SZEMLE
1037
azon fogalmat takar. A 80 000 lakosú, ám 200 000 főt foglalkoztató kerület Komszomol- titkárát hallgatva az a benyomás keletkezett bennünk, hogy a szovjet fiatalok jól látják helyüket, szerepüket a társadalmi—gazdasági változások végrehajtásában, tenniakarás és az a hit jellemzi őket, hogy rajtuk is múlik, elérik-e a kitűzött célokat.
A delegációk közvetlen tapasztalatcseréje főképpen a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala ifjúsági szervezetének felépítéséről, a szakmai munkát segitő tevékenységéröl tájékoztatott. A Hivatalban működő lljásági Alkotóközösség évente össz—szövetségi konte—
renciát rendez, amelyen a legkülönfélébb témakörökben kimagasló teljesítményt nyúj- tó fiatal szakemberek előadásait hallgatják meg. A kialakított program szellemében a jö- vő esztendőben sorra kerülő koníerenc'at nemzetközivé szeretnék szélesíteni, azaz a többi szocialista országból is számítanak előadókra.
A Statisztikai Hivatalban nemrégiben tia—
talokból álló részleg alakult, amely a hiva—
'tal történetének feldolgozásával, a még fel—
lelhető dokumentumok összegyűjtésével, ki- állítások rendezésével foglalkozik, továbbá interjúkat készit a hivatal idős, egykori menu katársaival. A csoport vezetője G. ikszenojt, a KSH Múzeumának igazgatója nagy érdek- lődést tanúsított a KSH Könyvtár és Doku—
mentációs Szolgálat ketetében folyó hasonló munkák iránt, így e téren is elképzelhető együttműködés a két ország fiatal szakem'
berei között.
A tárgyalások során kiderült, hogy bizo—
nyos témakörökben már régóta fennáll két—, illetve háromoldalú együttműködés egyes or—
szágok fiataljai között a statisztika területén.
igy például csehszlovák, lengyel és német demokratikus köztársaságbeli fiatalok évek óta cserélnek tapasztalatokat az automati- zált adatbankok létrehozásáról és működé-
séről, illetve a mikroszámitógépek statiszti—
kai alkalmazásáról,
A magyar delegáció a megbeszélések so—
rán tájékoztatást adott a Központi Statiszti—
kai Hivatalban dr. Harcsa István vezetésével több éve sikeresen működő ifjúsági Szakmai Munkaközösség tevékenységéről, (: munkái- kat tartalmazó tanuimánykötetekről, az It- juságstatisztikai Adattárról, továbbá a fiata—
talok élet— és munkakörülményeit tanulmá—
nyozó vizsgálatokról. (A Munkaközösség szer- vezésében legutóbb 1987 márciusában ren- dezett vitaülésről részletes ismertetést közölt a Statisztikai Szemle 1987. évi 6. száma.)
Mivel a magyarországi ifjúságkutatások eddig a hazai viszonyok elemzésére vállal- koztak, érdekes nemzetközi összehasonlítás- iCl adhat módot a fiatal statisztikusok szo—
Líalrsía országok közötti együttműködése. Az országok k_ .döttségei nagy érdeklődéssel ki'- sérték a magyar tapasztalatokat, s készsé—
get mutattak olyan nemzetközi munkacsoport let': hozására, amelynek tagjai a szocialista 0 ok fiataljainak életkörülményéről szó—
ló összehasonlító elemzést végeznék el a magyar vizsgálatok módszertani apparátusá—
ra támaszkodva.
A hosszú távú programban számítástech- nikai szakmai versenyeket is terveznek. Itt még a feltételek részletes kidolgozása szük- séges, kétséges ugyanis, hogy lebonyolítha—
tá-e például egy programozók számára ki—
írt vetélkedő az országok eltérő gépparkja miatt.
A tárgyalások szívélyes légköre és meg- szervezése alkalmat teremtett személyes is- merkedésre, kapcsolatteremtésre a szocialis- ta országok statisztikai hivatalainak képvi—
seletében delegált fiatalokkal, ami különö—
sen fontos, hiszen a konferencián kialakított személyes kontaktus nagymértékben hozzá—
járulhat a tervezett közös tevékenység si- keres megvalósításához.
MAGYAR SZAKIRODALOM
ZALA JÚLlA:
A CSERETÖL A GAZDASÁGPOLITIKAIG Minerva. Budapest. 1987. 219 old.
