Utunk II. évfolyama (1935–1936)

Ut k "

aszkétikus folyóiraL Megjelenik a szünidő kivételével minden hó IS-én.-

" UD

Felelős szerkesztő:

dr. Czapik Gyula. - Kiadja: a Korda Rt. (Igazgató:

dr. Czapik Gyula.) - Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VlII., Mikszáth Kálmán-tér 3. szám.

Csekkszám.: 42.881. Telefon: 361-85. Fiókkiadóhivatal: Korda-fiók, Szeged, gróf Apponyi-utca 20. szám. - Csehszlovákiai főbizományos: Szent József könyvkereskedés, Pozsony. Előfizetése

porlóval 28 cseh korona.

Előfizetési

ára félévre t P 80 fill. Egyes szám ára 40 fill.

[ftunk

^a

földi élet orszagan keresztül

a

dolgok és ese- mények sorfala közt visz végig. Emberek és tárgyak,

hősök

és kincsek,

küszködők

és

épülő

házak, letörtek és romok, koldusok és rongyok között haladnak

az

utolsó lépés és utolsó sóhajtás felé. Földi utunkon nagy érdekünk, hogya dolgokat

kellőkép

tudjuk értékelni. Hogy

a

hőst kellő

tiszteletlel illessük, agyémántot megbecsüljük, hogya csaló és rabló csapdáit kikerüljük és

az

aranynál is drágább

időt

ne fecséreljük

a

szemét és piszok szolgálatára.

A lelkiéletben és

a

vallásosság istenszolgálatában még fontosabb ez

az

érték isme. Az Eg számára teremtett ember, ha nem húzzák le

a

sárba

a bűnök

koloncai, természeténél fogva lelkesedik minden iránt, ami

a

lelki- ség vonásait viseli magán. Ebben

a magasbatörő

és

a

kegyelem fényében

tündöklő

lelket

a

föld

bűnös

sártengere fölött tartó munkában, már

az első

év után is igen bevált

segítőnek

bizonyult

az

[ftunk folyóirat. A krisztusi világnézet egész világát

felölelő

tárgyköre, józan és

a rendkívüliektől

távolmaradó iránya, szigorúan katolikus

============ és egyházias

mérővesszeje elismerést és becsülést szereztek minden

körben. Régi olvasóink

hűséggel

sorakoztak föl mellénk

az

új év- folyamban is,

sőt

újak is sereglettek hozzánk. Azt

szeretnők

azonban, ha ebben az évben gár- dánk legalábbis

megkétszereződne.

Ez azonban nem

mitőlünk

függ, hanem Olvasóink/ó!. Módja pedig az, ha mindenikük legalább egy új

előfizetőt

nyer meg

az

U tu

n

k számára.

BLAZOVICH JÁKÓ

bencés igazgató. Ottó király neve- lésének vezetője

A LEGFÁJÓBB VÁLSÁG

című művével (ára 1 P 50. díszkötésben 2 P 70) nagy feltűnést keltett.

Munkája a keresztény családapák és családanyák lelkiolvasmánya lett.

A család válságának és tagjai kötelezettségeinek társadalomrengető igaz- ságairólolyan finoman. érdekesen. az intelligens embert megfogóan írt.

hogy írását élvezetessége miatt nem tudja letenni az ember.

E héten megjelenő könyve más oldalról mutatja be a szerzőnek páratlan írói finomságát és eszmegazdag gondolatvilágát.

A CSEND MÉLYSÉGEIBŐL

eimen aszkétikus tárgyu munkája kerül a könyvpiacra. Prohászka szipor- kázó szelleme és lendülete. J. Klug érdekessége. Plus szárnyalása. Charles mélysége egyesül e műben; de ezenfelül a magyar lélek nyugodt bölcse- sége és színpompás stílusa foglalja egybe kiválóságait.

A 160 oldalas munka ára P. 2'SO

I

II. évfolyam, 1. szám. Utunk 1935. szeptember 15 .

.Il ^Dli reDlényünk

Mint egy modern riporter, olyan közvetlenül, könnyedén és szemlél-

tetően írta le Szent Máté evangé- lista Urunk színváltozásának le- folyását. Szent Pétertől kapta hozzá

az adatokat, aki pedig szereplője, szemtől-szembe való szemlélője volt

ennek az esetnek.

" . . . Jézus maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost. ennek testvérét és fölvivé őket külön egy magas hegyre. És elváltozék sziné-

ben előttük. És orcája fénylik vala, mint a nap, ruhái pedig fehérek

lőnek mint a hó. És ime, megjele- nének nékik Mózes és Illés, beszél- getvén vele. Megszólalván pedig Péter, mondá Jézusnak: Uram! jó nekünk itt lennünk . .. " (Máté 17.

1-1.)

Tizenkilenc századon keresztül százezrek és milliók olvasták e sorokat. Nem azzal az esemény- éhséggel falták befűit, amely c:;ak érdekességet, a mindennapi élet taposómaimából kiütköző szenzá- ciókat akar. ők mintát kerestek benne, melynek vonásait, szineit kialakíthatják életük Isten égi fo- kára készülő képükben. Az i m á d- k o z ó Jézust szemlélték, akinek szine "elváltozott" és kialakították nyomán az imádkozó embert, akin vakítóra átfehéredik az Isten felé izzásban a föld sáros barnasága.

A szentekkel társalgó

J é z u s t látták benne és nyomán

ők is elfordultak a föld törtetésben izzadtszagú embereitől és a glorio- lás eszmék társaságát választották

igenis: a túlvilág.

Erta : dr. CzapIk Gyula.

J

Utuak

gondolatuk tárgyául. Az i s t e n s z e m I é I e t g Y ö n Y ö r ű s é g é b e n boldogságtól elernyedt Péter fölrivalgását hallották ki belőle és ők is a misztikus egyesülés csordulásig telt kelyhét áhi- tották. Azt a gyönyörpoharat, amelyik az előre­

vergődésen túl megnyugszik és csak néz, csak boldogan élvez.

Nem volt talmi és csak csillogó fény, amit ezek az aszkétikus irók a Táborhegy fé-

nyéből a föld országút jára lehoztak. A d o g m a-

t i k u s o k azonban e vjlágító és fölfelé utat mutató fénycsóvákon felül még mást is láttak a transzliguráció szent riport jában. Annak a j u t a- lom n a k m e g c s i II a n t á s á t, amelyet üdvö-

zítőnk a könnyen elfáradó és menten elcsüggedő

embernek szánt erősítő reménységül.

Jézus löldi mértékkel mérve is nagy pedagó-

•

'gus ·voll. Az apostolokat az ó-szövetségi zsidó- ság gyermeksorából lölnevelte az új-szövetség heroszaivá. Nemcsak szavával, mely érvelt, cálolt 'és életprogrammot irt elő. Hanem azzal is, hogy t é n y e k e t mutatott és e r e d m é n y e k e t izlel- letett meg velük. Ilyen égi eredmény megizlel- tetése volt Urunk szineváltozása is.

üdvözítőnk földi életében is élvezte az Isten szemléletének mennyei örömét. A Táborhegyen azonban külsőleg és apostolai számára is külön- legesen kifejezésre juttatta ezt a gyönyörűséget.

Anélkül, hogy el kellett volna hagyniok e földet, egy pillanatra föltép(e a mennyország fátyolát és lesugároztatta reájuk a mindent megvilágosító fényt és beléjük öntötte a minden vágyat betöltő

boldogságot.

Péternek ez is elég volt. Nem is vágyott már többre és ezért kiáltott löl eksztázisában: .. J ó nekünk itt lenni!" Pedig csak egy pillanatot kapott az ég boldogságának végtelen évmilliárdjaibó/;

csak egyetlen csepp hullott reá az ég vágyenyhitő

oceánjábó/; csak egy kavics gördült eléje a soha el nem múló biztonság hegyéből.

Jézus csak izleltetőt adott nékik. Nézzétek és .

~lvezzétek! Ez az az ország, amelyet számotokra készítettem és amelyet birtokolhattok majd az élet útja. végén; ez az a zsákmány, amely minden földi kincsnél gazdagabbakká tesz benneteket, ha

a

^jő harcot jól harcoltátok végig. Nézzétek csak és aztán soha el ne lelejtsétek, milyen az örök világosság fénye, izleljétek meg, milyen édes

az

üdvösség kelyhe és e p e d j e t e k u t á n a egy küzdelmes életen kere~ztül.

