LÖKÖS ISTVÁN főiskolai tanársegéd:
MIROSLAV KR LEZA MAGYARUL
A mai h o rv át irodalom egyik legjelesebb képviselője Miroslav Krleza.
Neve a m a g y ar olvasók előtt sem i smeret len ; 1956-ban m a g y a r u l is m e g j e l e n t hí res ciklusának, a Glembay-csciládnak (Glembajevi) prózai kötete, a Gl emb ay Ltd. című d r á m át meg 1957-ben m u t a t t a be fo r ró sikerű előadások sorozatában a bud ap esti Nemzeti Színház. Azt hisz- szük, m ár ez a két adat is fel j o gosí t h at na arra, hogy egy t a n ul m á ny k e re t é b en Miroslav Krleza él et m űv év el foglalkozzunk. De ennél jóval több indok is szolgálhat a k é rd és valamil yen módon való felvetésére, hisz ma m ár közismert tény, hogy Krlezát világirodalmi na gys ág ként emlegetik - teljes joggal —; hogy neve ott szerepel a X X . századi próza olyan jeles képviselőinek sorában, m i n t Makszim Gork ij, Tho- mas Mann, vagy éppen Mihail Solohov. Nek ün k, m a g y a r ok n ak , meg ki v ál t k é pp érdekes ez a h a t ás áb an megdöbbentő, szellemességtől és re n dk í vü li éles meglátásoktól sziporkázó krlezai életmű. N e m új do- log u gyani s a megállapítás, a me l y szerint a korabeli (ferencjózsefi) m a g y a r valóságot Ad yn kívül senki sem ábrázolta olyan meg d öb b en t ő művészi érzékkel és erővel, s olyan bátor, a realista bí rál at csúcsait j elen tő szókimondással, mint Krleza. Műveinek számtalan m a g y a r vo- natkozása egy külön nagy t a n u l m á n yt igényelne. Mi ezúttal n e m törek- szünk erre, fe l ad at u l n e m is ezt t ű z t ük ki, de a t a n u l m á n y b an éri nt ett m ű ve k n él n e m fo gu nk tartó zkod ni n é h á ny tájékozódó jellegű megállapí- tástól, megjegyzéstől. A p r o b l é mák bővebb k i fej t és ére t a l án egy ké- sőbbi, nag y obb m u n k a k eret éb en lesz módunk. A jelen dolgozat csak tájékozódásnak, p ro b l ém a-fe l v et és nek tekinthető.
Miroslav Krleza 1893-ban szü letett Zágrábban, polgári családból.
Miivel a m ú lt századvég, de még a jelen század el ej ének Osztrák—
Ma gy ar Mo n a rc h i á j áb an is po l gárg yer ek számára a r a n g l é t r án való fel - eme lk ed és n ek egyik l eg k ö nn y ebb ú t ja volt a katonai pálya, a szülők Krlez át is er re irány ít ott ák, s így let t a mon arch i a pécsi h o nv éd had - apród i sk o lá já nak növendéke, ahol k it űnően m e gt a n u l t m a g y a r u l . Négy évet töltött itt a Mecsek al j á nak szép városában, így érthető, hogy m ű- veiben több ízben is ,, . . . visszat érnek pécsi, duná nt úli képek, ha ng u-
latok, motívumok" [1]. S mindez ne m is véletlen, m e r t — Angyal Endre szavaival élve — ,, . . . a Dél d unán tú lt sok kulturális és történelmi szál fűzte össze Horvátországgal. Baranyában, Somogyban még most is lak- nak horvátok, s a Pécs—Zágráb—Nagykanizsa háromszögben az évszá- zadok fol yamán valami egészen sajátos életstílus alakult ki. Magyar, né- met és szláv színek összefonódása, a vidéken kisnemesi-paraszti, a vá- rosokban kispolgári jellegű patriarchalizmus jellemzi ezt az életstí- lust . . . A XX. század nagy történelmi és t ársa dalmi változásai t ermé- szetesen már 1945 előtt erősen át kezdték fo r mál ni ezt a világot, de azért Pécs szőlőhegyein, Nagykanizsa utcáin, a Drávamellék parkszerű tájain még ma is érezni valamit en n e k a „régi Délvidéknek" atmoszfé- rájából. S ez az az atmoszféra, amely állandóan bele-belejátszik Krleza művei be is . . ." [2].
A hadapród évek elteltével Krleza Budapestr e kerül a Ludovikára. Itt megint csak m ó d j á b an áll tanulmányozni a korabeli magyar életet, amelynek irodalmi ve t ü lete szintén fellelhető n e m egy művében. A Lu- dovika élete azonban nemigen elégíti ki a fiatal horvát tisztjelöltet, aki a haladás gondolatának már ekkoriban is őszinte híve. Ezt csakhamar be is bizonyítja. Amikor kitört az első Balkán-háború, nyomban határo- zott cselekvésre szánja el magát: megszökik. Ügy érzi, neki is ott a he- lye a török elnyomás ellen küzdő szerb testvérek oldalán. Előbb Tri- esztbe, ma j d Szalonikibe utazva j u t el — ne m kis küzdelmek árán szerb földre. Sajnos, a királyi Szerbiában ne m a leglelkesebb a fogad- tatás; közönséges k é m n ek nézik s letartóztatják. E keserű és n e m éppen megaláztatás nélküli eseményről későbbi naplójegyzeteiben ad szá- mot [3]. A t ört éntek ut án nem volt más megoldás, mint új b ól meg- szökni, ami sikerült is, de ahogy Magyarország területére lépett — mint katonaszökevényt — újból letartóztatták. A nem sokkal később kirobbant első világháború hozott aztán életébe — nyilván n e m éppen nagyon óhajtott — fordulatot. Öt is kivitték a f ro n tra , s sok ezer t ár- sával együtt, mint zászlós, ő is meg j ár ta a há b o r ú minden poklát. írói egyéniségére ez se m a r a d t hatás nélkül. A h áb or ú borzalmaitól telített élmények sora egy kö te tnyi mesteri, a háború poklát könyörtelenül le- leplező novella megírását idézi elő. Ezek közül való Az ötös b. barakk című, magyarul is megj elent érdekes elbeszélés is [4]. Ez már a háború befejezése utáni időre, az 1920-as évek elejére esik. E novellákkal, ame- lyek összefoglaló címe Hrvatski bog Mars (A ho rvát Mars isten), jut el igazán az írói pályára, amelyet voltaképpen m ár a háború kitörése előtt megkezdett nietzschei, marinetti-i, rilkei s n é met expresszionista inspi- rációk hatására. És itt mi n d j á rt meg kell jegyeznünk, hogy Krleza mint lírikus is jelentős. „Simfon ij e" címen emlegetett líriko-epikus poé- mái (Podnevna simfonija, Pan, Suton, Notturno, Sodomski bakanal, Ulica u je se n je jutro) pl. m ár jelentős eredményt jelentettek, háborús ver- seit meg éppen az első nagy világkatasztrófa szörnyűségei ihlették.
A Rat (Háború) című v er s például megrázó erővel vetíti elénk a háború borzalmas képét. „U pjesmi Rat, — írja a versről Krleza méltatója. Sime Vucetic — na primjer, u dubinama te pjesme, stoje pravi ratni,
stravicni prostori, osjeca se ton tmine koju prelije neko jezivo osvjetl- j e nj e ognja, cuje se voz, rog, zvona, kisa, i k r v se crna, krv kao prljavi hematit i strava j avl j a kroz pjesmu, od uvodnog nocnog do posljednjeg akorda krvavih stopa na ulici" [5].
Noc.
Sad k r a l j u j e Tmina,
i ljudi tuzno vicu u krvavom snu, a vozovi placu u krvavoj daljini kao pseta.
U casi na stolu crna ruza cvjeta.
Sad k r a l j u j e Tmina.
I osjeca se, kako gasi svjetlost bijelog boga Sablasni poklic vatrogasnog roga
ori.
to djavo kuglu pali, kugla gori.
I Mir. I Tmina.
I opet jeca kisa.
U zlijebu kaplje voda.
Sad t i h po ulicama hoda Crni lupez, svih zlocina kralj.
A zvono na pozar bije i pada na mozak ko malj.
Kukavni ljudi u strahu pred vatrenim vihorom rata zabijaju cavlima vrata.
ko rake.
