G. Joó Katalin
Mesevonat
Illusztrálta: Németh Ibolya
Tartalom
Mesevonat TAVASZ
Tavasz kisasszony Tavaszköszöntő Tavaszi dallam Tavasztündér Tavaszi dalocska Hóvirág
NYÁR Nyártündér
Virágzik a cseresznyefa Nyári tánc
Pajkos pipacs
Ipi-apacs piros pipacs!
Pitypang-tánc
Miki és Lipi vakációja ŐSZ
Őszkisasszony Őszi dal
Őszi mondókák Sünmese
Irány Afrika!
TÉL December Télanyóka Havazik!
Hótündérke
Ho, ho, ho, ho hó, hahó!
Mikulásra Ki érkezett?
Hol lakik a Mikulás?
Mondóka
Borisz korcsolyázni tanul Pingvin parti
Esti mesék, versek kicsiknek Altató
Álomtündér érkezik Reggeli keltegető
Unatkozom, mit csináljak?
Bonbon, a kiselefánt Mesék szárnyán Az öntelt tukán Dotti, a kiskenguru A hóember
A rossz tréfa Örömtánc Napszúrás
Teknőc Tóni homokvára Rumli kutyus
Erdei zenekar
A cseppkőbarlang titkai Csussz, a kígyó
Az eltűnt tálkák
Majmóca, a csintalan majmocska A közlekedési lámpa
A vihar
Mesevonat
Ziki-zaka-zakatol, mesevonat valahol.
Forognak a kerekek, sok kis gyerek integet.
Pöfög, töfög, kanyarog, mesék útján csavarog.
Fütyörészve meg-megáll, víg meséket muzsikál.
Örülnek a gyerekek, a mozdony meg füttyöget.
Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff, Mesevonat itt zötyög.
Szálljatok fel gyorsan hát, halljátok a muzsikát.
Mese, mese, meskete, kezdődjék hát a mese!
TAVASZ
Tavasz kisasszony
Tavasz kisasszony fireg-forog
rám nevet, varázspálcájával
eltünteti a telet.
Napsugárral megcirókál, esővel permetez,
szél úrfival táncra perdül, így űzi el a telet.
Felhőn táncol, hajat borzol, olvasztja a jeget, mikor ezt megunja,
egy kicsit festeget.
Előkapja palettáját, keverednek a színek, szép ruhában zöldell-virul,
a tavaszi természet.
Tavaszköszönt ő
Sok kismadár csicsereg, hisz a tavasz közeleg, vígan süt a napocska, előbújt egy kis csiga.
Madárfüttyös az erdő, fújdogál a lágy szellő,
kikelnek a virágok, köszöntik a világot.
Tavasz ébred, ág rezzen, nagyon jó az én kedvem, futkosok a szabadban, hurrá, megint Tavasz van!
Tavaszi dallam
- Te is hallod a dallamot?
- Melyiket?
- Hát, amit a szél súgott!
A fák is ezt susogják, virágok ezt dalolják, ezt döngi a méhecske,
ezt ficsergi a fecske.
a béka ezt brekegi, a rigó ezt énekli.
- Hogy mit? Elárulhatom, ma ez lesz az én dalom:
Pim, pam, láridom, én ezt dalolom, itt van a tavasz, megjött a ravasz.
A szél ezt súgta, galamb ezt búgta,
itt van a tavasz, megjött a ravasz.
Pim, pam, láridom, ma ezt dúdolom.
Tavasztündér
Évapó már nagyon várta a tavasz jöttét. A jó idő azonban csak nem akart beköszönteni. Évapó nem tudta elképzelni, mi történhetett a Tavasztündérrel.
Bekukucskált a távcsövébe, de csak annyit látott, hogy még mindig nem kelt fel.
Pedig ilyenkor már rég sürögnie-forognia kellett volna. Hiszen az ő feladata, hogy ébressze a természetet.
Kérdezgette a fákat, madarakat, a fűszálakat, hogy mi tudnak a Tavasztündérről.
- Csak nem beteg? - tudakolta az apóka.
Végül egy kis csiga hozta a hírt, hogy a galád Fagyboszorkány nem akarja, hogy napsütéses szép idő legyen, mert ő azt ki nem állhatja. Ezért álomport szórt a Tavasztündér szemébe. A kistündér pedig azóta csak alszik, alszik...
Így a virágok sem bújtak még ki, a Napocska is szundikál, csak néha-néha dugja ki a fejét a felhők mögül.
Évapó azon gondolkodott, hogyan törhetné meg a gonosz varázslatot. Belefújt a varázssípjába. A sípszóra odasereglettek az erdei manók. Együtt törték a fejüket, hogyan tudnák felébreszteni a Tavasztündért, hogyan járhatnának túl a gonosz, fagykedvelő boszorka eszén.
- Mit tegyünk? Mit tegyünk? - tanakodtak.
- Van egy ötletem! - rikkantotta az egyik manó. - Szóljunk minden erdőben élő négylábúnak és kétlábúnak, a fáknak, a bokroknak, hogy segítsenek! Csapjanak a tündér ablaka alatt minél nagyobb lármát, arra csak felébred!
Így aztán a madarak mind-mind dalra fakadtak. A fák zörgették száraz ágaikat.
A manók sem maradhattak ki. Ők napcsalogató és tavaszi dalokat énekeltek. A nagy zenebonára a Nap is kikukucskált a felhők mögül. Először csak gyengén, majd egyre erősebben sütött. Megcsiklandozta a Tavasztündér arcocskáját. A tündér a cirógatásra és a nagy zsivajra felriadt. Nyújtózott egyet, majd meg- dörzsölte a szemét.
- Hű, de jót aludtam! Csak tudnám mi ez a hajcihő? Mi ez az irdatlan ricsaj? - mondta nagyot ásítva.
Kitárta az ablakot és meglepődve látta, hogy az erdő lakói mind-mind össze- gyűltek a palotája előtt, s énekelnek, lármáznak, táncikálnak.
- De jó, hogy végre felébredtél! - ujjongott a kis csiga.
Elmesélte a Tavasztündérnek, hogy a gonosz boszorkány, mit is tett.
- Jaj, akkor sietnem kell! - azzal tüstént munkához is látott. Varázspálcájával suhintott egyet, s ezt mondta:
Tél, szevasz, gyere tavasz!
Huss el hideg, legyen meleg!
Fagyboszorka takarodj, mától, máshol uralkodj!
Lássatok csudát! - minden fa, bokor zöldbe borult. Kibújtak a tavaszi virágok is.
Hamarosan jöttek a költöző madarak, hangos csiviteléssel köszöntötték az erdő népét és a tündért.
A virágok úgy illatoztak, hogy ezt már a gonosz boszorkány végképp nem tűr- hette, elviharzott mérgesen rázva az öklét.
A Tavasztündér csilingelve kacagott, amit Évapó is meghallott a palotájában.
Belekukkantott a távcsövébe, s látta, minden úgy van, ahogy annak ilyenkor lennie kell.
Kisütött a nap. Az emberek is jókedvűen indultak a dolgukra. A csúnya, rossz idő eltűnt. Beköszöntött a tavasz.
Tavaszi dalocska
Zöldben ébredt reggel a táj, megkapta a szép új ruhát.
Virág nyílik, serken a fű, madár dalol, ez nagyszerű.
Itt a tavasz, hangos a kert, felvidítja ez az embert.
Dindan, dindan din-dáridom, én ma reggel ezt dalolom.
Hóvirág
Hóvirág, hóvirág, kidugta a buksiját.
Hóvirág, hóvirág, neked örül a világ!
Kipattannak a rügyek, kis hóvirág integet.
Ravasz tavasz kopogtat, a szél lágyan cirógat.
Hóvirág, hóvirág, nekünk virul e virág,
Hóvirág, kisvirág, nyisd a tavasz kapuját!
Hóvirág, hóvirág, rügyezik már a faág, tavasz van, tavasz van, de jó kint a szabadban!
NYÁR
Azt kértétek zenéljek, szép meséket regéljek,
üljetek hát köribém, kezdődjék el a mesém...
Nyártündér
Nyártündérke táncot lejt, palettája sok színt rejt.
Tulipiros, aranysárga, ma ez a divat járja.
