3. szám
— 222 ——
1935 ami vidékenkint többé vagy kevésbbé, de niinden- Ez a népi határ _ szerző szerint "is —— (136.
hol messze alatta maradt az elvesztett jogosítvá— l.) ,,nemcsak ,hatát", hanem egyszersmind nyílás, nyak és ingatlanok értékének.
Délkeleteurópa kapuja, Magyarország átmenet A anai szemmel nézve különösen figyelemre—
méltó a könyv ama része, mely az őrökvál—tság pénzügyi megoldását s az ősiség megszüntetésének a gazdasági életre gyakorolt hatását, továbbá az egyes vidékeknek és kategóriáknak a generális álltalános rendelkezésekből folyó fokozottabb mérvű károsodását világítja meg. A földtehermentesítés következményeinek elbírálása során a szerző tüze—
tesen rámutat azokra a külső és belső okokra, amelyek birtokrendszeriink gyökeres átalakulásá—
nak előnyeítől sok esetben magukat a felszabadí—
tott jobbágyokat is megfosztották a megfelelő tőke és hitel hiányában a kapitalista termelésre áttérni nem tudó földesurak jelentékeny részét pedig tönkre juttatták.
Statisztikai szempontból a könyvnek az a része legérdekesebb, amelyik az örökváltság előtti és utáni esztendők mezőgazdasági termelési költsé—
geit egymással szembe állítja, azoknak pár év alatt csaknem megnégyszereződését megvilágítja, egyben az ország adóterheinek a teher-rendezéssel össze- függő nagymérvű növekedését 1849—57 közt év- ről—évre részletezi, továbbá a jobbágytelkek 1848 előtti forgalmi értékét jelző s vidékek szerint 900 és 3800 forint közt mozgó, sok vételáradatot közül, amelyek messze meghaladták a jobbágytelkek után kárpótlásként megállapított összeget, amit emellett csak évek mulva kaptak kézhez a földbirtokosok, a névértéknél jóval kisebb értékű kötvények alak- jában.
Sajnálatos az, hogy az alkotmány helyreállí- tása óta a földtehermentesítés lebonyolítását be—
fejező pénzügyi batóságaink pár évvel ezelőtt meg- semmisítették az erre vonatkozó gazdag okmány—
tárt, amiből az örökváltságnak községek és ura—
dalmak szerinti adatait és következményeit is meg lehetett volna állapítani. A szerző érdeme azonban az, hogy nagyobb utánjárással bár, de ezen anyag hiányában is jó, teljes munkát tudott végezni.
B. A. dr.
Die südostdeutsche Votksgrenze. Der Grenz- raum Wien-Pressburg-Radkersburg-Osttirol.
Volk und Reich, Verlag Berlin, 1934. 297 l. —— p.
,,A könyv egy körhöz tartozók közös munká—
jának eredménye" (Bevezetés 8. l.) 13 értekezés 33 térképpel és 174 fényképpel.
Magyar szempontból a legfontosabb Otto Al—
brecht Isbcrt—nek, a berlini egyetem Magyar Inté- zete asszisztel'isének ,,1)er (1eutsch—magyarische Grcnz-
raumű c. tanulmánya (136—168. l.).
,,Nem
minden nyelvlratár jelent oly sokat, mint ez itt, a pozsonyi és szentgotthárdi két hármas nép—
összeszögelléas (Dreivölkereoken) között."
(Zwisehenglied) a Balkán felé, a magyar tér körül tömörülnek a délkeleti német népcsoportok, a Duna mentén áramlottak le a telepesek a Fekete—tengerig, itt ér el a német lSZ'eliC'nlhálÓZ'tlt (Kulturvert'lechltung) Törökországizg."
Módszelrben Balogh Pált követi lsbert, ha itt nem hivatkozik is rá, mint szakkörökben közismert tudori értekezésében?)
,,A népi határ nem egy vonal, hanem tulajdon- képen kellő, mely a két zárt nyelvterület szélső községeit köti össze. Ha vegyes lakosságú öv esik kÖZÓjütk, az elkülönítve vizsgálandó." (157. l.).
