PANNONHALMI FÜZETEK
36
SOMORJAI ÁDÁM OSB
A MAKARIÓSZ/SZIMEONI IRATOK
PANNONHALMA, 1995
A MAKARIOSZ/SZIMEONI IRATOK
PANNONHALMI FÜZETEK
36
SOMORJAI ÁDÁM OSB
A MAKARIOSZ/SZIMEONI IRATOK
PANNONHALMA, 1995
ISBN 9 6 3 8 5 4 7 1 1 1
F. k.: V á r s z e g i A s z t r i k O S B
Nyomás és kötés az j f KIADÓ ÉS NYOMDA
munkája
Felelős vezető: Fonyódi Ottó
ELŐSZÓ
Jelen füzet licencia értekezésnek készült patrológiából, Dr. Vanyó László professzornál, 1984-ben nyújtottam be Budapesten, a Római Katolikus Hittudományi Akadémián, a mai Pázmány Péter R. K. Egye- tem Hittudományi Fakultásának jogelődjén. Közzétételére idáig nem volt lehetőség. Azóta nem volt alkalmam a témával ismét foglalkozni, így lényegében változatlan formában adom közre.
A Pannonhalmi füzetek sorozatban bencés rendtársaim doktori tézisei jelentek meg. 1926-1943 között 35 szám jelent meg. Az ötven- két éves kényszerszünetet követően e kötettel szeretnénk felújítani egy értékes hagyományt.
Pannonhalma, 1995- Szent Márton ünnepén
A szerző
TARTALOM
ELŐSZÓ 5 1. BEVEZETÉS 9 2. A MAKARIOSZ/SZIMEONI IRATOK HATÁSTÖRTÉNETE ÉS
JELENTŐSÉGE 9 Orientális nyelvű verziók 10
A II. gyűjtemény nyomtatott kiadásai, fordításai 11
A hatástörténet vázlatos áttekintése 12 A makariosz/szimeoni iratok jelentősége 13 3. A MAKARIOSZ/SZIMEONI IRATOK GYŰJTEMÉNYEI 14
A gyűjtemények általános leírása 14
A gyűjtemények száma 15 A gyűjtemények egyenkénti ismertetése 16
Coll. 1 16 Coll. II 17 Coll. III 18 Coll. IV 18 Coll. V 19 A négy görög gyűjtemény két fő recenziója 19
Kéziratok - Táblázat 20 4. KUTATÁSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS 21
A szerző: Makariosz? 21 Messzalianista jelleg 24 Szövegkiadások 25 A Nagy Levél 27 Makariosz/Szimeon teológiája 28
A szövegkutatás újabb eredményei 29 A kopt gnoszticizmus és a zsidó-kereszténység hatása 29
5. A MESSZALIANIZMUS ÉS MAKARIOSZ/SZIMEON 30
A messzalianizmus 30 Messzaliánus helyek a makariosz/szimeoni iratokban 34
A dilemma megoldása? 36 6. A KAPPADÓCIAI ATYÁK ÉS MAKARIOSZ/SZIMEON 38
Baszileiosz és Makariosz/Szimeon 39 Nysszai Szent Gergely és Makariosz/Szimeon 39
7. A SZERZŐ SZEMÉLYE ÉS A MŰ KELETKEZÉSI HELYE 41
8. KITEKINTÉS 44 RÖVIDÍTÉSEK 45 IRODALOM 47
1. BEVEZETÉS
„Igen jelentős volt az idősebb, vagy Nagy Makariosz (t390) iro- dalmi munkássága, noha a neve alatt ránk maradt írások számos kér- dést vetnek fel, melyek még tisztázásra várnak.'"
A k é r d é s e k maradéktalan tisztázására jelen vázlatomban sem vállalkozhatom, de megpróbálok egy első kísérletet tenni.
A feldolgozás során egyre növekedtek a nehézségek: előbb a szöveghagyományozás nyelvi és szerkesztési sokrétűsége, majd a kutatás legújabb eredményeinek feldolgozása, ill. a szekundér iroda- lom igen kiterjedt volta jelentett gondot.
Célom az, hogy a gazdag irodalom nyomán első bevezetést adjak a kérdéskörbe, majd megfogalmazzam a továbbvezető feladatokat.
Ezért előbb a makariosz/szimeoni iratok hatástörténetét és jelen- tőségét tekintjük át, majd rövid ismertetés következik az iratok kü- lönféle gyűjteményeiről, szerkesztéseiről. A kutatástörténet állomá- sainak felvázolását követően az iratoknak a messzalianista mozgal- mához való viszonyával foglalkozunk részletesebben. Végül megpró- báljuk megjelölni a szerző személyét és a mű keletkezésének helyét.
A kitekintést követően az irodalom azon tételeit soroljuk fel, melye- ket 1980-ig sikerült feldolgoznom.
2. A MAKARIOSZ/SZIMEONI IRATOK HATÁSTÖRTÉNETE ÉS JELENTŐSÉGE
A makariosz/szimeoni iratok keletkezési ideje és helye a IV. sz.
végi - V. sz. eleji Kis-Ázsia és Szíria határvidéke. Az eredeti szöveg görög nyelven fogalmazódott. Nagyobb része fennmaradt görögül, az orientális nyelvek töredékekkel gazdagítják az ismert anyagot.2
1 VANYÓ, 558.
2 STROTHMANN, W, Makarios/Symeon. Das arabische Sondergut (Göttinger Orientforschungen 11.), 1975. XI. 102. összesen 13 arab változatot ismertet.
Orientális nyelvű verziók
Az iratok j e l e n t ő s é g é t szemlélteti a z a tény, h o g y a s z ö v e g h a g y o - m á n y o z á s k e z d e t t ő l f o g v a t ö b b n y e l v e n történt. A g ö r ö g n y e l v ű s z ö - v e g e k a b i z á n c i k o r b a n e r ő s s z e r k e s z t é s e n m e n t e k k e r e s z t ü l ,3 í g y n a p j a i n k b a n a k ö z v e t l e n h a g y o m á n y t i l l e t ő e n n é g y g y ű j t e m é n y t k ü l ö n b ö z t e t h e t ü n k m e g a k i v o n a t o k , o p u s z k u l á k é s l e v e l e k mellett.4
V e l ü k p á r h u z a m o s a n t ö b b orientális n y e l v e n i s m e r ü n k v á l t o z a t o k a t , m e l y e k b ő l a l e g j e l e n t ő s e b b e k a z i g e n k o r a i , h a t o d i k s z á z a d i s z í r n y e l v ű e k5 és az a r a b n y e l v ű k o p t6 és melkita7 s z ö v e g e k .
K i s e b b t ö r e d é k e k e t t a l á l u n k k o p t ,8 ö r m é n y ,9 grúz,1 0 etióp1 1 é s la- tin12 n y e l v e n .
3 A bizánci misztika r e n e s z á n s z á n a k korában, a XI-XII. században. L.
KROEGER, II. XI. és BERTHOLD, I. XXXIX.
4 Ismertetésüket 1. alább, a 14-20. oldalakon.
5 Hét homília, tizenhét levél, az arab TV gyűjteményhez közel álló szöveg, a 11,19 és 3. homília. L. Clavis 2421 és 2415, STROTHMANN, W, Makari- os und die Makariosschriften in der syrischen Literatur, in OCh 54 (1970) 96-105. Vö. id., Die syrische Überlieferung, (Übersetzt von...) I—II. (Göt- tinger Orientforschungen I. Reihe: Syriaca, Bd. 21.) 1981. továbbá: VD SC 22.
6 IX. századi görögből fordított TV gyűjtemény (görög eredetije lappang), I. Clavis 2420. - DÖRRIES, Symeon, 125, 337-377, 410-415, 471-476; to- vábbá: VD SC 22.
7 Coll. IV. 1055 előtti fordítása, L. DÖRRIES, Symeon, 392-395.
8 Clavis 2422. - AMÉLINEAU, E, Des vertus de saint Macaire, in: Histoire des monastères de la basse-Égypte, Annales du Musée Guimet 25, Paris 1894. 122-125 és 174-175.
9 Clavis 2426. L. OUTTIER, B, Un patéricon arménien, in: M u s é o n 84 (1971) 299-351, és: MUYLDERMANS, A, S. Nil en version arménienne, in:
Muséon 56 (1934) 80. és 90-91.
10 1028 előtti görög szövegből fordított Coll. IV. - Clavis 2423 - BLAKE, R.P, Catalogue des manuscrits géorgiens de la Bibliothèque de Laure d'Iviron au MontAthos, in ROC 8 (1933-1934) 131-134. - Négy, arabból fordított töredékről tud OUTTIER, B, 1. VD SC 24. 5. megj. - Két levél, valószínű- leg nem hiteles, 1. OUTTIER, ill. VD SC 24. 6. megj.
11 Két kézirat hozza Makariosz második örmény levelét és az 53. homília kezdetét. - Clavis 2427. L. ARRAS, V, Collectio monastica aethiopica, CSCO 238-239, Louvain 1967. 7-50, ill. 6-37, valamint 176-179- ill. 129- 131.
12 Opuszkulák és a Nagy Levél XIV. század eleji fordítása, kiadatlan, 1. Cla- vis 2424. és: GRIBOMONT, J, La Scala Paradisi. Jean de Raithou et Ange
Clareno, in: Studia Monastica 2 (I960) 349-351.