Üde zöld a ruhácskája, vidám táncát ebben járja.
Kalapkáját pókok fonták, cipőcskéjét lepkék hozták.
Napsugár a hintója, két kis méhecske húzza.
Gyöngyöző a kacagása, bűbájos a pillantása.
Nyártündérke táncot lejt, palettája sok színt rejt.
sürög-forog, mosolyog, napsütéses napot hoz.
Virágzik a cseresznyefa
Virágzik a cseresznyefa, pompázatos a virága.
Szél ringatja, nap csókolja, aki látja, megcsodálja.
Ringatózik a sok virág, élvezik a nap sugarát.
Bárányfelhők csodálkoznak, ily szépet még sosem láttak.
Jaj, de szép a cseresznyefa rózsaszínű kis virága!
Méhek dongnak, lepkék szállnak, szirmokkal ők táncot járnak.
Rigó koma azt dalolja, hamarosan lesz lakoma.
Hívogatja pajtásait, csalogatja rokonait.
Örül már a cseresznyefa, roskadozik minden ága,
terítve a kert asztala, megtelik a kis kosárka.
Vidám a cseresznyefa, a sok boldog arcot látva.
Friss, ropogós cseresznye, minden gyerek kedvence.
Jaj, de szép a cseresznyefa, szedjed-tegyed a kaskádba!
Cseresznyéből fülbevaló, megcsodálja a nagyanyó.
Májusi érett cseresznye, egy csomóba összekötve, gyerekkorom szép emléke,
itt őrzöm én a szívemben.
Nyári tánc
Tarka réten virágok, velük én ma táncolok, ringatózunk, nevetünk, nagyon jó a mi kedvünk.
Simogat a napsugár, nem kell ide tánctanár!
Gyere velünk mulatni, tudom, nem fogsz csalódni.
Méhek halkan donganak, muzsikaszót ők adnak, felhő kacsint, gomolyog,
én csak egyre táncolok.
Tarka réten hempergek, rét-tündére én leszek.
Hajamban szép virágok, hűs szellővel kószálok.
Jaj, de jó hogy itt a nyár!
Engem oly sok csoda vár.
Nyári réten táncolok, egy vidám dalt dúdolok:
Din, don don, din, ez a dalom, egész nap csak ezt dalolom.
nyár van, nyár van, hollárihó, erről dalol a kisrigó.
Din, don don, din, nyári meleg, érkezik egy esőfelleg,
csipp-csepp, csipp-csepp, már csepereg, vizes fűben ne hemperegj!
Nyári táncunk félbeszakad, esik eső, de ne bánjad.
Táncolhatunk még eleget, szivárvány van, nézd az eget!
Pajkos pipacs
Piros szoknyás pajkos pipacs, ring a mezőn, de jól mulat!
Nap csókolja, szél forgatja, vörös szirmát borzolgatja.
Ringatózzál kicsi pipacs, szirmocskáid virítsanak!
Pipacs-táncod nagyon csodás, könnyű lesz majd a csábítás.
Lepkék, méhek rád találnak, szép kelyhedre csókot ádnak.
Buja táncod káprázatos, vörös szoknyád bámulatos.
Ringatózik, ring a pipacs, táncolni hív a kis pimasz.
Kezdődjék hát a keringő! Jaj, de jön a záporeső!
Vörös szirmát eláztatja, napsugár majd felszárítja.
Pipacs-táncnak immár vége, vágyódik a napsütésre.
Égővörös pipacstenger megcsodállak még ezerszer.
vadvirágok hercegnője, mezők, rétek ékessége.
Ipi-apacs piros pipacs!
Ipi-apacs piros pipacs!
Nem rejtőztél, megláttalak.
Vörös szoknyád nagyon trendi, minden virág ezt irigyli.
Virágbálba ebben mehetsz, pipacs-táncot benne lejthetsz.
Te leszel a mezők szépe, vadvirágok királynője.
Tüzes táncod olyan csodás, kezdődhet a mulatozás.
Éji-bálban ring a mező, ez a látvány lenyűgöző.
Pipacs ring az éji bálban, álmomban én ezt csodáltam.
Hajnal hasad, a nap felkel, elérkezik már a reggel.
Elpihennek a virágok, szép álmokat kívánok!
Ipi-apacs piros pipacs!
mezők királynője te vagy!
Pitypang-tánc
Tánc, tánc, pitypang-tánc, a szoknyámon nincsen ránc.
Szél borzolja bóbitámat, elrepíti magocskámat.
Tánc, tánc, pitypang-tánc, a szoknyámon nincsen ránc.
Varkocsodba befonhatsz, a tükörben csodálhatsz.
Tánc, tánc, pitypang-tánc, a szoknyámon nincsen ránc.
Sok nevem van, nem tagadom, hallgasd meg, most felsorolom:
Gyermekláncfű, vadsaláta, lámpavirág, cikória,
pipevirág, tejesfű, ugye milyen nagyszerű!
Tánc, tánc, pitypang-tánc, a szoknyámon nincsen ránc.
Van még nevem, elárulom, te előtted nincsen titkom:
Sárvirág és piponya, oroszlánfog, pampula.
marcivirág, tejesfű, ettől leszel jókedvű!
Tánc, tánc, pitypang-tánc, a szoknyámon nincsen ránc.
Gyerekek is szeretnek, a réten megkeresnek.
Koszorúba befonnak, összefűznek nyakláncnak,
elfújják a bóbitámat, kergetik magocskámat.
Tánc, tánc, pitypang-tánc, a szoknyámon nincsen ránc.
A gyerekek jól mulatnak, vége van az én dalomnak.
Miki és Lipi vakációja
Tengerparton kicsiny kis ház, két majmocska ebben tanyáz.
Nyaralni jöttek a partra, vár rájuk sok élmény, móka.
Kókuszdió, banán, füge, ez kell a mai menübe.
Miki, Lipi kever-kavar, néhány narancsot is facsar,
Az ajtón kopogtatnak, a majmok megtorpannak.
Teknős Tóni érkezett meg, köszönti a két vendéget.
Üdvözlő szuvenírt hozott, baráti ölelést kapott.
Finom koktéllal kínálják, megköszönik ajándékát.
Miki, Lipi tovább főznek, újabb vendégek érkeznek.
Kroki, Csigusz és Kagylóka vígan állnak az ajtóba’.
Hívják őket hancúrozni, hűs habokban megmártózni.
Kivi szörppel koccintanak, majd a tengerbe szaladnak.
Fröcskölnek és pancsolnak, úszkálnak és kacagnak,
aztán ha elfáradnak, a parton napozgatnak.
A két majom frissítőt hoz, odaviszik a pálmához.
Ott hűsöl a vidám csapat, aztán újra játszadoznak.
Újra jön a pancsolás ez a nap milyen csodás!
Esteledik, lemegy a nap, a barátok elbúcsúznak.
Folytatják majd holnap reggel, mikor a nap ismét felkel.
Újabb vidám nap vár rájuk, teljesülhet minden álmuk.
Megbeszélik mit csinálnak, mikor másnap találkoznak.
Mangómaggal csatát vívnak, Delfinekkel úszkálgatnak.
Milyen csodás vakáció!
Szinte mesekönyvbe való.
Miki, Lipi örvendenek, hogy sok jóbarátra leltek.
Ő SZ
Ő szkisasszony
Őzkisasszony rippen-reppen, szoknyácskája libben-lebben,
szelek szárnyán utazgat, közben víg dalt dúdolgat.
Szél röpíti erre-arra, táncot lejt a madárdalra,
kacarászva hintázgat, faágakon bokázgat.
Tarka-barka a szoknyája, makkból készült új topánja,
dióhéjból van kalapja, mókusoktól ő ezt kapta.
Hosszú sálját pókok fonták, kabátkáját is ők varrták.
Esernyőbe kapaszkodik szél hátán így közlekedik.
Táskájában pompás színek, szerte hinti merre lebeg.
Vörös, barna, aranysárga, ezt szórja le a világra.
Befesti a leveleket, színezi a természetet, szép ruhát ad minden fára,
ez az ő nagy mulatsága.
Hosszú út áll még előtte, néha leül a felhőkre, gyönyörködve néz a földre,
lassan elkészül a műve.
