• Nem Talált Eredményt

Juhász Gyula elfeledett verse

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Juhász Gyula elfeledett verse"

Copied!
1
0
0

Teljes szövegt

(1)

JUHASZ GYULA ELFELEDETT VERSE

Az alábbi Juhász Gyula versre kutatásaim közben bukkantam rá a Buda- pesten megjelent (Magyarság című napilap 1926. január 31-i számában. A vers szépen példázza Juhász Gyula költészetének a húszas években elmélyülő lírai realizmusát aniniaik tartalmi és foirimai eredményeivel együtt. A vers kezdő stró- fája, a nyitány mozgással, eleven lüktetéssel indul, de tüstént átadja helyét a nyo- mába lépő idilli hangulatú képeknek. Ebből a szerkesztési elvből: a mozgással teli sorok és a kemény mozdulatlanságot, nyugalmat hordozó lírai képek kont- raszt-hatásából csap föl és értelemhez szóló pontosssággal összegeződik a gondo- lati általánosítás: a társadalom nyomasztó világából menekülő paraszti bizalmat- lanság, a befelé forduló hangtalan Iközöiny. Jellegzetesen Juhász-verssel állunk szemben, költői realizmusának egyik kiemelkedő szépségű megnyilatkozásával.

A költemény egyes érzelmi és hangulati rezdülései, eleven, lírai képeiből kibomló gondolati elemei önkéntelenül is a Tápaii lagzi. Magyar tél, Szaikállszárító, Este az Alföldön című és a velük rökonzengésű Juhász-verl&ek táj- és életikép művé- szetét, népével való érzelmi és gondolati egybeforrotitságát idézi emlékezetünkbe.

Minden bizonnyal ezekkel egyidős.

Az ismert Juhász-köteteket és gyűjteményes kiadásokat stb. átnéztem, de sem más cím alatt, vagy más változatban nyomát sem találtam, ezért is adunk

nagyobb nyilvánosságot eninek a versnek.

Magyar János a bakon Körötte víg vásári tarkaság van Sok mutatványos mókázik javában, ígéret puffog, játékpuska durran, A hinta leng a szédítő azúrban.

János nyugodtan és hallgatagon A vásár szélén gubbaszt a bakon.

Magára húzza jól öreg subáját S tekintete a távolokba vág át.

A földeken jár ballagó esze.

Hol dallam néki növő fű nesze.

Hol csöndes és derűs a végtelenség És boldogok a békés naplementék.

Mert nincs a földön semmi panoráma.

Mely szebb lehetne, mint az ő határa.

Hol verejtéke áldását aratja

S hol fáradt testét egykor visszaadja.

János csak vár, csak hallgat a bakon.

Az örök élet ő, a nyugalom.

Egy ezer évnek fénye, árnya arcán S elnéz közönnyel a világ piarcán.

Közli: BERZY ANDRÁS

543

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Nem emlékszem pon- tosan, mikor, de már újdondász korszakomban, Ilia Mihály mondta ezt a Tápai lagzi költőjéről: „Még csak neki sem fordítják a Tiszának!” Határon

„Nem hiszem, hogy gyakran összetalálkozik két olyan hírlapíró, akik közt ily alkalmak- kor efféle mondat elhangzik: és az elveid?" Illyés Gyula Csizma az asztalon című,

A Vallomások első versének első és utolsó szakasza azonos az Ach'io című versével, de a két középső szakasz teljesen új, eleddig ismeretlen volt. Ugyancsak ismeretlen

(1921-ben, majd a következő évben fényképet is kért Juhász Gyulától, de csak 1924-ben teljesült a vágya. 1928 karácsonyán ismét dedikált fotót kapott barát- jától;

És meghalt egy fehér elefántcsont-házban. Kassák ezt a Juhász Gyulával kapcsolatos megnyilatkozását, a vonzódás és nagyrabecsülés e kifejezését oly fontosnak érezte,

Megjegyzés: Juhász Gyula és Móra Ferenc kapcsolatáról részletesen és összefoglalóan nem szólt eddig a kutatás; e vonatkozásban legföljebb Péter László Juhász Gyula és

A kötettel a „nyomozati munka" mintegy „végső stádiumába jutott" — „a valóságot megszépítő emlékek és álmok lemondó, bánatos hangulatáról",

Minthogy pedig kedves barátunk, Gyula évekig nem felel leveleinkre, önhöz folyamodom és megkérem a következő nagyon nagy szívességre: Mutassa meg neki levelemet s kérdezze meg