MIROSLAV K R L E Z A (Pályakép-vázlat)
(Az író nyolcvanadik születésnapjára)
DR. LŐKÖS ISTVÁN (Közlésre érkezett: 1973. december 15.)
Miroslav Krleza 1893. július 7-én született Z á g r á b b a n . A városi a d ó - felügyelő g y e r m e k é t ez a különös, a f e u d a l i z m u s örökségét még görcsö- sen őrző, de m á r a polgári prosperitás jegyeivel is színeződő, s u g y a n - a k k o r provincializmussal is t e r h e s város f o r m á l t a gondolkodó, az i r o d a - lomért, sőt a színházért is r a j o n g ó i f j ú v á . Zágrábi g y e r m e k k o r á n a k él- m é n y e i máig visszatérő m o t í v u m o k r e n d k í v ü l széles s k á l á j ú é l e t m ű v é - ben. Legdöntőbb élmény a b a r o k k város a t m o s z f é r á j a , a z t á n a Varazsdról Zágrábba költözött n a g y m a m á n a k , Tereza Goricanecnek n é p n y e l v e t és k a j - h o r v á t b a r o k k nyelviséget őrző dialektusa, s az iskolában, s az u t c á n hallott, h o r v á t és n é m e t k i f e j e z é s e k e t vegyítő zágrábi köznyelv. S t e r - mészetesen a századforduló h o r v á t politikai megmozdulásainak e g y n é m e - lyike: m e r é n y l e t e k a K h u e n - i korszak m a g y a r o n urai, s a zágrábi p á l y a - u d v a r ellen, ahol a nemzeti érzéseket f e l k a v a r ó m a g y a r n y e l v ű f e l i r a t o - k a t erőszakkal r a k t á k fel. A zágrábi iskolai évek idején találkozik az a k - k o r modernizálódó horvát irodalommal is, K r a n j c e v i c és Vladimir N a z o r m ű v e i t e t t e k rá nagy hatást.
1908 őszén Pécsre k e r ü l t az ott m ű k ö d ő és hosszabb i d e j e zágrábi és m á s h o r v á t vidékekről származó n ö v e n d é k e k e t is befogadó honvéd h a d - apródiskolába. Itt t a n u l t meg magyarul, itt találkozott a m a g y a r irodalom klasszikusaival, itt kezdte olvasni Ibsent és Arcibasevet s itt szívta m a - gába először a századelő M a g y a r o r s z á g á n dívó dzsentroid é l e t f o r m a él- m é n y é t is, m e l y n e k avatott és k r i t i k u s ábrázolójává lett íróvá érése u t á n . A legdöntőbb hatás persze a P e t ő f i é ; m a g a vallotta: A farkasok dala volt ,,az első mély serkentés, a m e l y n e k h a t á s á r a írni k e z d t e m . " Azt is l e - írta egyszer: P e t ő f i n e g y v e n n y o l c a s eposza, Az apostol lett e k k o r i b a n egyik alapvető szellemi tápláléka, negyvennyolcasságának, Bécs- és H a b s - burg-ellenességének egyik alapköve. Le is f o r d í t o t t a a n y a n y e l v é r e , s a m i k o r 1911-ben átlépett a pesti Ludoviceum k a p u j á n , l é l e k b e n m á r el- t é p t e m a g á b a n azokat a szálakat, „melyek Ausztriához és az osztrák tiszti k a r d b o j t h o z " fűzték.
Negyvennyolcasság és írói becsvágy, P e t ő f i l í r á j á n a k példaadása és Habsburg-ellenesség — olyan m o m e n t u m o k mind, m e l y e k s z ü k s é g k é p -
pen tették fogékonnyá a P e s t r e kerülő horvát nemzetiségű fiatalembert (1911-ben iratkozott be a Ludovikára) a magyar társadalom progresszív törekvései iránt is. Jászi Oszkár polgári radikalizmusával, s a Galilei Kör m u n k á j á v a l ismerkedik; átéli az 1912-es nagy tömegmegmozdulás véres eseményeit; aztán úgy d ö n t : távozik a Habsburg-birodalom eme előkelő, a zágrábi „Brlics- vagy Meixner-féle közpolgárok úgynevezett felső- városi társadalmának khueni, háború előtti nyomorúságos értelmű esz- m é n y k é p é n e k " számító nevelőintézetből. A császári ösztöndíjat élvező eminens diákot ekkor m á r a Balkánon zajló háborús események, s a délszláv egyesülési törekvések érdekelték. 1913 k o r a n y a r á n megszökik az intézetből és Párizson, Velencén, m a j d Szalonikin át, ,,a második Bal- kán-háború előestéjén" érkezik a harcmezőkre, hogy mint önkéntes, a szerb hadseregbe jelentkezzék. Sikertelenül, mert osztrák spionnak n é - zik, s csak egy jószándékú őrnagynak köszönhette, hogy megmenekült, de kitoloncolták Szerbiából. Zimonynál az osztrák—magyar határőrség le is tartóztatta nyomban, s csak 1913 őszén térhetett haza Zágrábba.
