ACTA A C A D E M I A E P A E D A G O G I C A E A G R I E N S I S NOVA S E R I E S T O M IX.
AZ
EGRI HO SI MIMI
TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI
I X .
/ ' '
• v • , . . ,
E G E R , H U N G A R I Ä
ACTA A C A D E M 1 A E PA EDA GO Gl CAE A G R I E N S I S NOVA S E R I E S TOM IX.
AZ
EGRI HO SI MINH
TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI
I X .
E G E R , H U N G A I i l A 1 9 7 1
A s z e r k e s z t ő b i z o t t s á g
DR. B A K O S J Ó Z S E F , D R . BEiND-E S Á N D O R , DR. B I H A R I J Ó Z S E F , B L A S K Ó J Á N O S , F R I E D R I C H N É DR. K O V Á C S I R É N , DR. K Ö V E S J Ó Z S E F ,
S O M O S J Á N O S , DR. N A G Y S Á N D O R , R A D O S M I H Á L Y , DR. Z O M B O R Z O L T Á N
S z e r k e s z t ő — R e d i g i t
D R . K Ö V E S J Ó Z S E F
F e l e l ő s k i a d ó : S Z Ű C S L Á S Z L Ó
A K Ö T E T B E N M E G J E L E N T K Ö Z L E M É N Y E K L E K T O R A I
Dr. B a c s ó N á n d o r t a n s z é k v e z e t ő e g y e t e m i t a n á r , a f ö l d r a j z t u d o m á n y o k d o k t o r a B a l o g h László f ő i s k o l a i a d j u n k t u s , O r s z á g o s P e d a g ó g i a i I n t é z e t
Dr. D o m b r o v s z k y József e g y e t e m i docens, K o s s u t h L a j o s T u d o m á n y e g y e t e m S z l á v i s z - t i k a i I n t é z e t e
Dr. Fartkas Dezső k a n d i d á t u s , K o s s u t h L a j o s T u d o m á n y e g y e t e m
F e n y v e s i I s t v á n t a n s z é k v e z e t ő f ő i s k o l a i docens, S z e g e d i T a n á r k é p z ő Főiskola F o r i s s F e r e n c t u d o m á n y o s k u t a t ó
Dr. G a r a m i K á r o l y (tanszékvezető f ő i s k o l a i t a n á r , O r s z á g o s P e d a g ó g i a i I n t é z e t H á r s f a l v i P é t e r t a n s z é k v e z e t ő f ő i s k o l a i docens, N y í r e g y h á z i T a n á r k é p z ő F ő i s k o l a Dr. H o r t o b á g y i T i b o r t a n s z é k v e z e t ő e g y e t e m i t a n á r , a biológiai t u d o m á n y o k d o k t o r a ,
Gödöllői A g r á r t u d o m á n y i E g y e t e m
Dr. K a t u s L á s z l ó t u d o m á n y o s f ő m u n k a t á r s , a M T A T ö r t é n e t t u d o m á n y i I n t é z e t e Dr. K e t s k e m é t y I s t v á n e g y e t e m i t a n á r , József A t t i l a T u d o m á n y e g y e t e m
Dr. K e l e m e n László e g y e t e m i t a n á r , K o s s u t h L a j o s T u d o m á n y e g y e t e m Nagy I s t v á n t a n s z é k v e z e t ő f ő i s k o l a i a d j u n k t u s , S z e g e d i T a n á r k é p z ő F ő i s k o l a Dr. N a g y L á s z l ó e g y e t e m i a d j u n k t u s , K o s s u t h L a j o s T u d o m á n y e g y e t e m Dr. R é v M á r i a e g y e t e m i docens, Eötvös L o r á n d T u d o m á n y e g y e t e m
Dr. S z a l b a d v á r y F e r e n c e g y e t e m i docens, a k é m i a - t ö r t é n e t k a n d i d á t u s a , B u d a p e s t i M ű s z a k i E g y e t e m
Dr. Szaíbó L á s z l ó f ő i s k o l a i t a n á r , S z e g e d i T a n á r k é p z ő Főiiskola
Dr. Szaithmári I s t v á n t a n s z é k v e z e t ő e g y e t e m i docens, E ö t v ö s L o r á n d T u d o m á n y - e g y e t e m
Dr. S z e n d e A l a d á r f ő i s k o l a i docens, O r s z á g o s P e d a g ó g i a i I n t é z e t
Dr. T ó t h A u r é l t a n s z é k v e z e t ő f ő i s k o l a i t a n á r , Országos P e d a g ó g i a i I n t é z e t
D r . Ú j h e l y i József o s z t á l y v e z e t ő h e l y e t t e s , a M a g y a r N e m z e t i M ú z e u m N ö v é n y t á r a
i* 3
(
I.
T A N U L M Á N Y O K AZ O K T A T Á S ÉS N E V E L É S K É R D É S E I R Ő L
KOLACSKOVSZKY LAJOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA III.
(A felszabadult Egerben)
FR1EDRICHNÉ DR. KOVÁCS IRÉN—SZECSKÓ KÁROLY (Közlésre é r k e z e t t : 1971. j a n u á r 24.)
Eger 1944. november 30-án szabadult fel a szovjet csapatok harcai nyomán. Ekkor még nem volt az országban olyan politikai és államhatalmi szerv, amely az addig felszabadított országrészeket egységesen irányította volna. Ilyen helyzetben a helyi demokratikus erőkre várt az a feladat, hogy felrázzák a népet a háború okozta aléltságából, megszervezzék a f a - siszta maradványok elleni harcot, létrehozzák a demokratikus közigazga- tást és megkezdjék az újjáépítést.
A felszabadulás u t á n először Egerben is a régi kommunista és balol- dali emberek álltak talpra, s december 4-én, a város felszabadítása u t á n pár nappal létrehozták a Magyar Kommunista P á r t helyi szervezetét. A Kom- munista P á r t megalakulása után megalakult a Szociáldemokrata P á r t és a Független Kisgazda P á r t helyi szervezete is. Majd a demokratikus pártok jelölése alapján megválasztották a város és a megye ú j vezetőit. A m e g y e főispánja Millassyn Kornél nyugalmazott ezredes, az alispán pedig BartFia István megyei tisztviselő lett. A város polgármesterévé Takács Lászlót vá- lasztották. A közigazgatási szervező m u n k a beindítása u t á n december 18-án érkeztek Egerbe a Magyar Nemzeti Függetlenségi F r o n t kiküldöttei, akik a Városházán összehívott gyűlésen ismertették a Függetlenségi Front prog- ramját. Ekkor alakult meg' az Egri Nemzeti Bizottság, s ekkor választották meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés két egri k ü l d ö t t j é t is.
Az Egri Nemzeti Bizottság a városi képviselőtestület újjászervezéséig, 1945 áprilisáig a város életének fő irányító szerve volt. Munkája nyomán megindult Egerben a romok eltakarítása, az újjáépítés. Megszervezte a v á - rosi rendőrség elődjét, a polgárőrséget. Gondoskodott a város élelmiszer- ellátásáról, a gazdasági élet beindításáról, a kulturális élet kibontakoz- tatásának is m o t o r j a volt [1].
A felszabadulást követő időszak helyi gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális körülményei Kolacskovszky Lajos életét is alapvetően befo- lyásolták. Öt forradalmi múltja, széles körű tudományos és helyi ismerete, szűkebb hazája nagy szeretete arra indították, hogy a város felszabadu- lása pillanatától kezdve belevesse magát a kibontakozó ú j élet forgatagába, ott segítsen a demokratikus újjászületés nagy m u n k á j á b a n , ahol a legjob-
7
ban tud. Ez a terület a kulturális élet volt. Itt tudott a legtöbbet segíteni.
A politikai küzdelmekben a pártok közötti közvetlen harcban, mint f u n k - cionárius, rossz egészségi állapota m i a t t nem vállalhatott feladatot.
A felszabadulás utáni élettörténetét két fejezetre b o n t h a t j u k . Az első fejezet Eger felszabadulásától 1947 m á j u s á b a n történt nyugdíjazásáig tart, A másik fejezet a nyugdíjazástói haláláig. A felszabadulást közvetle- nül követő időszakban főleg kulturális szervező és ismeretterjesztő m u n - kát végzett. Nyugdíjazása u t á n elsősorban helytörténeti tudományos tevé- kenységet f e j t e t t ki.
I. Az új rend kiépítéséért
A város újjászületésébe való bekapcsolódásának első fontos állomása megyei főlevéltárossá t ö r t é n ő kinevezése volt. Az Egri Nemzeti Bizottság 1944. december 31-én bízta meg e funkció ellátásával. Ezt a m u n k á t 1945 tavaszán a korábbi levéltárvezető, dr. Soós Imre folytatta tovább. A fel- szabadulás u t á n Egerben is rendkívül fontos volt a helyi demokratikus erők tömörítése, a szakszervezetek és a demokratikus pártok létrehozása, az összes haladó erők szervezése és a felvilágosító m u n k a . Kolacskovszky Lajos a köztisztviselőket tömörítette. Már 1945. január 7-én a v a l a m e n y - nyi helyi szakszervezet közül m i n d j á r t a másodiknak alakult meg a helyi
„köztisztviselők szabad szervezete", amely Kolacskovszkyt elnökének vá- lasztotta meg. A köztisztviselők helyi szakszervezete megalakulása után igen hasznos és sokirányú tevékenységet f e j t e t t ki. Kéthetenként teljes ülést tartottak. A tisztviselőket érintő dolgokon kívül behatóan foglalkoz- tak bel- és külpolitikai kérdésekkel is. 1945 n y a r á n a „köztisztviselők sza- bad szervezete" szakszervezetté alakult át. Külön szervezete lett az ön- kormányzati (városi és vármegyei) és az állami alkalmazottaknak. Ko- lacskovszky Lajos ekkor a városi és vármegyei tisztviselők szakszervezete elnöke lett.
