Grotius, F.: Az Európai Közösségek iparstatisztikája

772

terveztek. 1970 és 1974 között ugyancsak je- lentősen (52,3 százalékkal) emelkedett a szol- gáltatások egy főre jutó fogyasztása. ami fe—

lülmúlta az áruvásárlásra fordított kiadások növekedését. Figyelemre méltó, hogy míg az iparcikkek vásárlására fordított lakossági ki- adás évi átlagban 7 százalékkal nőtt, a szolgáltatások vásárlására jutó ráfordítások növekedési üteme 8.8 százalék volt, s ezzel egyidejűleg a falu és a város közötti különb- ségek jelentősen csökkentek. Az Ukrán SZSZK területén végzett felvételek azonban azt mutatják, hogy továbbra is számottevő különbség tapasztalható az egyes körzetek szolgáltatási fogyasztásában. 1974-ben pél- dául a variáció mértéke 19.90 rubelt tett ki.

vagyis a köztársasági egy főre jutó átlagfo- gyasztás 79,2 százalékát. A szolgáltatások fo- gyasztásának nagymértékű szóródását vizs- gálva, ennek okát nemcsak az egyes területek általános gazdasági fejlettségében. ég—

hajlati, nemzetiségi különbségeiben kell ke—

resni, hanem a szolgáltató hálózat és a szol- gáltatásban foglalkoztatónak létszámának elégtelenségében és a munkatermelékenység

alacsony színvonalában is.

Az egyes területek szolgáltatásfogyasztásá- nak különbségeit és ennek okait elemezve.

szerző arra a megállapításra jut, hogy a köz—

társaság egyes területei között fennálló el—

térések fokozatosan csökkennek. (Ezt az 1970 és 1974 közötti évekre vonatkozó adatok egy—

bevetése egyértelműen bizonyítja.) Az oda—

tok vizsgálata azt is jelzi, hogy az egyes szolgáltatások fogyasztásában nagyobb elté- rések mutatkoznak a különböző területek kö- zött. mint általános gazdasági fejlettségük színvonalában. A szerző megemliti, hogy a szolgáltatások fogyasztásának színvonalát az általános gazdasági fejlettséggel az ún. szin—

tetizált indexek számitásával hasonlították össze. Ez az index azt jelzi, hogy valamely területen az egyes szolgáltatásfajták fogyasz- tásának színvonala hány százalékkal kell ma—

gasabb vagy alacsonyabb legyen a köztár—

sasági átlagnál, ha figyelembe veszik a fo- gyasztásra ható olyan tényezőket, mint a la- kosság jövedelme. a foglalkoztatottság ará-

nya, a szolgáltatások elért színvonala, a vá- rosi lakosság részesedése. a kulturális szín- vonal mutatószáma, az ipar és a mezőgaz—

daság bruttó termelése, a kiskereskedelmi forgalom árufajták szerinti összetétele és a nagyvárosokban élő lakosság aránya.

Figyelemreméltó megállapítás. hogy egyes területeken a lakosság jövedelmében jóval kisebb szóródás mutatkozik, mint az egyes szolgáltatások fogyasztásában. Ebből az a kö—

vetkeztetés is levonható, hogyha a keresle—

tet meghatározó tényezők kisebb mértékben szóródnak, mint a szolgáltatások fogyasztása, akkor ez utóbbira elsősorban a kínálat kü—

lönbségei hatnak döntően.

Az adatok vizsgálata arra is rámutat. hogy nagy különbségek vannak az egyes területek szolgáltató hálózattal való ellátottságában.

E különbségek csökkentését megfelelő beru- házásokkal kell elérni. Az utóbbi évek háló—

zatfejlesztésí beruházásaira vonatkozó adato—

kat szerző egybeveti az illető terület szolgál- tatásfogyasztási mutatóival, és megállapítja.

hogy sajátos módon azokon a területeken van több beruházás. ahol a szolgáltatások fogyasztása fejlettebb, és kevesebb beruhá- zást eszközöltek ott, ahol a fejlettségi szint alacsonyabb. Emiatt egyes szolgáltatásfaj- táknál nemcsak. hogy nem csökkent a kü- lönbség az egyes területek között, hanem még nőtt is. Szerző szerint a szolgáltatások fejlesztésére vonatkozó tervfeladotok eseten—

ként olyan szóródást irányoztak elő, amely nem mindig volt kellően megalapozott. Mivel a szolgáltatások fejlesztésének kulcskérdése a céltudatos és tervszerű hálózatfejlesztés.

nagy szerepe van az adatokrelmélyült elem—

zésén alapuló területi tervezésnek.

