STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÓ
nagyszámú beszámolási egységről van szó, ennek a területnek a statisztikai számbavéte- le nagyon költséges. és ezért a felvétel csak nagyobb időközönként hajtható végre. A Német Szövetségi Köztársaságban az 1977.
évi kisipari számbavételt elrendelő jogsza- bály a következő feladatokat tűzi ki:
—— a kisipar jelentőségének bemutatása,
-— a negyedéves jelentésekhez új bázis megterem- tése.
— az ipar nyilvántartási rendszeréhez kisegítő ada- tok szolgáltatása.
Az 1977. évi adatfelvétel teljes körű volt.
Beszámolási egységnek minősült minden a Német Szövetségi Köztársaság területén mű- ködő önálló kisipari vállalkozás és a más ágazatok (ipar, mezőgazdaság, kereskede- lem stb.) vállalatainak kisipari tevékenységet folytató egysége (a továbbiakban vállalat).
A számbavétel az 1977. március 31—i álla- potot tükrözi. Az adatgyűjtés programja a következő kérdéscsoportokra terjedt ki:
1. a vállalat jogállása.
2. a tevékenység ismertetése,
3. létszám 1976'ban és 1977-ben (ide értve a tu- lajdonost és annak segitő családtagjait is),
4. az 1976. évi éves bérráfordítás (ide értve a tőr—
vényesen előírt szociális terheket is),
5. árbevétel források és értékesítési irányok sze- rint.
6. külső telepek, azok tevékenysége és létszáma, 7. a vállalat egyéb jellemzői (földrajzi megjelö- lés. alapítási év stb.).
A vállalatokat két szempont szerint csopor- tosították: ágazati hovatartozás és szakmák szerint. Az előbbinél a vállalat főtevékenysé- ge volt a mértékadó, és kódszámrendszeré- ben 200 tétel van. A szakmák (kőműves, pék stb.) szerinti csoportosítás 125 kódszá- mot tartalmaz az iparengedélyen szereplő megjelölés alapján. Ezt a csoportosítást egy útmutató segíti.
Mivel az 1968. évi felvétel óta részint cso- portosítási, részint tevékenységbeli változások voltak, meg kellett teremteni a korábbi rend-
szerrel való egybevetés lehetőségét.
Az adatok feldolgozási programja a lehet—
séges variánsok közül 12 táblacsoportot ír elő. Ezek a következő fő kérdéseket vála- szolják meg vállalatnagyság, földrajzi elhe-
lyezkedés szerinti bontásban:
-— a vállalatok száma és dolgozóik létszáma,
— létszám és árbevétel a beszámolási egységek tevékenységi köre szerint,
—bérek, jövedelem és szociális terhek,
— árbevétel források szerint,
—- árbevétel értékesítési irányok szerint,
— a vállalatok száma szakmák szerinti és ágazati bontásban.
—- melléküzemágak, azok árbevétele, létszáma, bér- és szoclálls költségei és ágazati megoszlása.
Elkülönitve kezelik az év közben létesült vagy megszűnt vállalatokat.
A módszertani és technikai előkészítést a Szövetségi Statisztikai Hivatal. az adatgyűj-
773
tést és feldolgozást az egyes tartományok statisztikai hivatalai végezték. A címanyagot a kisipari szövetségek bocsátották rendelkezés-
re.
A kiküldött kérdőívek 50 százalékát határ- időre megválaszolták. Ez lényegesen jobb eredmény, mint amilyet az 1968-as felvétel—
nél tapasztaltak. A többi vállalat kisebb—na- gyobb késéssel, sőt 15 százalék csak nyoma- tékos felszólításra küldte meg a kitöltött kér-
dőivet.
A válaszok sokkal pontosabbak voltak, mint az előző adatgyűjtéskor. Szisztematikus hibák elsősorban a melléküzemágak szakmai besorolásából és azok adatainak elkülöníté- séből adódtak.
Az átfutási időre jellemző, hogy az 1976.
évre és az 1977. március 31—ére vonatkozó adatokból készült előzetes összesítések egyes tartományokban már 1977—ben. az országos adatok publikálása 1978 elején megtörtén—
hetett.
Ezután a szerző 4 táblával és szövegesen ismerteti a legfontosabb adatokat. Ezek kö- zött szerepel az egységek száma, létszáma, árbevétele. a kifizetett bér és a szociális terhek és mindezek változása az előző fel- vételhez, 1967-hez, illetve 1968-hoz képest.A közölt táblák legrészletesebben a létszám—
mal fo lalkoznak, és a felsoroltakat ágazati bontás an közlik. A táblák külön bontásban ismertetik a melléküzemágak adatait.