Egerben, ahol az évszázados papi befolyás gátolta a haladó gondolko- dás eszméinek elterjedését, rendkívül fontos volt a felvilágosító munka, a lakosság ideológiai nevelése. Kolacskovszky Lajos mint a város ebben az időszakban legképzettebb marxistája, ebből a munkából rendkívül nagy részt vállalt. A felszabadulást követő hónapokban szinte alig volt olyan hét, hogy né'hány előadást n e tartott volna különböző helyeken. Előadásait jó ismeretterjesztőhöz méltóan, differenciáltan tartotta. Előadásokat t a r - tott külön a polgárságnak, külön a kisgazdáknak, külön a munkásoknak, külön a parasztoknak, külön a nőknek és külön az ifjúságnak. Ebben az időszakban kedvenc előadástémái a következők voltak: a szocializmus előfutárai, az orosz forradalmak, az első szovjet ötéves terv, az atom- energia, az őskommunizmus, a kapitalizmus és az imperializmus, az állam keletkezése, a Heves megyei munkásmozgalom kezdetei, a megyei job- bágyság, a m a g y a r agrárszocializmus, a vallás keletkezése, az élet és h a - lál, a csillagos ég, Eger társadalmi képe, a három utolsó magyar nemzedék élete, a szocializmus lényege, a nagy m a g y a r szocialisták élete. Természet- tudományos jellegű előadásai során gyakran szerepelt együtt Eger másik régi m ú l t ú forradalmárával, Dancza Jánossal [2].
Eger kulturális újjászületésében fontos szerepet játszott az 1945 augusztus elején m e g t a r t o t t Pedagógus Tanfolyam és Nyári Szabadegye- tem. Ez volt az országban az első jelentős vidéki kulturális megmozdulás.
Nem véletlen az, hogy a központi állami és pártszervek is képviseltették magukat. Például a kommunista p á r t részéről részt v e t t az ünnepi meg- nyitón Horváth Márton, a záróünnepélyen pedig a szociáldemokrata párt részéről Marosán György. Kolacskovszky a Nyári Szabadegyetem augusz-
tus 8-án a marxizmus és fejlődése címen tartott előadást [3].
1945. első felében fontos szerepet játszott a fasiszta szellemi termé- kek összegyűjtésében és átvizsgálásában. Őt bízták meg az anti-demokra- tikus társadalmi egyesületek névjegyzékének elkészítésével, vagyonuk zá- rolásával és leltározásával is. A f e n t i feladatok megoldása során szorosan együttműködött az akkor a vármegyei levéltárnál dolgozó Pancza J á - nossal [4].
A felszabadulás u t á n hazánkban rendkívül fontos feladat volt a szov- jet—magyar barátság kialakítása és elmélyítése. A felszabadulás előtt az ellenforradalmi propaganda minden tőle telhetőt megtett a szovjet—ma- gyar viszony megrontásáért. A tömegek körében nagy szovjetellenes pro- pagandát űzött. Sikerült is különösen a polgárság és az elmaradott nép- tömegek körében szovjetellenes hangulatot kialakítani. A felszabadulás után fontos feladat volt Egerben is a szovjetellenes nézetek leküzdése és a szovjet—magyar barátság kialakítása. Ebben fontos szerepe volt a Ma- gyar—Szovjet Művelődési Társaságnak. Eger város kommunistái és haladó gondolkodású egyénei 1945 augusztusában kezdtek hozzá a helyi Ma- gyar—Szovjet Művelődési Társaság megszervezéséhez. A szervező munká- ban és a társaság életében fontos szerepe volt Kolacskovszky Lajosnak is.
Az alapos szervező m u n k a után a társaság 1945. szeptember 8-án alakult meg 62 taggal. Az alakuló ülésre, amely a Líceum a u l á j á b a n zajlott le, meghívták a társaság akkori két országos vezetőjét, Szentgyörgyi Albert világhírű kémikust és Zilahy Lajos ismert írót is. Ők azonban elfoglalt- ságuk miatt nem t u d t a k eljönni. Az alakuló ülésen részt vettek a Szövet- séges Ellenőrző Bizottság szovjet képviselői és a Vörös Hadsereg egri pa- rancsnokságának tisztikara. A gyűlésen a Táraság elnökévé Kolacskovszky Lajost választották meg. A Társaság, Kolacskovszky és áldozatkész m u n k a - társai — elsősorban Csirmaz Dezső és Darvas Andor — m u n k á j á r a támaszkodva jelentős szerepet játszott Egerben a szovjet—magyar barát- ság elmélyítésében és az orosz-szovjet kultúra népszerűsítésében. Például
1946. m á j u s 23-án nagy sikerű Gorkij-ünnepélyt tartottak. Kolacskovszky a Társaságban végzett m u n k á j a során sokat foglalkozott az orosz és a szovjet történelem kérdéseivel. G y ű j t ő m u n k á j a k i t e r j e d t a helyi orosz kap- csolatok kutatására is. Foglalkozott a Rákóczi-féle szabadságharc idejében Egerben j á r t orosz diplomata Ukraincev személyével, az 1848—49-es sza- badságharc felnémeti orosz hagyományaival, az ún. felnémeti „muszka- sír" kérdésével [5],
A felszabadulást követő időszakot a koalíciós kormányzás jellemezte.
A koalíciós kormányokat a demokratikus pártok alkották. Az egyes pár- tok külön-külön lapokat indítottak programjuk népszerűsítésére és p á r t j u k m u n k á j á n a k bemutatására. Egerben az első lap; a Szociáldemokrata P á r t
9
orgánumaként még 1944 december végén megindult, „Igazság" címmel. A kommunistáknak ekkor még külön helyi lapjuk nem volt. A Szociál- demokrata Párt l a p j á b a n tették közzé közleményeiket, adtak tájékoztatást p á r t j u k életének híreiről. 1946. m á j u s 1-én azonban „Heves Népe" címen önálló lapot indítottak. A lap szerkesztésére Kolacskovszky Lajost kérték fel. A lapot 1947. j a n u á r l - i g szerkesztette. Az Igazság című lap 1946.
m á j u s 5-i számában így írt a beinduló ú j orgánumról: „Felelős szerkesz- tője Kolacskovszky Lajos, megyénk tudós számba menő főlevéltárosa, aki- nél képzettebb m a r x i s t a alig található területünkön. A m a g u n k részéről szeretettel köszöntjük ú j l a p t á r s u n k a t és őszintén örülünk annak, hogy ezután mégegy lap áll a reakció elleni küzdelem és a haladás szolgálatá- b a n " [6]. Kolacskovszky szerkesztői tevékenysége mellett a lap hasábjain aktív irodalmi munkásságot is k i f e j t e t t . A lapban megjelent cikkeivel fő- leg 1848—49 haladó örökségével és a Nagy György-féle Magyar Köztár- sasági P á r t helyi hagyományaival foglalkozott.
Szerkesztői működése időszakára esett Károlyi Mihály volt köztár- sasági elnök megyei látogatása. Károlyi Mihály 25 éves emigráció után 1946 májusában t é r t haza feleségével Magyarországra. Rövid budapesti tartózkodás után i f j ú s á g á n a k és fiatal férfikorának legkedvesebb helyét, Heves megyét k e r e s t e fel. Először Kápolnára, m a j d P a r á d r a látogatott el.
A Szociáldemokrata P á r t helyi szervezete m á j u s 14-én Károlyi Mihályról megemlékező gyűlést hívott össze. A gyűlés előtt Kolacskovszky Lajost kérték fel egy Károlyi Mihály és korát ismertető előadás megtartására.
Az előadás forró sikert aratott. Nem volt véletlen ez. Kolacskovszky elő- adását a Károlyi i r á n t érzett tisztelet és személyes vonzalom fűtötte. Mint főispáni titkár 1919. f e b r u á r 23-án Kápolnán jelen volt azon az ünnepé- lyes gyűlésen, ahol Károlyi Mihály jelképes kapavágásával megkezdte birtokai felosztását [7],
A felszabadulást követő időszakban végzett rengeteg m u n k a kimerí- tette szervezetét. Akkori helyzetéről életrajzi jegyzeteiben a következő szemléletes sorokat olvashatjuk: „Ez sok volt! A negyedszázados nélkülö- zés, a börtönben, internálótáborban, a pincében eltöltött sok-sok idő ve- szedelmesen aláásták különben is gyenge lábon álló e g é s z s é g e m e t . . . A testi fájdalmakhoz súlyos lelki bántalmak is járultak. Az anyagi gondok sok álmatlan éjszakát okoztak. A negyedszázados nyomor minden holmi- mat felemésztette úgy, hogy most, amikor csak ,feketén' lehetett vásá- rolni, n e m volt mit becserélni élelemre, világítóanyagra és r u h á r a . " Sú- lyosan érintette a n y j a halála is, aki 1946. m á j u s 25-én h u n y t el. Benne nemcsak anyját, de legjobb b a r á t j á t , tanácsadóját és vigasztalóját is elve- szítette. Az orvosok feltétlen nyugalmat, a közszerepléstől való teljes visz- szavonulást ajánlották neki. Ennek ellenére 1946. őszén ú j r a megpróbál- kozott agitációval, a kulturális nevelőmunkával. 1946. november 24-én a munkásmozgalom megyei v e t e r á n j a i n a k egri találkozóján az 1918—19-es forradalmak jelentőségét méltatta. A jelenlevők a megemlékezése végén lelkesen ünnepelték Kolacskovszkyt, mint az 1919-es proletárdiktatúra egyik volt megyei vezetőjét [8].
