Ki kicsoda ? az ószövetségi szentírásban

72  Letöltés (0)

Teljes szövegt

(1)

Tótfalusi István

Ki kicsoda ?

az ószövetségi szentírásban

B U D A P E S T, 2 0 1 4.

(2)
(3)

Abakum lásd HABAKUK

Abdiás1 – héberül Obadijah ('Jahve szolgája'), ÁHÁB izraeli király udvarmestere a Bibliában (1Kir), aki a királyné, JEZABEL által támogatott BAÁL-kultusz erőszakos terjesztése idején menedéket adott az Úr üldözött prófétáinak; két barlangban összesen százat rejtett el közülük, és ellátta étellel-itallal őket. Amikor ILLÉS szavaira az Úr többévi aszállyal sújtotta Izraelt, a király ~sal együtt a próféta keresésére indult. Végül ~talált rá, s a próféta nyomatékos kívánságára jelentette a királynak, hogy Illés beszélni akar vele.

Abdiás2 – héberül Obadijah ('Jahve szolgája'), a tizenkét kis próféta egyike a Bibliában, a hagyomány szerint a nevét viselő prófétai könyv (Abd) szerzője. Korábban ABDIÁS1sal azonosították; valójában semmit sem tudunk életéről. Az ~-könyv Edom népe ellen szóló fenyegető jövendöléseket tartalmaz: a záradéka „Jahve napját” festi, a népek feletti ítéletet és Izrael végső dicsőségét. Az irat ma ismert formájában a Kr.e. V. században keletkezhetett.

Abednegó lásd AZARIÁS Abdon lásd BÍRÁK

Ábel – ('lehelet') ÁDÁM és ÉVA másodszülött fia, szelíd pásztor a Bibliában (Ter). Isten a kegyével tüntette ki, szívesen fogadta áldozatát, míg bátyjáét, a földmívelő KÁINét elutasította. Káin irigy haragtól eltelve a mezőre csábította és ott agyonütötte testvérét. – A bibliai szöveg semmivel sem okolja meg Isten önkényes diszkriminációját. Talán egy ősi zsidó hagyomány tükröződik benne, amely a pásztorkodást Istennek tetszőbbnek tartotta a letelepedett életmódnál. Más vélemény szerint ez a döntés csupán az első példa arra a következetes eljárásra, hogy Isten mindig az utóbb születettet tünteti ki, és amely motívum végigkíséri a Teremtés könyvét (IZMAEL–IZSÁKZSAU–JÁKOB ,RUBEN–JÚDA,MANASSZE–EFRÁIM s mások). Ebben talán annak mitikus igazolása keresendő, hogy a MÓZES, majd JÓZSUÉ vezetésével délről Kánaánba telepedett, pásztorkodó héber népelem dominanciát szerzett a már régóta ott élő, letelepedett életmódot folytató másik népelem fölött. – Az ókori midrásirodalom az áldozat körüli viszálytól eltérő okokkal is motiválja a végzetes konfliktust:

a testvérek nem tudtak megegyezni a világ felosztásakor, vagy ugyanazt a nővérüket akarták feleségül venni. Byron Káin c. drámájában Ábel „Isten kedvence”, erényes és fantáziátlan nyárspolgár, aki nemcsak képtelen követni bátyja szellemi szárnyalását, hanem egyenesen megrója különc gondolataiért. Erőszakos jámborságával szinte kiprovokálja Káinból a végzetes ütést. Haldokolva sem táplál haragot, jézusi gesztussal megbocsát gyilkosának.

Ábeszán lásd IBSÁN Abia, Abiám lásd ABIJA Abiel lásd KIS

Abigail – ('atyám örvendezik') kármeli zsidó asszony a Bibliában (2Sám). Férjétől, a birkatenyésztő NÁBÁLtól a bujdosó DÁVID legényei adományt kértek a neki nyújtott védelem fejében, de a gazda gyalázkodva elkergette őket. ~ ekkor titkon élelemmel megrakott málhásállatokkal Dávid elé ment, hogy kiengesztelje. Dávidnak, aki épp Kármelba tartott embereivel, hogy a csúfságot kegyetlenül megtorolja, megtetszett a szép és okos fiatalasszony, s lemondott Nábál megbüntetéséről. ~ hamarosan megözvegyült, s Dávid akkor feleségül vette; ~ a királynak második fiát, KILEÁBot szülte. Ez a gyermek korán meghalhatott, mert későbbi sorsáról nem tudósít az Írás. – A „védelem” fejében követelt

„adomány”, amelynek megtagadása véres megtorlást von maga után, jól jelzi, hogy a bujdosásra kényszerült Dávid szabályos haramiaéletet élt embereivel együtt (lásd még ÁKIS).

Abihu – ('atyám Ő') ÁRON másodszülött fia a Bibliában (Kiv, Szám). Bátyjával, NÁDÁBbal felkísérhette MÓZESt és Áront a Sínai-hegyre, majd testvéreivel együtt papi szolgálatra kapott meghívást. Utóbb Nádábbal együtt szabálytalanul mutattak be égőáldozatot a frigysátorban, s az Úr oltáráról kicsapó tűz mindkettőjüket elemésztette. Mózes megtiltotta gyászolásukat, s a táboron kívül temettette el őket. Mivel gyermektelenül haltak meg, az ároni papság két életben maradt fivérükön, ELEÁZÁR1on és ITÁMÁRon át öröklődött tovább. – A kultikus vétség ily könyörtelen megtorlásának előadásával a Mózes által meghonosított új istenség, Jahve iszonyú fenségét akarja éreztetni az Írás; hasonló célzatú UZZA története.

(4)

Abija1 – vagy Abia, Abiám, héberül Abijáhu ('Jahve az atyám'), Júda királya (uralk. Kr.e.

913–911), ROBOÁM fia a Bibliában (1Kir, 2Krón). Rövid uralma alatt jelentős győzelmet aratott JEROBOÁM1 ellen a Semaráim hegyénél, és több jelentős erődöt elfoglalt Izrael déli szegélyén.

Abija2– vagy Abia, Abiám, héberül Abijáhu ('Jahve az atyám'), JEROBOÁM1 fia a Bibliában (1Kir). Súlyos betegségbe esett, s a király elküldte feleségét ÁHIJA prófétához jóslatért. Az asszony idegen néven mutatkozott be, de az agg, vak próféta isteni sugallatra megismerte, s megjósolta neki, hogy fia meghal, mire visszaér hozzá, s hamarosan Jeroboám egész családja kiirtatik. A jövendölések rendre beteljesedtek; végső soron ~ volt az egyetlen apja leszármazottai közül, aki természetes halállal szállt sírba.

Abija3 lásd Sámuel Abijáhu lásd Abija

Abimelech lásd Ábimelek

Ábimelek1 – vagy Abimelech ('király az atyám') a filiszteus Gérár királya a Bibliában (Ter).

ÁBRAHÁM mint jövevény az ő országában tartózkodott, s feleségéről, SÁRÁ1ról azt híresztelte, hogy a húga, mert félt, hogy másképp a király megölné, hogy elragadhassa feleségét. ~ valóban megkívánta és háremébe vitette Sárát, ám éjjel Isten álmában intette, hogy meghal, ha érinti a nőt, mert az Ábrahám felesége. ~ visszaszolgáltatta Sárát Ábrahámnak, szemére hányva, hogy félrevezette s ezzel nagy veszélynek tette ki; Ábrahám azzal védekezett, hogy Sára valóban a húga, ugyanis a féltestvére apai ágon. Sok évvel utóbb ~ lényegében hasonlóképpen járt Ábrahám fiával, IZSÁKkal és annak feleségével, REBEKKÁval. – Mivel a két párhuzamos eset közt majd fél évszázad telik el, a második talán ~ azonos nevű fiával történt. Még valószínűbb, hogy úgynevezett dublettekről van szó, egyazon esemény kétféleképp hagyományozott változatairól, amire számos példát kínál mind az Ó-, mind az Újszövetség. Mi több, maga Ábrahám is kétszer juttatja feleségét hárembe a maga életét féltve: először a FÁRAÓ veszi magához az akkor még szép ifjú Sárát, s bőséges adományokkal kárpótolja a „fivért”, majd súlyos betegségbe esik, s megrettenve visszaküldi az asszonyt (Ter 12)

Ábinádáb – ('atyám bőkezű') gazda Kirját-Jearimban a Bibliában (1Sám, 2Sám); az ő telke szérűjén helyezték el a Szövetség ládáját, amikor csodás módon visszakerült a filiszteusok kezéből. Utóbb DÁVID innen akarta a szent tárgyat ünnepélyesen Jeruzsálembe szállítani; az akció ~ fiának, UZZÁnak az életébe került. – Nem egészen érthető, miért porosodott elfeledetten a zsidóság legszentebb klenódiuma egy szerény fészerben több évtizeden át, SÁMUEL és SAULországlása idején s még azon túl is; talán mert Silót, ahol korábban őrizték ÉLI idején, a filiszteusok időközben lerombolták, s őelőlük kellett rejtegetni.

