231. I.) az 1968-as év iskola- és nevelésügyi eredményeiről számol be. Az első helyen az analfabetizmus elleni küzdelmet említi, majd a nevelésügy fejlődésének különböző tenden- ciáit és nehézségeit ismerteti. Külön kiemeli a permanens nevelés szerepét a béke és az általá- nos fejlődés szempontjából, majd az ifjúsági
szervezetekben folyó nevelőmunkát elemzi. A tanulmány erőteljesen hangsúlyozza a nemzet- közi együttműködés fokozottabb kiépítésének fontosságát és szükségességét.
K A P R O N C Z A Y K Á R O L Y
R I F O R M A D E L L A S C U O L A
1970. X V I . évfolyam, 1—12. szám A Riforma della scuola olasz baloldali peda-
gógiai folyóirat 1970-ben X V I . évfolyamába lépett. Havonta jelenik meg. Gazdag anyagá- nak egész évi termését itt csak nagyon vázla- tosan tudjuk bemutatni, kevéssé lehet érzé- keltetni sokrétűségét, eleven frisseségét, tudo- mányos igényességét is.
A folyóirat megszületése pillanatától — híven címéhez — az olasz iskolarendszer meg- újításáért harcol, és küzdelme szerves része a társadalom átalakításáért vívott harcnak. A társadalmi forrongás a lap hasábjain magas hőfokon jelenik meg; a Riforma della scuola bizonyít, érvel, vitázik, a leghaladóbb pedagó- giai nézetek orgánuma. Politikuma olyan érte- lemben nyilvánul meg, ahogyan azt az egyik szerző megfogalmazta: önállóan, a magunk fejével gondolkozni, felelősséget érezni minda- zért, ami a társadalomban végbemegy, nem csupán tudomásul venni a problémákat, hanem megoldásukért cselekedni. Az általuk vitatott pedagógiai problémák egy jelentős része a mi új viszonyaink között már megoldódott, de az új, nevelő iskola tartalmi megközelítése számunkra is tanulságos.
A lap szerkesztőbizottsága közismert peda- gógusókból, elméleti szakemberekből áll, akik közül néhányan hazánkban is jártak, pedagó- giai tevékenységük nálunk is ismert. (Felelős szerkesztő Lucio L O M B A R D O R A D I C E; szer- kesztők: M A R I O A. M A N A C O R D A , F R A N C E S C O Z A P P A. Főszerkesztő: L T J C I O D E L C O R N O ) . A
lap az óvodától az egyetemig minden közér- dekű pedagógiai problémával foglalkozik.
Állandó melléklete a Didattica di Riforma, amely az általános iskola alsó és felső tagozata számára (per la scuola obbligatoria elemen- tare e média) az egyes tantárgyak didaktikai és metodikai feldolgozásához ad segítséget.
Ha nem is merev szerkezetben, de alapvo- násaiban a folyóirat azonos rovatokat tartal- maz. Rövid vezércikk, „Iskola és politika",
„Pedagógia és didaktika", „Társadalom és nevelés", vélemények és viták, az iskola nem- zetközi helyzete, rendszeres hazai és külföldi könyvismertetés. ,
A bemutatáshoz hozzátartozik, hogy külső megjelenésének néhány jellemző vonását is
kiemeljük. Nyolcadrét nagyságú, laponként változó színes fedőlappal, amelyet modern vonalú rajzok díszítenek. A lap mellékletével együtt 60—70 oldal, a nyári számpk össze- vontak.
A tanulmányok zöme a scuola média (álta- lános iskola felső tagozata) 1962-ben született r e f o r m j á v a l és a scuola secondaria superiore
(középiskola) előkészületben levő reformter- vezetével foglalkozik. A scuola média, amely az ötéves elemi iskolára épül, hároméves köte- lező iskolatípus, nagy vívmánya az utóbbi éveknek, de magán viseli a társadalomban rejlő ellentmondásokat, és ezért változatlanul az olasz pedagógiai közgondolkodás közép- pontjában van. Ugyancsak sok ellentmon- dást rejt magában a scuola secondaria átszer- vezésére előkészített hivatalos javaslat is. Az iskolareform kérdéseit kettős megközelítésben tárgyalja a lap. Egyes cikkek a társadalmi harc alapkérdéseiből indulnak ki és vonnak le következtetést az iskolahelyzetére,másokaz is- kola mai belső helyzetének elemzéséből jutnakel bizonyos általánosabb érvényű megállapításra.