Az adatok alapján megállapítható, hogy a vállalatok száma jobban csökken, mint azok létszáma, sőt a női foglalkoztatottak száma — kivéve a textilruházati ipart —- nö—
vekedett. Az önálló kisiparosok átlagosan 6—7 főt foglalkoztatnak. Kiugró még a szo—
ciális költségek arányának emelkedése és a melléküzemágak számának, létszámának és árbevételének kimagasló emelkedése a kis—
ipari vállalatokéval szemben.
(Ism.: Nádas Péter)
YCAS. M.:
A KANADAI LAKÁSHELYZET MUTATÓSZAMAI (The housing indicators at hand.) —-
Statistical Review. 1978. 8. sz. 6—18. p.
Canadian
A lakáshelyzet a társadalom állapotának olyan vetülete, amelyben széles körű a lakos- ság érdekeltsége. és amelynek megoldásá- ban az állami szervek több szinten közremű- ködnek. A cikk célja az, hogy szemléltesse az érvényben levő lakáshelyzetét jellemző mutatószámok típusait, előnyeit és hátránya—
it.
A lakáshelyzet szociális indítékú értékelé—
sénél meg kell különböztetnünk a lakás kom- fortosságát és minőségét. A lakásállomány komfortossa'g. fizikai állapot stb. szerinti
774 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
megoszlása objektive mérhető. A lakás mi- nősége azonban nemcsak az objektív lakás- körülményeknek, hanem a nekik tulajdonított fontosságnak is függvénye. Például a kom—
fortosságra egyszerű jelzőszám a WC—vel va- ló ellátottság. amit ma alapszükségletnek te- kintenek, míg egy évszázaddal ezelőtt töb—
bek között Kanadában is a luxusjavak közé számították. Mivel ez idő alatt semmit nem változott e lakásfelszerelési tárgy fizikai sa- játossága, a szociális jelentősége azonban igen, lakásjellemzőként csak korlátok között alkalmazható. Hasonló módon a házi szau- na, mely ma még luxus lakásfelszerelésnek számít, lehet, hogy néhány évtized múlva ál- talánosan elvárt komfortelem lesz. A társa- dalmi élet fejlődésével párhuzamosan a hosz- szú időn át használt lakásjellemzők szociális információtartalma nem azonos azzal. mint ami alkalmazásuk kezdetén volt.
A közgazdasági jelzőszámok a lakás és (:
lakberendezési tárgyak dollárértékét veszik alapul. A lakásminőséget dollárban kifejező mutatószám egymással nem szükségszerűen összefüggő több komponens eredője. Nem- csak a lakás technikai jellemzői tükröződnek ebben, mint például a szobák száma és nagy- sága, a fűtés módja, hanem olyan tényezők is, mint például a munkahelyhez, iskolához, üzlethez, szórakozási lehetőségekhez viszo- nyitott helyzet, a környező épületek állaga, a forgalom nagysága és zaja, a szomszéd- ságban élők szociális hovatartozása. Az egyik fajta közgazdasági közelítés e komponensek egyedi ,,dollárértékének" összegét tekinti a lakás árának. és tényezőelemzés alapján ki- séreli a lakások alapárát megállapítani. Ez a közelítés erősen csökkenti a lakáspiac két- ségtelenül meglevő hiányosságait, minden ártöbblet mögött plusz. tényezőt feltételez.
Valójában az ország több száz. egymástól gyakran elkülönült lakáspiacra oszlik, amely- ben a fogyasztók sem mindig jól értesültek minden lehetséges ártényezőről. Különösena gyorsan emelkedő árszínvonal esetén kevés a támpont, hiszen a személyi tulajdonú la- kások (a többség) értéke csak az eladás pil- lanatában realizálható. A bérleti díjak sem a jelen körülményeit tükrözik, hanem egy múltbeli vagy egy múltban várt állapotét. Ez a közelítés a különböző résztényezők fontos- ságáról nyújt egy—egy piacon belül tájékoz- tatást, feltételezi a lakások adatainak rész—
letes ismeretét, de nem igényel adatokat a lakókról.
Egy másik közgazdasági közelítés a külön- böző lakástípusokban élők fogyasztásának jövedelemrugalmasságából indul ki. az egyes háztartások jövedelemnövekedésével együtt járó magatartásváltozásból. Azon tényező- ket, amelyeknek rugalmassága negatív, a háztartás kevésbé igényli, szociális értelem- ben túlhaladja, mig a magas rugalmasságú
(volt luxus-) javak iránya mind nagyobb a fogyasztásban. Ez a módszer igen sok infor- mációt igényel a lakók részéről. és a kapott eredmények is félreérthetők.