Abirám1 lásd KORAH Abirám2 lásd ÁBRAHÁM

Abiság – ('atyám kóborolt') Sunemből való szép ifjú szűz a Bibliában (1Kir), akit az elaggott DÁVID mellé szemeltek ki, hogy ápolja őt, „aludjék karja közt és melegítse föl”. Az agg király már „nem ismeré őt”, azaz nem hált vele férfi módjára, halála után mégis úgy tekintették ~ot mint Dávid özvegyét (lásd ADÓNIA). A hagyomány szerint utóbb SALAMON kedvese vagy felesége lett (lásd SZULAMIT)

Abisái – vagy Abisáj, Abizáj ('ajándék atyja'), SERÚJA fia, JOÁB testvére és DÁVID unokaöccse, csapatainak egyik vezére a Bibliában (2Sám); főleg bujdosása idején tett neki szolgálatokat.

Utóbb bátyjával együtt részt vett ÁBNER meggyilkolásában. Harcolt a filiszteusok, az ammoniták, majd a lázadó ABSALOM ellen. Amikor királya megneheztelt JOÁBra AMASA megölése miatt, ~ra bízta a SEBA elleni hadjáratot

Abisáj, Abizáj lásd ABISÁI

Abjátár – vagy Abjathár, Ebjátár ('a bőség atyja'), zsidó pap a Bibliában (2Sám), ÁHIMELEK fia. Egyedül maradt életben, amikor SAUL lemészároltatta apját és fivéreit a DÁVIDnak nyújtott segítségért. ~ a bujdosó Dávidhoz csatlakozott és végig kitartott mellette; amikor

(5)

Dávid király lett, ~t főpapnak nevezte ki SzádokKAL együtt. ABSALOM lázadása idején a király kívánságára Jeruzsálemben maradt, és fián, Jonatánon keresztül tartotta vele a kapcsolatot.

Utóbb SALAMON megfosztotta tisztétől, mert a trónöröklési küzdelmek idején ADÓNIÁt támogatta vele szemben.

Abjathár lásd ABJÁTÁR

Ábner – ('atyám szövétnek') Nér fia, SAULkirály unokafivére és hadvezére (2Sám). Hadakozott a filiszteusok és a trónra törő DÁVID ellen is. Saul halála után a királyságot annak fia, ISBÓSET számára igyekezett biztosítani, de meghasonlott urával, s Dávidhoz ment Hebronba, hogy szövetséget kínáljon neki. Itt Dávid hadvezére, JOÁB orvul leszúrta őt, színleg bosszúból öccséért, ASZÁELért, akit ~ csatában megölt, valójában mert tartott tőle, hogy a tehetségesebb ~ idővel kiszorítaná vezéri pozíciójából. Dávid siratóéneket szerzett ~ temetésére, és őszintén meggyászolta.

Ábrahám – ('sokaság atyja') zsidó pátriárka, TÁRÉ fia a Bibliában (Ter); a mezopotámiai Hárán városából isteni intésre Kánaánba vándorolt feleségével, SÁRÁ1val és unokaöccsével, LÓTtal. Egy éhínség idején Egyiptomba húzódott, s itt félve, hogy szép asszonya miatt megölik, feleségét nővérének mondta; a FÁRAÓ a háremébe vitette Sárát, ~nak pedig nyájakat és szolgákat ajándékozott. Isten azonban őt és családját betegséggel sújtotta; a valót megtudva az uralkodó visszaküldte az asszonyt férjének, s kiutasította országából.

Kánaánba visszatérve ~ meggazdagodott, s egy idő múlva – a legelőkön való osztozkodás során – elvált Lóttól, aki Szodomába költözött. Utóbb ~ szolgái élén megmentette rokonát a fogságból, amikor öt kánaáni király támadt városára (lásd MELKIZEDEK). Isten ígéretet tett

~nak, hogy nagy nemzetté teszi és megáldja utódait; ekkor változtatta nevét az eredeti Ábrámról vagy Abirámról ~ra ('nagy atya' lásd 'sokaság atyja'). Az Istennel kötött szövetség jeleként maga és házanépe körülmetélkedett, s ez maradt máig a zsidóság megkülönböztető jegye (bár más népeknél előfordult, és sajátos módon Mózes törvényei nem említik).

Felesége, Sára meddő volt, ezért beleegyezett, hogy ~ fiat nemzzen szolgálójával, HÁGÁRral;

így született IZMAEL. Később Isten különös kegyéből Sára is fiút fogant, s IZSÁKot szülte. Isten felszólítására ~ mégis kész lett volna ezt a fiát, az igazi örököst is feláldozni, de ez csak próbatételnek bizonyult. Szolgája, ELIEZER1 útján ~ feleséget szerzett fiának REBEKKA személyében, majd Sára halála után, százötvenedik éve táján újra nősült (lásd KETURA), és újabb fiakat nemzett. – A zsidóság legfontosabb ősatyjának, ~nak alakja köré színes epizódok sokaságát szőtte az ókori midrásirodalom. Születéséről pl. így szólnak: a káldeusok királya, NIMRÓD olyan jóslatot kapott, amely szerint egy közelesen születendő gyermek megdönti birodalmának isteneit. Megparancsolta erre a király, hogy az összes várandós asszonyt egy toronyba zárják, s amikor egy fiúgyermek született, azt katonái megölték. Táré felesége Isten kegyelméből sokáig titkolni tudta terhességét, majd gyermekét a pusztában szülte meg, s Isten kegyelmére bízva egy barlangban hagyta. GÁBRIEL arkangyal táplálta a kicsit, aki húsz nap alatt érett ifjúvá nőtt, és fenyegető üzenetet küldött Nimródnak a láthatatlan égi Istenről s annak hatalmáról. A király hasztalan uszította katonáit az ifjú ellen, azok nem árthattak neki, ezért engedélyt adott az apának és családjának, hogy Urból Háránba telepedjenek. Ez az elbeszélés Mózes történetének motívumait ruházza ~ra, de felismerhető rajta, különösen az indítóokot tekintve, a HERÓDES1 betlehemi gyermekgyilkosságáról szóló újszövetségi epizód hatása is. További történetek szólnak arról, hogyan pusztította el az ifjú ~ Nimród bálványait, hogyan szabadult meg a tüzes kemencéből és az oroszlánok barlangjából – mindezek pontról pontra Dániel kalandjait ismétlik meg.

Amikor ~ napjai beteltek, s Mihály eljött a lelkéért, a pátriárka azt kérte, előbb hadd lássa az egész világot, ezért az arkangyal kerubok vonta kocsin végigvitte a hét égen. ~ ekkor sem akart még meghalni, ezért az Úr a halál angyalát vonzó álalakban küldte el érte, s annak ismételt fondorlatok árán sikerült csak ~ lelkét az Úr elé vinnie. – Thomas Mann József és testvérei c. regényében ~ a „holdvándor”, a nyugtalan istenkereső, akit a mezopotámiai istenvilág, a nap és a természeti jelenségek imádata nem elégít ki. A mindezek mögött és fölött valót keresi, mert lelki igényességében nem hajlandó más, mint a Legfőbb előtt hódolni. A szerző ironikus, többértelmű megfogalmazása szerint ~ „fedezi fel” Istent, lehetővé teszi létét az emberiség számára, szövetségük tehát valójában kétoldalú szerződés. Az

„istengondot”, az Örökkévalóról való állandó és termékeny spekuláció terhét és adományát leszármazottai is örökölték, kiváltképp JÁKOB és JÓZSEF1

Ábrám lásd ÁBRAHÁM

(6)

Absalom – vagy Absolon ('atyám a béke') zsidó királyfi a Bibliában (2Sám), DÁVID harmadszülött fia a gesuri Maáká1tól. Húga, TÁMÁR2 meggyalázásáért bosszúból megölte idősebb féltestvérét, ÁMNONt, ezért évekig száműzetésben élt anyja szülőföldjén. JOÁB közbenjárására apja végül megbocsátott neki. Hazatérve ~ már mint a trón várományosa igyekezett a népet és az előkelőket maga mellé állítani, majd ÁHITÓFEL támogatásával Hebronban királlyá kiáltatta ki magát, s lázadást támasztott apja ellen. Dávid és hívei menekültek Jeruzsálemből; ~ a nép előtt tette magáévá apja hátrahagyott ágyasait, hogy a hatalom átvételét demonstrálja. HUSAI ravasz tanácsára lemondott az azonnali üldözésről, amit Áhitófel javasolt, így időt engedve az ellentábornak, hogy a Jordántól keletre összeszedje erejét. Mahanáimnál, a döntő csata előtt Dávid meghagyta seregének, hogy fia életét kíméljék, Joáb mégis keresztüldöfte ~t, amikor az, öszvérháton menekültében, hosszú hajánál fogva fennakadt egy faágon. – A húga miatti nézeteltérés nyilvánvaló módon kezére játszik ~nak, hogy az útjában álló elsőszülöttet, Ámnont bosszú jogcímén félreállítsa. A hiú, gőgös és becsvágyó ifjú makacsul tör a trónra, de igazán csak a bölcs és ravasz Áhitófelnak köszönheti kezdeti sikereit; a hatalomtól megszédülve már nem hallgat támogatójára (ez az Úr büntetése, aki megzavarja ítélőképességét), s a bukás nem is marad el.

