K I S S Z E G E D I M Ű V E L Ő D É S T Ö R T É N E T
XIV.
A XVIII—XIX. század fordulóján fo- kozatosan megteremtődtek a föltételei
annak, hogy a szegedi művelődés ügye föllendüljön, a meglevő, egyelőre még szerény keretek között működő intéz- mények kifejlődhessenek, mellettük újak létesülhessenek, maga a művelt- ség laicizálódjék, a kulturális igények és a közízlés egyre gyorsuló ütemben korszerűsödjenek.
E jelentős fordulat egyrészt az anya- gi-társadalmi föltételek és szellemi erők kedvező együtthatására mehetett végbe, másrészt szorosan összefüggött a nemzeti polgárosodás megerő södd
mozgalmával, kiemelve Szegedet elszi- geteltségéből, viszonylag korán bekap- csolva az egész ország megpezsdülő kulturális életébe.
A föllendülő gazdasági élet (nem cse- kély részben a háborús konjunktúra)
vagyonilag és öntudatban is megerősí- tette a rohamosan növekvő lélekszámú szegedi polgárságot. (1787 és 1825 kö- zött a lakosság száma 21 OOO-ről 32 000 Jölé emelkedik.) Szeged kedvező fek-
vése folytán jelentős kereskedelmi köz- pont lett, polgársága nemcsák egyedei- ben, hanem mint közösség is egyre többet „ad magára" és városára, foko- zatosan fölismeri, hogy a város föl- virágzása és népe boldogulása nem va- lósulhat meg a szellemi élet intézmé- nyes fejlesztése nélkül. Ennek a kiala- kuló „civis-öntudatnák" voltak ugyan árnyoldalai is, egyelőre azonban pozi-
tív vonásai domináltak-
A város bevételei jelentősen meg- nőttek, a tanács komoly töke fölött rendelkezett, amelyet ügyesen jövedel-
•meztetett. (Már az 1780-as években
•például módja nyílt a szőregi kincs- tári uradalom bérbevételére, s ez kö- zel ötven éven át gyümölcsöző befek- tetésnek bizonyult.) A rév-, vám-, ital- mérési, halászati stb. jövedelmek is
•megsokszorozódtak. A városi közgyű- lés okos, önzetlen gazdálkodását jel- lemzi, hogy nemcsák helyi, hanem or-
szágos kulturális célokra is áldozott.
(A Nemzeti Múzeum céljaira például közel 3000 forintot, a Nemzeti Szín- házra, a polgárság körében szervezett gyűjtőakció eredményével együtt több mint 4000 forintot adományozott.)
A város — a központi kormányzat ösztönzésére — sürgető szükségét érez- te mindenekelőtt a helyi iskolaügyet rendezni, a városi hatáskörbe tartozó iskolák hálózatát kialakítani. A külön- böző felekezetek egyházaival egyetért- ve a város néhány évtized alatt meg- sokszorozta a népiskolák és tantermek számát. A XVIII. század végén a Bel- városban 1 négyosztályos fiú- és 1 egy- osztályos városi leányiskola létesült,, Alsó- és Felsővároson is volt egy-egy fiú- és leányiskola. A Belvárosban gö- rögkeleti szerb népiskola is indult. Az inasok számára vasárnapi iskolát szer- veztek.
A szegedi tanítókat — a Ratio Edu- cationis rendelkezése értelmében — Nagyváradon képezték, amíg Szeged- nek saját tanítóképzője nem létesült, 1844-ben.
A Rókus városrész gyors benépese- dése szükségessé tette, hogy itt is nép- iskola létesüljön.
A városi és egyházi iskolák mellett a XVIII. század végétől kezdve állan- dóan működött a városban néhány ma- gániskola is, főleg leányok számára.
A művelődési igényre jellemző az a különös negatívum is, hogy a városnak időnként intézkedéseket kellett hoznia az engedély nélkül működő „zugisko- lák" ellen. Az is jellemző, hogy bár a város költségvetésében egyre nőtt az alapműveltség minél szélesebb körű terjesztésére szánt összeg (iskolák léte- sítése, fenntartása, tanítók, tanítónők javadalmazása stb.), az iskolák, majd később a kisdedóvók létrehozásában fi- gyelemre méltó szerepe volt a társa- dalmi közadakozásoknak, a társas egy- letek gyűjtőakcióinak is.
N. J.
480'
