbéreknek. J á s z a i n a k n y í l t e l l e n k e z é s e , a m e l l y e l n a g y j á b a n a t ö b b i t a n k ö n y v i s e g y e z i k , t é v e s , n o h a II ó m a n r a é p í - t e n e k . N e m e s e k e t , f e u d á l i s é s a l l o d i a l i s n e - m e s e k e t e m l í t J á s z a i . Ez mind hibás kifejezés, Szent István 55 törvénycikkelyében sohasem említ nemese- ket s a nobilis mint gazdag, először Szent László törvényei- ben kezd jelentkezni. E helyett Szent István a senior szót használja, ami földesurat jelent. Az allodium szót nem hasz- nálja, s közös nemzetségi birtokot nem ismer, csak szabad rendelkezésű magánbirtokot. Majd mindegyik tankönyv em- líti a descensust, mint honfoglaláskor birtokba vett szállás- birtokot. Szent István ezt sem ismeri, s a descensus szó há-

rom századon át nem egyéb, mint az uraság megvendégelése bárme yik falujában, amikor ellátják őt hússal, borral, vagy sörrel, fehér kenyérrel (ez később torta, eirculus, kalács vagy- is kerek fonottas kalács), lovait zabbal. Csak az ősiség korá- ban adományoztak a királyok descensualis vagyis ősfogla- lású joggal birtokot kivételesen szabad rendelkezéssel, tehát az ősiség és fiscalités feloldásával. A descensus ezen értel- me a kései századok téves történettudásából eredt elmélet volt.

Szent István és utódai egészen I. Károlyig nem ismer- tek adót, hanem csak »szabad dénárok« nevü földbért vagy irtásbért (census, terragium) és collectât vagyis élelem- és dé- nárgyüjtést, amilyent minden földesúr rendezett a saját fal- vaiban, ha hadba vagy külföldi követi útra készült, amilyent a külföldi hűbéresek is adtak hűbéruruk hadjáratára, fogoly személyének kiváltására. Szent István nem említi a szabad dénárokat és collectât sem. Amazt Kálmánnál, ezt II. András- nál találjuk meg először.*

A serviens szót Ember könyve említi, de Szent István kora nem használja hiteles szövegben, csak a Szent László- kori I. esztergomi zsinat »szabados szolga« jelentésben és nevezetes ú j jelentése lett az aranybulla korában. Itt már páncélos vitézt jelent, rendes lovagkori katonát.

A castrum, castrensis szó nem fordul elő III. Béla korá- ig. Előbb csak a civitas, civis, civilis szavak jelentik a várat,

(civitas Alba, civitas Zabolch = Fehérvár, Szabolcsvár) és a vár őr katonaságot. Város sincs Szent István korában és to- vább III. Béla koráig, amikor először kezdik megkülönböztet- ni az arx vagy castrum várat a civitastól, mely fallal kerí- tett suburbium vagy villa volt. »Váras« t.i. nem egyéb, mint fallal kerített falu, azért a bíráját sokáig a fallal való beke- rítés után is viliicus-nak, iudex ville-nek nevezték. A város szót Marczinkó használja Szent István korában, a castrumot, castrensist a többi is.

17. Szembetűnő társadalomtörténeti botlások. Csak néhá- nyat emelünk ki az ú j tankönyvekből. Legszembetűnőbb Marr czinkónál a » f ö l d h ö z k ö t ö t t s z a b a d n é p « , értve ezep a várnépet, mivelhogy ezek a szabadok dénárait fizették. »A tizenkét legkritikusabb kérdés« c. könyvemben rámutattam arra, hogy 1. a szolga és szabad közt az a lényeges különb- ség, hogy a szolga földhöz van kötve s ennek legáltalánosabb oka a hadifogoly állapot nemzedékről-nemzedékre (ritkábbal?

* Erdélyi L.: Az első állami egyenes adóelmélete. Kolozsvár, 1912.

65. 1. (Sz. István T á r s u l a t ) . — U. a. A tizenkét legkritikusabb kérdés.

