Hozzászólás Fáy József elvtárs "Az export gazdaságosságának mérése" című cikkéhez

(1)

332

^SZEMLB

W Hozzászólás

Fáy József elvtárs ,,Az export gazdaságosságának mérése"

című cikkéhez

Hasznos kezdeményezés, hogy a Sta—

tisztikai Szemle _a külkereskedelem kér- déseivel kapcsolatos cikket közölt, mint—

hogy a külkereskedelem eddig a tervezé—

si és statisztikai irodalom elhanyagolt te-

rületei Közé tartozott.

Fáy elvtárs cikkében egy igen fontos

és eddig kissé mellőzött kérdésre, az

export és általában a külkereskedelem gazdaságosságának kérdésére hívja fel a figyelmet. A gazdaságosság mérése és

számítása a külkereskedelemben azért

döntő jelentőségű, mert nélküle nem biz—

tosítható, hogy a külkereskedelem anép—

gazdaság számára előnyösen használhas-

sa ki a nemzetközi árucsereforgalomból

adódó lehetőségeket.

Eddig a külkereskedelem gazdaságos—

ságának kérdését majdnem kizárólag az

árkiegyenlítés oldaláról vizsgálták. Fáy

elvtárs cikkének döntő érdeme, hogy ezt

* az álláspontot nem fogadja el és hangsú—

lyozza: az árkiegyenlítés mértékéből nem

lehet helyes következtetést levonni arra—

vonatkozólag, hogy egy—egy ügylet lebo—

nyolítása hasznos-e vagy káros a népgaz- daság számára.

Fáy elvtárs cikke azonban tartalmaz

néhány olyan megállapítást és számítási

módot, amelyekkel nem értünk egyet és

hozzászólásunkban elsősorban ezekkel kí—

vánunk foglalkozni.

I. Az első tétel, amivel nem értünk egyet, magának a kérdésnek a felvetése és az arra adott válasz. Fáy elvtárs cikkében leszögezi, hogy ,,az export gazdaságossá—

ga csupán a devizában mutatkozó ráfor-

dítások és bevételek aránya alapján vizs- gálható". (63. oldal.)

A kérdés ilyen felvetése az export gaz—

daságosságát csak a külkereSkedelem és ezen belül is elsősorban a devizamérleg, nem pedig a' népgazdaság egésze szem—

pontjából vizsgálja. Ez a számítás ugyan-

is nem mutatja ki, hogy az elért deviza- nyereség mennyi munkaráfordítást köve—

telt meg a népgazdaság részéről.

Véleményünk szerint a népgazdaság

számára az az export gazdaságosabb, ahol a devizanyereség egy devizaforintja a

legkevesebb társadalmilag szükséges

munkaráfordítást követeli meg.

Nézzük ezt meg egy példán:

Két terméket exportálunk. Mindket- tőért 100 devizaforintot kapunk. A ter—

mék előállítására 10 munkaórát kellett fordítanunk és 80 devizaforint értékü kül- földi nyersanyagot tartalmaz, B termék

előállítására 60 munkaórát fordítottunk és

20 devizaforint értékű import nyersanya—

got tartalmaz. Tehát

Megnevezés ! A termék B termék

Eladási ár ... 100 dit 100 dit Import anyagok értéke . . 80 dit 20 dit

Devizanyereség . . . ! 20 dft 80 dft

Fáy elvtárs szerint B cikk exportja

gazdaságosabb. Szerintünk A cikk export—

ja gazdaságosabb, mert míg azAcikk elő-

állítására fordított egy munkaóráért két

devizaforintot kapunk, addiga B cikk elő—

állítására fordított egy munkaóráért csak

1,33 devizaforintot kapunk. Ezért tehát, ha a népgazdaság szempontjából vizsgál-

juk az export jövedelmezőségét, nem elé—

gedhetünk meg csupán adevizanyereség

abszolut nagyságának és százalékos nagy- ságának vizsgálatával, hanem figyelembe kell vennünk a devizanyereség elérésére forditott társadalmi munkát.

Mellesleg meg kell jegyeznünk, hogy véleményünk szerint Fáy elvtársnak ade- vizahozamra vonatkozó példájában elmé—

letileg még egy tétel hibás. Fáy elvtárs

azt írja: ,,a külföldi eladásoknál arra kell

törekednünk, hogy nagy devizanyereség

(2)

SZEMLE

elérése mellett a devizanyereség minél nag/obb része származzék magyar munka

(munkaigényes cikk) exportjából", —-(64.

oldal) —— tehát ne magyar anyag export-

jából. Ám a magyar ,,anyag" is magyar munka terméke. Az exportra kerülő ter—

mékeknek azért van értékük, mert mun—

ka fekszik bennük. Nem lehet tehát úgy

számolni, hogy ,,a devizanyereség 290/o-át magyar munka, 710/9—át pedig magyar

anyag kivitele útján szereztük meg".—

(Ugyanott.)