A szerzőt nem kell bemutatni a Statiszti- kai Szemle olvasóinak. Csaknem négy évti- zed alatt számtalan tanulmánya jelent meg e folyóirat. a Társadalmi Szemle és a Köz- gazdasági Szemle, (: közgazdasági hetilapok és a napi sajtó hasábjain. írásain több ge- neráció nevelkedett, beleértve e sorok szer—
zőjét is. Két évtizeden keresztül. 1985—lg, a Központi Statisztikai Hivatal több gazdaság—
statisztikai főosztályának a vezetője. majd ezt követően, egy évtizeden át, az általa
szervezett Gazdaságkutató intézet igazgató- ja volt. Öt évig az ENSZ Európai Gazda- sági Bizottságában, Genfben vezető munka—
társként dolgozott, hazatérésétől pedig a Magyar Kereskedelmi Kamara tanácsadója.
Tudományos munkakörét nehezen lehetne megfogalmazni: közgazdász és gazdaságsta—
tisztikus, gazdaságkutató és konjunktúra- elemző.
Közelmúltban megjelent könyve gazdag életpályája gyümölcse. Olyan erényeket csil- logtat, amelyekkel manapság jószerivel alig találkozunk: a tárgyalt bonyolult gazdasági folyamatok érthetők. világosak és áttekint—
hetők.
1 038 SZEMl E
Előszó helyett Zala Júlia ,,Utóhangban"
fordul az olvasóhoz. Azt kérdezi, vajon el- érte-e célját. A könyv áttanulmányozása után a recenzió szerzője igennel válaszol.
A mű hozzásegített azon gazdasági folyama—
tok, problémák világosabb áttekintéséhez, .... amelyekkel mindennapi életünkben rendszeresen szembekerülünk" (214. old.).
A szerző az alapfogalmak tisztázásával kezdi könyvét. Már ebből az első fejezetből kiolvashatók a gazdálkodási folyamatokat meghatározó alapvető törvényszerűségek, amelyek ,.. .. nem kevésbé kegyetlenek. mint a természetéi" (211. old.). Éppen ezért kell azokat alkalmazni. Minden fejezet végén frappáns összefoglalás található. Az !. feje—
zet összefoglalásából ki kell emelnünk ,,Az árutermelés törvényszerűségei: kereslet—ki—
nálat és árak", c. részt, melyben a szerző kimondja, hogy ez utóbbit mozgásiránya határozza meg. A tervgazdálkodás előnye éppen abban a lehetőségben rejlik, hogy e törvényszerűségeket tudatosan képes alkal—
mazni.
A ,,Gazdálkodik a család" című fejezet már a szocializmus politikai gazdaságtaná—
ban is létjogosultságot nyert ,,háztartás—
gazdálkodással" foglalkozik. Leírja, hogyan jut a család pénzhez, jövedelemhez, és hogy a megszerzett jövedelem milyen ke—
mény költségvetési korlát egy—egy család számára. Beasztása, a vele való ,.gazdál- kodás", a szükségletek ésszerű rangsorolása .,... már szinte művészet. Mindebből köny- nyen megérthetjük a gazdálkodás alap- törvényét (a ,lex minimi'-t):
— egységnyi ráfordítással (költséggel) minél na- gyobb hasznot kell biztosítani . ,. vagy
— egységnyi hozamot minél kisebb ráfordítással (költséggel, áldozattal) kell elérni ..." (27—28.
old.).
A gazdálkodás további szereplőiről, a vállalatokról a szerző a III. fejezetben szól részletesen, s nem véletlen, hogy a leg- hosszabban. A fejezetből kiolvasható az a ma gyakran hallható evidenciafmiszerint minden a vállalatokon múlik. A vállalatnak azonban a piacon kell bebizonyítania, hogy mennyiben tud megfelelni a vele szemben támasztott társadalmi—gazdasági követel- ményeknek. Szerző e fejezetben is hang- súlyozza a piac szerepét: .,... a ,piac' egy gazdasági szerep, funkció megjelölésére szolgál. A piac funkciója, hogy jelezze a társadalom értékítéletét egy-egy tevékeny- ség eredményesse'géről. A piac értékítéleté- ben az árutermelés törvényszerűsége: a ke- reslet—kínálat és az ár egyensúlyra való tö- rekvése jut kifejezésre" (41. old).
Csábító lenne azokból a színes példákból idézni, amelyekkel a szerző egyébként is vi- lágos mondanivalóját még érthetőbbé teszi.
A recenzió terjedelme azonban nem teszi
lehetővé ezeknek a ,.színeseknek" az idézé- sét. Talán csak egyet említek. A vállalat vezetőit, a kulcsembereket találóan ..kar- mesterekhez" hasonlítja, akiknek nem szűk—
séges minden hangszeren jobban játszaniok, mint a zenekar tagjainak, ..csak" jól kell tudniok őket vezényelni, és természetesen a karmestereknek a legjobb zenészeket kell a zenekarba kiválasztaniok.
