^ UTÁN ŐRSÉGVÁLTÁS

S Á N D O R T I B O R

ŐRSÉGVÁLTÁS

^ UTÁN

zsidókérdés és filmpolitika

1938-1944

SÁNDOR TIBOR

Őrségváltás után

SÁNDOR TIBOR

rr

Őrségváltás után

Zsidókérdés és filmpolitika 1938-1944

Magyar Filmintézet, 1997

A kötet a Magyar Mozgókép Alapítvány támogatásával jelent meg

Szerkesztette LÖWENSOHN ENIKŐ

Lektorálta SZABÓ MIKLÓS

© Sándor Tibor, 1997

Tartalom

Bevezető 9 A filmkamara megalakulásának előzményei 12

Az Országos Magyar Filmegyesület (13) - A kormányzó környezetében felmerül a szakma zsidótlanításának terve (14) - Az MMOE „önkéntes"

zsidótlanítása (15) - Az OMF, mint a kamara előzménye (16) - Az első zsidótörvény (17) - Lajta „közvéleménykutatása" (18) - A válság első jelei (20) - Elképzelések a jövendő kamaráról (21) - Keresztes-Fischer Ferenc különvéleménye (22) - Antal István emlékirata (23) - A kamara ügye a kormány előtt (24)

A kamara létrehozása, felépítése és vezérkara 27

A filmművészeti főosztály szervezete (28) - A vezérkar (30)

A zsidótörvények következtében fellépő gyártási válság 37

Tőkehiány (37) - A gyártó tőkehiánya (39) - A konstrukciós rendszer (40) - Bingert javaslata a filmgyártás állami finanszírozásáról (42) - Likviditási problémák a Hunniában (45) - A Hunnia ügye a kormány előtt (47)

A kamara tevékenysége 1939-ben. A Gerő-ügy 55

A Magyar Film (55) - Bemutatkozó szám (56) - Kozma Miklós és az améta-rendszer (60) - A Gerő-konszern (62) - A kamara és a második zsi­

dótörvény előkészületei (71) - Az MMOE és a kamara (73) - Az OMME és a kamara (73) - A kamara és az Országos Nemzeti Filmbizottság (76) - A második zsidótörvény (77) - Offenzíva a kamara újjászervezéséért (78) - A „totális" kamara terve (80) - Kozma Gerő támogatóiról (80) - Az MFI Kozma segítségével előnyökhöz jut a Hunnia rovására (85) - Sajtóháború az MFI és a Hunnia között (85) - Matolay, a „homo novus" (93) - Az első félév mérlege (99) - A „nagypolitika" állásfoglalása (101) - Az OMME 1939-es közgyűlése (103) - Az MMOE 1939-es közgyűlése (105)

A kamara válságának kirobbanásától

a kamara elsorvasztásáig 107

A választmány lemondása (107) - Bánky verziója a lemondások okairól (111) - Tőrey verziója ugyanerről (112) - A lemondás következményei (114) Az 1940. januári améta-rendelet (115) - Az előkészítő bizottság ter­

vezete (116) - Uj szakértői bizottság (121) - A háborús konjunktúra okai (123) - Az ONFB átszervezése 1940 júniusában (125) - A kamara átszer­

vezésének ügye a Képviselőház elé kerül (126) - A kamara a strohmannok ellen (130) - Rendelet a társulási szerződések megszüntetéséről (132) -

„Komoly magyar értékeket!" (133) - A fílmimperializmus jelentkezése (136) - A kamara és a Magyar Megújulás Pártja (139) - A Mozgóképüzemi Rt. árjásítása (143) - Az értelmiségi munkanélküliség ügyeinek kormány­

biztosa (145) - A náci propagandafilmek bemutatása (146) - A pasaréti Star Filmgyár ügye (148) - Az OMME és az MMOE összefogása (150) - Kultsár tevékenysége (154) - Az OMME 1941-es közgyűlése (157) - Kul- tsár államosításra vonatkozó tervei (158) - Két irányzat a filmpolitikában (164) - Az 1941. novemberi költségvetési vita és a filmügyek (165) - Kiss Ferenc lemondása (166) - A kamara elsorvasztása (167)

Filmpolitikai irányváltás a Kállay-kormány időszakában 168

Az amerikai filmek kiszorítása (170) - Az OMME és a sajtó (171) - Propa­

gandafilmek és a harmadik zsidótörvény (172) - A filmpolitikát is érintő változások a kormányban (180) - Antal István hivatala (181) - Személy­

cserék a Magyar Film szerkesztőségében (182) - A Nemzetközi Filmka­

mara budapesti ülése (183) - Az OMME 1942-es közgyűlése (184) - Költ­

ségvetési vita 1942-ben (185) - A háborús konjunktúra csúcspontján (187) - Erdélyi és a „Szerető fia Péter" betiltása (189) - A propagandafilmek gyártásának leállítása (192) - Erdélyi javaslatai (193) - Gyártási tervek (197) - Matolay szerepe a lapban (198) - Az OMME 1943-as közgyűlése (199) - Költségvetési vita 1943-ban (200) - Vidéki konzervativizmus a Képviselőházban (202) - Jövőkép és anyagi gondok (204)

A háborús konjunktúra vége. Újabb átszervezések

a Sztójay-korszakban 208

A szakma teljes zsidótlanítása (209) - A Karády- és Jávor-ügy (211) - Újabb filmszakmai rendszerváltás (214) - Kormánybiztos kerül a film­

ügyek élére (217)

A nyilas hatalomátvétel 220

Uj filmkormánybiztos (220) - Az MFI nyilas irányítás alá kerül (222) - A Hunnia 1944 végén (223)

Rövidítésj egyzék

Név-, tárgy- és filmcím mutató

225 225

„ Magyarország évente 25 milliót fizet le a mozik pénztárá- nál. Nem tudom tisztában van-e valaki azzal, hogy ez mit jelent.

Egy 1935-ös statisztikai becslés szerint a magyar közönség na- pilapokra, folyóiratokra, tudományos és szaklapokra, szépiro-

dalmi és egyéb könyvekre, egyszóval a könyvnyomtatás minden termékére 26 milliót költött. Mit jelent ez? Azt, hogy a film már nálunk is utolérte a könyvnyomtatást, amely a XV. század óta az emberiség leghatalmasabb, szinte egyetlen tanítómestere volt.

Nálunk és Európa nyugatibb felében utóiérte, Amerikában már régen leteperte."

Zilahy Lajos, 1939

A vizsgált korszakra vonatkozó dokumentumok jelentős ré­

sze az évtizedek folyamán elveszett vagy megsemmisült. A tör­

téntek rekonstruálásakor ezért kellett felhasználnom a Filmka­

mara lapját, a Magyar Filmet is. A dokumentumokat általában változatlan formában adom közre, megtartva a korabeli helyes­

írást, változatlanul hagyva a stilisztikai, nyelvhelyességi és he­

lyesírási hibákat is. Úgy gondolom, ezek szintén forrásértékkel bírnak, jellemzők íróikra és a korra, amelyben születtek.

A szerző

Bevezető

A filmipar helyzete és problémái 1920-ban kerültek először a politikai élet fókuszába. Ekkor a fehérterror elképzeléseivel összhangban kívánták megvalósítani a mozirevíziót, a 8454/

1920. M.E. sz. rendelettel, amely kiiktatta volna a szakmából a jórészt zsidó mozisokat. 1923-ban a konszolidáció elképzelései­

nek megfelelően a rendelkezést módosították (6900/1923. B.M.

sz. rendelet a társasviszony kialakításáról), így a filmszakmába visszatérhettek a zsidók.

A filmügyek és a zsidókérdés ettől kezdve összekapcsolód­

tak, a „zsidó filmipar" elleni fellépés szükségessége az ellenfor­

radalmi korszak antiszemitizmusának egyik állandó argumen­

tumává vált. így volt ez a harmincas évek második felében is.

Az őrségváltásra törekvőket megtalálhattuk a Turul Szövetség­

ben, a nyilas ellenzék soraiban és a kormánypártban egyaránt.

A hazai politikai közélet jobbratolódása és a nemzetközi poli­

tika változásai ez alkalommal a végleges áttörés reményével ke­

csegtettek.

A zsidókérdés megoldásának részeként kívánták megvalósí­

tani az őrségváltást a filmiparban. Bár nem állnak rendelkezé­

sünkre átfogó statisztikák, tudjuk, hogy a filmipar mindhárom ágazatában (gyártók, kölcsönzők, mozisok) túlnyomórészt zsi­

dók működtek.

