A Z „ A L T É R A P A R S "
P R O B L É M Á K E G Y I N F O R M Á C I Ó S M O D E L L K Ö R Ü L *
Kruchina Ottó Építésiicjv' Tájékoztatási Központ
A szerzi nagy fába vágla a fej
széjét, amikor dicséretre m é l t ó buz
gósággal megkísérelte felvázolni a vállalati műszaki tájékoztatás jövő
be vezető, eléggé rögösnek tetsző útját. Számos megállapításával messzemenően egyet lehet érteni.
Ezekkel e h e l y ü t t nem is kívánok foglalkozni. Mindazonáltal a cikk elolvasása u t á n a z a v a r o d o t t s á g n a k bizonyos érzete t á m a d az olvasó
ban, és n é h á n y megállapításával szemben enyhe k é t e l y e k merülnek fel benne.
Legelőször is i t t van a cím és a tartalom k ö z ö t t i e l l e n t m o n d á s . A Tézis című első részben valóban a címben foglaltakról van szó. A má
sodik résznek a címe sem egészen é r t h e t ő . Antitézis alatt a tézissel szembehelyezett állítást é r t e n e k ál
talában. Ehelyett t ö r t é n e t i áttekin
tést kapunk és mai h e l y z e t k é p e t a cikk egészének hozzávetőlegesen fele terjedelmében, ami egyrészt aránytalan, másrészt szükségtelen, mivel a cikket leközlő szaklap mű
szaki tájékoztatásban j á r t a s olvasó
tábora által unalomig ismert megál
lapításokat tartalmaz, és semmi összefüggést nem mutat a címmel.
Ez a rész e g y é b k é n t kiválóan alkal
mas lenne a műszaki tájékoztatást nem ismerő, laikus olvasók részére, mint ismeretterjesztő, népszerűsítő olvasmány.
* Észrevételek A L K O N Y I I S T V Á N f i í y elképzelt vállalati műszaki informáci
ós központ elméleti modellje (TMT, 28. köt. 10. sz, 19Rt. p. 4 0 9 - 4 1 9 . ) című cikkéhez.
Térjünk rá azonban részletezve a cikk bírálható állításaira. Mindjárt az első mondat mély b e n y o m á s t kelt: „A modell k o n k r é t ismeret
anyag elméleti m o z a i k k é p e , amely
nek egyes részei az egymástól füg
getlenül létező (és az egymásról nem t u d ó ) magyarországi szak
k ö n y v t á r a k b a n szükségalkotta reali
tásnak t e k i n t h e t ő k " . Eltekintve at
tól, hogy messzemenően nem ér
t ü n k azzal az általános kijelentéssel egyet, hogy a s z a k k ö n y v t á r a k egy
másról nem tudnak, ezt a mondatot előbb talán le kellene fordítani ma
gyarra.
A szerző az O M K D K (újabban OMTKK) feladatkörébe utalná a műszaki könyvtárak k ö z p o n t i mód
szertani irányítását és a műszaki könyvtárosok érdekvédelmét. Az u t ó b b i j ó lenne, bár ehhez h a t á s k ö r is szükséges, ami jelenleg nincs. A dolgozók érdekvédelme általában szakszervezeti feladat, kár, hogy a szerző e v o n a t k o z á s b a n nem java
solt gyakorlati megoldást. De bajok vannak a javaslat első részével is. A könyvtári rendszer szervezetéről és működéséről szóló 5/1978. K M sz.
rendelet 16. §-a értelmében a koor
dinációs k ö z p o n t o k (az O M I K K pe
dig az) az egyes könyvtári hálóza
tok és együttműködési körök tevé
kenységének összehangolásával van
nak megbízva és nem az egyes műszaki k ö n y v t á r a k k ö z p o n t i mód
szertani irányításával, mivel ez a hálózati k ö z p o n t o k (esetünkben az ágazati információs k ö z p o n t o k — A l K ) feladata (idézett rendelet 10.