A magyar nyelvhatárt majdnem teljesen egye- zően vonja meg (139. l.) Balogh térképe—vet,?) s csupán a magyar nyelvsziget-es'k közül felejti ki Pusztaislomorját, A németet azonban —— különösen Felsőpulya körül —— lényegesen visszahúzza nyugat felé. így lsbert térképéből még jobban kidombo—
rodnak a kevert népességű területek és az, hogy ,,a horvátok jórésze a magyar és a német nyelv—
határ közé van beékelve s éppen olyan joggal lelhe- tett volna őket Magyarországnál hagyni, mint ami- lyen joggal a németnyelvű Ausztriához csatolták."3)
Ezt különben lsbert a maga részéről is meg—
erősiti (164. l.):
,,Kőszegtől északkeletre, valamint liohonctól
délnyugatra egy—egy horvát nyelvsziget nyúlik be Burgenland belsejéből a magyar előtérbe (a felső pulyai és az ,alsó horvátok-é). Daduruch ist es hier zu Grenzirrtiimer gekomnien," Habár szerinte ,,den
Ansallz einer gesolilosseuen Siedlnngsfront bringt ors-t das magyarísche llinterland."
Hal: városias gőcpontot (Pozsony, Moson, Ma—
gyaróvár, Sopron, Kőszeg és Szentgotthárd) népi szempontb'ól vitásnak tekint lsbert:
1) Das südwesll—iche ungarische Mittelge'rbirge, Bau-ernsiedlung und Deutschtnm: Deutsclhe Hefte für Volks— und Kuulturbodenforschungl Abhlandlun—
gen Nr. 1. Langesalza—Berlin————Leipzig. 1931. 65.1ap.
?) ,,Nyelvhatárok és nyelvszigetek tul a Dir nán." XVll. melléklet ,,A népl'ajok Magyaronszágon"
cimű köteltréhez, mely 1902—ben jelent meg Buda- pesten, de még az 1890. évi népszámlálás adatai alapján készült.
3) Kovács Alajos (IV.: ,,Az Ausztriához csatolt
nyugatmagyarországi terület fontosabb adatai". Az 1920. évi népszámlálás első részének általános je—
lentése 19*. 1. (Magy. Stat. Közlemények. Új Soro—
zat 69. kötet.) V. ö. Traeger Ernő: ,,Az elszakított nyugati részek." (Magyar Szemle. 1928. októberi szám 183. lap.)
3. szánL
—223— 1935
,,Das ist einmal die Versehiebung in den grossen Ortschaften, die diesen Grenzstrich als alte deutsche Stadtsiedlung markieren und in denen die unga—
rische Statistik von (lem Au—genbtlick an, wo die Muttenspraehenzáhlung sie g—emeindeweise angibt, auch den bekannten stlarken Zuwaohs an Magya-
ren bringt." (158. l.). *
Pozsony és Kismarton adatait még csak 1921, illetőleg 1923—ig adja meg, s hozzá mindkét városra nézve tévesen.
A Tótfö'ld területén 1919 augusztus 20—án tar- tott rendkívüli népszámlálás mutat lni Pozsonyban 24.126 magyarul) míg az 1921 február 15-én foga- natosított első általános, a cseh—tót köztársaság egész területére kiterjedő népszámlálás már csak 22.395 magyart ismer el ott, köztük 1.664 ,,külföl- arra?) (Az ezek levonásával maradó 20.731 cseh- tót állampolgárságú magyar számát pedig az 1930.
évi népszámlálás 18,890—re szorítja le.)3)
Kismarton polgári népessége közt az 1880—i népszámlálás 231 magyart és 2.418 németet talált.
Az Isbert által megadott 199 és 1.774—es szám a kismartoni néptömöriiléshez (agglomerntio) tartozó Fellsökismartonhegy és Kis—
martonváralja községek anyanyelvi adatainak ötsz- Alsókismartonhegy,
szegte el beszélni nem tudók nélkül?) Bizonyára úgy vélte, hogy maga Kismarton áll ebből a három városrészből.
