STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 788
tatottjaik számára vonatkozna. A hivatalos statisztika eredményeit negyedévente, indexek formájában ad- ják át, egyrészt az eredeti, másrészt a szezonális vál- tozásoktól megtisztított (a munkanap szerinti kiiga- zított munkaügyi) adatokkal.
A cikk bemutatja a konjunktúra-statisztika egyéb jogszabályait is, amelyek az EU rendeletter- vezetét meghaladó feladatokat adnak a tagországok statisztikai hivatalainak. Felvázolja az EU nemzeti számláiban (ESA 1995) előírt, a vizsgált kérdéskö- rökhöz kapcsolódó adatigényeket, továbbá a külke- reskedelmi áruforgalom statisztikájára vonatkozó (EEC 3330/91 és EC 1182/95 számú) rendeletek ha- tását a rövid távú statisztikai mutatókra.
A német Szövetségi Statisztikai Hivatalban fel- mérték a felkészüléshez szükséges átmeneti időszak feladatait. Mivel az eddigi német rövid távú statisz- tikai mutatók köre megfelel a rendelettervezetben meghatározott adatigények összetételének, a nehéz- ségek inkább csak abból adódnak, hogy a nemzeti számlákban a koncepciót érintő újításokat, bővítése- ket érvényesítettek, továbbá nőttek a minőségi köve- telmények.
A német iparstatisztika eddigi „ipartelepi” meg- figyelési egységei helyett a „szakosodott egységek”
adatgyűjtésére kell áttérni, és ez az adatszolgáltatók
körét bizonyos mértékben megnövelheti. Számolnak az iparon kívüli gazdasági szervezetek ipari tevé- kenységet folytató szakosodott egységeinek belépé- sével is. Hátrányosnak tartják, hogy az éves iparsta- tisztikai megfigyelés gazdasági szervezetenként gyűjtött adataival nehezebb lesz összehasonlítani a szakosodott egységek szerinti eredményeket. Eddig a 20 vagy több főt foglalkoztató statisztikai egysé- gek adatait gyűjtötték, az új előírások elvileg a teljes körre (az összes egységre) kiterjedő mutatókat igé- nyelnek. Külön említi a tanulmány az „építőipar”
(B-modul) és az „egyéb szolgáltatások” (C-modul) rövid távú mutatói új megfigyelésének módszertani problémáit.
A szerző – a nemzeti számlákkal foglalkozó sta- tisztikusként – pozitív hatásúnak minősíti azt a rend- szerszemléletet, ahogy a rendelettervezet egységesíti az EU tagországainak korábbi és a jövőben készí- tendő konjunktúra-statisztikáit, azok kiegészítéseit is igényelve. Egységessé válik például a „statisztikai egység”, a tevékenységi osztályozás (a NACE Rev.
1), a termékosztályozás és a statisztikai regiszter (ez utóbbi az EU Tanács 2186/93 sz., 1993. VII. 22-i rendelete szerint).
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
GAZDASÁGSTATISZTIKA ARVEMO-NOTSTRAND, K. – OLLSON, A. K.:
BELÉPÉS A MUNKAERŐPIACRA
(Transition to the labour market. – Immigration and working life.) – Statistical Journal of the United Nations ECE. 1997. 3. sz. 305–320. p.
Svédország 25–64 év közötti lakosságának 15 százaléka külföldön született. Iskolázottsági szintjü- ket a Svédországban születettekével összehasonlítva a különbség elenyésző, mivel az előbbi csoportba tartozók 22 százaléka, az utóbbiak 26 százaléka ren- delkezett magasabb iskolai végzettséggel 1995-ben, míg az egyetemet végzettek aránya mindkét esetben 12 százalék volt. Nemek szerint a különbség már lé- nyegesen nagyobb, az első generációs bevándorlók közül a nők jóval nagyobb arányának van csak alap- fokú végzettsége, mint a svéd születésűeknek. A végzettség szerinti megoszlás erősen függ a szárma- zási országtól. Az Oroszországból, Kínából, az Egyesült Államokból és Egyiptomból érkezettek kö- zül lényegesen többen rendelkeznek diplomával, mint például a Libanonból, Vietnamból, Törökor- szágból, vagy Jugoszláviából származók. Az 1990-
es évek elején – döntően a különböző helyi háborúk és politikai okok miatt – Svédországba menekültek esetében a diplomások aránya magasabb volt, mint a Svédországban születettekének. A hasonló iskolá- zottsági szint ellenére a bevándorlókra jellemző fog- lalkoztatottsági szint csak 50 százalékos volt, szem- ben a Svédországban születettek 78 százalékos ará- nyával.
Az iskolai végzettség és az aktivitás e szembe- tűnő különbségének jobb megértése érdekében a Svéd Statisztikai Hivatal elvégezte a kötelező okta- tásból 1988-ban kilépettek longitudinális vizsgálatát.
A kérdőíves kikérdezésre 1992-ben és 1995-ben ke- rült sor. Az elemzés emellett felhasználta az oktatási regiszter adatait is. A longitudinális vizsgálat a kül- földi hátterű diákok teljes sokaságát átfogta, míg a svéd születésűek közül reprezentatív mintát vettek.
A kérdések az aktivitásra irányultak (státus, foglal- kozás, munkáltató adatai stb.) és minden 6. hónap jellemzőit feljegyezték.
Az oktatási regiszter többek között információ- kat tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a szülők me- lyik országból érkeztek és megadta a lakcímet is.
1988-ban külföldi származású diák 7080 volt az ak-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 789 kor végzett 110 ezerből. A vizsgálat során két cso-
portra osztották őket: a Svédországban, de bevándor- ló szülőktől és a külföldi országokban születettekre.