O, sada nocu Nepoznati Netko drma i lomi kvake
i crne vjesa po kucama barjake.
A za sivog jutra po ulici se tope krvave tope.
A háborús téma a versek mellett persze mégis a már említett no- vellákban jut jelentősebben kifejezésre, s Krleza itt éri el először a Glembay-ciklus későbbi nagy szintjét. Méltán helyezi ezt a novella- g y ű j t emé nyt Sime Vucetic Barbusse, Remarque és Hasek hasonló prob- lémákat feszegető művei mellé [6].
A világháborús élmények, a harcos magatartást követelő világszem- lélet, s nem utolsó sorban 1917 októberének csodás eredményei Krlezát csakhamar elvezetik a hazájában akkor már működő baloldali írócso- portosulásokhoz. mi több. ezekben az években már Lenin követőjének
vallja magát. Ennek megfelelően alakul írói pályafutása is. Haladó la- poknak lesz a szerkesztője, s egymásután jelennek meg jobbnál jobb, a korabeli nagy társadalmi problémákat könyörtelenül leleplező alko- tások: a Golgota (1922); a há rom Gl embay- dráma (Agónia 1928, Gos- poda Glembajevi 1929, Léda 1930); a Filip Latinovics hazatérése (Pov- rata k Fiiipa Latinovicza 1932); a Petrica Ker emp u h balladái (Balade Petrice Keremp uh a 1936); a Bankett Blitván (Banket u Blitvi 1939); és egy sor esszé meg vitairat (Leszámolásom velük, Esszék, Európa, Eppur si muove, Ki r án du lás Oroszországban stb.). Legjelentősebbek ezek kö- zül a Kirándulás Oroszországban (Izlet u Rusiju) 1926-ból és a Leszá- molásom velük (Moj obracun s njima) 1932-ből. Az előbbi egy művé- szi útinapló, amel ybe n egy szovjetunióbeli utazás élményei alapján
„ . . . tárgyilagosan s roppant éleslátással számol be a kibontakozó lij szovjet valóságról, a kialakuló szovjet társadalomról és emberről" [7].
A másik egy híres v ita ira tgyűj temény, amelyben ,, . . . visszaverte a jugoszláv írók egyik szektáns csoportjának támadásait, r á m u t at va a sablon, a dogmatizmus és sematizmus művészietlen és káros vo l t ára" [8].
A húszas és harmincas években, mint folyóiratszerkesztő is tevé- kenykedik Krleza. Harcos folyóirata, a Láng, Irodalmi respublika, Sajtó új, sajátos színt j elentene k a horvát irodalomban. Az i f jú haladó hor- vát írónemzedék f ó r u mát is jelentették. Nem kisebb egyéniség indult a krlezai gárdából, mint pl. a mártí rhalált halt August Cezarec. A ki- rályi Jugoszlávia nyilván nem nézte jó szemmel Krleza működését.
Igyekezett hát mi n d e n eszközt megragadni népszerűségének csökken- téséért. Folyóiratait, műveit betiltották, színműveinek előadásait már a bemutató ut án leállították, egyszóval teljes volt a ,,burzsoá-monar- chista" támadás. A fasiszta uralom alatt számkivetettsége még telje- sebbé vált. A jugoszláv fasiszta szervezet, az usztasa internálótáborba hurcolta, s csak a rendkívüli népszerűség és elismerés gátolta meg a hóhérokat, hogy hal álra ítéljék.
1945-ben, Jugoszlávia felszabadulása után, új korszak kezdődik Krleza életében. Egészségi állapotának j avulása lehetővé tette, hogy részt vállaljon az új irodalom kibontakoztatásában. Szépprózai alkotá- sai mellett viszont írt számos kritikát, esszét, t anul mányt is. A tudo- mányos világ mu n k á j á b a n, min t a Jugoszláv Akadémia alelnöke is részt vesz, ő i r á n y í t ja a Jugoszláv Enciklopédia szerkesztését. Széppró- zai munká sságá nak legújabb eredményeiről szólva pedig szükséges megjegyezni, hogy nemrég írta meg a Glembay-ciklus Agónia című d r á máj á nak h a r m a d i k felvonását, amely n e m vetett ug yan fel ú j abb problémákat, de ,, . . . kibővítette a grófok, őrültek, lecsúszott emberek és ringyók, ro mant i k us krlezai v i l á g át. . ." [9].
Krleza első magyarországi bemutatása a budapesti egyetem nagy- tudású szlavista professzora, Bajza József nevéhez fűződik. Ő írt róla először, a korabeli lehetőségekhez mérten eléggé terjedelmesen a Ma- gyarság című nap il a p 1930. április 20-i számában, Horvát költő Ady
Endréről címmel. Mint a cím is elárulja, ez a híradás — az évtized többi érdeklődéséhez hasonlóan — az ismert Ady-esszé kapcsán szüle- tett, de ugyanakkor nem jelenti azt, hogy bevezető soraiban ne lenne néhány, Krleza egyéniségét méltató megállapítás is. ,,A legelőkelőbb horvát irodalmi egyesület — í r ja Bajza — a Horvát Matica, mely im- már közel százéves múlt ra t eki nt he t vissza. Ennek az egyesületnek folyóirata a Hrvatska Revija (Horvát Szemle) szép t a n u l mán yt hozott Ady Endréről. A t an ul má ny írója, Krlezsa Miroslav, a h ábor ú utáni horvát költészetnek legnagyobb reprezentánsa. A zágrábi születésű (1893) költő katonai pályára készült és a pécsi honvédhadapród isko- lában, majd a pesti Ludoviceumban tanult, tökéletesen elsajátít ván a magya r nyelvet. A háborús tapasztalatok for rad al már r á tették. Irodalmi kísérletei 1914 óta jelengettek meg, de csak az összeomlás u t án vergő- dött jelentőségre. í rt verseket, drámákat és kritikai műveket. Harcos egyénisége, forradalmi folyóiratai sok összeütközésbe sodorták, de te- hetségét ellenfelei is elismerik. Műveiben gyakran találhatók magyar vonatkozások, n e m mindig barátságos és g yakr an gúnyos szellemben.
De mintha az utolsó években ő r a j t a is elhatalmasodott volna az a nagy változás, mely a horvát gondolkodásban rólunk beállott. Adyról szóló t anul mánya elmélyedésről, rokonszenvről, megértésről és a mag ya r iro- dalomban való n e m csekély jártasságról tesz tanúságot" [10]. Mindezek- hez kapcsolódva megjegyzi még, hogy véleménye szerint az említett Ady-esszé ,,a magyar—horvát szellemi érintkezésnek igen jelentékeny mo nu men tu ma . . . " [11], amelynek csupán vázát kívánja n y ú j t a ni írá- sában.
Ez a híradás még puszta regisztrálása, egyszerű ismertetése Krleza esszéjének. Nem találunk benne sem pozitív, sem negatív jellegű meg- jegyzést, ami a korviszonyok ismeretében teljességgel érthető. Pedig ez az Ady- tanu lmány rendkívül érdekes, a korb a n elhelyezve egyene- sen izgató. Igaz, hogy megállapításaival sokszor nem értünk és nem is é r t het ü nk egyet, de mégis, mint a külföldi Adv-irodalom, feltétlenül progresszív jellegű darabját értékeljük és t ar t j u k számon.
