DOLGOZATOK A KIR. MAGY.
PÁZMÁNY PÉTER TUDOMÁNYEGYETEM PHILOSOPHIAI SZEMINÁRIUMÁBÓL
48 =
REZEK S. ROMÁN O. S. B.
PROHÁSZKA INTUÍCIÓJA ÉS ÁTÉLÉSE
B U D A P E S T
S T E P H A N E U M N Y O M D A
1942
DOLGOZATOK A K I R . MAGY.
PÁZMÁNY PÉTER TUDOMÁNYEGYETEM PHILOSOPHIAI SZEMINÁRIUMÁBÓL
• 48 =
REZEK S. ROMÁN O. S. B.
PROHÁSZKA INTUÍCIÓJA
r / _ r
ES ATELESE
V'SOJ
7 F
B U D A P E S T f
S T E P H A N E U M N Y O M D A
1942
Anyám emlékének.
Kiadja : Rezek S. Román, — Stephaneum nyomda Budapest. Felelős : ifj. Kohl Ferenc.
T A N U L M Á N Y O M G O N D O L A T M E N E T E .
* Lap
Bevezetés 4 I. Történeti áttekintés. Mit irt P r o h á s z k a az intuícióról a részletes
elméleti megalapozás e l ő t t ? 8—19
1. A «teljes élet» v á g y a 8 2. Alexander B e r n á t b í r á l a t a az I n t e l l e k t u a l i z m u s t ú l h a j t á s a i r ó l 10
3. Nietzsche és Bergson — P r o h á s z k a értékelésében 11 4. Pauler Ákos t a n í t á s a Aristoteles «intuíció»-járól, — P r o h á s z k a
felfogása a görög filozófia «intellektualizmus»-áról 15 5. P r o h á s z k a k ü z d a s z u b j e k t i v i z m u s ellen ; örül a «régi böl-
cseség» i n t u í c i ó j á n a k 17 6. Az «üres ész» és a «nem s i k e r ü l t emberek» 18
II. Elméleti áttekintés. P r o h á s z k a bölcseleti fejtegetése az intuícióról 19—24 1. Helytelenül értelmezi a s k o l a s z t i k u s megismerés-elméletet. 19
2. Az ő i n t u í c i ó - t a n á n a k kifejtése 21 I I I . Mérlegelés. P r o h á s z k a intuíció- és átélés-elméletének b í r á l a t a
Szent T a m á s a l a p j á n 24—45 1. P r o h á s z k á b a n a d o t t s á g k é n t élt az i n t u i t í v b e á l l í t o t t s á g . . . 24
2. Az emberi megismerésmód — Szent T a m á s e l g o n d o l á s á b a n 2 5
3. Az intuíció-fogalom — Szent T a m á s n y o m á n 28 4. H o v á t e r j e d ki az igazi i n t u í c i ó ? : 3 0
5. P r o h á s z k a művészi i n t u í c i ó j a 3 6 6. Átélése, «scientia saporosa»-ja, — összevetve Szent T a m á s
idevágó g o n d o l a t a i v a l 3 8 Befejezés. Vizsgálódásom e r e d m é n y e . 4 5
F e l h a s z n á l t könyvek 46—47 Idegennyelvű k i v o n a t o k 48—50
S c h ü t z Antal f i g y e l m e z t e t , h o g y P r o h á s z k a ismeretelméleti gondolatai- n a k és s z e m p o n t j a i n a k g e n e t i k u s f e l t á r á s a hálás f e l a d a t és értékes adalék lenne a bölcselettörténet s z á m á r a . ( P r o h á s z k a p á l y á j a , 1929, 82. 1.) P r o h á s z k a intuíciójára és átélésére v o n a t k o z ó — jórészt leíró jellegű — a d a t g y ű j t é s e m csak megindítás szeretne lenni a későbbi részletes vizsgálatokhoz.
A nagy alkotó szellemek mindig érezték, hogy csak ésszel nem j u t - h a t n a k el az élet és az emberi lélek mélységére, és hogy az okoskodással megragadott életvalóság mögött mindig marad még valami megfogha- tatlan, valami irracionálé, amihez közelebb már csak a szív j u t h a t . A Platon, Plotinos, Szent Ágoston, Szent Anzelm, Szent Bernát, Szent Bonaventura, Pascal, Newman típusú lelkek örök hitvallását fejezte ki Schütz Antal : «A szívnek is van szeme, sőt : le coeur a ses raisons que la raison ne connaît pas (Pascal). A szeretet is látóvá tesz ; de soha akkor, ha az észt h á t t é r b e szorítja, vagy egyenest a helyébe lép ; hanem csak akkor, ha az ésszel harmonikus együttműködésben van és tiszte- letben t a r t j a az ész és szív rangsorát. Az ész van ugyanis hivatva érteni, kutatni és látni ; a szív és érzés, a k a r a t és lendület rendeltetése pedig az, hogy ne engedje elsorvadni a szellem szemidegét, h a n e m gondoskod- jék vitalitásának fönntartásáról».1- Ha Prohászka ma élne, teljes egé- szében elfogadná ezt a tipikusan «katolikus világnézést». És hogy meny- nyire így gondolkodott, annak fényes bizonyítéka az is, hogy éppen Schütz Antal igazán szívvel-lélekkel elismeri az ő szellemi nagyságát, és csak a teljes tárgyilagosság követelményének tesz eleget, amikor nyugodt igazságszeretettel azt is megmondja, hogy Prohászka a «fogalmi megismerésnek — nem ismerő, hanem életértékét alábecsülte ; nem gyakorlatban, hisz semmivel sem t u d o t t és t a n í t o t t kevesebbet, mint az «intellektualisták» ; sőt ! . . . hanem elméletben ; ismereteimé-' Jetének i t t egy érzékeny gyöngéje mutatkozik».2 Abban nem kételked-
hetünk, hogy Prohászka f ö n n t a r t á s nélkül elfogadta azokat a téte- leket, melyekkel az E g y h á z a merőben természeti elmének metafizikai teljesítőképességét hangsúlyozta.3 De hogy akadémiai székfoglalójá- ban, naplóiban és elméleti írásaiban is — éppen a kifejezés nagy len- dülete m i a t t — t ú l l é p e t t a határon, arról meggyőződhetünk, ha az intuíció és az átélés fogalmával kapcsolatos gondolatain végigtekin- t ü n k . Nem célom Prohászka «világmegfogását» régi és új bölcselők intuíció-fogalmával4 összehasonlítani ; csak azokat a legfontosabb állo-
1 Őrség. Korkérdések és t á j é k o z ó d á s o k , Bp., 1936, 49. 1.
2 P r o h á s z k a p á l y á j a , 81—82. 1.
3 Denzinger : E n c h r i d i o n definitionum, n. 1801, 2072, 1650.
4 V. ö. Várkonyi H i l d e b r a n d : Az intuíció a régi és az ú j filozófiában.
A P a n n o n h a l m i F ő a p á t s á g i Főiskola é v k ö n y v e , 1913—14, 3—123. !k.
másokat érintem, ahol nagy szelleme fölfedi a kérdés titkait — vagy néha túlzottan beleszédül. Célom : írásai nyomán r á m u t a t n i , mit é r t e t t ő intuíción és átélésen.
* * *
É r t e l m ü n k szételemezheti érzelmeinket, vezetheti és szabályoz- h a t j a a k a r a t u n k a t . Ha az értelemnek ez a kettős m u n k á j a alkotná egész lelki életünket, akkor az ész uralma teljes lenne. Minden érzelmi megmozdulásunkon és minden v á g y u n k o n az ész fogalmai uralkod- nának : egyéniségünket megmagyaráznák elveink, hibáinkat meg a téve^
déseink. Benső életünkben semmi sem lenne homályos, — önmagunk számára sem. Ösztöneink, minden érzelmi megmozdulásunk, emberi énünk minden irracionáléja elvesztené titkos mélységeit. Kényünk- k e d v ü n k szerint l á t h a t n ó k előre egész biztossággal, mit fogunk tenni egyes helyzetekben, előre m e g m o n d h a t n á n k , hogy az események mily f o k b a n h a t n a k majd érzelemvilágunkra. Gondolataink iránya iá
legvégső elemzésben a k a r a t u n k t ó l függne —, s ezért vonzalmaink és ellenszenvünk, szeretetünk és elfordulásaink «kezünkben lennének», csak rendelkezni kellene velük : így, erre m e n j ü n k . Csak formálni kel-*
lene mindent az a k a r a t szerint.
Mindennapos t a p a s z t a l a t u n k , hogy az élet éppen nem ilyen ! Akár- milyen tüzetesen fordulunk is ö n m a g u n k mélységei fölé, egészen soha- sem l á t h a t u n k belé. Lelkünkben minden pillanatban keletkeznek meg- h a t á r o z h a t a t l a n megindulások : mozgatóik ismeretlenek, nem vezet- hetők vissza hiánytalanul a testi állapotok változására sem. Szán- dékainkkal merőben ellentétes módon cselekszünk előrelátott hely- zetekben. Örömet, f á j d a l m a t v á r u n k egy esemény során s mikor odaérünk, közömbösen éljük végig; nehéz helyzetekben hőssé báto- rodunk — máskor meg távolról ismerős hangot hallunk, mely hív, m i n t Ágostont a «tolle, lege !»