Mondom és irom: ez a Jézus nagy pedagógus volt ,amikor apostolai előtt egyetlen pillanatra megnyitotta a mennyországot és megizleltette velük annak gyönyörűségét. tietük minden vergő­

d'ésébe, kétsége ik sötétségébe, haláluk ijesztő éj- szakájába r e m é n y s u g a r a t gyujtott általa.

Sugarat, amelyre megfeszül az akaraterő . . .

1. szám.. 1935.

A katolikus aszkézist gáncsolni szokták azért, hogy a boldogabb túlvilág erősen hangsúlyozott reménységével biztatja a földi élet vergődésében

és lemondásaiban ernyedő embereket.

Azt még megértjük, hogya .. csak e világot"

ismerő, élvezniakaró lázárok az Eget a verebek- nek akarják átengedni. Amde csodálkoznivcló, hogy még vallásos, sőt lelkiemberek is olyan túl- ságosan ki akarják hangsúlyoztatni .. ennek a lenti életnek" boldogságait is és kiFogásolják, hogya Krisztus vallását .. J enseits-Religion"-nak hir- detjük.

Igaz, hogy az Odvözító, amikor e "v i I á g"- ról olyan kárhoztatva beszélt, nem a tulajdon- képeni földi életet értette alatta, hanem a lertőbe,

a gyengeség sarába belehempergőző vakságot . Jézus nem volt ellensége a .. Diesseits-Religion"- nak sem. Amde Urunk tárgyilagos és igazságos értékelést hirdetett. A tárgyilagos igazság pedig, hogy az ember élete, ha időben kezdődik is, de végtelen és a löldi része csak egyetlen lépés a milliárdos számmal is kifejezhetetlen hosszú örökkévalóság útján. A tárgyilagos igazság, hogy a földi boldogság is élvezetes, de csak egyetlen hig szirupcsepp az örök örömök méztengeréhez képest. A tárgyilagos igazság, hogy még a pilla- natnyi löldi baj is fájdalom, de a kinban eltöltött nyolcvan esztendő is csak fölületes tűszúrásocska

az örök kárhozat milliárdnyi égető kardcsapásá- hoz viszonyítva.

A helyes értékelés az, hogya porszem és a Szahara, a vizcsepp és a tenger, a mécsvilág és a nap közül mégiscsak a Szahara, a tenger és a nap az értékesebbek. trtékhamisitó volna a krisz- tusi aszkézis, ha a növényekről beszélve jobban emlegetné a kurta kis fűszála t és ugyanannyit szólna a föléje boruló terebélyes, lombos, illatos virágú és édes gyümölcsű fáról. Ha egyformán beszélne erről a világról és a túlvilágró/.

Beszélhetnek akármit a föld lalatnyi boldog- ságáért annyira lelkesedők. Nem olvasták ők az evangéliumokat és nem ismerik Jézus eszme- világát. Nekünk csak Jézus lehet a tekintélyünk,

Ő pedig evangéliuma minden oldalán a löldi siralomvölgyben botorkáló ember eligazitójául gyujtotta föl azt a reményt, amely a túlvilág örök lénye.

AMI VÉDELMEZ.

"Ha hibát követek el, - írja egy lélek - úgy ér- zem, hogy mindjárt utólér a büntetés. Ilyenkor össze- húzódom, s imádkozom, imádkozom . . . De, hogya büntetés nem ér utól, lassan kiegyenesedem. Olyan a bÜDtetés, mint egy rámszakadó szikl. s az imád- ság, a kéz, mely azt visszatartja."

- De hogyan tudnak nyugodtan élni, akik nem imádkoznak 7 . . .

szeptember 15. Utunk

A MISZTIKUS ÖSSZESZEDETTSÉG.

Az az összeszedettség, amelyről a misztika tárgyal, az Istennel való - bár még gyenge, de már valódi misztikus érintkezés folyománya. Miért is semmi emberi

erőfeszítéssel ki nem küzdhető. Már valóságos szemlé-

lődés tehát, amelyre a misztikus kegyelem a lélek ösz- szes tehetségeit és erőit, sőt bizonyos értelemben ma- gukat a külső érzékeket is, hirtelen, szelíden és éde- sen összegyüjti. Valami titokzatos, szende fény gyullad ki ott a szív legbelsejében, valami édesség kínálja fel ott magát. Ahogy Szt. Teréz magát kifejezi, miként a pásztor egyetlen fiiltyére a bárányok összefutnak, úgy a mennyei titokzatos hívó szóra a lélek erői és tehet- ségei is majd visszahúzódnak, hogya lélek mélyén

derengő fényben jelentkező lsten köré csoportosul ja- nak. De maguk a külső érzékek is szívesen elfordul- nak ilyenkor tárgyaiktól. A szem bezárul, a fül nem

érdeklődik a hallott dolgok iránt, az egész test szíve- sen marad mozdulatlanul. .

Az isteni vonzerő azonban nem oly intenzív, hogy a lelki erők használati szabadságát felfüggesztené.

Szalézi Szt. Ferenc, nála megszokott bájjal, hasonla- tokkaI világítja meg az összeszedettség természetét és azt a munkát, amelyet a misztikus lelkében végez.

.Megesik időközönként - írja az Istenszeretetről írt könyvében, hogya mi Urunk bizonyos édességet önt szívünk mélyébe, amely az ő jelenlétéről tanúskodik.

Ilyenkor a lélek erői, sőt a külső érzékek is bizonyos csendes megegyezéssel valamennyien a léleknek leg- belseje felé fordulnak, ahol a legdrágább Vőlegény időzik. Mert, amint a fiatal méheket, mikor rajzani kezdenek, cinkedény halk kongatásával, vagy méznek, bornak, avagy némely virágnak illatával vissza lehet csalogatni, s rávenni, hogy a kasba szálljanak, amelyet készítettek nekik, éppen úgy tesz velünk is az Üdvözitö, amikor szívlink mélyén szerelmének néhány titkos sza- vát ejti, vagy szeretetének méznél édesebb borát ki- önti, avagy ruhájának kellemes illatát, vagyis mennyei

vi~asztalásának érzetét szétárasztja. Ezzel értésünkre adja mindennél szeretetreméltóbb jelenlétét, és vala- mennyi lelki tehetségünket magához vonja. Ezek mind köréje csoportosulnak s nála, mint a legkívánatosabb tárgyaknál maradnak."

Máskor megint ugyancsak Szt. Ferenc a misztikus

összegyüjtő vonzalom jelentkezését a lélek középpont- ját, mágneshez hasonlítja, amelyet csomó tű közé dob- tak. Valamennyi tű feléjefordul, hozzátapad. Igy vonzó- dik és tapad minden lelki erőnk és képességünk is a misztikus állapotban a bensőnkben jelentkező s a lel- ket misztikusan érintő Istenhez. Az emlékezötehetség, amely eddig szanaszét csatangolt, megpihen Istenben.

Az értelem, most szemlélí azt, akinek jelenlétét eddig csak a hitből tudta. Az akarat is megnyugszik benne csendes és kellemes érzelemmel. De még a külsö érzé- kek is a faképnél hagyják tárgyaikat, s a maguk részé-

ről, ahogy éppen tudnak, igyekszenek visszavonulni és behatolni abba a titkos szentélybe, hogy azt a nagy jót, amelyet a lélt!k máris élvez, szintén )áthatnák, érezhetnék, ízlelhetnék.

Némelykor a kiáradó fény és édesség a lélek mélyén

.1

IRTA: MÜLLER LAlOS S. l.

oly nagy, hogy jóllehet a lelki erők szabad működését

nem fliggeszli fel, de a szórakozottságot távoltartja.

Ilyenkor a léleknek csakugyan nincs más tennivalója, mint enged a vonzalomnak és átengedi magát Istennek.

