ma-gyar krónikáknak. Ezek szerint Karolus Marcellus fiát előbb otthon, Nápolyban Karobertnek, mintegy Károly Róbertnek hívták (primum domi. .. quasi Karolum Robertum), Magyar-országon pedig, ahová 11 éves korában jött el, csupán Ká-rolynak.* Három évvel Károly halála után eltemették Ná-polyban a fiát Andrást és ennek sírkövére azt vésették :
»Károly nápolyi királynak, Károly Ubert pannóniai király fiának« állította ezen emléket két nápolyi kanonok. Képe a sírkőnek és feliratának fénynyomatban megvan va millennáris Szilágyi-féle nagy magyar történelem III. kötetében, Pór An-tal művében 1895. Athenaeum, 172. 1. után. Az egykorú fi-renzei Villanlak híres krónikája legalább 60-szor emlegeti Ruberto nápolyi királyt, kinek Firenzével sok dolga volt, s mellette va ami 7-szer Carlo Umberto magyar királyt. A Vil-laní-krónika 1560. évi velencei nyomtatott kiadásában a 200 évvel későbbi humanista nyomdász négy fejezetcímben (!) a
»Ruberto« nevet »re Uberto<(.-ra változtatta, de az eredeti szövegben nem. Az történt itt is, mint Rogerius tatárjárás?
munkájával, amelynek humanista-kori első nyomtatása alkal-mával a johannita lovagokat a fejezetcímben a kiadó ródusi lovagokra változtatta, noha Rodus szigetét a johanniták csak a XIV. század elején kapták meg, tehát 1241 táján még nem lehetett őket ródusi lovagoknak nevezni. Egy XIV. századi másolata a Villani-krónikának szintén csak a fejezetcímekben cserélte el egyszer-kétszer a két föntebbi nevet. Ez alapon nem lehet azt következtetni, hogy a középkor e tkét nevet egynek vette, hanem azt, hogy a másoló és a nyomdász elné-zésből vagy okoskodásból rontott az eredeti szövegen, helye-sebben ennek későbbi eredetű rubrumaiban, fejezetcímeibein.
Okoskodással rontotta el Rácz Miklós fordító vagy Gombos Albin szerkesztő is a Villani-krónika Carlo Umberto szavait Károly Róbertre (Középkori krónikások, 8. sz. Athenaeum.
113, 116, 134, 148, 151, 153. 1.). Legokosabb, ha Nagy Lajos atyját I. Károlynak emlegetjük.
* M. Florianus Fontes 111. 111.
46
36. Volt-e francia-olasz hatás I. Károly reformjaiban?
Lehetett, de ennek megokolása nagyon gyenge az ú j tanköny-vekben. Barthosék azt í r j á k :
»Károly Róbert fejlettebb kulturájú országban nevelke-dett és ú j hazájában a másutt jól bevált intézményeket meghonosítani iparkodott (47. L ) . Marczinkó is azzal okolja meg »Károly Róbert« reformjait, elsősorban a banderializmust, mivelhogy régi hazájában a hűbériség virágzott, tehát hűbéri alapra akarta fektetni a magyar királyi hatalmat is (61. 1.). Miskolczy szerint »a hübéri-és gondolatvilágban nevelkedett Károly nápolyi mintára
megkövetelte a nagybirtokosoktól, hogy birtokaik arányá-ban katonát állítsanak ki. Aki 50 katonát állított, az mint zászlósúr vezethette saját zászlaja alatt csapatát, bandé-riumát (bandiera = zászló). A nemzetségi címer és címe-res zászló ekkor lelt általánossá... meghonosította a tor-najátékokat és csak ekkor alakult ki nálnnfk a nyugaton már hanyatlásnak indult lovagság« (52. 1.). Ember a ban-dériumokat akár Szent István korába is visszavihetné, mert azt mondja, hogy Szent István korában hűbéri szí-nezetű főpapi és nagyúri birtokok keletkeztek. »Károly Róbert« olasz-francia mintára a központi hatalom megerő-sítésére törekedett (47, 53. 1.).
Ezek a megokolások nem gondolnak arra, hogy Károly 11 éves kis fiú, egy mai I.-II. osztálybeli gimnazista korában jött el Nápolyból Magyarországba, s onnan nem sokkal több nápolyiságot hozott magával, mint a nevelőjét, Drugethet, a zempléni Homonnayak ősét, aki itt nádor lett s e tisztet a fia is elnyerte. Ha tehát olasz-francia hatást keresünk, akkor ez Drugeth nevelő és nádor hatása.
Hogy a m a g á n h a d a k r e n d s z e r e j ó l b e v á l t vol-na másutt, ezt megcáfolja a németországi és magyarországi ököljog a XIII. század második felében. Ha másutt bevált volna is, ezt a Csákok és Abák, másrészt a német szárma-zású Héderek és Gutkeledek, s a horvát Subich- Brebiriek stb. viselkedése itt helyben csak elutasítandónak mutathatta.
A Héderváry urak Zsigmond korában két bandériummal tar-toztak kivonulni a pozsonyi határ megvédésére a husziták ellen, 1000 lovassal. Ez kevés ahhoz képest, ahány bandérium-juk volt a Héder nembeli Herriknek és fiainak a magyar fejetlenség és ököljog félszázadában ( 1272 —1322). — Ki meri mondani, hogy ily tapasztalatok után a 11 éves nápolyi fiúcska újra behozta volna a banderializmust Magyarország-ba, ahol ezt Kézai már félszáz évvel előbb mint Attila-kori régiséget ismeri?