Smolka János írja a Mesegép a valóságban című, közvet­

lenül a zsidótörvények bevezetése előtt megjelent könyvében:

„ Magyarországon az első száz magyar hangosfilmből 93 fil­

met zsidó cégek gyártottak és 65-öt zsidó rendezők rendeztek, viszont a szereplők között igen kis aránnyal szerepelnek. Ma­

gyarország egyébként ilyen statisztika felett egyelőre nem ren-

10 Őrségváltás után

delkezik. Altalánosságban azonban megállapítható, hogy a szakma jelentős cégei között összesen két keresztény jiímválla- lat volt. Az egyiknek a tulajdonosa azonban kivándorolt Német­

országba, a másiké öngyilkos lett. Csak a legutolsó esztendőben keletkezett néhány keresztény cég. " '

Tudnunk kell azt is, hogy a három szakmai ágazat végső so­

ron két ágazatot jelent, hiszen a gyártók egyben kölcsönzők (forgalmazók) voltak és fordítva. Ezt a helyzetet tükrözte a szakmai érdekképviseletek rendszere is. Két nagy szakmai ér­

dekképviselet működött, az OMME (Országos Magyar Mozgó­

képipari Egyesület), amely a gyártókat és kölcsönzőket egyesí­

tette, és az MMOE (Magyar Mozgóképüzemengedélycsek Or­

szágos Egyesülete), amely a mozisok szervezete volt.

A negyvenes években, tehát az őrségváltás utáni rendszerben a korabeli filmélet irányítói az új alapokra fektetett magyar filmgyártás személyi állományának kinevelése érdekében film- kölcsönző szaktanfolyamokat szerveztek. Az előadók egyike, dr. Erdélyi István - aki maga is ismert gyártó volt - hangsú­

lyozta, hogy az őrségváltás előtti időkben az OMME egyértel­

műen zsidó szervezet volt, mivel a kölcsönzők egy kivételével zsidók voltak. Az őrségváltás előtti MMOE-ről szólva ugyan­

csak megállapította, hogy az eredetileg keresztény mozisokat tömörítő szervezet (1921-ben hozták létre, tehát abban az idő­

ben, amikor a mozik keresztény kézben voltak) később „elzsi- dósodott", és csak az utóbbi években vált ismét kereszténnyé.²

1939. május 26-án - három héttel a második zsidótörvény ki­

hirdetése után - Tőrey Zoltán, a Magyar Film Iroda vezetője ki­

mutatást készített főnöke, Kozma Miklós részére a budapesti mozik engedélyeseiről. Megállapította, hogy a 78 budapesti moziból 50 tekinthető de facto zsidó kézben lévőnek.³

Látható tehát, hogy az őrségváltásra irányuló törekvés gya­

korlatilag a filmiparban tevékenykedők szinte egészének lecse-

1 Smolka János: Mcscgép a valóságban. Bp. Cserépfalvi, é.n. 16. old. Smolka később maga is az őrségváltás áldozatává lesz.

2 Filmkereskcdelmi és Filmkölcsönző Szaktanfolyam. Bp. é.n. A kiadvány az előadások anyagát tartalmazza. Dr. Erdélyi István előadása a szakmai érdek­

képviseletekről.

3 OL. Kozma iratok. K-429. 59. csomó, 2-3.d/81

Bevezető 11 rélését célozta. Ezt az 1938 utáni kormánypolitika csak több lé­

pésben tudta megvalósítani. A folyamat 1944 tavaszán zárult le.

A zsidókérdés megoldásának érdekében hozták létre a Szín­

ház- és Filmművészeti Kamarát. A kamara története, működési zavarai, az átszervezésére tett kísérletek mind összefüggésbe hozhatók a zsidókérdéssel. A filmgyártás 1939-es pénzügyi vál­

sága és a gyártási reform szintén. A későbbiekben megvalósított filmszakmai átszervezések motívumai ugyanúgy a zsidókérdés­

re vezethetők vissza, mint ahogyan a kormányzat által megkí­

vánt és legyártatott propagandafilmek (a korabeli szóhasználat szerint: problémafilmek). Minden 1944. október 15. előtti, a filmipart érintő változtatás, terv a zsidókérdés megoldását cé­

lozta. Paradox módon a nyilas hatalomátvétel volt az egyetlen és egyben utolsó „rendszerváltás" a magyar filmgyártás 1938 és 1945 közötti történetében, amelynek már semmi köze sem volt a filmszakmában jelentkező zsidókérdés megoldásához.

Mire ők hatalomra kerültek, ez a probléma már megoldódott.

A filmkamara megalakulásának

Amikor Gömbös Gyula 1932. október l-jén Magyarország mi­

niszterelnöke lett, le kellett mondania szélsőjobboldali elképze­

léseinek megvalósitásáról. Ez volt a hatalom megszerzésének egyik előfeltétele. Mivel mértéktartó kormánypolitikája taktikai megfontolásokból fakadt, nem járt együtt a közéletben jelent­

kező - többek között saját hívei által generált - jobbratolódás visszaszorításával. Közben fokozatosan kiépítette hatalmi bázi­

sát. Átszervezte a kormánypártot, a vezérkarba németbarát tisz­

teket ültetett. A belpolitikai élet jobboldali fordulatait kihasz­

nálva 1935 tavaszára választásokat írt ki, amelyek pozícióját - a mérsékelt Bethlen-csoport és az ellenzéki pártok rovására - je­

lentősen megerősítették.

A filmipar átszervezése a zsidókérdés megoldásával párhu­

zamosan kerül a érdeklődés középpontjába. 1936-tól a Turul Szövetség is aktivizálja magát filmügyekben.¹ A Turul zsidóel­

lenes kampánya és a nyilasok hasonló tevékenysége a nyilvá­

nosság előtt zajlik, a szakmai sajtó azonban diszkréten kezeli a kérdést.2 Levéltári források hiányában mégis a szaksajtót kell megvizsgálnunk, hiszen a napilapok filmes tárgyú tudósításai általában megbízhatatlanok, értesüléseik másodkézből (a szak­

sajtóból) származnak.

1 A Turul Szövetség és a film kapcsolatáról lásd: Sándor Tibor: Őrségváltás. Bp.

Magyar Filmintézet, 1992.

2 Az egyetlen kivételt Zsolnai László Filmujság című lapja jelenti. Részleteseb­

ben lásd: Uo.

A filmkamara megalakulásának előzményei 13 AZ ORSZÁGOS MAGYAR Lajta Andor Filmkultúra című lap-

FILMEGYESÜLET já b o l ^djuk például, hogy 1936- ban működött egy korábbról nem ismert filmes egylet, az Országos Magyar Filmegyesület (a továbbiakban: OMF). Elnö­

ke, Tors Tibor kormánypárti képviselő 1936. január 22-én inter­

pellációt intézett Kozma Miklós belügyminiszterhez filmügyek­

ben. Tíz kérdést intézett hozzá, amelyek érintették a gyártás és kölcsönzés, a mozik, valamint a filmek színvonalának kérdését is. Az interpelláció átfogó jellegéből, továbbá az egyesület ve­

zérkarának összetételéből és annak változásaiból arra következ­

tethetünk, hogy olyan szervezetről van szó, amely hasonló el­

vek alapján jött létre, mint a későbbi filmkamara. Szakítva az ágazati szemléletnek megfelelő széttagoltsággal, egy szervezet­

ben kívánta összefogni a szakmát. A feltehetően 1936-ban létre­

jött egyesület olyan szerepet játszott 1936-ban, mint amilyet 1939 után a kamara vindikált magának. Vezérkarának összeté­

tele figyelemreméltó. Az 1937. február 7-i tisztújító közgyűlés tanúsága szerint Tors mellett társelnöki posztot töltött be a két filmgyár vezetője, dr. Taubinger Zoltán az MFI részéről, és dr.

Bingert János a Hunnia részéről. Az alelnöki tiszteket Kiss Fe­

renc, a kamara későbbi elnöke és Vitéz Miklós töltötte be. Ügy­

vezető alelnöke Gaál Béla filmrendező lett. Az egyesületnek volt rendezői, technikai, dramaturg-, színész- és statiszta- szak­

osztálya is. Bingert és Taubinger szerepvállalása nem lehet vé­

letlen. A két filmgyári vezető napi kapcsolatban állt a kormány­

zati elittel, a zsidótörvények meghozása után személyükön ke­

resztül érvényesült az állami befolyás a filmgyártásban. Feltűnő továbbá Kiss Ferenc jelenléte, aki - mint a későbbi kamara el­

nöke - a jövő embere.