Absolon lásd ABSALOM Ácháb lásd ÁHÁB Áchán lásd ÁKÁN Ácház lásd ÁHÁZ Achija lásd ÁHIJA

Achimelech, Achimelek lásd ÁHIMELEK Achis lásd ÁKIS

Áchitófel lásd ÁHITÓFEL Ada lásd HÁDA

Ádám – ('föld') az emberiség ősapja a Bibliában (Ter). Isten a föld porából alkotta és lelket lehelt belé, majd oldalbordájából megteremtette az első asszonyt, Ét. Az embert úrrá tette az egész teremtés fölött, és a csodálatos Édenkertben vagy Paradicsomban adott helyet neki.

Az örök élettel is biztatta annak fejében, hogy sosem érinti a kert közepén álló két fának, a Tudás és az Élet fájának gyümölcsét. Éva unszolására és az ő példáját követve ~ megszegte a tilalmat; ezért ősszüleinknek el kellett hagyniuk az Édenkertet, halandó életre és keserves munkára ítélve éltek tovább. Név szerint ismert fiaik KÁIN, ÁBEL és SZÉT voltak. Az utóbbit 130 éves korában nemzette ~, majd élete hátralévő 800 esztendejében még számos fia és lánya született. – A földből alkotott ember megtalálható az egyiptomi és mezopotámiai legendákban is, valamint PROMÉTHEUSZ jól ismert történetében. A paradicsomi boldog állapot ugyancsak párhuzama számos nép hiedelmeinek, amelyek szerint az ősi időkben, az aranykorban az ember fárasztó munka nélkül is megkapta táplálékát a földtől. A „jó és rossz tudásának fája” nem az erkölcsi ítélőképességgel kapcsolatos, hanem a mindent tudásnak a fája. Emellett az örök élet fája állt – az életfa hasonlóképp jelen van a legtöbb nép mese- és mondakincsében. Nem világos, miért volt erre a fára szükség a teremtéstörténetben, amikor Isten eleve örök életet ígért az embernek; valószínűleg egy olyan hagyományváltozatból került a Tudás fája mellé, amelyben még nem volt szó az ember eredendő halhatatlanságáról. – Az ókori midrásirodalom a fantasztikus mozzanatok légióival tarkította a szikár kanonikus elbeszélést ~ teremtéséről. A port, amelyből gyúrta őt, Isten a világ négy sarkából (vagy Hebronból, vagy a Mórija hegyéről, vagy különféle testrészeihez más-más helyről) hozatta angyalaival. Nevét a föld héber neve (adama) nyomán adta neki.

Egyesek szerint már a teremtés második napján megalkotta ~ élettelen porhüvelyét, és csak megelevenítésével várt a hatodik napig. Isten óriásnak alkotta az embert, teste a föld egyik végétől a másikig ért, és oly szép volt, hogy a teremtmények és az agyalok neki hódoltak az Úr helyett. Vagy emiatt, vagy a bűnbeesés büntetéséül döntött úgy Isten, hogy jelenlegi jelentéktelen méretére zsugorítja az embert. Más nézet szerint éppenséggel Isten parancsolta meg az angyaloknak, hogy hódoljanak új teremtménye előtt; egy részük azonban ezt SZAMÁEL vezetésével megtagadta, s uruk ezért taszíttatta le őket a mennyből. Isten először LILITHet adta ~nak feleségül, de ez cserbenhagyta férjét, s csak ezután teremtette Évát, s

(7)

még őt is előbb egy tökéletlen, majd a végső, tökéletes változatban. Egy középkori keresztény legenda szerint ~ot a Golgotán temették el, Szét a sírja fölé ültette át a Paradicsomkertből a Tudás fáját, s utóbb JÉZUS keresztjét ebből ácsolták. ~ a teremtést tárgyazó számos középkori misztériumjátékban és mirákulumban lép fel; elbukását a szerzők általában az asszony iránti káros engedékenységének és Éva furfangjának számlájára írják. Nemritkán vele példálóznak az ősi szociális egyenlőségről: „Míg Ádám szántott, Éva font / Ki volt a báróúrfi, mondd?” (John Ball) A XV–XVI.századi drámákban (pl. Hans Sachsnál) már megjelennek ~mal kapcsolatban az üdvösség egész történetét végigtekintő, azt előrevetítő kompozíciók is. Milton Elveszett Paradicsoma ennek az elvnek a világirodalmi rangú megvalósulása; itt merül fel elsőként az a gondolat, ami majd Klopstock Messiásában bontakozik ki: hogy ~ vétke igazában nyereség, hisz szükségessé tette a megváltás nagyszerű művét. Miltonnál ~ egyébként igazi szerelmes férfi, és bár tudja, milyen következményekkel jár a tiltott gyümölcsből enni, Éva után elszántan harap bele, hogy rajongva szeretett párjának sorsában osztozzék, akárha a halál is az. Byron Káin c. drámájában ~ másodrangú szereplő, istenfélő és méltóságteljes családfő, aki beletörődéssel fogadja a csapást, mindkét fiának elvesztését. Madách Az ember tragédiája c. drámai költeményében ~ a központi alak, akit bukásából az önmagáért és asszonyáért érzett felelősség és az alkotó munka élménye emel fel. A történelmi színek során a nemes eszmékért hevülő ember ölt alakot benne, aki minden csalódásból és kudarcból tanul és újrakezd: véges létében a végtelenre tör

Adónia – vagy Adonija, Adoniás ('Istenem Jahve') zsidó királyfi a Bibliában (2Sám, 1Kir), DÁVID negyedszülött fia Haggittól. ÁMNON és ABSALOM halála után ő lett a jogszerű trónörökös. Apja halála közeledtén, JOÁBtól és ABJÁTÁRtól támogatva királyi parádéval vonult be Jeruzsálembe, de BETSABÉ és hívei befolyására Dávid hozzájárult, hogy SALAMONt kenjék fel királlyá. ~ riadalmában a Templomba menekült oltalomért, és a trónra került Salamon bizonyos feltételekkel megkegyelmezett neki. Utóbb azonban, amikor ~ Betsabé útján ABISÁG kezét kérte szerencsésebb vetélytársától, Salamon ezt a trónigény bejelentésének tekintette, és megölette féltestvérét.

Adonicedek lásd ADONISÉDEK Adonija, Adoniás lásd ADÓNIA

Adonisédek – vagy Adiniszedek, héberül Adonicédek ('az igazságosság Ura') amorita király a Bibliában (Józs). Jeruzsálem (ill. akkor még Jebusz) királya volt, és négy más kánaáni uralkodóval, Hebron, Jármut, Lákis és Eglon királyával szövetségben megtámadta Gibeon városát, amely nemrég ügyes fondorlattal védelmet biztosító szövetségre lépett Izrael népével. A gibeoniak kérésére JÓZSUE felvonult Gilgálból, és megfutamította az ostromlókat;

hogy az üldözést sikerrel befejezhesse, kérésére az Úr megállította a napot az ég közepén, s egy egész napon át nem engedte lenyugodni. Az elfogott ellenséges királyokat Józsué előbb nagy kövekkel egy barlangba zárta, majd az üldözésből visszatérve elővezettette, megalázta és megölve egy fára akasztatta őket. A Bírák könyvében ezzel szemben azt olvassuk, hogy ~et Józsue halála után Júda hadai verték meg Bezeknél. Az elfogott ~nek levágták hüvelykét és lába nagyujjait, majd bevették Jeruzsálemet, s ott ~et is megölték. (Ugyanannak a fejezetnek egy más közlése szerint a honfoglalók nem boldogultak Jeruzsálem ostromával, s valóban tudjuk, hogy azt csak évszázadok múlva DÁVIDnak sikerült elfoglalnia.)

Adorám lásd HADORÁM Adriel lásd MERÁB

Agabus – ('a szeretett') júdeai próféta a Bibliában (ApCsel); előbb nagy éhínséget jósolt, majd Caesareában jelképes cselekedettel (saját kezét-lábát összekötözve) megjövendölte a harmadik térítőútjáról hazatérő Pálnak, hogy Jeruzsálemben fogság és szenvedés vár rá.