Véleményünk szerint az a nézet helyes,

hogy minél feldolgozottabb' formában szállítsuk ki termékeinket. Meg kell azon- ban vizsgálnunk, hogy a különböző mér-

tékben feldolgozott termékek (nyers—

anyagtól késztermékig) előállításához mennyi társadalmi munkaráfordítás szük—

séges, és ez hogyan aránylik a deviza- nyereség emelkedéséhez.

II.

A másik kérdés, amellyel Fáy elvtárs cikkében nem értünk egyet, a devizanye- reség kiszámításának általa javasolt mód—

ja, mert az helytelen következtetések

levonására ad alkalmat.

Fáy elvtárs módszere nem veszi figyelembe a két világpiac létezését. Az a tény, hogy megszűnt az egységes világpiac és létrejött a demokratikus világpiac, amely—

nek mi is része vagyunk, egynéhány pro—

blémát vet fel a devizanyereség számitá—

sával kapcsolatban. Ilyen probléma, amely a gazdaságosság kérdése szempontjából különösen fontos az, hogy ma már az egy—

séges világpiac megszűnése következtében egy világpiaci árról nem beszélhetünk, hanem meg kell különböztetnünk a demokratikus világpiaci árat és a kapi—

talista világpiaci árat.. A demokratikus

világpiacon szilárd árak alakultak ki, ame—

lyek nem követik a tőkés világpiac nem egyszer spekulációs áringadozásait. Ugyan—

akkor természetesen nem szakadhatnak el teljesen a tőkés világpiaci ártól.

Az elmondottak szempontjából — sze—

rintünk Fáy elvtárs helytelenül járt el, amikor az általa készített táblázat 6. és 9.

" 333

rovatában összeadta a demokratikus, il-

letve a kapitalista világpiaci import és ex-

port árakat, illetve értékeket. Ennél a módszernél Fáy elvtárs nem számol az- zal, hogy a két világpiacnak különböző le—

het az árszintje, hogy más—más csereará—

nyok állhatnak fenn a két világpiaccal való forgalomban. Ebből következik az—

után az a helytelen megállapítás, hogy ,,a clearing rubel megszerzése tehát devizá-

ban kisebb ráfordítást követel, ami egyéb- ként kitűnik abból is, hogy tervviszony—

latban magasabb a devizanyereség száza—

léka". (66. oldal.)

Természetesen előfordulhat az, hogy a

demokratikus világpiacon magasabb a de—

vizanyereség százaléka, ezt azonban a

számunkra kedvezőbb cserearányokkal kell bizonyítanunk, nem pedig Fáy elv- társ számítási módszerével.

Ez a számítási mód a tényleges deviza—

nyereséget, —— nem beszélve az export

gazdaságosságáról, —- nem mutatja ki, il—

letve erről torz képet adhat. A deviza-

nyereség kiszámításánál egyik legfonto—

sabb eldöntendő kérdés, vajjon az import

nyersanyagot a demokratikus, vagy kapi-

talista világpiaci áron vagy a két világ-

piaci ár súlyozott átlagárával kalkulál- juk—e. E kérdés eldöntése azért is fontos,

mert import nyersanyagaink jelentős ré- _ szét mindkét világpiacról szerezzük be, természetesen cikkenként különböző meg- oszlási arányokban. (Nem kívánunk ki- térni möst arra a speciális esetre, amikor egy kapitalista világpiacra exportálandó áru import nyersanyagkészletét kizárólag a demokratikus világpiacon szerezzük be, vagy amikor egy a demokratikus világ- piacra exportálandó áru importnyers—

anyagát kizárólag a kapitalista világpia-

con szerezzük be.) _ '

A fenti problémát megvilágítja a pa—

mutszövet példája, hisz köztudomású, hogy gyapotot mindkét világpiacról im—

portálunk és pamutszövetet mindkét vi-

lágpiacra exportálunk. Az alábbi fiktív

példán szemléltetni akarjuk, mennyire fontos a. kalkulációs alap helyes megha- tározása:

Demokratikus ! Kapitalista Megnevezés

1 kg gyapot beszerzési ára 1 fm pamutszövet eladási ára 1 fm pamutszövetért kapunk

5í5) devizaforint 70 dkg gyapotot

világpiac

4§ devizaforint

2 ,.

