A jövedelmi újraelosztás elméletéhez

(MÓDSZERTANI TANULMÁNYO'K' (

_ A JÖVEDELMI ÚJRAELOSZTÁS * ELMÉLETÉHEZJ'

DR SCHMIDT ÁDÁM

, A szocialista országokban az utóbbi években egyre élénkebb érdeklődés firányul a személyi jövedelemeloszlás problémája felé. Vizsgálódások folynak

tanulmányok jelennek meg a jöVedelemeloszlás alakulására, rtényezőire, tör-—

A vényszerűségeire, fejlődési tendenciáina, tervezésére s egyéb kérdéseire vonat-—

í'kozóan. Minthogy a szecielista személyi jöVedelemeloszlás kutatása voltaképpen kezdeti szakaszban tart, könnyen érthető, hogy Számos problémája még nem

került beha—tó vizsgálat alá, sőt talán még figyelmet sem keltett. A személyi

jövedelemeloszlás problémakövébe tartozó egyik jelentős kérdés, amely (egyelőre még feltárásra és alapos tanuhnányozásna vár: a személyi jövedelmek újrael—

osztásának kérdése.

Az alábbi tanulmány kísérletet tesz a (személyi) jövedelmi újraelosztás és

újraeloszlás néhány jelentősebb elméleti problémájának felvázolására. A prob—

léma exponálása után megkísérli a jövedelmi újraelosztás fogalmának tisztá-

zását, áttekintést ad az újraelosztás különböző fajtáiról, részletesebben tárgyalja a makroökonomikus, valamint a mikroökonomikus újraelosztás, illetve újrael—

oszlás kérdéseit. Foglalkozik az újnaelosztás egyes egyéb változataival is, majd kísérletet tesz a különféle újnaelosztások összefonódásainak s 'az újraelosztás

nyomán kialakuló végleges eloszlásnak feltárására. A tanulmány Végül az újra—

elosztás és a jövedelempolitika összefüggéseire mutat rá.

I. A JÖVEDELMEK ÚJRAELOSZTÁSANAK PROBLÉMÁJA

A jövedelmi újraelosztás problémáját a marxista közgazdaságtan a nemzeti

jövedelem újraelosztásának problémájeként értelmezi. Eszerint a nemzeti jöve- delem az anyagi termelés ágazataiban bizonyos időszak-ben létrehozott új érték,

amelyet az anyagi termelésben résztvevők eredeti jövedelmek formájában kapu nak meg, e nemzeti jövedelem újnaelosztása során pedig származékos jövedel—

mek keletkeznek. A nemzeti jövedelem újraelosztása lényegében véve kétféle módon történik: az állami költségvetésen, illetve általában véve a pénzügyi

rendszeren keresztül és a szolgáltatások igénybevétele útján. A nemzeti jöve- delem újraelosztásának ez 3 tétele helytálló, de kiegészítésre és továbbfejlesz—

tésre szorul.

Elsősorban is megjegyzendő, hogy az újraelosztás második módozatának el—

ismerése a nemzeti jövedelem fogalmának meghatározásától függ. Az újabb

időkben a közgazdászok körében több figyelemre méltó indokkal támasztották _

alá azt az elméletet, illetve javaslatot, (hogy a nemzeti jövedelemben az áruként

'DR. SCHMIDT: A JÖVE'DELMI ÚJRAELOSZTAS ELMÉLETÉHEZ 377

eltelieeített szolgáltatásokat is számításba kell venni.1 Ebben az esetben ter——

mészetesen a szolgáltatást nyújtok is eredeti jövedelmet érnek el s a nemzeti jövedelemnek az szolgáltatásokon kenesztül megvalósuló újnaelosztása elesik. Á jövedelmek újraelosztásának tétele ezenfelül annyiban igényel továbbfejlesztést,

hogy a nemzeti jövedelmen túl e. lakosság életszínvonalát elsősonban meghatá—

rozó szemelyi jövedelmek újraelosztásának problémáim is kiterjesztendőka vizsgálatok. A jövedelmek újraelosztására von—atkozó fent említett tétel a prob—

lémákat túlságosan leegyszerűsíti s emellett egyoldalúan érte ezi. Valójában a jövedelmek újraelosztása — ha a lényegében véve népgazdasági jelentőségű nemzeti jövedelemről a lakosság szempontjából jelentős személyi jövedelmekre fordítjuk figyelmünket —— sokkal többrétű és sokkal bonyolultabb jelenség, Az egyes jövedelmesek (keresők, háztartások, személyek) végső jövedelmei a jövedelmi elosztás és többféle újnaelosztás bonyolult folyamatán keresztül ala- kulnak :ki. A személyi jövedelmek újraelosztásának problémái ezért beható

vizsgálódásokat igényelne .

II. AZ ÚJRAELOSZTÁS PROBLÉMÁJÁNAK ELMÉLETÉHEZ

1. Már a nemzeti jövedelem újraelosztásánál is láttuk, hogy az újraelosz—

tás értelmezése és köre elsősorban a nemzeti jövedelem fogalommeghatározá—

sától függ. Hasonló a helyzet a személyi jövedelmek újraelosztása terén is;

itt is elsőnek a fogalmak szabatos meghatározása szükseges.

Személyi jövedelemnek általában a társadalom tagjai részére —— tevé—

kenységük alapján vagy egyéb jogcímen —— rendelkezésre jutó (az esetleges

tevékenységi ráfordításokkal csökkentett) pénzös szeget s az általuk ezen kívül

szerzett termékmennyiséget és igénybe vett szolgáltatásmennyiséget mondjuk

(pénz—, termékbeli és, szolgáltatási jövedelem).2

A személyi jövedelem definíciójánál sokkal nehezebb feladat a személyi jövedelmi újraelosztás szabatos meghatározása, már csak az újraelosztás több—v

felesége miatt is. Éppen ezért előbb a szemelyi jövedelmi újr aelosztás fogalom—

köréből ki kell zárni az olyan eseteket, amelyekben csak látszólag történik, személyi jövedelmek újraelosztása; meg kell határozni a személyi jövedelmek elosztását s ettől kell megkülönböztetni a személyi jövedelmek újraelosztását;

emellett az egész vizsgálódásban tudatosan a szemelyi jövedelmekre —— nem pedig a nemzeti jövedelemre —— kell irányítani a figyelmünket.

Jövedelmi újraelosztást feltételezhetnenk először is minden olyan esetben, amelyben a jövedelmes az általa szerzett jövedelem bizonyos hányadát vala—

milyen cserefolyamaton keresztül egy másik jövedelmesnek adja át. Ha tehát a _munkás a 'bérjövedelméből egy kisiparosnak a tőle megvett áru fejében vételárat fizet s a kisiparos ezúton jövedelemhez jut, akkor jövedelmi újra—

elosztással állnánk szemben. Az újraelosztásnak ez az értelmezése azonban túl—

ságosan tág s vizsgálódásaink céljaim alkalmatlan; a jövedelemfelhasználással meginduló jöVedelemáramlásnak nem minden esete minősíthető jövedelmi

újraelosztásnalk.