A II. gyűjtemény nyomtatott kiadásai, fordításai
A görög nyelvű főszövegből a II. gyűjtemény az elterjedt, egé- szen a XX. századig ezt ismertük, a makarioszi ötven homília kiadá- sai nyomán. Editio princepse Picusé Párizsban, 1559-ből, görög-latin bilingvis kiadásban, mely latinul még kettő (1559, 1562), bilingvis kiadásban négy (1589, 1618, 1687 és 1843) újranyomást ért meg13 Palthenius 1594-ben Frankfurtban új szöveget adott ki, 1621-ben új kiadással. Ismeretes egy 1622-es gyűjteményes kiadás, a lipcsei, Pri- tius gondozásában (1698, 1714). Gallandi 1770-ben jelentette meg.
Pritius átdolgozott szövege Velencében (1801 és 1847), majd Athén- ban (1886 és 1954) látott napvilágot. A Migne-kiadást Floss szerkesz- tette-javította (PG 34, I860 ill. 1903), a kritikai kiadás 1964-ben ké- szült el, idáig egy újranyomtatott szöveggel (Athén, 1970).u
Az eredeti, ill. latin szöveg más nyelvű fordításai is a hatástörté- netet illusztrálják. Feltűnő, hogy a nyugat-európai nyelvek közül a protestáns (germán) országok vezetnek, míg a katolikus hagyományú (latin) országokban elegendőnek bizonyult a görög/latin szöveg. Ez alól kivétel két kéziratos francia fordítás a XIV. ill. a XVI. századból.15
Időrendben első az önállósuló holland nyelv, az 1580. évi ant- werpeni kiadással, majd Gottfried Arnold német fordítása a második (1696, újranyomásai: 1699, 1702, 1716, 1738 és 1740). Arnold szöve- gét veszi alapul a haarlemi holland szöveg (1733, 1788). Pritiust for- dítja Casseder (Bamberg, 1819/1820) és Jocham (Sulzbach, 1839), utóbbi megjelenik a Bibliothek der Kirchenväter első sorozatában (1878). Az 1913-as második sorozatban már új fordítás lát napvilágot:
Stiefenhofer szövege.
Az angoloknál 1721-ben jelenik meg az anonim (Haywoodnak tulajdonítható) első fordítás (1724: új kiadás), 1749-ben a metodista Wesley jelenteti meg (új kiadás: 1819). Mason szövege 1921-ben je- lenik meg. Újkori arab fordítása is angolból történik (Tattam mun- kája, 1846).16
13 KROEGER, II. XLII, skk. - a továbbiakra is.
14 Migne második kiadását említi DAVIDS, Das Bild, 18. 36. megj. A kritikai kiadás: DöKK, újranyomását jelzi VD SC 16. 1. megj.
15 KROEGER, II. XLIX. - egy harmadik, már huszadilc századi kiadatlan kéziratról tud: DÉSEILLE, P, L'évangile au désert, Paris 1965. 460. (LOR- SON S.J. tollából).
l ó KROEGER, II. L.
Kiterjedt a szláv nyelvű fordításirodalom: tizenegy kézirat (a leg- korábbi 1599-ből) és szintén tizenegy nyomtatott kiadás (az első 1627- ből).17
A hatástörténet vázlatos áttekintése
Johannes Cassianus és a makarioszi életmű kapcsolatának vizsgá- lata még várat magára.18 Hat részletét ismeri már a Vita S. Hypatii, 450 előtt.19 Diadokhosz Photikosz (V. sz.) inkább korrigálta Maka- rioszt, mint cáfolta, amikor fő forrásául vette.20 Idézik Makarioszt a VII.
századi nesztoriánus misztikusok, mint Katari Dadiso és Ninivei Izsák, hatása alatt vannak a VIII. századiak: Hazzayai József és Dalyathai Já- nos.21
Nincs még összességében feldolgozva Makariosz hatása Új Teo- lógus Simeonra, de annyi megállapítható, hogy misztikájának hang- vétele Makariosz nyomdokain halad.22 Palamasz Gergely kifejezetten idézi „Nagy Makarioszt", és felhasználja tanítását.23 A makarioszi ho-
17 Clavis 2425. - KLOSTERMANN, R. A, Die slavische Überlieferung der Ma- kariusschriften, Göteborg 1950. 18. 25. skk. 38. 40. - KROEGER, II. L-LI.
18 KEMMER, A, Charisma Maximum. Untersuchung zu Cassians Vollkom- menheitslehre und seiner Stellung zum Messalianismus, Louvain 1958.
Dissz. - uő, Gregorius Nyssenus estne inter fontes Joannis Cassiani nume- randus? in: OCP 21 (1955) 451-466. - DÉSEILLE, P, A propos de l'épilogue du ch. 7. de la Règle, in COCR 21 (1959) 289-301. - Az összefoglalásra 1.
VD DS X (1977) 38-41.
19 BARTELINK, G.J.M, Texts parallels between the Vita Hypatii of Callinicus and the Pseudo-Macariana, in: VigChr 22 (1968) 128-136.
20 DÖRRIES, H, Diadochos und Symeon. Das Verhältnis der „Keq>áÁ,aia yvá)OTiKá" zum Messalianismus, in: Wort und Stunde I. Göttingen 1966.
352-422.
21 GUILLAUMONT, A, Sources de la doctrine de Joseph Hazzaya, in: L'Orient syrien 3 (1958) 3-24. - BEULAY, R, L'ensignement spirituel de Jean de Dalyatha, Paris 1974. Dissz. - idézi VD DS X. 40.
22 DARROUZES, J, Traités théologiques et éthiques, Paris 1966. SC 122. Beve- zetés. 28. - vö. VD DS X. 40.
23 MEYENDORFF, J, Grégoire Palamas, Défense des saints hésychastes, (Spi- cilegium sacrum lovaniense 31) Louvain 1959. I. XXXVI-XXXIX. és II.
743. és uő, Introduction à l'étude de Grégoire Palamas, (Patristica Sorbo- nensia 3) Paris 1959. 198- 200. 206-208. 210-213. - vö. VD DS X. 40.
míliák ajánlott olvasmánynak számítottak a jezsuita novíciusmesterek számára (1580-tól), továbbá a monasztikus rendek számára, a XVII.
században.24 Az orosz spirituális írók jól ismerték Makariosz tanítását, így Nil Szorszkij (1435-1508), Szarovi Szent Szerafim (1758-1833) és Reklúz Feofan (1815-1894).25 A moldvai nagy Pajszij Velicskovszkij (1722-1794) ugyancsak.26
Gottfried Arnold kiadásai nyomán a pietizmus igen megkedvelte Makarioszt, aki az ő „nagy szentjükké vált";27 Wesley nyomán a me- todizmus is megszerette. Az amerikai pentekosztalizmus közvetlen kapcsolatban van az ötven homília-korpusszal.28
A makariosz/szimeoni iratok jelentősége
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a makariosz/szimeoni ira- tok jelentősége nagy, a fontos spirituális szerzőkkel egyenrangú he- lyet kaphat. Hatása elsősorban a spirituális irányzatokra volt nagy, így a történelmi egyházakon belül a római katolikus és a bizánci/
melkita/szláv ortodox, a nesztoriánus és monofizita egyházakban a szerzetességre, míg a protestáns irányzatokban a pietizmusra és a me- todizmusra.
Ha Makariosz/Szimeont összehasonlítjuk a kortárs Evagriosz Pon- tikosszal, akkor a következőt mondhatjuk:29 az előbbi misztikus, az utóbbi intellektuális; az egyik az érzelmi tartalmat, a másik a formai
24 Institutum Societatis Jesu III. Firenze 1893- 12. kiadva Mercurianus Regu- láiban is, 1580-ban, - D'ACHÉRY, L, Asceticorum... Indiculus..., Paris 1671. 2. kiadás, 4. - vő. VD DS X. 40.
25 SMOLITSCH, I, Moines de la saint Russie, Paris 1967. 28-29. 59. 72. 78. és 203- - SPIDLIK, Th, La doctrine spirituelle de Théophane le Reclus, in:
OCA 172 (1965) - 1. VD DS X. 40.
26 KLOSTERMANN, R. A. i. m. (17. j.) 50.
27 QUISPEL, G, Makarius, das Thomasevangelium und das Lied von der Perle, (Supplements to Novum Testamentum XV) Leiden 1957, 2. - BENZ, E, Die protestantische Thebais. Zur Nachwirkung Makarius des Ägypters
im Protestantismus des 17. und 18. Jahrhunderts in Europa und Amerika (Abh. Nr. 1.), Mainz 1963. - DÖRRIES, H, Geist und Geschichte bei Gottfried ArnoldCAbh. Phil-Hist.Kl. Nr. 51.), Göttingen 1963.
28 VD DS X. 41-42.
29 VD DS X. 39.
szilárdságot nyújtja: s a kettő egymást kölcsönösen kiegészíti és korri- gálja. Mindkettő az órigenészi fénymisztika reprezentánsa.30
3. A MAKARIOSZ/SZIMEONI IRATOK GYŰJTEMÉNYEI
Századunk derekáig úgy tudtuk, hogy az ötven spirituális homí- lia-gyűjtemény az eredeti makarioszi szöveg, s ezt egészítik ki az opuszkulák, levelek, apophthegmák, a Migne-féle kiadás szerint.
