Csizmadia Ernőné: A vállalati struktúra új vonásai az élelmiszer-gazdaságban

(1)

A szerző külön fejezetet szentel az inflá—

ció néhány tényezője elemzésének (V. fejezet), valamint a tervezés és a gazdasági sza- bályozás egyes kérdései vizsgálatának (VI.

fejezet).

A könyvnek e két fejezete -— úgy véljük — inkább problémafelvetésnek tekinthető, mi- vel az itt érintett kérdéseket a szerző vagy vázlatosan. vagy csak bizonyos összefüggé- sekre koncentrálva vizsgálja. A vázlatos át—

tekintés azonban helyenként nagyhorderejű elméleti összegzésekkel váltakozik. Talán az utóbbinak egyik szemléletes példája a szer- zőnek az a megállapítása: ..A munkaerőnek világpiaci szinten figyelembe vetthez képest alacsony értékelése nemzetközi összehasonli- tásban maga is ,önállóan' gátolja a munka- termelékenység emelését. a többi között az—

ért, mert relatíve megdrágítja a technikát, az eleven munka pazarlására ösztönöz, aka—

dályozza a kiemelkedő teljesítmények ki—

emelkedő honorálását stb. Egy kevésbé fej- lett ország a fejletteknél nem kevésbé érde- kelt abban, hogy a reálbérek nyomást gya- koroljanak a gazdasági tevékenységre, és hogy ez a nyomás legalábbis nagyobb rész- ben ne az inflációban, hanem a termelékeny- ség növekedésében vezetődjék le". (280—

281. old.) Úgy hisszük. nem kell külön kom- mentár ahhoz, hogy a kiragadott megálla—

pításban megleljük gazdasági problémáink egyik nem jelentéktelen okát, és az okmeg- jelölés mellett egyúttal a "gyógymód" bizonyos változataira is találjunk utalást.

Földes Károly könyvéről egy nemrég megje—

lent recenzió (BrülIMária: Aközgazdász dil—

lemmói. Földes Károly: Szocialista gazdaság a változások korában. Népszabadság, 1984.

január 26.) azzal kezdődött, hogy az ismer- tetést írónak több dilemmája is volt. Nehe- zen tudta eldönteni, hogy van-e olyan bel- vagy külgazdasági kategória, amelyet a szer—

ző nem érint? Fejtörést okozott az is, hogy a könyv milyen olvasói körnek íródott. Jelen sorok írója is megküzdött ezekkel a dilem—

mákkal'és kérdésekkel, és végül is arra a megállapításra jutott, hogy talán sikeresebb, ..kihegyezettebb" könyvet olvasott volna, ha a kérdések és problémák nem ilyen bőség—

ben zúdulnak rá. A gazdasági jelenségek és összefüggések azonban bonyolultak, közöt- tük szövevényes és sokszor nehezen átlátszó kapcsolatok alakulnak ki. és úgy véljük. ez menti a szerzőt, amikor az a kényszer haj-

totta, hogy lehetőleg minden fontos jelen- ségről elmondja a véleményét abban a re- ményben, hogy vitára inspirál, és ezzel elő-

segítheti a felmerült kérdésekre adandó (sok-

szor sürgető) válaszok kidolgozását. Ez a tö- rekvés gazdasági fejlődésünk jelenlegi sza—

kaszában nem lebecsülendő.

Dr, Csahók István

CSIZMADIA ERNÓNÉ:

A VALLALATI STRUKTÚRA ÚJ VONÁSAI AZ ÉLELMlSZER-GAZDASAGBNN

iparosodó mezőgazdaság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 1983. 295 old,

A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1978- ban inditotta útjára az ,.lparosodó mezőgaz—

daság" cimű sorozatot. A sorozat avatott szerkesztője, dr. Csizmadia Ernő akadémikus 1978-ban így fogalmazta meg célját: ,,Min- denekelőtt az újat kutatjuk, és az újat sze- retnénk bemutatni olvasóinknak az agrárfej- lődésben." A sorozat eddigi kötetei megfelel—

tek a kitűzött célnak, gazdagon ábrázolták a mezőgazdasági fejlődés új vonásait, sa- játosságait. Közülük is kiemelkedik a jelen kötet. Csizmadia Ernőné munkája.

