• Nem Talált Eredményt

JUHÁSZ GYULA DIÁKKORI RAJZOS VERSE

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "JUHÁSZ GYULA DIÁKKORI RAJZOS VERSE"

Copied!
2
0
0

Teljes szövegt

(1)

ŰR GYÖRGY-

JUHÁSZ GYULA DIÁKKORI RAJZOS VERSE

Juhász Gyula verseit diákkorában, három ízben közölte a Szegedi Napló. Az első két verse Merengés és Mulandóság címen 1899. május 21-én jelent meg és a Napló akkori szerkesz­

tője, Békefi Antal tette közzé, ahogy Juhász később maga emlékezett vissza első nyomtatott 502

(2)

versére : „Első versemet Békefi Antal közölte a régi Szegedi Naplóban* Első sikeremet tehát neki köszönhetem."

Májusban jelennek meg a versek és Juhász akkor a szegedi piarista gimnázium VI.

osztályába jár. Már tudja, hogy őszre Vácra megy. Különösebb kedve nincs a papi pályához,

<le szülei így kívánják és szeptemberben már magába zárja a noviciátus.

A következő év májusában érkezik vissza Szegedre. Maga mögött hagyta a váci inté­

zetet minden rossz emlékével együtt és ismét kezébe veszi a tollat. A Szegedi Napló augusztus 19-én négy Juhász-verset közöl és ezeknek alaphangja már derűsebb, de a későbbi Juhász- melankólia itt is bárányfelhő-árnyékot vet a sorokra.

Még ebben az évben a beteg Békefi helyett új szerkesztőt kap a Szegedi Napló Sz.

Szigethy Vilmos személyében. Alig ül le íróasztalához, verseket hoz a postás és a versek alatt ott áll írójuk foglalkozása : tanuló. Szigethy azt hiszi, új tehetségeket indít útnak, leadja a ver­

seket egy másik diákköltő, Baner Herbert, költeményeivel együtt, de néhány sort ír ajánlásul eléjük :

„Most pedig két fiatal diák-poétát mutatok be a közönségnek, akiknek verséi jelenleg kará­

csony napfára látnak először nyomdafestéket. Jellemzésükre legyen elég annyi, hogy még egyikük sincs 17 éves. A bírálatot a közönségre bízom, amely bizonyára szívesen fogadfa a tehetséges iffákat."

Szigethy szerkesztő úr nagyon rossz karácsonyt szerzett Juhász Gyulának. Nem vette -észre, hogy a versek Juhász Antal név alatt jelentek meg és az iskolatársak nem Juhász

Gyulának, hanem az állami gimnáziumba járó Juhász Antalnak tulajdonították a ver­

seket a fatális névcsere következtében. Szigethy Vilmos mégis elindított egy új költőt, mert Bauer Herbertből lett később a sok sikert,aratott Balázs Béla.

Juhász Gyula negyedikes korában kezdte el a versírást. Második gimnazista korában már olyan jól rajzolta le az állatokat, hogy családja azt hitte, festő lesz belőle. Később a rajzo­

lás mellett verselni is kezdett és összekapcsolta ötödik gimnazista korában a rajzot a verssel.

Akkor írta és rajzolta le Elégia című versét, amelyet volt osztálytársa, Hubacsek Kálmán makói gyógyszerész őrzött meg és adott át az irodalomtörténetnek.

* Juhász azért írta a régi Szegedi Naplót, mert a Napló mint a haladó polgárság lapja indult és élt Szegeden 1922-ig, mikor Eckhardt Tibor sajtófőnöksége idején kényszerítette a Napló tulajdonosát, hogy vagy adja át a lapot az általa kijelölt új tulajdonosnak, ifj. nemes Endrényi Imrének, vagy betiltja az újság megjelenését. Engel Vilmos, a lap tulajdonosa, sietve adta át az újságqt Endrényinek, aki kormánypárti prog­

rammal lerombolt mindent, amit a lap addig elért, a szerkesztőség minden tagja kilépett a lap kötelékéből, és ettől az időtől kezdve „új" Szegedi Naplónak nevezték az újságot. L. még Péter László : József Attila Sze­

geden, It. 1955. 118.

7 Irodalomtört, Közlemények 503

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

kutatótanár, egyetemi tanársegéd Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskola, Szegedi Tudományegyetem, BTK, Magyar Nyelvészeti Tanszék..

Az előadás a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagó- gusképző Karán tartott Kommunikációs készségfejlesztés kurzus kere- tében végzett mérések adataira

A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy

Még meg sem jelent, Juhász már augusztus 26-án sürgette Babitsot: „Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője, általam sürgősen kér tőled verset, prózát.” Kemény

Nem lehet elkerülni a gondolatot, hogy – már áprilisban – Juhász Gyula halála ürügyén – saját síriratát írta meg.” (Szabolcsi: 1998, 801., kiemelések az eredetiben)

„A világháború - írta Juhász Gyula 1915-ben Háború és kultúra című tanulmányá- ban, a makói gimnázium nyomtatott értesítőjében - egy csapásra megbénította az

— Az a miénk, amit megeszünk — mondta Bódi csámcsogva, aztán bort töltött, böffentett, hátradőlt a széken, és történetekbe kezdett: dicsérte a múlt- ját, szidta

v eretű sorral döbbent meg: mintha nem Juhász Gyula, a Nyugat nagy nemzedékének tagja (társa) írta volna, hanem már későbbi vers-eszmény romantikájával Jékely Zoltán. Juhász