§). A könyvtári törvény és e m l í t e t t
végrehajtási jogszabálya még elég frissnek látszik ahhoz, hogy ne vál
toztassák meg, bár e g y é b k é n t sem látszanék célszerűnek rajta módosí
tani. Annál is kevésbé, mivel az O M I K K egyébként sem lenne képes az ipari, a közlekedés- és postaügyi, valamint a műszaki felsőoktatási könyvtári hálózati k ö z p o n t o k ilyen irányú feladatkörének egymagában való átvállalására és ellátására. A hálózati k ö z p o n t o k erre sokkal megfelelőbbek, egyrészt nagyobb rugalmasságuk, másrészt az ágazati sajátosságokhoz való j o b b alkalmaz
kodásuk és nagyobb h e l y i s m e r e t ü k miatt.
További p r o b l é m á k . A L K O N Y I modellje szerint az ágazati informá
ciós k ö z p o n t feladatköre lenne a
„ k ö z p o n t o s í t o t t ágazati állomány
g y a r a p í t á s " . A cikkben k é s ő b b az alábbiak találhatók; , , . . . az állo
mánygyarapítást és annak minden munkafázisát. . . az ágazati informá
ciós k ö z p o n t h a t á s k ö r é b e kellene utalni, vagyis törekedni kellene köz
ponti megoldásokra. K ö v e t k e z t e t é s képpen a vállalati műszaki informá
ciós k ö z p o n t n a k nem elsődleges fel
adata az állománygyarapításnak és r é s z l e t m u n k á i n a k i n t é z é s e . . . " . A modell szerint a f e n n t a r t ó a beszer
zésre szánt összeg felett nem is rendelkezik szabadon, u i . a
„ . . . f e n n t a r t ó n a k t ö r e k e d n i e kel
lene arra, hogy az állománygyarapí
tásra b i z t o s í t o t t összeget úgy hatá
rozza meg (az ÁIK irányában), h o g y . . . " .
Alig e l k é p z e l h e t ő , hogy napja
inkban, amikor a decentralizálás és
114
TMT 29. évf. 1982/3.
a vállalati önállóság elve egyre foko
zottabban érvényesül, és ez az elv minden bizonnyal meg hosszú ideig - e g y é b k é n t igen helyesen - meg
határozója lesz Magyarország gazdasági é l e t é n e k , a vállalati ön
állóság és f e n n t a r t ó i h a t á s k ö r meg
nyirbálására irányuló törekvés kivi
telezhető lenne. A s z a k k ö n y v t á r a t
— vagy ha úgy tetszik vállalati információs k ö z p o n t o t - f e n n t a r t ó i n t é z m é n y a j ö v ő b e n is saját hatás
körében fogja megtartani a gyarapí
tásra szánt összeg feletti diszponálás j o g á t , és nem fogja azt az ágazati információs k ö z p o n t rendelkezésére bocsátani. Ennek megfelelően az á l l o m á n y g y a r a p í t á s és mindenféle részletmunkája a vállalati szak
k ö n y v t á r (információs k ö z p o n t ) fel
adata lesz a j ö v ő b e n is, a kezéből ezt nem fogja kiengedni, de nem is lesz, aki átvállalja. Kényszerítő in
tézkedés — k ö z p o n t i jogszabály — kibocsátására sem esély, sem j ó z a n indok nincs.