Agág – ('tüzes') az amalekiták királya a Bibliában (1Sám). Az Úr parancsára, amelyet SÁMUEL közvetített, SAULmegtámadta és legyőzte ~ot, de a szigorú parancs ellenére nem ölte meg őt, sem a zsákmányolt állatok javát nem öldöste le. Sámuel ezért keményen megrótta a királyt, és közölte vele, hogy engedetlensége miatt eltaszítja az Úr. Saul kérlelésére a próféta letett róla, hogy a szakítást az egész sereg és a nép vénei előtt kinyilvánítsa, de ~ot maga elé vezettette, és saját kezével szabdalta darabokra, majd eltávozott, és többé nem találkozott Saullal.

Ágár lásd HÁGÁR

(8)

Aggeus – héberül Haggai ('ünnepi') a „kis” próféták egyike a Bibliában. A mezopotámiai fogságból hazatért zsidókat biztatta; a neve alatt fennmaradt írásban (Agg) a Templom újjáépítésére serkentette az ügy iránt kevés buzgalmat mutató jeruzsálemieket.

Agrippa – zsidó király, HERÓDES AGRIPPA fia (27–93), tkp. II. Heródes ~. Rómában nevelkedett; Claudius, majd Néró kegyéből megkapta a királyi címet apja országának északi tartományaiban. Húgával, BERENIKÉvel élt vérfertőző viszonyban, ami országában nagy megütközést keltett. A Biblia elbeszélése szerint (ApCsel) caesareai fogsága idején (lásd Festus) PÁL őelőtte és Bereniké előtt védekezett a jeruzsálemi zsidók ellene felhozott vádjaival szemben; a király leereszkedő jóindulattal hallgatta.

Áháb – vagy Ácháb, Akháb ('az atya fivére') Izrael királya (uralk. Kr.e. 874–853), Omri fia a Bibliában (1Kir). Feleségének, a szidóni JEZABELnek befolyására eltűrte, hogy BAÁL kultusza elterjedjen Izraelben, bár egy ízben megengedte ILLÉSnek, hogy istenítélet alapján Baál négyszázötven papját és prófétáját lemészárolja. ~ sikeresen hadakozott az arámok ellen, és szövetségre lépett Júda királyával, JOSAFÁTtal. NÁBOT ármányos elveszejtése miatt Illés megjósolta neki, hogy a kutyák ott fogják felnyalni vérét, ahol Náboté kiömlött, s utódait kiirtja az Úr; az előbbi be is következett a vesztett ramóti csata után, az utóbbi pedig JEHU1 fellépésekor. – A Szentírás sötét színekkel festi ~ alakját felesége kultikus befolyása miatt, holott ő maga Jahvét követte, csata előtt az ő prófétáitól kért jóslatot, s Illés feddéseit is alázattal fogadta. ~ valójában tehetséges és sikeres uralkodó volt, országát a föníciai kapcsolatok révén gazdaggá, háborúival erőssé tette; a déli testvérországgal való állandó viszályban egyedül neki sikerült egy emberöltőnyi békét, sőt jó viszonyt s dinasztikus kapcsolatot (lásd ATÁLIA) teremtenie.

Ahasvérus – vagy Assuérus, Achasveros, héberül Ahasvérós (Esz) perzsa uralkodó, aki engedetlensége miatt eltaszította feleségét, Vásti királynét, s elrendelte, hogy gyűjtsék össze a birodalom legszebb lányait, s azok álljanak rendelkezésére egy-egy éjszakára, hogy a legalkalmasabbat közülük feleségül választhassa. Így kedvelte meg és emelte maga mellé ESZTERt, s a kedvéért főemberét, a zsidók ellen ármánykodó HÁMÁNt is kivégeztette, s utódjául Eszter gyámját, MARDÓKEUSt tette meg. – Valószínűleg I. Xerxész, esetleg fia, I.

Artaxerxész nevének héber változatáról van szó, bár a regényes elbeszélésben szereplő események és személyek nem hozhatók összefüggésbe e két uralkodóról való hiteles ismereteinkkel. ~ alakja az irodalomban elválaszthatatlan azoktól a művektől, amelyeknek Eszter a központi témája.

Ahaszja lásd Áházia

Áház – vagy Ácház, Akház ('szilárdan megtartatik') Júda királya (Kr.e. 736–716), JÓTÁM2 fia a Bibliában (2Kir, 2Krón). Izrael és Szíria rá akarta venni egy Asszíria elleni koalícióra, s mivel

~ ettől vonakodott, háborúval szorongatták. IZAIÁS intelmei ellenére, aki az Úr segítségét ígérte neki (lásd IMMÁNUEL), ~ MolochNAK áldozta fiát, majd a Templom kincsei árán megnyerte az asszír uralkodó, Tiglatpileszer támogatását. Ezzel a közvetlen veszélyt ugyan elhárította, de országát asszír függőségbe taszította, s új kegyura kedvéért idegen elemeket vezetett be a templomi kultuszba.

Áházia1vagy Akházia, Ochoziás, héberül Ahaszja ('megtartott az Úr') Izrael királya (Kr.e.

853–852), Áháb és Jezabel fia a Bibliában (2Kir). Szamáriában leesett palotája tetejéről, és BAÁL ekroni szentélyébe küldetett jóslatért, hogy felépül-e. A küldötteket ILLÉS visszafordította azzal az üzenettel, hogy a király belehal sérüléseibe. ~ ekkor kétszer egymás után elküldött ötven-ötven katonát a parancsnokukkal, hogy a prófétát eléje hozzák, de Illés szavára az égből hulló tűz mindkét alkalommal elemésztette a király embereit. A harmadik küldöttség vezetője kérte Isten emberét, hogy könyörüljön meg rajta és katonáin; ekkor isteni intésre végül Illés elment a király elé, s megismételte a jóslatot, amely rövidesen be is teljesedett.

Áházia2 – vagy Akházia, Ochoziás, héberül Ahaszja ('megtartott az Úr') Júda királya (Kr.e.

841), JÓRÁM2 és ATÁLIA legkisebb fia a Bibliában (1Kir, 2Krón)1. Mivel bátyjait egy portyázó arab csapat elrabolta, ő lett apja utóda 22 éves korában. Anyja befolyására teret engedett országában BAÁL kultuszának. Együtt harcolt anyai nagybátyjával, JÓRÁM1izraeli királlyal az arámok ellen, s elkísérte őt Jezréelbe, ahol Jórám a háborúban szerzett sebeit kezeltette.

Ekkor a lázadó JEHU1 vezér rajtuk ütött, Jórámot megölte, s a menekülő ~t is megsebesítette. ~nak sikerült Megiddóig eljutnia, de ott sebébe belehalt. A 2Krón előadása

(9)

szerint Jehu előbb ~ rokonait koncolta fel, akik kíséretében tartózkodtak, végül Somrónban (Szamáriában) elfogták a bujkáló ~t is, és a vezér elé vitték, aki kivégeztette. [III. C2]

Ahiás lásd ÁHIJA

Áhija – vagy Ahiás, Achija ('az Úr fivére') próféta a Bibliában (2Kir). Még Salamon életében megjövendölte JEROBOÁM1nak egy jelképes cselekedettel, hogy az országból kiszakadó tíz északi törzs királya lesz: köpenyét tizenkét részre szabta szét, s tízet neki nyújtott belőle.

Öregkorában, már vakon azt jósolta meg, hogy Jeroboám egész nemzetségét kiirtja Izraelből az Úr büntetésül, mert népét elszakította a jeruzsálemi szentélytől; ezt a jövendölést BÁSA teljesítette be. – Az izraeli királyok történetének első évszázada alatt szinte menetrendszerűen bekövetkező, családirtással egybekötött trónfosztásokat (lásd még ZIMRI, JEHU1) a Szentírás minden esetben a kárvallottak elődjére kimondott isteni átok, ill. az ezt bejelentő prófétai jövendölés (lásd még JEHU2, ILLÉS) beteljesüléseként értékeli. Mindezek mögött az a késői keletű papi szemlélet áll, amely szerint a Jahve-kultusznak a jeruzsálemi szentélyen kívüli minden formája bűnös – Izraelnek állami önállósága szempontjából viszont megkerülhetetlen szükségszerűség volt saját szentélyt állítania. Ezt Jeroboám meg is tette Bételben, s minden utódja vagy itt, vagy Szamáriában áldozott, amiért el is nyerték a szentírási szerzők egyöntetűen kárhoztató minősítését.

Ahikár – vagy Achikár, asszír előkelő, Szennakerib és Asszerhaddon király kancellárja.

Nevelt fia és utóda, Nádáb elérte hazug vádjaival, hogy a király halálra ítélje hű emberét. ~ azonban nem halt meg, mint mindenki hitte; amikor ura képtelen volt vendégének, a Fáraónak találós kérdéseit megoldani, ~ előjött rejtekéről, és megfejtette a talányt. Így visszaszerezte tisztét és vagyonát, Nádáb pedig méltóképp bünhődött. – A sumér korból eredező novella több asszír és babiloni fordításban fennmaradt; a Bibliában (Tób) ~ mint Tóbit rokona szerepel.

