BERZSENYI DÁNIEL
ISMERETLEN ÉS KIADATLAN LEVELEI
KIADTA, BEVEZETÉSSEL ÉS JEGYZETEKKEL ELLÁTTA
MERÉNYI OSZKÁR D R .
B U D A P E S T , 1938
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA IRODALOMTÖRTÉNETI BIZOTTSÁGÁNAK KIADÁSA
emíé£éme£
B erzsenyi ism eretlen, k ia d a tla n és összegyűjtött levelezése Berzsenyi Művei akadém iai k iad ásá n ak m á
sodik kötete. L étrejö ttéért e helyen m ondok köszöne
tét Császár Elem ér dr. egyetem i ny. r. ta n á r úrnak, aki e k iad ást szíves jó in d u la tta l tám o g atta és Gálos Rezső dr. egyetem i ny. rk. ta n á r úrnak, aki m int az A kadém ia Irodalom történeti B izottságának művem b írá la tá v a l megb. előadója, a kiad ás k ialak u lásá t ér
tékes b írá la tá v a l elősegítette. Őszinte köszönetem et kell ezenkívül kifejeznem C sekey Sándor dr. teológiai professzor úrnak, a R ád ay -k ö n y v tá r igazgatójának, T örök Pál dr. egyetem i m ag án ta n ár úrnak, az A kadé
m ia k ö n y vtárosának és Kozocsa Sándor dr. ú rn ak , a Nemzeti M úzeum tisztviselőjének, azért a szíves elő
zékenységért, am ellyel a szükséges kéziratok feldolgo
zását lehetővé te tté k számomra. N élkülük vidéki el
szigeteltségem ben nem tu d tam volna a k iad ást be
fejezni. —- U gyancsak köszönettel tartozom Molnár István dr. vm. levéltáros úrnak, aki levéltári k u ta tá saim at volt szíves elősegíteni.
H álásan köszönöm a B erzsenyi-családnak, hogy a niklai h agyatékot tudom ányos k u tatása im ra való fel- használás céljából nemes önzetlenséggel rendelkezé
semre bocsátotta.
Kaposvár, 1937. decem ber 10.
M erényi O szkár dr.
/. B erzsenyi leveleiről.
Berzsenyi élénkebb és összefüggő levelezése csak 1809-ben indul meg; 1809 előttről kevés levele ism ere
tes, és ezért keveset tu d u n k meg a levelekből a költő legrejtélyesebb korszakáról. Mégis ez a kevés is bővül az itt először közreadott néh án y levél által. Nevezetes M esterbázy N agy Ján o sn ak a költő ap jához írt levele:
ebben a d iákköri Berzsenyi dacos, szabadság u tán i vágya, féktelensége egész v aló jáb an jelentkezik. T hul- mon Jánosnak Berzsenyiről, a fiatalem berről ír t levelé
ben a költő szenvedélyessége, túlzásra hajló term észete jelenik meg előttünk. Feleségéhez írt levelei prózai, szinte adm inisztratív írások. A gazda szigorú tárgyias- ságába ritk á n vegyül alan y i hang. G yerm ekeihez m int gondos és kem ény fegyelm et ta rtó a p a szól. A p jához írt levelei a legérdekesebbek a családi levelek közül, s ezek élénk fé n y t vetnek k e ttő jü k viszonyára abban a korban, m időn B erzsenyi ifjú k o ri végletes
sége és lázadozása megszűnt.
E családi vonatkozásúnk m ellett elsősorban író társaihoz írt levelei nevezetesek. K azinczyhoz ír t leve
leit itt nem a d ju k ki, m ert azok m ár többször m eg
jelentek. Nem kevésbbé érdekesek azonban kora többi íróihoz ír t levelei.
Kétségtelen, hogy Berzsenyi körü l idővel egy egész kis kör alakult. Költői híre szétterjed t az országban s így nem csoda, hogy egym ásután keresik fel leveleik
kel és verseikkel az írók.
Berzsenyi vezető szerepét csak egy esetben h an g súlyozta jobban: Duikai T ak áts Judithoz ír t levelében.
Ez a fiata l lány, a k it a süm egi D arnay-m úzeum ban lévő képe galam bbal a vállán ábrázol, úgy lebegett á t Berzsenyi életén m int fehér galam b valam i komor tá j felett. Kétségtelen, hogy B erzsenyi női id eálját kereste
Dr. Merényi Oszkár 1
benne, a szép lelket szép testben, s szerette benne a testnek és a léleknek azt az üde frisseségét, am ely G ráciához hasonlóvá te tte Ju d ito t. N agy költőnőt a k a rt nevelni belőle s hozzá írta legszebb prózai és költői levelét. Ebben eg y ú ttal költői önvallom ását is m egtaláljuk. A nagyság, a szépség csúcsai felé a k a rja vezetni Jud ito t. A rra b iz ta tja , hogy nagy tá rg y a k a t énekeljen meg, s ne a névnapi hangicsálásokhoz, hanem P in d a r szózataihoz alkalm azza versét. B ár J u d itn a k Berzsenyihez írt leveleit nem ism erjük, a költő vezetői h atása kétségtelen. Szerelem ről nincs szó köztük, Ju d it érzelm ei valószínűleg barátjához, H orváth Elekhez szóltak, de őszinte b aráto k voltak. Sorsukban is van valam i párhuzam osság. Ju d it is csakham ar elném ul, ak á rcsa k Berzsenyi s u g y anabban az évben h alnak meg. — Judith o z írt híres levelében a költő szerényen nem a m aga költészetét, hanem P éteri T akács Józsefét a já n lja Ju d it figyelmébe. E levélben van híres hason
lata, hogy a versnek oly töm örnek kell lennie, m int a trom bita összeszorított hangján ak . D e voltakép ebben a levélben is feltűnik a m agányos em ber m agakere
sése: itt is önm agát ad ja, önm agát m agyarázza, tá rja ki Ju d it szám ára. Még egyszer felidézi ifjúsága és k ö l
tészete M úzsáit: Schillert, H oratiust, G essnert és M atthissont. Egy-egy szóval jellem zi őket, m int régi ism erősöket vagy m int elhagyott tá ja k a t szoktunk meg
jelölni. Búcsúzás ez a levél a költészettől, m int a sze
relem től is, am elynek emlékei még egyszer átrem egnek a költő lelkén. Búcsú és visszafojtott, összeszorított ön
vallomás ez, am elyben férfias erővel tu d ja a költő k i
fejezni a fá jd a lm a t és a lemondást.
Míg Ju d itn á l nincs a d a tu n k rá, hogy Berzsenyi levélben ta lá n részletes utasításo k at ad o tt J u d it egyes verseire vonatkozólag, csak egy-egy vers sorrendjét v áltoztatta, addig B erzsenyi több ta n ítv á n y á n á l rész
letes utasítás nyom aira akadunk, így J u d it b a r á tjá nak, illetve közös b a rá tju k n a k , H orv áth E leknek a leveleiben. B erzsenyinek több levele m a ra d t meg H or
váth Elekhez; rendkívül szívélyesen ír e levelekben az ifjú költőhöz; H orváth Elek levelei pedig oly őszin
te tiszteletet, melegséget áru ln a k el, am ilyet csak hű
ta n ítv á n y tu d érezni vezetője irán t. É rdekesek ezek a levelek, m int B erzsenyi elveszett leveleinek tü k rei is.
M intha egy hegedű fá já b a n még tovább zengene az el
p a tta n t és soha többé fel nem hangzó hú ro k remegése.
H orváth fe ltá rja szívét, érzelm eit, szerelm ének fá jd a l
m as történetét. Tölcsányi Zsófi és az ő történetében (kedvese a n y ja és testvérei ellenállása m iatt belehal boldogtalanságába) m in th a F anni hagyom ányai eleve
nednének meg, m in th a szerelm üket K árm án novellája a la p já n élték volna át. V agy m intha W erther ism eret
len, ném a b a r á tja h allg atn á a h á tté rb e n a szerelmes ifjú elra g a d ta to tt áradozását. H o rv áth típ u sa a k o ra
beli dilettáns költőnek, m ind verseiben, m ind ízlésé
ben. Más tá ja k ró l érkezett, m int Berzsenyi. K isfaludy volt ifjú ság án ak fő ihletője, vele a k a r versenyezni, míg B erzsenyit meg nem ismeri. L átjuk, hogy k ü zd Berzse
nyi az ő ízléstelenségei ellen, az alacsony képek, a sem m itm ondó kitételek, a stílus kisfalu d y as lapossága, áradozása ellen. Igen tanulságosan lá tju k Berzsenyi h atásá t H orváth egyik verse: a gr. S igray H annihoz írt költem ény k ét válto zatáb an is, am elynek 2. változata berzsenyiesebb, m int az első. H orváth verseiben g y a k ra n találkozunk Berzsenyi fordulataival.