A hazatérés voltaképpen az életpálya első szakaszának lezárása. Öt- esztendős magyarországi tartózkodás élményköre van tarsolyában, mely a pályakezdő, a beérkező és az írói világát kiteljesedésig vivő Krleza tán legérdekesebb, legkülönösebb szellemi kincse. Nemrég közölt naplójában olvassuk: „Hányszor, de hányszor álmodtam m á r és szólaltam meg m a - gyarul. Mennyi félelem és bizonytalanság, mennyi megaláztatás, m e r t mindaz, ami 1918-ig történt, a többé-kevésbé mégis gyarmati gyötrelem és megaláztatás egész k á l v á r i á j a volt. S mégis lám, »soha, egyetlen hor- vát sort sem írtál le olyan melegen, m i n t amikor a magyarokról szóltál«, vetette szememre Vlado Cerina, amikor a Nova Evropában egyik m a - gyar variációmat megjelentettem (1922)." E vallomáson túl Krleza-írások egész sora is d o k u m e n t á l j a persze magyarországi élményeinek döntő voltát.
Regényeit, novelláit lapozva is magyar motívumok egész légiójára lelünk: pécsi és pesti diákkorának öt esztendejéből való élményei olyan remek novellák életanyagává lesznek műhelyében, mint a Temetés Te- rézvárott és a Krizsovec Iván című elbeszélések. Nem progresszív hősök- kel, hanem egy letűnő világ amorális, karrierista, máskor degenerált „si- bereivel", „parvenüivel", „hamiskártyásaival", „korteseivel", de a g y ű - löletes emlékű monarchia hajótöröttjeivel is. A színtér nemegyszer a
„Dráva kékes ködbe v o n t " ezüstös csíkja mögötti táj, ahol „a magyar utakat vastag por b o r í t j a " , „a rekkenő hőségben törpe délibáb lebeg"
„a kéklő szőlőskertek fölött", még távolabb pedig egy álmos „dél-ma- gyarországi", jellegzetesen „pannon vidéki város" fekszik, benne „ h u - szárgarnizon" „tiszti pavilonnal", „jegenye- és gesztenyefákkal", „orgo- nabokrokkal" és „jázminokkal", „sárga-fehér tulipános körönddel", m e l y - nek közepén „I. Ferenc József őfelsége mellszobra á l l . . . a Viribus Uni- tis Deák-féle magyar változatú idézetével: »Bizalmam az ősi erény- ben« . . ."
Ez az írói alapállás több írását is meghatározza, a Horvát hadisten novelláit éppúgy, mint a Kelet-Közép-Európa hatalmas pannójának te- kinthető Zászlók c. regényt, mely egyfelől az egykori monarchia é l m é n y -
anyagának foglalata, másfelől meg nagy igényű kelet-közép-európai szin- tézisregény is, a trieszti Italo Svevo, a román Rebreanu, a cseh Hasek, s az osztrák Musil monarchia-regényeinek rokona. Magyar vonatkozások- ban gazdag mű ez is, a történés színhelye Zágráb és Bécs mellett első- sorban Budapest, s hősei jórésze is magyar. A társadalmi körkép, melyet e nagy regényben Krleza felrajzol, egyetemes érvényű, a kelet-közép- európai népek mindegyikének tanulságos, így a magyarságnak is, hisz — Méliusz Józseffel szólva — „történelmi önvizsgálatra kényszerít, vallo- mástételre, állásfoglalásra a bukott magyar államkoncepcióval szemben, nemcsak Tisza István és a magyar uralkodóréteg, de polgársága, az egész magyar adminisztráció ellen, aminek eszmemaradványai hiába ta- gadnánk, a tudattalan hajszálcsövein máig átcsorognak."
А к. u. k. tisztnövendékek uniformisától megszabadult Krleza 1913 őszétől minden idejét az írásnak szenteli. Első írása, egy életrajzi töre- dék, 1914-ben jelenik meg Fragmenti címmel, ugyanebben az évben közli a századelő jeles horvát kritikusának, Milan Marjanovicnak lapja, a Knjizevne novosti első, Jézusról szóló Legenda ját is, melyet Krleza ,,első drámai korszakának" n y i t á n y a k é n t tart számon a kritika, s melyet sorrendben az alábbi „legendák" követtek 1916-ig: Maskerata, Salome, Kraljevo. Valamennyi expresszionista fogantatású, némelyik Renan.
Wilde, Schopenhauer, Nietzsche és Kant impulzusait m u t a t ó színpadi költemény. Közülük a Kraljevoban (Szent István napi búcsű) már a mo- narchia valóságát kritizáló, a cs. és kir. birodalom problémáira figyelő Krleza mutatkozik be.
írói pályájának ú j a b b fontos fordulója volt az 1917-es esztendő. Ek- kor jelent meg a háborús élményekből fakadt, s a háború elleni tiltako- zásnak szánt remek elbeszélése a Horvát rapszódia, melynek megírását (saját vallomása szerint) Friedrich Adlernak S t ü r g k h osztrák miniszter- elnök elleni merénylete is inspirálta. Ugyancsak ebben az évben, 1917 nyarán, érlelődik meg benne az elhatározás: csatlakozik a szocialista mozgalomhoz.