Ő szi dal
Halkan hull a falevél, majd sóhajtva
földet ér.
Refr.:
Reccsenés és roppanás, halk neszek és suttogás, kippenés és koppanás, az ősz zenél nem vitás.
Ág meghajlik, toboz koppan, csendben az ősz
most betoppan.
Reccsenés és roppanás, halk neszek és suttogás, kippenés és koppanás, az ősz zenél már nem vitás.
Szőlő érik, must csorog,
készülnek a jó borok.
Reccsenés és roppanás, halk neszek és suttogás, kippenés és koppanás, az ősz zenél nem vitás.
Ő szi mondókák Esik es ő
Esik eső jajajaj, ez ám a nagy zivatar.
Gumicsizma lábamon, így az esőt nem bánom.
Itt gurul, ott gurul a gesztenye, sárgul már a fák levele.
Erdőben járni most csudajó, Érik már a csipkebogyó.
Hullik a gesztenye, koppan, gyorsan a zsebembe raktam.
Itt van ősz, hát bekopogott, a természet is megváltozott.
Hull a dió, kipp, kopp, Potyog a gesztenye,
pitty-potty, Roppan a mogyoró
ripp-ropp, csorog a must,
liccs-loccs.
Színesednek a levelek, amiből egy csokrot szedek.
beviszem az óvodába, ott mindenki megcsodálja.
Kertemben van sok tök holnap ebből főzök.
meghívlak én téged, feltálalom néked.
Egyedem-begyedem itt egy tök, amit holnap megsütök.
Beteszem a táskámba, elviszem a vásárba.
Tik-tek tök, isteni a sütőtök.
Itt gurul, ott gurul, itt lapul, a sütőbe begurul.
Sül már, pirul a kistök remélem, hogy eljöttök.
Márton napi kislibák mért vagytok ti mezítláb?
Megfázik a talpatok, Én egy libát elkapok!
Róka vagyok, megeszlek, jó leszel ma levesnek.
Ne fussatok oly gyorsan, menjetek csak szép sorban!
Azt gágogja a liba, nincsen semmi galiba.
Gi, gá-gá, nem megyünk mi világgá!
Sok kis liba sétál, azt gágogják: hagyjál!
Hagyd a libanépet, mert még jól megcsípnek.
Libatollat találtam, kalapomra felraktam.
Most is ott van, nézzed, megfoglak én téged!
Sünmese
Sün Sámuel mérges nagyon, azt se tudja hova kapjon.
Sün Sári a felesége, egész nap csak pöröl vele.
- Selyem fűben heverészel, a szobában TV-t nézel.
mosok, főzök, takarítok, közben gyerekeket okítok.
- Fogd hát a kosarat, Papa, indulj a piacra!
Vásárolj be holnap délre, hozz finomságot ebédre!
A sün fiúk merre lehetnek?
ők a kertben tekeregnek.
- Segíteni gyertek gyorsan, addig, míg jókedvem van!
- Sün Pali és Sün Feri, a szemetet vigye ki!
Sün Panna és Hanna, már az ablakot mossa.
Estére megbékél a süncsalád, elkerülik már a vitát.
Megbeszélik másnapra.
kinek mi lesz a feladata.
Aztán átölelik egymást szépen, Élnek tovább sünbékességben.
Irány Afrika!
Beköszöntött az ősz. Az erdőben az állatok már készülődtek a télre. Ki élelmet gyűjtögetett, ki a fészkét, odúját bélelte. Trilla Lilla, a kis fülemüle vígan énekelt. Hamarosan elindul, hogy a hideget Afrikában vészelje át.
A hosszú út előtt arra gondolt, hogy összehívja a barátait és búcsúestet rendez.
Iszkirit, a nyuszit kérte meg, hogy értesítse pajtásait.
Ezalatt Lilla csipkebogyó lekvárral megkent magocskákat tett egy tálkára.
Somsalátát, rovarpitét és berkenyegombóckákat is formázott.
Eközben Iszkiri találkozott barátjával Nyuszóval, akivel labdázni kezdett.
Bizony már sötétedett, mikor észbe kapott.
- Jaj! Nekem értesítenem kell Trilla barátait!
Iszkiri elköszönt Nyuszótól. Nyakába kapta a lábát, s rohant Trilla Lilla bará- taihoz. Trilla Lilla szomorúan üldögélt. „Nem akarnak elköszönni tőlem a barátaim?” - töprengett magában a fülemüle. Ekkor kopogtattak. Az ajtóban ott toporogtak barátai.
- Kedves Trilla! Bocsáss meg nekem! Fociztam Nyuszóval, és kicsit későn szóltam a többieknek! De most már mind itt vagyunk! - hadarta Iszkiri, a nyulacska.
- Én meg azt hittem, hogy nem akartok elbúcsúzni tőlem! De jó, hogy itt vagytok! Sok finomságot készítettem nektek. Amíg falatoztok, addig dalolok egy szép búcsúdalt.
Nagy tapsot kapott a produkciójára.
- Mi is hoztunk ám neked egy ránk emlékeztető ajándékot! Egy barátságkendőt.
Látod? Mindegyikünk lábnyoma rajta van. Így mi is veled leszünk a hosszú úton - mondta Kopogi, a harkály.
- Köszönöm! - rebegte meghatódva Trilla Lilla. Azonnal a nyakába kötötte a kendőcskét. - Akkor holnap kora reggel irány Afrika! Tavasszal visszatérek hozzátok! - trillázta Trilla Lilla, majd megölelte pajtásait.
- Jó utat! - kiáltották a barátai! Vigyázz magadra!
TÉL
December
Itt van, itt van december, ez csodaszép hónap!
a föld mélyen alszik a hólepel alatt.
Hópillék szállanak, gyerekek szánkáznak,
épül a hóember, csuda klassz ez a december!
„Hógolyózni nagyon jó!”
ezt kiáltja kis Kató.
Lefekszik a hóba, ez ám a jó móka!
Télanyóka
Már nem alszik Télanyóka, a havat csak egyre szórja.
Fehér pillék hulldogálnak, hó takarja már a tájat.
Hósipka van a házakon, fehér lepel az ágakon.
Puha hópaplan alatt magocskák szundítanak.
Pihe-puha hópihécskék a földet már befedték.
Télanyóka elégedett, most már nyugovóra térhet.
Havazik!
Jaj de jó, jaj de jó, leesett az első hó!
Milyen szép, milyen jó, ez a puha takaró.
Fussatok gyerekek, Hógolyózni menjetek!
Ez ám a jó móka, Bólogat a boróka.
A szánkók itt vannak, dombról lesiklanak.
Fehér hó hulldogál, hóember álldogál.
Hurrá, hurrá, jaj de jó, leesett az első hó!
Gyerekek dalolnak, hideggel dacolnak.
Hótündérke
Sok kis pille hull, leszáll, Hótündérke mit csinál?
Tipeg-topog, ireg-forog, zsákjából hópihe potyog.
Csillagfátyol új ruhája, hópihe a bóbitája, jégből van a cipőcskéje, dérből készült kesztyűcskéje.
Varázslatos téli este Kis Hótündér, hozzánk térj be!
Hozzál havat, jégvirágot, káprázatos hóvilágot.
Ho, ho, ho, ho hó, hahó!
Ho, ho, ho, ho, hó, hahó!
Érkezik a Télapó.
Nehéz a puttonya, szegény, alig bírja.
Ajándékot hoz nektek, hát, jók legyetek gyerekek!
Csizmátok tisztítsátok, az ablakba kirakjátok!
Rénszarvasok húzzák szánját, manók töltötték a zsákját.
Hamarosan megérkezik, angyalkák is ezt éneklik.
Ho, ho, ho, ho, hó, hahó!
Érkezik a Télapó!
Mikulásra
Öreg, kedves apóka, kukucskál az ablakba’.
Puttonyában minden jó, arca mindig mosolygó.
Piros az ő kabátja, hosszú, fehér a szakálla,
szánkóján érkezett, örül a sok kisgyerek.
Ki érkezett?
Pim, pam, pom, ki kopog az ablakon?
A szánnal vajon ki érkezett?
Nagy puttony a hátán, piros palást a vállán,
hófehér a szakálla, fekete a csizmája, Mit gondoltok gyerekek,
ő vajon ki lehet?