Bizonytalan a lakásállomány megállapítá—
sa is. holott a legalapvetőbb lakásodat az, hogy hány lakás, hol helyezkedik el. A la—
kásépítés hosszabb ideig is elhúzódhat, ez- ért az újonnan megkezdett lakásépítések száma nem feltétlenül azonos a befejezetté- kével, különösen akkor nem, ha rövid idő- szak alatt megváltozik a gazdasági helyzet.
Nincs megoldva a lakásállományból való törlés mérése sem. így a teljes körű számba—
vételi időszakok közötti becslések pontatlan- ságai csak a számlálás időpontjában lesz- nek nyilvánvalóvá. Jelentékeny torzító ténye—
ző az ún. mozgó otthonok kizárása a folya- matos lakásstatisztikából. Ezek a lakóhelyek a lakókocsito'l a favázas könnyűszerkezetű épületekig mindent magukban foglalnak, és előfordulásuk különösen a szegényebb vidé- keken és a vidéki körzetekben jelentős. Szá- mukat csak közelítőleg lehet becsülni, mivel a fémipar (pótkocsigyártás) ilyen értelmű adatait bizalmasan kezeli, és a nagymérté—
kű import sem jelenik meg a nem kellő rész- letezettségű adatokban. A szerző becslése szerint a mozgó otthonok aránya a hatvanas évek elején még jelentéktelen volt, manap—
ság azonban országosan az új lakásokon be- lül 8—10, egyes körzetekben pedig több mint 30 százalék. Ha csak a különálló családi ott- honokat vizsgáljuk, jelentőségük a fentiek kétszerese, hiszen az ilyen lakások mind kü-
lönálló egységek.
Nemcsak a lakások száma, hanem meg- oszlása is bizonytalan. Egyrészt a múltbeli meghatározások nem alkalmasak a mai va- lóság maradéktalan átfogására (lásd példá- ul a mozgó otthonokat), másrészt egyes fo- galmakon nem ugyanazt érti a statisztika, a helyi törvényhozás és a közvélemény. Egy 1973. évi felvétel Montreálban arra mutatott rá, hogy a megkérdezettek jelentős hánya- da olyan. önmaga által kialakított képet tu- lajdonit lakásának, amely nem fedi a való-' ságot. A .,saját" értelmezésű bevallások. a téves megjelölések aránya hihetetlenül ma—
gas, mintegy 35 százalék volt.
Kérdéses sok adat összehasonlithatósága és információtartalma is. Az összeírások már több évtizede olyan.komfortosságot jelző in- formációk gyűjtésére irányulnak, mint példá- ul. a WC., a fürdőszoba stb. Ezeknek az adatoknak csak különlegesen szegény és el—
hanyagolt területeken van információs érté- kük, mivel a legutóbbi (1974. évi) adatok szerint csupán a háztartások 4.1 százaléká- nok nincs fürdőszobája (zuhanyozója) és csu—
pán 2 százaléknak nincs WC—je. A túl álta- lános vagy a túlontúl ritka lakásjellemzők mellett ügyelni kell az összehasonlíthatáság-
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
ra is, Bizonyos lakberendezési eszközök igen eltérő használati értékkel rendelkezhetnek.
Például a hűtőszekrény lehet kis- vagy nagy—
méretű, mélyhűtővel ellátott vagy anélküli.
A mosógép—automatának is más a jelentő- sége az egyedülálló háztartásban, mint a kétgyermekes családban.
Nem elég megbizható a lakások korára, építésének évére vonatkozó válaszok pontos- sága sem. A legtöbb válaszadónak erre vo- natkozóan csak pontatlan emléke van. Bo- nyolitja a problémát az is, hogy a ház kora csak enyhe korrelációban van a ház minősé- gével. Tény. hogy sok régi lakás nagyobb térrel és kényelemmel rendelkezik. mint a maiak. Gyakran maga az összeiró előítétele a fő hibaforrás —- ahogyan ezt az Egyesült Államok hasonló célú vizsgálatai is igazol—
ták —, mivel a ház gondozatlan külseje vagy a környező házak állaga befolyásolta a fel-
tüntetett kort.
