A TELEVÍZÍÓ-ESZTÉTIKA KÉRDÉSEI*
NAGY ANDOR
(Részlet „A televízió pedagógiai problémái" című tanulmányból)
,,A művészét az élet tankönyve!"
Csernisevszkij
Ahhoz, hogy a gyermek — és nyilvánvalóan a felnőtt is — tuda- tos televízió nézővé váljék, hogy hasson rá mindaz, ami a k é p e r n y ő n a szeme előtt játszódik le, és úgy hasson rá, ahogy az alkotók sze- retnék, elengedhetetlenül szükséges, hogy ismerje azt a nyelvet, melynek segítségével hozzá szól, ismerje a televízió sajátos esztéti- k á j á t . A művészi alkotás nyilvánvalóan csak úgy hat rá igazán, ha ismeri annak alkotó elemeit, kifejező eszközeit, az alkotás f o l y a m a - t á n a k b o n y o l u l t s á g á t . . . Gyermekeinknek — mondhatni — az anya- nyelvükkel együtt kell elsajátítaniuk a televízió nyelvét!
Feltehető ezzel kapcsolatban az a kérdés is, mely olykor még a pedagóguskörökben is vita tárgyát képezi: van-e egyáltalán saját nyelve, saját esztétikája a televíziónak, nem csupán művészeteket tolmácsoló eszköz-e a televízió? Olyan vélemények is vannak, melyek szerint a televízió nem más, mint tökéletesített rádió, amit látni is lehet, éppen ezért sokkal hatásosabb. Hiszen a látás, a vizuálitás, sokkal meggyőzőbb élményt jelent, mint a hallgatás. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy jobb egyszer látni, mint sokszor hallani!
Az eleven szereplők hatása lényegesen erősebb mint a fantáziánkban élőké.
A film és rádió ötvözetének is t e k i n t h e t j ü k a televíziót. T u d v a - lévő, hogy mind a filmnek, mind a rádiónak az évtizedek során ki- alakultak a nyelvi kifejező eszközei. Az előző véleményekkel osz-
* A dolgozat szerves folytatása Az Egri Tanárképző Főiskola T u d o m á n y o s Közleményei III. kötetében (95—109.) m e g j e l e n t „A televízió-nézővé nevelés"
című t a n u l m á n y n a k . Az idézett t a n u l m á n y azt a kérdést igyekezett tisztázni, hogy mit és mennyi ideig helyes nézni a televízióban. Az itt közölt dolgozat a hogyan kérdésével foglalkozik. A televízió nézésének tudatosságára igyekszik f o r d í t a n i a figyelmet.
tozva, ezek szerint az is elegendő lenne, ha a televíziónéző ezen is- meretek birtokában volna.
A felvetődő kérdésekre, említett véleményekre egyszerű a válasz megfogalmazása, hiszen szemünk láttán n a p r ó l napra formálódik a televízió sajátos nyelve, kifejezésmódja, esztétikája. Ügy ahogy annak idején a film f o r m a n y e l v e alakult. Mondhatni, mi magunk vagyunk a művelői a televízió nyelvének, mely lényegében nem más, mint az előtte létrejött művészetek sajátos nyelvének szintézise. Mivel a k ü - lönböző — m á r az iskoláskortól ismert — művészetek nyelvi elemei- nek alkalmazása fedezhető fel a televízióban, így sokakban azt a gon- dolatot ébreszti, hogy a TV-nek nincs sajátos nyelve, ill. a televízió értéséhez, élvezéséhez nincs szükség ú j a b b ismeretekre.
Ismét más p r o b l é m á t jelent annak felismerése, hogy a TV, jól- lehet a művészetek közvetítő eszköze is (persze nemcsak az, hisz egyéb funkciója is van a televíziónak, ugyanakkor a televíziójáték sajátosan TV művészet, mely egyedi jegyeket visel magán), de meg kell jegyezni, hogy a televízióban a különböző művészi produkciók is sajátosan jelennek meg.
F i l m - és televíziós oktatás iskoláinkban
A probléma bonyolultságát jelzi az a tény, hogy a, nézők, de m é g - inkább ifjúságunk általános műveltsége a vizuális művészetek vonat- kozásában meglehetősen hiányos. Egyet kell értenünk DR. HALÁSZ LÁSZLÓ-val, ki t a n u l m á n y á b a n a televízió esztétikájával foglal- kozva többek között a következőket í r j a : ,,A film és a televízió m i n d e n eddig i s m e r t kulturális jelenségnél hatékonyabban épül be a felnőttek és fiatalok életébe. S éppen e bámulatos tömeghatású művészet értését és élvezését tanulmányozzuk és tanítjuk a legke- vésbé" [1]. Erre n a p mint n a p számos példával szolgálhat az iskolai élet, de erre vallanak az 1962-ben készített érettségi dolgozatok is, melyeknek azt a kérdést kellett megvizsgálni, hogy milyen szerepe van a művészi élmény felkeltésében a filmnek, a rádiónak és a tele- víziónak [2].
Ezek a dolgozatok is azt igazolták, hogy szinte kizárólagosan irodalomesztétikai tájékozottsága van az érettségizőknek. Még a f i l m - alkotásokat is m i n t e g y irodalmi alkotásnak tekintik. Erre nemcsak az említett dolgozatok szolgálnak példaként, de példák lehetnek az iskolai filmelemzések is, melyek általában tartalmi vonatkozásúak, irodalmi ízűek, de mondhatni közel sem olyan mélyek, mint az iro- dalmi elemzések! Hiszen az irodalmi m ű v e k elemzésének alapvető k r i t é r i u m a : a t a r t a l o m és f o r m a egységében való vizsgálódás!
Bár az kétségtelen, hogy az érettségizők irodalmi tájékozottsága, irodalomesztétikai kulturáltsága fejlődést m u t a t , de ugyanakkor látni kell azt is, hogy az irodalomtanítás nem pótolja, nem is pótolhatja a mindenoldalú — de legalábbis sokoldalú — esztétikai nevelést.
„A k o m m u n i s t a ember nevelésének, a szocialista pedagógiának
problémái n a p j a i n k b a n már t ú l j u t o t t a k az elvont viták körén és álla- potán, gyakorlati feladatokká váltak . . . A fiatalság és a művészetek kapcsolatában ez az adott helyzet egyre markánsabban m u t a t egy sajátos arányeltolódást: a hagyományos művészetek (főleg az eddig vezető szerepet játszott irodalom) mellett i f j ú s á g u n k érdeklődésének középpontjába kerültek az audio-vizuális művészetek: a film, a tele- vízió és a rádió" [3].
Az irodalom mondhatni monopolisztikus helyet tölt be főleg középiskoláinkban, így nem véletlen, de egyenesen törvényszerű, hogy i f j ú s á g u n k irodalmi ismerete fölötte áll minden más, de főleg az ún.
audio-vizuális esztétikai ismereteken. ,,Az irodalomoktatás mindenkit minimálisan 8 éven át nevel arra, hogy nemes ízlésű, önálló ítélő- képességű olvasóvá váljék . . . a rendszeres olvasók számával vetek- szik a rendszeres mozilátogatók száma, s televízió fokozódó t e r j e - dése . . . a filmművészetet épp úgy beviszi otthonunkba is (ti. a TV), mint ahogy a h a j d a n egy példányban kézzel írt könyvek, melyeket csak közösségi felolvasásokon lehetett meghallgatni, a k ö n y v n y o m - tatás feltalálása u t á n bekerültek az olvasni szeretők magánkönyv- táraiba . . . filmnézésre csak az egyéb fontos problémákkal zsúfolt osztályfőnöki órák néhány ellopott percét s z á n j u k " [4], I f j ú s á g u n k pedig igen nagy érdeklődést tanúsít az ún. audio-vizuális művésze- tek iránt. Már hivatkoztunk olyan vizsgálati eredményekre, melyek szerint mind a film, mind a televízió az i f j ú s á g soraiból v e r b u v á l j a első sorban nézőit. S a fiatalok tekintélyes része épp úgy a film, mint a televízió esetében, csak nézik, de látni nem látják a műsort!
A látottak megítélésében általában szubjektívek, nem elég tudatosan szemlélik a filmeket és a TV műsorokat, n e m elég kritikusan válo- g a t j á k meg azokat, s mindez azzal magyarázható, hogy nem ismerik eléggé a film és a televízió sajátos esztétikáját.
Ebből a tényből az következik, hogy a r e f o r m szellemében m u n - kálkodó iskoláinkban helyet kell kapni az audio-vizuális művészetre nevelésnek is, az elemző esztétikai nézőpontú oktatómunka kell, hogy általánossá váljék.
A film esztétikájának megismertetése terén m á r lényeges f e j - lődés tapasztalható. Az 1962-ben kiadott általános iskolai t a n t e r v is foglalkozik a filmoktatással. A r r a ösztönzi a pedagógusokat, hogy az osztályfőnöki, ill. magyar órákon foglalkozzanak a közösen meg- tekintett filmek elemzésével.
