A MEXIKÓVÁROSI DEKLARÁCIÓ A NÉPESEDÉSRÓL ÉS A FEJLÓDESRÓL
1. A Nemzetközi Népesedésí Konferenciát 1984. augusztus 6—14-re Mexikó városba hívták össze a tíz évvel ezelőtt Bukarestben egyhangúlag jóváhagyott Vi—
lóg Népesedési Akcióterv megvalósítása terén történtek értékelésére. A Konferen—
cia újra megerősítette. hogy az elfogadott Világ Népesedésí Akcióterv elvei és cél—
kitűzései ma is teljes érvényűek, és egy sor ajánlást fogadott el a közvetkező évek—
re az Akcióterv további megvalósítása érdekében.
2. A világban az elmúlt évtizedben mélyreható változások zajlottak le. Szá- mos területen jelentős előrehaladás történt az emberi jólét előmozdítására, nem—
zeti és nemzetközi erőfeszítések nyomán. Ugyanakkor azonban sok ország számá- ra ez az időszak a stabilitás hiányának, a fokozott munkanélküliségnek. a külföldi eladósodás növekedésének és a gazdasági növekedés megtorpanásának. sőt csök—
kenésének időszakát jelentette. Az abszolút szegénységben élők száma emelke- deitt.
3. A gazdasági nehézségek és az erőforrások mozgósításának problémái kü- lönösen súlyosak voltak a fejlődő országokban. Az egyre növekvő nemzetközi egyenlőtlenségek tovább fokozták amúgy is súlyos társadalmi és gazdasági prob- lémáikat. Erőteljesen és széles körben juttatták kifejezésre azt a reményt. hogy a nemzetközi együttműködés fokozása a jólét és a gazdaság növekedéséhez a jo- vak igazságos és egyenlő elosztásához és az erőforrásoknak minimális veszteség—
gel járó felhasználásához fog vezetni, előmozdítva a fejlődést és a békét a világ népessége javára.
4. A népességszám növekedése, a magas mortalitási és morbiditási arány, valamint a vándorlással összefüggő problémák továbbra is súlyos gondokat je-
lentenek és azonnali cselekvést igényelnek.
5. A Konferencia leszögezi. hogy az emberiség társadalmi—gazdasági fejlődésé- nek elsődleges célja — amelynek a népesedési célkitűzések és irányelvek integrált részét képezik —- az életszínvonal és az élet minőségének javítása. Jelen Deklará—
ció a Mexikóvárosban összegyűlt nemzetek és nemzetközi szervezetek ünnepélyes nyilatkozata arról. hogy tiszteletben tartják a nemzetek szuverenitását, hogy har—
colnak mindennemű faji megkülönböztetés ellen, beleértve az apartheidet: elő- mozdítják a társadalmi és gazdasági fejlődést. az emberi jogok és az egyéni sza- badság érvényesítését.
.
6. A bukaresti konferencia óta az össznépesedési arány 2.03-ról évi 1.67 szá—
zalékra csökkent. A következő évtizedben a növekedési ütem csökkenése lelassul.
A MÉXIKÓVÁROSI DEKLARÁCIÓ 1183
Az évi népszaporulat üteme várhatóan folytatódik, és 2000-ben elérheti a 90 mil—
liót. E növekedés 90 százaléka a fejlődő országokban várható, és a fenti időpont- ra a Föld lakóinak számát 6.1 milliárdra becsülik.
7. A fejlett és fejlődő országok közötti demográfiai különbségek továbbra is szembetűnőek maradnak. A születéskor várható átlagos élettartam — ami majd- nem mindenhol növekedett — 73 év a fejlett országokban, míg a fejlődő országok- ban csak 57 év, és a fejlődő országokban a családok jóval népesebbek. mint má- sutt. Ez komoly megfontolást kíván, minthogy a szociális és a népesedési problé- mák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy továbbra is fennálljon az éles különbség a fejlett és a fejlődő országok népességének jóléte és életminősége között.
8. Az elmúlt évtizedben egyre inkább felismerték. hogy a népesedéssel össze- függő kérdések a fejlesztés tervezésének alapvető elemei. A realitás érdekében a fejlesztési irányelveknek, terveknek és programoknak a népesedés, az erőforrások, cr környezet és a fejlesztés között fennálló bonyolult összefüggéseket kell tükröz—
niök. Elsőbbséget kell adni olyan akcióprogramoknak. amelyek integrálják az ösz- szes lényeges népesedési és fejlődési tényezőt, teljes mértékben szem előtt tartva a természeti erőforrások ésszerű felhasználásának szükségességét, a természeti környezet védelmét, valamint a további pusztítás megakadályozásának feltétlen és sürgető igényét.
9. A népesedéspolitika terén az utóbbi tíz évben tapasztalt eredmények biz- tatók. Csökkent a mortalitási és a morbiditási arány, jóllehet nem a kívánt mér- tékben. A családtervezési programok eredményesen hatottak a termékenység csök—
kenésére, viszonylag alacsony költségkihatás mellett. Azoknak az országoknak.
amelyek úgy látják. hogy népességnövekedésük aránya akadályozza nemzeti fej- lesztési terveik megvalósítását, megfelelő népesedéspolitikai programokat kell al- kalmazniok. Idejében meghozott intézkedések megelőzhetik olyan problémák el—
mélyülését. mint a túlnépesedés, a munkanélküliség, az élelmiszerhiány és a kör- nyezet állapotának romlása.
