Monarchiánk egykori katonai közigazgatása.
Minden sikeres h a d j á r a t alatt és u t á n , hosszabb v a g y rövidebb időre az ellenségtől elvett és s a j a t c s a p a t a i n k által megszállt területek ú j közigazgatását kell berendezni, hogy a rendes élet ismét m e g k e z d ő d j é k , illetve f o l y t a t ó d j é k Ez az ú j vezetés a h á b o r ú k alatt mindig katonai kézbe ke- rült, mivel r e n d k í v ü l i helyzetekben a polgári közigazgatás a maga lassú, sokszor bonyolult, de mindig k ö r ü l m é n y e s mód-
szereivel nem tudott és nem t u d ennek a célnak megfelelni.
A katonai közigazgatás t ö b b n y i r e csak időleges, azon- b a n Monarchiánk bizonyos területein, a különleges viszo- nyoknál fogva, hosszú ideig, évszázadokon át is m ű k ö d ö t t .
Természetesen k a t o n a i közigazgatáson á l t a l á b a n nem azt é r t j ü k , hogy a keretében m ű k ö d ő összes személyek ténvle- leges k a t o n á k legyenek. A legelső n a p o k b a n v a l ó b a n csak tisztán katonai hatóságok m ű k ö d n e k mindaddig, m í g ezeket
fel nem v á l t j á k a hadtáp-, m a j d a közigazgatási hatóságok, melyeknek keretében persze m á r számos polgári egyén, szak- ember tesz szolgálatot, de mindig k a t o n a i vezetés alatt.
Az igazságszolgáltatás, — kezdve a rögtönítélő bíróság- tól — szintén jóidéig a h a d b í r ó s á g kezében van. Ezt a h á - b o r ú különleges viszonyai k í v á n j á k meg, a m í g a z u t á n felál- l í t j á k a megszálló állam szerveiből a polgári b í r ó s á g o k a t , melyek elvileg a megszállt ország, v a g y országrész t ö r v é n y k e - zése szerint ítélkeznek. Az 1870/71-i h á b o r ú b a n a megszállt Franciaországban, de 1878-ban Boszniában is, h a m a r o s a n tel- jes polgári közigazgatást szerveztek k a t o n a i vezetés alatt.
A Monarchia azonban keleti részeiben, különösen a XVI11. század eleje óta a törököktől visszavett területen, tel-
jes katonai vezetést honosított meg, mely nemcsak a köz- igazgatás összes ágait foglalta magába, h a n e m a legmesszebb- menő módon az úgynevezett házközösségek" (..Communi- tiiten") ú t j á n még a magánjogba, sőt a családi életbe is bele- n y ú l t .
Az úgynevezett katonai h a t á r ő r v i d é k , — melyet 1873- b a n oszlattak csak fel — teljesen katonai közigazgatás alatt állott. melyet Savoyai Jenő herceg szervezett meg. 1699-ben.
a karlócai b é k e megkötése u t á n a D u n a , Tisza, Maros és Száva által határolt, visszahódított területen az úgynevezett szlavóniai és tisza-marosi „Grenz g e n e r a l a t ' - o t a l a k í t o t t a meg, gróf Lamberg, illetve báró Schlich ting vezetése alatt.
A pozsereváci béke (1718) után pedig a temesvári ..Genera- l a t ' - o t gróf Mercy C l a u d i u s és a belgrádi k a t o n a i . G e n e r a l - Gouvernement "-et YVürttenberg S á n d o r herceg vezetése alatt állította fel. Később még az erdélyi (székely és román) h a t á r - őrvidéket is megszervezte.
A karlócai békével (1699) visszakerült nyugat-horvát- országi vidéken — Lika és Krbava — az ott m á r meglévő
h a t á r ő r t e r ü l e t e k bevonásával, megszervezték a károlyvárosi (Karlovác), a varazsdi „Generalat''-ot és a ..Banal-Grenze"-t:
utóbbit közvetlenül Horvátország b á n j á n a k rendelték alá.
1747-ben az egész előbb említett területet ezredkörletekbe osztották be, melyek mindegyike, a gyermekeket is beleértve, kb. 80.000 lelket számlált. Minden ezred húsz század-körletre tagozódott. Ez a szervezet, a század-körletek egyes eltolódá- sait leszámítva, n a g y j á b a n 1873-ig maradt meg.
Ezekben az ezred- és század-körletekben az egész pol- gári és k a t o n a i közigazgatás — beleértve még a fegyelmi fe- n y í t ő jogot is, mely az egész lakosságra k i t e r j e d t , — az ez- red- és század parancsnokok kezében volt egyesítve. A szű- k e b b értelemben vett közigazgatási szolgálatot külön erre kiképzett tiszt, a „ V e r w a l t u n g s o f f i z i e r " végezte.
