528-
gyona egészben, vagy részben megmaradt.-') E b b e n az esetben a Kú- ria ug5'ancsak aránylagos — mégpedig a házastársak összes (tehát meglévő és hiányzó) különvagyonainak arányában való — megtérí- tést rendelt.27)
A részünkről a fentiekben levezetett megtérítési elv tehát — úgy látszik — joggyakorlatunkban is kezd elismerésre találni.
. Lássunk vélgül egy példát: A feleség különvagyona egy 1000 P értékű ingatlan, mivel szemben férje, B., birtokában a házassági életközösség megszűntekor vagyontárgyak nincsenek, jóllehet B.-nek is volt 9000 P értékű különvagyona; ez esetben B.-nek 900 P erejéig A. ellen követelési joga van. Ugyanis a házastársak meglévő és ill.
megvolt különvagyonainak aránya 1000:9000=1:9, ezért A. külön- vagyonából B.-nek olyan érték térítendő meg, hogy ennek a megté- rített értéknek és ez érték levonása után megmaradó különvagyoni értéknek aránya ugyancsak 1: 9-hez legyen.
Dr. öze Imre.
A d a l é k o k a közkereseti társaság jogához.
A Kúria 1937. szept. 9-én kelt P. IV. 2423/1937. sz. ítéleté- nek olvasásánál több érdekes jogkérdésre terelődik a figyelem:.
I. Vitás a perben, hogy a közkereseti társaságnak ki volt a tagja, A., aki a' társasági ügyletet kötötte, avagy az a betéti társaság, amelynek A. tevékenységét kizárólag szentelte. A. A.
— a tényállás szerint külön vagyonnal egyáltalában nem rendelkezett, a saját részére ügyleteket nem kötött, csupán a betéti társaság részére dolgozott és a közkereseti társaságban részesedést is a betéti társaságnak szerezte meg.
Az ítélet szerint ennek a tényállásnak csak ,,a betéti társa- ság tagjainak az egymás közti viszonyában" van jelentősége- és a közkereseti társasággal szemben csak akkor, ha a közkere- seti társaság a „szerződés megkötésekor ismerte volna és' annak tudatában" A. /1.-val csak mint a betéti társaság képvisélőjével kívánt volna szerződni. A közkereseti társaság üzletvezető tagja azonban a benső viszonyról nem tudott, akarata A. .4.-val társu- lásra irányult, a betéti társasággal kapcsolatot közömbösnek tartotta.
26) C. I. 2838/1935. Jogi H. IX. évf. 1.106. jogeset.
27) Érdekes itt összehasonlítást tennünk a magyar és német
„jogérzet" között, mely utóbbi a különvagyonnak az elégtelen köz- szerzeménybői megtérítésével ebben a vonatkozásban analóg „Fehl- betrágsteilung" (BGB 1478. §.) jogintézményével nem az „arányla- gos" megtérítést, hanem a hiányzó különvagyoni („eingébrachtes- Gut") értékének 'A—J4 részben való viselését tartja igazságosnak.
529
De, ha tény az, hogy A. A. a betéti társaság részére kötötté az ügyletet s utóbb, amint az ítéletből kiolvasható s a perbeli védekezésből következik is, a betéti társaságot szerződő félnek elfogadta, akkor A. A. már nem hivatkozhatok arra, hogy ő a be- téti társaság nevében történő eljárást, szerződéskötést nem kö- zölte a másik féllel, hogy arról a másik fél nem tudott. A döntő az, hogy ő nem a maga, hanem a betéti társaság részére és nevében szerződött és hogy a másik fél ezt, ha utólagosan is.
tudomásul vette. Csak a másik fél mondhatta volna azt, hogy nem jutott kellően kifejezésre a betéti társaság képviselete, de, ha a másik fél elfogadja á betéti társaságot- szerződő-léinek, akkor A. A. nem származtathat jogot a maga mulasztásából.
Az, hogy valamely szerződés világosan a képviselt nevében köttetett-e, avagy a fennforgó körülményeknél fogva a képviselt nevében kötöttnek tekintendő, különbséget nem tesz (K. T. 49., 90., 188. §-ok.).
