A Magyar Statisztikai Társaság működése

1925 -— 515 — ^{11—12. szám.}

Ha visszaemlékezünk azokra az igazán szép eredményekre, melyeket Kőrösinek egy félszázaddal ezelőtt, igaz ugyan, hogy csak a városok igen korlátolt számára vonatkozólag sikerült elérnie, ha tekintetbe vesszük az 1913—ban bemutatott s ugyancsak aránylag szűk területre szorítkozó csonkaévkönyv dús .adattömegét s ezzel szembeállítják a jelen- legi eredményeket, úgy önkénytelenül tölve- tődik az a gondolat, vajjon nem lenne-e cél—

szerü a nagyvárosok adatgyűjtésébe bizonyos kategorizálást belevinni. A minden tekintet- ben teljességre való törekvés ugyanis szük—

ségképen az igények túlságos leszállítására vezet. Miként a tapasztalat mutatja, a teljes- ség még a nekünk legegyszerűbbeknek látszó kérdésekben is bajosan érhető el7 s talán a nagyvárosok statisztikájában nem is bír ab—

szolút értékkel.

Az igények leszállításának előnytelen vol- tát látjuk. hogy csak egy példát említsek, a népesség műveltségi fokát tudakolő kérdésnél,—

mely megelégszik az írni—olvasni tudók szá- mával. Ez adat egyes exotikus államokban talán szolgálni fog kurióznmokkal, de a nagy- városok jelentékeny s a nemzetközi össze- hasonlítás szempontjából fontos része, a mű- veltség e minimális fokát tekintve., bizonyára már csaknem telítettnek mondható. Amint hogy számos államban sem bír e kérdés kutatása ma már jelentőséggel s a kultúra haladásá—

val előreláthatólag fokozatosan lekerül a napi- rendről. A tanrendszerek különbözősége da- cára is talán lehetséges lenne a nagyvárosok egy oly számottevő csoportjáról, melyek kul—

túrájának összehasonlítása tanulságos és gya- korlatilag is fontos, a magasabb műveltség fokára vonatkozó, vagy akár iskolastatisztikai adatokat összegyüjteni.

Célszerűnek látnám azért, ha az összes adatgyüjtésbe bevont városok aszerint, hogy az adatszolgáltatás kisebb vagy nagyobb fo- kának tudnak megfelelni, bizonyos kateé góriákba osztatnának s mindegyik kategória

részére fokozatosan bővülő kérdőív állapít—

tatnék meg. Felvethető ezzel szemben, hogy a bizonyos irányban csak kezdetleges ada- tokkal rendelkező városok statisztikája más téren igen részletes adatokkal tudna szolgálni, mely utóbbi adatok a javasolt rendszer mel- lett nem volnának figyelembe vehetők. Ezzel szemben áll azonban a statisztikának az a tapasztalata, hogy az eredményes adatgyűjtés egyik fontos kelléke, hogy az adatszolgáltató

a hozzáintézett kérdésekre válaszolni tudjon,

kolt kategórizálással. Itt is számos esetben felmerül annak a lehetősége, hogy a kez—

detlegesebb kategóriába osztott adatszolgál—

tató részletesebb adatokkal szolgálhatna egyik vagy másik irányban, mégis az adatszolgál—

tatók egész tömege készségének biztosítása és könnyebbsége kedvéért lemondunk a szórvá—

nyos sikerrel kecsegtető, túlrészletes kérdé—

sek főlvetéséről.

A Nemzetközi Statisztikai Intézet egyéb- ként, mely vita nélkül hagyta jóvá a bizottság által bemutatott tervezetet, szokatlanul hosszú időt szentelt az évkönyv kiadási költségei fedezésének megbeszélésére. Végül is a bi—

zottságra és a Nemzetközi Intézet állandó irodájának igazgatójára bízta, hogy közösen állapodjanak meg azokban a módozatokban, amelyek mellett az egyes városok a költsé—

gekhez való hozzájárulásra fölhivatnának.