1937-ben még együtt szerepéltek az egyesületben a későbbi őrségváltók és azok, akiket majd leváltanak. Az utóbbiak közé sorolható Gaál Béla, valamint a jobboldali támadások kereszttü­

zében álló Székely István, aki a rendezői szakosztályt vezette.3

1937 májusában már arról tudósít a lap, hogy Tors Tibor el-

3 Filmkultúra. 1937. március 1. 5. old.

14 őrségváltás után

hagyta az egyesületet, mert a frissen megalakult Magyar Film­

gyártók Egyesületének lett az elnöke.4

Az 1937. júniusi és júliusi számokból megtudhatjuk, hogy az Országos Magyar Filmegyesület új elnöke - tehát Tors utódja - a szintén politikus dr. vitéz Tóth András országgyűlési képvi­

selő lett. A későbbi politikai fejleményeknek megfelelően Gaál Béla helyére Balogh Béla került, és a szervezet választmányába négy új tagot választottak be. Közülük hárman a filmélet szél­

sőjobboldalához tartoztak (dr. Nagy Sándor a Hunnia vezetésé­

ből és két szélsőjobboldali rendező, Bánky Viktor /akkoriban jórészt még vágó/ és György István). A negyedik új választmá­

nyi tag Gertler Viktor volt.5

Ezek a személyi változások hűségesen követték a kulisszák mögött zajló fejleményeket, és a zsidótlanítási tervek alaku­

lásáról is pontosan tudósítanak. Nem állapítható meg pontosan, hogy mikor váltotta fel Balogh Béla Gaál Bélát az ügyvezető alelnöki poszton.6 Annyi azonban bizonyos, hogy a későbbi zsi­

dótörvény intencióival egyező szándék az egyesületben már 1937-ben megfogalmazódott.

A KORMÁNYZÓ KÖRNYEZETÉBEN 1937-ben a filmszakma FELMERÜL A SZAKMA politikai, faji szempont- ZSIDOTLANITASANAK TERVE ^ ^ á t J a l a k í tJá n a k

szándéka még nem dokumentálható a hivatalos politikában. Ez nem jelenti azt, hogy nem is létezett ilyen szándék, kimondá­

sára azonban ekkor még nem került sor. A zsidótörvények szük­

ségességéről és arról, hogy ezeknek az intézkedéseknek érinte­

niük kell a magyar filmgyártást, 1938 elején hallunk először Horthy környezetéből. Az elképzelés a Gömbös által a vezér­

karba beültetett németbarát katonai köröktől származik. Ezek a csoportok az év elején egy magánkihallgatáson próbálták meg­

győzni a kormányzót arról, hogy Magyarország két egymással összefüggő intézkedéssel érheti el történelmi céljait. Az egyik a gyors fegyverkezés, a másik pedig a zsidók gazdasági, közéleti

4 Uo. 1937. május 1.4. old.

5 Uo. 1937. június 1.18. old. és 1937. július 1. 14. old.

6 Közel egy évvel később ismét értesülhetünk Gaál Béla lemondásáról.

Filmkultúra. 1938. május 1. 10 old.

A filmkamara megalakulásának előzményei 15 befolyásának visszaszorítása. Az utóbbi intézkedéssel kapcso­

latban külön hangsúlyozták, hogy véget kell vetni a zsidók be­

folyásának a filmgyártásban.7 A kihallgatáson részt vett Dará­

nyi Kálmán miniszterelnök is, aki az elhangzottakkal összhang­

ban 1938. március 5-én meghirdette az ún. győri programot.⁸ A Turul 1938 előtti akciói és az Országos Magyar Film­

egyesület törekvései ennek fényében alulról kiinduló jobboldali vagy szélsőjobboldali társadalmi akcióknak tekinthetők. Mind­

ez megint csak nem jelenti azt, hogy ezeket az akciókat ne tá­

mogatta volna, vagy ne nézte volna jó szemmel a felsőbb hatal­

mi körök egy része.

Az antiszemita akciókhoz a szakmabeliek 1938 előtt és után különböző okokból csatlakoztak: 1938 tavasza előtt a meggyő­

ződés, azt követően a karrierszempontok domináltak.

AZ MMOE „ÖNKÉNTES" A mozisok szervezete, az MMOE ZSIDOTLANITASA például csak egy évvel később, nem egészen egy hónappal az első zsidótörvény kihirdetése előtt hajtott végre önmagán hasonló „operációt":

„Komoly érettségről tett tanúbizonyságot a magyar mozi­

szakma, amikor körülbelül száz mozitulajdonos jelenlétében olyan vezetőséget választott, amely megfelel már nagyjában a

»társadalmi és gazdasági egyensúly hatályosabb biztosításá­

ról« szóló törvényjavaslat szellemének. Ez a törvényjavaslat a közgyűlés idején még csak a parlamenti bizottság előtt fekszik, a magyar moziszakma azonban már jóeleve számolt a törvény életbeléptetésével és simán, minden zökkenés nélkül, a legszebb testvéri szeretettől áthatva megvalósította azt, amit a törvény csak azután kíván meg a magyar élettől.

A magyar moziszakmának ez a gyors átalakulása nem meg-

7 Randolph L. Braham: A magyar Holocaust. Gondolat, Budapest - Blackburn International Incorporation, Wilmington, 1988. 102-103. old.

8 Bár a győri programot a vezérkar németbarát tisztjei érthető módon támogat­

ták, mégsem tekinthető német kezdeményezésnek. A területi revízió szándéka húzódott meg mögötte. A fegyverkezési program a magyar tőkés körök számá­

ra olyan gazdaságfejlesztési programot jelentett, amely nem tartalmazta a me­

zőgazdaság szanálását, hanem kizárólag a fejlődőképes ipari ágazatokat kívánta fejleszteni. Hatásaként 1939 és 1942 között általános konjunktúra és életszín­

vonal emelkedés jelentkezett.

16 Őrségváltás után

futamodás, nem opportunista alkalmazkodás, hanem egyedül és kizárólag a józan ész diktálta elhatározás, amely végeredmény­

ben használ mindenkinek. Már pedig ma ismét felborítani a moziszakma békéjét, létét, annyit jelentene, mint sok ezer em­

bernek a kenyérkeresetét bizonytalanná tenni, megnehezíteni a magyar filmgyártás amúgy is rendkívül bizonytalan helyzetét és végül - nem utolsó sorban - ebbe teljesen tönkre kellene menni a magyar mozgóképiparnak. Ezt akarták meggátolni azok, akik belátták, hogy idő előtt kell cselekedni. " 9

AZ OMF, MINT A KAMARA 1938. április 26-án az Országos ELŐZMÉNYE Magyar Filmegyesület is választ­

mányi ülést tartott, amelynek központi témája a kamara felállí­

tásáról szóló kormányjavaslat volt. Az egyesület különvéle­

ménytjelentett be ebben a kérdésben:

„A kormányjavaslat közös színház- és filmművészeti kamara felállításáról intézkedik, a Filmegyesület azonban igen alapo­

san kidolgozott memorandumban, amelyet dr. vitéz Tóth András elnök, orsz. képviselő terjeszt elő illetékes helyeken, megindokol­

ja, hogy miért válik szükségessé az önálló Filmkamara fel­

állítása. Hiszen a Filmegyesület mai szervezetével, különböző szakosztályaival már tulajdonképpen nem más, mint nem hiva­

talos Filmkamara és ezért kéri a kormányt, hogy állítson föl kü­

lön színházi és külön Filmkamarát. (...) A memorandum azután kifejti, melyek azok az okok, amelyek szükségessé teszik, hogy a Filmkamara és színházi kamara ne kerüljön egy igazgatás alá, mert tulajdonképpen mások a céljai. " 10

Az önálló, külön filmkamara megvalósítására irányuló törek­

vésnek rendkívül fontos szerepe lesz a kamara történetében. A Filmkultúra fenti híradása alapján feltételezhetjük, hogy az el­

gondolás az Országos Magyar Filmegyesület memorandumának megfogalmazóitól származik. A memorandum 1938. április 26- án a jelek szerint már készen állt. Darányi Kálmán miniszterel­

nök április 8-án terjesztette be a képviselőházban az első zsidó­

törvény-javaslatot. Még elfogadása és kihirdetése előtt, május

9 Filmkultúra. 1938. május 1. 2. old. A szöveget feltehetően Lajta Andor írta.

10 Uo. 1938. május 1.5. old.

A filmkamara megalakulásának előzményei 17 18-án tartotta meg évi rendes közgyűlését az egyesület. Vitéz

dr. Tóth András maradt az elnök, a vezérkarban azonban részle­

ges tisztújítás zajlott le. Az ügyvezető alelnök dr. Nagy Sándor, a Hunnia aligazgatója lett, a rendezői szakosztály élére Balogh Béla került (ezt a tisztséget töltötte be korábban Székely Ist­

ván). Kiss Ferencről ebben az időben már sejthető volt, hogy ő lesz a kamara elnöke, így most megelégedni látszott a színészi szakosztály vezetésével. Gaál Béla tiszteletbeli alelnöki pozíci­

ója nem jelentett valóságos hatalmat. Titkár lett Csepreghy Jenő rendező. Hamza D. Ákos a pénztárosi, Eiben István a technikai szakosztály elnöki, ifj. Bókay János pedig a dramaturgszakosz­

tály elnöki tisztét kapta. Az előző számban beharangozott me­

morandum sorsáról nem tudunk meg semmit. Vitéz dr. Tóth András akciója vagy elmaradt, vagy nem járt sikerrel, mert új­

fent értesülhetünk egy kamarai előkészítő bizottság felállításá­

ról, amelynek az elnök, vitéz dr. Gallay Béla egyesületi ügyész, dr. Bingert János, dr. Taubinger Zoltán, dr. Nagy Sándor, Somkuti István, Balogh Béla, Bókay János, dr. Bajusz Péter és a tiszteletbeli társelnök lettek a tagjai. A bizottság feladatáról csak annyi derül ki, hogy „haladéktalanul felveszi az érintke­

zést az illetékes tényezőkkel. " ' '

AZ ELSŐ 1938. május 29-én a kihirdették az első ZSIDÓTÖRVÉNY zsidótörvényt (1938:XV.tc. a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatékonyabb biztosításáról). A törvény vallási alapon állt, tehát az izraelita vallásúakat tekin­

tette zsidóknak. Kamarák felállítását rendelte el, és kimondta, hogy a sajtó-, színház- és filmművészeti, ügyvédi, mérnöki és orvoskamarák tagjainak, valamint az üzleti és kereskedelmi al­

kalmazottaknak legfeljebb 20%-a lehet zsidó.