Ha az életet az értelem egészen nem l á t h a t j a át, akkor nem csak Ö k o r m á n y o z h a t j a — mert az életben v a n n a k irracionálék.1 Ha nem csak az a k a r a t szól bele életünk eseményeibe, akkor nem csak ő lehet benne az egyedüli szóvivő, mert v a n n a k az életben a k a r a t u n k t ó l teljesen f ü g - getlen történések.2 A t u d a t a l a t t i erők léte előtt nem h u n y h a t u n k sze- met s a k u l t ú r a bukását jelentené, ha egész vonalon bezárulna a misz- tikus és mágigus gondolkodás bűvköre. A romantika csalárd jelentésű;
kettős fogalom : míg «útban van — mint Prohászka Lajos mondja — állandóan egy klasszika felé», addig nincs jelentésének kultúrellenes mellékíze ; de amint elszabadítja a lélek t u d a t - és kultúraalatti erőit
1 V. ö. Zemplén G y ö r g y m é l y e n s z á n t ó elemzését : Modern k a r a k t e r o - lógia és Szent Tamási etika. 1940.
2 V. ö. André J o u s s a i n : R o m a n t i s m e et religion, Paris, 1910.
és többé őket a szellemiség rangjára emelni nem t u d j a : kultúrfogalom- ból orvosi műszóvá lesz s ez azt jelenti, hogy az alkotók megtalálták a lélek ősi erőihez vezető u t a t , de visszatérni többé nem t u d t a k .1
Az emberi lélek igazában látásra t e r m e t t : «omnes homines natura scire desiderant»2 — látását sohasem elégíti ki az üres okoskodás. Ezerszer igaz marad Huizinga szava : «Maga a valóság és az élet á t l á t h a t a t l a n és néma marad. Minden beszéd t u d á s t foglal magába. Még a költészet is, mely a Iegszenvedélyesebben iparkodik keresztülhatolni az életen, még az is szellemi forma marad, egy meg- ismerés. Aki komolyan a k a r n á venni az antinoetikus alapelvet, a n n a k meg kellene t a r t ó z t a t n i a önmagát a beszédtől».3
D e h á t mit csináljon a lélek akkor, ha érzi, hogy fel kell kiáltania — és alig t a l á l szavakat ? S amit talál, az is csak gügyögés messzi hírnöke, szegény tolmácsa a lélek teli gazdagságának. Ilyenkor nem elég a sóhajtás, hogy «az ész folyton csak gondolkodik, de soha senkit meg nem gyógyít», — a lélek keresi a látást o t t , ahol a következtetések és a fogalmak ú t m u t a t ó i m i n d j o b b a n elmaradoznak. Csak itt aztán el ne tévedjen ! A bizakodó valóságmegközelítésben többször kell gondolni erre az ú t elején — az eddigi keresőktől k a p o t t — bátorításra : «Az emberi szellemnek nem szabad visszariadni semmiféle ú j utaktól, sem megtagadni semmi ú j belátást. Folytassa csak vakmerő k r i t i k á j á t ön- maga ellen, s ne h ú n y j o n szemet az igazság egyre m a g a s a b b emeletei előtt ! De ne felejtse el, hogy ha az igazság kimeríthetetlen, avval nem lesz kisebb, hanem n a g y o b b . S ha új egek tárulnak, avval a régi még nem lesz alacsonyabb. S minden magasság relativitása csak még nagyobb magasságok ígérete. A világ végtelen, s éppen a megismerés kimeríthetetlensége a v a t h a t n á az emberi Észt kimeríthetetlen remény- séggé.»4
Ilyenféle kérdések feszítőerejét képzelem Prohászka látni-aka- rása m ö g ö t t . Az ő világlátását könnyű lenne beállítani a túlzó pozi- tivista kor u t á n nagy erővel felkapó «több élet»-keresésbe ; haragos ellenszenve lépten-nyomon előbukkan, — s hogy milyen hangon, azt eléggé m u t a t j a ez a k é t sor :
«Naiv agybuggyanás az a Laplace-i kijelentés, hogy h á t m a j d valamikor egy képletre hozzák vissza a világot. Sült tökvirág !»5
Összevethetnők külföldi nagyságok hasonló törekvéseivel : ugyanoda j u t n á n k , a h o v a Schütz Antat : «Prohászka végig hű maradt római t a n u l ó k o r á n a k eszményéhez, a szenttamási bölcselethez ;
1 M á t r a i László : É l m é n y és riiű. 1940.
2 S z e n t T a m á s : S u m m . Theol. I I — I I . Q u . 180 a . 7. corp. art.
3J . H u i z i n g a : A h o l n a p á r n y é k á b a n . 1938, 92. 1.
4 B a b i t s M i h á l y : É l e t és irodalom, 169. I.
5 Soliloquia, I. 356., 1919 júl. 29.
de ezt azzal a szellemi szabadsággal értelmezte, melyet egy Tongiori, Palmieri hagyott örökségül a római jézustársasági egyetemre, a Gre- goriána-ra . . . Vezértémája az, a m i a modern bölcselkedésnek Descartes, sőt Duns Scotus ó t a főproblémája : milyen viszonyban van a valóság és az ismeret, őnála : élet és gondolat. S ahhoz sem fér kétség, hogy ebben a kérdésben az életnek és az alkotó a l a n y n a k többet ír j a v á r a , mint általában a skolasztikusok. De félreértik, akik ezért bölcseleti voluntarizmus, intuicionizmus v a g y pragmatizmus szomszédságában a k a r n á k elhelyezni. Prohászka nem t u d o t t és nem vallott kevesebbet, mint bármely «intellektualista» ; azonban a misztikusok melegségével és az apostolnak tapasztalásaival védte a valóságnak fogalmainknál mérhetetlenül nagyobb gazdagságát és az életnek — természetesen a íegtisztultabb életnek — elsőbbségi jogát. Gazdag lelke a gondolkodást az élet egy hullámának, szervének fogta föl, éles elméje pedig éppen á t h a t ó erejénél fogva meglátta, mennyire mögötte m a r a d n a k legkivá- lóbb fogalmaink is a n n a k a valóságnak, melyet az ő misztikus lelke megtapasztalt, és művészi géniusza megsejtett».1
Bármily hasonlónak látszik is tehát Bergsonhoz és társaihoz, — Prohászka intuicionizmusa teljesen más gyökerekből táplálkozik :
«a skolasztikában m ű k ö d ő a u g u s z t i n i z m u s b ó l . . . Az ágostonos lélek vallásos áhítatával tisztelte ő az igazságot, melynek változhatatlan- ságában hitt s t u d o m á n y o s megformulázását csak fogalmakban t u d t a elképzelni. De a t u d o m á n y t ó l elvárta, hogy a nemesebb élet ú t m u t a t ó j a legyen».2
Ha valaki így l á t j a Prohászkát, nem fogja lelkiségében külföldi bölcselők hatását keresni minden lépten-nyomon, h a n e m egyet észre kell vennie : az Élő vizek hatását : Istennek őbenne, ővele — igazában mégis csak nélküle m ű k ö d ő kegyelmét, mellyel a mély lelki élet felé viszi — közvetlen megtapasztalásokkal. Ő maga írja :
«Jóllehet a kegyelmi gondolat s indulat szintén az ö n t u d a t a l a t t i régióból f a k a d , de épp ezért vesszük fel magyarázó okul ez esetekben az Istent, mert más magyarázatot nem találunk. O t t is «in nobis, sine nobis» gyullad ki az eszme s indul meg az érzés, de o t t azt az Isten indítja».3
Legvégső eredményben ezt az indítást kell meglátnunk az intuí- cióról és az átélésről vallott t a n í t á s á b a n is. Szeretném m e g m u t a t n i , hogyan tisztul ki e két nehéz kérdésről vallott felfogása szent meg- győződéssé :
1 Bevezetés P r o h á s z k á n a k Az e l m e ú t j a i n c. g y ű j t e m é n y é h e z , ( ö s s z . m u n k . 14. kötet.)
2 Kecskés Pál : A bölcselet t ö r t é n e t e f ő b b v o n á s a i b a n . Bp., 1939. 612. 1.
3 A valláspsychologiáról. Össz. M u n k . 14. kt. 215—222. lk. (Lásd m é g : Religio, 1915, 161—168. lk.)
i. a részletes elméleti megalapozás előtt, II. milyen bölcseleti a l a p o t k a p ? és
III. végül a fogalmi kifinomodás során milyen képet ad ? Ez a beosztás legyen vizsgálódásainkban nagy váz, semmi más, m e r t korszakokra osztásról itt szó sem lehet. De igenis szó lehet fejlő- désről, tisztulásról ! Ezt szeretném Prohászkának idevágó legjellemzőbb gondolatai a l a p j á n végigkísérni.1
I.
1. Mindenekelőtt szabadon akart lélekzeni :
«Nem szeretem a formákat», írja már 1884-ben ; «minek az életet formákba és sablonokba szorítani ; nemde, nem így teszesz a fával, mely az á g a k a t és leveleket arányosan fejleszti magából, nem így teszesz a testtel, mely minden tagnak kiszabja arányait. S ezt érzem én magamban ; szabadon ereszteni a szót, a lélek belső, plasztikus erejét, levetni az egész emberből, amennyire lehet, a s z o k á s t . . . egyszerű és észszerű gondolkodás által».2
Már 1885-ben visszariad a száraz tudományosságtól: «Néha semmi tudományos olvasás nem ízlik, nem találok benne zamatot és nedvet.
