Ragadós betegségek következtében elpusztult állatok

12. szám. —— 1156 -——

1927

g:

1908 év hasonló adata. Feltűnő emelkedés egyedül a gyártott lúgvízkivonat (thanaton) súlyánál mutatkozik. 1908—ban ugyanis 505 (1 thanatont állítottak elő, 1924-ben mind—

össze lila-át, 1926—ban viszont ez a meny—

nyiség hirtelen 919 (I-ra szökött fel. Szőlő—

gazdáink és gyümölcstermelőink, valamint a cukorgyárak a mezőgazdasági kamarák és a gazdasági egyesületek élénk propagan- dája következtében mind nagyobb mennyi- ségben használják ezt a kártevő rovarok ellen kitűnően bevált védőszert és miután juhtenyésztőink is az újabb időkben thana- tonna] gyógyítják a juhok között elég nagy

mértékben pusztító rühöt, ezek a körülmé-

nyek okozták a thanaton gyártási eredmé—

nyében mutatkozó hatalmas növekedést. A békeévek adataival szemben emelkedett még a gyártott szivarkák súlya is, az emelkedés itt mindössze 6'2%. Ezzel szemben xfeltű—

nően nagy a gyártott szivarok súlyánál a visszaesés (85%), igen nagy még a csökke- nés a közönséges pipadohány gyártásánál

(63796) és elég nagy avcsökkenés a finom

A darabszámot véve figyelembe, legfel—

tünöbb a gyártott szivarok számának nagy—

fokú csökkenése, 1908-ban ugyanis a kincs- tári dohánygyárak 589 millió szivart álli—

tottak elő, 1924-ben az előállított szivarok száma 194 millióra, sőt—1926-ban 95 millióra esett vissza, a békeévvel szemben ez utóbbi csökkenés 83'9%-nak felel meg. Érdekes a gyártott szivarkák számára vonatkozó adat is, e szerint a mai Magyarországon 3'1%—kal több szivarka készül, mint a háború előtti

Magyarországon. A szivarkat'ogyasztás tehát w, mint látható —— igen nagy arányokban emelkedett. Az arány még nagyobb, ha íigyelembe vesszük még azt a körülményt is, hogy 1926. évben tőlünk csak 332290 darab szivarka került ki vámkülföldre, ezzel szemben az ugyanezen idö alatt behozott szivarkák száma 27,007.570 darab volt. Do- hányzó lakosságunk az utóbbi időben úgy—

látszik, mind nagyobb arányban tér át (:

pipadohány és szivar fogyasztásáról a szi- varkák élvezésére.

Végül még 'csak azt óhajtjuk megje—

gyezni, hogy a dohánybeváltó hivatalok által 1926-ban beváltott dohánymennyi- ségből 90196 közönséges kerti levél, 8%

középlinom kerti levél, ()'4% muskotály do—

hánylevél volt. lleváltottak még 16 (; finom kerti levelet és 3 (1 debrői dohánylevelet.

Ezek az adatok is a mellett szólnak, hogy a dohányminőség javításának keresztülvi, tele a legsürgősebb teendők közé tartozik.

Összesítve a dohány termelésére, kül—

forgalmára —és gyártására vonatkozó statisz—

tikai adatok végeredményeit, a termelési és gyártási adatokból a közelmulttal szemben határozott javulást bírunk megállapítani és ha sikerül a hazai termésű dohányfajták minőségét is megjavítani, nemsokára már nemcsak hogy a—doliány termelésének ha—

nyatlásáról nem lesz módunkban beszélni.

hanem remélhetőleg ennek a fontos keres- kedelmi növénynek mind nagyobb arány- ban való termeléséről számolhatunk be.

Sajóhelyl István.

Ragadós betegségek következtében elpusztult állatok.

.lnimauw morts de maladies contagieuses.

Résztme'. Les maladies contagieuses causent, toutes les années, de grandes per- les á Pélevage de Hongrie. La valeur des bestiaux morts ou abattus se perd presgue en entier; une tres petite partie des pertes se compense seulement par Putilisation des animaux péris (en faisant du savon el en vendant la peau, sí elle y est propre ).