" 1 Legújabban a magyar közgazdasági szakirodalomban Burger Kálmánné ,,A fogyasztói szol—

gáltatások egyes közgazdasági kérdései" (Budapest, 1965) című munkájában vallja azt a felfogást, hogyaz áruként értékesített szolgáltatásokat a nemzetijövedelem-számításban figyelembe kell venni. (Ismertetéset lásd- Stattsztikai Szemle 1966. évi 2. sz. 201—202. old.) A külföldi irodalomban többek között W. Brus és B. Szulc képviseli ezt a nézetet. A szolgáltatásoknak a nemzeti jövede—

lemben'való' számításba vétele. _ ? A fogalom meghatározásárafelévonatkozóanközeledik a KGST1. szerző:országokA személyistatisztikaijövedelemeloszlásgyakorlata is.a szocia-_—

lizmusban c. munkáját. Budapest, 1964. Főként 20—35, old,

378 , , ' _ ,_ : , , , neeem nem

Amikor tehát valamilyen jövedelmes (például kisiparos, magánorvosr'fámkr ,

—— termékek és szolgáltatások (!) -— vagy munkateljesítések ellenében jövedel—' rmet is magában foglaló pénzbevételhez jut, nem beszélhetünk jövedelmi- újra-

elosztásról. Nem helyes jövedelmi újraelosztást konstatálni azonban abban az esetben sem, ha például valamely jövedelmes mellékkeresettel, több munkával

vagy több forrásból, több személytől ér el magas jövedelmet; az egyes jöve—

delmeseknél mutatkozó jövedelemhalmozás nem azonos a jövedelem újraelosz- tásával. Nyilvánvaló azonban, hogy ezek az esetek a jövedelemeloszlás szem—

pontjából nem érdektelenek. _ ,, —

* A jövedelmi újraelosztás fogalomköréből néhány oda nem tartózó esetet kizárva vegyünk szemügyre egy olyan esetet, amely eleve, kétségtelenül jöve—

delmi újraelosztásnak minősül. Tipikus esete a jövedelmek újraelosztásának a költségvetés útján megvalósított jövedelemelvonás és jövedelemjuttatás. _A kis- iparos például a jövedelméből adót fizet s az állami vállalat munkása a költ- ségvetésből családi pótlék vagy táppénz formájában pótlólagos, kiegészítő jÖVe—

delemhez jut. A költségvetésből azonban nemcsak családi pótlékok és hasonló

juttatások ewednek, hanem belőle például a költségvetési szervek, szociális, kul- turális intézmények alkalmazottai is kapnak fizetést. Felmerültehát a kérdés, hogy az intézményi alkalmazottak bére, illetménye vajon szintén jövedelmi újraelosztás eredménye—e. A kérdésre nem könnyű a válaszadás, egyrészt, mert _ a szóban forgó jövedelmet a nemzeti jövedelem újraelosztása szempontjából

—— az adott fogalommeghatározásból kiindulva —— újraelosztásból eredő, Szár—-

mazékos jövedelemnek szokás minősíteni, másrészt mert a költségvetés-, jöve-—

'delemelvonási és jövedelemjuttatási funkciójával kapcsolatban a (közismert

'halmozódási jelenségek akadályozzák a tisztánlátást. A kérdés ennek ellenére

megoldható, ha figyelmünket a személyi jövedelmekre összpontosítjwk, ha a személyi jövedelmek (elsődleges) elosztásából indulunk ki s a költségvetésből eredő jövedelmeket jellegük szerint megkülönböztetjük egymástól. _ _ ,

Kétségtelen, hogy a [költségvetés jövedelmi újraelosztást bonyolít le s

emellett látszólag csodát is tesz: a jövedelmet vészben megkétszenezi. Az elvont,

illetve központosított jövedelmekből nemcsak az alkalmazottaknak fizet bért, illetményt, hanem az intézményeken keresztül az azokat igénybe vevőknek —-— az

intézinényi alkalmazottak illetményének értékét is magában fdglaló ——- szolgál-—

tatási jövedelmet is juttat. Vajon az emlitett jövedelmek közül melyik tekinthető ' újraelosztási (újraelosztott) személyi jövedelemnek; az intézményi alkalma—

* zottak bére, a szolgáltatási jövedelmek vagy talán mindegyik?

A kérdésre akkor adhatunk helyes választ, ha meghatározzuk, hogy mit

"tekintünk olyan elsődleges jövedelmi elosztásnak, amely a jövedelmi újra—_-

elosztást fogalmilag kizárja. A magunk részéről a jövedelmek elsődleges elasz—

tásának az olyan esetet tekintjük, amelyben a társadalmi munkamegosztásban tevőlegesen résztvevők teljesítményük ellenében saját. jogon, mintegy közvet-

lenül szereznek jövedelmet. Elsődleges (közvetlen) jövedelemhez jut tehát nemcsak az anyagi termelésben részt vevő vallalat munkása és alkaknazottja,

hanem a költségvetési intézmények dolgozója is; nem csupán a termelőszövet- kezeti parasztság, hanem a magánpraxist folytató orvos is. Ezzel szemben a költségvetési intézmények kedvezményezettjei már újraelosztás—al juttatott, másodlagos, közvetett jövedelmet [kapnak. A személyi jövedelmek elosztásából

származó jövedelmek részint a nemzeti jövedelem elosztása során létrejött

eredeti jövedelmek, részint a nemzeti jövedelem újraelosztása során keletkezett

származékOS jövedelmek. A személyi jövedelmek újnaelosztásából eredő másod—,

A JÖVEDELMI ÚJRAELOSZTÁS ELMELETÉHEZ

379

lagos jövedelmek többnyire a nemzeti jövedelem újraelosztásával kapcsolatos számnazékos jövedelmeknek felelnek meg, de lehetnek olyanok is, amelyek a nemzeti jövedelem újraelosztásánál -— legalábbis a szokásos tárgyalási mód mellett —— egyáltalában figyelmen kívül maradnak.

A felvetett kérdésre tehát az a válasz, hogy *a költségvetési szerv alkal-

mazottja elsődleges, közvetlen jövedelmet szerez, amellyel szemben munka-

teljesítménye áll. A költségvetés kedvezményezettjeí viszont újraelosztásból

fakadó, másodlagos, közvetett (szolgáltatási) jövedelmet kapnak, amellyel szemben nem áll közvetlen munkateljesítmény, hanem más jogcímen alapul-.

Fentiekből kitűnően, az elmondottakat általánosítva megállapítható, hogy

a jövedelmi újraelosztás ismérve az ellenértékne'lküliség. Az újraelosztás során egyfelől egyes jövedelmek minden ellenérték nélkül csökkennek, másfelől viszont más jövedelmesek közvetlen ellenérték nélkül érnek el —— kiegészítő jellegű, másodlagOS — jövedelmet. Az ellenértékűség fennforgása fogalmilag,

elméletileg és elvben voltaképpen kizárja a meghatározásnak megfelelő jöve—

delmi újraelosztást. Gyakorlatban azonban az ellenérték nélküli és ellen—értékes jövedelmi átszállások összefonódxhatnak egymással, amikor is az elsődleges és másodlagos jövedelmek, az elosztás és újraelosztás Legkülönbözőbb határesetei jöhetnek létre. Magának a költségvetésnek rendszere is lehetőséget adhat a kétféle elosztás egymásba való átosapására, de ezen kívül is előfordulhatnak

kétarcú jelenségek.3

2. Az újraelosztások sokfélesége és összekuszáltsága felett megkönnyítheti az áttekintést a különböző újraelosztások valamiféle rendszerezése.

A pénzügyi rendszeren keresztül számos olyan jövedelmi újraelosztás való—

sulhat meg, amelyekkel az alábbiakban nem kívánunk foglalkozni. Ilyen pél—

dául a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok útján az országok közötti, az állami költségvetés révén a népgazdaság ágazatai, az ország egyes területei, a társa—

dalom osztályai közötti jövedelmi újra—elosztás. A pénzügyi rendszer 3 elsősor—

ban az állami költségvetés az egész népgazdasági—a kiterjedően s a lakosság egészét érintően makroökonomikus jövedelmi újranOSztást valósít meg. A makroökonomi—kús újraelosztás keretében nem csupán ágazatok, területek, osz—- tályok stb. között, hanem a személyi jövedelemeloszlás alanyai, a különböző jövedelmesek között is újraelosztás valósul meg. A mazkroökonomikus jöve—

delmi újraelosztás jelenségével szemben áll a mikroökonomikus újraelosztás, amelynek során szűkebb személyi közösségek tagjai, állandó vagy ideiglenes jellegű társadalmi csoportok, vagy esetleg ad hoc jövedelmi kapcsolatok részesei között zajlik le jövedelmi újraelosztás. A mikroökonomikus jövedelmi újra- elosztásnak legtipikusabb s egyben legjelentősebb esete a jövedelmeknek a családon belüli újraelosztása, amelynek eredményeként a jövedelemközösségi

—— családi, ház—tartási — jövedelemből az egyeseknek jutó, az egy főre eső

jövedelmek kialakulnak. ?