Politikai megközelítés
Lucio L O M B A R D O R A D I C E az 1970-es évet az iskola megújítása szempontjából az olasz politikai harc új korszakának nevezi. (Un nuovo periodo P 8 — 9 . sz.). A fellendülés o k a abban keresendő — írja — bogy az álfórra- dalmi burzsoázia képtelen megoldani a szük- séges reformokat, ez egyre nyilvánvalóbbá válik, az igazi forradalmi erők viszont szélesí- tik bázisukat az értelmiségiek és az ifjúság körében. Ez a növekvő új politikai erő poten- ciálisan az iskolareform ügyében bontakozhat ki legjobban. E gondolatot világítja meg más oldalról R E N Z O G I A N O T T I A munkásosztály hegemóniája c í m ű (L'egemonia della classe operaia. 4. sz.) tanulmányában. Véleménye szerint az iskola átalakításáért folytatott harc új fázisát az teszi lehetővé, bogy a munkás- osztály az iskolát is harci területnek tekinti.
L U C I O D E L C O R N O (La riapertura — A kezdet.
8—9. sz.) az iskola gyökeres megújítása érde- kében a népi mozgalmak jelentőségét emeli ki, de alapfeltételnek tartja e mozgalmak tudatos
szervezését és irányítását. M A C R I Z I O L I C H T N E R (La pedagógia e le lőtte — A pedagógia és a harcok. 11. szám.) meggyőzően bizonyítja, hogy az iskola érdekében hangoztatott köve- telmények, bármilyen elmélyültek is, valósá- gos eredményt csak akkor érhetnek el, ha társadalmi követelményekké válnak. A szülő- ket ki kell emelni a passzív tiltakozás és elé- gedetlenség állapotából, figyelmüket a fő kérdé- sekre kell irányítani, a szervezett harcba kell be- kapcsolni őket. Elsősorban a szülőkön keresztül fejleszthető a tanulóifjúságban e harcok céljai- nak megértése és a velük való azonosulása.
Egy Róma perifériáján levő, súlyos nehézsé- gekkel terhelt elemi iskolát a szülők, tiltako- zásuk jeléül, lefoglaltak, — ismerteti a szerző a tényeket — és az iskola helyzetének megja- vításáért szembeszálltak a hatósággal. A gye- rekek részeseivé váltak a kialakult feszült helyzetnek, közvetlenül tapasztalták a társa- dalmi ellentéteket, ellentmondásokat. Csak ha közelítjük a gyerekeket a felnőttek világá- nak problémáihoz, akkor tudjuk lerombolni — írja a szerző — azt a hamisan idillikus képet, amelyet a gyerekek tankönyveikben kapnak a társadalmi valóságról, az iskolán kívül zajló élet jelenségeiről.
A gyerekek, akiket iskolájuk sorsa foglal- koztat, levelet írnak a polgármesternek.
A szerző e leveleket két szempontból elemzi.
Vizsgálja a gyerekek konkrét tapasztalatainak tükröződését a-hatóságokról kialakult viszony- ról és arra keres választ, mennyire, illetőleg hogyan értékelik a gyerekek édesanyjuk rész- vételét az iskola helyzetének megjavításáért folyó küzdelemben.
A dolgozatok egy része a megszokott kérel- mező hangot üti meg a jóságos feletteshez, aki mindenhez ért, mindent megold (papa- sindacato). De új elemek is feltűnnek, egye- sek bizalmatlanságuknak, türelmetlenségük- nek adnak kifejezést: a hatóságok könnyen ígérgetnek, de nem szabad hitelt adni szavaik- nak; a vélemények más része dühöt és haragot fejez ki. Figyelemreméltó az anyák új jellegű tevékenységének megítélése is. Bár a gyerekek azt tapasztalták, hogy az anyák az iskoláju- kért kifejtett munkájuk közben otthoni fela- dataiknak nem tudtak eleget tenni, egyetlen gyerek sem tartotta ezt helytelennek. A szerző egy új erkölcsi norma feltűnését érzékeli ezek- ben a gyerekírásokban: a szolidaritás és együttműködés etikájának jelentkezését. A szerző az anyák újfajta szereplésével kívánja megkérdőjelezni azt a hamis, életidegen képet, amelyet a tankönyvek még ma is festenek az anyákról, a gyermek és az anya viszonyáról („misztikusan" az anya mosolyáról, az anya szívéről beszélnek, a valóságos, tényeken nyugvó kapcsolat helyett.).