Ki lehetne más?
Ő a kedves Mikulás!
Hol lakik a Mikulás?
Hol lakik a Mikulás?
Messze, messze, nagyon messze...
Havas hegynek tetején piros cserepes kis ház, a Mikulás ott tanyáz.
Rénszarvasok, kis manók, ők a többi kis lakók.
Együtt élnek békességben, Jégországnak szívében.
December hat csodás nap!
Ilyenkor kicsi és nagy, mindenki ajándékot kap.
Kis cipők az ablakban, ma pompás kedvetek van, mert jól tudjátok, a Mikulás ajándékkal érkezik hozzátok.
Ma minden gyermek örül, hisz a vágya teljesül.
December hat a csodák napja, hisz Mikulás érkezik a házadba!
Mondóka
Jön már, jön már a Mikulás, őt várja a sok kis iskolás (óvodás)
puttonyában csoki, dió, kezdődhet a víg énekszó!
Borisz korcsolyázni tanul
Valahol messze, az Északi-sarkvidék jégmezőin élt Borisz, a kis jegesmedve.
Borisz gyakran ugrált a lassan sodródó jégtáblákon, vagy úszkált a vízben.
Egyik este a tévében műkorcsolya-bajnokságot látott. Nagyon tetszett neki. „Ezt én is szeretném kipróbálni!” - gondolta.
- Mami! Úgy szeretnék megtanulni jégkorcsolyázni! Rendeljünk egy korit nekem! - kérlelte anyukáját Borisz.
- Nem lesz könnyű feladat, de ha szeretnéd, ám legyen! Itt nem olyan sima a jég, mint ahol ők versenyeznek - felelte a mamája.
Megrendelték a korcsolyát. Néhány nap múlva meghozta a csomagot a jégpostás helikopter. Borisz azonnal a lábára csatolta, de nem tudott felállni. Lábai szét- csúsztak, esett, kelt. Tapogatta fájó csontjait.
- Mami! Segíts! Egyedül nem boldogulok!
Anyukájára támaszkodott, de sehogy sem tudott csúszni, mert a jégtábla görön- gyös volt, és minduntalan elesett. Mamájának támadt egy ötlete. Hozott egy jégcsiszoló kisgépet a kamrából és egy erős vesszőseprőt.
- Vedd le a korcsolyát, mert segítened kell! Egy nagyobb részt körberakunk jégtéglácskákkal, majd itt tudsz gyakorolni. Én csiszolom, te pedig lesöprögeted a pályát.
- Hurrá! Saját jégpályám lesz! - rikkantotta boldogan Borisz.
Amikor a jég már tükörsima volt, Borisz anyukájára támaszkodva egyensúlyozni kezdett. Csúszott egyet, aztán még egyet. Egész délután gyakorolt. A kitartásá- nak meglett a gyümölcse. Estére már büszkén mutatta szüleinek, hogy segítség nélkül is körbe tud siklani a kijelölt pályán.
Pingvin parti
A pingvinek szilveszteri mulatságra készülődtek. Pimpi, a kispingvin már nagyon várta ezt az eseményt. Tetszett neki a szépen feldíszített hóbarlang. Este majd itt köszöntik az újévet. Ezen a napon kicsit tovább maradhat majd ébren. A rádióban már reggel óta ezt hallotta:
„Gyertek, gyertek, gyerekek!
Jégfagylaltot vegyetek!
Jégkása és jégfagyi, pingvinpocak szereti!”
- Anyika! Vehetek egy jégfagyit? - kérdezte Pimpi, a kispingvin.
- Na, jó! Menj! Egy gombócot vehetsz, de többet nem, mert megfájdulhat a torkod, és akkor nincs esti parti! - egyezett bele anyukája, és egy pingvinérmét csúsztatott a kezébe.
- Hát ez remek! - nyalta vidáman a hideg édességet Pimpi, a kispingvin.
Annyira ízlett neki, hogy utána az apukáját környékezte meg.
- Apika! Vehetek egy jégfagyit? - kérdezte Pimpi.
Olyan szépen kérte, hogy ő is adott neki egy pingvinérmét. Totyogva sietett a fagyis bódéhoz. Az újabb adag után elballagott a nagyszüleihez. Ott is kért a papájától és a mamájától fagyira. Amikor már nem fért Pimpi pocakjába több jeges finomság, elégedetten sétált haza. Ebédnél nem volt étvágya, hisz pingvin- pocakja eltelt a sok fagyitól. Délután, mikor pingvin pajtásai hívták, csak legyintett, hogy most inkább nem megy csúszkálni. Barátja, Pingi kíváncsian kérdezte:
- Hogyhogy nem akarsz csúszkálni? Hisz ez remek móka!
- Tudom, de fáj egy kicsit a torkom, meg a hasikám - felelte letörten Pimpi.
Akkor már sejtette, hogy a sok fagylalt az oka az egésznek.
Anyukájának feltűnt, hogy mennyire levert Pimpi. Megmérte a lázát. Bizony, hőemelkedése volt a kis haszontalannak.
- Nem is értem... - mondta az anyukája. - Látod? Egy gombóc fagyit sem kellett volna enned! Annyira érzékeny a torkod!
- Anyi! Én nem csak egyet vettem - mondta bűnbánóan Pimpi. Bevallotta anyukájának, hogy apukája és a nagyszülei is adtak neki pingvinérmét a fagyira.
- Na, te kis kópé! Most saját tolladon megtapasztalhatod, ha nem fogadsz szót, az nem vezet jóra. Az esti Pingvin partinak búcsút inthetsz! Betegen nem lehetsz ott!
Így Pimpi, a kispingvin ágyban töltötte az estét. Rájött, hogy anyukája csak jót akart neki, és már bánta, hogy olyan meggondolatlan volt.
Esti mesék, versek kicsiknek
Altató
(A hull a pelyhes dallamára)
Aludj, aludj, kisfiam, odakünn már este van.
Égbolton a csillagok, a hold is már fent ragyog.
Álmod békés, szép legyen, ezt kívánom, édesem.
Álomtündér erre jár, álomporát hinti már.
Tente, tente csicsija, a tündér is ezt súgja.
Hunyd le szemed, aludjál, csodás mesét álmodjál.
Fű, fa, virág elszunnyadt, látom, te is álmos vagy.
Mindenki elpihent már, aludj, aludj, aludjál.
Alszik már az autó, a polcon a kis manó.
Mindenki elpihent már, aludj, aludj, aludjál.
Édesanya fáradt már, rá is Álomország vár.
Tente, tente, csicsija, Aludj szépen, Tomika.
(bármilyen névvel helyettesíthető)
Álomtündér érkezik, Mesék kísérik lépteit.
Elérkezik most hozzád, megcsókolja az orcád.
Hallgasd a szép meséket, ezzel ringat álomba téged.
Reggeli kelteget ő
(A hull a pelyhes... dallamára)
Ébredj, ébredj, kisfiam, felkelt a nap, reggel van.
Vajas kifli, kakaó, reggelire csudajó.
Anyuka megsimogat, arcodra nagy puszit ad.
Ciróka és maróka, így kelteget anyuka.
Hetet ütött az óra, felkelt már a napocska.
Nyisd ki szemed, ébredj hát, csodás nap vár biztos rád.
Ébredj, ébredj, kisfiam, felkelt a nap, reggel van.
Az ágyadból ugorj ki, siessünk mosakodni.
Unatkozom, mit csináljak?
Unatkozom! Mit csináljak?
Talán vicces fejet vágjak?
Vagy cigánykereket hányjak?
Vagy ugráljak az ágyamon, kiabáljak a balkonon?
Hívjam át Petit és Pannát, készítsünk pár vízibombát, dobáljuk meg vele egymást?
Autózzak vagy legózzak, vagy piszkáljam a tesómat?
Játsszak a telefonomon?
Á, már azt is nagyon unom!
Elegem van! U-nat-ko-zom!
Nincsen kivel szórakoznom.
Nem tudom, hogy mit is tegyek, problémámat ki érti meg?
Búsan ülök, kalimpálok, majd a szobában járkálok.
A könyvespolcom hívogat, beadom a derekamat.
Leveszek egy jó könyvet olvasgatok egy cseppet!
