Javítsuk meg az építőipar anyagszámvitelét!

HAJDUNÉ KÖVESDI ÁGNES:

JAVíTSUK MEG

AZ ÉPíTÖIPAR ANYAGSZÁMVITELÉT!

A Lozinszkij-mozigalom nép-gazdaságunk mind nagyobb területén ér el- komoly eredményeket, sikereket.

A ,,Számvitel" 1952 októberi számában Sánmány Dénes és Tiszai Est—'

ván ,,A Lo—zinszkij-mozgalorn az építőiparban" című cikkében beszámolt

arról, hogy a Lozinszkij—moz—galom az építőipar területén is komoly ered—- mények elérését tettegilehetővé; Kétségtelenül nagy eredmény, hogy a zár-(

lati határidőket az építőipar területének tekintélyes részén a tárgyhót követő 6—lO-re sikerült előrehozni és ezzel tevékenyen hozzájárult a mozgalom a szgcialista számvitel gyorsaságra vonatkozó követelményének megvalósítá-

sa oz.

A szocialista 'számvitelnek azonban a gyorsa-ságon felül további követel—

ményei is vannak. így pl. a bizonylati elv, az adatok megbízhatósága, A határidők előbbrehozása igen kis-értékű akkor, ha a szolgáltatott adatok _ nem megbízhatóak, nem a valóságot tükrözik, nincsenek bizonylati alapokra

felépítve. ' -

A SzK(b) P XII. kongresszusán hozott határozat kimondja, hogy ,,A gép- gazdaság minden részletére kiterjedő [helyes számvitel nélkül nincs semmi— * féle biztosíték az államosított tulajdon fokozatos szétforgácsolása, vagy elherdálása ellen..." A pontos—, megbízható számvitel is hozzásegítette a Szovjetunió építőeipaarát ahhoz, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatalnak az 1952. tervévre vonatkozó jelen- tése többek között beszámolhatott arról is, hogy 1952—ben az építkezési költségek csökkentek 1951-hez képest."

A jól megszervezett, pontos, megbíz—ható számvitel feltárja a takaré—

kosság ter-én fennálló hiányosságokat és rámutat az elmaradásokra. Malen- kov elvtárs az SZKP XIX. kongresszusán mondott beszámolójában mondotta ,,Még mindig drágán építkezünk, a termelési költségek csökkentése terén az építőipari dolgozók igen elmaradnak az ipari dolgozók mögöt—t."

Fokozottab—ban fennáll ez a hiányosság a mi népgazdaságunkban. Gerő

elvtárs a Központi Vezetőség 1952. november 30—i ülésén elmondott beszédét

ben megállapította, hogy: ,,. . . az építkezések költsége az elmúlt egy év alatt

nem csökkent, hanem emelkedett?) * _

Hogy lehetséges az, hogy az építőiparban nem figyeltek fel idejében az fön—

költség emelkedésére, hiszen az önköltség emelkedésének jelentkeznie kell töb- bek között a számvitelben, a számvitel által szolgáltatott adatokban is. Ennek oka, hogy az építőiparban nálunk egyelőre nincs meg a megbízható, pontos,

!

HAJDUNE: JAVITSUK MEG AZ ÉPITÖIPAR ANYAGSZAMVITELET * 17

bizonylati alapokra felépített számvitel, az építési költségeknek pontos

kimunkálása. w *

A bizonylati alapokra felépített, megbízható számvitel hiánya nagy mértékben megmutatkozik az építőipari szervezetek jelenlegi anyagszám—

vitelében. "

Az építkezések költségeinek kb. 50%-át az anyagköltségek képviselik.

igen fontos tehát, hogy az anyagszámvitel pontos legyen, hogy a munka- helyek, vállalatok ismerjék a beérkező, a felhasználás céljából kivételezett anyagok pontos mennyiségét, hogy a munkahelyek közötti anyagátadásokat bizonylatok kísérjék, hogy -— különös tekintettel az úgynevezett szabadon tároló anyagokra —— havonta rendszeresen leltározzák az anyagkészleteket — stb. Malenkov elvtárs az SZK(b)P XVIII. konferenciáján mutatott rá arra, hogy ,,...az anyagokpontos számvitele nélkül vállalatot vezetni nem

lehet . . ."