R e m é l h e t ő e n nem is lesz. T ö b b kár s z á r m a z n é k belőle, mint e l ő n y . K ö z p o n t o s í t o t t á l l o m á n y g y a r a p í t á s esetén egy adott dokumentum iránt t á m a d t igény és a kézhezvétel kö
z ö t t eltelt i d ő tekintélyesen meg
h o s s z a b b o d n é k . Normális k ö r ü l m é nyek k ö z ö t t a vállalati szakkönyvtá
ros 24 ó r á n belül beszerzi a kívánt dokumentumot. Most viszont előbb jelezni kellene az igényt az ÁIK- nak, az beszerezné a szóban forgó dokumentumot, majd eljuttatná a vállalati s z a k k ö n y v t á r b a , amely to
vábbítaná az olvasónak. Egy-egy új dokumentum esetén az ÁIK-nak először valamennyi é r d e k e l t válla
lattal egyeztetnie kellene az igé
nyelt p é l d á n y s z á m o t , mivel nem látszanék célszerűnek, hogy az A l K h a t á s k ö r é b e utalják m é g azt is, hogy ö n h a t a l m ú a n d ö n t s e el, hogy egy adott vállalathoz egy adott do
kumentum h á n y p é l d á n y b a n érkez
zék.meg.
Az ötlet abszurditása elég kézen
fekvő. A z A l K - n a k egészen más feladata lehet az állománygyarapí
tás terén, mégpedig a koordinálás,
ami viszont lényeges, de a cikkben nem sok szó esik róla. Külföldi folyóiratok, külföldi könyvek és esetleg e g y é b , nehezen hozzáférhe
t ő , vagy kis p é l d á n y s z á m b a n meg
jelenő d o k u m e n t u m t í p u s o k beszer
zése t e k i n t e t é b e n az AlK-nak fon
tos funkciója lehet ez, és kell is, hogy legyen. A k ü l ö n b ö z ő doku
m e n t u m t í p u s o k r a v o n a t k o z ó számí
tógépes és más rendszerű KC-k az állománygyarapítás koordinálásá
nak n é l k ü l ö z h e t e t l e n segédeszközei kell hogy legyenek. Az A l K - n a k ilyen é r t e l m ű feladatai azonban nem azonosak a „ k ö z p o n t o s í t o t t ágazati állománygyarapítással". Er
ről ennyit.
Nem lehet egyetérteni a vállalati műszaki információs k ö z p o n t n a k ( V M I K ) azon feladatkörével, hogy tezauruszokat építsen k i . Erre az ágazati információs k ö z p o n t o k lé
nyegesen alkalmasabbak, és egyéb
k é n t sem lenne megfelelő, ha az azonos profilú vállalati szakkönyv
tárak más-más tezaurusszal dolgoz
nának. Ahol nem használják az ETO-t, o t t — sajnos - eddig saját elképzelésű tárgy szó rendszert alkal
maznak több-kevesebb sikerrel. Az egyöntetűséget az AlK-tezaurusz tudná biztosítani, és ez a könyvtár
közi forgalmat is lényegesen meg
k ö n n y í t e n é .
„A V M l K - n a k - mondja A l konyi —, ki kell alakítani egy olyan s e g é d k ö n y v t á r a t , amely a leglénye
gesebb információkat egyesíti magá
ban". Nem világos, hogy ez a „se
g é d k ö n y v t á r " t u l a j d o n k é p p e n mire j ó . Mire vonatkoznak az általa „tá
r o l t " i n f o r m á c i ó k ? K i számára?
T o v á b b á : „ . . . a VMlK-nak kis r a k t á r t é r (kiemelés t ő l e m ) kialakítá
sára kell t ö r e k e d n i e " . Odáig még é r t h e t ő , hogy lehetőleg úgy kell a tárolási rendet kialakítani, hogy a legkevesebb helyet vegye igénybe (méret szerinti tárolás, t ö m ö r raktá
rozás), de a r a k t á r t é r egy k ö n y v t á r ban — nemcsak a vállalati szak
k ö n y v t á r b a n - úgyszólván sohasem elég. K é r d e z z ü k meg, mit szólnak ehhez a vállalati s z a k k ö n y v t á r o s o k .