A szerző hét fejezetben mutatja be az élel- miszer-gazdaság vállalati rendszerét, a hetvenes években kibontakozott változásokat, fejlődési tendenciákat. Részletesen feltárja az új folyamatokat; elemzéseiben az általá- nosabb szervezeti formációknak. az állami gazdaságoknak és a mezőgazdasági terme- lőszövetkezeteknek kevesebb teret szentel, mint a vállalati társulások, kooperációk, in- tegrációk elemzésének.

Az első fejezet kiindulópontot ad a szervezeti struktúra tanulmányozásához. Foglal—

kozik a mezőgazdasági termelés társadalmi—

gazdasági feltételeinek. különösen a szövet—

kezetek működésének elvi alapjaival. Megál- lapítja: ,,A magyar szövetkezetpolitika arra az elvi alapra épül, hogy a társadalmi ha—

ladás a felépült szocializmusban nem a szocialista tulajdonviszonyok gyökeres megvál- toztatását, hanem konszolidálását, mind az állami, mind a szövetkezeti tulajdon erősíté—

sét. közös vonásaik gyarapítását, az állami és szövetkezeti vállalatok szoros együttműkö- dését igényli." (16—17. old.) Ez a megálla- pítás igen figyelemre méltó, hiszen a mező- gazdasági termelőszövetkezetek az elmúlt év—

tizedben ismét bizonyították életképességü- ket. gyorsan, az állami gazdaságokat meg- előzve reagáltak a gazdasági szabályozás változásaira az egyre dráguló energiahordo- zókkal és ipari eredetű termelőeszközökkel való takarékoskodással, a termelési struktúra

formálásával.

Ugyancsak az első fejezetben találkozunk az emberi tényező szerepének taglalásával, a mezőgazdasági keresők létszámának, kor- összetételének, életkörülményeinek, szakkép- zettségének vizsgálatával. A kedvező válto—

zások ismertetése mellett a szerző rámutat arra. hogy az iparban és az építőiparban ezer foglalkoztatottra kétszer annyi felsőfokú kép- zettségű szakember jut, mint a mezőgazda—

ságban, és hogy a mezőgazdaságban kisebb a szakmunkások aránya is. A mezőgazdasá- gi és az élelmiszeripari termelés három évti-

(2)

SZElMLE 533

zedes fejlődésének bemutatásakor a szerző kiemeli a mezőgazdasági vállalatok termelé-

si struktúrájának változását, a ,,mechaniz-

musreform" utáni időszakban a nem mező- gazdasági termelés térhódítását. Megállapít- ja, hogy az alaptevékenységen belül az ál- lattenyésztés tartósan gyorsabb ütemben fej—

lődött, mint a növénytermelés. A növényter—

melési eredmények főleg a hozam növeke- déséből származtak, a vetésszerkezet lénye- gesen nem módosult. Az élelmiszeripar fej- lődése az 1970-es évek közepéig alatta ma- radt az ipar átlagának, A korábbi évekre jellemző növekedési tartalék —- a munkaerő létszámának emelése — kimerült. Az utóbbi években a termelés bővülését teljes mér- tékben a termelékenység emelkedése fedez- te. A magyar élelmiszeripar termelékenysé- ge elmarad az osztrákétól, bár néhány szakágazatban (hús-, sütő—, boripar) eredmé- nyeink kedvezőbbek.

Az első fejezet a gazdasági szabályozás elveinek és gyakorlatának kritikus elemzésé- vel zárul. Az irányítószervek befolyásolják a vállalati jövedelmek keletkezését, nagyságát, de hatást gyakorolnak a vállalatokban kelet- kezett jövedelmek felosztására is. Lényeges megállapítása: ... . .az 1968 előtti gazdaság- irányítást nem lehet leegyszerűsítve pusztán direkt irányítási rendszerként jellemezni, mint ahogyan a jelenlegi szabályozás sem kizárólag közvetett irányítással történik" (58—

59. old.), és a továbbiakban... ,,még a jelenlegi, 1980-tól érvényes gazdasági szobá—

lyozás is ,túlzottan szimulálja a ten/lebon—

tásos irányítást'." (62. old.)