Ezzel az összegyüjtöttséggel - jegyzi meg Szt. Teréz - többnyire oly nagy béke és nyugalom kapcsolatos és a lélek akkora boldogságot élvez, hogy úgy érzi, nincs már egyéb kívánnivalója. A szóbeli ima és elmél- kedés fárasztja, terhére van. Nincs egyéb hez kedve, csak szeretni kíván."

De ezen az imafokon nincs ez állandóan így. Némely- kor az isteni behatás gyengébb, mintsem a szórakozást vissza tudná tartani.

Ilyenkor a lélek arra van utalva, hogya szórakozás ellen felvegye a csatát, maga is az evezőrúd után nyúl- jon, gondolkozzék, imádkozzék és így próbáljon magán segíteni. A néma, tétlen várakozás, a gondolattalan bá- mulás quietisztikus tévedés, amelyet Molinos tanitott és lX. Ince kárhoztatott.

Ez az irányzat már Szt. Teréz idejében sem volt ismeretlen. Nyilvánvaló ez nA belsö várkastélyban" ki- fejtett nagyon megszívlelendő megállapításából. nEgyes könyvek azt tanácsol ják, hogy ilyenkor az ember igye- kezzék egyáltalán nem gondolkodni, hanem figyeljen arra, amit az Ur tesz lelkében.

Én azonban nem tudom megérteni, hogy amennyiben lsten elragadtatást nem küld, miként akadályozhatná meg az ember értelmének működését anélkül, hogy

ebből több kár ne származnék, mint haszon. Ez a kér- dés különben nagy vita tárgyát alkotta, némely hozzá-

értő egyén közt, de bevallom, nekem sohasem hoztak oly érvet, amelynek magamat megadtam volna. Egyik felhozta nekem érvül a szent szerzetesnek, Alkantara Péternek egyik könyvét. Elolvastuk, s akkor kitűnt,

hogy ő is, bár más szavakkal, csak azt írja, amit én állítok. Szavaiból világosan látszik, hogy az értelem

működése csak akkor szűnik meg, amikor a szeretet már fel val!. gyullasztva ... - Erre aztán a Szent elő­

adja érveit. Osszehasonlítja a lélek helyzetét a fejede- lem előtt esdeklő kolduséval. Ha már egyszer a feje- deh:m jelezte, hogy a kérést meghallotta, helyénvaló,.

sőt illendő, hogy a koldus hallgasson. Ámde bamba- ság volna ugyanezt tenni, mielőtt az embert észrevet- ték volna. Pedig így jár el a lélek, amely némán ácso- rog s kifárassza magát abban, hogy semmit sem akar gondolni. Igy aztán feltétlenIiI lelki szárazságba esik.

A másik érve azon a lélektani törvényen alapszik, hogy aki erövel nem akar semmire sem gondolni, éppen azért sok minden gondolattal kénytelen vesződni. Vé- gül a Szent az Istennek dicsőségével érvel, amelyet kétségkívül nem mozdít elő az, aki még erre magára sem mer gondolni, sőt moccanni sem akar, nehogy az abszolut passzivitástól remélt lelki nyugalmát és gyö- nyörét feláldozza.

De a másik végletbe esnék az, aki megint akkora lelki tevékenységgel fárasztaná magát, hogy ezzel lelki békéjét kozkáztatná és megakadályozná azt az Istenre vetett, nyugodt, szerető tekintetet, amelyet Ó lelki édességgel, vigasszal szokott viszonozni .

Utuak

Az összeszedettség gyümölcsei felette értékesek.

Nevezetesen:

a) Megkönnyfti a világi, mulandó dolgoktól való el- szakadást. Mert alig izleli meg a lélek a belső

összeszedettség által okozott örömöt, már ez is meg-

győzi, hogy aránylag mily csekély és semmitérő ehhez képest mindaz, amit neki Istenen kivül az élet nyujthat.

b) Mindjobban megszeretteti az imdt. Az össze- gyüjtöttségben felfedezett természetfeletti édesség ugyanis kívánatossá teszi, hogy az imához víssza-vissza- térjünk, s attól tőlünk telhetőleg meg ne váljunk.

c) A magdny mindnagyobb szeretete. Hiszen ez az összeszedettség legalkalmasabb kerete.

A lelkivezető eljárása.

A lelkivezető eljárása az olyan lelkekkel szemben, akiket lsten a természetfölötti összeszedettség állapotába szokott helyezni, körülbelül a következő lehet.

I. Figyelmeztesse a vezetett lelket, hogy a külső és

belső nyugalmat lehetőleg őrizze meg. De ne ragaszkod- jék túlságosan az összeszedettségben élvezett örömhöz és ne próbálja azt megfeszített és heves lelki tevékeny- séggel, aktusokkal megőrizni és fokozni.

2. Ha aztán az összeszedettségre a kegyelem akkor vonzza, miközben épen szóbeli imáit végzi, - feltéve, hogy azok nem kötelezők - , nyugodtan hagyja azokat más időkre. Ne essék abba a hibába, mely még magát Szt. Terézidt is megkörnyékezte, ahogy ezt a " Tökéletes- ség útja" dmű művében elmondja: "Vannak - ugymol!d egyesek és én magam is ilyen voltam, akiknek az Ur áhítatot ad . . . s ők mégis siket fülekre veszik mindezt.

Annyira szeretnek ugyanis beszélni. és elhadarni sok imát, melyet mindennapra kitűztek. Ugy vannak, mint aki igyekszik lehetőleg gyorsan elvégezni a napi mun- káját . . . Fontoljátok meg (Nővéreim), horo' sokkal többet tesztek, ha ebben az állapotban olykor-olykor elmondjátok a Miatyánk egy-egy szavát, mintha sokszor elmondjátok, de értelmetlenül, az egészet . . . " Aquinói Szt. Tamds is óva int az effajta lelki szeleburdiságtól.

"Az önként vállalt imában - mondja - addig kell a hangot és a szót igénybe venni, ameddig az a benső

áhítat ébresztésére szolgál. Mihelyt azonban a hang, a szó már szórakoztat és gáncsot jelent, abba kell hagyni.

Főképpen azokra vonatkozik ez, kiknek a lelke a szó- beli ima nélkül is hajlik és készséges az áhítatra."

3. Ne tévessze a lelkivezető szem elől, hogy evvel az imamóddal a lélek már a misztika útjára tért. Ne . akadályozza tehát abban, ami annak fejlődésére alkal- mas. Hagyjon neki imára időt, ne ellenezze, hogy -

lehetőség szerint - visszavonultabban éljen. Nyujtson neki alkalmat az alázatosságra, az önmegtagadás és vezeklés gyakorlataira, amennyire persze ez magasabb célok sérelme nélkül lehetséges. az egészségnek és a

hivatásbeli teendőknek nincsen ártalmára.

4. Végül, minthogy a kegyelem a természet talaján épít, a természetfölötti összeszedettségre hivatott lélek az ilyen kiváltságos. boldog órákon kívül is, amikor t. i.

lsten maga gyüjti össze erőit és képességeit. - törekedjék jómaga is minél többször természetes úton- módon megcselekedni. Hiszen erre mindenki különös kegyelmi hatás nélkül is képes. Ily természetes hangulat mintegy ajánlkozás liZ i'iteni látogatásra, amely majd nem is késik soká.·

• Részlet a szerzönek most megjelent hatalmas múvéböl a .Mi8ztiká"·ból.

1. szám. 1935.

PENTATLON ~S LELKI~LET.

IRU: SCHMIEDT BÉLA DR.

SZEMEM.

Az élet hemzseg a sport mÜ8~avaktól. llyen új, felkap::ltt szó ez is: pentatlon. Magyarra így fordít- hatnók: ötöstusa. Az ógörögök versenyein az ötös- tusán a következ ö számok szerepeltek: futás, birkó- zás, ökölvívás, diszkoszvetés és távolugrás. A modern pentatlon már a következ ö testedzö számokból áll:

lovaglás, úszás, vívás, céllövés és versenyfutás.

Az ötöstusát nemcsak az atlétika ismeri. Ismer egy pentatlont az aszkézis is! Csakhogy amíg az atlé- tika ötöstusája a testedzés t szolgálja, addig az aszké- tikus pentatlon a lélekedzésnek áll a szolgálatában.

