A szerző: Makariosz?
A II. gyűjtemény hatástörténeti jelentőségét nem lehet eicggé méltatni, s e gyűjtemény a homíliák szerzőjének Egyiptomi Nagy Ma-kariosz apátot nevezi meg, aki Remete Szent Antal és Pachomiosz mellett az egyiptomi szerzetesatyák kiemelkedő alakja volt, a szké-tiszi sivatag szerzetestelepének alapítója.60 A kutatás során az első és legfontosabb probléma volt Makariosznak a róla elnevezett iratok-hoz fűződő kapcsolatát tisztázni. Feltűnő volt, hogy mindazon kora-beli források, amelyek tudnak Makariosz személyéről, nem említik számottevő irodalmi tevékenységét.61
A XVIII-XIX. századi kutatás nagyrészt elfogadta még a maka-rioszi szerződést,62 de már ellenérveket sorakoztat: du Pin, Possinus (1683), Oudin (1722), Ceillier (1738) és Semler (17454). Érveiket a következőképpen foglalhatjuk össze: a homíliák elrendezése terv-szerűtlen, kompilációk, pelagiánus jellegűek, tehát eredetük későbbre tehető. Semler még ezeket megtoldja: mind a korai, mind a későbbi írók hallgatnak róla. Jeromosnak, Gennadiusnak ismerniük kellett volna Nagy Makariosz irodalmi munkásságát.63
60 VANYÓ, 558. - ALTANER-STUIBER, Patrologie 19788, 264-265. - AMANN, E., DTC IX (1927) 1452-1454. - GUILLAUMONT, A., Macaire l'Égyptien, in:
DS X (1977) 11-13. - A kutatástörténetet 1968-ig jól összefoglalja DAVIDS, Das Bild, 13-19- - Magyar nyelven lásd a szerző tanulmányát: SOMORJAI, Á., Az egyiptomi anachóréták és a pogány vallás, in: Corona Fratrum. Dr.
Szennay András főapát úrnak 70. születésnapjára, Pannonhalma 1991, 157-193- Itt: 158-163.
61 História Lausiaca 17 (BUTLER 43-47), História Monachorum in Aegypto 21 (FESTUGIÈRE 123-128). Vö. SOKRATES, História Ecclesiastica IV, 23 (PG 67,513 C) és SOZOMENOS, HE III, 14 és VI,20 (PG 67,1068 és 1341).
GENNADIUS, De Viris Illustribus X tud Makariosz egy leveléről. - Maka-riosz jelentős szerepet játszik az a p o p h t h e g m a - i r o d a l o m b a n , vö. PG 34,123 skk. 231 skk. és 419 skk.
62 1860-ig 1. PG 34, majd FÖRSTER (1873), LÖBE (1900), SCHIWIETZ, S., Das morgenländische Mönchtum, Mainz 1904. 97-101 és GORE (1907).
Az irodalmat hozza Stiefenhofer bevezetése, BKV2 10, 1913- XII-XIV.