Ezt a szigorú k a t o n a i szervezetet az akkori bizonytalan viszonyok követelték meg. A h a t á r m e n t é n még mindig átlá- togató fosztogató török b a n d á k ellen, állandó erős őrség volt szükséges, m e l y n e k a terepet jól kellett ismernie és melyet a közeli községekből m e g lehetett erősíteni.
E z e n k í v ü l a h a t á r ő r v i d é k katonai k o r d o n j a egészségügyi szolgálatot is végzett, a m e n n y i b e n sokhelyütt határzárállo- másokat létesítettek a pestis, kolera és más ragályos beteg- ségek b e h u r c o l á s á n a k meggátlására. A keletről jövő utazó- kat fertőtlenítették, 8—14 n a p i g is visszatartották külön erre a célra épített szálltísokban.
Az ú j o n n a n visszacsatolt területeken igen sok félvad szerbiai menekült, szökevény, az Ozmán-birodalomból min- denféle kóbor nép, szegénylegény, k a l a n d o r húzódott meg.
A szigorú katonai szervezés és állandó vezetés alatt sikerült ebből a s o k f a j t a népből szorgalmas, földművelő nemzedéket laragni és f a l v a k b a letelepíteni. Mivel nem az egyén, hanem egyes családok k a p t a k földet, ezek r a g a s z k o d t a k is állandó lakóhelyükhöz. A teljesen l a k a t l a n vidékekre Merev tábor- nok, Schlichting tanácsára lotharingiai. elzászi és sváb tele- peseket hívott meg.
Midőn 1717-I>eii a l e m e s i - b á n s á g ismét visszakerült a Monarchia kötelékébe, a lehető legrosszabb állapotban volt.
A 164 éves török uralom alatt az eredeti m a g y a r őslakos- ság j ó f o r m á n teljesen kipusztult. A h a j d a n oly t e r m é k e n y területen mocsaras ingoványok v á l t a k o z t a k sivár homokbuc- k á k k a l . A vadvizes, sasos és eliszaposodott, t u n y a f o l y á s ú vizek között csak v a d a t lehetett találni — még a gyümölcs- f á k a t is kipusztították. A n é h á n y ezer m e g m a r a d t , t ö b b n y i r e oláh lakos a lehető legprimitívebb viszonyok között pásztor- kodásból, vadászatból, halászatból — és rablásból élt.
A törökök közelsége miatt, Savoyai Jenő herceg t a n á - csára, a Bánságot nem csatolták vissza az anyaországhoz, hanem ott teljesen k a t o n a i közigazgatást rendeztek be, míg a viszonyok n y u g o d t a b b á nem v á l t a k és a rendes termelő m u n k a meg nem kezdődhetett.
Az ú j katonai k o r m á n y z a t első dolga volt a teljesen el- pusztított terület benépesítése. Mivel a karlócai b é k e u t á n Magyarországra telepített szerb lakossággal hatóságaink részben igen kedvezőtlen t a p a s z t a l a t o k a t tettek, eztittal német családokat h o z t a k a Bánságba. A legelsők m á r 1716-ban ér- keztek meg, ezekkel gról Mercy nagyobbrészt k ü l ö n közsé- geket építtetett. 1763-ban ismét ü g y n ö k ö k e t k ü l d t e k ki a
Német Birodalomba, a k i k most m á r 400 sváb családdal ér- keztek meg. A nős telepes családok n a p i 12 k r a j c á r t , minden gyermekek u t á n 2—2 k r a j c á r t , a nőtlenek és özvegyek pe- dig n a p i 6 k r a j c á r segélyt k a p t a k . Béosben, a jelentkezés után. a telepesek útiköltségképen 3—3 forintot k a p t a k . Bu- dára érkezve pedig ismét u g y a n a n n y i t . Az ú t a z á s n a g y o b b része főleg a D u n á n történt.
A Bánságba beérkezve, a telepeseknek előleget a d t a k há- zaik felépítésére, ennek a felét öt év alatt kellett visszafi- zetni. a másik felét a kincstár elengedte.
Ezek a szorgalmas bevándorolt családok a földeket min- taszerűen művelték meg és c s a k h a m a r jólétre, gazdagságra tettek szert. F a l v a i k rendezettek voltak, szép, egyenes, széles u t c á k k a l , iskoláik számosak és jók. Nemzetiségüket és nyel- v ü k e t megőrizték. Az általános szolgálati nyelv azonban, sajnos, nem a m a g y a r , hanem a német volt és m a r a d t .
Gróf Merev mindenekelőtt a rendelkezésére álló gyalog- és lovaskatonaság egy részét a h a t á r m e n t i őrsökön helyezte el: ezek vetették meg a későbbi h a t á r ő r v i d é k a l a p j á t . Ezen őrsök katonasága leszerelés u t á n is ott m a r a d t . Az ú j kor- m á n y z a t legfontosabb dolgai közé tartozott a meglévő v á r a k és megerősített „ p a l á n k *-ok rendbehozatala.