A fenti csoportosításhoz hasonló s annak nagyjában megfelel egyfelől az állam és a lakosság között, másfelől a lakosság egyes tagjai között meg—

valósuló újraelosztás megkülönböztetése. Nyilvánvaló, hogy a kettő között mind az újraelosztás helyzetének felmérése, mind az újraelosztás alakítása, befolyá—

solása és tervezése tekintetében jelentős különbség mutatkozik. Volumenében az előbbi jelentősebb, de a felmerülő problémák felfedése és megoldása terén

olykor az utóbbi jelenthet több nehézséget.

'

3 Az újraelosztás fogalmának tisztázásában és szabatosításában Ferge Sándorné észrevételei nyújtottak hathatós segítséget.

1380 ; . ' ' ' DR. SCHMIDT—Ángogt '

A jövedelemeloszlással és, újraelosztással foglalkozó irodalomban szokásba (: vertikális és horizontális újraelosztás megkülönböztetése is, nem mindig azo-

nos értelmezéssel. Az egyik meghatározás szerint vertikálisan az életszínvonal szerint rangsorolt csoportok között (,,from rich to the poor"), horizontálisan a különböző nagyságú családok között történik az újraelosztás. Egy másik

meghatározás szerint a vertikális (újra)elosztás az adott típusú cealádok külön-—

böző jövedelmi szintjei, horizontális az összehasonlitható jövedelmi szinten

különböző típusú családok közötti (újra)elosztás. Ismét más szerző szerint horizontális újraelosztásnak az olyan újraelosztás nevezhető, amelynek keneté-

ben az újraelosztás az adott -—— például társadalombiztosítási —-— rendszerbe tartozók között, a tényleges keresők, a kisebb családi terhelésűek terhére és 'a nem keresők, a nagycsaládúak javára, vagy alacsonyabb és magasabb különleges kiadásokkal járó időszak-ok között történik.4 A magunk részéről a megkülön—

böztetésnek nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget, mert a kétféle — ver—ti—

kális és horizontális —— újraelosztás a valóságban elválaszthatatlanul össze—

íonódik.

Jelentősebbnek tűnik a tudatos és a spontán jövedelmi újraelosztás meg- 'különböztetése, különösen a szocialista jövedelemelosztási politika következe—,

tes megvalósítása szempontjából. Tudatos jövedelmi újraelosztásról akkor

beszélhetünk, ha valamilyen intézmény keretében, központilag előre meghatá— _

rozott rendszerben, előre meghatározott jövedelmesek tenhére, illetve javára, meg-határozott formákban és mértékben, részletesen szabályozott— módon tör—-

ténik az újraelosztással terhelt jövedelmesek jövedelmének csökkentése és a

kedvezményezettek jövedelmének növelése. A tudatos jövedelmi újraelosztások

egyik tipikus példája a társadalombiztositá-s, legjelentősebb fajtája pedig általá- ban az állami költségvetés úvtjárn lebonyolított jövedelmi újraelosztás. Előbbiben

a járulékok és a juttatások, utóbbiakban az adók, egyéb vásárlóerő—elvonások

és a költségvetési juttatások révén bonyolódik le a jövedelmi újraelosztás.

'A tudatos jövedelmi újraelosztással szemben a spontán újraelosztás áll, ame—

lyet a tudatos újraelosztás kalnakterisztikmnainak —— például a rendszer ala—

nyaira, az újraelosztás mértékére, módjára, formajána stb. vonatkozó előre meg—

határozottság —— hiánya jellemez. Spontán jövedelmi újraeloszlás valósul meg például az ajándrékozások, önkéntes juttatások, önkényesjövedelemcSÖkken—

tés stb., többnyire véletlen jellegű folyamatai név—én. Spontán újraelosztás döntően a jövedelmesek közvetlen egymás közötti kapcsolataiban alakul ki, de nincs teljesen kizárva az állami intézmények keretében lezajló spontán újra—- eloszlás sem. A tudatosság esetében szólhatunk szorosabb értelemben vett jöve- fdelnii újraelosztásról, a spontaneitás esetében viszont jövedelmi újraelosz—

lás'ról van szó.5 ' ' ,

' 'A fentiekhez hasónló, de nem azonos a sgükségsze'rű és szükségtelen jöve- delmi újraelosztás megkülönböztete'se. A szükségszerű) kifejezes voltaképpen

kétféleképpen értelmezhető. Az újraelosztás szükséges lehet egyfelől az állam—

tól független témnészeti, társadalmi adottságok, körülmények, helyzetek követ—

keztében, másfelől szükségessé válhat az állam központi gazdaságvezetésének

* Barna, Tibor: Redistribution of. Ineomes through Public Finance in 1937. Oxford, 1945.;

Nicholson, J. L.: Redistribution ot Income in the United Kingdom in 1959, 1957 ami 1953. Income Redistribution and the Statistical Foundation of Economic Policy. Incomer and Wealth Series X.

London, 1984. 121—185. old.; Htguchi, T.: Income *Redistt'ibution and S'ocial Security: Interpretatlon of a Japanese Survey. International Labour Review, 1965, szeptember 208—222. old.

5 A magyar nyelv gazdagságát mutatja az említett kétféle fogalom szóbeli megkülönbözteté- senek lehetősége. A külföldi nyelvekben erre nincs mód (Unvertellung, redistribution, pererasz-

predelenie stb.), ami részben hátrányokkal, de részben bizonyos előnyökkel is jár.

A JÖVEDELMI ÚJRAELOSZTAS ELMÉLETÉHEZ 38 1

megítélése szerint. Az első fajta szükségszerűsége például szolgálhat a jöve-

delmek családon belüli újraeloszlása; utóbbira éppen ennek az újraeloszlásnak-

korrigálására az egy főre eső jövedelmek közötti különbségek államilag szabá—

lyozott kiegyenlítése, illetve csökkentése. A szükségtelen újraelosztásokat sem"

természeti, társadalmi adottságok, sem állami jövedelemelosztási meggondo—

lások nem kívánják meg. Szükségtelen jövedelmi újraeloszlás bonyolódik le például a szerencsejátékok s egyéb, a véletlennek tág teret engedő folyamatok útján. A jövedelmi újraelosztás elméletének természetesen elsősorban a szűk—

séges újraelosztások problémáit kell vizsgálnia, de nem hagyhatja figyelmen kívül a szükségtelen elosztásokat sem.

A tudatos és a spontán, valamint a szükségszerű és a szükségtelen újra—_

elosztás megkülönböztetéséhez fűzhető a jogos, a méltányossági alapú és a jog—

talan jövedelmi újraelosztás fogalma. A jogos, jogszabályokon nyugvó újra—

elosztás felte'tlenül tudatozs és az állam megítélése szerint szükségszerű is; a

méltányossági alapon nyugvó újraelosztás már spontán jellegú, de az újra—

elosztás aktiv szereplője által valamilyen meggondolásból szükségesnek tartott jövedelemjuttatás; a jogtalan jövedelmi újraelosztás végül olyan spontán jelenség, amelyet az állam 3 a társadalom nemcsak szükségtelennek, hanem egyenesen jogellenesnek itélt. Akár jogos, akár méltányos, akár jogtalan az újraelosztás, a jövedelmek tényleges alakulása szempontjából mindegyik figyel-

met érdemel. -

Figyelmet érdemel még az azonos időszakon belüli és az időszakok közötti jövedelmi újraeloszlások csoportosítása, amelyek közül — mint voltaképpen áll-újraelosztás ——-— az utóbbi az érdekesebb. Azonos időszakon belüli újraelosz—

tás esetében a jövedelemcsökkentések és növelések különböző jövedelmesek között azonos időszakban zajlanak le. Az időszakok közötti újraelosztásban viszont a jövedelemcsökkene's és a jövedelemnövekedés azonos jövedelmest

illetően különböző időszakban valósul meg. Előbbire példaként említhető szá—_

mos tudatos vagy spontán jövedelem—újraelosztás; triviális esetet felhozva például egy kártyajátszma. Az időszakok [közötti jövedelemeloszlásra tipikus például a nyugdíjrendszerek szolgálnak, amelyekben a rendszerbe tartozóknak elöbb ——_ nyugdíjjárulék fizetése útján —— a jövedelmük csökken, később pedig