A h ű b é r e s g o n d o l k o z á s m e g i n d u l t M a g y a r -o r s z á g -o n Kálmán király idejében, s hatszáz évre kiható
korona tulajdonjogával, mely minden nemesi birtokot, első-sorban a serviensi birtokokat a Szentkorona hűbérének nyil-vánította. A hűbéries gondolkozást nem kellett kölcsönkérni Nápolytól, mert az már megvolt Magyarországon régóta. S m e g v o l t a l o v a g s á g i s , mely a magyar király derék hadával már 1146- és 1246-ban a Lajtánál diadalokat aratott.-M e g v o l t a k a c í m e r e k i s 1 2 1 7 ó t a , m e g v o l t a k a t o r n a j á t é k o k már Barbarossa Frigyes császár budvári
= e t z e l b u r g i = b u d a i (aquincumi) látogatásakor, úgyhogy Ano-nymus királyi magyar jegyző a tornamentumokat Árpád ko-rában is meglévőknek képzelte.
És ha Miskolczy, az Anjoukor specialistája azt mondja, hogy » K á r o l y « (!) a l a t t l e t t » á l t a l á n o s s á « a n e m -z e t s é g i c í m e r é s c í m e r e s -z á s -z l ó , akkor e-z-zel a-zt is kimondja, hogy a »kezdete« e címereknek és a velők kap-csolatos bandériumoknak régibb időben keresendő.
A külön bandérium-xezetés, külön földesúri címeres zász-ló jogának nem annyira az az alapja, hogy l e g a l á b b 5 0 l o v a s t v e z e s s e n az illető úr a király hadába; nem is az, hogy e z a h a d k ö t e l e z e t t s é g b i r t o k h o z l e g y e n k ö t v e ; hanem az, hogy birtokaival, falvaival együtt a föl-desúr ki legyen véve a királyi ispánok joghatósága alól s legyen neki így mintegy külön megyéje, amelynek ő az ispán-ja. Ezt »szabad ispánságnak« nevezték. Ezért a kir. várispán-hoz hasonlóan vitethet ő is zászlót a kisebb vagy nagyobb csapata élén. A szám itt még nem fontos — mint a mohácsi vész előtti köznemesi országgyűlések minimális 50 lovasról szóló határozatában — mert a királyi bandérium 1000 lovas, a főpapi vagy főúri bandérium 500 lovas a Zsigmond-kori nagy hadilajstromban (1433), úgyhogy csodálkoznunk kell, ha azt olvassuk, hogy a bandérium 1 10 részének, 50 lovas vi-téznek hadbavezetése már jogot adott bandérium-zászló hor-dására. Nem ez volt az igazi jogalap, hanem az örökös ispán-ság és a szabad ispánispán-ság.
A t i s z t i b a n d é r i u m o t i s f é l r e é r t i k a tisztelt tankönyvírók s ezt leginkább azzal árulják el, hogy a n á d o r n a k , o r s z á g b í r ó n a k , k a n c e l l á r n a k i s t u -l a j d o n í t a n a k t i s z t i b a n d é r i u m o k a t . (Marczinkó 61,' 62. 1. Miskolczy 59. 1. Domanovszky 51. 1.). Az 1433-ik évi Zsigmond-hadiregistrum részletesen beszámol a magyar-országi bandériumokról, de nádori, országbírói, kancellári bandériumról ott nincs szó, hanem van — s ez a legjobban felvilágosító adat — Maróti János macsói bánéról, aki mint földesúr a saját birtokairól két bandériumot vezet a határ-ra török támadás esetén, s ezen 1000 földesúri páncélos lo-vas mellett még van tiszti bandériuma is, a mácsói báné, 400 lovas. Ily tiszti bandériuma csak a fenyegetett határok
48
főtisztjeinek van, török ellen a bánoknak, husziták ellen a pozsonyi ispánnak, de nincs az ország legközepén működő nádornak, udvarbírónak, kancellárnak.
37. Jó pénz volt-e I. Károly állandó pénze ? Itt is zűr-zavar és félreértés uralkodik az ú j tankönyvekben. Jászai azt írja, hogy » K á r o l y R ó b e r t « á l l a n d ó p é n z t v e r e t e t t (1323), d e a z ú j d é n á r o k n e m b i z o n y u l -t a k é r -t é k á l l ó k n a k (60.1.). Ember pedig úgy -tudja, hogy a z á l l a n d ó é r t é k ű p é n z n e m c s a k a c s e h é s o s z t r á k g a r a s o k a t s z o r í t o t t a k i , h a n e m K e -l e t - E u r ó p a -l e g é r t é k e s e b b p é n z e g y s é g é v é v á -l t . N ö v e l t e é r t é k é t a z a r a n y f o r i n t v e r é s e (531.).
Marczinkó és Miskolczy könyvéből is az látszik, hogy I. Ká-roly á l l a n d ó j ó p é n z t v e r e t e t t s e z v o l t e g y i k n e v e z e t e s ú j í t á s a (64, 53. 1.).
Ember azzal, hogy Kelet-Európa legértékesebb pénzegy-ségét nálunk találja meg, nem mondott nagy dicséretet, mert Magyarország Európa közepén van, a műveltsége nyugati, s nem szoktuk magunkat Kelet-Európához számítani. Hogy I.