Utóvégre minden tevékenységnek alapja az é l e t . . . Ebben pedig min- den konkrét !»3
íme, m á r öntudatosan azt keresi, amit az intuíció fog m e g : a konkrét egyedi valóság megközelítését. Az intuícióval kapcsolatos
«tevékeny élet vágya» ott csörgedezik már a Soliloquia első jegyzetei- ben, még csak kicsi f o r r á s k é n t , de lényegében ugyanazt m o n d v a , mint élete utolsó éveiben. Most nem kísérhetjük végig P r o h á s z k á t , hogy miként vallja mindinkább az a k a r a t és t e t t előbbrevalóságát az isme- ret fölött (Julien Benda minden bizonnyal «áruló írástudónak» nevezné őt is, ha megírná a m a g y a r «Trahison des clercs»-t),4 csak végsőnek mondható eredményét ne felejtsük el ; mert ez az iqtuíció szempont- jából is jelentős gondolata :
«Nem kicsinylek én le semmiféle ismeretet — de . . . a fogalom nem magáért v a n , hanem a valósággal való ö s s z e k ö t t e t é s é r t . . . A foga- lom cselekvési inger, é l e t i n g e r . . . Minden ismeret a szép és nemes
1 Á t t e k i n t é s e m csak úgy lehet teljes, h a nemcsak bölcseleti fejtegetései- ben kísérem n y o m o n P r o h á s z k á t , h a n e m a vallásról, a lelki életről, a művészet- ről és a misztikáról v a l l o t t l e g f o n t o s a b b nézeteiben is. (Az «intuíció» szót hosszú í-vel h a s z n á l o m ; i d é z e t e k b e n m e g h a g y o m az illető szerzők helyesírását.)
8 Soliloquia, I. 58., 1884 szept. 26.
3 Soliloquia, I. 69., 1885 á p r . 15.
4 B e n d a n a g y f o n t o s s á g ú k ö n y v é t n á l u n k Babits Mihály i s m e r t e t t e az Élet és i r o d a l o m c. k ö t e t 136—170. lapjain.
egyéniség kialakítására való s minden törekvés voltaképen ezt szol- gálja s ezt sürgeti».1
Ez a cselekvés-filozófiája és a kezdetben eléggé határozatlan jel- légű intuíciója — m o n d j u k csak ki kereken : misztikája, egy gyökérből f a k a d : a teljes élet vágyából, melynek m o t t ó j a : «Tegyek, tegyek ! Mit? Szeress !» Misztikus hajlam és cselekvésvágy : mind a kettő csak az élet visszahatása az elvont gondolattal szemben. «Tous les deux dérivent d'une même réaction de la vie contre la pensée abstraite.»2
Egy gyökérből fakadó két ág : a misztikus hajlam k i j a v í t g a t j a , ellensúlyozza a csak cselekvést kereső élniakarást — éppen azzal, hogy az eredmény puszta keresése mellett r á m u t a t a szándék abszolút értékére ; a cselekvési vágy pedig meggátolja az üres, terméketlen ábrándozást, bár nem m o n d h a t le a lélek követelményeinek teljesítéséről : meg kell engednie az elmélyedő intuíciót.
Ez a két út nagyon szépen megfér Prohászka lelkében is :
«A filozófusok valóban kiszáradt pókok ; de minden, ami egyszerű*
ami az életből való, ami ott t e r m e t t az ő mezejükön, csakhogy mi oltjuk be, az mind alkalmas és találó.»3
Ez a t u d o m á n y t a l a n , sejtelmes megismerés mindjobban elhatal- masodik lelke mélyén :
«Többre becsülöm a lélek bensőségét, mely magába mélyed s ott fölleli boldogságát, ú j színpompás, h a r m a t ü d e világot — a t u d o m á n y - nál s minden egyéb b i r t o k n á l . . . S jóllehet én j o b b á r a csak sejtem, s nem t u d o m , mi azon bensőséges élet gazdasága, teljes virágzása, mégis a sejtelem nyomán is találok sok élvezetet, s nincs más kívánságom, mint a sejtelmet, a lélek kivirágzásának rügyét és bimbóját teljes ki- fejlődésében érezhetni.»4
Itt még nincs szó a férfikor tudást-tettben-gyümölcsöztető m u n - kájáról, itt még g y ű j t ő munka folyik :
«Tanulni nyakra-főre a k o r u n k b a n elkelő t u d o m á n y o k a t . Hadd nyíljék most föl szívem, lelkem huszonnyolcadik évében».5
Az összehordás fáradságos m u n k á j a ez, melyből bizton f a k a d h a t m a j d intuitív meglátás és gyümölcsöző t e t t is. ( E n n e k az összehordás- nak, lelki szintézisnek szerepét lásd alább, III. 4 . - b e n . ) :
«Elvek, azok a túlsók, metafizikus elvek ! J a j , ha kinőnék magu- k a t bennünk életté, vérré, erővé ! . . . Mivel zúzhatnók és mállaszthat- nók össze ezt a nemtelen, nyomorult korcsszülöttet, a racionalizmust?»6
1 Az én filozófiám. Össz. M u n k . 14. kötet, 182—191. Ik. ( L á s d m é g : M a g y a r Figyelő, 1911, 515—517. és 518. lk.)
2 A. J o u s s a i n : i. m. 76. 1.
3 Sol. I. 87., 1886 ápr. 5.
4 Sol. I. 88., 1886 m á j . 20.
5 Sol. I. 93., 1886 júl. 14.
«Sol. I. 105., 1887 ápr. 2.
Mennél j o b b a n fáradozik ezért a célért, annál inkább l á t j a , mit jelent az igazi ismerés :
«A világos ismeretnek még prezentnek, jelenlevőnek, h a t ó n a k , nem pedig elfiókozottnak kell lennie. Ez egy ú j m o m e n t u m ! A gondolat jelenléte, a többinek hátraszorulása, bizonyos hegemónia ; ellentétben
a szórakozott lélek piaci t a r k a s á g á v a l . Ethikus m o m e n t u m , mely lel- kes szeretetből ered.1 Ezt elérjük, ha a gondolattal foglalkozunk, s érzelmeinkbe bevezetjük».a
Már most ö n t u d a t o s hálával v á r j a a kegyelmet :
«A kegyelem a d j a az érzést ; ez pedig egyedül az élet».3
Az indexre-tételt «fiat v o l u n t a s tua» lelkülettel fogadja s megint összefoglalja, mit a k a r : elítélni az erkölcsi életet aláásó, akrobatás- kodó intellektualizmust. (Helyesen t e t t e volna, ha, mint m á s u t t ,4
doktrinérséget v a g y idealogizmust m o n d o t t volna e szó helyett !) :
«Az intellektualizmus a világot csak levonásokban és elvonások- ban t a r t j a és fogja ; köze van azokhoz a higított, az absztrakció s elkülö- nítés ollóival k i v á g o t t részletekhez, azokhoz a desztillált, ad usum delphini, abstracte preparált képekhez s azokon á t a valósághoz. Ez a valóság a s u b s t a n t i a p r i m a ; a gondolati, fogalmi világ a s u b s t a n t i a secunda ; s az emberi ész bizonyára arra való, hogy a fogalmak által az eligazodást megtalálja ; de betege lesz, ha az absztrakciókat eliga- zodásra, a konkrét, nemes élet, az egész természet aktuálására fel nem használja».5
Itt is előtör az intuitív megismerés egyik jellemzője, t . i. a teljes, az igazi t u d á s csak a f o g a l m a k n a k a valósággal, — s még hozzá- teszi : «a gyakorlattal» való kapcsolatából lesz. A fogalmi megismerést i t t csak eszköznek tekinti az egész ember etikai fölépítésében, — akár- csak akadémiai székfoglalójában. Miben l á t j a az orvoslást az «intel- lektualizmusra»? Nem megint elméleti v i t á k b a n , hanem az életnek a valósággal kapcsolódásában. Itt v a n az a misztikus mélységet járó gon- dolata, hogy az «Igazság nem elgondolható ige, hanem az az Ige, mely t e s t t é , életté lesz».
2. Mindezek a gondolatok h a t h a t ó s a n elősegítik Prohászka intuíció- fogalmának bölcseleti megalapozását. Az intuitív megismerés valóság- gal-kapcsolódását a székfoglaló nyomán t á m a d t bírálatok és Prohászka
1 Hasonló m o z z a n a t r a céloz N a g y József : «Minden misztika a p r a k t i k u s erkölcsi s z f é r á b a n mozog, s az i s m e r e t b e n is a cselekvés t é n y é t l á t j a és etikai s z e m p o n t b ó l ítéli meg». ( A t h e n a e u m , 1919, 18. 1. — A metafizikai intuícióról c. t a n u l m á n y b ó l , 1—19. és 4 9 — 7 6 . lk.)
2 Sol. I. 126., 1888 á p r . 27.
3 Sol. I. 164., 1891 aug. 7.
4 Az Élet k e n y e r e , 378. 1.
5 Sol. I. 218., 1911 j ú n i u s 11. u t á n .
válaszai lassan tisztázták. Alexander Bernát helyesen bírálja Prohász- k á t , hogy nem m o n d j a meg, mi az az általa sokat t á m a d o t t «intellek- tualizmus». Amitől az Index-kongregáció valószínűleg nagyon félt, az rögtön bekövetkezett, — éppen egy bölcselő érvelésében : hiába írta le Prohászka az előző napokban a naplójában — önmagának —, hogy szó sincs az ismeret lekicsinyléséről, — erősek voltak az Intellektualizmus t ú l h a j t á s a i b a n leírt támadások a gondolat egyeduralma ellen, — és így éri őt Alexander Bernát t á m a d á s a :
«Szórói-szóra a l á í r j u k . . . (t. i. Prohászkának azt az állítását, hogy az ismeret és a filozófia mint életfolyam f e j l ő d i k ) . . d e ebből nem lehet fegyvert kovácsolni a filozófia, a gondolat, a gondolat primátusa ellem.
