Girardeau, C.: Egy társadalomstatisztikai rendszer kialakítása felé

STATlSlZTiKAl 'iRODALMl HFIGYELÓ !311

:jagekívánatosabbnak). másrészt a különböző kulturális 'Célokro és testedzésre fennmaradó időt fejezik ki, végül ; a hagyományos jel- legű adatokkal-ga könyvkiadáshxa mozi és a színházi előadások számát stb. adják meg.

10. Alkalma—zkodás- a változásokhoz. A ma- dern társadalom egyik alapvető jellemzőjé- nek tartják az állandó változást. Ezért látszik szükségesnek az ehhez való alkalmazkodó- _ képességi mérése. . Kérdéses azonban, hogy a javasolt jelzőszámok elérik-e ezt a. célt (új vállalatok alapítása, vállaiatokkoncentráció—

ja. a- lakásálglomány kióserélődése,, a foglal—

kozásváltozás'o'k, munkahelyváltozások és la—

kóhelyváltozások száma). . —

11. Társadalmígw'mobilitás. A nagyobb tár—

sadalmi mobilitást kéttény teszilszükségessé:

a gazdasági és műszaki :fejlődés és a, társa- dalom .demokratizálá'sáraxii/aló törekvés. _ A jelzőszámok— egyrészt a különböző társadalmi rétegekből származók továbbtanulási ésrfog—

lalkozási karrieresélyeit hasonlítjáknössze.

másrészt a mobilitás elősegítésére alkalma—

'zott eszközöket fejezik ki (ösztöndíjasok szá—

ma stb.) A rétegek közötti kapcsolat fokát jellemzi a házastársak társadalmi Csoportjá—

v nak összehasonlítása. ,

'172. A társadalom nyitottsága a külső ví- Iággal szemben. Teljesen új gondolat ezt a problémakört a társadalmi jelzőszámok rend- szerébe felvenni. *A javasolt—jelzőszámok na- ' gyon változatosak: a külkereskedelmi forga—

lom aránya a nemzeti jövedelemben) a sza- v badalmokuásárlása és eladása külföldre, a . ki.-' ésbeVÓndo'rlás, .a postaforgalom idegen -országokkal,.-külföldi könyvek __forclítása-, ki- adása. külföldi *filmek játszása', a kulturális export és az idegenforgalom általában.

13., Az ország erőforrásainak kihasználása, Ebbe a kérdéskörbe tartoznak a nemzeti "jö-

"vedelem felhasználása. a! másodlagos jöve—

delem-átcsoportosítások és a juttatások.

, 14. A jövedelmek feihasználása. Az ide ' tartozó jelzőszámok mutatják a társadalmi rétegek. régiók jövedelmei közötti különbsé- geket, az alacsony "jövedelműek arányát, va—

_ lamint a háztartási jövedelmek megosztását különböző célok (megtakarítás, élelmiszer-fo—

gyasztás stb.) között.

15. A vagyon megoszlása. itt mérik a la—

kás- és más ingatlan vagyon megoszlásának egyenlőtlenséget. a takarékbetét—állományt.

az egyéni lakásépítést stb. *

* v 16; Gondoskodás a jövőről. Ebbe —- a tár—

sadalmi jelzőszámok—irodalmában új téma—

, körbe —- tartozik a,_különböző tajta kockáza—

__ tokkal. jövőbeli "helyzetekkel (betegség-, rok-

— 'k'antság', öregség, munkanélküliség) szembeni [biztosításkiterjedtsége. '

( 175 A "társadalmi"szolidaritás. Ez azugyan—

csak- új problémakörtartalmazza mindazo—

kat a társadalmi juttatásokat, másodlagos

' beköVetkezhet annak minőségi

' mutat a

jövedelem-átcsoport_osításokat, melyeknek cél- ja a __tárSadalmi egyenlőtlenség csökkentése.

18. Lakás, Az ide tartozó jelzőszámokegy—

részt a lakásállomány állapotát. másrészt a lakásépítést. mutatják be. ;

.19; A vidéki (falusi) tér felhasználása. A

"gazdasági fejlődéssel párhuzamosan szorul vissza a mezőgazdaság szerepe, ezzel.párhu—

;zamosan átalakul a' vidéki. tér felhasználása.

A környezet szennyeződésével kapcsolatban romlása is.