(ism.: Arányí Emil)

GROTIUS. F.:

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK lPARSTATlSZTlKÁJA

(Die lndustríestatistik der Europöischen Gemein- schaften.) — Mitteilungsblatt der Osterreichischen Goesellschaft für Statístik und Informatík. 1976. július.

1 -18. p.

A szerző a három európai közösség (a Szén- és Acél-. az Atom-. valamint az Eurá- pai Gazdasági Közösség) 1967. július 1-i ha—

tályú fúziója óta eltelt közel tíz év tapaszta—

latait összegezve tekinti át iparstatisztikájuk helyzetét, a koordinálás terén elért eredmé—

nyeket és a fejlesztés főbb célkitűzéseit.

Bár valamennyi tagállamnak közös érde—

ke, hogy a gazdasági fejlődésről összeha—

sonlítható adatokkal rendelkezzenek, a cél elérését az alábbi tényezők nehezítik:

— a jogi és politikai különbségek, illetve az ipar- statisztika szervezeti eltérései (például, hogy cent—

ralizáltan vagy területileg decentralizáltan, külön- böző kormányzáti szervekhez. esetleg szakmai szö—

vetségekhez kapcsolódóan végzik az adatgyűjtéseket és feldolgozásokat), az eltérő megoldások országon- ként más-más mértékben befolyásolják a döntési sza- badságat;

-— a tagállamok iparstatisztikai rendszereinek kü—

lönbözősége (ez elsősorban abban jut kifejezésre.

hogy az éves vagy az ennél gyakoribb adat yűjté- seknek tulajdonítanak-e nagyobb jelentőséget?;

— az alkalmazott módszerek sokfélesége (például a használt definíciók és nómenklatúrák. a megfigye- lési egyse'gek különbségei. illetve a teljes körű és a reprezentatív megfigyelések eltérő szerepe).

A vázolt okokból származó félreértések ki—

szűrése, a fejlesztéssel összekapcsolt koordi—

nálás és az összehasonlíthatóvá tett adatok publikálása képezi az Európai Közösségek Statisztikai Hivatalának fő feladatait.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ 773

Az iparstatisztikai fejlesztés és összehan—

golás 1975'től kezdődő, többéves programja központi szerepet szánt az éves megfigyelé- seknek. Ezekhez csatlakoznak egyrészt a hosszabb időközönként lebonyolított. az ösz- szes termelőegységre kiterjedő összeírások, másrészt a rövid távú (havi, negyedéves) meg- figyelések, amelyek elsősorban a konjunktú- rapolitikai vizsgálatok céljait szolgálják.

Az összehangolás során megkülönböztetett figyelmet szenteltek a .,statisztikai egységek"

problémakörének. E tekintetben a legszoro- sabb kapcsolatra törekedtek az Európai Kö- zösségek 1970—ben közzétett ágazati rend- szerével (NACE).

A tagállamok a következő statisztikai egy- ségeket alkalmazzák: a vállalat, a ,,helyi egység" (gyakran ,,üzem" megjelöléssel), a .,szakmai egység" (mint a vállalat része) és végül a ,,helyi egység részlege" (amely a helyi egység szintjén tekinthető szakmai egy- ségnek).

A szerző — röviden áttekintve a felsorolt fo- galmak értelmezését — hangsúlyozza, hogy a .,szakmai egységek"-en olyan vállalatokat (vagy azok helyileg elkülönült részeit) kell érteni, amelyek az előállított termékek, a vég- zett szolgáltatások "vagy a termelőfolyamat azonossága szempontjából egynemű tevé—

kenységet folytatnak. Gyakorlati szempontból további követelmény, hogy a vállalati könyvvi—

tel a szakmai egységről az igényelt adatokat szolgáltatni tudja.

Az Európai Közösségek iparstatisztikai meg—

figyeléseinél a vállalatot és a .,szakmai egy- séget" tekinti alapnak. A ,,helyi egységet"

néhány területileg fontos alapadat feldolgo- zásainál használják.