Károly pénze kiszorította volna a cseh és osztrák garasokat, ez nem nagyon szakszerű állítás. A pénzen a magyar ember, mint az erdélyiek fejedelemkori magyar kifejezései mutatják, rendesen a dénárt értette. Ez pedig, mikor állandó, vagyis mi-kor I. Károly az évi kényszerbeváltást reá nézve megszüntette s az ezüst dénár forgatását öt évig is meghagyta 1336-tól: ak-kor a dénárt oly ezüstből verték, amelynek 1/3 része vörösréz volt. Ez a pénz jó lehetett a belföldi kereskedésben váltópénz-nek, de nem volt jó azon értelemben, ahogy ezt a magyar ren-dek III. András alatt követelték: 1298-ban t.i. azt határozták, hogy két évig még megtűrik az 1/5 égetésű (rézötvözetű) dé-nárokat, de azután a király 1/10 égetésű dénárt veressen.
Vagyis a magyar rendek az Árpádkor legvégén 1/10 — 10 o/o rezet akartak csak megtűrni a dénárban, akkor azonban 1/5 — 20 o/o réz volt benne, I. Károly pedig 1/3 = 33 o/0 rezet ol-vasztatott bele. Jászai itt jól mondja, hogy ez nem értékálló pénz, t. i. a külföldi nagy kereskedésben. De tény, hogy I.
Károly ezt a pénzt tette állandóvá mint váltópénzt a belföldi forgalom számára. Ez olyan volt, mint a mai ezüst pengő az arany pengőhöz viszonyítva. Az ezüst pengő, még a papír is jó, ha arany pengő biztosítja a névértéket.
Jó megkülönböztetéssel megértjük, hogy I. Károlynak ez az újítása, az állandó dénár verése jó volt, meri tökéletessé tette a körmöci arany forint verésével, mely már a magyar rendek 1323-ik évi kérésére megkezdődik és 99 o/0-0s tiszta arany finomságával a legkeresettebb aranypénz volt egész Európában.
38. Megszünt-e a lucrum camerae vagyis kamarahaszon I. Károly idejében ? Marczinkó szerint » K á r o l y R ó b e r t «
g a z d a s á g i p o l i t i k á j a n a g y j e l e n t ő s é g ű l é p é s e v o l t a l u c r u m c a m e r a e e l e j t é s e , a m e l y é r t p ó t -l á s u -l » K á r o -l y « (!) a d ó t v e t e t t k i s e z e -l -l e n a n e m e s s é g t ö b b í z b e n t i l t a k o z o t t ; i t t n y i l v á n u l m e g e l ő s z ö r a z a f e l f o g á s , h o g y a d ó t k i -v e t n i c s a k a r e n d e k b e l e e g y e z é s é -v e l l e h e t (64, 65. 1.). Barthos is tudja, hogy » í g y s z ű n t m e g a l u c -r u m c a m e -r a e s o k z a v a -r t o k o z ó i n t é z m é n y e « . Sőt azt is tudja, hogy » a r é g i r e n d k í v ü l i a d ó t i s s z e d e t i a k i r á l y s u b s i d i u m n é v e n « I. Károly óta (48. 1.).
Itt megint jó megkülönböztetés szükséges. A lucrum camerae nem szűnt meg, hanem az évi kényszerű pénzváltás haszna helyett I. Károly elrendelte a lucrum camerae nevű portaadót. Ez »lucrum camerae« maradt közel 1600-ig, ami-kor emlegetése megszűnt, miután végképp beleolvadt az 1394-ben kezdődő subsidium, rendkívüli adó fél vagy rendesen egy arany forintjába minden porta után. A lucrum camerae mindig 1/5 arany forint, a subsidium pedig rendesen 1 arany forint. Amaz felségjog, mert a bánya és pénzverés joga re-gale, s ez nem függ az országgyűléstől úgy, mint a rendkivüli hadisegély, a subsidium adó.
39. I. Károly egyéb újításai. Népi köztudat, hogy a ta-lált kincs 1/3-a a találóé, 1 3-a a telektulajdonosé, 1/3-a a kincstáré. A bányában talált kincset is ilyennek tekintik, amelynek egy harmada regale, királyi haszon az u. n. urbura
= bányavám. Ez I. Károly ujitása annyiban, hogy azelőtt a bányakincs felfedezése után a kincstár elvehette a földet cse-rébe más földért. E miatt a földbirtokos titkolta a földjében felfedezett arany stb. ereket. /. Károly okosan és hasznosan cselekedett, amikor megelégedett az 1/3 bányavámmal s meg-hagyta a földet az illető birtokos használatában s ezzel föl-lendítette a bányászatot. — Ezt Jászai úgy adja elő, hogy a k i r á l y n a k j á r ó b á n y a b é r (urbura) 1/3 r é s z e i s a b i r t o k o s t i l l e t i (61. 1.). Miskolczy pedig épp ellenke-zőleg azt mondja, hogy a b i r t o k o s k ö t e l e s l e t t a.
t e r m e l t é r c 2/3 r é s z é t b e s z o l g á l t a t n i (a kincstárnak) s e z z e l I . K á r o l y a b á n y á s z a t o t f e l v i r á g o z -t a -t -t a (53. 1.). Vájjon mi-t mondunk az olyan -tanúkról, akik ugyanazon dolgokban ellenmondásokba keverednek?