63 Irodalmat 1. STIEFENHOFER, 62. sz. j. - PG 34, 263 skk. és 377 sk.
Bardenhewer, Patrológiájának első kiadásában, fenntartásokkal bár, de még elfogadja,64 Flemming viszont elvitatja a makarioszi szer-zőséget. Ugyanakkor Stoffels mint nagyon elfogadhatót tételezi, a homíliák misztikájáról szóló tanulmányában,65 melyben Makarioszt a sztoicizmus követőjének tünteti fel. Stiglmayr ezzel szemben arra mutatott rá, hogy hasonló párhuzamok már korábban kimutathatók a patrisztikus irodalomban, és a homíliák szerzője már meríthetett ezekből.66 Stiglmayr egy sorozat cikket publikált a Homíliákról, köz-tük egy nagyobb tanulmányt.67 Érveit a következőképpen foglalhat-juk össze:
A tartalmi és nyelvi tények elemzése alapján a szerző szókincsé-ből mintegy 60 szó nem illik bele az V. századi koiné nyelvhasz-nálatba; ezek későbbi, bizánci betoldások. Gyakori az etimologi-zálás, szóelemzés, amire egy kopt anyanyelvű sivatagi remete, isko-lázott műveltség hiányában, nem lehet képes, ellenkezőleg, az eti-mologizálás a bizánciak kedvenc stíluseszköze volt. A népies mon-dások és k ö z m o n d á s s z e r ű szólások is „a bizánci periódus valódi produktumainak tűnnek".68 A dogmatikai és morális gondolatok kifej-téséhez felhasznált sok görög szójáték és stíluseszköz (anafora, hü-potüposzisz, stb.) sem származhat Makariosztól. A homíliák írója to-vábbá meglepően jól ismeri a bizánci udvari szokásokat. Lehetetlen volna, hogy Makariosz ilyen pietással említené az udvari viszonyo-kat, jóllehet é p p e n a IV. század folyamán az ariánus császárok ellen-ségesek az ortodox kereszténységgel, különösképpen pedig a szer-zetesi mozgalommal szemben,
64 „A külső bizonyítékok természetesen nem elegendőek. A szöveg minden-esetre az Egyiptomira utal." - BARDENHEWER, III (1912) 89.
65 FLEMMING, C , De Macarii Aegyptii scriptis quaestiones, Göttingen 1909.
- STOFFELS, J., Die mystische Theologie Makarius' des Ägypters und die ältesten Ansätze christlicher Mystik, Bonn 1908. 17.
66 STIGLMAYR, J., Altchristliche Mystik, in: Theol. Revue 8 (1909) 234-240. és uő, Makarius der Große und das kirchliche Kultleben, in: Theologie und Glaube 1 (1909) 734-736. - STOFFELS válasza: Makarius der Ägypter auf den Pfaden derStoa, in: Theol. Quartalschrift 92 (1910) 88-105. 243-265.
67 STIGLMAYR, J., Sachliches und Sprachliches bei Makarius von Ägypten, Innsbruck 1912.
68 i. m. 14-21.
A homíliák sorrendjét illetően Stiglmayr megismétli a korábbi ér-veket: sorrendjük összeállításában minden tervszerűség hiányzik; ön-kényes és öszefüggéstelen, „egyedi szívélyes és egyszerű figyelmez-tetés váltakozik dogmatikai vagy egzegetikai problémával, allego-rizáló részletekkel, pszichológiai megfigyelésekkel és skolasztikusán kifinomult aprólékoskodó problémákkal".69 Hiányzik a gazdag és szí-nes anyag céltudatos és rendszeres feldolgozása, a következetes és szerves gondolatmenet. Az egyes témák gondolati fejlődésében egy-szer kényelmesen terjengős és szinte szó egy-szerint ismétel, máskor vi-szont gondolati ugráson, hirtelen átváltáson, hanyag csapongáson ér-hetjük tetten.
Stiglmayr végső megállapítása: a homíliakorpusz szerkesztője vagy már rendelkezett egy ilyen gyűjteménnyel, vagy - miközben megírta a homíliákat - saját emlékezetből más műveket is hozzáírt. A kor-pusz egésze nem a szkétiszi sivatagban keletkezett, szerzője nem Ma-kariosz, nem is negyedik századi, hanem későbbi. A szerző szemé-lyére vonatkozó pozitív megállapításai: tudós szerző volt, valószínűleg kolostori elöljáró, homíliáit egy keresztény közösségnek írta, de nem remetéknek, hanem cönobitáknak; hazája egy görög metropólia, azaz császári rezidencia környékén keresendő. A helymeghatározás még tovább szűkíthető a H 5,9-ben található „ÇavÔlKÔÇ" kifejezés nyo-mán. Ez az adott szövegkörnyezetben az év első hónapját jelenti, makedón szokás szerint, s megfelel a latin április hónapnak. Egyip-tomban a római császárság idejében a makedón hónapnevek rég is-meretlenek voltak, de Szíriában, Kis-Ázsiában ismerték őket. Ezért a szerző kis-ázsiai vagy szír lehetett.70
Érdemes megfigyelnünk Flemming érveit, amikor a szerző lakó-helyét kívánja meghatározni.71 Szerinte a homíliák szerzőjének kolos-tora egy erős falakkal körülvett, ellenségektől gyakorta szorongatott város közelében volt, mert H 15,47-ben és 42,l-ben ilyen hasonlat szerepel. A „^avGlKÔÇ" értelmezése pedig akkor helytálló, ha a ko-lostor olyan római kolónia területén volt, ahol latinul is beszéltek. A H 15,8-ban említett „GTtap^Ol" és ,,KÔ(lT|Teç" római császári hivatalno-kok, H 15,8 és H 40,4 színházakról beszél, amelyeket a kereszté-nyeknek kerülniök kell. Mindezek után Bostra városát jelöli meg.