Dans la Hongrie ancienne, sur les bes- tíaux morts dlépízootíes, il y avait 0'7%

de chevaux; 9'6% de bétes a come; 9'7%

de moatons; 80% de porcs. Én 1926, la proportion des chevaux descendit a 0370 et celle des hét—es ;: come, a 1'8%, tandis (lue celle des moutons monta á 7'9% et ("elle des poros. ;: '90'0%. Done. Pannée (ler-

níére, les épizooties ont moins [rappe' les chevaux et les bétes a corne autovant la guerre; pour les moutons et les porcs, cela a été le contraíre. Ce fait devient encore plus evident si Pon comparait le nombre des animaux: péris a lie/fectif de la méme espéce. Uaprés nos données, en 1911.

dans la Hongrie ancienne, (le 10.000 che—

veaux, les épizooties ont emporte' 8; de 10.000 bétes a come, 36; de 10.000 moutons, 29. La proportion étanl' tombe'e, pour les cheveaux et les bétes á corne, en 1921—1925.

az moyenne a 6, respectivement d 21, et en 1926, a 4, respectivement d 10, liaméliora—

tion a été incontestable. II n'en a pas été

ainsi pour la race ovine: (le 10.000 mou—

12. szám. 1157 —— 1927 __—

Ions, 29 sont morts diépizooties en 1911;

en moyenne 24 en 1921———1925; 44 en 1926.

()uant aux poros, les pertes, calcule'es éga- lement pour 10.000 tétes, ont été les suivan- tes: 288 en 1911; en moyenne 318 en 1921——

1925; 356 en 1926. On voit donc gue la de'iense contre les maladies contagieuses 'des chevaux et des bétes a come —- Iaguelle fut assez' efflcace avant la guerre déja _ a fait des progrés au cours de ces dernieres an- nées, par suite du periectionnement du trai—

tement des épizooties. Mais il est aussi pro- bable gue les cultivateurs ont plus de soín de la santé de ces animaux plus précieux, et guiils envoient chercher le vétérinaire plus pour ceux-cí gue pour les moutons et les poros. Diaílleurs, les chiffres relatifs aux races ovíne et porcine permettent de con—

clure gue le traitement des maladies de moutons et surtout de porcs laisse a dé—

sirer, autrement (es pertes niy seraient pas aussi grandes.

Dans Ia Hongrie actuelle. la formation actuellement défavorable des pertes causées par les épizooties est d,autant moins motivée gue le service vétérinaire siest bien amé—

liorée par rapport au passe'.

Le nombre des vétérinaires publics et en service privé, gui était en 1911 pour [00.000 bestiaux 6'3, et pour 100000 bes—

tiaua: morts ou abattus á cause d*épizooties, 575, siélevait en 1926, dans la Hongrie ac—

tuelle, á 13'5, respectivement ;: 957701 pro-

portion en a double' par rapport á l'efiectií du bétail, mais elle niaugmenta pas dans

cette mesure relativement aux animaux:

péris.

La valeur des bestiaux mol-ts de mala—

(lies contagieuses a été évaluée pour 1911 (Hongrie ancienne) a 28 millions de pengős, et a 10 millions pour 1926 (Hongrie ace tuelle). Mais, avant Ia guerre, liélevage avait moins de peine a se remettre des dommages méme considérables (Iue nien a celui de la Hongrie (Paujourdihui pour des pertes re—

Iativement moindres, a cause de la grave situation actuelle.

En 1911, les porcs formaíent environ- 7376 des animaux péris; en 1926, plus de 90%. On doit donc siefforcer de diminuer..

autant 'gue possible, Ies ravages des mala—

(lies porcines au niveau des pertes eausées par les autres épizooties.

Köztudomású, hogy állátállomúnyunk—

nak egv elég tekintélyes hányada különféle fertőző állatbetegségek következtében éven"

kint elpusztul. E réven tehát állattenyész—

tésünket meglehetős nagymértékű károso.

dások érik, mert a ragályos betegségben elhullott, illetve kiirtott állatok értéke majdnem teljes egészében megsemmisül.

szappant'őzés és esetleg még az állatbőrök értékesítése útján is csak egy alig szá.

mottevő összeg térül meg.

1. Hasznos háziállatok ragadós betegségei az 1920—1926. években.

Maladíes conlagieuses d'animnuac domestigues utiles, 1920—1926'.

§ Nombre des animaux movts ou abattus par suite de

l § ;

; 03 1 §

; . *— Ragálvos száj— és ÉÉ N §

Lépfene — .; Veszettseg -—— ? ..- ! 'n .. e ; .A g; e charbon § mee ; § köromfajas —— ; Ruh ————— gale§ ? É-É _ ; %—

?í / ; ' / § ; lüwe' aphteuse %: 1—3:st § %%

E v 1 ; ; § a ? zs. * s s %

Annéeí íöíáelk eztében elhullott vagy kiirtott állatok száma

; — 13 . ! H el l

3. § — § $ 15 a 1 R .: s) % ; .!