Barthos szerint az is újítása I. Károlynak, hogy » a ha t á r v á m a r é g i n y o l c v a n a d h e l y e t t k é s ő b b a h a r -m i n c a d l e s z « (48. 1.). Jászai szintén úgy tudja, hogy
» K á r o l y R ó b e r t a h a t á r v á m o k n á l Á r p á d o k i d e -j é b e n d í v ó 1/8 0 - r ó l a z 1 3 0 - r a t é r t á t s a r é g i
Dr, Erdélyi L á s z l ó : Igaz töréténetet tanítsunk. 4.
50
f ö 1 d b é r (terragium) h e l y e t t r e n d s z e r e s f ö l d e s -ú r i a d ó t (census) s z e d e t t a h a j d a n i t e l e p e s e(k, p o l g á r o k k á l e t t u t ó d a i t ó l « (60. 1.). Marcinké még többet tud, e zt, hogy a h a r m i n c a d v á m é l e t b e l é p t e t é s é v e l a k é t A n j o u v i r á g z ó k e r e s k e d e l m i é l e -t e -t -t e r e m -t e -t -t h a z á n k b a n (64. 1.).
Ezt a félreértést Domanovszky akadémiai értekezése (A harmincadvám eredete) és a számításhiány okozta. Nagyon furcsa, hogy a kereskedőknek tetszett az 1/80 határvám he-lyett életbelépett 1/30 vám, vagyis a régi vám háromszorosa, 1.12 o/0 helyett a 3.33 o/o annyira, hogy ezért siettek föllen-díteni a kereskedelmet. — Tiszta félreértés az egész. A régj és eredeti határvám az 1/30, de ezt kivételesen Velence gá-lyái miatt 1217-ben és a bécsi árúállító akadály legyőzésére, a brünni-trencséni kereskedelmi út fellendítésére I. Károly leszállította 1/80-ra, máskülönben megmaradt a régi harmin-cad határvám. Ez az igazság s ez már érthető.
Marczinkó azt tanítja, hogy » K á r o l y R ó b e r t « m e g s z e r v e z t e a z ú r i s z é k e t s h o g y a f ö l d e s ú r s o k -s z o r n e m i t é l t p á r t a t l a n u l , a j o b b á g y k i v o l t s z o l g á l t a t v a u r a ö n k é n y é n e k (65. 1.). Miskolczy, a specialista korismerő szintén megerősíti, hogy a z u r i s z é k I . K á r o l y a l a t t k e z d ő d ö t t (53). — Hát ez nagy téve-dés. A dolog természetéből is következik, hogy a legősibb ítélkezés az ur ítélkezése szolgái fölött, amibe más nagyobb ur csak akkor avatkozik bele, ha a kisebb ur szolgái más kisebb ur vagy a nagyobb ur alattvalóit személyökben vagy vagyonúkban zavarják. A Szent László és Kálmán-kori (a nemesi vármegye szolgabirái előtt levő) királyi járásbirák, a billogosok, csak a tolvajokat, latrokat ítélték meg, vagyis akik a közbiztonságot sértették. Egyébiránt ha akár az ura-ság szolgái és jobbágyai egymás ellen, vagy egyik ur alatt-valója a másiké ellen perelni akart, akkor a panaszt, vádat az alperes földesuránál kellett beadni s első sorban ez itélt a tisztjeivel, vagy az egyik tisztje, falunagyja, s ettől feleb-bezett az Ítélettel elégedetlen fél tiszttől a földesúrhoz, en-nek székétől pedig a megyéhez.
A pannonhalmi apát 1201-ben bíráskodik jobbágyaival vagyis ispánjaival, tisztjeivel együtt a szolgái közt támad!
perben. Ez tipikus uriszék. Ez nem Anjoukori újítás.
40. Ősiség és físcalitas. A Szentkorona tana. Domanovszky azt tanítja, hogy N a g y L a j o s 1 3 5 1 b e n m e g -ú j í t o t t a a z A r a n y b u l l á t , d e m e g v á l t o z t a t t a a n n a k a z ö r ö k ö s ö d é s r e (!) v o n a t k o z ó p o n t j á t . M e g s z ü n t e t t e a z t a z Á r p á d k o r b a n f e n n á l l o t t s z o k á s t , h o g y a b i r t o k o s a z t a f ö l d e t , a m e l y e t v á s á r o l t , s z a b a d r e n d e l k e z é s s e l b á r k i r e á t
ö r ö k í t h e t t e . A f e g y v e r e s e r o f ö n n t a r t á s a é r d e k é b e n a n e m e s i b i r t o k ö r ö k ö s ö d é s é t a z e g y e -n e s é s o l d a l á g a k r a k o r l á t o z t a . E z a z ő s i s é g
( a v i t i c i t á s ) . H a i l y ö r ö k ö s ö k n e m v o l t a k , a b i r -t o k v i s s z a s z á l l -t a k o r o n á r a , k i r . f i s c u s r a ( f i s * c a l i t a s ) . A l e á n y o k p é n z b e n k a p t á k m e g a f é r f i ö r ö k ö s t ő l a z ö r ö k s é g 1/4 r é s z é t , k i v é v e , h a a k i r á l y a z (egyetlen) l e á n y ö r ö k ö s t f i u s í t o t t a s h a a f é r f i ö r ö k ö s n e k n e m v o l t p é n z e a l e á n y n e g y e d k i v á l t á s á r a (51. 1.). Jászai szerint a z ö r ö k s é g e t N a g y L a j o s a z 1 3 5 1 i k i o r s z á g g y ű l é s e n » k i m o n d o t t a « a z é r t , h o g y a k i s n e m e s s é g e t m e g o l t a l m a z -z a a h ű b é r i s é g é s e l s -z e g é n y e d é s v e s -z e d e l m e e l l e n (58. 1.). Ember szerint a z ő s i s é g i t ö r v é n y f ő -c é l j a a b a n d e r i a l i s h a d r e n d s z e r k i á l l í t á s á n a k é s a n e m e s s é g g a z d a s á g i e r e j é n e k b i z t o s í t á s a v o l t s e v é g b ő l á l l í t j a v i s s z a a z a r a n y b u l l á i s z a b a d r e n d e l k e z é s h e l y e t t a z ő s i n e m z e t s é g i ö r ö k l é s r e n d j é t (61. 1.). •
Mindez a valóságban úgy áll, hogy Nagy Lajos király hálából a nápolyi hadjáratokban tapasztalt magyar lovagi szolgálatokért a három rend azonos egyeteme (universitatis idemptitas) kérésére törvénybe foglalja s megerősíti az Arany-bullát, kihagyva belőle a szabad rendelkezésre vonatkozó 4-ik cikkelyt. Ehhez semmi további értelmezést nem fűz. A többit a jogászok következtették ki belőle.
