Hévey László dr.: Ahol nincs nagybirtok

9. szám

Hévey László dr.: Ahol nincs nagybirtok.

Dr Ladislas Héuey: Lá oü il n'y a pas de grandes propriéte's.

Budapest, 1939. 108 l. -— p.

Franciaországot, ahol a nagybirtokokat a for—

radalom 150 évvel ezelőtt egy csapásra megszün—

tette, a földkérdéssel foglalkozók legnagyobb része a kis- és középbirtokok ideális földjének tartja.

Ennek a felfogásnak a tarthatatlanságát igazolja Hévey László dr. e monográfiájában, mely a franciaországi ősforrások adataira támaszkodva a tudományos kutatás módszerével tárja fel a francia forradalom radikális birtokpolitikájának súlyos következményeit.

Szerző a francia agrár- és falupolitikai élet nagy kérdéseinek vizsgálatát a messzi multba vetett kutató pillantással kezdi. Tekintete a feudalizmus korának birtokviszonyait méri fel először, majd a forradalom okozta új birtokrend felé fordul, mely a régi birtokrendtől már alapjaiban is erősen kii- lönbözik. A forradalom ugyanis földig lerombolta a feudális világ maradványait. A parasztság a forra- dalom következtében elvileg felszabadult, de gya—

korlatilag a hűbéri kötelezettségekn-él sokkal súlyo—

sabb terhek nehezedtek rá. A lebontott nagybirtok legtöbb helyen a falu népe helyett spekulánsok ke- zébe került, a megszűnt uradalmak kenyértelenné vált mezőgazdasági munkássága pedig a városokba tódult. A termeléspolitika gerincévé tett kis— és középbirtokok hamarosan önellátó gazdaságokká devalválódtak s mint ilyenek a piacra történő ter- melés szempontjából többé számításba alig jöhet- tek. Változás állt be ugyanakkor a falusi társada—

lom osztálytagozódásában is, minthogy megélhetés híján az iparosság elvándorolt s a falu domináns népe a kis- és középbirtokos parasztság maradt.

Az ilymódon uniformizálódott falusi lakosság köré—

ben csakhamar elterjedt a születések korlátozása, melynek hatásaként a falvak jelentős része elnép- telenedett. Míg a falu lakóinak százalékaránya az összes népességhez viszonyitva 1846—ban 75'6% és 1906—ban 57'9% volt, addig 1926-ban már csak 50'9%-ot tett ki. Az új birtoktagozó'dás az egyke népromboló szokásának kitermelésén felül az or—

szág mezőgazdasági terményekkel való ellátása terén is súlyos helyzetet teremtett, úgyhogy Francia—

ország a mezőgazdasági termények nagymérvű be—

hozatalára szorult.

Kutatása tárgyát a szerző sok oldalról és nagy körültekintéssel közeliti meg. A népsűrűsrégi adato- kat összeveti a birtokrenvdre vonatkozó adatokkal s arra az eredményre jut, hogy a fejlődés az ország gyéren lakott tájain mindinkább a középbirtok meg- erősödése felé tendál. Statisztikai adatai révén elébe tárul az egyke forrásvidékének — a közép Garonne- menti megyék falvainak —— gyors ütemű elnéptele—

nedése, az iparos- és kereskedőrétegnek a megélhe—

—- 646— 1941

tést jobban biztositó vidékekre történö elvándor—

lása, valamint a magának .élő és zárkózottá vált nép fokozatos visszafejlődése. Látja, hogy az elvándor—

lás és a születések csökkenése által okozott népe- sedési vacuum csak kis részben pótolható az ország;

sűrűbben lakott tájairól s hogy az állam minden, szociálpolitikai orvosszere is a születéskorlátozások megakadályozására gyengének bizonyul.

A születéskorlátozásoknak —— a francia agrár—

demológia művelőinek újabb kutatásai szerint ——

volt még egy igen számottevő oka, éspedig a Code Civil—ben lefektetett francia örökjogrendszer. A.

szerző ismerteti a francia öröklési jog kialakulásá- nak körülményeit és a születéskorlátozásokra gya—

korolt hatását. Bemutatja, hogy a. régi törzsörök—

lési rendszert felváltó, a forradalmi szellem által életrekeltett örökjog —— mely az egyenlő örökosz—

tály elv—én nyugszik -—— mint kényszeríti rá a birtok—

elaprózódás rémétől menekülő franc—ia földbirtokos;

népet az egykére.