Ismeretes, hogy a középiskolás irodalomoktatásban is helyet ka- pott a film [5] is (sajnos egyelőre csak a kísérleti iskolákban), igen sok jól működő szakkörről t u d u n k iskoláinkban, de nagyon népsze- r ű e k a KISZ által szervezett i f j ú s á g i filmszemináriumok, valamint a TV — NEMESKÜRTY ISTVÁN vezetésével indított — ifjúsági f i l m - szeminárium. A TIT filmbaráti köre (előbb filmklub) is azzal a céllal szerveződött országszerte, hogy filmnézőkké, filmhez értőkké nevelje t a g s á g á t . . .
Meg kell jegyeznünk, hogy ezek komoly eredmények már, de azt sem h a g y h a t j u k figyelmen kívül, hogy az óriási létszámú általános
és szakközépiskolákban (nem beszélve az ipariskolákról stb.) még semmi változás n e m tapasztalható ilyen vonatkozásban. Pedig álta- lános iskoláink általában havi egy alkalommal szervezetten is m e n - n e k moziba és a látott f i l m e k megbeszélésére időt is f o r d í t a n a k az osztályfőnöki órákon. Ezek a megbeszélések azonban legfeljebb t a r - talmi elemzésig j u t n a k el!
Bár itt közbevetően m e g j e g y e z h e t j ü k , hogy az általános iskolás k o r ú gyermek m é g szinte t e l j e s e n érzéketlen a sajátos film f o r m a - nyelv iránt. N e m élvezi, de n e m is foglalkozik a képek kompozíciói- n a k szépségével, érdekességével, újszerűségével. A f i l m r i t m u s eseté- ben unatkozik a n n a k lassú v o l t á n vagy b á n t j a a gyorsaság, mely n e m engedi, hogy élvezze és értse, amit lát. A képszimbólumokat sem appercipiálja. Sokkal inkább m e g k í v á n j a viszont a zárt kompozíciót, a feszültséggel teli dinamikus cselekményt, az olyan ifjúsági hőst, kivel a film nézése során azonosulhat, a rossz bukását, illetve a jó diadalra jutását.
Az osztályfőnök vagy a m a g y a r t a n á r a filmek elemzésekor figye- lembe is v e n n é az említetteket, de sajnos általában ő maga sem sokat é r t a film esztétikájához. Hogy is érthetne, hol t a n u l t a volna? Ha csak autodidakta módon n e m képezte magát!
Tanárképzésünk és a film-, televíziós oktatás
E kérdés kapcsán egy olyan régi probléma fogalmazódik meg, melyet a 20-as években m á r BALÁZS BÉLA is felvetett: miért n e m foglalkozunk e tömegekre és t e g y ü k hozzá a jóra és rosszra egyaránt fogékony gyermektömegekre ható művészetek megismertetésével a felsőoktatásban? Miért van az, hogy a pedagógusképző intézetek- ben legfeljebb f a k u l t a t í v kollégium vagy szakkör keretében k a p n a k n é m i ilyen i r á n y ú ismeretet a pluszmunkát vállaló tanár-, illetve tanítójelöltek? M i é r t csak ó h a j az, hogy a minden eddig ismert kulturális jelenségnél nagyobb hatású, i f j ú s á g u n k életében egyik leg- nagyobb szerepet játszó film és TV nyelvét és felhasználásának mó- dozatait oktassuk a tanár-, illetve tanítóképző intézetekben.
Több országban a filmoktatás m á r szerves része a tanárképzés- nek. Ausztráliában pl. a tanárjelöltek legalább 10 előadást hallgat- n a k az audio-vizuális eszközök módszereiről. Foglalkoznak a g y e r - m e k r e gyakorolt hatással, ezekkel az eszközökkel szembeni kritikai érzéket igyekeznek erősíteni azzal a céllal, hogy a kezdetben m i n - d e n t elfogadó, befogadó gyermek-nézőket, a műsorban válogatni tudó, értő nézőkké t u d j á k nevelni.
Amerikában a tanárképző intézetek filmoktatásának az a célja, hogy a film i s m e r e t n y ú j t ó f u n k c i ó j á t f e l i s m e r j é k a tanárjelöltek és alkalmazni t u d j á k az oktató-nevelő m u n k á b a n . Áttekintő k é p e t igye- keznek n y ú j t a n i a filmművészet, ill. a filmtechnika fejlődéséről, f o r - m á l j á k a hallgatók kritikai érzékét. Célkitűzéseik között olvashatunk arról is, hogy a gyakorlati foglalkozások levezetését is m e g t a n í t j á k
a jelöltekkel. Ugyanakkor említést kíván, hogy egyes amerikai t a n á r - képző intézetekben m á r a 30-as években arról is szó esett, hogy a televízió alkalmazása ugyanolyan szerepet igényel a tanárképzésben, mint a film.
Hazánkban többek között BÓKA LÁSZLÓ foglalkozott ezzel a kérdéssel egyik dolgozatában, melyben a következőket o l v a s h a t j u k : . . a f i l m t u d o m á n y i oktatásnak helyet kell kapnia a felsőoktatás- ban . . . A pedagógiai főiskolák utolsó évfolyamán, ill. a bölcsészet- t u d o m á n y i karokon az ötödik (gyakorló évben) részesüljenek a t a n á r - jelöltek legalább egy félévig rendszeres f i l m t u d o m á n y i oktatásban (a film technikája, filmelmélet, filmtörténet, a film esztétikája)" [6].
Hasonlóan vélekedik a kérdésről DR. GYÖRY GÁBOR „. . . J ó volna biztosítani a lehetőségeket a közeljövőben m u n k á b a álló t a n á r - nemzedék számára, hogy magas színvonalú széptani tájékozottsággal, speciális film-, rádió-, telvízióesztétikai ismeretanyaggal gazdagon kapcsolódjék be az oktató-nevelő m u n k á b a " [7].
NEMESKÜRTY ISTVÁN: „A film és pedagógia" c. cikkében a következőket olvashatjuk: ,,. . . Minden művészetnek elsőrendű sze-
repe van a n e v e l ő m u n k á b a n . . . Pedagógusaink maguk sem ismerik a filmművészet lényegét, maguk is csak éppen olyan szórakozni vágyó mozinézők, m i n t tanítványaik . . . Először a leendő pedagógusokat kell megismertetni a filmművészet lényegével, hogy aztán ők m a g u k is továbbadhassák ismereteiket t a n í t v á n y a i k n a k " [8].
Ez annál is inkább természetes igény ma, m e r t a budapesti P á z - m á n y P é t e r Tudományegyetemen 1938-tól 1948-ig rendszeres filmesz- tétikai oktatás folyt speciálkollégium keretében. S azóta ugrásszerűen nőtt a moziba járó, a televízió k é p e r n y ő j é n filmet nézők tábora!
Bizonyos, hogy felsőoktatásunk vezetői is belátják, hogy a film és televízió tartozékává lett életünknek, felismerik i f j ú s á g u n k r a g y a - korolt hatását, az i f j ú s á g fejlődését szolgáló lehetőségeit, és szükség- képpen foglalkoznak m a j d tanár-, ill. tanítóképző intézeteink a f i l m és a televízió hatásával, felhasználásának lehetőségeivel, saját esz- tétikájával, stb.
A film — rádió — televízió
Amikor a televízió esztétikájáról beszélünk, természetszerűen szólni kell a filmről is, m e r t egyrészt nagyon sok rokonság van k e t - tőjük között, másrészt a televízió műsorának tekintélyes részét m a még Keleten és Nyugaton egyaránt a film tölti ki. (Nem véletlen, hogy a televíziót házi moziként, miniatűr-moziként is emlegetik.)
A televízió óriási nézőteret biztosít az érdeklődőknek. S z e r é n y - nek m o n d h a t ó számítások szerint a televízióban bemutatott film az alkalmankénti másnap délelőtti ismétléssel 3 milliónál is több néző- nek n y ú j t élményt. (Több év kell ahhoz, amíg az ország összes mozi- jában vetített filmet ennyi ember megtekintheti!) A film és televízió formanyelve olyan igen közel áll egymáshoz, hogy sokan nem is lát-
n a k különbséget a kettő között. Vannak olyan tanulmányok, melyek szerzői úgy vélekednek, hogy a film úgy hasonlít a TV-re, mint ahogy egy rajz és egy festmény, melyeknek azonos volt az alkotójuk, hisz mindkettő mozgókép, hangos, közös vonásuk az is, hogy egységes szerkezetté rendezett plánokból áll, stb.
Az azonosságok kétségbevonhatatlansága mellett azonban a kü- lönbözőségek k i m u t a t á s a t á r j a fel a televízió sajátos esztétikáját, speciális f o r m a n y e l v é t , önálló művészet voltát.
A legkézenfekvőbbnek tűnik ezen a téren is a filmhez való hasonlítás. Alapvető kérdés a két művészet anyagának összevetése is.
A filmet az alkotók celluloid szalagra rögzítik, míg a televízió
— egyes műsorok kivételével — „egyenesből" közvetít. így a f i l m - nek megvan az a s a j á t j a , hogy tárolható és szinte meghatározhatatlan az életkora szemben a televízióval, melynek műsorait nem lehet ugyanúgy megismételni. (Kivételt képeznek a telerekordingra vagy f i l m r e rögzített műsorok!)