Aztán egyet fordítva a kérdésen, így t á m a d :
«Mert a t u d o m á n y ereje oly csekély, azért szabad-e csökkente- n ü n k ? Az a b s z t r a k t fogalmi világ merev fiókjaival megszakítja az élet folytonosságát és elterel bennünket a t e t t e k t ő l . Kiket? Azokat-e, kik- nek semmi t u d o m á n y u k sincsen? Nyilván ezeket nem. A t u d ó s o k a t ? De kell lenniök embereknek, akik előbbre viszik a világot. A szegény emberen nem segíthetünk, ha egyedüli birtokát leszóljuk. Óriási a való- ság, és mink, tudásunkkal együtt, oly kicsinyek vagyunk. Igaz. De mi következik belőle? Nem az, hogy a tudástól elforduljunk és a miszticiz- musban keressünk menedéket. Hanem egyesegyedül csak az követke- zik belőle, hogy az élettel ölelkező t u d á s t , az igazi t u d á s t keressük, körét tágítsuk és teljes erőnkkel abban a világtörténeti f o l y a m a t b a n részt vegyünk, amely idáig v i t t bennünket».1
Hiszen ezt a k a r j a Prohászka is ! — felelhetnők neki —, csak nem tudós okoskodással, hanem az igazságon is túlszaladó lendülettel. És vall- j u k csak meg igazán : ez is túlzás !
3. S ha csak túlzásait néznők, mi sem lenne könnyebb, mint Nietzsche és Bergson édestestvérévé tenni meg öt is.2 Ha pedig nem- csak túlzásait t e k i n t j ü k , akkor ezt kell m o n d a n u n k : azonos szellem- történeti környezetből, azonos indításokkal ihletve indult el Nietzsche és Prohászka. Az első az ösztön, a cselekvő erő, a hatalmi akarás, az
«önállítás embere». Prohászka lelkében b á m u l a t o s harmóniába olvad az önállítás és az ö n á t a d á s : s a j á t teljes érvényesülését abban
1 P r o h á s z k a O t t o k á r filozófiája c. b í r á l a t . Magyar Figyelő, 1911, 404—410. lk.
2 Aki n e m néz a kérdés velejére, k ö n n y e n teszi meg ezt. Aki csak kapás- ból, részletes jellemzés és megokolás nélkül ítél, o d a j u t , a h o v á É d o u a r d Krakowski, aki a m a g y a r Bergson-követők közé sorozza Ady E n d r é t , Babits Mihályt, Dienes Valériát, N a g y Józsefet ugyanúgy, m i n t P r o h á s z k a O t t o k á r t és Trikál J ó z s e f e t . V. ö. Henri Bergson et le r e n o u v e a u de la pensée c o n t e m - poraine, 1931, 100. 1.
találja meg, hogy egész odaadással belekapcsolódik az abszolú- t u m b a . így lesz Nietzsche a j á n d é k a a hatalmi ember, az ember^
feletti e m b e r álma, Prohászkáé pedig s a j á t , Istenben gyökerező éle- tének valósága.1
Prohászka m i n d e n ü t t keményen elítéli Nietzschét, ahányszor csak tollára veszi. Bergsonról viszont változó hangon ír. 1911-ben, az indexre-tételt követő naplórészletben Bergsont — egyoldalúan t ú - lozva — f e j beüti :
«Jött a szalonfilozóf, a spiritualista, vagy nem tudom mi, Berg- son, s az bájolt s bűvölt s nagyszerű frazeológiával bizonyította, hogy ami v a n , az nincs, s ami áll, az folyik, s ami különálló, az mind kon- tinuum, s más egyéb paradoxonokat produkált».2
Bergson bírálata és a tőle való józan tartózkodás hangsúlyozása itt nem lehet célom ; k r i t i k á j á t — a n n y i sokak között — pl. Maritain is elvégezte.3 Csak az igazság kedvéért szeretném megemlíteni, hogy a Bergson-féle — éppen intuitív — filozófiával szemben akkoriban még csak az lehetett volna Prohászka szava, amit előző soraiban el is rej- t e t t : «Nem tudom m i . . . » Hogy a k k o r Bergsonnak még csak hibáit ismerte, az kétségtelen. Schütz A n t a l kereken kijelenti, hogy «mikor (Prohászka) akadémiai székfoglalóját t a r t o t t a , Bergsont még nem ismerte».4
A következő évben már húsz lapnyi bírálata jelenik meg Berg- sonról, — s u g y a n a k k o r az aristotelesi megismerésfogalom kitágításá- nak szükségességéről.5 «Juste milieu»-t keres a kettő között : Bergsonnal szemben védi az esse, a ró óv, a roxi 9\v eZvat-nak a valóságban az actiónál előbb való létét, igazi létét, a substantia-fogalmat. Aztán for- dít egyet a dolgon s erősíti, hogy «a merev, statikus entelecheiák meg- m a r a d n á n a k ugyan, de a sajátságok legnagyobb részét a mozgásnak t u l a j d o n í t a n ó k s abból magyaráznók. Az entelecheiák t e h á t merevsé- gükben a valóság alapjaiba h ú z ó d n á n a k vissza s többféle mozgással volnának kombinálhatók». (Feltételes módban a d j a elő meggyőződé- sét, — de homályosan.) Valamivel tisztábban kezdünk látni, amikor az akció-filozófiának «Condillacra emlékeztető szenzismusát» bírálja, és remek megjegyzéseket fűz Bergson ismeretelméletéhez : az érte- lem m u n k á j a a valóság megfogásában csak «morcelage utilitaire», hasz- nossági szétdarabolás a megértés v é g e t t — ezt valahogy ő is érzi, de nagyon hangsúlyozza, hogy az emberi életfok kulcsa a fogalom. Igaz,
1 V. ö. Z e m p l é n György : P r o h á s z k a és Nietzsche. (Felolv. a Szent I s t v á n A k a d . - b a n , 1939 nov. 10.)
2 Sol. I. 216., 1911 június 11 u t á n .
3 L a philosophie Bergsonienne, Paris, 1913.
4 P r o h á s z k a p á l y á j a , 82. 1.
6 A lényegismeret Bergson t a n á b a n s a régi filozófiában. Össz. M ü n k . 14. k ö t . 192—208. lk. Lásd m é g : M a g y . Fii. T á r s . Közi. 1912. 62—82. lk.
hogy a fogalom a konkrét színes létet a maga egyediségében nem fogja meg egészen, igaz, hogy a b s z t r a k t és általános, de annyi bizonyos, éppen e fogalmi ismeret miatt van más értelme bennem a világnak, mint az állatban s épp attól a fogalmi ismerettől értem meg én a világot úgy, hogy m e g h ó d í t h a t o m . . . Később még világosabban t a n í t j a a fogalmi megismerés nagy értékét — nem az egyedinek, hanem a lényeg- szerűnek megértésében :
«A fogalmi ismeret mélysége abban áll, hogy a dolgokban nem a ténylegest, hanem a közös lényegszerűt fogja meg, azt a valamit, ami elvonatkozik az egyestől s a tényleges tapasztalattól ; azt a valamit, aminél fogva a dolgokat mélyebben, m o n d j u k bensejükben fogjuk meg.
Ez a fogalmi t a r t a l o m a metafizikának immanens, visszavezethetetlen a d a t a . . . A fogalom a lényegszerűnek ismerete».1
íme, ilyen jól l á t j a ő a fogalom nagy értékét! Már 1912-"ben is ezt í r j a :
«Igaz, hogy (a fogalmi ismeret) elvonatkozik a konkrét meghatá- rozásoktól, az anyagtól s tömegtől ; de megragadja a részek fölött az egészet s így az egésznek, az egységesnek képlete s az alkotó vonások közt való összefüggésnek megragadása lesz . . . E m b e r s állat közt nem az érzéklésben, nem a konkrét képzeten, hanem a fogalmon fordul meg a különbség.»
S mikor így egészen biztosította a fogalmi megismerés értékét, szívesen egyetért Bergsonnal «az akció vezérszerepében,, mert igaznak vallja, hogy ,scientiae supereminet Caritas' — s egyáltalában : super- eminet actio».
Ugyanakkor, amikor ezt a Szent Pálnál is kifejezett lelkiséget2
vallja Prohászka, — t e h á t amikor mélyen együttérez az Egyházzal —, Lánczi Jenő meg nem értő hangon szól rá : «A vallási neurózis egész a mai napig m i n d a n n a k ellenkezőjét hirdette, ami , t e t t ' . . . Prohászka filozófiájának a tettel abszolúte semmi kapcsolata sincs . . . Mert Pro- hászka nagyon jól t u d j a , hogy nemcsak az intellektualizinus az, ami öl, ami a természetfölötti hitet öli, hanem a t e t t is, és hogy az Egyház szerint csak egy dolog éltet : a hit. És ez az, amit az Akadémián be a k a r t bizonyítani, kissé felcserélve a fogalmakat».3
Furcsán hangzik Alexander Bernát előbbi v á d j a is, ha megfon- t o l j u k Prohászka szavait : «Én is hangoztatom, hogy az értelmi ismeret a konkrét valóság t a r t a l m á t kevéssé közelíti meg. Hirdetem, hogy értelmi ismeretünk azt az általunk megközelíthetetlen s mindig konkrét valót csak néhány általános, értelmi jelzéssel adja, melyek nem m o n d j á k meg nekünk, hogy a dolog ö n m a g á b a n micsoda ; de
1 A t u d o m á n y i m m a n e n s korlátai. Össz. Münk. 14. k. 278—284. Ik.
és Religio, 1922. 1—7. lk.
2 E p h . 3. 19.
* P r o h á s z k a székfoglalójáról. H u s z a d i k Század, 1910. 21. kt., 565—568.
eleget ad arra nézve, hogy a világ értelmét felfogva egy csodálatos szellemi k u l t ú r á n a k munkásai legyünk. Ennyiben természetesen az értelmi ismeret is akcióba gravitál. Az akcióba való beállítás azonban nem töri ki az értelmi ismeretből az ú j s különálló s az érzéklésből kiemelkedő értéket, hanem fölhasználja azokat. Hiszen épp ez ú j érté- keivel s különálló adataival alkalmas arra, hogy ingere s elő- segítője s eligazítója legyen az ú j , minden állatit fölülmúló akció- nak. Az értelmi ismeretnek t e h á t van különálló s objektív t a r t a l m a : de ennek a t a r t a l o m n a k is gravitációja s rendeltetése s ennyiben értelme az élet».