Miben summázható progresszivitása? Elsősorban a kelet-európai r é p ek problematikájának felvetésében és helyes értelmezésében, ami már Németh Lászlót is megragadta, amikor Krlezáról „Híd a Drá- v á n" [12] címmel írt esszét. Nagyon megrendítő sorokat idézhetünk Krleza Ady-tanulmányábol e problémával kapcsolatosan. „ írástuda tlan székelyek és tótok, — olvassuk egyik helyen — mint kiegyezéskorabeli zsandárok Erdélyben, mongoloidok, palócok, gepidák és kunok, mint az ezeréves alkotmányra büszke régi magyar nemesség, nyomorult katoli- kus és kálvinista jobbágy nép, tegnap még a török és anatóliai kurd hódítók rabjai, ma pedig idegen osztrák, spanyol, olasz, germán főurak, bécsi grófok és éhes vidéki magyar nemesség jobbágyai, mindezek egy- másba gabalyodva és egymást marva, mint valami mérges kígyófészek, a kérdéseknek és problémáknak ebben a tömegében itt érezni az egyé- ni, lírai tehetetlenséget, s ez Ady H u n n i á j a" [13]. Más helyen meg ezek a szavak váltanak ki megdöbbentő hatást az olvasóban: ,, . . . tudni azt,
hogy a dolgok itt m ár ezer éve mozdulatlanok, s hogy itt már ezer éve mindig egy és ugyanaz a kép ismétlődik: amint a csuvasok ger mán és szláv nőket rabolt ak és erőszakoltak, éppúgy a magyarok ma szlovák cselédlányokkal „ r o n t j á k" v é r ü k e t: amint a szász telepesek kifosztot- ták az isztermenti római polgárokat, éppúgy ki i rt ják a mai rezsimek mindazt, ami n e m magyar, lépésről lépésre, szuronnyal és p ar ag raf u s - sal. S amint a t el ev én yé rt langobardok és f rank ok , gótok és gallok öl- ték egymást mongolokkal és szlávokkal, mindannyian, mindannyi ellen, vakon és szenvedélyesen ezer esztendeig, éppúgy marakodnak m a ma - gy arok a nem magyarokkal, ez a tényállás, s ezen a tényálláson nem lehet segíteni" [14].
Irodalomtörténeti szempontból meg különösképp érdekes az itt kö- vetkező rész: „Mindaz, ami a f r anci a lírában Rimbaud és Verlaine kö- zött történt, húsz -h ar mi nc évvel később a kelet-európai lírai zónákon verődött vissza, a f a j t á k, nyelvek és különböző nemzetiségek intenzi- tása szerint differenciálódva, n a g y j á b an azért mégis szomorú hasonló- sággal" [15]. Vajon ne m elgondolkoztató sorok ezek ma is? Azt hisszük, igen. Éppen ideje t ehá t, hogy a kelet-európai népek irodalomtörténész szakemberei az eddiginél is fokozottabban kezdjék e téren is „rendez- n i . . . közös dolgainkat." Krleza A dy esszéjének vizsgálata is bizonyítja a közös problémák meglétét, a történelmi, társadalmi feltételek évszá- zadokra nyúló közös vonását. Nyilvánvaló, hogy az Ady-esszé ne m f e - lel meg a valódi Ady-képnek, Krleza meglehetősen „félreismeri" Adyt, mégis — a megj elenés korában vizsgálva a kérdést — elmondhatjuk, hogy nagyjelentőség ű munka. Egy olyan korszakban veti fel a kelet- európai népek sorsközösségének gondolatát, amikor a legdurvább na - cionalizmus és sovinizmus fe rt őzte meg a Duna-medence népeinek szel- lemét, gondolatvilágát.
=;< * *
Krleza Bajza utáni bemutat ása Fejtő Ferenc nevéhez fűződik, aki jugoszláviai utazása során meglátogatta az írót, s 1936-ban megjelent, Érzelmes utazás című [16] mű v é b en szól Krlezával való találkozásáról.
Ez a híradás m ár jóval többet mond, mint a Bajzáé. Fejtő meglátogatta a korabeli Jugoszlávia jelentősebb irodalmi fó r u mai n ak szerkesztőségeit, beszélgetett azok vezetőivel, különböző világnézetet valló írókkal érint- kezett, s mi n d e n ü tt talált módot a Krleza iránti érdeklődésre. Egy, a franci a—ho rvát kapcsolatokat k u t ató t an á r ral való beszélgetése során például a következő eszmecsere zajlott le: „ . . . M e g k é r d e m, ki a leg- nagyobb regé nyí rój uk? Lejegyeztem nehéz n evét: Miroslav Krlezsa. Ki a legnagyobb drá maí ró j uk? Habozik, aztán felel: Miroslav Krlezsa. Ki a legnagyobb esszéistájuk, legnagyobb költőjük? Talán az is Miroslav Krlezsa?
Igen, ha jól meggondoljuk, az is Miroslav Krlezsa. Sajnos —•
teszi hozzá a professzor, mélabúsan.
— Miért sajnos? — kérdezem.
— Sajnos, — m e r t Krlezsa lehetetlen ember, marxista. — Láttam, nem szívesen beszél róla, de nógattam, érdekelt milyen, s ki lehet az
az ember, akiről egy, úgy látszik homlokegyenest ellentétes felfogású kritikus is kénytelen bevallani, hogy az ország legnagyobb regény, dráma, esszé és versí rója" [17]. Ezek a nem éppen kendőzetlen sza- vak az elismerés mellett rávilágítanak a Krleza-életrajzból valój ában m ár ismert, korabeli horvátországi Krleza-ellenességre is, pontosabban az író és az ún. hivatalos irodalom közötti összeütközésekre. Krleza a francia—-horvát kapcsolatok k u t a t ó ja szemében „lehetetlen ember",
„marxista", akinek ugyanakkor kérlelhetetlenül el kell ismerni r en d - kívüli tehetségét is, aki — mi nt mo n d j a — „ . . . a horvát Remarq ue . . .", akit az ifj úság igen-igen megszeretett, s aki bevezette ,, . . . a marxiz - must , a szociológiai bírálatot a horvát irodalomba" [18].
Értékes adalékokkal szolgál azután könyvében Fejtő Krleza mel- lőzését illetően is. Leírja, hogy a Hrvatska Revi ja szerkesztőjével be- szélgetve, szóba k e rü lt Krleza neve. A szerkesztő elismerően nyilatko- zott az íróról, aki korábban mu n ka t á rsa volt a lapnak. Szerinte Krleza
„A legnagyobb élő horvát író", s ne m ő r ajt a múlott, hogy n éh ány t á r- sával megvált a folyóirattól. „ . . . Krlezsa — í r ja Fejtő a fentiekkel kapcsolatban — s több marxista szépíró, mint Kikics, Bartulovics, A n - gyelinovics szintén mun kat ársai voltak a lapnak. Ezeket az írókat ugyan a horvát nacionalizmusnál jobban érdekelte a parasztságnak és a m u n - kásságnak a helyzete, de a nemzeti küzdelemmel szemben megértést tanúsítottak. Hitler ur al omra j ut ása u tán a hitleri frakció a marxi sták távozását követelte, s a Matica Hr vatska (ennek fennhatósága alá t a r - tozott a lap — L. I.) klerikális elnöke élesen meg is tá madta őket a folyóirat hasábjain. Ö, J. (ez a szerkesztő ne vének rövidítése — L. I.), ezt nagyon helytelenítette. Ekkor a marxisták, Krlezsával az élükön, sértődötten visszavonultak" [19].
Ezek a sorok n e m kis mért ékben járult ak hozzá egy viszonylag reá- lis magyarországi Krleza-kép kialakításához, amelynek megrajzolásá- ban Németh László is részt vett. 1940-ben a Kelet Népében teszi közzé Krlezsa Adyról [20] című írását, m a j d — ugyanerről a témáról — Híd c. Dráván [21] címmel írt cikket, amely horvátul is megjelent a mag y ar - országi kiadású Jugoszláv—magyar szemlében (Jugoslovensko—mad- jarska revija) [22],
Krleza Ady esszéjének megítélésében és értékelésében mindeddig ő j árt el a leghelyesebben. A kérdéssel kapcsolatos megállapításai m a is sokban helytállóak, tehát elfogadhatók. Krlezát ő is a legnagyobb hor vát írónak nevezi, s Eseji (Zagreb, 1933.) című kötetét olvasva, ilyen megjegyzéseket vet papírra: „Komoly, változatos könyv; a t a n u l m á n y- író művelt stratéga is, akinek minden tárgy: új f r o n t — a hazai elma- radottságot megtámadni. Ebben a könyvben egyszerre hét-nyolc arc- vonalon küzd: mint nyugati kalauz Thomas Mannt, Proustot, B e m a r d Sh awt magyarázza; m i n t képzőművészeti kritikus Goyát és az egykorú horvát festőket; irodalomtörténeti ta nul mán yaiban egy új horvát iroda- lomtörténet vázlata szorul belé . . . " [23].
