Vakil, F.: Irán alapvető makroökonómiai problémái

(1)

STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ

663

VAKIL. F.:

IRÁN ALAPVETO MAKROUKONÓMIAI PROBLÉMA!

(lran's basic macroeconomic problems: :: twenty- year horizon.) —— Economic Development and Cultural

Change. 1977. 4. sz. 713—729. p.

Irán 1959 óta tapasztalt gazdasági fejlő- dését (: szerző három egymástól lényegesen különböző periódusra osztja. Az első, az 1959-től 1963-ig tartó szakaszban a gazda- sági növekedés üteme viszonylag alacsony volt, ugyanakkor a gazdaságban gyakorlati- lag nem érvényesültek inflációs tendenciák.

A második, az 1964—től 1970—ig tartó szakaszt magas növekedési ütem és minimális inflá- ciós ráta jellemezte. Ebben az időszakbana kormány törekvései a gazdasági növekedés pénzügyi forrásainak biztosítására, a magán- szektor ösztönzésére irányultak. Az olajból származó jövedelmeket és a kölcsönöket viszonylag óvatosan használták fel, a külföldi tőkebeáramlás nem volt jelentős. így az or- szágra nem nehezedett inflációs nyomás. Az olajból származó jövedelmekben ezen idő- szakban nem következett be lényeges válto—

zás, sőt ilyen változás jelei hosszú ideig nem is mutatkoztak.

Az olajárak robbanásszerű emelkedése, az

ebből adódó jövedelemnövekedés a harma- dik, az 1971-től 1974-ig tartó időszakban rendkívül magas növekedési ütemet és két- számjegyű inflációt eredményezett. Az olaj- bevételek váratlan emelkedése — kétségtele- nül pozitív hatásai mellett -— számos prob- léma forrása lett: a megnövekedett pénztő—

ke ugyanis nem áll arányban a többi ter- melési tényező (a természeti erőforrások, a szakképzett munkaerő, az infrastrukturális ellátottság stb.) rendelkezésre álló mennyi- ségével. A többi olajtermelő országhoz ké- pest lrón viszonylag kedvező helyzetben van, az 1964 és 1970 közötti időszak dinamikus gazdasági fejlődése megteremtette a hirte- len megnövekedett tőke felhasználásának alapvető feltételeit. A gazdasági irányitás—

nak így is több nehézséggel kell szembenéz- nie, a szerző ezek közül emeli ki a négy — véleménye szerint — legfontosabbat.

1. Kétségtelen tény, hogy a kőolaj igen nagy szerepet játszott abban a növekedés- ben, amely az elmúlt 20 évben Irán gazda—

ságában végbement. Ez a szerep a vizsgált periódusban folyamatosan nőtt, a kőolajter—

melés részesedése a bruttó nemzeti termék- ben 1959-ben még csak 9.7, 1974—ben már 47,8 százalék volt. Mivel a kőolajbevételek az államkasszába folytak be. fogyasztásnöve- lő hatásukat is elsősorban az állami beru- házásokon és a közületi fogyasztáson keresz—

tül fejtették ki. Megállapítható, hogy a kő—

olajtermelés alakulása rövid és középtávon főleg az állami szektorra hat és csak áttéte- lesen érvényesül a magánszektorban is. A szerző hangsúlyozza, hogy mindazok a sike-

rek, amelyeket lrán a mezőgazdaság, az ipar, a bányászat és a szolgáltató ágazatok fej—

lesztésében elért. igen nagy részben tulaj- donithatók az olajból származó jövedelmek felhasználásának. Hasonlóképpen a ,,fekete arany" tette lehetővé, hogy elkerüljék a fej- lődő országok többségében jelentkező konf- liktusok (gazdasági növekedés vagy életszín- vonal—emelés, beruházás vagy fogyasztás, rövid vagy hosszú távú célok szem előtt tar—

tása) kiéleződését.

A felsorolt előnyök azonban nem jelentik azt. hogy az iráni gazdaság olajbevételekre alapozott fejlődése problémamentes lenne.