69 i. m. 31.
70 i. m. 53-55.
71 FLEMMING, i. m. (65. j.) 36-40.
Ugyanezen érvek alapján viszont számos más várost is meg le-hetne nevezni.
Messzalianista jelleg
A kutatás számára meglepetésszerű fordulatot jelentett a belga Villecourt felfedezése.7 2 Bebizonyította, hogy bizonyos mondatok azonosíthatók azokkal a messzalianista tézisekkel, amelyek Damasz-kuszi Szent Jánosnál fennmaradtak, s amelyeket már a IV. sz. végén, majd 43I-ben az efezusi egyetemes zsinaton elítéltek.73
Villecourt felfedezése kedvező fogadtatásra talált.74 Marriott a fi-gyelmet a messzaliánusok elveszett könyvére, az ún. Aszketikonra terelte, amelyet az efezusi zsinat elítélt, és amelyből Damaszkuszi Szent János még merített.75
Bardenhewer a második kiadás kiegészítésében tudomásul veszi a kutatások eredményét.76 Stiglmayr még egyszer védelmébe veszi a homíliák ortodox jellegét.77
Darrouzes 1954-ben fölfedezte, hogy a homíliák messzalianista jellege néhány korábbi olvasónak is feltűnt már, a XIII. század kör-nyékén, ill. a XVIII. században.78
72 VILLECOURT, L., La date et l'origine des «Homélies spirituelles» attribuées à Macaire, in: Comptes-Rendues des Séances de l'Académie des Inscrip-tions et des Belles-Lettres, Paris 1920. 250-258.
73 JOHANNES DAMASCENUS, De haeresibus 80, PG 94,729-732. ill. KMOS-KO, CCXXX-CCXXXV.
74 WILMART, A., L'origine véritable des homélies pneumatiques, in: RAM 1 (1920) 361-377. Vö. uő, La lettre spirituelle de l'abbé Macaire, in: RAM 21 (1920) 58-83.
75 MARRIOTT, G. L., The Messalians and the discovery of their Ascetic Book, in: HThR 19 (1926) 191-198.
76 „A szerző kétségtelenül gazdag lelki adományokkal rendelkező ember, valószínűleg a negyedik század második felében, Mezopotámiában élt.
Hogy Makariosznak nevezték-e, nem bizonyítható." BARDENHEWER III.
19232. 668-669.
77 STIGLMAYR, J., Pseudo-Makarius und die Aftermystik der Messalianer, in: ZKTh 49 (1925) 244-260.
78 DARROUZES, J., Notes sur les homélies du Pseudo-Macaire, in: Muséon 67 (1954) 297-309. L. az 5. fejezetet.
Szövegkiadások
Lietzmann már Stoffels művének recenzálásakor felhívta a figyel-met arra, hogy nem lehet halasztani a makarioszi szövegek kézira-tainak felkutatását és a kritikai kiadás munkába vételét.79 A nézetek egyeztetésére is csak ezt követően kerülhet sor.