——- a nyugdíjakon keresztül — jövedelmük keletkezik. Meg kell jegyeznünk,_

hogy az utóbbi újraelosztásban többnyire nem egyenlítődnek ki a csökkenések és növekedések, ami azonban 'a lényeget nem érinti. Megjegyzendő továbbá,

hogy az időszakok közötti újraelosztás tiszta típusként aránylag ritkán jelenik

meg, hanem legtöbbször az azonos időszakon belüli jövedelmi újraelosztásokkal

l-teverten.6

Nem annyira elméletileg, mint inkább a jövedelmi helyzet feltárása tekin—

tetében indokolt a nyíltan feltáruló és a rejtve maradó jövedelmi újraelosz- tások megkülönböztetése. Egyes újraelosztási folyamatok -— mint például a makroökonomikus, tudatos jellegűek —-— ismertek, nyomon követhetők, szám—

szerűen megállapít'ha—tók. Más újraelosztási folyamatok viszont —— például a spontán jellegűek s közöttük elsősonban a jogtalan jellegűek —- legfeljebb nagyjában, létükben ismertek, de nyomon követésüek, megállapítások, feltárá—

6 Egyes polgári közgazdászok véleménye szerint a járulékot alkalmazó transfer—programok főként időbeli jövedelmi újraelosztást valósítanak meg például a keresőéve'k terhére 5 a nyugalom- bavonultság éveinek javára. Ezek a programok sokkal jelentősebbek, mint az egyéb olyan trans- fer—programok, amelyek a( lakosság között valósítanak meg újraelosztást, főként a fizetésre képesek és a magukat eltartani képtelenek között. L.:Morga'n, James N. etc.: Income and Welfare in the United States. New York —— San Francisco — Toronto —-— London, 1962. 145 old.

:"82 — s — Da. semelyik

suk különböző nehézségekkel jam. Ez a csoportosítás nemcsak a jövedehnifaj *

elosztás felmérése, a megfelelő statisztikai módszerek kialakítása szempontja-* k; ;,

ból jelentös, hanem a társadalmi tudatban való tükröződésük különbségére

tekintettel társadalmi, gazdasági —-—- s nem utolsó sorban pénzügyi szempont-—

ból is. ' . _

A jövedelmi újraelosztásokat fentieken túl még egyéb szempontokból is

lehetne osztályozni, itt azonban megelégssz ennyivel is. Az emlitett fogalom—

pároknak megfelelő kategóriákba a valóságban előforduló jövedelmi újraelösz—

tások általában nehézség nélkül besorolhatók. Ha valaki az elosztásokról teljes és trészletes áttekintést óhajt szerezni, készíthető dimenziós rendszerezési séma,

amelybe az összes újraelosztási változatok lés esetek megfelelően elhelyezhetők?

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a jövedelmi újra-elosztás tényleges helyze—-

tének elemzéséhez, a jövedelemeloszlás kritikájához s főként megfelelő jöve-' delmi politika kialakításához és érvényesítéséhez a kategóriák ismerete és tudo-;

mányos alkalmazása elengedhetetlen. A különböző kategóriákat vesszük alapul

a jövedelmi újraelosztás problémáinak további tárgyalásában is.

3. Első helyen a makroökonomikus újraelosztások problémája váz vizSgá-

latra. Makroökonomikus jellegű, tudatos és túlnyomóan szükségszerű jöve—- delmi újraelosztást valósít meg az állami költségvetés s mellette még a köz—

pontilag szervezett pénzügyi rendszer több intézménye is. Mindezek közül a költségvetés az, ami az újraelosztás eredménye és eredményessége szempontjá—

ból döntő jelentőségű. Ezért ezzel foglalkozunk viszonylag behatóan.

Az állami költségvetés, mint az állam legfőbb penzügyi terve s az államé—'

háztartás, mint a költségvetést végmehajtó rendszer részben közvetlen jövede—!, lempolitikai célok elérésére, részben közvetett hatásokkal óhatatlanul személyi, jövedelmi újraelosztást valósít meg. A jövedelmek megadóztatásával az állam nemcsak bevételek szerzésére, hanem a jövedelmek szabályozására is törekszik

— s'sugyanilyen oél lebeg az állam előtt különböző juttatások teljesítésénél is. Az állami költségvetés ezek mellett eler olyan bevételeket és teljesít olyan kiadá- sokat is, amelyeknél jövedelempolitikai célok egyáltalán nem játszanak szare—

pet, de jövedelmi újraelosztási hatások —mégis bekövetkeznek. Az oktatási,, művelődési, egészségügyi célok megvalósítását szolgáló kiadások elsősorban,

nem jövedelmek juttatására irányulnak, de végeredményben mégis szolgál-

tatási juttatási jövedelmeket jelentenek az intézmények igénybe vevői részére;

Egyes gazdasági kiadások szorosabb s meghatározott gazdaságpolitikai célok

megvalósítására hivatottak, de jövedelmek forrásául is szolgálhatnak (például

egyes támogatások). Vannak végül olyan kiadások is, amelyek a jövedelmek

7 A jövedelmi újraelosztások rendszerezési sémája —— a négy fődimenziót alkalmazva -— a következő lenne:

Makroökonomikus ' Mikroőkonomikua

532333 időszak közötti igggg'üú időszak közötti

Tudatos Szükséges l

Szükségtelen S ük é , Spontán Z s gpg

Szükségtelen

A JÖVE DELMI ÚJRAELOSZTAS ELMELETEHEZ

3 8 3

újraelosztásában nem játszanak szerepet. Ilyenek például a honvédelmi, jog—- biztonsági, igazgatási, rendészeti s ezekhez hasonló kiadások. Ezek a kiadások az állam fenntartásának olyan általános költségei, amelyeknek teljesítése a lakosság szempontjából jövedelmet nem jelent.

A költségvetés jövedelem—újraelosztási köve ezek szerint szűkebb, mint a költségvetés teljes bevételi és kiadási volumene. Ennek beismerése szolgálhat Válaszul arra a kérdésre, hogy az általános közületi célok megvalósítására teljesített kiadások miként oszthatók fel a lakosság között, milyen alapon szá—

mithatók be javukra. A költségvetés általános kiadásai — az irodalomban található nézetek szerint —- jövedelemként beszámíthatók volnának például fejenként egyenlő mértékben, a jövedelemmel vagy vagyonnal arányosan, a jövedelemhez (vagy vagyonhoz) progresszív arányban stb.8 Megítélésünk szerint az államháztartás költségeivel nem kell feltétlenül lakossági, személyi jövedelmeknek szemben állniok s ezért a fenti kérdés megoldására irányuló minden törekvés hiábavaló fáradozásnak tekinthető. Ezt a problémát elejtve'v is a költségvetés újraelosztás—i szerepével kapcsolatban még számos egyéb kér—

dés marad fenn és vár válaszra.

,A tőkésállam költségvetése, illetve a tőkés államháztartás a személyi jöve-—

delmek újraelosztását lényegében véve négy nagy gyűjtőcsatornán keresztül áramló folyamatok útján valósítja meg, Ezek a gyűjtőcsatornák: a bevételi, tehát a jövedelemcsökkentési oldalon 1. az egyenes adók és 2. a közvetett adók;

a kiadási, tehát jövedelemteremtő, növelő oldalon pedig 3. a nyílt juttatások és 4. a rejtett (közvetlen és közvetett) juttatások. A fejlett tőkésállzamok költség—

vetésében a jövedelempolitika céljainak megvalósításában az egyenes adók játsszák a főszerepet, különösen a progresszív jövedelmi adó. Sajnos, hatását a közvetett adók gyakran közömbösítik, sőt túlkompenzálják.9 A bevételi oldalon a jövedelmi újraelosztás jövedelemcsökkente'si folyamata döntően az adórend—

szertől, az adónemek arányaitól s az egyes adók szabályozásától függ. Minél alkalmasabb az adó a termelői jövedelemmel szemben, a szorosabb értelemben vett személyi jövedelmet — ideértve az egy főre eső jövedelmet is — érzékelni, nyomon követni és tekintetbe venni, annál jelentősebb szerepet játszhat az adó a magasabb jövedelműek tenhéne a jövedelmi újraelosztás terén. Határozott jövedelmi újraelosztási célok különösen az egyenesadók, elsősorban a személyi jövedelemadó és a vagyonadó szabályozásánál szoktak szem előtt lebegni; az ún. hozadéki adókra ilyen feladatot nem szoktak hárítani. A közvetett adóknál ugyan rendszerint nem játszik szerepet kifejezetten a jövedelem—újraelosztási célkitűzés, de a fogyasztási adók tényleges realizálása többnyire igen jelentős jövedelmi újraelosztással jár, mégpedig a szükségessel es indokolttal szemben ellenkező irányban, tehát az alacsonyabb jövedelműek terhére. Előfordulhat tehát az az eset is, hogy az egyenes adók és a közvetett adók jövedelem—újra—

elosztási ehatása nagyjában véve kiegyenlítődik.