Zsolnai László hetilapjában, a Filmujságban már 1938. má­

jus 14-én számot vet a következményekkel. Megállapítja, hogy mindössze három-négy „versenyképes" keresztény rendező mű­

ködik a szakmában és nagyjából ez a helyzet a forgatókönyv­

írók, gyártásvezetők, „filmépítészek" (díszlettervezők) esetében is. Nem lesz baj viszont az operatőrökkel és színészekkel. A

11 Uo. 1938. június 1. 1. old.

18 őrségváltás után

filmgyártó cégekkel kapcsolatos véleménye megegyezik a már idézett Smolkáéval. A mozikkal kapcsolatban megállapítja, hogy bár az engedélyesek több mint 80%-a keresztény, a társasviszony következtében azonban a mozik is túlnyomórészt zsidó kézben vannak.12

Mint az várható volt, a zsidótörvény azonnal éreztette hatá­

sát a filmszakma minden ágában.

LAJTA „KÖZVÉLEMÉNY- A Zsolnainál sokkal kevésbé szó- KUTATASA" kimondó, óvatos és visszafogott Lajta Andor május közepén körkérdést intézett néhány vidéki mozi igazgatóhoz. Arra kérte őket, hogy a politikai kérdések érintése nélkül fejtsék ki nézeteiket a vidéki mozik válságos helyzetéről. A következő kérdéseket tette fel:

„Mik a bajok? Mi idézte elő a válságot? Hogyan lehetne a helyzeten segíteni? Mi a külföldi fűmmel szemben az álláspont?

Milyen következtetések vonhatók le a helyzetből? " , 3

Mivel a válaszok a moziszakma helyzetéről adott ritka és hi­

teles látleletek, érdemes hosszabban idézni belőlük.

Szilágyi György, bajai mozis:

„Ezt a tudósítást én nyilvánosan megírni politikamentesen képtelen vagyok, mert az üzletmenet ilyen katasztrofális vissza­

esésének az oka kizárólag poltikai természetű, így erről szívem szerint nem írhatok, viszont szóvirágokkal így is túlontúl tele vagyunk, így szíves elnézését kérem, hogy ezidőszerint ilyen cikknek a megírásától tartózkodom.

Ezt felelősségem tudatában annál is inkább állíthatom, mert hisz március közepéig az üzletmenet teljesen kielégítő volt, ha jó filmünk volt, ennek nagy közönsége is volt, viszont gyönge filmmel eddig is égtünk. Viszont azt állíthatom, hogy vidéki szempontból a magyar film kiesése katasztrófára vezetne, mert a közepes magyar film még mindig sokkal nagyobb üzlet, mint a legnagyobb külföldi világfilm és ha számszerűleg nem is vol­

na annyi magyar film, mint a múlt évben, 20-25 magyar film­

mel ugyanaz az eredmény volna elérhető.

12 Zsolnai cikkének szövege megtalálható: Sándor Tibor: Őrségváltás. Bp. Ma­

gyar Filmintézet, 1992. 112-119. old.

13 Filmkultúra 1938. június 1. 2-13. old.

A filmkamara megalakulásának előzményei 19 A márciusban bekövetkezett Anschluss, az ennek nyomán megindult nyilas mozgalom, a lelkek megfélemlítése, zsidó­

javaslat, vagyondézsma, mind olyan politikai természetű meg­

mozdulás, ami természetszerűleg maga után vonta a rossz üzlet­

menet okát, erről azonban nyilatkozni nyilvánosan nem kívá­

nok. " 14

Fazekas Arthur (Nyíregyháza):

„Készséggel teszek eleget kívánságának, bár a politikai kérdések érintése nélkül nem tudok abszolút hű képet adni a mai helyzetről. (...) A bajok tulajdonképpen április közepén kezdődtek és a közönségnek a szórakozások iránti elkedvetle- nedésében lelik magyarázatukat. " ¹⁵

Magyar János (Nagykanizsa):

„A legsúlyosabb okkal ehelyütt nem kívánok foglalkozni, mert azt ezidőszerint sem a mozis, sem a filmes megszüntetni nem tudja. " ^{, 6}

Lukács Miklós (Törökszentmiklós):

„A vidéki mozik rövidéletű prosperitása hanyatlóban van. A mozgófénykép színházak látogatottsága úgyszólván egyik napról a másikra rendkívüli módon megcsappant, amely ténynek fő- okát abban látom, hogya közönség többségén egyszeriben vala­

mi megmagyarázhatatlan pánikszerű hangulat vett erőt és a jövő iránti nagy aggodalom. Háborús rémképek lebegnek az emberek lelki szemei előtt és kedvüket vették a napi események, a bizonytalanság, továbbá nem utolsó sorban az általános gazdasági visszaesés." , 7

A válaszadók között voltak olyan mozisok is, akik nem hoz­

ták összefüggésbe a politikában lezajlott változásokat a közön­

ség megváltozott magatartásával.

14 Uo. 2. old.

15 Uo. 6. old.

16 Uo. 7. old.

17 Uo. 11. old.

20 őrségváltás után

A VALSAG A válság tényét azonban - amely nem csak ELSŐ JELEI vidéken és nem csak a mozis fronton érez­

tette hatását - nem lehetett kétségbevonni. Vitéz dr. Tóth And­

rás, az Országos Magyar Filmegyesület elnöke a Filmkultúra hasábjain intézett „szózatot" a filmszakma egész társadalmá­

hoz:

„Május 18-án, mikor ezt a szózatot intézzük mindazokhoz, akik a magyar film gyártásában közreműködnek, akár mint gyártók, akár mint forgalombahozók, akár mint előadók: május

18-án a magyar filmgyártás mindkét telepe: a Hunnia filmgyár két műterme és a Magyar Filmiroda stúdiója néma és sötét.

Egy évvel ezelőtt, május havában ezek a telepek teljesítő­

képességük teljes kihasználásával dolgoztak, 1938 májusában néptelenek és hangtalanok a stúdiók és a csodálatos májusi nap, a virágjukban pompázó fák nem alkotnak szépséges hátte­

ret új magyar filmek jeleneteihez.

Azon a májusi hónapon, amikor Magyarország miniszterel­

nöke a nemzeti újjáépítés nagy programjával tette bizakodóvá a magyar szíveket, lehetetlen, hogy abban a szakmában találjunk elernyedt energiákat, amely hat év alatt megmutatta, hogy a semmiből tud teremteni, hogy szerény anyagi eszközökkel, de elszánt akarattal Magyarországot, amely a filmgyártásban sem­

miféle szerepet nem játszott, filmgyártás szempontjából az euró­

pai országok között rangsorban a negyedik helyre tudja emelni.

(...)

