ADYKERDES
T Ö R T É N E T E
(IDÉZETEKBEN)
*
A FELNŐTT IFJÚSÁG SZÁMÁRA ; ÖSSZEÁLLÍTOTTA
Z
sig m o n dF
e r e n cMEZŐTÚR
TÖRÖK.KÖNYVKIADÓVÁLLALAT
A Z
ADYKÉRDÉS
T Ö R T É N E T E
(IDÉZETEKBEN)
A F E L N Ő T T I F J Ú S Á G S Z Á M Á R A Ö S S Z E Á L L Í T O T T A
Z s ig m o n d F e r e n c
M E Z Ő T Ú R
1920=ban polém ia in d u lt meg B a b its Mi=
h ály és F o ld essy G y u la k ö zö tt, épen az A d y*
k é rd é sse l k ap csolatban . A v ita egyik forrása a láng=elme m inem űsége v o lt. B a b its kimon=
d o tta azt az axióm át, bogy „a zseni titok*4.1 F ö ld e ssy nem fogad ta el ezt a t é te lt, banem a v isszájára fo rd íto tta , m on d v án : „M in él zse*
n ib b valaki, annál k ev ésb b é titok**1 2 . . . B a b its aztán így [v e te tt v ég et a m eddő p olém ián ak:
„ M i célja ily en ek en v ita tk o z n i? A szellem i é le t te ré n kev és igazság van, am inek az ellen * k e z ő jé t is n e le h e tn e valam i értelem b e n igaz*
n ak m o n d an i: bisz oly b o n y o lu lt világ ez . . .**3 E z t a kuriózum =szerú p éld át szim boliku s érv én y ű n ek m o n d h atju k úgyszólván az egész A dy=irodalom ra vonatkozólag, A z A d y E n d ré re
1 Nyugat 1 920. 3 — 4 sz.
2 Ady-tanulmányok (1 9 2 1 ) 8. 1.
3 Nyugat 1920. 6. sz.
vonatkozó irodalom ma m ár jó k o ra töm keleg*
de m ikor m eg leh ető sen fárasztó m unka árán á te ttü k ra jta m agunkat, akkor lá tju k csak iga*
zán, hogy az Ady=irodalom szem p on tjain ak é s eredm ényein ek te te m e s része m en n yire para=
dox jelleg ű , egyelőre m ily k ev és az, am it m ár v itá n fe lü l álló, végleges igazságként sz ű rh et le m agának a b izon yosságot szom juhozó, jo b b so rsra érdem es olvasó.
A z A d y t jellem ző és érték e lő Írásokn ak ezt a gyakran egym ást ro n tó m iv o ltát még az a körü lm ény tu d n á annyira=am ennyire é rth e*
tő v é, vagy ép en term ész e te ssé te n n i elő ttü n k , ha különböző erk ö lcsi és esz tétik a i állásp o n tú , de egyform án m akacs k é t ellen táb o r v itá ja k é n t sa rja d t volna k i az A d y *k érd és irodalm ának ú tv esz tő sű rű je. D e köztudom ású, hogy nem úgy van a dolog. A N égyesy L á sz ló ,1 H o rv á th Já n o s,1 2B erzev iczy A lb e r t 3 k ije le n té s e i vallom ás*
szerű b izo n y íték o k arra nézve, hogy a sajn álato * san „k ettészak ad t* m agyar irodalom egyik felé*
n ek, az ú. n. k on zerv atív oldalnak az ille té k e s em*
b é ré i a tudom ányos k ritik a te ré n nem tan u sí*
to tta k k ellő fig y elm et az irodalom m ásik felé*
n ek, az ú. n. m odern irodalom nak a je le n sé g e i, 1 Budapesti Szemle 1920. (517. sz.) L á s d : Ady-Mu- zeum I. k. (1 9 2 4 ) 102. 1.
2 Aranytól Adyig (1 9 2 1 ) 40. 1.
3 Budapesti Szemle 19 2 7 . m árcius.
p ro blém ái s ezek várh ató köv etkezm én yei irá n t.1 A z A dy*irodalom nak te h á t — ú jság cik k ek n ek é s nagyobb igényű tanu lm án yoknak — túl*
nyom ó tö b b ség e az elism erés, ső t m agasztalás je g y é b e n fogan t, — ép en ezért érd ek es és ta=
n u lságos az a disszonancia, m ely v o ltak ép en az A d y k ö ltő i nagyságának d icső ítő , közös a k k o rd ja akar len n i.
A d y szü letésén ek ö tv en ed ik (s az „A dy*
k érd é s “ fö lv ető d é sén ek im m ár k ö rü lb elü l a huszadik) év fo rd u ló ja id őszerű vé teszi, hogy az A dy=irodalom egyre b ozótosab b á váló erd ejé*
b e n egy=két irán yban ú tje lz é s t p ró b álju n k adni a tájék o zó d ást k ereső k számára. H ogy sokan v an n ak tájék o zó d n i akarók, napról=napra ta*
p asztalju k . K ü lö n ö sen az ifjú sá g az, am ely a m aga fia ta lo s fogékonyságával és tü relm etlen * ség év el s ie tte tn i sz e retn é az izgalmas k érd és v égleges m egoldását s igyekszik m egszólaltatn i olyan em b erek et, a k ik et te k in té ly e k n e k ta rt.
D e a kérd ésh ez való ú ja b b hozzászólások, bárm ily te k in té ly e s h ely rő l hangzanak is el,
1 H o rv á th Ján o s kis terjed elm ű , de nagy sú lyú , ú t tö rő m ű v én ek (Ady és a legújabb magyar líra 1 9 1 0 ) nem ig e n ak adtak m éltó fo ly ta tá sa i. N é h á n y jóval k ésőbb i, kom oly é rté k ű dolgozatnak m ár csak az é rt sem le h e te tt sz é le sk ö rű h a tá sa , m e rt nem önállóan, hanem g yű jtem én y a lk o tó ré sz e k é n t, m in tegy e lb ú jta tv a je le n te k m eg. Ily e n e k : A lsz e g h y Z s o lt (A X IX . század magyar irodalma 1 9 2 3 ), Z o ltv á n y Iré n (Érótika és irodalom 1 9 2 4 ), B a rth a Jó zsef (Két nemzedék magyar irodalma 1 9 2 6 ) s m ások A d y - tan u lm á n y a i.
egyelőre in káb b csak n öv elik, nem pedig meg=
sz ü n te tik a bizon ytalan ságo t, m ert m inden je=
len leg i hozzászólásnak m ajdnem e lk e rü lh e te t
le n ü l vitázó je lle g e lé v é n : egyik „te k in té ly “ a m ásik ellen érv én yesü l, — s az ellen m on d ások ú tv e sz tő je még bonyodalm asabbá válik.
M i azt a sokkal szerén yebb, de h itü n k sz e rin t nem k ev ésb b é sürgős és időszerű c é lt tű z tü k m agunk elé, hogy az A d y Jk érd és n eh án y v itá s p o n tján ak a genezisét is m e rte tjü k m eg az ifjú sággal úgy, hogy egymás m e lle tt fe lso rak o ztatju k az idők folyam án fö lm erü lt külon^
fé le v élem én y ek et s b árk in ek alkalm at adunk arra, hogy maga d ö n th e ssen affelő l, m elyik v élem én y t, m elyik állá sp o n to t ta rtja legelio=
gadhatóbbnak. A h o l b eleszólu n k is a v itába, m ódszerünk k é tsé g te le n n é teszi o tt is, hogy a m agunk v élem én y ét sem k iv án ju k egyébn ek te k in te n i, m in t az ille tő k érd ésb en szám ításba jö h e tő érv ek egyikének. N em b eszélü n k pl. a
„vádlott A d y k ö lté sz e té rő l44, m ert h iszen ada=
ta in k k ilen cv en százaléka A dy=párti k ritik u so k , ső t N y u g at-m u n k atársak szájából való. Ú g y v éljü k , A d y le lk es h ív ein ek is — azután a k étség b ev o n h atatlan sik erü k u tán , hogy han=
gos agitáció ju k k á i im m ár k ö ztu d attá te tté k az A d y k ö ltő i nagy te h e tsé g é t valló m eggyőződést
— m in d en kép en érd ek ü kb en áll, bogy a k érd és részletei is m in él ham arább tisztázódjanak*
en n ek pedig e lő fe lté te le a v itá s anyagnak aprólékosságig m enő m érlegre=vetése.
I.
