STATISZTIKAI" IRODALMI FIGYELO
435
termelés ágazatai szerkezeti és hatékonysági fejlődését befolyásoló tényezők elemzését ki kell terjeszteni a nemzeti jövedelembűl ré- szesülő nem anyagi ágazatok és a külkereske—
delem szerkezeti és hatékonysági vizsgálatá- val is, mert azok közvetve vagy közvetlenül befolyásolják az anyagi termelés ágazatainak hatékonyságát és szerkezetét. Az oktatás és egészségügy fejlődése is hatást gyakorol a termelésre, valamint a bérek és fizetések emel- kedése is szerkezeti változást okozhat az anya—
gi termelésnél.
Az átfogó szerkezeti és hatékonysági Vizs—
gálat statikusan és dinamikusan is csak akkor lehet eredményes, ha az újratermelési folyamat egészét a népgazdaság egészére vonatkoztatva öleli fel és minden kölcsönhatást figyelembe vesz.
(Ism.: Tegzes Ottó)
ZALA JÚLIA:
A KÉSZLETPROBLÉMA MAGYARORSZÁGON
(The slock problem in Hungary.) — The Review of Incomc and Wealth. 1968. 4. sz. 403—409. p.
A cikkben a szerző kísérletet tesz arra, hogy nemzetközi összehasonlítás segítségével meg- határozza a készletek relativ színvonalát Magyarországon.
A készletek problémája, amely Magyarorszá- gon speciális formában jelentkezett, igen jól ismert a közgazdasági irodalomban. így pél—
dául sokan foglalkoztak a készletalakulás és a konjunktúraciklus összefüggésével, de nem szenteltek kevesebb figyelmet a készletekkel kapcsolatos mérési problémáknak sem.
Magyarországon ez a probléma jóval a tervgazdálkodás bevezetése után jelentkezett.
Felvetését sokkal inkább gyakorlati, mint elméleti megfontolások indokolták. A gazdasági gyakorlat során ugyanis kiderült, hogy míg bizonyos nyersanyagokban állandóan hiány mutatkozott, egyes késztermékekből egyre ' nagyobb mennyiség halmozodott fel. A készle- tek színvonala tehát egyrészt alacsony, más- részt magas volt. Tulajdonképpen ez a jelenség alkotja a magyarorszagi készletprobléma spe—
ciális aspektusát.
Afenti körülmények következtében elenged—
hetetlenné valt annak tisztázása, hogy milyen nagyságú készletekre van szükség, hogy szűk—
ségszerű-e a készletszint állandó emelkedése és ha igen, milyen ütemben.
A készletek relativ színtj ének megállapítása.
hoz először azt kell meghatározni, hogy mi a készletek szerepe a gazdasági életben. A kész- letekkel szembeni követelmény általános for- mában úgy fogalmazható meg, hogy a készlet- szint optimális legyen. Ez a követelmény ugyanakkor igen nehezen kvantifikálható.
7!
A fenti követelmények konkretizálása érde—
kében a szerző a készleteket készletezők szerint az alábbi hat csoportra bontja:
[. Mezőgazdasági készletek (mezei leltár, termé—
nyek, állatállomány). *
2. Befejezetlen beruházások.
l t'3' Késztermékkészlet az elosztás és a szállítás terü—' e en.
4. A termelés folyamatosságát biztosító iparitermék- készletek.
5. Kiskereskedelmi készletek.
6. Biztonsági készletek, tartalékok.
A készletekkel szemben támasztott követel- mények a különböző készletfajtáknal eltérők.
Az elemzés kimutatta, hogy a termelőknél és a felhasználóknál található késztermékkész- letek, amelyek a készletállománynak mintegy felét teszik ki, gyorsabb ütemben nőttek mint az ipari termelés. A készletprobléma gyökere tehát valahol itt keresendő.