Áhimaás – vagy Achimaác, Áchimaász ('a harag fivére') SZÁDOK főpap fia a Bibliában (2Sám), aki az ABSALOM lázadása elől elmenekült DÁVIDdal való megegyezés alapján titokban kapcsolatot tartott Jeruzsálemben maradt apja és a király között. Vele és ABJÁTÁR fiával, Jonatánnal küldött üzenetet urának HUSAI, hogy sikerült kereszteznie ÁHITÓFEL terveit, s így nem fenyeget azonnali üldözés. A két fiatal kalandos úton, életét kockáztatva juttatta el az üzenetet a királyhoz. Utóbb ~ vitte Absalom halálának hírét a királyhoz.

Áhimelek – vagy Achimelech, Áchimelek ('király a fivérem') zsidó pap a Bibliában (2Sám). A SAUL üldözése elől menekülő DÁVIDnak s híveinek kenyeret adott nóbi szentélyében. Az edomita Doég ezt besúgta a királynak, majd Saul megbízásából rajtaütött a szentélyen, s ~et fiaival együtt lemészárolta; egyedül ABJÁTÁR menekült meg az öldöklésből.

Áhinoám lásd ÁMNON

Áhior – vagy Áchior ('a világosság fivére'), ammonita vezér (Jud), aki a haditanácsában figyelmeztette HOLOFERNESZt, hogy ha Júda népe hűséges istenéhez, akkor nem fog győzelmet aratni rajtuk, mert Isten megvédi őket. A dühös vezér Betulia kapuihoz vitette ~t, akit beengedtek a városba, és UZZIÁS2 a házába fogadta, mert kiállt az Úr népéért. Miután Judit hőstette révén a város megszabadult, ~ körülmetélkedett és Jahve hitére tért

Áhitófel – vagy Áchitófel ('a színlelés fivére') bölcs zsidó férfi (2Sám), DÁVID nagy tekintélyű tanácsosa, BETSABÉ atyai nagybátyja. Utóbb királya ellen fordult, lényegében ő szervezte meg a lázadást, amelynek ABSALOMot állította az élére. Amikor védence elfoglalta Jeruzsálemet, ~ ajánlkozott, hogy nyomban a menekülő Dávid és elcsigázott hívei üldözésére indul, de Absalom a király titkos hívének, HUSAInak tanácsára a halogatás mellett döntött. ~ tudta, hogy ezzel minden elveszett; hazatért Gilóba, és felakasztotta magát. – A bibliai előadásból nem sejlik ki, mi okozhatta Dávid korábbi hívének, a higgadt, okos ~nek a pálfordulását;

annyi bizonyos, hogy nem önös érdek mozgatta.

Ákán – vagy Áchán (szerencsétlenség') izraelita férfi a Bibliában (Józs) Júda törzséből, aki Jerikó ostroma után egy köntöst, egy aranyrudat és ezüstpénzt rejtett el a zsákmányból, holott minderre JÓZSUE ünnepélyes átkot mondott az Úr nevében. Bűne miatt az izraelitákat kudarcok érték Ai város ostrománál; ekkor a sorsvetés kimutatta, hogy ~ a vétkes, és ő bevallotta a kincsek rejtekhelyét. Józsue parancsára ~t fiaival, lányaival és állataival együtt halálra kövezték.

(10)

Akháb lásd ÁHÁB Akház lásd ÁHÁZ Akházia lásd ÁHÁZIA

Ákis – vagy Achis, a filiszteus Gát város királya a Bibliában (1Sám). Amikor Saul üldözése elől DÁVID az ő városába menekült, főemberei felidézték a hőstetteket ~ előtt, amelyeket az ifjú korábban népük ellenében vitt véghez. Féltében Dávid eszelősnek tettette magát, s ~ elzavarta. Később Dávid, immár hatszáz szabadharcos élén, újra jelentkezett ~nál, és felajánlotta harci szolgálatait. ~ Ciklág városában telepítette le a jövevényeket, és aztán rendszeres sápot kapott a zsákmányból, amelyet azok portyáikon Júda déli részén szereztek.

~ megkedvelte Dávidot, és a SAUL elleni nagy hadjáratban őt és csapatait is fel akarta használni, de a többi filiszteus vezér bizalmatlansága miatt kénytelen volt visszaküldeni őket.

Aksza lásd OTNIEL

Alexandrosz lásd SIMON7

Alkimosz – vagy Alkimusz, jeruzsálemi főpap a Bibliában (2Mak), a hellenista párt vezéralakja Jeruzsálemben (nevét Eljakimból „görögösítette”). A szeleukida király, I.

Démétriosz Szótér, Antiokhosz fia és utóda kegyelméből nyerte el a méltóságot (Kr.e. 167);

„hálából” ~ vérfürdőt rendezett a Makkabeusok hívei között. Hatalmát csak az ismételten betörő szír vezérek támogatásával tudta fenntartani. Ismét hálásnak mutatkozott, s elrendelte, hogy a belső templomudvar falait rombolják le, nehogy a zsidó ellenállást segítsék, de szélhűdés érte, s hamarosan meghalt, így a templomfal is elkerülte a lebontást.

Amacjahu lásd AMÁSIA Ámán lásd HÁMÁN

Amasa – vagy Amaza, Ámásza ('teherhordó'), izmaelita eredetű hadvezér a Bibliában (2Sám).

A lázadó ABSALOM hadait vezette, de a vesztett mahanáimi csata után DÁVID megkegyelmezett neki. Mivel JOÁBra a király neheztelt lázadó fiának megölése miatt, SEBA zendülésének elfojtására ~t küldte ki, a féltékeny Joáb azonban Gibeon mellett orvul megölte vetélytársát.

Amásia1 – vagy Amaziás, héberül Amacjahu ('erős az Úr') Júda királya (uralk. Kr.e. 796–

781), JOÁS1 fia a Bibliában (2Kir, 2Krón). Apja merénylet áldozata lett; trónra lépte után gyilkosait ~ megbüntette, de fiaikat megkímélte. Hadseregét Izraelből toborzott zsoldosokkal bővítette, de egy próféta utasítására utóbb elbocsátotta őket, ami ellentétekhez vezetett az északi királysággal. Edom ellen sikeres hadat viselt, s ettől elbizakodva háborút provokált JOÁS2 izraeli királlyal. Ez szégyenletes vereséggel végződött ~ számára, ellenfele lerombolta Jeruzsálem falát, elhurcolta a Templom kincseit, és túszokat vitt magával. Elégedetlen főemberei összeesküvést szőttek ~ ellen, és Lákisban megölték, de lehet, hogy csak hivatalából mozdították el, s 781–760 között fia, UZZIÁS1 volt helyette a régens befolyásos udvari körök irányításával.

Amásia2 – vagy Amaziás, héberül Amacjahu ('erős az Úr') a bételi szentély főpapja a Bibliában (2Kir), aki JEROBOÁM2 idején a Júdából jött ÁMOS prófétát fenyegető jóslatai miatt kiutasította a szentélyből és Izrael országából. A próféta megjósolta neki, hogy felesége elzüllik, gyermekeit kardélre hányják, s őt magát tisztátalan föld fogadja be; mindez beteljesedett.

Amaza, Ámásza lásd AMASA Amaziás lásd AMÁSIA

Amittai lásd JÓNÁSL Ammon lásd LÓT

Ámnon – ('igazlelkű') zsidó királyfi a Bibliában (2Sám), DÁVID legidősebb fia Áhinoámtól.

Bűnös vágyra gyúlt féltestvére, TÁMÁR2 iránt, s erőszakkal magáévá tette, majd durván eltaszította. A lány bátyja, ABSALOM bosszút esküdött, és egy szüreti mulatságon fivérei jelenlétében Baál-Hácorban embereivel lekaszabolta ~t és híveit; ezzel egyszersmind ő lett a trón első számú várományosa [III. B1]

(11)

Ámon – ('erősség') Júda királya (uralk. Kr.e. 643–640), MANASSZE2 fia és utóda a Bibliában (2Kir, 2Krón). Rövid uralkodásáról vallási tévelygésein túl csak annyit közöl az Írás, hogy az udvari emberek összeesküvése végzett vele, ám „a föld népe” megölte gyilkosait, és fiát, JÓSIÁSt ültette a trónra. A fenti megjelölés nyomán nem kell feltétlenül népfelkelésre gondolnunk, inkább az udvari arisztokrácia és a szabad birtokosok ellentéteiről lehet szó, s ennek magja talán az asszír külpolitikai orientáció volt, amelyet apja nyomán ~ is követett.