1946 végére egészségi állapota gyorsan romlott. Ekkor a vármegyei közgyűlés egészsége helyreállítására kéthavi szabadságot engedélyezett
számára [9]. Az asztmás eredetű betegségéből azonban nem t u d o t t - k i g y ó - gyulni. Mivel úgy látja, hogy m u n k á j á t m á r nem t u d j a m a r a d é k t a l a n u l ellátni, 1947. j a n u á r 2-án nyugdíjaztatását kérte a vármegyei törvény- hatóságtól 1947. március 1-i hatállyal [10]. A vármegye érdemeit elismer- ve elfogadta kérelmét és 1947. m á j u s 31-i hatállyal nyugállományba h e - lyezte [11].
II. Nyugdíjban — fáradhatatlanul tovább a szocialista Egerért és Heves megyéért
A nyugalomba vonulás nem jelentett számára csupán pihenést. A h a - láláig tartó időszakot is a t u d o m á n y művelésének, az ismeretek terjeszté- sének, Eger város kulturális fejlődése elősegítésének szentelte. Életének 1947 májusától haláláig terjedő szakaszában végzett tevékenysége a kö- vetkező fontosabb területek k ö r é csoportosítható: Az 1948-as centená- riumi év előkészítésében és levezetésében való részvétel, az egri vár 1552-es ostroma 400. évfordulója megünneplésének méltó előkészítése, küzdelme a városi múzeum létrehozásáért, szerepe a Magyar Történelmi Társulat Észak-magyarországi Csoportjában, történelmi tanulmányok és cikkek írása, turisztikai közlemények publikálása, adatok g y ű j t é s e t e r v e - zett munkáihoz.
A felszabadult Heves megye történetének nevezetes d á t u m a volt 1948 márciusa. Ekkor ünnepelte Eger és Heves megye népe a területünkhöz olyan sok szállal fűződő 1848—49-es forradalom és szabadságharc 100. év- fordulóját. Itt született Egerben Lenkey János honvédtábornok, Lenkey Károly életének jelentős részét Egerben töltötte. Egri lányt v e t t feleségül, és 1848 előtt itt élt néhány évig Knézich Károly aradi v é r t a n ú i n a k egyike.
Gyöngyösön született Zalár József, Damjanich tábornok tábori íródeákja.
Itt volt 1849 f e b r u á r végén a Kápolnai csata. Eger falai között Kossuth Lajos is megfordult. Érthető tehát, az a buzgalom, amelyet a megye és a város akkori vezetői 1848—49 méltó megünneplése érdekében kifejtettek.
Kolacskovszky Lajos mint a m e g y e történetének kiváló ismerője alaposan kivette részét a centenáriumi év előkészítéséből. Jelentős szerepe volt a centenáriumi kiállítás anyagának összegyűjtésében. Ez a kiállítás 1948.
m á j u s 27. és június 13-a között állt a nézők rendelkezésére. A kiállítás megrendezéséről elismeréssel nyilatkozott a helyi sajtó is. ,,A kiállítás nagyszerű és sok fáradságot igénylő m u n k á j a három szerény, örökké kutató elvtársunk odaadó szorgalmát dicséri, dr. Soós Imre, Kolacskovszky Lajos és Dancza János elvtársak fogadják m u n k á j u k é r t a dolgozók őszinte kö- szönetét." [12] — olvashatjuk az Igazság-ban. A kiállítás időtartama alatt az 1848-as Emlékbizottság ünnepséggel egybekötött előadássorozatot ren- dezett. A megnyitó előadás 1948. m á j u s 27-én volt. Kolacskovszky az elő- adássorozaton belül 1948. június 10-én előadást tartott Lenkey Jánosról.
Ugyanő állította össze a kiállításon is szereplő Heves megyei 1848—49-es időrendi táblázatot [13]. Ö mondta az ünnepi beszédet 1948. március 15-én a Városházán és április 11-én a Megyeházán. Nagyszerű patétikus előadá- saiban méltatta 1848—49 történelmi jelentőségét [14].
11
Az ünnepségek időszakában sikerült elérnie, hogy újból felállították Lenkey János Kisasszony-temetőbeli sírjánál az 1936-ban Aradról vissza- szállított, de a nemtörődömség m i a t t addig kallódó emlékkövet [15]. Ko- lacskovszky az 1948-as ünnepségek előkészítése kapcsán alapos kutatáso- kat végzett a megyei levéltárban. Összegyűjtötte Lenkey János és Lenkey Károly életadatait, az 1848—49-es szabadságharc megyei dokumentumait, a Kossuth Lajos egri kapcsolataira vonatkozó anyagokat [16]. A cente- náriumi évben t a n u l m á n y t közölt a Heves megyei kalendáriumban Heves megye részvétele az 1848—49-es szabadságharcban címmel. írt a kápolnai csatáról is [17], Az 1948-as centenáriumi év tárgyalása során szólnunk kell m é g Kolacskovszky egy érdekes tervéről, amely a Lenkev-testvérek, Dobó István és G á r d o n y i Géza végleges sírhelyének kijelölésével kapcso- latos. Az erről készített beadványát eljuttatta a város képviselőtestületé- hez [18J. A beadvány szerint a Lenkey-test vérek et a várba kell eltemetni, mert katonák voltak. Dobó síremlékét is méltóbb h e l y r e kell tenni a vár- ban, és Gárdonyi s í r j á t is máshová kell elhelyezni. Kifejtette ezzel kap- csolatos véleményét: „Javaslom, készítsenek a Kálvária-domb a l j á n az egykori kápolna helyén egy kövekkel kirakott sírboltot, egy egyszerű osz- loppal, így mintegy h á r o m részre tagolva. Középen helyezhetnék el Dobó síremlékét, jobbra tegyék mellé egyszerű szarkofágban Lenkey Jánost testvérbátyjával, Károllyal, balról Gárdonyi Gézát, az „Egri csillagok" író- ját, Dobó sírkövének felirata lenne: „Dobó István, 1552", „Lenkey János és Károly. Lenkey J á n o s 1848—49-es honvédtábornok (1807—1850) és Lenkey Károly 1848—49-es honvédezredes (1803—1874)", „Gárdonyi Géza író (1863—1922) Csak a teste!" [19] Kolacskovszky terve nem valósult meg az általa elképzelt f o r m á b a n . Csak Dobó síremléke került méltóbb helyre.
Az 1848—49-es centenáriumhoz hasonló lelkesedéssel készült az egri várostrom 400. é v f o r d u l ó j a megünneplésére is. A maga részéről a jubiláris előkészületeket m á r 1950 közepén megkezdte. 1950 közepén beadványban fordult a város polgármesteréhez, s abban k i f e j t e t t e elgondolásait az 1952- ben t a r t a n d ó ünnepségek megrendezéséről. Hangsúlyozta, az év jelentősé- gét idegenforgalmi szempontból is. Felvetette, hogy 1952-ben a jubileumi ünnepségek során meg lehetne rendezni Egerben a munkásdalárdák orszá- gos hangversenyét. K é r t e a város vezetőségét, hogy a jubileum előkészí- tése végett vegyen m a g a mellé szakértőket [20], 1951 júliusában pedig az egri pártvezetőséghez k ü l d t e el javaslatát a 400. évforduló megünneplé- sével kapcsolatban. Beadványa elején megállapította: „Pártunk kongresz- szusai, de a kegyelet is egyformán köteleznek bennünket az évforduló megünneplésére." A továbbiakban kifejtette, hogy eddig milyen lépések történtek az évforduló megünneplése érdekében: az Egri városi Tanács, az IBUSZ, a Népújság hozzáfogott a szervezéshez, két történész: Soós Imre és Szántó Imre könyvet írnak 1552-ről, a filmgyár dokumentumfilmet kíván készíteni a nagy k ü z d e l e m emlékére. Beadványa utolsó részében k i f e j t e t t e további elgondolásait. Javasolta, hogy létre kell hozni egy rendező bizott- ságot. Ennek a szervezésére bízzon meg a p á r t négy vagy öt embert. Be kell vonni a bizottságba a párt, a tanács, a honvédség, a főiskola és a le- véltár képviselőit [21]. Elgondolásai n a g y részét figyelembe vették és fel- használták az ünnepségek előkészítésekor. 1951 októberében kelt javas-
latában k i f e j t e t t e azt is, hogy az egri várban mit kellene tenni az é v f o r - duló méltó megünneplésére. Javasolta, tájékoztató tábla elhelyezését a külső várkapunál, amelyen ismertetik a vár történetét. Dobó síremlékét arra alkalmas helyre kell helyezni, Gárdonyi s í r j á t be kellene borítani márványlapokkal, s a sír mellé márványoszlopot kellene felállítani. A sír mellé az ecetfa helyett jegenyefát kellene ültetni, mert az volt Gárdonyi
kedves f á j a . Utalt arra, hogy Gárdonyi egyik írásában jegenyefát kért ü l - tetni sírjához halála után. El kell bontani a Kálvária még el n e m készült stációját, mert az csúfítja a várat. Fel kell építeni a Bebek bástya melletti várfalat. Elgondolásai jó része csak halála után valósult meg [22].