Számos javaslatot tesz a jelenlegi kötött—

ségek felszámolására, mindenekelőtt a jö- vedelmek keletkezésének és felhasználásá—

nak előírásait tekinti túlzottnak, ami arra ve—

zet, hogy .,. . . nem nagyon marad mit köz- pontosítani. . ." (64. old.)

Csizmadia Ernőné művének talán legérde- kesebb fejezete a második, mely az élelmi- szeripar vállalati struktúrájával, a jelenleg működő vállalatok kialakulásának rögös út- jával foglalkozik. ,.A szocialista élelmiszer- ipari vállalatok kialakítása a 40—es évek vé- gén kezdődött, és 1953-ig fokozatosan való- sult meg viszonylag kevés számú nagyválla- lat és többszáz manufakturális jellegű kö- zépvállalat és kisüzem, feldolgozó telep ál- lamosítása útján. Később a hatvanas évek elején az élelmiszeriparban is újabb nagy- arányú átszervezés történt, kialakultak a trösztök és az országos vállalatok." (10. old.) A hetvenes évek végén megfogalmazódott az igény a túlzottan centralizált szakágazati trösztök felszámolására. Elsősorban azért, mert a tröszti vállalatok önállósága kicsi volt, a vállalati nyereség centralizálósa és újrelosztása nivellálódást eredményezett. A gyengék megsegítése ellenébe hatott a vál-

lalati kezdeményezéseknek, a kockázatválla- lásnak, ami végső fokon a hatékonyság ja—

vulását akadályozta. A könyv hitelesen szá- mol be az 1980-as évek elején bekövetke- zett átszervezésekről.

Az élelmiszeripari vállalatok fejlődési irá- nyat a szerző a következőkben jelöli meg:

1. a vállalati önállóság -— amelyen elsősorban gazdasági önálló—ságot ért — növelése (ennek alap- vető követelménye az, hogy az árakban megtérül- jenek a bővített újratermelés költségei,- a jelenlegi 5—6 százalékos eszköz- és bérarányas nyereség nem elégséges az önfinanszírozáshoz):

2. a technikai haladás és a vállalati koncentráció feltételezik egymást, de .,. . . az élelmiszer—feldolgo- zasban és a mezőgazdaságban jelenleg nem a vál—

lalati méretek korlátozzák a korszerű technika és technológia térhódítását, hanem az anyagi eszközök szűkössége. a szükséges szakmunka és szakvezetés hiányosságai" (93. old.);

3. a vállalati szervezeti formák nyitottsága és változatossága helyett a túlzott centralizációval együtt Jaró uniformizáltság, a szegényes, szűkre szabott szervezési formák jellemzik az élelmiszeripart. A fel- adat tehát olyan sokszínű és nyitott szervezeti rendszerek létrehozása, amelyek megfelelnek a gazdasági fejlettség különböző szintjeinek;

4. :: trösztök és a nagyvállalatok szervezése főleg a vertikálisan egymásba kapcsolódó. nagyméretű gaz- dasági tevékenységek esetében ésszerű.

A harmadik fejezetben az állami gazda- ságok, mezőgazdasági kombinátok több év-

tizedes történetéről, termelési eredményeiről

olvashatunk. A termelési eszközök létrehozá- sához a költségvetés jelentős befektetéseket nyújtott, amelyeket hosszú ideig nem tudtak kellő hatékonysággal hasznosítani. A hatva—

nas évek második felétől javultak (: hoza- mok, különösen búzából, kukoricából almá—

ból, tejből. Ez azonban igen magas költség—

telhasználással párosult. A termelés eszköz- igénye folytonosan nőtt, és csak az utóbbi időben javult az eszközhatékonyság. ,,E fo—

lyamat erőteljesebb kibontakozását azonban a gazdaságok teherbíró képességét megha- ladó jövedelemelvonó szabályozó módosítá- sok lelassítják és nehezítik." (273. old.) Rá—

mutat a szerző arra is, hogy az állami gaz—

daságok tekintélyes részében igen alacsony a jövedelem, és csak egynegyedük képes sa—

ját erejéből fejleszteni.