G I U S E I ' I ' E C H I A R A N T E /D e q u a l i f i c a z i o n e e ,
rimorchio, 2. sz.) úgy értékeli a mai olasz iskolát, mint a kapitalista munkamegosztás
és osztályhierarchia újratermelésének eszkö- zét, amely fékezi, akadályozza a társadalmi fejlődést. Az elavult termelési viszonyokat fel kell számolni, és mindenki számára biztosítani kell egyidejűleg a szakmai és művelődési fej- lődés permanens lehetőségét. Az iskolareform politikai tartalmának lényege: a termelési rendszer igényeinek összehangolása a nevelési folyamat fejlesztésének igényeivel. Ennek érde- kében kell modernizálni, ésszerűsíteni az isko- larendszert, hatékonyságát növelni.
A scuola média körüli problémák
B E Un o C I A R I I problemi sul tappeto ( A
szőnyegen levő problémák. 1. szám) című cikké- ben a scuola média körül sűrűsödő problémá- kat így összegezi: az elvben kötelező scuola média nem képes mindenki számára valóban kötelező és egységes iskolává válni, a neoka- pitalista társadalom osztályjellegét viseli ma- gán, mindenekelőtt éppen azáltal, hogy megő- rizte a hagyományos iskola régi elavult szer- kezetét. A probléma nem azonnal jelentkezik, hiszen az Olaszországban folyó termelés ma még nem követel magasan kulturált munka- erőt, az északon jelentkező munkaerőszükség- letet a délvidék munkanélkülisége ellen—
súlyozza és táplálja. Viszont a fejlődő technika, a modernizálás tendenciái rövidesen beleütköz- nek a sivár és elöregedett iskolastruktúrákba.
Ennek az alkalmazkodásra nevelő iskolának az osztályjellegét le kell leplezni a munkás- szülők előtt és szövetségesként meg kell őket nyerni az iskola megújításáért folyó harchoz.
A minőségi változást csakis a munkásosztály, a népi mozgalom (rendkívül erős népi nyomás) alapján lehet elérni.
A változásnak ki kell terjednie a vezetés megváltoztatására, a bürokratikus és centra- lizált vezetést fel kell váltania a társadalmi vezetésnek.
Az iskolai életet a társadalmi élet központ- jává kell tenni, meg kell szüntetni a válaszfalat az iskola és a társadalom között. Egész napos iskolákra van szükség, cs ezzel összefüggésben két dolgot kell tisztázni: mi legyen az egész napos iskola tartalma, és ki irányítsa.
A ma iskolájának továbbra is meglevő sze- lektáló jellegét meg kell szüntetni éppen azál- tal, hogy annak individualista mechanizmusát fel kell hogy váltsa a közösségi tevékenység, amely áthatja az iskola egészét, és el kell seper- ni azokat az ősidőkből való értékelési módo- kat, amelyek leginkább osztályjellegűek és önkényesek.
Szellemében és tartalmában olyan iskolát kell tehát kialakítani, amelyben a minden- oldalú autonom, kritikus, teremtő, közösségi ember formálható. Tanítók és diákok, pszicho- lógusok és szülők együtt, közös cselekvéssel hozzák létre az iskolaközösséget.
A lap e problémák közül külön is kiemel -
néhányat. Különösen sokat foglalkozik a veze- tés demokratikus tartalmával. (Levél a szer- kesztőséghez. Hozzászólás az iskolai önkor- mányzat kérdéséhez.) Az iskola belső demok- ratizáló folyamatának feltétele a testületi irányítás elvének megvalósítása. A z i g a z g a t ó t két évre kell választani, ezzel azonban még távolról sem oldható meg az iskola igazi demokratizmusa. Minden önkényességgel szem- ben álló pedagógiára van szükség, amelyben az ifjú és a felnőtt együttműködésének eszköze az állandó önkormányzat, amely tiszteletben tartja a vezetés testületi voltát és a választha- tóság elvét. Az iskola demokratizálódási folya- mata kölcsönhatásban van a társadalom de- mokratizálódásával, a szerző azonban azon az állásponton van, hogy az iskola a maga részéről lökést adhat a fejlődéshez. Ehhez természetesen áz kell, hogy az iskola az ural- kodó osztály előjogainak megőrzése helyett
„ék)' legyen, és feszítő erőként hasson az ural- kodó osztály által kisajátított hatalomra. A demokrácia eltünteti a bürokrata igazgató figuráját és olyan igazgató veszi át az iskola oktatónevelő munkájának irányítását, aki a testületet képviseli, nem foglalja le idejét a pénzügyi-gazdasági ügyek intézése. „Megőrzi
»a docens« minden jellegzetességét: az isko- lából jön és az iskolába tér vissza" — írja a szerző, ezzel is érzékeltetve az iskola tekinté- lyét, súlyát.