A mi szempontunkból Krlezát, s elsősorban annak A dy - ta n u l má- nyát vizsgálva, megállapítja: ,,A legnagyobb érdeme előttünk: erős k e -
leteurópai szempontja. Mi Dévénynél Európából rögtön Magyarország- ba lépünk, s elfeledkezünk arról a féleurópányi világról, amelynek Magyarország is csak egyik tartománya. Kelet népe, mo n dj u k magunk- ról, de tudásunkból hiányzik az a kelet, amelynek népe vagyunk. Pá- rizs és mongolpuszta: ezek a mi kategóriáink. Annál jobban számba- veszi ezt a keletet Krlezsa" [24], És az Ady-esszét is éppen ez a „ . . .ke- leteurópai szempont teszi számunkra é r d e k e s s é . .. A külföldi iroda- lomnak aligha va n hasonló súlyú Ady-tanulmánya, Ady európai helyét pedig talán idehaza sem határozta meg senki szabatosabban" [25].
Az elismerő szavak mellett megtaláljuk Krleza Adyról vallott téves nézeteinek kiigazítását is, s e megjegyzések közül különösen a következő kívánkozik ide: „Krlezsa n e m ismerhette Ady minden kötetét, s amit ismert, nem egészen úgy olvasta, mint mi. A Vér és arany egyes helyei- nek túlbecsülésére vall, hogy ezt az alapjában igen férfias költőt, puber- tásával küzdő, gyermekin érzéki csók- és halálvágyas kamasznak teszi meg . . . Az összetett Ady . . . nagyon leegyszerűsödik ebben a magya- rázatban" [26]. Mi hozzátehetjük talán, hogy az Ady-kép itt nagyon egyoldalúvá válik. És mégis azt kell mondanunk , hogy Krleza Ady- tanulmánya igen fontos lépés, ha úgy tetszik, mérföldkő volt a kelet- európai problematika harmincas évekbeni felvetésében és vizsgálatában.
Krleza magyarországi ismeretének új korszaka a felszabadulás utáni évekre esik. 1947-ben maga is ellátogat Magyarországra; meg- fordul hadapród éveinek városában, Pécsen, ahol a Batsányi Társaság- ban előadást is tartott, m a j d Budapestre utazott, ahol neves magyar írók és művészek társaságában is megfordult, s talán a Major Tamással való ekkori találkozás is hozzájárult, hogy a budapesti Nemzeti Színház 1957-ben műsorra tűzte a Glembay Ltd-et [27]. Műveinek lefordítására azonban még ezúttal sem ke rült sor. Az első lépést teszi meg ezen a téren Dudás Kálmán, aki lefordítja a Glembay-ciklus prózai részét (A Glembay-család), amely az Üj Magyar Könyvkiadónál jelent meg 1956-ban. Ez a műj óriási horderejével felkeltette az olvasóközönség érdeklődését, s a kritika is elismeréssel méltatta. A „Ciklus o Glemba- jevima" a Glembajok „háromszáz főnyi menetét" bemutatva, Krleza alkotói műhelyében egy egészen sajátos és sokszínű műfajkompozícióvá válik. Mint Milan Bogdanovic megjegyzi, Krleza e ciklussal igen ma- gas művészi tudásról tesz tanúságot: „ . . . Miroslav Krleza t a j glemba- jevski kolektiv dao sa visokim umetnickim i stvaralackim majs torst - vom" [28]. A „Glembajevi" prózai része különösképpen érdekes. Olykor tipikusan novellisztikus írással lepi meg az embert, máskor meg esszé- nek is beillő portrékat találunk a kötetben. Krleza maga is így jellemzi a kötet írásműveit: novele, fragme nt i i literarni portreti (novellák, tö- redékek és irodalmi arcképek) [29], mintegy bizonyítva, hogy sok te- kintetben szakítani kíván bizonyos m ű f a ji konvenciókkal. Ugyanakkor valósággal meghökkenti az olvasót a naturalizmus bizonyos elmeinek
valóban mesteri alkalmazásával. A ,,Glembajevi" naturalizmusa n e m öncélú, ne m a biologizmus tobzódása, pusztán a valóság minél k önyör- telenebb bemutat ását szolgálja. És ami döntő, ez a f a j t a naturalizmus egy szemernyit sem csökkenti Krleza realizmusának értékét.
A kötet első írásában, ha úgy tetszik novellájában, egy sereg Glem- bay jellemzését kapjuk . Valóságos szintézise ez a novella a Glembay- familiának. „Idestova két évszázad telt el azóta, hogy a muraközi r e - metineci plébánia születési anyakönyvébe bejegyezték az első hiteles adatot a Glemba jókról" [30]. S azóta vér, könny, botrányok sorozata kapcsolódik e névhez, m er t „a glembaji kama tl áb" igen sok gazságot, s ne m egy család nyomorúságát idézte elő.
A Glembajok négy nemzedékét v on u l tatj a fel az író, hogy minél pregnánsabban érzékeltesse nemezdékről nemzedékre fokozódó aljassá- gu kat : „Az első nemzetség emberöltőjében a Glembajok még névtelen céhes iparosok; a második nemzetségben már f el-felb uk kan na k a csa- ládban a bűncselekmény és ragadozó erőszak első jelei; a harmadik nemzetség ivadékai megszerzik és hasznosítják első gőzgépeiket, meg- alapítják első bankjaikat, s uzsorakamaton tollasodva, szemrebbenés nélkül vált ják aran yra az emberi vért és verejtéket. Ez a glembaji Ar any a hetvenes években kezd lateineresedni: hovatovább ügyvédi és bankári, előkelő csengést nyer, főúri származású nejek révén nemese- dik és úri ivadékokat nemz. A következő emberöltőben e sar ja k lelépnek a színről: a végső terheltség teátrális tartozékával — idegbajos, görcsös fintorral, veronállal és browninggal ha gy ják el a horvát élet már any - nyiszor megénekelt színterét" [31],
S hogy a Glembajok szédületes k ar r i er j e men ny ire tipikus a hor- vát társadalmi fejlődés történetének mezején, azt ilyen könyörtelen so- rokkal jellemzi Krleza: ,, . . . nem vitás, hogy a Glembaya k nem az egyetlen alsóvárosi patrícius-család. amely vér és könny árán urasodott meg; s hogy a Glembayak. miként a mi úgynevezett polgári mágná- saink bármelyike, t emérdek bűn és csalás árán jutottak ki a sanyarú nincstelenségből és tettek szert rangos kereskedői és üzleti tekinté- lyükre, cégeik és ban kj ai k feddhetetlen hírére, olyannyira, hogy nevü- ket a napi sajtó is a tisztelet és megbecsülés szolid h an g j án emle- geti" [32], A burzsoázia szennyes, csaláson, sikkasztáson, olykor gyil- kosságon keresztüli karrierjéről még a világirodalom legnagyobb bur- zsoá-szakér tőinél sem olvashatunk pontosabb és hitelesebb analízist.
Krleza nyíltan vágja a korabeli horvát nagypolgárság szemébe ezt a könyörtelen igazságot, mégpedig annak a nagypolgárságnak, amelynek tagjai „a horvát gentry -men tal itás kisisteni talapzatán pöffeszkednek",
„gyermekeiket tiroli és felső-ausztriai jezsuita és cisztercita kolostorok- ban neveltetik", akiken ez a pöffeszkedés és úr hatn ámság csupán „csak álarc", s akik nagyonis t u da t áb an vannak, „hogy álarcukat alig három- négy évtizede viselik". Ez a szörnyű és pénzre éhes parazita társaság Glembayok, Bárbóczyak, Warroniggek — „évtizedeken keresztül éhező rabszolgákat h aj t o t t a k igába", embere k százait küldték halálba a b ányák mélyén és mocsarak tengerében „mint alacsonyrendű állato-
kat", hogy „ . . . eszelős lázukban . . . minél több kincset és váltót sze- rezzenek, minél több adóslevelet, csekket és telekkönyvi kivonatot k a - parintsanak meg m ag u k n a k . . ." [33] És ez a heremódra élő, lump, „kék- v ér ű" és olykor már idióta társaság — befogadva m a g u k közé még kö- zönséges ringyókat is — megfe rtő zte a századforduló és az egész XX.