Majd lejjebb: ..A r a k t á r t é r b e n tárolt dokumentumok ne legyenek tíz év
nél régebbiek. A tíz évnél régebbi anyagot továbbítani kell a . . . tá
roló k ö n y v t á r n a k " . Ehhez viszont nem t u d o m , mit szólnának a poten
ciális felhasználók, a vállalat dolgo
zói, mivel ilyen mereven nem lehet állítani, hogy tíz éven belül minden dokumentum elavul, illetve az irán
ta megnyilvánuló igény annyira c s ö k k e n , hogy nem é r d e m e s hely
ben tárolni. Mechanikus i d ő k o r l á t o t felállítani e g y é b k é n t sem ésszerű.
Feltárási kérdésekben a szerző h e l y e n k é n t önmagával kerül ellent
m o n d á s b a . Egyrészt azt írja: „ t ö r e kedni kell egy mindenki számára é r t h e t ő , egyszerűsített címleírás k i alakítására", m á s helyen é r e z h e t ő sajnálkozással állapítja meg, hogy ,,a műszaki k ö n y v t á r a k n á l kialakult címleírási gyakorlat sokban eltér a szabványban megkívánttól''. Ez utóbbi állítás igaz, és valóban sajná
latos, mivel a címleírás országos szabványa mindenki számára k ö t e lező, elvben tőle eltérni nem lehet, nem is volna szabad, még kevésbé szabadna erre „ t ö r e k e d n i " , mégha
„ m i n d e n k i számára é r t h e t ő " - b b vol
na is. A modell-belí k ö n y v t á r tartsa be az előírásokat, és ha t ö r t é n e t e s e n nem tetszik neki a s z a b v á n y , kezde
ményezze a megváltoztatását.
A vállalati műszaki információs k ö z p o n t személyi állománya tekin
t e t é b e n nem mondhatni, hogy kicsi
nyes a szerző. „Kis vállalatok eseté
ben a 8, nagy vállalatok esetén a 20 főt nem haladhatja meg". Nem a felső határral van baj — ezzel az erővel akár 100 főt is í r h a t o t t volna
—, hanem az alsóval. A vállalatok rendszerint úgysem annyi személyt foglalkoztatnak ilyen m u n k a k ö r ö k ben, mint amennyi ideális lenne, hanem kevesebbet. T o v á b b á mit ér
t ü n k „ k i s " és „ n a g y " vállalat alatt?
Elég szubjektív m e g h a t á r o z á s ! Egy tervezővállalat p l . mindig kisebb lét
számmal dolgozik, mint egy terme
lő, t e h á t a létszám e tekintetben nem lehet m e g h a t á r o z ó . A k k o r mi
től „ k i s " vállalat egy vállalat? Per-
115
Kruchina O.: Problémák egy információi modell körül
sze, valami m á s t ó l , de ez nem talál
h a t ó meg a cikkben.
T ö r e k e d n i ugyan lehet arra.
hogy a vállalatok „magas képzettsé
gű (legalább főiskolai végzettség) és állami nyelvvizsgával (legalább kö
zépfokkal) r e n d e l k e z ő k ö n y v t á r o - Sok"-at alkalmazzanak, de jog
szabályban meghatározni azt, hogy egy-egy vállalat . . . köteles bizo
nyos nagyságú műszaki VMIK-ct f e n n t a r t a n i . . . " — az e g y é b követel
ményekről egyelőre nem is beszélve
—, a fentebb már kifejtett indokok alapján alig k é p z e l h e t ő e l . még ke
vésbé vihető k i .
A képzettségi k ö v e t e l m é n y e k A l konyi elképzelésében ugyancsak szépek, mondhatni ragyogóak.
„Nagy k ö n y v t á r b a n felsőfokú szak
k é p z e t t s é g . " Először is isméi, mi a
„ n a g y " kiinyvlár? T o v á b b á , az Összes dolgozóra vonatkozik-e a fel
sőfokú képzettség kötelezettsége?