Reméljük, hogy ez a nagy óvatosság, amely—

lyel az Intézet a városok anyagi hozzájáru—

lásának kényes kérdését kezeli, nem fogja befolyásolnia nagyszabású munka sikerét.

A nagyvárosok évkönyvének szerkesztési munkálatait egyébként továbbra is Thirring Gusztáv végzi, akinek e megbizatása révén a magyar fővár0s a nemzetközi statisztika egy fontos gócpontjává vált.

Dobrovits Sándor dr.

(Folyt. köv. — A suivre.)

il——Ai2. szánL 516 —— 1925

A Magyar Statisztikai Társaság működése.

Aetivite' de la Société Hongroise de Statistigue.

Résume'. A la séance de lecture tenue, le 28 novembre 1925, sous la présidence de Ji.

Gustaire Thirring, M. André Balogh, membre ordinaire, a prononcé, sons le titre de La guestz'on des domestillues, son discours d'inauguration.

ll exposait gue le nombre des domestigues gut avait diminué des entre 18.90 et 1910 en Hei'igrie, de'erut encore davantage a partir de 1911 et surtout pendant la guerre, de sorte gunin mangue sensible de domestigues s7est produit. Én 1890, il y aeait, en Hongrie, 358 000 domestigues; et- tandis (]ue jusgu'en 1910 le nombre de la population s'est aeeru de 1.0'70/0, ee/ui des domestigues n7a augmente' gue de 2376. Dans le territoire aetuel de la Hongrie, le nombre des domestigues e'tait en 1910, 192000; des 1920, il y amit 18 90/0 de moins de domestigues. Ce de'eroissement e'tait do it l'émigration, a la baisse du train de vie de la elasse moi/enne. ainsi gu'au fait ga"une partie des bonnes s'e'lait enoage'e dans d'autres branehes de profession. et prin—

cipalement, dans des 'nsines. Cependant, illapres les données du bin-(au de placement de l'Etat, le nombre des femmes se lie-rant a des travaux de ménage s'est aecru en 1924 et en 1.925, (luoigue la proportion guelles avaient dans l'ensemble de la population, soit 1'10/0, soit restée au clessous de celle de 1910 et et de 1900 (2'2"/,,, respectinement 2'4.)

Le con/érencier a ensuite mis en lumiere le cöté social de la guestion, c'est-a-dire, les relations entre les employeurs et les doinestigues, en faisant plusieurs propositions pratigues susceptibles de rétablir les in'imes relations gui existérent jadis entre les patrons et les domestigues. Pour cela, il faudrait établir un eadastre de domesigues; limiter, au point de vue de l'hygiéne et de la morale publigues, le droit a avoir des domestigues; établir la 'catégorie des personnes pounant étre employées.

On devrait. en outre, faire préalablement examiner, par un médecin assermenté. l7état de santé des domestigues; eréer des écoles et des homes de domestigues et réglementre les jours de sortie. Avant tout, il ]audrait supp- rimer les bureauoe de placements privés établis dans un but lucratif. Le placement de domestigues detrait se faire par les autorités;

a cet effet, il faudrait augmenter dúment le nombre oles bureaua: publies de placement.

Ala se'anee, tenue le 15 décembre, sous la présidence de M. Gustave Thirrmg, 111.

le eonseiller de section ministériel Alexandre

de Dobrovz'ts, seerétaire de la Société Hon—

groise de Slatistigue, a _prononcé son discours de réception, traitant des Proble'mes de la stati'stígue internationale ,