Vizsgáljuk meg, hogy a pontos anyagszáimvitel követelményeinek betar—

tására hogyan intézkednek az építőipari szervezetek felé kiadott számviteli

utasítások és mi a helyzet a gyakorlatban. ' '

Az anyagforgalom bizonylati rendszerét a fennálló rendelkezések a következőkben szabályozzák:

l. A szállítóktól beérkezett (vásárolt) anyagokról, melyek a vállalat anyagkészletét ténylegesen növelik, anyagbee'rkezési jegyet kell kiállítania az anyagnyilvántartónak.

2. Ha olyan anyagbeérkezés történik, amely a vállalat egész anyagkész—

lete szempontjából nem jelent növekedést (pl. a központi raktárból, vagy másik épitkezéstől kap anyagot a munkahely), akkor nem anyagbevételezési, hanem belső anyagszállításiljegyet kell kitölteni.

, 3. Az anyagok felhasználás céljából való kivitelezésénél különbséget kell tenni az ú, n. zárt raktárban tárolt (fa, vas, cement stb.) anyagok és a szabadon tároló anyagok (tégla, kavics, homok stb.) között. A zárt raktárban tárolt anyagokról a kivitelezésnél anyagkérő jegyet kell kiállítani, míg a szabadon tároló anyagok felhasználásához anyagkérő jegy kiállítása nem kötelező, hanem azok felhasználását leltározással kell megállapítani. Ez a megállapítás mérlegszerű formában történik, amennyiben a leltározás útján ismeretes a nyitókészlet, az anyagbevételezési és anyagszállítási jegyek alap—

ján a beérkezés és az újabb leltározás ismét megadja a zárókészletet. Ezek- ből az adatokból a felhasznált mennyiséget úgy kapjuk meg, hogy a nyitó—

készletekhez hozzáadjuk a beérkezett és átvételezett mennyiséget és ezek együttes összegéből levonjuk a más építkezéseknek átadott, az eladott és a leltározással megállapított készlet mennyiségét.

A szabadon tároló anyagok felhasználásának ilyen módon való megálla—

pítása azonban feltétlenül rendszeres havi leltágrozást kíván meg, hosszabb időközökben végzett leltározás már lazaságokat enged meg.

A szabadon tároló anyagok felhasználása ellenőrzésének igen nagy jelentős-éget tulajdonítanak a Szovjetunióban, mint ahogy Zsebrák profesz- szor az ,,lparí számvitel tanokönyvé'hben is mondja: ,,Az építkezési anyagok

, számvitele általában úgy történik, mint az alapvető tevékenység anyagainak

számvitele. Itt azonban különös jelentősége van az ömlesztett anyagok fel—

használása ellenőrzésének, amelyeket nem zárt helyiségekben, hanem nyilt területen tárolnak, minthogy az ilyen anyagoknak nagy az arányos súlya az építkezési összköltségben".

2 Statisztikai Szemle — 7-6

18 , . " HAJDUNB kovesm ÁGNES

Ezzel a kérdéssel kapcsolatban meg kell említeni a fennálló anyagszá—m- viteli vnendelkezések azon hiányosságát, miszerint a szabadon tároló anya—

gokra nézve nem ír elő havi, vagy legalább negyedévenkénti leltározási köte- lezettséget, hanem csak az évvégi, évenként egyszeri leltár-ozást teszi köte—

lezővé. Évközben ü. n. ,,rnűszaki xbecslés'üt alkalmaznak a vállalatok a készletek felméréséhez. így már maguk a rendelkezések is elnézik bizonyos mértékig az olyan lazaságokat, amelyek az évközbeni leltározás elhanya- golásából, ,,műszaki becslés,—sel való helyettesítéséből fakadnak.