A készletek relatív szinvonalára vonatkozóan nemzetközi összehasonlítás segítségével nyer—
hető némi információ. Az összehasonlítást nagymértékben megnehezítette a megfelelő nemzetközi adatok hiánya: csak Angliára és Norvégiéra vonatkozóan álltak rendelkezésre a szükséges készletadatok. ,,
Az 1960—1964. éveket felölelő összehason- lítás, amely a készletek összvolumenét a nemzeti termék százalékában vizsgálta, egy- értelműen kimutatta, hogy a készletek szín- vonala Magyarországon általában igen magas.
(Magyarországon 90, Angliában 45, Norvégiá—
ban kb. 35 százalék.)
A készletkápződást, amelyre von atkozőan már több nemzetközi adat található, a szerző két aspektusban, a nemzeti termék száza- lékában és a nemzeti termék növekedési üteméhez viszonyítva vizsgalja.
Ha a készletkápződést a nemzeti termék százalékában kifejezve vizsgáljuk, a fentiekhez hasonló következtetésre jutunk. Mig az össze—
hasonlitásban szereplő országoknál ez az érték 0,2 és 2,8 százalék között váltakozott, a Ma- gyarorszagra vonatkozó adat lényegesen ma—
gasabb volt, 4,4 százalékot tett ki.—
A készletalakulást vizsgálva igen fontos annak a meghatározása, hogy a gazdasági fejlődés milyen ütemű készletnövekedéssel jár.
A készletalakulás és a bruttó nemzeti termék növekedési ütemének nemzetközi szintű össze—
hasonlítása révén nyert információk arra utalnak, hogy a gyors ütemű gazdasági fejlő- désnek nem szükségszerű velejárója a hasonló vagy ezt meghaladó ütemű készletnövekedés.
A nemzetközi adatok tanúsága szerint ugyanis a gazdasági növekedés végbemehet a készletek növekedése nélkül is, sőt bizonyos esetekben a gazdasági fellendülés készletcsökkenést isi
előidézhet. * ;
A fenti elemzés eredményeként a szerző-arra a következtetésre jut, hogy legalábbis a vizs—1
, 436
' gélt időszak tekintetében nem volt függvény- szerű kapcsolat a gazdasági növekedés és a készletek alakulása között, és hogy nem szűk—
ségszerű a készletek olyan gyors ütemű növe- kedése, amilyen Magyarországon ebben az időben tapasztalható volt. A magas készlet- szint és a gyors ütemű készletfelhalmozódás a.
gazdaságirányitás régi rendszeréből adódott.
sransm'mopmm rre; _ ,
A készletprobléma messze túlnőtt a eaiá
keretein, és a gazdaségüanyítési rendszer reformját előkészítő közgazdasági viták egyik ' ' kiindulópontjává, lett. Az új gazdasagiranyitasi * rendszer körülményei között várható, hogy egyéb problémák mellett a fentiekben vázolt készletprobléma is megoldasra kerül.
(Ism.: Nagy Sándor) V —
DEMOGRÁFIA
GARLOT, E.:
A DEMOGRÁFIA OKTATÁSA FRANCIAORSZÁGBAN
(Eenseignement de la démographie en France.) - Populatíon. 1968. 3. sz. 499—588. p.
A francia egyetemi oktatás néhány évtized- del ezelőtt nem terjedt ki demográfiai kérdé- sekre. Még a második világháború előtti évek- ben is —- több más országhoz hasonlóan —' csak átfogó és felületes képet kaptak a demog- ráfiaról az egyetemi hallgatók, többnyire ,a_
történelem* és emberföldrajz targyak keretéa' ben. A háború után azonban fejlődésnek indult,
* a demográfia oktatása, mivel a megváltozott gazdasági viszonyok következtében előtérbe
kerültek a népesedési problémák. Ez a fejlő—
dés azonban nem annyira a tervszerű irányi—
' tésnak volt az eredménye, mint inkább külön-
féle kezdeményezések véletlen Összjátékának, s éppenesokféle erőfeszítés következtében ne- , héz közös nevezőre hozni a demográfia teljes problémakörét. Szerző — az INED (a Francia Demográfiai Intézet) megbízásából —- arra vállalkozott, hogy felvázolja a haboru utáni fejlődést és az egyetemi oktatásban mélyre-' ható változást előidéző körülményeket.