59,5 dkg gyapotot

(3)

334 ^szei/u.n

Tegyük fel, hogy 1 fm pamutszövet

gyártásához 15 dkg gyapotra, valamint

különböző import vegyíanyagokra és fes-

tékekre van szükség, amelyek a gyapot értékének 30 százalékát teszik ki. Tegyük

fel továbbá, hogy az ipari nyersanyagok

(gyapot, festék, vegyszerek), beszerzésé—

nek aránya 60 240, a demokratikus világ- piac javára.

A B B

Demokratikus Kapitalista .

export export Demokratikus export Kapitalista export

, a 60:40 százalékos _ 3 60:40 százalékos

Megnevezes a nyersanyag a nyersanyag arány figyelembevé— arány figyembevéte- demokratikus kapitalista telével kalkulált im— lével kalkulált import

import áron import áron port árakon számítva árakon számítva számítva számítva

Dem. Kap. Össz. ] Dem. Kap. Össz.

Gyapotzértéke dit ... 7,50 6,30 4,50 4-2,52:7,02 4,50—l—2,52:7,02 Segédanyag értéke dit. . . 2,25 1,90 1,35Jf—0,7522,1() 1,35 á—O,75:2,10

Összes import nyersanya- _

gok értéke dit ... 9,75 8,20 5,85-4—3,27———9.12 5.85—k3,27:9,12 Pamutszövet eladási ára

dit ... 35.—— 25.—— 35.— 25.—

Devizanyereség dit ... 2525 16,80 25,88 15,88

Devizanyereségi százalék. 259 205 316 174

Az A és B számítási mód alkalmazása

véleményünk szerint nem helyes, mert nem tükrözi vissza a népgazdaság részé—

ről az import nyersanyagokért valóban ki- fizetett devizaértéket. Helyesebbnek lát- szik a C és D rovatokban alkalmazott számítási módszer, amelynek azonban az a hibája, hogy a két világpiacon fennálló különböző cserearányok nem tükröződnek

benne. Ezért azt javasoljuk, hogy a szá—

végezzük, vagyis azt számítsuk ki, hogy egy méter pamutszövet exportja esetén hány centiméter szövet árából fedezhet- jük a méteráruban fekvő import nyersanyag ellenértékét és mennyi a fenn—

maradó devizanyereség. _

Számitásunkat az alanti táblázat mutatja: (természetesen ennél a számításnál a 60 :40 százalékos import arányt vesz- szük figyelembe).

mításokat természetes mértékegységben

. . . x . . . m . A

% HA " %A o ' o HA 0 l %A %? GS

5: .s: agas Én _ez agas gya; %%

mano u'U ") Ez) .no—%s. wc Ego %%92;.

§) V SV Sá V É.e—W .SV S V nag-un.!

Megnevezés vam sg .:z—oÉbp GOEV nev x%; DD wg'OÉt—l%

"inf-) §. * w:—I§% anv "'i'! e ??), max—3:

** .."). " gű). .... wow.-a "0 ;zo, .,. "afow—C

atás; §: :76'37* votes át. 5338?) goto—0

gon:- nm mama (?)—onu— g—o Lil'—"": meEEE

Összesen ... 150 7,02 23 45 2,1() 7 30

Ebből:

o Demokratikus vi-

lágpiac ... 90 4,50 13 27 1,35 4 17

Kapitalista világ-

piac ... 60 2.52 10 18 (),75 3 I 13

1 méter szövet exportja esetén tehát 30

cm szövetet azért exportálunk, hogy ki—

termeljük az 1 méter szövet előállításához

szükséges in'iportanyag devizaértékét, 70 cm szövet értékét kapjuk az 1 méter szö- vet előállítására fordított társadalmilag

szükséges munkáért, ami 234%—os deviza- nyereségnek felel meg.

A kapott devizanyereséget devizaforint-

ra átszámítva lehet összevetni a nép—

gazdasági ráfordítással. Ennek kiszámí—

tása meglehetősen bonyolult. Amennyiben nincs mód a közvetlen munkaidőben tör—

ténő mérésre, (mint ahogy ez például a mezőgazdaság egyes termékeinél, vagy egynemű, kevés gyártási folyamatot igény—

(4)

LSZEMLE

335 lő ipari termékeknél lehetséges) az ön- költség alapján lehetne a számításokat el—

végezni. Figyelembe kell venni azt is,——

különösen több termelési fázis esetén —, hogy az önköltség esetleg egyéb a terme-

léshez közvetlenül nem tartozó elemeket is tartalmaz (például adókat).