1§§É§ _§*§§ asse 1§1 ? ,

]; § E,; É 5§ § §? % TGÉ § Ef § c§ § § gk z§ Sertes

,— u ?: .,, : u § (: ?; § ;; 14 § o ": % § § ;, o * §, .. P

! Ev: 3 es %s %m tvt-%u SW s M Om — síma. HMS

§! ;.3: gu; sem [23 B*aü—Nm I 1.2 a '21— No: 8 l' S'Nv:

: sg §: SS. es á'snssass sss :: sg. es és *:slw

( ? u, 1 ....f7 Ul zo ?. al .a... m :o 39. m .a!" na ne -:—, 2-1 10 !

*Áw—_.____.—_ ..., .. MKM ___. ( § * ':

1920 126 1.511 1.207 117 2.961 17 268 6 141 432 193 7.533 1.091 7.571 16.195 1.115 243 59 84 6.65 94.135 1921 2116 3.061 1.387 17 4.671 27 315 38 208 588 194 2.612 276 1.869 4.757 382 142 875 1.017 8.4() 1(5.6E7 1922 ! 237 3.122 2.119 44. 5.522 50 348 23 204 625 376 941 19 1.266 2.226 622 62 974 1.036 6.209] 51.199 1928 196 2.938 2.027 41 5.202 30 172 48 164 414 47 81 87 461 629 1.138 50 1.224: 1.274 6. 36.852 1924 198 2.711 2.279 87 5.275 16 112 12 82 222 129 281 43 388 712 1.287 41 2.583 2.6? 18.2' 53.418 1921192?) 120 1.998 994 45 3.157 10 141 43 104 298 81 530 118 1.291 1,939§ 826 23 2.534 2.555 _6.234 93.039

25.évi . . !

átlag —— Mo-i * ' * 1 ' " ; t ; l *

yenne de ) "f , § * l_ ' ; ;

1921—1925 191 2.706 1.761 47 4.765 27 217 33 15. 429 165 889 109 1055 2.053, 831 641 1 038 1.704 939, 68.031 1926 106 1.501 579 47 2.233 18 213 22 91 344 1611 104 —— 258 362 4.112 381285? 2.891 5.131? 84.186

; 1

12. szám. ——— 1158 —— 1927 A Földmívelésügyi Minisztériumtól

nyert adatok szerint a különböző ragadós állatbetegségek a szarvasmarha—, ló-, sera tés- és juhállomány sorait a mai területen 1920-ban összesen 122.605 darabbal, az 1921 25. években évenkint átlag 87.307 da- rabbal ritkították. Az öt év átlagában kifeje—

zett, erre az adatra vonatkozólag megjegyez-—

zük, hogy az az állatpusztulások mértéke te—

kintetében nagy különbségeket rejt magá—

ban, mert az állatelhullásoknak maximuma

(1921-ben 125.671 db.) és minimuma

(1923-ban 52.296 db.) is ebbe az ötéves idő—

szakba esett. A mult évben ragadós beteg——

ség folytánelhullott és kiirtott állatok száma (99.749 db.) az öt év vonatkozó átlagát meghaladta ugyan, de az 1925. év állat;—

pusztulásainak (108131 db.) mer-vétő!

7'8%-kal elmaradt.

A ragadós állatbetegségek közül, mint azt képes ábri'lZOláSLlnk szemléltetően bemu—

tatja, általában legkevesebb áldozatot a lovak iakonykórja követel. Ebben. az allat- betegségben az l92t--———1925. években éven—

kint átlag 165 db., a mult évben pedig 161 db. ló pusztult el. A veszettség folytán elhullott és kiirtott állatok száma már va—

lamivel nagyobb, ily betegségben a szóban—

lévő öt év átlagában 429 db., 1926—ban pedig 344 db. különféle haszonállat mult ki. Még több" kárt okoz állaltenyésztésünk—

ben a ragályos száj— és körömfájás, továbbá a lépfene. Előbbi kör az 1921—1925._évek átlagában 2.053 db., a mult évben 362 db.

haszonállatot ragadott magával, az utóbb említett ragályos betegség pedig az öt év átlagában 4.765 db, a mult évben 2.233 db.

loval, szarvasmarhát, sertést, illetve juhot vitt el. Himlő következtében az öt év átlah gában 831. db., 1926—ban 4.429 db. juh, rüh folytán pedig az öt évben évenkint át—

lag 1.702 db., a mult esztendőben 2.895 db.

ló és juh hullott el, illetve irtatott ki.