A Bergson-féle túlzásokkal szemben elfogadja a régi filozófiát, mely hirdeti, hogy van oly valóság, mely nem mozgás, s hogy e Valósá- got mi megközelíthetjük és fogalmainkban kifejezésre hozzuk. Ez az
értelmi ismeret a mi előnyünk s erőnk, mert arra képesít, hogy az akciót a létnek felsőbb fokán, a szellemi világ k u l t ú r á j á b a n folytassuk.
«A régi filozófia bízik az észben s kellő határok közt érvényt követel számára. Erre nézve azt mondom, hogy jól teszi ; de ugyan- akkor nagyon ajánlom, hogy használja föl azokat az ú j látásokat, melyek túlzásából lettek az ú j filozófiák, s ne kicsinyelje azokat. Az ember könnyen esik abba a hibába, hogy cáfolván az ellentétes nézete- ket, t ú l h a j t j a a magáéit, s a mi esetünkre alkalmazva a tételt, könnyen megesik, hogy védvén az ész igazait, lekicsinyeljük az érzés momen- tumait.»1
«Minek a régihez ragaszkodni, mikor a fejlődés rég t ú l j á r t a régi absztrakciókon és szisztémákon, és minek visszanyúlni a m ú l t n a k fel- fogásához, mikor sokoldalúbb s azzal egyszersmind mélyebb lett belá- tásunk . . . Távol legyen tőlünk, hogy méltán rászolgáljunk egy ily vádra, vagy hogy visszacsinálni a k a r j u k a fejlődést. Ezt nem a k a r j u k , s ha Szent T a m á s t mégis vezérünknek valljuk, tesszük ezt azért, mert arra a metafizikai alapra állunk, melyre Szent Tamás minden korok gondolatszegénységével szemben utal.2 Igaz, hogy a problémák haladó ismereteink révén folyton m á s és más megvilágításba j u t n a k s a legradi- kálisabb skolasztika termeiben is a X X . század elején más színezetet nyer- nek, mint 600 évvel ezelőtt.»3 «Ez a mi filozófiánk örök elveket tisztel és k u t a t s örök elveknek hiszi a jól felismert és megalapozott igazságo- k a t ; philosophia perennis-szé l e s z . . . A fizófia nem marokszedő, hanem maghintő, nap és napsugár egyben . . . Sas, mely a n a p b a néz s a nap felé r ö p ü l . . . Ilyen volt Szent T a m á s ; gondolatainak magvai
1 A m o d e r n i z m u s . Össz. Munk. 15. kt., 263—274. (L. m é g K a t h . Szemle 1912. 974. k k . 11.)
2 A philosophia perennisről. Össz. Munk. 14. k t . 178—181. lk. (L. még H i t t u d o m á n y i Folyóirat, 1908. 433—36. lk.)
3 A világnézet lélektanáról. Össz. Munk. 14. kt. 240—253. lk. (L. még Religio, 1915, 161. kk. 11.)
csiraképesek, az idő nem árt n e k i k . . . Hódoljunk neki s m ű k ö d j ü n k közre világot boldogító m u n k á j á b a n . »1
«Az emberek átlag, mikor skolasztikáról van szó, absztrakt fogalmi játékokra, s a g y a f ú r t értéktelen okoskodásokra s a fogalmak hiposztatá- lására gondolnak. Volt ebből is, de ez már a dekadencia korszakába, nem pedig a Szent Tamás képviselte skolasztikába tartozik.»2
T u d j a , hogy «mily elhajlások szöknek szemünkbe . . . Szent T a m á s és Duns Scotus közt».3 Bergsonnal szemben sem elfogult : nagyon is elismeri érdemét :
« . . . A monisták (ezek a modern monisták) el a k a r t á k t ü n t e t n i a qualitást, mindent a q u a n t i t á s r a a k a r t a k visszavinni. Itt orvosságot, a reactiót Henri Bergson filozófiája jelenti, akinek filozófiájával u g y a n nem azonosítjuk magunkat, de akinek nagy érdeme, hogy a valóság visszavezethetetlen őstényére s ősadatára, a qualitásra r á m u t a t o t t » .4
4. Nagyon szükséges ennek — az intuícióval távolról, de lényege- sen összefüggő — történeti h á t t é r n e k ismerete : sok mindenre rávilágí- t a n a k , de legjobban az intuíció-fogalom prohászkai megfogalmazására.
Mert mennél jobban közeledünk intuíció-fogalmához, annál világosab- ban látszik, hogy jó nyomokon jár, csak nagy lendületében t ö b b e t mond a kelleténél. Ha Pauler Ákos t a n í t á s á r a v e t ü n k egy pillantást, világosabban l á t j u k , hol fog Prohászka elsiklani. Pauler szerint Aristote- les is azt vallja, hogy a valóság megértésének t i t k a az, hogy a lény voltaképpen az élőlény m i n t á j á r a gondolandó el ; nem mechanikus képletként, de mint fejlődő, belülről kifelé sugárzó valami, mely evo- lutiójában felszínre hozza bennerejlő eszmei t a r t a l m á t . . . Bátran meri kimondani, hogy Aristoteles a lét biológiai fogalmát alkotja meg a t e r - mészetbölcselők mechanikai létkoncepciójával szemben. Elfogadja, hogy a létet csak szemlélet által t u d j u k sajátos mivoltában megérteni, nem pedig mechanikus sémák szerkesztése által. Aristoteles á l l á s p o n t j á b a n azt a gondolatot l á t j a elrejtve, hogy a fejlődést, a kibontakozást, a gazdagodást csak közvetlen élményeinkből ismerjük meg s ennyiben Aristoteles — metafizikai végelemzésben — az intuícióval él. P a u l e r szerint Aristoteles messzebbre ment, mint napjaink bölcselői. Nemcsak azt vallotta, hogy a metafizika és a t u d o m á n y ugyanazon adott való- sággal foglalkozik, de az intuicionizmusnak miszticizmusba merülő t ú l - tengésével szemben oly mozzanatra is r á m u t a t o t t , melyet korunk ébredő
1 A phiiosophia perennisről. Össz. M ü n k . 14. kt., 178—181. lk. (L. m é g H i t t u d o m á n y i Folyóirat, 1908, 433—436. lk.)
2 Aquinói Szent T a m á s t h e o l ó g i á j a . Religio, 1925, 97—113. lk.
3 Az o b j e k t í v idealizmus. Össz. M ü n k . 14. k t . 223—240. lk. (L. m é g Bp. Szemle, 1915, 320. kk. 11. és külön m i n t az Olcsókvtár 1778—1779. f ü z e t e . )
4 A phiiosophia perennis és egyéb filozófiai irányok. Össz. M ü n k . 14. k t . 208—214. lk. (L. még Religio, 1914, 225—230. lk.)
logicizmusa — í r j a Pauler — szintén mind világosabban felismer : hogy t. i. a logikai elvek abszolút érvénye t a g a d h a t a t l a n : ennélfogva a valóság legalább formailag racionalizálható, a m i t úgy fejez ki, hogy a fogalom és a valóság elválaszthatatlanok egymástól.
Hogy maga Pauler Ákos is mennyire nem alanyi képzelgésnek, hanem tárgyi értékű ismerésmódnak mondja az intuíciót, arra nézve jellemző ez a t a n í t á s a : a bizonyosság három f a j á n a k (ténybizonyos- ság, matematikai és tiszta logikai bizonyosság) megfelel az intuíció egy-egy sajátos neme :
az elsőnek teljesen irracionális, de szemléletes t a r t a l m ú , a másodiknak egy félig m á r racionális,
a logikainak pedig feltétlen racionális jellegű intuíció. Ismeret- elméleti szempontból három külön és önálló ismeretforrás, melyek mindegyikén a t u d o m á n y o k n a k önálló csoportja épül fel.»1
Ha Pauler szavai után rögtön idevetjük Prohászka idevágó gon- dolatait, lassan megértjük, hogy elméletben miként ítéli szegénynek a fogalmi megismerés életértékét : k á r h o z t a t j a azt a t a n t , hogy «a tu- dás, tehát a fogalom, a t á r g y n a k tulajdonképeni, az életre nézve kimerítő, a lét értelmét kifejező megfogása volna».2
«Intellektualizmus alatt pedig azt az irányzatot értem, mely meg- feledkezik róla, hogy mily szegényes és silány a mi értelmi ismeretünk, s hogy abban az irányban, mely a dolgok konkrét létébe, az igaz, a tulajdonképeni konkrét valóságba vezet, egyáltalában ki nem mélyít- hető . . . » Prohászka egyetlen filozófiai irányra sem s ü t i . r á az intellek- tualizmus bélyegét, de mindegyiket kész ilyennek ítélni, ha az észt t a r t j a m i n d e n h a t ó n a k , s ha «oly t a r t a l m a t t u l a j d o n í t az ismeretnek, mely kimerítő s mely nem ingere s motívuma a cselekvésnek, hanem megakasztója s elaltatója».3
Szerinte ilyen intellektualizmussal minden filozófiában találkozha- t u n k , — legnagyobb mértékben éppen a görög filozófiában :
« . . . Az ő révén csúszik el a lét s ú l y p o n t j a az ideákba s a for- mákba s ami ezzef együtt jár, az ismeretbe».4
Gondoljunk most vissza Pauler Ákos Aristoteles-értelmezésére.