A z az irodalm i mozgalom, m elynek egyik leg fő b b program m *pontja az A d y k ö ltő i fellé*
p ésév el m egind u lt e sz tétik a i és v ilág nézeti b are m egvívása le tt, egy ú j fo ly ó ira to t lé te sí*
t e t t , bogy o tt ü sse fe l főh ad iszállását. 1908 ja n u á r l=én in d u lt meg ez a fo ly ó ira t Nyugat cím m el. O lyan rep rez en ta tív [jellegű és je le n * tő ség ú irodalm i szerv akart le n n i (és le t t is) a Nyugat a * m odern “ ízlésű olvasóközönség szám ára, am ilyen v o lt év tized ek en á t a „kon*
z erv atív * — a m od ern ek n y e lv é n : a „h iv a ta lo s“
— irodalm i ízlés h ív ein ek a k ö réb en a Buda
pesti Szemle. A Szemle tö b b év tized es nagy je le n tő sé g e a szerkesztőn ek, G y u lai P á ln a k k ritik u s i te k in té ly é b e n gyök ered zett, — s a Nyugat csakugyan szem m elláthatólag a Szem
lé n e k , illető leg a G yu lai=féle esz tétik a i elv*
^yakorlásm ódnak az ellen zékekép en kezd te m eg és fo ly ta tja ma is program m szerű tév é*
k en y ség ét. N em b esz élt G y u la iró l ille tle n
hangon, sóé nem i» igen em leg ette a nevéé, in káb b igyekezeté úgy fe ltü n te tn i a dolgot, m in th a voléaképen nem is a G y u la i eszm ei hagyatéka e lle ií küzdene, hanem a G yu lai*
epigonok ellen , akik sz e rin te a G y u lai alkal*
m azta k ritik a i elvgy akorlatot m erev orth o*
doxiává sülyeszéetéék. M in d azáltal G y u la iró l is az v o lt a vélem ényük a Nyugat k ritik a i cikk*
Íróinak, hogy esztétik ai á llásp o n tja m indinkább rászolgált a dogm atizm us vádjára. E b b e n a vádban aligha van tö b b igazság annál, hogy G y u la i a k ö ltő i m üvekről való Íté lk ezé sb e n az e s z tétik a i tetszés sz u b jek tív k rité riu m á t nem ta rto tta eléggé m egbízható alapnak, hanem azé v allo tta, hogy a p o étik án ak im m ár sik e rü lt tisztázn ia n éh án y olyan m ű v észeti sa rk té te lt, m elyek igenis fü g g etlen ü l az egyéni tetsz é s vagy nem=éetszés szem p on tjától, m integy ob=
j ékéivé létező k n ek te k in te n d ő k s a m űvészi tő*
k é le te ssé g sérelm e n élk ü l nem h agyh atja ő k e t figyelm en kív ü l a k ö ltő .
A Nyugat k ritik a i gyakorlata úgyszólván egyetlen egy alapkőre tám aszkod ik: a m o st em*
lí t e t t G yulai=féle té te l tagadására. A Nyugat m in d u n talan h an goztatta m agáról, hogy sem m i*
fé le „ irán y “=nak nem áll szolgálatában, — s el k e ll ism ern ü n k róla, k iv á lt régebb i, érdeke*
sebb évfolyam airól, hogy az e sz tétik a i és kri*
tik a i e lm élet te ré n csakugyan a le h e tő legkü=
lönbőzőbb, bogy n e m o n d ju k : a le g e lle n té te se b b felfogásm ód ok m u tatkozn ak — n éh a ugyanab=
ban a folyóiratszám ban , k ö zv etlen ü l egym ás m e lle tt — a k ritik a i jelleg ű tanu lm ányokon és cikkeken .
A z t a tagadólagos tartalm ú té te lt, m elyet a Nyugat eg y etlen igazi k ritik a i sark köv én ek m on d tu n k, talán le g jelleg zeteseb b en — sz in te n ek ü n k is ked v ü n k voln a azt m o n d a n i: hiva
talosan — a Nyugatnál nem sokára vezető sze=
rep b ez ju t o t t H atv án y L a jo s fe je z te k i ;* sze=
r in te A ris to te le s , ha m ódjában le tt voln a ta=
lálk ozn i G y u la i P á lla l, így k iá lto tt volna f e l :
„ H o g y a n ? ezek a ti örök tö rv é n y e ite k ? — hisz ezek az én ötleteim ! “
ím e az a gúnyos fölén y ű gesztu s, am ely pokolba u ta s ít m in d en dogm át és ugyanakkor egész k ön y v et ir En és a könyvek cím a la t t :1 2 a dogm aellenesség d ogm atikáját, p aran csk én t h ird etv e b e n n e :
„ A nagy alk o tók at n agy m ű veik b en n e k e re sd . M in d e n b e n és m in d e n ü tt:: csak m agad at k u tasd , csa k önm agadat. T e vag y m é rté k e , te a célja is m inden ku=
ta tá sn a k , m inden b írálásn ak, m inden m ű v észetn ek . . 1 Nyugat 1 909. 4. sz. Ú j r a : Nyugat Könyvtár 9 . sz. 62. 1.
2 Nyugat 1 9 1 0 ., és külön is.
A Nyugatnak k e z d e ttő l fogva m indm ai*
napig k ritik a i fővezére, Ig n o tu s, egész tév é*
ken ységév el a H atv án y A ris to te le s é n e k az ál*
lá s p o n tjá t k é p v ise li: n in cse n e k az irodalom * b an örök törv én yek, — an n ál b ő v e b b e n : ö tle te k . A Nyugat k ritik a i cik k eirő l el is ism erjü k , k iv á lt az Ig n o tu sé irő l, bogy ren d sze rin t ö tle te * sek, de ez a so k féle agyból e lő p a tta n t so k fé le ö tle t sajátság o s zűrzavarrá vegyül s nem igen m arad a h atásu k b ó l egyéb, m in t valam i egyete*
m es szkepszis. S ő t a »zűrzavar«=hoz gyakran n in cs is szükség »so k féle« ö t l e t r e ; elég hozzá egy i s > f* h egy=egy paradox igazságéi ö tle t, m elyből aztán en gedelm es b izo n y íték v álik jo b b ra is, balra is.
L á ssu n k n eh án y szem elv én yt Ig n o tu sn ak és N v u gabbeli k ritik u s*tá rsa in a k a m axim áiból.
Ig n o tu sn ak egyik jellem ző té te le — m ely rem élh ető leg engem is m egvéd a szán d ékos elfogu ltság vádja ellen — igy h an g zik 1
„N in cs szu bjektívab b az objektivitásnál**.1
V ag y :
„A z ész n em csak m eg ism erés, de fal is a m egism e*
ré s előtt**.1 2
T e h á t gyönyörűen alkalm as akárm ilyen irán y*
b ó l és irányba röp pen ő ö tle t e lsü té sé re . U gyan csak Ig n o tu s m o n d ja :
1 Nyugat 1913. 19 . sz.
2 Nyugat 1 914. 4. sz.
„K i tu d ja, h ogy a kép, m ely b enn ün k egy*egy em b e rrő l v ag y m ű vészről él, m itől h atározód ik m eg in*
kább : attól=e, h ogy ő m ilyen, v ag y a ttó l, h ogy mi m ilyen ek v agyun k ? V ag y így m agában egyik től sem , h anem tá n a ttó l, h ogy . . . m icsod a éiem ényeim k ö zep eit é r t engem az az élem én y, h ogy azzal a m ásik em b errel találk oztam . . ,**d
H ogy az e ffé le m axim ákban n e v oln a sem m i az igazságfcÓ7, nem m o n d ju k ; de B a b its * n ak is igaza v a n : »mi célja ily en ek en v ita t*
kozn i ?« Ig n o tu s ily en ö tle te iv e l e rő lte te tts é g , erőszakosság és m eddőség te k in te té b e n csak a m ásik v églet, a v é g le t= te s tv é r: a legtú lzó bb dogm atizm us v ersen y ezh et.
D e nem csak az elsőd leges alap köv eket szedi k i Ig n o tu s az o b je k tiv esz tétik a alól, b an em a részletek ig te rje d ez a m in d en ben dogm ára gyanakvó k é telk ed és és tagadás. M ik o r arró l van szó, bogy a lírai költem én y h atása és é rté k e kim eríthető=e m aradék n élk ü l holm i logikai tén yezők se g ítsé g év el: Ig n o tu s egy el*
k ép zelt, de se n k itő l m erev en nem h ir d e te tt t é t e lt ily en m ázsás ü té s s e l tö r p o z d o rjá v á :
„ A v e rsn e k é rtelm e sem m ivel sem fo n to sab b , m in t az, hogy h án y Ú b e tű fordu l b en n e elő . . . “d
A m d ö n tse el a h iggadt íté le tu olvasó, v á jjo n egy h aszn av ehető k ritik a i szem p on to t 1 2
1 Nyugat 1912. 3. sz.
2 Nyugat 1 908. 3. sz.
megmentett-e ezzel a té te lé v e l Ig n o tu s, vagy pedig in kább agyonütött?