A könnyed, olvasmányos leírásból az al- vasó olyan műhelytitkokba nyer betekintést.
mint a fedezeti pont, a határköltség, a mérleg- és eredményelemzés, amit bizony hosszú évtizedeken keresztül a magyar (a szocialista) közgazdaságtan - enyhén fogal- mazva — meglehetősen elhanyagolt. Ezért ezek a fogalmak sokaknak most újszerűnek és bonyolultnak tűnnek. A könyvben adott leírás az olvasó számára jelentősen meg-
könnyíti a megértést.
A gazdálkodás következő szereplője a költ—
ségvetés, amit a IV., ,,Az állam háztartása"
cimű fejezetben ír le a szerző. Azzal a ké- zenfekvő megállapítással kezdi a fejezetet.
hogy: ,,A gazdálkodás alapszabályai az ál- lami (hivatali) szervekre ugyanúgy vonatkoz- nak, mint a családra vagy a vállalatra."
(110. old.) Áttekinthetően részletezi a költ- ségvetési kiadásokat, valamint az adóbevé—
teleket.
Az ún. gazdasági kiadások között hosszan elemzi az egyik legnagyobb kiadási tételt, a támogatásokat. Köztük elitéli azt .,...
amely mentőövként szolgál a rosszul úszó, kifulladó vállalatok részére ...", de hozzá—
teszi, hogy ,,Az igazság kedvéért, a támoga- tásra szorulók érvei sokszor nagyon is indo- koltak. Gyakran önhibájukon kívül kerültek
kritikus helyzetbe". (128. old.)
A szerzőnek a hozzáadattérték-adó és a személyi jövedelemadó bevezetésével kap- csolatosan a könyvben kifejtett véleménye leegyszerűsítve abban foglalható össze, hogy az egyik nem igazságos, a másik pedig visz—
szafogja a teljesítményeket. (132—139. old.) Ugyanezt fejtegeti a ,.vagyonadó" és a ,.fel- _ halmozási adó" összefüggésében. Az Össze- foglalásban idézi az adózással kapcsolatos több száz éves követelményeket: legyen igazságos, hatékony, semleges és egyszerű.
(148. old.)
Az V. fejezet a külgazdasági kapcso/ato- kat elemzi. Játszi könnyedséggel mutatja be a komparatív előnyök eredeti és új értelme- zését. azt, hogy a cserearányok romlása nem valami ,,istencsapás". Ebben a részben át- tekintést nyújt a gazdasági integrációkról. és, kiemeli a nemzetközi tőkeáramlás jelentősé-
gét is. *
A VI.. ,,Gazdálkodás társadalmi méretek—
ben" (Tervezés—gazdaságpolitika) cimű feje- zetben érkezünk el a cserétől a gazdaság—
politikáig. Abból indul ki a szerző, hogy a
SZEMLE
1 039
,,Szocialista gazdaságban a ,zenemű' a nép—
gazdasági terv. a karmester szerepét a gaz- daságpolitika tölti be." (162. old.) Áttekintő leírását adja a különböző makroszintű ösz- szefoglaló mutatóknak (például: GDP, nem—
zeti jövedelem, árszintemelkedés, reálnöve- kedés stb.).
Felteszi a kérdést: lehet-e gazdálkodni tár—
sadalmi szinten? A válasz: igen. Egyebek mellett például ,.Olyan feltételeket kell te- remteni, hogy a munkaerő, a termelés bő—
vítéséhez szükséges pénzeszközök eljussanak oda, ahol nagyobb hozammal hasznosítha—
tók". (178—179. old.) ,,A gazdaságot .. .csak- úgy, mint a családi háztartást, a vállalati gazdálkodást mégis vezényelni kell, nem- egyszer megérzés alapján is. A gazdaságpo- litika mindezért nemcsak egyszerűen mester- ség vagy tudomány, hanem művészet is."
(183. old.)
A szerző közérthetően bizonyítja, hogy nincs kizárólag kereslet- vagy kínálatszabá- lyozó gazdaságpolitika, vagy csak fiskális és monetáris (gazdaság)politika, a valóságban ezek a gazdaságpolitikai irányzatok összefo—
nódnak, átfedik egymást, és az adott hely—
zetnek megfelelően hol az egyikre, hol a másikra kell a hangsúlyt helyezni. Foglalko- zik a gazdaságpolitika sajátos eszközével, az inflációval is, amely nemcsak hogy ellen- őrizhetetlenül újraosztja a jövedelmeket és dezorganizálja a gazdaságot, hanem ... .. a teljesítmények visszatartására is csábít". (190.
old.)