Nem látszik célszerűnek. A k k o r hol helyezkednek el a közép-, illetve alapfokú képesítésűek? Ennyi fel
sőfokú képesítésű könyvtári és tájé
koztatási szakember az országban nincs is! Persze, a k ö z é p f o k ú a k Alkonyinál elmehetnek a „ k ö z é p - és kis" k ö n y v t á r a k b a , de csak ak
kor, ha „ k é t idegen (legalább egy felsőfokú) nyelvvizsgával" rendel
keznek. Hát ez aztán luxus! Hol szedünk össze „kis vállalat esetében maximum 8" olyan szakképzett személyt, aki két nyelvvizsgával, k ö z t e legalább egy felsőfokúval ren
delkezik? És melyik vállalat hajlan
d ó ennyi m u n k a b é r t biztosítani?
Új fogalom a „ k ö z é p " könyvtár, amely szintén nincs közelebbről de
finiálva.
Hát ez nem megy, ezek irreális k ö v e t e l m é n y e k , és a legcsekélyebb esély sincs arra. hogy „jogszabály
ban h a t á r o z z á k meg" ő k e t . Lehel, hogy a szerző úgy k é p z e l t e , hogy k ö n y v t á r a n k é n t legalább egy, a fen
ti k ö v e t e l m é n y e k n e k megfelelő sze
mélyre lenne szükség, de ez sehol sem derült k i .
Fennmarad a kérdés, hogy az alapfokú képesítéssel r e n d e l k e z ő
könyvtárosok hova menjenek?
Vagy lehel, hogy ahol ilyen személy dolgozik, azt ne nevezzük könyviár
nak? Valóban, léteznek olyan el
méletek, amelyek a „ k ö n y v t á r " fo
galmái t ö b b e k k ö z ö t t úgy próbálják definiálni, hogy az legalább közép
fokú szakképzettségű könyvtárossal rendelkezik. E h e l y ü l t ugyan nem kívánok ezzel a kérdéssel foglalkoz
ni, annyit azért megemlílek, hogy amíg a k ö n y v t á r kritériumai nincse
nek e g y é r t e l m ű e n lefekletvc, addig jobb hiján k ö n y v t á r n a k kell tekinte
ni azt is. ahol csak alapfokú képesí
tésű dolgozó t a l á l h a t ó . Minden egyéb megfontolás ö n k é n y e s és nem á l t a l á n o s í t h a t ó .
A realitásoktól elég lávol eső k ö v e t e l m é n y e k azonban még foly
t a t ó d n a k . Idézek egy továbbit:
a szakszervezeti k ö n y v t á r a i a vállalati műszaki információs köz
pont h a t á s k ö r é b e kellene u l a l n i " . A szakszervezet a vállalattól füg
getlen jogi személy, saját pénzügyi alapokkal rendelkezik, és a tulajdo
nában levő vagyontárgyak ( p l . könyviári á l l o m á n y ) felett önállóan rendelkezik. A szakszervezeti könyvtár feletti vállalati hatáskör jogi bonyodalmakhoz vezel. Más kérdés a közös fenntartású könyv
tár, ahol a két tulajdonos megőrzi szuverenitását a tulajdonát k é p e z ő vagyontárgyak felett, és csak a ke
zelés, fenntartás l e k i n t e t é b e n t ö r t é nik kompromisszumos megállapo
dás. A cikkben viszont nem erről van szó. Közös fenntartású könyv
tár elég sok m ű k ö d i k már az ország
ban több-kevesebb sikerrel, mivel jogi szabályozás híján a közös fenn
tartás helyi szabályozása sokszor igen pontatlan, néha j o g s é r l ő , ami később számos bonyodalom forrá
sát képezi. Ideje volna a k ö z ö s fenntartású könyviárak problémáját magasabb szabályozás útján rendez
ni.