10. A népesedési és fejlesztési irányelvek akkor erősítik egymást, ha megfe—
lelnek az egyéni. a családi és a közösségi igényeknek. Az elmúlt évtized tapaszta—
latai azt bizonyítják, hogy feltétlenül szükség van az egész társadalom és alapvető szervezetek teljes értékű részvételére az irányelvek és programok tervezésében és megvalósításában is. így biztosítható, hogy a programok megfeleljenek a helyi igényeknek. és szem előtt tartsák az egyéni és a társadalmi érdekeket. Ez a szán—
dék azt is előmozdítja. hogy a közösség. a társadalom tisztában legyen a demog- ráfiai problémákkal.
11. A nők helyzetének javítása és a társadalomban betöltött szerepük jelentő- ségének növelése önmagában is fontos célkitűzés, ugyanakkor pozitív értelemben befolyásolja a családi életet, a családok nagyságát. Alapvető jelentőségű a kö- zösség támogatása a nőknek a fejlesztési folyamat valamennyi szakaszában és funkciójában történő részvételének megvalósításához. Le kell küzdeni az intézmé—
nyes, a gazdasági és a kulturális korlátokat, és erőteljes, széles körű akciót kell indítani. amely előmozdítja a nők teljes egyenjogúságát (: társadalmi, politikai és gazdasági életben. E célkitűzés elérése érdekében a férfiaknak és a nőknek meg kell osztaniuk a közös felelősséget olyan területeken, mint a családi élet, a gyer—
meknevelés és a családtervezés kérdései. A kormányoknak konkrét irányelveket kell megfogalmazniuk és megvalósítaniuk a nők helyzetének és szerepének megerősí- tésére.
12. A nem kívánt, magas termékenységi arány hátrányosan befolyásolja az
egyén és a család egészségét és jólétét. különösen a szegény néprétegek körében;
1184 ; A MEXIKÓVÁROSI DEKLARÁCIÓ
emellett súlyos mértékben gátolja sok ország társadalmi 5 gazdasági előrehaladá—
sát. A nem szabályozott termékenység legfőbb áldozatai az asszonyok és a gyer—
mekek. A gyermekágyi, csecsemő-, és gyermekkori mortalitás és morbiditás legfőbb oka a túl sok. egymást szorosan követő, túl korai, illetve túl késői terhességek sora.
13. Jóllehet jelentős előrehaladás történt Bukarest óta. emberek milliói szá- mára még ma is elérhetetlenek a biztonságos és hatékony családtervezési eljárá- sok, 2000—re mintegy 1.6 milliárd nő lesz a szülőképes korban, ebből 1.3 milliárd a fejlődő országokban. Óriási erőfeszítéseket kell tenni napjainkban, hogy bizto- sitani tudjuk minden házaspár és egyén számára alapvető emberi jogaik gyakor—
lását, hogy szabadon. mindennemű külső erőszak nélkül felelősségteljesen dönt—
hessenek gyermekeik számáról és azok születési időpontjáról. valamint azt, hogy megkapják az ehhez szükséges tájékoztatást, nevelést és eszközöket is. Ezen jogok gyakorlása közben feltétlenül szem előtt kell tartaniok jelenlegi és születendő gyermekeik alapvető érdekeit, valamint a társadalommal szemben viselt felelős- ségüket.
14. Bár a modern fogamzásgátló eszközök jelentős előrelépést eredményeztek a családtervezési programokban, nagyobb pénzösszegeket kell fordítani új eljárá- sok kidolgozására és a biztonság mértékének fokozására. valamint a meglevő módszerek hatékonyságának és elfogadtatásának növelésére. Széles körű kutatási munkákra is szükség van olyan problémák megoldására. mint a terméketlenség az emberi reprodukciós folyamatban.
15. Az emberiség egészségi szinvonalának javítására irányuló átfogó terv ré—
szeként különös figyelmet kell fordítani az anya- és csecsemővédelemre az alap—
vető egészségügyi ellátási rendszeren belül. A gyermekek életben maradása szem—
pontjából forradalmi változásokat lehetne elérni az anyatejjel való táplálással. a megfelelő étkeztetéssel, a tiszta vízzel. az immunizációs programokkal, a szájon keresztüli rehidrációs kezeléssel és a születések megfelelő ütemezésével. A hatás
fiumanitárius és termékenységi szempontból egyaránt hatalmas lenne.
16. Az elkövetkezendő évtizedekben a népességi struktúra gyors változásainak leszünk szemtanúi. jelentős eltérésekkel az egyes régiók között. A fejlődő orszá—
gokban tovább fog nőni a gyermekek és a fiatalok abszolút száma, olyan gyorsan, hogy speciális programokra lesz szükség igényeik és elvárásaik kielégítésére, ide—
értve produktiv foglalkoztatásukat is. Számos ország a népesség öregedésének je—
lenségével kerül szembe. Ez a kérdés -— tekintettel társadalmi hatásaira -—, külön figyelmet igényel a fejlett országokban figyelembe véve azt is, hogy az idős em- berek aktívan közreműködhetnek az adott országok társadalmi. kulturális és gaz- dasági életében.
17. A gyors urbanizáció továbbra is szembetűnő jellemző marad. Az évszázad végére 3 milliárd ember — a világ népességének 48 százaléka — városokban, 'sőt nagyvárosokban fog élni. Ezért a népesedéspolitika egyik alapvető részének az integrált városi és vidéki fejlesztési stratégiának kell lennie. Az irányelveket az érintett egyének. csoportok és régiók költség és haszon értékelésére kell alapozni, és tiszteletben kell tartani az alapvető emberi jogokat. megkötések és korlátozások helyett motiváló intézkedések hozatalával.