[III. D2]

Ámos – héberül Ámósz ('megterhelt') zsidó próféta a Bibliában (Ám); a júdai Tekoában született, de Izraelben fejtette ki tevékenységét JEROBOÁM2 uralma alatt; fenyegető jóslatai miatt AMÁSIA2 főpap kiutasította a szentélyből. A neve alatt fennmaradt prófétai könyvben nemcsak a választott nép ellenségeit (Damaszkuszt, Moábot, Edomot stb.) fenyegette meg az Úr haragjával, hanem saját népének is szemére hányta külsőségekben kimerülő vallásosságát és a gazdagoknak a szegényekkel szembeni könyörtelenségét.

Ámósz lásd ÁMOS Ámoz lásd IZAIÁS Ámri lásd OMRI

Anák – vagy Enák, legendás kánaáni király a Bibliában (Szám, MTörv, Józs, Bír), akinek utódaival, az anakitákkal a Kánaán kifürkészésére küldött kémek Hebronban találkoztak, és riasztó beszámolót adtak óriási termetükről. A honfoglaló harcok során Józsue, más híradás szerint Káleb űzte el „~ fiait” Hebronból.

angyalok – természetfeletti lények a Bibliában, akik mintegy Isten mennyei udvartartását alkotják, énekeikkel dicsőítik őt, üzeneteit továbbítják az emberekhez, és parancsainak érvényt szereznek közöttük (védik híveit és büntetik ellenségeit). A görög eredetű elnevezés (angelosz a. m. 'küldött, hírnök' mint a héber mahal fordítása) főleg az ~ két utóbbi funkciójára utal. A teremtéstörténet nem említi, hogy Isten mikor alkotta őket, s másutt sem olvassuk kifejezetten, hogy a teremtményei lettek volna. A pátriárkák történeteiben az ~ néhányszor Istenhez igen hasonló, vele szinte egyenrangú jelenségként, sőt vele felcserélhető lényként lépnek fel, pl. amikor ketten közülük az Úrral együtt meglátogatják ÁBRAHÁMot (Ter 18,9), vagy amikor „az Úr angyala” a fiát feláldozni készülő Ábrahámhoz szól az égből (Ter 22,12!) stb. Homályban marad, hogy a Jabbok gázlójánál egy angyal vagy maga Isten birkózott hajnalig JÁKOBbal (Ter 32,25–31); inkább úgy tetszik, hogy Istenről van szó (ezért kapja Jákob az Izrael, azaz 'Istennel küzdött' nevet), OZEÁS viszont erre való utalásában angyalt említ (Oz 12,5). Később az ~ alárendelt volta, szolgálói szerepe egyre nyilvánvalóbbá válik. Az égi seregek hierarchikus tagolódását jelzi a név szerint említett arkangyalok (MIHÁLY,GÁBRIEL,RAFAEL) megjelenése az Ószövetség utolsó időszakában (Tób, Dán), de az ~ kilenc karáról szóló aprólékos tanítás már a bibliai idők után, a keresztény teológia keretei között alakult ki (V. sz.) a héber hagyomány és a görög számszimbolika hatására. Az az elképzelés, hogy az ~ egy része a Sátán vezetésével fellázadt Isten ellen, s alulmaradván a pokolra taszíttatott, csak az Újszövetség írásaiban tűnik fel, de nyomai megvannak az egykorú és kevéssel korábbi apokrif írásokban, főleg az apokaliptikus jellegűekben. Ezek a bukott ~ váltak démonokká, gonosz lelkekké, későbbi nevükön ördöggé. Máig vitatott, hogy az ISTEN FIAI ~ voltak-e, s hasonlóképp bizonytalan némiképp, hogy a KERUBOK és a SZERÁFOK közéjük számítandók-e, s ha igen, milyen viszonyba állíthatók velük. (A zsidó hagyomány és a későbbi keresztény tanítás szerint az utóbbiak igenis ~, sőt ők állnak a mennyei seregek hierarchiájának a csúcsán, míg a közönséges ~ a legalsó fokán.) Anna1 lásd TÓBIT, TÓBIÁS1 Anna2 – ('kegyesség') prófétaaszony a Bibliában (Lk), Fánuel lánya, jámbor özvegy, aki minden idejét a Templomban töltötte, mígnem 84 éves korában boldog tanúja lehetett, hogy szülei bemutatják a gyermek Jézust.

Antiokhosz – a hellenisztikus szíriai Szeleukida-dinasztiában hét uralkodó neve. A Biblia (1Mak, 2Mak, Dán) eseményeiben IV. ~ Epiphanész (uralk. Kr.e. 175–164) játszotta a legfontosabb szerepet. Egyiptom elleni hadjáratából visszatérőben kifosztotta a jeruzsálemi Templom kincstárát és kultikus felszerelését, majd két évvel utóbb a két rivális főpap, MENELAUSZ és JÁZON1 közti csetepatét ürügyül használva elfoglalta és feldúlta Jeruzsálemet, és várában szír helyőrséget hagyott. A Templomban felállította Zeusz oltárát, és mindenkit kötelezett, hogy a kijelölt napokon áldozatot mutasson be az olümposzi isteneknek, illetve

(12)

egyék az áldozati állatok húsából. Az ellenszegülőket súlyos büntetéssel, sőt halállal sújtotta, erről hátborzongató részleteket nyújt a 2Mak (lásd Eleázár3 , makkabeus anya). A hitükhöz ragaszkodó zsidók felkelését (lásd MAKKABEUSOK) csak akkor kezdte komolyan venni, amikor a gerillacsapatok már két kisebb seregét felmorzsolták. Miközben ő maga Keleten hadakozott, egyik legjobb vezérét, Gorgiaszt küldte Judeába komoly haderővel, de JÚDÁS1 nagy győzelmet aratott ellenében, s újraszentelte a jeruzsálemi Templomot, majd elfoglalta Bét-Szur fontos erődjét. Mindezeknek híre Perzsiában érte ~t, aki (a 2Mak szerint) e feletti szégyenébe és keserűségébe halt bele. – Az ~ nevéhez fűződő kegyetlen vallásüldözés mozgatója bizonyára nem hitbéli fanatizmus volt, az ilyesmi távol állt a hellenista szellemtől.

A Rómában nevelkedett király szeme előtt egységes és virágzó birodalom eszméje lebegett, ezt érezte fenyegetve a zsidó vallási szeparatizmustól. A vallási kérdés egyébként magában Judeában is állandó belvillongásokhoz vezetett a hithűek és a nem is csekély számú hellenizált zsidók között, a keleti hadjárataival elfoglalt király viszont azt akarta, hogy az ellenséges Egyiptommal határos és stratégiailag fontos Júdeában nyugalom legyen. Ezért döntött úgy, hogy birodalmi érdekből Jahve híveit bármi áron eltántorítja makacs különállásuktól. Ennek folytán ~ alakja a NABUKODONOZORéhoz hasonló jelképe lett a zsidósággal ellenséges ördögi hatalmaknak, Judit könyvében (amely burkolt formában a makkabeus küzdelmekről szól) valójában össze is olvad vele. A makkabeus anyáról szóló elbeszélés vérszomjas zsarnoknak mutatja ~t, aki személyesen vezeti a hét gyerek szörnyű megkínzatását, de ez késői és népmesei jegyeket mutató naiv fikció. Dániel látomásainak öt fejezete foglalkozik a szeleukida uralkodóházra mondott jövendölésekkel; ~ itt a „kis szarv”, amelynek szemei és üvöltő szája van, a szentek ellen fenekedik, és utálatossággal fertőzi meg a szent helyet.

Áod lásd EHUD

Arfaxád lásd ARPAKSÁD

Áron – ('megvilágosodás') Amrám fia a Bibliában (Kiv, Szám, 1Krón), MÓZES bátyja s utóbb segítőtársa, amidőn az a zsidó népet kimenekítette Egyiptomból. Isten mintegy tolmácsnak rendelte őt nehéz beszédű bátyja mellé; a FÁRAÓ előtt ~ mutatta be a kígyóvá változó bot csodáját. Míg Mózes a Sínai-hegyen időzött, ő engedett a nép követelésének, és aranyborjút formázó bálványszobrot öntött nekik; egy más alkalommal húgával, MIRJAMmal együtt elégedetlenséget próbált támasztani a nép között fivérük ellen. Mózes mégis őt szentelte fel, mégpedig az Úr kifejezett parancsára, főpappá; Isten azáltal is kimutatta ~ iránti kedvezését, hogy a száraz vesszőn, amelyet az parancsára a szentélybe helyezett, estéről reggelre levelet, virágot és termést fakasztott. – Talányosnak tetszik, miért tünteti ki Isten oly feltűnően a kegyeivel a „bálványállító” ~t. Az eset arra vall, hogy JAHVE isten bika (vagy bikaborjú) alakjában való tisztelete eleinte általános volt a zsidóság körében; a zsoltárokban is olvassuk róla, hogy „felemelkedett szarva dicsőséggel”. A jóval későbbi eredetű tilalom, amely az istenség ábrázolására vonatkozott, arra ösztönözte a szövegek papi átszerkesztőit, hogy az eseményt elítélő felhangokkal tálalják (Isten méltatlankodik, Mózes szétzúzza a szobrot), ugyanakkor az ennek ellentmondó elemeket is megtartották a hagyomány iránti tiszteletből.