E g y e i é r t ü n k azzal, hogy a mű
szaki fejlesztéssel foglalkozó szak
k ö n y v t á r állományában fontosabb szerepet kell kapniuk a kutatási j e l e n l é s e k n e k , szabadalmaknak,
majd ezt k ö v e t ő e n a folyóiratok
nak. De hogy a könyvek a fontosság l e k i n t e t é b e n az utohó helyre kerül
jenek, azzal már nem. A szerző idézi a Számítástechnikai Kutatóin
tézet k ö n y v t á r o s á t , aki szerint az intézetben dolgozó k u t a t ó k könyv
igénye minimális.
Ezzel kapcsolatban kél észrevé
telem van. Először is, a szerző az Antitézis fejezetben kizárólag a ko
hó- és gépipari ágazatból merít pél
dákat. Ez ö n m a g á b a n is elég feltű
n ő . F e l t e h e t ő e n más ágazatok szak
könyvtári helyzetével kevésbé van tisztában, cz esetben viszont nem volna szabad általánosítania. A mo
dell lehet, hogy e l f o g a d h a t ó a kohó- és gépipari s z a k k ö n y v t á r a k n á l , de nem biztos - bár elvileg lehelséges - , hogy j ó máshol.
Másodszor. Azért, mert egy k ö n y v t á r o s szubjektív véleménye szerint a könyvek iránti igény mini
málisra c s ö k k e n i egy helyen, nem volna szabad általánositani. hogy
„népszerűségében m i n d i n k á b b a harmadik helyre szorul". Főleg, mert nem igaz. Nem a k ö n y v e k iránti igény c s ö k k e n t , hanem más dokumentumlipusok iránti érdeklő
dés n ö v e k e d e t t anélkül, hogy a
„ k ö n y v é h s é g " c s ö k k e n i volna! É s ez nagy különbség! Ráadásul a m i nimális künyvigényre v o n a t k o z ó k i jelentést a szerző egy 1968-as (!) irodalomra való hivalkozásra alapít
ja, ami elég régi ahhoz, hogy már rég ne legyen igaz, de akkor sem v o l l igaz általánosan, hiszen csak egyedi jelenséget regisztrál.
H a s o n l ó k é p p e n egyoldalú kövel- keztetést von le szerzőnk a fordítá
sok átfutási idejéről. Lehet, hogy helyi tapasztalatai szerint igaznak t e k i n t h e t ő , hogy „ k é t - h á r o m h ó n a p is ellelik a k ü l ö n b ö z ő pótdíjakkal megtűzdeli fordítások kézhezvételé
i g " , de ez sem á l t a l á n o s í t h a t ó . Az átfutási i d ő először is függ a terje
delemtől. A „ k ü l ö n b ö z ő p ó t d í j a k "
közül egyedül a sürgősség befolyá
solja az átfutási i d ő t , amit nem rendeltek meg sürgősre, az valóban elfekhet hosszabb ideig, de akkor
116
TMT 29. évf. 1982/3.
nincs p ó t d í j . Legalább is sürgősségi nincs. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ fordító irodája például sürgősség esetén napokra minimáli
san 7 nagy oldalt, expressz díj esetén napi 14 nagy oldalt garantál.
Hetven oldalt t e h á t tíz, illetve Öt nap alatt szállít, vagy nem számít fel ilyen p ó t l é k o t . Az e g y é b pótlé
kok (nehezen olvasható, nehéz szakszöveg) pedig nem befolyásol
ják az átfutási i d ő t , csak a fordítói szaktudást hivatottak h o n o r á l n i .
Az egyoldalú szemlélet egyre jobban k i ü t k ö z i k a c i k k b ő l . „Osztá
lyozásra az ETO-t használják vala
mennyi nagy k ö n y v t á r b a n . " ( M i t ért már megint a szerző „ n a g y "
a l a t t ? ) Lehet, hogy a k o h ó - és gépipari gyakorlatban ez az állítás igaz, de garantáltan nem igaz a lobbi ipari ágazat h á l ó z a l á b a n . Így az építésügyi és városfejlesztési k ö n y v t á r h á l ó z a t b a n seni.