18. A nemzetközi vándorlási mozgalmak mértéke és jellege a jövőben is gyors változásokon megy keresztül. Különleges fontossággal bírnak az illegális vagy en- gedély nélküli ki— és bevándorlások, valamint a menekülési mozgalmak; a jelen—
tős nagyságrendű munkaerő—vándorlás minden régióban megtalálható. A szakkép-
zettek kiáramlása sok fejlődő országban súlyosbítja az emberi erőforrások problé-
A MEXIKÓVÁROS! DEKLARÁCIÓ 1185
máját. Elengedhetetlen követelmény az egyének individuális és szociális jogainak védelme, kizsákmányolásuk megakadályozása, és egyenlő, az alapvető emberi jo—
gok alapján való elbírálásuk: ezeknek a szempontoknak kell irányadóknak lenniök a különböző vándorlási folyamatokb / is. Ennek érdekében szükség van a munka—
erőt adó. illetőleg a befogadó országok együttműködésére és a nemzetközi szer—
vezetek hatékony segítségére.
19. Amint az 1974 óta eltelt évek bizonyítják, a Világ Népesedési Akcióterv további megvalósítása szempontjából döntő jelentőséggel bír az államfők és más vezetők politikai elkötelezettsége és a kormányok készsége arra, hogy vállalják a népesedési program megfogalmazásának és a szükséges erőforrások odaítélésé- nek írányítását. A kormányoknak elsőbbségben kell részesíteniök az ilyen prog- ramok önálló irányításának megvalósítását, erősíteniök kell irányító— és vezetőké- pességüket és biztosítaniok kell nemzeti szinten a nemzetközi segítségnyújtás koor- dinációját.
20. A bukaresti konferencia óta eltelt évek arra is rávilágítanak. hogy a nem—
zetközi együttműködés alapvető jelentőségű a népesedési kérdésekben a nemzet—
közi közösség által jóváhagyott ajánlások megvalósítása szempontjából. Hangsú- lyozták. hogy növelni kell a népesedési politika megvalósítására fordított erőforrá- sokat. A megfelelő és érdemi nemzetközi támogatás és segítségnyújtás nagymér—
tékben megkönnyíti az egyes kormányok erőfeszítéseit. Ez csak teljes meggyőző—
déssel, az egyetemes szolidaritás szellemébe vetett és világosan látó érdekísme- rettel valósítható meg. Az ENSZ-hez tartozó testületek a jövőben is folytatják és teljesítik létfontosságú elkötelezettségüket.
21. A nem kormányközi szervezeteknek továbbra is fontos szerepük van a Vi- lág Népesedési Akcióterv megvalósításában; e tevékenységükben támogatást kell kapniok a kormányoktól és a nemzetközi szervezetektől. Parlamenti képviselők. tár- sadalmi személyiségek, tudósok. a tömegtájékoztatási szervek és más. befolyásos pozícióban levők százait kell felszólítani és felkérni arra, hogy legyenek segítsé- günkre a népesedési és fejlesztési munka minden területén.
22. Bukarestben felhívták a világ figyelmét a népesedési problémák nagysá- gára, súlyára, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődéssel való szoros össze—
függésekre. Mexikóváros üzenete az, hogy teljes erővel kell előrehaladnunk a Vi—
lág Népesedési Akcióterv hatékony megvalósításáért, amelynek célja, bolygónk minden egyes lakója számára az életszínvonal és az életminőség javítása, életük békében és biztonságban való kiteljesedésének előmozdítása.
23. Jelen deklaráció megfogalmazásával és kinyilvánításával a Nemzetközi Népesedési Konferencia minden egyes résztvevője megismétli elkötelezettségét és
megerősíti a terv további megvalósítására tett vállalását.
AEKHAPALUAH MEXMKO O HAPOLIOHACEHEHMM M PASBMTVWI
1. C 6 no 13 aerycra 1984 rona a MexuKo npoxopmna Mexmynaponuan Konmepenum no napononaceneuwo c uenbio oueHKu ocyuiecraneunn BceMupHoro nnaua neücram'i a oönacm Hapvo—
Hacenenun, npmcmoro Koncencycom s nyapecTe necnn net Tomy Hasan. Kondxepenuun nomaep- Anna echo neücraeuuocrs npuuuunoa " ueneü BceMMpHOI'O nnaua Aev'nctauü u npunnna cson pexo- mennem—rű Ann Aanbueüwero ocymecranenun l'lnaHa a nocnenyroume roma.
2. B rename nocnenuero necnmnemn B Mupe npouaoumn rnyóoxue maman-reuma. B pesym—Tafe ycvmuü Ha Haunouanbuom M mamynaponnom ypoaunx BO MHOI'MX oönacmx, MMGIOLLMX aamuoe
2 Statisztikai Szemle
1186 A MÉXIKÓVÁROSI DÉKLARÁCIÓ
sumeume nna önarococronnvm moneü, öbm noc'ruruyr anaumenbnuü nporpecc. ORHBKO mm 60111;—
moro uwcna e'rpan am Gun nepmop. HECTBÖManOCTM, pocra' öespaöomubl, yaenmenun—suemueü sanonmeuuocm, sacTon u name coxpawenun 'reMnoa axouommecxoro pocra. Bospocno meno moneü, muayumx B ycnoannx aöcomomoü HMmeTbl.