Felhívjuk mindazokat a gyártókat, kölcsönzőket és moziso­

kat, akik eddig is résztvettek a magyar filmgyártás munkájában, akik a magyar hangos filmgyártás 120 filmjének megalkotásával jogot szereztek a munkához: kezdjék meg a munkát." 18

Az OMF elnöke tehát úgy tett, mint aki nem érti, miért nin­

csenek ott a gyártók a gyárakban. Bingert, a Hunnia igazgatója, aki a nyilvánosság előtt szintén úgy tett, mintha a zsidókérdés még távolról sem érintené a filmszakmát, a Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottság 1938. május 12-i ülésén megvi­

lágította a távolmaradás okait. A jegyzőkönyv tanúsága szerint:

„Bingert János előadja, hogy az elmúlt esztendőben ilyenkor

18 Uo. 19. old.

A filmkamara megalakulásának előzményei 21 már előrehaladottabb stádiumban voltak azok a tárgyalások, amelyek a következő évadban gyártandó filmek céljából beér­

keztek. Hogy mostani ajánlatok nincsenek ilyen előrehaladott stádiumban, annak nem a tőkehiány az oka, hanem az a bizony­

talanság, hogy a Filmkamara milyen elveken fog felépülni s ki lehet annak a tagja. Az elsőhetes színházak most is hajlandók a gyártandó új filmeket előre lekötni, a kölcsönzőcég azonban nem mer vállalkozni, mert attól tart, hogy esetleg nem veszik be a Filmkamara tagjai közé. " ¹⁹

ELKÉPZELÉSEK A JÖVENDŐ Ugyanezen az ülésen Bingert KAMARÁRÓL felvetette, hogy a Filmipari Alapnak is részletesebben kellene foglalkoznia a filmkamara szervezésének kérdésével. A Miniszterközi Bizottság következő ülésén, május 17-én főként ezt a kérdést vitatták meg. Konszen­

zus alakult ki abban a kérdésben, hogy a gyártó cégek tagjai le­

gyenek a kamarának. Ugyanakkor abban is egyetértettek, hogy meg kell akadályozni a visszaéléseket, a strohmann-rendszer ki­

épülését. A mozisok esetleges tagságával kapcsolatban a bizott­

ság tagjai nem jutottak azonos álláspontra20. Május 30-án ismét a filmkamara jövendő szervezete és hatásköre volt a bizottsági ülés egyik tárgya. Kádár L. Levente elnök egyetértésével abban állapodtak meg, hogy a különböző filmegyesületek a kamara felállítása után is tovább működhetnek, bár hatósági jogosultsá­

gukat, már amennyiben rendelkeznek ilyennel, a kamara fogja átvenni. Ekkor még úgy vélték, hogy a filmkamara a gyártás irányát is meg fogja szabni, sőt, hogy a szükséges tőkéről is ne­

ki kell majd gondoskodnia.²¹ Ugyanezen a napon este 6-kor tar­

tották a Hunnia igazgatósági ülését is. Bingert előterjesztette,

„hogy a filmkamarai munkálatok előkészítésével, helyesebben a megfelelő átmenet kialakításával függ össze az a kívánság,

19 Jegyzőkönyv a Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottságnak a Hunnia Filmgyár tanácstermében 1938. évi május hó 12. napján délután 5 órakor meg­

tartott üléséről. In: OL. Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottság 1926-1940. Z-1129. 1. raktári szám 1 dosszié: Ülési jegyzökönyvek 1938.

20 U.o. az 1938. évi május hó 17. napján du. 1 órakor megtartott ülés jegyzőköny­

ve.

21 U.o. az 1938. évi május hó 30. napján du. 1 órakor megtartott ülés jegyzőköny­

ve.

22 őrségváltás után

hogy Nagy Sándor aligazgató vállalja az Országos Filmegyesü­

let ügyvezető alelnöki tisztjét. " 22 Ez is mutatja, hogy a jövendő kamara felállításában az Országos Magyar Filmegyesületnek döntő szerepe volt. Egyébként nem lett volna fontos a Hunnia vezetői számára, hogy egyik vezetőjük legyen az egyesület ügy­

vezetője. Az egyesület május 18-i évi rendes közgyűlésén vá­

lasztották meg Nagy Sándort, és a Hunnia igazgatósága ekkor erősítette meg aligazgatóját ebben a pozícióban.23

KERESZTES-FISCHER FERENC A Miniszterközi Bizottság jú- KÜLÖNVÉLEMÉNYE n i u s 1 3. j ü l é s é n a kamarával kacsolatos kérdések tárgyalásakor dr. Szöllössy Alfréd, aki egy­

ben a Belügyminisztérium égisze alatt működő Országos Moz­

góképvizsgáló Bizottság elnöke volt, olyan bejelentést tett,

„mely szerint Jelsöbbsége (a belügyminiszter S.T.) ellenzi, hogy a mozgóképszínházak benne legyenek a Filmkamarában. " ²⁴ Szöllösy bejelentésének azért van nagy jelentősége, mert a kor­

mánytagoknak a témában folytatott egymás közötti megbeszé­

léseiről semmiféle dokumentum nem áll rendelkezésünkre.

Nem tudjuk, hogy a miniszterek mekkora súllyal, milyen állás­

pontot képviseltek ebben a kérdésben. Ugyanakkor a mozisok kamarán kívül maradása lesz az 1939-es kamara körüli harcok egyik fő oka. A filmkamara legfőbb törekvése az lesz, hogy a mozisok kerüljenek be a kamarába és így rájuk is vonat­

kozzanak a zsidótörvények. Szöllösy bejelentéséből meg­

tudhatjuk, ki akadályozta ezt meg: Keresztes-Fischer Ferenc, a belügyminiszter. A Bethlenhez közel álló Keresztes-Fischer a Horthy-kori hatalmi elitben mindvégig a mérsékelt, németelle­

nes, kiugráspárti csoport egyik kulcsfigurája volt. Bethlennel együtt a zsidótörvények ellenzői közé tartozott. Mindez még

22 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Részvénytársaságnak 1938. évi május hó 30.

napján du. 6 órakor a Hunnia filmgyárban megtartott igazgatósági üléséről. In:

OL. Hunnia Filmgyár Rt. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1. raktári szám 1.

dosszié: Igazgatósági jegyzőkönyvek. 1936-1939.

23 Lásd a 17. oldalt.

24 Jegyzőkönyv a Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottságnak a Hunnia Filmgyár tanácstermében 1938. évi június hó 13. napján délután 5 órakor meg­

tartott üléséről. In: OL. Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottság 1926-1940. Z-1129. 1. raktári szám 1 dosszié: Ülési jegyzökönyvek. 1938.

A filmkamara megalakulásának előzményei 23 nem bizonyítja, hogy Keresztes-Fischert kizárólag politikai né­

zetei motiválták, amikor szembeszállt a kormányzó elit többsé­

gi álláspontjával. Lehet, hogy hatásköri, tehát végső soron ha­

talmi szempontok is vezérelték: a filmkamaráról ekkor már köz­

tudott volt, hogy a vallás- és közoktatási tárca alá fog tartozni, míg a mozik hatósági felügyeletét a belügyi tárca látta el. A mozisok kamarai tagsága a belügyi tárca hatalmát csorbította volna.

ANTAL ISTVÁN 1938. július 11-én a minisztertanács is EMLÉKIRATA olyan kérdéssel foglalkozott, amely érin­

tette a filmpolitika legmagasabb szintű irányítását. Imrédy Béla miniszterelnök előadta, hogy felkérésére Antal István igazság­

ügyi államtitkár emlékiratot készített a kormánytagok részére egy „nemzeti propaganda és sajtószerv" (minisztérium, hivatal stb.) célja, rendeltetése, ügyköre és megszervezése tárgyában.

Hóman Bálint, aki Imrédy kormányában (ellentétben a korábbi, Gömbös- és Darányi-kormánnyal és a későbbi, Teleki- és Bár- dossy-kormánnyal) nem a vallás és közoktatási tárca birtokosa volt, hanem tárca nélküli miniszteri posztot töltött be, hosszasan hozzászólt Imrédy bejelentéséhez. Már beszédének elején kide­

rül, hogy Antal emlékirata szerves folytatása azon kormányszin­

tű nemzetnevelési törekvéseknek, amelyeket korábban Hóman kezdeményezett. Imrédy őt bízta meg a nemzetnevelés elvi szempontjainak kidolgozásával, Antal pedig a sajtó-, rádió- és filmpropaganda ügyeinek intézésére kapott megbízást. Antal tervezetével Hóman messzemenően egyetértett, és úgy vélte, hogy a terv megvalósítására „ bizonyos idő múlva önálló minisz­

teri tárca létesítése fog szükségessé válni. " ²⁵ Kifejtette továb­

bá, hogy „a sajtó, rádió, film, színház, irodalom, népművelő előadások és egyéb kultúrintézmények felvilágosító munkássá­

gának egységes elvi és gyakorlati irányítása oly mélyreható be­

lenyúlást jelent a tárcák - elsősorban a vallás- és közoktatási, honvédelmi, belügyi de éppen így az iparügyi, kereskedelem­

ügyi, földmüvelésügyi tárcák - hatáskörébe s oly ellentétek fel­

is OL. K-27. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek xeroxmásolatai. 1938. július 11.

48. old.

24 Őrségváltás után

idézésére alkalmas, hogy ennek végrehajtására, illetőleg kikü­

szöbölésére egyedül a miniszterelnök lehet illetékes. " 26 Ezután miniszteri tisztéről lemondott és a feladat megoldására Antalt javasolta.

Gondosan előkészített, átgondolt és egyeztetett lépések vol­

tak ezek. Hóman nyilván nem kívánta erre a bizonytalan pozíci­

óra becserélni a „rászabott" vallás- és közoktatásügyi tárcát.