A pozsereváci béke után, a visszahódított Bánságban alig volt város. Temesvár. Arad. Szeged csak kis cölöpgáttal meg-
erősített és k ö r ü l v e t t v á r a k voltak. A kereskedők és iparosok a k ü l v á r o s o k b a n , az úgynevezett „ p a l á n k "-okban t a n y á z t a k . S z a b a d k a , Újvidék, Yersee, Fehértemplom, Pancsova, N a g y - k i k i n d a 1720 u t á n k e z d csak várossá fejlődni. Temesvár erő- dítményeit k i j a v í t o t t á k , kibővítették. 1729-ben épült lel a n a g y „Erdélyi l a k t a n y a " , mely még ma is h a s z n á l a t b a n van.
A világháború előtt is, óriási területén két teljes tüzérezredet h e l y e z t ü n k cl benne.
Gróf Mercy Temesvárt m i n t a v á r o s s á fejlesztette; gondos- kodott jóvizű k ú t a k f ú r á s á r ó l , csatornázásról: az u t c á k a t ki- köveztette. 1729-ben építették a mostani G y á r v á r o s b a n a vízvezeték k ö z p o n t j á t , melyben a Bega vizét megtisztították és úgy bocsátották a lakosság rendelkezésére. Az egészség- ügyi viszonyok j a v í t á s á r a egyáltalában n a g y figyelmet for- dított. A pestis veszedelme m i a t t pl. egvideig a miséket nem a templomban, h a n e m a s z a b a d b a n m o n d t á k . A pestisben el- h u n y t a k a t nem temették el, h a n e m elégették, stb.
T e m e s v á r n a k szerencséje volt a v á r p a r a n c s n o k a i v a l is:
egyik j o b b a n gondoskodott a városról, mint a másik. Gróf Mercy k o r m á n y z ó t , akinek a n n y i t köszönhetett, 1735-ban Olaszországba vezényelték, ahol 1734-ben hősi halált halt.
A k o r m á n y z a t o t 1736-ig ideiglenesen Temesvár v á r p a - rancsnoka, b á r ó Engelshofen vette á t ; őt gróf Hamilton vál- totta fel. Utóbbi f ő f e l a d a t á n a k tekintette, hogy befejezze Temesvár e r ő d í t m é n y e i n e k ú j j á é p í t é s é t . Az események iga- zolták ennek a m u n k á n a k szükségességét. Gróf Hamilton is k i t ű n ő e n m ű k ö d ö t t , a k á r c s a k elődei. Midőn 1738-ban e l h u n y t . Temesvár éppoly őszintén meggyászolta, mint négy év előtt gróf Mercy tábornokot. Gróf Hamilton helyeztette ismét ü z e m b e pl. H e r k u l e s f ü r d ő n a híres g y ó g y f ü r d ő t ; az épületek részben még m a is h a s z n á l a t b a n v a n n a k .
1739-ben ismét báró Engelshofen vette át a k o r m á n y - zatot. Ő többek között a n a g y Mercy-féle l a k t a n y á n kívül, még egy h a t a l m a s k a s z á r n y á t építtetett a m é r n ö k ö k és mű- szaki a l a k u l a t o k részére, továbbá egy, az akkori viszonyokhoz képest igen n a g y és m o d e r n polgári és katonai k ó r h á z a t is.
1744-ben vetették meg a l a p j á t az ú j Józsefvárosnak, a péter- v á r a d i - k a p u előtt. Az ú j o n n a n épült Mehala külvárosba pe- dig rác telepeseket, f ö l d m u n k á s o k a t helyeztek el.
Engelshofen a Bánságban l a k t a n y á k a t építtetett a gya- logság és lovasság számára, Csákován. Lúgoson, Karánsebe- sen. Ujpécsen, Yersecen, P a n csóván. Mediád ián, Nagybecske- reken, F e h é r t e m p l o m b a n és U j a r a d o n . Ezek a l a k t a n y á k a n n a k i d e j é n mintaszerűek Aoltak: n é h á n y épület még ma is h a s z n á l a t b a n van.
Temesvár ú j építkezésénél tervszerűen j á r t a k el. Pon- tosan kitűzték az utcák v o n a l á t : nincs is ott girbe-görbe utca
ma sem. A Belvárosnak, az úgynevezett i„Vár"-nak területe nem nagy, de olyan mint egy kis modellváros; látszik, hogy egy gondolkodó f ő tervei szerint épült. Tervszerűen fejlesz- tették a Józsefvárost, a G y á r v á r o s t , Mehalát, sőt még egv ú j külvárost is építettek a „ M a j o r o k a t " : utóbbi 1900 k ö r ü l az Erzsébetváros nevet k a p t a és végleg Temesvárhoz csatol-
ták. r Ami a föld kihasználását illeti, gróf Merci) tábornok, de
utódai is tulajdonképen a mai érteleniben nett irányított gaz- dálkodást vezették be. N a g y gondot f o r d í t o t t a k a gyümölcs- és e p e r f a ültetésére, meghatározva minden vidéken minő * g y ü m ö l c s f á k ültetendők. A karánsebesi cseresznye pl. még m a is igen híres.