3. 3KOHOMWIGCKM9 prnnocm " npoőneMbn MO uaauuw pecypcoa HOCMIWI ocoőeuuo cepnea—
"mü xapaKTep a pasamaammwxcn crpauax. Pac'rym. " mexnynaponnoe Hepaaeucmo eme öonbme oöocfpvmo u őea Toro cepbeauue npoőneMbl a counanbuoü " aKonomwlecxoü oönac'mx. [Unpoxo Bosnaranacb Taepnan Hanemna Ha TO, um oöecneueuun pocTa önarococmnuvm " maTepMaanux önar, ux cnpaeennnaoro " paauonpaauoro pacnpeneneuun, a Taxme MMHMMaanbIX notepb a ucnonsao- BaHVM pecypcoa momuo noömhcn Ha ocnose pacumpenvm corpyAHu—oecma, uno cnocoócmoaanor öm paaammo " yxpenneumo mupa a uwrepecax acero uenoaeuecraa.
4. Pocr HaceHEHMH, amcoxme ypoaun cmepmocm " aaöoneaaemocm, a Taxme npoönemm umma- uuv! no—npemHeMy amaz,-samt cepbeanoe őecnoxoüctao u TpeöyloT anHnTMn Heomomuux nep.
5. Kombepenuun aananner, nro rnaauan zanaua couuanworo, anouommecxoro u uenoaewec- Kora paaeumn, cocraaummu 'laCTFIMM KOTOpOI'O nanmovcn u.erm u nonmnxa a oönacw naponcmace- nemm, cocrom' a noablmenm ypoaun " KauecTBa )KM3HM moneü. Hacmnman neKnapauun npeacraa- nna-T coőoü Topmecmenuoe oőnaarenbc'rao rocynapcra " mem/Ayuaponnux opranusaumü, coöpaa—
u.mxcn a MEXMKO, ysaman Haunouanwmü cyaepeHnTeT, ÖODOTbCH npoTMB acex mopm pacoaoü nucxpumuHauun, axmouaa anaprenn, " coneücraoaan couuaano-axouommecmmy paaammo, oőecneueuwm npae uenoeeKa m caoőonu nuuuocru.
6. Co apemema npoaenennn Koadaepenuuu .; Byxapecre Temnm rnoóanworo poc1'a Hacenenun coxpamnucb c 203 110 1,6'7 npouema a ron. B "re-terme cnenylomero Aecnmnemn 31'01' noxasaTenh poc'ra 6yne1' coxpamancn Gonee menneunmmu Temnamu. Kpome Toro, ommaetcn, vrro emeronnuü npupocr wcneunocm Hacenenvm npononmwrcn " K 2000 rony momeT nocmrHyTb 90 mm. uenoaeK.
90 npouemoa aroro npwpom'a öyayf npuxonmbcn Ha pasauaatoumecn e'rpaubl, " oumnae'rcn, ufo K TOMY BpemeHu naceneme Semrm cocTaBm 6,1 mnpn. uenoaen.
7. nemorpadmuecxwe paanwmn memy pasavnmmu " pasamaammmmucn CTpaHaMM no—npemHeMV ocTanorcn auawrenbummu. Cpennnn ommaeman npononmmennoc'rb )KMSHM npu pomnenuu, 803- pocman npaxmuecxu ao acex peruouax, a pa3BMTblx c'rpauax cocraanner 73 rona, a B paaansaoo- muxcn ctpanax oua cocraanne'r mum, 57 ne'r; Kpome Toro, a paaameaoomuxcn cvpauax HaMHOl'O őonbme pasmep ceMbu, nem a Apymx rocynapcraax. Sto Bmauaaer őecnoxoüc'rao, HOCKOany couuanbuoe " nemorpammecxoe Aaaneune momm' coneücmoaarb coxpaHeHmo aaa-Amenbuoro Hepaaencraa a oónacm önarococmnnun " Kauecrea mmm memny pasewaanoummucn " pasawrhl- MM crpaHaM u.
8. B Teuerme npomenmero necnmnemn Bonpocm naponouacenenua cranu sce MMpe npnsua- sanca s Kauecme onnoro ua ocuoaononarammux anememoa nnanmpoaamm paaeumn. Ann Toro, nrroöu Gun, peanncmeuMu, nonwmxa, nnanm " npOTpaMMbl nonmnu orpamaTb cnomuue canam memny HaceneHueM, pecypcaMM, oxpymammeű cpenoü " paaaumeM. Heoöxonnmo ynenmb nepBo- ouepenHoe summa-me nporpammam neüctauü, BKmo—laooumm ace ocuoaume (baKTODbI a oőnacm naponouacenenun u passmvm, nonuocrmo yummaan HGOÖXOAMMOCTb paunouanworo uanonbso- Banan npmponuux pecypcoa " 38mMTbI dmamecxoü oxpymaoouzeü cpenm u npeaynpemneuun ee mnbueümero yxynmenum
9. 011511 3 nposeAeHuu nemorpadmuecxofa nonwrnKvn B nocneanue rom,: nenmcn oönaaemusaoo- mum. Bunu nouumeubn, xom VI ne a menaemoü cTeneHn, ypoaun cmep'mocm " saőoneaaemocm.
cheumuM DBSanTaTOM nporpaMM a oönac'ru nnanupoeanvm CeMbM HBMHOCb coxpamenue (bep- TuanOCTVI npm OTHOCMTeanO HMSKMX sanaTax. CTpaHaM, KOTOpble cumam', um mx TEMnbl pocta Haceneuvm Topmoanr ocymecmnenue ux Hauuouanwux nnaHoa paasumn, cnenyer paapaöorarb coorae'rcrayoouxyvo nonmwxw VI nporpaMMbl a oönac'ru napononacenenun. Ceoespemenuoe npu- Hame Mép morno öm Henonycmrb oöoc'rpeunn Taxux npoöneM, KaK nepenaceneHHocn, 6e3paöo- mun, uexaa'rxa npOAOBOanTBMR " yxymueuue coc'ronuun oxpymammeü CDEAbI.