század el ejének horvát világát. A Castelli bárónők és Ig n jat Glembajok nem ritka jelenség a k o r horvát társadalmában, de a „m o de rn" európai nagyvilági életben sem. S amíg az I g n ja t Glembajok kétes egziszten- ciájú nejekke l trieszti reneszánsz palotában élvezik szelvény vágásuk gyümölcsét, addig a kis v arr ó l ány — mert névjegy nélkül a Glembay- házba n e m lehet b ej u t n i — kilátástalanságában leveti magát az eme- letről. S amíg mindez lezajlik, Castelli bárónő („ . . . aki azok közé a nők közé tartozott, akik á te n ge dik mag u ka t életmámoruk sodrának, s bódul- tan ringatóznak képtelenségek, sorsok és egzisztenciák tetején; gy á- szon és hullákon, m i n t valami ar an yb ro kát hordszéken"), nyugod ta n sétáltatja Fifi nevű m ál t ai pincsijét, amelyik végülis elpusztult „ . . . mi n - den valószínűség szerint az idült b él h u r u t j áb an beállt komplikáció kö- vetkeztébe n" [34],
Ez a rendkívül komplikált és meghökkentő horvát valóság ezernyi szállal fonódik össze a ferencjózsefi Magyarország világával. A Glem- bajok hozzánk is e l j u t n a k és a mag y a r dzsentri mentalitás is fel-fel - tűnik a horvát életben. Hor vát és mag ya r valóság keveredik így Krleza ciklusában is, amel yne k bemutatása, leleplezése és bírálata valóban Ady bátor szókimondására emlékezteti az olvasót. Nagyon kor- és való- sághű a kép, amelyet Krleza fest a ferencjózsefi Magyarország Teréz- váráról, a „dunántúli alsóvári meg ye " székhelyéről, ahol „Thurzói T h u - róczi Aladár bíboros, á l l a mf é r fi és hitszónok" született, aki „t ün eményes hitszónoki pályafut ása a l at t ezrével irtatt a a kálvinistákat és boszorká- nyokat". Ez a Terézvár, „amolyan gesztenyefasoros magyar város", ahol a sétányt Mária Valéria főhercegnőről nevezték el, s tarka összevissza- ságban megtalálni itt a nyilvánosháztól az Underwood-írógép r ek l ám- pl ak át já ig mindent. V a n üveg- és papírgyár, malom, székesegyház, s
„egy l aktanyáv á a doptá lt barokk jezsuita kolostor". A sétány keleti végén pedig Kossuth Lajos mellszobra fehérlik „oleánder és örökzöld bokrok között', n yug at i végén meg „a megboldogult Erzsébet királyné szobra, aki — mint i smer etes — r op p ant nagyra volt a magya r k ir ál y- néi ra ng já va l". „A k i r á l y n é szobra tövében n y á ron negyvennyolcas hadirokkant árulta málnaszörpét és színes léggömbjeit. Kossuth szobra mögött pedig diszkréten, borostyán- és babérlombok közé húzódva, gro- teszk fakéz mutat ott előre, alatta két szimmetrikus zérót viselő t áb- lácska (a pannon W. C. amolyan parlagian oktondi szimbólumával)" [35].
Ilyen volt hát a d u n á n t ú li Alsóterézvár (ha úgy tetszik Pécs; ennek k ü- lönösebb igazolása a leírások ismeretében szinte felesleges), „a plat á- nos és székesegyházas város a tölgyerdők rengetegében, a dimbesdom- bos t áj ölén, a D uná t ól a stájer határig és Balatonig hullámzó erdős vidék déli részén." És ebben a különös hangu latú magyar városban élnek, mozognak, cselekszenek Krleza jellegzetes alakjai: „Warronigg
ezredes, a tizenhetesek parancsnoka"; felesége, Glembay-Bárbóczy Olga;
„Örkényi és magasfalvi Ramong Geyza főhadnagy, az ezred büszkesége, a tübingeni egyetem mat emati kai díszdoktora" és még sokan mások.
Az elbeszélés főhőse kétségtelenül Örkényi és magasfalvi Ramong Geyza — aki „meglehetősen bonyolult egyéniség volt", s aki amolyan megjavulni akaró dzsentri ivadék. De mellette találunk még egy egész sor hasonló f igu rát is az öreg Ramonggal az élen, aki, „mi nt falábú r o k k a n t . . . a számvevőségre kerül t, s. mint tisztviselő, a svadron utáni melankolikus vágyakozásban kerek húsz esztendőt töltött különféle ka- tonai számvevőségi irodákban, hogy azután egy szép napon teljesen deklasszálva, nyugállományba helyezzék" [36], És nála is tipikusabb alak aztán Kállay Bandi, a „nagy nőcsábász", aki „ . . . már tizenöt esz- ten d ej e szakadatlanul szerelmes, méghozzá boldogan szerelmes legalább har minc nőbe . . ., mindig elegáns, mindig kikent-kifent, frissen fürösz- tött, keze-lába ápolt, . . . simára borotvált, púderezett, edzett, masszíro- zott és kiegyensúlyozott, gonorrhea-mentes, higannyal impregnált, ki- pu rg ált és gáláns beteg . . . " [37].
Ez a „kikent-kifent", deklasszálódó és már úgyszólván semmire sem használhat ó huszártiszti galéria gazdag polgárkisasszonyokra, gyógyszerész-egykékre vagy „háztulajdonoscsemetékre" vadászik, hogy m a j d később maga is, mint háztulajdonos vágja zsebre a neki járó
„nyolc százalékos lakbért".
A magyarországi dzsentri típusának ilyen értelmű bemutatása te- szi hát igen érdekessé számunkra a Glembay-ciklust, amely hangvéte- lével, leleplező módszerével, k emény kriti kájával voltaképpen a nagy XX. századi családregények közé sorolható, bár — épp a dráma-trilógia beépítése miat t — egészen sajátos jellegű. De ennek ellenére sem ne- héz meglátni a rokonságot az Artamonovok, a Buddenbrook ház, A Thi- bault-család és a Glembay-ciklus között. A polgárság nemzedékről n em- zedékre való elaljasodásának, életképtelennéválásának k r ón i k áj át kap- ju k valamennyiben.
A „Gl embaj evi" prózai részének bemut atása után rövidesen sor ke- r ült az egyik Glemba y-drá ma (A Glembav Ltd.) magyar nyelvű tolmá- csolására is. Az elismerés ezért megintcsak Dudás Kálmánt illeti [38].