Az anyagfelhasználásnak az előbbiekben ismertetett módon -— a szaba-

don táiroló anyagoknál rendszeres havi leltározás segitségével — való meg- állapítása módot adna az anyagfelhasználás költségeinek pontos kiszámí—

tására, az anyagköltségek csökkentésének, vagy az anyagpazarlásnak mérjé—

sére, az anyagkészletek helyes mértékének figyelemmel kísérésére, stb. —— ha a már kiadott rendelkezéseket következetesen végrehájtanák, és azok betar—

tása rendszeres ellen-őriésre kerülne, valamint ha már maguk a rendelkezé—

sek is elegendő feszítő-erőt tartalmaznának. Mi ezzel szemben a jelenlegi helyzet, gyakorlat nálunk és mire vezet ez?

1. A külső szállítóktól beérkező anyagokra a vonatkozó bizonylatokat kiállítják. A külső szállítóktól beérkezett anyagok mennyisége ism-ert a válla-' latoknál annál is inkább, mert ezekre beérkeznek a szállítók szállitólevelei, számlái is, a vásárolt anyagokért fizetni kell, a vállalat tehát feltétlenül meg—

nézi, hogy az, amiért fizet, a valóságban megérkezett—e?

2. Más a helyzet .a Vállalaton belüli anyagforgalomnál Az egyes munka- helyek között igen nagy anyagmozgás van, amihez bizony sokszor hozzá- járul az is, hogy nem is veszik észre, ha valami kifogy, mert az anyagnyil- vántartás anyagkartonjai pontatlan vezetés következtében nem jelzik, nem figyelmeztetnek, ha fogyóban van a készlet, ha beszerzésre volna szükség.

Ezt a munkahelyek közötti anyagmozgást egy sor helyen nem követik az előírt bizonylatokkal, sokszor bizonylatok nélkül vannak úton a különböző anyagszállítmányok. i

3. Minthogy a rendelkezések nem is írják elő, ezért a szabadon tároló anyagoknak havonkénti rendszeres leltározásáról a gyakorlatban nálunk nem is lehet beszélni. Általában évenként, egyszer, az év végén leltározzák az anyagokat az építőiparban.

4. Még mindig gyakran előfordul, hogy az anyagkezelőket —— a minisz- térium utasításai ellenére —— a főkönyvelők tudta nélkül cserélgetik, anélkül, hogy a raktárak jegyzőkönyvi átadás-átvétele megtörténne. Az olyan rak—

tárakban azután, ahol átadás—átvétel nélkül cserélgetik az anyagkezelőket, Iaz elmaradt anyagnyilvántartások mellett még tovább fokozódik a rendet-

enseg.

A 2—4. pontban felsorolt hiányosságok a következőket eredményezik:

Az Építésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatoknál az anyagfelhasználás költségeit év közben általában becsült adatokkal kiegé—

szítve állapítják meg. Ha a mérlegbeszámoló készítésekor túl alacsonynak

találják a könyvelés szerint jelentkező költségeket — pl. mondjuk 35—45

* százalékos anyaghányad jelent-kezik —, akkor fiktiv tételként hozzákomibinál- nak még egy becsült részt, miután ez az alacsony avnyaghányad ,,való—

szinűtlen".

A Közlekedésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó építőipari válla- latoknál a becsült hiányt, a különbözetet a m—érlegbeszámolóban általában nem kombinálják hozzá az anyagköltségekhez, az anyagköltségeknél jelent-

JAVITSUK MEG AZ ÉPITÖIPAR ANYAGSZAMVITELÉT

19

kező hibák korrigálása általában az év végén, a tényleges leltározás alapján

történik meg. , ,

Előbbiek következtében nemcsak az anyagfelhasználás tényleges összege és az építkezések tényleges önköltsége marad évközben ismeretlen —— mind-.

két ,,módszer" esetében —, hanem ez automatikusan módosítja, eltorzítja a jelentkező nyereség összegét is. Ott, ahol a raktári hiányokat így évköz—

ben esetleg elsimítják, az évvégi tényleges leltározás alkalmával lehetőleg minimalisra csökken a leltári hiány.