Bonbon, a kiselefánt
Elefántföldön élt Bonbon, a kiselefánt. Amikor iskolába került, társai egyből piszkálni, csúfolni kezdték.
- Mellém ne ülj! - mondta kényeskedve a gazella. - Kiszorítasz a padból, mert olyan nagydarab vagy!
- Ide se! Itt sem férsz el! - hangoskodott Lóri, a papagáj.
Bonbon szomorúan az utolsó padhoz ment, mert ott még nem ült senki. Másnap a fülei miatt gúnyolták a kiselefántot.
- Mekkora füled van! Lapátfülű! - rikkantotta a gazella.
- Laskafülű! - csúfolták társai.
Megunta ezt az örökös bántást Bonbon a kiselefánt, és világgá indult. Ment, mendegélt. Amikor elfáradt, megpihent egy fa árnyékában és sírni kezdett.
Nagyon hiányoztak a szülei. Szomjas is volt, éhes is volt. Már nagyon bánta, hogy elhagyta az otthonát, a szüleit, és hogy nem kért segítséget.
- Mama! Papa! - kiabálta kétségbeesetten. - Haza akarok menni! - zokogta Bonbon, a kiselefánt. Olyan hangosan trombitált, hogy meghallották a szülei, akik közben a keresésére indultak. Hamarosan rátaláltak. Boldogan megölelték fiukat.
- Miért szöktél el? - faggatták.
A kiselefánt mindent elmesélt. Anyukája megcsóválta a fejét. Másnap bekísérte az iskolába, és csengetés előtt beszélt Bagoly tanár úrral. Belépett Bagoly tanár úr és így szólt:
- Olyan hőség van! Bonbon, nem legyeznél minket egy kicsit a füleddel?
A kiselefánt boldogan tett eleget a kérésnek.
- Milyen jó, hogy ilyen nagy füled van! - jegyezte meg a gazella.
- Hát igen! Valamire mégiscsak jó a nagy, lapátfül! - mondta vidáman Bonbon, a kiselefánt.
Ettől fogva társai nem csúfolták a kiselefántot.
Mesék szárnyán
Azt kértétek, zenéljek, szép meséket regéljek, üljetek hát köribém, kezdődjék el a mesém...
Mesék szárnyán elrepültem, itt is - ott is megpihentem.
Tündérekkel találkoztam, kis manókkal viháncoltam.
Sok-sok mesét megismertem, egy nagy könyvbe feljegyeztem.
Szerezd meg a kincseket, mit a könyvek rejtenek.
Az öntelt tukán
Tiko, a tukán vidáman ugrándozott a faágakon. A közeli tóhoz tartott, hogy ma is megcsodálja szivárványszínű csőrét a víztükörben. Közben ezt dúdolta:
Tiko, Tiko, a csodás tukán, éhesen tátog egy gyümölcs után.
Szivárványcsőröm szépen ragyog, szép vagyok, mint a csillagok!
Egyszer csak ezt hallotta:
- Hehehe! Milyen öntelt valaki! Még hogy csodás tukán! Meg szép, mint a csillagok! Kacagnom kell! Nem gondolod, hogy túl sokat képzelsz magadról?
Tiko fordult jobbra, fordult balra, de nem látott senkit.
- Na! Lefelé bezzeg nem nézel, te gőgös madár!
Tiko lepillantott, de még akkor sem látott senkit.
- Mereszd ki jobban a szemed! Itt vagyok, ragyogok! - hallotta újra a „valaki”
gúnyos hangját.
Végre megpillantotta a hang gazdáját, egy gyíkot.
- Á! Ott vagy! Már látlak! - kiáltott fel Tiko. - Mindjárt bekaplak! Akkor aztán nem lesz ilyen nagy a szád!
- Kapj el, ha tudsz! - vihogta. - Gyorsabb vagyok nálad, és úgy el tudok bújni, hogy nem veszel észre! Most is csak azért látsz, mert én úgy akartam!
- Na, te is olyan vagy, mint én! Te azzal dicsekszel, hogy fürge vagy, jól tudsz rejtőzködni. Én a csőrömre vagyok büszke, mert a szivárvány színeiben pompázik. Ez az ékességem. Mi ezzel a baj?!
Elgondolkodott a gyíkocska. Valóban, igaza van ennek a nagy csőrűnek!
- Ő..., belátom, van némi igazad. Én azonban nem éneklem magamról azt, hogy szép vagyok, mint a csillagok!
- Jó! Akkor mától így szól a dalom:
Tiko, Tiko, a bájos tukán,
nagyon vágyik a gyümölcs után.
Szivárványcsőröm szépen ragyog, szép vagyok, mint az angyalok!
- De hát, ugyanazt énekled csak más szavakkal, te oktondi! - kiabálta dühösen a gyík. Majd mérgesen legyintett egyet és továbbállt.
Tiko értetlenül nézett a gyík után. Máig sem érti, hogy mi a baj az új dalocská- jával.
Dotti, a kiskenguru
Amikor Dotti megszületett, a mamája nagyon boldog volt. Dotti anyja erszényé- ből kukucskált, nézelődött.
- Mami! Engedj ki az erszényedből! Annyira szeretném megismerni a világot!
Olyan jó lenne hemperegni, ugrálni!
Anyja türelemre intette:
- Még pár nap. Megerősödsz, és mehetsz! - azzal egy puszit nyomott az orrára.
Végre eljött a várva várt nap. Dotti először csetlett-botlott. Mamája figyelmez- tette:
- Óvatosan! Ne akarj egyszerre nagyon magas dolgokat átugrani, majd ha nagyobb leszel!
A kis kenguru elengedte a füle mellett anyja szavait. Uccu neki! Gyorsan elszaladt, átugrott egy bokrocskát, majd egy nagyobbat. Néhányszor elvétette az ugrást, és a popsijára huppant. Cseppet sem bánta, tüstént felpattant, folytatta a szökdécselést.
- Óvatosabban, Dotti! - intette a mamája.
Dotti vigyorgott, és egy percre sem állt meg. Meglátott egy magas kerítést.
„Vajon át tudom ugrani?” - morfondírozott magában. Eszébe jutott mamája intelme, de elhessegette a gondolatot. Erősebb volt benne a kíváncsiság, mint a félelem. Nekiiramodott, elrugaszkodott... azonban zsupsz, a földre huppant.
Erős fájdalmat érzett a lábában. Bicegve ment haza.
- Mami! Nagyon fáj a lábam!
Elmesélte, mi történt. Anyukája megdorgálta, majd bekötötte Dotti fájós lábát.
- Egy-két nap és újra futhatsz! Remélem, tanultál ebből az esetből! - intette a mamája.
- Igen! Igazad volt mami! Máskor hallgatok rád! - mondta álmosan. Fáradtan beugrott anyja erszényébe. A kengurumama szeretettel ölelte meg csemetéjét.
A hóember
Egy téli nap nagy havazásra ébredtek az erdő lakói.
- Hurrá! Esik a hó! - rikkantotta Röffencs, a vaddisznó.
Felöltözött, és hangos röfögéssel tudatta barátaival, hogy hull a hó.
- Gyertek! Készítsünk hóembert! Találkozzunk a tisztáson! - röffentette Röffencs, a vaddisznó.
Hamarosan megérkeztek pajtásai. Mindenki kivette a részét az építésből. A farkas a rókával sok havat hordott össze. Röffencs szépen megformázta, majd a Medve Mikivel egymásra rakta a hógombócokat. A nyuszi hazaszaladt répáért.
A bagoly egy sállal tért vissza a tisztásra. A mókuska tobozokat hozott.
- Ebből lesz a szeme és a gombjai! - makogta a mókus.
A répaorrú, tobozszemű, piros sálas hóembert elégedetten nézték a kis állatok.
- Valami még hiányzik... - dörmögte Medve Miki.
- Igen! - huhogta a bagoly. - Nincs kalapja és seprűje!
- Seprűnek valót hozok én! - kiáltotta a róka, és hamarosan egy fenyőággal jelent meg.
Bundás kutya a szokásos reggeli sétáját tette az erdőben, amikor meglátta a kis csapatot.
- De szép hóembert készítettetek! - vakkantotta Bundás.