Kolozsvár 1917, 125—143 1.

22

az adósság, bűntett, vétel), a szabad ember pedig szabadon költözhet egyik földesúrtól a másikhoz, ha előbbi földesurá- nál tartozásainak, haszonbérfizetésének eleget tett, kárt nem okozott s erről írást, licenciát kapott; 2. a szabadok dénárait a szolgák akkor fizették, ha az uraságuktól ők is kértek ú j irtásra való erdőt vagy szántásra való rétet s ezért ők is vál- lalták a »szabadok dénárai« nevű irtásbér, földbér fizetését, sőt ezt föllicitálták a Kálmán-kori 8 dénárról már a X I H században egy fertőig, az Anjoukori aranyforintig, 1370-ben

100 dénárig. A szabad dénárok fizetője tehát csak kezdetben jelentett szabad bérlőt, később azonban fizették azt szolgák is, végre fizették az összes jobbágyok, mint ezt belevették az 1514. évi törvénybe éppen akkor, amidőn eltörölték q lázadó jobbágyok szabad költözését, tehát ismét röghöz kötött szol- gákká tették őket.

Miskolczy u d v a r i é s v á r b e l i v i t é z e k r ő l ú g y b e s z é l , m i n t a k i k S z e n t I s t v á n k o r á b a n s z a - b a d m a g y a r o k v a g y h ó d o l t s z a b a d o k , k i k f ö l - d e t k a p t a k a k i r á l y t ó l , k i k s z e m é l y s z e r i n t s z a b a d o k , d e m á s ú r h o z n e m s z e g ő d h e t n e k . Aztán külön e m l í t i a l o v a g o k a t , k i k S z e n t I s t - v á n t ó l a d o m á n y b i r t o k o t k a p t a k . — Tudni kell azonban, hogy aki szabad, az bármely úrhoz beszegődhet.

Ha hűbéres, akkor otthagyja hűbérét felmondással és átme- het más hűbérúrhoz. De Szent István nem ismert feudumot, hűbért. Ezt már láttuk. Azon vitézek, akiket Szent István és Szent László, Kálmán törvényei mint szökevényeket vissza- vitetnek, visszakövetelnek, s ilyeneket más földesurak részére is visszakövetelhetőknek nyilvánítanak: azok nem szabad vi- tézek, hanem hadifoglyokból lett vitézek, tehát helyhez kötöt- tek, szolgák. Ezektől meg kell különböztetni az aranybulla servienseit, a páncélos szabad hűbéreseket, akik hübéröket II.

Andrással 1222-ben szabad rendelkezésű dominiumnak ismer- tették el Szent István törvénye (Corp. Jur. II. 35) alapján. Ezek mint királyi földet élvező hűbéresek csak a király hadában szolgálhatnak fegyverrel, máskülönben elvesztik hübérüket.

Az aranybullában hübérüket szabad birtokká tétették, de töb- bet mégsem mernek kikötni, mint azt, hogy a király fiainak is szolgálhassanak birtokuk elvesztése nélkül. III. Andrással azt is elismertetik, hogy a báróknak is szolgálhatnak fegyverük- kel. Ezt a hűbéri viszonyból szabad birtokossá lenni akaró ál- lapotot, mely csak pillanatnyira sikerült kétszer, nem szabad Összetéveszteni Szent István fegyveres frankeredetü ministe- rialis katonáinak, várőreinek szolga-állapotával.

A német történetirásban szokásos a félszabad, halbfrei kifejezés, Ember is használja. De ez a szó nem szabatos. A magyar társadalom történetében mindenki vagy szabad, vagy

szolga, s azokat, kik a német törTmelmekben haTUei néven szerenelnek. azok az Arpád'cori törvényekben és oklevelekben mindig szoJgáh, s?rvi, serviciales, condition-rii, de sohasem szabadok (Lberi) vagy semiliberi. Ezeknél igazibb szolgák,

»veri servi« a rabszolgák (mancipia), kiknek munkájával az ur szabadon rendelkezik, az ivadékaival is, ellenben a nem igazi szolgák csak a nevükben kifejezett foglalkozással szol- gá'ják urukat a megszabott, szokásos időben, egy hónapon át évenkint egy ember egy házból, máskülönben a s a j á t család- juknak élnek uraságuk valamelyik falujában és földjén.