Az anyagszámvitel bizonylati alapjának ezek az alapvető hiányosságai laza, gondatlan anyagkezelést eredményeznek, nélkülözik a feszítőerőt a takarékosságra. Ez a lazaság lehetőségeket ad a pazarlásra, számos helyen—

anyag- és pénzpocsékolás jelenségeit vonja maga után.

Természetesen vannak vállalatok, amelyek a fennálló rendelkezések hiá—

nyosságai ellenére is igyekeznek pontos számvitelt vezetni az anyagokról.

Éppen ezeknek a példája igazolja, hogy az építőiparban megteremthető az anyagfelhasználás pontos számbavételére alkalmas számviteli alap.

Nézzük meg ezt a kérdést az 1952 lII. negyedévi rnérlegbeszárnolók tükrében, vizsgáljuk meg, hogy mit mondanak erről a kérdésnől a III._

negyedévi szöveges mérlegbeszámolókban maguk az Építésügyi Minisz—

térium és a Közlekedésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó építőipari

vállalatok, trösztök? . *

A 21. számú Állami Építőipari Tröszt irja: ,,Az egyes mérleg— és ered—

ménytételek felülvizsgálata számos korrekció szükségét vetette felzi'Utalnunk kell itt különösképpen az anyagfelhasználás mértékének megállapítására.

Korábban az anyagkezelőségek által jelentett anyaigfelhasználási költségek szerepeltek a vállalatok m—érlegbeszámolóiban, a termelés anyagköltsége- ként. Ebben a vonatkozásban vállalataink által végrehajtott vizsgálat meg—

állapitása szerint ezek a mértékek nem. feleltek meg az anyagköltségek tény- leges mértékének és ezért a III. negyedévi beszámolóval kapcsolatban az elvégzett műszaki teljesítmények anyagnormái alapján a műszaki vezetők kimunkálták a létesítmények eszmei anyagszükségletét. Ezek a mértékek összehasonlításrza kerültek az anyagkiezelő—ség által jelentett felhasználási értékekkel és számos korrekció vált szükségessé a felhasznált anyagok reális mértékének elszámolása céljából. A korrekciós tételek 105 millió Ft-ot tet- tek ki."

A tröszt helyesen járt el akkor, amikor —— a felhasználásra bizonylata nem lévén —— a norma szerinti szükségletnek megfelelően szerepeltette az anyagköltségeket. Azonban a 10,5 fnillió Ftos' korrekció szükségessége azt mutatja, hogy ez a nagyösszegű anyag bizonylatok nélkül került ki a rak—

tárakból, és csak a normák alapján feltételezhető, hogy valóban felhasználták.

A 23. sz. Állami Építőipari Tröszt írja: ,,Mé—rlegüniket leltározás nélkül készítettük el, az esetleges leltározási különbözetekre — műszaki becslés-*

alapján —— 2 907 000 Ft-ot számoltunk el és a kombinatív tételek között köny— ,

veltük el anyagfelhasználásként." Ha a 23. sz. Állami Építőipari Tröszt 3 millió Ft-ot hajlandó leltározási különbözetekre már előre elszámolni, akkor ez annyit jelent, hogy tudomásul is veszi, hogy 3 millió Ft-tal, annakrte'ny—

leges felhasználásával, nem tudnak .a vállalatok elszámolni. f A 24. sz. Állami Építőipari Tröszt írja: ,,Az anyagköltség kimunkálásá—f nál, a mérlegkészítés alkalmával figyelembe vettük a nem, jelentett felhasz—

nálásokat, továbbá az: előrelátható, de még nem rögzített leltározási külön—

bözeteket."

2* * _ i

20 , _ , * HAJDUNE KÖVÉSDI koz—res

' A 25. sz. Allami Építőipari Tröszt irja: ,,Előző mérlegbeszámolónkban

rámutattunk arra, hogy anyagkivételezési hiányosságok ellensúlyozására, mivel leltár nem állt rendelkezésre, vállalatainknál tartalékot létesítettünk,

készletszárnlák csökkentése ellenében."