10. Honmuxa B oőnacm naponouaceneum u nonmuKa a oönacm paasmmn nonernnmo'r Apyr
npyra, ecnu onu OpMeHTMpOBaHbI Ha ynoaneraopeune norpeönocmü Kanmoro uenoseka, ceMbu v: oömecma. Onan npouuemuero necnmnemn CBMAETeanTByeT o ueoöxonunmocm Toro, uToöu a paspaóome n ocymeCTaneHMM nonmmm " nporpaMM nonuocuoo yuacmoaano ace oömecrao" umaoeue opranusaumu. am npuseneT K TOMy, uno npOI'DBMMb! ÖyAyT opuemupoaanu Ha ynoaneraopeume mee-mux notpeönomeü u ÖVAVT yumbnaan nwmme " OÖchTBeHHble MHTGPGCbI.
Hpu 3TOM öynm' Takme noabvmancn ocoaHaHue oömecreeuuocwm nemorpadmuecxux npoönem.
A MEXIKÓVAROSI DEKLARÁCIÓ
1187
11.Ynyuwerme nonomeumn "(emma M noeuweuue ux pon", nemmel, caMO no ceöe samuoü nemm, öyneT K Tomy me oxaauaa'rb nonommenbuoe anunuue Ha ycnoann mmm u pasmepbl ceMbu.
Bonbmoe aHa—ieune Ann nom-lora scene-ceann " yuacmn mee-mmm a npouecce paasumn Ha Bcex sranax " BO Bcex oönacmx mmee'r nonnepmka co CTOPOHM oőmecTBa. Heoöxonnmo J'MKBVIAMDOBaTb opranuaauuonuue, axonommecxue " Kynbrypuue öapbepu, a "fazon npmcm-b umpoome vu He- samennmenbnble mepu no oxasanmo nomoum meHmmcaM B aocrmxermm nonHoro paaencraa c Mymwnuamu B couuanbuoü, nonm'wcecxoű u axonommecxoü )Kvmm "x crpaH. [hm Aocmmennn 31051 uenu Heoőxonumo, uroöm MyXNMHbI " )KEHLHMHH cosmecmo nenvmu oőnsauuocm a TaKMX oőnacmx, KaK cemeúnan mmm, Bocnmarme nevei! vo nnauupoaanme CEMbVI. I'Ipaamenbcrea AOJ'DKHbI paapaöoran " ocymecrénmb KOHerTHle nonumxy, Koropan öbma Öbl Hanpaaneaa Ha ynyuweuwe nonomermn mentum u nosmwenue wx ponu.
12. HemenaTenm-mü sucoxnü ypoeeub cbepmnbuocm Here-mano enuneT Ha anopoabe " önaro- coc'ronnne moneü " cemeű, ocoőenuo epen" öenuux cnoea Hacenermn, u cepbesHo npenm'crayer counanbnomy m aKonomuuecKomy nporpeccy ao MHorux eTpaHax. OCHOBHbIMM mepTBaMm He- perynmpyemoü cbepmnbnocm nanmoTca meHmm-m " nem. PacnpOCTpaHeHHov'l npwmuoü cmepT- HOCTM M aaöoneBaemocw Mtrrepeú, Hoeopmmermblx " nereü nanmorcn cnmuKOM MHorouucneHv-me
" CfWILuKOM naon-me öepemefmocm a cnnumom pam-lem mm a cnmuKOM noxmnoM Bospacre.
13. Xorn co Bpemeo-m l'lpOBeAeHMf-l Kombepenuuu a nyapeC're öbm nocmruyv suauwTeanblü nporpecc, munnuoubl moneü ace eme He umelor Aocryna K ÖESOHBCHHM vu amcbeKTueHbIM MeTOAaM nnanupoaanun ceMbu. K 2000 rony npvwnepno 1,6 wmpn. )Kenumu öyay'r Haxonm'bcn a cbepmnbuom BoapacTe, npmeM 1,3 mnpn. ua HMX öynyr npoxmaa'rb B paaanaalomuxcn crpaHax. Cemac Heoő- xonumo npennpunmb sua-amenbuue ycmmn mm oöecneuenun Toro, uroöu ace cynpymecxue naphl M OTAeanble nnna mornu ocymecranmb caoe ocnoeuoe npaao CBOÖOAHD, OTBeTCTBeHHO " 6e3 npuuymneuun onpenenmb uncno " murepsanu pomnemm nemü, a Taxme nonyuarb wudaopmaumo, oöpasoaanue " HeOÖXOAMMble Ann aToro cpencma. pr ocymecrsneuuu 3TOI'D npaBa nemm-cb:
yumuaa'rbcn Kopermbne umepecm mx Hunewnux " Synyumx neten, a Taxme OTBETCTBeHHOCTb nepep.
oöuec'raom.