Kétségtelen, hogy Krleza magyarországi ismeretének kiszélesedését ez a darab segítette elő leginkább. 1958. j anu ár 29-én került sor ugyanis a d ráma első magyarországi b e mut at ój ára a budapesti Nemzeti Szín- házban. A rendezést a belgrádi Nemzeti Színház Európa-hírű rende- zője, Bojan Stupica végezte, méghozzá óriási sikerrel. M u n k á j át már a próbák alkalmával is nagy érdeklődés kísérte, s az elmélyülő, való- ban művészi alkotómunkát végző Stupicáról 1958. j an u ár 17-én a Film Színház — Muzsika c. hetilapban már ilyen elismerő sorokat olvas- h a t tu n k : „Sztupica — a próza karmestere" , „muzsikus", „festő", „szí- nész", „polihisztor", akinek a v éréb en van az egész darab. „Érdekes ember Bóján Sztupica, jugoszláv Állami-díjas rendező, a Nemzeti Szín- ház vendége. S nemcsak külsőre. Érdekes és rokonszenves. A modern
színjátszás híve, gyűlöli a merev akadémizmust, s boldog, ha a színész a maga ötletével, észrevételeivel teszi teljesebbé a színpadi alakot. Itt nálunk erre az örömre gyakori alkalma van, hiszen olyan remek színé- szek állnak a színpadon . . . Tőkés Anna, Lukács Margit, Major Tamás, Várkonyi Zoltán. Básti Lajos, A p á t hy Imre, Somló István, Kálmán György . . . Sztupica g yakra n tapsol a próbákon, gyakran szól fel a szín- padra t ö rt magyarsággal: jó, ki tűn ő . . . Élvezi a munkát. S élvezettel beszél róla a szálló csendes h all j áb an is. Egy kicsit mindig megjátssza azt, ami t elmond. Egy mosollyal, egy finom, kifejező mozdulattal, hang- súllyal. A kereső ember, a lényeget kutató művész. Rendez most is, most, e csendes beszélgetés köz ben" [39],
A darab, a mag a félelmetes krlezai világával a tudós rendező m u n - kája nyomán m é l t án aratott h atalma s sikert. A Glembay urak pénz- habzsoló, gyilkos és rot hadt világa a realitás megdöbbentő és hátborzon- gató erejével pompásan érzékeltette Krleza írói zsenialitását. A Glem- bayok évszázadokon át halmozódó aljasságának fekélye pattan szét a drámában, s az alapjai ban remegő burzsoá família itt már valóban le- felé vonul „a horvát é l e t. . . annyiszor megénekelt színteréről." A pusz- tulástól még a v al amenn y i Glembavnál k ül önb Glembay, Leone sem menekülhet, a gyilkolás, ami a Glembayok évszázados mestersége, őt is magával rántotta a mélybe. „Tizenegy éve n e m voltam ebben a házban - m o n d j a a darab végén —, m er t féltem a bűntettől, s mikor egy szép napon mégis b et et t e m ide a l á b a m: azonnal orromba csapott a ver szaga!" [40]. És gyilkolt ő is, min t előtte már a n n já sok Glembay. A k ü- lönbség a kétféle gyilkolás között csupán annyi, hogy míg amazok önző céljaik érdekében milliókat küldtek a halálba, addig Leone mintegy jo- gosan gyilkol, mégpedig szavakkal, amikor ap j ának szemébe vágja az igazságot, hogy a ringvóból lett Castelli bárónő, az ő mostohaanyja, a Mondschein szonátával huszonegy éves korában őt is elbájolta, csak azért, hogy megszabaduljon mi n d e n ellenőrzéstől, s azóta hozzá ha- sonlóan — még nagyon sok állandó házi vendéget. „ . . . Mit gondolsz kérdi apjától —-, az az ütődött Ballocsánszky főhadnagy a te brid- zsed kedvéért j ár ide, vagy azért, mert őt is elbájolta a báróné őméltó- sága? Rabja lettél egy ringyónak, s nekünk évek óta lesütött szemmel kell j á r n u nk miat tad!" És ez a nő u ralja a hatalmas Glembay jövedel- met, amíg mások é h en pusztulnak, leugranak az emeletről megélhetés hiányában, vagy é p pen a méltóságos bárónő h i nt aj án ak kerekei között lelik szörnyű hal álukat.
A bemutató u t án a kritikai méltatásban — érthetően — nem volt hiány. A lapok kivétel nélkül n ag y elismeréssel szóltak az előadásról, ami voltaképpen an ny i t jelentett, hogy Magyarországon — kritikusok és közönség — e gya rá nt meg ért ett ék Krleza nagy írói szándékát [41].
A Glembay Ltd. kiadása és színházi bemut atása ut án csakhamar napvilágot lát m ag y ar u l egy másik Krleza-mű is, a Filip Latinovics hazatérése. A re g é ny az Európa Kiadónál jelent meg. Illés Sándor for-
dításában [42]. Az átültetés és megjelentetés valójában adósságtörlesz- tés volt, hisz a regé ny a Glembay-komplexu m folytat ásá nak is tekint - hető. Ugyanaz a szörnyű világ él tovább itt, mi n t a Gl embayoké; a zül- lés, a pusztulás, a rothadó burzsoázia paralitikus őrültjeinek, s a de- klasszált dzsentri világa. A főhős itt is tipikus krlezai alak, olyan, mint Glembay Leone, különc festő, aki valamikor gimnazista kor ában indult el a kaptoli Barátok u t c á j á n ak rejtélyekkel teli lakásáról a nagyvilágba
— előbb a megpróbáltatások, m a j d a művészi sikerek, a felemelkedés, a hí rnév útj án. Azután, amikor élete delelőjén t ú lj u t ot t, hazaindult ú j ra Kaptolba, m aj d Kosztanjevecre, a ,,pannon sárba", hog}*- zaklatott ide- geit pihentesse. De mindez hiú ábránd mar adt , mer t Kosztanjevecen a Liepachok, a Ballocsánszkyak, a Rádayak, a Pacak Tassilók az urak.
Kosztanjeveci Liepach Silvius méltóságos főispán úr még Filip „családi ny ugalmába" is betolakszik, m er t hiszen a n y j á n ak, a mindig erényes- nek ismert Regina asszonyságnak a szeretője, mi több (ahogyan a re- gény végén kiderül), Filip t u l a j d o n édesapja. És bár Filip sok minden t sejtett anyja rejt élyes életéből, mégis igen-igen feldúlta an n a k becste- len életmódja, egyáltalán a regényben mesterien megrajzolt egész kosz- tanjeveci világ. Mert Regina asszony —, aki korábban Lavró kanonok úr jóvoltából t art o t t a fen n a Barátok utcai trafikot —, most Liepach Silvius főispán úr anyagi támogatását élvezve, meglehetősen kényelmes, a szó legszorosabb értelmében polgári életmódot folytat. Míg régen feketébe öltözve, i m a k ö n y w el a kezében, mint egy márt ír t érde lt órá- kig a templomban télen és n yá ron egyaránt, addig most ,, . . . a kosztan- jeveci házban egész n ap hallatszik a tejszínhabos üst harangozása, min- den paplan libatollal van megtömve, minden puha, párnázott, vanília és fűszerszagú és rendkívül sokat adnak az ételek minőségére . . ." [43].
És az álszent és ké pmut at ó Regina asszonyság ezek után még nem átall fiának erkölcsi prédikációt tartani, aki — érth etően — mind en kerte- lés nélkül mon dj a el a legőszintébb véleményét an y j a életmódjáról.
Valóságos drámai feszültség uralkodik itt, olyan, mint a Glembay Ltd második felvonásának végén, amikor Leone és apja, Ig n ja t Glembay összecsapására kerül a sor. ,, . . . Maga azt hiszi —, mo ndj a Filip az any- j ának —, maga hivatott arra. hogy erkölcsi leckét adjon nekem? Még- pedig ez alatt a fedél alatt, amit ugyanolyan, ha nem rosszabb pénzen épített, mint amilyet harisnyáik alá gyömöszölnek azok a lányok? És az én gyermekkorom és az én egész megszületésem és a t r a f i k és az egész ott a Barátok u t c áj á ban és az a vén asszony a fek ete szajkóval és a püspök szerepe az egészben? . . . Maga a kereskedelmi viszonyait az éggel mindig igen rendes könyvvitelben t a r t o t ta : azok közül az asz- szonyok közül, akik felett maga ma este itt botránkozik, n e m mind- egyik van olyan helyzetben, hogy a kanonokok ilyen kú ri ák kal bizto- sítsák öregségüket, ahol aztán kártyázgatnak a méltóságosokkal!" [441.
A cselekmény szálainak bonyolítása során Filip és Regina asszony mellett egy egész sor jellemet rajzol meg az író, főleg azokat, akik jelenlétükkel megfertőzik az egész korabeli horvát társadalmat. Liepach főispán úr a ferencjózsefi kor embere, a „bécsi császárság fényében
élete . . . legboldogabb napjait. " "Még mindig visszasírja a számára oly
„csodaszép örömöket" jelentő korszakot. Unokaöccse, Pacak Tassilo, ti- pikus sznob, aki hangosságával v o n j a magára a figyelmet, s egy keres- kedősegéd módjára r a k j a ki „rendkívüli olvasottságának és k u l t ú r á j á- nak egész ra kt árra való bizonyítékát." Ráday Xénia a „polgárlányok"
szokásához hasonlóan, „teljes hidegvérrel" m e n t feleségül Pavlinics miniszterhez, játszadozva tet te t ön kre és juttatta bört önbe Ballocsanszky Vladimírt, hogy később, mint f él hü l yét hurcolja magával egész Kosz- tanje vecig. Persze e n n e k a degenerált Ballocsánszkynak azért még ma- radt an n yi esze, hogy amikor Xé nia Hamburgb a akar tőle szökni, mint valami vérszomjas v adá ll at á t h a r a p ja a torkát.
K ül ön színt jelent a regény szereplői között Szergej Kirilovics Ki- rialesz, a görög—orosz—grúz származású, műv elt „egyetemi t anár", aki ug yanakko r anarchista, nihilista és főleg dekadens lelkivilágú egyéni- ség, s aki tehetetlenül vergődik a polgári világ mocsarában, míg végülis kilátástalanságában a von at alá v et i magát.