H o rv á th n ál kevésbbé rokonszenves Szentm iklóssy Alajos a la k ja B erzsenyi ifjú b a rá ta i között. Első leve
leiben szintén versekkel köszönti a költőt, de m időn verseinek k ritik á já t veszi, nem h a jlik meg oly szere
tettel előtte, m int H orváth. Meg is szakad levelezésük és Szentm iklóssynak levele a K eszth ely Isteneihez ide
jéből, úgy látszik, m ár válasz nélkül m aradt. Szent- m iklóssyban m ár kevésbbé érezzük B erzsenyi vissz
h an g ját. Nincs meg benne az a forró remegés, az a hév, ami H orváth levelében érzik, in kább a törekvő irodalm ár kapaszkodását, erőlködését lá tju k leveleiben.
B árány Boldizsárhoz B erzsenyinek csupán egy le
velét ism erjük. E bben B árá n y n ak egy ó d á já t ja v ítja k i a költő. Látszik, hogy elem ében van, utasításai rész
letesek, de nem erőszakosak, m ert „az ízlés törvényei hom ályosak,’4 azt m inden költőnek a m aga m ódján kell átéreznie.
Nevezetes a költőnek T akácsi H orváth Jánoshoz írt í*
levele is. Ez az egyedüli levél, am elyben Berzsenyi a külföld, a messzeség u tá n i vágyát fejezi ki. A költőt jobban vonzza, jo bban érdekli az idő végtelensége, m int a téré. Az idő, s a benne m egnyilatkozó végzet:
az elm úlás foglalja le m inden figyelm ét. Később az eszmék m agaslatain já r s m integy örök vándorlásban lá tju k valam i eszmei térben, m időn H arm onisztikáján dolgozik. Ez az egyedüli levél, am elyben vágyik a messzeség szépsége után. — E nevezetes levélben m ond
ja el k ritik á já t H elm eczy m ásodik kiadásáról is.
Helm eczyvel folytatott adm inisztratív levelezése érdekes részleteket ad Berzsenyi m űveinek k iad ás
történetéhez.
Festetics G yörgy gr.-hoz írt m indkét levelében sza
vai gyújtók, lelkesítők. É rdekesen ösztönzi Festeticset, hogy ne csak a jelennek, hanem az örökkévalóságnak alap ítsa intézm ényeit.
B erzsenyinek W esselényi M iklósra te tt h atása szin
tén ilyen buzdító term észetű. Az a négysoros ep i
gram m a, am elyben W esselényi Miklós képét festi, W esselényinek egész életére nagy hatással lehetett. S m ily felséges intés a Berzsenyi leveléé: „Légy segí
tőm és segítője m indeneknek, k ik velem az elnyom atott em beri értelem felszabadításán és terjesztésén m u n k ál
kodnak, segéld p ály á n k a t ritk a talentum oddal tekénte- teddel, gazdagságoddal s hidd meg, ha az egyik pó
lustól a m ásikig terje d n e birodalm ad, ennél lelkedhez illőbb s m éltóbb tá rg y a t nem választhatnál m agadnak.“
A levelek hű tü k rei Berzsenyi m agán y án ak is.
1817 után következik be a költő szomorú korszaka.
E gyedülléte igazi társtalanság lesz. C sak egy em bert enged m agához ebben az időben közelebb: Döb- renteit. Levelei D öbrenteihez szokatlanul m elegek és hálásak.
A költő b a rá ti viszonya D öbrenteivel akkor kez
dődik, am ikor D öbrentei egy B erzsenyi-verset olvas fel gr. Bethlen Á dám nénak, s az a M elancholiát k e rtje m árványba véseti. D öbrentei folyóiratát, az E rdélyi Múzeumot Berzsenyi igen szerette, s kétségtelen, hogy annak esztétikai nézetei, cikkei hatással voltak a költő gondolkozására. Kétségtelen, hogy rokonságuk és az a
körülm ény, hogy D öbrentei W esselényivel m eglátogat
ta őt N ikién, szorosabbra fűzte b arátság u k at. Berzse
n y inek mégis legjobban esett, am ikor később a szo
n e ttistá k k a l való h arcáb a n D öb ren teit m aga m ellett látta. M int költő nem h asz n álh atta D öbrenteit, m int bölcselő, úgy látszik, esztétikai álm odozásainak m ag y a
rá z ó já u l szerette vona őt m egnyerni. E gyik levelében a rra kéri, hogy D öbrentei a m agyar k ritik a tervezett tö rtén etét addig ne ír ja meg, m ielőtt az ő m űvét el nem olvassa. Levelezésük úgyszólván csak a rra jó, hogy azt a távolságot lem érjük, am ely B erzsenyi és D öbrentei között volt. Itt, B erzsenyinél m ély érzés, geniális ötletek, m agány, am elyben súlyos szavak visszhangzanak, m int a vízesésé a szűk sziklavölgyben.
O tt, D öbrenteinél bőbeszédű áradozás, in trik a, rosszat- mondás, nagyképűsködés, sok olvasnivaló fitogtatása s mégis bizonyos rendszertelenség.
H a D öbrentei öntelt egyéniségét nézzük, nem cso
dálkozh atu n k azon, hogy egyetlen késői b a r á tja Ber
zsenyinek nem sok vigasztalást n y ú jth a to tt. A kö lté
szethez, filozófusaihoz, az ókor gondolkozóihoz és köl
tőihez m enekült e k o rszakában a költő. Széchenyi- élm énye is akkor érte, am ikor lelke H ellasz aran y su g a
ra ib a n fü rd ö tt, am ikor H ellaszt álm odott a m agyar földre. E nnek az élm énynek körvo n alait lá tju k A poe- zis hajdan és most c. verstöredékében is. Az bizonyos, hogy életének uralkodó eszméje ebben az időben a harm ónia, am ely kibékíti az ellentéteket. A harm ónia eszm éjén át közelíti meg a költő Széchenyi gondolko
dását is. Érzi, hogy Széchenyi legszebb élm énye A nglia volt, s így a harm ónia gondolatát Berzsenyi ebbe az angol világba sugároztatja. A nglia a békének, a világ h arm ó n iáján ak őre. Ő őrködik az em beri civilizáción, a m űvelt E urópán, am elynek fe n n ta rtó ja „a m inden form ákat egyaránt boldogító H arm ónia.“ D e az angol hasznosság-harm óniát k i kell egészíteni a görög szép
séggel, am elyben jó és szép összeolvad. És Berzsenyi Széchenyi törekvéseit társas egyesületek létrehozására egyszerre ebben a görög fényben is lá tja : kellenek társas egyesületek a m agyarnak, de kell neki zene és tán c is, m int a görögöknek.
A költő igazán Széchenyi-m ódra áldoz b arátság u k nak : áldozattal, tettel. D e a m aga m ó d ját is hozzá
ad ja, m egírja a M ailáth Jánoshoz m ár régebben meg
kezdett óda két versszakát. Az 1830. febr. 25-i levél és az óda foglalja m agában Berzsenyi igazi Széchenyi-él- m ényét. Görög lélekkel olyan n ak álm odja Széchenyit m in t a nagy görög hősöket. A költő nyelve levelében lázas, dadogó lesz, m ert a gondolat nyelvén kell k i
fejeznie, társaságbeli nyelven, ami a m agányosság szent h ú rja in született.
E nagy em elkedés u tá n következik a nagy zu h a
nás: Széchenyi k iáb rá n d ító levele, am elyben a M ai- láth-óda m egváltoztatását kéri. A költő kénytelen a földre szállni a n agy realistával, de ez a földreszállás neki olyan, m int a csillag zuhanása. A poezis hajdan és m ost c. vers őrzi ennek a csalódásnak az em lékét, ebben a versben, úgy érezzük, benne v an a Széchenyi- élm ény trag ik u m a is, ha a költem ény m élyébe tek in tünk.
A két nagy em ber viszonya azonban evvel nem ér véget. A H itel ihlette A m ezei szorgalom akadályairól szóló m űvet is. Nincs meg e m u n kában Széchenyi izga
tottsága, hosszú, egyenetlen, barokk m ondatainak bő
sége és drám aisága, de néha oly töm ör ez a m unka is, m int a trom bita s oly kem ény, m int az ősök k a rd ja . De a Széchenyi-élm ény is sajnosán csak a rra való volt, hogy a költő még m élyebben burkolózzék ném aságába, am elyből m egváltás m ár nem volt szám ára.
Mivel a Bevezetés kereteit m eghaladja a Berzse
nyi levelezés részletesebb m éltatása,* a következőkben csak a levelek k iadástörténetéről szólunk n éhány szót.
11. Előzetes kiadástörténeti és kiadástechnikai megjegyzések.
Berzsenyi leveleinek első kiadása 1842-ben jelent meg, a Döbrentei-kiadás III. kötetében. Ebben Berzsenyinek Ka
zinczy Ferenccel és Döbrenteivel váltott leveleiből jelentek
* L. Berzsenyi irodalmi levelezése c. értekezésünket.