Szemléletét ekkor m á r mindinkább a m a r x i eszmék alakítják, s ha- marosan megfogalmazódik b e n n e — Lenin tanításainak megismerése nyomán — az alábbi tétel is (1917-ben): ,,A nemzetközi p o l i t i k á t . . . a proletariátus érdekében kell csinálni! Erre tanított bennünket Marx. Erre tanít minket ma Lenin."
Ez az alapállás m á r voltaképpen a vitatkozás álláspontja volt: a hor- vát szociáldemokrata mozgalom akkori reformista vezetőjével, Vitomir Korac-tyal polemizálva fogalmazta meg fenti nézetét. Mint a horvát szo- ciáldemokrata sajtó publicistája az egykorú m a g y a r társadalmi jelensé- gek kommentálására-elemzésére is vállalkozik — érdekes, sőt meglepően találó képet rajzolva például a magyar választójogi r e f o r m é r t folytatott harcról, ebben a m a g y a r munkásosztálynak jutó szerepről, s éleslátású cikkeket közölve a magyar polgári demokratikus forradalommal kap- csolatos kérdésekről, Ady és a magyar forradalmi mozgalom viszonyá- ról stb., hogy aztán 1920-ban m á r a magyar proletárhatalom iránti ro- konszenvét, s a f e h é r t e r r o r elleni tiltakozását is kifejezésre juttassa egy zágrábi munkásgyűlésen. S mindez voltaképpen a szocializmus eszméi-
nek igazát vállaló szépíró, lapszerkesztő és publicista Krleza m u n k á j á - nak szerves alkotóeleme lesz, hisz 1919-ben már Plamen címmel szocia- lista folyóiratot szerkeszt, munkásgyűléseken vállal szónoki szerepet, a húszas évek elején pedig jeles drámában v o n j a meg a kelet-közép- európai forradalmak mérlegét (Golgota, magyarul Kálvária címmel je- lent meg) — érdekes szépírói k r i t i k á j á t adva a szociáldemokrácia oppor- tunista szárnyának.
Az 1917—22 közötti évek m a g y a r vonatkozásokban rendkívül gaz- dag Krleza-írásai közül különösen figyelemre méltó a zágrábi Novo clrustvo c. szocialista folyóiratban Hungaricus álnévvel közölt, Harc a magyar választójogi reformért (Borba za madzarsku izbornu reformu) c.
tanulmány. Benne a magyar választójogi harc történetét foglalja össze Krleza, meglepő tájékozottsággal (az akkori időkhöz képest), széles körű tárgyismerettel. Már tud az Általános munkásegylet 1868 tavaszán meg- fogalmazott harci programjáról, melyben ott szerepelt a választójog; t ü - zetesebben tárgyalja a F e j é r v á r y - f é l e „darabont k o r m á n y " és az SZDP közötti megbeszéléseket, ahol Bokányi vezette a szociáldemokrata kül- döttséget; szól az 1906 tavaszán hatalomra került — Krleza szavait idéz- zük — „reakciós, soviniszta, imperialista magyar oppozíció", a Wekerle—
Andrássy—Kossuth-kormány választójogot elodázó lépéséről, m a j d az 1907-es Andrássy-féle „szemfényvesztő reformról", melyet a munkásság követelései nyomán volt kénytelen a miniszter előterjeszteni, de amely n e m volt egyéb — megint Krlezát idézzük —, mint a választójog „nyo- morúságos k a r i k a t ú r á j a " , s amelyet „rendkívül szenvedélyes és heves politikai harc követett", majd 1912. m á j u s 23-nak véres eseményei, ahol a m a g y a r munkásság forradalmi erejéről már meggyőződhetett az úri Magyarország. Krleza — aki az események idején még pesti ludovikás — személyes élményei nyomán számolhatott be a pesti tüntetés eseményei- ről: „Ki ne emlékezne azokra a viharos és szenzációs napokra, amikor a magyar főváros egy ostromlott v á r képét m u t a t t a : az utcákon katonai egységek táboroznak, egész nap lovas századok dübörögnek, tüzérütegek, tábortüzek, géppuskák, csillogó sisakok, bajonettek és kardok mindenütt."
A „felborított" és „barikádokká emelt villamosok" mögött „munkásvér ömlött a pesti u t c á n " és sajnos — írja tovább — az általános és titkos választójog bevezetése mégis elmaradt. 1912 decemberében a Lukács- k o r m á n y törvényjavaslata csak „egy . . . reakciós, sötét és szánalmas vá- lasztójogi r e f o r m o t " tartalmazott.