Legnagyobb mérvű pusztítást akét spe—

ciális sertésbelegseg: a _sertésorbánc és ki—

váltképen a seriésvész szokta véghezvinni.

A sertésorbánc az 1921——1925. évek átlagá—

ban 9.331 darab, 1926-ban 5.139 darab ser—

RABADÚS BETEGSÉGBEN ELPUSZTULT ÁLLATOK;

ANIMAUX MORTS DE MAlADIE CONTAGIEUSE.

1926.

Rüh. Erysíp'ele parcín.

Száj—és _ jakonykón körömfájás.

Morva Hévre aphteuse. ftlm'lll'

. e WD %

Veszettség. Léptene. Himtő.

Rage. Charbon. Variole.

Serrésvésl. '

Peste porcine.

A la' — cheya/

'

All-ATFAJOK MB)] szarrasmaMa -óé/es á came Espéces d'an'umaux.

Sertésor'bánc.

$$$ jul) — mau/an

Á ser/és —,aarc

M.SLSZJBZZ

12. szám. —— 1159 —— 1927

tést pusztított el; a sertésvész a szóban—

forgó öt esztendőben évenkint átlag 68.031 darabbal, a mult évben pedig 84.186 darab- bal apasztotta sertésállómányunkat. A ra—

gadós állatbetegségek közül tehát a ser—

tésvész követel legtöbb áldozatot. Kitűnik ez okból az is, hogy a lépfene, veszettség, takonykór, ragályOs száj— és köröm—

fájás, himlő, rüh és sertésorbánc együtt, az 1921—19'25. évek átlagában 221%-át, 1926-ban pedig csak 15'6%-át idézte, elő a fertőző betegségek összes állatpusztításai- nak. A sertésvészben elhullott állatok ellen—

MI— ' id—

RAGADUS BETEGSÉGBEN

ewuszruu nÁnÁmmm

Anlmaux maris de maladies conragleuses.

mmjys 5000

5500

.7'ÉS-"1X

/ x * *

2500 X 1—

2000 K /

1500 / .

...! W X

_

___/A "**—.._y_____,__.-_-$

T'á'g—ag1szu1 2 314 51926

0-——0Lépfene.morbm. MSZH-és uörömfájúshévre ephreuse, Rühűale, o—o—o—o—o—o Himlűyarinle. o—-———-———0Veszen_ség.Rage.

o—olakomw. Mom .

m.. X f

// X ;!

3000 v Éí/

x,

X _) A!

, 1000

500

F W l

SER'ÉSBETEGSÉGEK.

Maladies deporc.

110000 100.000

90.000 Serrésvészben elpusztulr / X)

30.000 Morrs de paste por-une. (

70900 1 ?

60.000 x _ /

— 00000 xx )!

/

mooo K /

Y

** 30.000

20.000 A

' ' Servésorb'éncban elpusztult. , s;

,. 10.000 Mo'-ts d erysipele parcm. ,; __

; ' o-—-- "'v—md ' na.—.-.,,

. ,. o

M.SrSz. '

1927. 1920 l 2 3 4 5 1926

ben ugyanakkor az összes elhullott álla—

toknak 77'9%-át, illetve 84'4%—át adták.

Az egyes állatfajok állományában a ragályos betegségek általában nagyon kii—

lönboző mértékben pusztítanak. A mult évben a ragadós betegségben elpusztult lovaknak 49'8%—át takonykór, 32'8%át lépfene, 11'8%—át rüh és 5'6—%át veszettség"

ölte meg. A szarvasmarhaelhullásoknak ugyanakkor 82'6%—át a lépfene, 11'7 %-át a

veszettség, 5'7Ú/o-át pedig a 'agadós száj-

és körömfájás okozta. A juhok sorait a himlő, rüh, lépfene és veszettség ritkítja- A mult évben a juhok fertőző betegségben történt elhullásának, illetve kiirtásának

56'2%-ban a juhhimlő, 36'2%—ban a rüh, 7'3%-ban a lépfene és 0'3%—ban a veszett—

ség volt az oka. A sertéspusztulást, mint

már említettük. leginkább (93'8%-ban) ;;

sertésvész és (5'7%-ban) a sertésorbáne idézte elő. E speciális sertésbetegségeken kívül a többi fertőző betegségnek a sertés—

elhullás terén már csak jelentéktelen szerepe van, amennyiben a sertéselhullásoknak a

ragadós száj- és körömfájás ()'3%-át, a ve—

szettség és lépfene pedig egyenkint csak

0-1 % —át adta.