Il a fait ressortir gue, dans la statistigue' internationale, tes differences de nature et de culture existant entre les Etats mettent des obstacles insurmontables a la rigoureuse uni—

fication des données. Toutefois, par les me'—

tbodes de l'Institut international de Statisti- ene, la possibilitá de faire des eomparaisons peut, meine sans une entiere unifieation, etre assure'e dans une grande mesure. [Napres le con/e'reneier, pour arrivcr plus facilement a ce but, it seiait soullaitable gu'apres elzague session, lllnstitut priát, par un guestionnaire circulaire, les Etats de se prononcer au sujet de liapplication des resolutions, et gael eom—

muniguát ensuite a clzague État, les réponses ainsi recueillies, et c'laborées d'une faeon syste'matigue. Il parait desirable, en outre, gne le bureau permanent de l'lnstitut soit ——

sur-tout ír, chogue reforme de recueillement de données — rég/ulieren'zent informe par les Etats, dans guelle mesure les points de rue de la statistigue internationale se [irent i'aloir dans les relévements de documents effectués par eux. Guelgue limite gue soit le temps de

travail des sessions de t'lnslilut, on ne te

perdrait pas en pain si Kon rei'isait, sur la base des matériaua: ainsi réunis, et a la lumiere d'un rapport offrant un resume et une vue d'ensemble approprie's, les resolutions antérieures de t'Institut.

Des nombreua; problemes traite's a la ses- sion de Rome, tenue en octobre dernier, de Plnstitat International de Statistigue, le con- fe'rencier a fait eonnaitre ceux relatifs au elassement des industries et a l'annuaire statistigue des grandes villes. .Vous publions, in ertenso, dans ce numero, ce passage de sa conference,

JIM. Theodore Saile, membre ordinaire, et Aloyse Kovács, president de la section. de de'mographie, ont pris ensuite la parole, pré- sentant leurs observations. M Aloyse Kovács a fait ressortir eue, pour tous les deux problemes traite's dans le discours de réception (12/7071, oenait d7entendre, la statistigue hon—

groise est a la hauteur de sa táche, et gu'elle dispose, pour elzague commune mente, de la plupart des documents réunis pour llannu- aire statistigue des grandes oil/es. M'. lepré- sident Gustai'e Thirring, rappelant l'eapé—

rience gu'il fit lors de la rédaction de cet

1925

anni/mire, approumit pleinement Ziobservation f'm'te par le conféreneier an sujet du classe- ment des grandes m'lles. Il a annonce gue depm's la session de Rome, 11 grandes villes ont communigné leurs données, de serte gu'on en possede actuellcnzent sur 70 grandes v'illes.

Ainsz', guotgue, lors de llétablt'ssement duplan de Zlannuaire, on ne pűt guí're eompter á recevoir les documents statistiones de toutes les princzpnles villes du monde, on peut espérer néanmoins (nül contiendra des don- nées sur la grande majorite des grandes villes possedant un service statistmue de'treloppé.

Az 1925. évi november hó 285111 Thirring Gusztáv elnöklete alatt tartott előadó—ülésen Balogh Andor r. tag tartotta meg széktoglaló előadását ,,A esele'dkérdésu címen.

A magyar törvényhozás a cselédügyet az

1876. évi XIII. t.-c.—kel szabályozta, mely

cseléd alatt olyan egyént ert, aki magát szer- ződésileg bizonyos háZ'artási vagy gazdasági szemelyes és folytonos szolgálatnak legalább 1 hónapi időtartamon át bérért való teljesi—

tésre kötelezi. E meghatározás szerint a cse- lédek két csoportja különböztethető meg: a külső (gazdasági) és a belső (háztartási) cse—

léd. Az életben azonban e két fogalom nem választható el teljesen

Magyarországon a cselédek száma már az 1890—1910. évek között sem tartott lépést a népesség szaporodásával. Míg ugyanis a népesség e 20 év alatt 19'70/0-kal növekedett, addig a házicselédek száma, mely 1890'ben 358000 volt, csak B'SO/O—kal.

A (%O—as és 90—es években a gyáripar ter—

jeszkedésével egyre kezd csökkenni a cselé- dek száma, amit nagymértékben növelt a 90-es években meginduló építkezés. Ehhez járult mégakivándorlás. Míg az 1899——1913.