M in d e n k i h iszi és v allja, bogy a hagyo=
m ányok m egbecsü lése csak egyik k ö telessé g e a je le n n e k , ugyanakkora fo n to sság ú k ö te le ssé g e a haladás, a fe jlő d é s, az ú jítá s is. N em , ez kárh ozatos dogma Ig n o tu s sz e rin t s h e ly e tte ezt a ta n ítá s t h ir d e ti:
„A m ú lttal szem ben csak egy k ötelesség ü n k van r az, h ogy e lfe le jtsü k ".1
E z t a h ite lv e t m ár M ó ricz Z sigm ond is m egsokalta s tilta k o z o tt ellen e. D e ily en k o r d erü l ki, hogy m ilyen rugalm asak az e ffé le pa=
ra d o x o n o k ; Ig n o tu s megmagyarázza M ó ricz Z sigm ondnak, hogy abban a k ifo g áso lt taníé®
te lb e n n in csen sem m i borzasztó, sem m i tú lzás, m ert h iszen
„tulajd onk ép egyéb sin cs, m in t m ú lt . . . m in ek m ég rá is duplázni" ?
V a g y is: a m últ, akarva=nem=akarva, v érü n k k é válik, azt te h á t úgyse tu d ju k lerázn i ma=
gu nkról és e lfe le jte n i, — m ikor te h á t ezt a v eszély telen , m ert le h e te tle n m ű v eletet aján=
1 Nyugat 19 1 3 . 21. sz. — E n n e k a m ú lta t lenéző v élem én y n ek Szabó D e z ső ,íz lé sé b e n m egfogalm azott vál*
to z a ta így h an g zik : „. . . E s n álunk m ég a ,rad ikálizm us‘
o sto b a általán o sításáv al bélyegzik m eg azt, ki an nak a b árg y ú h eb eg ésn ek , m it régib b irodalm un kn ak n e v ezn ek , gyilkos csú fsá g á t a k u ty a p rim itív szem érm ével akarja elk ap arn i a szem elől . . . " S zabó D ezső c ik k e : Nyugat 19 1 3 . 9. sz.
lom , csak a csökönyös m ult=im ádástól akarom óv n i a je le n t. L ám , igy van m eg in t igaza lg*
n o tu sn a k .
R ad ó A n ta l k ö n y v et ír a fo rd ítá s művé=
sze térő l s azt m o n d ja : prozód iát még a láng*
eszű k ö ltő is tan u ln i k én y telen .
„D ehogy k é n y te le n “ — csap le rá Ig n o tu s — „sőt h iáb a tan u l, m e rt p rozódia : n in cs . . , wl
R ad ó A n ta l a m ű fo rd ítás elvi szem pont*
ja ir ó l é rte k e z ik ; Ig n o tu s fö lén y es hangon vé=
géz v e l e :
„ F o rd ítá s — fo rd ítá s tu lajd o n k ép szin tén n in cse n ...“
S tb . stb .
A z e ffé le paradoxonok épugy »pour ép ater le bourgeois«=céllal Íród tak, m in t A d y n ak jó * n eh á n y költem én ye. A k á rk i m eg ítélh eti, tö b b e t érnek=e az e ffé le elvek, m in t é d e s te s tv é r ü k ; a p ozitív oldalú v ég let, a m erev dogma ?
T e rm é sz e te se n n em csak Ig n o tu s m ond ily e n e k e t, tan u ln ak tő le a tö b b ie k is. H atv án y L a jo s ö tle te s m eg k ü lö n b ö ztetést tesz a »szim at«
é s az »ízlés« közt, am azt é rték e sn ek , em ezt kárb ozatosn ak tű n te tv e fe l a m ű v észet szem*
p o n tjá b ó l1 2. (E z a szellem esség is tő le v a ló :
„ A d y E n d ré v e l szem ben m in den kinek igaza v an . D e ezzel a sok igazzal szem ben százszorosán fö lfegyver*
k ezve, a m aga százszoros igazával, m égis csak A d y E n d r e áll . . . “3
1 Nyugat 1 909. 7. sz.
2 Nyugat 1908. 10. sz.
3 Ady világa (1 9 2 3 ) S zerelem k ön yve 7. 1.
P e rs z e az egyik paradox ö tle t kön n yen a m ásik cáfolatává lesz. A m in d en t m egérten i akaró és tu d ó 1 Ig n o tu s m egkapja m agáról a b izo n y ítv án y t a Szab ó D ezső m axim ájáb an :
„ A „m in den t m egértés*4 a legn agyobb illúzió s m in d en t m eg érten i szigorúan an nyi, m in t sem m it sem é rte n i meg**.1 2
Ig n o tu s abban m ondható legkövetkezete=
se b b n e k , bogy az irodalm i szem p on to t te lje s e n fü g g e tle n íte n i akarja a p o litik ai szem p on ttól,
— Szab ó D ezső h om lo kegyen est ellenkező program m ra e sk ü sz ik ; sze rin te
„végtelen k árára v o ln a k oru n k n ak , ba m o st a l’a rt p o u r T art elm élete általán o san u ralk o d óv á lenn e . . . . M in d en n épn ek életb ev ágó szü ksége van arra, bogy iro*
h alm áb an m eglegyen küzdelm einek, p roblém áin ak folyto*
n osság a. E z hiányzik m ég n álu nk . . . “3 „K ülön esztéti*
kai analízis nincs**, u gyan azok a g on d olatáram ok lesznek
„irodalom m á, m ű v é sz e tté , politikává, g a z d a sá g g á : sok*
«zínű gazdag é le tté . . . A nagy te stv é re sü lé s álm a elő*
sz ő r az irodalom b an v aló su l m eg . . . V ájjon tud ni £og*e az e m b er em b e rre p u sk á t fogöt, m ik or érezn i fogja, hogy u gyan azon szép ségek múló e g y e sü lé sé t ro n tja m eg, me=
ly e k sa já t le lk é t teszik k i? . . .**4
A z é rt érd ekes ezt olvasnu nk, m ert ugyan=
csak a N y u g a tb ó l em lékszü nk a Ju h ász G y u la T u rris e b u r n e a c. k ö lte m én y ére:
1 B e n e d e k M arcell „a b eteg esség ig m eg értő esztétá***
nak m on dja Ig n o tu st. Ady=breviárium II. k. 151. 1. (1 9 2 4 ).
2 Nyugat 1914. 9. sz.
3 Nyugat 1912. 4. sz.
4 Nyugat 19 1 2 . 15. sz.
„ E le fá n tcso n tto ro n y , m ű v észet, E n is boldog rab o d v a gyok, H a k itagad, kiűz az é let , F e h é r te tő d felém ragyog . . . . . . B e fáj leszállani k özétek G on d ok , napok, élet, halál,
H ol sá r a k ön ny s a szép ség v é te k . . . ul
B a b it s is ilyen é rt elem ben zengi egy N yugatbeli szonet t jé b e n :
„E zek hideg szo n ettek . M ind ü gy esség és szen v telen , csak v irtu ó z itá s.