Nyugodtan m o n d h a t j u k , hogy Prohászka máskép látja Aristotelest, és ez a «máskép»-látás izig-vérig vibráló intuitív látást sürgető érzékkel közeledik a nehezen tisztuló intuíció-fogalom felé, mintha ilyenkor is j á r n a «föl a hegyekbe s szállna csúcsról-csúcsra s fürdene a lelke, főleg
a vizekben. Ezek tisztítják az érzéseket s mossák le s viszik el a folyó- víz örökösen megifjuló s minden ponton ú j r a kiváltott mozgási energiá- val a piszkot, ami ránk száradt, az álló gondolatot, a f á j ó s megavasuló
1 Intuíció és bizonyosság. A Magy. Fii. T á r s . Közi. 1909. évf. 1—19. lk.
2 Az én filozófiám. M a g y a r Figyelő, 1911. 511. 1.
8 U. o. 512—513. Ik.
4 U. o. 513. 1.
érzéseket, mindazt, ami nem lélek, hanem aludt vér s a l u d t s holt érzés».1
«Kapcsolat kell a valósággal, a zaftos, eleven, meleg valósággal ; a racionalizmusnak, vagy ahogy most h í v j á k , intellektualizmusnak sikerült az embert a gondolat elé állítani, s a valóságot mögötte elsanzsí- rozni. H á t aztán megvan a b a j ; a gondolat játssza a főszerepet — a gondolatból szőjük a szálakat ; a szálakból szőjük a világot, a csinált világot.»2
Az itt előfordulható modernista túlzások ellen maga szól :
«Van érzékünk, é r z é s ü n k . . . De ne legyen ebből tagadás, hogy a transzcendentálisba csak az érzés ú t j á n s nem az ész ú t j á n érünk, hogy tehát nem tudunk1 róla . . . Értem én, hogy az értelem orgánum, csakhogy adhoc : ad vitám ; de ez az «élet» átér anyagból szellembe s vonala a mindenségen áthúzódik ; azért nem tagadunk».3
5. Intuitív látása nem lesz pszichológizmussá. A vallásosság és a vallás szabatos elkülönítése után maga jegyzi meg : «A szubjektiviz- mus öl».4
Ha az akadémiai székfoglalóban voltak is — éppen a lendüle- tes túlzású kifejezések miatt — agnoszticizmusra és pszichologizmusra magyarázható kitételek, a folytonos tisztulás ú t j á n közelít a helyes látás és a helyes kifejezés felé. Ám az is kétségtelen, hogy ez a tisztulás sokkal inkább a s a j á t maga által átélt napló-, beszéd-, cikkrészletek-
ben, t e h á t személyes, bensőségesebb jellegű írásaiban teljesedik ki, vagyis az ő értelmében vett «élet» terén, de nem kap hibátlan bölcseleti megalapozást. Intuitív látással írja az Élet Kenyerének csodálatos elmélkedéseit, a naplók is ilyen közvetlen átélést lehelnek, — de az intuíció filozófiai kifejtésében is csak ez «az egész ember szerint való megfogás» marad meg, de nem lesz m e g t á m a d h a t a t l a n filozófiai végig- gondolás. Ha 1918 körüli naplóiból összeszedjük az intuícióval kap- csolatos részeket, a legteljesebb «gyakorlati» intuitív élete t á r u l elénk.
A bölcseleti alapvetésébe becsúszó hibák annál jobban kirínak. — Lássuk először a «gyakorlati» oldalt ! Mindenütt, misztikus elmélyülés :
«A Szentlélek missziója az, hogy érzéseimbe, vágyaimba, lelkem kedvévé, örömévé vezesse be s változtassa el, hogy életté változtassa, ami eddig ismeret, h i t . . . T ö b b öntudatos s közvetlen átélést ! Belém olvasztani, velem azonosítani. Az Ő missziója olyan, amilyen Ő. Ő a k a r a t és érzés».5
*SoI. 1. 219—20., 1911 júl.' 22.
«Sol. I. 222., júl. 27.
3 Sol. I. 232., 1911 nov. 23.
* «A s z u b j e k t í v i z m u s végzi a d e s t r u k t í v m u n k á t a vallásban.» ö s s z . Münk. 20. k t . 163. (Samassa érsek beszédének filozófiája, 20. k t . 154—165. Ik.)
6 Sol. I. 234., 1911 dec. 17.
«Az igazságnak és jóságnak előttem a szépségbe kell öltözködniük,, m e r t míg ezt nem teszik, azt érzem, hogy szegények s nincs ruhájuk,, az ami jár nekik.»1
Nehéz megmondani, mit élhetett át egy-egy ilyen boldogan I á t 6 percben :
«Istenem, Uram, mit csináljak ? Hisz nem érti, aki nem éli. Csak az t u d j a , aki érzi. Nem is t u d j a , — m i t fogalmak matricái ? ! — ha nem éli ; ő az, az az élő ő, — ő maga. Ezt így ízelítőül s k i m o n d h a t a t l a n boldogítóul ! . . . J e s u m i . . . Jesu, quem diligo, in quo vivo !»2
«A régi bölcseséget szeretem, nem a tételeit, nem is az élesre csiszolt fogalmait, hanem vezető nagy elveit, i n k á b b mondom : ideáit s intuícióit. Például azt, ahol Sokratessel megindul a lélek s rendezni a k a r s érteni : de mily bölcsen «játszva» ! Fölséges emberek, akik azt m o n d t á t o k , hogy a bölcseséget, a filozófiát így kell űzni, n a i ô i a ç
%ÚQIV, játszva, kedvteléssel, fölényesen, megérzéssel ! . . . Ezek a be- pillantások minden thézisnél t ö b b e t érnek ; a szellem fokusaiból p a t - t a n n a k ki. Hogy pedig eltalálják az igazságot is, az onnan van, m e r t a lélek is i s t e n i . . . Be kell hatolni a műbe ; azt csak játszva, a művész j á t é k á t ismételve, meglátva, szeretve, csodálva ! Mily buta, ki m a g á b a zsugorodik s egoista töpörtyű lesz ; míg ellenben mily boldog, aki kitágul s lendül s olyan «anima, quae fit quodammodo omnia», de n e m - csak intelligendo, hanem vivendo».3
Ennek a «vivendo»-nak fölfedezése a filozófiában is — örömmel tölti el :
«Az igaz, hogy valamit kimélyíteni csak az t u d , aki megéli, a k i - nek ú j megtapasztalásai v a n n a k , pl. Istenről, lélekről, a számról, a ze- nében ú j irányokról. Nem hogy ú j tételeket nem t a l á l h a t föl, azt teheti ; de nem teremt ú j meglátásokat. A dolgokat át kell érezni, akkor b e n n ü k vagyunk ; s nemcsak nézni ; akkor ugyanis kívül vagyunk ! Ilyen kívülről való nagy t u d o m á n y esetében csak rendezni, de nem teremteni tudunk».4 — íme, az intuíció bensőségességének kifejezése — s z a v a k - kal megközelítve.
6. De neki nem kellenek az olyan intuitív szellemek, akik nem t u d n a k egész emberekké válni, akik, «mindent összevéve, mégis csak nem sikerült emberek, akikre a nagy valóság rácáfol» ; neki az intuíció is a krisztusi teljes életért v a n . így érthető meg aztán ilyen kemény kifakadása olyanok ellen, akikben pedig ugyancsak volt intuíció, d e hamis vágányra siklott :
«Nincs gyöngébb tehetség, mint az ész az érdekek s ösztönök i S o l . I. 256., 1913 dec. 15.
2 Sol. I. 266., 1914 j ú n . 1.
3 Sol. I. 279., 1915 f e b r . 15.
* Sol. I. 286—287., 1915 m á j . 12.
ellen. Teljes trottli. Mindenre r á m o n d j a , hogy úgy van ; igazi maraz- musban szenvedő trottli. Azért nem lehet rábízni a nagy érdekeket, Neki csak a theória, a t u d o m á n y való ; méregessen s szót fosszon ; csináljon papirosvilágot, tépje össze s csináljon ú j a t . Vasat is olvaszt- h a t s jobb acélt is csinálhat, de az élet áramába ne ártsa magát s oroszlá- nokkal ne kössön ki, mert — csúffá teszik. Trottlisága abból is nyil- vánvaló, hogy egyszer ezt, máskor az ellenkezőjét t a n í t j a . Talán az is fokozza a komédiát, hogy többnyire terhelt, perverz vagy egyoldalú úgynevezett zsenialitások vezetnek, Voltaire, Rousseau, K a n t , Nietz- sche, Tolsztoj — mindent összevéve mégiscsak nem sikerült emberek, akikre a nagy valóság rácáfol. Vannak, akik finom érzéssel, esztétiká- val, hosszú, finom kezekkel s mandula-körmökkel tippelnek s billegetik az élet vad hegyeit s mohos d u r v a szikláit».1
Bensőséges Krisztussal-élésben találja meg ezt a világot győző,
«diadalmas világnézetet» ; forrása intuíció és átélés :
«Krisztus érintése s lelkének reánk árasztása. A j k u n k a t s n y e P v ü n k e t megtisztítja, mikor vesszük s tüzes érzésekkel kiégeti a gazt s a penészt szívünkből. Ezt meg kell tapasztalni ! Istenem, mily gyönge és pókhálós világ a fogalmak világa. Azért kitárom lelkemet s erős v á g y a k a t , érzelmi hullámokat vetek ki magamból a világ ellen . . .»2
íme, 1918 körül így sürgeti ő a meleg átélést és az intuíciót.
Lényegében így ír később is m i n d e n ü t t , ahol csak életről, t e h á t egy lappangó fogalmi h á t t é r átéléséről van szó. De nézzük csak, mit ír az intuícióról elméletileg !