A kombinátok felszereltségét és gazdasá—

gi eredményeit az állami gazdaságokéval összevetve elemzi. A gazdálkodás mutatói tanúsítják, hogy itt nem egyszerűen az elne- vezés változtatásáról van szó, hanem olyan nagyvállalati szervezetről, amely a terme- lőerők, a vertikálisan egymásba kapcsolódó tevékenységek (termelés,—feldobozás—forgal—

mazás) nagyfokú koncentrációját valósítja meg. A kombinátok mellett -— a vállalati tör—

vény 1981. évi módosításának lehetőségét fel- használva —- szerveződnek az állami gazda- ságok keretein belül szakcsoportok, szerző- déses formában üzemelő részlegek, vállalati gazdasági munkaközösségek és egyéb kis- vállalkozások. Ezek működési mechanizmu-

(3)

sát, jellegét konkrétan megismerhetjük a fe- jezetből.

Az állami gazdaságok belső és felső irá- nyításának vizsgálata a fejezet zárógondo- lata. A termelőerők fejlődésével változik a vezetési rendszer. ,,Nincs két olyan állami gazdaság, amelyiknek belső szervezete meg—

egyezne." (142. old.) Gyakori a területi elv alapján felépülő üzemi szervezet, de egyre terjedő az ágazati elv szerinti. A szerző vé- leménye szerint azok a szervezeti formák életképesek, amelyek segítségével a kitűzött gazdasági cél a leghatékonyabban érhető el, és amelyekben a vezetési szintek száma a legkisebb.. Az Állami Gozdaságok Orszá- gos Központja koordinálja a gazdaságok tevékenységét, és részben ellátja az állami felügyeletet. Működésének tapasztalatai ked- vezők, hasonló megoldás minden olyan te- rületen megvalósítható, ahol nagyszámú, egy—

nemű tevékenységet folytató vállalatok mun—

kájának koordinálása és felügyelete szüksé- ges.

A negyedik fejezet a mezőgazdasági ter—

melőszövetkezetekkel foglalkozik. A szövet- kezeti szervezés rövid áttekintése után a szö- vetkezetek gazdasági eredményeit vizsgálja a szerző. Megállapítja, hogy a termelési kon,—

centráció felerészben az egyesüléseknek, fe- lerészben a felhalmozás útján elért növeke- désnek köszönhető. Szövetkezeteink az ál- lami gazdaságokhoz és az iparvállalatokhoz képest még mindig kis- és középméretű vál- lalatoknak minősülnek. A területi méretek azonban nem akadályozzák az új technika széles körű alkalmazását, sokkal inkább az a tény. hogy .,... nem volt elegendő és jó minőségű gép, és nem volt megfelelő szak- mai tudás a meglevő termelőeszközök gaz—

daságos üzemeltetéséhez." (275. old.)

Az eltérő természeti és gazdasági feltéte- lek miatt — az állami gazdaságokhoz hason- lóan -— a szövekezetek gazdálkodása is dif—

ferenciált. A szövetkezeteknek több mint a fe- le időnként az újratermelés zavaraival küzd.

Mindössze 29 százalékukban volt lehetőség arra, hogy a bővített újratermelés feltétele- it saját erőből teremtsék meg. A szerző fe—

lelősséggel szól arról, hogy a termelésnöve- lés igen kedvező időszakában is alacsony volt a nyereségszint. jelentős mértékben nö—

vekedtek az adók, és nyílott az agrárolló.

Elkötelezett állásfoglalása felhívja a figyel- met arra, hogy az élelmiszeriparban. az állami gazdaságokban és a termelőszövet—

kezetekben is kimerülőben vannak a belső

erőforrások, a fokozott takarékosság tarta- lékai.