Csak az újabb kéziratok utáni rendszeres kereső-kutatómunka ered- ményei nyomán ismerhettük fel, hogy emellett párhuzamosan több gyűjtemény is létezik, sőt, egyik sem eredeti, hanem mindegyik ké- sőbbi szerkesztés eredménye. A kutatás mai állása szerint le kell mon- danunk az eredeti szöveg rekonstruálásáról, és meg kell elégednünk a gyűjtemények rendezésével.31
A gyűjtemények általános leírása
A vizsgálandó szövegmennyiség e felismerés nyomán tetemesen megnövekedett, ha nem is az egyes gyűjtemények egyszerű össze- adása által: a mintegy száz homília/logosz tekintélyes része megtalál- ható az egyes gyűjteményekben, csak a sorrend változik, ill. azonos
30 Desprez megjegyzi továbbá, hogy azok között, akik Makariosz hatása alá kerültek, több szerzőt kifejezetten ért az igaztalan bár, de a keleti egy- házakban általánossá vált messzalianizmus-vád: Hazzayai Józsefet, Daly- athai Jánost, Új Teológus Simeont, Palamasz Gergelyt - mindenesetre a makarioszi művek kifejezett említése és okolása nélkül, i. h. 39-
31 Clavis 2410-2427. - KLOSTERMANN, Symeon und Macarius. Bemerkun- gen zur Textgestalt zweier divergierender Überlieferungen, Abh. Berlin 1944. 1-26, itt: 16, - DÖRRIES, Symeon, a III. gyűjtemény kivételével mindegyik történetét részletesen elemzi. - A három első gyűjtemény kri- tikai kiadásának bevezetése is jól felhasználható. A kiadók előbb az egye- dül ismert középkori szerkesztések megbízható kiadását akarták közread- ni, későbbre hagyva azok közös, összehasonlító feldolgozását.
szövegek az egyik gyűjteményben hosszabban, a másikban kivona- tosan találhatók meg.32
A gyűjtemények elnevezése változó: Collectio, franciául: Collecti- on, a n é m e t szakirodalomban korábban: Typus, újabban Sammlung, Redaktion, Auszug, sőt: Strom elnevezéssel is találkozunk.33 A magyar- b a n a gyűjtemény szó mellett döntenénk, a rövidítésekben (csatla- kozva a latinhoz, franciához) Coll. - utána római számmal a gyűj- temény száma.
Mindegyik gyűjtemény kompiláció jellegű, váltakoznak a homí- liák, traktátusok, mondások (logionok), kérdés-válasz darabok (erot- apokriszeisz). Az egyes darabok rendkívül változó hosszúságúak, így pl. a II. sz. normál gyűjteményben a 15. homília Migne kiadásában 24 hasábos, ugyanakkor a 13- vagy a 36. homília csak fél hasáb hosz- szúságú.
Az anyag döntő többsége élőbeszédben hangozhatott el, a Nagy Levél kivételével, mely eredetileg is írásban készülhetett. Desprez a h o m í l i a / l o g o s z o k a t a pachomioszi, ill. studita katekézisekhez, ill.
Cassianus Collatióihoz hasonlítja.34
A gyűjtemények száma
A gyűjtemények számát illetően a következő észrevételeket tehet- jük: a kéziratkutatás E. Klostermann, H. Dörries és H. Lietzmann 1941.
32 VD DS X. 20. egy traktátust, két levelet, mintegy húsz kérdés-választ, mint- egy ötven homíliát és kb. harminc logoszt sorol fel. - Az I. III. és IV. gyűj- temény logosznak nevezi egységeit (beszéd, diskurzus jelentésben), míg a II. normál gyűjtemény homíliának, viszont ez utóbbinak szinte egész anya- ga megtalálható a többiben. - Az egyik kézirat (J) tartalmazza a II. III. és IV. gyűjtemény anyagának nagyrészét, egyaránt alkalmazza a logosz és a homília feliratokat. - A TV arab-kopt gyűjtemény megkülönböztet beszé- deket, kérdés-válaszokat és rövid beszédeket. Vö. VD SC 26.
33 Vö. BERTHOLD, H., Die Arbeit am Makariustext des Typus I. Zur Beur- teilung des Codex Vat. Graec. 710. (TU 77), Berlin 1961. 313- 1- megj. - BERTHOLD, I. XI. 2. megj. - STROTHMANN, W., Makarios /Symeon. Die syrische Überlieferung, (1. 5. j.) I. XI. 2. megj. - uo, Makarios/Symeon. Das arabische Sondergut, (1. 2. j.) 2. ír áramlatokról (Strom), egyben megfor- dítja a II. és III. gyűjtemény számozását, negyediknek pedig az opusz- kulákat veszi fel.
34 VD SC 26.
júniusi megbeszélését követően indult meg, amelyen a Dörries által újonnan fölfedezett, terjedelmesebb gyűjtemény kapta az l-es sorszá- mot, míg az elterjedtebb, kisebb terjedelmű normál gyűjtemény a li- est.35
Hamarosan, 1954-ben Klostermann beszámolhatott a III. számú gyűjtemény felbukkanásáról, H. Erk gyűjtőkörűtját követően. Még Davids is ezt az állapotot ismerteti részletes bibliográfiát hozó alap- vető művében, 1968-ban.36
Berthold már négy gyűjteményt ismertet,37 míg Desprez ötödik gyűjteménynek nevezi az arab-kopt hagyományt.38
Az öt fő gyűjteményen belül további algyűjteményeket különböz- tethetünk meg, így pl. a IV. gyűjtemény esetében, ill. a kérdés-válasz anyagok feldolgozását illetően.39 A kivonatok (excerpta, opusculae) és a levelek (epistolae) ismertetésétől itt eltekintünk.40
A görög szöveghagyomány négy gyűjteményének számozása te- hát a véletlenen alapszik és fölfedezésük időpontjától függ. Régisé- gük inkább számozásukkal ellentétes sorrendű.
A gyűjtemények egyenkénti ismertetése
Coll. I.
Fő kéziratáról B-gyűjteménynek is nevezik, ez a legkésőbbi, egy- ben leghosszabb gyűjtemény, ezért nem terjedt el annyira. 64 logo- szának első darabja a Nagy Levél,41 a 2-64. logosz kritikai kiadása - éseditio princepse- időrendben a legkésőbbi.42 Terjedelme: 265 +
35 KLOSTERMANN, E, Symeon und Macarius, (31. j.) 5.
36 KLOSTERMANN, E, Vor einer neuen Ausgabe der Homilien des Macarius- Symeon, in: Forschungen u n d Fortschritte 28 (1954) 361-363. - DAVIDS, Das Bild, 18.
37 BERTHOLD, I. XIII.
38 VD DS X. 20-21. ill. VD SC 28.
39 DÖRRIES, Symeon, 121-143. vö. VD SC 29.
40 Clavis 2413 ill. 2415. - VD DS X. 21. és VD SC 18.
41 PG 34, 409-442. Kritikai kiadása: JAEGER, W, Two Rediscovered Works of Ancient Christian Literature: Gregory ofNyssa and Macarius, Leiden 1954.
233-301. Elsőbbségének kérdését illetően 1. 4. fejezet, A Nagy Levél.
42 Makarios/Symeon, Reden und Briefe. Die Sammlung I des Vaticanus Grae- cus 694 (B). H. BERTHOLD, I—II. (GCS 13) Berlin 1973.
219 old. Más nyelvű fordítása még nem készült el. Tartalma: Coll. IV.
- Aszketikon - három kisebb gyűjtemény - saját anyag.
A 62. sorszámú logosz fő része bizonyára nem autentikus, mert megtalálható mind Alexandriai Kelemen, mind pedig Maximus Con- fessor neve alatt.43 A kritikai kiadás négy kéziratot vett alapul: BAbY, nem kellett felhasználnia a három kéziratot tartalmazó N mozaik- gyűjteményt és a kefalaia-gyűjteményt.44 A legrégibb kézirat: B, XIII.
századi.
Coll. II.
Másik elnevezése: normál gyűjtemény; a homília szó kezdőbetű- jéről H-nak is rövidítik. Intelligens válogatás, spirituális tanítás céljai- ra készült, ezért jelentősége, mint már említettük, valamennyi közül a legnagyobb volt. Az egyes részleteket ügyesen, megfelelő tagolá- sokkal, a végéhez doxológiát illesztve alakította homíliákká a szer- kesztő, aki ismerhette a III. és IV. gyűjteményt, egy ismeretlen gyűj- teményt és egyes önálló, saját anyagokat.45 Editio princepse a már em- lített 1559-es párizsi kiadás, ennek anyagából hiányzott a H 5,6 és 50,4 (Pa és Pb kéziratok). Flos az azóta elpusztult berlini F kézirat alapján javította, Migne ezt a javított változatot hozza.