14. Xom coapemeuubne Kompauenmuecxue mem/xb! npuaenu K sua—"Tenbnomy nporpeccy npu nposenetmu nporpaMM s oönacm nnanupoeanua CBMbM, Heoöxonumo BblAenHTb 6011me cpencra nun paspaöonm HOBbIX meTonoa " noauwen-mn öezonacnocm, ammex'manocm " npnemnemuocm cymec'ravlomux meronoa. CnenyeT Taooxe pacwvnpmb uccnenoaanmn B oönacm penponyxmsnoü dwlswonomu Ann pemeomn npoöneM őecnnonun " HenocTaTo—moü nnonoawrocm.
15. Hpn nocmmenun oőmeü u.erm noablmeuun ypoenn SAOpOBbH nna Bcex moneü ocoöoe emma- Hue cnenyeT ynenm'b oxpaue anopoebn marepu " peőeHKa a paMKax cuctemu nepem—mon MGAMKO- caumapuom nomoum. prnuoe chapmnuaauwe, Hamemauxee nuTaHue, oőecneueuue uwcrou eonou, nporpaMMbl MMMyHmaum, neueuue c nomouwo nepopanbuou perunparauuu " pacnpenenenue aeTopomAeHnü mon-m öm cosepwwrb no cy'm nene pesomoumo B oönacm ammuaanun nemü.
Sto umeno 65: orpomnoe anaueHue c mu KVI apeuun rymaunocm " dxepmnbuocm.
16. B npencronume nemn-nemn őyny'r npoucxonmb ÖhICprle nepemenbu 3 CprKType Hacene- NMR c semm-Hmmm peruonanbnmmu paanmunmu. Aőcomomue noxaaarenu umcnenuocm nemü M mononemu e pasauaacoumxcn cvpanax őyuyT no-npemuemy aoapacrarb vakuum ÖblchblMVl Temnalvm, 'n'o mm ynoaneraopeum ux nmpeőuoc-reü " aanpocoa, axmouan a oőnacm npousaonmenbnoü aannrocm, norpeöyetca npoaenenme cneuuanbamx nporpaMM. Maon-vue CTpaHbl CTOHKHYTCH c nanenuem cTapeo-mn Hacenenun. 3701 Bonpoc TpeőyeT K ceöe BmeaHun OCOÖGHHO 3 paSBMTblx crpauax BBMAY ero couuanbublx nocnenc'rsuü " aaa-amenbuoro BKnana, Kompbm moryT BHecm noxmnbne menu e couuanbnyro, KyanypHle " 3KOHOMH'IeCKyIO mmm, caoux crpaH.
17. Ho-npexmemy xapaKTepHoü nep-mü öyAeT öbncrpan ypöaumaumn, K Konuy cmnemn B ropo- nax, amacwoo a oueub prnuux ropoaax, őynyr npoxuaan 3 mnpn. moneü, ne. 48 npouen'roa or oóuzeü uncnenuocn. Hacenenun seMHoro mapa. I'loaromy BBMHHM anememom Aemorpadmwecxoü nonwmxu llOJDKHbI CTBTb Komnnexcnue chaTerMu pasamun roponcxux n cenhCKMx paüonoe.
Om nonmuu Öthh ocuoaanm Ha nonuoü oueHKe nanepmex " aut-on nna 3a'rpamaaemux merü, rpynn u peruouoa, nomxnu öbITb Hanpaenemn Ha yeameuue OCHOBHBIX npaa uenoseKa " nonmnbl ucnonbsoaanca une-roma! cTumynupoaao-mn, a ne orpaumeuun.
18. Ho-npemnemy ÖblCprIe M3MeHeHVIH nperepneaaoot oöwm " xapaK'rep memnynaponuux Mut-*—
pauuonnux nepememenuü. Ocoöoe sua—lenne npuoöpenu HeaaKonnan mwrpauun mm mnrpauun noone-ü, He umeooumx onymemoa, a TBK)Ke nepememennn őexceuues; BO Bcex perwonax umeer mecTo anaunTeanan no macmraőam murpauvm paóoueü cnnu. OTTOK paömeü cunu ocraerce cepbasnoü KaApoaoü npoönemoü ao MHOI'MX pasaueavoumxcn chaHax. Heoöxonumo oöecne-mrb rapammo nM'lelX " coumanbnux npas smx moneü, a Taoone ux aauwny or axcnnyaraum vu oőpa—
mama, npowaopeuamero ocuoanum npaaaM uenoaexa; Heoőxonmmo K vomy me perynupoaan:
20!
1 188 A MEXIKÓVÁROS! DEKLARÁCIÓ
Terme pasnwmue mnrpaunouusre HOTOKM. Ann nocrumeimn 3-roro Tpeöyiorcn COTPYRHWIGCTBO crpau npovrcxoxmennn " Hanna—ceann u namam-, mexnyuaponuux oprennsaunü.
19. KaK noxaaano Bpemn c 1974 rona, pemammee anauetme nna nocnenyiomero ocyutecteneunn Bcemnpnoro nnaHa nene-rem a oönacru napononaceneuun MMEIOT nonwmuecican BOHR rnas rocy- napcre vr Apyrux pyKoekoreneü u I'OTOBHOch npaemenbcre npoaenrb unnunarnay : amount-mu paspaöorkn nporpaMM e OÖJ'IaCTM napononacenemn " BHABHEHMH Heoöxonnmux pecypcoe. Hpaan—
TeanTBa normann npnnaears nepeoouepennoe sua—tenne Aocmmenmo camooöecneueuuocm B ynpaa- nemm TSKMMM nporpammamn, prennn'n, ceoü anmnnucrpameubrü n ynpaanemecxnü noreuuuan
" oöecne-maan, KOOPAVIHBHMIO onasbisaemoü mwnyuaponnov'r nomoum Ha Haunonansnou ypoane.