A szereplők sokszínű és olykor egészen merész eszközökkel való jellemzése mellett, a reg ény leírásai raga dják meg legjobban az olva- sót. A naturalizmus, az impresszionista képalkotás igazi mestereként mutatkozik be Krleza, aki valósággal játszik az írói eszközökkel. P er- sze, ez a játék sohasem öncélú. N e m öncélú, m e r t a Rádayak, a Liepa- chok világának leleplezését szolgálja, s végülis diadalmaskodik az igazi realista kép-, jellem- és konfliktus-ábrázolás.
Ez a regény Kr lez a magyarországi ismeretének megintcsak igen jelentős állomása [45].
1959-ben került sor a lírikus Krleza elsőízbeni magyar bemu t at á- sára. A Magyar Heli kon gondozásában megjelent a Balade Petrice Ke- r e m p u h a „Éjtsz akának vi rra sz t ója" címen [46]. A fordítás r end kí vül ne- héz és fáradságos m u n k á j át Csuka Zoltán, a délszláv irodalom magyar nyelvű tolmácsolásának nesztora végezte. Mint a kötethez írott utósza- vában megjegyzi, h a r m i n c esztendő nem mindig zökkenő nélküli m u n - k á j á n ak legjelentősebb állomása ez a fordítás. S hogy m u n k á j át a leg- teljeseb b siker koronázta, bizonyítja Krleza elismerő levele, amelyben ilyen meleghangú sorokat olvasunk: „Mindjárt az elején hangsúlyoznom kell, hogy már első olvasásra (prima vista) az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy n e m is olyan bizarr és megvalósíthatatlan ezeknek a balladáknak a m a g y a r átültetése, mint ahogy azt én. a született ké- telkedő, eleinte elvileg hi ttem . . . Amint Ön is említette, a legveszélye- sebb fordítási kalandok egyikébe bocsátkozott, abba, hogy egy olyan költői témát ültessen át magyarra, amely m ár önmagában véve kalan- dos természetű, s egy rég elf elejtett nyelven k er ül elmondásra; olyan nyelven , amely m a m ár mindenfelől sebeket kapott, össze-vissza törő- dött és perforálódott, s amely m a már inká bb csak különös spiritiszta szeánszokon mozog, m i n t kísérteties árny; i nkább érzelmes sóhaj a sí- rok fölött, semmint élő szó, s amelyről a szerző is meg volt győződve,
hogy nyelvi re j t v én yt képvisel, s így alkalmas arra, hogy a lí ra egyik legnehezebb t é má j át lehessen kifejezni a segítségével, ez pe - dig a fo rrad almian irányzatos jelszavak t émája, amelyet valódi, ú g y- nevezett autentikus lírai eszközökkel mo n d u n k ki. M i n dj á rt az ele- jén helyesnek és opport unusnak tartom, ha előrebocsátom: az ön nyelvén, az ön magyar mondataiban, beszéde dinamikájában, képei meggyőző egyezésében sok olyan elem van, ami olyan f r a p p án sa n, meg- lepően hat, hogy ezeknek a véres balladáknak a szövegét hel yenként úgy olvassa az ember, mi n t ha a közvetlen magya r hangszerelés erede - ti jét olvasná" [47].
A Kerempuh-ba lladák megjelenése, megismerése tehát helyénvaló volt és célravezető. Ismeret ükben mégi nkább meggyőződhettünk arról, hogy milyen sokatmondó nekünk, magy ar ok nak a krlezai életmű. A m a - gya r—horv át együttélés többszázéves n agy problémái ju t na k e balla- dáskötetben is kifejezésre, amelyről eddig — valljuk meg őszintén ig en keveset tu d tu n k , vagy a felszabadulás előtt pl. e kevésről se m ak ar tu n k tudni . Csak a magy a r szellemi élet legjobbjai — Ady, József Attila, Bartók Béla, Kodály Zoltán, olykor Németh László — ismerték fel a kelet-európai népek számtalan közös problémáját, s emeltek szót e problémák gyökeres megoldása érdekében. Krleza balladáiban a tör- ténelemnek épp azon fordulópontjait énekli meg, amikor horvát és m a - gy ar sors félelmetesen egyet jelentett. Mert hiszen, ha jól megnézzük, Dózsa György alakja csaknem az, mint a horvát Matija Gubecé, Wer- bőczy Tr ip artitu m a pedig keserves sorsot jutt at ot t osztályrészül a hor - vát és magyar parasztnak egyaránt. Kh u en - Héd er v á ry ék világa meg még ma is a közelebbi múlt szomorú emlékei közé tartozik. Éppen ezért is volt meglepő, hogy a kül ala kra is szép és míves kötet a kri tikában n em talált kellő visszhangra. Pedig mint olvasmány, rendkí vül élveze- tes, s az egyes esetlegesen adódó problémák h ídj án is nagyszerűen át- segít b en n ü n k et Vujicsics D. Sztoján gonddal és nagy hozzáértéssel szerkesztett jegyzetapparátusa. Hadd r em él j ük ezek után. hogy a jelen sorok is hozzájárulnak ma j d ennek a csodálatos hangszerelésű és mon- danivalójú köt etnek népszerűsítéséhez.
Ennyiben lehetne summázni röviden Krleza magyarországi isme- retét. M un k ánk persze még kor ánt sem tekinthető teljesnek, hisz a tel- jesség igénye jóval nagyobb körült ekin tést kíván, s nem utolsó sorban még számos adalék egybegyűjtését, ami teljesebbé, átfogóbbá teheti m a j d a magyarországi Krleza-képet. I ly en fo rmán külön feladatk ént kell me gjelöl nünk az egyes m űv ek magyar vonatkozásainak alaposabb vizsgálata mellett — például a Krlezával kapcsolatos írások filológiai feldolgozását. Angyal Endre, Vujicsics D. Sztoján dolgozataira, vala- mi nt a különböző folyóiratokban, heti- és napilapokban (Nagyvilág, Kortárs, Alföld, Jelenkor stb.) elfekvő írásokra gondolunk itt elsősor- ban. E sorok írója a jegyzetekben ezeket megkísérelte bibliográfiailag
összefogni, azonban ez a soronkövetkező feladatmegoldás előmunkála- tainak csak jelentéktelen része. Re m él j ük azonban, hogy a jövőben — adatainkat kiegészítve — módu nk lesz m aj d a t éma lehető legalapo- sabb, mi nden problémát felölelő kidolgozására.
J E G Y Z E T E K
An gyal Endre: Miroszlav Krlezsa pál yá ja. Alföld, 1959. 2. szám, 110. 1.
Uo. 110. 1.
Uo. 110. 1.
Megjelent a Nagyvilág 1957. 1. számában, 43. 1.
Si me Vucetic: Krlezino knjize vno djelo. Sarajevo, 1958. 71. 1.
Uo. 87. 1.
Miroszláv Krlezsa: É j t s z a k á n ak virrasztója — Petrica Ke r empu h balladái.
Magya r Helikon. 1959. 133. 1.
Miroslav Krleza: A Gl e mba y Ltd. Bp. 1958. 121. 1.
Híd (Novi Sad) 1959. 4. szám, 345. 1.
b j : Horvát költő Ady Endréről. Magyarság, 1930. ápr. 20.
Uo.
Néme th László: Híd a Drá ván. Kelet Népe, VI/3., 4., 5. sz.
Miroslav Krleza: Ady Endre, a ma gyar lírikus. Híd. 1957. 1. szám. 12. 1.
Uo. 12. 1.
Uo. 11. 1.
F ejtő Ferenc: Érzelmes utazás. Bp. 1936.
F e jtő Ferenc: i. m. 78—79. 1.
Uo. 79. 1.
Uo. 89—90. 1.
Né meth László: Krle zs a Adyról. Kelet Népe. 1940. jan. 1. VI/1. 11—12. 1.
Néme th László: Híd a Dráván. Kelet Népe, 1940. VI/3., 4., 5.
Jug o sl ove nsko—ma dja rska revija (Pécs—Budapest) 1940. I. 27—33. 1.
Németh László Krlezsa Adyról. Kisebbségben. Bp. 1942. IV. 342. 1.