(S. a.) A leveleknek B. életére és műveire von. új adataira 1. a Jegyzeteket.
meg szemelvények. Kiadástörténeti szempontból érdekes en
nek a kiadásnak a tanulmányozása. Haladást jelent kétség
telenül, hogy egy költő levelezését is kiadásra méltónak ítélte a kiadó. De époly jellemző az is, hogy e levelezésből csak azokat közli, amelyek közdolgokra vonatkoznak. Tehát szemelvényes kiadást ad. Ezt a szemelvényes kiadást is úgy megnyirbálja, hogy abban kiadói önkénye kedve szerint jár el, a következő elv alapján:
„Bizalommal szaladhat holmi, toll alá úgy, mint az ajakról a szó, mikor kettecskén vagyunk együtt s gondta
lanul ejtetik el azon melegében némi vélemény is, mi azon
ban közre szánva nincs; kibigyeszteni hát ilyest vagy áru
lás volna, vagy legalább csacskaság.“ (L. D. III. Előjegy
zett önmagában tiszteletreméltó elv, de keresztülvitelében Döbrenteit inkább irodalompolitikai, mint baráti elvek vezet
ték. Bár mindent benne akar hagyni a levelekben, ami jel
lemző a költőre, mert a költők „erkölcsi jelleméből művök színe látszik, ebből pedig belsőjük rí ki“, azonban a Döb- rentei-féle kiadásban található Kazinczy-levelek összehason
lítása Kazinczy Gábor és Yáczy János kiadásával bizo
nyítja, hogy a kihagyás szempontjaiba belevegyült a kiadó pártossága. így tehát a kiadás magán hordja annak a di
lettantizmusnak a bélyegét, amelynek jellemzését Kiadás- tudományunkban megkíséreltük. Az írói tulajdonjog törté
nete szempontjából érdekes a levelezés kiadásának beveze
tésében felvetett tulajdonjogi probléma: Berzsenyi tulaj
donai-e azok a levelek, amiket Kazinczy hozzáírt? A kiadás jogi alapja itt az a tény volt, hogy „Kazinczy özvegye vagy megbízottai nem kívánták vissza a leveleket, s így azokat a kiadó a világ előtt is használhatókul nézhette.“ (U. ott.)
Ha közelebbről vizsgáljuk Berzsenyinek Döbrentei gyűjteményében kiadott leveleit, feltűnik több körülmény.
Először is, Berzsenyi levelezésében erős hézagok tapasz
talhatók. Úgy tűnik fel Döbrentei és Berzsenyi levelezése ezenfelül, mintha két ember nem egymáshoz, hanem egymás nélkül leveleznék. Nem feladatunk, hogy Döbrentei levelezé
sének hitelességével foglalkozzunk, de kiadástörténeti szem
pontból, mint a Döbrentei-féle irodalompolitikai kiadás ter
mészetéhez tartozót, ki kell fejeznünk azt a véleményűn-
két, hogy ezek a Döbrentei-féle levelek csak részben küldet
tek el valóban Berzsenyihez, s egy részük Döbrentei cél
jainak szolgálatában áll, arra való, hogy Döbrentei olva
sottságát, sokat utazását bizonyítsa, de főleg arra is alkal
mas, hogy Döbrentei kipellengérezze ellenfeleit, akik elég nagy számban voltak. (így különösen Kazinczyt, Horváth Istvánt stb.) Feltűnő a kiadásában 93—113-ig tartó hosszú levél a Bécsben található nevezetesebb képek gyűjteményé
ről. Teljes lehetetlenség, hogy egy ilyen képjegyzék levele
zési anyag lehessen.* Több Berzsenyi-levél szövege variáns
ban maradt ránk: ezeknek a szövege erősen eltér a Döbrentei által közölt szövegektől. Van olyan szöveg is, amelyet egy
általán nem közöl Döbrentei. Ezeket a hiányokat természe
tesen pótolni igyekeztünk.
Joggal vetette tehát Toldy Döbrentei szemére, kiadásá
nak bírálatában, hogy a kiadó (Döbrentei) Kazinczy és Berzsenyi leveleinek csak megnyesegetett alakját közölte, holott „minden levél egy kis mű, egy organikus mű, mely
nek nem elég meghagyni fejét és mellét, de kezét és lábát, sőt haja minden szálait és épen úgy, mint azokat az adott perc, szeszély vagy szükség rendezte.“ (Szépirodalmi Szemle, 1847.)
Ha tehát Döbrentei kiadását önkény jellemezte, az iro
dalompolitikai célzat Ka/inczv Gábor kiadásában is megta
lálható. (Kazinczy Ferenc levelezése Berzsenyi Dániellel.
1860.) A Döbrentei-kiadás és Kazinczy Gábor kiadása között okozati összefüggés, dialektikai viszony van. Döbrentei Ber
zsenyinek akart tömjénezni Kazinczy rovására. Kazinczy Gábor Kazinczyt akarta dícsőiteni Berzsenyivel szemben.
Kitűnik ez kiadása Bevezetéséből, amely Berzsenyi egyénisé
gének kissé torzított képét adja s egész viszonyukat csak Kazinczy szempontjából magyarázza. Általában a kiadás a Kazinczy-centenáriumnak (1859—60) egy része, egy sugár akart lenni ahhoz a glóriához, amely akkor Kazinczy alakját körülfogta. Ennek a szolgálatában áll Toldy Berzsenyi-ki
adása is, amely azonban semmit sem közöl a levelek közül.
* Berzsenyi, a lelkiismeretes levélíró, aki egyébként vála
szában kitér barátai leveleinek minden pontjára, ezekre a Döbrentei-levelekre egyáltalán nem tér ki levelezésében.
Pedig Berzsenyi szempontjából igen nevezetesek a levelek, már Kazinczy Gábornak egyik helyes megjegyzése szerint is:
„Mert (e levelezés) egy pillantást hagy vetnünk Ber
zsenyi geniális, sajátszerű, gyötrelmes önharcban vívódó s e miatt mindinkább, s végre teljesen elboruló, kimerült, de mindig érdekes belső világába, miből művein egy-egy hal
vány viszfény is alig sugároz, s mi talán csak itt fog fenn
maradni.“
Mint barátságuk egyik legszebb emlékét, Kazinczy Gábor e levelezést Toldynak ajánlotta. Kazinczy Gábor Berzsenyi-képe erősen egyoldalú volt. A levélíró mellett a költő teljesen eltörpült s a kiadó a költőnek Kazinczyhoz való viszonyát is egyoldalúan látta. Azonkívül ez a levele
zés csak a Kazinczyhoz írt leveleket foglalta magában. Az irodalmi köztudatban csakis ezek éltek abban az alakban, ahogy őket Kazinczy Gábor közölte.
Végre Váczy János hatalmas Kazinczy-Levelezése kö
zölte a leveleket a magyar könyvkiadás tudományos kor
szakában azzal a felkészültséggel, amely az ő kiadását elő
nyösen különbözteti meg az előbbi két kiadástól. Mégis az ő kiadása is Berzsenyit, mint Kazinczy egyik levelezőjét il
leszti bele egy nagy egészbe, s az ő figyelme is főleg Kazin
czyhoz való viszonyára terjed ki.
Berzsenyinek más irányú levelezéséből csak egyes rész
letek jelentek meg szétszórva folyóiratokban, legnagyobb részük pedig, mint ez a gyűjtemény bizonyítja, kiadatlan maradt. 1936-ban, a niklai hagyaték átkutatása alkalmából pedig a következő ismeretlen leveleket sikerült megtalálni, amelyekről eddig az irodalomtörténet nem vett tudomást.
1. Mesterházy Nagy János levele Berzsenyiről, a diák
ról.
2. Thulmon János levele ugyancsak Berzsenyiről, a diák
ról, miután otthagyta a soproni iskolát. (1795 végéről.) 3. Berzsenyi Dániel levele jobbágyaihoz. 1798.
4. Berzsenyi levele Helmeczihez 1815.
5. Berzsenyi levele Szentmiklóssy Alajoshoz. 1815.
6. A költő levele feleségéhez. 1819.
7. U. az. u. ahhoz. 1820 körül.
8. U. az. u. ahhoz. 1820. körül.
9. U. az. u. ahhoz. 1820 körül.
10. U. az. u. ahhoz. 1820 körül.
11. U. az. u. ahhoz 1820 körül.
12. A költő Ajkay Jánoshoz 1824 körül.
13. U. az. u. ahhoz. 1824 körül.
14. A költő fiaihoz. 1822.
15. U. az. u. azokhoz. 1824.
16. A költő ismeretlenhez. 1824 körül.
17. A költő ismeretlenhez. 1824 körül.
Ezenkívül mintegy 26 olyan levelet közlünk, amely nemcsak hogy nem volt kiadva, hanem egyáltalán nem élt benn az irodalmi köztudatban. Különösen fontosnak tart
juk a Helmeczi-levelezés közlését. A különböző folyóira
tokban kiadott levelezést is összeszedtük, hogy végre együtt legyen Berzsenyinek minden levele, kivéve a Kazinczyhoz írottakat, amelyek már többször megjelentek s egyszer épen az Akadémia kiadásában.