20. Tom, npouienwue co eper/nerm Byxapecrcrsoü Kombepenunn, Taooxe cennerenbcreyio'r 6 TOM.
nna ocyuiec'ranennn pexomennauuü, aupaóorammx monnynaponubmcooömecraom, eamuoe macro oreonnrcn mennyaaponuouy COTpYAHWIGCTBy a oőnacm naponouaceneunn, KOTOpoe nome? önm- aecwra ycnemelM. Hon-repxneaercn neoöxonnmoc-rb yeenmeunn oóbema pecypcoa, BbtAeIIREMbIX Ha nenrenbnoc'rb a oönacm uapononaceneunn. Hannaxcatuan n cymecraeHHan mmynaponuan nomomb " normepmxa a aumnrenbnoű cTeneHu oőner-iaer ycnnvm npaarenbc'raa. Tamara nemo-ue aomoma npenocraannrbcn ncerm-ce, a roma B Ayxe eceoőmaü connnapnocm n c nyam-som rnvóo- KOTO ocoanannn. Cncrema Opraunaauun Oöbennneunux Haum'n Aomma nponomxars aunonnn'ra caon aamueüwue oönaanuocm.
21. Baxman pont, e ocytuecranennu BceMMpnoro nnana neücteuü e oőnacm napenouacenenun no-npenmemy oreonnrcn uenpaaurenbcraem-ism opraansaunnm, KOTOpbte aacnymneaior noompe- Hun n normepmxn co cTOpOHbI npaemanbc'ra u memnynaponnbix oprenvraaunü. OKBSblBaTb consi- creue nenrenbuocw a oőnac'm Hapoaonaceneuna " paaamnn ao acex ee acneKTax npnseauu menu napnamewroa, oömecreennsie nemei-m, yuenme, cpenc-rsa maccoeoü nncbopmaunn " .npyrue annn- Teanble nvrua.
22. B Byxapecre memnyuaponnoe cooöureC'rao ocoanano cepbeanocn, " macm'raönoctb nemo rpacbmecxnx npoöneM n nx recHyio aaanmocenab c akonommecxnm " counansnmm paaanmem.
Ha Kommepenunn e Mexvmo craenrcn sena-aa nponomxan erbdwxmauoe ocyurecreneuue Bcean noro nnaua neücrenü a oőnacwi naponouaceneunn, HanpaeneHHoi-o, Ha noemuer—me ypoenn " Ka- uecrea mus-m acex naponoe nemei?! nnaueni panvr oőecnewenvm nx oöuteű cynöu a ycnoavmx Mupa
" öesonacuocm.
23. l'lpnumuan Hecronmym AeKnapaumo, ece y-iacnmxu Mexmynapomroü Kondxepeuunn no napononacenenmo BHOBb nonraepmnaror csoro npnaepmennocrs " rOTOBHOCTb HaanBWl'b csom ycvmnn Ha nanbneümee ocymecmneuue l'lnaua.
MEXICO ClTY DECLARATlON ON POPULATION AND DEVELOPMENT
1. The International Conference on Population met in Mexico City from 6 to 14 August 1984, to appraise the implementation of the World Population Plan of Action, adopted by
consensus at Bucharest, ten years ago. The Conference reaffirmed the full validity of theprinciples and objectives of the World Population Plan of Action and adopted a set of recommendations for the further implementation of the Plan in the years ahead.
2. The world has undergone far—reaching changes in the past decade. Significant prog—
ress in many fields important for human welfare has been made through national and
international efforts. However. for a large number of countries it has been a period of in-
stability. increased unemployment, mounting external indebtedness. stagnation and evendecline in economic growth. The number of people living in absolute poverty has increased.
3. Economic difficulties and problems of resource mobilization have been particularly
serious in the developing countries. Growing international disparities have further exacer—bated already serious problems in social and economic terms. Firm and widespread hope
was expressed that increasing international co—operatíon will lead to a growth in welfare
and wealth, their just and eauitable distribution and minimal waste in use of resources,
thereby promoting development and peace for the benefit of the world's population.4. Population growth. high mortality and morbidity, and migration problems continue
to be causes of great concern reauiring immediate action.5. The Conference confirms that the principal aim of social, economic and human
development, of which population goals and policies are integral parts. is to improve the
A MEXIKÓVAROSI DEKLARACIÓ 1189
standards of living and auality of life of the people. This Declaration constitutes a solemn undertaking by the nations and international organization gathered in Mexico City to re- spect national sovereignty to combat all forms of racial discrimination including apartheid, and to promote social and economic development, human rights and individual freedom.
*
6. Since Bucharest the global population growth rate has declined from 2.03 to 1.67 per cent per year. In the next decade the growth rate will decline more slowly. Moreover, the annual increase in numbers is expected to continue and may reach 90 million by the year 2000. Ninety per cent of that increase will occur in developing countries and at that time 6.1 billion people are expected to inhabit the Earth.
7. Demographic differences between developed and developing countries remain strik- ing. The average life expectancy at birth. which has increased almost everywhere, is 73 years in developed countries, while in developing countries it is only 57 years and families in developing countries tend to be much larger than elsewhere. This gives cause for concern
since social and population pressures may contribute to the continuation of the wide dis—parity in welfare and the auality of life between developing and developed countries.