– Madách Mózes c. drámájában ~ már a történet elején a nép vezére és szószólója, amikor a címszereplő még egyiptominak tudja magát, s utóbb ő megy követség élén Midiánba, hogy Mózest hazatérésre bírja. .

Arpaksád – vagy Arfaxád, méd király a Bibliában (Jud), aki ellen NABUKODONOZOR hadra kelt, legyőzte és megölte őt; ezután indított háborút azon országok, köztük Júda ellen, amelyek korábban nem voltak hajlandók segédhadakat küldeni neki ~ ellenében. – A minden történeti valószerűséget nélkülöző, anakronizmusoktól hemzsegő elbeszélésben, ahol Nabukodonozor asszír királyként szerepel, ~ alakja is merő fikció.

Ása – vagy Ásza, Aza ('meggyógyít') Júda királya (uralk. Kr.e. 911–870), ABIJA1 fia a Bibliában (1Kir, 2Krón). Nagy buzgalmat tanúsított az idegen kultuszok visszaszorításában; még nagyanyját, MAÁKÁt is megfosztotta a királynéi méltóságtól, mert kiderült, hogy szobrot állíttatott ASÉRÁnak. Jutalmul az Úr nagy győzelmet adott neki a kusita király, Zéra óriási túlerőben lévő hada ellen a Szefata völgyében. Uralma vége felé ~ mégis a kishitűség vétkébe esett: BÁSA izraeli király fenyegető hadjárata ellen az arám Benhadadhoz folyamodott, és a Templom aranykincsei árán rávette őt, hogy támadja meg Izraelt. Bása ily módon kénytelen volt visszavonulni, ám HANÁNI1 próféta megrótta a királyt, amiért a pogánynál keresett segítséget. Vénségében ~ ismét vétkezett, súlyos betegségbe esve nem az Úrban bízott, hanem „orvosokhoz” (feltehetőleg pogány istenségek nevében gyógyító vajákosokhoz) fordult.

(13)

Áser – ('szerencsés') JÁKOBfia LEA szolgálójától, ZILPÁtól, a tizenkét izraeli törzs egyikének névadója a Bibliában (Ter). Kánaán elfoglalása után ~ törzse a terület északnyugati részén, a tenger mellékén foglalt szerény területet. – A tizenkét pátriárka testamentumai c. apokrif iratban az ~nek tulajdonított végrendelet az emberben vetélkedő jó és rossz hajlamokról, a jószándék fontosságáról és a kétszínűség veszélyeiről szóló intelmeket tartalmaz.

Aséra – kánaánita termékenység-istennő, Baál női párja szerepel a Bibliában; tisztelete sokáig általános volt a zsidó nép körében is. A hagyomány egyik rétegében ő lehetett ÉL (Élohim) s utóbb JAHVE női párja; még az utólagos és többszörös, monoteista szellemű papi szerkesztésen is átcsuszott az áruló megfogalmazás: „…Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté: férfiúvá és asszonnyá teremté őt”. (Ter 1,27) Egy ilyen istenpár feltételezése rögtön értelmet ad az ISTEN FIAIval kapcsolatos, egyébként megmagyarázhatatlan utalásnak is (Ter 6,2–4). MANASSZE2 júdai király idején, s feltehetőleg több elődje alatt, ~nak még a Templomban is oltára volt. Magaslati helyeken fából oszlopokat állítottak neki, ezek voltak az asérák. JÓSIÁS vallási reformjai némiképp háttérbe szoríthatták ~ kultuszát, de még a fogság elől Egyiptomba menekült zsidó asszonyok is hozzá fohászkodtak, JEREMIÁS nagy megbotránkozására.

Asmodeus – féltékeny démon a Bibliában (Tób), aki megszállta az ekbatanai Ráguel leányát, SÁRÁ2t, és egymás után hét férjét ölte meg a nászéjszakán, amikor a lányt érinteni akarták.

Az ifjú TÓBIÁS1az őt emberi alakban kísérő RÁFAEL arkangyal tanácsára mégis feleségül vette a lányt, és parázson egy hal szívét és máját égette el a nászszobában, amitől ~ fejvesztve menekült; az angyal Egyiptomig üldözte, s ott megkötözve egy sziklához láncolta. – Egyes midrások szerint ~ ÁDÁMnak és LILITHnek első ölelkezéséből fogant. ~ a címszereplője Le Sage A sánta ördög c. regényének; egy varázsló üvegbe zárja, mígnem kiszabadul DON CLEOPHAS diák jóvoltából; a hálás ördög egy templomtorony tetejére repül vele, s a tetőket felemelgetve feltárja jótevője előtt a házak lakóinak rejtett életét. – A név a perzsa hitvilág hét gonosz szellemének egyikével, Esma-deváéval kapcsolatos. A nőket megszálló s halandó vetélytársaikat elűző gonosz lelkek ősi eredetű hiedelme a keresztény világban a kora újkorig élt az incubus-babona alakjában.

Aspenáz lásd AZARIÁS1 Assuérus lásd AHASVÉRUS Ásza lásd ÁSA

Aszáel – vagy Asáel, Asáhel ('Isten teremtette') zsidó ifjú a Bibliában (2Sám), Serúja fia, JOÁB és ABISÁI fivére. A Gibeon halastava melletti csatában a megvert ellenség vezérét, ÁBNERt vette üldözőbe. A kiváló futó hamar beérte az idősebb Ábnert, s bár az többször felszólította, hogy könnyebb ellenfelet válasszon, ~ nem tágított; végül az üldözött visszafordulva átdöfte őt dárdájával. Utóbb Joáb ~ miatti bosszúra hivatkozott, amikor orvul megölte Ábnert, de ez jogtalan volt, mert csatában megöltért nem lehetett vérbosszút állni.

Aszenet – vagy Aszenáth, Asznát ('Neith istennő védence') Potiferának, az egyiptomi On papjának lánya (Ter), JÓZSEF1 felesége, EFRAIM és MANASSZE1 anyja. Ókori legendák szerint szűz paplányként megszerette a még szolgasorban élő Józsefet, s utóbb a hitére is áttért, ezért ő is üdvözült. Egy midrás szerint ~ DINA lánya volt a szikemi királyfitól, és nagybátyjai meg akarták ölni, de JÁKOB megmentette, s egy táblácskát akasztott a nyakába, MIHÁLY arkangyal pedig Egyiptomba vitte, és Onban egy oltár mellé tette le. A szentély főpapja felnevelte a kicsit; utóbb József a táblácska révén tudta meg a lány származását, s így vette feleségül. A német barokk néhány írója (Grimmelshausen, Zesen) ~nek tulajdonítja, hogy megküzd Selika (PUTIFÁRNÉ) ármányával, és megmenti tőle Józsefet.

Asznát lásd ASZENET

Atália – vagy Athália ('erős az Úr') zsidó királynő a Bibliában (2Kir), ÁHÁB és JEZABEL lánya.

Apja a júdai JÓRÁM2 királyhoz, fegyverbarátjának, JÓSAFÁTnak fiához adta feleségül. ~ utóbb fiának, az alig egy évig uralkodott ÁHÁZIÁ2nak a halála után kiirtotta DÁVID házának minden élő férfitagját, saját fiait és unokáit is beleértve, egyedül a csecsemő JOÁS1 menekült meg bátor nagynénje jóvoltából. Ezután ~ mint királynő hat évig uralkodott Júdában, BAÁL kultuszát terjesztve mindenfelé; ekkor JÓJÁDA1 főpap pártot szervezett ellene, és a Templom előtt felkoncolták. – Minden képzeletet felülmúl az a kegyetlenség, amellyel ez a női szörnyeteg saját vérei tetemein át a trónra feljut. Nem csoda, hogy Jókai róla nevezte el egyik leggonoszabb női alakját, ATHALIE-t Az arany ember c. regényében.

(14)

Avil-Marduk lásd EVIL-MERODACH Aza lásd ÁSA

Azáel lásd AZAZIEL

Azariás1 – vagy Azária, Azarja ('megsegít az Úr') zsidó ifjú a Bibliában (Dán). A babiloniak fogságába került DÁNIELlel s két más társával, HANANIÁSsal és MISAELlel együtt.

NABUKODONOZOR parancsára Aspenáz udvarmester őket választotta ki a zsidó foglyok közül, hogy udvari szolgálatra képezzék ki őket; ~nak a káld Abednegó nevet adta, Hananiást Sadráknak, Misaelt pedig Misáknak nevezte el. ~, Hananiás és Misael egy ízben megtagadta, hogy imádják a király által felállított hatalmas arany bálványszobrot, ezért mindhármukat tüzes kemencébe vetették. Az Úr angyala azonban imádságukra leszállt a kemencébe, s ott oly hűvösséget teremtett, hogy a három ifjú sértetlenül jött elő a tűzből.