. . . H a k öltő, ki lázát á ru lja : te s s é k ! i tt állok, céd án, lev e tk ő z v e ! lá ss ! ez nem k ö ltészet . . . “1 2 3
K i i s kap Ju h ász G y u la a Nyugatban*
K em én y S im o n tó l, m e ri Ju h ász
„igen halk hangú, finom lelkű szen vedő . . . S zép - lélek . . . U tá lja az é le te t és sokkal tö b b re ta rtja a m ű v é s z e te t . . . p edig „az é le t m in den nél szebb és tö b b e t é r “ —
v iszo n t F e n y ő M i k s a a Holnap n év en szövet k e z e tt k ö ltő k e t (köztü k van A d y is, Ju h ász G y u la is, B a b its is) igy védelm ezi, u gyancsak a Ny ugatban:
1 Nyugat 1908. 3. sz.
2 Nyugat 191 0 . 1. sz.
3 Nyugat 19 0 8 . 19. sz.
„ A ,Holnap* szó . . . m e ly e i R ák o si v iccek özönéb e fu llaszt . . . eg y szerű en azt je le n ti, h ogy akik itt v e rse ik e t adják . . . n em a m illiók leik éből é n e k e ln e k ; d iffe re n ciáltab b érzések b ől, e z e rszeresen m e g tö rt su g arú láto m á
sok ból, to m p íto tta b b se jté se k b ő l szö v ő d tek a v e rse k , m elyek m a m ég k evés em b ern ek a lelki világával ta rta n a k ro k o n sá g o t . . . ttl
F e n y ő M ik sa azt ta rtja legnagyobb dicsé=
regnek a Nyugatra nézve, bogy
„respek tu su n k és sz e re te tü n k a te h e tsé g e k irá n t m indig m e g ó v o tt b e n n ü n k et attó l, h ogy az irodalom ü g y é t irodalom p olitik a . . . ü gy év é alacso n y ítsu k . . . “1 2 —
a k öv etkező évfolyam ban H atv án y L a jo s ve=
z ércik k et ír Irodalom-politika cím en, kívánva és sü rgetv e a cím ben fo g lalt eszm e megváló^
sítá sá t.
Ig n o tu s és H atv án y irtózn ak m in den kötelező érvén yű »szabály«=tól — Szab ó D ezső pedig u gyanakkor e x a ltá lt b angón h a rs o g ja :
.D o g m á t, d ogm át a m ozaikra t ö r t e m b e risé g n e k !. . “3
N agy L a jo s ily en k ritik a i állásp o n to t
h ir d e t : ♦
.F o g a lm a in k ró l és íté le ta lk o tá su n k ró l, b árm en n yire m ű v e lt em b erek vagyun k is, h a b izon yos fo rm ák at le- h án tu n k , a k övetkező b ru tá lis váz a d ó d ik : aki nekünk k ellem es d olgot m ond, . . . az okos d olg o t m o n d ; aki n ekü nk k ellem etlen d olgot m on d, az o sto b a sá g o t mond.**4
1 !Nyugat 1 9 0 9 . 1. sz. (Ady-Muz. I. 9 4 .) 2 "Nyugat 19 1 0 . 1. sz.
3 Nyugat 1913. 1. sz.
4 Nyugat 1910. 15. sz.
K a rin th y F rig y es v iszo n t exakt je lle g e t akar — fantasztikus érv e lé sm ó d o n ! — kölcsö*
n özn i a k ö lté s z e tn e k :
„V agyunk, akik a p o é z ist egy elkövetk ező tu d o m án y alkím iáján ak te k in tjü k ", m ely m ajd külön*külön csap ad ék alak jáb an p árolja le a „ b á n a to t", a „ sz e n v e d é ly t", a
„ v á g y a t" . . .*■
Szász Z o ltá n »revízió« alá v e tte 1912=ben P e t ő f i k ö lté sz etén ek é rté k e lé s é t és szörnyen e lb á n t szegény P e t ő fiv e l;
„egy*két tu c a t" szép P e tő £ i*v e rse t leszám ítv a,
„csu pa oly silán y ság " m a ra d t u tá n a , m ely m in tak ép e a te h e tsé g te le n , d ile ttá n s v e rsfa ra g á sn a k , fü lb án tó fűzfa*
p o ézisn ek . . . “1 2
B izo n yára elég en n yi a szem elvényekből.
T erm észetese n vann ak a Nyugat tanu lm ányai és cik k ei közt olyanok is — pl. S c b ö p flin A lad ártó l, K o szto lán y i D ezső tő l, L aczkó Gézá=
tó i stb . — am elyek a nagyképűség ellen i küz=
d elem h ev éb en vigyázni tu d n ak arra, bogy maguk b ele n e essen ek még túlzóbb, még tü=
relm etlen eb b nagykép űsködésbe. A fe n te b b i szem elvén yek szerzőiről is elism erjü k , bogy csakn em egytől=egyig ö tle te s em berek, né=*
m elyikü k nagy olvasottsággal és k iv é te le s e sz té tik a i fogékonysággal b ir. A Nyugat szerkesztőségén ek liberálizm u sa e lő tt is ám
1 Nyugat 191 0 . 14. sz.
2 Nyugat 191 2 . 12. sz.
t á jo ljo n meg h ó d o lattal az, akin ek az »irány«*
n élk ü liség az eszm énye egy fo ly ó ira t k o n ce rt*
jé b e n . D e ő is é rtse meg azt, hogy G y u la i P á l e lk é p z elh e te tlen n e k és m eg en g ed h etetlen * n e k ta rto tta a liberalizm u s e fa jtá já t, illető leg ekkora m érték ét. A G y u la i k ö v etk eze tes elv*
szerű ségü ta n itá sa in és példaadásán n ev elk e*
d e t t »kon zervatív« ízlésű és gondolkodású m agyar értelm iség m eg ü tk ö zö tt az ú j fo ly ó irat -szellem ének h ib rid v o ltán s nem tö rő d ö tt v ele to v áb b , m ert m egú nta a leg tö b b n y ire paradoxo*
n ők b o ro tv aélén tán co ló ö tle te ssé g e k zűrzavarát.
E z az ellen szen v és bizalm atlan ság em berileg é rth e tő m ódon á tte r je d t annak a k ö ltő n e k az egyén iségére és m ű k öd ésére is, aki a N y u g a tn a k le g fő b b bü szkesége, legbuzgóbb m un katársa, a fo ly ó ira t irán y n élk ü li szabadelvű program m * já n a k leg h atáro zo ttab b pozitívum a v o lt: A d y E n d ré re .
É r je szem rehányás m in d k ét oldalon, ha k ik a m ú ltb an vagy a je le n b e n gyűlölködő el*
fo g u ltság tó l v e z e tte tté k m agu kat. D e az is bizon yos, hogy a kon zerv atív olvasóközönség b izalm atlan sága A d y irodalm i m ozgalm ával szem b en nem az igazságszeretet hiányában gyök ered zett, hanem in k áb b az Ady=magasz*
tatásokn ak, A d y *jellem zé sek n ek azon a töb b*
n y ire ö n k én y es, ö tle tsz erű , egym ásnak ellen *
m ondó, de eg y ú ttal b án tó an fölén y esk ed ő é s fám adó je lle g é n alap u lt, m ely — a szerzők nagy részén ek azonossága fo ly tá n is — nagy®
já b a n azt az ö sszk ép ei tá rja elén k, am ely ei a Nyugatból vétó fe n te b b i szem elvén yek töm ege*
H ogy A d y nagy k ö ltő i teh etség , ma m ár általán o san el van is m e r v e ; azok sem v o n já k k étsé g b e, akik p o litik a i és erk ö lcsi okok alap*
já n szigorú íté le t e t m ondanak róla. V is z o n t az A d y ró l szóló gyorsan szaporodó irodalom * n ak ép en a fe lté tle n A dy=párti része olyan fu rcsa összeku száltságát m u ta tja a m egállapítá*
soknak, hogy az elfogu latlan ságra törekv ő ol*
vasó, aki sz e retn e a k érd é sb e n tisz tá n lá tn i an élkü l, hogy az A d y irá n ti elism erés eg y ú ttal sz a k ítá st je le n ts e n az A ran y= G yu lai korszak nagy je le n tő sé g e és jó té k o n y h atása irá n ti elism erő m u lt*s z e m lé le tte l: — zavarba ju t é s elk ed v etlen ed ik . L eg o k o sab b ily en k o r szépen felso ra k o z ta tn i egym ás m ellé az eddig e lé rt ered m én y ek et és sze m b esíten i ő k e t egymással*
n .
T a in e m ilieu=elm élete a te h e tsé g te le n életrajzg y ártó k kezén m éltán le t t ro ssz h írű v é;
a nem te h e tsé g te le n k u ta tó k is kön n y en meg*
já rjá k v ele, m ert m in él jo b b a n belem eleged n ek a T a in e sz e rin t m in d en em b eri eg y én iség et m eghatározó bárom tén yező ism e rte té sé b e , an=
nál in káb b k i vann ak té v e annak a veszede*
lem nek , bogy a k ö ltő eg y én iség ében ép en a le g fo n to sab b n ak v esztik n y o m á t: a sem m iféle
«h atás»*b ó l le nem v e z e th e tő , soha nem v o lt és soha tö b b é nem ism étlőd ő eg y é n n ek . D e épen azért, m ert ezt a leg fo n to sa b b a t sem m iképen sem le h e t “m egm agyarázni”, a m in d en t okokra v isszav ezetn i szerető ész m égis csak rászorul T a in e m ódszerére, h iszen az életrajzírás elvégre m égsem igen tu d egyéb le n n i, m in t a meg*
m agyarázhatók megmagyarázása.