Leírja a szerző, hogy a kisbirtokosság indi—

vidualista lelki alkatánál fogva egészen önző mó—

don rendezkedik be, csupán önellátásra termel,,

bérmunkást nem alkalmaz s nagy területeket feles!

legesen míveletlenül hagy. Ennek azután az a követ—

kezménye, hogy az agrártermelés erősen csökkenni kezd. Az 1909—1913. években a hektáronkinti ter—

mésátlagok búzából, zabból és burgonyából egyes európai államokban a következők voltak: Francia—

országban 13 (;, 13 (; és 83 (1; Angliában 21 (1, 17 c;

_és 146 g; Németországban 21 g, 19 (; és 137 g; Bel—

giumban 24 (1, 28 (1 és —; Hollandiában 24 g, 28 (;

és 143 (1. Ezek a számok azt mutatják, hogy a francia mezőgazdálkodás fejlődése más európai államokéval szemben igen elmaradt s a szükséglet fedezésére az ország belső agrártermelése már nem elegendő.

Az elnéptelenedett francia mezőgazdaságban hosszú idő óta tág tere lett volna a telepítésnek s ezzel a fentvázolt fejlemények megakadályozásának.

A francia indusztriált—merkantíl államvezetés azon—

ban, néhány sikertelen kísérlettől eltekintve, ezt át lehetőséget is elmulasztotta. A szerző ezután részle- tes tájékoztatást ad a francia telepítési kísérletek—

ről, különösen a breton és flamand parasztokkal megkísérelt akciókról. Az elnéptelenedés folytán a francia mezőgazdaság rákényszerült arra, hogy a külföldről sűrűn özönlő bevándorlókat befogadja.

Franciaország lakosságának 1911-ben 2'8%-a. 1921—

ben 3'98%—a, 1926-ban pedig 6'2'%—a volt már kül—

földi. Az összes bevándorlóknak mintegy 25%—a helyezkedett el a mezőgazdaságban. A bevándorlás- ügyi politika céljául tűzte ki, hogy folyamatosan helyre pótolja azt a hiányt, amely munkaerőben jelentkezett, továbbá, hogy állandó lakhelyhez való juttatás útján az asszímilálódásra alkalmasabbá tegye a bevándorolt külföldieket. A könyv utolsó

9. szám

— 647 — 1941

része ezzel kapcsolatban az olaszok, spanyolok, bel—

gák, lengyelek és svájciak bevándorlásának a tör- ténetét s a bevándorlók helyzetének ismertetését

tartalmazza. D. G. dr.

Czaích Endre Károly: A villamosság a mező—

gazdasági többtermelés szolgálatában.

André-Charles Czaich: L'électrícite' au service de la surproduction agricole.

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület kiadása.

Publté par la Société Hongroise dlElectro—technigue.

Budapest, 1941. 97 l. —— p.

Mezőgazdaságunk korszerű fejlesztése kétség- telenül a technikai lehetőségek kihasználásával függ össze. A technika vívmányainak a mezőgazdaság által való legcélszerűbb és legeredményesebb fel—

használása pedig feltétlenül az clektrifikáció útján valósítható meg.

E könyv, ha nem is kimerítően, de a honi viszo—

nyok figyelembevétele'vel meglehetős részletességgel azt mutatja be, milyen tág tere van a mezőgazda—

ságban a villamosság alkalmazásának nemcsak a többtermelés, hanem éppen az ennek eléréséhez elv engedhetetlenül szükséges kultúrszint megteremté—

sének érdekében is. Mert csupán a villamosság szé- leskörű felhasználása teszi lehetővé a mezőgazdá—

nak a nehéz munkától való szabadulását s így az emberibb életet, ami pedig alapja szellemi szín- vonala emelésének.