Magától értetődő, hogy a televíziós kamerák irányítóinak sokkal nagyobb a felelőssége, mint a filmoperatőröké. A filmesek ugyanis egy-egy jelenetet addig forgatnak, amíg az alkotók elképzelése meg nem valósul. A televízióban az ún. egyenes adás esetében nincs lehe- tőség ismétlésre, a sikertelen jelenetek kivágására. — Ez az oka annak is, hogy a színészek sokkal szívesebben vállalnak filmes szerepet, mint televízióst.
Az egyenes adás a rádió és TV s a j á t j a . Amíg azonban a rádió műsorát csak halljuk, addig a televíziós műsort l á t j u k is. Mindket- tőnél a realitás és az egyidejűség a legvonzóbb és legjellemzőbb jegy.
A jelen pillanat tőlünk távol eső eseményének hallása, látása!
A nézőnek a realitás i r á n t i igénye jogos a televizóval szemben, ugyanakkor természetes is. Amíg a színházban elfogadja a díszletet, a filmtől m á r valóságot v á r és elmarasztalja a nem eléggé valósághű díszletet, m a k e t t e t , stb. A televízió-néző is megkívánja az alkotóktól a valósághoz való hűséget. Ez a megállapítás legfőképp az i n f o r m á - ciós jellegű m ű s o r o k r a érvényes! Ugyanakkor élnek is a realitás r e n d - kívül nagy h a t ó e r e j é n e k felhasználásával a televízió szakemberei, de élnek a lehetőséggel a filmesek is. Nem véletlen, hogy az utóbbi évek- b e n igen népszerűvé vált a d o k u m e n t u m f i l m e k készítése, illetve doku- m e n t u m jellegű részletek beépítése a játékfilmekbe.
A néző t u d j a ugyan, hogy a d o k u m e n t u m f i l m e t is rendezték, vágták stb., de azt is t u d j a , hogy amit lát az megtörtént, az tény, az maga a valóság.
A filmnek azonban az a h á t r á n y a a televízióval szemben, hogy a technika előrehaladása ellenére is időt igényel az elkészítése. így a néző, még a híradófilmek esetében is csak napokkal később l á t h a t j a az eseményeket, akkor, amikor az újságokból m á r részletesen t á j é - kozódott azokról. Nyilván a sajtóval szemben a filmnek így is előnye van, hiszen m a g á t a valóságot l á t h a t j a , az eseményt, annak mozza- natait figyelheti meg. A f i l m (híradó, dokumentumfilm) esetében még f e n n t a r t á s a sem lehet a látottakkal kapcsolatban! Más azonban, hogy-
h a később l á t j u k viszont azt, amiről m á r hallottunk vagy úgy látunk valamit, hogy az m á r a m ú l t — mint az eseménynek egyidejű élve- zete, a szinte személyes jelenlét [9]/
Egészen más hatást vált ki pl. egy tőlünk távoleső helyen a tele- vízió segítségével részt venni egy nagy hatású tömeggyűlésen, mint arról olvasni, fényképet látni vagy akár a filmhíradóban találkozni ú j r a az eseménnyel.
A TV tehát azt is jelenti, hogy a néző jelen van, a cselekmény a szeme előtt játszódik le. Mintegy tükörképet is adva a korról. Rész- ben ennek a benyomásnak köszönhető a TV vonzó hatása, ill. meg- győző e r e j e !
Más élményt jelent egy d o k u m e n t u m filmen megnézni az ű r - repülők hősi tettét és más a televízió segítségével bepillantani az űrkabinba és abban a pillanatban látni az űrhajóst tevékenység köz- ben. amikor a cselekmény megtörténik. A példákat sokáig lehetne sorolni, de egy még ide kívánkozik: a mi televíziónk műsorában igen sok időt k a p a sportközvetítés. A televíziónéző szinte minden lénye- gesebb sporteseménynek t a n ú j a lehet az ország legtávolabbi helyén is.
A televízió lehetőséget n y ú j t arra, hogy abban a pillanatban lássuk a rúdugrót, amikor koncentrál, amikor nekifut, amikor átível a léc fölött vagy éppen leveri azt. A néző nyomon követheti a jelenlevők- kel együtt a sporteredmény születését. L á t h a t j a a kapura törő csatárt, a taktikázó hátvédeket, stb. Szurkolhat, biztathat, kritikát mondhat.
Ugyanakkor, ha az eseményről készült filmet nézi meg, akkor m á r ismeri az eredményt, előre t u d j a például, hogy az az ugró leveri a lécet vagy a center „ k i h a g y j a " a 1 l-est, nem tud rá hatni a látvány, legfeljebb mint „bölcs" ember megmosolyogja a közbe fényképezett
szurkolót, akiről ő már t u d j a , hogy hiába izgul!
Hazánkban általános, hogy a televíziót lakásukban nézik az em- berek. — Igaz, Heves megyében olyan tapasztalatok is vannak, hogy szívesen néznek televíziót barátoknál, ismerősöknél, klubokban, a tele- vízió tulajdonosok is, mert ott lehetőség nyílik a közös é l m é n y meg- vitatására, a véleménycserére is [10]! Tudvalevő, hogy az otthoni miliő rendkívül befolyásoló lehet a televíziós élmény n y ú j t o t t a hatás szempontjából. A moziban például, ahol a nézőtéren sok ismeretlen- nel és ismerőssel együtt nézzük a filmvásznon pergő eseményeket, egészen más hatás ér akkor, ha pl. a „Szerelmem Hirosima" c. film naturális jeleneteit nézzük, m i n t h a ezt meghitt családi otthonunkba közvetíti a televízió. Másképpen hat a tűzhalált választó buddhista szerzetesek önfeláldozása a filmhíradóban és a televízió híradóban.
Az pl. hogy az ilyen eseményt vagy például Eichmann kivégzését a televízió egyenesből közvetítse, elképzelhetetlen.
Vannak olyan élmények, melyek társaságban erőteljesebb hatást váltanak ki. Ismert tény, hogy a sírás, ill. kacagás sokkal előbb jelent- kezik a szomszédok, stb. hatására. Ugyanakkor az is tény, hogy a naturalitás más élményt szül a társaságban és az egyedüllétkor.
A moziban látott film hatása vetekedhet ugyan a TV-filmmel, hisz a koncentrálási lehetőség lényegesen előnyösebb (sötétség, figyelő
partnerek, stb.) [11], de hozzájárulhat a film hatásához az otthoni miliő is. A családban megvitatva a látottakat m á s élmény már esetleg nem éri a nézőket, m í g a moziból kilépve az élet forgatagába csöppen az ember, mely a h a t á s t minimálisra r e d u k á l h a t j a .
Gyermeknézőket volt alkalmunk megfigyelni a mozi nézőterén és otthon a k é p e r n y ő előtt. Tapasztalatunk azt a feltevésünket iga- zolta, hogy a televízió is lehet olyan hatásos, m i n t a film (mozifilm!).
Sőt, ilyen vonatkozásban a televízió a szülőknek még több problémát jelent, m i n t a mozi. A gyermeknéző ugyan épp úgy n e m tud szelek- tálni az igaz és a m e s e között a filmszínházban, mint a televíziót nézve, de amíg a mozielőadás u t á n egy sor egyéb hatás éri, m e l y esetleg feledteti vele a látottakat, addig a televíziós műsor u t á n a gyermek, általában lefekszik. S ha olyan m ű s o r t látott, amely izgal- makat okozott, az élménytől nem t u d szabadulni. Nehezen alszik el, álmában pedig csatlakozik a szimpatikus hőshöz és sokáig v í v j a a harcát, aminek az a következménye, hogy f á r a d t a b b a n ébred, m i n t ahogy lefeküdt, i n g e r ü l t lesz egész nap, h a m a r lankad figyelme, az iskolában alig tud v a l a m i t elraktározni.
A premier plan szerepe a televízióban
„A televízió a f i l m h e z képest kamarahangszerelésű zenekar" [12], A k é p e r n y ő aránylag kis mérete d e t e r m i n á l j a a közvetítendő ese- ményeket, képeket. Ezzel nem z á r j u k ki a televízió lehetőségeiből, hogy valamit is n e közvetítsen, hisz t u l a j d o n k é p p e n mindenféle m ű - sort sugározhat a televízió. A hogyan p r o b l é m á j a viszont már gondot okoz. Ugyanis amilyen rosszul h a t egy super plán a cinemascop ese- tében, ahogyan e l r ú t u l h a t egy szép arc is a szélesvásznon, u g y a n ú g y hatástalan marad v a g y ellentétes hatást v á l t h a t ki a képernyőn egy nagytotál.
A világ nagy f i l m g y á r a i is r á j ö t t e k e r r e épp a televízióval való versengés közben. E n n e k köszönhető, hogy az utóbbi időben egy sor ún. „super f i l m " j e l e n t meg a mozikban, melyek látványosságban messze f e l ü l m ú l j á k a fantáziában bővelkedő televíziós alkotókat is.
Igyekeznek tehát a filmesek olyat adni, a m i r e a televízió nem képes.