S ezt az ötöstusát akkor vívják a lélek hősei, amikor harcot vívnak az öt érzékszerv: a szem, a fül, az orr, a száj és a kéz rendetlen túlkapásai ellen.

Az öt érzékszery sorsdöntő szerep ét nem szabad lekicsinyelnünk. Eletiink gondterhes társzekere és diadálokban gazdag hintója öt érzékszervünk pt kerekével halad az égbe, vagy rohan a vesztébe. Es jegyezzük meg, hogy ha egy kerék körűl baj van, az esetben baj lesz idővel a többi kerék körül is.

Aki tehát el akarja nyerni az evangéliumos pál- mát, az vívja meg nap mint nap ötös szent tusáját s legyen hős, amikor a szemén kinéz . . . legyen ura ahallószervének . . . ne engedje magát az orránál fogva vezettetni . . . legyen mestere a szájának és müvésze a szavának . .. és végül használja két kezét akkor és arra, amire azt a jó Isten valóban alkotta.

Vigyázz aszemedrel

•

Azt szokták mondani, hogy a házat az ablak miatt építik. Valóban az ablakok nagy szerepet játszanak az életben. De különösen a nők életében. Az ablak- mélyedések a nők főhadiszállásai. A nők onnan kor- mányozzák és igazgatják a világot. Onnan üzenik meg a háborút és ott kötik a békét. Az ablakmélye-

désből tartanak szemmel falvakat és embereket és onnan hirdetik ki megfellebbezhetetlen asszonyi íté- let eiket.

Mi a szem 7 - Ablak az emberen!

A szem is az ablak szerepét tölti be az embe- ren. Sajnos egyesek egészen az ablakba építik be az életüket. Belenőnek az ablakmélyedésbe, s mint ablakban élő napraforgó tányérok, utcakutató és vesekutató detektivvé lesznek. Mindent tudni akar- nak és mindent látni kívánnak. Pedig az élet pará.

déja nem miattuk zajlik. A csillagok nem értük hullallak és a gépkocsik nem nekik dudálnak . . .

Dehát ezek a falánkszemüek mindent látni szeret- nének s nem gondolnak arra, hogy a mértéktelen élet kutatás sok bajnak lehet a forrása. Ezek nem ismerik Sabaus nevü költő meséjét sem: Két hajós oltatlan mésszel rakta meg a hajóját. De vigyázat- lanok voltak. A hajó egyik kis repedés ét nem töm-

szeptember 15. Utunk

---

ték el gondosan. Igy történt meg aztú velük az, hogy a beszivárgó víz egyszercsak meggyujtotta a meszet és mind a hajó, mind a hajósok elvesz- tek . . .

Hasonló dolog történik velünk is nem egyszer.

Szemünkön keresztül szivárog belénk a testíségnek és gonoszságnak mérge és ez a méreg aztán lassan- ként forrásba hozza a vérünket. S ami ennek nyomán bennünk le fog játszódni, azt így írja le Sailer János:

A nézés nemzi a gondolatot. A gondolat nemzi a tetszést. A tetszés nemzi a kívánságot. A kívánság nemzi a cselekedetet. A cselekedet nemzi a szokást.

A szokás nemzi a kétségbeesést. A kétségbeesés nemzi aztán a halált és az elkárhozást.

Tartsuk tehát kézben a szemünket. Ne engedjük legelni mások arcán és mások vagyonán. Kinek-ki- nek az országa akkora körzetű, ameddig az árnyéka tart. Azon túl más az úr és más a császár. Azon túl idegen vagyok és tolakodó. Ott nincsenek jogaim. S ha ennek ellenére magamon kívül élek és országo- mon kívülre tévedek, akkor úgy járhatok, mint Betlehem nagynevű remetéje.

Szent Jeromosról van szó. Rómában egy táncos-

nőt látott. De nemcsak meglátta, hanem meg is nézte.

Megnézte amúgy alaposan s így aztán megette a szemeivel . . . Sz~gény Jeromosnak nagyon sokba került ez a falat. ugy elrontotta ettől a harapástól a lelkét, hogy azt hitte, sohasem gyógyul meg.

Mindent megpróbált. Lelki kúrát tartott. A szent- földre zarándokolt. De a táncosnő képe oda is követte. Jeromos nyugalma végleg elveszett.

Jeromos nagyon vezekelt. Bőjtölt. Csontvázzá apadt.

Keblén összetörte a puszta valamennyi rögét. A képet azonban nem tudta kiverni a szívéből. Látta a nőt a sziklabarlangban. Látta álmában és éjtszakái- ban. Látta fárasztó munkái közben és elmélkedései- ben. Jeromos verejtékezve dobáita meg kövekkel a

női arcot, amit a képzelet néha még az égre is rá- vetített.

Évek hosszú viaskodása hozta meg csak Jeromos- nak a nyugalmat . . .

De ha így járt egy Jeromos, akkor nem kell-e attól félnem, hogy engem is utolér egy hasonló veszély? Nem tapado k-e tekintetemmel én is valaki- hez, aki aztán lassanként bálványom lesz? Nem lettem-e én is valakinek a bolygó csillaga? Nem vagyok-e én is egy fényképezőgép? Nem gyüjtök-e én is oktalan és veszélyes életjeleneteket ?

Ha nem akarjuk, hogy csatatérré váljék a lelkünk, akkor járjunk lesütött szemmel az utcasarkokon és kanyarulatokon. Ha nem akarjuk, hogy életünk vár- falát ellepje az ellenséges sereg ezer és ezer embere, akkor éljünk zárt felvonóhid mögött. Nyitott abla- kon át hamar megszállja a várfalakat a képzetek és emlékek gyülevész serege.

Tanuljunk Trochilostól.

Trochilos hajótörést szenvedett. Nagynehezen partra jutott. Hazaérve befalazta szobájának azt a két ablakát, amely a tengerre nézett, nehogy a tenger nyugodt és síma tükre valaha ismét a vízre csábítsa.

Nincsen-e nekünk is egy ilyen tengerünk, vagy vidékünk, ahol veszély vár reánk? Ha van, akkor falazzuk be arcunk két ablakát, mert jobb vakablak mögött élni, mint majd két szemmel elkárhozni •.

5

A féktelen szemnek sok áldozata van.

Segneri beszéli: egy nő, akí viszonyt folytatott egy férfiúval, halálos ágyán gyóntatóatyát kívánt. El- végezte gyónását. A nő azonban nem elégedett meg ezzel. Elhívatta a férfiút és pedig azzal a szándék- kal, hogy rábeszélje a megtérésre. Legyen követője

nemcsak a bünben, hanem a bünbánatban is.

És mi történt?

Az Hjú eljött. De amikor a beteg asszony meglátta ismét az előtte álló férfiút, elvesztette maga fölött az uralmat. A régi szenvedély akkora súllyal nehe- zedett a lelkére, hogy leszakadt alatta a bűnbánat

hidja. .

- Szeretlek I Es szeretni foglakl- ordította. - Er- zem, hogya szerelmem a pokolba süllyeszt, de éretted még a kárhozatba is szívesen elmegyek.

És így halt meg . . .

Elmondhatjuk a költő szavával élve: Ne ily halált adj énnekem Istenem I

Legyen a halálom egy fehérlelkű hattyú távozása.

Ne engedjük megdobálni magunkat az élet gonosz emlékeivel. De akkor ne a parti életet szeressük, hanem a mély vizeket. A mély vízeket szeressük, ahonnan nem látunk el a parton játszók fehér mosolyáig.

Szeressük a zajtalan, magányos életet. Legyen a lelkünk egy csendes kis cella, amelynek !lblakkere- tére az istenfélelem fátyol hálója simul. Es ha néha az óvatosság fehérhálója sem elég? Akkor le a füg- gönyökkel. Akkor huny junk szemeti

A nyitott ablakú házak mellett gondolat nélkül megy el az ember, mert ahol tárva és nyitva az ablak, ott nemigen őmnek az ablak mögött értéke- ket. Ahol ellenben behunyt szemmel járják az éle- tet, ott akaratllUlul arra gondol az ember, hogya rablók ellen védekeznek . . .