- Igen, de még csinosabb lenne egy kalappal a fején! Sajnos, az nincs nekünk! - sóhajtotta a nyuszika.
- Óh, csak ez a baj! - mondta Bundás kutya. - Várjatok csak!
Azzal térült-fordult, s megjelent egy lábaskával.
- A gazdám épp ma dobta ki a szemétdombra, mert kilyukadt.
Medve Miki felhelyezte a hóember fejére a lábast. Az állatkák sokáig csodálták a csinos hóemberüket.
- Igazán remekül sikerült! - mondta a róka.
- Igen - huhogta a bagoly -, mert mindenki szorgoskodott. Közös munkának édes a gyümölcse!
Vidáman körbetáncolták a hóembert.
A rossz tréfa
Valahol messze élt Tutu, a tatu. Megszokott életét egyszer csak egy váratlan esemény zavarta meg. Valami koppant a hátán. Aztán megint. Gyorsan össze- gömbölyödött, mint mindig, amikor veszélyt érzett. Abbamaradt a koppanás.
Kikukucskált, körbetekintett, de nem látott senkit.
- Itt vagyok, ragyogok! - kiáltotta egy hang.
- Nem hallottad még, hogy nem illik másokat dobálni? - mondta morcosan a tatu.
- Ne haragudj! Egy sisaknak néztelek. Nem gondoltam, hogy a sisak alatt van valaki - felelte Szepi, a majmocska. - Játszol velem?
- Ez nem sisak, hanem páncél - jegyezte meg Tutu. - Nem keresnél valaki mást?
- kérdezte álmosan a tatu.
- Ne legyél már ilyen lusta! Labdázzunk! - kérte Szepi.
Azzal a majmocska előkapott a hátizsákjából egy labdát. Egy darabig dobálták, de a tatu hamar megunta.
- Inkább menjünk úszni! - javasolta Szepinek.
- Én nem tudok! - mondta riadtan a majom.
- Nem is olyan nagy dolog! - legyintett a tatu. - Majd én megmutatom, hogy kell. Ne félj, amíg engem látsz! Itt a közelben van egy sekély tavacska. Ott aztán nincs mitől tartanod!
Amikor megérkeztek, a tatu egyből a vízbe ugrott, lubickolni kezdett.
- Na, gyere már! Nagyon jó mulatság! - rikkantotta Tutu.
Szepi óvatosan beledugta az egyik lábát, majd a másikat. Ekkor Tutu hirtelen belerántotta a majmot a vízbe. Szepi megijedt és kétségbeesetten kapálózni kezdett. A tatu látta, hogy ennek a fele sem tréfa, azonnal kihúzta Szepit a partra. Amikor a majom magához tért a nagy ijedségből, így szólt:
- Ez nagyon rossz tréfa volt! Úgy megrémültem!
- Ne haragudj! Nem gondoltam, hogy annyira megijedsz, hogy ebben a sekély vízben sem tudsz lábra állni! - mondta lehajtott fejjel a tatu. - Megbocsájtasz nekem?
- Meg - felelte a majmocska. - Tudod mit? Labdázzunk úgy, hogy én itt a tó szélén állok, te meg beljebb.
Vidáman dobálták egymásnak a labdát. Szepi is lassan megbarátkozott a vízzel.
Tutu, a tatu pedig megtanulta, hogy másokat nem szabad ijesztgetni, mert nagy baj is lehet belőle.
Örömtánc
Poppi, a paradicsommadár egy távoli szigeten élt. Egy nap így sóhajtott:
- Unatkozom! Itt semmi érdekes nem történik!
Meghallotta ezt Piri, a szószátyár papagáj, aki épp arra repült.
- Még hogy nem történik semmi! Te nem is hallottad?! Tegnap megérkezett hajóval Afrikából Flamingó Felícia, a világhírű tánctanár! Ma a Parti sétányon lép fel. Utána tart egy foglakozást, ahol megtanít néhány egyszerűbb tánclépést.
Gyere velem! - rikácsolta izgatottan Piri papagáj.
A sétányig be nem állt a csőre a bőbeszédű papagájnak. A parton már ott tolongtak a kíváncsi madarak. A tömegtől kicsit távolabb Poppi megpillantotta barátnőjét, Gólya Gittát. Odasietett hozzá.
- Gyere közelebb! - hívta Gittát.
- Á! Mit keressek én ott a műlábammal? - hajtotta le a fejét Gólya Gitta.
- De hiszen már egyre ügyesebb vagy! Aki nem ismer, észre sem veszi, hogy gond van a lábaddal. Néhány egyszerűbb tánclépést te is megpróbálhatsz! - bátorította Poppi, a paradicsommadár.
Választ sem várva már húzta is magával barátnőjét. Hamarosan megjelent Flamingó Felícia. Rózsaszín szárnyát széttárta, majd kecsesen hajladozni, forogni kezdett a megszólaló zenére. Az előadást hangos tapssal, éljenzéssel jutalmazták.
Ezután következett a közös tánctanulás. Az összegyűlt madársereg próbálta utánozni az oly könnyűnek látszó mozdulatokat. Többen csetlettek-botlottak.
Flamingó Felícia türelmesen magyarázott, mosolyogva biztatta az ügyetleneb- beket. Így aztán senki sem szégyellte, ha hibázott. Gólya Gitta látván, hogy a
többieknek sem megy elsőre, óvatosan utánozni kezdett egy-két mozdulatot.
Mellé lépett Flamingó Felícia, kedvesen így szólt:
- Megy ez neked is! Nézd csak! - Megemelte szoknyácskáját, egy heget mutatott a combján. - Meglőtték a lábam, meg kellett műteni. Sokáig úgy volt, hogy többé nem táncolhatok, hisz menni is alig tudtam, de nem adtam fel. Sokat tornáztam, és most itt vagyok. Lehet, hogy csüggedt vagy, de akaraterővel sok mindent elérhetsz. Látod, sérülten is lehet táncolni!
Gólya Gitta hálásan nézett Flamingó Felíciára. Kéz a kézben óvatosan táncoltak tovább. Poppi, a paradicsommadár büszkén nézett Gittára.
Gólya Gitta megtanulta, hogy az akadályok legyőzhetőek, szorgalommal és egy kis baráti segítséggel.
Napszúrás
Zebi, a zebracsikó mamájával nyaralni indult. Amikor megérkeztek a napos tengerpartra, zebramama leterítette a plédet, felnyitotta a napernyőt. Zebi azonnal rohant a tengerbe. Fröcskölt, pancsolt.
- Zebi! Gyere ki! Bekenlek naptejjel! - hívta aggódva a mamája.
- Jó, mindjárt, csak még úszkálok egy kicsit! Olyan jó hűvös a víz! Nem lesz semmi bajom, mami! - kiabálta Zebi.
Közben a kis zebracsikó megismerkedett néhány kisállattal, akikkel vidám hancúrozásba kezdett. Belefeledkezett a játékba. Amikor megéhezett, kiment a partra.
- Gyere a napernyő alá! Leéghetsz! Napszúrást kaphatsz! - figyelmeztette anyukája.
- Mama! Ne légy már ilyen aggodalmaskodó! Nem lesz semmi bajom! Meg- száradok a napon, utána melléd ülök a napernyő alá. Ígérem, akkor bekenem magam - mondta a kis zebra.
- Zebi! Gyere fürdeni! - hívták a barátai.
Zebi szaladt, így aztán el is felejtette a naptejet.
- Zebi, bekented magad? - kiáltott utána anyukája.
- Igen! - füllentette a kis kópé.
Telt-múlt az idő, Zebi valami furcsát vett észre magán. Bőre viszketni, égni kezdett. A fehér csíkjai tűzpirossá váltak.
- Mami! Mi történt a fehér csíkjaimmal? - kérdezte sírva anyukájától. - És a fejem! Annyira szédülök!
- Látod, nem fogadtál szót! Leégtél, és biztosan napszúrást is kaptál. Mára vége a fürdőzésnek! Felmegyünk a hűvös szobába, ott lefekszel, meglátod, jobb lesz!