N a g y súlyt vetettek a selyemhernyó tenyésztésére is.
Evégből a Bega mentén eperfa-iiltetéseket kezdtek meg. Mi - vel azonban c s a k h a m a r r á j ö t t e k , hogy a föld ott n e m felelt meg, Versec, Fehértemplom, Detta és C s á k ó v á lettek később az e p e r f a ü l t e t v é n y e k és így a selytmhei nyótenyésztés köz- p o n t j a i is. A selyemhernyótenyésztés lelke, A b b a t e Rossi Mantuából bevándorolt szakember volt. Az e p e r f á k és a se- l y e m h e r n y ó pusztítását halállal b ü n t e t t é k . Felemlítendő még,
hogy m á r a XVIII. század első felében Girod a k o r n y é k é n rizst is termeltek; csak azért h a g y t á k abba, mert állítólag a rizsföldek vizzel való elöntése ,.a levegőt rontotta".
A második török h á b o r ú kitörésekor a lakosság egy ré- szét, mely a Bánság déli részeiben tartózkodott v a k rémület fogta el; elmenekültek, ú g y hogy később ú j telepesekről kel- lett gondoskodni. Olasz, spanyol és sváb kézműveseken kívül, a k k o r elzásziakat is telepítettek. A m a g y a r területen lévő né- met községek mind megőrizték német jellegüket, sőt például az elzászi lakosságú Charleville, St. H u b e r t és Seultour még f r a n c i a nevüket is; igaz, hogy a lakosság eredetére csak a Francia családnevek figyelmeztetnek, k ü l ö n b e n teljesen elné- metesedtek. Mindazonáltal b e n n ü n k e t m a g y a r o k a t szeretnek azzal vádolni, hogy erőszakosan m a g y a r o s í t u n k .
Érdekes és felemlítendő jelenség a bevándorolt svábok nagy asszimiláló képessége. Míg kisebbségben voltak, ők ta- n u l t á k meg szomszédaik nyelvét, akiket azonban előbb-utóbb felszívtak. Mihelyt többségbe kerültek, megkövetelték a min- denkori kisebbségtől, hogy most m á r ők beszéljenek németül.
Elég sok eredetileg m a g y a r és román község németesedett így el az idők folyamán. Viszont a világháború előtti években, a Bánság német lakosságának n a g y része m a g y a r u l is beszélt.
A k u l t á r m u n k á k legfontosabb tényezői közé tartozott a z útépítés. Gróf Mercy és utódai a k a t o n a s á g segítségével nekifogtak az úthálózat kiépítéséhez, ami ii kőben olvan
szegény vidéken a b b a n az időben, amikor alig álltak szeké- ren kívül más eszközök rendelkezésre, igazán n a g y feladat volt. C s a k a k a t o n a s á g és a k a t o n a i l a g szervezett m u n k á s - osztagok segítségével voltak képesek ezt a nehéz feladatot megoldani.
A mai „Organisation Todt"-nak elődjét tehát m á r a XVIII. század első h a r m a d á b a n a Bánságban megtaláljuk.
Régi h a d s e r e g ü n k b e n — melyet sokan a n n y i r a szeretnek ócsárolni — a mostani célszerű szervezetet m á r évszázadok előtt ismerték: sajnos azonban, hogy a bevált katonai szerve- zeteket az idők f o l y a m á n sokszor elfelejtettük.
A legnehezebb feladatok egyike volt a vadvizek lecsapo- lása és a folyók szabályozása. Temesvár közvetlen környe- zete is t u l a j d o n k é p p e n egy nagy nagy mocsár volt a vissza- foglalás u t á n . A k u l t ú r m u n k á t ott kezdték meg, mert a sok mocsár természetszerűleg az éghajlatot, az egészségügyi viszo- nyokat igen kedvezőtlenül befolyásolta.
A legnagyobb mocsár m á r Szőregnél kezdődött; a Maros- tól délre és a Tiszától keletre terült el, n a g y o b b volt mint a Balaton (598 km2) és a F e r t ő tava (335 km2) együttvéve.
A n a g y m u n k a u t á n a Maros, a Bega és a lemcs mocsa- rait csapolták le; m a j d a két u t ó b b i folyót h a j ó z h a t ó v á tel- ték. Később f o l y t a t t á k a nagyszabású csatornaépítkezést, t ö b b mint 300 km. hosszúságban. 1759—60-ban F r e m a n t hol- land mérnök a Mercy-csatornát fejezte be; Kostélv és Topo- lovecnél zsilipiket. a csatorna mentén pedig ú j községeket építve.