A jelzőszámok egyrészt a mezőgazdasági termelésre és népességrefa falvak infrastruk- turális ellátottságára, másrészt .a természeti környezet felhasználásának és minőségének

változásaira vonatkoznak. . ' 20. Városfejlődés. A városok népességszá—

mának növekedése mellett e problémakörben

— tárgyalják avárosi élet különböző nehézsé- geit: a- lakások zsúfoltságát. a közművesí- tést. a közlekedést. és az e problémák meg—

oldására tett erőfeszítéseket, az ezekre fordí—

tott összegeket.

21. Időfe/haszná/ás. Ezek a jelzőszámok ki—

fejezik a társadalom tagjainak időmérlegét egy napra vonatkoztatva. valamint —- egy hi- potetikus konstrukció alapján — egész éle—

tükre kivetítve. hogy mennyi időt forditanak tanulásra. kereső és háztartási munkára, uta- zásra, szórakozásra, testedzésre. kulturális el—

foglaltságokra.

A könyvet bezáró függelékben a szerző rá—

kiépítendő társadalmi jelzőszám

rendszer problémáira: —

1. a jelzőszámok sokszor nem fejezik ki pontosan a társadalmi életnek azt az oldalát, amelyet velük

jellemezni kívánnak; '

2. az alapadatok pontatlanok;

§). egyes jelzőszámok között ellentmondások van-

na : '

4. sok szükséges adat hiányzik;

— 5. a különböző fogaimi rendszerek etlentmondásai.

a különböző folyamatok értékelésének eltérései.

A

E problémák ellenére szükség van a társa—

dalmi jelzőszámok rendszerének továbbfej- iesztésére, hogy a társa'dalompolitikai intéz—

kedéseket (a gazdaságpolitikaiakhoz hason—

lóan) objektív alapokra támaszkodva lehes'

sen megtervezni. * '

(ism.: Andorka Ruda/í)

GIRARDEAU. C.:

EGY TÁRSADALOMSTATISZTIKAl KIALAKITASA FELÉ

(Vers un systéme de stotistiaues sociales.) —— Éco- nomie et Statistiaue. 1972. febr. 3—21, p.

RENDSZER

A cikk írója a bevezetőben meghatározza a' társadalmi jelenség (phénoméne social) fogalmát, mely egyrészt az embereknek egy—

, más közötti kapcsolatát. másrészt az őket kö- rülvevő valósághoz. természethez való viszo—

312

nyát tartalmazza. A gazdasági kapcsolatok csak egy alapvető, de nem kizárólagos ré—

szét alkotják a társadalmi kapcsolatoknak.

Tanulmányozásukat megkönnyíti a pénznek mértékegységként elfogadott szimbóluma. A társadalmi jelenségek már nem mérhetők ilyen könnyen, egy egységes mérték közvetí—

tésével. Éppen ezért Franciaországban épp- úgy, mint más országokban és a különféle nemzetközi szervezetekben, erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy kifejezhetővé váljon ,.mennyiségileg a minőség". Az lNSEE (a francia Állami Statisztikai és Gazdaság—

kutató lntézet) javaslatot tesz az erők össze- fogására a társadalmi információs rendszer kifejlesztése végett. Az első cél olyan egysé- ges jelzőszámsorozat kialakitása, amely a ha- tóságok és a hivatalok tevékenységére vontat- kozik. Ezenkívül javítani lehetne a tervezés. az ellenőrzés, az ügyvitel eszközein és módsze- rein úgy. hogy lehetővé válna a társadalmi jelenségek keletkezésének és fejlődésének vizsgálata is. túllépve ezzel az egyszerű tény- megállapítás határait.

A cikk ezekután az első ilyen irányú mun- kák főbb elemeit mutatja be. a munkák me- netét a következő két nagy csoportra osztva:

1. információkérés, igény:

2. társadalmi intormációkinálat. adatszolgáltatás.

Az első témakör tárgyalása előtt a szerző rövid áttekintést ad. hogy hol és miért je- lentkeztek az első társadalomstatisztikát igénylő problémák (1960-ban, az Amerikai Egyesült Államokban). Az első munkákban még nem az idáig vezető folyamat elemzé—

séről volt szó, hanem csupán arról, hogyan lehetne mérni a probléma súlyosságát egy esetleges reform szemszögéből. lgy tehát ezek az amerikai munkák a figyelmet a tár- sadalmi jelenségek ,,kóros" tényezőire for—

dították, és csupán a tények leírására szo—

ritkoztak. Ebben az időben az európai ku- tatások is hasonlóképpen folytak.