Az oxfordi (D) kézirat nyomán Marriott 1918-ban további hét ho- míliával bővíthette az anyagot,46 utólag ugyanazokat az (M) moszkvai kézirat is megerősítette. A kutatás viszont kiderítette, hogy az 54. és 57. homília biztosan, az 56. és 53,8b-13 töredék valószínűleg nem autentikus.47
43 Cl. Alex. Fragm. 44, (GCS 17) 1969. 221-223. Max Conf. Vat. gr. 504, 507, 508. vö. VD SC 20. 3. és 4. j.
44 BERTHOLD, II. XXXIII-XXXVIIL
45 SCHULZE, E, Das Verhältnis der „Geistlichen Homilien" des Pseudo-Ma- karius zu den übrigen Schriften Symeons von Mesopotamien, Diss. Göttin- gen 1962. vö. KROEGER, II. EX-XL ill. BERTHOLD, I. XIX-XX. és XLIX-LII.
46 MARRIOTT, G. L, Macarii Anecdota, Seven unpublished Homilies of Macarius (Harvard Theological Studies 5), Cambridge (USA) 1918.
47 H 54 a História Lausiaca 47. és 58. fejezetének kivonata; H 57 Ammonas X. szír levele PO X. 595-598. - vö. VD SC 17. 5. j. és 21.
A kritikai kiadás nyolc kéziratra alapozhatott,48 és csak az 1-50.
sorszámú homíliákat hozza, terjedelme: 322 oldal. A legrégibb kézirat XI/XII. századi.49 Számos fordítása van.50
Coll. III.
Fő kéziratáról C-nek is nevezett gyűjtemény, 43 logoszt tartalmaz, melyből 15 megtalálható a normál gyűjteményben, 28 saját anyaga, amely más gyűjteményekből hiányzik, vagy azok szövegeitől lénye- gesen különbözik. A kritikai kiadást i d ő r e n d b e n elsőnek adta ki Klostermann és Berthold, 1961-ben.51 Három kéziratra alapozhattak:
CRJ, közülük C a legrégibb: XI. századi.52 Nem autentikus a C 28/R26, ill. J 35 sorszámú logosz, ez ugyanis Baszileiosz műve: Tractatus de Spiritu Sancto, c.IX.,53 ezért ez kimaradt a kritikai kiadásból; viszont mind Klostermann-Berthold, mind Desprez megtartotta a C 42/R 40 sz. logoszt, 28. sorszám alatt, pedig ez részint hasonlít Isaias görög aszketikonjának 19- logoszához, bár második fele ott hiányzik és egyben a makarioszi II. gyűjtemény 38,5-nek bővített változata.54 Idá- ig egy, francia fordítása van.55
Coll. IV.
Önálló kiadásban nem jelent meg, ugyanis 26 logoszának mind- egyik darabja megtalálható az I. sz. gyűjteményben, annak egyben egyik forrását képezi. A II. gyűjteményben kétharmad része található
48 K, M, D/D1, F, P\ Pc, Z, G, G/G1 - 1. KROEGER, II. XII-XXVII.
49 K: XI-XII. sz. - M: XII. sz. - KROEGER, II. XII. ill. XIV. - 22 kéziratról kide- rült, hogy már nyomtatott kiadások másolatai, 1. KROEGER, II. XLVI-XLVII.
50 L. 11. sk.
51 Neue Homilien des Makarius/Symeon, I. aus Typus III. E. KLOSTERMANN - H. BERTHOLD (TU 72), Berlin 1-961.
52 BERTHOLD, III. XII.
53 DÖRRIES, H, De Spiritu Sancto, (Abh. Akad. Gött. Phil-hist. Kl. [3.F.] Nr.
39-) 54. és 1. j. - vö. BERTHOLD, I. XXXII. 3 j. és sk.
54 BERTHOLD, I. XIII. - VD DS X. 21. - VD SC 16-17.
55 VD SC - Pseudo-Macaire: Oeuvres Spirituelles, I. Homélies propres à la Collection III, Paris 1980. (SC 275)
meg. 1968-ig teljes anyaga csak arab fordításban volt ismeretes (X).
A legrégibb gyűjtemény, fő kézirata a XI. század közepén másolt gö- rög nyelvű X, melyet J. Darrouzes fedezett föl 1968-ban. C kézirat is ismeri, a III. gyűjtemény folytatásaképpen hozza 2-11. logoszát, L- hez hasonlóan, így feltételezhető, hogy a 2-11. logosz a Coll. IV. al- gyűjteményét képezte. Az 1. logosz itt is a Nagy Levéllel azonos szö- veg. Egy negyedik kézirat, J, tartalmaz bizonyos darabokat a gyűjte- ményből.56
Coll. V.
A TV arab-kopt gyűjtemény a legeredetibb és legvitatottabb anya- got tartalmazza, amelyet a görög gyűjtemények feldaraboltak.57
A négy görög gyűjtemény két fő recenziója
A négy görög gyűjteményt két fő recenzióra lehet felosztani:
1. - II—III—IV. és néhány részlet I-ből,
2. - I. gyűjtemény teljes anyagát tartalmazó kéziratok.
Az első családot régebbi szöveg jellemzi, kevésbé javított, vannak különbségek az egyes gyűjtemények között. Mindegyik gyűjtemény megőrzött saját, ősi elemet.
A II. III. és IV. gyűjteményekben: saját szövegek, az I. gyűjte- ményben: az elrendezés és a biblikus idézetek sajátosak.58
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a makariosz/szimeoni kor- pusz a maga rendezetlen rendezettségében és inkoherenciájában, minden szerkesztettség ellenére, az anyagot a maga születési stádiu- mában őrizte meg.59
56 BERTHOLD, I. XIII. - VD DS X.21. - VD SC 16-17.
57 1. DÖRRIES, Symeon.
58 Coll. I-re: BERTHOLD, I. XXXVIII-XLIX. Coll. I. és a többi gyűjtemény kapcsolatára: BERTHOLD, I. XLIX-XLIII. - A két családra 1. VD SC 29-30.
59 A görög szöveghagyomány gyűjteményeken kívüli anyagára 1. BERTHOLD, I. XXX-XXXIII. - KROEGER, II. LIX-LXII. továbbá VD DS X. 21. és VD SC 19-20.
Kéziratok - Táblázat
Coll. I. (1) 2-64.
B b A Y N
Vat graec. 694.
Athen graec. 423.
Vat. graec. 710.
Athous Dionysiou 269
XIII. sz.
XIII. H. Erk XIV.
XV. H. Erk
1954 1954 N - Mosq. 178.
Berol. Cod. simul 6l.
Nb - Vatop. 667.
Coll. II. 1-50-57 P
F K M D/D1
pb
p c
F Z G/G1
Paris, graec. 1157.
Berol. graec. 16.
Chalkis Panhagias 75.
Mosq. 177.
Berol. Cod. simul 60.
(Oxf.) Barocc. 213.
Paris, graec. 587.
Paris. Coisl. 380.
Paris, suppl. graec. 28.
Panteleimon 128.
Lavra H 6 l
Picus
XIII/XrV Floss, Dörries, Symeon (II. vh-ban elpusztult) XI/XII. DöKK
XII. DöKK XIV/XV. DöKK XIII.
XVI.
XVI.
DöKK DöKK DöKK XIV. v. DöKK
Coll. III. 1-43.
Athen, graec. 272. XI. H. Erk 1954 Panteleim. 129. XV. Esbroeck 1955 Athous. Iviron 1318. XVIII. H. Erk 1954
Coll. IV. 1-26.
w X
C II (1-11.) L (1-11.)
Vat. arab. 84.
Paris, graec. 973.
Athen, graec. 272.
Athous Lavra 168 B 48
1055 1968-ig csak ez isme- retes teljes anyagként 1044-45 Darrouzes 1968 XI. H. Erk 1954 XIII. W görög változata
4. KUTATÁSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
A szerző: Makariosz?
A II. gyűjtemény hatástörténeti jelentőségét nem lehet eicggé méltatni, s e gyűjtemény a homíliák szerzőjének Egyiptomi Nagy Ma- kariosz apátot nevezi meg, aki Remete Szent Antal és Pachomiosz mellett az egyiptomi szerzetesatyák kiemelkedő alakja volt, a szké- tiszi sivatag szerzetestelepének alapítója.60 A kutatás során az első és legfontosabb probléma volt Makariosznak a róla elnevezett iratok- hoz fűződő kapcsolatát tisztázni. Feltűnő volt, hogy mindazon kora- beli források, amelyek tudnak Makariosz személyéről, nem említik számottevő irodalmi tevékenységét.61
A XVIII-XIX. századi kutatás nagyrészt elfogadta még a maka- rioszi szerződést,62 de már ellenérveket sorakoztat: du Pin, Possinus (1683), Oudin (1722), Ceillier (1738) és Semler (17454). Érveiket a következőképpen foglalhatjuk össze: a homíliák elrendezése terv- szerűtlen, kompilációk, pelagiánus jellegűek, tehát eredetük későbbre tehető. Semler még ezeket megtoldja: mind a korai, mind a későbbi írók hallgatnak róla. Jeromosnak, Gennadiusnak ismerniük kellett volna Nagy Makariosz irodalmi munkásságát.63
60 VANYÓ, 558. - ALTANER-STUIBER, Patrologie 19788, 264-265. - AMANN, E., DTC IX (1927) 1452-1454. - GUILLAUMONT, A., Macaire l'Égyptien, in:
DS X (1977) 11-13. - A kutatástörténetet 1968-ig jól összefoglalja DAVIDS, Das Bild, 13-19- - Magyar nyelven lásd a szerző tanulmányát: SOMORJAI, Á., Az egyiptomi anachóréták és a pogány vallás, in: Corona Fratrum. Dr.