Az egységes „scuola secondaria"
Ezeket a bemutatott elveket összegezi és határozott formába önti az Olasz Kommunista P á r t n a k a scuola secondaria superiore-ra (azaz a középiskolákra) vonatkozó programterve- zete, amelyet M A R I N O R A I C I C H : Le ragioni di una proposta című cikkében ismertet. A terve- zet megjelöli az iskola társadalmi irányításá- nak eszközeit, a szakszervezetek, helyi testüle- tek szerepét. Az iskola társadalmi irányításá- nak az a célja, hogy eltüntesse a bürokratikus apparátust és biztosítsa a tanuláshoz való jog politikáját.
Az ellentmondások megszüntetése érdeké- ben az iskola minőségében alakítandó át. A reformnak meg kell változtatnia az iskola rendszerét, tartalmát és az értékelés krité- riumait:
1 .A rendszer: a jelenlegi hármas megosz- tás (líceum, technikum, szakiskola) krízisben van, nem felel meg a társadalom demokratikus fejlődésének, nem ösztönöz egy magasabb kultúra megszerzésére. Az egységes nevelési folyamat érdekében fel kell számolni az álta- lános műveltséget nyújtó iskola és szakiskola közötti ellentétet.
2. A tartalom: a permanens nevelés követel- ményeinek megfelelően kell a tanterveket kialakítani. Meg kell szüntetni a merev tan- terveknek alárendelt passzív tanulást.
3. Az értékelés: az érettségi mai formáját, amely a szelekció és a tanulók értékelésének jelképe, úgy kell átalakítani, hogy a jövőben ne a tanulók enciklopédikus felkészültségének legyen a „tűzkeresztsége", hanem vitafórummá váljék, ahol a vizsgázó intellektuális és kultu- rális felkészültsége kerül megtárgyalásra jövő- beli szakmai pályaválasztásával kapcsolatban.
A tervezet a scuola secondaria superiore reformjának egyik el nem hanyagolható felté- telét látja olyan újtípusú iskolaépületek létre- hozásában,' amelyek megfelelnek az alkotó iskola követelményeinek. Egy másik alapfel- tétel a megfelelő pedagógusgárda kialakítása, mert a jelenlegi gyakorlatot a rutinmunka, az elavult oktatási metodika jellemzi.
M . A . M A N A C O R D A (Secondaria' 8 0 , 6 — 7 .
szám.) a Kommunista Párt programterveze- tének értelmezése során abból a gondolatból indul ki, hogy minden program, még az is, amely a kigondolás pillanatában merésznek tűnik, szinte utópisztikusnak hat, a megvaló- sulás idejére már túlhaladott, elavult lesz. Ez különösen vonatkozik a scuola secondaria superiore iskolatípusra, amely a legnagyobb válságban van és éppen itt van szükség nagyon határozott intervencióra. Sürgősen fel kell számolni az elavult tradíciókat és az iskola bizonytalan jellegét. A Kommunista Párt elfogadta annak a torinói csoportnak a terve- zetét, amely a középiskola teljes egységesítését javasolta. A jelenleg kialakult tervezetet
M A N A C O R D A rendkívül magasra értékeli, véle- ménye szerint a leghaladottabb a ma Európá- ban létező iskolarendszerek között, beleértve a szocialista országokat is, ahol évekkel ezelőtt létrejött az egységes középiskola, és jelenleg ismét visszatérnek az általános műveltség és a szakoktatás' szétválasztásához.
A tervezet lényege a következő: a ma techni- kumra,-líceumra és szakiskolára tördelt isko- larendszer helyett egységesített iskolatípusra van szükség, amelyen belül részben kötelező, részben fakultatív tagozat alakul ki (szaki- rodalom-nyelv; tudományos-technológiai, vagy tudományos, technológiai, művészeti tagoza- tok.) Ezenkívül vannak szabadon választható tárgyak is.
Ahhoz, hogy ezen egységes struktúrán belül elkerülhető legyen a régi megosztottsághoz való visszatérés, nagyon szilárd pedagógiai tengelyre van szükség, amelyre a tanulók szabad tevékenysége, önkormányzó képes- sége épül. Ami a szakmai képzést illeti, a scuola secondaria superiore-nak szakmai elő- készítést kell adnia (preprofessionale), amely képessé teszi a tanulókat, hogy válasszanak a különböző szakmák között. A tervezet javas- latokat tartalmaz a tanulmányi idő megvál- toztatására, a teljesen ingyenes oktatásra, az iskolai demokrácia és a tanulói önkormányzat kialakítására, az iskola decentralizált társa- dalmi irányítására.
Javasolja, hogy minden pedagógust egye- temen képezzenek, bármilyen fokon is fog tanítani. Kívánatosnak tartja országos pedagó- giai kutatóintézet felállítását,valamint azt, hogy a tanterveket kiváló szakemberekkészftsék.