II.
1.Idevágó legfontosabb gondolatsorainak m i n d j á r t az elejére oda- veti :3
«Az intuíció nem a széttagolt valóságnak értelmi elemeit boncol- g a t j a , nem a fogalmakká v é k o n y í t o t t dirib-darabokat, nem az egyre f i n o m a b b s f i n o m a b b elvonásokban ideális p á r á z a t t á meglelkesített általánosságokat kezeli, hanem egyetlenegy tekintettel megfogja az egészet, villámszerű megvilágításban észrevesz, meglát, megragad vala- mit s ezt a meglátást a modernek m i n t az értelem külön a k t u s á t m u t a t - j á k be s intuíciónak h í v j á k . . . »
Aztán az «intellektualisták, a doktrinér logikusok» boncolgatni kezdenek, s az így b e m u t a t k o z ó intuíció — mivel beszélni róla csak fogalmakban t u d u n k — marad értelmi fogalmi i s m e r e t . . . Prohászka pedig keresni kezd, mert érzi, hogy sok intuitív meglátását nem t u d n á kifejezni általános fogalmakkal.
1 Sol. I. 298., 1916 j a n . 26.
2 Sol. I. 315., 1919 júl. 10.
3 É r t e l m i észrevevés és intuíció. Össz. Munk. 14. kt. 264—270. (L. még Religio, 1918. évf. 249—255. lk.) H e l y e n k i n t idézve közlöm a cikk lényegét.
2*
Nincs-e az emberi szellemnek . . . valami más ismerete is, mely nem volna általános fogalom, h a n e m valami meglátása, megragadása az egész- nek? Ismeretnek, természetesen ismeret lesz az is, mi is legyen külön- ben az értelemben, ami nem volna ismeret? De lehet talán oly ismeret, mely nem absztrakció, h a n e m látás, intuíció? A tiszta szellemektől ez ismeretmódot űgysem t a g a d j u k el (scientia visionis, beata v i s i o ) . . . A skolasztika e kétségemet visszautasítja, előtte más ismeret, mint fogalmi ismeret nincs. Nehézsége már a konkrét, egyedi t á r g y a k ismere- tének problémájánál jelentkezik : vannak-e az egyedi-konkrét való- ságról s a j á t o s fogalmaink, vagyis «habetne intellectus conceptum proprium rei singularis materialis» kérdésre azt felelik : igen. H o n n a n ? hiszen «intellectus per se est universalium»? Talán csak per accidens?
Ha a valóságról csak elvont fogalmaink v a n n a k , akkor az értelem elszigeteli m a g á t a valóságtól, elvont világba kerül, melyben a plátói ideákhoz, v a g y az aristotelesi entelecheiákhoz kellene körömszakadtig ragaszkodnia s a matériát, mint fel nem ismerhetőt kellene tekintenie, mint olyat, melyről értelmi ismeretünk nem lehet. Ettől a nézettől elszakadni akaró «elszigetelődés! irány» — f o l y t a t j a — tényleg jelent- kezett : Suarez említi, hogy sokan t a g a d t á k , hogy a konkrét dolgokról világos fogalmaink v a n n a k , mert az értelem az egyedüli léttől elvonat- koztatva, általános fogalmakkal dolgozik : «intellectus intelligit abstra- hendo a materia individuante». A dolgok közt mégis tisztán látunk, szerintük azért, mert érzékelünk. Az ember a formák világában otthon van eszével, — a konkrét valóságban pedig csak az érzékeinek köszöni, hogy f e l t a l á l h a t j a m a g á t . A józan skolasztika — f o l y t a t j a Prohászka — e nézetet túlzásnak t a r t j a , és azt t a n í t j a , hogy maga az ész fogja fel és különbözteti meg a valóságokat. Hogyan? ( I t t Prohászka elmondja, miként l á t j a ő a skolasztikának a konkrét valósággal való érintkezését.
Figyeljük meg, hol csúszik el, hol l á t j a ő rosszul a skolasztikus meg- ismerés-problémát !) :
A tárgyakról való sajátos fogalom egyenlő magával az általános fogalommal, vagy a fogalmak csoportjával, mely a konkrét tárgy fogalmává lesz azáltal, hogy az értelem ugyanakkor reflektál az érzék- lésre is, melyben az általános fogalom bent foglaltatik. Az érzéklésben elénk áll a konkrét t á r g y , az értelem az érzéklésből kiemeli az intelli- gibilét s aztán fogja meg az egyedet azáltal, hogy észreveszi, hogy az általános fogalom itt megtestesítve a materia individuansban van jelen.
Ebből két dolog következik — véli Prohászka :
1. a sajátlagos fogalom egyenlő magával az általános fogalom- mal, v a g y ilyenek csoportjával,
és 2. a konkrét valósággal mégsem az értelmi fogalom, hanem az érzéklésre való reflexió által kapcsolódom.
Ez a magyarázat — f o l y t a t j a — a kész elméletre való tekintettel jár el ily kerülő u t a k o n : Platon és Aristoteles ideájával és entelecheiájá-
val «a fizikailag létező ideát vagy entelechiát fogja meg az ész, de soha a matériát. Miért?, mert a matéria «nec quid, nec quale, nec quantum», a még meg nem határozott lét». Aki viszont nem így gondolkodik — véli Prohászka — annak az elvonás nem jelent egyebet, mint hogy az egyedi valóságot tökéletlenül s oly általános meghatározásokkal fogja meg, melyek minden individuumra illenek s épp azért általános fogalmat adnak. Nem azért a d j u k ezt, mert azt az általános, minden individuum- ban létező f o r m á t fogjuk meg, hanem azért, mert tökéletlen ismeretünk miatt nem hatolhatunk a lényeg mélységébe s így csak általános meg- határozásokkal dolgozunk, melyek épp azért, mert általánosak, minden individuumra illenek. így t e h á t — f o l y t a t j a — a fogalmak általánossága nem a matériától való elvonásnak, hanem értelmünk tökéletlenségének tulajdonítandó.
Mert h á t mi is volna az az érzéklésre való reflexió? — kérdi, tovább f o l y t a t v a a skolasztikus ismeretelmélet k r i t i k á j á t . «Milyen ismeret az a reflexió, melynek révén az általánost, mint egyedit fogjuk fel? Ez is talán általános fogalom? A ténynek fogalma, melyet aztán megint más reflexióval veszek észre s fogok fel mint egyedet? Vagy talán ez a reflexió a sensus intimus érzete, tehát nem értelmi a k t u s ? De hisz ekkor az észnek nincsenek fogalmai a konkrét valóságról, hanem fogalmai v a n n a k az általános lényegekről és érzéklései v a n n a k az egyedi tárgyakról, s miután e két kategória egy s ugyanazon lélekben jelent- kezik, a lélek e kettőt egybeköti. E magyarázat mellett «intellektus non habet conceptum, sed sensum intimum rei singularis». Az érzéklés az értelmet csak elvonásra ingerelné».
2. Aki ismeri az aristotelesi-szenttamási ismerés-problémákat, meg- döbbenve kérdi : hogyan j u t h a t Prohászka ilyen eredményre? Hogyan értheti ilyen «kevéssé megértően» a külső tárgyakból nyert érzéki be- nyomásokkal kezdődő s a szellemi ismeret fogalmában végződő aris- totelesi-szenttamási ismerésmódot?
Kérdésünkre élesen válaszol, amikor a skolasztikus «species impressa»-ról és a «species expressa»-ról írva, (már 1886-ban) kereken kijelenti, hogy «ily képek nem léteznek, s hogy létezésüket senki be nem bizonyította . . . A skolasztikus ismerettan a priori az ismeret mivoltá- ból indul ki : szerinte «cognitio fit secundum similitudinem ; miután pedig az érzéklés szintén ismeret, erre is alkalmazza az elvet, követeli, hogy az érzetek képeinek a tárgyi világban egynemű hasonmások feleljenek meg. Mi egyetértünk velük — f o l y t a t j a —, t u d j u k azt is, hogy a szervek által ismerünk, hogy az ismeret az objektív létezőnek felfogása . . . Hanem hogy az ismeret mennyiben objektív, vájjon egészen hasonló-e, mint a kép a tárgyhoz, vagy pedig más viszonyon épül-e föl, esetleg az ok és okozat közti viszonyon, azt nem a priori, hanem a posteriori határozzuk meg. Tekintetbe vesszük az érzékek a l k a t á t , a reá t ö r t é n ő benyomást s a szerint levonjuk a következtetést is. Nemde az ok és oko-
zat közti yiszony o b j e k t í v valami, s m i u t á n fölismerjük, hogy érzék^
lésünk r a j t a épül, helyesen fogjuk m a g u n k a t t á j é k o z t a t n i . A dolgok tulajdonságainak érzéklésében «nem szerepelnek «képek». A vörös szín érzete v a g y a meleg t á r g y érzete nem reprezentálja a t á r g y vörös színé- nek vagy melegségének képét», hanem h a t á r o z o t t , tárgyi, való tulajdon- ságát, melynél fogva bennem az érzeteket kelti.1 Az érzetekből az ész kiszedheti az általános fogalmakat : a lénynek, az oknak, a térnek, a mozgásnak f o g a l m á t . Ezekről van abszolút és közvetlen ismerete ; mert ez az érzékelt természet egy d a r a b j a a térben és időben elhelyezett nagy anyagi t e r m é s z e t n e k . . . Mindezen fogalmak megfelelnek a kül- világnak ; mi m a g u n k vagyunk egészen hasonlóak mindezeket illetőleg a tárgyakhoz. De v á j j o n a színeket is úgy fogjuk-e fel, mint azok maguk- ban véve vannak v a g y talán máskép, azt e célból nem lehet bizonyítani.