A z u d v a r n o k s z o l g a o s z t á l l y a l e g y , s i n c s t i s z t á b a n . Ez a curtis nevü udvarhelyeknek, gazdasági ud- varoknak a falvaiban élő földműves szolganép. Legfőbb tiszt- jük a nádorispán (nadvorni span = comes palacii). Legjobban megismerkedünk velük a pannonhalmi 1226, 1240. évi udvar- nok szabályzatból. Az apát udvarnokai hivatkoznak a királyi udvarnokok helyzetére, s ez alapon némi könnyitéseket nyer- nek, hogy teljesen hasonlók, egvenlők legyenek. E szabályza- zatokból látjuk, hogy t é v e d n e k a z u j t a n k ö n y v e k , m i k o r a z u d v a r n o k o k b a n i p a r o s o k a t i s l á t n a k s Jászai részletezése szerint e z e k v i n c e l l é r e k i s , p á s z - t o r o k , h a l á s z o k , v a d á s z o k i s a f ö l d m i v e s s é g m e l l e t t . Nem kell egvebet tenni, mint megnézni a pannon- halmi 1237. évi Albös-féle összeírást vagy a tihanyit 1211-ből.

Ott látjuk, hogy egy faluban vannak az uraságnak külön ud- varnokai, külön tárnokai, pohárnokai, lovászai, külön szántói vagy földmivesei, külön pásztorai, halászai, külön szakácsai, sütői, tímárjai, szűcsei, ácsai, kovácsai, stb. Az udvarnok egy szolgaosztály a többi 30—40 más szolgaosztály mellett, külön falusi házcsoportokban. Az udvarnok egyikkel sem azo- nos. A pannonhalmi udvarnokok 300 házban laknak több faluban, s félévig ellátják az uraságot, az apátot és szerze- teseit buza-, rozsliszttel, sörárpával, a lovát zabbal s ebből teherként egy házra termésének alig 1 10 része esik. S min- den ház küld a monostor udvarába évenkint egy hónapra s még három napra egy embert, hogy seperjen, kertet ásson, fát hordjon, vizet vigyen a konyhára stb. Semmiféle iparos szolgálattal nem tartoznak. Az udvarnok-szabályzatban emlí- tett kovácsok stb. nem udvarnokok, hanem csak mellesleg vannak említve, párhuzamba állítva az udvarnokok fuvarozó kötelességével.*

18. Társadalmi osztályokat mondjunk-e vagy rétegeket ? Dékány István hozta divatba a társadalmi rétegek kifejezését

* Erdélyi L.: Egyházi földesúr és szolgái a középkorban. Bpest.

Szent István T á r s u l a t 1907.

24

az osztályok helyett s az u j tankönyvek bevették. Lássuk csak a Szent István-kori társadalmi osztályok rendszerét:

szabadok (liberi)

f ő u r a k j főtisztek = udvari és vári ispánok (comites) (principes) J földesurak (seniores) a maguk nagybirtokán

közszabadok (liberi)

| kisbirtokosok (cum propriis terris)

| más birtokán bérlők (coloni, liberi)

szolgák (servi)

^ tiszti osztály (ministri maiores) = jóbágyok s z a b a d o s o k | katonák : várőrök (cives), földesúri vitézek (milites)

(liberti, ( udvarnokok, tárnokok, asztalnokok, pohárnokok, lovászok

= ühögy) | szántók, szöllőmivesek, pásztorok, halászok stb.