A kérdés ú j r a a nemzetközi munkásmozgalom, nevezetesen az orosz munkásság forradalmi megmozdulásai nyomán került napirendre, a „hosz- szú-hosszú ideig szunnyadt választójogi r e f o r m ügyéről" „a petrográdi vörös napok f ú j t á k le a szürke hivatali port", a magyar munkásság az orosz példa nyomán lépett fel ú j r a követelésével. Ezek a passzusok már 1918 forradalmasodó napjairól szólnak, azokról az időkről, amikor még egyszer utoljára — a polgári forradalmat és a proletárdiktatúrát meg- előzően — sikerült a választójogi r e f o r m é r t sztrájkoló m a g y a r munkás- ságot féken tartania az uralkodó osztálynak.
E Novo drustvoheli t a n u l m á n y t egész sor magyar tárgyú publicisz- tikai írás követi 1918 és 1922 között. Foglalkozik bennük „a magyar reál-
politika bukásával", elemzi a magyar—délszláv viszony alakulását, m a j d a magyar integritás kérdésével foglalkozik, egy írásban pedig — A ma- gyar forradalmi sajtó volt a címe — azt fogalmazta meg: mit jelentett a magyarság történetében, hogy a Parlament épületén — amelyben „egy évtizeden át a f e k e t e ezredes és miniszterelnök, gróf Tisza basáskodott"
— a köztársaság kikiáltását követően „vörös zászló leng". A sokszázados szenvedés „felgyülemlett hullámai — í r j a — leromboltak minden aka- dályt, szétzúzták" a régi világ „minden bástyáját, s a köztársaság utáni mámoros vágyakozás megsemmisítette azt a parlamentet, amely oly hosszú időn át a habsburgi—Ferenc József-i börtönök és akasztófák b ű - zét árasztotta."
Rendkívüli politikai tisztánlátásra és tájékozottságra vallanak e cikk további részletei is. Méltatja a Habsburg-dinasztiától való elszakadás té- n y é t s jelentőségét, m a j d az egykorú magyar sajtó forradalomról szóló tudósításaival, k o m m e n t á r j a i v a l kapcsolatos fenntartásait fogalmazza meg.
Mint a forradalmat megelőző idők magyar társadalmi viszonyainak, a po- litikai erők és ellenerők küzdelmének útvesztőiben járatos publicista, s
m á r a szocializmus eszméit magáénak valló író érthető elégedetlenség- gel szól a magyar sajtó pálfordulásáról. „Bámulatba ejt b e n n ü n k e t — í r j a — a klérus, az arisztokrácia és a bankárok sajtójának hangja. Ezek, a Dráván túli, mindenképpen veszélyes és sötét elemek, melyek oly nagy- szerűen tudtak a kényelmes dualista rendszerhez simulni, ma . . . radiká- lisabbak a radikálisoknál. Mintha semmiféle történelmi b ű n t e t t e t nem követtek volna el a sajtót finanszírozó urak, m i n t h a a magyar oligarchia mindig csak egyetlen célért küzdött volna: megszabadulni a Habsburgok- tól. Ez a reakciós sajtó ma lelkesen ujjong és a köztársaságot glorifi- kálja . . ." Jogos fenntartások és jogos kritika volt. A forradalom vívmá- nyaiért aggódó Krleza szavait számtalan egykorú hazai, magyarországi adat támaszthatja alá, Károlyi Mihály és Ady Endre például a Krlezáé- val egybehangzó módon fejti ki az uralkodórétegek által szubvencionált reakciós magyar sajtónak a forradalom első napjaibani színeváltozásával kapcsolatos véleményét. Károlyi Mihály pl. azt í r j a le visszemlékezései- ben, hogy amikor „a forradalom utáni első napokban a Nemzeti Kaszinó- ban m e g j e l e n t . . ., tolongott felé . . . az egész grófi társaság" és v a l a m e n y - nyi kezet akart vele szorítani.
Krleza egész csokorra való példát g y ű j t egybe ebből a sajtóból, fi- gyelmeztetve: milyen momentumok alapján t a r t o t t a veszélyesnek ezt az említett színeváltozást. „Tisza egykori sajtóorgánuma, Az Újság — írja
— Hock Jánoshoz, Károlyi p á r t j á n a k egyik vezetőjéhez ír dythirambust és azt állítja, hogy a forradalom azoknak a m a g y a r hősöknek véréből született meg, akik négy éven át ontották vérüket a szabadságért. A h a t - vanhetes katolikus Alkotmány . . . azt írja, hogy az undok régi parlament összeült, hogy harakirit kövessen el magán és porba hulljon. És a fő- rendiház — ez a hullakamra —, amely m á r régen értelmetlen volt, össze- omlott. A Wekerle-féle revolverlap, A Nap szerint befejeződött az átkos és undorító reakciós régi Magyarország agóniája, mely oly hosszú időn át szívta e büszke föld legegészségesebb nedveit. Az ókonzervatív és so- vén Andrássy orgánuma, a Magyar Hírlap a bukott imperializmust tá-
mad ja és már f e n n t a r t á s a i v a n n a k minden jövendő imperializmussal szemben . . ."