Ez a levélgyüjtemény a Berzsenyi Dániel Művei aka
démiai kiadásának folytatásaképen jelenik meg, külön ugyan, nem a Régi Magyar Könyvtárban, mert az csak önálló elmeműveket sorozhat számai közé, a levelek pedig nem tekinthetők szorosan véve önálló alkotásoknak.
A levelek kiadásában azokat az elveket követtük, ame
lyek Yáczy kiadásában, e kiadás megjelenése óta zsinór
mértékül szolgálnak a kiadók számára.
A leveleket — amelyeknek gyakran következetlen he
lyesírása onnan ered, hogy többnyire fogalmazványok, sietve íródtak — az eredeti kéziratok szerint közöltük. Csupán az Ak. Értesítő 1914. évfolyamában megjelent 3 betűhív Ber
zsenyi-levelet közöltük az akadémiai kiadás szerint. A többi közléseket — így a Toldyét is — az eredeti levelekkel ellen
őriztük.
Hl. A levelek jegyzéke időrendben*
1. Berzsenyi Lajosnak, Sopron, 1795. július.
2. ** Rosta Ferenc stb.-nek, Mesteritz, 1798. március 5.
3. Berzsenyi Lajosnak, Sömjény, 1803. okt. 24.
4. Berzsenyi Lajosnak, Mikla, 1807. szept. 15.
— K. F.-hez, 1808. dec. 13. K. Lev. VI. 147.
*A **-gal jelöltek eddig ismeretlen, a *-gal jelöltek ki
adatlan levelek. A többiek eddig nem voltak összegyűjtve.
Kurzívan közbeiktattuk a Kazinczyhoz írt leveleket is.
— K. F.-hez, 1809, jan. 18. K. Lev. VI. 185.
5. Kis Jánosnak, Mikla, 1809. febr. 18.
— K. F.-hez, 1809. márc. 12. K. Lev. VI. 295.
— K. F.-hez, 1809. máj. 5. K. Lev. VI. 356.
6. Berzsenyi Lajosnak, Gomba, 1809. szept. 11.
— K. F.-hez, 1809. noo. 25. K. Leo. VII. 84.
— K. F.-hez, 1810. jan. 10. előtt. K. Lev. VII. 199.
— K. F.-hez, 1810. febr. 25. K. Lev. VII. 286.
— K. F.-hez, 1810. febr. 26. K. Lev. VII. 289.
— K. F.-hez, 1810. ápr. 8. K. Leo. VII. 359.
— K. F.-hez, 1810. ápr. 18. K. Leo. VII. 375.
7* Szemerének stb., Mikla, 1810. május-június.
8. Berzsenyi Lajosnak, Mikla, 1810. május—június.
— K. F.-hez, 1810. jún. 23. K. Leo. VII. 534.
— K. F.-hez, 1810. júl. 5. K. Leo. V ili. 4.
9. * Szemere Pálnak, Mikla, 1810. július 29.
— K. F.-hez, 1810. szept. 1. K. Leo. V ili. 75.
— K. F.-hez, 1810. noo. 23. K. Leo. V ili. 168.
10. * Szemere Pálnak, Mikla, 1811. jan. 1.
— K. F.-hez, 1811. febr. 15. K. Leo. V ili. 325.
— K. F.-hez, 1811. márc. 13. K. Lev. V ili. 392.
— K. F.-hez, 1811. jún. 5. K. Leo. V ili. 563.
11. * Horváth Istvánnak, Mikla, 1811. jún. 15.
— K. F.-hez, 1812. febr. 5. K. Leo. IX. 277.
12. * Yitkovits Mihálynak, Mikla. 1812. febr. 15.
13. Berzsenyi Lajosnak, Mikla, 1812. március 20.
— K. F.-hez, 1812. ápr. 2. előtt. K. Leo. IX. 356.
— K. F.-hez, 1812. ápr. 2. K. Leo. IX. 373.
14* Báró Barkóczynak stb. Mikla, 1812. május.
— K. F.-hez, 1812. jún. 12. K. Leo. IX. 498.
15. Berzsenyi Lajosnak, Mikla, 1812. július.
16. * Tatay Jánosnak, Mikla, 1812. július 27.
17. Döbrenteinek, Mikla, 1812. július 30.
— K. F.-hez, 1812. aug. 15. K. Leo. X. 72.
18. * Helmeczi Mihálynak, Kis Gomba, 1812. okt. 15.
— K. F.-hez, 1812. dec. 20. K. Leo. X. 201.
19. * II. ahhoz, Mikla, 1812. dec. 9.
20. Döbrenteinek, 1813. jan. 5.
21. * Helmeczinek, 1813. aug. 15.
— K. F.-hez, 1813. okt. 31. e. K. Leo. XI. 23.
— K. F.-hez, 1813. dec. 25. K. Leo. XI. 160.
22. Döbrenteinek, Mikla, 1814. jan. 5.
23. * Helmeczinek, Mikla, 1814. jan. 25.
— K. F.-hez, 1814. febr. 1. K. Lev. XL 204.
24. * Helmeczinek, Mikla, 1814. május 15.
25. * U. annak, Mikla, 1814. május 20.
26. * Horváth Eleknek, Mikla, 1814. június.
— K. F.-hez, 1814. jún. 18. K. Leo. XI. 437.
27. Dukai Takáts Juditnak, Mikla, 1814. július 5.
28. ** Szentmiklóssy Alajosnak, 1814. okt. 14. előtt.
29. * Horváth Eleknek, Mikla, 1814. nov. 29.
30. * Helmeczinek, Mikla, 1814. dec. 15.
— K. F.-hez, 1814. dec. 15. K. Lev. XII. 259.
31. Báró Wesselényinek, Mikla, 1814. szept. és 1815. jan.
között.
— K. F.-hez, 1815. márc. 2. K. Lev. XII. 425.
32. Horváth Istvánnak, Mikla, 1815. május 15.
33. * Helmeczinek, Mikla, 1815. május 30.
34. * Helmeczinek, Mikla, 1815. június.
35. * Döbrentei Gábornak, Mikla, 1815.
36. * Helmeczinek, Mikla, 1815. július 5.
37. * U. ahhoz, Mikla, 1815. aug. 17.
38. ** Helmeczinek, Gomba, 1815. okt. 1.
39. * U. annak, Mikla, 1815. nov. 7.
— K. F.-hez, 1815. dec. 3. K. Lev. XIII. 306.
40. Döbrenteinek, Mikla, 1815. dec. 3.
— K. F.-hez, 1816. febr. 8. K. Lev. XIII. 472.
41. Berzsenyi Lajosnak, Mikla, 1816. szept. 21.
42. Takácsi Horváth Jánosnak, Mikla, 1816. nov. 10.
43. Gr. Festetics Györgynek, Mikla, 1816. nov. 15.
— K. F.-hez, 1817. jan. 13. K. Lev. XV. 23.
44. Bárány Boldizsárnak, Mikla, 1817. febr. 1.
— K. F.-hez, 1817. febr. 27. K. Lev. XV. 79.
— K. F.-hez, 1817. márc. 12. K. Lev. XV. 113.
45. Festetics György grófnak, Mikla, 1817. március 16.
46. Berzsenyi Lajosnak, 1817. jún. 25.
— K. F.-hez, 1817. szept. 8. K. Lev. XV. 312.
47. ** Feleségének, Sopron, 1819. nov. 16.
48. ** U. annak, 1820, Sopron.
49. ** U. annak, 1820, Sopron.
— K. F.-hez, 1820. dec. 13. K. Lev. XVII. 300.
50. ** Feleségének, 1820. Sopron.
51. ** U. annak, 1820, Sopron.
52. ** U. annak, 1820, Sopron.
53. Noszlopy Antalnak, 1821. jan. 3.
54. Stephaich Gáspárnak, 1821. dec. 31.
55. ** Fiaihoz, 1822. jan. 8.
56. * Gr. Mailáth Jánoshoz, Mikla, 1822. febr. 28.
57. ** Fiaihoz, 1824. márc. 9.
58. ** Ismeretlenhez, 1824. körül.
59. ** Ismeretlenhez, 1824 körül.
60. ** Ajkay Jánosnak, 1824 körül.
61. Döbrenteinek, Mikla, 1825. jún. 30.
62. Csépán Istvánhoz, 1826. jún. 26. előtt.
63. Noszlopy Antalhoz, Mikla, 1827. jún. 23.
64. Döbrenteinek, Mikla, 1828. július 15. (Változattal.) 65. Döbrenteinek, Mikla, 1828. okt. 18.
66. U. annak, Mikla, 1829. március 15.
67. U. annak, Mikla, 1829. jún. 12.
— K. F.-hez, 1829. jún. 15. K. Leo. XXI. 65.
68. U. annak, Mikla, 1829. júl. 31. után.
69. Gr. Széchenyi Istv án n ak , 1830. febr. 25.
70. Döbrenteinek, 1830. március 8. (Változattal.) 71. Gr. Széchenyi Istvánnak, 1830.
72. * Kisfaludy Károlynak, Mikla, 1830. nov. 16.