Ugyanilyen szakértelemmel, k ü l f ö l d i mérnökök segítsé- gével fogtak bele az ilancsai és alibunári mocsarak kiszárí-
tásához. Az úgynevezett Alibunári-mocsarak helyén spanyol ezredek leszerelt k a t o n á i építették Uj-Baroelonát, mely ma a
Nagybecskerek nevet viseli. A sok mocsár persze miazmái- val és kigőzölgéseivel megfertőzte az egész vidéket és már ezért is neki kellett fogni a lecsapoláshoz és a kiszárításhoz, nem is szólva a termőföldnyerés fontosságáról.
Azonban gróf Mercy tábornok, és különösen Fngelshofen nagy figyelmet szentelt a b á n y á s z a t n a k is. Utóbbinak kor- m á n y z a t a alatt fedezték fel és helyezték üzembe O r a v i c a . Dognácska, Szászka és Moldava b á n y á i t . Híibner Dávid és j o h a n n von B r a n d e n b u r g t ű n t e k ki különösen ezen a téren.
Utóbbi építette a boksáni kohókat is.
A bevándorolt lakosság szorgalma meghozta gyümölcsét;
a r á n y l a g rövid idő alatt jólétre tett szert, meggazdagodott;
azonban III. Károly k i r á l y u n k n a k szerencsétlen második lörök h a d j á r a t a a Bánság lakosságára is igen kedvezőtlen hatással volt. A telepesek a déli vidékekről elmenekültek a
betört törökök elől, a Temesvár k ö r n y é k é n lévő német Fal- vakba. H á z a i k a t felégették, m a r h á i k a t e l h a j t o t t á k .
Midőn 1739-ben f a l v a i k b a visszatértek, ott csak romokat találtak. Az egész k u l t ú r m u n k á t újból kellett kezdeni. Akkor ismét telepítettek németeket, sőt schweiziakat is. U t ó b b i a k között sok volt a kézműves.
A lakosságnak húszévi adómentességet engedélyeztek;
sok községet a k k o r teljesen ú j j á kellett építeni.
Állandó békét a Bánság lakossága csak 1789. óta élve- zett. 1789—1791-ben a török h a d j á r a t alatt Laudon tábornok ugyan ismét bevette Belgrád várát, d e a szisztovai békekötés következtében Ausztria visszaadta a törököknek minden hódí- tását, tollát Belgrádot is. A hároméves háború semmi kézzel- fogható eredményt nem hozott; azonban ettől az időtől fogva a Bánát az állandó virágzás és gazdasági fellendülés k o r á t élte 1849-ig.
A bánsági katonai k o r m á n y z a t tevékenységével bőveb- ben foglalkoztam, mert az p á r a t l a n a maga nemében és olyan eredményeket ért el, melyeket követendőnek t e k i n t e t t ü n k
1915-ben és melyek i r á n y a d ó a k ma is.
1717. után Belgrádot is kiépítették. A v á r k ö r n y é k é n német telepesek a l a p í t o t t a k községeket mint pl. Marien- wörthöt, Osterdorfot, melyek ma a Mirjevo, illetve Ostruzs- niea nevet viselik. Lakói teljesen elszlávosodtak. Az egykori k u l t ú r a nyomai azonban a Belgrád körüli f a l v a k b a n még most is meglátszanak.
A D u n á t ó l és a Szávától délre f e k v ő vidékeken, ahol a Württemberg! herceg volt a k o r m á n y z ó , a k a t o n a i k o r m á n y - zat nem honosodott meg, mert ezeket a területeket az idők Folyamán ismét vissza kellett adni a törököknek, oláhoknak és k é s ő b b a szerbeknek.
Jenő herceg a mocsaras D u n a - D r á v a s a r k á b a n f e k v ő bélyei birtokán, — mely a XIX. század végén Frigyes fő- herceg, 1919 u t á n pedig részben a jugoszláv állam t a l a j d o - n á b a ment át — számos svábot telepített meg nagv közsé- gekben, kik még ma is megvannak.
A katonai h a t á r ő r v i d é k letelepített lakossága a XVI11.
század folyamán mind nagyobb jólétre tett szert. Ezt azzal hálálta meg, hogy 1809-ben, m a j d 1815—14-ben, lakosságá- nak 14—14.5%-át szóllította fegyverbe. U g y a n a k k o r Ausztriá- ban a lakosságnak csak 4.5%-a. Magyarországon pedig 1—- 1.5%-a teljesített katonai szolgálatot.