Véded-e magad a rablók ellen? Vagy nincsen mit védened? Nem félsz az élet ezerarcú zsebmet-

szőjétől, akí az ,ördög kulcslyukán, a szemen keresz- tül tör beléd? En azt ml;lDdom: félj I Légy óvatos és ereszd le szemeden a redőt, ha hallod, hogy suttognak ablako d alatt. Ne bántson, hogy nem látja szemedben a világ a csillárfényl. Jegyezd meg, hogy a bárvilág és korcsmák ablakfénye sohasem mond annyit, mint egy királyi palota besötétített ablak- üvege.

oJelszavad ez legyen: Látni kell, de nézni nemi

Kicsiségek.

Egy hires szobrászt műtermében meglátogatta a barátja.

Jó idő mulva újból felkereste. Amint a készülö remek- múre nézett, úgy látta, hogy utolsó látogatása óta nem dolgozott azon semmit a szobrász.

- Tévedsz, - világosítotla fel a művész. - Nézd csak, ennek a vonásnak több lágyságot adtam, ezt az izmot jobban kidomborítotlom, az ajkat kifejezőbbé tettem . . . - Lehetséges, - jegyezte meg barátja - de hát ezek mind kicsiségek !

- Igaz - felelte a művész - de ne feledd, hogy a kicsiségek teszik a tökéletességet. A tökéletesség pedig nem kicsiség.

Utunk 1. szám. 1935.

.4 belolyás fjotalHlo.

./Id/unk /ó példdt I

Minden cselekedetünk hatással van másokra.

Yilágítótorony, vagy sziklazátony lehet az, segít- het, vagy árthat embertársunknak.

Hány lélek gondolkodik egy-egy tehetséges tró eszm éi szerint. Tömegeket lelkesíthet és emd- het föl lelkének szintjéig. Viszont egy másik, száz- ezer példányban kiadott munkájával százezreket rdérgezhet meg s tehet tönkre. Tán régen halott [esz már, s munkái még mindíg pusztítják a lelke- ket. Milyen nagy a felelőssége az írónak ily tömeg- áldozattal szemben! Nem mentheti magat azzal, hogy csak önmagának ír. "Vajjon az íróember saját munkájától megittasodva megfeledkezhetik-e arról, hogy mások is jönnek az ő poharából inni?" - mondta a híres francia De Mun gróf.

N em, ezt nem teheti.

Kis oknak nagy oko:ata lefjet.

Azt gondolhatjuk, hogy ilyen imponáló és nagykihatású tettekkel összemérve a mi gesztu- sunk s annak hatása oly kevés, ~ly semmis. Kis oknak nagy okozata lehet. Nem kell nagy ólom- vagyacélgolyónak lenni ahhoz, hogy öljünk. Nem elég-e egy csepp is, hogy a pohárból a víz ki- csordul j on? Egy tüszúrástól is üszkösödés állhat be. Egy kis félreértés gyűlöletet, elválást szülhet.

Hatalmas lavinákat egy maroknyi hó indít útnak.

S egész városok porráéghetnek egy eldobott égő

gyufaszáltól. S nem pusztulhat-e el a világ leg- nagyobb hajója a tengerben uszkáló jégtömbtől?

Egy csekélység elegendő ahhoz, hogy a lel- ket megzavarja. A lélek olyan, mint egy igen érzékeny orgona, a legcsekélyebb rezgés is vissz- hangra talál benne. Olyan, mint a folyóba dohott kavicstól gyűrűző víztükőr, ha mégoly kicsiny is a kavics, a víz megmozdul s ha még oly messze van is part, a felszínen tovagyűrűznek addig a hullámok.

./I: ér:ékeny gyerDJekl lélek.

Főkép a gyermek lelke érzékeny. A külső

behatásokat könnyen és gyorsan fogadja be s ez végtelen óvatosságra kényszerítheti mindazokat, akik ifjú lelkekkel érintkeznek. S ha" igaz, hogy az embernek egy-egy szava vagy cselekedete ha-

tással van felebarátjára, mennyire igaz ez, mikor

gyermekről van szó. S a felnőttek mégis mily

könnyelműen és szabadosan viselkednek ez érzé-

Irta: Raoul Plus S. J • keny felvevők előtt. Azt hiszik, a gyermek nem érti meg, ami merész vagy erkölcstelen. De vaj- j on biztosak lehetünk-e erről? S ha a gyermek nem is ért meg mindent, mégis megragad lelkében néhány részlet s újabb, más részletekkel kiegé- szítve, rájön a valóságra. Semmiről sem állíthat- juk, hogy nem fontos, amit a gyermek előtt mon- dunk, vagy teszünk. Lelke kevésbbé áll ellen a benyomásoknaki még nincs megedzve. Mint a meleg vas, alakítható. Egy-két jó, vagy rossz kalapácsütés Isten fegyverévé, vagy a sátán pörö- lyévé teheti a gyermek lelkét.

Ha az ifjúság első benyomásai oly óriási hatást gyakorolnak a lélekre, akkor nagyon szo- morú az, hogy sokan nem ügyelnek kellő gonddal arra, hogy e benyomások a lehető legtisztábbak és lélekemelők legyenek. Az angol West mondta:

"Édesanyámnak egy csókja csinált belőlem fes-

tőt." Minden hibánk és minden ballépés ünk nyo- mán, melyeket e kedves, de veszélyes tanúk előtt

követünk el, egy emlék rakódik le agyuknak sar- kában, mint a szekrény szegletébe dobott játék- szer. Ha abban a pillanatban nem is fogták fel a dolgot, de legyünk nyugodtak, egy napon meg- értik s ugyan ki lesz elsősorban felelős érte?

./I lelnőttek lelke.

De nemcsak a gyermek- és ifjúkorral szemben tartozunk felelősséggel. Nincs jogunk a felnőtt

ember előtt sem olyat tenni, ami bukásba viheti.

Mindegyikünkben van valami rossz alap és bizo- nyos mélyen rétegeződő illoyalitás, mely minden alkalmat megragad gyávaságaink mentegetésére.

A rossz példa felbátorítja a bennünk rej lő rossz hajlamokat, s felszínre kerül a lélekben sok olyan vágy, melyet eddig bensejében is leplezve rejte- getett. Az ember megállapítja, hogy nem egyedül rossz, ezzel megtette az első lépést, ,hogy meg-

szűn j ön j ó lenni. '

Hányan buktak el mások bukását látva?

Egyetlen futásnak eredő katona menekülésre indíthatja az egész századot. Utánzásra méltó az a katona, aki sulyosan sebesülve, szájába gyömö- szölte zsebkendőjét, hogy elfojtsa fájdalmának kitörését: "Nehogy félelmet keltsek bajtársaim- ban." A nagy francia forradalom alatt megkér- deztek hétszáz rokkantat, hogy bűnösnek tart ják-e

főnöküket, De Sombreuil márk it. Eleinte egyetlen

szeptember 15.

~gy sem mozdult meg, később tizenkét elégedet- len lépett elő s íme, nyomban százötvenen követ- ték rossz példájukat.

ÉpOl/enek raltunkl

Törekedjünk tehát mindíg mások épülésére lenni, hogy a lelkeket emeljük, gazdagítsuk, de semmikép se legyünk okai a lelkek tönkrejutá- sának. Szent Agoston vallomásaiban elmondja, hogy fiatal korában a vele egy ivás ú diákokkal azonosult, akiknek a felforgatás volt a. pro- grammja.

Mennyire szigorúak vagyunk és pedig jogo- san, a romboló ellenséggel szemben, mikor tönkre tett müemlékek, feldúlt falvak, városok, templo- mok romjai jelzik nyomukat. De mindezeknél sokkal gonoszabb felforgatók és rombolók azok, akik az emberszívbe dobják a halálthozó üszköt és bukásba viszik a lelkeket. "Jaj annak, aki által a botrány történik", - kiáltott fel az isteni Mester, - "jobb lenne neki, ha malomkövet köt- nének nyakára és a tenger mélyébe merítenék.

Jaj a világnak a botrányok miatt!" És hozzá teszi az üdvözítő: "Ha szemed megbotránkoztat,

bűnbe vezet, akkor ne habozzál, hanem vájd ki azt és dobd el magadtól, mert a pokolba vihet, jobb félszemmel bemenni az életbe, mint két sze- meddel a gyehenna tüzére vettetni . . . És ha jobbkezed, vagy jobblábad bűnbe visz, vágd le azt és dobd el magadtól . . . ne szánakozzál maga- don . . : sőt éppen szánakozásból vágd le azokat!"