73. Széchenyinek, Mikla, 1830. nov. 18.
74. * Bajza Józsefnek, Mikla, 1831. ápr. 5.
— K. F.-hez, 1851. ápr. 6. K. Lev. XXI. 525.
75. Döbrenteinek, Mikla, 1831. aug. 8. (Változattal.) 76. U. annak, Mikla, 1831. szept. 5.
77. * Bajza Józsefnek, 1834. márc. 24. után.
78. Döbrenteinek, Mikla, 1835. júl. 25.
79. U. annak, Mikla, 1836. dec. 3.
Függelék:
80. ** Mesterházy Nagy János levele Berzsenyi Lajosnak, 1794.?
81. ** Thulmon János levele Berzsenyi Lajosnak, 1795. dec. 31.
82. ** Berzsenyi Dániel levele Ajkay Jánoshoz.(?) 1824 körül.
(Pótlás.)
B erzsenyi Lajosnak.
Kedves A tyám Uram !
G abonaért 44 fi ... k ü ld ö tt A tyám Uram , az annyi m int 59 fi. Ebből ki fizettem a Tsizma d ián ak 32 fi
a Szabónak 20 fi
K ávéra 4
46 fi Ezen kívül még kell a ’
Gom bköt önek 7 fi D i... 7 fi
A sztalpénz 17.
U ngökért 18.
39 fi
B ár ne k ü ld ö tt volna Kedves A tyám U ram gab- nát, m időn tu d ta, hogy m ennél alább anál drágább s abba pedig nem volt bizonyos A tyám Ur., hogy el kél e vagy nem ’, s A zért sem gondolom hogy meg n e
hezteljen kedves A tyám Ur.! hogy most h aza nem m e
gyek; m ert még soha sem m aradtam adós m ast sem akarok. A C ontokat a m ester em berek nem készítették (meg) s ha haza m egyek m ind meg lészen. Ezeket s m agam at ta p a sz ta lt A tyai (gondjába) aján lv án m ara
dok
Kedves A tyám Ur.
Sopron ... Ju li engedelmes fia
1795 Bersenyi D ániel
P. S. A S p án ak is meg Ígérte kedves A tyám U ram fentlételekor hogy vacatiokra haza fogja vinni, m ár m ast le nem rázhatom a nyakam ról, azért te h á t alá- zatossan kérem Kedves A tyám Ur. terhére ne légyen.
C ím : P erillu stri et Groso D no Ludovico Berse
nyi D no P are n ti m ihi singulariter colendissimo Hetye.
Rosta F erencnek stb.
Isten á ld ja meg kegyelm eteket!
Siető utam lévén nem m ehetek kegyelm etekhez, hogy a ’ R obotokat és R ovásokat rendbe szedhetném . A zért is m enyen kegyelm etek H etyére A tyám U ram hoz, és h a robottal tarto z ik kegyelm etek neki végezzen kegyelm etek vele. És ezután senkit egyebet, hanem H orváth G yörgy U ra t esm érje kentek földes U roknak, m ért A tyám U ram nékem az Jószágot oda engedte, és én ezen betsületes U rn á k áren d áb a kiadtam . Isten m inden jó k k al á ld ja meg kegyelm eteket.
M esteritz 5 M art. Bersenyi D ániel 1798.
C ím : Betsületes R osta F erentz T uba G yörgy és Rosta Á dám nak, P álfán.
3.
B erzsenyi Lajosnak.
Kedves A tyám Uram !
A m últ héten úgym int 18 O ctober született egy fiunk, k i is a ’ keresztségben F ark a s nevet vévén, m ind ekkorig A nnyával együtt egésségessek, és semmi baj- jok nintsen. A kit is m időn m agam m al együtt A ttyai szeretetében Kedves A tyám U ram n ak aján lan ám fiúi tisztelettel m aradok
Kedves A tyám U ram nak
engedelmes fia Söm jény 24 octobr. 1803 Bersenyi D ániel C ím : P erillu stri ac Generoso Domino Ludovico Bersenyi de eadem / D no P are n ti singulariter colen- dissimo Hetye.
4.
B erzsenyi Lajosnak.
Kedves A tyám U ram !
Hogy az előbbi levelére nem válaszoltam kedves Atyám U ram nak, nem a restség, hanem az időnek és
2.
alkalm atosságnak nem léte okozta, m ert a P erlak i alig tek én te tt be hozzám a ’ hegyen, m in d já rt el m ent. Más egyéb alkalm atosságokat is tö b n y ire tsak akkor vettem észre m ikor m ár el m en(tek). — A ’ mi az id ő járá st il
leti n álu n k is igen száraz és meleg, de a m elly nék ü n k több hasznot m int k á rt okoz, m ert jóllehet a ’ sa rju t és k u k o ritzá t meg nyom ta, de a ’ szőlőnek orvossága: ku- koritzám házi szükségre elég lesz, szénát el is adhatok gabonám m integy 800 kereszt, m elly k iló ját meg adja, gyüm ölts annyi, hogy nem győzöm öszve szedetni disz
nókkal etetem és a’ legszebb körtvelyből és alm ából etzetet tsin álta to k ; a ’ szőlő m ár augustusban tökellete- sen meg érett, bőv és igen jó bort várhatunk.
M agunk egéségesek vagyunk, a Lidi m ár asztal és ágy vető szoba L eányunk, a F a rtsi tsu p a vasék, a’
T antsi pedig szakasztott mássa. Szépek, deliek, m inden kivánságaim at felm ulták, és az én m inden n a p i gyö
nyörűségeim. A borért k ü ld jö n kedves A tyám U ram m inden kor tiszta szívvel adok, s öröm öm re fog szol
gálni h a ezen tsekélységgel kedveskedhetem , és meg m utathatom , hogy kötelességeimet esmerem és tiszte
lem.
T öbbire pedig A tyai szeretetébe zárt, fiúi tiszte
lettel m aradok
Kedves A tyám U ram engedelmes fia M ikla 15 Septem br. 1807. Bersenyi D ániel
5.
Kis Jánoshoz.
Kedves Komám Uram !
E rán tam való bizodalm át, m elly szerént en
gem azon ditséretes szándékhoz társn a k m éltóztatott hívni kedves Komám Uram, n agy betsületnek is
mérem, és a m eghivást szívesen megköszönve elfogadom s hogyha kedves Komám U ram v á
rakozását eléggé bé nem tölthetem , valóban nem az a k a ra t h ib á ja lészen. Verseim gyűjtem ényét is örömest a ’ Journálhoz adom, azon feltételek m ellett, m ellyek tu d tá ra v ágynak kedves Komám U ram nak, és azzal együtt más d arabokat is fogok küldeni. Sokat nem
Ígérhetek, m ert tu d ja kedves Komám U ram hogy én is tsak ném elly kevés ó rá k at lophatok kötelességeim től.
Ja v a lla n i bátorkodom kedves Komám U ram nak, hogy ezen n ag y czim ü Journálhoz elegendő segédtárso- k a t szerezzen, m ert ennek széles k erü letét eggy s kettő illendőn bé nem töltheti. A ’ társv álasztásb an n ag y vi
gyázassál legyen Komám U ram , m ert itt, valam int a’ becsületben, úgy a ’ g y alaz atb an is ném ü k ép p en osz
tozunk egym ással. S ajnálva látom kedves Komám U ram Verseit a ’ Sopronyi d eákok’ versei közé keverve, A’ semmi m arad jo n az ő semiségében, és az érdem kü- lömböztesse meg m agát. — Az a ’ reflexióm is volna hogy d a ra b ja in k eggyütt, nem pedig elszórva szaggat
va, sem a versek prosaval keverve ne lennének, m ert így a ’ m unkák m integy eltem etődnek, h a Komám Uram versei együtt volnának m indig a ’sebembe hordoznám .
— Különösen szeretném azt is, hogy a ’ külső tsinosság körül is semmit eine m ulatnánk, m ert a ’ szépet a ’ P hi- losofus is szereti, a ’ közönséges em ber pedig egyedül azt betsüli, m elly tu d jo k hogy legnagyobb része a ’ Publicum nak, m ellynek m inden k ép p e n tetszeni a k a ratunk, sőt kötelességünk is.
A’ verseim nem sokára kezem hez jőnek, de mivel holmi toldásokat, es foltozásokat k ív án n ak u jjra le keli írnom, s azu tán fogom küldeni.
M indenek felett pedig a rra kérem kedves Komám U ram at hogy m inden szándékait p lan u m ait véllem k ö zölni ne legyen terhére, hogy m agam at azokhoz tu d jam szabni, úgy nem különben az én d ilettá n ti m un
káim at m aga Ítélje meg kedves Komám U ram hogy mellyek. lesznek m éltók a ’ k iad ásra m ellyek sem, és ne kényem nek, hanem becsületem nek legyen b arátja. A leg nagyobb elme sem m indenben, s nem m indenkor nagy, s valam int a ’ világi, úgy a ’ litte ra tu ra i b arátság n ak is a ’ közlésben és vezetésben áll legfőbb haszna m ellyet h a el m u latu n k szövetségünk erőtelen és gyüm ölcstelen lészen.