Óriási tömegeket v o n u l t a t n a k fel, tájakat, számtalan helyszint m u - tatnak b e sok-sok cselekménnyel. (Ilyen pl. a „Háború és béke" szov- jet filmváltozata, az amerikai „Cleopatra", „Ben Hur", a különböző biblikus t é m á j ú f i l m e k , stb.)
VÁRKONYI ZOLTÁN filmrendező is úgy vélekedett e kérdéssel kapcsolatban, hogy a m i f i l m i p a r u n k n a k is azt az u t a t kell követni, amelyet a világ m á s filmgyártása. Olyat kell adni, amire a televízió nem képes: látványos, nagy produkciót. E n n e k jegyében született hazánkban a „Kőszívű ember f i a i " c. filmalkotás [13].
A televízió a k é p e r n y ő m é r e t e i miatt sűrítésre törekszik. É p p ezért n e m a n a g y v i l á g r a i r á n y í t j a a k a m e r a lencséit, hanem első- sorban az emberi arcra, mely tükrözője a lélekben sűrűsödő problé-
máknak. Úgyis mondhatnánk, hogy a televízió emberközpontú mű- vészet. A televízió, mondhatni úgy beszél a közönséghez, m i n t ember az emberhez. Minden más művészetnél talán alkalmasabb az emberi lélek legfinomabb rezdüléseinek bemutatására. S n e m is annyira a cselekvő, m i n t sokkal inkább a* g o n d o l k o d ó , é r z ő ember b e -
m u t a t á s á r a alkalmas a televízió.
Hasonlóan vélekedik erről a kérdésről HENRY R. CASSIRER is ,.A televízió és az oktatás" c. t a n u l m á n y á b a n : „A TV, mely a v é g - letekig mechanizált kor gyümölcse, ugyanakkor minden tájékoztatási eszköz közül a legemberibb, m e r t p r e m i e r planban m u t a t j a meg az embert, felfedi tökéletlenségeit és érzelmeit és m a j d n e m fizikai inti- mitást t e r e m t a közönség és a képernyőn megjelenő személyek között.
Minden sugározható kép közül egyetlen sem gyakorolhat olyan erős befolyást a nézőkre, mint az emberi arc" [4]. A televízió t e h á t olyan művészet, melynek célja az ember ábrázolása, de ugyanakkor maga az ember a kifejező eszköze is.
Már GRIFFITH, a p r e m i e r plan felfedezője óta ismerünk t e r - mészetesen olyan filmeket is, melyek az érző, félő, szenvedő vagy éppen problémákkal terhes embert állították a középpontba. Az ú j a b - bak közül idézhetjük a „Szerelmem Hirosima" c. film közelképeit, melyeket ha egyszer megnézünk, soha nem t u d j u k feledni. Szinte döbbenetig hatnak ránk azok a japán arcok, melyek szeretteik, a város borzalmas pusztulását tükrözik minden más képsornál k i f e j e - zőbben, hatásosabban. Említhetnénk a „Húsz óra" c. film közelképeit is . . . U t a l h a t u n k CARL DREYER klasszikussá vált alkotására a
„ J e a n n e d'Arc"-ra, a filmvásznon és a képernyőn is látott „Tizen- két dühös ember"-re, vagy a „Nehéz emberek"-re. — Magunk iga- zolására azt is meg kell jegyezni, hogy az utóbbi két alkotás jobban hatott a képernyőn, mint a mozi vásznán.
A képernyőn megjelenő
riporter hozzánk szól,
nekünk beszél
Hiba lenne t e h á t a közelkép felhasználási jogát a televíziónak monopolizálni. A film is dolgozhat premier és super plánnál kieme- léskor, belső emberi problémák, érzések kifejezésekor. Tény azonban az, hogy sokkal n a g y o b b tér nyílik felhasználására a televízióban, hol a széles gesztusokat, és a hosszas monológokat' is nagyszerűen t u d j a helyettesíteni egy-egy mimika.
Nem lehetetlen, hogy épp a televízióban látott közelképek h a t á - sára kezdi kutatni a modern f r a n c i a ún. objektivista filmművészeti irányzat az olasz neorealizmussal szemben az igazságot az ember bensőjében. Űgy igyekszik azt feltárni, hogy meglesi, illetve meglepi az embert, a hőst, m o n d h a t n i „lelki lemeztelenítésre kényszeríti".
Ennek eredménye lesz aztán, hogy a hős meggyőződése, világról alkotott felfogása m e l l e t t képet n y e r h e t a néző a film vásznán meg- jelenő e m b e r ún. t u d a t a l a t t i világáról, ösztönös reflexeiről is [15].
Közelképben jelenik meg a néző előtt a TV-bemondó is, kinek a r c j á t é k a egyúttal t ü k r ö z ő j e a nézők műsor keltette hangulatának is.
Az ún. quiz-műsor u t á n mosolygó arccal megjelenő bemondónő a n y - nyira természetesnek hat, mint amilyen ellentétes érzést keltene bennünk a „Rómeó és J ú l i a " c. film. televíziós vetítése után.
A bemondó m i m i k á j á n a k is funkciója van tehát, hisz a reális fejnagysághoz, emberi archoz hasonlóan jelenik meg. Rendkívül fon- tos a természetessége is, hiszen az élesszemű kamera mindent meg- lát! Az erőltetettséget, a pózolást, teatralitást pedig sehol nem nézi jó szemmel a néző, de legkevésbé otthonában, a képernyő előtt.
Annál kedvesebb állandó vendégnek számít az a bemondó, aki t e r - mészetességével, egyszerűségével igyekszik hatni.
Az utóbbi időben egyre g y a k r a b b a n találkozunk, főleg a film- művészetben az ún. kimer evitéssel, ill. állóképek alkalmazásával.
Gondoljunk a többszörösen díjazott „Cigányok" c. kisfilmre, a „Sod- rásban" vagy a „Húsz óra" c. játékfilmekre. A mozgó képeket fel- váltó állóképek döbbenetes erővel képesek hatni. Főleg abban az esetben érvényes ez a megállapítás, hogyha a kimerevített kép e m - beri arcot ábrázol. Az adott szituáció, a kifejező mimika időzítése
— megfelelő hanghatással párosítva — elindítja a néző gondolko- dását, összefüggéseket keres, ítéletet alkot magában, következtet.
1962 októberében WILLIAM KLEIN fotoművész filmet készített a katalóniai árvízről. A felvételek közben a k a m e r á t olykor meg- megállította egy-egy arcon. Általános volt a nézőknek az a vélemé- nye, hogy a tragédiát ezek az időt megállító képek szenvedő, b o r - zalmat, pusztulást tükröző arcok fejezik ki a legerőteljesebben. A néző a közelképeket nézve szinte maga is átéli a tragédiát.
A televízióban l á t o t t állóképek (alkalmazza a televízió híradója, a n a p i j e g y z e t . . .) hasonló hatást t u d n a k kiváltani, alkalmazásuk ép- pen ezért indokolt. Jellemző, hogy sokan úgy vélekednek (pl. MI- CHEL TONRUIER), hogy a televízió ellensége a filmnek és az álló- képeknek b a r á t j a [16]. Nyilvánvalóan az ilyen vélemények eltúlozzák az állóképben rejlő televíziós lehetőséget!
A TV-ben mód nyílik arra is, hogy az ún. „szimultánokat" is
A felolvasás a televízióban sem hatásos
alkalmazzák, melyeknek az a lényege, hogy két képet vetítenek egy- másra, melyek a képernyőn egyszerre jelennek meg, felváltva erő- södnek, illetve halványulnak el, a dramaturgiai funkció törvényei szerint.
A premier plan mellett a super plan-nak is fontos szerepe van.
A homlok barázdái, a remegő kéz, az arcon végiggördülő k ö n n y - csepp, az összehúzott szemöldök olykor többet mond, mint egy hosz- szú dialóg vagy egy egész képsor.
Időtartam
Közel-, illetve félközei képben jelennek meg a kommentátorok is, kik jórészt felolvasásokat tartanak, mely igen hátrányos a műsor hatása szempontjából. Ilyen vonatkozásban dicséret illeti a sport- esmények kommentátorait. Azzal, hogy a nap sporteseményeit l á t - szólag segédeszköz nélkül — ismertetik és kommentálják, lényegesen szuggesztívebb hatást t u d n a k elérni,' mint a politikai eseményeket kommentáló felolvasók. Ez a tény a n n á l is inkább természetes, m e r t az írott nyelv még ha hírek, események ismertetéséről is van szó, eltér a beszélt nyelvtől! Jóllehet, a sportesemények közel sem k í v á n - nak olyan precíz kommentálást, mint a politikai események, melyek ismertetésénél még egy rosszul hangsúlyozott szó is ellenkező h a t á s t képes kiváltani. A politikai kommentálást úgy igyekeznek változato- sabbá, szuggesztívebbé tenni, hogy közben képeket (álló és mozgó) vetítenek. Erre annál is inkább szükség van, mert egy átlagnéző é r - deklődése egy-egy kép esetében alig tart tovább 30 másodpercnél!
A televíziónak tehát a lényeget kell adni. Sűrítve, kevés idő alatt.