1910-ben — a 122 katonát (41 magyar, 47 né- met, 34 más anyanyelvű) is beleszámítva —— 834 magyar állott 2.074 némettel szemben. Isbert sze—
rint 472, illetve 1.325. Ez ismét a három szomszé—
dos község adata, de ráadásul a magyarokat hibá—
san Összegelve. Az 1923—ban tartott első osztrák népszámlálás itt — a hozzácsatolt Kismartonvár—
aljával (1910-ben 65 magyar, 91 német) együtt M—
266 magyar nemzetiségű lakost vett számbaf) Isbert azonban Kismartonváralja helyett most im- már Kishől'ílány es Lajtaszcntgyörgy magyarjait
1) ,,Soznam miest na Slov—ensku". 17. l.
2) ,,Volkszá'hlung in der Cechoslovakischen Republik vom 15. F—ebrua'r 1921." I. Teil. (Ceeho—
slovalciso'he Statistik-Band 9., 35. és 79. l.)
3) N—arodnost' Cst. statnych prislusnikov a poőet eudzincov v jednotlivich obciaoh Slovenska podlla séilania lludu z r. 1930. (Mimoriadne Zpravy stat- neho uradu statistiokého Repubrliky Ceskosllovenskej
1933. évf. 18—20. sz. 132. l.)
4*) 1880—as népszámlálási kiadvány II, köt. 240. .1 1880-ben külön mutatták ki a beszélni nem tudó kisdedeket és némák—at. Csak tíz évvel később, utólag osztották fel ezeket aranyosan az egyes nemzetiségek közt, hogy az 1880. évi felvétel ered—
ményét a következö népszámlálás anyanyelvi ada- taival teljesen összehasonlíthah'wá tegyék.
5) Ortsverzeichnis des Burgenlandes. Bearbeitet auf Grund der Ergebnisse der Volkszáhlung vom 7. Márz 1923. Her—ausgegeben vom Bundesamt für Statistik. Zweite, erweiterte Auflag—e, Wien. 1925.
15. 1
vonja össze a két Kis—martorrhegyévol s így csupán 144-et ismer el, habár a hivatalos osztrak forrás—
munka alig néhány sorral feljebb közli Kismarton város adatait és hivatkozik (159. ]) vitéz Nagy Iván dr.: ,,Nyugatmagyatrország Ausztriában" xc.
tanulmányáraf) mely (666, l.) ugyancsak 834, illetve 266—nak adja meg (helyesen) a magyarság 1910.
és 1923. évi számát Kismartonban?)
Hol maradt a híres német alaposság?
A könyvismertetés-ek szűkre szabott tere, saj—
nos, nem engedi, hogy tételről—tételre tovább allen—
őrizzük lsbert számításait s az azokra felépített politika—i következtetések pedig még kevésbbé mér- legelhetők e szakfolyóirat hasábjain, bármily tanul- ságos lenne ez. így csak még egy jellemző tévedést ragadunk ki a tanulmány végéből (168. l.):
,,... das magyarisehe llint—erland, die Raabau,
ein heute besonuders reiner und gesunder Volks- boden, vielleich überh—aupt der beste von Rumpf—
ungarn, mit viel Bevölkerungsüberschluss. Die Ex- pansion nach Ödenbnrg jedoch ist nicht von hier ausgegangen, sondern ein reiner Oberschichtsrvor- gang, innerhalb der stádtischen Gesellschaft von oben nach unten erfolgt, nnr mit begrenzter VVirk—
samkeit . . ."