A historikus Navgy Lajos tényéből azt következteti, hogy az Aranybulla 4-ik cikkelyének kihegyásával, amit már IV.
Béla és két fia is megtettek 1267-ben, helyreállította a Szent-korona örökségeinek épségét, hogy a lovagi birtokot, mely a Szentkoronáé, a magtalan nemes ne idegeníthesse el a Szentkoronától sem egyháznak, sem másnak, mert a lovagi vagy nemesi birtokok elidegenítésével a Szentkorona birtok-állománya nagyon megcsappant volna. Hiszen e miatt vónta vissza már II. András is negyed év múlva az Aranybullát, A saját szerzeményű, vásárolt birtokából a nemes mindig szabadon rendelkezett tovább is, de a patrimonium, az atyai örckség együtt maradt mint lovagi hűbér s ennek szabályai szerint öröklődött fiúról fiúra, aki képes lovagi szolgálátof teljesíteni a királynak és akar is hűtlenség nélkül. Mert a nota inf'idelitatis, a hűtlenség jegye elegendő a jószágvesz-tésre. A fejvesztést megválthatja. Leány nem lehel lovag, hacsak a király a magtalan apa rendkívüli érdemeiért egyet-len leányát nem fiusítja (praefectio). A leánynegyedet akkor kapja ki a leány földben, ha rokonai beleegyezésével sze-gény emberhez ment nőül.
Nagy Lajos ősiségi törvénye nem változtatta meg az
örö-kösödést, hanem kihagyta a szabad rendelkezést. A vásárolt birtokra azonban ez tovább is fönnmaradt. A cél nem a fegy-veres erő főntartása, nem is a lovag elszegényedésének lehe-tetlenné tétele, vagy annak elkerülése, hogy a nemes ne szol-gálhasson mint hűbéres a nagybirtokos bárónak vagy főpap-nak, hanem a koronázó eskü azon ígéretének teljesítése, hogy nem engedi elidegeníteni a Szentkorona birtokait, azokat sem, amelyeket a lovagok kaptak örökös haszonélvezetre. Nagy Lajosnak nem az volt a célja, hogy visszaállítsa az ősi nem-zetségi öröklés rendjét, amely 1205 előtt éppen az a szabad rendelkezés volt, amelyet Nagy Lajos az 1205-iki koronázó eskü miatt törölt az Aranybullából. A banderializmust esze ágában sem volt félteni Nagy Lajosnak, mert az akkor volt legszebb virágzásában, az urak, nemesek egymással veteked-tek talán módjukon felül is, hogy mennél szebb és erősebb lovagi csapataik legyenek. A kényszerítő törvényre csak Zsig-mond idejében kellett gondolni.
41. A. kilenced célja. Az 1267. évi tihanyi eset klasszikus megokolása annak, miért lett a régi tiszti osztályból, a job-bágyból, urbérfizető s hogy ez miért tartotta meg a jobbágy nevet. Az 1055. évi tihanyi alapítólevél 20 lovast adott a tihanyi apátság egyházának. Ezekből lettek a tisztek, ispánok vagyis jobbágyok. Ezek 1267-ig valami 200 házra szaporodtak régi, ósdi könnyű lovasok, vilissimi, a lovagkor páncélosaihoz képest, igen hitványak, mint Anonymus és Kézai mondta a székely és besenyő lovasokról a magyar lovagkor 1200 és 1283 körüli éveiben. IV. Béla király és Roland nádor 1267-ben személyesen győződtek meg, hogy a tihanyi apáinak sok és haszontalan jobbágyai vannak, kiknek semmi katonai érté-kök nincs, s az uraság földjeit mégis szinte ingyen hasz-nálják. A király tehát kiválasztott a sok jobbágy közül tizen-kettőt. Ezek páncélos harcosok lettek és ezekből lesznek a tisztek, ispánok az uradalomban. A többi úrbéres, condiciona-rius lesz és fizet az urasági föld használatáért. A lefokozott jobbágyok belenyugodtak az urbérfizetésbe, de könyörögtek, hogy hadd tarthassák meg továbbra is tisztes jobbágy nevö-ket, ne nevezzék őket condicionariusoknak. A király megen-gedte. Egy faluban egymás mellett lakott 15-20 egyfoglalkozá-sú család, szakács, pék, szűcs, kovács stb. kikből egy család küldött egy legényt az urasági műhelybe, konyhára. Micsoda iparosok ezek ? Á család többi tagja otthon földműves, de még az urasági udvarba küldött legény se vitte sokra a mes-terségét. Az uraság nem használhatta ezek ipari munkáját.