É rd e k e s m egfigyelni, hogyan nyúlnak hozzá a különböző felfo g ású és v érm érsék letű A d y= ku tatók ebh ez a m ilieu=elm élethez, am ely
a fa ji fényező rév én m ár a szü lefés e lő tti id ő t, az ősök család fáj áf is b ev o n ja a v izsgálat k öréb e.
A N y u g a t írógárd áján ak egyik legfegyel*
m ezetteb b gondolkozáséi, legbiggad fabb érv e*
lé sű tagja, S c b ö p flin A lad ár, n em csak az A d y * ról, banem m ás író k ró l szóló tanu lm án yaiban is ép en a m ilieu *elm élet k ö rü lte k in tő , tap in * ta to s alkalm azása te ré n ad ja a le g sik e rü lte b b p éld ákat. A d y ra vonatkozólag is ő v égezte e l ezt a fe la d a to t.1 R á m u ta t A d y ősmagyar szár*
mazására, szegén ysorsú közn em es ő sein ek ú r és paraszt k ö z ti társad alm i h ely z e té re, szülő*
fö ld jé n e k M agyarország és E rd é ly , színm agyar*
ság és rom ánság k ö zti á tm e n e ti fek v ésé re, vegyülő, súrlódó je lle g é re . . . s te tsz e tő s ok*
fe jté s s e l é r te ti m eg A d y forrad alm i h ajlam án ak fa ji és k ö rn y ezeti ad ottság ait.
F ö ld e ssy G y u la, aki a nagy k ö ltő k b e n a
*<megvalósodott örökkévaló is te n i g o n d o lato t*
lá tja és tisz te li, a T ain e= féle m ódszert k icsi*
n y esn ek , célra nem v ezető n ek t a r t ja ; a k ö r*
n y ezeti h atáso k tudom ányoskodó m éreg etése n y ú jth a t ugyan többé=kevésbbé érd ek es és hasz*
n a v e h e tő tá jé k o z ta tá st m ásodrangú kérd ések * b en , de
„m indez m indig tá v o l fog m aradn i a ttó l, ami az igazi n agy m ű vészek nek iste n i p ro b lé m á ja .-2 1 2
1 Magyar írók 1917. 100—102. 1.
2 Ady-tanulmányok 62. 1.
F ö ld e ss y azon k ev esek egyike, akik A d y k i*
v alóságát m ár legelső v e rse ib e n m egérezték.
A z ó ta A d y n ak szin te rajon gó kód o lója, bám u*
lato s k ita rtá ssa l b u v áro lja és magyarázza A d y k ö lté sz e té t, de az A d y te h e tsé g e irá n t é rz e tt csod álata egészen el is sz o k ta tta a ttó l, hogy k ritik a i m ódon igyekezzék k ü lö n b ség et te n n i A d y egyén iségén ek és k ö lté sz e té n e k k étség * k ív ü l nem egyenlő é rté k ű jellem v o n ásai és term ék ei kö zö tt. M aga is elism eri a maga ku*
ta tó m ódszeréről, hogy ez a szó szokásos ér*
telm éb en nem «tu d om án yo s», m ert h iú to rek * v ésn ek ta r tja
„a g en etik u s eljárás colls£okjával hozzálá£ni az A d y - o e u v re m e g m é ré sé h e z ."1
E z é r t F ö ld e ssy nem b írálg atja, hanem in tu itív (m egérző) m ód szerrel és filo zó fiai (világszem * lé le ti) ren d szer lé p cső z etén á t igyekszik meg*
k ö z e líte n i A d y terem tő le lk é n e k v ilágát, hogy cso d álattal b o ru ljo n le e lő tte .
Jellem ző az a mód, ahogyan egy A d y v al foglalkozó m ásik író, B e n e d e k M a rce ll v isel*
k ed ik a T ain e= féle e lm é le tte l szem ben. B e n e d e k is lenézi és k icsú fo lja a te h e tsé g te le n u tán zók gép ies életra jz írá sá t, le k icsin y li a T a in e *fé le m ód szert és tagadja en n ek jo g o su ltság át, — d eh át elvégre m it csin á ljo n szegény életrajz*
1 U . o.
író . . . egy k is húzódozás u tá n m égis csak rá*
fan yalod ik a m ilieu=kutatás régim ódi, sokszor le já ra to tt, de tud om án yos m ű szereink szám ára jó fo rm án egyedül h ozzáférh ető m ódszeréhez, íg y kezdi A d y arck ép én ek m eg ra jz o lá sá t:
„ A lán g észt nem szüli, m ég csak nem is m agya*
rázza a k ö rn y ezet. D e a z é rt , . —
és ez a három p o n t elég p ih en ő ahhoz, hogy u tán a szépen elm on d ja lényegileg ugyanazt, am it S c h o p flin tanu lm án yáb an lá ttu n k .
ím e egy tip ik u s m ozzanat az A d y ra vo=
n atkozó irodalom ból. H árom m eggyőződéses, s ő t fa n a tik u s A d y=tisztelő k ritik u s közül az első ráh ely ezked ik egy olyan k ritik a i alap elvre, am elyet a k on zerv atív k ritik a is m agáénak vall.
A m ásodik nem h elyezked ik rá, hanem föl*
le n d íti róla m agát az in tu íció magasságába, de nem is m arad a lába a la tt szilárd «k ritik ai»
ta la j. A harm adik szin tén sze retn e a m agasban m aradni, de m eggondolja a dolgot, illető leg hig*
gadtan is szem ügyre veszi h e ly z e té t s egy pa=
rad ox m ondat p ók fon alán v isszabocsátko zik az ósd i k ritik a i elv alapkövére.
A m ilieu=elm élet egyik té n y e z ő je : a fa ji átö rö k lés szem p on tja. A d y maga já r elől jó példával ezen az ú to n s félig tré fá s, «ugrató»
szándékkal, de félig alighanem őszin te és ko= 1 1 Ady ^breviárium I. k. 45. 1.
m oly h itte l em legeti egyik prózai írásában, hogy ő apa=ági te rh e ltsé g k é n t ö rö k ö lte az al*
k oh ol= szeretetet, anyai ágon pedig le lk i rend*
e llen esség et, m elynek oka a «vér»=ben v a n .1 U gy an csak maga ju t t a t h e ly e t a családi gene*
alógiában egy h on fog lalásk o ri szláv leányn ak is hogy a szláv v ércsep p b e n k e re sse magya*
rázatát a maga m isztiku s látásm ód ra való h aj*
lám ának. T u d valev ő, hogy an yja rév én örm ény v é r is k e rü lt A d y ere ib e s erre az ingatag alapra é p íti K é ri P á l azt a fe lte v é s t, m ellyel A d y m in d en t m egszem élyesíten i szerető, szim=
bolizáló jellem v o n ását így m agyarázza:
„R észe le h e t eb ben az ö sztön éb en annak a k eleti v ércse p p n e k is, ami ö rm én y e re d e tű an yja ré v é n k e rü lt az ereib e. “ 1 2
A z á tö rö k lésre v onatkozó, m indig k é te s é rté k ű m agyarázatok és fe lte v é s e k k ö zt van egy valam ennyi=m ásnál m erészebb, és egyú ttal k é te s e b b érték ű . A z A d y előid ézte k ö lté sz e ti forradalom nak egyik legjellem zőbb vonása az, hogy a hagyom ányos m agyar k ö ltő i k ife jez és*
m ódot m erész ú jítá sn a k v e te tte alá: szokatlan je lz ő k e t alkalm azott s általáb an az érzelm ek és gon dolatok k ife je z é sé b e n a logikai, a nyelv*
tan i tu d atosság és p on tosság rovására is ér*
1 Vallomások és tanulmányok 19. 1.
2 Nyugat 1909. 1 0 — 11. sz. L á s d : Ady-Múzeuni II.
k. (1 9 2 5 ) 33 . 1.
v én y esü ln i e n g ed je a le lk i világ é le ié n e k , m ozgalm ainak ösztönös, m in tegy tu d a ta la tti k özv étlen ség ú n y ilván u lását. S o k v ita fo ly t m ár errő l a k ö ltő i m ódszerről, hogy m en n y ib en le h e t szó A d y n ál e te k in te tb e n id egen h atás*
ról, — de arra sokáig nem gon d olt sen ki, hogy en n ek az ú jszerű k ö ltő i látás* és k ife jez és*
m ódnak az e re d e té t is a — családi átö rö k lés k ö ré b e v on ja. A z Ady-Múzeum I. k. 1 6 — 25.