Szennay András főapát úrnak 70. születésnapjára, Pannonhalma 1991, 157-193- Itt: 158-163.
61 História Lausiaca 17 (BUTLER 43-47), História Monachorum in Aegypto 21 (FESTUGIÈRE 123-128). Vö. SOKRATES, História Ecclesiastica IV, 23 (PG 67,513 C) és SOZOMENOS, HE III, 14 és VI,20 (PG 67,1068 és 1341).
GENNADIUS, De Viris Illustribus X tud Makariosz egy leveléről. - Maka- riosz jelentős szerepet játszik az a p o p h t h e g m a - i r o d a l o m b a n , vö. PG 34,123 skk. 231 skk. és 419 skk.
62 1860-ig 1. PG 34, majd FÖRSTER (1873), LÖBE (1900), SCHIWIETZ, S., Das morgenländische Mönchtum, Mainz 1904. 97-101 és GORE (1907).
Az irodalmat hozza Stiefenhofer bevezetése, BKV2 10, 1913- XII-XIV.
63 Irodalmat 1. STIEFENHOFER, 62. sz. j. - PG 34, 263 skk. és 377 sk.
Bardenhewer, Patrológiájának első kiadásában, fenntartásokkal bár, de még elfogadja,64 Flemming viszont elvitatja a makarioszi szer- zőséget. Ugyanakkor Stoffels mint nagyon elfogadhatót tételezi, a homíliák misztikájáról szóló tanulmányában,65 melyben Makarioszt a sztoicizmus követőjének tünteti fel. Stiglmayr ezzel szemben arra mutatott rá, hogy hasonló párhuzamok már korábban kimutathatók a patrisztikus irodalomban, és a homíliák szerzője már meríthetett ezekből.66 Stiglmayr egy sorozat cikket publikált a Homíliákról, köz- tük egy nagyobb tanulmányt.67 Érveit a következőképpen foglalhat- juk össze:
A tartalmi és nyelvi tények elemzése alapján a szerző szókincsé- ből mintegy 60 szó nem illik bele az V. századi koiné nyelvhasz- nálatba; ezek későbbi, bizánci betoldások. Gyakori az etimologi- zálás, szóelemzés, amire egy kopt anyanyelvű sivatagi remete, isko- lázott műveltség hiányában, nem lehet képes, ellenkezőleg, az eti- mologizálás a bizánciak kedvenc stíluseszköze volt. A népies mon- dások és k ö z m o n d á s s z e r ű szólások is „a bizánci periódus valódi produktumainak tűnnek".68 A dogmatikai és morális gondolatok kifej- téséhez felhasznált sok görög szójáték és stíluseszköz (anafora, hü- potüposzisz, stb.) sem származhat Makariosztól. A homíliák írója to- vábbá meglepően jól ismeri a bizánci udvari szokásokat. Lehetetlen volna, hogy Makariosz ilyen pietással említené az udvari viszonyo- kat, jóllehet é p p e n a IV. század folyamán az ariánus császárok ellen- ségesek az ortodox kereszténységgel, különösképpen pedig a szer- zetesi mozgalommal szemben,
64 „A külső bizonyítékok természetesen nem elegendőek. A szöveg minden- esetre az Egyiptomira utal." - BARDENHEWER, III (1912) 89.
65 FLEMMING, C , De Macarii Aegyptii scriptis quaestiones, Göttingen 1909.
- STOFFELS, J., Die mystische Theologie Makarius' des Ägypters und die ältesten Ansätze christlicher Mystik, Bonn 1908. 17.
66 STIGLMAYR, J., Altchristliche Mystik, in: Theol. Revue 8 (1909) 234-240. és uő, Makarius der Große und das kirchliche Kultleben, in: Theologie und Glaube 1 (1909) 734-736. - STOFFELS válasza: Makarius der Ägypter auf den Pfaden derStoa, in: Theol. Quartalschrift 92 (1910) 88-105. 243-265.
67 STIGLMAYR, J., Sachliches und Sprachliches bei Makarius von Ägypten, Innsbruck 1912.
68 i. m. 14-21.
A homíliák sorrendjét illetően Stiglmayr megismétli a korábbi ér- veket: sorrendjük összeállításában minden tervszerűség hiányzik; ön- kényes és öszefüggéstelen, „egyedi szívélyes és egyszerű figyelmez- tetés váltakozik dogmatikai vagy egzegetikai problémával, allego- rizáló részletekkel, pszichológiai megfigyelésekkel és skolasztikusán kifinomult aprólékoskodó problémákkal".69 Hiányzik a gazdag és szí- nes anyag céltudatos és rendszeres feldolgozása, a következetes és szerves gondolatmenet. Az egyes témák gondolati fejlődésében egy- szer kényelmesen terjengős és szinte szó szerint ismétel, máskor vi- szont gondolati ugráson, hirtelen átváltáson, hanyag csapongáson ér- hetjük tetten.
Stiglmayr végső megállapítása: a homíliakorpusz szerkesztője vagy már rendelkezett egy ilyen gyűjteménnyel, vagy - miközben megírta a homíliákat - saját emlékezetből más műveket is hozzáírt. A kor- pusz egésze nem a szkétiszi sivatagban keletkezett, szerzője nem Ma- kariosz, nem is negyedik századi, hanem későbbi. A szerző szemé- lyére vonatkozó pozitív megállapításai: tudós szerző volt, valószínűleg kolostori elöljáró, homíliáit egy keresztény közösségnek írta, de nem remetéknek, hanem cönobitáknak; hazája egy görög metropólia, azaz császári rezidencia környékén keresendő. A helymeghatározás még tovább szűkíthető a H 5,9-ben található „ÇavÔlKÔÇ" kifejezés nyo- mán. Ez az adott szövegkörnyezetben az év első hónapját jelenti, makedón szokás szerint, s megfelel a latin április hónapnak. Egyip- tomban a római császárság idejében a makedón hónapnevek rég is- meretlenek voltak, de Szíriában, Kis-Ázsiában ismerték őket. Ezért a szerző kis-ázsiai vagy szír lehetett.70
Érdemes megfigyelnünk Flemming érveit, amikor a szerző lakó- helyét kívánja meghatározni.71 Szerinte a homíliák szerzőjének kolos- tora egy erős falakkal körülvett, ellenségektől gyakorta szorongatott város közelében volt, mert H 15,47-ben és 42,l-ben ilyen hasonlat szerepel. A „^avGlKÔÇ" értelmezése pedig akkor helytálló, ha a ko- lostor olyan római kolónia területén volt, ahol latinul is beszéltek. A H 15,8-ban említett „GTtap^Ol" és ,,KÔ(lT|Teç" római császári hivatalno- kok, H 15,8 és H 40,4 színházakról beszél, amelyeket a kereszté- nyeknek kerülniök kell. Mindezek után Bostra városát jelöli meg.
69 i. m. 31.
70 i. m. 53-55.
71 FLEMMING, i. m. (65. j.) 36-40.
Ugyanezen érvek alapján viszont számos más várost is meg le- hetne nevezni.
Messzalianista jelleg
A kutatás számára meglepetésszerű fordulatot jelentett a belga Villecourt felfedezése.7 2 Bebizonyította, hogy bizonyos mondatok azonosíthatók azokkal a messzalianista tézisekkel, amelyek Damasz- kuszi Szent Jánosnál fennmaradtak, s amelyeket már a IV. sz. végén, majd 43I-ben az efezusi egyetemes zsinaton elítéltek.73
Villecourt felfedezése kedvező fogadtatásra talált.74 Marriott a fi- gyelmet a messzaliánusok elveszett könyvére, az ún. Aszketikonra terelte, amelyet az efezusi zsinat elítélt, és amelyből Damaszkuszi Szent János még merített.75
Bardenhewer a második kiadás kiegészítésében tudomásul veszi a kutatások eredményét.76 Stiglmayr még egyszer védelmébe veszi a homíliák ortodox jellegét.77
Darrouzes 1954-ben fölfedezte, hogy a homíliák messzalianista jellege néhány korábbi olvasónak is feltűnt már, a XIII. század kör- nyékén, ill. a XVIII. században.78
72 VILLECOURT, L., La date et l'origine des «Homélies spirituelles» attribuées à Macaire, in: Comptes-Rendues des Séances de l'Académie des Inscrip- tions et des Belles-Lettres, Paris 1920. 250-258.
73 JOHANNES DAMASCENUS, De haeresibus 80, PG 94,729-732. ill. KMOS- KO, CCXXX-CCXXXV.
74 WILMART, A., L'origine véritable des homélies pneumatiques, in: RAM 1 (1920) 361-377. Vö. uő, La lettre spirituelle de l'abbé Macaire, in: RAM 21 (1920) 58-83.
75 MARRIOTT, G. L., The Messalians and the discovery of their Ascetic Book, in: HThR 19 (1926) 191-198.
76 „A szerző kétségtelenül gazdag lelki adományokkal rendelkező ember, valószínűleg a negyedik század második felében, Mezopotámiában élt.
Hogy Makariosznak nevezték-e, nem bizonyítható." BARDENHEWER III.