( szakácsok, szűcsök, aranyművesek, kovácsok, ácsok stb.

r a b s z o l g á k (veri servi, empticii, mancipia)

A szabad fogalmát felosztották nagybirtokon és kisbirto- kon élőkre, ezeket ismét a maguk vagy mások birtokán élő szabadokra. Itt megjegyzendő, hogy rendkívüli esetekben szol- ga is lehet királyi ispán, de akkor egyenlőrangu a többi kir.

ispánnal. Közszabadok Szent István alatt még nincsenek, a tiszti fobbágy osztályban s a közkatonák közt sem, mert az ezeknek adott föld hűbér lett volna, ilyet pedig Szent István törvénye nem ismer (II. 35.).

A szolga fogalmát, melyben fő jegy a helyhezkötöttség, fel- osztották a szolgálatok szűkebb és tágabb köre szerint. Rab- szolga az, akit ura bármely szolgálatra felhasználhat; a li- bertus (ivadéka a libertinus), későbbi nevén serviens, servici- alis, a XIII. sz.-ban condicionalis, a nem-teljes szabadítás vagy régi szokás alapján már csak az osztálynevében (szántó, szakács stb.) kifejezett évi egyhónapos szolgálattal tartozik földesurának, kinek teljes szabaditólevele nélkül falujából végleg el nem költözhet más földesúr birtokára, de máskülön- ben oly állapotú, mint a kisbirtoku szabad ember. Utóbb ezek, főképpen a külföldről bejött földnélküli vendégek s a hazai teljesen-felszabaditottak betelepedtek a királyi vagy más földesúri jobbágyok és udvarnokok stb. közé, s azokat nevez- ték »szabad jobbágy«, »szabad udvarnok« névvel. Ez meg- zavarta az összes tankönyvirókat.

Megállapítjuk, hogy a fogalom osztásából keletkeztek a társadalmi osztálynevek. Ezek viselői egymás mellett laktak

bágy s tökéletesen egvformán élnek, dolgoznak, csakhogy az egyik szabadon elköltözhet, a másik nem. Sőt a szabados szolga parancsolhat a szabadoknak, ha az ur amazt teszi való- ságos tisztté a többi fölött.

Ellenben a réteg elnevezés még az indiai kasztokra is túlzott. Mert a hindu felsőbb kasztbeli legalább annyira érint- kezik az alsóbbal, hogy parancsol neki. De a föld felső réte- gei az alsókkal nem érintkeznek s egymással csak erőszakos fölforgatás esetén jutnak kapcsolatba.

19. Voltak-e „törvénvlátó naook" Szent István alatt ? Mindegyik király bíráskodott s adott ünnepélyes kihallgatáso- kat, orvosolta a panaszokat. Bárhol utazott a király, foeadta a panaszosokat. Országszerte hires volt, hogy a király Fehér- várait szokta megünneoelni az ottani szép bazilika védőszent- jének Sz. Máriának augusztus 75-iki napját és nyolcadát. Erre tehát sokan elmentek és esetleg a király elé járultak kéréssel vagy panasszal.

A többi audienciától és panaszorvoslástól megkülönböz- tetve egyedül a fehérvári ünnepi audienciát nevezik a tan- könyvek »törvénylátó napoknak.«. M i é r t ? Csakis az arany- bulla 1. cikkelye miatt. Mert a Szent Gellért-legenda csak fehérvári ünneplésről szól, de nem törvénylátásról, s Szent László III. törvénvében is csak a szökött szolgák fehérvári aug. 15-iki visszaadásáról van szó és nem törvénylátásról.

Ám, ami az aranvbullába belekerült, azt nem szabad Sz. István korába, kétszáz évvel előbbre vinni. Mert itt nem a fehérvári augusztus 15—20-iki ünneplés és audiencia a fontos, hanem az, hogy a királyi öáncélos hűbéresek, a serviensek, kik most szabad birtokosok akarnak lenni, ezentúl a fehér-i vári ünnep alkalmával ott országos gvülést tarthassanak az ispánok ellen szóló panaszok összegyűjtésére, hogy ezeket a király vagy nádora elé terjeszthessék orvoslás, az ispánok megbüntetése végett. Ez a rendi országgvülések kezdete akar lenni. De a hirtelen kir. ígéret 1267-ig vagy 1279-ig csak ígé- ret maradt.