Általánosan használt mutatószám az egy szobára jutó személyek száma (PPR — per—
sons per room). az egy személyre jutó négy—
zetlábak-(kb. 0,1 m?) száma, az egy acre-ra (kb. 0,46 ha) jutó lakóházak száma. Az ilyen laksűrűségi mutatók igen alkalmasak terüle- tek. népességcsoportok és különböző idő- pontok közötti összehasonlitásra, nem korlá- tozza használatukat az értelmezések sokfé- lesége (bár van néhány probléma, különö- sen azzal kapcsolatban, hogy mi a lakószo- ba és mi nem az). A különösen magas vagy alacsony laksűrűséget maguk a lakók sem kedvelik, az utóbbi esetben azért nem, mert képtelenek a lakást takaritani, fűteni, ki- használni. Az eddigi ilyen tárgyú adatfelvé—
telek (1968., 1972. 1974.) eredményei ab- ban megegyeznek, hogy a laksűrűség a leg- alacsonyabb jövedelműeknél a legalacso- nyabb. a közepes jövedelműeknél a legma- gasabb. és a legmagasabb jövedelműeknél az átlag körüli. (Összhangban az életviszo- nyokkal, 1974-ben a szobánkénti egy személy fölötti laksűrűség esetében használatos a zsúfolt megjelölés.) 1968 és 1974 között a PPR értéke O,7-ről 0,6—ra csökkent, és a csökkenés valamennyi jövedelemkategóriá- ban érvényesült. A laksűrűség egyik torzító tényezője a mutató mennyiségi jellege. Az alacsony jövedelműek kedvező laksűrűsége gyakran kényelmetlen, szűk és kevésbé la—
kályos szobákból álló lakásokat takar. To- vábbi torzító tényező a családok különböző életciklusa; Igen sok idős házaspár vagy egyedülálló olyan ,,üres fészekben" él, ame- lyet már elhagytak a gyermekek, és igy ér—
telemszerűen nincs kihasználva. Az időseb- bek lakásai ayakran még azt az aktiv élet- formát tükrözik, amikor még magasabb volt a jövedelmük. Zavaró tényező a háztartás mérete is. Bármely kisméretű és kényelmet- len lakásban nem lehet a laksűrűség na-
775
gYobb egynél. ha a háztartás egyszemélyes.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy legalább egy kis konyhája is van az ilyen lakásnak, ak- kor a helyiségek száma olyan egységgel gya- rapodik, amelyből még a legnagyobb háztar- tásoknak is csak egy van. Ezek miatt még kiegyensúlyozott jövedelmi és szociális hely- zet esetén is pozitív a kapcsolat a háztar-
tásnagyság és a laksűrűség között.
A lakások objektív jellemzői kevésbé be- folyósolják a lakással való elégedettséget.
mint a relatív érzékelés. A szubjektiv értéke- lés hátrányára az a meglepő adat utal, hogy a legalacsonyabb jövedelműek a legelége- dettebbek lakáshelyzetükkel, és az elégedett—
ség az iskolai végzettség növekedésével pár—
huzamosan csökken.
(lsm. : Fekete Gyula)
VASCSUKOV, L. -- PLESKOV, B.:
A SZOVJET MEZÖGAZDASÁG INTENZIFIKÁLÁSÁNAK USSZETEVÖl
(Szlagaemüe intenszifikacii szel'szkogo hozjajszt- va.) — Vesztník Sztafisztíki. 1978. 10. sz. 24—35. p.
A szocializmus gazdasági törvényeiből ki—
indulva a Szovjetunió Kommunista Pártjának számos plénuma -— legutóbb az 1978. júli- usi — állást foglalt a mezőgazdaság inten—
zifikálósa mellett. Az intenzifikálást a lakos- ság anyagi és kulturális szinvonala folyama- tos emelése érdekében kell megvalósítani.
hangoztatta L. I. Brezsnyev. Tulajdonképpen összetett feladat végrehajtásáról van szó, amely kiterjed a termelési folyamatok gépe- sítésére, a kemizálásra, a talajjavításra, a mezőgazdasági építőipar és a keveréktakar- mény—gyártás fejlesztésére, új vetőmagvak és nagy teljesítőképességű állatok tenyésztésbe állítására, a korszerű agrotechnikai eljárá- sok széles körű alkalmazására. a szakem—
berképzésre, a szakosodás és a koncentráció fejlesztésére és nem utolsósorban a vezetés és termelésirányitás új módszereire.
A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivata- lának mezőgazdasági statisztikai részlege az íntenzifikálás folyamatát többféle közelítés- ben elemzi. Az információs rendszer adata- it —— a Hivatal más részlegeivel együttműköd- ve — egyrészt teljesebben és célra orientál- tan rendezi. értékeli, majd tanulmányokban elemzi. Másrészt bővíti az információs rend- szert az intenzitikálás méréséhez szükséges adatokkal. A továbbiakban a szerzők 12 év (1966—1977) adatai alapján mutatják be e folyamatot.
A mezőgazdaság 3,9 millió darab traktort és 2.4 millió tehergépkocsit kapott sok száz- ezer egyéb betakarító- és munkagéppel együtt. Egyben megváltozott a gépállomány technikai összetétele. növekedett a nagy tel—