évek átlaga szerint a nők a kivándorlóknak csak 33'90/0—át tették, addig az 1908—1913.

évek adatai már 4570-es arányról szólnak, sőt 1913 ban a nők kivándorlása felülmnlta a férfiaket. S tudnunk kell hogy a női kivándor- lók jelentékeny része éppen házicseléd.

1911- től a cselédhiány igen érezhető mér- vet öltött. Az ország mai területén 1910-ben

192.000 házicseléd volt, 1920-ban már 18'90/0—

kal kevesebb.

A világháború még gyökeresebben változ- tatta meg a helyzetet. A hadbavonnlt férfiak helyet nőkkel kellett pótolni, a gyárak fel- szívták a női munkaerőt, a katonai kórházak is sok női kezet foglaltak le s ennek követ—

kezése volt, hogy a háború első éveiben nagy nehézségek következtek be a háztartásoknak cseleddel való ellátásában.

? HM reim-

De ezekben a nehéz években s az utánuk következőkben nemcsak hogy cseledanyag nem volt, hanem a helyzet a cseledtartás szempontjából is nehézze vált, mert a köz—

és magántisztviselők helyzete fokról fokra sülyedt. Ez a társadalmi osztály kenytelen volt megszorítani igényeit, majd jórészéhcn teljesen megszüntetni a cselédtartást.

Mikor áttértünk a békés termelésre, a gyá—

rakban megindult a női munkaerők elbocsá—

tása A háztartási alkalmazottak munkapiacán ebben az időszakban a munkát keresők száma megnövekszik. 1918- ban hatósági mnnktköz- vetítőknél Budapesten es a vidéken 6366 ház—

tartási alkalmazott keresett helyet, ellenben 1924—ben már 20.248. Az emelkedés 2180/0.

Megjegyzendő. hogy e 20.248-ból 7432 csak kisegítő jellegű háztartási munkát vállalt. Az állami munkaközvetítő hivatal megfigyelés e szerint a két legutóbbi évben, vagyis 1924—

ben és 1925—ben, a háztartási munkát telje- sítő nők száma emelkedőben van, bár az összes népességben elfoglalt mostani l'lo/o-os arányuk még mindig alatta marad az 19l0.

és 1900. evekn_ 2, illetőleg 2'40/0-08 arányá—

nak. Vagyis a cselédek száma még mindig nem éri el a békebeli nívót.

Az előadás második része a cselédkérdés szociális oldalát, vagyis a gazda és az alkal—

mazott közötti viszony kérdését világította meg.

A cseléd kifejezés, értelmét és etimológiai eredetét tekintve, a család szóhoz áll legkö- zelebb. A tősgyökeres magyar cselédnek ne- vezi kislányát. A cselédi minőség régebben nem volt olyan alárendelt foglalkozás, mint napiainkban. Ma a gazda, illetve cselédtartó a cselédben nem lát családtagot, kevéssé törődik annak testi, szellemi és erkölcsi jó- létével. De a cseléd sem tekinti magát a család tagjának, hanem háztartási alkalma- zottnak. Az 1876. évi XIII. t.—c. ama kijelentése hogy a cseléd a háznepének tagjává válik, a gyakorlati életben elvesztette jelentőségét.

Ez annak a helyzetnek tn'ajdonítható, amely az ipari munkaviszonyok terén, a kapitalista termelésre való áttérés után a multban bekö—

vetkezett. A cseléd a bérösszeg nagyságát nézi elsősorban s mihelyt jobb szerződés kí- nálkozik. elhagyja szolgálatát.

A cselédügy fontos kérdése a munkafelté—

telek megállapítása: ki fogadhat fel eselédet

és kit lehet alkalmazni cselédnek. Az 1876.

évi törvény mellőzte ennek szabályozását, minthogy a törvény meghozatalakor e kérdés szociális jelentősége nem domborodott ki any—

nyira. Ma az erkölcsök sülyedése égetőve teszi rendezését. Olyan emberek, akik erköl—