lap jain je le n t meg egy cik k N agy S á n d o rtó l e cím en : Az öreg Ady. E lm o n d ja b en n e, hogy A d y L ő rin c , m ikor a zilah i kollégium igazga*
tó ja , K in c s G y u la ügyes közbeszólással szaván fogta, tré fá s bosszankodásában, így fak ad t k i K in c s G y u la ellen : « N o h á í én ily en Véghe
tetlen igazgatót még nem láttam » . . . N agy S á n d o r ez idő óta fig y eln i kezd te A d y L ő * rin cn e k (a k ö ltő apjának) az esze já rá sá t é s b eszéd m ó d ját s arra az eredm ényre ju to tt , hogy A d y E n d re n em csak m in t em ber, han em m in t k ö ltő is «nagyon so k at örö költ» az ap*
já t ó l ; tő le ö rö k ö lte frap p án s és ú jsz erű je lz ő it, a csak s e jte tő m ódon k ife je z é sre ju tó «gon*
d olatv ib rálásokat», m elyek oly sa já to s szépségei A d y k ö lté sz e té n e k . . . S ezt a m erész á llítá s t N agy S á n d o r az egyszer h a llo tt « v ég h eíetlen » je lz ő re a la p ítja és az öreg A d y n ak arra a tu * lajd onságára, hogy b eszéd közb en szeszélyesen
el=elkalandozik a fu la jd o n k ép e n i tém átó l (h o lo tt ez tip ik u s jellem v o n ása a k ezd etleg eseb b in*
fe llig e n ciá jú em bern ek). A m erész túlbu zgóság meg, ím e, az é letrajzíró k n ak m eg leh ető sen ti*
p iku s vonása, — de az ily esm iért n e T a in e t v o n ju k felelő sség re.
A z Ady=irodalom v itá s p o n tja i közül a szoros értelem b e n v e tt é le tra jz i v on atk ozásn ak v o ltak ép en nem nagyon érd ek eln ek b en n ü n k et.
É rd e k e ssé g ü k e t in káb b csak az a lé le k ta n i tör*
v én y ad ja meg, a m ely sz e rin t ugyanaz az é le tra jz i »tén y leg es« ad at k ik e rü lh e te tle n ü l ál*
dozatává lesz az ily en vagy olyan irán yú el*
fogtdfságnak, jóh iszem ű fé lre é rté sn e k , egyéni szín ezésn ek , végső ere d m é n y b en : legendának.
A z A d y d eb recen i év eire vonatkozó ada*
to k és em lékek fe lk u ta tó ja és összegyű jtője*
K ard os L ászló, a d eb recen i ú jság író k in fo r*
m ációja alap ján feljeg y zi A huszonnégyéves Ady Endre c. k ön yv én ek fü g gelékében, hogy m ilyen nyom orúsággal k e lle tt A d y n ak kü zd en ie D e b rece n b en .
„Ingm elléhez n éh a nem v o lt in ge s koszi o tt kéze~
lő it m eztelen csu klóján v ise lte . M ik o r S íp o s B é lá v a l kö*
zös szob ában la k o tt a Ba££hyány=u£cán, gyakran m e g e se tt, h ogy — eg y etlen tisz te ssé g e s állap o tú nadrágju k lé v é n k e tte jü k n e k — h a az egyik e ltá v o z o tt hazulról, a m ásik k é n y te le n v o lt o tth o n m aradn i. C ip ő dolgában is cu d aru l állo ttak s A d y eg y szer h arisn y áb an f u to tt á t v a la m ié rt a közeli A n g o l K irályn ő k ávéh ázba . . . “
D e ugyancsak K ard os L ászló ugyancsak deb*
recen i ú jságírón ak, S z é k e ly Im re v o lt debre*
cen i lap szerk esztőn ek az em lék ezését is kény*
té lé n tu d om ásu l v en n i és fe lje g y e z n i:
A d y * gondosan és csín n a l ö ltö z k ö d ö tt, a d o tt a jó m eg jelen ésre. T isz ta gallér és re n d e s n yakkendő nélkül so h asem lá tta m . . . ttl
H isze n elvégre ez a k é t * a d a ttt talán nem teszi lebe*
té tle n n é egym ást, de azért m indegyiken érez*
h e tő , bogy m ár m egkezd őd ött ra jtu k , az egyiken ily en , a m ásikon az am avval e lle n té te s irány*
ban, az ön tu d atlan legen daképződés folyam ata.
A táv o li visszaem lékezésre egyik em b ern él az a h atása v an a keg y eletérzésn ek , hogy akarat*
lan u l is m e g tisz títja és k iv asalja az em lék b eli ad atn ak a gyű rőd éseit, azaz eszm én y íti a való*
sá g o t; a m ásik pedig ugyanolyan le lk i ok ha*
tá sa a la tt az ad at fu rcsaság ait élezi k i ön tu d at*
lan u l, a nyárspolgári közm orállal összeütköző m ozzanatokat n ő te ti m eg és hangsúlyozza, — azaz a maga m ódja sz e rin t sz in tén e s z m é n y ít. . . A d y E n d r e valószín ű leg nagyon tu d ta óh aj*
ta n i és m éltán yoln i m ár d eb recen i év eiben is a v álasztéko s, csin o s öltö zköd ést, és valószínű, hogy gyakran ok o zott n ek i fájd alm at e fo rró ó h a jtá s k ie lé g íth e te tle n sé g e . 1
1 Ady-Múzeum I. k. 54. 1. — V . ö. T ü d ő s Kál»
m án dr. e m lé k e z é sé v e l: u. o. 57 . 1.
H ogy e kén yszerű lé le k ta n i tö rv én y kő*
v etkezőében az életrajzíró k ö n n y en b ajb a ju t a maga sz u b jek tív igazságával, m ert m ásoknak a sz u b je k tív igazságát s é r ti m e g : b izo n y ítja az eg y etlen ren d szeres A dy=életrajz szerzőjén ek, a k ö ltő testv é rö ccsé n e k e sete , akire az A d y házas*
é le té t magyarázó fe je z e t m ia tt úgy m eghara*
g u d o tt a k ö ltő özvegye, bogy haragjában b ír*
lap i b o trá n y t id é z e tt elő. E b b e n az e s e tb e n te h á t azon a cím en k a p o tt k i az életra jz író , hogy b á ty já t az igazság rovására is védelm ezte.
D e még tö b b e n v e te tté k szem ére en n ek az életrajzn ak az előbb e m líte tt k ifo g ással hom lok*
eg y en est ellen kező v ád at is, hogy t. i. az é le t*
rajzíró nem hogy m egvédelm ezné költő = bátyját a m agasabbrendú igazság n ev éb e n a nyárs*
polgári gondolkozás k icsin y es v ád jai ellen , ha*
nem eszm ényi te tle n ad atk özlésév el még tápiá*
lé k o t is ad azoknak a vádaknak . . . A z é le t*
rajzok Örök A ch illes*sa rk a e z : a k ö ltő i láng*
elm én ek és a tö b b é*k ev ésb b é m indig gyarló
„ e m b e r in e k egységét is m eg éreztetn i, de u gyanakkor m indig k ü lö n is v álasztan i a k ét*
t ő t e g y m á stó l! A z id ők folyam án foko zato san k ö n n y eb b é v álik ez a felad at, de a k o rtá rsra nézve an n ál le h e te tle n e b b , m in él közelebb ál*
lő tt az é letra jz hőséhez.