Zebi szó nélkül kullogott mamája után. Már nagyon bánta, hogy füllentett és nem hallgatott anyukájára. Két napig ki sem dugta az orrát a besötétített, hűs szobából. Amikor újra lemehetett a partra, tanulva a hibájából, egyből a nap- ernyő alá ült. Bekente magát alaposan naptejjel, a fejére fehér kalapot, a szemére napszemüveget biggyesztett. Így a pihenés utolsó napjai már boldogan teltek.
Tekn ő c Tóni homokvára
Teknőc Tóni homokvárat épített a napos tengerparton. Kagylókkal, kövekkel díszítette. Krokesz, a krokodil megcsodálta a remekművét.
- Nagyon szuper lett! Én is játszhatok veled? - érdeklődött félénken a krokodil.
- Persze! - felelte Tóni.
- Van egy ötletem! Építsünk még egy várat és hozzá alagutat is! - javasolta Krokesz.
Tetszett az ötlet Tóninak. Buzgón hordani kezdték a homokot. Hamarosan elkészült az új vár és az alagút. Elégedetten szemlélték. Megbeszélték, hogy másnap találkoznak és hoznak játékkatonákat. Reggel azonban a gyönyörű építményüknek híre-hamva sem volt.
- Vajon ki rombolhatta le? - kérdezte szomorúan Teknőc Tóni Krokeszt.
- Senki - bukkant fel a vízből Teknős apó. - Tudjátok, a tegnap esti dagály vitte el a váratokat. Ilyenkor a tenger megárad, kilép a szokásos medréből és nagyobb területet is elönt. A hullámok sodorták el a váratokat. Apálykor pedig visszahúzódik a tenger vize. Amikor elkészültetek a váratokkal, akkor épp apály volt. Távolabb építsetek! Ott majd nem mossa el a tenger.
Teknőc Tóni és Krokesz, a kis krokodil megfogadták a bölcs Teknős apó tanácsát. Így még napokig játszhattak katonásat a parton.
Rumli kutyus
Prézli és Pracli kutyus barátok voltak. Egy nap új osztálytársuk érkezett. Rumli kutya hamar felfordította az addig békés osztály nyugalmát. Mindig valami kópéságon törte a fejét. Óra alatt papírgalacsinokat pöckölt. A tanító bácsi hiába figyelmeztette, nem hagyott fel a csintalankodással.
- Prézli! Csináld te is! Meglátod milyen jó móka! - súgta vihogva Rumli.
Prézli is dobálni kezdett. Az egyik papírgolyó épp Pracli fejét találta el.
- Ne dobálj! - mordult Pracli Rumlira.
- Én?! - nézett rá ártatlanul. - Prézli volt!
- Nahát, Prézli! Azt hittem barátok vagyunk! - mondta szomorúan Pracli.
Prézli mielőtt bármit mondhatott volna, Rumli vigyorogva így szólt:
- Ne is törődj vele! Majd én leszek a barátod! Meglátod, velem nem lesz unal- mas az életed!
Azzal faképnél hagyták Praclit. Másnap Prézli és Rumli egymás mellé ültek.
Pracli csüggedten figyelte őket.
- Nézd! Mindjárt sír! Nyifi, nyafi, nyafika! Kicsi bőgőmasina! - csúfolta Rumli Praclit.
Praclinak nagyon fájt, hogy Prézli is kinevette. Aznap Prézli és Rumli azt a feladatot kapta a tanító bácsitól, hogy tanítás után takarítsák ki a tantermet.
Rumli azonban mit sem törődött ezzel, elszelelt. Prézli így egyedül kezdett sepregetni. Az ajtóban megpillantotta Praclit.
- Segítsek? - kérdezte halkan. - Ketten hamarabb végeznénk!
- Segítenél annak ellenére, ahogyan viselkedtem veled? - kérdezte meglepődve Prézli.
Pracli válasz helyett munkához látott. Másnap Prézli és Pracli újra egymás mellé ültek.
- Miért nem jössz inkább ide? - tudakolta Rumli.
- Tegnap megtanultam valamit. Az igaz barátok nem hagyják egymást cserben, mindig számíthatnak egymásra. - Azzal átkarolta Praclit.
Erdei zenekar
A róka összehívta az erdő lakóit:
- Elhatároztam, hogy megalapítom a Vadócok együttest. Akinek van kedve, tud énekelni vagy valamilyen hangszeren játszani, csatlakozzon hozzám! Én leszek a zenekar vezetője, szervezem majd a fellépéseket.
- Én dobos leszek, majd kopogok a csőrömmel! - húzta ki magát a harkály.
A nyuszi és a mókus gitárt vettek a mancsukba, mert néhányszor pengették már.
„Plem, plem, plim, plim” - csaptak a húrok közé.
- Én majd ritmusra brummogok. Brumma, brum, brum brum. Jó lesz így? - kérdezte a medve.
- Az én hangom kellemes, bár kicsit rekedtes. Én leszek az énekes! Kár, kár, kár! - károgta a varjú.
- Még hogy te? Te, repedt fazékhangú! - kiabált a rigó. - Az én hangom, az aztán remek! Tril-lala, tril-lala. Na, mit szóltok?
- Kakukk! Kakukk! Ilyen jól kakukkolni senki nem tud! Én sem szeretnék kimaradni az együttesből! - mondta a kakukk.
A harkály dobolt a fán, a nyuszi és a mókus a gitárt nyúzta, a medve brummo- gott, a varjú károgott, a rigó trillázott, a kakukk kakukkolt. Óriási hangzavar támadt. A róka hiába kérte, hogy maradjanak egy kicsit csendben, meg se hallották. Egyszer csak ott termett a farkas, elordította magát:
- Mi ez a ricsaj, ez a fülsiketítő lárma?! Megőrültetek?
- Ez kérlek - felelte a hirtelen támadt csendben a róka -, a Vadócok zenekar, melynek én vagyok a vezetője.
- Majd adok én nektek Vadócok zenekart! - üvöltötte a farkas. - Megtépem a bundátokat, kitépem a tollatokat, ha nem hagyjátok abba azonnal ezt a csinnadrattát!
Az állatok úgy megijedtek, hogy ahányan voltak, annyifelé szaladtak, szálltak.
Ha az állatok nem féltek volna a farkastól és tovább zenéltek volna, ez a mese is tovább tartott volna.
A cseppk ő barlang titka
- Az Erdei Hírmondóban olvastam, hogy holnap barlangtúrát vezet Beni kutyus.
Láthatjuk természet fantasztikus földalatti csodáit, mesél arról, hogyan jöttek létre a cseppkövek! - újságolta lelkesen Mókus Mici.
- Menjünk el! - rikkantotta Bumm, a medve.
- Ez nagyon izgalmasan hangzik! Bár, egy kicsit félek! Nem lesz ott túl sötét? - cincogta Bőrke, az egérke.
- Á, nem kell félni! Azt írja az újság, hogy vihetünk elemlámpát is - mondta Mókus Mici.
Sün Soma, Vince, a varjú, Sanda, a róka is csatlakozott a többiekhez. Reggel a barlang bejárata előtt toporgott az izgatott kis csapat.
- Kedves Kaland Kedvelő Turisták! - kezdte mondanivalóját Beni kutyus. - Láthatjátok a föld gyomrának titkait, a cseppkövek ragyogását. Részben olyan helyen haladunk, ami kivilágított, de a sötétebb helyeken használhatjátok a zseblámpáitokat!
Amikor beléptek a barlangba, csodálkozva néztek körül a kis állatok. Egy mese- beli világ tárult eléjük. Voltak olyan cseppkövek, amelyek embert formáztak vagy állatot. Cseppkőzászlók, borsókövek, cseppkőoszlopok közt haladtak.
- Ma már minden látogató tudja, hogy a cseppköveket letörni, megfogni nem szabad! Ha letörsz egy egészen kicsiny cseppkövet, ezzel a természet több száz éves munkáját teszed tönkre! - morrantotta Beni kutyus.
Sanda róka épp azt forgatta a fejében, hogy zsebretesz egy kis darabot, hazaviszi emlékbe. Gyorsan elhúzta a kezét, nehogy Beni kutya észrevegye.
- Bámulatos, hogy a több millió év alatt kialakult cseppkövekbe mennyi formát beleképzelhetünk! Az ott olyan, mint egy óriás! - ámuldozott Sün Soma.
- Jaj, le ne maradjak! Nem szeretem az óriásokat! - cincogta Bőrke.