A költségvetés jövedelmi újraelosztási szerepe azonban csak akkor tárul fel a maga teljes egészében, ha a kiadási oldalt is számításba vesszük. Egyes kiadások kifejezetten a jövedelmi újraelosztásra hivatottak, mint például a különböző személyi juttatások. A személyi juttatások lehetnek —-— mint emlí—

tettük —- iközvetlenek és lehetnek közvetettek is. Az előbbiek általában állan—

B Az oszthatatlan előnyök (,,indivlsible benefits") számszerű felosztását s az ily módon ki—

alakuló jövedelmi újraelosztás kiszámítását kísérelte meg három különböző feltevés alapulvételé- vel Barna "rlbor i. m.-ában.

9 Ehhez a kérdéshez !. szerző: Az egyenes és közvetett adók aránya. Pénzügy és Számvitel—

1958. évi 12. sz. 544—548. old. c. cikkét.

; 3384 — , * DR; SCI—MIDTADÁM

dóbb jellegűek s nagyobb szerepet ds játszanak. Más kiadásoknak nem sajátos

céljuk a jövedelmi újraelosztás, ismét más kiadások pedig az újraelosztás ' szempontjából egyáltalán nem jönnek tekintetbe. A kifejezetten újraelosztási

célú kiadások rendszerint vertikális jövedelmi újraelösztást valóSí'tanak meg

— különösen például a tarsadalombiztositási rendszer keretében, a családi pót-

lék révén stb. A közvetett juttatásoknak ettől eltérően gyakran ellenkező a hatásuk, sőt bizonyos kiválasztott társadalnú csoportok nem mindig indokolt jövedelemkie—geszítésre szolgálnak. Ilyenek elsősorban egyes ártámogatások)?

A fent előadottak a tőkesállafmok költségvetésére vonatkoznak, de bizonyos

mértékben általában is a költségvetésre. A szocialista állam költségvetésének jövedelmi újraelosztási szerepével kapcsolatban azonban sajátosságok mutat—- , koznak és különböző kérdések merülnek fel.

A szocialista államok költségvetésében a jövedelmi újraelosztási szerep

egyik jellegzetessége, hogy a bevételi oldalon erősen elhalványodik. A költség—

vetési bevételek döntően az állami vállalatoktól származván a lakosságot ter-F helő —— s újraelosztásra közvetlenül alkalmas —— egyenesadók aránya jelentősen csökken. Azokban az országokban is azonban, ahol az állami munkások (és

alkalmazottak egyenesadója fennmarad, az adóztatás újraelosztási szerepe lényegesen kisebb jelentőségű, mint a fejlett tőkésországok progressziv jöve- delemadó rendszereben Ilyen oélkitűzésről, de nem éppen hatásról a magán—

keresők adóztatásánál beszélhetünk csak. S hasonló a helyzet a közvetett adók terén is, amelyek az állami költségvetésben úgyszintén jelentéktelen súlyúak, A költségvetési bevételek túlnyomó része ugyanis az állami vállalatok—tol folyik be, a vállalati jövedelemelvonással kapcsolatban azonban a lakossági jötte—,

delem—újraelosztás szóba sem jmöhet

Mindez nem jelenti azt, hogy az állami (költségvetési) bevételek lakossági jövedelmi elosztással egyáltalan nem állnának összefüggésben. A költségvetés,

s különösen a bevételi oldal szerepét -—- módosítva -— az árrendszer, közelebbről

.a fogyasztói árrendszer veszi át. Az árrendszer esetleges többszintűségének, a

fogyasztói árak szintjének nincs különösebb jelentősége; annál inkább a fogyasz—

, tói árerányoknak megpedig magának a (reál) jövedelemeloszlásnak a szem—

pontjából. (Az árrendszei e szerepével más vonatkozásokban alább meg részlete—

sebben is foglalkozunk) '-

A szocialista költségvetés bevételi oldala tehat a személyi jövedelmek újra—_

elosztása terén elég szerény szerepet játszik; Jelentős újraelosztási funkciókat

tölt be Viszont a költségvetés a kiadási oldalon. A társadalombiztosítási, szociá- lis, kultúrális kiadások jórészt olyan funkciókat látnak el, amelyek mindenben megfelelnek a —— tudatos —— jövedelmi újraelosztás kritériumainak. (Jövedelem- juttatás, ellenérteknélküliség, előre meghatározott alanyok, feltételek, formák,

mérték, módok stb.) A költségvetés kiadási oldalának szerepe eléggé ismert

pénzügyi és jövedelmi vonatkozásban többször és részletesen kifejtett, úgyhogy tárgyalása itt mellőzhetőnek látszik. Legfeljebb a társadalombiztosítással kap—

csolatban jegyzünk meg annyit, hogy a szóban forgó intézmény keretében széles—

ter jut az időszakok közötti jövedelmi újnaelosztásnak, például arnyúgdíj'rend—n szer, betegségi biztosítási rendszer stb. esetében—. Különösen jelentős a nyugdíj-

rendszer, amely az időbeli újraelosztás egy sajátos esete. A társadalombiztosítás keretében azonban az azonos személy időszakok közötti jövedelmi újraelosztása mellett valóságos. személyek közötti, makroökondmikús jövedelmi újraelosztás

"] A problémával összefüggésben 1. szerző: Az adóztatás'igazságossága: az alapvető problé- mát eltakaró egy részletkérdés (Pénzügyi Szemle. i963. évi 10, sz. 286—297. old.) c. tanulmányát.

A JÖVEDELMI ÚJRAELOSZTAS ELMÉLETEHEZ

385

is lebonyolódik. Az intézmény keretében a kétféle jövedelmi újraelosztás szük—

ségszerűen és szorosan összekapcsolódik, ami a jövedelemeloszlás tényleges hely—

zetének és hatásainak felmérését rendkivül megneheziti.

Végül csupán említést teszünk arról, hogy a pénzügyi rendszernek a [költ- ségvetésen kívül álló intézményei szintén szerepet játszanak a személyi jöve- delmek újraelosztása terén. A hitelrendszer jövedelemszerzéssel vagy jövedelem—

felhasználással kapcsolatban főként időszakok közötti, a sorsjátékokat lebonyo—

lító intézmény azonos idejű, személyek közötti, spontán jellegű, végül a bizto—

sítás nem is annyira jövedelmi, mint inkább vagyoneloszlási újraelosztást valósít meg. E problémák tárgyalása külön tanulmányt igényel.

4. A költségvetés útján megvalósuló makroökonomikus jövedelmi újrael—

osztás ellenpólusán a jövedelmi közösségeken belül lezajló —— olykor valóban zajló —— mikroökonomz'kus újraelosztás áll. A családon, háztartáson belül elő—

ször is —— általában —— összegeződnek a keresetek és egyéb jövedelmek, aminek eredményeképpen kialakul a jövedelmi közösség jövedelme. Ez azután részben valóságban is, de számithatóan mindenképpen szétoszlik a család tagjai között

— a valóságban többnyire különböző, a számításokban viszont egyenlő mérték—

ben —— kialakul az egy főre eső jövedelem. Az újraelosztás kritériumai itt is megtalálhatók s így nyilván jövedelmi újnaelosztással állunk szemben, mégpedig mikroökonomikus, szükségszerű és tudatossággal szinezett spontán módú újr' — elosztással.