Uo. 342—343. 1.
Uo. 343. 1.
Uo. 344. 1.
Krleza 1917-es magyarországi tartózkodásáról ír Angyal Endre: Miroszláv Krle- zsa pályája. Alföld, 1959. 2. szám, 110—115. 1.; ugya nc sak ő: Jelenkor . 1960.
3. szám, 87. 1 A Szabad Nép 1947. m á j us 11-i sz á má ban pedig azt olvashat- juk, hogy Jova n Popovic és Miroslav Krleza részt v et te k egy összejövetelen M a j o r Tamás, Lad ome rsz ky Margit, Illés Béla, Révai József, Lukács György stb. társaságába n, ahol Ma j o r Ta más felesége , , . . . egész idő a la t t igyekezett minél jobb a rck épet ra jz olni Krlezsáról." Ide kívánkozik még egy h í r a dás ebből az időből: Jugoszláv Klim Szamgin. Nagyvilág, 1947. (II. évf.) 1. szám.
[28] Milan Bogdanovic: O Krlezi. Beograd, 1956. 38. 1.
[29] Angyal Endre: Krlezsa : A Glembay-család. Alföld, 1956. 5. szám, 99. 1.
[30] Miroslav Krleza: A Glembay-család. Ford.: Dudás Ká lmá n. Bp. 1956.
[Sl] Uo. 5—6. 1.
132] Uo. 7—8. 1.
[33] Uo. 10. 1.
[34] Uo. 23. 1.
[35] Uo. 71. 1.
[36] Uo. 84. 1.
[37] Uo. 87. 1.
[38] Miroslav Krleza: A Gle mbay Ltd. Ford.: Dudás Ká lmá n. A d r á ma első két felvonása előbb a z Alföld, 1957. 1. sz ámáb an lá to tt napvilágot. Kön yvala kban az Európa Könyvkiad ó gondozásában jelent meg.
[39] Hámori Ottó: Sztupica — a próza karmestere . Film — Színház — Muzsika, 1958. j a nu ár 17.
[1
[2 [3 [4 [5 [6 [7 [8 19
[10 [11
[ 1 2
113 [14 [15 [16 [17 [18 [19 [20
[21 [22
[23 [24 [25
[26
127
[40] Miroslav Kr l e z a : A G l e m b a y Ltd. Bp. 1958. 110. 1.
[41] A Gl e m b a y Ltd. re ndezé sével és b e m u t a t ó j á v al kapcsolat os f o n t o s a b b cikkek b i b l i o g r á f i á j át a z a l á b b i a k b an a d j u k : 1. P. Zs.: B o j a n St u pi c a: A m a g y a r szí- nészek j á t é k st í l u sa k i t ű n ő! F i l m Szí nház Muzsi ka, 1957. de c e m b e r 13-i szám.
2. Há mo ri Ot t ó: Szt upic a — a próza k a r m e s t e r e . Fil m Sz í n ház Muzsika 1958.
j a n u ár 17-i szám. 3. S á n d or I v á n: A G l e m b a y Lt d . Krl ez s a d r á m á ja a Ne m - zeti Sz í nh á zb a n. Film Sz ín ház Muzsika, 1958. f e b r u rá 7-i szám. 4. Hegedűs Géza: A G l e m b a y Ltd. — B e m u t a tó a Ne mzet i Sz í nhá zb an. Népszabadság, 1958. f e b r u ár 9-i szám. 5. Illés Sá n do r: G l e m b a y Ltd. Kr l ez s a Miroszláv d r á- m á ja a Ne mz et i Szí nház ban. Ma g y a r Nemzet, 1958. j a n u ár 31-i szám. 6. Nagy Pé t e r: A G l e m b a y Ltd. Miroszláv Krl ezs a d r á m á ja a Ne mze t i be n. Né p a k a r a t. 1958. f e b r u ár 2-i szám. 7. H á m o ri Ottó: A G l e m b a y - h áz a Ne mz et i be n. Ox-szág- Világ, 1958. f e b r u ár 12. A Novi Sadon m e g j e l e nő Híd című m a g y a r nyelvű fol yói rat is h í rt a d az előkészületekről, illetve a be mu t a t ó r ó l. 1957 nov emb e- r éb en a köve t kező kö zl e m én yt o l v a s h a t j u k : „A , Gl e m b a j u r a k ' Budap est en . A b u da p es t i Nemze ti Sz í n h áz h a m a r o s a n b e m u t a t j a Mir osl av Krl ez a »Glem- b a j - u r a k« cí mű d r á m á j á t. A mű rende zését B o j a n Stupic a köz i sme rt r e nd e - z ő nk re bíz tá k." (Híd, 1957. 11. szám, 984. 1.) A b e m u t a t ó r ó l: G—d: Krl ezsa - b e m u t a tó B u da p e st e n . Híd, 1958. 3. szám, 252. 1.
[42] Miroslav Kr l e z a : Filip L at i novi c s hazatérése. Ford.: Illés Sá ndo r. Bp. 1959.
[43] Uo. 81. 1.
[44] Uo. 258. 1.
[45] A regény m e g j e l e n é s é n ek v i s sz h a n g j á v al kapc sol at osa n k í v á n j uk közölni két recenzió bi bl i ográf iai a d a t a i t : 1. Szenczei László: P r o u s t és G o r k i j között.
Nagyvilág, 1959. júliusi sz ám, 1077. 1.; 2. Lőkös Is t v á n: Mir osl av Kr l e z a : Filip Latinovics ha za té ré se. Al föld, 1959. 3—4. szám, 162. 1.
[46] Miroszláv Kr l e z sa : É j t s z a k á n ak v i r r a s z t ó ja — Pe t r i c a K e r e m p u h balladái.
Ford.: Csu ka Zoltán. M a g y a r Helikon, 1959. A k öt et t el ka pc sola t osan két re- cenzió j e l e n t m e g : 1. M a ár G y u l a : T ör t é ne l mi lecke. Nagyvilág, 1959. novem- ber, 1739. 1.; 2. Lőkös I s t v á n: É j t s z a k á n ak v i r r a s z t ó ja — Mi rosl av Krl eza bal- l adá skönyve. Alföld, 1960. 3. szám, 161. 1.
[47] Miroszláv Kr l e z s a : É j t s z a k á n ak vi r ra sz t ój a. M a g y a r Helikon. 1959. 136—137. 1.
L ÖKÖS I STVÁN (ISTVÁN LEKES):
MIROSLAV KRLEZA NA MAÜJARSKOM
O v a j c l a n ak o b u h v a t a p o z n a v a n j e m a d j a r s k i h stvari, odnosno me st a, koj a se odnose na M a d j a r s k u onih dela Mi rosl ava Krleze, n a j s t a r i j e g i j e d n oga od n a j z n a - c a j n i j i h p r e t s t a v n i k a s a v r e m e n i h h r v a t sk i h pisaca, k o j a su se p o j a v i l a n a m a d - j a r sk o m. Krl e zi ne licne m a d j a r s k e veze zeleli sm o d odi r i va t i u bi og r a f sk o m delu.
P r i l i k o m k r a t k o g pr i k a z a i o b ra di bibl iografskih p o d a t a k a dela, o b j a v l j e n i h u m a d j a r s k o m p r e v o d u ( Gl e mb aj e vi , Gospoda G l e m b a j e v i [drama], P o v r a t a k Fiiipa Lat inovicza, B a l a d e Pe t ri c e K e r e m p u h a ) dali smo i b i b l i o gr a f i j u n a j v a z n i j i h m a d- j a r s k i h re c en zi j a u vezi sa p o j e d i n i m delima i uk az i v a l i smo na n a j i n t e r e s a n t n i j e m a d j a r s k e odnose p o j e d i n i h dela. Ruko vod i la na s j e t e z n j a za bi b l i o g ra f sk o m pot- punoscu, k a d a s mo u c l a nk u obradil i i b i bl i o gra í ske p o d a t k e onih nap isa , koji su u vezi sa p r e m i j e r o m d r a m e Gospoda Gl e m b a j e v i . P or e d svega toga, m e d j u t i m , o v a j c l a n a k i ma s a m o i n fo rm ac i on i k a r a k t e r i moze se s m a t r a t i ka o rad, koji iznosi p r o b l e ma t i k u .