Ennél a pontnál visszatérünk az árki—

egyenlítési rendszer bírálatához. Mint említettük, helyes,_ hogy Fáy elvtárs el—

veti az árkiegyenlítés mértékét, mint egye- düli kiindulási alapot az export gazda- ságosságának mérésénél, az árkiegyen-

lítést azonban teljesen figyelmen kívül

hagyni helytelen volna. Az árkiegyenlítés alapjául a nettó termelői árak szolgálnak.

Helyesen megállapított nettó termelői

árak esetén az árkiegyenlítés mértéke

hozzásegíthet bennünket a jövedelmező-

ség elbírálásához. Ekkor már figyelmen kívül kell hagynunk az önköltség import—

anyagokat tartalmazó elemeit és csak a felhasznált hazai nyersanyag és munka—

ráfordítást kell forintban kifejeznünk. Az

így kapott forintösszeget kell összevet- nünk a devizaforintban mutatkozó deviza—

nyereséggel és ez mutatja meg a deviza-

nyereség és a népgazdasági ráfordítás

arányát. Ebben az esetben tudniillik ki—

számíthatjuk, hogy a devizanyereség egy devizaforintja belföldi forintban kifejezve mennyi ráfordítást követelt meg a nép—

gazdaságtól. Ilymódon megállapítható, hogy milyen termékek kivitele a leggaz—

daságosabb a népgazdaság szempontjából.

Ill.

Véleményünk szerint az export jövedel—

mezőségét nem kizárólag külkereskedel—

mi, hanem főként népgazdasági szempont—

ból kell megvizsgálnunk a devizanyere- ség és a devizanyereség eléréséhez szük-

séges hazai munkaráfordítások arányá—

nak meghatározásával. E számítások legfontosabb alapja az importanyagok he—

lyes árának, valamint az önköltség ele—

meinek pontos megállapítása.

Hangsúlyozzuk, hogy kizárólag a fenti módon kiszámított gazdaságosság alapján semmiképpen sem dönthetjük el, hogy

egyes áruk exportját fokozzukve vagy csökkentsük. Külkereskedelmünk áruösz—

szetételének meghatározásakor a jövedel—

mezőségen túlmenően okvetlenül számí- tásba kell vennünk olyan szempontokat is, mint a kereskedelempolitikai követel—

mények, (elképzelhető, hogy gyengébb de- vizahozamú cikkek exportjával is meg kell elégednünk kereskedelmi kapcsola—

taink kiszélesítése érdekében) a világ- piaci lehetőségek, a belföldi termelési kapacitás helyes kihasználása stb.

Befejezésül megjegyezzük, hogy az álta-

lunk javasolt módszerek korántsem kidol—

gozottak és gyakorlatba való átültetésük- höz még sok problémát kell megoldanunk.

Boóc Imre Sebestyén Péter

a A termelési érték számbavétele az építőiparban*

A Központi Statisztikai Hivatal 1/É.——

1954; sz. köriratában szabályozta az épí—

tési munkák termelési értékbe való be—

számításának módját. Az új szabályozást

szükségessé tette az, hogy a 8/1953. 0. E.

H. —— E. M. együttes utasítás az eddigiek—

től eltérően és az építési munkák terje-

delmétől függően különböző formában ha-

tározta meg az elszámolás rendjét.

Az utasítás az 1 millió forint vállalati

összeget meghaladó építkezések elszámo- lását 28—a és 2—a között felveendő havi

* A Statisztikai Hivatalhoz és a Szemle szer—

kesztőségéhez többen fordultak az építőipari ter- melési érték megállapításának tárgyában. Az itt következő cikkben e kérdésekre kívánunk vála—

szolni. —— (Szerk. megjegyzés.)

átadás—átvételi jegyzőkönyvhöz köti. A megrendelő és kivitelező által közös fel- mérés után aláírt jegyzőkönyv megszün—

teti az elszámolások utólagos ellenőrzésé—

ből fakadó vitákat, az ezekhez kapcso- lódó bürokratikus egyeztetési eljárásokat.

A havi átadás—átvételi jegyzőkönyv rendszerének teljeskörű bevezetését szer-

vezeti körülmények akadályozzák. Jelen-

legi viszonyaink között, különösen a több kisebb építkezést végeztető megrendelők esetében, nem biztosítható, hogy minden építkezésen időben felvegyék a közös fel—

mérésen alapuló jegyzőkönyvet. Ezért az 1 millió forint vállalati összeget meg nem haladó munkák esetében lényegében az eddigi rendszernek megfelelő havi téte-