Az évforduló előkészületei közben alapos forráskutatásokat végzett az 1552-es ostrommal kapcsolatban. Hagyatékában több mint 100 oldalnyi anyag van erről. Az összegyűjtött anyag felhasználásával több cikket írt 1951—52-ben a Heves megyei Népújságba. Ilyenek: Az egri v á r ostroma,, Bornemissza Gergely, Gergely mester, Sukán bácsi, A kis Varga, Közvitéz Tóth László, Nagy Lukács, Vass Miklós, J a k a b mester, T a r j á n i Kristóf esküje stb. Ezek mind remek kis portrék a vár hős védőiről. Az 1552-es ostrommal kapcsolatos kutatásainak híre eljutott a fővárosba is. Ebben az időben készült drámát írni Szinetár György, Gárdonyi regényének fel- használásával. A színmű megírása u t á n a drámaírót felkereste a Független Magyarország című lap riportere. Az író elmondta neki, hogy m u n k á j a megírása előtt j á r t Egerben, s megismerkedett azzal az emberrel, aki leg- jobb ismerője a kornak. Szinetár ezeket mondta: „Kolacskovszky Lajos nyugalmazott egri levéltáros lelkesedéssel t á r t a elém a hősi kort, ami nagyban segített m u n k á m b a n . . ." [23] Része volt az 1952-es jubileumi ünnepségek programjának összeállításában is. Ugyancsak részt vállalt a program megvalósításában. Az ünnepségek idején az Egerbe érkezett nagy- számú közönségnek lelkesedéssel és lebilincselő stílusban ismertette az
1552-es ostrom és a vár történetét [24],
Egernek a műemlékekben és a régi korok tárgyi emlékeiben gazdag városnak nagy hiányossága volt, hogy hosszú évtizedeken keresztül nem volt önálló városi múzeuma. Múzeum igaz volt Egerben, a Líceum épüle- tében, de az egyházi kézben volt. Ezért égetően szükséges volt egy városi múzeum létrehozása. Múzeumalapítási t e r v először a Tanácsköztársaság alatt merült fel Egerben, de a proletárdiktatúra megdöntése m i a t t ez nem valósulhatott meg. Később az ellenforradalmi korszakban ismét felmerült a múzeumalapítás gondolata, de n e m lett belőle semmi. A felszabadulás- nak kellett eljönnie ahhoz, hogy Egernek városi m ú z e u m a legyen. Kolacs- kovszky a múzeum létrehozásának élharcosa volt. Már 1945-ben egy be- adványt n y ú j t o t t be az egri polgármesternek, amelyben kifejtette, a m ú - zeum megalakításával kapcsolatos gondolatait. Az Igazság egyik 1947-es számában pedig cikket írt „A bocsi mammut, avagy miért nincs Egernek m ú z e u m a ? " címmel [25]. A m ú z e u m megvalósítása gondolatával konkré- tan 1948-tól foglalkozott a város vezetősége. 1948. m á j u s 1-i hatállyal a polgármester megbízta Kolacskovszkyt a felállítandó múzeum létrehozása előkészítésével. M u n k á j á é r t havi 300 forint tiszteletdíjat kapott [26], 1949- ben egy tervezetet készített a m á r megvalósulás ú t j á n járó m ú z e u m felál- lítására. A beadványban kifejtette, az ú j múzeum berendezése általa java-
it 3
solt szempontjait. Ezek a következők: ..1. A g y ű j t é s egyenlőre Egerre és környékére korlátozódjék, 2. A m ú z e u m munkásjellegű szocialista, 3. A múzeum n e m holt t á r g y a k g y ű j t e m é n y e , de a tanítás eszköze. A szaktu- dósok kívánságai csak másodsorban uralkodhatnak. Egységes összefüggő kép a fontos, 4. Keveset, d e jellegzetes tárgyakat állítsunk ki, jól összevá- logatva." A beadványban tervrajzait is mellékelte. A Butler-házat kívánta múzeumnak átalakítani. Kolacskovszky múzeumlétesítési szempontjai igen figyelemre méltóak. A szocialista jellegű múzeumok létesítése szempont- jait rögzítette, amikor még korántsem érvényesültek a magyar muzeoló- giában a szocialista elvek [27], Végre 1952-ben több évi előkészület után megnyílt az Egri M ú z e u m a Kossuth Lajos utcában levő Butler-házban.
Kolacskovszky Lajos a történelmet fiatalkora óta a rajongásig sze- rette. A történelem, élete végéig a legkedvesebb stúdiumai közé tartozott.
Nem véletlen az, hogy amikor a felszabadulás megteremtette a hazai marxista szemléletű történetírás kibontakozása lehetőségét, Egerben an- nak első harcosa volt. A történelmet nemcsak mint tudományt művelte, hanem igyekezett m e g t e r e m t e n i a történelmi k u t a t á s és ismeretterjesztés szervezeti kereteit is. Az egri történészek vágya 1951-ben vált valóra.
Ekkor létrejött a M a g y a r Történelmi Társulat észak-magyarországi cso- portja. Ez volt az országban a Magyar Történelmi Társulat első vidéki ta- gozata. Elnöke Szántó Imre, az Egri Pedagógiai Főiskola történelmi t a n - székének vezetője, alelnöke pedig Kolacskovszky Lajos lett. A csoport alelnökeként tudományos kutatásai mellett számtalan élvezetes történelmi előadást is tartott. Nagy tudásának, írói kvalitásainak híre nem maradt meg Eger falain belül. Ismerték őt szerte a megyében, de a megye hatá- rain kívül is. Az 1940-es évek végén ós az 50-es évek elején számos fiatal író kereste ismeretségét és kértek tőle adatokat készülő munkáikhoz. így az említett Szinetár György, Gergely Mihály, Földeák János, László Gyula stb. [28]. írásai a Rádió érdeklődését is felkeltették. Például 1948. július 9-én a „Séta a Velencei-tó körül" című írását, 1951-ben pedig a „Bél- apátfalvi veszedelem", „Az egri mottó", „Szent István diója" című írásait olvasták fel a rádióban [29].
Éveken keresztül fontos feladatának tekintette a város utcaneveinek korszerűsítését. Erre vonatkozóan m á r 1945-ben tett javaslatokat. 1948 márciusában a városi Nemzeti Bizottság átirattal f o r d u l t a városi képvi- selőtestülethez, amelyben az utcanevek revíziójával foglalkozott. A be- adványt Kolacskovszky fogalmazta meg, s b e n n e az utcanév-adás m a is korszerű elveit olvashatjuk. Szerinte az utcanév-rendezésnél a következő elveket kell figyelembe venni: 1. N e m szabad megváltoztatni az irányt jelölő utcaneveket, például Makiári utca; 2. a hagyományos utcaneveket, pl. Árnyékszala, 3. az utcákat elsősorban helyi kiválóságokról kell el- nevezni, például Balassi Bálint; 4. tekintettel kell lenni az utcanévado haladó múltjára, példái Balázs Ignác [30]. Egerben az utcanév-rendezést Kolacskovszky elvei a l a p j á n h a j t o t t á k végre. Ebben az időszakban nevez- tek el utcákat először Egerben a helyi munkásmozgalom kiemelkedő alak- jairól, például Vályi Istvánról, Ankli Józsefről, Szepessy Andrásról.
Ö, aki annyit áldozott másokért, magával csak keveset törődött. Élete végéig agglegény maradt. Ez a lemondás az eszméhez való hűségében és áldozatkészségében keresendő. Puritán egyénisége képes volt lemondani a szocialista mozgalomért mindenről, még a családi boldogságról is. Rövid- del halála előtt azonban mégis kegyes volt hozzá a sors. A véletlen -Jósva- főn összehozta egy jegyespárral. A beszélgetés során kiderült, hogy a menyasszony, n a g y b á t y j á n a k , Kolacskovszky Istvánnak természetes g y e r - meke. Nagy boldogságot jelentett számára, amikor ezt a gyermeket örökbe fogadhatta, és fényképét elhelyezhette s z o b á j a falán [31].
Kolacskovszky Lajos felszabadulás u t á n i tevékenységének jelentős része irodalmi munkássága. Főleg a történeti és a turisztikai irodalom te- rületén tevékenykedett. Irodalmi munkássága még nincsen számba véve.
Ezek feltárása a jövő feladata lesz. Jelenleg felszabadulás utáni irodalmi munkásságáról csak vázlatos képet n y ú j t u n k .
1945 és 1954 között különféle lapokban közölt cikkeket és t a n u l m á - nyokat. 1946—1948 között az Igazság című egri lap 24, a Heves Népe 33.
a Gyöngyösi Néplap 2, a Heveis megyei Népújság több mint 60 cikket kö- zölt tőle. A Budapesten megjelenő Term és zetb arát-ba 1947 és 1951 között 12 cikket írt.
Nyomtatásban megjelent cikkein és tanulmányain kívül több hosz- szabb történelmi t a n u l m á n y t is írt. Ezek egy kivételével mindmáig kézirat- ban vannak. Történelmi tanulmányai t á r g y u k a t főleg a Heves megyei munkásmozgalom történetéből és a megye haladó hagyományainak t á r g y - köréből veszik.
További m u n k á j á n a k , tervei megvalósításának a halál vetett véget.