A politikai zaj rettenthet, de talán nem ak a d á lyoz, F rid rich Rosbachnál is verseket tsinált, mi se
Dr. Merényi Oszkár 2
nem ül ju n k el igen hirtelen. — A jövendő bizonytalan, de az én szeretetem s tiszteletem kedves Komám U ram erán t m inden k ö rn y ü l állások között bizonyos, m elly- lyel is m aradok
kedves kom ám u ra m n a k szives tisztelője B er’senyi D ániel M ikla, F eb r 18dikán.
1809.
U. i. Nem lenne e szebb M indenes tár, M úsatár, vagy A lm anach? a ’k árm ely m ellékszóval, tsak a ház m arad jo n el m ert az az én fülem et sérti, ám bár v ilá
gos okát nem látom
6.
B erzsenyi Lajosnak.
Kedves A tyám U ram !
S ajnálkodva értem m ár k ét ízbeli leveleiből szen
vedéseit, de tsudálkozom egyszersm ind azon, hogy azoknak elejét nem k erülte kedves A tyám Uram , holott én hozzám le jö h etett volna, és m ind azon a lk a l
m atlanságoktól meg m enthette volna m agát. A’ jöven
dő bizonytalan, de én úgy vélném, hogy m indenkor nyugodalm asabb helye lenne kedves A tyám U ram nak itt; m ert ám bár Somogyot is meg ta lá lh a tjá k a ’ po liti
k ai zivatarok, de k o rán t sem úgy m int Vas várm egyét;
’s h a el nem k erülheti is kedves A tyám U ram a ’ szen
vedést egészen, de nem könyebb-e együtt szenvedni? — H a teh át gondolja kedves A tyám Uram, hogy jószágát jó m ódjával el h ag y h atja, jö jjö n le hozzám tsak addig is, míg a’ fellegek el oszlanak; én m indenem et fiúi in d u la tta l offerálom.
Sokszor vágyódtam fel menni, de ezer akadályaim voltak, nagy k á r nélkül egy nap o t sem lo p h attam el gazdaságom tól. M indenem lett volna bővséggel, de az em bereim nek a nagy h ajtogatás m iatt alig vehettem hasznokat, ökreim sokáig voltak betegek, ’s követke
zés k ép p en igen el m arad tam m inden dolgomba, úgy hogy tsak most kezdek keverni, és még több fele szé
n ám n ál k in t vagyon.
B orért tsa k k ü ld jö n kedves A tyám U ram a k á r
m ikor, m indenkor készen leszen.
T öbbnyire pedig m agam at A ty ai in d u latib a a já n lom e fiúi tisztelettel m aradok
Kedves A tyám U ram engedelmes fia B ersenyi D ániel Gom ba 16. (?) Septem ber
1809.
7.
Szem erének, H orváthnak, Y itkovicsnak és Kölcsey nek B erzsenyi szíves b a rá ti idvezlést és tiszteletet.
B arátim , h arm a d ik h o ln ap ra irok néktek, pedig minden órában kivánnálok tite k et meg ölelni! D e meg engedtek ti nékem, mivel tu d játo k , hogy az illy mezei em bert, m int én, a ’ filem ilének csattogásai és a ’ p ac sir
tá n a k tavaszi trillá jai, nem költői andalodásba, h a nem földi gondokba és bajo k b a m erítik. T i nem így vagytok, ’s még sem írto k nékem! írja to k kérlek! M int vagytok? M it csinál M úzsátok? M int van Yitkovics, a te tarisznyád? — Az én M úzsám az idén olly meddő, hogy még eggy kis ódánál egyebet szülni nem tudott,
’s ennek szárm azása is gyanús előttem , és csak a ’ Szép halm i b áb á n ak köszönheti é l e t é t . .. lm hol van: Vesse- lén yi h a m v a ih o z. . . (L. ak. kiad. 227.)
E zt nem azért küldöm néktek, édes B arátim , hogy dicsérjétek, hanem hogy b a rá ti egyenességgel meg ros
táljáto k , és nékem is azért eggy kis lelki csemegét k ü ld jétek a ’ ti productum aitokból.
H ogy tite k e t ismét láthassalak, m agam viszem fel gyűjtem ényem et h a előbb nem, az A ugustusi v ásárra bizonyosan. — H á t a ’ meg ígért tudom ányos Jo urnál készűl-é m ár? El ne feledjétek, kérlek! T u d játo k m ire vagytok hivatva! — É ljetek szerencsésen s legyetek barátaim ! — Köszöntőm Popovicsot. M int v an a derék Vida?
Székesfehérvár, G yőrök, M arczali Mikla.
1810. jun. 21.
2*
Berzsenyi Lajosnak.
Kedves A tyám Uram!
Ö rülök, hogy a' bor tetszésére volt kedves A tyám U ram nak. Úgy hiszem, hogy a ’ m it most küldök sem igen fog alább való lenni erejére nézve, csak hogy az idei borok nem olly édesek m int az akkoriak. Ezt sep
rűn küldöm fel, ’s javaslom kedves A tyám U ram nak, hogy le ne fejtesse, m ert ennek azért soha semmi b á jjá sem lészen. Ürm öst is csináltam volna, de eggy roszsz em ber m inden apró hordáim tól meg fosztott, ’s követ
kezésképpen eggy cseppet sem csináltattam . G yüm öl
csei sem szolgálhatok, m ert az idén egész Somogybán téli gyüm ölcs nem volt, úgy hogy m i pén zért sem k a p hatunk.
Az én iparkodásom nak gyüm ölcsét lassanként meg érni látom. Ez idén, ha az ára m indennek igy m arad, húsz ezeret könyen be veszek. Ez ősszel ism ét két szőlőt vettem m ellyek szőlőmmel eggy contigúitásban vágynak, úgy hogy m ár most a ’ hegybeli birtokom at két an n y ira szaporítottam , és mind eggy tagba szed
tem s úgy reményiem , hogy jó terméssel ezentúl ezer akó borom meg terem het. Ez az eggyik szőlő Berzsenyi István Űré volt, kitől én azt egyébként ki csikarni nem tudtam , hanem kéntelen valék Gom bán 45 hold földet néki tiz esztendőkre öt ezer fo rin tért által adni. Ezért ném ellyek engem meg Ítéltek, de én tudom m it csele
kedtem . Az én szőlőm m árm ost eggy közönséges fa lú n ak jövedelm ét ad ja nékem, földem pedig annyi van, hogy én soha sem tudom felét is m egszántani.
Azon em lített m unkám at sémi fatum sem érte, hanem előbb a ’ háború m iatt, utóbb pedig Veri egerem huntzfutsága m iatt m ind ekkorig késett. Ez ellen senki ki nem kelhetett, m ert ezt K azinczyn és Kisen kívül még senki sem látta. Most eggy könyvet ereszt k i Kazinczy, melly V irágnak, K isnek és B erzsenyinek vagyon de- dicalva. E bben a ’ könyvben eggy E pistola is vagyon m elly én hozzám szóll, és engem érdemem felett m a
gasztal. Ez a ’ valósággal nagy em ber engem m indenek felett szeret. Képem et kívánságára meg küldöttem né-
8.
ki, és ő is meg k ü ld ö tte nékem a ’ m agáét és azzal eggyütt feleségéét iß és egyszersm ind úgy el hiresített, hogy Pesten létem kor a ’ legtudósabb em berek tá rsa sága fogott körűi. — Ezeket csak úgy írtam m int A tyám nak, ’s kérem kedves A tyám U ram at, valakinek ne beszélje! M ert a ’ ki az illyenekkel dicsekszik, az az illyenekre nem érdemes.
M ast eggynéhány sertveseket hizlalok. M ihelytt eze
ket eladhatom fel m egyek és adósságaim at le fizetem.
A ddig is pedig m agam at A tyai szívességében ajánlom
’s fiúi tisztelettel m aradok
Kedves A tyám U ram engedelmes fija
(1810 m ájus). Berzsenyi D ániel
9.
Szem ere Pálnak.
M ikla, Jul 29-dik 1810.
Kedves Barátom !
B ajaim m iatt m agam nem m ehetvén, verseim cso
m óját a ’ M arczali Boltosra bíztam , ki azt Pesten, a ’ v á
sár állásnál lévő utczán az a ra n y b árán y o n feliül, C sapa nevű vászony kereskedőnél, fogja Sz. Istv án n a p já n le tenni. Vedd kezedre kedves B arátom , s úgy b á n j vele m int barátodéval.
G yűjtem ényem nek n éhány d arab jai, fájós sze
meim m iatt, tisztázatlan m arad v án , kéntelen vagyok jóságodhoz folyam odni, ’s téged kérni, hogy m éltóz- tassál azokat le tisztázni. A correcturát ajánlásod sze
rin t m agadra vállaltad, s reményiem , hogy e’ részben sem tagadod meg tőlem barátságodat.
