Majakovszkij verse
Besz.élgetés az adóielügyelövel a költészetről
Adófelügyelő polgártárs 1
Ha megzavartam volna — bocsánat 1 Ne fáradjon . . .
majd csak így állva . . .
köszönöm szépen . Egy kissé
kényes kérdésben
kérnék tanácsot:
hol a helye
a költőnek
a munkaközösségben ? Ön rám is, akár a gazdákra
s a .szatócsfélékre adót mért s még- büntetést is
kivetett:
ötszáz rubelt követel
tőlem
egy félévre, á huszonötöt,
mert nem töltöttem ki
az íveket.
Munkám •
minden más
munkával
egyívású.
Mennyi - veszteség ér engem —
. . _ nézze csak!
Az üzemi költségem milyen
óriási,.
s mennyibe kerül maga
a nyersanyag. v Ön, természetesen,
hallott a rímekről.
" A verssor végén
mondjuk —
ez a szó áll:
„fáradt";
Akkor
hangismételve . ..
lejjebb
remekül odabökünk
valamilyen
üres „lári-fárit".
Hogy az ön nyelvén szóljak : a rím —
váltóadósság-, melyet
ki kell fizeni
a következő sorba', s akkor
a sok főnév, jelző [ s rag-apróság
kasszájában
keressük
lázasan kotorva.
Megragadod a szót
két csülökre kapva, hogy verssorba toljad :
széttörik,
elterül . . .
Adófelügyelő, polgártárs ..
becsületszavamra költőnek
a szó-portéka
igen sokba kerüi.
Mert a mi nyelvünkön szólva
a rím — - • hordó:.
Dinamitos hordó,
sor-gyujtózsinórral.
Végigfut a láng, , • a hordó
nagyot mordul, s a város
levegőbe röpül • " . '
. a felrobbant verssorral.
Hol lelsz olyan rímre ; • s vájjon mi az ára, mely • első lövésre .
célba fusson
s öljön ? .; :
Lehet,
hogy tán
valahol csak
Venezuélába' el nem csépelt
öt rím . . - - kuksol még a földön.
E rímek _ fagy-hőségébe .
vonszolnak engem is, miattok fúlok
az adósság
ismert tengerébe.
Utra-j egyre . elköltöttem
már az ingem is,
* *
mert a költészet röpülés
az ismeretlenségbe.
A költészet • akárcsak ,
a rádiupibánya.
Az ember
egy gramm rádiumért
egy évig elgürcöl, Nem sajnál
-se fáradságot,
a' küzdelmet se bánja) hogy:egy ragyogó szót
olvasszon.
száz tonna "
nyers-ércből.
Ám e szók,
hogy' égnek, :
_ mekkora hőséggel
a nyersszavak . megunt.
hunyorgásá mellett.-
E szavak
ezer évig . , •
. .. lángoló hűséggel mozgatnak majd
millió,
emberszívet-mellet.
Persze
más költő fajták is
sorakoznak, egyik-másik
ügyessége.
. szinte megdöbbentő ! Mint bűvész,
. saját s más szájából,'
húzza a sorokat, hogy láttára
fölfordul a bendői Ugyan mit is mondjak
a kasztrált költő-kásztról ? Strófába
lökik mások
kemény sorát. § Ezek
egyszerűen
tolvajok, . . sikkasztok,
csúpán egyet szaporítanak :
a sikkasztók sorát E sok mai tekergő
vers,
óda-zöldséget,,;. ' tapsviharban melyek
felbőgtek
halomba' :
a história
hozzácsapja . ' ., majd, mint pótköltséget ahhoz,
amit ketten-hárman
. . . hoztunk forgalomba.
Megeszel, — . . . . , - . mint mondják —
' egy véka konyha-sót,
s ezer cigaretta füstjét fújod ki
mejjedbői,
amíg ' kihalászol
egy el nem fonnyadt szót az emberi lélek '
ártézi mélyéből.
S mindjárt
szerényebben
növekszik az adó, a kivetett összegről
egy kerék lekerül,.
mert
egy rubel kilencven
csak a füstölnivaló, s. a véka só
egy rubel hetvenbe kerül.
Az ön űrlapján
rengeteg a rovat:
- Utaztam-e valahová
s ha igen,
hol voltam ? S mit szól akkor,
ha én ~ egy tucat lovat, •
pegazust
a mult évben
agy'onlovagoltam ? • Űrlapján ' ' .
a kérdés . . . kérdésnek dőlve:
— Cseléd — szolga van-é ?
Mekkora a vagyon -?
És ha azt felelem,
•• • hogy én
egyidőbe, . - a, nép vezetője
és szolgája vagyok ? A mi igéinkkel
.. . ". . .""Beszél"
- az osztály-szervezet.
Mi vagyunk
a tollat hajtó
proletárok.
Évek során ' elkopik
a lélek-szerkezet:
— Kiszikkadt
— mondják —
be a levéltárba ! Egyre kevésbbé
merünk és szeretünk.
Homlokom az idő
rombolva elkapja.
A legszörnyűbb
törlesztés
napja jő. érettünk :- a szív
és a lélek
szétporlásának napja.
S mikor följő a nap,
mint egy hízott ártány, s már .
se koldus,
se nyomorék
nem lesz a kerekségen : Én, ki fölfordultam
lenn
az árokpartján, egy tucat kollégámmal
rothadok már régen.
Állítom
s a hazugsághoz.
nincs
és nem volt közöm.
ha elkészíti - utolsó,
végső
számadásom, a mai könyöklők
s törtetők között csak nekem lesz, - • '
egyedül,
. . szörnyű adósságom.
Adósságom •"
száztorkú szirénája kürtöl, filiszter ködökben
jajszava zavarog.
A mindenségnek mindig
adósa a költő, szenvedéssel
fizet J ; \ büntetést
s kamatot.
Adósod vagyok
sok broadwayi lámpion. ;
Adósa vagyok ; •
a bagdadi egeknek.
A Vörös Hadseregnek.
A meggyfáidnak — Nippon.
Mikről, nem daloltam adósa,
mindeneknek.
Ez a sok
nehéz szó
ugyan mért is támad ? :
Rímekkel mért célzok,
ritmusom mért nyársal ? Hisz a költő igéjében ,
-. . majd Ön is föltámad, s halhatatlan lészen
tinta-bús elvtársam.
Száz esztendő múlva
az időt visszaűzve tedd papírkeretbe
- . - majd e sorokat:
ősvilági ásatagként .. ..
-- mocskos tintábűzbe', billeg feléd
adófelügy előstől e nap.
Csökönyösen csak jelenben élő !
E világra
jövetelemet írja át
a halhatatlan ívre, s ossza szét
a jövedelmemet, verseim hatását
mérlegelve, ' ,, egyenlően
vagy háromszáz évre.
De a költő ereje
nem csak akkor lobban, ha önhöz hasonlót -
a jövőbe formáz,
Nem ! - . A mai költő
ritmusában ott van , • a- bece,
/ a jelszó,
' '. , a szurony
• és korbács.
Adófelügyelő polgártárs 1
C Elég magának ö t . . . A zérusokat , ,
fojtsa meg
tollhegyre akasztva. ,r
Követelem ! ' ' Nekem is jár
égy talpalatnyi föld, mintahogy .
a legszegényebb
munkás-parasztnak.
De ha azt hiszi,
hogy idegen
költőktől a szavakat, j
mint más ingét
föl lehet ö l t e n i . . . . Hát akkor, •'
elvtárs, nézze,
itt van a töltőtoll s próbáljon meg véle
maga költeni.
. : : . - Fordílotla Hidas Antal - -