1954. j a n u á r 2-án halt meg. Sírjánál, m e l y e t körülvettek elvtársai, barátai és tisztelői, az Egri Állami Levéltár részéről, amelynek haláláig f á r a d h a t a t - lan búvára volt, Soós I m r e és a Népújság részéről, amelynek mindvégig szorgalmas cikkírója volt, Suha Andor búcsúztatta. Soós I m r e a követke- zőkben foglalta össze Kolacskovszky Lajos életének jelentőségét: ,,Érdeme, hogy a történettudomány száraz adatait könnyen érthető, zamatos, népies tréfákkal fűszerezett előadásban adta közre, s ezáltal megkedveltette és népszerűvé t e t t e e tudományt. Élvezetes előadásai, beszélgetései, melyek rendszerint hiteles történelmi adatokra épültek, a t u d o m á n y népszerű- sítésének fontos állomásai voltaic. A turisztikai előadásai is csemegék voltak az utazó csoportnak. A város és a megye történetének élő lexikona volt. Az utolsó 100 év helyi történetének ő volt a legjobb ismerője. Gaz- dag tudását n e m zárta magába, bőkezűen osztogatta és az érdeklődők kérdéseit szeretettel elégítette ki. Bár testét betegségek sanyargatták, el- m é j e állandóan termelte a jobbnál jobb g o n d o l a t o k a t . . . S i r a t j u k benne a szocializmus ügyének harcos előfutárát, városunk demokratikus felemel- kedésének nagy b a j n o k á t " [32],
Földi m a r a d v á n y a i t a Hatvani-temetőben hantolták el. 1965-ben sírjánál tisztelői díszes síremléket emeltek.
Kolacskovszky Lajos forradalmi múltja, széles körű marxista művelt- sége és p á t r i á j a nagy szeretete alapján Eger város felszabadulása pilla- natától kezdve haláláig aktív harcosa volt a város demokratikus, m a j d szocialista átalakításáért folytatott nehéz küzdelemnek.
15
A legtöbbet a város kulturális felemelkedéséért, a lakosság szocialista világnézetének kialakításáért tett. Felszabadulás utáni élettörténetét két fejezetre b o n t h a t j u k . Az első fejezet Eger felszabadulásától 1947 m á j u s á - ban történt nyugdíjazásáig tart. A másik fejezet nyugdíjazásától haláláig.
A felszabadulást közvetlenül követő időszakban főleg kulturális szervező és ismeretterjesztő m u n k á t végzett. Nyugdíjazása u t á n elsősorban hely- történeti tudományos tevékenységet f e j t e t t ki.
J E G Y Z E T E K
[1] N a g y J ó z s e f : A n e m z e t i b i z o t t s á g o k m e g a l a k u l á s a és m ű k ö d é s e H e v e s m e g y é b e n (1945—1946); A z Egri T a n á r k é p z ő F ő i s k o l a T u d o m á n y o s K ö z l e m é n y e i . II. E g e r , 1964. B o r s o d m . Ny. 388—389. old.
[2] H m L ( H e v e s m e g y e i L e v é l t á r ) K - h . ( K o l a c s k o v s z k y - h a g y a t é k , ö n é l e t r a j z i f e l - j e g y z é s e k .
[3] H m L . K-lh. A z 1945-ös e g r i P e d a g ó g u s T a n f o l y a m és a N y á r i S z a b a d e g y e t e m p r o g r a m j a .
[4] H m L . K - h . Ö n é l e t r a j z i f e l j e g y z é s e k
[5] HirnL. K - h . K o l a c s k o v s z k y L a j o s g y ű j t e m é n y e a M a g y a r — S z o v j e t M ű v e l ő d é s i T á r s a s á g e g r i t ö r t é n e t é r ő l .
[6] Igazság, 1946. m á j u s 5.
[7] H m L . K - h . ö n é l e t r a j z i f e l j e g y z é s e k . [8] Uo.
[9] H m L . K - h . A v á r m e g y e i k i s g y ű l é s h a t á r o z a t a . Kelt, 1946. n o v e m b e r 15.
[10] H m L . K - h . N y u g d í j k é r e l m e , kelt, 1947. j a n u á r 2.
[11] H m L . K - h . N y u g d í j a z á s i o k m á n y a . [121 Igazság, 1948. m á j u s 30.
[13] H m L . K - h . F e l j e g y z é s e a z 1848—49-es c e n t e n á r i u m i k i á l l í t á s r ó l . [14] H m L . K - h . ö n é l e t r a j z a .
[15] H m L . K - h . Ö n é l e t r a j z i f e l j e g y z é s e k .
[16] H m L . K - h . A z 1848—49-es s z a b a d s á g h a r c r a v o n a t k o z ó f e l j e g y z é s e i .
[17] H e v e s m e g y e i c e n t e n á r i u m i k a l e n d á r i u m és a H e v e s m e g y e i N é p l a p 1948.
f é b r u á r 22-i s z á m a .
[18] H m L . K - h . B e a d v á n y a a v á r o s i k é p v i s e l ő t e s t ü l e t n e k . K e l t , 1948. j ú n u s 27.
[19] Uo.
[20] H m L . K - h . B e a d v á n y a a z egri p o l g á r m e s t e r n e k . Kelt, 1950. j ú n i u s 25.
[21] H m L . K - h . B e a d v á n y a a z egri p á r t v e z e t ő s é g n e k . Kelt, 1951. j ú l i u s 27.
[22] H m L . K - h . J a v a s l a t a i a z egri v á r r a l k a p c s o l a t b a n . K e l t , 1951. o k t ó b e r 27.
[23] F ü g g e t l e n M a g y a r o r s z á g , 1952. j a n u á r 21.
[24] S z á n t ó I m r e szóbeli v i s s z a e m l é k e z é s e , 1958. ( S a j á t g y ű j t é s . ) [25] Igazság, 1947. d e c e m b e r 25.
[26] H m L . K - h . M e g b í z a t á s a a v á r o s i m ú z e u m előkészítésével k a p c s o l a t b a n . K e l t , 1948. m á j u s 8.
[271 H m L . K - h . T e r v e z e t e a z e g r i m ú z e u m l é t e s í t é s é r ő l . Kelt, 1948.
[28] H m L . K - h . Kolacslkovszky L a j o s l e v e l e z é s e . [29] H m L . K - h . Ö n é l e t r a j z i f e l j e g y z é s e k .
[30] H m L . N e m z e t i B i z o t t s á g i i r a t o k .
[31] Okos M i k l ó s : K o l a c s k o v s z k y L a j o s , N é p ú j s á g , 1961. j a n . 8.
[32] H m L . L e t é t e k . Soós I m r e g y á s z b e s z é d e (kézirat).
L E B E N U N D TÄTIGKEIT VON K O L A C S K O V S Z K Y LAJOS III.
FRIEDRICHNfi DR. IRÉN KOVÁCS und KÁROLY SZECSKö L a j o s K o l a c s k o v s z k y w a r auf G r u n d s e i n e r r e v o l u t i o n ä r e n V e r g a n g e n h e i t , s e i n e r u m f a s s e n d e n m a r x i s t i s c h e n B i l d u n g , s e i n e r g r o s s e n V a t e r l a n d s l i e b e von A n f a n g an d e r B e f r e i u n g d e r S t a d t E g e r ein a k t i v e r K ä m p f e r eines s c h w e r e n K a m p f e s f ü r die d e m o k r a t i s c h e , b a l d s o z i a l i s t i s c h e V e r ä n d e r u n g d e r S t a d t .
E r m a c h t e d a s m e i s t e f ü r d e n k u l t u r e l l e n A u f s c h w u n g der S t a d t , f ü r die A u s - g e s t a l t u n g d e r s o z i a l i s t i s c h e n W e l t a n s c h a u u n g d e r B e v ö l k e r u n g . W i r k ö n n e n s e m e L e b e n s b a h n n a c h d e r B e f r e i u n g i n z w e i T e i l e g l i e d e r n . D e r e r s t e T e i l d a u e r t v o n d e r B e f r e i u n g d e r S t a d t bis seine i m M a i 1947 e r f o l g t e P e n s i o n i e r u n g . D e r z w e i t e T e i l d a u e r t v o n P e n s i o n i e r u n g bis s e i n e n Tod. I n d e r P e r i o d e u n m i t t e l b a r n a c h d e r B e f r e i u n g v e r r i c h t e t e e r h a u p t s ä c h l i c h e i n e k u l t u r e l l e o r g a n i s i e r e n d e u n d K e n n t n i s s e p o p u l a r i s i e r e n d e A r b e i t . N a c h s e i n e r P e n s i o n i e r u n g e n t f a l t e t e e r v o r a l l e m e i n e o r t s g e s c h i e h t l i c h e w i s s e n s c h a f t l i c h e T ä t i g k e i t .
2 17
AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER
KÖZOKTATÁS- ÉS NEVELÉSPOLITIKAI PROGRAMJÁNAK NÉHÁNY ELMÉLETI PROBLÉMÁJA
(Adalékok a neonacionalizmus pedagógiai programjának feldolgozásához)
MÁK MIHÁLY ( K ö z l é s r e érlkezett: 1970. d e c e m b e r 18.)
A Tanácsköztársaság leverése után hatalomra k e r ü l t magyar im- perializmus lázas erőfeszítéseket tesz uralmának újjászervezésére és meg- erősítésére. Alapvetően két döntő fontosságú feladatot kellett megoldania.