Először is az áramszolgáltató intézmény, ille- tőleg vállalat szemszögéből vizsgálja a kérdést és különféle típusú áramszolgáltató vállalat terhelési adatai alapján arra a megállapításra jut, hogy az áramtermelő vállalatoknak is fontos érdekük fűző- dik éppen termelőképességük egyenletesebb kihasz—

nálása érdekében ahhoz, hogy a nappali terhelési hiányt a mezőgazdaságnak fogyasztóul való meg- nyerésével pótolni tudják. A továbbiakban sorra—

veszi a villamosságnak a mezőgazdaság által való felhasználási módjait és lehetőségét. Érdekes sta- tisztikai adatokkal és példákkal bizonyítja, milyen előnyöket nyujt a villamos világítás és fűtés mind az állattenyésztésben, mind a növénytermelésben,

miként és főleg milyen eredménnyel lehet a villa- mosságot felhasználni az ivó és gazdasági vízellátás kérdésének megoldásánál, továbbá, hogy a kisebb és nagyobb gazdasági gépek hajtatására és működ- tetésére mennyire gazdaságos a villamosenergia fel- használása, végül pedig felhivja a figyelmet a házi—

ipar némely ágának villamosításával járó kedvező lehetőségekre.

Befejezésül hazánk mezőgazdasági villamosítá- sának elmaradottságát és az e téren kétségtelenül tapasztalható mulasztások pótlásának jelentőségét tárgyalja.

Az érdemes munkát vitéz Bonczos Miklós dr.

bevezetőnek is beillő előszava ajánlja az érdekelt magyar közönség érdeklődésébe. G. G. dr.

A M. kir. Központi Statisztikai Hivatal könyvtárába érkezett munkák.

Ouvmges arrivés á la bibliothégue de l'Of'fice Central Royal Hongrois de Statistigue.

Nemzetközi vonatkozású művek és elméleti munkák. (Publications diinte'rét international ou de théorie générale.) —— Die Stödtestatistik in einigen Lííndern Europas. Artikelreihe. I. 92 1. Budapest.

1941. (Veröftentlichungen der Ungarischen Statis—

tisohen Gesellschaft. 15.)

Abel, Dr. Wilhelm: Agrarkrisen und Agrarlcon- junktur in Mitteleuropa nem 13. bis zum 19. Jahr—

hundert. 179 l. Berlin. 1935.

Altman, Hans: Die Zusammenarbeii des Lufi-u verkelzrs mit anderen Verkehrszweigen. 351 l. Ber- lin. 1939. (Neue deutsche Forschungen.)

Banse, Dr. K.: Organisation und Metlioden der betriebswirtschaftlichen Statistik. 271 l. Berlin, 1929.

*(Bücherei für Industrie und Handel.)

Brunner, H.: Das Deutschtum in Siidosteuropa.

57 ]. Leipzig. 1940. (Bausteine für Geschichtsunter—

rieht und nationalpolitische Sohulung.)

Busch—Zantner, Dr. Richard: Agrarverfassung, Gesellschaft und Siedlung in Südosteuropa. Unter besonderer Berűcksichtígung der Türkenzeit. VlII % 158 ]. Leipzig. 1938. (Beiliefte zur Leipziger Viertel- jahrsschrift für Sürdosteuropa. 3.)

Croll, Dr. Walther: Aussenhandel im Kriege.

99 l. Leipzig. 1940.

Czuber, Emanuel: Die statistíschen Forschungs- methoden. 3. kiad. Hrsg. von F. Burkhardt. XVI el-

330 l. YVien. 1938.

Dornedden, Dr. Hans: Einfühtung in die Medi- zinalstaiistik. 53 ]. Leipzig. 1936. (Staatsmedizi—

nische Abhandlungen. 11.)

Dörge, Dr. Karl: Wahrscheinlichkeitsrechnung für Nichtmailiemotiker. Unter Mitwirkung von Hans Klein. 113 l. Berlin. 1939.

Eckert-Greifendorff, Max: Kartographie. Ihre Aufgaben und Bedeutung für die Kultur der Gegen—

watt. Vll % 437 ]. Berlin. 1939.

Gini, Dr. Corrado: Die Probleme der inter- nationalen Beuölkerungs— und Rohstoffverteilung.

28 1. Jena. 1937. (Kieler Vortráge. 49.)

Günther, Dr. Hans F. K.: Die Verstá'dterung.

Ilzre Gefahrer. für Volk und Staat vom Standpunkte der Lebensforschung und der Gesellscha/tswissen- schaft. 54 l. Leipzig. 1938.

Haufe, Dr. Helmut: Deutsches Volkstam in der Bevölkerungseniwicklung des östlichen Mitteleuropa.

61 ]. Berlin, 1935. (Schriften zur Volkswissensohaft.) Hausteín, Emil: Der Klassenkampf als wiri- schaítliches und socialpolitisches Problem. (Lehr—