Ily jelentésű »törvénylátó napot« azonban nem szabad Szent István idejébe visszatolni, már csak azért sem, mert Szent István nem ismert páncélos hűbéreseket és semmiféle hübért (II. 35. te.). Nagy Károly germánjainak évi nagygyű- lését se huzzuk át 200 évvel későbbre s magyar földre. Ma- r a d j u n k csak meg Szent Istvánnál magyar viszonyai közt.

(V. ö. Domanovszky 23, Miskolczy 17. L).

20. Tévedések az egyházalapítás körül. Domanovszky sze- rint S z e n t I s t v á n k é t é r s e k i m e g y é t s z e r v e z e t t s ilyformán beszél Marczinkó is, aki aztán még kijelenti,

26

hogy a n é p t i z e d e t f i z e t e t t a z a ! s ó p a o s á g f e n n - t a r t á s á r a (23. 1.). Já-zaiék is fontos d o b o k a t mondanak:

hogy⁷ a z e g y h á z a g a z d a g a n y a g i j a v a k e l l e n é - b e n e g é s z e n m a g á r a v á l l a l t a a s z e l l e m i é r d e - k e k g o n d o z á s á t , a z e g é s z i s k o l á z á s t a plébániá- kon, káptalanokban és monostorokban, plébániákon az elemi oktatást, a káotalani és monostori iskolákban a hét sz~b 7d művészet tanítását (vagyis az összes tudományokét), a auad- rivium tanítását a nagyobb iskolákban, ahol megfelelő erők állottak rendelkezésre (22—23. 1.).

Az ilyen állításokat a mai egyházi vagyon ellen szokták kiélezni a banderiális hadkötelezettséggel együtt.

Azért félreértések elkerülése végett világosan ki kell mondani, hogy az egyházi vagyont sem Szent István, sem utódai nem i s k o ^ z á s r a és tudománytanitásért s nem is hadak- kiállitására adták, hanem Isten és a szentek tiszteletére s a királv és rokonainak leik' üdvösségére és »pro stabilitate regni nostri«, »királyságunk maradandóságáért«.

Bizony Szent Istvánnak nem volt szüksége arra, hogy Szent Sebestyén érsek, Szent Gellért püspök katonacsapat élén lóra üljenek és vért ontsanak. Volt a szent királynak elegendő ispáni serege, a ministeralis civis várőrökből elég vitéze. De megengedte s akarta, hogv a földesurak (séniores) is tartsanak vitézeket a maguk uradalmaiban a saját és szol- gáik védelmére. A mogyoródi csata 1074. évi lefelvását ismer- jük legjobban, s ott csak ispáni csapotok vannak említve.

Az iskolákra sem a szent királyok, sem a később;ek és országgyűlések nem gondoltak. Cs^k Mária Terézia kocában bizonyítgatta először egv doktori dissertatio, hogy az iskola- ügy politicum, állami érdek.

A Szent István-kori iskolázás nem osztotta ki a felada- tokat a falusi és más iskolák között elemi és magasabb ta- nítás szerint. A falusi pap énekeseket akart nevelni az isten- tisztelet számára. Ezért tanította elsősorban az éneket, ezért a latin olvasást. De a buzgóbb pap kitanította jobb diákjait (clericus) az összes papi tudományokra, úgyhogy ezek az esperest előtt levizsgázva elnyerhették a kisebb és nagyobb egyházi rendeket. Ugyanezt tették a kanonokok is (káptalan még kétszáz évig ismeretlen !) monostorukban és elaustrum- jokban, meg a bencés szerzetesek is.

A quadrivium tárgya: música, aritmética, geometria, as- tronomía.

Ezeket nemcsak a magasabb és nagyobb iskolák taní- tották, hanem a falusi papok is, mert hiszen éppen a música volt az első tantárgyuk, az ének tanítás. Egy kis számtant is tanítottak s bizony nem hallgattak teljesen a csillagok- ról sem.