C.élel'gyl1kosok..

Sokan kedvtelésből botránkoztatnak meg másokat. Pedig a botrány öl és pedig lelket öl, s lelket ölni nagyobb bűn, mint gyilkolni. Sajnos, a világ tele van léLekgyilkosokkal, lélekölőkkel,

a lelkekben élő isteni kegyelem gyilkosaival.

Ugyan hányat nyugtalanít az, hogy mást bűnre

ingerelt? A szenvedély elvakít ja őket és nem látják a szörnyű bűnt. A nem teljesen romlottak azzal nyugtat ják magukat: "majd megbánom".

Igen, de mi lesz a másikkal, azzal, akivel vétke- zel? Tudhatod-e, hogy ő is megbánja majd vét- két? S ad-e Isten ahhoz időt? S ha ad időt, meg- lesz-e bennük az akarat a bünbánatra? Te lejtőre

sodortál egy lelket s tudhatod-e, vaj jon nem követ-e benne bukást bukás, a pokolig meg sem állva? Te talán meg tudsz állni. Kívánom, hogy úgy legyen. De va j j on egészen biztos-e az? Vak-

merő bizalmad megijeszt, dehát legyen úgy, te megállsz. De a másikkal mi lesz, kérdezem még- egyszer, mi lesz a másikkal? . . . A bukás végső

állomásáról, legmélyebb fokáról, a szerencsétlen örökkévalóságról van itt szó! S milyen felelősség

háramlik abban rád?

Ime, ez a rémes lehetősége, rettenetes vesze- delme a kettősben elkövetett hibáknak. Az ember nemcsak egy bűnért, nemcsak a maga bűnéért felelős, hanem a másik bűnéért is és az összes

7

Utuak ivadékáért is, amelyeket ez a bűn szül. Minden ballépés két bűnne l terheli meg lelkedet. Kettő­

vel biztosan, legalább is kettővel. De lehet, hogy megszámlálhatatlan sokkal.

ÖntUdatlan cselekvésUnk_

A párizsi kórházak egy modern apostola mondta el a következő történetet:

Egyszer egy fiatal tűdővészes leány halálos ágyánál volt jelen, aki a párizsi operának volt a balett-táncosnője. Fajtalan élete korán aláásta testi erejét és tönkretette egészségét. A haldokló leány elmondta a papnak, hogy soha, még a leg- elvetemültebb erkölcsi kihágás ok estéjén sem B:ludt el a nélkül, hogy el ne mondott volna egy Üdvözlégy Máriát. Egy nevelőintézeti társnője csikarta ki tőle ezt az ígéretet: "Igérd meg, hogy J:>.ármi történik veled, minden este elmondasz egy udvözlégy Máriát." S ő megtartotta adott szavát.

S hogya pap, óriási nehézSégek árán, de mégis elláthatta a haldoklót a szentségekkel, az kétség- kívül a Szűzanya közbenjárásának köszönhető, de a Szent Szűzön kívül annak a jólelkű társ- nőnek is, aki ezt a jámbor ígéretet kicsikarta belőle. S ez a társnő bizonyára sohasem tudta meg, hogy az egykori balett-táncosnő neki köszön- heti üdvösségét.

Mi sem tudhatj uk, hogy legkisebb tettünk, szavunk, milyen sorsdöntő lehet egy-egy lélekre nézve. Nem tudjuk, hogy az ég mily hő kíván- sággal lesi közbelépésünket, nem tudjuk, hogy

egyszerű napjaink legapróbb eseménye is új világ- egyetemeknek csiráit hordozhatja magában s

nagylelkűségünktől, vagy gondatlanságunktól függ, hogy lábbal tapossuk-e, vagy életre hívjuk-e a csirákat.

"Nem gondoltam rd."

Egy fiatal breton leány Párizsban szolgált ,,10 katolikus" uraságoknál. Egy napon az úr színházjegyeket adott szolgáinak. A kis breton cselédleány nem akart a színházról hallani, de a többiek biztatják: Igen-igen, jöjj csak velünk!

S azon a vasárnapon, este 8 óra tájban, egy

messzefekvő falucskában két öreg beszélgetett a kemence mellett.

- Kár, hogy Mariskánk nincs itt, pedig írt ...

- Azt írta, hogy nem jöhetett el . . . - Igazán azt hisz€d? . . .

- Hogyne, hisz a nagyságos úr megígérte, hogy úgy bánik vele, mint gyer! lekével s bizto- sított, hogy tudtuk nélkül sohas.!m hagyhatja el a házat.

- N em tudom miért, de néha nem bízom a szavában . . .

Igaza volt a szegény öregnek. Mária épp abban az órában ott ült egy körúti színháznak

első sorában és hallgatta az ott előadott gyalá- zatos trágárságokat.

S a háziúr tudta-é, hogy ennek az ártatlan

Ubmk

léleknek a gyilkosa? Igen, gyilkosa, semmi más.

Tán azt mondta: "Nem gondoltam rá." - Dehát éppen ezt kell felrónod magadnak l Persze, hogy szabadon tehetsz ilyen, vagy olyan mozdulatot.

Oda dobhatod gyufádat, ahova tetszik, de ha a papírkosárba dobtad, vajjon nem vagy-e felelős a

keletkező tűzvészért?

.Ilz ok lelelös oz okozotért_

Holtbizonyos, ha az okba halálthozó csira hatolt be, előbb-utóbb megjelenik majd az oko- zatban is. Aki az okot létesíti, felelős az okozatok- ért is.

Az embernek embertársára gyakorolt hatá- sának titka úgy a természetes, mint a természet- feletti rendben kifürkészhetetlen és telve van

lélekemelő eseményekkel, de sokszor megdöbbentő

tragédiákkal is.

Nagyon gyakran megfeledkezünk arról, hogy az okosság erény és pedig sarkalatos erény, mely- nek éppen az a dolga, hogy cselekedeteink követ- kezményeit is előrelássa.

.Il kdros félvolldsossdg.

Vajjon eléggé törődnek-e felebarát j ukkal a lanyha keresztények, akik gyászos példájukkal fegyvert szolgáltatnak a hitetlenek kezébe a vallás ellen? Akik több kárt okoznak az Egyháznak, mint nyilt ellenségei? Felelősek vagyunk azért, hogy körülöttünk mennyire becsülik meg Jézus Krisztust és az ő tanát. Tőlünk függ, vaj jon meg- vetés sel azt mondják-e: "Ha ez a vallásosság, nem kérek belőle!" Vagy ellenkezőleg, azt mond-

ják-e: "Ime, mit művelhet a vallás! Én is bele- viszem az életembe!"

Sok katolikus hitehagyása és még inkább sok nem-katolikus megtérésének akadályozása nem

vezethető-e vissza nagyrészt számos katolikus lanyhaságára, közönyösségére, vagy fura katoli- cizmusára? Azokéra, akik a katolikus élet külső, sőt buzgó gyakorlását is, mint a mindennapi szentáldozást, hitbuzgalmi egyesületek felkarolá- sát stb. össze tudják egyeztetni a vallás által tiltott dolgokkal. Ott vannak reggel a szentmisén, este pedig a tiltott bálon. Aldoznak naponta is, de oly öltözetben, hogy az áldoztatópad tö- szomszédságában ki kell függeszteni a figyelmez- tetést a szemérmes öltözködésre. Széleskörű mű­

ködést fejtenek ki hitbuzgalmi egyesületekben, de egyéni életük, házaséletük minden, csak nem kato- likus. Ha gyakorolják is egyénileg a katolikus vallást, nyiltan síkraszállni érte nem mernek.

Sokan megtérnének az igazság Istenéhez, ha az igazságban élők jobban megmutatnák, hogy Isten gyermekei.

- Menjünk prédikálni - mondta assziszi- szent Ferenc társainak, mikor koldulásra indult.

- De Ferenc atyám, hiszen mi semmiféle szószékre nem megyünk fel.

- Jópéldánk lesz a prédikáció - felelte a szent.