Ügyelnie kell az élményszerűségre, a változatosságra.
Ilyen vonatkozásban el kell marasztalnunk a televízió hír, mese és egyéb műsorainak egy részét, de az olyan jellegű műsorokat is, mint amilyen BOLDIZSÁR IVÁN-é („Tíz ország egy tenger") volt.
Ez utóbbi esetben a r i t k á n alkalmazott szemléltetés mellett bántóan hatott a rendkívül szürke, monoton, valósággal álmosító előadásmód is, mely a legéberebb, legérdeklődőbb néző figyelmét se tudta le- kötni.
Az egyes műsorok idejének megválasztása, a műsorok helyes szerkesztése időtartam szempontjából is rendkívül fontos. Ismeretes, hogy a f i l m időtartama és sűrítettsége vonatkozásában is eltér a tele- vízió egyéb műsorától. Ennek köszönhető, hogy a mozifilm a tele- vízió műsorai között külön helyet foglal el hatékonyság vonatkozá- sában is.
Nemcsak az egyes műsoroknál lényeges az időtartam helyes megválasztása, de az egyes műsorokon belül a különböző képeknek (közelképeknek éppúgy mint a totálnak) is megvan a maga vetí- tési, illetve nézési időtartama. Bizonyos időre van szükség ahhoz ugyanis, hogy a néző érzékelni t u d j a a látottakat mind a moziban, mind a televízióban. A képek időtartama azonban a televízióval f o r - dítottan arányos a mozifilmek esetében. A mozifilm az időtartam tekintetében az életet, a valóságot veszi alapul, amikor a totálokat kétszer olyan hosszan vetíti, mint a közelképeket. Az embernek ugyanis a távolabb eső tárgyakat magától értetődően hosszabb ideig kell szemlélni ahhoz, hogy a lényegtelenből ki t u d j a emelni a lénye- gest. így v a n ez a mozifilmnél is, melynek az a jellegzetessége, hogy az általánosból jut el az egyéniig.
A televízióban t e h á t a képek időtartama a mozifilméhez viszo- nyítva f o r d í t o t t a n jelentkezik. Ott ugyanis a közelkép dominál. Alkal- maz természetesen totált is, azzal a céllal, hogy összegezze az előbb vetített képeket, illetve, hogy a részeket belehelyezze a nagy egészbe.
A televízió tehát az egyénitől jut el az általánoshoz. Ez a d j a m a g y a - rázatát a filmmel szemben fordított időtartamnak is. Amíg ugyanis a filmnél a nézőnek hosszabb időre van szüksége a totálban látott személyek és tárgyak felismeréséhez és a lényeg kiemeléséhez, addig a televízióban a totál m á r csupa ismert személyt és tárgyat t á r a néző elé. Olyan általános képet ad, melynek részleteit kétszeresen hosszú ideig l á t h a t t á k előbb. így elegendő a televízióban egy villa- násnyi idő arra, hogy az ismert részekből álló totált érzékeljük.
A képsorok szerkesztésének leírt m ó d j á t a televízió színházi köz- vetítései is igazolják. A televíziós színházi közvetítések alkalmával azt tapasztaljuk, hogy igen ritkán fényképezik a k a m e r á k a teljes színpadot. A színházi néző — hasonlóan a filmnézőhöz — általában előbb a teljes színpadot pásztázza be tekintetével, m a j d később sze- lektál.
A modern színház jellegzetességei közé tartozik az is, hogy p o n t - reflektorokkal, ún. f e j g é p e k k e l stb. igyekszik irányítani a néző figyel- mét és lényegesen kevesebb ideig engedi szemlélni a színpad nagy egészét, m i n t akár n é h á n y évvel előbb is, amikor még f é n y á r b a n
A televíziós rendező a monitorokon megjelenő képek közül választ
úszott az egész színpad, a n a t u r á l i s díszleteken m i n d e n díszítő elemet k ü l ö n - k ü l ö n is f e l l e h e t e t t fedezni.
Filmszerűnek is m o n d h a t n á n k a televízió színházi közvetítéseit.
A n é z ő t é r e n általában h á r o m k a m e r á t helyeznek el a közvetítés a l k a l m á v a l . A jobb és b a l oldalon álló k a m e r a közelképet ad, míg a középen felállított (ún. zum) k a m e r a a d j a a totált. A k a m e r á k optikarendszere, ill. g u m i o p t i k á j a lehetőséget ad a gyors k é p v á l t á s r a , a l é n y e g kiemelésére, a mellékes elhagyására. A közvetítő kocsiban helyetfoglaló rendező előtt m i n d h á r o m k a m e r a által f e l v e t t k é p m e g - jelenik egy-egy k é p e r n y ő n . A televízió-rendező v á l a s z t j a ki aztán a h á r o m k é p közül, hogy m e l y i k e t továbbítsa az adóba.
Elektronikus vágás — ritmus
A televízió-rendező n e m élhet a f i l m b e n használt elsötétedés és kivilágosodás lehetőségével, m e r t a k é p e r n y ő elsötétedése technikai
hibát j u t t a t a néző eszébe. É p p e n ezért m á s f a j t a váltást kell alkal- maznia.
A színházi televíziós közvetítés t á r g y a l á s a ú j f o g a l o m m a l is meg- ismertet, az ún. e l e k t r o n i k u s úton t ö r t é n ő vágással. Ismeretes, hogy a vágás igen nagy szerepet k a p a f i l m m ű v é s z e t b e n is. Nemcsak a j e l e n e t e k hosszúságának megállapítása, de a rendező elképzeléseinek leginkább megfelelő jelenet, illetve képsor kiválasztása igen komoly
feladat. A televízió-rendező egy kis kapcsoló segítségével vált á t egyik kameráról a m á s i k r a . Ezt nevezzük elektronikus vágásnak.
A legjobb szög, a legfontosabb cselekmény, szerelő, m o m e n t u m kiválasztása és megfelelő ideig való fényképezése (ill. adóba való továbbítása) a TV-rendező művészetét dicséri.
A színházban, de méginkább a szabadtéri játékokon alig l e h e t - séges látni a nézőtérről a színész arcjátékát. A televízió viszont kamerái segítségével olvan közelképet tud adni a színészről, hogy arcának apró rezdüléseit is jól l á t h a t j u k a képernyőn. A televízió- rendező nagy előszeretettel alkalmazza a közelképek bevágását, a m ű mondanivalója szempontjából legfontosabb, legkifejezőbb premier és super plánok továbbitását.A televízió-rendező tehát nem egyszerűen csak közvetíti a színházi előadást, hanem társrendezőként szinte újat alkot. Kiemeli a lényeget, közelképekre b o n t j a az előadást, irá- nyítja a figyelmet, szinte vezeti a nézőt, a vágások ritmusával a szín- házi közvetítés s a j á t o s a n televíziós hangulatát teremti meg.
A televíziós színházi közvetítések rendkívül sokat segítenek a közműveltség emelésén, nagy segítséget n y ú j t a n a k az esztétikai n e v e - léshez, hiszen azzal szemben, hogy az ország színházainak összes nézőterén 21 ezer e m b e r számára van hely, egy-egy jó televíziós színházi közvetítést 2—3 millió ember néz meg.
Ez a tény óriási felelősséget is jelent és egyre sürgetőbben fogal- mazza m e g egy, a londonihoz vagy rómaihoz hasonló televíziós szín- ház felállítását. A televízió-rendező ugyanis m a még egy-egy színházi közvetítéskor igen sok problémával találja szembe magát. (Csupán egyszeri k a m e r a p r ó b á r a van lehetőség, a színpadi beállításokon, f é n y - hatásokon alig lehet változtatni, a nézőtéren felállított k a m e r á k helyhez vannak kötve, stb.) Ezek megoldását jelentené, az önálló t e l e - víziós színház, mely a képernyőn a TV nyelvén szólna a nézőkhöz.
Olyan lehetőség is van, hogy meghívott közönséggel külön t e l e - víziós előadásban közvetítsenek egy-egy műsort. Ez esetben a k a m e - ráknak szabadmozgást lehet biztosítani, a fényhatásokat, hangosító berendezéseket, stb. úgy helyezhetik el, ahogy azt a televízió kívánja [17].
Az említett p r o b l é m a föltétlen mielőbbi megoldást kíván, m e r t
„a televízió milliók színháza, nagy a közönsége és éppen ezért n a g y a felelőssége eszmei és esztétikai t e k i n t e t b e n " [18].
A televízió intim műfaj. Az aránylag kisméretű képernyőn főleg a kamara jellegű m ű v e k , a kevés szereplőt igénylő lélektani d r á m á k hatnak. Viszont a szegedi szabadtéri játékok közvetítése evidensnek tartanánk, hogy n e m lehet a televízió feladata! Ez esetben épp a látványosságot képtelen a televízió visszaadni, amely szabadtéri játék esetében a legnagyobb hatást v á l t j a ki. Némi túlzással azt m o n d - hatnánk, hogy a szabadtéri játékok közvetítése úgy hat a televízió- ban, mint ha valamelyik ún. ,,super"-filmet próbálnák k é p e r n y ő r e hangszerelni.