Marriott az oxfordi kéziratot megvizsgálva hét további homíliát talált, ezek közül a kritika utóbb néhánynak nem autentikus voltát észrevételezte.80
A szövegek kritikai feldolgozásának munkáját Göttingen és Halle kutatói vállalták és végezték el. Strothmann disszertációjában feldol-gozta az arab hagyományt,81 majd őrá támaszkodva Dörries adta köz-zé a görög, arab és szír kéziratokból származó, adig teljesen ismeret-len makarioszi szövegváltozatokat, nagy számban.82 Sok általa meg-talált beszéd és töredék részint vagy teljes egészében megegyezik az ötven homília egy-egy darabjával, mások viszont újak voltak és a már ismert homíliakorpusz alaposabb megértését segítették elő. Dör-ries határozottan messzaliánus jellegűnek tartotta őket, különösen az ötödik gyűjteményt, mely Szimeon név alatt hagyományozódott, és amelyet így Dörries a Theodorétosz által megnevezett messzaliánus vezetők egyikével azonosított.83
79 LIETZMANN, H., in: Archiv für Religionswissenschaft 15 (1912) 284. vö.
BERTHOLD, H., Die Arbeit am Makariustext des Typus I. Zur Veurteilung des Codex Vaticanus Graecus 710. (TU 77) Berlin 1961. 311- 1-
j-80 L. 46-47. j.
81 STROTHMANN, W., Die arabische Makarius-Tradition, Diss. Göttingen 1934.
82 DÖRRIES, H., Symeon .
83 THEODORETOS, HE IV,10. PG 82,1144 AB ill. Haer. fab. comp. IV,11.
PG 83,432 C (KMOSKO, CXCII ill. CC). - Az említett v e z e t ő k : Da-doesz/Daodesz, Szabbasz, Adelphiosz, Hermasz és Szimeon, vö. DÖRRIES, Symeon, 7.
Dörries feladatának tekintette, hogy helyreállítsa a messzaliánus Aszketikont, különösen a kérdés-válasz részek alapján. Szerzőjének egyértelműen Szimeont tartja.84
Dörries úttörő eredményei nyomán tisztázódott, hogy eredeti szö-veg helyett gyűjteményekkel kel megelégednünk.85 A kritikai szöveg-kiadás elméleti alapvetését Klostermann 1943-as berlini akadémiai beszédének köszönhetjük.86
Halle és Göttingen szisztematikusan tovább kutatott. H. Erk gyűj-tőútjának eredményeképpen újabb fontos kéziratok kerültek elő 1954-ben.87 Klostermann az I. sz. gyűjtemény kritikai kiadásának munkála-tait félbehagyva, elsőnek ezt a III. számúnak elnevezett gyűjteményt., ill. annak saját anyagát adta ki 1961-ben.88
A kritikai kiadások sorozatában a második - Klostermann halálát követően - a II. gyűjtemény anyaga, 1964-ben jelent meg;89 ez mesz-sze meghaladja egy kritikai kiadás igényszintjét. Dörries értékes jegy-zeteiben feldolgozza mindazokat a forrásokat, amelyek a homíliák messzaliánus jellegét és természetét megfelelő megvilágításba he-lyezhetik, így az apostolok apokrif aktáit, a História Monachorumot, a História Lausiacát, Apophthegmata Patrumot, a manicheus zsoltá-rokat, az atyák sorában Órigenészt, Alexandriai Kelement, Nysszai Szent Gergelyt, Diadokhosz Photikoszt, Baszileioszt, Markosz Diako-noszt, Evagriosz Pontikoszt, valamint az Efezusban inkriminált mon-datokat.90 A leghosszabb, I. sz. gyűjtemény jelent meg időrendben legkésőbb, kiadója a Klostermann örökségét folytató Berthold.91
84 Az újabb, kritikai kiadások címei szerint már n e m annyira határozott a szimeoni szerzőség hipotézise:
Kl-B - Makarius/Symeon DöKK - Makarios GCS 13 - Makarios/Symeon VD SC - Pseudo-Macaire STROTHMANN - Makarios/Symeon
NB. DöKK magyarázataiban mindig Szimeonról van szó!
85 L. 3. fejezet.
86 KLOSTERMANN, E., Symeon und Macarius. Bemerkungen zur Textgestalt zweier divergierender Überlieferungen, Abh. Berlin 1944. 1-26.