F R A N C E S C O Z A P P A érdekes fejtegetésben (Öltre il ponté Misasi. 12. sz.) b í r á l j a a s c u o l a secondaria superiore oktatási törvényterveze- tét, amelyet véleménye szerint bizonyos ket- tősség jellemez: kétségkívül vannak benne nosszú idő óta megérlelődött progresszív elgondolások, de sok benne a kompromisszum.
Az egységes iskola nem azt jelenti, hogy a hagyományos iskolákat kell egyesíteni, hanem alapjaiban új iskolát kell létrehozni.
Szociológiai vizsgálatok
A scuola média reformjának és a secondaria reformtervezetének vitáját sokféle vizsgálódás kíséri. Az 1970-es évfolyam több tanulmány- ban ad számot pedagógusok, szülők körében végzett felmérésekről. A lap szerkesztősége (Unica per modo di fare — A cselekvés módjá- ban egységes. 1. szám.) olyan alapiskola meg- teremtéséhez kért javaslatokat pedagógusok- tól, elméleti szakemberektől, politikai szemé- lyiségektől stb., amely valójában és necsak címében legyen egységes és legyen mindenkié.
A feltett kérdések röviden a következők: egysé- ges és permanens nevelés; a tanuláshoz való jog; a tantárgyak és tantervek reformja; új nevelők; társadalmi irányítás.
A válaszadók szélesen elemzik a mai iskola- rendszer legsürgetőbb problémáit; kiemelik az általános iskola alsó és felső tagozata között meglevő törést, a nevelés tartalmának kialaku- latlanságát. Még nincs igény az újfajta, kri- tikus, önálló, a társadalmi problémák iránt felelős ember nevelésére. Olyan iskolára van szükség — szinte egybehangzó vélemény sze- rint — , amely nem csupán ismereteket nyújt, hanem alkotó jellegű. A hozzászólók szembe- állítják a célok, módszerek és tartalom egységét a burzsoázia által kialakított, elvont és a töme- gek számára idegen tananyagokkal. A kíván- ság: egységes, de nem uniformizált iskola (unico si, uniformé no); különösen sokat fog- lalkoznak a mai igényeknek megfelelő tan- anyag-kiválogatással. Az az álláspont alakult ki, hogy nagyobb teret kell biztosítani azok- nak a tudományágaknak, amelyek a világ mai képének megismerését szolgálják: a szocioló- giának, a pszichológiának és a logikának, vala- mint a matematikai kultúráltságnak. A vála- szok gyakorta visszatérő témája a „Giannik"
és a „Pierinók" (a Janik és Petikék) közötti diszkrimináció megszüntetése, amelynek esz- közéül az egésznapos iskolák és óvodák létre- hozását tartják elengedhetetlennek. A nap- köziotthonokat alkalmatlannak tartják a nega- tív jelenségek felszámolására.
Nagyon sok bírálatot kapnak a vizsgák, különösen az első és a második ciklus között,
amelyek nem szolgálhatnak más célt, mint a szelekciót; elemző bírálat tárgyai a tanköny- vek, főként szegényes, rideg tartalmuk miatt.
A tanulók fejlődésének biztosításához feltét- lenül szükségesnek tartják pszichológusok, orvosok, specializált személyzet alkalmazását.
A pedagógusok jobb felkészítése érdekében meg kell teremteni — hangzik a javaslat — az állandó továbbképzés lehetőségét az egyete- meken. Az egyetemnek viszont az lenne a feladata, hogy felkészítése eredményeként a pedagógus egyszemélyben legyen pszichológus és szociológus is.
A vezetés megújítása érdekében olyan isko- latanács létesítését tartják szükségesnek, amely azonos számban fogja össze a tantestület, a tanulók és a szülők képviselőit.
A másik felmérést a szülők körében végez- ték. Erről ad számot M A R I A L U I S A T R A N Q U U X I
La parola ai genitori (Szót a szülőknek! 8—9.
szám) című cikkében. 79 családot kérdeztek meg, amelyek gyermekei Róma perifériáján egy kis iskolában tanulnak. A társadalmi és kulturális helyzetre vonatkozó válaszokból kitűnik, hógy a vizsgálódás tipikusan népi környezetben történt (munkások, parasztok, kiskereskedők, más kispolgári körök). A fel- tett kérdések az óvodára, a házi feladatokra, az iskolai osztályzatokra és a buktatásra vonatkoztak. A válaszokat a szerző a hovátar- tozás szerint osztályozta (munkás, paraszt stb. szülők) és az így nyert eltérésekből is vont le következtetéseket.