A ,,szakmai egységek" alapulvételének azokban az iparágakban van nagy jelentő- sége. ahol a különböző országok vállalatai és ,,helyi egységei" között horizontális és verti—

kális integrációjuk formáit és fokát illetően nagyok a különbségek.

Az iparstatisztikai alkalmazáskor a statisz- tikai egységnek négy funkciója lehet: jelent—

het beszámolási (adatszolgáltató) egységet.

megfigyelési egységet, továbbá publikációs.

illetve elemzési egységet. Az első három funk- ció adott vállalat esetében egybe is eshet. de például a vállalati szinten publikált adatok a helyi egységeknek mint megfigyelési egy- ségeknek az összevonásából is nyerhetők. Az elemzési egységnek meghatározott célú fel- dolgozásoknál (például input—output számi- tásoknál) van önálló szerepe.

Az összehangolt éves iparstatisztikaí adat—

gyűjtésre — amely az ipar és a kézmű—

ipar minden 20 vagy több főt foglalkoztató vállalatára kiterjed — két szakaszban térnek át. Az első periódusban a vállalati szem- pontból lényeges adatok többségét, mig a ,,szakmai egységeknél" előirányzott adatoknak

csak kb. egynegyedét figyelik meg. A teljes adatkört átfogó második szakaszra 1977-ben kerül sor (1976-ra vonatkozóan). Az első koor- dinált éves megfigyelést (1973—ról) 1974—ben végezték. s igy azóta a tagországoknak ele- gendő idő állt rendelkezésükre, hogy a válla- latoknál a .,szakmai egységekre" vonatkozó adatszolgáltatást is megszervezzék.

A tagországok adatainak a tárgyévet köve- tő decemberig kell beérkezniük az Európai Közösségek Statisztikai Hivatalához. Az ősz- szesített, illetve tagállamonként részletezett adatokat így a tárgyév utáni második év első felében pub'likálhatják.

A rövid időszakonkénti ipari megfigyelések keretében havonta az ipari termelés indexé- ről, az értékesítésről. a beérkezett rendelé—

sekről (belföldi és külkereskedelmi bontás—

ban) gyűjtenek adatokat. A bérek és kere- setek bruttó összegéről, a foglalkoztatottak s ebből a munkások számáról, valamint a tel- jesitett munkavolumenről tájékoztató adatokat legalább negyedévenként kell rendelkezésre bocsátani. (Az összes évközi információt ed—

dig csupán a Német Szövetségi Köztársaság- tól kapták meg, a többi tagország csak a termelési indexek szolgáltatását biztosította.) A kiemelt tevékenységek nómenklatúrája 33 iparágat fog át, amelyeket három főcso- portba vonnak össze: a fogyasztási cikkek. il- letve a beruházási javakat előállító. továbbá a termelő felhasználásra gyártó iparágak csoportjaira. Az évközi megfigyelések (: leg—

alább 20 főt foglalkoztató vállalatokra kor- látozódnak.

Fontos feladatnak tekintik a közösségek sa- játos termelési statisztikájának kiépítését, a különböző szakterületek információs bázisá- nak kiszélesitését. Nagyarányú fejlesztési munkát folytatnak például az ipari termékek közös jegyzéke (NlPRO) és a külkereskedelmi áruosztályozós (NlMEXE) rendszeres össze—

kapcsolása érdekében. Az első közös ered—

ménynek egy 380 termékből álló jegyzék te- kinthető, amely a tagországok többségének termékstatisztikája alapján készült. Ennek ösz- szehangolása azonban öt évet vett igénybe, s a kivánt információk rendelkezésre bocsá—

tása még ma sem biztositott.

További koordinált fejlesztést irányoztak elő a fontosabb anyagok és félkésztermékek (mennyiségi) felhasználásának, illetve megha- tározott iparágak termelőkapacitásának és

—berendezéseinek megfigyelése, valamint a termelői árstatisztika terén.

A szerző végül arra az egyre erősödő igény- re hivja fel a figyelmet, hogy számszerű in- formációkkal rendelkezzenek a multinacioná—

lis vállalatok tevékenységéről. 5 hogy a sta- tisztikai egység fogalmát vállalatcsoportokra

is értelmezni lehessen.

(Ism.: Tűű Lászlóné)