Meg kellett szilárdítania belső hatalmát, vagyis leszámolni a forradalmi mozgalommal és annak ideológiájával. A másik feladat külpolitikai jellegű.
Intenzív diplomáciai és propagandisztikus tevékenységgel lehetőleg meg- akadályozni, vagy legalábbis — Magyarországra nézve — csökkenteni Wilson elnöknek a Monarchia felosztására irányuló tervezetét [1].
Ismeretes, hogy a „belső rend helyreállítását" hogyan oldották meg a fehérterror különítményesei [2], Trianon ellen viszont n e m használt sem a
„nagyhangú kardcsörömpöltetés" [3], sem a történeti múlt hangoztatása (Magyarország Nyugat védőbástyája, kultúrfölény-elmélet, s egyéb jel- szavak), sem a gazdasági egységre és a földrajzi tényezőkre való hivatko- zás. A magyar imperializmus, miután a f e h é r t e r r o r nyílt formái nem t a r t h a t ó k fenn a végtelenségig, belső hatalmának megszilárdítására, vala- mint területi követeléseinek realizálására kénytelen egyéb eszközöket és módszereket igénybe venni. Ezek között igen nagy szerepet szántak a fel- növekvő nemzedék nevelésének. Az iskola feladatává tették olyan ú j n e m - zedék felnevelését, „amely képes lesz arra, hogy annyi évszázadon ve- lünk Szent István birodalmában együtt élt tót, horvát, román és r u t é n testvéreket visszavezeti az ú j Hungáriába" — h a n g o z t a t j a Kornis Gyula [4],
A háború utáni i f j ú nemzedéket olyanná kell nevelni, olyan erkölcsi, vi- lágnézeti és fizikai tulajdonságokkal kell felvértezni, hogy képes legyen egy ú j „XX. századi r e f o r m k o r végrehajtására. Ha a felnövekvő nemze- dékben ilyen lelkiséget kialakítani nem tudunk, akkor veszve v a g y u n k " — jelenti ki Klebeisberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter [5]. E két rövid idézet arra utal, hogy az ellenforradalmi rendszer a nevelés céljain, feladatain és szervezetén végrehajtott változtatásokkal szeretné célját elér- ni. Rövid kis t a n u l m á n y u n k b a n ennek a változtatásnak néhány jellemző sajátosságával foglalkozunk.
2* 19
Mindjárt az elején meg kell jegyezni, hogy a tervezett változtatások nem valamiféle korszerű, esetleg demokratikus intézkedések bevezetésére irányulnak. Mindössze a régi elmélet és gyakorlat olyan jellegű toldozga- tására kerül sor, mely az addig is (1919 előtti) korszerűtlen, reakciós, arisz- tokratikus iskolarendszert m é g korszerűtlenebbé, reakciósabbá tette.
Az „új szellemű" n e v e l ő m u n k á r a való áttérés mindenesetre kezdetét veszi már a húszas évek elején, s mindazt, ami a pedagógia területén szer- vezeti, tartalmi és metodikai vonatkozásban történt, Klebelsberg kultusz- miniszter 1928 j a n u á r j á b a n t a r t o t t , úgynevezett „szózatában" a neonacio- nalizmus pedagógiája címen foglalta össze [6].
Néhány elméleti probléma
Az ellenforradalmi rendszernek a húszas évek elején kiadott intézke- déseit vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy ezek elsősorban közoktatás- és n e - veléspolitikai jellegűek. Neveléselméleti, vagy nevelésfilozófiai elméieti tevékenységgel csak jóval később találkozunk. Ennek okait a következők- ben lehetne nagyon röviden összefoglalni.
Az ellenforradalmi rendszer — amint erre már korábban utalás tör- t é n t — sem szervezeti, sem tartalmi vonatkozásban n e m kívánt lényeges változtatásokat végrehajtani. Még kevésbé tartották szükségesnek a há- ború előtti nevelőmunka elméleti alapjait adó értékelméleti idealizmus elvi koncepciójának megváltoztatását. Később azonban, a bevezetett és végrehajtott, sőt egyre reakciósabb jelleget öltő közoktatás- és nevelés- politikai intézkedések elméleti igazolása mind szükségesebbé válik. Ezért a húszas évek közepén m á r találkozunk olyan filozófiai jellegű nevelés- elméleti értekezésekkel, m e l y e k egyértelműen utalnak arra, hogy a ne- velés- és oktatáspolitikában, annak szervezeti megoldásaiban m á r nem n y ú j t kielégítő elvi támaszt az ún. „régi" ideológia. Változtatni kell tehát annak néhány alaptételén. Ez a változtatás egyfelől az amúgy is konzer- vatív és reakciós ideológiát még jobban eltorzítja, másfelől tipikus példá- ját adja annak is, hogyan t e r e m t e n e k egy meglevő reakciós közoktatás- és neveléspolitikához annak tételeit utólag igazoló elméletet?
Mielőtt ennek az elméletnek n é h á n y sajátosságát vizsgálnánk, n a - gyon vázlatosan át kell t e k i n t e n ü n k azokat a legfontosabb közoktatás- és neveléspolitikai intézkedéseket, amelyeket a rendszer mint újításokat b e - vezetett, és amelyek indokolták a fent említett elméleti tevékenység ki- bontakozását.
A közoktatás-politikai intézkedések jellege A népoktatás
Szervezeti vonatkozásait tekintve a népiskola, egyáltalán a n é p n e - velés területén minden m a r a d t a régiben. Az 1919. 4507 ein. sz. rendelet lényegében m i n d e n vonatkozásban visszaállítja az 1919 előtti állapotokat.
1921-ben a nemzetgyűlés n a p i r e n d r e tűzi a népoktatási törvény m e g t á r -
gyalását, de a kiadott 1921. évi XXX. tc. a népoktatásról semmi ú j a t nem hozott — legalábbis lényeges vonatkozásban nem — az 1868-as népokta- tási törvényhez képest. Egy fontos elemét azonban mégis ki kell emel- n ü n k e törvénycikknek.
Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége idején jelentős anyagi erő- feszítéseket tesz annak érdekében, hogy m i n d e n ü t t biztosítsa a népokta- tás feltételeit. Törvénnyel próbálják kötelezni a földbirtokosokat, vállala- tokat, bérlőket, népiskolák állítására. Létrehozzák 1926-ban a Népiskolai Építési Alapot, mely jelentős állami hozzájárulást n y ú j t o t t az egyházi és községi népiskolák létesítéséhez. Ennek eredményeképpen 1927-ig kb.
6000 népiskolai objektum készült el. Ezeket az erőfeszítéseket természete- sen n e m a nép műveltsége iránt érzett felelősség, hanem a m a g y a r neo- nacionalizmus revanisista törekvései inspirálták [7]. A nacionalizmusnak szüksége van a népiskolára, általában az olyan intézményekre, ahol az ú j nemzedék, de a felnőttek nevelését is kézben t a r t h a t j a és i r á n y í t h a t j a . Az iskolán kívüli nevelés megszervezése
Az arisztokratikus iskolarendszer nem tette lehetővé — n e m is igé- nyelte — a tömegek magasabb iskoláztatását, viszont az irredentizmus, a revansgondolat terjesztéséről, az alázatosságra és engedelmességre neve- lésről a népiskolán túl is gondoskodni kellett. Ennek érdekében megszer- vezik a leventeintézményt [8], mely szintén a felnövekvő nemzedék neve- lésére irányul, s törvény gondoskodik arról, hogy a fiatalok a foglalkozá- sokon részt vegyenek. Ugyancsak a felnövekvő nemzedék számára szerve- zik meg a vallásos ifjúsági egyesületeket, és a papok, tanítók, jegyzők fel- adatává teszik az ezekbe tömörített ifjúság „lelki gondozását".
A polgári és középiskola
Az egyéb közoktatás-politikai intézkedések, így pl. az 1924. évi XI. tc.
a középiskolákról lényegében ú j a t n e m adott. Realizálta a m á r korábban kialakult formákat, a háromféle középiskola megteremtésével. Ugyanígy az 1927-ben hozott törvény a polgári iskolák vonatkozásában szintén a m á r kialakult négyosztályos f o r m á t véglegesíti. Ezek a törvények semmi- ben sem járultak hozzá a közoktatás demokratizálásához, az arisztokratikus rendszer felszámolásához.
A reakciós közoktatás-politika elméleti indokolása
Azokkal a demokratikus törekvésekkel szemben, amelyek a nemzeti alapműveltség koncepcióját, ennek lehetőségét és szükségességét indokol- ták [9], Kornis részletesen kidolgozza az arisztokratikus közoktatási rend- szer igazolásának elméletét. Az általa „éretlennek" titulált r e f o r m t e r v e k - kel szemben felveti, hogy az egységes 8 osztályos iskola esetén a népiskola elvesztené sajátos értelmét, mely abban áll, hogy a nép fiainak helyzeté- hez mért műveltséget adjon. Olyat, mely megfelel „szellemi, erkölcsi és
21
társadalmi szükségleteinek" (Kiem. M. M.) [10]. Állást foglal amellett, hogy az alsóbb néposztályok gyermekei alacsonyabb r e n d ű lények. Más a maga-
sabb osztályból származó gyermek fejlődésének ritmusa, pszichikai alkata, s ennek fejlődését mesterségesen h á t r á l t a t j a , a szegényebb néposztály gyer- mekeinek fejlődését pedig megerőlteti, ha 8 éven á t közös iskolába j á r a t j á k őket [11]. Kornis igen nyomós érvnek szánja azt a mélységesen reakciós elméletet is, hogy a k u l t ú r a nem tantárgy, h a n e m miliő kérdése. Vélemé- n y e szerint egy m u n k á s - vagy parasztgyerek, b í r j o n bár a legkiválóbb szellemi képességekkel, nem mehet értelmiségi pályára, mert családjá- ban hiányzik a történeti értelmiség, illetve kulturáltság. Az értelmiségi foglalkozás — jelenti ki — nem tehetség, h a n e m osztályprobléma. Ezek szerint egy értelmiségi családból származó gyerek, legyen bármennyire korlátolt, mindenkor' előtte lesz a tehetséges m u n k á s - vagy parasztfiatal- nak. Ha akad is egy-egy értelmesebb munkás- vagy parasztfiatal, azt nem kell eredeti közegéből kiemelni, h a n e m arra kell nevelni, hogy vezetője legyen annak a rétegnek, amelyből származik. Természetesen olyan ve- zetője, aki nem a f e n n á l l ó rendszer ellen, h a n e m mellette foglal állást, esetleg éppen azokkal szemben, akik a rendszer ellen akarnak dol- gozni [12].