Övodába 47 család küldte gyermekét, ebből 41 egyházi és csak hat állami óvodába. Az óvoda funkcióját a szülők elsősorban a gyerme- kekre való felügyeletben látják és nem a nevelés- ben.
A házi feladatokat a többség ugyan szük- ségesnek tartja, de 44 válasz közül 38 meg- jegyzi, hogy a szülőket nyugtalanítja („a gye- rek egész nap gyötör"). 11 család úgy foglal állást, hogy a házi feladat szükségtelen, csak teher a szülő számára. Ezzel összefüggésben a napköziotthon tehetetlenségét is hangsú- lyozzák („szükséges, de_nem hasznos"). Rend- kívül tanulságosak azok a válaszok, amelyek az osztályozásról szólnak, különösen arra vonatkozóan, hogy helyes-e az általános, isko- lában a tanulókat megbuktatni. Az osztályozás szükséges voltát szinte valamennyien elisme- rik, de többen kiemelik, hogy buzdító jellegű- nek kell lennie. A buktatásról megoszlanak a vélemények; egyik szülő így fogalmaz: ha az iskola hatékonyabb lenne, nem kellene az elégtelenek problémájáról beszélni.
A felmérések tapasztalatai alapján a szerző megállapítja, hogy jobban kell szorgalmazni az egész napos iskolát és tudatosítani kell a szülők között a kötelező iskola igazi funkcióját, hogy felszámolódjék a régi iskola beidegzett gyakorlata. Azt, hogy az iskola ma nem tölti be feladatát, az egyik épító'munkás így fejezte
ki: ..nem segíti ahhoz a gyerekeket., hogy felfedezzék azt a világot, amelyben élünk."
i
Az „alkalmatlanok" problémája
A folyóiratnak talán legtöbb oldalról vita- tolt témája az „alkalmatlanok" problémája, a „kislétszánni" osztályok diszkriminációs szerepe, amely az iskola szelektáló tevékeny- ségének bizonyítéka. A 10. szám szinte egé- szében ennek a problémának sokoldalú meg- közelítése. B R U N O C I A R I La grandé disadatta (A nagy alkalmatlanság) című cikkében élesen fogalmaz. Az olasz iskoía a maga elmaradott- ságával, középkori módszereivel nem képes még a polgári szükségleteket sem kielégíteni.
A „kislétszánni" osztályokat és speciális isko- lákat azért liozlák létre, hogy levezessék az iskolán belül felhalmozódó feszültségeket és ellentmondásokat, kitérjenek az iskola egészét érintő megújítás reformja elöl.
Az alkalmasságot pszichológusok tesztekkel vizsgálják, megállapítják a gyerekek képessé- geit és alkalmazkodásukat azokhoz a viselke- dési normákhoz, amelyeket az uralkodó osztály alakított ki. A vizsgálatok természetesen azt bizonyítják, hogy összefüggés van az iskolai teljesítmények és a társadalmi-családi hova- tartozás között. Tehát maga a társadalmi rendszer termeli ki az alkalmatlanságot. Ezen változtatni csak úgy lehet, ha új értékmérőket dolgoznak ki, de mindenekelőtt új pedagógiai kontroli-eszközöket alkalmaznak az intézmény, a pedagógusok m u n k á j á n a k megítélésére és a gyermekek fejlődésére.
E gondolatok folytatásaképpen vet fel G i o i t a i o B i n i afStop] alle differenziali (Állj
„az alkalmatlanoknak" 10. szám) című mélyre- ható tanulmányában jónéhány kérdést, de e kérdések a választ is magukban rejtik. A diffe- renciált osztályok, e speciális iskolák kinek használnak, milyen osztályérdekeket szolgál- nak? H o n n a n van ennyi alkalmatlan, értel- mileg és jellembelileg szubnormális gyerek?
Vajon a társadalom fejlettségét mutatja-e az izolációs politika? Pedagógiai szempontból bizonyítja, hogy a szelektáló osztály a társa- dalmi diszkrimináció eszköze. H a ezeknek a gyerekeknek szükségük van differenciált taní- tásra, miért kell még azzal is nehezíteni helyzetüket, hogy a normális iskolán kívül, rendszerint lakóhelyüktől távol létesítsenek speciális iskolákat?
U g o F a v i l l a II disadatta mentő dei giovcini (A fiatalok „alkalmatlansága" 10. sz.) című cikkében felveti azt a gondolatot, hogy a pszichológusok, akik az alkalmatlanságot meg- állapítják, nem elemzik az „alkalmatlanságot"
kiváltó okokat. Nem számolnak azzal, hogy a társadalom igazságtalanságai teremtik meg ezeket az okokat. Ezek a speciális iskolák is azt erősítik, hogy a burzsoá társadalomnak nincs szüksége kritikai érzékkel és intuícióval
rendelkező emberekre: robotemberek kelle- nek, a pszicho-technika a kiváltságos kisebb- ség érdekeit szolgálja.