Részletesebben (: következőket írja:
..Az infláción a belföldi árszint — alapvető—
en a fogyasztói árszint — általános és tartós növekedését értjük. Az infláció társadalmi szempontból is káros jelenség; a teljesítmé- nyektől nem függő módon átrendezi a jö- vedelmi viszonyokat, kiszolgáltatottá teszi a társadalom azon rétegeit, amelyek nem tud- ják az árszintemelkedés hatását továbbhárí- tani. Gazdaságilag is káros. mert bizonyta—
lanná teszi a gazdasági számításokat; ki- számíthatatlanná teszi a kockázat és a vár- ható eredmények reális nagyságát. Csökkenti a megtakarításokat. ugyanakkor élénkíti a beruházási kedvet. A legfőbb probléma a—
zonban, hogy az infláció önmagát gerjesztő folyamat." (202. old.)
Végezetül a szerző a gazdaság alkalmaz—
kodóképességének fokozását kéri számon a gazdaságpolitikától. Mint mondja: nemcsak a természetben, hanem a gazdaságban is .,. .. az alkalmazkodni tudás a fennmaradás feltétele". (211. old.)
Befejezésül ismételten
szerző elérte célját, könyvének elolvasása után ,,... könnyebben eligazodunk a min- dennapi élet útvesztőiben".
Dr. Nyilas András hangsúlyozom: a
DR. MOLNÁR lSTVÁN ——
SZABONÉ DR. MEDGYESI ÉVA:
AZ ÁLLAM! GAZDASÁGOK, MAGYARORSZÁGON Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1987. 417. old.
Az állami gazdaságok (: magyar mező- gazdaság egyik pólusát jelentik. fejlődésé—
ben progresszív szerepet játszottak és jót- szanak ma is.
A jelen periódusban mintegy 132000 főt foglalkoztató. az ország mezőgazdasági te—
rületének 15 százalékát művelő. a mezőgaz- dasági bruttó termelés 16 százalékát adó szektor krónikáját dolgozták fel a szerzők.
Az állami gazdaságok tevékenységét a ré- szükre koronként módosuló feladatok tükré- ben vizsgáljók és értékelik. A fejlődés leg- fontosabb állomásainak, a gazdálkodásban minőségi változást hozó csomópontoknak a kiemelésével periodizálják a mezőgazdaság állami szektorát képviselő termelőegységek működésének. irányításának egész menetét.
Tárgyszerűen mutatják be a másik szektor- ral. a termelőszövetkezetekkel való kapcso—
latok alakulását.
A könyv történeti jellegű hézagpótló gaz—
dasági elemző munka, amely a felhasznált forrásanyag szempontjából talán az utolsó pillanatban készült el. A szerzők gazdag dokumentum— és számanyagháttér tudomá—
nyos igényű feldolgozásával objektív köze—
lítésre és összegzésre törekedtek, mai gaz—
daságpolitikai szemlélettel mérlegelték a gazdaságok fejlődését.
Mi a mű mondanivalója, miben áll a kró- nika?
Az állami gazdaságok történetének leírá—
sát nem a megalakulásuk éveitől indítják a szerzők. hanem követik a történeti előz- ményeket, amelyeknek egyik vonulatát a felszabadulás előtti hazai állami birtokok.
közöttük is elsősorban a ménesbirtok és (:
koronauradalom jelentette. Az állami birto- kok feladatai között nagy hangsúlyt kapott a kísérletezés. a vetőmagtermelés, a példa- mutatás és bizonyos közérdekű tevékenysé- gek ellátása. Szerény jövedelmezőségük is alapvetően különleges feladataikkal, illetve más nagybirtokokhoz képest fejlettebb szo—
ciális rendszerük költségigényeivel magya—
rázható.
A földreformot követően a nagyüzemi mezőgazdaság lényegében a megmaradt kincstári birtokokra szűkült le. Az új állami birtokok gazdaság- és termelésszervezési gyakorlata, vezetési, finanszírozási elvei az előzők tapasztalataira épültek.
Az állami gazdaságok a korábbi nagy- birtokokból megmaradt területeken, a ter- melőszövetkezeti szervezés során elhagyott földeken és néhány ménesbirtokból alakul- tak. Tömeges szervezésük lényegében 1949 végére lezárult. A gazdaságok feladatait az