Az előbbi megállapítás természetesen n e m z á r j a ki azt a lehető- séget, hogy a televízió is közvetítsen szabadtéri műsort. A televízió által rendezett szabadtéri műsor ugyanis igen jól hathat a képernyőn.
Példa lehet erre az 1965. augusztus 28-i margitszigeti quiz-műsor.
Televíziójáték
Az ún. átlag televíziónéző nemigen tud különbséget t e n n i a kép- ernyőn látott film, színházi közvetítés és a speciálisan televíziós m ű - f a j : a televíziójáték között. Pedig az említettek közül a TV-játék az, mely direkte azokra a lehetőségekre épít, melyekkel speciálisan csak a televízió rendelkezik. Ebben a meglehetősen ú j m ű f a j b a n m á r n e m - zetközi sikereket is értek el a m a g y a r televízió művészei. Emlékeze- tes TV-játékaink közül a „Nő a barakban", a „Menekülés a börtönbe", az „Utak", az „Epeiosz-akció", stb.
Amikor a televízió sajátos nyelvéről volt szó, említés t ö r t é n t arról is, hogy az ú j nyelv még kialakulatlan, most születik. Ugyanezt kell elmondanunk a televízióról, m i n t önálló művészetről, m ű f a j r ó l is.
1965. n y a r á n hét népi demokratikus ország TV-film alkotói Bu- dapesten rendeztek konferencáit. A résztvevők a r r a a kérdésre keres- tek választ, hogy a televízió milyen sajátos kifejezési eszközökkel, lehetőségekkel rendelkezik, szemben más művészeti ágakkal.
A probléma újszerűségét és kidolgozatlan voltát bizonyítja ez a tény is. Hiszen elképzelhető, hogy ha maguk az alkotók v i t a t j á k a m ű f a j sajátosságait, magától értetődik a TV-néző ilyen vonat- kozású tájékozatlansága!
Az előzőekből is természetesnek látszik, hogy amikor a továb- biakban a TV-játéknak igyekszünk specifikumaira rámutatni, koránt- sem t a r t u n k igényt a teljességre!
A televízió nyelvéről közöltek nyilván érvényesek a TV-játékra is, hiszen a TV-játék sokkal inkább televíziószerű, mint bármely más, a képernyőn megjelenő műsor. A TV-szerűség pedig n e m más, mint: intimitás, a közelképek dominálása, az expozíció rövidsége, a drámai cselekmény koncentráltsága, a képszerűség, tömörség . . .
Hogy ha a filmmel v e t j ü k össze a televízió lényeges jegyeit, azt a következtetést v o n h a t j u k le, hogy a TV n e m a látványosságra, h a n e m a négyszemközti, bizalmas kapcsolat kialakítására törekszik.
A televízióban — mint u t a l t u n k arra — az e m b e r az emberrel talál- kozik. A díszletek és kellékek szerepe is csökken. „Csak egyetlen olyan elem van, amely minden körülmények között és mindig látszik:
a színész." Az e m b e r ! [19].
Hatalmas erő rejlik a közvetlen kontaktusban, az intimitásban.
A képernyőn megjelenő arc hozzánk szól, n e k ü n k beszél, közvetlen a kapcsolat. így a néző partnerré válik, ki kritika nélkül elfogadja a „félre" mondott szót is. Számos TV-játékban a szereplők szinte kiszólnak a képernyő előtt ülőkhöz és választ v á r n a k a f e l t e t t kér- désre, aktivizálják őket. Valóban a „művészi TV-játékok legfőbb
e r e j e : a néző r e n d k í v ü l közelsége a képernyőn lejátszódó esemény- hez. Ha ehhez h o z z á j á r u l a szereplőkkel való együttélése, akkor való- sággal a történés résztvevőjévé, egyben a d r á m a társnézőjévé is válik.
Ebben különbözik m i n d e n más eddigi m ű f a j t ó l " [20].
Igen érdekes ilyen szempontból MARK ORLOV rendező kísér- lete [21], ki nem h a s z n á l díszleteket, még h á t t e r e t sem. A képernyőn egyedül a szereplőt l á t j u k . Az említett rendező úgy építi fel a tör- ténetet, hogy eleve a nézőt, a sok-sok televíziónézőt tekinti p a r t n e r - nek, ki ez esetben megkülönböztetett figyelemmel h a l l g a t j a a kép- e r n y ő n neki beszélő, gondolatait, érzelmeit közlő hőst. A televízió- néző tehát nemcsak a p a r t n e r szerepét tölti be, de azzal, hogy a f a n - táziáját is igénybe véve gondolatban h á t t e r e t alkot, reflektál, szövi az esemény fonalát, stb., mintegy társszerzőjévé válik az előadásnak.
Az intimitást fokozza az első személyben történő elbeszélő mód is. A televízió é l m é n y e ilyen vonatkozásban az irodalmi élményhez
A kamera munka közben
áll közel. Az ún. négyszemköztiségről idáig csak az olvasó és a könyv kapcsolatát elemezve beszélhettünk. A zavartalan, senki által nem befolyásolt élményszerzésre csak a könyv n y ú j t o t t lehetőséget, s most közel erre képes a televízió is, mely egyedi élményt n y ú j t .
A TV-játék sajátosságai közé tartozik az is, hogy kevés szereplőt foglalkoztat, mellőzi a t á j ábrázolást, n é h á n y helyszínen játszódik a cselekmény, a hang és a kép dialektikus kapcsolatban van egymással.
Példaként e m l í t h e t j ü k meg Illyés: „Fáklyaláng" című d r á m á j á n a k méginkább tömörített, lényegre törő televíziós változatát, d e ide kí- vánkozik az „Elektra" és az „Ezer év" is.
Rendkívül nagy szerepe van a dialógusnak, m e l y a bonyodalom forrása, bár a cselekményt az alkotók képek segítségével viszik előbb- re. Természetesen a konfliktusban a képnek és a hangnak egyfor- m á n nagy szerep jut. A szó a képet, a kép a szót t á m a s z t j a alá. A hang, zaj és zörej mellett dramaturgiai f u n k c i ó j a van a csendnek, a hallgatásnak is. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a televíziójáték egyik legdrámaibb kifejező eszköze a csend. A hallgatás természe- tesen nemcsak kifejező eszköz, de egyben a gondolkodtatásnak, az aktivizálásnak is eszköze.
A televízió-ellenes nézeteket vizsgálva említést nyert az a prob- léma is, hogy a televízió szellemi restséget eredményez, a TV-néző ún. „éber-álom" állapotába kerül. Ezzel szemben egy-egy jólsikerült TV-játék esetében azt tapasztaljuk, hogy a televíziónéző nagyon is aktívan figyeli a képernyőn lejátszódó eseményt, feldolgozza magá- ban, m a j d igényli, hogy másokkal vitassa meg a látottakat, hallot- takat. Igen jó példa e r r e Mesterházy Lajos: „Példázat" c. televízió játéksorozata, mely rendkívül újszerű feldolgozásban, riportszerűen, szinte novellisztikusan t á r j a a néző elé t á r s a d a l m u n k égető prob- lémáit.
Az esemény bevezetése, melyet az író maga végez el, m á r aktivi- záló, érdeklődést felkeltő. A történet (példázat) egy részét, szerke- zetileg a középső részét képezi a TV-játéknak, míg igen nagy szerep j u t az esemény k a m e r a előtt történő megvitatásának, a t ö r t é n e t b e n szereplő foglalkozásúakkal. A vitában igen aktívan vesz részt a tele- víziónézők nagyobb hányada. Állástfoglal, kritikát mond, egyetért, vagy nem f o g a d j a el a hozzászólók v é l e m é n y é t . . . Igen szerencsés az író vitát summázó, értékelő lezárása, mely minden esetben tar- talmazza a tanulságot is.
Az i l y e n f a j t a TV-játék hatásáról számos esetben meggyőződ- h e t ü n k akkor, amikor az adást követő napokban szórakozóhelyeken és munkahelyeken gyakran hallott beszédtémaként szerepel. Tapasz- talataink azt igazolják, hogy a jó műsor m e g r a g a d j a a figyelmet, gondolkodásra késztet, hat a nézőre.
Nem é r t h e t ü n k egyet LELKES ÉVA megállapításával [22], kinek az a véleménye, hogy a televíziójátékot h a m a r a b b felejti a közönség, m e r t az nem n y ú j t olyan mély élményt, mint egy f i l m - vagy színházi előadás megnézése. Tudvalévő, hogy az élmény mélysége igen sok tényezőből tevődik össze, de alapvető kérdés annak tisztázása, hogy
ki nézi és mit néz. Befolyásoló tényező lehet a néző hangulata, a m i l i ő . . . így t e h á t a szinte m i n d e n lehetőséget kizáró általánosítást nem fogadhatjuk el.
Ismert tény, hogy az otthoni miliő befolyásolja a néző aktív figyelő készségét is. A különböző vizsgálatok azt m u t a t j á k , hogy a televíziónéző á l t a l á b a n 60, m a x i m u m 80 percig képes aktívan figyelni.