A magyar polgári demokratikus forradalmat követő időkből is van Krleza tollából származó és a m a g y a r munkásság forradalmi mozgalmá- hoz kötődő írás. 1919-ben a horvátországi körülmények m á r n e m teszik lehetővé, hogy az előzőekhez hasonló publicista m u n k á t f e j t s e n ki. Egy- részt a zágrábi szocialista folyóirat, a Flamen szerkesztésének m u n k á j a köti le, másrészt a lap 1919 n y a r á n történt betiltása, s ezt követően le- tartóztatása akadályozta abban, hogy a magyar proletárforradalom ese- ményeiről írjon. 1920-ban viszont, amikor ú j r a publicitáshoz jutott, az első lehető alkalommal szót emelt a magyarországi f e h é r t e r r o r ellen. 1920- ban Zágrábban egy kommunista gyűlésen fogalmazta meg mondanivaló- ját, m i n t a gyűlés szónoka. Ez az összejövetel az európai ellenforradalmi akciók elleni tiltakozássá nőtt, hisz nemcsak a magyarországi terror r é m - ségeiről emlékeztek meg, h a n e m K a r l Liebknecht és Rosa Luxemburg mártírhaláláról is. Beszédének kivonatát a Nova Istina című kommunista lap közölte.
Drámai hangú bevezető mondataiban olvassuk: ,,A Dráván túl féke- vesztett fehérterror van. Horthy admirális f e h é r c s a p a t a i . . . karóba húz- zák a proletárokat. A vérfürdő részletei elmondhatatlanok és a történe- lem nemzedékeken át emlékezetben t a r t j a . A hajmáskéri t á b o r b a n ezer proletárt ítéltek éhhalálra. Pesten éhező asszonyokra és gyerekekre lő- nek. Hullákat görget a Duna, és számítások szerint már ötezer embert végeztek ki mostanáig legális űton. A magyar kommunistákat keresztre feszítették, a f e h é r hiénák és ebek pedig zabálnak . . . s a Dráván túli elvtársaknak mi sem segíthetünk."
A bevezető u t á n a magyar munkásmozgalom történetének rövid váz- latát adja, m é l t a t j a Táncsics szerepét, szól a m a g y a r munkásság párizsi k o m m ü n n e l rokonszenvező megmozdulásáról, aztán a szociáldemokrácián belüli opportunizmus térhódításáról, s végül arról, hogy a magyar pro- letárhatalom letéteményesei csakis a Kun Béla vezette forradalmi szo- cialisták lehettek, akik Oroszországból tértek haza — ahol „tollal és kard- dal . . . aktív részt vállaltak a proletariátus felszabadulásáért folytatott h a r c b a n " —, s hazatérésük után a forradalom lenini gyakorlatának meg- valósítói lettek. H a r c u k a t ugyan letörték, de a küzdelem n e m volt hiába- való. Ahogy beszéde befejező részében fogalmazta: „az éhség, a blokád és az exponens a n t a n t seregek elleni harcban a magyar k o m m ü n hősként esett el. A csata elveszett, de n e m ez volt az utolsó ütközet. A nagy szo- cialista átalakulás komplexumában, mely a történelmi Európában végbe- megy, a magyar k o m m ü n eleste csak egyetlen széjjeltört kard. Mert ahogy az udvari marsallok azzal a tudattal közölték a francia királyok- kal a r á j u k váró halál hírét, hogy a királyság eszméje, a király halála ellenére is tovább é l . . ., úgy mi hasonlóképpen hisszük azt, hogy a sza-
badság eszméje n e m halt meg, sőt ú j r a fel fog támadni. A magyar kom- m ü n t leverték! Éljen a magyar k o m m ü n ! "
Ezt, a magyar munkásmozgalom története szempontjából igen érde- kes és figyelemre méltó beszédet, még egy t a n u l m á n y követte, a húszas évek elején, amely szintén a Horthy-Magyarország valósága elleni tilta-
kozás jegyében született, s b e n n e Petőfi és Ady lírájának forradalmisá- gát hangsúlyozta. Petőfi és Ady a magyar irodalom két lobogója — ez volt ennek a különös hangulatú, a magyar irodalom történetét is á t t e - kintő írásnak a címe, mely a zágrábi Nova Evropa című folyóirat 1922.