II. A. A. azonban már nem él s a felperesek az örökösei, akik a szerződés szerint „azonos jogokkal és kötelezettségekkel"
a társaságba lépnek.
Az itélet szerint azonban „a társasági tagság átszállására, amely mint személyes jog és kötelezettség egyébként is csak a K. T. 98. §-ának 2. p.-ban említett előzetes megállapodás eseté- ben lehet öröklés tárgya, az ipso iure öröklés elve nem alkal- mazható".
„Az öröklési jog alapelve ugyanis az, hogy az örökös, mi- után az öröklés nyereséges vagyonszerzés, a hagyatéki tartozá- sokért sohasem felel a hagyaték értékén felül, a felelőssége tehát a törvény erejénél fogva korlátolt. Ezzel áll szerves összefüggés- ben az a másik alapelv, hogy a jutalékát a jogosult ipso iure szerzi meg, ami annyit jelent, hogy az örökléshez külön elfoga- dási nyilatkozat nem szükséges, elég, ha azt a jogosult nem utasítja vissza."
„A közkereseti társaság tagjai azonban a K. T. 88. §ra értelmében a társasági kötelezettségekért egész vagyonukkal egyetemlegesen felelősek és ez a felelősség kiterjed nemcsak azokra a tagokra, akik az illető kötelezettség elvállalása idő- pontjában már a társaság tagjai voltak, hanem azokra is, akik csak később léptek valamely fennálló közkereseti társaságba."
Kiterjed tehát a K. T. 98. §-ának 2. pontjában szabályozott esetben az elhunyt tag örököseire is, akik ennélfogva harmadik személyek irányában nem az öröklési jog szabályai, hanem a K. T. értelmében lesznek felelősek."
„A felelősség mérvének ebből az eltérő szabályozásából következik, hogy az örökösnek csak joga, de nem kötelessége is, hogy a K. T. 98. §-ának 2. pontjában említett "esetben a néhai jogelődje helyett a közkereseti társaságba belépjen, ezen jog
Polgári Jog 1937. 9. sz. 2
550-
gyakorlásához, az örökös megfelelő akaratnyilvánítása szüksé ges. mert a társasági tagság átszállása az örökösre hárult hagya- ték értékét meghaladó kötelezettségek forrása lehet, ilyen köte- lezettségek vállalása pedig ipso iure az örökös elfogadó (be- lépési) nyilatkozata nélkül helyt nem foghat."
Minthogy pedig a felperesek ezt a nyilatkozatot a halál- esettől számított 10 évet meghaladó időn át nem tették meg.
az ítélet szerint e jogról lemondottnak tekintendők.
Az ítéletnek ez az érvelése nem meggyőző. Az az elv, hogy ,.az örökség arra, akit az örökhagyó rendelkezése, vagy a tör- vény kijelöl, az öröklés megnyíltával azonnal, a törvény erejé- nél fogva átszáll" (830.E.H., K.1924. IV.9., P . L 1313/1923.) nem
ismer kivételt és ez elv alól nem vehető ki az az eset sem, ha a hagyatékhoz véletlenül, közkereseti társaságban való részese- dés is tartozik. Az örökös visszautasíthatja az egész örökséget, de nem egy részét, a társasági tagságot. Ezt a megosztást ki- zárja már az, hogy az egész hátrahagyott vagyonnal a társasági hitelezők biztosítására kell szolgálni s a vagyon egy része a fele-
lősség alól nem mentesülhet azzal, hogy az örökös megtartja a tagság vállalása nélkül. A társasági tagság a 98. ,2. p.-jának esetében éppen olyan a hagyatékkal az örökösre szálló jog- viszony. amelybe az örökös az örökhagyó helyére lép, mint min- den egyéb joga és kötelessége az örökhagyónak, bérleti, haszon- bérleti szerződése. E viszonyt a törvény és szerződés korlátai közt folytatni köteles az örökös s attól csak úgy szabadulhat, ha a hagyatékot visszautasítja. Az való, hogy igy a hagyatéki terhekért felelőssége némikép módosul, mert, aki a társaság tagja lesz. már nemcsak a hagyatékkal, vagy erejéig, hanem egész vagyonával felel az üzleti tartozásokért. De ez annak a következése, hogy rá az örökséggel nemcsak vagyontárgyak, hanem a K. T. 98. Sj-ában megengedett módon ily jogviszony is száll, amelynek ez a felelősség jellegzetes tartalma. Ennyiben a hagyaték onerosus, de ebből csak az következik, hogy aki ézt igy elfogadni nem akarja, visszautasíthatja.