A szövetkezetek működésének belső me—

chanizmusát elemző részben találkozunk a baksai Ezüstkalász Mezőgazdasági Termelő- szővetkezet irányítási és érdekeltségi rendsze—

rének leirásával. Az új rendszer hatalmas kez-

deményező erőket szabadított fel, de: ,,Be- következett, amitől a szövetkezet tartott, hogy minél nagyobb többleteredmény keletkezik a jobb érdekeltség hatására, annál jobban nő a progresszív adófizetési kötelezettség. Va- gyis nem érdemes ösztönzőbb érdekeltségi

rendszert alkalmazni." (179. old.)

A szövetkezetek érdekképviseletét ellátó Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát a szövetkezetek befizetéseiből tartják fenn. Ez a biztosítéka annak. hogy ne legyen túlmé- retezett. A képviseleti szerv sokrétű felada- tot lát el. az utóbbi időben egyre erősödik gazdasági jellegű érdekképviseleti munkája.

A háztáji és kisegítő gazdaságok tevé- kenységét elemzi az ötödik fejezet. A Köz—

ponti Statisztikai Hivatal adataival bizonyít—

ja a szerző: ... Magyarországon ebben a tevékenységben a társadalom valamennyi fontosabb rétege kisebb—nagyobb mértékben részt vesz". (195. old.) A termelőszövetkeze- tek többségében önálló üzemág a háztáji termelés, de gyakoriak az olyan szakcsoportok is, amelyekben a szövetkezeti tagokon kivül mindazok részt vesznek, akik kisterme- léssel foglalkoznak.

A kistermelés gazdasági jelentősége jelenleg is számottevő. Jelentős mértékben teher—

mentesítik az élelmiszer-kereskedelmet azál—

tal, hogy termelésük felét háztartásuk szük- ségleteire használják fel. Néhány ágazatban azonban lényegesen hozzájárulnak a közpon- ti készletek gyarapításához is. A kistermelés differenciáltsága nagyobb. mint (: nagyüze—

meké. Ezért fontos, hogy a gazdaságpoliti- ka különbséget tegyen a hobbi, a szociális jellegű és a kifejezetten árutermelő kisgaz;

daságok között. Ez utóbbiakkal kiépült kapcsolat nem ölthet jószolgálati. szociális for- mákat, hanem csak üzleti kapcsolat lehet.

Ugyanúgy a kölcsönös előnyökre kell épül- nie, mint az árutermelők közötti kapcsolatok-

nak általában.

A háztáji és kisegítő gazdaságok jövedel- me kiegészítő jövedelem, amelynek 30 szá—

zaléka a munkásosztályhoz kerül. A szerző 1975. évi adatokkal mutatja be —— sajnos a forrás megjelölése nélkül —. hogy a szövet—

kezeti parasztság összes jövedelmének egy—

harmada származik a háztájiból, az egyéb rétegek jövedelmében a kistermelés kevés—

bé jelentős. Legalacsonyabb az aránya (mindössze 4 százalék) a szellemi foglalko- zásúak körében. A háztáji termelésre fordí—

tatt munkaidő egységére a nagyüzemi kere- setek átlagánál alacsonyabb jövedelem jut.

A közvéleményben gyakran lehet találkozni téves, túlzott jövedelemszerzési lehetőségeket

feltételező nézetekkel.

A szocialista szektor és a kistermelők kö—

zötti kapcsolat más országok számára is kö- vethető példa. E kapcsolat sokrétűségét a szerző számos. a gyakorlatban működő for-

(4)

SZEMLE

535

mával világítja meg. A kölcsönös előnyökön alapuló integrációt jónéhány kormányzati in—

te'zkedés is elősegíti, mint például a háztáji termékek közös gazdaságon keresztüli érté- kesítésénél a nagyüzemi felár fizetése, az egyes ágazatokban végzett munka beszámí- tása a nyugdíjba.