április 11-i számában látott napvilágot Jászi Oszkár, Kosztolányi Dezső és mások írásainak társaságában. Nem mindennapi érdeme-értéke a Petőfi- és Ady-líra p á r h u z a m á n a k megvonása, a m a g y a r költészet Petőfi és Ady közötti ívének jelzése. S az is, ahogyan a magyar irodalom fejlődésének rövid foglalatát a d j a a Halotti beszédtől a Nyugat korszakáig. Jól ismeri első m a g y a r nyelvű szövegemlékünket; elismerő szóval m é l t a t j a Balassi líráját és Zrínyi eposzát, a Szigeti veszedelmet; szól Pázmányról, a ki- váló szónokról, m a j d Kazinczy nyelvújító m u n k á j á r ó l ; ismerteti Kato- nát és Vörösmartyt; a XIX. század klasszikusait is mind felsorolja (Garay, Bajza, Jósika, Kemény, Eötvös, Jókai, Arany, Tompa, Szigligeti szerepel listáján); a XX. századhoz érve pedig a Huszadik Század és a Nyugat fémjelezte szellemi mozgásról ad meglepően pontos és tömör képet. ,,A szociológus Jászi (a Vilc\g című napilap és a Huszadik Század című szemle) körül csoportosuló fiatal értelmiségiek — írja — és a Nyugat haladó szemléletű íróinak csoportja, néhány haladó . . . demokratikus párt liberális törekvései (Károlyi) és a Renner-féle szociáldemokrata filiále — mindez a grófi, vármegyei, feudális dzsentri-mentalitás erődítményének k a p u j á t döngető megnyilatkozás volt, melynek hordozói az ország szuvere- nitását adták el a fekete-sárga dinasztiának . . ." Ebben az atmoszférában
— f o l y t a t j a gondolatmenetét — lépett a színre, ,,a nagy tehetségű, fiatal Móricz Zsigmond . . ., az ellentétek bizarr lírikusa, Kosztolányi . . ., Babits, a nyelv virtuóza, aki a modern líra legjobb eredményeit ötvözte a magyar asszonánccal; és a tehetséges kritikusok egész légiója, akik egyöntetűen bizonyították, hogy az ú j magyar irodalom színvonala elérte a korszerű európai szintet." És ennek a társadalmi és irodalmi progressziónak ve- zére, összefogójaként lépett a színre Ady, aki Petőfihez hasonlóan „egy egész generáció szellemének pregnáns kifejezője és szintézisbe foglaló- ja . . ., minden kétség és remény, véres kongesztió szintetizálója" volt a kor Magyarországában.
Adyról alkotott képét már jól ismerjük, Németh László értő inter- pretáló ja volt ennek évtizedekkel ezelőtt. Kelet-Közép-Európa rangos lí- rikusát látta Adyban, s ez nemcsak az 1930-ban publikált n a g y tanul- mányból (Ady Endre, a magyar lírikus) derülhet ki, hanem 1919-es Ady- nekrológjából, meg az imént ismertetett, Petőfit és Adyt együttesen mél- tató esszéből is. Érdemes tán idézni egy-két részletet a tizenkilenc ja- n u á r j á b a n közölt nekrológból, hisz benne m á r Krleza későbbi Ady-képe sejlik fel: „Ady Endre mindannak f á j d a l m a s szintézise, ami magyarnak tekinthető ezen a glóbuszon. Mindaz, amit a magyarok negyvennyolctól 1918-ig átéltek egy birodalmi csalásban, nem jelenti a magyarságot, a magyarságot Ady jelenti. Senki sem gyűlölte és átkozta meg Adynál jobban ezt az impériumot és senki sem sejtette meg . . . összeomlását úgy, mint az elhunyt költő . . . A Vér és arany és az Üj versek című kötetek a magyar költészet határkövei. A Nyugat című progresszív m a g y a r folyó- irat egyik alapítója (amely a mi Savremenikünk megfelelője) és — a szo-
ciológus Jászi mellett — . . . Magyarország egyik legfontosabb személyi- sége volt . . ." Halála „a legfájdalmasabb magyar veszteség'". Meggyőző- déssel írta: a költőt „a köztársaság, mint a forradalmi változás p r ó f é t á j á t temetteti majd el".
A tízes évek utolsó h a r m a d á n a k széles körű publicisztikai tevékeny- sége mellett, s azt követően Krleza jelentős szépirodalmi eredményeket is felmutathatott. D r á m á t és novellákat ír, folyóiratot szerkeszt. Szép- írói munkássága szempontjából különösen fontos háborús novellisztikája és az ú j a b b drámák egész sora. A tízes-húszas évek fordulóján szület- nek meg a Hrvatski Bog Mars (A horvát hadisten) novellái — közöttük a Magyar királyi honvédnovella —, s olyan drámák, mint a Galicija, és a m á r említett Golgota. 1919-ben Flamen (Láng) címmel kommunista fo- lyóiratot szerkeszt, szerkesztőtársa August Cesarec kommunista író. A későbbi Krleza-művek felől szemlélve ezt az alkotói periódust, jól lát- szik: itt talál m a g á r a igazán, a Hrvatski Bog Mars novellái az osztrák—
m a g y a r hadvezetésnek s a háború szörnyűségeinek egyedülálló rajzát tar- talmazzák — méltán nevezték megjelenésük u t á n Krlezát a horvát Bar- busse-nek.
1923-ban ú j r a folyóiratot indít Knjizevna republika (Irodalmi Köz- társaság) címmel, amely a korábban betiltott Flamen törekvéseit folytat- ta. 1925-ben ellátogat a Szovjetunióba, és hazatérését követően megírja Izlet и Rusiju (Kirándulás Oroszországba) című könyvét.