19232. 668-669.
77 STIGLMAYR, J., Pseudo-Makarius und die Aftermystik der Messalianer, in: ZKTh 49 (1925) 244-260.
78 DARROUZES, J., Notes sur les homélies du Pseudo-Macaire, in: Muséon 67 (1954) 297-309. L. az 5. fejezetet.
Szövegkiadások
Lietzmann már Stoffels művének recenzálásakor felhívta a figyel- met arra, hogy nem lehet halasztani a makarioszi szövegek kézira- tainak felkutatását és a kritikai kiadás munkába vételét.79 A nézetek egyeztetésére is csak ezt követően kerülhet sor.
Marriott az oxfordi kéziratot megvizsgálva hét további homíliát talált, ezek közül a kritika utóbb néhánynak nem autentikus voltát észrevételezte.80
A szövegek kritikai feldolgozásának munkáját Göttingen és Halle kutatói vállalták és végezték el. Strothmann disszertációjában feldol- gozta az arab hagyományt,81 majd őrá támaszkodva Dörries adta köz- zé a görög, arab és szír kéziratokból származó, adig teljesen ismeret- len makarioszi szövegváltozatokat, nagy számban.82 Sok általa meg- talált beszéd és töredék részint vagy teljes egészében megegyezik az ötven homília egy-egy darabjával, mások viszont újak voltak és a már ismert homíliakorpusz alaposabb megértését segítették elő. Dör- ries határozottan messzaliánus jellegűnek tartotta őket, különösen az ötödik gyűjteményt, mely Szimeon név alatt hagyományozódott, és amelyet így Dörries a Theodorétosz által megnevezett messzaliánus vezetők egyikével azonosított.83
79 LIETZMANN, H., in: Archiv für Religionswissenschaft 15 (1912) 284. vö.
BERTHOLD, H., Die Arbeit am Makariustext des Typus I. Zur Veurteilung des Codex Vaticanus Graecus 710. (TU 77) Berlin 1961. 311- 1- j-
80 L. 46-47. j.
81 STROTHMANN, W., Die arabische Makarius-Tradition, Diss. Göttingen 1934.
82 DÖRRIES, H., Symeon .
83 THEODORETOS, HE IV,10. PG 82,1144 AB ill. Haer. fab. comp. IV,11.
PG 83,432 C (KMOSKO, CXCII ill. CC). - Az említett v e z e t ő k : Da- doesz/Daodesz, Szabbasz, Adelphiosz, Hermasz és Szimeon, vö. DÖRRIES, Symeon, 7.
Dörries feladatának tekintette, hogy helyreállítsa a messzaliánus Aszketikont, különösen a kérdés-válasz részek alapján. Szerzőjének egyértelműen Szimeont tartja.84
Dörries úttörő eredményei nyomán tisztázódott, hogy eredeti szö- veg helyett gyűjteményekkel kel megelégednünk.85 A kritikai szöveg- kiadás elméleti alapvetését Klostermann 1943-as berlini akadémiai beszédének köszönhetjük.86
Halle és Göttingen szisztematikusan tovább kutatott. H. Erk gyűj- tőútjának eredményeképpen újabb fontos kéziratok kerültek elő 1954- ben.87 Klostermann az I. sz. gyűjtemény kritikai kiadásának munkála- tait félbehagyva, elsőnek ezt a III. számúnak elnevezett gyűjteményt., ill. annak saját anyagát adta ki 1961-ben.88
A kritikai kiadások sorozatában a második - Klostermann halálát követően - a II. gyűjtemény anyaga, 1964-ben jelent meg;89 ez mesz- sze meghaladja egy kritikai kiadás igényszintjét. Dörries értékes jegy- zeteiben feldolgozza mindazokat a forrásokat, amelyek a homíliák messzaliánus jellegét és természetét megfelelő megvilágításba he- lyezhetik, így az apostolok apokrif aktáit, a História Monachorumot, a História Lausiacát, Apophthegmata Patrumot, a manicheus zsoltá- rokat, az atyák sorában Órigenészt, Alexandriai Kelement, Nysszai Szent Gergelyt, Diadokhosz Photikoszt, Baszileioszt, Markosz Diako- noszt, Evagriosz Pontikoszt, valamint az Efezusban inkriminált mon- datokat.90 A leghosszabb, I. sz. gyűjtemény jelent meg időrendben legkésőbb, kiadója a Klostermann örökségét folytató Berthold.91
84 Az újabb, kritikai kiadások címei szerint már n e m annyira határozott a szimeoni szerzőség hipotézise:
Kl-B - Makarius/Symeon DöKK - Makarios GCS 13 - Makarios/Symeon VD SC - Pseudo-Macaire STROTHMANN - Makarios/Symeon
NB. DöKK magyarázataiban mindig Szimeonról van szó!
85 L. 3. fejezet.
86 KLOSTERMANN, E., Symeon und Macarius. Bemerkungen zur Textgestalt zweier divergierender Überlieferungen, Abh. Berlin 1944. 1-26.
87 L. 36. megj. vö. BERTHOLD, I. XVII. ill. BERTHOLD, III. XV.
88 Kl-B. - BERTHOLD, I. XVIII.
89 DöKK.
90 L. ESBROECK recenzióját, in: Analecta Bollandiniana 82 (1964) 444-445.
91 GCS 13.
A görög kéziratok kritikai vizsgálatával párhuzamosan R. A. Klos- termann elsőnek nyúlt hozzá a szláv hagyományhoz. Meg kellett állapítania, hogy a szláv szövegek jelentősége szövegkritikai szem- pontból csekély. Ami miatt érdemes feldolgozni, az az ortodox egy- ház spiritualitására tett nagy hatása.92
A Nagy Levél
Az I. sz. gyűjtemény első logoszaként szereplő Nagy Levelet ille- tően (Ep 2, PG 34,409-442) erősen eltérnek a kutatói vélemények.
A szöveg második része (420 C után) megtalálható Nysszai Szent Gergelynél, önálló mű formájában: De Instituto Christiano címmel (PG 46,288-305). Először Stiglmayr vette észre és próbálta kimutatni, hogy Makariosz Gergelyt másolta,93 Villecourt azonban épp ellenke- zőleg, Makarioszt tekinti elsődlegesnek.94 Ehhez a véleményhez csatla- kozott korábban Dörries, amikor a kéziratokból egy újabb szöveg (A-ban és B-ben görögül, T-ben és V-ben arabul) parafrázisát publi- kálta.95 A később megtalált b kéziratban viszont csak a szöveg első része található meg.96
Jaeger, kiadva a De Instituto új szövegformáját,97 megvizsgálta a prioritás-kérdést és publikálta a Nagy Levél ideiglenes új szövegét.98
92 BERTHOLD, I. XIV. - L. 17. j.
93 STIGLMAYR, J., Makarius der Große und Gregor von Nyssa, in: Theologie und Glaube 2 (1910) 571 skk.
94 VILLECOURT, L., La grande lettre grecque de Macaire, ses formes textu- elles et son milieu littéraire, in: ROC 22 (1920) 29-56.
95 DÖRRIES, Symeon, 144-157. „Ez a levél gondos megindoklással a mesz- szaliánus tanok legrészletesebb illusztrációja, mégis csak néhány f ő b b pontra szorítkozik", i. m. 156.
96 L. Kl-B XXIII-XXIV. táblázat.
97 JAEGER, W., Gregorii Nysseni Opera VIII, 1: Opera ascetica, Leiden 1952.
3-89.
98 JAEGER, W., Two Rediscovered Works, (i. m. 41. j.) 231-301. Recen- ziójában elfogadja véleményét DÖRRIES, H., Christlicher Humanismus und mönchische Geist-Ethik, in: ThLZ 79 (1954) 633-656. Újabban Dörries is- mét eredeti álláspontját vallja, 1. Urteil, in: Wort und Stunde 346. 24. j.
Kiadásában két újabb szöveget is felhasznált." Véleménye szerint Nysszai m u n k á j a az elsődleges. Ehhez csatlakozott Daniélou100 és Kemmer.101
Velük szemben Gribomont,102 Staats103 és Canevet104 Makariosz el- sőbbsége mellett foglaltak állást. A szöveg szerzőségét illetően még mindig n e m mondhatunk véglegeset,105 a szövegnek új kiadása ké- szül a PTS sorozatban.106
Makariosz/Szimeon teológiája
Stoffels óta két tanulmány foglalkozott a korpusz teológiájával.
Davids még csak a II. gyűjteményt tudta jobban megvizsgálni,107 Dör- ries posztumusz kötete már a teljes hagyatékot dolgozza fel.108
A korpusz teológiájának fejtegetése meghaladná jelen vázlatunk kereteit és célkitűzéseit.
99 Hieros. graec. S. Saba 157 - H jelzettel, és: Ephraem Syri Opera, III.
graece (Ed. ASSEMANI), Roma 1746. Institutio ad Monachos: 324-355. - E jelzettel. Vö. DAVIDS, Das Bild, 18. 45. j.
100 DANIÉLOU, J., Grégoire de Nysse et le messalianisme, in: RSR 48 (I960) 119-134.
101 KEMMER, A., Messalianismus bei Gregor von Nyssa und Pseudo-Maka- rius, in: Revue Bénédictine 72 (1962) 278-306.
102 GRIBOMONT, J., Le D e Instituto Christiano et le Messalianisme de Grégoire de Nysse, (TU 80, Stud. Patr. 5.) Berlin 1962. 312-322.