Ugyancsak statisztikai adatok alapján fog- lalkozik a lap a tanulólétszám alakulásával.
(FRANCESCO ZAPPA: Gli esclusi sorio ancora tanti — A kizárlak oly sokan vannak. 1. s z á m ) . A kötelező iskola tanulólétszámának elemzése érdekes tanulságokat rejt magában. Az elemi iskola első osztályába beiratkozottak száma még megfelel a népszaporulatnak, de ahogyan haladunk az 5. osztály felé, egyre növekszik a létszám, mert a visszamaradtak, akiknek helye a scuola médiában lenne, növelik a lét- számot. Az elemi iskolában a létszám alakulá- sának oka a nagyszámú buktatás, a scuola
mediaban pedig a lemorzsolódás. A lemorzso- lódásnak főleg két oka v a n : a család társa- dalmi-guzdasági helyzete és a t a n u l m á n y i munka segítésének hiánya. A végzett vizsgá- latok adatai ezeket a tényeket igazolják; a beiskolázás mértéke progresszíven csökken az 1. elemitől a média harmadik osztályáig. 100 egykorú gyermek közül 93 elvégzi az elemi iskolát, 83,3 beiratkozik a scuola média első osztályába és az iskolát 60,7 végzi el (1967—
68-as adatok alapján).
A hátrányos helyzetben levő gyermekekről adott kép kiegészül még a délről északra beván- dorolt gyermekek nehézségeinek ismertetésé- vel és egy helyzetelemzéssel az emigráns olaszok gyermekeinek iskoláztatásáról. Nekik ahhoz, hogy hazájukban is érvényes bizonyítványt kaphassanak, súlyos akadályokat kell legyőz- niük. Mintegy húsz százalékuknak nem is sikerült. Ezért sürgeti a cikkíró a k o r m á n y hathatós intézkedéseit (P A S Q U A L E P A S C A - RIELLO: Duecentomila handicappati — Két- százezer hátrányoshelyzetű. 11. s z á m ) .
A pedagógusok helyzete
Az eddig tárgyalt tanulmányok szenvedé- lyes hangvételével foglal állást a lap a pedagó- gusok sajátos problémáival kapcsolatban is. A vita középpontjában az újonnan elkészült törvénytervezet áll, amely az iskola tanszemély- zetének jogi helyzetét hivatott tisztázni. A tervezet szövegét La beffa giuridica (Jogi gúnyűzés) címmel közli a Riforma della scuola 10. száma. A szerkesztőség álláspontját leszögező kísérő szöveg a tervezetet elfogad- hatatlannak minősíti és részletesen bírálja annak formális elemeit. G A B R I E L E G I A N A N T O N I
így teszi fel a kérdést: Az iskolának meg kell változnia, de pedagógusok nélkül? (La scuola deve cambiare: senza insegnanti? 11. s z á m ) . '
A szerző kifogásolja a tervezet nagyon álta- lános megfogalmazását. Szinte mondatról mondatra elemzi a tervezet szövegét és példák- kal illusztrálja megállapításait. A tervezet szól például a tanítókkal (iskolavezetőkkel,
felügyelökkel stb.) szemben támasztott új követelményekről, amelyek megfelelnek a tár- sadalom fejlődésével lépést tartó modern iskola igényeinek, csak azt nem teszi hozzá, liogy mit ért a „modern" igényeken. Vagy az ilyen megállapítás, "hogy „biztosítani kell a tanítás effektív szabadságát" — önmagában nem mond semmit, ba nem mondjuk meg, hogy miképpen kell biztosítani. A szerző bírá- latának lényege az. hogy bár fellelhető a ter- vezetben néhány olyan javaslat, amelyet a társadalmi harc az új iskola számára megérlelt, mégis maga a tervezet lényegében a régi álla- potot kívánja konzerválni.
A szerző arra ösztönöz, hogy nem szabad megelégedni a tervezet sommás ítéleteivel, hanem széles vitát kell nyitni, és építve a peda- gógus szakszervezet harcainak eredményeire, meggyőző ellenjavaslattal kell élni.
Az elmondottak összegezéseképpen kiemel- hetünk még két átfogó jellegű tanulmányt, GIORGIO IS rxi Fuori delle slruiture rigide (A merev struktúrákon túl. 3. szám) és G I O V A N N I BERLINGUER: Ambivalenza della ricerca (A kutatás ambivalenciája. 2. szám) című írását.