A Bánságban, Horvátországban és Szlavóniában szerzett jé) tapasztalatokat felhasználva. 1774-ben. midőn Bukovina Felszabadulva a török uralom alól Ausztriához került, ott is megalapozták a katonai közigazgatást és szervezésével báré)
Splényi a l t á b o r n a g y o t bízták meg. Ő, ugyanúgy mint utóda.
Enzenberg t á b o r n o k . — a 2. erdélyi oláh határőrezred volt parancsnoka. — f e l a d a t á t k i t ű n ő e n oldotta meg. Sok németet telepítettek a r o m á n és rutén lakosság közé. A katonai közigazgatás közegei p á r t a t l a n o k , megbízhatóak és megvesz- tegethetetlenek voltak, úgy hogy nemcsak az egész t a r t o m á n y virult fel, h a n e m a lakosság is láthatólag meggazdagodott.
Ezt a történetírók és szakemberek egyhangúlag elismerik és b e n n e l á t j á k okát a n n a k , hogy a bukovinai közigazgatás m i n d i g sokkal jobb volt, mint a szomszédos Galíciában.
A z o n b a n II. József császár, 1786-ban egy szemieútja után, a lembergi G u b e r n i u m tanácsára, Enzenberg tábornok ellenzése d a c á r a a katonai közigazgatást megszűntette és a t a r t o m á n y t Galíciába kebelezte be. U g y a n a b b a n az évben rossz termés volt, éhínség tört ki; a többit megtette a lengyel auto- nom k o r m á n y z a t gvöngesége, k a p k o d á s a , úgy hogy Buko- vina önállóságát n é h á n y év múlva ismét visszaállították. A k a t o n a i közigazgatás helyett azonban polgárit szerveztek.
Midőn a Monarchia 1914 n y a r á n fegyvert fogott, nem volt anyagilag, de különösen az élelmezés terén, egy hosszú, n a g y h á b o r ú r a felkészülve. Igaz. hogy a Monarchia az élel- mezés terén m a j d n e m teljesen a u t a r k volt, azonban az egy- séges elosztásra és pótlásra semminemű előkészületet nem tettek. Tartalékokat nem halmoztak fel, úgy hogy c s a k h a m a r nehézségek álltak be ezen a téren is, különösen midőn az oro- szok 1914 őszén Bukovinát és Galícia n a g y részét, tehát Ausz- triának told m ívelő t a r t o m á n y a i t megszállták.
A h i á n y t az élelmezésben növelte az a k ö r ü l m é n y , hegy a földművelő férfilakosság n a g y részét katonai szolgálatra h í v t á k be, ez a termelésnél h i á n y z o t t ; másrészt sokkal több fogyott, mint béke idején. Hiszen t u d j u k pl. hogy a föld-
műves ember megközelítőleg sem fogyasztott) annvi húst.
mint pl. a mozgósított katona.
Az előkészületeket h á t r á l t a t t á k a p a r l a m e n t e k is, melyek mindenbe beleszólva, a konkrét hadműveleti terveket meg- nehezítették. Hiányzott azonban a megfelelően kiképzett sze- mélyzet is, mert t u l a j d o n k é p e n milliós tömegek élelmezésé- vel csak a hadsereg hadbiztossága foglalkozott, de itt is csak egyesek voltak teljesértékű m u n k a e r ő k n e k tekinthetők.
A polgári közigazgatás e g y á l t a l á b a n nem volt élőkészíi- ve arra. hogy milliós tömegek élelmezését lebonyolítsa. Egye*
személyek u g y a n igen ügyesek voltak, jól v á l t a k be, de a n a g y gépezet nem működött kellő móddh. A helyzet ezen a téren Ausztriában lényegesen rosszabb volt mint Magyaror- szágon, mert rögtönzésekkel kellett dolgozni. í g y m á r a h á - ború első évében is, sokhelyütt n a g y o b b élelmezési nehézsé-
g e k léptek fel és ezért a hadvezetés, de az ország k o r m á n y - zata is örömmel fogadta Szerbia megszállását, melynek igen jó híre volt mint a g r á r államnak. N é h á n y h ó n a p p a l később, a gorlioei csata után, m á r Lengyelország tetemes részét is si- került megszállni és így meg volt a mód. hogy a Monarchia és szövetségeseinek élelmezését kielégíthessék.
A hadvezetés a megszállt területeken teljesen katonai közigazgatást kivánt. hogy azok készleteit, terményeit minden felesleges bürokratizmustól mentesen, a leggyorsabban ösz- szegyűjthesse és kihasználhassa. H a m a r o s a n jelentkeztek azonban a politikusok, k i k ebből a fontos problémából is m i n d j á r t p á r t k é r d é s t csináltak.