Ahelyett, hogy a 24—es és 25-ÖS 'sz. Tröszt az anyagkivételezési hiányos- ságokat —— a véleménye szerint nem jelentett anyagfelhasználásokat e—

valóban ki is nyomozná, egyszerűen kijelenti, hogy ezek fennálltak, tudo- másul veszi azokat és tényleges anyagköltségként jelenti anélkül, hogy erre bizonylatai lennének,

A 32. sz. Állami Építőipari Trösztnéi ,,. . .az anyagtakarékossági moz—

galom úgyszólván elhanyagoltnak tekinthető. Sem maga a Tröszt, sem a munkahelyi vezetők nem helyeztek súlyt erre a kérdésre. Amennyiben pedig a munkavállalók kezdeményezéséből mozgalom indult, az illetékes munka- helyi szervek nem gondoskodtak azoknak az elszámolási és nyilvántartási

feltételeknek a megteremtéséről, amelyek mellett az any'agtakarékossági juta—

lom kifizethető lett volna". Ugyanez a Tröszt továbbiakban'azt írja, hogy — , ,,Fogyóeszköz felhasználásként összesen 211 000 Ft jelentkezik könyvelésünk— _ 4

ben, amely szám azonban nem megbízható. A munkahelyek raktárai sem a raktárból a munkahelyre kiadott új szerszámokat, sem pedig a törést, kiselej—

tezést nem jelentik". A 32. sz. Trösztnek ez a kijelentése talán az eddigiek közül a legsúlyosabb: a Tröszt vállalatainál .a dolgozók anyagtakarékossági

törekvéseit semmibe veszik, ahelyett, hogy az egészséges kezdeményezése—

ket felkarolnák, hozzá-segítenék a dolgozókat törekvéseik megvalósításához, nem teremtik meg az alapvető számviteli. alapot sem. Ezzel természetesen elveszik a dolgozók kedvét további takarékossági kezdeményezésektől.

A 47. sz. Állami Építőipari Tröszt megállapítja, hogy ,,. . . egyes válla- lataink anyagelszámolása nem megfelelő. A mérlegkészítésnél a helytelenül alakuló anyaghányad ellensúlyozására fiktiv anyagköltségeket állítottak be.

Különösen jelentkezik ez a 47/2. és 47/4. számú Vállalatnál".

Meg kell még említeni, hogy az Országos Tervhivatal elnökének és a Központi Statisztikai, Hivatal elnökének 2020—20/1952. 0. T. számú közös rendelete alapján 1952. október l-én egyes fontosabb anyagokra vonatkozóan végrehajtott összeírás is számos helyen rámutatott az építőipari vállalatok anyagkezélése terén fennálló számviteli és ezzel szorosan összefüggő gazda—

sági hiányosságokra. Ezek közül csak a 61/1. számú Allami Építőipari Válla—

zlatot említjük meg, amelynek a K. S. Pl.-hoz intézett leveléből idézzük az alábbiakat: ,,Éppen ez a lelkiismeretes felmérés mutatott rá azokra a hiá—

nyosságokra, melyek azManyaggazdálko-dásunkban az év folyamán előadód—

tak. . . az összes számbavett készlet mennyiségét egybevetve a nyilvántartott készlettel, kitűnt, hogy anyagokban l9%, míg állványpallókban %% hiány mutatkozik. Ennek oka az állványpallóknál a selejtezés megejtésének elha-

nyagolása, az anyagoknál pedig feltehetően az anyagíelhasznáxláasi kimuta-

tások, valamint a raktári könyvelés helytelen Vezetése... Mivel az 0. T.

rendelete szerint végzett anyangelmérés alkalmával teljes leltározást nem végeztünk, a tapasztalt eltérési százaléknak megfelelően a mérlegbe kalkulá- tíve állítottuk be a raktározási hiányt. Ugyanezen okból nem tudtukielosz- tani normáin felüli és belüli hiányra sem, mert teljes adat hiányában felt kellett tételeznünk, hogy ez a hiány csak a helytelen elszámolás következ- ménye, m—e'lyet az évvégi leltározásig megfelelően korrigálni kívánunk."