..Hat der Eingesetzte die Erbschaft angetreten" •— írja Staub (5. Aufl. Art. 123. A. D. HGB.) — „oder ihr nicht entsagt, und ist er dadurch Erbe geworden, so ist er damit auch Gesell- schafter geworden. Er hat nicht das /Recht beizutreten, sondern er hat das Recht die Erbschaft auszuschlagen, macht er hiervon keinen Gebrauch, so ist er in Konsequenz des Gesellschafts- vertrages Gesellschafter geworden. Er kann nicht ablehnen Gesellsehafter zu werden und im übrigen die Erbschaft an- nehmen."
Diirnriger — Hachenburgbnn (IV. §. 139.) is azt olvashat- juk: „Die Mitgliedschaft geht mit dem Tode des Gesellschafters auf dessen Erben über. Der Erbe rückt ohne weiteres in die
531
Gesellschaft an Stelle des Erblassers. Es bedarf keiner besondern Eintrittserklärung."
Az 1897. évi német kereskedelmi törvény (139. §.) meg- könnyíti az örökös helyzetét, amidőn módot ad örökösnek arra, hogy rögtönös hatállyal felmondhassa a szerződést, ha kívánsá-
gára a tagok nem alakítják át a társaságot betéti társasággá az örökös kültagságával. A bizonytalan időre kötött társasági szerződést a rendes határidőre „az üzleti év lefolyása előtt leg- alább fél évvel" (K. T. 99. §.) a magyar örökös is felmondhatja.
»-III. A z Jtéleti döntés szerint tehát az örökösök nem lettek a társaság tagjai, mégis mé^tagadja-tőlük-azAtóletji számadás- kérés jogát azzal az indokolással, hogy a társaság tagjai a köny- vekbe és iratokba betekinthetését kívánhatják az üzletvezető tagtól, egyéb számadást csak akkor, ha szabályszerű könyveket nem vezettek s az egyetemes jogutódok sem érvényesíthetnek több jogot, mint amennyi jogelődjüket megillette.
Ami a társasági tagokra vonatkozó tételt illeti, az kétség- telenül helyes és a joggyakorlatnak megfelelő, de nem mond- hatni ezt az örökösökre vont következtetésről.
A „társasági könyvek és iratok megtekintésének joga a társaság tagját ebből a minőségéből megillető személyes jog"
(K. 1931. XII. 3. T. IV. 4267/1932. Hj. Dt. 25., 48.). Oly szemé- lyes jog, amely a társasági tagot is csak addig illeti meg, amíg tagja a társaságnak s többé nem, ha kilépett (K. 906/1893. Dt..
új f. 38., .58.; 1934. II. 6. P. IV. 5367/1933. Hj. Dt. 27., 65.).
A taggá nem lett örököst sem illetheti meg tehát a tagok e sze- mélyes joga. A tagságot (az ítélet szerint hallgatólag) visszauta- sítván, az örökös nem a tag, hanem, ha ez így lehet, a nem tag örökhagyó helyébe lépett.
Diirnriger—Hachenburg szerint is (IV. §. 118.): „Der Erbe eines Geselsschafters, der nicht selbst in die Gesellschaft eintritt, kann es (das Informationsrecht) nicht für sicli in Anspruch nehmen. Er kann Vorlegung der Bücher nur im Rahmen des
§. 45 HGB. und des §. 810. BGB. begehren." S ugyanígy Staub szerint is (118. §. Anm. 3.).
A könyvek és az iratok felmutatását csupán csak erre irá- nyuló keresettel tehát nem követelhetik, hanem a valamely telje- sítésre irányuló perben a K. T. 34. §-a s a perrend szabályai szerint.
Ha pedig az örökösöknek a társasági tag jogainak meg- felelő szabad betekintése nincs a könyvekbe s az iratokba, akkor a kielégítése alapjául szolgáló üzleti eredményről jogosan kérhet
számadást. t. t.
4*