Ennek láttán Nabukodonozor elismerte, hogy nincs isten az Úron kivül, aki így megsegíthetné híveit.

Azariás2 lásd ANANIÁS1,Ráfael, TÓBIÁS1 Azariás3 lásd UZZIÁS1

Azariás4 lásd SZÁDOK

Azaziel – más néven Azáel vagy Azázel, a hagyomány szerint egyike az égi lényeknek, akikre a Biblia egy sokat vitatott verse (Ter 6,2) utal: „láták az Istennek fiai az emberek leányait…

és vevének feleséget… azok közül”. Az ókori midrások szerint ~ találta fel az ékszereket és a szépítőszereket, hogy az asszonyok a férfiakat elcsábíthassák. Az Úr parancsára RÁFAEL kezét-lábát összekötözve egy sivatagi sziklaszirt alá zárta ~t, hogy ott nyögjön a végítélet napjáig. A zsidók évente az engesztelés napján a pusztába űztek egy bakot, a „bűnbak”-ot, s hitük szerint ez ~hez futott. A név egyike lett a gonosz lélek (lásd SÁTÁN) számos megnevezésének. – Byron Ég és föld c. misztériumdrámájában is szerepel ~: ő a szeretője Anahnak, aki a darabban Nlánya, és a közelgő özönvíz elől magával ragadja kedvesét az égbe.

Baál – föníciai eredetű kánaáni istenség; mivel tisztelete a zsidók közt is sokáig általános volt, gyakran szerepel a neve a Bibliában. A név maga 'úr, gazda' jelentésű, és gyakran összekapcsolódott a hely nevével, ahol szentélye állt: Baál-Peor, Baál-Hácor stb. Lévén a viharnak istene, akit bika képében ábrázoltak, alakja sok hasonlóságot mutat JAHVÉéval, és a kezdeti időkben a kettő kultusza valószínűleg összefonódott; a kora királykorig zsidó személynevek elemeként is szerepel: Jerubbaál, Isbaál, Meribbaál. Később a próféták (különösen ILLÉS) haragjának legfőbb céltáblája lett isteni feleségével, ASÉRÁval együtt, akit ugyancsak sokan tiszteltek Izraelben; egyes királyok is felléptek kultusza ellen (bár JEHU1 tetteit inkább dinasztikus, mint vallási szempontok motiválták). Ennek folytán ~ Jahve ősellenségévé formálódott át; egyes névalakjai az újszövetségi időkre ill. a keresztény világban a SÁTÁN szinonimái lettek (BELZEBUB, Belfegor).

Baána lásd ISBÓSET Baása lásd BÁSA Bálaám lásd BÁLÁM Bálák lásd BÁLÁM

Bálám – vagy Bálaám, Bileám ('néprontó') mezopotámiai jós, Beór fia a Bibliában (MTörv), akit Moáb királya, Bálák kért fel, hogy átkával rontsa meg az országát fenyegető izraeli hadak erejét. ~ elindult szamara hátán a király hívására, de egy szűk szorosban angyal állta útjukat. ~ nem látta az égi lényt, de szamara igen, s gazdája ütlegei ellenére sem volt hajlandó továbbmenni: innen a szólás, hogy „áll, mint a Bálám szamara”, azaz ámulva és értetlenül. ~ végül, az Úr parancsára, átok helyett áldást mondott Izraelre. Utóbb az izraeliták mégis megölték, mert azt a tanácsot adta Báláknak, hogy népe leányaival csábíttassa orgiasztikus bálványimádásra Izrael fiait, s így gyöngítse meg őket. – ~ áldásában szerepel egy mondat („Csillag származik Jákobból, és királyi pálca támad Izraelből…”), amelyet a keresztény korban JÉZUSra vonatkozó jövendölésnek magyaráztak, ezért a varázslót a középkorban a próféták közé sorolták, és templomi domborműveken gyakran mint a HÁROMKIRÁLYOK előképét ábrázolták.

(15)

Balkisz lásd SÁBA KIRÁLYNŐJE Baltazár1 lásd BELSAZÁR Baltazár2 lásd DÁNIEL Bánájás lásd BENÁJA

Bárák lásd DEBÓRA,JÁBIN,SISERA

Báruk – vagy Baruch ('áldott') Nérija fia a Bibliában (Jer); királyi írnok volt és JEREMIÁS munkatársa. Amikor a nagy próféta JÓJÁKIM király haragja elől rejtekbe vonult, ~nak mondta tollba feddő beszédeit, aki aztán ezeket mestere parancsára több ízben felolvasta a Templomban a népnek, majd a király főembereinek. Ezek a király elé adták az írást, ő pedig tűzre vetette őket; az Úr parancsára Jeremiás újra lediktálta ~nak a beszédeket. ~ sorsa a későbbiekben is összefonódott mesteréével, élete utolsó éveit vele töltötte Egyiptomban. – Néhány utalásból kiviláglik, hogy ~ a Babilon-párti reálpolitikát támogató egyik tekintélyes jeruzsálemi családból származott. A katolikus kánonban szerepel a ~ nevét viselő prófétai könyv (Bár), de szövegének legnagyobb része a Kr.e. második századból való; ezenkívül két még későbbi apokrif apokalipszis vallja ~ot a szerzőjének.

Barzilláj – ('vasból való') jómódú idős férfi a Bibliában (2Sám) a gileádi Rogelimből, aki az ABSALOMmal döntő csatára készülő DÁVIDot és hadinépét bőkezűen ellátta élelemmel, majd a győztes királyt hazaútjában átkalauzolta a Jordánon. A hálás Dávid unszolta, hogy menjen vele Jeruzsálembe, de nyolcvan évére hivatkozva ~ elhárította a királyi kegyet, s maga helyett jó emberét, Kimhant ajánlotta ura jóindulatába.

Bása – vagy Baása ('merészség') izraeli király (uralk. Kr.e. 909–889)a Bibliában (1Kir).

NÁDÁB2 király hadvezére volt; urát letaszította a trónról, s megölte őt minden hozzátartozójával együtt, ekképp töltve be ÁHIJA próféta jóslatát. E vérengzésért JEHU2 próféta hasonló véget jövendölt az ő családjának is, ami már ~ fián beteljesedett.

Bathseba lásd BETSABÉ Beéri lásd OZEÁS

Behemót – a Bibliában több helyütt (Zsolt, Jób) szereplő mitikus szörny, óriási vízilóhoz hasonlatos szárazföldi állat. Felteszik, hogy a teremtéstörténet elején (Ter 1,1) álló tohu va bohu (Károlinál „puszta és kietlen”) második elemének alakváltozata a ~, ahogyan a tohué a TEHÓM, és így egyike volt az ősszörnyeknek, amelyekkel a teremtéskor Istennek meg kellett küzdenie. Egyes midrások szerint ~ a párja LEVIATÁNnak, mások szerint éppenséggel az ellensége, és a végítéletkor majd megvívnak, és kölcsönösen elpusztítják egymást; ismét mások úgy vélik, hogy a végítéletkor MIHÁLY és GÁBRIEL arkangyalok küzdenek majd meg velük. Némelyek úgy tartják, hogy roppant termetű, de szelíd állat ~, aki Isten engedelmével az Ezer Hegyen legel, és a Paradicsom folyójából iszik.

Bél – babiloni istenség, voltaképp Marduk másik neve, etimológiailag a BAÁL névvel rokon.A Bibliában Dániel (Dán) ötletesen bizonyította be Kürosz perzsa király előtt, hogy nem a nagy tiszteletben álló ~ bálványszobra költi el éjszaka az áldozati eledeleket, hanem papjai és azok családtagjai, akik éjszaka rejtekajtón jönnek fel a szentélybe. A király haragjában megölette a csalárd papokat, s megengedte, hogy a próféta összezúzza a bálványt.

Belfegor lásd BAÁL

Beliál – a Bibliában több helyütt is szerepel a megvető „~ fiai” kitétel, PÁL egyik levelében (2Kor) pedig mint JÉZUS ellenlábasát említi ~t; a kumráni szövegekben meg különféle apokrif iratokban a SÁTÁN egyik megnevezéséül, utóbb az ANTIKRISZTUS szinonimájául is szolgált.

Eredetileg azonban nem személynév, hanem elvont fogalom: 'elvetemültség, gonoszság'.

Bélsaccár lásd BELSAZÁR

Belsazár – avagy Baltazár, héberül Bélsaccár ('Bél óvja a királyt') a Biblia előadása szerint (Dán) NABUKODONOZORnak, valójában az utolsó babiloni királynak, NABONIDUSnak (Nabú- Naid) a fia, aki apja tartós távollétében régensként uralkodott. Egy lakomán a jeruzsálemi Templomból zsákmányolt aranyedényeket adatta vendégei elé; ekkor kéz jelent meg a falon,

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Kapcsolódó témák :