- Hogyan is keletkeztek a cseppkövek? Hallgassátok meg! Amikor a vízcseppek a felszínen unatkozni kezdtek, elhatározták, hogy megnézik, mi van a föld mélyén. Ahogy becsorogtak a föld gyomrába, mészkőre cseppentek és együtt folytatták útjukat. Amikor elbúcsúztak egymástól, a mészkő lerakódott, ott keletkeztek a cseppkőbarlangok. A cseppkövek védelme rendkívül fontos, mivel a növekedésük igen lassú folyamat.
Lassan kiértek e csodavilágból. Elbúcsúztak Beni kutyától.
- Ez nagyon szuper volt! - ujjongott Bumm, a medve.
- Sok ismerettel gazdagodtunk, remek kirándulás volt! - károgta Vince, a varjú.
Még sokáig emlegették a barlangbeli élményeiket.
Csussz, a kígyó
Csussz, a kígyó, lustán elnyúlva napozott egy fán. Azon törte a fejét, hogy jó lenne sétálni egyet. Olyan rég találkozott már valakivel! Még jóformán végig se gondolta, amikor egy kis egérke bukkant elő.
- Sszia! - köszönt rá Csussz, a kígyó.
- Szia! - válaszolta rémülten a kisegér.
- Ne félj! Ne sziessz! Olyan magányossz vagyok. Ninc egy barátom sze. Itt maradnál egy kicit besszélgetni? - érdeklődött a kígyó.
- Hát, maradhatok - mondta megszeppenve az egér. - De ugye nem bántasz?
- Ninc szándékomban - válaszolta a kígyó.
- Bízom benne, hogy ismered ezt a mondást: Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó!
- Szosszem hallottam még - felelte Csussz.
- Miért beszélsz ilyen furcsán? - cincogta az egérke.
- Mi kígyók cak így tudunk besszélni - sziszegte. - Szokan nem issz értik, amit sziszegünk.
- Tudod mit? - mondta a kisegér. - Ha akarod, megtanítalak a helyes kiejtésre!
Mondd utánam! Só.
- Szó - ismételte a kígyó.
- Próbáljunk mást - vakarta meg a fejét az egérke. - Mondd, vacsora!
- Vacora - nyalta meg a száját a kígyó.
- É-hes - szótagolta az egérke.
- É-hessz - válaszolta a kígyó. - Tényleg, már nagyon éhessz vagyok! - és jó nagyra tátotta el a száját.
Az egérke megijedt és elinalt.
- Ne fussz el! - kiáltott utána a kígyó.
A kisegér ezt kiabálta vissza:
- Van egy másik mondás is! Jobb félni, mint megijedni!
- Szajnossz eszt szem isszmerem. Cak tudnám mitől rémült meg ennyire! Pedig milyen jót társszaloghattunk volna még! - nézett értetlenül az egérke után Csussz, a kígyó.
Az elt ű nt tálkák
Drazsé, a kutyus az óljához ment, mert éhes volt. Uramfia! Eltűnt a tálkája!
- Hol van a tálacskám? Valaki ellopta!
Egyből Cicó cicához rohant.
- Te vitted el az ennivalós tálkám? - kérdezte Drazsé kutyus.
- Mit képzelsz te bolhazsák! - nyávogta Cicó cicus. - Nekem van saját edénykém! Nem kell a tied! Itt csak az enyém van, nézd meg! Jaj! Az én tálam is eltűnt! Valaki elcsente!
- Nagy a baj! Tálkagyűjtő tolvajjal állunk szemben - morogta Drazsé kutyus, majd szimatolva elindult. Cicó követte.
- A nyomok ide vezetnek! - állt meg a gazdájuk házánál Drazsé kutyus.
Óvatosan bementek. Csörgést hallottak a konyhából.
- Ott van a tettes! - súgta Drazsé kutyus Cicónak. - Biztos innen is el akar emelni valamit.
Benyitottak. A konyhaasztalon ott volt mindkettőjük tálacskája, megrakva mindenféle jóval.
- Boldog névnapot, Drazsé és Cicó! - ugrottak elő Palkó bácsi gyerekei, Marci és Marcsi.
- Mi meg azt hittük, hogy tálkagyűjtő tolvajjal van dolgunk! - nevetett Drazsé és Cicó. - Köszönjük a meglepetést!
Majmóca, a csintalan majmocska
Valahol az őserdő mélyén élt egy csintalan majom, Majmóca. Imádott a liáno- kon hintázni, a fákon ugrabugrálni. Folyton a mókázáson járt az esze. Most is azon törte a fejét, hogyan tréfálja meg barátját. A tarisznyájában rengeteg datolyamag volt. Gondolta, jó lesz majd valamire. Elrejtőzött. Hamarosan elő- bukkant Maki. Körülnézett, és csodálkozott, hogy Majmóca nincs a megbeszélt helyen. Egyszer csak valami koppant a fején. Aztán még egy, meg még egy...
- Au! - kapott a kobakjához. - Mi ez?
- Datolyamag-csata! - visította Majmóca.
- Ez így nem ér! Nálam nincs semmi! - kiabálta Maki.
- Jah, kérlek, a háború már csak ilyen! - vihogott Majmóca.
- De mi barátok vagyunk, vagy nem?- kérdezte Maki.
- Igen! - bújt elő a sűrűből Majmóca.
- Akkor? Nekem is fel kellett volna készülnöm a csatára! A barátok csak barát- ságból küzdenek egymással! Így van? - nézett ártatlan képpel Maki, Majmócára.
- Igen! - felelte Majmóca.
Azonban többet már nem tudott szólni, mert amint közelebb ért Makihoz, az lespriccelte vízipisztolyával.
- Kölcsön kenyér visszajár! - visongta nevetve Maki. - Tudtam, hogy ma is tartogatsz nekem valami vicces meglepetést. Így én is készültem!
Majmóca elnevette magát, majd megölelte pajtását.
- Látod! Ezért vagyunk mi olyan jó barátok, mert értjük a tréfát!
Azzal vidáman hintázni kezdtek a liánokon.
A közlekedési lámpa
Majom mama két csemetéjét, Mikit és Lipit elvitte a nagyvárosba sétálni. A kismajmok ámultak az óriási a forgalom láttán.
- Mennyi jármű! Mami! Itt hogyan jutunk át az egyik oldalról a másikra? - kíváncsiskodott Lipi, a kismajom.
- A zebrán kell átmenni - felelte az anyukája.
- Zebrán?! - kiáltott fel Miki majmocska. - Itt van Zebra Zoli is? És miért kell rajta átmennünk? Vagy a hátán visz át minden gyalogost?
- Ó, dehogy! - nevetett Majom mama. - A kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket csíkozása miatt nevezik zebrának. Az meg ott a jelzőlámpa! Ez segít abban, hogy biztonságosan átjussunk a másik oldalra. Erről tudok egy versikét is:
- Ha a lámpa piros, ne lépj le mert tilos!
Ha a lámpa zöldet mutat, akkor szabad csak az utad.
Nagyon tetszett a versike Mikinek és Lipinek. A hazáig vezető úton egész végig ezt a versikét hajtogatták.
A vihar
Farkas Fecó úgy látta, hogy ez a kellemes nap alkalmas lesz arra, hogy a tavon csónakázzon. Néhány óra múlva sötét felhők gyülekeztek. A szél erősebben kezdett fújni. Hamarosan villám cikázott át az égen, rögtön utána pedig hatalmas dörgés következett. Farkas Fecó nagyon megijedt. Próbált a part felé evezni, de nem sikerült neki.
A vízi mentők szerencsére meglátták a bajba került csónakot és azonnal a men- tésére indultak. A parton Mardel kapitány adott az ázott-fázott, rémült Farkas Fecónak egy takarót és egy pohár meleg teát.
- Máskor figyelj jobban, hogy időben ki tudj jönni, ha vihar közeledik! Nagyobb bajba is kerülhettél volna! - dorgálta meg Mardel kapitány.
Farkas Fecó megígérte, hogy ezentúl figyelmesebb, meggondoltabb lesz, és nem evez be ilyen messzire. A viharra figyelmeztető jelzéseket pedig ezentúl nagyon komolyan veszi.