103 STAATS, R., Der Traktat Gregors von Nysse -De Instituto Christiano«.
Beweis seiner Abhängigkeit vom Großen Brief von Symeon von Mesopo- tamien, Diss. Göttingen 1964, és uő, Gregor von Nyssa und die Messa- lianer. Die Frage der Priorität zweier altkirchlicher Schriften, (PTS 8.) Berlin 1968.
104 CANEVET, M. Le «De Instituto Christiano- est-il de Grégoire de Nysse? in:
REG 82 (1969) 404-423.
105 vö. CANEVET, M., Grégoire de Nysse, in: DS VI (1967) 1006-1011. ill. VD DS X (1977) 26.
106 BERTHOLD, I. XII.
107 DAVIDS, E., Das Bild.
108 DÖRRIES, H., Die Theologie des Makarios/Symeon, Abh. Göttingen, Phil.-Hist. Kl. Folge 3. Nr. 103. 1978. - Recenzió: DURAND, in: RSPT 63 (1979) 472-476. ésM. G., in: Irénikon 55 (1982) 286-288.
A szövegkutatás újabb eredményei
A s z ö v e g k u t a t á s s o r á n ú j a b b e r e d m é n y e k r e S t r o t h m a n n jutott, a szír h a g y o m á n y p u b l i k á l á s á v a l .1 0 9 E n n e k m e g i s m e r é s é r e m é g n e m volt l e h e t ő s é g e m .
A kopt gnoszticizmus és a zsidó-kereszténység hatása
A k u t a t á s a m a k a r i o s z i h e l y e k bibliai i d é z e t e i n e k f e l d o l g o z á s á v a l , ö s s z e h a s o n l í t á s á v a l f ö l f e d e z t e , h o g y a f o r r á s o k k ö z ö t t m e g t a l á l h a t ó a k o p t g n o s z t i c i z m u s és a z s i d ó - k e r e s z t é n y s é g . A f e l i s m e r é s j e l e n t ő s é - g e n a g y , a k u t a t á s n a k ú j irányt szab, e g y b e n m e g e r ő s í t i a messzalia- nista v o n á s o k r a , e r e d e t r e v o n a t k o z ó megállapításokat.1 1 0
109 STROTHMANN, W., Makarios/Symeon, Die syrische Überlieferung, I—II.
(Gött. Orientforschungen I. Reihe: Syriaca, Bd. 21.) 1981. és id.: Maka- rios/Symeon, Schriften unter dem Namen des Ephräm (Gött. Orientfor- schungen I. Reihe: Syriaca, Bd. 22.), 1981.
110 BAKER, A., Pseudo-Macarius and the Gospel of Thomas, in: VigChr 18 (1964) 215-225. - KLIJN, A. F. J., Some Remarks on the Quotations of the Gospels in Gregory of Nyssa's "De Instituto Christiano" and Macarius'
"Epistola Magna", in: VigChr 19 (1965) 164-168. - QUISPEL, G., The Sy- rian Thomas and the Syrian Macarius, in: VigChr 18 (1964) 226-235. id.:
Macarius, das Thomasevangelium und das Lied von der Perle, (Supp- lements to Novum Testamentum XV.) Leiden 1967. uő, An apocryphal variant in Macarius, in: OLP 6/7 (1975/1976) 487-492. "It b e c o m e s more and more clear that Macarius originated from Edessa, the centre of Aramaic Christianity, like the Messalian m o v e m e n t , to which h e belonged or which he inspired", An apocryphal variant... 492.
5. A MESSZALIANIZMUS ÉS MAKARIOSZ/SZIMEON
A messzalianizmus'11
A „messzaliánusok" (|J£GGOCÂA(XVOÎ, iiaGGOcXlocvoí) elnevezés a szír mesalleyane szóra megy vissza, jelentése: akik imádkoznak. Görög fordítása: BÚ^ÍTOtt, ezért euchitáknak is nevezik őket. Más elneve- zések még: enthuziaszták, choreuták - vagy egy-egy vezetőjükről:
adelphiánusok, seriánusok, eusztathiánusok,112 lampetiánusok, mar- kianisták. Ezek az elnevezések mind ellenfeleiktől származnak, ők magukat „lelki embereknek" (7lV£D|iaTlK0Í) nevezték.113
Szíria vidékén bukkantak fel, a szír kifejezés először Szent Efrém- nél található.114 Epiphaniosz Mezopotámiából eredezteti őket, ahon- nan Antiochia felé húzódtak.115 Egyébként nem sokat tudunk erede- tükről.
Nem úgy keletkeztek, mint más eretnekek, hogy egy kiemelkedő tanító tanítványokat gyűjtött volna maga köré, irataival is követőkre talált volna, majd ellentmondást váltott volna ki a hierarchia részéről, tanait elítélték, követőit kizárták volna az egyházból. „Inkább az mond- ható el róluk, hogy fő nélkül, szoros körülhatároltság és biztos szer- vezet nélkül valók voltak és nem meghatározott tanokkal álltak elő."116
111 ARTNER, E., Ókeresztény egyház- és dogmatörténet I. Budapest 1946.
389sk. - VANYÓ, 553. - RAHNER, H., Messalianismus, in: LThK VII (1962) 319-320. - GUILLAUMONT, A., Messaliens, in: DS X (1979) 1074 -1083. - Jó összefoglalást nyújt még: IVANCSÓ, I., Nagy Szent Bazil szer- zetesregulái korunknak tükrében, Dissz. Budapest 1979. 74-80.
112 GRIBOMONT, Le Monachisme au IVe siècle en Asie Mineure: De Gan- gres au Messalianisme, (TU 64, Stud. Patr. 2.) Berlin 1957. 400-415. Itt:
4 l 4 sk. - PETERSON, E., Die Häretiker der Philippus-Akten, in: ZNW 21 (1932) 97-111. ill. uő, Zum Messalianismus der Philippus-Akten, in: OCh 29 (1932) 172-179.
113 Érdekes e g y b e e s é s a makarioszi II. gyűjtemény címével: „OMIAIAI nNEYMATIKAI".
114 Opp. S. Ephraemisyr. lat. Roma 1737/43.11. 485 E ill. KMOSKO, CLXXI.
115 EPIPHANIUS, Panarion 80,1-9. PG 42,756-764. ill. KMOSKO, CLXXI.
skk. és GCS 38 (1933) 484-494.
116 DÖRRIES, H., Die Messalianer im Zeugnis ihrer Bestreiter, Zum Problem des Enthusiasmus in der spätantiken Reichskirche, in: Saeculum 21 (1970) 213-227. itt: 214. - vö. GRIBOMONT, J., Le dossier des origines du Mes- salianisme. Epektasis, in: Mélanges patristiques offerts au Cardinal Jean Da- niélou, J. FONTAINE - Ch. KANNENGIESSER (szerk.), Paris 1972. 611-625.
Nem szektáról kell beszéljünk, h a n e m inkább mozgalomról,117
mert ha ismeretesek is fő vezetőik,118 azt is tudjuk, hogy nincs ha- tározott tanításuk, így kicsúsznak ellenfeleik kezei közül.119 Mozga- lom, mert tömeges, földrajzi elterjedésük is jelentős: Mezopotámiá- ból kiindulva, Antiochián át, eljutottak egészen Örményországig, Pamfíliáig és Likaóniáig, Kappadóciáig, sőt Egyiptomig, Karthágóig.120
A rendelkezésre álló források alapján a következőképpen szaka- szolhatjuk a mozgalom kibontakozását:121 kb. 380 előtt az első sza- kasz, 428-ig a második szakasz és az efezusi ökumenikus zsinat (431) táján a harmadik szakasz. Ezt az elítélt messzalianizmus utóélete kö- veti, hosszan, egészen a bizánci középkor kései korszakáig (XIV. sz.).
Az első szakaszra forrásaink: Efrém, Epiphaniosz (377 körül), a baszileioszi Aszkétikon122 és Nysszai Szent Gergely, De Virginitate XXIII. fejezete.123
Ezek alapján olyan, mindkét nembeli aszkéták vándorcsoport- jainak képe bontakozik ki előttünk, akik szorosan vették a Lk 18,1 és az 1 Tesz 5,17 tanítását: „szüntelenül imádkozzatok". Minden vagyo- nukról lemondtak, a munkát megvetették, hogy összegyűlve, szabad ég alatt himnuszokat énekelhessenek és imákat mondhassanak, ha- sonlóképpen az egyik pogány csoportosuláshoz, akikről szír elneve-
117 GUILLAUMONT, A., Situation et signification du «Liber Graduum» dans la spiritualité syriaque, Symposium syriacum 1972, in: OCA 197, Roma 1974. 311-322. 323-325.
118 Theodorétosz ötöt említ, 1. 83. j. - ezt Photiosz kiegészíti egy másik Szabbasszal és Edesszai Eusztathiosszal. Myrobiblon 52, PG 103,88 CD ill. R. HENRY (Paris 1959) 37.