H a Kis István ígéretét m ásítani találná, és a ’ k í
vánt csinosságot meg adni nem ak arn á, a lk u d j meg véle nevemben, s ad d tu d to m ra m it kíván, hogy azt a ’ legelső alkalm atossággal meg küldhessem .
ír d meg k érlek nékem lakásodat, hogy m áskor ha m it küldök egyenesen hozzád mehessen. — ö lellek kedves Barátom , a’ leg szivesbb szeretettel ’s tiszte
lettel!! Köszöntöm Yitkovics, H orváth s Kölcsey b a r á tinkat. V etted é m inapi levelemet?
szives becsülöd B. D.
Szem ere Pálnak.
Kedves B arátom !
Hosszas tévelygés u tá n e lju to tt végre hozzátok gyűjtem ényem , és Pesten Eggenberger könyvárosnál reád várakozik. Em lékeztetlek szíves igéretidre ’s k é r
lek m ind azokra m ellyekre m ár eggyszer kértelek! H a Kis István m eghazudja m agát, ne legyen terhedre va- Iam elly typographussal értekezni és nekem tudtom ra adni hogy m ennyiben fog k erülni m ind a ’ középszerű m ind a ’ legfőbb csinosság, h a m agam nak kell nyo m tat
tatnom , hogy a’ pénzt m egküldjem vagy legalább a ’ tavasszal megvigyem.
K ulcsár U r’ gáncsa igaz. D e mi van ú j a’ világban?
Én úgy hiszem, hogy eleget teszünk h a a ’ közönségeset csak valam elly kis vonással is meg különböztethetjük, béllyegünket reá sü th etjü k . A ’ te gáncsodból pedig csak azt látom hogy a ’ m i gram m aticánk még igen tökélletlen,. Az én nyelvem szerént a ’ leomlom, lero
gyom, bukom, esem, fekszem és könnyeket áldozok, könnyeim et áldozom igen jól van m ondva, a’ te szobá
sod ellenben nekem szörnyű totósnak tetszik! F á jd a lom! mi még m ast kezd ü n k gram m atizálni! A m ásodik gáncsodat nem értem.
Te énekes játék o n dolgozol. Ki fogja azt elénekelni?
M elly merészség eggy M agyarnak a ’ Lehetőség orszá
gát vívni, m ellyet a ’ Platók, a ’ Sillerek is csak vívtak!!
Más érteni, más érezni, s h á t még éreztetni!
Én, édes Barátom , m ast sem írni sem énekelni nem tudok, de olvasok és tanulok. Úgy tetszik, érzé
seim m ár egészen k ifo rrtá k m agokat, és azoknak he
ly ét gondolkodás és okoskodás foglalta el. A’ többek kö ztt most egy hosszú levelet készítek K .nak és nék- tek, m elly eggy hadizenés eggy gram m aticusi hadize
nés fog lenni. G ondold el hagym ázom at! D e nem teh e
tek róla! T i a tiszai nyelvet k ire k e s z tő ig emelitek.
E zt én részrehajlásnak és despotizm usnak nézem. D e én nem a ’ D espotákat, hanem csak a ’ despotizm ust akarom ostromolni.
O ctoberi levelemet vetted é? V alóban, K. panassza 10.
helyes: tőled úgy kell ki csikarni a’ levelet! Én ezután azzal fogom meg boszúlni hidegségedet, hogy m ind u n ta la n irok. M elly igen le köteleznél engem, h a szá
m om ra ezen k ö nyveket m eg szerezni m éltó ztatn ál:
Rozem ann Juspublic. Regn. Hung., Polibius M achiavel.
H á t a Lehel k ü rtje m egriad é m ár? V itkovicsot, H or- váthot, K ölcseyt köszöntőm. É lj szerencsésen! M ikla, pm a Ja n u a r 1811.
B ersenyi D ániel H a verseimet meg olvasod, kérlek, meg ne tagadd tőlem észrevételidet!
11. H oroát Istvánnak.
M ikla, 15d. Jun. 1811.
Kedves Barátom !
ö rv e n d e k u j p ály ád n a k , ’s kevélykedem , hogy barátom ’s lite ra tu rá n k b a rá tja m egtiszteltetett! K ívá
nom, hogy a ’ Szerencse, m elly téged meg ölelt és a ’ m elyre Te olly igen m éltó vagy, jutalm azó híved le
gyen, ’s kívánom hogy te azt úgy használd, m in t azt eggy bölcsnek használni kell.
K öltem énykéim dicséretét Tőled igen kedvesen vettem ’s igen n ag y ra becsültem. A zokat olly igazán, olly helyesen, m int Te, még senki gém dicsérte. Te ép p en azon oldalról nézed az én poesisomat, a ’ m elly- ről én azt nézetni kívánnám . Te nem kérgét, hanem lel
két tekénted, ’s ha van valam i érdeme, felfedezted.
De, édes B arátom , az én hazafiúi énekeim ’ nem egyebek m int ifjú i hevem ’ öm leményei, m ellyeket én m ár most gyermekségem gyengeségei közé — ám bár nemes gyengeségei közé — szám lálok. Róm át, A thenát, S p á rtá t álm odtam , a M agyart n ag y n a k képzeltem m int k alp ag ja ’s fényesnek m int ru h ája, nem zetiséget keres
tem, hol tán m ár nem zet sincs, polgári virtusokat k í
vántam gerjeszteni, m ellyek nék ü n k szükségtelenek ’s tán helyhezetünkkel egészen ellenkezők. N ékünk m ár most egyéb nem kell, csak fab rik a, m anufacture, pénz, sőt még luxus is! Ezekről pedig én odázni nem tudok, s következésképpen halgatok. Bölcsen m ondád hogy leg elsőben is a’ Szép Nemet kellene el készíteni a ’ nem-
zetiségre s pallérozódásra. De, a ’m int mondám, én a ’ nemzetiség e rá n t m ár egészen kétségben estem, a ’mi pedig a ’ pallérozódást illeti, a ’ mi rom án fordítóink is alkalm asint eszközölhetik, csakhogy meg kell v alla
nunk, hogy még jó ra való rom án fordítónk sincs, ’s a m it fo rd ítan a k is nem a ’ jav át, hanem a ’ leg h itv á n y á t fo rd ítják , m intha ki volna csinálva hogy a ’ m a
gy ar ízlést a ’ leg ízetlenebbek form álják.
M agyarázd meg azt nékem, nagy érdem ű Barátom , mi an n ak az oka, hogy én titek et több Ízben is kérvén arra, hogy értekezzetek valam ely typographussal s tu d já to k meg m ennyi pénz leszen szükséges gyüjte- m énykém kiad ására, hogy azt nékem tudtom ra adván, a’ pénzt jókor el készíthessem ’s N éktek meg küldhes- sem, tőletek m ind ekkorig semmi tudósítást nem k a p hattam . Nékem a ’ nyom tatásról leg kisebb ideám sincs, nem tudom százok kellenek e vagy ezerek, el kelle m a
gam nak szükséges kép p en mennem, vagy a ’ pénzt el- küldhetem . írjá to k meg, kérlek, ezeket egy két szóval, vagy ha tá n kérésem ollyan, m ellyet alkalm atlanság nélkül nem tellyesíthettek, azt is írjáto k meg.
Egyéb erán t pedig m agam at nagy becsű b a rá tsá godba zárván, a’ leg szívesebb tisztelettel m aradok
igaz becsülöd B ersenyi D ániel 12.
V itko vits M ihálynak.
N agy érdem ű F érjfiu , T isztelt Barátom !
K. jelenté hogy gyüjtem énykém et p á rtó l vetted s arról cselekedettel is gondoskodtál. K éretlen nyú j- tád kezedet, kettős köszönettel ta rto z o m !’S ám bár h all
gatásodból látom, hogy jó szándékod füstbe m ent, még is igen n ag y ra becsülöm szívességedet ’s fogadom, hogy az én előttem soha sem fog füstbe menni.
A M artiusi parancsolat, jégeső, házépítés ’s más sok csapásai ezen esztendőm nek meg akadály o zták Pesti útam at. A tavasszal okvetetlen m egyek m ihelytt b orai
m at eladhatom . Nagyon le köteleznél h a addig vala-
m elly ty p o g r a p h i c a l értekeznél gyüjtem énykém ’ k i
adása eránt, s nékem tudtom ra adnád, m ennyi pénzre leszen szükségem. A nyom tatáshoz meg k ív án tató k ö lt
ségekről sem mi tapasztalásom , semmi ideám nem lévén, igen félek v a k tá b a n m egindúlni. K érlek teh át méltóz- tassál e’ részben engem m egvilágositani, hogy tu d jam m agam at m ihez ta rta n i és a ’ pénzt jó k o r elkészíteni.