Azt is sejthette, hogy a tárca akkori birtokosára, gróf Teleki Pálra más feladatok várnak még, és így hamarosan ismét betölt­

heti régi pozícióját.

Lendületet adott viszont Antal pályájának, amely pontosan úgy alakult, ahogyan azt lemondásakor Hóman felvázolta. An­

tal Gömbös régi híveként, annak miniszterelnöksége alatt a mi­

niszterelnökség sajtóosztályának vezetője volt. 1938 júliusában mint igazságügyi minisztériumi államtitkár a miniszterelnöksé­

gen is beosztást nyert, pontosan azzal a feladatkörrel, amire Hóman utalt. Kállay Miklós kormányában, 1942. április 17-én kapta meg tárca nélküli nemzetvédelmi-propaganda miniszteri kinevezését. Kezdetben kis hivatali apparátusa az évek folya­

mán egyre inkább bővülni fog.²⁷

A KAMARA ÜGYE A A kamara felállításának előkészítése KORMÁNY ELŐTT eközben nagyobb lendületet kapott. Au­

gusztus 12-én a Minisztertanács gyors egymásutánban hallgatta meg Mikecz Ödön igazságügyminiszter ismertetését a sajtóka­

mara tárgyában kiadandó kormányrendeletről, majd Zsindely Ferenc vallás- és közoktatásügyi államtitkárt a színművészeti és filmkamara tárgyában kiadandó rendelet tartalmáról. Ezen a mi­

nisztertanácsi ülésen vett olyan fordulatot a kamara ügye, me­

lyen az elkövetkező két hétben a filmszakma vezetői már nem tudtak változtatni. A kormány úgy vélte, hogy a két kamarát ha­

sonló működési és szervezeti elvek alapján kell felállítani. Mi­

vel Mikecz szerint a sajtókamarának két tagozatból, kiadóiból és újságíróiból kell állnia és ezt a minisztertanács tagjai elfogad­

ták, nem merült fel kétely Zsindely javaslatával kapcsolatban

26 U.o. 50-51. old.

27 Antal és hivatala későbbi tevékenységét lásd a negyvenes évek filmpolitikájá­

ról szóló részekben.

A filmkamara megalakulásának előzményei 25 sem, aki szinten két tagozatból (színművészetiből és filmművé­

szetiből) álló közös kamara felállítását javasolta. Sőt, annyira meg voltak győződve arról, hogy a színház és a film ügyei ugyanolyan szervezeti keretek között oldhatók meg, mint a saj­

tóé, hogy utasították Zsindelyt: „Az elnök választására, a fel­

ügyeletre, a jóléti intézményre, valamint az egyeztető eljárásra vonatkozó rendelkezéseket a sajtókamarára vonatkozó minisz­

tertanácsi határozatnak megfelelően kell megoldani. " ²⁸ Azt is megállapították, hogy a kamara célja a keresztény erkölcs ápo­

lása helyett a kari tisztesség megóvása, továbbá, hogy a kar­

személyzet azon tagjai, akik nincsenek állandó alkalmazásban, nem veendők fel a kamarába.29

Nehéz pontosan rekonstruálni, hogy mi történt az elkövetke­

ző napokban. Bingert augusztus 24-én, a Hunnia igazgatósági ülésén a következőket jelentette: „Két napon keresztül résztvett a kultuszminisztériumban a fűmkamara felállításával tervbevett rendelettel kapcsolatos tárgyalásokon. Részletesen előadja a tárgyalások anyagát és azt, hogy a kultuszminisztériummal mi­

lyen módon sikerült a filmszakosztály és a színészszakosztály szervezetét egységes alapokra hozni. Ugyancsak jelenti hogy az azóta tartott igazságügyminisztériumi értekezlet sajnos nem fo­

gadta el ezt a közös tervezetet, hanem egy ettől eltérő és a Film­

ipari Alap és a Hunnia filmpolitikai elgondolásait nem fedő, sőt attól lényeges pontokban eltérő tervezetet fogadott el. Tekintet­

tel arra, hogy a filmkamara megszervezésének ügye most már a minisztériumok, sőt valószínűleg néhány napon belül a minisz­

tertanács kezében van, a magunk részéről itt már befolyásunkat érvényesíteni nem áll módunkban. " 30

A fellelhető dokumentumok alapján csak feltételezhetjük, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és a Minisz­

terközi Bizottság Bingert által képviselt álláspontja közel állha-

28 OL. K-27. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek xeroxmásolatai. 1938. augusztus 12. 28-29. old.

29 U.o.

30 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Részvénytársaságnak 1938. évi augusztus hó 24. napján a Hunnia filmgyárban megtartott igazgatósági üléséről. In: OL.

Hunnia Filmgyár Rt. Igazgatósági iratok. Z 1123. 1 raktári szám, 1. dosszié:

Igazgatósági jegyzőkönyvek. 1936-1939.

26 Őrségváltás után

tott egymáshoz, és az Igazságügyi Minisztérium változtatta meg azt, feltehetően az említett kormányülés határozatának szelle­

mében.³¹

A kormány döntése, mint látható, nem felelt meg a szakma elvárásainak. Ez 1939-ben nem várt bonyodalmakat okoz majd és két részre fogja osztani a filmkamara vezérkarát.

A Minisztertanács végül augusztus 26-i ülésén elfogadta a rendelet végleges szövegét. (6090/1938. M.E.sz.r. a színház- és filmművészeti kamara felállítása tárgyában.)

31 A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium iratanyagának legnagyobb része megsemmisült, nem található meg az Országos Levéltárban.

A kamara létrehozása, felépítése és vezérkara

A rendeletet dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, mint a minisz­

terelnöki teendők ideiglenes ellátásával megbízott belügymi­

niszter írta alá 1938. augusztus 26-án. Két nappal később lépett hatályba.

A rendelet a kamarát tagjainak önkormányzati szervezete­

ként definiálta. Feladatát a következőkben jelölte meg:

,,2.§. A kamara feladata: a színművészet és a filmművészet körében a nemzeti szellem és a keresztény erkölcs követelmé­

nyeinek érvényrejuttatása és biztosítása, a kamara kötelékébe tartozók testületi és szociális érdekeinek képviselete, hivatásuk erkölcsi színvonalának és tekintélyének megóvása, a hivatásuk gyakorlásával járó jogok védelme, és kötelezettségeik teljesíté­

sének ellenőrzése, a tagok feletti fegyelmi hatóság gyakorlása, végül állásfoglalás és javaslattétel a színművészetre és a film­

művészetre vonatkozó kérdésekben. Ebben a feladatkörben a kamara gondoskodik a színművészi és filmművészt hivatás mű­

vészi színvonalának fejlesztéséről, úgyszintén a munka-, a szín­

darab- és a filmközvetítésről. "

A kamara közös ügyeit kivéve, két külön főosztályban (szín­

művészeti és filmművészeti) fejtette ki tevékenységét. A film­

művészeti főosztály öt szakcsoportból állt:

1. a művészeti ügyvezetők szakcsoportja (a kölcsönző és gyártó vállalatok igazgatói és az igazgatási tennivalókat ellátó művészeti ügyvezetők).

1 Magyarországi rendeletek tára 1938. 72. évf. VI-VIII. füzet (II. kötet) 1016.

old. A m. kir. minisztérium 1938. évi 6090. M.E. számú rendelete.

28 Őrségváltás után

2. az előadóművészek szakcsoportja (filmszínészek, éneke­

sek és táncosok).

3. a művészeti ügykezelők szakcsoportja (forgatókönyvírók, rendezők, segédrendezők, díszlettervezők, ruhatervezők, hang­

mérnökök, operatőrök, vágók, karmesterek).

4. az igazgatási és műszaki ügyvezetők és ügykezelők szak­

csoportja (felvételvezetők, üzemmérnökök, gyártásvezetők, egyéb gyártási tisztviselők, díszletmesterek, fővilágosítók).

5. a művészi segédszemélyzet szakcsoportja (zenekari tagok, az énekkar és a tánckar tagjai).

A FILMMŰVÉSZETI FŐOSZ- A filmművészeti főosztály a kö- TALY SZERVEZETE vetkező szervekből állt: képvise­

leti közgyűlés, választmány és tisztikar. Ezeken kívül a kamara közös közgyűlése és fegyelmi bírósága is rendelkezett a film­

művészeti főosztály tevékenységét érintő bizonyos kompetenci­

ákkal.