A húszas évek vége, s a harmincas évek eleje megint intenzívebb szépírói alkotómunka jegyében zajlik. A híres Glembay-ciklus megszü- letésének, s a Filip Latinovics hazatérése (Povratak Fiiipa Latinovica) című regény megírásának időszaka ez, egyben szenvedélyes esszé- és t a - nulmányíró korszakának kezdete. A Glembay-ciklus a volt monarchia megidézése, m a j d a császári és királyi birodalom hajótöröttéinek rajza lesz, magyar vonatkozásokban is gazdag életanyaggal. A Temetés Teréz- vár ott című elbeszélés például teljességgel pécsi és pesti emlékanyagra épül, az elbeszélés szereplőinek modelljei Krleza pécsi és pesti katona- tanárai voltak, a színtér teljességgel Péccsel azonosítható, s még olyan események is pécsi élményeket idéznek, mint a novellabeli japán katonai delegáció látogatása a terézvári garnizonban.
A Filip Latinovics hazatérése című alkotás a horvát regényirodalom európai szintre emelését jelentette, a Proust-i regénytechnika eredmé- nyeinek alighanem első, világirodalmi rangú kelet-európai változatát.
Az esszéíró Krleza a harmincas évek első felében mutatkozik be, két nagyszerű kötettel is méghozzá: 1933-ban az Eseji (Esszék), 1935-ben pe- dig az Evropa danas (Európa ma) című kötettel. Nálunk m á r Németh László felfigyelt e Krleza-esszék jelentőségére, sokrétűségére, amikor — 1939-ben Krleza Adyról című kis t a n u l m á n y á b a n — ezt írta: „a tanul- mányíró művelt stratéga is, akinek minden t á r g y : ú j f r o n t — a hazai elmaradottságot megtámadni. Ebben a könyvben (Eseji, 1933. LI.) egy- szerre hét-nyolc arcvonalon k ü z d : mint n y u g a t i kalauz Thomas Mannt, Proustot, B e m a r d Shaw-t magyarázza; m i n t képzőművészeti kritikus Goyát és az egykorú horvát festőket; irodalomtörténeti t a n u l m á n y a i b a egy ú j horvát irodalomtörténet vázlata szorul belé; szövegeibe m ű f o r d í -
.174
tásokat iktat be (a mai német líráról szóló esszéhez több mint száz teljes versfordítás a példatár) . . . " E Németh László méltatta kötetben eminens helyen van Krleza híres Ady-tanulmánya, a Madzarski lirik Andrija Ady (Ady Endre, a magyar lírikus) című, jelezvén mintegy a horvát író n e m szűnő magyar irodalmi érdeklődését.
Az A d y - t a n u l m á n y legfontosabb gondolati m a g j a — Németh László máig érvényes megállapításával szólva — „a kelet-európai szempont".
Az, hogy Ady líráját a kelet-európai kor- és pályatársak: Matos, Rilke, Karl K r a u s és Blok életművének p á r h u z a m á b a n vizsgálja, s hogy tekin- tete a sajátosan kelet-közép-európai társadalmi problémákat felölelő és kifejező A d y r a esik, aki ,,a tatártól, töröktől fölégetett kicsiny h á z a k "
lakóinak ,,a fekete-sárga bécsi bérencekkel" való „huzakodásairól" éne- kelt; aki ,,a kilencvenes évek fekete-sárga és piros-fehér-zöld prosperi- tásának látszólagos növekedése idején nevelkedve szüntelenül kossutho- san, negyvennyolcasán, márciusian és petőfieskedően érzett"; aki „utolsó napjáig engesztelhetetlenül Bécs-ellenes m a r a d t " ; „akinek s z í v é t . . . az osztrák puskatusok" törték össze; aki „kilencszáztizennégyben az egész magyar közélettől csillagászati távolságban találta magát", mert n e m hitt egy pillanatig sem „a császári és királyi háború jelszavainak"; s aki a „Tisza-korszak" idején is „ember" m a r a d t az „embertelenségben".
A szépírói m u n k a mellett lapszerkesztéshez is kezd újra, 1934-ben Danas (Ma) címmel indít folyóiratot, amelyet a dogmatizmustól mentes szocialista művészet f ó r u m á n a k szánt. A szocialista művészet és művészet- elmélet olyan jugoszláviai munkásai-mesterei voltak munkatársai, mint Marko Ristic, Milan Bogdanovic, Veselin Maslesa, s a pécsi származású festőbarát, Petar Dobrovic.
A harmincas évek derekán a lírikus Krleza — mert verseket pálya- kezdése óta írt — lépett a színre grandiózus művel, Balade Petrice Ke- rempuha volt a címe. (Magyarul „Éjtszakának virrasztója" — Petrica Ke- rempuh balladái címmel jelent meg Csuka Zoltán kitűnő fordításában.) A megjelenés éve 1936. Az Önálló egységet képező kötet versanyaga lírai szintézise mindannak, ami a történelem során a Kárpát-medence k r á t e r é - ben történt a XX. századig. Az észak-horvátországi, ún. kaj-dialektus- ban írt versek valójában egy, a XVIII. század kezdetéig létező, aztán fokozatosan háttérbe szoruló irodalom és irodalmi nyelv újjáteremtése.