Az állatbetegségek pusztításának mér—

tékéről, azok terjedéséről, illetve csökke—

néséről s így az orvoslás eredményességérőt is csak úgy nyerhetünk pontos képet, ha a mai területidevonatkozó adatait egy, Ma—

gyarország régi területére vonatkozó há—

ború előtti esztendő megfelelő adataival összehasonlítjuk. Erre legalkalmasabíbnak az 1911. év adatai látszanak, mert ebben az évben a fertőző állatbetegségek pusztí—

tásai nagyjában az átlagos körül mozogtak.

Az utolsó részletes állatszámlálás is eb—

ben az évben tartatott, így tehát az állat—

elhullások az egyes állatfajok létszámával

is egybevethetők. t ,

Az 1911. év adatai szerint, Magyaror- szag régi területén a ragadós állatbeteg—

ségben elhullott, "illetőleg kiirtott összes.

haszonállatoknak az elpusztult lovak 0'7%—át, a kimult szarvasmarhák 9'6%-át,_

a juhelhullások 9'7%-át, :) sertéspusztulá—

sok pedig 80'O%—át tették. Ezzel szemben

az '1921—1925. évek átlagában a mai terü- leten a fertőző betegség folytán elpusztult állatoknak a lovak már _csak 0'5%-át, a szarvasmarhaelhullások mindössze 4495 -át_

az elpusztult juhok 5"'0%-át képez—ték, mert asertéselhullások aranya 90'1%-ra emelkedett: A mult évben—' a lópusztu—lás—

arányszáma O'3%-ra. a szarvasmarhaelhul—

12. szám. — 1160 -— 1927

lás aránya 1'8%—ra továbbcsökkent; ugyan— ségben elhullott lovaknak a lóállomány akkor az elpusztult juhok aránya 7'9%-ra

emelkedett, az elhullott és kiirtott sertések

száma pedig 90'000-át tette az összes elpusz—

tult állatoknak. Ezek szerint 1911-töl a mult évig az egyes állatfajok pusztulásá—

nak az összes elhullásokban való aránya a lovaknál több mint felére, a szarvasmar-

háknál pedig negyedére csökkent. Ezzel szemben a juh— és sertéselhullások aránya megnövekedett.

Látható tehát, hogy a fertőző betegsé—

gek az utóbbi időben a szarvasmarhák és lovak között kisebb mértékben pusztítot- tak, mint a háború előtt; a juhok, s főleg a sertések pusztulásának mértéke tekinte- tében ellenben határozott rosszabbodás kö—

vetkezett be. Méginkább szembetűnik az akkor, ha az elhullott állatok számát az V illető állatfajnak ugyanazon évi létszámá- hoz hasonlítjuk.

A legutolsó állatszámlálás évében, 1911- ben a régi területen a különböző ragályos betegségek 10 ezer ló közül 8 darabot, 10 ezer szarvasmarhából 36 darabot és 10 ezer juhból 29 darabot pusztítottak el. A lóel- hullásnak aránya az 1921—1925. évek átlagában évenkint 6-ra, a mult évben pedig 4—re csökkent. A szarvasmarhaállo—

mány tízezréből az említett öt év átlagában évenkint 21, a mult évben pedig csak 10 darab pusztult el ragadós betegségben. A lovak és szarvasmarhák fertőző betegségei

"tekintetében tehát a javulás kétségtelen. A juhelhullások már nem alakultak ily ked- vezően. Tízezer élő juhra 1911-ben 29, az 1921—1925. években évenkint átlag 24 db.

elhullott juh esett; a mult év folyamán azután átmenet nélkül 44 darabra, vagyis magasabbra emelkedett ez az arányszám, mint 1911—ben volt. A sertéselhullásokra vonatkozó adataink, bár a védekezés a béke- években is ezen a téren volt legkevésbbé eredményes, még további rosszabbodásról számolnak be. Az 1911. évben ugyanis a sertésállománynak ragadós betegségek folytán 2'88%-a pusztult el, vagyis tízezer élő sertésre 288 sertéselhullás esett, az

1921—1925. években évenkint átlag 3'18%- ra (tízezer darabonkint 318—ra), a mult év- ben pedig 3'56%-ra (tízezer darabonkint SMS—ra) emelkedett a fertőző betegségben elpusztult sertések száma.