A filmművészeti főosztály képviseleti közgyűlésének tagjait a miniszteri megbízott és egy előkészítő bizottság (szakcsopor­

tonként 2-2 tagból állt) közreműködésével és felügyeletével vá­

lasztották meg az egyes szakcsoportok tagjai. A jelöltek listáját az előkészítő bizottság tagjai szótöbbséggel választották. A szakcsoportok tagjai is szótöbbséggel választottak és a válasz­

táskor nem voltak kötelesek figyelembe venni az előkészítő bi­

zottság által választott jelöltek névsorát. A képviseleti közgyű­

lés 50 tagból és a tisztikarból állt. Az első szakcsoportból 15, a másodikból 20, a harmadik, negyedik és ötödik szakcsoportból 5-5-5 küldöttet lehetett választani. A képviseleti közgyűlés ha­

táskörébe a következő ügyek tartoztak: az ügyrend megállapítá­

sa, a választmány és a két filmművészeti alelnök megválasztá­

sa, a választmány határozatai elleni fellebbezések elbírálása, je­

lentés a főosztály működéséről, amit jogszabály számára előír vagy a közgyűlés elé terjeszt, továbbá javaslattétel a filmművé­

szetre vonatkozó kérdésekben. Tárgysorozatát az elnök állapítja meg, de köteles felvenni a közgyűlési tag olyan indítványát, amely közgyűlési hatáskörbe tartozik. Évente legalább egyszer kell közgyűlést tartani. A közgyűlést az elnök hívja össze.

A kamara közös közgyűlése választotta az elnököt (a vallás-

A kamara létrehozása, felépítése és vezérkara 29 és közoktatási miniszter által kijelölt három tag közül), határo­

zott a közös ügyekben (vagyonnal, költségvetéssel, tagsági díj­

jal kapcsolatban stb.).

A filmművészeti főosztály választmányának 16 tagja volt.

(az első szakcsoportból 4, a másodikból 6, a harmadik, negye­

dik és ötödikből 2-2-2 tag). Rajtuk kívül a választmányba tar­

toztak: a kamara elnöke, mint a választmány elnöke, a főosztály két alelnöke, a kamara főtitkára, a főosztály titkára és a kamarai ügyész. Hatáskörébe tartozott: a közgyűlés határozatainak elő­

készítése és végrehajtása, tagfelvétel és törlés, a főosztály titká­

rának megválasztása, a tagok névjegyzékének vezetése, a tagok feletti felügyelet, vagyonkezelés, ha szükséges: bizottságok ala­

kítása). Szótöbbséggel határoz, ülései nem nyilvánosak. Határo­

zatai ellen a képviseleti közgyűléshez lehetett fellebbezni.

A két választmány együttes ülésen választja meg a kamara főtitkárát, ügyészét, pénztárosát, ellenőrét (revizorát), továbbá a fegyelmi bíróság tagjait és az országos színművészeti és film­

művészeti tanácsnak a kamarától kiküldött tagjait.

A kamara tisztikara az elnökből, a négy alelnökből (két szín­

művészeti és két filmművészeti), a főtitkárból, a színművészeti és a filmművészeti főosztály titkáraiból, az ügyészből, a pénz­

tárosból és az ellenőrből (revizorból) állt.

Az elnök volt a kamarának mint közjogi testületnek és mint vagyonjogi személynek a képviselője. Közgyűléseken, választ­

mányi üléseken elnökölt, ellenőrizte a tisztikar tagjait, a kama­

rai alkalmazottakat és a tagok felett is ő gyakorolta a legfőbb felügyeletet.

Az elnök, az alelnökök és a választmányi tagok nem része­

sültek díjazásban, kiadásaikat megtérítették.

A fegyelmi bíróság tanácsokban működött, elnöke a kamara elnöke volt. Az országos színművészeti és filmművészeti tanács a fegyelmi bíróság felett másodfokon ítélkezett. Elnökét és tíz tagját a vallás- és közoktatási miniszter nevezte ki, másik tíz tagját a választmányok együtte ülése választotta. Szintén taná­

csokban ülésezett.

A kamara feletti főfelügyeletet a vallás- és közoktatási mi­

niszter - a belügyi igazgatást érintő kérdésekben a belügymi­

niszterrel egyetértésben - gyakorolta. Bizonyos esetekben (ha a

30 őrségváltás után

kamara tevékenysége jogszabályt sértett, nem állt összhangban a nemzeti szellem vagy a keresztény erkölcs követelményeivel vagy közérdeket sértett) megsemmisíthette határozatát. A fel- ügyeleteti szerv miniszteri kiküldöttet vagy - a kamara önkor­

mányzatát felfüggesztve - miniszteri biztost rendelhetett ki a kamara élére (ha az a jogszabállyal tartósan szembehelyezke­

dett, államérdeket sértő módon járt el, vagy tennivalói elvégzé­

sére tartósan képtelenné vált).

Tagfelvételkor a következő feltételeknek kellett megfelelni:

18. betöltött életév, nemzeti szempontból és szakmai tisztesség szempontjából kifogástalan magaviselet, és megfelelő szakkép­

zettség. Az első zsidótörvény szerint zsidónak minősülőket csak olyan számban lehetett felvenni, hogy számuk az illető főosz­

tályban, illetőleg szakcsoportban az összes tagok számának 20%-át nem haladhatta meg. Az előadóművészek szakcsoport­

jába csak azt lehetett felvenni, aki vagy zeneművészeti főisko­

lai, vagy nemzeti zenedei (opera tanszaki), vagy színművészeti akadémiai (esetleg miniszteri engedéllyel működő színészképző iskolai) diplomával rendelkezett, vagy mint gyakorlatos három éven át működött. A szakcsoportokban felsorolt tevékenysé­

geket és munkaköröket csak kamarai tagok végezhettek ill. lát­

hattak el. Nem kamarai tag zsidó alkalmazottaikat a kölcsönző és gyártó cégek kötelesek voltak elbocsátani, ha azok tevékeny­

sége ill. állása kamarai tagsághoz volt kötve.

Külön kormányrendelet (6.095/1938 M.E. sz. r.) szabályozta a kamara megalakítására vonatkozó rendelkezéseket. Eszerint a kamarának 1939. január l-jén kellett megkezdeni működését.

Megalakításának előkészítésére miniszteri megbízottat rendel­

tek ki, akit egy kilenctagú bizottság segített munkájában. A fel­

vételi kérelmeket 1938. október 15-ig lehetett benyújtani és a bizottság november 30-ig döntött sorsukról.

A kamara tehát 1939 januárjában megkezdte működését.

A VEZÉRKAR Vezérkara a következőkből állt: Kiss Ferenc elnök, dr. Taubinger Zoltán és Mihályfi Béla

A kamara létrehozása, felépítése és vezérkara 31 alelnökök, Csellé Lajos főtitkár, dr. Lieber László titkár, Benkó Bálint ellenőr, vitéz dr. Gallay Béla ügyész2.

Kiss Ferenc3 a korabeli magyar színházi élet politikai szem­

pontból meghatározó alakja volt. A tehetséges színész 1925-ben vált szélsőjobboldalivá, amikor az Esti Kurir című lap többek között őt tette felelőssé az Unió színházak csődjéért. Ettől kezd­

ve fő ellenségének tekintette a zsidókat és a baloldalt általában.

Későbbi tetteit feltehetően karrier-szempontok és a sértett hiú­

ság motiválták. A húszas években Gömbös Gyula volt legfőbb támogatója, akivel 1922-ben a Hungária Evezős Egyesületben ismerkedett meg. 1926-ban Gömbös helyezte vissza a Nemzeti Színházba, Klebelsberg vallás- és közoktatási miniszter segítsé­

gével. Kiss Ferenc fontos szerepet játszott a Turul Szövetség­

ben is, a Turul Szépmíves Bajtársi Egyesületének magistere volt. Önmagában ez a tény is bizonyítja a Turul szerepét a ka­

mara létrehozásban. Kiss Turulban játszott vezető szerepe ma­

gyarázatot ad a szövetségnek a színházi és filmélet zsidótlaní- tása érdekében folytatott harcára. Későbbi politikai támogatói közé Endre Lászlót, Imrédy Bélát és Szálasi Ferencet sorolhat­

juk. Formálisan egyetlen pártnak sem volt tagja, de utóbbi há­

rom támogatójának neve pontosan kijelöli politikai hovatarto­

zását: a mindenkori szélsőjobboldal híve volt egészen 1945-ig.

1933-tól tanított a Színművészeti Akadémián, 1937-től annak igazgatója. 1938. december 12-én lett a Színház- és Filmművé­

szeti Kamara elnöke. Ezt a tisztséget 1942 áprilisáig, tehát a Kállay-kormány hivatalba lépéséig töltötte be. Ettől kezdve

1944 októberéig - legalábbis a nyilvánosság előtt - nem játszott vezető szerepet a politikában. Október 19-én a Szálasi-kormány vallás- és közoktatási minisztere lett, Rajniss Ferenc felkérésére átvette a Nemzeti Színház vezetését, majd november 2-án a színészed ügyek kormánybiztosává nevezték ki. December 18- án elhagyta az országot. Az amerikaiak 1945 októberében adták át a magyar hatóságoknak, népbírósági perében november 28- án hirdettek először ítéletet: háborús és népellenes bűntettekben

2 A Filmkamara vezetősége, tisztikara és bizottságai. In: Magyar Film, 1939.

március 4. 11. old.