A figyelem i d ő t a r t a m á n a k m a x i m u m a nyilván meghatározója kell legyen a TV-játék i d ő t a r t a m á n a k is. így á televíziójátéknak sűrí- teni, tömöríteni kell a mesét, hisz a rendelkezésre álló kötött idő alatt kerek egész cselekményt kell formálni, le is kell azt zárni, mégpedig megfelelő világnézeti, erkölcsi. . . mondanivalóval.
Televíziójáték gyermekeknek
A gyermeknézők esetében még több problémával találják szem- ben magukat az alkotók. Ismeretes, hogy a gyermek figyelme h a m a - r a b b lankad, m i n t a felnőtté, hogy a moralizálás helyett mozgalmas- ságot igényel. A megoldásnak a csúcspont u t á n kézenfekvőnek kell lennie, mely a k o n f l i k t u s t feloldva lezárja. Világos, érthető szituá- ciókat kell t e r e m t e n i , stb.
A mi televíziónk még adós a gyermekek számára készített TV- játékkal. Szinte egyedüli kísérletnek a „Tenkes k a p i t á n y á " - t m o n d - h a t j u k , melynek alkotói a pedagógiai, gyermeklélektani szempontokat is igyekeztek megvalósítani. Gyermeknézőink általában külföldi al- kotásokat l á t h a t n a k a képernyőn, melyeknek hatása nem mondható mindig pozitívnak! Alkalmasak viszont arra, hogy példát szolgáltas- sanak ahhoz a problémához, hogy hogyan igyekeznek az alkotók m e g - t e r e m t e n i az ideális összhangot a TV-játék m ű f a j i sajátosságai és a gyermekvilág f a n t á z i á j á n a k követelményei között. Gondolhatunk a ,,Robin Hood"-ra, a „Teli Vilmos"-ra, „Robinson"-ra stb. A szá- mos folytatásban [23] sugárzott ifjúsági TV-játékok az érdeklődés fenntartására, sőt fokozására is nagyszerű illusztrációt adtak. Meg- figyelhettük, hogy az alkotók ismerVe a gyermek lelki sajátosságát, látványosságra, képszerű megoldásokra törekszenek. Ritkán alkal- maznak pl. monológot, illetve úgy alkalmazzák azt, hogy megeleve- nítik, képi n y e l v r e f o r d í t j á k . Igen g y a k r a n találkoztunk a vissza- emlékezés képszerű feldolgozásával, a „Robinson" c. francia i f j ú s á g i televíziós filmsorozatban is.
A nyugati televíziókban gyakori az i f j ú nézők számára sugárzott romantikus, k a l a n d o s műsor, mely a gyermek érdeklődését talán mindennél jobban leköti. Sőt az utóbbi években a v a d n y u g a t is igen gyakran m e g j e l e n i k a k é p e r n y ő n sajátos televíziós feldolgozásban.
Ez utóbbinak v e l e j á r ó j a , hogy megváltozik, átalakul a v a d n y u g a t képe is. A televízióban — é p p annak jellege miatt — nem m u t a t n a k a vadnyugatra a n n y i r a jellemző végtelen prériket, kietlen sziklás vidékeket, szakadékokat, stb., legfeljebb utcai képeket, de leggyak- rabban belső jeleneteket.
Az időtartam rövidsége miatt a cselekményt, s — tegyük hozzá
— a v a d n y u g a t i filmek nélkülözhetetlen kelléke: az izgalom, sűrí- tettsége, tömörsége magától értetődő. Ezek a vadnyugati — és a szintén gyakori b ű n ü g y i filmek így rémtettekből és gyilkosságok sorozatából állnak.
— Mindezek hatásával, problémáival ,,A gyermek és a televízió" c f e j e z e t b e n m á r foglalkoztunk. —
A bevezetőben abból indultunk ki, hogy a televízió esztétikája igen közel áll a filmhez. Látnunk kell azonban azt is, hogy a film képi elbeszélés mindenekelőtt, tehát epikus jellegű. Tulajdonképpen a képkomponálás d r a m a t u r g i á j á r a esik a fő hangsúly. Ugyanakkor a TV-játék esetében a szó, illetve a szóbeli cselekmény alkotja a lényeget és ez esetben mintegy járulékos elem a képi kifejezés.
Az is megállapítást nyert, hogy a televízió speciális jegyei, s a j á - tos f o r m a n y e l v e most alakul, formálódik. Specializálódása révén egyre távolabb kerül a filmtől, olyan művészet lesz, mely nyelvében, t á r g y á b a n és célkitűzésében semilyen más művészeti ággal nem azo- nos. Ez egyben azt is jelenti majd, hogy a fejlődés szükségszerű vele- járója lesz, hogy a mozifilm kiszorul a TV-ből, mert a többmilliós nézőtábor idegennek érzi azt a képernyőn. Ehhez azonban az is szük- séges, hogy a nézők megtanulják azt a nyélvet, melyen keresztül egy-egy művészet megszólal.
*
A televízió nyelvének megértése már csak annak kidolgozatlan volta m i a t t sem nevezhető könnyű feladatnak. Nem véletlenül í r j a JEAN-LUC DÉJEAU: „A TV olyan föld, amelyről még nem készült t é r k é p " [24]. Feltétele a televízió formanyelve megértésének az álta- lános műveltség és nem utolsó sorban gazdag esztétikai ismeretanyag.
Éppen ezért nem lehet elég korán elkezdeni a televízió nyelvének megismerését, illetve tanítását.
Egyet kell értenünk MRAELINGS-sal, ki a televízióval szembeni vélekedés megváltoztatását sürgető írásában többek között a követ- kezőket í r j a : ,,Az iskoláknak, az elemi iskolától kezdve óriási fel- adatuk, hogy ráneveljenek a TV értékelésének helyes módjára, így biztosítva a jövő generációjának kritikai állásfoglalását, amely mind a nevelés, mind a szórakozás f r o n t j á n előnyére fog szolgálni a tele- vízió fejlődésének" [25]. És tegyük hozzá nem utolsó sorban az egyén fejlődésének! A kritikai, szelektálni tudó képesség kifejlesztésével, az igazi értékek felismerőjévé válnak tanítványaink, kiket csak a m ű - vészileg is értékes műsorok képesek szórakoztatni.
Kívánatos, hogy az iskolákban a filmoktatás mellett mielőbb helyet k a p j o n a televízió sajátos esztétikájának tanítása is. Vállal- n u n k kell ez esetben azt a kockázatot, hogy még kialakulóban lévő ismeretanyagról van szó! Mondhatni társadalmi szükséglet, hogy m á r a gyermekeket tudatos televíziónézővé neveljük, mert ,,ha tanáraik nem segítenek nekik ízlésüket és kritikai érzéküket fejleszteni, akkor a televízió sokak számára érték- és jelentőségnélküli időtöltés marad,
amelyre túlságosan sok figyelmet és időt pazarolnak. Ellenben, ha a t a n á r n a k sikerül észrevétetni a televízió — minden művészetek legfiatalabbikának — esztétikai értékét, nemcsak egészséges szóra- kozást találnak m a j d benne, d e ú j a b b ihlető forrást is a modern m ű - vészetek t e r ü l e t é n " [26].
Sokat segíthetne a nézővé nevelésben a televízió is azzal, hogy képekkel illusztrált műsort sugározna a sajátos televíziós nyelvről.
Ahogyan a „Film a filmről" és „A film h a n g j a " c. kisfilmek tömény essenciáját a d j á k a filmesztétikának, u g y a n ú g y lehetne a televízió esztétikájával kapcsolatban is filmeket készíteni, illetve műsorokat sugározni.
A pedagógusok és a televízió mellett a nézők nevelésében igen nagy feladat v á r a n é p m ű v e l ő k r e is, kik a különböző televíziós és egyéb klubokban igyekeznek t a n í t a n i és nevelni az embereket, a tö- megközlés és tömegszórakoztatás rendkívül népszerű eszközének tervszerű és eredményes felhasználására.
J E G Y Z E T E K É S I R O D A L O M :
[1] Dr. Halász László: Egy kis TV-esztétika. Televízió és n é p m ű v e l é s Bp. 1964.
98.
[2] Film — rádió — televízió az érettségizők szemével. Szerk.: Dr. Győry Gábor.
Filmművészeti K ö n y v t á r Bp. 1963. 5.
[31 Film — rádió — televízió . . . 161.
[4] Bóka László: A f i l m m ű v é s z e t és oktatásügyünk. Film és I f j ú s á g , 1962. II. 1.
3—4.
[5] Lásd: Csorna B é l a : Film, érdeklődés, filmoktatás. Köznevelés X X I . 17. 655.
Dr. Győry G á b o r : A film és a nevelés kapcsolatának egyes kérdéseiről.
Pedagógiai és Pszichológiai I s m e r e t t e r j e s z t é s , 1965. 1. 72.
[6] Bóka László: I. m . 5.
[7] Film — rádió — televízió . . . 160.
[8] Nemeskürty I s t v á n : Film és pedagógia. Az i f j ú s á g f i l m e l l á t á s á n a k kérdései
— Vas megyei Moziüzemi V á l l a l a t — 9—10—11.