Mindenekelőtt az okoz gondot, hogy a je—

lenlegi gazdasági szerkezetet tekintve az olaj—

ból származó jövedelem növekedése nélkü- lözhetetlen feltétele a gyors gazdasági növe—

kedésnek, tehát az előbbi stagnálása, eset- leg csökkenése az utóbbi megtorpanását vonná maga után. Mivel az állami költség—

vetés az olajbevételeket tekinti a legfontosabb forrásnak, nem épült ki olyan adórend—

szer, amely a költségvetés kiadásait megala- pozná, és amely összhangban lenne az or- szágban folyó gazdasági tevékenységgel. A külkereskedelmi áruszerkezet egészségtelenül alakul. Mivel az olaj a legfontosabb export- cikk. a vállalatok megengedhetik maguknak, hogy elsősorban a belső piac számára ter- meljenek, s ez együtt jár azzal, hogy nem a kivánatos mértékben nő a világpiacon is ver- senyképes termékek és termelőágazatok ará—

nya.

A tervezéssel foglalkozó iráni közgazdászok előtt álló alternatíva a következő: vagy ki- sérletet tesznek arra, hogy az olajbevételek- ből származó tőkét teljes egészében a hazai gazdaságba fektessék be, vagy úgy alakít- ják ki a hazai befektetések arányát, hogy az megfeleljen a gazdaság felszívóképességé—

nek, s a fennmaradó tőkét külföldön fekte—

tik be. A kérdés eldöntése érdekében kidol- gozták az iráni gazdaság ökonometriai mo—

delljét, és a szimuláció módszerét alkalmaz- va kipróbálták (: különböző lehetőségeket. Az eredmények azt mutatták, hogy az utóbbi megoldás a kedvezőbb, mert ez viszonylag egyenletesebb fejlődést biztosít a gazdaság számára, kiküszöböli az olajbevételek előre- jelzett ingadozása miatt várható visszaesése—

ket, és hosszabb átmenetet biztosít az olajtól függetlenített, egészségesebb gazdasági szer—

kezet kialakitásáig. Ezenkívül mérsékli az in—

flációs nyomást, ami az olajbevételek kiug- ró növekedései esetén kialakul, kísérletet tesz az olajból származó jövedelmek lénye—

ges csökkenése idején előreláthatóan bekö- vetkező fizetésimérleg-hiány mérséklésére, és lehetővé teszi, hogy külföldön olyan tartalé—

kok alakuljanak ki, amelyek hozzásegíthetik a gazdaságot a kritikus időszakok átvészelé- séhez. A számítások szerint ez a politika biz-

(2)

664 STATISZTIKAI IRODALMI FiGYELÖ

tosítja, hogy az 1979 és 1986 közötti időszak- ban elkezdődjék az iráni gazdaság egészsé- gesebb szerkezetének kialakulása.

2. Az elmúlt évek adatainak vizsgálata a- lapján levonható az a következtetés. hogy a gazdasági növekedés üteme és az inflációs arány korrelációs kapcsolatban vannak egy- mással. Ennek nyilvánvalóan az a magyará—

zata, hogy a gazdasági növekedés fokozása érdekében felhasznált tőke nagysága meg- haladta a gazdaság felszívóképességét és nem állt arányban a többi termelési tényező rendelkezésre álló mennyiségével. Ehhez já—

rult még hozzá a világpiacon érvényesülőin- flációs tendenciák hatása. E két tényező együttesen alakította ki az 1971 és 1974 kö—

zötti időszakban a kétszámjegyű inflációt.

Szerencsére az iráni kormány viszonylag ha—

mar felismerte, hogy az olajbevételeknek a gazdaságba való befektetése kifejezetten ká- ros, ha meghaladja a gazdaság felszívóké- pességét. Ez a felismerés az olajból szárma—

zó jövedelmek óvatosabb felhasználásához vezetett, s ily módon lránnak sikerült elkerül- nie az infláció további gyorsulását, a fejlesz—

tési források elpazarlását.

3. A városi és a falusi lakosság jövedelmei közötti különbségek vizsgálatára a szerző -—- jövedelmi adatok hiányában — a személyi fogyasztás adatait használja fel. Ezek azt mu- tatják, hogy a különbségek 1959 és 1965 kö- zött valamelyest csökkentek. majd merede- ken nőni kezdtek. így az elemzett teljes idő—

szakot (1959—1974) a szakadék növekedése jellemzi. Ez feltehetőleg összefüggésben van a városi iparfejlesztéssel és a gazdasági hát—

térként szolgáló mezőgazdasági területek vi—

szonylagos elhanyagolásával.