H ogy u gyanabban az egyénb en a k ö ltő és
3az em ber közös cse lek ed e tein ek a m eg értetése m ily k én y es h ely zetb e ju t t a t ja az é le tr a jz ír ó t:
eléggé b iz o n y ítjá k A d y é le té n e k azok a moz»
zan atai, m elyek »L éd a asszony«=nyal vannak kap cso latb an . . . B e n e d e k M a rce ll ily n y ersen vágja A d y L a jo s szem ébe a sú lyos v ád at az A d y -é le tra jz ra v o n atk o zó lag :
„ A józan k isem b er szem szögéb ől, b é k a íá v itá b ó l nézi a zsen i a l a k já t; v allo m ásaiv al (az A d y ra nem b e h a tó szabályok k ön y ö rtelen ü l k icsin y es alkalm azásával) le ro n tja a p re sz tíz sé t . . . ul
M in d já r t meg is m u ta tja B e n e d e k M a rcell, h ogyan k e ll a k én y es v on atk ozású életra jz i ré s z le te k e t h ely es «távlaí»=ból te k in te n i s hogyan le h e t a k ö ltő „ presztízs “=ét az ilyen ré sz letek fe jte g e té s e közben m egóvni. ím e egy rö v id k e szem elvény B e n e d e k M a rc e ll köny=
v é b ő l :
„. . . A d y b osszú ideig v e n d é g e v o lt L éd áék n ak P á riz sb a n , E g y sz e r* egy szer . . . p é n z t is k a p o tt k ölcsö n tő lü k . . . A d y m aga, h a b e sz é lt is a dologról, em b erileg so k k al inkább b en n e g y ö k e re z e tt az Úri m orálb an, sem * h ogy n e szég y elte v o ln a . . . M in t úr ú gy érezte, h ogy szég y élni valója van. f i á t v o lt is, m in t ú rn ak . . “ D e
„A d y ö sztön ö sen a zseni ú tjain já rt, am ik or e ltű rte , h ogy (d u rv á n szólva) k ita rtsá k . A m ű vész mindig p ro stitu á lja m agát . . . A m ű v észt k ita rtja a társad alo m és k ita rtó t*
ták v alah a eg y es, h atalm as m ű b arátok . . . A z se n it s o h asem b á n tja igazán az, am it kap : m e rt m in d en re jo g o t 1
1 Ady-breviárium I. k. 161. 1.
fo rm ál. A világnak k u£ya*kö£elessége, h ogy k ifarfsa ő£, p om pásan, min£ egy hárem h ölgye£ . . . A d y zsen ijének fe jlő d é se m egk övefelfe ez£ az esz£endő£ s ez a b első £i=
£okza£os ha£alom nem kérdezősködö££ A d y n á l, a héfszilva*
fá s, k orrek £ n em esem b crn él, h o g y : h ogyan , m iből ? M i s e k érd ezősk öd jü n k . . . al
ím e, m eg tan u lh atja u tólagosan A d y L a jo s : így k e lle tt voln a m egvédeni az A d y E n d re p re sz tíz sé t (!) . . Igazán csak fogalm azásbeli vál=
to z ta tá s k e lle n e (az sem sok) és így hangzanék a B e n e d e k M arcell=£éle A dy=apológia: A d y igazi zsen i v o lt, m indössze egy gyarlóság ron=
tó ttá ezt nála, az, hogy ú ri em b er is v o lt és 1
1 ü . o. I. 7 8 — 81. — Á l£aláb an B e n e d e k M arcell, falán a k egy elef elfogulfságáfól való óvakod ás közben, fö b b sz ö r szinfe cinizm usba fév ed . A z olyan reflexiók , h ogy „az ú jság író ahhoz a laphoz m egy, ahol h e ly e f kap, s nem fő le függ, hogyan és m ire h asználja £in£a£ar£ójá£...“
(I. 6 3 .) — n em csak nem v áln ak b e m en fségn ek senki
„p reszfizse" érd ek ében , hanem v o lfak ép en igazságfalan is A d y irán f, m e rf A d y D eb re ce n b e n is, N agy v árad o n is, m ih ely f fe h e ffe , offhagyfa a szók im on d ásban £öbbé*ke*
v é sb b é feszély ezeff k orm án y p árfi ú jságof, n oh a e rre a lé p é sre sem m iféle külső k én y szer nem erő lfeffe. — M ik o r a rró l b eszél B e n e d e k M arcell, h ogy A d y és az apja nem ig e n fu d fák egym ásf m egérfen i, egyeb ek közf ez£ m ondja:
„ É lő szó v al eg y eb ef is m on doff az ap járól **— ám ennek rep ro d u k álásáv al k ár vo ln a L ő rin c ú r szép ö reg ség éf meg*
zavarn i . . . . “ (I. 4 8 .) N oh áf, a halott fiú val így sérfe*
g effefn i az élő apáf, m ég hozzá ily en , m in den k on k réf k ifejezésn él sokkal bánfób b, hafározaflan s e jf e f é s s e l: — a fap in faflan ság és ízlésfelen ség n efo v áb b ja. — É rfh e fő , h ogy ezen az ízlésfelen ség en m ó d feleff felh áborod ik Ha£»
v a n y L a jo s is, A d y „ki£ar£óinak“ egyike (Ady világa.
S zerelem k ön yve 180. 1.)
n em tu d ta nem szegyeim h ely zete furcsaság gát . . . A »hárem höígy«=hasonlat, szeren csére, nem egyéb, olyan k é p te le n ü l e r ő lte te tt para*
d oxonnál, am ilyen pl. a fe n te b b id é z ett „pro*
zódia v o ltak ép en n in cs, . . . fo rd ítá s v o ltak ép en sz in tén n in cs “=f éle té te le k . — A z se n i: ritk a je le n s é g ; az olyan zseni pedig, am ely az er=
k ö lcsi eszm ényt is h ián y talan u l m egv alósítsa m agában: sajn o s, még ritk áb b . D e m iért úgy b eszéln i az erk ö lcsi tö k é le te ssé g hián yáról, m in t valam i pluszról, h o lo tt az bizony bárm in ő m esterk ed és ellen ére is mínusz m a ra d ?
A z é letra jz i von atkozású ad atok közül még csu pán egyet vegyü nk röv id en szem ügyre, azt t.i., hogyan dolgozott A d y ? m iféle kü lső fe lté te le k tő l fü g g ö tt az ő k ö ltő i dolgozásm ódja?
vagy m agyarábban szó lv a: m inő szerep et já t*
sz o tt A d y k ö ltő i tev ék en y ség éb en az — alko h ol?
A k ik ebhez a k érd ésh ez hozzászóltak, m in d n yájan olyanok, hogy te lje s e n illeték e sek * n ek k e ll ő k e t elism ern ü n k, m égis sajátságo s e lté ré s, s ő t ellenm ondás m u tatkozik m egállaz p ítá sa ik közö tt. P l. A d y L a jo s ezt m o n d ja:
„ A z első v e rs n eh án y első so ra u tá n a töb b i m unka (t. i. három *n égy k öltem én y m eg írása) re n d sz e rin t m á r ja v ítá s, k orrig álás nélkül, fo ly am ato san k e rü lt ki ceruzája alól . . . ú gy b ogy m inden k ézirata másolásnak lá tsz ik ...-1 1
1 Ady E ndre (1923) 154. 1,
R év ész B é la szeriné is
a k ö ltem én yek szövegének lejeg y zése „m ár csak*
nem tech n ik ai m unkája v o lt A d y n a k . A lig is találni b e tű h ib á t A d y k éziratain . . . ttl
F o ld e ssy G y u la ellen b en ezé m o n d ja:
„A d y re n d sz e rin t n ehezen és izzadságosan írta a k ö lte m é n y e it . . . “ P a p p V ik to r tu d ja legjobban, „hány át* m eg á tírá so n m e n t k eresztü l egy*egy A d y *k ö ltem én y , m íg v ég ső fo rm á já t m egk apta . . . “1 2
D e A d y köléői dolgozásm ódjának a kér*
d ésében a éu lajd on kép en i viéás p o n é: az alko*
h ol szerepe. A zé m in d en ki éudja és elism eri, hogy A d y rab ja volé az alkoholnak. R év ész B é la igy je le n ié i meg a köléem én yen dolgozó A d y é :
„ E lő tte a b oro s ü veg, a b o ro s p oh ár, keze a la tt a fe h é r p ap íro s . . . “3
D e azéré A d y L a jo s is, R év ész B é la is éiléa*
kozik az ellen a feléev és ellen , m inéha A d y
»részegen« íréa volna köléem ényeié.