Csizmadia Ernőné könyvének leghosszabb fejezete a hatodik, a vállalati társulásokat, kooperációkat, integrációkat feltáró fejezet. A koncentrációban és a szakosodásban rejlő előnyök ma már nem korlátozódnak a vál- lalaton belüli folyamatokra, az egész gaz—

dálkodást átszövik a vállalatközi kapcsolatok.

A szerző szembeszáll azzal a téves nézettel, hogy a vertikális integráció csakis az ipar, a kereskedelem vagy a bankok kezdeménye—

zésével és irányításával életképes. Az együtt- működés továbbfejlesztését a következőkben látja: a műszaki és ügyviteli kiszolgálásban, a lakossági szolgáltatásokban, a térségek egységes — nagyüzemi és kisüzemi — fej-

lesztésében.

A szerződéses kapcsolatok megítélésében kétféle nézet uralkodik. Az egyik szerint a szerződés nem integráció, csak akkor, ha ab- ból integrált szervezet jön létre. A másik né- zet a szerződéses rendszert az integráció egyik vagy legalábbis kezdeti formájának tekinti. A szerző véleménye szerint a szerző- déses kapcsolat integrációs kapcsolat, és igen alkalmas arra, hogy elősegítse a gaz- dálkodás szervezettségét és tervszerűségét.

Az utóbbi időben a szerződések új tartalom- mal gazdagodtak, amelyek már integrációs törekvéseket is rejtenek magukban. Ilyenek:

az ipari és kereskedelmi vállalatok takar- mányt, vetőmagot. élő állatot szereznek be a mezőgazdasági termelők számára, közre- működnek a mezőgazdasági vállalatok be—

ruházásaiban, felújításaiban, együttműköd- nek a szállítóeszközök kihasználásában, bi—

zonyos munkákat (szárítás, tisztítás) bérmun- kaként elvégeztetnek a mezőgazdasági vál- lalatokkal.

A vállalatközi kapcsolatok tipikus formái a társulások is. Többségük nem önálló jogi személy, mint például a termelési rendszerek sem azok. Nem ágazati, hanem regioná—

lis jellegű társulások az agráripari egyesü- lések, melyek a földrajzilag közel fekvő tag- gazdaságok termelését, fejlesztését integrál- ják. Ugyancsak regionális jellegűek a kis- körzeti, néhány gazdaságot összefogó társu- lások is, amelyek szomszédsági alapon kö- zös feladatok megoldását koordinálják. Ál- talában ,,külön irodai szervezet nélkül" tö- rekszenek a gazdaságosabb termelésre,

Az utóbbi időben újra elindult a két év—

tizeddel ezelőtt megrekedt kezdeményezés:

azerős segítse a gyengét. E megsegítés ma nem kampányszerű, hanem tartós. jövedel- mező termelési kapcsolat. A szerző az ócsai

Vörös Október Mezőgazdasági Termelőszö- vetkezet ilyen kezdeményezését mutatja be.

Az élelmiszeripari vállalatok társulási tö- rekvéseit korábban jogszabály is korlátozta.

Jelenleg már nincsen ilyen akadály, de erő- sen fékezi a társulási kedvet az erőforrások szűkössége. Az élelmiszeripari tevékenység alacsony jövedelmezősége miatt a mezőgaz- dasági vállalatok sem keresték a társulásos együttműködést az élelmiszeripari vállalatok—

kal. E nehézségek ellenére is található már néhány példa, különösen a baromfi- és a tejiparban. A szerző szerint főleg a gyümölcs- és szőlőfeldolgozásban, valamint a hűtőipar- ban lenne célszerű a mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttműködésének szorgalma-

zasa.

Az építőipari, fafeldolgozó és kereskedel—

mi társulások mellett új színfoltot jelente—

nek a kutatásfejlesztési társulások. Tevékeny- ségükkel a tudomány és a gyakorlat kapcso—

latának erősítését, a gazdaságosság növe—

lését szolgálják. A könyv lezárásakor már 13 ilyen együttműködés volt az országban.