így az osztrák Reichsrat lengyel képviselői — ezek vol- t a k a mindenkori k o r m á n y leghívebb támaszai — azt a k a r - ták, hogy a meghódított orosz-lengyel területet csatolják Ga- líciához. A m a g y a r k o r m á n y viszont azt kívánta, hogy Szer- biát m a g y a r érdekterületnek tekintsék és közigazgatása ma- g y a r kézbe k e r ü l j ö n . Féltek a trializmustól. a délszláv eszme terjeszkedésétől. Mindkét p a r l a m e n t attól tartott, hogy lia ilyen h a t a l m a s területek tisztán k a t o n a i k o r m á n y z a t alá ke- rülnének, ezáltal a centralisztikus i r á n y z a t erősödnék meg,
í g y a z u t á n az 1915—16-ban felállított, úgynevezett kato- nai f ő k o r m á n y z ó s á g o k n a k bizonyos kompromisszum jelle- gük volt. Az illető katonai koniányzó egyéniségétől, felfogá- sói ól. jellemétől függött a k o r m á n y z a t iránya.
A belgrádi katonai főkormányzóságnál eleinte túlságo- san kedveztek a délszláv felfogásnak. De 1916 t a v a s z á n gróf
Oisza István miniszterelnök beutazta a megszállt Szerbia egyes részeit. Személyes benyomásai a l a p j á n ú j , politikától mentes k o r m á n y z a t o t , ú j rendszert kért őfelségétől. A király helyt adott gróf Tisza kérésének, nagyobb személy- cserék következtek be, különösen a vezető állásokban és ezáltal ú j feszesebb rendszer is köszöntött be. A szerbia k o r m á n y z a t teljesen katonai kézbe került, de a f ő k o r m á n y -
zó, báró Rheinen Adolf vezérezredes nifellé, közigazgatási szakembert is állítottak, a Balkán alapos ismerőjét, dr. Thal- lóczy Lajos közös pénzügyminiszteri osztályfőnök személyé- ben.
A legnagyobb nehézséget okozta a kellően képzett köz- igazgatási személyzet teljes hiánya. A Monarchiában sohasem számoltak azzal, hogy n a g v területeket a r á n v l a g hosszú ideig kell m a j d megszállva t a r t a n i és közigazgatásukról huzamos időn át kell gondoskodni. A személyzetet, hogy ú g y mond- jam, egyenként kellett összekeresni. Szükséges volt persze, hogy mindenki a német (a szolgálati nyelven kívül) szerb nyelven is legalább szükségszerűen beszéljen.
A különböző szakembereket a honi minisztériumok csak igen nehezen a k a r t á k rendelkezésre bocsátani és a k k o r is.
különösen eleinte, nem é p p e n a j a v á t a d t á k . Az a vélemény alakult ki, hogy a megszállt orosz-lengyel rész Ausztria.
Szerbia pedig Magyarország érdekkörébe tartozik. Ennek következtében a szerbiai személyzet legnagyobb részét Ma- g y a r - és Horvátországból, továbbá a Bosznia-Hercegovinai k o r m á n y z a t t ó l k a p t a . A legnagyobb nehézséget a szerb nyelvnek legalább is a szolgálati igényeknek megfelelő itt- dása okozta. Ezen a téren a legjobb személyzetet Bosznia és Hercegovina katonai k o r m á n y z a t a bocsátotta rendelkezésre.
Érdekes és felemlítendő, hogy a meghódított Szerbiában a benszülött lakosság a m a g y a r közigazgatási személyzetet job- ban szerette mint a horvátot. A horvát-szerb viszály és ellen- tét m á r 1916-ban is jelentkezett.
Mivel azonban a rendelkezésre bocsátott közigazgatási személyzet megközelítőleg sem f e d t e a szükségletet, a h a d - vezetés kénytelen volt tartalékos, továbbá sebesült és nyug- d í j a s tiszteket a közigazgatás szolgálatába állítani. Ezek a tisztek, de a rendelkezésre bocsátott fiatal polgári egyének is.
mielőtt szolgálatukat megkezdték volna, többhónapos tan- folyamot végeztek, melyen főleg a gyakorlati, a mindennapi életben szükséges alapismereteket s a j á t í t o t t á k el.
El kell ismerni, hogy a belgrádi közigazgatási tanfolya- mot — dr. Thallóczy legfőbb vezetése alatt — igen ügyesen szervezték meg. A f i a t a l közigazgatási hivatalnokokat nagv körültekintéssel készítették elő jövendő h i v a t á s u k r a , nagy súlyt vetve a különleges szerb viszonyokra. A t a n f o l y a m o k a t végzett hallgatók a gyakorlati életre előkészítve igen jól vál- tak be, hogy ú g y m o n d j a m , t u d t a k a Szerb nép nyelvén be- szélni. Ezen nemcsak a tényleges nyelvet hanem a nép lel- kületét is értem. Mindazonáltal igen sok nehézséget kellett leküzdeni. Különösen h i á n y o z t a k a közellátás terén gyakor- lott egyének. T u l a j d o n k é p e n a megszállt Szerbiában 1916 őszétől fogva m ű k ö d ö t t csak a közigazgatás zökkenők nél- kül, súrlódástól mentesen. A k k o r m á r az u j vezető egyénisé- gek. szakemberek érvényesíthették t u d á s u k a t .