Azok között, akik még az iskolaköteles kor elérése előtt érkeztek Svédországba, a legnépesebb csopor- tot (29%) a skandináv országokban, ezen belül is a Finnországban születettek alkották, míg az idősebb korban bevándoroltak között az Ázsiából érkezők voltak többségben.
A vizsgálat szerint a bevándorlók gyermekei ki- sebb arányban tanultak tovább középfokon és még kisebb arányban fejezték be ott sikeresen tanulmánya- ikat, mint a svéd születésűek (az előbbi csoportra 96, illetve 83, az utóbbi csoportra 99, illetve 90 százalék a jellemző mutató). 7 év múlva a kötelező iskoláit 1988-ban befejező bevándorlók 37 százalékának még mindig ez volt a legmagasabb iskolai végzettsége, szemben a második generációsokra jellemző 23 szá- zalékkal és a svédek 16 százalékos arányával.
A kötelező iskolákat befejező bevándorló fiata- lok 7 év múlva a svéd születésűekkel azonos arány- ban voltak jelen a munkaerőpiacon, de kevesebben rendelkeztek közülük munkahellyel. Különösen a csak alapfokú végzettséggel rendelkezők tudtak ne- hezen beilleszkedni, 36 százalékuk volt 1995-ben foglalkoztatott és 30 százalék munkanélküli. A to- vábbtanulók 49 százaléka egyetemi tanulmányokat folytatott, így alacsony arányban voltak jelen a mun- kaerőpiacon. A szakképzésben részt vettek 78 száza- léka belépett a munkaerőpiacra, ezen belül 51 száza- lék mint foglalkoztatott, ami a legnagyobb arányt je- lentette az iskolai végzettség szintje szerinti csopor- tokon belül. Kiugróan nagy arányban, 59 százalék- ban váltak foglalkoztatottá az egészségügyi szakirá- nyú oktatásban részt vettek.
Sajnos ma már egy fiatalnak sem vezet egyenes út az iskolapadtól a munka világába. Az 1990-es évek válsága az ifjúsági munkanélküliség megjele- nését hozta magával. Az 1988-ban végzett bevándor- ló fiatalok munkanélküliségi rátája 7 évvel később 19, a többieké 13 százalék volt. A munkanélküliségi ráta fordított arányban állt az iskolázottsági szinttel, valamint a Svédországban töltött évek számával.
Azok esetében, akik 11–15 éves korban érkeztek az országba, a vizsgálat magasabb munkanélküliségi rátát állapított meg, mint összességében a csak alsó középfokú iskolai végzettséggel rendelkezőknél. Az 1995-ben éppen tanulók 50 százaléka már volt ko- rábban munkanélküli, s különösen azok esetében volt kiugró ez az arány, kik az építészethez kapcso- lódó tanulmányokat folytattak. A svéd és a beván- dorló fiatalok között nem volt különbség abban a te- kintetben, hogy hányszor váltak munkanélkülivé, az utóbbiak esetében azonban a munkanélküliség átla-
gos időtartama hosszabb volt. 1995-ben az alapfokú iskoláit 1998-ban befejezett bevándorló fiatalok mindössze 50 százaléka látott esélyt arra, hogy va- lamikor állandó munkához jut, szemben az átlagos 60 százalékkal.
A képzettség és a betöltött állás összefüggésére irányuló kérdésre legalább középfokú szakirányú végzettséggel rendelkező fiataloknak kellett vála- szolniuk. A bevándorlók esetében a megfelelés rit- kább volt, mint a svéd születésűeknél, s a két szélső- séget itt is az egészségügyi és szociális szakmák és az építőipariak jelentették, mivel a közszféra leépü- lése kevésbé volt jellemző az 1990-es évekre, mint a magánszektor recessziója. Így az előbbi típusú szak- képzést választó foglalkoztatottak esetében a megfe- lelés 80, az utóbbiaknál viszont csak 43 százalék volt. A nem svéd hátterű építőipari végzettségű fiata- lok különösen kis arányban dolgoztak ennek megfe- lelő munkaterületen, visszaesés esetén ugyanis (ami itt különösen jellemző) először ők esnek áldozatául a létszámleépítésnek.
A bevándorlók csoportjából arányaiban jóval többen vélték úgy, hogy képzettségük magasabb, mint amit a betöltött munkakör megkíván. Ugyanak- kor a különbség származási háttér szerint kisebb, mint a nemek szerinti.
(Ism.: Lakatos Judit)
BARTUNEK, E.:
A MUNKAERŐFELVÉTEL
MUNKANÉLKÜLISÉGGEL KAPCSOLATOS ADATAI (Daten der Arbeitskräfteerhebung zur Arbeitslosig- keit.) – Statistische Nachrichten. 1998. 3. sz. 192–200. p.
A munkanélküliség az EU évenkénti munkaerő- felmérésének egyik központi témája. E felmérés Ausztriára vonatkozó 1997. évi eredményei már ren- delkezésre állnak, tehát mód nyílik arra, hogy ezen éven belül bármely időszak adatait az előző év meg- felelő időszakával összehasonlítsák. A szerző tanul- mányában az 1997 márciusi adatokat veti egybe az egy évvel korábbi információkkal. A felmérés egy- öntetűen a „labour force” koncepciót alkalmazza, vagyis azokat minősíti munkanélkülinek, akik állást keresnek, és annak elfoglalására legfeljebb két héten belül rendelkezésre állnak.
Ez a meghatározás tartalmilag és nagyságrendi- leg is lényegesen eltér az Osztrák Munkaerő-piaci Szolgálat (AMS) nyilvántartásában szereplő munka- nélküliek állományától, az eltérés a munkanélkülisé- gi rátában is kifejezésre jut.