A f e n t elmondottak tartalmazzák azokat a fontosabb szervezeti ú j í - tásokat, és azoknak részbeni elméleti indokolását, melyekkel az ellenforra- dalmi rendszer a közoktatás-politikát „gazdagítja". Aligha kell külön ki- emelni azt, hogy ebben a rendszerben demokratizmusra utaló megoldások- nak, vagy a legenyhébb kulturális integrációra való utalásnak az árnyé- kát sem találjuk. Viszont attól is f é l a rendszer vezető rétege, hogy a dol- gozók gyermekei, elvégezve az elemi iskolát, „a kommunizmus k a r j a i közé k e r ü l n e k " [13], Ezt elkerülendő, a m á r említett leventeintézményben és a vallásos ifjúsági intézményekben gondoskodik megfelelő nevelési alkal- mak teremtéséről.
A neonacionalizmus neveléspolitikai újításai Az oktatás feladatainak kialakítása
Á t t é r v e a neveléspolitikában v é g r e h a j t o t t r e f o r m rövid vizsgálatára, kísérletet teszünk az 1919 előtti és az ellenforradalmi rendszer első tíz évében kiadott t a n t e r v e k , illetve az azokban található nevelési célok és feladatok összehasonlítására. A vázlatos összehasonlítás is meggyőz arról, hogy korszerűség és tudományosság szempontjából az említett 10 év során lényeges változtatások, illetve előrehaladás n e m történt. Egy „ f a j - védő" szerző meglehetősen éles t á m a d á s t indít az 1924. évi középiskolai tanterv ellen, kijelentve, hogy ez az okmány olyan, mintha „holmi sem- leges n e m ű ókori filológiába ájtatosított alig-magyar nyelvű népség szá- mára készült volna: nincsen nemzeti karaktere: a 8 évi sok görög, latin óra mellett csak egy óra sem j u t a rokon turánságra . . . A reáliák maradnak annyi óraszámmal, m i n t h a még m a is az avult delizsánszba akarnák fiain- kat szorítani, míg f e j ü k fölött elrohannak az antant-népek repülőgépei és rádióhullámai" [14],
Ami a ,,rokon t ú r á n sággal" való foglalkozást jelenti, a szerző nem ér- tette meg a tanterv lényegét. Nem érti a tantervnek azt az alapvető mon- danivalóját, hogy a kultúrfölény nem a turáni rokonság hangoztatásából szármozik, hanem éppen ezzel a „turáni átokkal" szemben a nyugati kul- túrához való kapcsolódás bizonyításából. A t a n t e r v szerkesztői, a hazai kultúrpolitika irányitói szívesen letagadnák az ,,ázsiai származást". A gim- náziumok számára 1927-ben kiadott tantervi utasításokban kifejezetten a magyar és római lélek közös vonásairól beszélnek [15].
A turáni rokonságot reklamáló szerzőnek abban viszont kétségtelenül igaza volt, hogy az 1924 és 27 között kiadott tantervek valóban messze el- maradnak a korszerűségtől, mindenekelőtt természettudományos vonatko- zásban. Elég egy pillantást vetni az említett okmányokban megjelölt egyes tárgyak óraszámára, hogy meggyőződjünk az egyoldalú, humanisztikus k u l t ú r a túltengéséről. ,,A gimnáziumban a humanisztikus k u l t ú r j a v a k r a 145, a realisztikusokra 59 óra jut; a reálgimnáziumokban amazokra 138, emezekre 66 óra; végül a kettőnek reáliskolában való aránya 110:94" — í r j a Kornis Gyula [16]. Ha ezt az ú] órabeosztást összehasonlítjuk az 1883. évi X X X . te.-ben meghatározott óraszámokkal, kiderül, hogy a reáltárgyak óraszámának emelkedése nem a tárgyak korszerű megközelítéséből, h a - nem az összórák számának (az 1883-as törvény szerint 232, az 1924. évi törvény szerint heti 236 óra) emeléséből adódik. A heti n é g y óra többlet- ből azonban a reáltárgyakat csak heti két órával emelik, m e r t a másik két órát az idegen nyelvek fokozottabb tanítására használják fel.
Hasonló problémákkal találkozunk a népoktatás ú j tantervében is. Az 1925-ben kiadott tantervben a népiskola V—VI. osztályában heti 14 óra j u t humanisztikus, s mindössze ennek fele: hét óra a realisztikus tárgyak tanítására. Ha mindehhez még hozzávesszük az Utasítás szövegét, kiderül, hogy a népiskolában korszerű tananyagról beszélni nem lehet. Az Utasí- tások ugyanis világosan megmondják, hogy a vallásos, erkölcsös, öntuda- tosan hazafias nevelés a fő cél, és minden tárgyat csak olyan mértékben szabad elmélyíteni, hogy ennek az alapvető célnak megfeleljen.
Hasonló statisztikai adatokat kapunk a többi iskolafaj tantervének vizsgálatakor is. Az általánosan művelő iskolák közül a polgári iskola 1918-ban kiadott t a n t e r v e tartalmazza a korszerűséghez közelebb álló igé- nyeket. Ebben a tantervben a természettudományos, illetve a gya- korlati ismeretekre szánt órák száma valamennyire meghaladja (a testne- veléssel és a rajzzal együtt 70:30 százalék arányban) a humanisztikus órák számát. Arra azonban az ellenforradalmi rendszer vezetői ügyelnek, hogy ez a természettudományos és gyakorlati többlet megfelelően alkalmazkod- jék a rendszer neveléspolitikai követelményeihez. Az 1927-ben kiadott tantervi utasítás — bár semmi lényegeset nem változtat az 1918-ban ki- adott tanterven — nyomatékosan felhívja a figyelmet arra,- hogy a pol- gári iskolák gyakorlati anyaga nem tudományos igényű törekvéseket takar. ,,A tanterv és utasítások hangoztatta gyakorlatiasságnak a nemzet- nevelés (kiemelés az Utasítás-ban!) nagy feladatához kell simulnia. Vezető eszméül itt is a nemzeti gondolatot kell k i t ű z n ü n k " [17], Egy másik pasz- szusban külön kiemeli, hogy a polgári iskolai t a n u l m á n y „nem scientia, hanem ars" [18]. Kiem.: M. M.) Az Utasítások részletesen foglalkozik azzal,
23
hogy a változatlan polgári iskolai tantervet hogyan kell ennek az igény- nek megfelelően feldolgozni [19]. Ezek az óraszámokra vonatkozó statisz- tikai adatok nemcsak azt bizonyítják, hogy korszerű tudományos igény — természettudományos és gyakorlati irányú — n e m jelentkezik az ú j tan- tervekben és utasításokban, h a n e m a r r a is r á m u t a t n a k , hogy a nevelés—
oktatás viszonylatában, mint elméleti koncepció, tovább él a H e r b a r t - m ó - dosításából származó wilmarmiánus felfogás, mely szerint a nevelő-ok- tatásban a tudományos ismereteknek csak annyiban van jelentőségük, amennyiben az ideális értékek megközelítéséhez felhasználhatók. A tudo - m á n y n a k , illetve a t u d o m á n y o k oktatásának az érzelmi, akarati tényezők- kel való szembeállítása, ez utóbbiak primátusának hangoztatása, érvénye- sítése, alapvető elve az ellenforradalmi rendszer neveléspolitikájának. Az egyoldalú humanisztikus beállítottság realizálása az érzelmi és akarati té- nyezők maximális kifejlesztését segíti elő. Lehetővé teszi, hogy a t a n a n y a - got tetszés szerint, az imperializmus igényeinek megfelelően válogassák össze, meghamisítsák az objektív tényeket, hamis történelemszemléletet tegyenek a „keresztény és n e m z e t i " embereszmény kialakításának alap- anyagává [20]. A lehetőség k o r á n t s e m volna ilyen korlátlan a tantervi koncepciók korszerű, tudományos igényű felfogása esetén. Különösen a természettudományok objektív törvényszerűségei mondanak ellent ennek a felfogásnak, s ha m á r ezeket a tananyagból végképp kihagyni nem lehet, a t a n t e r v i utasítások külön magyarázzák, hogy mit kell, és milyen mély- ségben megtanítani [21].
A nevelés feladatainak meghatározása
A nevelés f e l a d a t a : a keresztény nemzeti embereszmény kialakítása.