Nem költői játék, hisz tudatosan kialakított kompozíciója progresszív írói állásfoglalást, elkötelezettséget takar. A horvát és szlovén parasztfelkelés hőseinek, Gubec Máténak és társainak megkínzatása és kivégzése a d j a a balladák alapmotívumát. Másik jellemzője az eruptív képrendszer és nyelvezet, a magyar olvasó számára meg a magyar vonatkozások r e n d k í - vüli gazdagsága. Van ballada, mely a magyar feudalizmust szimboli- záló, úri törvényeket fogalmazó Werbőczyről szól, méghozzá Adyra e m - lékeztető hangvétellel, de szó esik Dózsáról is, meg Mátyás királyról, s közös m ú l t u n k sok más rokonjelenségéről. Ez a verseskönyv egyúttal nagyszabású tiltakozás is volt megjelenésekor, az egyre erősödő fasizmus elleni figyelmeztetés, grandiózus történelmi látomás formájában. És itt Krleza 1930—1945 közötti pályaszakaszának legfontosabb kérdéséhez ér- keztünk. A fasizmus s Kelet-Közép-Európa teljes fasizálódásának veszé-
lyét világosan látta, s m á r ez a tény íratta meg vele Evropa danas (Euró- pa ma) című esszéjét 1933-ban, m a j d 1939-ben, a nyílt fasiszta diktatúrák előestéjén Banket и Blitvi (Bankett Blitvában) című regényét (itt említ- hető az 1938-ból való Na rubu pameti, azaz Az értelem határán című műve is), amely — Sinkó Ervin szavaival jellemezve — „a fasizmus d e - humanizált világának nagy, szatirikus regénye", s amelynek hősében, Ba- rutanszki ezredesben, n e m nehéz a közép-európai fasiszta diktatúrák olyan alakjaira ismerni, m i n t Horthy, Pilsudski vagy éppen Sándor szerb király.
A jelzett időszakban is intenzíven figyeli a magyarországi esemé- nyeket, s naplója tanúsága szerint 1941-ben, vagy 1942-ben is épp olyan tisztán l á t j a a Horthy-Magyarország társadalmi-politikai képletét, mint 1920-ban. 1942-es naplófeljegyzésében olvassuk: „ m o s t . . . a Drávától északra ismét delírium tombol".
A felszabadulást követő évtizedekben — egészen napjainkig, h á r o m - irányú tevékenység jellemzi Krlezát: elsősorban a Jugoszláv Lexikográ- fiái Intézet vezetése, aztán a felszabadult Jugoszlávia sematizmustól m e n - tes, de szigorúan szocialista elkötelezettségű művészeti élet fejlesztése, s végül, de egyáltalán nem utolsósorban, a szépírói tevékenység. Két mo- numentális m ü v e (Aretaeus, Zászlók, horvátul Zastave) az életmű betető- zése. Az Aretaeusban „az európai civilizáció erkölcsi számvetését" írta meg (Josip Vidmar szavai), az 1938-as Európa már infernális vihart s e j - tető a t m o s z f é r á j á t megjelenítve. Antifasiszta fogantatását az 1933-as Evropa danas című esszé körül kell keresni, de nyilván benne v a n n a k a második világháború őrületének élményei is. A drámában — mintegy végső tanulságképpen — azt hangsúlyozza: noha Európát háromezer éve kínozza és t a r t j a rettegésben a gorilla-barbarizmus, mégis megvan az el- lene való aktív fellépésnek a lehetősége, sőt! a civilizált Európa számára ez az egyetlen lehetséges alternatíva — hisz „éppen a fasizmus tanította meg Európát a humazimus aktív és morálisan következetes védelmére".
(Almási Miklós szavai.)
A Zászlókról már korábban szóltunk, a magyar élményanyag kap- csán, itt még Sime Vucetic méltató, a regény leglényegét érintő sorait idéznénk: „Más környezetben mozogva, immár nemcsak a horvát Za- gorjéban vagy a népi Zágrábban, a kereskedő-agrami rétegben, a h o r - vát provinciában, Krleza ú j , a Zászlókig kevéssé ismert valóságot n y ú j - tott ebben a regényében. Hogyan í r j a le például a Dunát Budapestnél!
És Pestet! A Zászlókban leírt Duna és Pest Krleza m ű v é n e k mint egész- nek ú j komponense. Mint Solohov a D o n j á t vagy Maupassant a S z a j n á - ját, Krleza; úgy fedezte f e l a Dunát a h o r v á t irodalom számára. Talán a magyar irodalomban sincs Pestről és a Dunáról ilyen valóban l e n y ű - göző erejű bizonyság, m i n t i t t . . . Krleza villámgyors, látomásos t e k i n - tete a Dunántúltól a Balkánig, Pesttől és Belgrádtól Makedóniáig olyan ember pillantása, aki úgy ismeri ezt a térséget, mint valami egykori író a maga kicsiny f a l u j á t . .