Az egyes törvényhatóságok állatállomá—

nyában a ragadós állatbetegségek termé—

szetesen nagyon különböző mértékben pusztítanak. A mult évben ragadós beteg--

tizezrére eső aránya az országos átlagot (4

darabot) legjobban meghaladta Békés és

Heves vármegyében; amott 11, emitt 10 ló hullott el tízezerből. A szarvasmarhaelhul- lás legnagyobb arányú Hajdu és ugyancsak Heves vármegyében volt, előbbiben az or szágos átlagot (tízezerből 10 darabot) megr—

haladva, tízezer szarvasmarhából 44, He ves vármegyében pedig 27 darab pusztult el. A juhok tízezrére Pest vármegyében 151 és Abaúj-Torna vármegyében 110 el.—

hullás esett. Említést érdemel viszont, hogy adataink szerint Sopron vármegyében a mult év folyamán egy juh sem pusztult el fertőző betegségben. A sertésbetegse'gek legnagyobb arányban Borsod, Gömör és Kishont vármegye területén csökkentették az állatállományt. Itt tízezer sertésből 913 darab pusztult el. Általában legmagasab—

bak a sertéselhullások arányszámai az északi dombos vidék törvényhatóságaiban, amennyiben Abaúj-Torna vármegyében 703, Heves vármegyében 731, Zemplén vár—

megyében 795 sertés pusztult el tízezerből.

Az országos átlagot (356) ebben az ország—

részben még legjobban Nógrád és Hont várm megyék sertéspusztulásának arányszáma

(459) közelítette meg. Elég magas még a

sertéselhullás arányszáma Szabolcs és Ung vármegyében (709) is.

A szarvasmarhák és a lovak ragadós betegségeire vonatkozólag felsorakoztatott adataink mind azt mutatják, hogy a fer—

tőző szarvasmarha- és lóbetegségek ellen,

nyilván az állatorvosi tudomány idevonat—

kozó ágának előrehaladottsága folytán, már a háború előtt is elég sikeresen tudw tunk védekezni s a gyógykezelés módjának és eszközeinek tökéletesbedésével a védeke- zés az utóbbi években még eredményesebb lett. De valószínű az is, hogy állattartó

gazdáink az értékesebb szarvasmarha- és lóállományuk egészségére jobban vigyáz—

nak. Szarvasmarháikat és lovaikat a beteg!—' ségektől jobban óvják s megbetegedésük esetén hamarabb fordulnak állatorvoshoz, mint a _juhók,'vagy sertések megbetegedé- sénól. Természetes tehát, hogy az elhullás aránya ezeknél szűkebb keretek között mozog, mint a többi állatfajnál. A ragályos juh- és sertéselhullások adatai viszont arra engednek következtetni, hogy az idetartozó betegségek, különösképpen a sertésorbánc és sertésvész gyógykezelésének módjai és eszközei a békeévekben sem voltak meg—

t'elelők s e tekintetben a helyzet. úgylátszik,

12. szám. —- 1161 —— 1997 ll. Az állatorvosok az 1920—1926. években.

Ve'te'rinaires en 1920— 1926.

Az állatorvmok szánna. — A'ombre tie-s ve'te'rinaíres

' , / , ,. hell lratósugi "Magammal" " ""

allami szolgalatban ' d Etal "_a_u service des unto—tilás lncales ,

az a l. ! ha * _ :

'eeu—yl " 'N- s ; , x'" A m 5 míg: % '—§

? A' "§ - enis fá -—'. ár; "3 5 Ezek § m$: §

LV ; . a es ") ; : -— -- m —-'€ u, ": — 9 §, _

, ..! c a: "2; "nr.—Sa 33 e "**-b E. 3 ;: ÉPNS'É § Egg §

Annee — *- w m m::üu v: Et: —-— a_ ;, . LGN_ _ o 9 g,

0 se a_a *S*—"_, Stay, su, ** (m x ???-tsa __5 max— a

ba— e: ; ": a; § - _. _ _ *— w a; ne a E *

.bo':c§1*-— zá: Émzm 3§3 48 " mik. :), ÉEÉ :* "?S :%u 30 v

Én?-§ a:;s sem, siess a: a %% 'ö : 23st M %% :: S ;—

saexiáű 33255 rím es mas: SS a yesss gin—K' get ?; w ms

* "3 3" § tgmsa rá'": %% Baba? es es sútza' ev: f:: %m 5—8 %s.