E tekintetben lsberttel szemben Tllíl'ríng Gusz—
táv dr. a Város nagy szülöttének tanulmányára3) utalunk:
,,Ha már most a magyarok és németek szá- zalékos arányát nézzük, egyrészt a helybeli szüle- tésűek, másrészt a bevándoroltak között, végül pe—
dig a kettő összet'og—lalz'isával az összes népesség- ben, úgy a következö eredményre jutunk:
Magyar Német
a helybeli születésűek között 1910 1990 1910 1920
volt . . . . . . . . . . 282 837 709 65'7 a bevándoroltak között volt . 612 653 300 284 az összes népességben volt . 442 487 51'1 480
li számok világosan mutatják, hogy a magyar elem térfoglalása túlnyomó részben magyarság beözönléséből ered; e nélkül Sopron városa még ma is csak harmadrészben volna magyar, holott a bevándorlás a magyarságot már 1920—ban majd- nem ötven százalékig növelte. A magyarságnak az utolsó évtizedben bekövetkezett újabb rohamos nö—
tényezőkre
vissza, melyeket a megszállott vidékekről kiűzött
veked ése ugyanezekre a vezethető
magyarok betelepedése is erősített. A németség fel—
tűnő csökkenése egyrészt a német bevándorlásnak 1) Magyar Kisebbség 1931. évi 17. és 18. sz.
?) Az 1934. március 22-i legújabb osztrák nép- számlálás —— a ,,IIétfő" c. sopr'on—kismartoni ujság közlése szerint —— Kismartonban állítólag mind—
össze 137 magyart talált. (STUD — Statisztikai Tudósító — 1934 május 4—i sz.) '
3) Sopron népességének fejlődése és össze—
tétele. (Magyar Stat. Szemle 1931 májusi szám.
407—453. 1.)
3. szám.
—-224—-— 1935
már a fentebb közölt adatokból kiderülö apadásá- ban (arányszámuk a bevándorlók között 32'0-ról 28'4-1'e szállt talá) találja okát, másnészt nem vé- lünk csalódni, ha azt hisszük, hogy ez apadásban a hazafias németségnek bizonyos túlzó németnem- zeti agitációk ellen való tiltakozását is felismer—
hetjük."
*
Isbert tanulmányán kivlil csupán Franz Riedl:
,,Die Kroatensicdlung in Österreich" c. értekezésé- ről, mely az előbbit nyomon követi a kötetben (169——177. 1.) kell még röviden megemlékeznünk.
Ennek utolsó fejezete: ,,Die burgenlá'ndíschen Kroaten." (175. 1.)
,,Nach der Vozlkszz'ihlung vom 7. Már-z 1923 leben im Burgenland 42.345 Kroaten, das sind 18.
v. H. der Gesamlthevölkerun—g. Da viaele burgon—
lá—ndische Kroaten um der Arbeit willen nach Wien und auch nach Amerika auswamlern, aber spáter wieder heimkehren, ist die Zahl der Volksgruppe in Wahrheit etwas grösselr, um 55.000 See'len. Der bu'rgenlándiaschen kroattischen Volksgrupxpe gesellen sich noch 14.000 in 20 Orten an der ürsterreidiischen Grenze in Ungarn lebende Kroaten hinzu."
Ez is az előbbihez hasonló módszerrel kihozott jtúflbecslés, hiszen a horvát anyanyelvűek száma Moson, Sopron és Vas vármegyék nekünk meg- hagyott rószóben (s Sopron vt'trosáhán az 1930. évi népszámlálás szerint csupán 10.771-et
1920—ban is csak 12.401 volt.
Annál meglepőbb, hogy az Ausztriához csatolt nyuglatmalgyarországi területek magyarságánál — ugyancsak az 1023-es osztrák népszámlálásra hi—
vatkozva —— már éppen az ellenkező irányú hibába esik Riedl (170. l.): ,,Unhedeutend ist die magya—
rische Volklsgruppe des Burgenlandes mit insgesamt 13.979 Seelen, diavon 0.600 öslerreichische Staats—
bürger." —— Úgy látszik, Riedl még szerzőtársai munkájával sem hasonlította össze a saját adatait, hiszen Isbert alig néhány oldallal előbb (150. l.) írja vitéz Nagy Iván dr. tanulmányával kapcsolat—
ban, hogy a legutolsó, 1920-as magyar népszámlá- lás közel 25.000 magyart mutatott ki, amiből az első osztrák népszámlálás szerint csak 15.000 ma- radt, köztük mintegy 5.000 külföldi. A már említett hivatalos osztrák ,,Ortsverzeichnis des Burgenlan—
des" szerint pedig (2. lap) 14.929 magyar közül 10.563 osztrák állampolgár és 4.366 ,,idegen" (a 42.010 horvát közül mindössze 254 a külföldiek száma).1)
Komoly tudósoktól gondosabb munkát várunk!