A családon belüli jövedelmi újraelosztás jelensége mind a tőkésországokban.

mind a szocialista országokban különösen az utóbbi években egyre inkább az érdeklődés homlokterébe került és a problémára vonatkozóan különböző vizs—

gálódások folytak, amelyek figyelemre méltó eredményekre vezettekí" A ma—

gunk részéről a vizsgálatok eredményei alapján a legfőbb következtetéseket az alábbiakban foglaljuk össze:

1. A jövedelmi helyzet teljes feltárásához a keresetek és háztartások szerinti jövedelemeloszlás mellett a mikroökonomikus újraelosztás révén kialakuló egy főre eső jövedelmek eloszlásának megismerése is feltétlenül szükséges.

2. A mikroökonomikus jövedelemeloszlás során az egy főre eső jövedelmek ki—

alakulásával kapcsolatos általános törvényszerűség, hogy a családlétszám emelkedésé—

vel a jövedelemközösségii, tehát az újraelosztás alá eső jövedelem növekszik, de az egy főre eső, tehát újraelosztott jövedelem következetesen csökken.

3. A családon belüli

mikroökonomikus újraelosztás a keresők jövedelmének csök—

kentésével közelröl érinti és közvetlenül módosítja a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését.

4. Bár különösen a jövedelemfelhasználás szempontjából —— s általában viszony- lag magas jövedelemszint és jelentős háztartási általános kiadások esetén —— a ház—

tartásokfogyasztásszeri—ntivizsgálatánáljövedelemeloszlása mikroökonomi—kusigen jelentős,újraelosztása jövedelemíelhasználás,hatásai feltétlenül tehátszámi—a

tásba veendők.

5. A. jövedelmi újraelosztás helyességének biztosítása megköveteli,. hogy a mikro—

'ökonomikus újraelosztás hatásait az állam makroökonomikus újraelosztással közöm—

bösítse, illetve legalász enyhítse.

A fentiek közül a szocialista állam számára az utolsónak emlitett következ—- tetés közvetlen jövedelem— és társadalompoliti—kai jelentőségű. A szocialista társadalmi rendben a családi

mikroökonomikus és a közületi makroökonomikus

" A kérdéssel foglalkozó hazai munkák közül megemlítjük a következőket: Berényi József:

A családnagyság összefüggése a jövedelemalakulással. A Közgazdaságtudományi Intézet Évkönyve II. Budapest, 1959. 253 '

'

4 Statisztikai Szemle

újraelosztás összekapcsolása feltétlenül szükségesnek bizonyul Ép'_

mikroökonomikus újraeloszlást érintve alább elsősorban ezzel az ösSmekap

dással kell foglalkoznunk. * L' , * _ J '

A családon belüli mikroökonomi—kus újraelosztás jelentőségétilletően rá kell , mutatni arra, hogy a jövedelemeloszlás megítélé se szempontjából a szóbanforgó újraelosztással kialakuló végső, egy főre eső jövedelmek eloszlása semmiképpen

sem maradhat figyelmen kívül. Panadoxonnak hangzik, de mégis az a helymet; ; hogy bizonyos körülmények között a keresők s a háztartások Valóságos jöve,

delmével szemben a kevésbé reális, inkabb csak számított egy főre eső jövad'ele _— -

mek eloszlása szolgálhat megfelelőbb alapul az eloszlás helyességének ——_— ará-

nyosságának és célszerűségének —— megítéléséhezm Az egy főre eső, jövede-15;

mek megismeréséhez, elemzéséhez azonban elengedhetetl enül szükséges _a núkro— ' ökonomikus újraelosztás folyamatainak vizsgálata, tényezőinek, törvé;iysz:erűwE '*

ségeinek feltárása. . , _ - ,,

Behatóbb fejtegetést igényel a mikroökonomikus jövedelmi újraelosztásiiés

_a munka szerinti elosztás összefüggéseinek kérdése. 1

A munka szerinti elosztás a szocialista jövedelemeloszlás általános elvei'rsfkű * ; egyben a kapitalista jövedelemeloszlássel Szemben fennálló legjelentősebb kiié

lönbség. A munka —-— helye-sebben teljesítmény —— szerinti elosztás elve azonban , "

nem érvényesül töretlenül, hanem csupán korlátozva, különböző terzulásokkal.

Az elv korlátozása, torzulása például .a munkajövedelmek arányainak a telje— L' sitményi arányoktól különböző okokból beköVertkező eltérése, az egyéb forrá—

sokból __ vagyonból, véletlenből _- eredő jövedelmek szerzésénekjlehetássge, s talán elsősorban a jövedehneknek a közösségeken —-— családon, házta ' * - belüli újraelosztása. Utóbbi eredményeként *a keresők végső jövedelmf

nya eltérést mutat munkajövedelmeik arányától. ,— , A munka szerinti elosztás elvének problémája mélyén voltaképpen az a kérdés rejlik, hogy vajon a megszerzett, vagy a keresőnek személy szemit ren ——

delkezésre jutó jövedelem alakuljon—e a munka, a teljesítmény arányában. A' szocialista gazdasági és társadalmi rend, adott szakaszában az az álláspont lát-

szik helytállónak, hogy a jövedelmek szabályozásában az utóbbi gondolat bizo-

nyos mértékű érvényesítése, tehát a; mikr oökonomikus újraelosztás miatt a meg-'

szerzett és a személy szerint rendelkezésre jutó végső jöVedelem— között külön—i' H ben bekövetkező eltávolodás csökkentése, %a kétféle jövedelem közelítése szük-—

séges. Ezt az elvet érvényesíti a szocialista—állam, amikor a keresők jövedelmét

a családfenntartási terhek figyelembeVételével felfelé korrigálja, vagyis a mikro- ökonomikus újraelosztás hatásait makroökonomikus újraelosztással némileg ellensúlyozza.

A mikroökonomikus és makroökonomikus újraelosztások összekapcsolódása

kérdésében különösen a közömbösités t vagy enyhítést célzó kapcsolódó rendszer

mechanizmusa érdemel figyelmet. A családi újraelosztáshoz kapcsolódó makro- ökonomikus újraelosztás voltaképpen kétféle (módon, illetőleg a kettő kombiná—

ciójával, kettős rendszerrel valósítható meg. Amennyiben az állam megítélése

szerint a családfenntartási terhek az átlagoshoz vagy indokolthoz viszonyitva alacsonyaknak tűnnek, tehát a keresőre nem, vagy csekély mértékben hárul családtagok eltartása, gondozása, nevelése, akkor a jövedelem csökkentésének

módja alkalmazható. Konkrétan ez a családtagok száma szerint differenciált

" A fejlődő országokra vonatkozó olyan tanulmányok, amelyek a jövedelemeloszlás igazsá- gosságát, illetve igazságosabbá válását kizárólag a háztartási, családi jövedelmek eloszlását alapul

véve vélik megállapithatónak, mindenképpen tévesek és megtévesztők.

A JöVEíSELMI ÚJRAELOSZTAS ELMÉLETEHEZ 887

jövedelmi adóztatás eszközével történhet. Ezt az eszközt szokták alkalmazni ——

már csak fiskális szempontokra is tekintettel —— a valamiféle szociálpolitikát, népesed—éspolitikát vagy ezekkel szinezett adópolitikát folytató tőkésállamok.

A másik módszer ezzel ellenkező kiindulású: ha a családfenntartási terhek az el- tartandók számától függően súlyosak, akkor az egy főre eső jövedelmek kiegé- szitésére a jövedelmek növelése indokolt. Ez pedig döntően az eltartandók — gyermekek, esetleg feleség, egyéb nem kereső eltartottak —— számától és korától függően különböző fajtájú és mértékű juttatásokkal valósítható meg. (Családi pótlék, gyermeksegély, családi lakbérpótlek stb.) A makroöko—nomikus újrael- osztásnak ezt a módját rendszeresen alkalmazzák a szocialista államok, de ezek mellett újabban egyes tőkésországok is. A kétféle módszer termeszetesen kom—

binálható is, akként, hogy az elvonással és jövedelemnöveléssel megvalósított újraelosztás együttes eredményeként alakuljanak ki a szándékolt egy főre eső jövedelmek.