A császári és királyi hadseregfőparancsnokság a Savo- y a i Jenő herceg által szervezett katonai közigazgatást, — mely évszázadokon át teljesen bevállt — szerette volna élet- rehívni: tervét azonban több oknál fogva nem t u d t a végre- h a j t a n i .
Először is a megszállt területeken, a hágai egyezmény értelmében, az addig érvényben lévő szerb törvényeket kel-
lett alkalmazni az esetleg meglévő benszülött közigazgatási személyzet felhasználásával. Utóbbiról azonban nemigen
lehetett szó, mert a szerb hatóságok személyzete elmenekült, csak később sikerült a községek élére bennszülött elöljárósá- got állítani.
A Központi H a t a l m a k felfogása szerint, nem volt lehet- séges a szigorúan vett katonai közigazgatás, mint annakide- jén Jenő herceg k o r á b a n a B á n s á g b a n és a h a t á r ő r v i d é k e n . Csak a vezetést sikerült teljesen k a t o n a i kézben tartani, miáltal a közigazgatás gyorssá, b ü r o k r á c i á t ó l és politikától mentessé vált, főleg pedig tisztakezű volt és m a r a d t . A Mo- narchiában és a mostani háborúban annyira divatos ,,köz- pontokatrészvénytársaságokat, melyek nyereségre dolgoz- tak és állami jogkörrel akartak működni, a katonai kormány- zóság a megszállt Szerbia területén nem engdélyezte, mert csak arra voltak jók, hogy a közellátási cikkeket drágítsák.
Ha h i b á k f o r d u l t a k elő a közigazgatásban, hamarosan segítettek r a j t u k , a visszaéléseket pedig szigorúan megtorol-
ták. Az u. n. kerületi hatóságok „ K r e i s k o m m a n d ó k " Megfe- leltek a határőrvidék ezredparancsnokságainak, a ..Bezirks- k o m m a n d ó k " pedig a század parancsnokságoknak. A kerületi parancsnoknak közigazgatási szakközege, m o n d h a t n i jobb keze egy-egy „Zivilkommissär ', polgári biztos volt, aki a polgári életben főszolgabíró, alispán stb. volt és ígv köz- igazgatási g y a k o r l a t t a l is rendelkezett.
A katonai főkormányzóságnál a „Zivil-Kommissariat vagyis a polgári biztos h a t á s k ö r é b e t a r t o z t a k : a pénzügyi, igazságügyi, vallás- és közoktatásügyi és politikai osztályok.
Ezek vezetői kiváló szakemberek voltak, kiket Magvaror- szág bocsátott a hadvezetőség rendelkezésére.
A belgrádi katonai k o r m á n y z ó s á g igen eredményesen m ű k ö d h e t e t t ; neki a d t á k meg a legnagyobb önállóságot. A vezető állásban lévő f é r f i a k keményjellemű, a l a p o s t u d á s ú emberek voltak, úgy hogy a megszállt Szerbiában 1917-ben.
de különösen 1918-ban. főleg gazdasági téren, igen szép ered- ményeket m u t a t t a k fel nemcsak a földművelés, termelés, ha- nem a b á n y á s z a t , erdészet, állattenyésztés terén is. Sokkal többet exportáltak mint a n n a k i d e j é n a független Szerbiából, emellett a nép megélhetése is jó, sőt legtöbb tekintetben jobb volt mint a Monarchiában.
A katonai k o r m á n y z ó s á g eleinte szintén büntetésekkel ak arta célját elérni, a többtermelést fokozni, a drágulást megakadályozni, az á r a k a t letörni; hamarosan r á j ö t t e k azon- b a n arra. hogy ezt a célt j u t a l m a k k a l , serkentésekkel sokkal jobban lehet elérni.
A szerbiai katonai k o r m á n y z a t nemcsak önmagát, és a megszálló csapatokat — 13 h a d t á p félzászlóaljat és a Mo- narchiából odatelepített 3 gyalog- és 2 lovasezred póttestét
tartotta el. hanem még1 kb. 38 millió korona felesleget is mu- tatott ki.
A szerbiai k a t o n a i f ő k o r m á n y z ó s á g jó nyomon haladt, midőn Savoyai Jenő herceg bevált közigazgatási elveit tette magáévá a z o k n a k felhasználásával. Szerbia különleges föld- es n é p r a j z i viszonyainak figyelembevételével vezette közel három éven át a megszállt déli területek közigazgatását.
Suhay Imre