Jelentőségüknél fogva a szerző egy-egy al—

fejezetet szentel a termelési rendszereknek és az agráripari egyesüléseknek, A terme- lési rendszer magyar sajátosság. Még a ba—

ráti országokból érkező agrárközgazdászok számára is magyarázatra szorul. Különféle szolgáltatásait, vállalásait, üzleti kapcsolata- it a partnergazdaságokkal nehezen értik a hozzánk látogatók. Éppen ezért érdeme a könyvnek, hogy a rendszerek ismertetése mellett munkájuk hiányosságaival, szolgáltatá- saik magas költségeivel is foglalkozik.

A hazánkban működő négy agráripari egyesülésről részletes tájékoztatást kap az olvasó. Eddigi közös tevékenységük főleg be- ruházásokra korlátozódott. ,.Tisztázatlan ..., hogy a közös beruházás üzembe lépése után a termelési tevékenység, illetve az üzemelte- tés milyen módon valósuljon meg." (268—

269. old.) Az agráripari egyesülésekkel szem—

beni túlzó várakozást a szerző indokolatlan- nak tartja. és megállapítja: ... . . tevékenysé- güket és működésük tartalmát illetően ugyan- olyan társulások, mint más vállalati egyesü-

lések." (270. old.)

A hetedik, az utolsó fejezetben állásfog- lalások és zárógondolatok találhatók. A szer- ző valamennyi fejezetben, valamennyi je- lentősebb kérdésben állást foglal, sőt kifej- ti a jövőre vonatkozó fejlesztési elképzelése- it is. így ez a fejezet elvi általánosítása, ösz- szegezése gondolatainak. Röviden, mindösz- sze 17 oldalon összegezi az élelmiszer-gaz—

daság számos gazdasági formájának terme- lési tevékenységét, szervezeti rendszerét.

Csizmadia Ernőné könyvéből, melyet Be- net Iván lektorált, több évtizedes kutatómun—

kája eredményét. ismerjük meg. Az élelmi- szer-gazdaság sokszínű szervezeti formáit

(5)

gazdag. jól érthető statisztikai anyaggal je- leníti meg. Stílusa tömör, világos. Szenvedé- lyessége és elkötelezettsége pedig izgalmas olvasmánnyá teszi a nem közvetlenül az élel—

miszer-gazdasággal foglalkozók számára is.

A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó szép kivitelű munkája méltó keretet ad a szerző igényes művének.

Szabóné Medgyesi Éva

- A MÚSZAKI FEJLESZTESHEZ SZUKSÉGES lNFORMÁClÓK FORRÁSAI

ÉS MEGSZERZÉSI MÓDJA

Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. Budapest.

1984. 402 old.

Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által készített és az Országos Műszaki Infor- mációs Központ és Könyvtár gondozásában közreadott fenti című kötet alapját egy OMFB-tanulmány képezi, amelynek elkészíté—

sét Nyitrai Ferencné dr. irányította. A kézi- könyvet ]ávorka Edit, Svéd András, és Szabó László állította össze és szerkesztette. (A könyv összeállításában segítséget nyújtott:

Baczoni Gáborné, Buiák Edit, Csányi János, Duzs lános, Fekete Judit, lpper Pál, Kardos Péter, Károlyi Gyula, Probáld Ákos, Rácz Zsuzsa, Szántó Péter, Szabó István, Tóth Sán—

dor, Turi Istvánné, Végvári Jenő, Zsiga lá- nos.)

Ez a mű újabb eredménye annak a szisz- tematikus munkának, amelyet az OMFB az informatikai kézikönyvek készítésében és pub—

likálásában végez. Csak egyetlen példát em- lítve: 1983—ban elkészült ,— szintén e téma- bizottság munkájának eredményeként - ,,Az engineering tevékenység kézikönyve" (Or—

szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság — Or- szágos Műszaki Információs Központ és Könyvtár. h. n. 1983. 337 old.; ism.: Baczoni Gáborné. Statisztikai Szemle. 1983. évi 7.

sz; 766—768. old.).