M int vágynak érdemes B ará tin k Szemere, H or
váth, Kölcsey? Tiszteld őket nevemben. Idvezlem Hor- vátot ú j p á lly á já n ! Én g y a k ra n emlékezem rólatok ’s g y ak ran ohajtozom tisztes körötökbe. V ajha T i se fe
lejten étek el engem egészen! H iszen az illy ideális b arátság sem csupa chim aera, ’s tá n ép p en azért nem chim aera mivel ideális.
A jánlom m agam at becses hajlandóságodba ’s a legszívesebb szeretettel ’s tisztelettel m aradok
N agy érdem ű F érjfiu,
T isztelt B arátom , igaz becsülöd B. D.
N ikla 15d. Febr.
1812.
13.
B erzsenyi Lajosnak.
Kedves A tyám Uram !
Időm és alkalm atosságom lévén az írásra, köteles
ségem nek ismérem hogy kedves A tyám U ram at á lla
potom felül tudósítsam . Én egész házam népével eggyütt egészséges vagyok; de gazdaságom ban a ’ két izbéli jégeső és az építés nagy k á ro k a t okozott. — A m últ D ecem berben D ukáig fel m entem , de m inthogy ott tu d to m ra esett sógoraim nak im postorsága, boszu- ságom ban onnét tü stén t vissza fordultam . Hogy ezen alkalm atossággal A tyám U ram at meg nem látogattam meg engedhet, m ert tu d ja, hogy azt ok nélkül nem cselekedtem . Ezen mocsok, ám bár tu d tam azt, hogy önként le hull rólam és ellenségeim et fogja megszégye
níteni, eleinten meg is igen meg háborított. De ezen g yalázat u tá n eggy igen szép becsület is ért engemet.
M artius 18dikán in stallá lta to tt K aposvárott Gr. Teleky
László ad m in istrato ri h iv ataláb a n fényes solennitással.
A b eiktató Kir. Com issarius Báró P rónay, a ’ ki az én Írásaim at a ’ P esti C ensurában látta, vacsora felett en
gem a ’ n agy P alo táb a h ív ato tt és ott sok M ágnásoknak és fő em bereknek jelen létében, m int legelső m agyar poétát meg köszöntött és C om plim entekkel el borított.
Illy tiszteletett nem tudom ki k ap o tt, m inek előtte m u n k ája közre k elt volna.
A ’ jövő h ó n ap b an okvetetlen fel m egyek Vasba s akkor A tyám U ram at is meg fogom látni. A ddig is p e
dig m agam at aty a i szeretetébe ajánlom s fiúi tiszte
lettel m aradok
Kedves A tyám U ram nak
M ikla, 20 M artius Kézcsókoló fija Bersenyi D ániel 1812.
14.
Báró B arkóczy Lászlónak, H elm eczy M ihálynak, Siskovics Jósefnek, F ejér A ntalnak, H ering Tgnácznak, Kotró P álnak, Zombori Jánosnak, F iiszár G yörgynek, T ata i Jánosnak, F áb ri Ignácznak, Schvarcz Jósefnek, K eller G ábornak, Szabó Jánosnak, D ér Engelbertnek, Guzmics Izid o rn ak ’s Vojvodics M ihálynak — B er
senyi D ániel szíves tiszteletet és idvezletet.
T iszteletre m éltó H azafiak!
Le nem írhatom N éktek, m elly érzéssel vettem azt a’ tudó sítást K azinczytól, hogy T i az én gyűjtem ény- kém nek k iad ásá ra ’s képem nek rézbe metszésére pénzt ad tato k öszve. B arátim ! öröm m el ’s kevély önérzés
sel fogadom el T őletek ezen szép ju ta lm a t ’s nagy d i
csőséget; de engedjétek meg hogy hálás tiszteletem et, m ellyel N éktek tartozom, azzal a ’ szíves egyűgyűség- gel vigyem előtőkbe, a ’m illyent a Ti nemes gondolko
dástok kíván. Az illy cselekedetnek leg kissebb ju talm a az én köszönetem ’s a’kik az illy cselekedetre alkalm a
tosak, azoknak az én köszönetem re szükségek nincs.
T i engem érdem em felett m egtiszteltetek, de egyszer
sm ind meg m utattátok, hogy szent h ív atalto k n ak egész nagy k örét ism éritek ’s bétölteni kív án játo k : m ert ám-
b á r azon én m unkám igen csekély ’s csak az ifjú i léleknek ki forró ömleménye, de még is csak ugyan egy kis része a hazai lite ra tu rá n a k , m elly öszve vagyon kapcsolva azon n épnek boldogságával, m ellynek veze
tésére s boldogítására rendeltetve vagytok.
Meg kértem K azinczyt, hogy ezen szép újságot a ’ H azán ak tu d tá ra adja. T itek et pedig a rra kérlek, hogy ezen k iad ásn a k örök em lékezetét gyűjtem ény- kém nek hom lokára tegyétek. Ezzel az én örömöm et és dicsőségemet tetézni fogjátok. ’S m inthogy képem Bécs- ben készül, m ellyet én N éktek m inélelőbb meg fogok küldeni, ’s m inthogy a ’m elly Pesten készült igen hibás, ford ítsáto k azon pénzt, m ellyet a ’ m etszésre szántatok,
a ’ k iad ásn a k csinosítására.
V egyétek ezen legújabb ódám at, s v i’sgáljátok meg, s hogyha egészen érdem etlennek nem találjáto k , ik tassátok rokonai közé:
A Balatoni N y m p h a gr. T eleki Lászlóhoz. (L. Ak.
kiad. 235.)
Félek hogy ez az óda a poesis’ k orlátáiból ki hág és igen hidegen ’s szárazon okoskodik. D e valóban nincs is nehezebb, m int az illy kom oly igazságot innepi köntösbe öltöztetni m elly m indenkor csak úgy szeret meg jelenni m int a m ezitlábos C átó a ’ világ thronusán, A N agy Pálhoz szólló ó dának k ét első verseit méltóz- tassatok m egváltoztatni illyform án . . .
(1812 m ájus) 15.
Berzsenyi Lajosnak.
Kedves A tyám Uram!
A ’ szegény Ja k a b m ostanában nálam tartózkod
ván nem ak a rtam levél nélkül ereszteni, kitől is öröm mel értettem , hogy jó egészségben hag y ta A tyám U ra
m at ’s hogy m ast is abban ta lá lja fiúi szívből kívánom . Mi egészségben vagyunk. G yerm ekeim eleget z a k la t
nak, hogy vigyem fel őket A tyám Uram hoz s h a ezen fiúi ’s egyszersm ind a ty a i kötelességemet elmúlasztom, h igyje A tyám U ram hogy nem hidegségem okozza.
Az ú j házam ban ugyan m ár bennlakom , de még
inast sem kész egészen. Ez az épület, m elly csak négy szobából és konyhából és kam arából áll ’s nagyobb része m ár többe k e rü lt tíz ezer forintom nál ’s csak nem dugába döntötte egész gazdaságom at. A’ tavasz itt olly száraz volt ez idén, hogy m iólta ezen jószágo
m at bírom még olly kevés szénám nem volt m int mást.
A gabonák szépek, de én az építés m iatt igen keveset vethettem ’s következés k ép p e n keveset is fogok a r a t
ni. A zonban az én ideális épületem és gazdaságom egy kévésé jobban m egy; m ert m unkám nak n y om tatására és képem nek érczbe metszésére nagy sum m a pénzt ad ta k öszve Báró B arkóczy László, H elm eczy M ihály ’s más tizennégy N evendék P ap o k a ’ P esti Sem inarium - ban. Egy kis dalom pedig G róf Bethlen Á dám nénak kezébe jutván, úgy meg szerette azt ezen E rdélyi n ag y fényű D ám a, hogy azon darabom at, m ellynek M elan
cholia a ’ czimje, az ő igen szép anglus k ertjének egy g ro ttájáb a n kőre vésette.
Kedves A tyám U ram illy tem jéneket illy m egtisz
teltetéseket még M agyar író nem kapót! Az illyekkel dicsekednem A tyám U ram előtt nékem szabad és köte
lesség is, m ert én kívülem ennek senki inkább nem örülhet m int A tyám Uram.
Feleségem és gyerm ekeim csókolják A tyám Uram kezeit, én pedig fiúi szeretettel és tisztelettel m aradok Kedves A tyám U ram nak
M ikla, ... Ju li engedelmes fi ja
1812. Berzsenyi D ániel
16.
T a ta y Jánosnak.
N agy érdem ű Barátom !
E gyszerre kap ám k ét izbeli leveleidet s egyszerre felelek azokra. Verseidet nagy gyönyörűséggel olvas
tam ’s nem leltem bennek semmi gáncsot s hidd h a lel
tem volna, én Téged an n y ira szeretlek és becsüllek, hogy h ib áid at meg m erném m ondani. H ogy ezen szó D ij három szor fordul elő egymáshoz közel versedben, azt ugyan a ’ gáncskeresők hib án ak fogják nevezni, de én m int szabad poéta azt vagy igen csekély hibának