87 L. 36. megj. vö. BERTHOLD, I. XVII. ill. BERTHOLD, III. XV.
88 Kl-B. - BERTHOLD, I. XVIII.
89 DöKK.
90 L. ESBROECK recenzióját, in: Analecta Bollandiniana 82 (1964) 444-445.
91 GCS 13.
A görög kéziratok kritikai vizsgálatával párhuzamosan R. A. Klos-termann elsőnek nyúlt hozzá a szláv hagyományhoz. Meg kellett állapítania, hogy a szláv szövegek jelentősége szövegkritikai szem-pontból csekély. Ami miatt érdemes feldolgozni, az az ortodox egy-ház spiritualitására tett nagy hatása.92
A Nagy Levél
Az I. sz. gyűjtemény első logoszaként szereplő Nagy Levelet ille-tően (Ep 2, PG 34,409-442) erősen eltérnek a kutatói vélemények.
A szöveg második része (420 C után) megtalálható Nysszai Szent Gergelynél, önálló mű formájában: De Instituto Christiano címmel (PG 46,288-305). Először Stiglmayr vette észre és próbálta kimutatni, hogy Makariosz Gergelyt másolta,93 Villecourt azonban épp ellenke-zőleg, Makarioszt tekinti elsődlegesnek.94 Ehhez a véleményhez csatla-kozott korábban Dörries, amikor a kéziratokból egy újabb szöveg (A-ban és B-ben görögül, T-ben és V-ben arabul) parafrázisát publi-kálta.95 A később megtalált b kéziratban viszont csak a szöveg első része található meg.96
Jaeger, kiadva a De Instituto új szövegformáját,97 megvizsgálta a prioritás-kérdést és publikálta a Nagy Levél ideiglenes új szövegét.98
92 BERTHOLD, I. XIV. - L. 17. j.
93 STIGLMAYR, J., Makarius der Große und Gregor von Nyssa, in: Theologie und Glaube 2 (1910) 571 skk.
94 VILLECOURT, L., La grande lettre grecque de Macaire, ses formes textu-elles et son milieu littéraire, in: ROC 22 (1920) 29-56.
95 DÖRRIES, Symeon, 144-157. „Ez a levél gondos megindoklással a mesz-szaliánus tanok legrészletesebb illusztrációja, mégis csak néhány f ő b b pontra szorítkozik", i. m. 156.
96 L. Kl-B XXIII-XXIV. táblázat.
97 JAEGER, W., Gregorii Nysseni Opera VIII, 1: Opera ascetica, Leiden 1952.
3-89.
98 JAEGER, W., Two Rediscovered Works, (i. m. 41. j.) 231-301. Recen-ziójában elfogadja véleményét DÖRRIES, H., Christlicher Humanismus und mönchische Geist-Ethik, in: ThLZ 79 (1954) 633-656. Újabban Dörries is-mét eredeti álláspontját vallja, 1. Urteil, in: Wort und Stunde 346. 24. j.
Kiadásában két újabb szöveget is felhasznált." Véleménye szerint Nysszai m u n k á j a az elsődleges. Ehhez csatlakozott Daniélou100 és Kemmer.101
Velük szemben Gribomont,102 Staats103 és Canevet104 Makariosz el-sőbbsége mellett foglaltak állást. A szöveg szerzőségét illetően még mindig n e m mondhatunk véglegeset,105 a szövegnek új kiadása ké-szül a PTS sorozatban.106
Makariosz/Szimeon teológiája
Stoffels óta két tanulmány foglalkozott a korpusz teológiájával.
Davids még csak a II. gyűjteményt tudta jobban megvizsgálni,107 Dör-ries posztumusz kötete már a teljes hagyatékot dolgozza fel.108
A korpusz teológiájának fejtegetése meghaladná jelen vázlatunk kereteit és célkitűzéseit.
99 Hieros. graec. S. Saba 157 - H jelzettel, és: Ephraem Syri Opera, III.
graece (Ed. ASSEMANI), Roma 1746. Institutio ad Monachos: 324355. -E jelzettel. Vö. DAVIDS, Das Bild, 18. 45. j.
