/ ÖT ESZTENDŐ A VÖRÖS CSAPATOKBAN
1915-ben, a Kárpátok alatt ikerültem fogságba. Kievbe vittek ben
nünket, ahol abba a transzportba kerültem, amelyet Szibériába, Kur- gánba vittek. Márciusitól cktóberig Kurgámban voltunk, onnan Novo- niikolájevszikibe szállítottak. 1916. január 1-én a Kazán—Jekaterinburg vasútvonal építésére vittek bennünket, ahol az októberi forradalom kitöréséig dolgoztunk.
November 12-én, öt nappal a tanácsuralom kikiáltása után, többed
magammal beléptünk a jekaterinburgi vörösgárda soraiba, ahol 1918 júniusig szolgáltunk. Július elején megalakult a 2. jekaterinburgi önkén
tes-osztag, Petrov elvtárs parancsnoksága alatt, akivel azután elmentünk Dutov generális bandái ellen harcolni a troioki körletbe. Dutov likvidá
lása után visszatértünk Jekaterinburgba.
Május végén egy géppuskásosztag parancsnoka lettem és azt a pa
rancsot kaptuk, hogy a Marianovszk—Omszk vonalon fel kell tartani a csehszlovák ellenforradalmi bandák előrenyomulását. A csehszlovák bandák elfoglalták Qmszkot. Két tűz közé kerülve, csapatunknak vissza kellett vonulnia. Tatárka körül le kellett térnünk a vasútvonalról és Tobolszk irányába folytatni a visszavonulást. 19 napi gyaloglás után Tyumenbe értünk.
Négynapi pihenés után csapatunkat újból a frontra küldték, ahol a csehek elleni hosszú és igen heves harcok után — melyben csapatunk felét elvesztettük — újból visszavonultunk. A harcban sebet kaptam és a jekaterinburgi kórházba kerültem.
Július 24-én, aznap, amikor a csehek bevonultak Jekateriniburgba, én betegen távoztam a kórházból. Permbe vonultunk vissza a stábbal együtt. Röviddel megérkezésem után az internacionalista csapatnál jelentkeztem.
1918 szeptemberben a liszvai frontra mentünk, ahol azonban csapa
tunkat egynapi harc után szétverték. Pán cél vonatom vonultunk vissza.
Blochi állomástól vagy hét versztnyire kerültünk, ahol kiderült, hogy a síneket felszedték előttünk, a mozdonynak 'meg sem vize, sem fűtő
anyaga. Ilyen formán a Lenin nevét viselő páncélvonatunk a fehér banditák kezébe került.
Hadtörténelmi apróságok 173 Hosszú, heves harcot folytattunk iá fehér bandák ellem mindaddig, amíg csak egy töltényünk volt, végül is azonban (meg kellett adnunk magunkat.
27-em voltunk. Amikor /kiléptünk a páncélvonatból, sorba állítot
tak bennünket és ott a helyszínen halálra ítélteik, de a kivéigzés végre
hajtását — nem tudni, miért — elhalasztották.
Alka]mas piEanaxot kilesve, 21 emberünknek sikerült megszöknie.
Három napig bujdostunk az erdőben, amíg sikerült a Liszvába vezető utat (megtalálni, ahová Kun elvtárs parancsnoksága alatt erősítés, ér
kezett.
Üjból a csehek ellen vonultunk. A fronton beteg lettem, Permbe kerültem vissza. Felgyógyulásom után páncélos hajóra kerültem, amely- lyel a fellázadt kulákság ellen vonultunk Babki környékére.
Ősszel, a hajózási idő befejezése után, visszatértünk Permbe és beolvadtunk az intennacionalista ezredbe, amely a Káma partján vasúti őrség szolgálatot teljesített.
1918. december 25-ig, Perm elfoglalásáig voltunk ott, aztán vissza
vonultunk Vjátka felé, onnan Moszkvába kerültünk. Január és február hónapokban Moszkvában voltunk. 1919. március elsején Charkovba ve
zényeltek bennünket. Innen Jekaterino&zlávba küldtek, ahol ezredünk a „2. kommunista intermacionaliista ezred" nevet kapta.
Május 10-én Grigorjev ellenforradalmi csapatai ellen vettük fel a harcot nagy sikerrel. Grigorjev csapatainak megsemmisítése u t á n ezre
dünk Krememcsugba vonult, ahol a omi géppuskás osztagunk át lett he
lyezve a 14. lovas tartalékhadsereg stábjához. 1919. augusztus elején Lubucnál megalakult a 7. ukrán vasúti ezred, osztagunk egy részét idekapcsoilták.
Ezredünk augusztus végén Terechovba, a gomeli kormányzóságba került. Novemberben, amikor Denikin Csernichov-gorodnya irányában kezdte meg ellenünk a támadást, brigádunk azt a feladatot kapta, hogy a Szudnyev körüli frontra vonuljon. Minthogy azonban ezredünk a szó szciros értelmében le volt rongyolódva és vöröskatonáink nem bírták a nagy hidegeket, rongyos nadrágban, lyukas csizmában, köpeny nélkül,.
ezredünket rövidesen leváltották és vasúti őrszolgálatra küldték Korosz- teny állomásra.
Decemberben Denikin erős nyomásának hatása alatt ezredünk Fosz- tov irányában felvette Denikin ellem a harcot. Fosztov sr'keres elfogla
lása után beteg lettem és Koroszteinybe kerültem.
1920-ban ezredünk újból vasúti szolgálatot teljesített a Kiev—
Fosžtov, Kiev—Darnica vonalon, a lengyelek bevonulásáig. Ezredünk Bachmacslba vonult vissza. A lengyelek fciveretése után visszatértünk Kievbe. Itt azonban ezredünket zászlóaljakra bcmtották szét és én a géppuskás osztagommal Borzéi állomásra kerültem, ahol különböző bandaharcokat kellett likvidálmunk.
174 Hadtörténelmi apróságok
1921-ben újból Korosztenybe kerültünk, ahol zászlóaljunik megint új elnevezést és új beeosztást kapott. 1921. november 7-én — a Tanács
hatalom kikiáltásának negyedik évfordulóján — Tyutyunnik ellenfor
radalmi csapatai rátörtek Korosztenyre. Heves harc fejlődött iki, amely
ben csapatumik győzött. 1922-fcen csapatunik vasúti ezred lett. 1923-ban leszereltem és .Kievbe ikerültem, ahol mai napig dolgozom.
Büszkén tekintek vissza a vörös hadseregben töltött ötévi szolgá
latra, az ellenforradalommal vívott sok harcra. Sokat nélkülöztünk, éheztünk, fáztunk, de bíztunk abban, hogy győzelemre visszük a prole
tariátus igaz ügyét.
Nem ragunk megállani a végleges győzelemig — a világforradalom g y ő z e l m é i g .
(Sarló és Kalapács. 1931. 6. szám. 45—16 oldal.)
Hobula János