" """"""";**""""" b§§§§ É'EÉ'S "% I'"??? ÉS És _3$§§É ,SÉ ESS-S 223 ?S 5:

de sanle amm. ""n 5—3* az f a va :oS 'S 3 .va EÉ'"* :3'2 Es. a

:":__._____._ , .! : A V,," ,.Am______ ,,,...,__ " _VM_ ! _ __ :; ::

1920 3 5 294 9 10 29 861 110 78 7127 315 121 800

1021 2 § 5 297 : 7 10 ; 27 360 112 89 137 338 158 "8.315

1922 2 ' a 274 ! 7 10 ; 22 - 32 117 92 144 353 190 875

1923 2 ! 5 [ 235 (; 10 ' 12 278 109 102 ' 159 370 230 378

1934 2 % 3 213. 6 10 15 259 113 100 151 364 24 866

1925 2 . 5 202 b' 10 17 252 113 103 163 378 297 927

1926 3—5 ', 5 ' 195 _ 7 11 18 247 113 98 188 399 309 955

; ! § l * , l

még ma sem sokat javult; másrészt azon— e betegségek pusztításai kövekeztében ban a nyilván sertéstenyésztés körül is le-

hetnek hibák, különben a sertéspusztulá—

sok nem lennének állandóan ily nagymér- tékűek.

A ragályos állatbetegségek pusztításai—

nak a mai területen való jelenlegi kedve—

zőtlen kialakulása annál kevésbbé indokolt, mert az állategészségügyi szolgálat terén a multhoz képest. határozott javulás észlel—

hető. régi területen ugyanis 1911-ben a hasznos háziállatok százezrére 6'3, a fer—

tőző betegségben elpusztult állatok százez- re're pedig 575 hatósági vagy ma gánszolgá—

latban álló állatorvos jutott. A mai terüle- ten a mult évben az állatállomány százezer darabjára már 136, a fertőző állatbeteg- ségben elpusztult állatok százezrére pedig 957 hatóságnál, vagy magánszemélynél al- kalmazott állatorvos jutott. A hatósági és magánszolgálatban álló állatorvosok száma az állatállományhoz viszonyítva, tehát a mai területen az utóbbi időben megkétsze- reződött. Az állatpusztulások nagymértékű emelkedésére vall, hogy az állatorvosok szá- mának az állatpusztulásokhoz való aránya ennek dacára nem növekedett a kétszere-

sére.

Kívánatos volna, hogy a ragályos állat- betegségek leküzdése terén mielőbb ked—

vező eredményt tudjunk felmutatni mert

óriási értékek semmisülnek meg. A fertőző betegségben elhullott és kiirtott állatok ér—

téke, óvatos becslés szerint, 1911—ben körüla belül 28 millió pengőt tett. A mult évben, vagyis amikor a mai területen az állat- pusztulások mértéke az átlagost megha- ladta, állattenyésztésünk közel 10 millió pengővel károsodott. A régi Magyarország állattenyésztése azonban a nagyobb arányú károsodást is könnyebben kiheverte, mint közgazdaságunk a mai súlyos viszonyok kö—

zött az aránylag kisebb érték megsemmisü—

lését. Az elhullott és kiirtott állatok értékének a sertések értéke;, 1911-ben mintegy 73 szá—v zalékát,amult évben pedig több mint *90 százalékát tette, a ragadós állatbetegségek elleni védekezésnek tehát főleg a sertés betegségek eredményesebb leküzdésére kell irányítani tevékenységét. A védőojtások tökéletesítése, illetve fokozottabb mérték—

ben és kiterjedtebben való alkalmazása út—

ján, a sertéstartó gazdáknak kioktatásával, továbbá megfelelő állategészségügyi rend- szabályok alkalmazásával arra kellene töre—

kednünk, hogy a ragályos sertésbetegségek pusztításai lehetőleg mielőbb azok közé a keretek közé terelődienek amely keretek között jelenleg a többi fertőző állatbeteg—

ségek pusztításai mozognak.

Szöllősy Zoltán dr.