3 Kiss Ferenc politikai életútját 1945-ös népbírósági pere tárta fel: Nb. IX.

4077/1945 sz. - D 8012/1946. In: OL XIX-E-1-i 14. doboz, 1074-1099. old.

32 Őrségváltás után

találták bűnösnek. Nyolc év kényszermunkára, mellékbünte­

tésként tíz év állásvesztésre ítélték, tíz évre felfüggesztették po­

litikai jogainak gyakorlását és perének teljes költségének meg­

térítésére kötelezték.

A filmművészeti főosztály két alelnöke közül Mihályfi Béla szintén jobboldali elkötelezettségű színészként volt közismert.

Tevékenységéről nem találtam levéltári adatokat. A másik alel­

nök, Taubinger Zoltán a Magyar Távirati Iroda kötelékébe tartozó Magyar Film Iroda ügyvezető igazgatója, kormányfőta- nácsos volt. Taubingert - aki 1939 májusában belügyminiszteri engedéllyel családnevét Tőreyre változtatta4- 1946-ban állítot­

ták népbíróság elé, de a tanúk szerint kifejezetten németellenes beállítottságú volt, a kormány zsidóellenes intézkedéseivel so­

hasem értett egyet, így felmentették⁵. A tanúk Törey személyes politikai beállítottságára vonatkozó kijelentéseit eddigi kutatá­

saim alapján sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Az ő esetében a filmkamarában betöltött magas pozícióból sem von­

hatunk le következtetéseket politikai hovatartozására nézve.

1926-tól állt a Magyar Film Iroda élén. Ebben a minőségében szoros, napi kapcsolatban állt vitéz leveldi Kozma Miklóssal.

Kozma mint belügyminiszter (1935. március 4. - 1937. február 3.) és mint a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió elnöke, egészen 1940 szeptemberéig - a kárpátaljai terület kormány­

biztosává való kinevezéséig - döntő befolyást gyakorolt a filmügyekre. Önmagában ez a kapcsolat is indokolhatja, miért választották Tőreyt a kamara képviseleti közgyűlésének alel­

nökévé. Ugyancsak a per anyagából tudjuk, hogy Törey a

4 "A névmagyarosítási mozgalomnak különös időszerűséget ad az úgynevezett népcsoportkérdés kiéleződése, amely hovatovább névelemzéssé fajul és magu­

kat tősgyökeres magyaroknak tartó, de idegen hangzású névvel bíró családokat egyszerűen idegen népcsoportokhoz tartozóknak minősít. Ez ellen egyetlen or­

vosság van: minden idegen hangzású, nevű, magát jó magyarnak tartó férfi tartsa kötelességének, hogy nevét megmagyarosítsa... A névmagyarosítási mozgalom eddigi mérsékelt sikerének egyik fő titka az volt, hogy éppen a veze­

tő osztályokhoz tartozó és un. jóhangzású idegennevü családok tartották magu­

kat távol a névmagyarosítástól, mivel attól féltek, hogy ezzel a zsidószármazás gyanújába esnek. Ez a félelem ma már tárgytalan, hiszen a zsidók név­

magyarosítását nem igen engedélyezik és most már csak udvarképessé kell ten­

ni a névmagyarosítást. " In: Magyar Film, 1939. június 3. 2. old.

5 OL. NOT. 1945-1950. XX-4-b. IV./360/1946

A kamara létrehozása, felépítése és vezérkara 33 Sztójay-kormány uralomra jutása után vissza akart vonulni, de lemondását nem fogadták el, így a nyilas hatalomátvételig,

1944. október 18-ig helyén maradt és csak akkor váltották le.

Az első szakcsoport választmányi tagjai dr. Bajusz Péter, Daróczy József, Güttler Antal és dr. Palugyay Miklós voltak.

Póttagok: Tamásy József és dr. Szentpály István. A második szakcsoportból Apáti Imre, Kürthy György, Pataky Miklós, Páger Antal, Szakács Zoltán és Toronyi Imre lettek választ­

mányi tagok. A három póttag: Perényi László, Galetta Ferenc és Pethes Ferenc. A harmadik szakcsoport választmányának tagjai: Bánky Viktor és Lohr Ferenc, póttagként György István szerepel. A negyedik szakcsoport választmányát Pulvári Kár­

oly, Tasnády Árpád és Jenes Nándor, mint póttag alkották. Vé­

gül az ötödik szakcsoport választmánya Márkly Gézából, dr.

Paul Tiborból és Kozma Lajos póttagból állt.

A filmművészeti tanácsba minden szakcsoport egy-egy tagot delegált: dr. Huzly Imre, Lehotay Árpád, dr. Ágotay Géza, Lévay Béla és Páricsy Pál voltak tagjai.

A gyártási bizottság csupa ismert és fontos szerepet játszó személyiségből állt: dr. Bajusz Péter, dr. Bingert János, Bánky Viktor, Csepreghy Jenő és Daróczy József voltak tagjai. A ke­

reskedelmi bizottság Daróczy Józsefből, Güttler Antalból, dr.

Palugyay Miklósból és Tamásy Józsefből állt. Meg kell emlí­

tenünk még a felvételi bizottságot. Ennek tagjai: Tamásy Jó­

zsef, Toronyi Imre, Falusi István, Lázár Tihamér, Bánky Vik­

tor, Somkuti István, Tasnády Árpád, Kozma Lajos, dr. Paul Ti­

bor és Varga Mátyás.

A választmányi és bizottsági tagok fontos szerepet játszottak a filméletben. Megbízhatóságukkal kapcsolatban 1944 tavaszá­

ig nem merültek fel kételyek. A szakbizottságok feladatát, ha­

táskörét nem szabályozza a kamarai rendelet (a felvételi bizott­

ságot kivéve), működésükről sem állnak rendelkezésre doku­

mentumok. Tevékenységi körükre csak elnevezésükből követ­

keztethetünk. Bingert, aki a Hunnia élén állt, tehát a korabeli filmgyártásban kulcspozíciót töltött be, Tőreyvel összehason­

lítva - legalábbis formálisan - jóval csekélyebb szerepet ját­

szott a kamarában (mindössze a gyártási bizottság tagja volt).

Más, filmügyekkel foglalkozó szervekben azonban valóságos

34 Őrségváltás után

szerepének megfelelően ott találhatjuk a legfőbb döntéshozók között.

A többször előforduló személyek közül említést érdemel Daróczy József (az első szakcsoport választmányi tagja, a gyár­

tási és a kereskedelmi bizottság tagja) és Güttler Antal (az első szakcsoport választmányi tagja és a kereskedelmi bizottság tag­

ja), akik mindketten jelentős keresztény gyártó cégek vezetői voltak. Daróczy vállalkozása, a Hajdú Film, 1933-tól 1944-ig működött. Güttler vállalata, a Palatinus, az őrségváltás korától kezdve játszott jelentős szerepet. A harmadik jelentős keresz­

tény gyártó, Erdélyi István nem tevékenykedett a kamarában.

Az ő "filmpolitikusi tevékenysége" az OMME-hez, a kamarától független, forgalmazókat és gyártókat tömörítő érdekképvise­

lethez kötődik.

Feltűnő és nem véletlen Bánky Viktor hangsúlyos jelenléte a kamara vezetésében (a harmadik szakcsoport választmányi tag­

ja, továbbá gyártási és felvételi bizottsági tag). Bánky Viktor az őrségváltás utáni korszak jellegzetes alakja. 1939 és 1944 kö­

zött 21 filmet rendezett, így ő volt a korszak legtöbbet foglalkoz­

tatott rendezője. A három legfontosabb politikai propaganda­

filmből kettőt ő készített: a Doktor Kovács Istvánt (1941) és az Őrségváltási (1942). (A harmadikat, a Negyediziglent, amely a korszak reprezentatív szovjetellenes propagandafilmje volt, Farkas Zoltán rendezte 1942-ben). Bánky pályafutásáról mind­

eddig kevés megbízható adat állt rendelkezésünkre. Az Orszá­

gos Levéltár népbírósági anyagában, a Bánky-per ítéletében számos új, eddig nem publikus adat található róla.

A kalandos életű rendező - aki egyébként Bánky Vilma, a világhírű némafilm-sztár bátyja - 1920-ban a húgával, valamint Bolváry Gézával és Lóth Liával került ki Münchenbe. Ott kez­

dődött filmes pályafutása. Néhány kisebb filmszerep után Ha­

vannába költözött, majd onnan húga segítségével Hollywoodba került. A Goldwynnál kötött ki, de másfél év múlva visszatért Európába. Ettől kezdve különböző berlini Universal produk­

ciókban dolgozott, többnyire vágóként és segédrendezőként.