A népességtudomány oktatásának a múlt- 'ban elsősorban az szabott korlátokat, hogy;
nem voltak vilagosan körvonalazott határai,:
tárgya megoszlott a human, a jog-, a természet- és orvostudományok között, s paradox módon éppen sokrétűsége késleltette fejlődését. Az al- ; talános demográfia a történelem, a földrajz,a szociológia, a kÖZgazdasagtudomany, valamint a biológia szakterületét érinti, mig a demog—
ráfiai elemzés statisztikai módszerekkel és kvantitatív mérésekkel dolgozik. Ennélfogva az előbbi legalább közvetve utat törhetett az * egyetemi oktatásban, az utóbbi azonban hosz- szú ideig csak a kutatás területén jutott ér- vényre. Franciaőrszúgban a népességstatiszti- kai munka, az adatgyűjtés és elemzés, s ezzel együtt az elemzési módszerek kidolgozása a Statistigue Générale de la France (az INSEE 7— az Állami Statisztikai és Gazdasagkutató Intézet elődje) hatáskörébe tartozott. A sta—
tisztikai szervezet szakemberszükségletének kielégítésére szervezte meg a Párizsi Egyetem 1922 ben az Institut de Statistioue de l'Uni——
versité de Paris keretébena statisztika oktatá- ; sőt; a demográfiai előadássorozatot magaaSta- tisztikai Hivatal igazgatójatartotta. Csak húsz ,, — evvel később került sor egystatisztikm szak—_
iskola létesítésére, ahol a gyakorlati képzéa ; ; * keretében szintén statisztikus oktatta a demo- **
gráfíat.
A statisztikusokon kívül akadt néhány el—
szigetelten dolgozó kutató, akik (önképzés út—
ján jutottak el az elméleti demográfia kutata—
sához.
A két világháború között a demográfiáva'l
X
(foglalkozó szakembereket két táborra osztotta Franciaország népesedéási problémája. Az egyik- * csoport azt az álláspontot képviselte, hogy nem kell félni anépességnövekedés megtorpanása—
tói; s főleg csökkenésétől nem, a másik csoport viszont veszedelmesnek tartotta a francia szü- letési arányszám lassú csökkenését, ami már egy évszázaddal előbb —— jóval hamarabb, mixít a többi európai országban —— megkezdő—
dött. Az utóbbi szemlélet hirdetői egy szerve- zetbe, az Alliance Nationale contre la Dépopu- lation (Az elnéptelenedés ellen küzdő országos egyesület) tömörültek, és amellett harcoltak, hogy a demográfia oktatását bevezessék az iskolákban, hogy a fiatalokban, idejekorán ki- alakulhasson a helyes szemlélet. Úgy vélték továbbá,, hogy a gazdasági és szociális nehéz—
ségek 'mögött meghúzódó népesedési problé- mák közvetve egy második világkonfliktus ki- robbanásahoz vezethetnek.
— A demográfia oktatasa terénfennálló nézet- ellentéteket és harcokat az 1939-ben hozott Code de la Famille (Csaladtörvény) oldotta fel, mely kötelezővé tette oktatását minden fokon,
az állami és magániskolakban egyarant, még-
pedig ,,a morális és családi problémákkal való
összefüggéseiben". A, 'program keresztülvitele a második világháború alatt indult meg, de sikertelenül, s új fordulatot csak a háború utáni új viszonyok hoztak. Ugyanekkor, látva a fogyasztó népesség megfigyelésének szüksé—
gességét, a felsőbb hatóságok létre hoztak az INED-et, melynek feladata ugyancsak a kuta- tas volt, de az oktatás nem. Az Intézet azon-f'
ban közvetve éreztette jótékony hatását 'a népességtudomany oktatasanak fejlesztésében is, melyről az alább felsorolt -— demográfiai oktatást nyújtó — felsőoktatási intézmények