[9] Ű j fogalommal is t a l á l k o z u n k Sipos A n d r á s n á l az ún. időismeretlennel, mely az egyidejűséggel rokon. L á s d : Sipos A n d r á s : A távolbalátás eszté- t i k á j a . N a p j a i n k , 1964. f e b r u á r 1.
[10] Megyei t a p a s z t a l a t a i m több é v e n keresztül m i n t Heves megye audio-vizuális szakbizottságának vezetője g y ű j t ö t t e m .
[11] L.: E d w a r d S t a c h e f f — R u d y B e r t r . : Televízíóműsor New York, 1956. J a n B u - sele: TV m ű v é s z e t London, 1953.
[12] K e n d e M á r t a : Televíziós b á b p r o b l é m á k . Film és Ifjúság, 1962. II. 1. 41.
[13] Várkonyi Zoltán televíziós nyilatkozata. Elhangzott: 1964. július 29.
[14] Cassirer: A televízió és az oktatás. UNESCO.' Stencilezett m a g y a r fordítás.
191.
[15] L.: Jerzy P l a z e w s k i : K o r s z e r ű - e a modern f i l m ? Filmvilág, 1965. szept. 1. 1.
Pongrácz Zsuzsa: Ciné-vérité, r e j t e t t k a m e r a és filmművészet. Filmvilág, 1965. okt. 1.
[16] L.: Hegedűs T i b o r : Amikor a f é n y k é p legyőzi a filmet. Magyarország, 1964.
június 28.
[17] L.: H e r b e r t G r a f : Színház és televízió. Külföldi szakemberek a Rádió és Televízió m ű v é s z e t i kérdéseiről. Budapest, 1965. 94.
118] V a j k V e r a : S z í n h á z a képernyőn. Népszava, 1965. okt. 3.
[19] Marcel B l u w a l : A szereplő személy művészete. Külföldi szakemberek a R á - dió és Televízió művészeti kérdéseiről. Budapest, 1965. 90.
[20] Donatov és L e o n t y e v : A h a l l g a t á s d r a m a t u r g i á j a . Filmvilág, 1963. aug. 1. 22.
[21] L.: D o n a t o v és L e o n t y e v : I. m.
[22] L e l k e s É v a : Egy ú j és m o s t o h a m ű f a j a televízió. Valóság, 1861. II. 73—76.
[23] A T V - j á t é k o k és egyéb m ű s o r o k f o l y t a t á s á r a igen n a g y l e h e t ő s é g van, h i s z a televíziónézők f l u k t u á c i ó j a m i n i m á l i s . U g y a n a k k o r igen n a g y előnyt j e - l e n t a f o l y t a t á s o s m ű s o r o k a k t i v i z á l ó e r e j e !
[24] J e a n - L u c D e j e a u : A z a b l a k és a t ü k ö r . C a h i e r s d u C i n é m a , 1961. 118. K ü l - föld s z a k e m b e r e k a R á d i ó és Televízió m ű v é s z e t i kérdéseiről. Bp., 1965.
[25] R a w l i n g s , M.: V á l t o z t a s s u k m e g a T V - v e l szemben elfoglalt á l l á s p o n t u n k a t . Visual E d u c a t i o n , 1964. f e b r . 17.
[26] J a n i n a K o b l e w s k a - W r o b l o w a : F i l m az o k t a t á s b a n . 171. F i l m m ű v é s z Szövet- ség, 1963.
A N D O R N A G Y
FRAGEN DER AESTETIK DES FERNSEHENS
— K u r z e Z u s a m m e n f a s s u n g —
I m III. B a n d d e r w i s s e n s c h a f t l i c h e n A b h a n d l u n g e n d e r p ä d a g o g i s c h e n H o c h s c h u l e in Eger ist ein A r t i k e l des V e r f a s s e r s u n t e r d e m T i t e l : „ E r z i e h u n g z u m b e w u s s t e n F e r n s e h e n " e r s c h i e n e n . Die v o r l i e g e n d e A r b e i t ist eine F o r t - s e t z u n g des g e n n a n t e n A r t i k e l s . D e r i m v e r g a n g e n e n J a h r e r s c h i e n e n e A r t i k e l w o l l t e zeigen, w e l c h e d i e G r ü n d e d e r s c h n e l l e n V e r b r e i t u n g d e s F e r n s e h e n s seien, w a s f ü r einen E i n d r u c k d a s F e r n s e h e n auf K i n d e r u n d E r w a c h s e n e a u s - ü b t , u n d w o m i t m a n seine W i r k u n g e r k l ä r e n k a n n . Als K o n k l u s i o n k o n n t e n w i r f e s t s t e l l e n , d a s s m a n z u m E r r e i c h e n d e r b e a b s i c h t i g t e n W i r k u n g die F e r n s e h e r z u r r i c h t i g e n B e u r t e i l u n g u n d W a h l d e r P r o g r a m m e e r z i e h e n m ü s s e .
Die j e t z t v o r l i e g e n d e A b h a n d l u n g s u c h t die A n t w o r t d a r a u f , w e l c h e d i e spezielle M e r k m a l e d e r S p r a c h e des F e r n s e h e n s seien, w a s f ü r spezielle a e s t h e - t i s c h e P r o b l e m e das F e r n s e h e n i n n e h a t u n d sie will u n s d a v o n ü b e r z e u g e n , d a s s die F e r n s e h e r m i t der speziellen F o r m e n w e l t des F e r n s e h e n s B e k a n n t s c h a f t m a c h e n sollen.
Es gibt M e i n u n g e n , n a c h d e n e n d a s F e r n s e h e n k e i n e s e l b s t s t ä n d i g e S p r a c h e , k e i n e s e l b s t s t ä n d i g e A e s t e t i k besitzt. L a u t d i e s e r M e i n u n g e n ist die S p r a c h e d e s F e r n s e h e n s n i c h t s a n d e r e s , als e i n e M i s c h u n g , eine S y n t h e s e v e r s c h i e d e n e r a n - d e r e n K u n s t g e b i e t e . D a r a u s folgt, dass m a n z u m a e s t h e t i s c h b e w u s s t e n F e r n - s e h e n n u r d i e n a h e l i e g e n d e n K u n s t g e b i e t e , h a u p t s ä c h l i c h die F i l m k u n s t , k e n n e n soll. In d i e s e m F a l l e gibt es a b e r l e i d e r a u c h viele S c h w i e r i g k e i t e n , d a die v i s u - elle K u l t u r d e r grossen Massen, des P u b l i k u m s ziemlich n i e d r i g steht. In d e r S c h u l e w i r d die F i l m - a e s t h e t i k n i c h t u n t e r r i c h t e t , u n d in d e n L e h r e r s e m i n a r e n u n d p ä d a g o g i s c h e n H o c h s c h u l e n w e r d e n die k ü n f t i g e n L e h r e r v o m F a c h „ F i l m - ä s t h e t i k " n i c h t ausgebildet.
D a r u m w ä r e es s e h r nützlich, die F i l m p ä d a g o g i k u n d F e r n s e h p ä d a g o g i k i n d i e p ä d a g o g i s c h e n I n s t i t u t e n e i n z u f ü h r e n , u n d d a n a c h die F i l m ä s t h e t i k auch in d e n S c h u l e n zu b e h a n d e l n .
Die A b h a n d l u n g ü b e r p r ü f t die V e r b i n d u n g e n zwischen d e r F o r m e n w e l t d e s F i l m s , des R a d i o s u n d des F e r n s e h e n s , d a n n w e r d e n die s p e z i f i s c h e n M e r k m a l e d e s F e r n s e h e n s k o n k r e t i s i e r t . Das F e r n s e h e n ist im e n g e n S i n n e i n e „ h u m a n - z e n t r i s c h e " K u n s t , d a r u m h a t d e r P r e m i e r P l a n eine grosse Rolle i m F e r n s e h e n . Das E r s c h e i n e n des m e n s c h l i c h e n Antlitzes r u f t eine grosse W i r k u n g hervor. D a s F e r n s e h e n ist vielleicht a m m e i s t e n geeignet, den N a c h d e n k e n d e n , F ü h l e n d e n M e n s c h e n visuell, k ü n s t l e r i s c h d a r z u s t e l l e n .
D a n n w e r d e n noch f o l g e n d e F r a g e n b e h a n d e l t : d e r Z e i t r a u m d e r Bilder, d e r e l e k t r o n i s c h e S c h n i t t u n d d a s F e r n s e h s p i e l , als spezielle K u n s t a r t , in w e l - c h e m alle w e s e n t l i c h e n a e s t h e t i s c h e n M e r k m a l e v o r h a n d e n sind.
Z u l e t z t w e r d e n n o c h d i e K i n d e r p r o g r a m m e a n a l y s i e r t .
D e r V e r f a s s e r ist d e r M e i n u n g , d a s s d a s b e h a n d e l t e P r o b l e m noch l a n g e n i c h t e r s c h ö p f t sei, da d i e spezielle F o r m e n w e l t des F e r n s e h e n s in u n s e r e r Z e i t sich noch v o n Tag zu T a g e n t w i c k e l t u n d sich i m m e r noch b e r e i c h e r t .