B I N I az új iskola meghatározó jegyeit pró- bálja összeállítani, és felteszi a kérdést: tisz- táznunk kell, milyen iskolát akarunk, olyat, amelyben a fiatalok csak ismereteket szerez- nek, vagy olyat, amelyben benne élnek és közben maguk „termelik" a kultúrát? Az
új kutató-alkotó iskola legfontosabb feladata a tanulói aktivitás kifejlesztése.
B E R L I N G T J E R • cikke elsődlegesnek tartja a neveléstudományi kutatás kiemelését aláren- delt szerepéből; a kutatás céljait és témáit kollektív módon kell kialakítani. A kutatás — írja a szerző — nem irányulhat csupán arra, hogy a ma célkitűzéseit szolgálja, sőt nemcsak egy új típusú szocialista társadalom igényeit, hanem már a kommunista társadalom néhány elemét is fel kell tárnia.
A folyóirat változatosan, rövid hírekben, tájékoztatókban vagy részletes tanulmányok- ban ad képet a világ különböző országainak iskolapolitikájáról. így például a 3. számban az USA és a Szovjetunió szakiskoláinak jelen- legi helyzetéről olvashatunk; tájékoztatást ka- punk a szovjet általános iskola alsótagozata idejének megrövidítéséről; technikusok képzé- séről Algériában; az iskolai szakszervezetek szerepéről Franciaországban és Japánban. Is- mertet a lap egy vizsgálatot, amelyet a Yale egyetem végzett az osztályozás negatív hatá- sáról; mélyrehatóan elemzi a francia Freinet Intézet munkáját a programozott oktatásról.
A lap rendszeresen bírt ad az UNESCO ülései- ről, az általa kiadott dokumentumokról stb.
A szerkesztőség az évfolyam 12. számát
C O M E N I U S és M O N T E S S O R I emlékének szentelte,
I SÓLYA I I M R É N É
E G Y J E L E N T Ő S P E D A G Ó G I A I TANULMÁNY A M A R X 1 S M . T0DAY-I3AN
( B R I A X S I M O N: Intelligence, Race, Class and Education) Az Angol Kommunista Párt elméleti folyó-
irata, a Marxisul Today 1970 novemberi szá- mában figyelemreméltó tanulmányt közölt
B R I A N S I M O N, a leicestcr-i egyetem neveléstu- dományi profésszora tollából „Intelligencia, faj, osztály és nevelés" címmel. A terjedelmes elemző írás szerzője ARTHUR J E N S E N, a Cali- fornia Egyetem pszichológia-professzorának nézeteivel száll vitába.
J E N S E N 1 9 6 9 nyarán Angliában tartott előadásaiban — valamint azt megelőzően nagy vihart kavart cikkeiben — azt akarta bebizonyítani, hogy az Egyesült Államok fekete polgárai, genetikai adottságaik miatt, eleve kevesebb intelligenciával rendelkeznek, mint a fehérek, s azt is, hogy a munkásosztályhoz tartozó fehér emberek kevésbé intelligensek, mint azok a fehérek, akik a felső- vagy közép- osztályhoz tartoznak. J E N S E N azt állítja, hogy bizonyítékai — amelyeket az intelligencia- vizsgálatokból szerez — egyértelműen mutat- j á k : az osztály és faji különbségek örökletesek és a szociálpolitika vagy közoktatási politika esz- közeivel nem lehet ezeket megváltoztatni.
B R I A N S I M O N bevezetésül áttekinti az intelligenciatesztek angliai alkalmazásának történetét. Már húsz évvel ezelőtt — írja — szükségesnek látták az angol marxisták, hogy részletes kritikai elemzést készítsenek e témá- ról: a tömegesen alkalmazott intelligencia- tesztvizsgálatokból levont következtetések ugyanis látszatra tudományos alapot adtak szélsőségesen reakciós szociálpolitikai, de fő- ként neveléspolitikai irányzatoknak, amelyek veszélyesek voltak a munkásosztályra. Az iskolázással kapcsolatos merev szétválasztás indoklása vagy inkább mentegetése lényegé- ben az intelligeneiakülönbségeknek azokon a mondvacsinált „törvényein" alapult, amelye- ket a pszichometriából vontak le.
A második világháborút közvetlenül követő években, bár az akkori angol kormányt a munkáspárti konferencia egész sor határozat- ban szólította fel a középfokú oktatás általános kiterjesztésére, szilárdan megmaradt az oszlott rendszer, a tizenegy éveseknek előírt felvételi vizsgával mint szelekciós eszközzel a korláto- zott számú granimar school [humán gimná-