A d y L a jo s :
„ T u d o tt dolog v o lt k örn y e z e té b e n , h ogy a kom o*
lyabb b orozás és a v e rsírá s e g y m á st m indig k izárta nála. “ 4
R év ész B é la a m ár éleée vége fe lé járó , el*
iszákosodoéé köléoről ezzel a m egszoríéással ism ééli meg az A d y L a jo s k ije le n é é s é é :
1 Ady E ndre életéről, verseiről, jelleméről (1 9 2 2 ) 16. r.
2 Nyugat 1923. 1 5 — 16. sz.
3 Ady Endre életéről . . . stb . 16. 1.
4 Ady E ndre 154. 1.
„ S ú ly o sn ak sz á n t k éz ira ta it ezu tán (£, i. h á z a sé le té b e n ) is alkohol nélkül írja ." 1
E lle n b e n olvassu k el a K ém eri S á n d o r (=Bö=
lö ny G yö rgyn é) szem tan ú i em lékezéséé (A d y az Özvegy legények tánca c . költem én yéé is
— F ö ld essy szeriné »a legszebb, legm élyebb értelm ű , legadybb Ady=poém ák egyikéé« — a K ém eri S á n d o r lakásán i r t a ) :
„írás közben egyik cig a re ttá ró l a m ásik ra g y ú jto tt rá. É s szap orán ü ríte tte egyik p o h a ra t a m ásik u tán . S ő t, h a nem lá tta idegen , vag y ro ssz a k a ra tú szem : a le g sz ív e seb b en m in d járt m agából az ü veg b ő l k o rty o lg a to tt jó h osszú k at. B u g y b o rék o lv a, h ih e te tle n gyorsasággal szalad t ]e a tork án az ital. N em tö rő d ö tt az ízével, csak a m á
m o rá t ak arta. N é h a azt h itte m , nem is iszik, csak m agába ö n ti a^ bort . . . “1 2
R év ész B é la szeriné A d y 1916 végén •
„k éziratait m eg v izsg áltatja feleség év el, n em csak azon okból (te h á t azon okból is,) h ogy nem £elhőzi»e be alkohol-köd a so ra it, de . . . “ stb .3
A d y L a jo s is, R év ész B é la is éudni v éli, bogy m ikor baéalm asodoéé el v églegesen és végze=
éesen az alkoholizm us A d y E n d ré n , — de iéé is elleném ond egym ásnak a vélem ényük, A d y L a jo s szeriné 1908 végén, a h írhedé D u k -d u k affaire c. cik k haéása okozéa ked ély i válság éeéée a boré A d y «m indennapi nélkű lözheéeélen
1 Ady E ndre tragédiája I. 136.
2 Ady-Könyv (1924) 101. 1.
3 Ady Endre tragédiája II. 17.
n a rk o tik u m á v á *,1 ekko r ír ja a b o rita l apo=
th e ó z isá t (A m a gy ar P im ód án ) is. R év ész B é la n éh án y év v el k éső b b re to lja k i az id ő p o n to t;
„M i fö lté tle n ü l hisszük, h ogy a szerajev ó i tragédiá=
v a l in d u lt A d y E n d re é letén ek tra g é d iá ja is . . . Ezek=
b en a napokb an éb red szen d erg éséb ő l A d y n a k ellen ség es cim b o rája is, az alkoh olvágy . . . A z id ő p o n to t m eg kell je g y e z n i, m e rt a rom boló dém on in n e n tő l A d y v a l elm a*
ra d b a ta tla n u l velem egy . . .1 2
Jóm agu n k is abban a m eggyőződésben vagyunk, hogy az alkoholizm us k érd é sén £ölös=
leges e n n y it rágódni. D e ím e, m indaz a sok és so k fé le n yilatk o zat, m ely et a még sokkal tö b b közül, m u tatób an , id é z tü n k : A d y leg=
bizalm asabb , le g m eg h itteb b b a rá ta itó l szárm azik.3 E z e k n e k az A d y m agán életére vonatkozó inti=
m itáso k n ak n ap fén y re te re g e té se kezd mind=
in k áb b v issz a te tsz é st szülni. Igaza van A d y L a jo sn a k , m ikor azt m o n d ja ;
„A z A dy=em lékezések . . . az A dy= élet embarras de richesseévé k ezden ek v á ln i ; m in d e n e s e tr e : h a a ros*
tá l á s t id ejéb en el nem végezzük, a v ég leg es A d y -é le tra jz m eg ír ója e lő tt olyan sű rű és kusza b o z ó ttá válik az A d y é le te , s egész te s ti és lelki h ab itu sa, am elyben eligazodnia
1 Ady Endre 124. 1. V . ö. Ady-Múz. II. 183.
2 Ady E ndre tragédiája I. 84.
3 U ta ln u n k kell m ég a rra a n aivságáb an k ed v es ap oló g iára, m ely b en egykori ta n á ra , B o th Istv á n , p ró b álja m e n te g e tn i — ta lá n szü k ség telen ü l, de m in d e n e se tre si»
k e rte le n ü l — A d y alkoholizm usát. L á s d Ady-Múzeum II.
1 5 1 — 158.
le h e le tíe n sé g le sz .“ A z em lék ezések „túlnyom ó tö b b sé g é t ép en az je lle m z i: é le té b e n e g y szer, s ak kor is alig ö t p ercig találk o zo tt a v isszaem lékező A d y v a l, ám ez ö t p e r c a la tt, sajátságo s, valam i egészen k ü lö n ö st, n e v e z e te st írt, m o n d o tt, v ag y t e t t A d y . . . ! ttl
B a b its M ih á ly is fe ls z ó la l:
„A z A d y *k u ltu szn ak v an n ak k in ö vései, am ikről m á r eg y szer szólni kell . . . A z e re k ly e tisz te le t szom szédja a b álván yim ád ásn ak . , . A z a b eállítás, am iben A d y pó=
zait é s csak is p ózait kapja m a eg y re szem e elé a jám b or k özön ség, valósággal dem oralizáló . . . " A legtöb b ú. n , é letrajz és m em o ár „nem m ag át a gén iu szt szó laltatja m eg , hanem csu p án a géniusz to a le tt= titk a it ö n ti elénk . . . “1 2
A d y reális é le ié n e k k özelről való szemléd lé se valóban elszom orító h atású . H a m ár m in d en áron a nevelés érd ek én ek akarná szolgád latáb a á llíta n i v alaki A d y emberi é le tp á ly á já t:
csak e lre tte n tő p éld ak én t te h e tn é ezt. I£jú=
k oráb an sz e rz ett v érb a já ró l maga m on d ogatta k éső b b tö b b ízben a te s tv é r é n e k : „M ás, egé=^
szén más le t t v oln a az életem , ha nem csap b e le a lu es b o m b á ja *3. E g y re n övekvő alko*
hólizm usa olyan fo k ú em beri gyöngeséggé vált*
hogy m ikor errő l olvasunk, a részv ét m e lle tt m ár az iszon yédás kezd ú rrá le n n i r a jtu n k ; csak arra a je le n e tr e ú talu n k , am elyet az im=
m ár házasem ber=A dyról rajzol R év ész B éla*
1 Ady-Múzeum II. 181.
2 Nyugat 1923. 2 4 sz.
3 A d y L a j o s : Ady Endre 105. 1.
Ady Endre tragédiája c . m ű v én ek I. k ö t. 135.
la p já n .
A z igazság szem p on tja, tudom , m egkívánja, hogy sem m i se m aradjon t it o k t a n e lő ttü n k az -élet valóságai közül, de pl. a serd ü lő ifjú sá g szem e n éh a nem h aszn át, hanem k árát v a llja a tú lságosan erős v ilág ításn ak. M a k k a i S á n d o r fig y e lm e z te t ugyan b e n n ü n k e t arra, hogy »a tö rté n e le m és irodalom egyoldalúan ,fehér*
kezelése, m in th ogy a valósággal nem egyezik«, nagy v eszély ek et r e jt m agában,1 de M a k k a i m aga, az általán os szokáshoz k ép e st, m ily >>fe=
h é r« , m ily ta p in ta to s m ódon n yú l hozzá — csak d iszk rét célzások fáty o lán á t és így is csa k p illan ato k ra — A d y é le té n e k te s ti vonat=
kozású a b e rrá ció ih o z ! V á jjo n telhetik=e h á t igazán öröm e M ak k ain ak az olyan ép en nem
„ fe h é r “ kezelésm ódban, am ely az A d yh oz dör*
^jölődző em lék ezések ben és jellem zések b en a szerzők s a já t n y ilatko zatai sz e rin t fü g g etlen íti m agát az erkö lcs szem p o n tjátó l, »tú lem elked ík«
ezen , — jenseits von Gui und Bőse? M á s p éld ákkal nem törőd v e, csak arra gon doljun k, h ogy H a t v á n y L a jo s A d y szerelm i költé«
-szetének magyarázása alkalm ával hogyan váj«
k á l a nem i ösztön k érd é sén ek fiziológiai vo*
n atk ozású részleteib en . H a az ily en m ódszeru
> . . ^ : — --- ■ ‘ »' 3 , f i '.}■ • -> ■ *
1 Magyar fa sorsa (1927) 138. 1.