Megegyeztek, szerződésre léptek, hogy nem kell az ipari szol-gálatuk, e helyett fizessék az udvarnokok termésrészét, kö-rülbelül 1/10 részt, és teljesítsenek az udvar körül egy havi, vagy elosztva heti egy napi robotot a nagyobb munkaidőben.
Ezek is fölvették a jobbágy nevet, mert az igen tisztes név.
Különböző uraságok több-kevesebb termésrészt és mun-kát kötöttek ki a karácsonyi, húsvéti és azon kalács, hús, tojás, bor, sör, zab ajándékokon kivül, amellyel a falu szokta megörvendeztetni uraságát, ha egyszer-kétszer megszáll a fa-lu jókban.
Szegény szabad emberek is letelepedtek a szolganépek között s ezek voltak a szabad jobbágyok, szabad udvarno-kok. Egy darabig, egy-két nemzedéken át még tudták, ki a szabad, ki nem. De aztán összezavarodtak, mert sok szolga is mondogatta, hogy az ő őse szabadon, jött a faluba, ő is voltaképpen szabad. A többi szolgák ezt tagadták, de maguk is egyre többen mondták magukat szabadnak.
A zavar különösen 1272—1322 közt állt be, az ököljogi hatalmaskodások, foglalások, nép, falú-elhurcolások idején, amikor szekerekre rakták a falut s átvitték más helyre, a hatalmas várurak csatlósai.
I. Károly és I. Lajos végre rendet teremtettek. De még hátra volt a szabad állapot helyreállítása, a sok jobbágynál, udvarnokoknál, kik magukat oly nagy számban mondták sza-badnak, hogy itt tenni kellett valamit. Inkább legyen mind szabad, hogysem egyetlen egyet is igazságtalanul szolgának, röghöz kötöttnek tartsanak. Díe ha megmarad az úrbéri tar-tozások egyenlőtlensége, akkor a szabadok tömegesen ott hagyják a többet követelő uraságot s ez tönkre megy.
Nagy Lajos tehát az 1351. évi országgyűlésen kimondotta, hogy jobbágy, udvarnok minden tíz kepéből vagy cseber (akó, 30 pint, 60 itce) mustból egyet-egvet ád a püspöki egyház dézsmaszedőjének s egyet a földesúr tisztje köteles elvinni, azt. amelyik legnagyobbnak, legjobbnak látszik, tetszése sze-rint. Az úrbéres vagy szabad bérlő természetesen iparkodott a kepéket, mustot egyenlővé tenni, mert különben a nagyját, a javát viszik el. Családjának tízből maradt nyolc kepéje és cseberje.
A kilencedik tized, a földesúri dézsma törvénye tehát az úrbéri teher arányszámát tette egyenlővé, hogy a szabad költözés az egyenlőtlenség miatt ne legyen tömeges, legföljebb ha az uraság rosszul bánik jobbágyaival. Ez pedig megér-demli, hogy elhagyják szabad bérlői, még ha tönkremegy is.
Ebből kitűnik, hogy a kilenced célja nem katonai érdek, nem a banderializmus féltése, hanem szociális, humanisztikus érdek, Nagy Lajos vallásos igazságérzete. Kitűnik, hogy nincs igaza Miskolczynak, ki szerint L a j o s m é l t á n y o s n a k t a l á l t a , h o g y — m i v e l a z u r a k é s b a n d é r i u m a i k t e l j e s í t e t t é k a k a t o n a i s z o l g á l a t o t , a j o b b á g y p e d i g a k a t o n á s k o d á s a l ó l m e n t e s í t v e v o l t — a j o b b á g y h o z z á j á r u l j o n a z u r h a d ü g y i t e r h e i
-54
h e z ( 5 8 , Jászai is 58. 1.). Ebből az következik, hogy a k i -l e n c e d e t M i s k o -l c z y é s J á s z a i u j t e h e r n e k v é -l i , amiben nagy a tévedés. Barthos is tévesen állítja, hogy N a g y L a j o s a f ö l d e s ú r i j ö v e d e l e m » e g y s é g e s s é « t é t e l é v e l (hogy értse ezt a d e á k ? ) a n e m e s s é g k a t o -n á s k o d á s á t a k a r t a b i z t o s í t a -n i (51. 1.). Doma-novszky szerint a k i l e n c e d t ö r v é n y c é l j a a z v o l t , h o g y a h ű b é r e s u r n á k m i n d i g m e g l e g y e n a k e l l ő j ö v e d e l m e , h o g y k a t o n á i t i l l ő m ó d o n f ö l s z e r e l h e s -s e (52. 1.). De hát akkor miért nem pénzt fizetett ? miért ad gabonát és bort a fölszerelésre ? Említette volna legalább azt a fertót, amely a Kálmánkori szabadok dénárjaiból, 8 dénárból a szabadosok versenye folytán mint írtásbér felnőtt 40, 60, 90 dénárra, 1370-től 100 dénárra (mert a dénár ki-sebb lett), s amelyet az úrbéri szerződések már az Árpád-kor végétől emlegetnek és az 1514. évi törvény is 1 forintra szabott, tehát közben is megvolt. És Nagy Lajos 1351. évj törvénye éppen e fertóról vagy forintról hallgat. — Ember tankönyve szintén katonai célt lát a kilencedben (62. 1.).