* A 6'l/l. számú vállalat levele azt mutatja, hogy nemcsak az ü, n. szaba- don tároló anyagoknál mutatkozik meg a laza gazdálkodás, hanem a zárt

JAVITSUK MEG 'az EPl'l'ÖlPAR ANYAGSZAMVITELET K ' 21

raktárban tárolt anyagoknál is, ahol pedig kötelező az anyagkérő jegyek

kiállítása. ' * ,

A Tiszamenti Vizépítő Vállalat azt írja, hogy a mérlegszerinti készlet-—

ben ,,... a kimutatott anyagérték a már eddig is rendelkezésünkre álló ada—' tok alapján túlzottnak nevezhető, mivel abból már komoly tételek felhasz- nálásra kerültek, de a felhasználásról nem állítottak ki bizonylatokat, így azok nem, kerültek lekönyvelésre sem." A Tiszamenti Vízépítő Vállalat tehát tulajdonképpen arra mutat rá, hogy a könyvelés szerint ugyan van bizonyos mértékű anyagkészlete, de .a valóságban ennél kevesebb van és felhasználási bizonylatok nélkül is feltételezi, hogy a készletből ,,komoly tételek" már fel- használására kerültek. Ha a valóságban nincsenek meg azok a készletek, melyeknek a könyvek szerint raktáron kellene lenniök, akkor feltételezhető,

—— de semmiesetre sem biztos —, hogy azokat fel—használták, még kevésbbé feltételezhető, hogy azok felhasználása valóban takarékos, észszerű gazdál- kodás mellett szükséges lett volna.

A Vasútépitő Vállalat — mely a Közlekedésügyi Minisztérium egyik leg—

pontosabb számvitellel rendelkező mélyépítőipari vállalata —— a következő—

ket írja: ,,A tárgynegyedév végén elrendelt Összehasonlítások, a keresetbe beállított és beépített, valamint az anyagkönyvelés szerinti felhasználás kimunkálása megmutatta, hogy a látszólagos leltári hiány onnan keletkezett, hogy az építésvezetőse'g a ker-esetbe beállított és valóban be is épített anya- gok egy részét nem helyezte kiadásba. Ilyen címen 461 000 Ft anyagtelhasz- nálást kellett a lekönyvelt tételekhez hozzáadni." A Vasútépítő Vállalat helye—

sen tette, hogy összehasonlította a keresetbe beállított anyagfelhasználást az

anyagkönyvelés szerinti felhasználással és így megállapította, hogy tulaj—

donképpen csak látszólagosaka leltári hiányok. Érthetetlen azonban, hőgyan számíthat fel a ker—esetekben több anyagot a vállalat, mint ami rendelkezésre álló anyagfelhasználási bizonylatai alapján jelentkezett? A tényleges anyag—

felhasználásnak nem bizonyítéka, hogy a keresetben ezek szerepeltek, ha ezekre bizonylatot nem állítottak ki.

A Vízépítő Vállalat szerint: ,,Nyilvánvaló, hogy a tényleges anyagfel- használás nem kerül időben kiadásba helyezésre, így a könyvelés tenmészete- sen a valóságnál magasabb készleteket tart nyilván . .. Egyik fő hiba,_, hogy az építéSvezető személyében történt változásnál nem vesznek fel jegyző- könyvet az anyagok mennyiségéről." Ez a kérdés nem nyilvánvaló és nem természetes. A ,,nyilvánvaló" az lenne, hogy a tényleges anyagfelhasználást időben kiadás—ba helyezik és a, könyvelés a tényleges készleteket tartja nyüván. '

Pazarlásról beszéltünk az előbbiekben. Mit írnak erről a kérdésről a III. negyedévben az építőipari trösztök? A 27, sz. Állami ÉpítőipariTröszt írja: ,,Az alvállalkozók által jogtalanul felhasznált anyagok értékéből (főleg a szabadtárolású anyagoknál) legalább 500000 Ft veszteséget vehetünk figyelembe."