119 Epiphaniosz is elítélte „kaméleon", mindenhez alkalmazkodó magatartá- sukat.
120 Alexandriai Cirill foglalkozik velük (KMOSKO, CLXXXVII), két apoph- thegma: Lucius, PG 65,253 és Silvanus 5, uo. 409. korrigálja munkát megvető magatartásukat Ennatonban és a Sinai félszigeten. Szent Ágoston is vitatkozott velük: De opere monachorum, PL 40, 547-582. L. még:
FOLLIET, G., Des moines euchits à Carthage en 400-401. (TU 64. Stud.
Patr. 2.) Berlin 1957. 386-399.
121 VD SC 39. 1. j. A mozgalom történetére még: DÖRRIES, Urteil és uő, Die Messalianer im Zeugnis ihrer Bestreiter (116. j.).
122 GRIBOMONT, J., Le Monachisme au IVe siècle en Asie Mineure: De Gangres au Messalianisme, (112. j.) és uő, Saint Basile, in: Comman- dements et libération, 81-101.
123 371-378 között, vö: DANIÉLOU, J., Grégoire de Nysse et le Messalia- nisme, 1. 100. j.
zésüket is kapták. Koldusként éltek, vándoroltak, ott éjszakáztak, ahol az este érte őket. Ugyanakkor igényt formáltak arra, hogy őket prófétáknak, patriarcháknak, angyaloknak, sőt, Krisztusnak hívják.124
A munka a „lélek kárára van" ( ß \ ä ß r | TT)Ç \|/D%Tlç), a férfiak és nők botrányos együttélése a „testvéri szeretet" (àÔ£À,(pÔTriÇ) meg- nyilatkozása, álmaik során kinyilatkoztatásokban (à7lOKaÀA)l}/ElÇ) ré- szesülnek. így próbálnak eljutni a szerzetesi tökéletességre, már rö- vid idő elteltével, s a tapasztaltabbak helyett saját ötleteikre hallgat- nak.125
A második szakaszról Küroszi Theodorétosz126 és konstantinápolyi Timotheosz Presbiter127 műveiből informálódhatunk.
Theodorétosz leírja a Flavianosz antiochiai patriarcha által összehí- vott szinódust, ill. a likaóniai és pamfíliai püspökök Sidében tartott szinódusát (388 körül), melyen Baszileiosz barátja és tanítványa, Iko- niumi Amphilokhiosz elnökölt. Rendszerezi az ellenük elhangzott vádakat: „Azt mondják, a keresztség nem használ azoknak, akik ré- szesülnek benne, mert mint a borotva, eltávolítja a bűnök kezdemé- nyeit, de nem irtja ki azok gyökerét. A szüntelen imádság viszont felszámolja a bűnök gyökereit is, és kiűzi a lélekből a kezdettől fog- va hozzátapadó gonosz démont. Mert minden embert születésétől fogva egy d é m o n követ és hallatlan tettekre ösztönöz... Elvetik a munkát, a nap nagy részét álomban töltik..., álmaik alapján próféciák- ba bocsátkoznak... Azt mondják, testi szemeikkel látják az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, és érzékelik a Szentlélek eljövetelét... Készek arra, hogy (minden tanításukat) megtagadják és társaik ellen... ana- thémát mondjanak."128
Timotheosz Presbiter a 426-ban Konstantinápolyban összehívott szinódus határozatait ismerteti, melyek nyomán két fontos megálla-
124 EPIPHANIUS, Panarion, 1. 115. j.
125 Gregorii Nysseni Opera VIII, 1 (Leiden 1952, ed. J. P. CAVARNOS) 337,3-338,10; ill. Sources Chrétiennes 119 (1966, ed. M. AUBINEAU) 532,10-540,14.
126 THEODORETOS, HE IV,10, PG 82, 1141-145; és: Haer. Fab. Comp.
IV, 11, PG 83,429-432. - KMOSKO, CXC-CCI.
127 TIMOTHEOS, De receptione haereticorum, De Marcianistis, PG 86, 46-52. ill. KMOSKO, CCXX-CCXXXI.
128 Haer. Fab. Comp. i. h.
pítást tehetünk. Az egyik: Antiochia után már Konstantinápoly is kényszerül foglalkozni a mozgalommal, Kelet két patriarchátusa fog össze ellenük. A másik: mindaz, amit idáig ellenük kimondták, nem tette őket a szó valóságos értelmében eretnekekké, csak most, a kons- tantinápolyi szinódustól fogva, amely a szabellianizmus vádjával il- lette őket, felülvizsgálat nélkül átvéve a sidei határozatokat, sőt, szi- gorítva rajtuk.129
A konstantinápolyi határozatok továbbá kiemelten említik azt a messzaliánus tanítást, hogy az emberiséget kezdettől fogva megszáll- ta az ördög. Mivel ez a Kelet legveszélyesebb vallásával, a maniche- izmussal való rokonság gyanújába keverte őket, azért 428-ban csá- szári rendelkezés is megfogalmazódott ellenük.130
A mozgalom harmadik szakaszához fő forrásunk Damaszkuszi Szent János,131 aki az efezusi zsinaton megvizsgált és elvetett messza- liánus Aszkétikon kifogásolt helyeit foglalta össze pontokba, megis- mételve és tovább szigorítva a konstantinápolyi ítéletet. Két megál- lapítása különösen is szigorú: „Azt állítják, hogy a tűz teremtő erejű (TÓ 7105p Sr||iiO"QpYÓV)..., hogy a gonosz természettől fogva (ti. adott a lélekben ((p\)G6l T(X KCXKá).132 A zsinati határozat ugyanakkor meg- különbözteti és elhatárolja a messzaliánusokat és az Aszketikont egy- mástól.133
A császár és az egyház együttes fellépésének hatására a messza- liánus mozgalmat sikerült elnyomni, de rejtekben tovább élt, elszórt információink vannak róla, így a VI-VII. században a szír monofizita és nesztoriánus szerzőktől,134 a IX. században Photiosztól,135 a XII- XIV. századi bizánci hereziológusoktól, akik a bogumilokat nevezték
129 DÖRRIES, Urteil, in: Wort und Stunde 337-339-
130 Cod. Theod. XVI. 5,65: Messaliani, Euchitae sive Enthusiastae, vö: DÖR- RIES, Die Messalianer im Zeugnis ihrer Bestreiter, (116. j.) 222. 28. j.
131 L. 73. j.
132 11. és 13. sz. pont, vö: DÖRRIES, Urteil, in: Wort und Stunde 342-343.
133 Definitio contra Messalianitas, SCHWARTZ, ACO 1,1,7. Nr. 80. 117 sk.
ill.: KMOSKO, CLXXXIII-CLXXXVI.
134 Mabbugi Philoxénosz, Nagy Babai, Dalyathai János, Hazzayai József, stb. L. GUILLAUMONT, A., Messaliens, in: DS X. 1077-1078.
135 PHOTIOSZ, Myrobiblon 52, PG 103,87-91. ill.: R. HENRY 36-40.
messzaliánusoknak,1 3 6 majd vádként, a XIV. századi heszüchaszta- vitában is felelevenedik a fogalom.137
Összefoglalóan megállapíthatjuk a messzalianizmusról, hogy jel- legzetesége: a szüntelen imádság és a Szentlélek érzékileg felfogha- tónak tartott eljövetelének várása. A lelki megtapasztalás misztikájá- ról van tehát szó, amelyben mindenesetre túl messze is mehetett, egészen a kvietizmusig, mindenféle egyházi szervezet és szentség elleni lázadásig, sőt, libertinizmusig. De nem feltétlenül kellett eljut- niuk idáig. A mérsékelt messzaliánusok, azaz olyanok, akik az ilyen alapmagatartást elfogadták, egyháziasan élhettek, sőt, polemizáltak a túlzók ellen.138
A jól értelmezett messzalianizmus szerint a kereszténység nem olyan középszerű dolog, hogy annak egypár jócselekedettel és egy kevés kegyelmi segítséggel eleget tehessünk. A gonosz lélekkel való közösség túlságosan nagy ahhoz, hogy az emberi erőfeszítés képes legyen tőle megszabadítani és a jót és igazat tenni. Csak Isten Lelke képes az ellenséges hatalmat elűzni, ezért őt szüntelenül kérni kell.
A Lélek jelenléte viszont hatalmába vonja az embert és egészen át- alakítja azt.139
Messzaliánus helyek a makariosz/szimeoni iratokban
Az I. gyűjteménynek egy XIII. század végi olvasója (b kézirat) lapszéli jegyzeteiben rögzítette észrevételeit.140 Messzalianizmusra is- mert a következő részletekben:
136 Talán n e m indokolatlanul: a p a u l i k i á n u s o k l e h e t n e k az ö s s z e k ö t ő láncszem, vö. GUILLAUMONT, A., Messaliens, in: DS X. 1079.
137 vö. 12-13. old.
138 L. DAVIDS, Das Bild, 22.
139 Dörries rekonstrukciós kísérlete, 11 Urteil, in: Wort und Stunde 349. -
«Pélagianisme avant la grace; quiétisme après; le tout par suite de la confusion entre surnaturel et conscience du surnaturel: voilà le messa- lianisme». HAUSHERR, I., L'erreur fondamentale et la logique du Messa- lianisme, in: OCP 1 (1935) 328-360, itt: 352.
140 L. 78. j. DARROUZES, i. m. (78. sz. j.) 305 sk.