Az a kérdés, hogy melyik módszer a legalkalmasabb, nyilván nem elvontan,

hanem csak az adott helyzet, jövedelmi szint, a konkrét jövedelemeloszlás, az

egész gazdasági rendszerrel (bér-, árrendszerrel stb.) fennálló összefüggések figyelembet'ételével dönthető el. Az eltartottak száma szerint differenciált adóz- tatással nyilván nem lehet operálni ott, ahol a személyi jövedelmi adóztatás jelentéktelen s még kevésbé, ahol egyáltalában nincs meg. Ilyen esetben nyilván csak a juttatások jöhetnek szóba, amelyek — megfelelően alkalmazva —— maguk is alkalmasak a kitűzött célok elérésére. Mégis, úgy tűnik, hogy a kettős ——

tehát adóztatási és juttatási eszközöket kellő összhangban alkalmazó — rend- szer rugalmasabb és eredményesebb lehet, mint a csak egyik vagy másik módot igénybe vevő módszer, illetve rendszer. Legkevésbé látszanak megfelelőnek a ki—

tűzött célok elérésére az árpolitikai eszközök, tehát a gyermekek számára vásá—

rolt cikkek gyakran előszeretettel alkalmazott kedvezményes, mérsékelt árai.

5. A fentiekben döntően az adottságokból következő vagy az állam meg—

ítélése szerint szükséges jövedelmi újraelosztás egyes kérdéseivel foglalkoztunk.

Figyelmet érdemelnek azonban egyes további újraelosztási fajták is s közülük sajátosságaik miatt elsősorban a szükségtelen — tudatos és spontán — újra—

eloszlások.

A fent adott fogalommeghatározás alapján a szükségtelennek minősített jövedelmi újraelosztások rendszerint mikroökonomikus és spontán jellegűek.

Lényegében véve a lakosság egymás közötti ellenérték nélküli jövedelemátadá—

sairól van szó, különböző intézmények keretében, különböző módokon és külön—

böző indítékokból. A spontán jelleg nem zárja ki természetesen azt, hogy a jö—

vedelmi átszállások az egyesek részéről —— legalább is a folyamat megindítását illetően —— tudatosak ne legyenek. Ám a jövedelmi újraelosztás eredménye nem ritkán teljesen kivülesik a folyamat szereplőinek szándékán. A végleges jövedelmek kialakulását azonban ezek a szükségtelen és spontán jövedelmi újra—

elosztások is befolyásolják s így jövedelemeloszlási, valamint jövedelempolitikai

szempontból egyáltalában nem közömbösek.

A szóban forgó jövedelmi újraelosztási fajták vázlatos tárgyalásánál rend—

szerességre nem tömkmiú s nem is taxatív, hanem csupán exemplifikatív fel-

sorolást kívánunk adni egyes esetekről.

a) Az ajándékozás tipikus esete a mikroökonomikus spontán jövedelmi újna—

elosztásoknak. Az esetenkénti ajándékozásoknak —— minthogy rendszerint szű- kebb jövedelmi közösségeken vagy csoportokon belül zajlanak le — különösebb

4*

388 ,, * (_ , _ __DRscmmt'Am

Jelentősége nincs; nagyobb figyelmetérdemel a tássadalmi méreleket öltő a;

dékozás, amilyen például a jótékonyság vagy a bajbajutottak, karosultak ' ,

esettek adományokkal való megsegítése (A tőkés rendszerben a jótékm'iyság, ' [Vki amely szélesebb méretekben, tehát alapok, alapitványok létrehozásában is meg- , nyilvánul, a jövedelemeloszlásnak a tőkések, általában a tehetősek részéről való _, önkéntes korrigálása, mintegy a lelkiismeretük megnyugtatásána. A szocialista '

társadalmi és gazdasági rendben — a tőkés rendszerrel szemben fennállóalaps

vető különbségekből következően —— a társadalmi méretű jótékonykodás nagy— _

jában véve szükségtelenné válik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ajándékozá—

sokra, adományok juttatásána egyáltalában nincs szükség; döntően a kivételes helyzetekben és egyes egyém esetekben ez ez újraelosztási mód indokolt lehet.) _,

b) Az ajándékozás egy különleges esete a_személyi szolgálatokkal kapcso—- 1;

latos ajándékozás: a borravaló. A jövedelemeloszlás tényleges helyzetének fel— *

_ mérésében erre a jelenségre feltétlenül figyelmet kell fordítani, mert egyes

kategóriáknál a borravaló el nem hanyagolható jövedelmet jelent. A borravaló ,;

voltaképpen nem is tőkésrendszerbeli, hanem inkább feudális eredetű hagyaték- amelynek elterjedtsége a szocialista országokban meglehetősen különböző. Egye—, sekben úgyszólván kiveszett, másokban szélesen elterjedt s társadalmilag szakik—; * ;

cionáltan szinte kötelező jellegű. A tőkésország—beli borravaló—rendszer jellegü—f' tessége, hogy az általában várható átlag—os borravalót a munkaadó —— például ,

a szállodaiparban, vendéglőkben stb. -— számításba veszi s annyival alacsonyabb .

munkabért adm A szocialista országokban a bérezésben ilyen meggondolások

nem játszanak szerepet; egyes kategóriák bére nem a borravalóra tekintettel , hanem egyéb s általános gazdasági okokból lehet viszonylag alacsony. Az azon— * ' ban tenY, hogy az alacsony jövedelem borravaló elérésére késztet s a Wravaló *

szerzésében a személyi szolgáltatásokat végzők (pmcérek, fodrászok, taxisofforök stb.), valamint egyes alkalmi munkát végzők (szerelők, kisebb javítási munkákat '

végzők, tüzelőszer-szállítók stb) a nem ilyen munkát végzőkkel Szemben előnyö—

seb—b helyzetbe jutnak. Ily módon a jövedelemeloszlásban kétségtelen s nem szán—

dékolt aranytalanságok állhatth elő

c) Jövedelmi újraelosztás következik be mindenféle szerencsejáték útján is.

.A szerencse'játékban a jövedelemcsökkenés és jövedelemnövelés szabályozójaa

véletlen, tehát itt a legtökéletesebb spontán jellegű újraelosztással állunk szem—

ben. A sorsjátékok útján megvalósuló jövedelmi újraelosztás szöges ellentétben

áll a szocialista jövedelemxelosztás elveivel, azzal, hogy az elosztás tudatos és tervezetten arányos legyen. A szocialista társadalmi és gazdasági rend viszony—

lag alacsony fejlődési fokával magyarázható csak az az ellentmondás, hogy a szocialista állam a lényegében vévespontán és mikroökonomikus újraelosztást

tudatossá és makroökonomikussá teszi, intézményesíti a különböző államilag rendezett szerencsejátékok (számsorsjáték, tárgysorsjátéík, sportfogadások stb.) útján. 'Ezt az ellentmondást a jövő fejlődésnek fokozatosan fel kell oldania.

A spontaneitással jellemzett tőkésállam megteheti, hogy akár egész anyagi létét

'a 'sorsjátékokból befolyó bevételekre alapozza; a szocialista államok államház-

tartásában az ilyenféle bevételek csupán ideiglenesen betévedt idegeneknek

tekinthetők.

d) Az ajándékozások és a megvesztegetések, korrupciós juttatások között olykor nem is olyan könnyű a határvonalat meghúzni. A megvesztegetések ese—- tén, valamely előny eléréséért történik juttatás olyan személy részére, aki azt

" L. Henderm John P.: Gratuities as a Source of Income in the Lodging Industry Busi-

"Hess Topícs 1965. évi 3 sz. 7——22 old.