Ugyanide tartozik a k ö v e t k e z ő kijelentése is: „Jelenleg a KG-Infor- matik-nál f o l y i k egyedül (kiemelés t ő l e m ) tárcára orientált k ö n y v t á r o s - képzés. .". Tájékoztatásul közölhe
tem, hogy az Építésügyi Tájékozta
tási Központnál, amely jelenleg 184 s z a k k ö n y v t á r hálózati k ö z p o n t j a , i n t é z m é n y e s í t e t t , tárcára orientált alapfokú k ö n y v t á r o s képzés folyik 1963 ó l a minden évben. Amiről a szerző nem t u d , az tehát nincs is.
Nem csak ez, szerinte más sincs.
K ö z é p f o k ú k ö n y v t á r o s képzés pél
dául. A régi típusú k ö z é p f o k ú kép
zés valóban megszűnt, de egyidejű
leg a 103/1980. ( M . K . I 2 . ) K M szá
mú utasítás életre hívta a könyvtár
kezelói tanfolyamot, amely a Műve
lődési Minisztérium Könyvlároszlá- lyálól nyert információ szerint igen
is k ö z é p f o k ú n a k t e k i n t e n d ő . Négy bekezdéssel k é s ő b b a szerző is rá
j ö t t erre, de akkor miért írta le, hogy „a középfokú képzés megszű
nése miatt napjainkban még ko
moly n e h é z s é g e k . . . " vannak?
Lehetne még a sort folytatni, maradt még bőven olyan állítás a cikkben, amellyel vitába lehelne szállni, d e h á t a T M T befogadóké
pessége véges. A vállalati műszaki információs k ö z p o n t cikkben vázolt elméleti modellje szerencsére csak a szerző képzeletében él. A modell alapjaiban e l h i b á z o t t , részleteiben téveszméket tartalmaz. Feltéllenül dicsérendő azonban, hogy a szerző próbálkozást tesz korszerű vállalati műszaki információs rendszer k i d o l gozására, k ü l ö n ö s k é p p e n azérl, mert hasonló próbálkozások az utóbbi években nemigen láttak nap
világot.
Az ágazali, illetve a vállalati in
formációs k ö z p o n t modelljének kérdése az u t ó b b i években meglehe
tősen holtpontra k e r ü l t , pedig aktu
alitásának egyre é g e t ő b b voltál mindnyájan érezzük. Nem arról van
szó, hogy egy kaplafára akarjunk húzni valamennyi vállalati szak
k ö n y v t á r a i (információs egységet), hiszen ezt nem is lehet, mivel nincs két egyforma vállalat, hajszálra azo
nos igényállapot, azonos gondolko
dású műszaki s z a k e m b e r g á r d a . A modellnek e z é r t figyelembe kell venni az optimális információigény terén m u t a t k o z ó e l t é r é s e k e t , ame
lyeket a vállalat nagysága, feladata, népgazdaságban elfoglalt helyzete stb. h a t á r o z meg. Ehhez először egy c s o m ó mindent definiálni kellene ( n a g y - k i s vállalat, nagy-kis könyv
tár stb.).
A modell nem alapozhat a jelen
leg meglevő tényleges információ
igényekre, mivel azok sokszor irre
álisan alacsonyak.
Modellre tehát szükség van, meri főbb vonalakban meg kell m u l a t n i azt a célt, amely felé az ágazati és vállalati információs k ö z p o n t o k n a k és egységeknek (Örekedniúk kell. A modell kialakításához azonban ága
zatközi összefogásra volna szükség.
R e m é l h e l ő e n A l k o n y i István vitára késztető cikke inspiráló hatással lesz a k ü l ö n b ö z ő ágazatok tájékoz
tatási szakembereire, hogy a külön
b ö z ő vállalatoknál, i n t é z e t e k n é l m ű k ö d ő m ű s z a k i - g a z d a s á g i tájé
koztatással foglalkozó egységek mo
delljeit egységes alapelveken és összefogással kidolgozzák.
117