100 DANIÉLOU, J., Grégoire de Nysse et le messalianisme, in: RSR 48 (I960) 119-134.
101 KEMMER, A., Messalianismus bei Gregor von Nyssa und Pseudo-Maka-rius, in: Revue Bénédictine 72 (1962) 278-306.
102 GRIBOMONT, J., Le D e Instituto Christiano et le Messalianisme de Grégoire de Nysse, (TU 80, Stud. Patr. 5.) Berlin 1962. 312-322.
103 STAATS, R., Der Traktat Gregors von Nysse -De Instituto Christiano«.
Beweis seiner Abhängigkeit vom Großen Brief von Symeon von Mesopo-tamien, Diss. Göttingen 1964, és uő, Gregor von Nyssa und die Messa-lianer. Die Frage der Priorität zweier altkirchlicher Schriften, (PTS 8.) Berlin 1968.
104 CANEVET, M. Le «De Instituto Christiano- est-il de Grégoire de Nysse? in:
REG 82 (1969) 404-423.
105 vö. CANEVET, M., Grégoire de Nysse, in: DS VI (1967) 1006-1011. ill. VD DS X (1977) 26.
106 BERTHOLD, I. XII.
107 DAVIDS, E., Das Bild.
108 DÖRRIES, H., Die Theologie des Makarios/Symeon, Abh. Göttingen, Phil.-Hist. Kl. Folge 3. Nr. 103. 1978. - Recenzió: DURAND, in: RSPT 63 (1979) 472-476. ésM. G., in: Irénikon 55 (1982) 286-288.
A szövegkutatás újabb eredményei
A s z ö v e g k u t a t á s s o r á n ú j a b b e r e d m é n y e k r e S t r o t h m a n n jutott, a szír h a g y o m á n y p u b l i k á l á s á v a l .1 0 9 E n n e k m e g i s m e r é s é r e m é g n e m volt l e h e t ő s é g e m .
A kopt gnoszticizmus és a zsidó-kereszténység hatása
A k u t a t á s a m a k a r i o s z i h e l y e k bibliai i d é z e t e i n e k f e l d o l g o z á s á v a l , ö s s z e h a s o n l í t á s á v a l f ö l f e d e z t e , h o g y a f o r r á s o k k ö z ö t t m e g t a l á l h a t ó a k o p t g n o s z t i c i z m u s és a z s i d ó k e r e s z t é n y s é g . A f e l i s m e r é s j e l e n t ő s é -g e n a -g y , a k u t a t á s n a k ú j irányt szab, e -g y b e n m e -g e r ő s í t i a messzalia-nista v o n á s o k r a , e r e d e t r e v o n a t k o z ó megállapításokat.1 1 0
109 STROTHMANN, W., Makarios/Symeon, Die syrische Überlieferung, I—II.
(Gött. Orientforschungen I. Reihe: Syriaca, Bd. 21.) 1981. és id.: Maka-rios/Symeon, Schriften unter dem Namen des Ephräm (Gött. Orientfor-schungen I. Reihe: Syriaca, Bd. 22.), 1981.
110 BAKER, A., Pseudo-Macarius and the Gospel of Thomas, in: VigChr 18 (1964) 215-225. - KLIJN, A. F. J., Some Remarks on the Quotations of the Gospels in Gregory of Nyssa's "De Instituto Christiano" and Macarius'
"Epistola Magna", in: VigChr 19 (1965) 164-168. - QUISPEL, G., The Sy-rian Thomas and the SySy-rian Macarius, in: VigChr 18 (1964) 226-235. id.:
Macarius, das Thomasevangelium und das Lied von der Perle, (Supp-lements to Novum Testamentum XV.) Leiden 1967. uő, An apocryphal variant in Macarius, in: OLP 6/7 (1975/1976) 487-492. "It b e c o m e s more and more clear that Macarius originated from Edessa, the centre of Aramaic Christianity, like the Messalian m o v e m e n t , to which h e belonged or which he inspired", An apocryphal variant... 492.