1. szám. 1935.

Assziszi szent Ferenc egy

~lvernói

paraszttól egy ízben kölcsönkérte szamarát.

- Te vagy-e az a Ferenc atya, akiről annyit beszélnek? - kérdezte a paraszt.

- fgen.

- Hát akkor vigyázz, hogy csakugyan olyan j6 légy, amilyennek tartanak, mert sokan helyez- ték beléd bizalmukat.

Szdmollunk o következményekkel.

Kívánatos volna, hogy sokan tudatára ébred- jenek másokra gyakorolható hatásuknak és gon- dosabban számoljanak annak következményeivel.

A cárok idejében Kostrowa kormányzója nem sokat törődött az aláírásra eléje terjesztett iratok tartalmával. Atolvasás nélkül írta azokat alá. Egy ízben egyik hivatalnoka a hivatalos jelentésbe beszúrta a következő részt:

"Végre meggyőződtem teljes alkalmatlan- ságomról. Ime, itt van főbb hibáimnak és elköve- tett baklövéseimnek jegyzéke." Aláírta ezt is olva- satlanul. Mikor Stolypin, a cári iroda főnöke

kezébe vette a rendesen aláírt j elentést, a hanyag hivatalnokot nyomban felmentette állásától.

Azokon a lapokon, melyeken élettörténetünk íródik, vannak rendes tintával megírt sorok. Eze- ket jól ismerjük. De egy ismeretlen és kérlel- hetetlen kéz narancsfolyadékkal láthatatlan, közbevetett sorokat is ír. Tartsuk a lapot a tűzhöz.

Legyen bátorságunk elolvasni.

Tán azt mondhatjuk erre, ha mindenegyes lépésünk nyomában ismeretlen hajtások fakadnak még akkor is, ha mozdulatlanok maradunk, akkor mivé legyünk? Hogyan éljünk nyugodtan a föl- dön? - Nem szabad esztelen félelemnek és alap- talan aggályoknak engedni! Nem kell félni a fele-

lősségtől, de igenis kell, hogy meglássuk a felelős­

séget ott, ahol van és tudjuk is azt a felelősséget

vállalni.

Valaki a következő párbeszédet gondolta ki Pilátus és egyik barátja között:

- Ugy-e, mikor Júdea helytartója voltál, egy lázadás tört ott ki egy emberrel kapcsolatban, kit Krisztusnak híttak? Az ég Istenének mondta ő

magát s te kereszthalálra ítélted. Ugy-e, így volt ez?

- Meglehet, - válaszolt Pilátus - már nem emlékszem rá! . . .

Cselekedeteink olyanok, mint a hópelyhek.

Szórakozzunk néha azzal, hogy szemmel kísérjük útjukat. Figyeljük, amint tovahaladnak a térben.

Hol erőtlenül állnak meg útjuk végén, hol új lendülettel tovaszállnak . . . Lehet, hogy hozzá- járultak egy szerencsétlen felüdítéséhez, de az is lehet, hogy lavinát indítottak meg, melytől lenn a hasadékokban szerencsétlen áldozatok feküsznek.

Szükséges számunkra, hogy az Egyház sza- vaival gyakran felkiáltsunk: "Ab occultis meis munda me!" - Uram, tisztíts meg ismeretlen hibáimtól!

szeptember 15. Utwak

ÉLET - ÉS LÉLEKSTILUSOK.

ELÖSZO HELYETT: Ne gondolja senki, hogy a fenti címen megjelenő cikksorozattal a bölcselőktől

o régi és új filozófia alapköveire épített monu- mentális tudomány-templomba akarom vezetni az olvasót, ahol Aristoteles, Plátó, Szt. Tamás, Hegel, Kant, Schoppenhauer stb. szellemóriások szillogizmusai visszhangzanak és gondolatrakétái világítanak. Nem akarom a modern embert ezeknek a filozófus Gama- lieleknek a lábai elé ültetni, hogy ott vitatkozza ki magának az Istent, lelket, istenszerinti életet, boldog- ságot. Nem akarom olvasóimat a filozófus-breviariu- mokból kiollózott aforizma-görögtüzekkel elkápráz- tatni. Nem, mert először is ez nem az én dolgom, másodszor meg azért nem, mert ma és különösen ma igazak Prohászka szavai, hogya modern embert nem lehet mindíg és csak szillogizmusokkal Krisztus elé térdeltetni. Harmadszor nem azért, mert akiknek e sorok íródnak, azokról feltételezem, hogy nem nekem kell őket letérdeltetnem Krisztus lábai elé, mivel ők már megpróbálták elfoglalni Márta vagy Mária helyét a maguk Bethániájában.

Hogy mik lesznek tehát ezek a cikkek? Tükrök - vagy jobban mondva: a moziéhoz hasonló vetítő­

gépek, melyek a hétköznapokban ellesett életeket és lelkeket akarnak az olvasó lelkének gyöngyvásznára vetíteni, hogy' az olvasó a reggeli vagy hétköznapi elmélkedésénél belenézzen ebbe a tükörbe, vagy végignézze ezeket a lélekmozi-apróságokat - és ha esetleg magára ismer egy-két vonásban ezek- ben a meditációkban (tükrökben), kulcsolja imára a kezét és kérjen sok mindent attól, aki minden- kinek ad bőségesen és utána akarion . . . Akar- . jon jobb lenni. Akarjon szentebb lenni. Akarja lelkének drága kövét csiszolni. Akarjon a lélek- forzóból Krisztus-remeket faragni. Akarjon imával, önmegtagadással, jóakarattal, a szentek orvosságá- val az emberi gyengeségek ellen küzdeni. Akarja önmagát megújítani Krisztusban.

I. Vadgesztenye-lelkek.

A vadgesztenye kívül szuros és ha valaki hozzányúl, megböki, hogy feljajdul bele - belül pedig keserü, élvezhetetlen.

Vannak ilyen vadgesztenye lelkek is, kik félre- magyarázzák a szenttélevés fogalm át : Krisztus léleknevelési stílusát és torzító tükörben nézve a maguk lelkét és életét, ezt a torzképet és lelk~t akarják beleszuggeráini környezetük lelkébe. Es szegények - bár a legtöbbet a jóakarat vezeti, - nem veszik észre, hogy amikor a saját lelkük is

g

IR1A: DR. SZIVOS DONÁTH O. S. B.

tele van keserüséggel, épen a szenttélevés fogalmá- nak eItorzításával, amit másokra is rá akarnak kényszeríteni, mennyi keserűséget, lelki nyugtalan- ságot, problémát, békétlenséget, szeretetlenséget okoznak azoknak, akiket az élet környezetükbe sodort. Az Isten mentsen meg minden szerzetes- házat, családot, hitbuzgalmi egyesület, kongregációt az ilyen "szúrós szentektől".

Az ilyen "szent" jelenlétében kell, hogy meg- fagy jon az arcunkon a vidám mosoly, elnémul ajkunkon a szívből jövő tiszta kacagás, elhalIszik a

jókedvű tréfa a szánkon, mert mindenre oly szen-

vedő, fancsali képet vág, mintha fizikai fájdalmat érezne és még jó, ha nem tesz ilyen, vagy ehhez hasonló epés megjegyzést: Csodálom, hogy vannak emberek, kik ahelyett, hogy "magukon és bűnei­

ken sírnának", még van kedvük könnyelműen

viháncolni, nevetgélni. - Szegény, észre sem veszi, hogy irígyli mások vidám jókedvét, mert maga

!].lég sohasem élvezte a lélek, a kedély vidámságát.

O azt gondolja, hogy szentségre törekedni, egyenlő:

mogorván ak , szenvedők ép űnek, örömtelennek lenni, mert Krisztusról sohasem olvasta a Szentírásban, hogy az nevetett, vagy vidám lett volna.

Az ilyen "szent" elítél minden tisztességes és megengedett szórakozást és örömöt, mert szerinte, akár a szerzetes házban, akár a nagyvilágban élek, életelv: összehúzódni, begubózni, keserü lelkűnek

lenni és az élet mir:.den tisztességes szórakozására és örömére, mint kísértésre rákiáltani : Apage sata- nasl El világ, el ti csábok, el! - Szegény, nem akarja, mert nem meri tudomásul venni, hogy, amit ő elítél másokban, azt is a lelke felüdülésére és Isten dicsőségére fordíthatná a Szentírás szavai alapján: Akár esztek, akár isztok, akár mást csi- náltok, mindent Isten dicsőségére tegyetek.