Érzékeink hasonlók a lény, az ok, a t é r és az idő szerint a tárgyakhoz, de nem hasonlók a szín, a hang, a szag és az íz szerint. S ép azért érzé- keink képzetei közvetlenül nem m o n d h a t ó k valóságos ismeretnek, hanem csak viszonylagosnak, más szóval a képzet nem képe, hanem csak jele, szimbóluma a valóságnak»2 (Majd látni fogjuk, hogy Szent Tamás mennyire hangsúlyozza, hogy a mi értelmünk az egyedi sajátságokból v o n j a el az egyedi képet, s ezért ez az értelmi kép nem lehet az egyedi sajátságok similitudoja ! (V. ö. itt I I I . 2. és III. 3., 4. bekezdés.)
Bármiképen hadakozik Prohászka a skolasztikus ismeretelmélet ellen, még az ő intuícióját is éppen a Szent Tamás-féle intuíció-fogalom
«érti» meg legjobban. Ha nem a «fogalmak matricáit» nézzük a prohászkai intuícióban, hanem azt, hogy miként élt vele, akkor az ő Szent Tamás- tisztelete még ebben a sokat végigelmélkedett problémájában is nem a gondolkodásban csendül ki, hanem az elmélet megélésében : elméletileg kifejezett intuíció-fogalma nehezen hozható egy síkba a Szent Tamás- félével, de ahol megélésről van szó, ott együtt v a n n a k . A kérdés meg- oldása részletesen ilyen képet m u t a t :
Prohászka t a n í t j a , hogy a konkrét valóságról közvetlen értelmi a k t u s u n k van : ez az intuíció : értelmünk közvetlen tapasztalása : nem fogalom, nem a b s z t r a k t kép, h a n e m kapcsolódás az egyedi konkrét léttel. A valóság belém nyúl, eltölt, s én közvetlenül megtapasztalom.
S ezt ésszel s nemcsak szemmel látom, vagyis a szó szoros értelmében észreveszem. Ennek az intuíciónak t á r g y a maga az élmény. Az ész első reak- ciója a reális, jelenlevő tapasztalatra irányul, aztán következik az általá- nos fogalom. Mert az értelemnek nemcsak általános fogalmai vannak, h a n e m az egyedi, k o n k r é t valóságot közvetlen észreveszi s meglátja. Ide- t a r t o z n á n a k azok az intuíciók, melyek az egészet fogják meg s kinyilatkoz-
1 Realizmus v a g y idealizmus? Össz. M ü n k . 14. kt. 63—78. Ik. (L. még Bölcseleti Folyóirat, 1886, I. évf. 281. k k . 11.)
2 Az érzékek realizmusa. Össz. M ü n k . 14. k t . 105—119. Ik. (L. m é g Bölcseleti Folyóirat 1889. évf. 431. kk. 11.)
t a t á s k é p e n l á t j á k meg a problémák kapcsolatát. Idetartozik az egész nagy lelki világ, mely nemcsak az érzékeknek, hanem az értelmes lélek-
nek a tapasztalatából is áll. Ha szép vidéket látok, melynek előbb csak leírását olvastam, akkor nem az a különbség, hogy ugyanazon általános fogalmak mellett a fantázia képeit az érzéklés aktusai v á l t o t t á k fel, hanem a különbség az értelmi intuíciókban, a lélek tapasztalataiban van.
A lélek most a valósággal érintkezik, az pedig más és több, mint foga- lommal bírni. Más a fogalom és más a valóság ! Az értelmes léleknek valóságai is v a n n a k , melyekkel eltelik s ilyenkor nem általános fogalmai, hanem másrendű aktusai vannak. Erénygyakorlatokban, szeretetben -az értelmes lélek ezekkel az egyedi, lelki valóságokkal kapcsolódik s ezekről ilyenkor nemcsak általános fogalmaim vannak, hanem intuitív, lelki szemléletem, értelmes tapasztalatom. Idetartozik az, amit az egy- liázi himnusz mond :
Nec lingua valet dicere, Nec littera exprimere, Expertus potest dicere Quit sit J e s u m diligere.
Az értelem ilyenkor a lelki valósággal kapcsolódik, azt látja, íizt fogja meg. Az általános fogalmak helyett a jelenlevő valóság tölti ki. Ezt a különbséget látszik feltüntetni Szent Anzelm : «Qui non crediderit, non experietur et qui expertus non fuerit, non intelliget»
(De fide T n n i t . c. 2.). Akinek értelmes lelke — a hitnél csak erről lehet szó — a hitet nem élte, annak -arról általános fogalmai sem lehetnek — igazában! «Ezek után — f o l y t a t h a t j u k ővele a gondolatfűzést — nem kell idegenkednünk attól, hogy az értelemnek az elvont, általános fogalmi ismereten kívül a meglátást is, az intuíciót is tulajdonítsuk.
Tudom, hogy az «intellectus est per se universalium» s hogy az egész tudományos ismeret az általános fogalmakon épül, de ne hangoztassuk ezt a tételt az intuitív ismeretnek tagadására, mely utóbbi nélkül nem- csak a meglátásoknak csodás és gazdag világát, hanem a reális valóság- nak sajátos ismeretét is tagadnók».1
Eddig Prohászka . . . És mi ezt a pár — építő jellegű, t e h á t nem félreértve bíráló — sorát szinte bevezetőnek vehetnők ahhoz az intuíció- fogalomhoz, melyet ma Szent Tamás nyomán felépíthetünk. Prohászka pozitív jellegű eredménye itt, a «gyakorlat» felé hajló oldalán hozható egy szintre a skolasztikus intuíció-fogalommal és átéléssel, vagyis mikor már nem arról folyik a vita, hogy van-e species impressa és expressa, hanem amikor a gyakorlat szempontjából egyszer helyesen megismert
1 É r t e l m i észrevevés és intuíció. Össz. Munk. 14. k t . 264—270. lk.
még Religio, 1918. évf. 249. kk. 11.)
igazsággal szemben csak egy lehet az álláspontunk : a megvalósítás, vagy a m i n t az Élő vizek forrása nevezi : «cselekvő ismeretfölöttiség».
Eddigi elmélkedésünk eredményeképen fessük meg azt a végleges képet, amelyet így m u t a t Prohászka, a maga «gyakorlatában», — és hasonlít- suk össze a thomista bölcselet mai intuíció- és átélés-fogalmával.1
I I I .
1. Egyéni, beteges, ál-misztikus «vallomások» és elmeszülemények arra s z o k t a t t a k minket, hogy visszariadjunk mindenkitől, aki intuíció- ról és átélésről beszél vagy ír. Sokszor helyes a tartózkodásunk : lelki- beteg képzelgések és hallucinációk még nem jelentenek intuíciót.. De ne felejtsük el, hogy «van katolikus értelemben v e t t intuíció és átélés is, sőt ez a benső élet legszebb virága és célpontja».
«Mily szükségünk v a n új meglátásokra s f e l f o g á s o k r a . . . Ezek a fogalmak olyanok, mint a rőzsék, melyekben az érzés kigyullad. Kell tűz, de a tűzhöz fa kell, száraz fa, száraz fogalom.»2
«Egyetlenegy embert sem lehet megérteni a fizikai s kémiai hatókból ; de ha még hozzávesszük az észt, a tudás s okulás betétjeit, azokból sem lehet kimagyarázni, mert maga a konkrét lét, a természet, az egyéniség tele van irracionális elemekkel.3 Mindenekelőtt pedig a z o k a t az egyéniségeket nem f o g j u k fel exakt fogalmakkal s fiziológiai képletek- kel, kiket intuíciók, inspirációk, hősiesség s genialitás vezet, kiket az lelkesít, az i g a z í t . . . Az a szegénységi eszmény, melyet Szent Ferenc a Porciunkulában meglátott s amit o t t meghallott, mely eléje mint nagy kinyilatkoztatás lépett, hogy Krisztus így, ily szegényen élt s így szere- t e t t a teljes ö n f e l á l d o z á s i g . . . : ez abszolúte és radikálisan a krisztusi intuíció volt.»4
A komolyan intuitív szellem nem beteges látomások r a b j a . Érzi, hogy
« . . . valami oly adottság, melyből ki-kibontakozik az é l e t . . . , a gondolat, az érzés, az érzelem, az indulat, az a k a r a t . Vagyok én is valami adottság, valami komplikált szisztéma, ö n t u d a t a l a t t i s á g , psziché és ö n t u d a t . S ebbe az ö n t u d a t b a lép az a külső világ s lép az az
1 E b b e n az összehasonlító m u n k á b a n egészen k ö v e t e m H o r v á t h S á n d o r intuícióról és átélésről v a l l o t t t a n í t á s á t , m e l y e t főleg az Aquinói Szent T a m á s v i l á g n é z e t e (Bp., 1924. Szt. I s t v á n - T á r s u l a t ) , La sintesi scientifica di S a n T o m a s o d ' A q u i n o ( T o r i n o — R o m a , 1932. Marietti) és Intuíció és átélés ( B p . , 1926, S t e p h a n e u m ) c. m u n k á i b a n f e j t e t t ki.
8 Sol. II. 56., 1920 j u n . 18.
8 Mennyire u g y a n e z t m o n d j a B r a n d e n s t e i n Béla, a művészi ihletről elmélkedve : «Minden e m b e r és így az e m b e r i természet á l t a l á b a n is t ö b b , sokkal t ö b b , mint az e m b e r biológiai szervezete és a h h o z f ű z ő d ő t u d a t v i l á g a » . (Az e m b e r a mindenségben. 1. 493. 1.)
4 Össz. Münk. 12. k t . 156—157. lk.