Nagy Lajos kora tárgyalásánál még egy tévedést kell szóvá tennünk, Barthosnak azt az állítását, hogy N a g y L a j o s ó t a l e t t a z i p a r v i r á g z á s á n a k f o k o z ó j a a c é h e k m e g a l a k u l á s a (49. 1.). Ámde Kassán már 1307-ben prémárakat szab a városi elöljáróság a szűcs céhnek
(czeche, Bruderschaft, confraternitas), mely nem akkor kelet-kezett, hanem régebben alakult meg.
42. Tévedések Zsigmond körül: nőörökösödés, főváros, egyetem. Domanovszky szerint N a g y L a j o s h a l á l a u t á n m e g n e m v o l t t i s z t á z v a a z a k é r d é s , v á j j o n n ő ö r ö k ö l h e t i e a t r ó n t ; III. E n d r e h a l á l a a l -k a l m á v a l l e á n y á r a n e m g o n d o l t a -k (56.1.). De le-gyen szabad kollégám figyelmét felhívni arra, hogy a magyar és a lengyel rendek Nagy Lajos leányait habozás és huzavona nélkül siettek megkoronázni, Máriát 11 éves korában mind-járt az atyja temetése utáni napon. III. András halála után a magyar főpapok a pápával szemben is Vencel mellé á'Uak, mert fegyese volt a trón legközelebbi örökösének, az akkor Bécsben lakó kis Erzsébetnek. A természetes öröklés rendje az, hogy az apa után, ha fia nincs, a leánya következzék a birtokban s csak ezután örökölnek a korábbi királyok leányai, vagyis Erzsébet monostorba vonulásának kijelentése után visszafelé a legközelebbi örökös Kán László király nőtestvé-rének, V. István leányának Máriának a nápolyi fia és unoká-ja, s csak ezek és ivadékaik kihalása után következhettek volna IV. Béla leányainak leszármazottjai. Ernye bán fia Ist-ván, III. András királynak nagy híve volt és csak ennek leá-nyára gondolhatott, mikor klasszikus szép nyilatkozatában
kir. udvarbírói oklevelében így szólt: »Letört Szent István törzsének arany ágacskája (III. András). Magyarország el-vesztette született urát és keseregte halálát. Keresték, kit ta-láljanak utódául a szent király véréből«. Fiúk nem létében csak a leányok közt kereshették s elsősorban Erzsébetben találták meg, III. András 9 éves leányában és leendő férjé-ben, a 12 éves Vencelben.
Barthos azt írja, hogy M á r i a a l a t t v o l t e l ő s z ö r n ő u r a l o m h a z á n k b a n é s Z s i g m o n d t e t t e e l ő -s z ö r B u d á t f ő v á r o -s -s á (54, 56.1.). Az el-ső nőuralom 1272—77 közt volt, Erzsébet özvegy királyné fia IV. Kán László kiskorúsága öt évében. Budát már IV. Béla fővárossá tette, otthagyva Esztergom székvárat. Nagy Lajos a budai várába küldte nápolyi hercegi foglyait és Zsigmond is, a cseh király fia, mint a magyar kis királyleányka jegyese, Budán nevelkedett nyolc évig magyarrá a magyar királyi udvarban.
Miskolczy szerint a z ó b u d a i e g y e t e m v a l ó s á g -b a n s o h a s e m m ű k ö d ö t t (67. 1.). A valóság az, hogy az óbudai egyetem már 1395-ben működött, amikor kancellár-ja csanádi püspökké lett; a következő évből véletlenül, papi irregularitás miatt ismerjük két hallgatóját Pestről és Temes-várról; ismerjük híres tanárát, Makrai Benedeket, ki diákjai-val nápolyi László pártján harcolt Zsigmond ellen, tömlöcbe került, a párisi egyetem kérésére kiszabadult,. aztán híve és követe lett Zsigmondnak; a konstanzi egyetemes zsinaton pe-dig hét budai egyetemi tanár jelent meg mind a négy karról 1415-ben. Vagyis az óbudai egyetem legalább 20 évig műkö-dött.
43. Bandériumok teljes kiépítése, telekkatonaság. Domanovszky előadja, hogy a z 1 3 9 7 . é v i t e m e s v á r i o r s z á g g y ű l é s e n Z s i g m o n d k i m o n d o t t a , h o g y m i n d e n j o b b á g y e g y a r a n n y a l j á r u l j o n a h a d i k ö l t -s é g e k h e z -s hogy az urak minden 20-ik jobbágyukat vi-gyék a táborba; 1435-ben az országot két katonai kerületre osztották fel, s a főurakon és nemeseken kívül a j o b b á g y -s á g o t i -s b e v o n t á k a h o n v é d e l e m b e , minden 33 jobbágytelek után a jobbágyoknak is egy jól fegyverzett katonát kellett a táborba küldeniök. E z t n e v e z t é k t e l e k -k a t o n a s á g n a -k (60. 1.). Jászai szerint Zsigmond so-kszor meggyőződöött a banderialis rendszer elégtelenségéről s 1435.