Ezek a szerencsétlenek, mivel magukkal szem- ben kénytelenek nagyon szigorúnak lenni, mivel önmagukkal soha sincsenek lelkileg kibékülve, egész öntudatlanul, sőt elég gyakran tudatosan is arra törekednek, hogya környezetüket is saját képükre és hasonlatosságukra formálják át. És mivel ez ritkán síkerül, mert azok nem altarnak ilyen tépe-

lődő, meghasonlott lelkü, rigorózus, vadgesztenye- lelkű, "szúrós szentekké" lenni, elkeseredik, ma- gárahagyottnak érzi magát és emésztődik saját vad- gesztenye lelkének keserűségében. Pedig hányszor olyan helyre állítja ezeket a szerencsétleneket az élet, ahol épen napsugárnak kellene lenniök! Mi lesz ezzel és micsoda eredményeket ér ez el, ha a hivatás egy szerzetes házba, (talán épen előljáró-

Utuak

nak), vagy iskolába, gyóntatósz~kbe, családba stb.

küldi?! Hány lelket fog ez az Ur Jézushoz édes- getni? Hányan szeretik meg az ő lelkén keresztül az Istent? Hányan fognak a diadalmas világnézet- ben boldogok lenni, ha ily~n lelkek közvetítik ne- kik ezt a világnézetet? Es nem fog-e ő maga is egyszer belefáradni az önmagával való keserű küz- ködésbe, núkor látja, hogy mindenki magára hagyja?

Csodálkoznak-e azon, hogy az ilyen lélek önmeg- tagadásaiban, penitenciáiban, szenvedéseiben is szer- telen és mindazokat, akik nem akarják az ő szer- telenségeit lekópiázni, keményen elítéli és nem is tjirtja őket komoly tökéletességre törekvőknek?

Es, hogy ebből mennyi csípős megjegyzés, szere- tetlenség, békétlenség származik, csak azok tudják, kiknek az Ist,en ilyen "szentet" adott keresztképen.

Mert csípni, azt tud. Keserűen, marón. Persze, ő

meg van győződve, hogy ezt is a javítás céljából teszi. De azt már nem tudja béketűréssel elviselni, ha valaki- kissé gonoszkodva, vagy talán komoly javítás céljából megpróbálja visszacsípni. Ezt nem.

Erre felháborodik. Vagy külsőleg ugyan uralkodik magán, elnémul, de mikor nem látják, hetekig dúl- fúl, dohog, háborog, mint a vulkán: Tauge montes et fumigabunt - lehet rájuk alkalmazni ezt a magyarul nehezen visszaadható mondást: Nyulj hozzájuk kisujjaddal és mári.s dohognak, morog- nak.

Még csak egy vonást ehhez a képhez. Ezeknek a "szenteknek" a lelkében vagy tudatosan, vagy öntudatlanul ott él a vágy, hogy ő mások előtt

bámulat tárgya legyen, kit csodálnak, vagy ~zeretne

példakép lenni, akit hódolattal utánoznak. Es mivel ezt nagyon ritkán és akkor is csak a vele resonáló beteg lelkeknél kapja meg, nem jól érzi magát ott, ahova Isten állította, hanem folyton új környezetbe vágyik, mert azt reméli, hogy az új környezetben kielégítheti szíve titkos vágyát. Az azonban biztos, hogy ezekkel a folytonos környezetváltoztatásokkal is csak újabb csalódásoknak és keserűségeknek

teszi ki a lelkét.

Hogy mi lehet az oka az ilyen lélek kialakulásá- nak, nehéz arra egy szóval felelni.

Lehet, hogy így alakul egy lélek, ha az Istent akár a családban a szülőktől, akár az iskolában a hitoktatótól, mint korbácssuhogtató, begubóztató, öröm és boldogságirígy szigorú Istennek ismerte meg. Pedig - ha szabad profán szájjal mondanom - az Isten nem korbácssuhogtató állatszelídítő,

nem begubózás ra kényszerítő selyemhernyó tenyésztő

és nem boldogsá~irígy zsarnok.

Az is lehet oka az ilyen lélek kialakulásának, hogy talán egy túlságosan emberi e{őélet után, mi- kor aztán oda akart térdelni az Ur lábaihoz, egy

fölőslegesen rigorózus és rémítgető gyóntató lelki- vezetése alá került, ki aztán az Isten irgahn a helyett, a kérlellietetlen isteni igazságot állítot ta feleslegesen sokszor a szemei elé, melyet szegény

1. szám. 1935.

a maga örömtelen szertelenségeivel próbál kiengesz- telni.

Lehet ok a fizikai vagy pszichikai indispozición alapuló skrupulózusság is, mely megkeseríti a lel- két és sokszor észszerűtlen túlzásokra kényszeríti.

- Vagy talán a rejtett kevélység, mely nem szá- molva a lélek és test erőivel és gyengeségeivel, nagyot akar alkotni őnmagában és mikor kényte- len látni erőinek elégtelenségét és a jóakarat elle- nére is gyakran előforduló emberi gyöngeségeket.

hibákat, bűnöket - elkeseredik és a "csak azért is" elve alapján vadgesztenye lélekké lesz.

Pedig:

Az ilyen lélek tanulja meg, hogy csak emberek vagyunk. Sárból és aranyból gyúrva. Van bennünk sok jó, de a bűnnel épen embervoltunk miatt folyton küzdenünk kell. De ne essék ezért két- ségbe és ne keseredj ék meg a lelke, hisz a jó Isten is tudja azt, hogy csak emberek vagyunk.

Számolt ő bűneinkkel is és békét, nyugalmat és kegyelmet ád a jóakaratúaknak. Ha pedig a gyón- tatójában van a hiba, hagyja ott és keressen mási- kat, ki majd az igazságos Isten mellett megismer- teti és megszeretteti vele a gyengeségeinkkel szá- moló, irgalmas szívű Jézust is. {Folytatjuk.I,

ÁLDOTT

AKADÁLYOK.

Mindnyájunknak van tökéletlensége, hibája. Néha nagyon is szembeötlő.

Lehet ez valami külső, testi fogyatkozás, - lehet fél- szegség a viselkedésben, - vagy lassú felfogás, nehéz- kesség a beszédben.

Lehet velünk született szelesség, felületesség, feledé- kenység, - lehet javíthatatlan ügyetlenség, mely min- dent tör-zúz, amihez hozzáér.

Lehet bizalmatlan természet, mely mindenütt rossz- akaratot lát, - lehet érdes, nyers modor, mely a társas- életben kellemetlenné tesz.

De gondolunk-e rá, - mikor fogyatkozásaink terhét hordozzuk, - hogy Istennek irgalmas tervei vannak velük?

Rideg modora d elidegeníti kissé tőled az embe- reket s ez arra kényszerít, hogy visszavonultabban élj?

- De, lám, nélküle vakon követted volna érzelmeidet vesztedbe rohanva?!

Bátortalanságod megakadályoz a szereplésben, de nél- küle a törtetésben örlődött volna fel minden erőd s a

hízelgők tömjénezése közt elvesztél volna!

Derüt keltő félszegségeid miatt félreállsz, - nélkülök bírtál volna-e a hiúság, kevélység vesztet okozó szenve- délyével?

Be, kell látnunk, hogy fogyatkozásaink végeredmény- ben áldott terhek, áldott akadályok. Lehetnek néha tán vállunkat nyomó keresztek, - de egyben belőlük fonó- dik életutunk szélén az a tüskés sövény, mely véd és akadályoz az eltévedésben.

Viseljük el tehát önmagunkat úgy, amilyenek vagyunk, amilyeneknek Isten alkotott - Mindenesetre javítani kell minden erővel magunkat, de ha ennek dacára meg- marad értelmünkön, szívünkön, természetünkön a hiány, a tökéletlenség, - viseljük el szívesen s tekintsük őket

értékünknek, mert valóban áldott terhek, áldott akadályok I