A JÖVEDELMI ÚJRAELOSZTAS ELMÉLETEHEZ 389

nem saját jövedelmé terhére adja. Itt tehát voltaképpen található ellenszolgál—

tatás, de az nem a megvesztegetett közVetlen ellenszolgáltatása. E tekintetben a szocialista társadalom lényeges fejlődést mutathat fel a tőkés társadalommal szemben, ami sajnos, nem jelenti azt, hogy a szóban forgó jelenségek teljesen eltűntek volna. A megvesztegetések indoka itt nem annyira a személyes szolgál—

tatás, mint az ajándékozásnál, borravalónál, hanem rendszerint az elérni szán- dékolt előny, a megszerezni óhajtott áru, az igénybe venni kívánt szolgáltatás hiányjelleg—e. Ezért fordulnak elő _ esetleg csak borravalónak látszó — meg—

vesztegetések a hiánycikkek pult alatti árusításánál, szűkös szolgáltatások, példá—

ul. lakások odajuttatásánál, bizonyos munkálatok elvégzésénél. A szűkösség e ha—

tása nem korlátozódik csupán a lakossággal fennálló forgalomra, hanem szűkös ka—

pacitások, termékek stb. esetébena jelenség még az állami szektoron belül is fel—

fedezhető. Nyilvánvaló, hogy a szóban forgó spontán, szükségtelen, sőt ami ennél több: helytelen, jogtalan és erkölcstelen jövedelmi újraelosztások jelenségének megszűnése nem annyira a szocialista tudat szintjének emelkedésétől, mint inkább a szűkösség jelenségének felszámolásától várható.

9) S végül megemlíthető —— az előbbi eset folytatásaként és általánosítása- ként -— a különböző anyagi kihatású bűncselekmények formájában megnyilvá- nuló spontán újraelosztás. A magánszemélyek terhére elkövetett ilyenféle bűn- cselekmények (lopás, csalás, sikkasztás) közvetlenül, a közület, az állam rová—

sára elkövetettek pelig közvetve, áttételeken keresztül hoznak módosulást a jövedelmi és vagyoni eloszlásba. Feltevésünk szerint ezek egyenként és összes- ségükben is kevésbé súlyosak a szocialista társadalomban, mint a tőkés rend—

szerben, de minthogy ténylegesen fennálló jelenségek, oktalan struccpolitika volna előfordulásuktól teljesen eltekinteni. Egyes gazdasági területeken, egyes ágazatokban, főként a társadalmi tulajdon terhére a szóban forgó úton el nem hanyagolható jövedelemkiegészitést érhetnek el azok, akik a jövedelemeloszlást

saját maguk ilyen módon kívánják módosítani.

Mindezek az egyenként és személyenként talán jelentéktelen esetek összes—

ségükben és különösen bizonyos kategóriákat illetően kétségtelenül módosítják a jövedelemeloszlást, jövedelmeket csökkentve és jövedelmeket teremtve, tehát jövedelmi újraelosztást valósítanak meg.

6. Az emlitett fajta—kon kivül külön figyelmet érdemel az áruforgalommal kapcsolatos elosztás kérdése. A kérdést akként fogalmazhatjuk meg, hogy vajon az árrendszer útján is lebonyolódik—e valamiféle jövedelmi újraelosztás vagy- pedig az árrendszer hatása már kivül esik—e a jövedelmi újraelosztás körén.

A kérdésre korántsem egyszerű a felelet.

A kérdésre válaszolva először is utalunk arra a korábbi megállapitásunkra, hogy a lakosság, mint jövedelemfelhasználó fogyasztók szempontjából az ár- rendszer esetleges kétszintűsége közömbös, a fogyasztói árak arányai azonban tekintetbe jönnek.1'* A fogyasztási cikkek árainak az értéktől való különböző irányú is különböző mértékű eltérése a fogyasztás jövedelmi szintek szerint kü—

lönböző összetételével kapcsolatban azzal a következménnyel jár, hogy a jöve- delmek felhasználása során ugyanaz a pénzösszeg egyfelől a jövedelmi szinttől, másfelől a cikkek árától függően különböző értékmennyiséget biztosít. Érinti ez a jelenség az elosztás alapelveinek érvényesülését is; nyilvánvaló, hogy amennyiben az egyes termékek árai különböző arányban térnek el a termékekre

% A magántermelők esetében a jövedelmekre természetesen a termelői árak szintje is hatást gyakorol.

390

'* ' , DB-scnmne,,_ráné z—t

eső társadalmilag szükséges munkaráfordítások arényaitól, akkor a munkátelj

sítmények arányában jövedelmet szerző személyek a jövedelemfelhasmálás úttá—á

megvásárolt termékek összetételétől és a termékek árától, illetve árarányeitöl függően jutnak a. termékben megtestesült értékhez.15 Extrém példával élve: ha azonos mennyiségű kalács munkaráfordítása kétszerese a kenyér ráfordításának,

de ára — tegyük fel — csupán a fele, akkor a. kalácsevők ,a minőségi különbu séget is figyelembe véve jövedelmük felhasználása során azonos pénzösszegér't többet kapnak, mint e kenyérevők. Kérdés már most, hogy az árarányokkal kapcsolatOS jelenséget jövedelmi újraelosztásnák tekinthetjük—e vagy sem;

Megítélésünk szerint a szóban forgó esetben nem állunk szemben jövedelmi újraelosztás esetével, mert az árarányok hatása nem a végső jövedelmek kelet-

kezésénél, hanem felhesználásuknál érvényesül. A j—övedelemfelhásználás eltor—

zulását pedig legfeljebb kiterjesztő értelmezéssel minősíthetjük jövedelmi újra-

elosztásnak. *

Mindez azonban mégsem jelenti azt, hogy az árakkal kapcsolatban semmi- féle jövedelmi újraelosztás nem következhet be. Hogyha ugyanis az árrendszer—

nek megfelelően meghatározott áraktól a. termelő, illetve eladó úgy tér el, hogy azáltal az árrendszerben és jövedelemelvonási rendszerben számításba vett jöve—-

delmén felül további szolgáltatás nélkül többletjövedelme keletkezik, mégpedig ,

a, termék fogyasztója, vevője jövedelmének rovására, akkor ez esetben kétség- telenül megállapítható a jövedelmi újraelosztás. Ha tehát például— valamely' termelő (vállalat, szövetkezet stb.) minőségrontás útján elért önköltségcsökkem—

téssel s az ár változatlanul tartásával vagy minőségjevitás ürügyén indokolatlan

áremeléssel ér el személyekhez is eljutó jövedelemtöbbletet, akkor ezzel a tény,- kedésével a maga javára s a vevő kárára jövedelem—újraelosztást -— mégpedig

spontán, mikroökonomikus, szükségtelen és jogtalan újraelosztást í—— valósít meg.

Az áraránytalanságokból származó jövedelemfelhásználási torzulás és ez _ '

ármanipulációkkal kapcsolatos jÖVedelmi újraelosztás között ez e lényegbevágó

különbség, hogy előbbi esetben mind a tennelők jövedelme, mind e. fogyasztók jövedelemíelbasználása és erre tekintettel jövedelme is az ám'endszerrel, jöve—- delemelvonási rendszerrel előzetesen ösSzhangban áll, utóbbi esetben viszont 'az árrendszer áraitól való eltávolodás az eredetileg szabályozottól eltérő jövedel—

mek keletkezésére vezet. A két eset között tehát .a szocialista gazdasági rend tudatos árrendszerében és jövedelmi rendszerében különbség tehető. Más a hely;

zet a spontán jellegű tőkés gazdálkodásban, áholakét jelenség magyjáből össze—

folyik. Ezért nem is kifogásolható, hogya polgári közgazdasági elmélet a fogyasz—

tási adókon keresztül jövedelmi újraelosztást vél megállapíthatom.

A fenti fejtegetés után önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy az árrend—

szer analógiájára nem találkozunk—e hasonló jelenségekkel á bérrendszer-rel kap- csolatban. Kérdés tehát, hogy a bérrendszer, a bérek érvényesülése nem vezet—

het—e jövedelmi újrafelosztásra.

A kérdésre a Válasz az előbbitől részben eltérő, részben hasonló. Hasonló

annyiban, hogy a bér-arányok —— illetőleg a bér-aránytalanságok —— itt sem jelen- tenek jövedelmi újraelosztást, viszont eltérő annyiban, hogy nem jövedelem—

felhasználási torzulást okoznak: a bérarányok magát a jövedelemeloszlást — pon- tosebban — a keresetek eloszlását határozzák meg a többi tényezővel együtt.

15 Erre a jelenségre hangsúlyozottan hívta fel a figyelmet Wilcsek Jenő: Az árrendszer egyes elvi kérdései c. tanulmányában. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Évkönyve, 1958.

Budapest, 1959. 57—75. old,