Ez m i n t általános követelmény, egyformán vonatkozik a nemzet minden t a g j á r a , függetlenül osztály-hovatartozásától. Az egyszerű, nincstelen proletár éppen úgy lehet „keresztény" is, meg „nemzeti" is, m i n t a nagy- tőkés vagy nagybirtokos. Ez a követelmény megvalósítható az arisztokra- tikus iskolarendszerrel, hisz „az érzelem és az akaratirány egyforma- sága" [22] minden iskolai típusban egyformán biztosítható. Ennek a fel- adatnak eleget t e h e t a népiskola éppen úgy, mint a középfokú iskolák b á r - melyike. Ezen belül kap helyet a különböző iskolafajták speciális célkitű- zése, de az uralkodó jelleg m i n d e n ü t t a „keresztény" és „nemzeti" [23].
A „követelményrendszer, a nevelés céljának elsődleges igénye kétségtele- nül egységes.
A magyar imperializmusnak e feladat-meghatározása látszólag mintha visszalépést jelentene a közel száz éves célkitűzésekhez. Ezt a látszatot m a g u k a k u 1 t ú r p oliti k us ok is fokozzák időnként azzal, hogy Széchenyi szellemét idézik egyes tételeik indokolásakor, s a magyar lélek speciális szerkezetével p r ó b á l j á k magyarázni reakciós közoktatás- és neveléspoli-
tikai intézkedéseiket.
Ez a célkitűzés teljes egészében megfelel a magyar imperializmus igényeinek, sőt azt is m o n d h a t j u k , hogy a m a g y a r imperializmus termé- szetrajzának csak ez az egyetlen lehetséges f o r m a felel meg. A magyar nagytőke tőkeerősségben, szervezeti felépítésében, de fellépésének erejé-
ben sem t u d t a azt produkálni, amit a nyugati országok nagytőkései. A meglehetősen későn kialakuló hazai burzsoázia pozícióinak megszilárdí- tását csak a „történelmi arisztokrácia" segítségével képes biztosítani. K ü - lönösen megijedt az 1919-es forradalmaktól, és a munkássággal a „törté- nelmi osztályokat" — mindenekelőtt a középosztályt — igyekszik szembe- állítani. Ezzel a lehető legkényelmesebb megoldással, illetve ennek követ- keztében kialakított nevelési koncepcióval saját érdekeinek v é g r e h a j t á - sához szükséges feladatok „legkényesebb" részétől szabadul meg, hiszen a fennálló helyzetet igazoló elméleteket is megfogalmazzák helyette a „tör- ténelmi értelmiség" vezetői. Ezzel a m a g y a r burzsoázia lemond arról, hogy érdekeinek, pontosabban a termelés magasabb színvonalának megfelelő modern tudományos nevelési rendszer váltsa fel a régi, egyoldalú, h u m a - nisztikus, impraktikus koncepciót. Egyetért azzal, hogy nem tudomá- nyos és gyakorlati szempontból magasabban képzett munkaerő, hanem
„jól nevelt" munkásréteg álljon rendelkezésére.
A fönt említett követelmény nemcsak arról gondoskodik, hogy a tár- sadalmi megosztottságot fenntartsa, h a n e m arról is, hogy a felnövekvő
ifjúságot a hazai imperializmus céljainak és igényeinek megfelelően ne- velje. Az imperializmus nálunk egyébként sem volt kényes természetű.
Minden elméletet elfogadott, amely nem ellene irányult. így k e r ü l h e t e t t sor 1920 u t á n a „keresztény nemzeti eszmény" meghirdetésére és ennek a nevelés központjába való állítására [24]. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy a kereszténység a vakhitet, az engedelmességet, a fegyelmezettséget, a inemzeti pedig az irredentizmust, a sovinizmust és a revansra való felké- szítést szolgálja. A kor vezető kultúrpolitikusainak előadásából vagy tol- lából több ízben is találunk olyan megállapításokat, hogy a világháború után kívánatosnak mutatkozó nemzet-etikai szellemet a ,,keresztény mo- rál" tartalmazza a legnagyobb m é r t é k b e n és a leghatásosabb módon. S hogy mi ez a morál, a r r a egészen pontos választ ad Kornis Gyula, amikor kijelenti, hogy „a következő nemzedéket az önmegtagadás, odaadás, enge- delmesség, fegyelem szelleme hassa át" [25]. Az egyén nem önmagáért van, h a n e m az egyén fölötti nemzetért, s ezért az individualisztikus nevelési eszményt háttérbe kell szorítani, és el kell érni, hogy az egyén a nemzet akaratszervezetébe beilleszkedjék. Ez a tény a nemzet tagjaitól nem több
tudást, hanem feltétlen hitet követel; n e m a napi élet gondjait, problé- máit kell megoldania, hanem arra kell nevelni, hogy a jövőben m a j d jobb lesz.
Lényegében Klebelsberg is ezekben jelöli meg a nevelés célját és fő feladatait. 1928 j a n u á r j á b a n elmondott beszédében kifejti, hogy a neve-
lőmunkának a nacionalista szellemű törekvések mellett az aktivizmust, a munkaszeretetet, az egoisztikus irányzatokkal szemben az altruisztikus ér- zéseket kell ápolnia. Utal arra, hogy a neonacionalizmus szellemében tör- ténő nevelésnek demokratikus jellegűnek kell lennie, melyet úgy értel- mez, hogy az iskolának kell megoldania a társadalmi ellentmondásokból származó ellentéteket. A gazdag ne nézze le a szegényt, a szegény pedig ne gyűlölje a gazdagot, hisz a nemzet minden tagjának, bármely réteghez tartozik is, egységes, közös feladata van: a trianoni igazságtalanság felszá- molásáért folyó küzdelem aktív támogatása. Miután ez a „szebb jövő" ér-
25
dekében a nemzet minden t a g j á n a k kötelessége, a nevelésnek azt kell el- érnie, hogy ebben az alapvető fő feladatban megteremtse az egységes nemzeti közgondolkodást, nemzeti akaratot s a nemzeti jellemvonásokat, vagyis a kijelölt feladat végrehajtásához szükséges pszichikai, fizikai és politikai tényezőket [26], Mindezekből világos, hogy a keresztény nemzeti ]elszó gyakorlati feladatait összefoglaló ,,neonácionalizmus'' az adott idő- szakban teljes egészében megfelel az imperializmus követelményeinek.
Dimitrov írja, hogy az imperializmus a legkülönbözőbb utakon törekszik a fasiszta uralom: a „finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legim- perialistább elemeinek nyílt, terrorista d i k t a t ú r á j a felé [27], Nálunk lé- nyegében a „neonacionalizmus" ideológiája előkészítő szakasza volt a f a - sizmus nyílt jelentkezésének, ez volt az a sajátos forma, amely igen sok alapvető pedagógiai vonatkozásban megfelelt a nagytőke igényeinek.
Törekvések a neonacionalizmus nevelésfilozófiai megalapozására Miután a magyar imperializmus igényeinek megfelelő fő szervezeti formákat, cél- és feladatrendszereket általánosságban megfogalmazták, a közoktatás- és neveléspolitikában, illetve a nevelés gyakorlatában ezek- nek a megvalósítására törekedtek, szükségessé válik mind ennek maga- sabb szintű ideológiai kidolgozása, a szükséges elméleti tételeknek a p e - dagógusokkal és a társadalom valamennyi tagjával való megismertetése.
Az értékelméleti idealizmus, mely a neonacionalizmus kiindulási alapjá- hoz még kielégítő alátámasztást nyújtott, annak kifejlettebb formájához már nem bizonyult elégségesnek, sőt azzal ellentmondásba került. Az ál- talános emberit, illetve az általános értékek primátusát hangoztató, bizo- nyos mértékben liberális értékelmélet ellentmondásba került a neona- cionalizmus által hangoztatott nemzetivel, illetve ennek túlhangsúlyozott, a nevelés céljában, feladataiban és tartalmában egyoldalúan érvényesített követelményével. Ezt az ellentmondást kellett elsősorban feloldani. Nem- csak elméleti, h a n e m propagandisztikus célok is követelték az ellent- mondás feloldását. Már u t a l t u n k arra, hogy még bizonyos jobboldali köz- vélemény is kifogásolta, illetve nem egészen értette a jelszavak és a v a - lóság közötti összefüggéseket. A pedagógusok tömegei v é g r e h a j t j á k ugyan a kormányzat intencióit, de nem, illetve nagy többségükben nem egészen értik a konzervatív jellegű intézkedések és a sokat hangoztatott korsze- rűség közötti összefüggéseket. A pedagógusok nagy részének közönyössé- gét a neonacionalista törekvésekkel szemben jól jellemzi Barankay Lajos, amikor arról beszél, hogy mialatt a pedagógiai élet irányítói és aktív ve- zetői a nemes törekvések ,.egész légióját küldik harcba, hogy egyrészt le- igázzák a kényelmes maradiságot, s másrészt megfelelő ú j utak kijelölé- sével megtörjék a t é v ú t r a vezető világnézeteik erejét, addig — úgy látszik
— ezeknek a nemes törekvéseknek sem az általános erkölcsi nevelés szín- helyein: a családi és t á r s a d a l m i élet közösségeiben, sem az oktatás hiva- talos gócpontjain: a különböző iskolafajok belső szellemiségében nincs meg a termőképes t a l a j u k " [28], Olyan nagy tekintélyű pedagógusok, mint pl. Fináczy Ernő, éppen azért, mert „nemzeti állam" lettünk, kifogásolja