A szerkesztők véleménye szerint a kézi- könyv — mint tematikusan szerkesztett út- mutató — e műij első kísérletének tekinhe- tő. A mű áttanulmányozása azonban arról győz meg. hogy ez nem kísérlet, hanem kész, működő és, ami a legfontosabb, nagyon hasz—

nos munka. Információ: gyorsan fejlődő vi- lágunk egyik meghatározó kategóriája, a hozzáférés, a feldolgozás gyorsasága. adek—

vát szintje (mélysége), a műszaki fejlesztés (és természetesen sok más társadalmi tevé- kenység) lényeges erőforrása.

Sokszor panaszkodunk napjainkban az in—

formációdömping nyomasztó hatására. de ennek ellentéte az információéhség is létező, valós jelenség. E két ellentmondó dolog ke- zelése, megoldása egyazon módon történhet.

A dömping szó már önmagában is asszociá-

cióra késztet. olyan ömlesztett halmazt érzé- keltet. amelyben nehéz kiigazodni. nehéz megtalálni az adott szakembernek a számá- ra valóban fontos információkat: de ennek ellentéte, az információéhség kielégítése is csak úgy valósulhat meg, ha a keresés, meg- találás és feldolgozás jól. céltudatosan, szer- vezett folyamatként zajlik.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy napja—

inkban az információ termelőerő, birtoklásá- val előnyöket lehet szerezni a gazdasági, a technológiai versenyben. A könyv bevezetője

is szól arról, hogy ma azok a vállalatok ér- hetnek el nagyobb piaci sikert. amelyek jobban informáltak. Úgy tűnik. hogy a világszer- te kibontakozott ,.információ-robbanáshoz"

mi inkább a kínálat (szolgáltatói intézmé- nyek). mint a kereslet (az igény és felhasz- nálás) oldalról kapcsolódunk. Az információs szolgáltatásokra szakosodott vállalatok ha—

vonta több tonnányi szakirodalmi gyorsin—

dexet, címfordítást, annotációt stb. gyárta- nak, a vállalatok meg is veszik és díszítik ve- lük a könyvtárukat. Ennek sajnos. objektiv oka is_van; a mai információáradatban nem lehet a hagyományos módszerekkel boldogul-

m.

A megszokott, sőt talán konzervatív csa—

tornák működnek a felhasználói oldalon. Ez lehet az állandóan járó, ugyanazon folyó- irat, amelynek állománya nem frissül, a .,vé- letlenszerű", eseti felfedezés vagy konkrét igényeknél az ismerősökhöz intézett, telefon—

körkérdés, amely vagy sikergsjvagy nem. igywwi (: lényeges, új dolog és potenciális alkalma- zójuk találkozása nem jön létre.

Az esetenként kitűnő informatikai intézmé—

nyek sok - talán túl sok — irományt bocsá- tanak ki. amely kezelhetetlen. Körülbelül olyan a helyzet, mintha a fővárosról több tér- kép létezne, az egyiken csak a főútvonalak, a másikon kizárólag csak a mellékutcák, a harmadikon a fontosabb látnivalók stb. len- nének feltüntetve, és ezek alapján kellene úticélunkat feltalálni.

Az informatikában is hiányzott az olyan aggregált kézikönyv, amely egy kötetben iránytűként eligazít. amelyből az információ- szerzés menetét, folyamatát megtervezhetjük.

Köztudott, mennyire fontos, hogy a műsza- ki és agrárszakemberek folyamatosan tájéko—

zottak legyenek saját szakterületük legfris—

sebb hazai és külföldi tudományos eredmé- nyeiről, így többek között a megkezdett és befejezett kutatásokról, a találmányokról, szabadalmakról. a licencek formájában meg- szerezhető műszaki eredményekről, a szab—

ványokról, a legfontosabb publikációkról, külföldi adatokról, de ehhez kapcsolódóan a piac igényeiről, változásának tendenciájáról.

a versenYtársakról és a konkurrens termékek- ről is. ismertek olyan kiadványok nálunk és külföldön egyaránt, amelyek a vezetők és a