A gazdasági növekedés irodalmában gya- kori az a nézet, hogy a fejlődés kezdeti sza- kaszában (: jövedelmi különbségek növeke—

dése törvényszerű, a továbbiakban azonban

— az iparosításnak a gazdaság összes ágaza—

tára való kiterjedésével -— ez a növekedés megáll, majd csökkenésbe megy át. Az iráni

adatok igazolni látszanak ezt az elméletet.

ugyanakkor azt is mutatják, hogy az olajbe—

vételeket elsősorban iparfejlesztésre használ- ták fel. Az előrejelzések tanúsága szerint a közeljövőben, sőt még középtávon is a sza- kadék további szélesedése várható, s csaka távolabbi jövőben lehet a helyzet javulására számitani. Semmi jele nem mutatkozik ugyanis olyan gazdaságpolitikai törekvésnek, a- mely a folyamatot eltéríthetné az elméletileg valószínűsíthető iránytól. A szerző azonban szükségesnek látná, hogy - különösen a ked- vező gazdasági helyzetet kihasználva -— az iráni kormány lépéseket tegyen a jövedelem- különbségek csökkentése. az elosztási rend- szer javítósa érdekében. Ennek egyik eszkö- ze lehetne a vidéki ipartelepítés és a szol—

gáltatások decentralizáltabb fejlesztése.

4. Az iráni gazdasági tervezés legfonto—

sabb hosszú távú feladatának a szerző azt tartja. hogy csökkentsék az olajtól való füg—

gőséget. diverzifikálják a gazdaságot, különös gonddal fejlesszék azokat a nem olajterme- lő ágazatokat, amelyek meghatározott időn belül alkalmassá válhatnak az olajexport he- lyettesítésére, mert az importált árukra Irán—

nak feltétlenül szüksége van, és az olajforrá- sok kimerülése után is szüksége lesz. A feladat megoldása azonban igen nagy nehéz- ségekbe ütközik, mivel a világpiaci verseny- képesség elérése a vállalkozóknak a tág és lényegesen igénytelenebb hazai piac mellett nem mindig érdeke. Az adatok tanusága szerint a nem olajtermelő ágazatok exportja a vizsgált periódusban csökkenő, hányadát tette ki az importnak, ugyanakkor szerkezete sem korszerűsödött, ami egyértelműen az export- ösztönző politika kudarcára utal. Az export- ösztönzés hatékonyabbá tétele a nem olaj- termelő ágazatokban — a szerző szerint — olyan feladat. amelynek sikeres megoldása nélkül nem képzelhető el az iráni gazdaság jövőbeni egészséges fejlődése.

(ism.: Kutí Éva)

TÁRSADALO M STATISZTIKA

SKARATAN, 0. l. -— RUKAVISNIKOV. V. D.:

A TÁRSADALMI RÉTEGEK A SZOCIALlSTA TÁRSADALOM OSZTÁLYSTRUKTÚRÁJÁBAN (Szociai'nüe szloi v klaszszovoj sztrukture szocia- liszticseszkogo obscsesztva.) — Szociologicseszkie lsz- szledovaniia, 1977. 2. sz. 62—73. p.

A szovjet szocialista társadalom szerkezeté- nek, rétegződésének kérdéseivel Skaratan hosszú idő óta foglalkozik. E témakörben sokat idézik a munkásosztály társadalmi struk—

túrájóról szóló, 1970—ben publikált könyvét.

Rukavisnikovval közösen írt tanulmányában kutatásainak folytatásáról számol be.

A tanulmány először a társadalmi réteg fogalmával foglalkozik. Rétegen a társadal- mi osztályokon belüli kisebb csoportokat ér- tik, amelyeknek különböző jellemzői hasonló- ságokat mutatnak. A szovjet szociológusok három országos konferencián foglalkoztak már a szocialista társadalom szerkezetének, az osztályoknak és rétegeknek kérdéseivel.

Elhangzottak olyan javaslatok, hogy a mun- kásosztályon belül különböztessék meg a vá- rosi és a falusi munkásokat vagy a különbö- ző népgazdasági ágakban (mezőgazdaság, ipar, szolgáltatás stb.) dolgozókat. A szer—

uwwmamey