tett ki s
1) ,,Az 1934 március 22—i népszámlálás szerint:
összes lakosság 299303; ebből német 241326 (80'6
%), horvát 40.500 (13'5%.), magyar 10.442 (3'5%), cigány 6.452." (vitéz Nagy Iván dr.: Öt világrész magyarsága. Magyar Szemle Kincsestára 1. sz. Bu- dapest. 1935, 76. tap.)
Téves Riedllnek az az állítása is, hogy ,,das Schxu'lwesen wurde erst in österreiohischer Zeit den Bedürat'nissen der kroatiusohen Volksgruppe gemiiss eingeríoht—etu. (177, 1.)
Erről már az átadás előtt gondoskodtak a ma—
gyar kormányokÁ) Viszont Riedl adatai is bizonyít—
ják, hogy a régi Ausztriában teljesen elnémetesí- tették a horvátokat, míg Magyarországon meg—őrizt- ték nyelvüket. De Riedl közelebbi adatokkal is szolgál a horvát kisebbség iskolaügye'nek ,,osztrák"
megoldásáról:
,,1922 ordnrete die burgenlandlisohe Landes—
regierung (lie Einfiihrung der kroatischen Sprache im Schulunterrioht lan allen Orten, die es würnschen, an und verordnete zugleitoh, dass deutsch an diesen Schulen als Fromdspraohe mit wöohentlich flinf Stunden gelehrt werden müsse. Seitdem ist im 36 Schule-n die Unterrichtsspraohe kroatisch, in sechs Sohulevn vormittag deutsch, nachimiattlag kroatisch, in drei Schulen sind wöchentlioh mehrere Stunden kroatisch, in acht kroatisehewn Gemeinden wird der Unterrioht über VVunsch der Bevöllkerung nur in deutscher Sprache ertei—lt."
Ime a lakosság kívánságainak tekintetbevétele Csonka—Magyarországhoz hasonlóan itt is az iskola—
típusok vá—ltozatos sorát hozta létre, melyből leg—
érdekesebb, hogy a kisebbségek egy része —— állí—
tólag minden külső nyomás nélkül m— önszántából teljesen visszautasítja anyanyelvének oktatását. A magyar viszonyok megítélésénél is legyenek a né- metek tekintettel erre a sajátságos jelenségre.
Molnár Endre.
Dr. K. Czabam'a: Die unehelichen Geburten.
Stattstische Untersuchung über die unehelichen Geburten in Kölner Anstalten von 19.0—1932.
]. P. Bachem, Köln, 1934. VII 4—524— Xl l. -—- p.
A háború utáni Németország egyik legégetőbb problémája, a születések katasztrofális csökkenése fokozott mértékben fordította a közvélemény fi—
gyelmét a népi erő nlegújhodásának minden lehet- seges forrása felé. A már könyvtárra menő iroda—
lomban is figyelemreméltó Czahania tanulmánya, amely a törvénytelen születések kérdését Vizsgálja a kölni szülőotthonok statisztikai adatai alapján.
A munka elsö fejezeteiben rövid történeti visz—
szapillantást vet a törvénytelen szülöttek és any—
juk jogi helyzetére, majd a mult század Német—
országának a törvénytelen szülöttek védelmét célzó hatósági intézkedéseit ismerteti tömör összefogta láshan.
A kölni szülőotthonok aktaanyagát 1920—tól 1931—ig dolgozza fel, összesen 10.047 esetet. Néhány
1) L. pl. a Friedrich-kormány 1919. évi aug.
21—én kiadott 4.044. M. E. sz. rendeletét, ,,a nem-
zeti kisebbségek egyenjogúságát—ól." Magyarországi Rendeletek Tára. 1919. évf. 659. l,