évi országgyűlésén a z e d d i g i s z o k á s o k t ó l e l t é r ő e n n e m a b i r t o k n a g y s á g á t , h a n e m a j o b b á g y o k s z á m á t v e t t é k a l a p u l . . . ez lényegesen fokozta az ország védelmi erejét, de azzal, hogy a k a t o n á s k o d á s t e r h é t , mely eddig a nemesség kizárólagos terhe volt, je-lentékeny részben a j o b b á g y s á g v á l l á r a t o l t a á t . E z é r t a j o b b á g y o k s z a b a d k ö l t ö z é s j o g á n a k t ö r
-56
v é n y b e i k t a t á s a s z o l g á l t n é m i e l l e n é r t é k ü l (70. 1.). Miskolczy szerint Zsigmond az 1435-iki országgyű-lésen t ö r v é n y e s a l a p r a h e l y e z t e a b a n d e r i á l i s h a d r e n d s z e r t é s k i e g é s z í t e t t e a t e l e k k a t o n a s á g g a l (militia portalis 66. 1.). Barthos szerint a b a n d é -r i u m o k t e l j e s k i é p í t é s e csak ekko-r tö-rtént meg (56.
1.). A telekkatonaság neve innen kimaradt, de Ember kis könyvében ott van (70.1.), mint a többinél.
Az 1397. évi országgyűlés Nagy Lajos 1351. évi törvé-nyét újította meg s benne az Aranybullát, de több előző cik-kelyt Zsigmond kibővített. Nevezetesen kifejtette, hogy mit jelent az Aranybulla 7-ik cikkelye a serviensek hadkötele-zettségéről s az az általános elv, hogy mindenki tehetségéhez íképest, secundum facúltales suas köteles részt venni a hon-védelemben. A vagyoni tehetséget érti és ezt a jobbágytelkek számával méri. Valamint az I. Károlytól behozott kapuadót
»de portis«, kapuk után szedték, úgy most egy lovaghadbeli vitézt 20 jobbágy után, »de iobagionibus«, nem »ex jobagioni-bus«, nem a jobbágyokból kell hadba vinni. Ha maga a ne-mes nem jelenik meg a hadjáraton, hadibirságul (iudicium exercitus, benne van az Aranybullában is) fizet 12 arany fo-rintot (három márkát), s ha vitézeit sem küldi el, mindegyi-kért fizet hadibirságul 20 arany forintot, vagyis jobbágytel-kenkint egy forintot (100 dénárt).
A haditeher 1397-ben jobbágytelkenkint egy lovas vitéz néhány heti költségének 1/20-ad része, 1435-ben 1/33 része, vagyis kisebb.
Tévedés 1. az, hogy minden jobbágy egy arannyal járul-jon a hadiköltségekhez, mert az egy forint a földesúr liadi-birsága, ha nem küldte hadba vitézeit; tévedés 2. az, hogy a lovaghadbeli vitéz jobbágy legyen; tévedés 3. az, hogy lett volna akkor jobbágy telekkatonaság (militia portalis), mint a nemesi lovaghadtól különálló sereg; tévedés 4. az, hogy mi-kor a jobbágyok számát veszik alapul, akmi-kor nem a birtok nagyságát mérik; tévedés 5. az, hogy a nemesség a maga ka-tonai terhét, véradóját a jobbágyokra tolta át; tévedés 6. az, hogy a jobbágyok szabad költözését ezért iktatták törvénybe;
tévedés 7. az, hogy az 1435. évi országgyűlés helyezte törvé-nyes alapra a banderialis hadrendszert.
A lovaghad taktikai egysége a lovas lándzsa, a pánczé-los lovag fő fegyvere körül csoportosuló csatlós kiséret, 6—
10 serviens vagy familiaris. Ezek a csatlósok hosszú éveken át nehéz fegyverforgatásban gyakorlott vitézek, kiket a várúr vagy maga nevel, vagy zsoldba fogad, földdel vagy pénzzel fizet. A páncélos lovag nemes vagy báró életével fizetné meg, ha paraszt fölkelőket rántana magával a két-három heti had-járatra. A lovag mellett kell kiséretnek lenni, hogy
felöltöz-tessék, felültessék a lóra, levetkőzfelöltöz-tessék, a harcban védjék, és tartaléklovat, fegyvert adjanak neki. A militia portalis te-hát, mint a lovag uraktól különálló sereg, vagy éppen paraszt-sereg, mint földesúri katonaság, a lovagkorban lehetetlenség.
Igaz, 1437-ben akadtak ilyen népfölkelők, de csak uraik ellen.
— A szabad költözés szabadok részére mindig biztosítva volt, s már Nagy Lajos is törvénnyé tette, hogy a jobbágyot az úr holmi előrántott bűntett vagy követelés címén ne gátolja (1351). Ez nem ellenérték a jobbágyok véradójáért, amelyről ekkor szó sem lehet. A parasztot legelőször gyalogkatonának vitték hadba uraik s erre az első törvény 1454-ben ismerhető föl, úgyhogy attól kezdve többször találkozunk a harcos job-bágy (jobagio exercitualis) névvel s ilynevű földesúri csa-pattal. De még talán ezek sem harcolnak a lovag uraktól kü-lön seregben, mint gyalogezred, vagy századok egységes rend-je, hogy a szemlélők ezt a sereget militiának nézhessék, mi-litia portalisnak mondhassák. Az 1437. és 1514. évi paraszt-lázadás nagyon óvta a nemes urakat a külön jobbágykatona-ság fölállításától, amelynek a kora csak 1700 körül követke-zett el, ámbár a megyék és Erdély már előbb is tehettek ve-lök kísérleteket. A parasztok kiképzése azonban rendes ka-tonasággá hosszú éveket követelt, valamint a lovagi nevelésre is 14 évet számítottak: az apródságra hetet s a nemes armi-ger évekre szintannyit.
44. A városok országrendiségének kezdete. Miskolczyék