62 tiszatáj
„
KERBER BALÁZS
Pernye
Várj estig, várj hajnalig, amíg megbolondít az ég leve, hűvös heve a kiáramlóknak, szemeregnek kifelé, hosszú lábuk, akár a pernye. Nincs tovább merre nézni. Leülnek az emberek, ahogy égnek körül a villanyok, és vonul egy görgős kocsi.
*
Nincs tovább merre nézni.
Lemállott a vakolat; mintha nadrág foltja lenne, és benne egy rossz este, amikor két kéz elvált, vagy rosszul gesztikulált.
*
Dőlhetsz a falnak, mert átveszi a tested; bőröd, pórusaid a repedésekben. Így ér el a sötétedés. A fal aztán hiába nyújtózik tovább. Hullámzol benne, de csak szemerkél az este.
Üres lesz az egész.