8. in the past decade, population issues have been increasingly recognized as a fun- damental element in development planning. To be realistic, development policies, plans
and programmes must reflect the inextricable links between population, resources, environ-ment and development. Priority should be given to action programmes integrating all essen-
tial population and development factors, taking fully into account the need for rationalutilization of natural resources and protection of the physical environment and preventing
its further deterioration.9. The experience with population policies in recent years is encouraging. Mortality
and morbidity rates have been lowered, although not to the desired extent. Family planningprogrammes have been successful in reducing fertility at relatively low cost. Countries which
consider that their population growth rate hinders their national development plans should adopt appropriate population policies and programmes. Timely action could avoid the ac- centuation of problems such as overpopulation, unemployment, food shortages, and envi—ronmental degradation.
10. Population and development policies reinforce each other when they are respon- sive to individual, family and community needs. Experience from the past decade demon- strates the necessity of the full participation by the entire community and grass—roots organ-
izations in the design and implementation of policies and programmes. This will ensure
that programmes are relevant to local needs and in keeping with personal and social val-ues. lt will also promote social awareness of demographic problems. ,
11. improving the status of women and enhancing their role is an important goal in
itself and will also influence family life and size in a positive way. Community support is essential to bring about the full integration and participation of women into all phases and functions of the development process. institutional, economic and cultural barriers must beremoved and broad and swift action taken to assist women in attoining full eauaiity with
men in the social, political and economic life of their communities. To achieve this goal, it is necessary for men and women to share jointly responsibilities in areas such as familylife, child-caring and family planning. Governments should formulate and implement concrete
policies which would enhance the status and role of women.12. Unwanted high fertility adversely affects the health and welfare of individuals and
families, especially among the poor, and seriously impedes social and economic progress in many countries. Women and children are the main victims of unregulated fertility. Too many,too close. too early and too late pregnancies are a major cause of maternal, infant and
childhood mortality and morbidity.13. Although considerable progress has been made since Bucharest, millions of people still lack access to safe and effective family planning methods. By the year 2000 some 1.6 billion women will be of childbearing age, 1.3 billion of them in developing countries. Major efforst must be made now to ensure that all couples and individuals can exercise their basic
human right to decide freely, responsibly and without coercion, the number and spacing oftheir children and to have the information, education and means to do so. ln exercising this right. the best interests of their living and future children as well as the responsibility to- wards the community should be taken into account.
14. Although modern contraceptive technology has brought considerable progress into family planning programmes, increased funding is reauired in order to develop new meth—
ods and to improve the safety, efficacy and acceptability of existing methods. Expanded
1 190 A MEXlKÓVÁROSI DEKLARÁCIÓ
research should also be undertaken in human reproduction to solve problems of infertility and subfecundity.
15. As part of the overall goal to improve the health standards for all people. special attention should be given to maternal and child health services within a primary health care system. Through breast—feeding, adeguate nutrition. clean water, immunization programmes.
oral rehydration therapy and birth spacing, :: virtual revolution in child survival chould be achieved. The impact would be dramatic in humanitarian and fertility terms.
16. The coming decades will see rapid changes in population structures with marked regional variations. The absolute numbers of children and youth in developing countries will continue to rise so rapidly that special programmes will be necessary to respond to their needs and aspirations, including productive employment. Aging of populations is a phenomenon which many countries will experience. This issue reauires attention particularly
in developed countries in view of its social implications and the active contribution the oged can make to the social, cultural and economic life in their countries.17. Rapid urbanization will continue to be a salient feature. By the end of the century, 3 billion people. 48 per cent of the world's population, might live in cities, freauently very large cities. integrated urban and rural development strategies should therefore be ones- sential part of population policies. They should be based on a full evaluation of the costs and benefits to individuals, groups and regions involved. should respect basic human rights and use incentives rather than restrictive measure.
18. The volume and nature of international migratory movements continue to undergo rapid changes. lllegal or undocumented migration and refugee movements have gained par- ticular importance; labour migration of considerable magnitude occurs in all regions. The outflow of skills remains a serious human resurce problem in many developing countries.
It is indispensable to safeguard the individual and social rights of the persons involved and to protect them from exploitation and treatment not in conformity with basic human rights;
it is also necessary to guide these different migration streams. To achieve this. the co—opera—
tion of countries of origin and destination and the assistance of international organiza- tions are reauired.
19. As the years since 1974 have shown, the political commitment of Heads of State and other leaders and the willingness of Governments to take the lead in formulating popu—
lation programmes and allocating the necessary resources are crucial for the further imple- mentation of the World Population Plan of Action. Governments should attach high priority
to the attainment of self-reliance in the management of such programmes, strengthen theiradministrative and managerial capabilities, and ensure co-ordination of international as-
sistance at the national level.
20. The years since Bucharest have also shown that international co—operation in the field of population is essential for the implementation of recommendations agreed upon by the international community and can be notably successful. The need for increased resources for population activities is emphasized. Adeguote and substantial international support and assistance will greatly facilitate the efforts of Governments. lt should be provided whole- heartedly and in a spirit of universal solidarity and enlightened self-interest. The United
Nations family should continue to perform its vital responsibilities.21. Non—govermentol organizations have a continuing important role in the implemen—
tation of the World Population Plan of Action and deserve encouragement and support from
Governtments and international organizations. Members of Parliament. community leaders.scientists, the media and others in influential positions are called upon to assist in all as- pects of population and development work.
*