A 32. sz. Állami Építőipari Tröszt arról számol be, hogy a ,,24/2. válla-—

lat átvételének időpontjában a munkásszállok lelsze'relésében kereken

500000 Ft értékű hiányt állapítottunk meg." A 45. sz. Állami Építőipari Tröszt felülvizsgálata alapján ,,. . . a Vasfonálgyár anyagelszámolásából mintegy 32 000 db tégla hiánya állapittatott meg".

Az alvállalkozók által jogtalanul felhasznált anyagok, a 32000 db tégla hiánya is alátámasztja azt, hogy az anyagok számvitelénél fennálló rendet—

%

22 ' HAJDUNE: JAVITSUK MECnAZ ÉPITÖIPAR ANYAGSZAMVXTELET

lenség gazdasági vonalon is megmutatja hatását, lazaságokat, visszaélés—e—

ket eredményez.

A III. negyedévi szöveges mérlegbeszámolóból az is kitűnik, hogy a

minisztériumok is tisztában vannak az anyagszámivitel terén fennállóhiá—

nyosságokkal, mert pl. az Építésügyi Minisztérium III. negyedévi szöveges

mérlegbeszámolójában a következőket ) jegyzi meg: ,,Bizonytalansági

tényezőként megemlítendő, hogy egyes trösztölmél, amelyeknél irreálisan

alacsony anyaghányad jelentkezett, a készletek megbecsülésével és a nyilván A walóan helytelen anyagfelhasználási adatok kornekciójával igyekeztek a való—

ságos állapotot megközelíteni . . . Az .anyagnyilvánt'artás és az anyagköltség realitása tekintetében még mindig sok a hiányosság, illetőleg javitani való, ami elsősorban a már sokat említett anyagkezelői kérdés rendezésével küszö—

bölhető ki." *

il!

Összefoglalva:

Az építőipar anyagszámwitelénél fennálló hiányosságok főleg az alábbi

, okokra vezethetők vissza: _ '

1. Az anyagkezelésre, anyaiggazdálkodásra, anyagszámvit—elre von-atkozó rendelkezések végrehajtásának, betartásának rendszeres ellenőrzésére nem fordítanak olyan gondot, mint ar'nilyent ez a fontos kérdés megérdemelne, 2. A rendszeres ellenőrzésnek hiányában nem kerül sor azoknak a válla- latoknak a megbüntetésére, amelyek a rendelkezéseket nem tartják be, pl.

ahol a raktárak jegyzőkönyvi átadás-átvétele nélkül cserélgetik az anyag—

kezelőket. _ '

3. Maguknak a rendelkezéseknek egy része megenged bizonyos laza—

ságokat.

4. Nem kielégítő mértékű és minőségű az anya-gkezelők szakmai okta—

tása, nem hívj ák fel kellő felvilágosító munkával a figyelmet az anyagszám- vitel fontosságára, az anyagszámvitel hiányosságainak gazdasági kiha-

tásaira. , _

A Lozinszkij-mozgalom tov—ábbfejlesztésénél az építőiparban arra kellene gond-ot fordítani, hogy. a számviteli adatokat megb—ízhatóvá, a bizonylati elv- nek megfelelővé tegyük. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a rendeletek végre- hajtását ellenőrízzük, hogy a számviteli és az állami fegyelem megszegőit következetesen megbüntessék és kiszélesítsék, minőségileg megjavítsá—k az . anyagkezelők szakmai oktatását. A műszaki és számviteli dolgozók köré- ben fokozott felvilágosító munkával kell felhívni a figyelmet az anyagszám—

vitelnek a helyes anyaggazdálkodásban és az, anyagtakarékosságban kép—

viselt fontosságára.