A második fázisban, írja a szerző, már történtek bizonyos változások. A költségve- tési lehetőségek racionalizálására irányuló kutatások már megkövetelték nemcsak a cé- lok, hanem a célok és eszközök közötti kap—

csolat értelmezését is. A társadalmi—gazda—

sági fejlődést úgy igyekeztek vizsgálni. mint egy olyan rendszert. melyben minden rész kapcsolatban van egymással, az egyik rész változása hat a többire. igy a figyelem in- kább a globális, mint a részhatásra irányul A jövő megértéséhez elengedhetetlenül szük- séges gondot fordítani az összefüggésekre, melyek a termelési rendszer. a társadalmi alkat, a kulturális, szociális jelenségek között állnak fenn.

A továbbiakban a szerző az információ tény- leges és latens keresletét elemzi. A tényleges keresletet tudajdonképpen a hatóságok infor-

mációigénye alkotja. Emellett dtonbari min—

dig számolni kell a kereslete-k, igények masik formájával is

Ha társadalmi jelenségeket akarunk ki—

fejezni. irja a szerző. számolnunk kell azzal hogy az eredmény legtöbb esetben hetero—

gén lesz. Például a szórakozás. a Szabad- idő. a szünidő kihasználásának mérése le- hetséges ugyan. de nem minden esetben ugyanazon mértékegységgel. Ezzel kapcsolat—

ban folytat felvételeket. kiegészítve egyéb kérdések tanulmányozásával (a jovedgle a fogyasztás. az egészségügyi és közlek dé-

si kiadások alakulása) az lNSEE, (!

vatal és a Fogyasztási Dokümentát Kutató Központ (CREDOC). ? _

A probléma megoldására irányuló térek-

vések fő tengelye egy olyan jól felépített.

összefüggő rendszer létrehozása. melynek lie- gítségével tanulmányozni lehetne biton'yas kapcsolatokat egyrészt a változók, másrészt a társadalom és annak fejlődésére jellemző

területek között

Az ezzel foglalkozó munkák négy csoport—

ra oszthatók:

1. Társadalmi témák köré csoportosuló statisztikák. ltt támaszkodhatnak a különbö—

ző területekről rendelkezésre állá változatos statisztikai adatokra. a demográfiai összeírá- soktól kezdve egészen a nemzetközi költség—

vetési adatokig, figyelembe véve természete- sen azt. hogy az informáclók egy bizonyos korláton belül mozognak.

2. A munkák második csoportja a kiegé- szítő számítások kidolgozására irányul. Meny- nyiségileg próbálják meghatározni a makro—

ökonómiai fejlődés (beleértve a termelési struktúra fejlődését is) és bizonyos társadal—

mi tevékenységek és formák kölcsönhatásait.

Ezek a számítások először is vázolják a te—

rület pénzügyi, költségfelosztási és termelési mechanizmusát. de ezen túlmenően össze- kapcsolják a termelés elemzését a pénzügyi területek eredményeinek elemzésével. Ahhoz.

hogy ezt a célt elérjék, a számításoknak ösz—

sze kell foglalniok (: vonatkozá területek sa—

játsógos jellemzőit és emellett kapcsolódniok kell az állami költségvetés központi kereté—

hez.

3. A harmadik terület egy társadalmi—de—

mográfiai statisztikai rendszer kifejlesztését tartalmazza gazdasági számításokkal párhu- zamosan. A társadalmi—demográfiai számi—

tósok rendszere mértékegységként az egyént használja, mint ahogy az állami költségve- tés a pénzt. Vizsgálja a népesedés alakulá—

sát. a demográfiai változásokat. az oktatást és a foglalkoztatottságot. A munka két sza—

kaszra oszlik. Az első szakaszban az adatok

összegyűjtése. egységesítése. csapórtositása

a feladat, a másodikban pedig a bázisada—

tok koordinálása a társadalomstatisztika szá- mára. Az INSEE már tett bizonyos lépéseket

STATISZTIKAi IRO DALMl FIGYELÖ

313

ez irányba. Korszerűsiti a népességi adatok ügyvitelét, kezelését azáltal, hogy egysége- síti a személyek azonosítására szolgáló szá- mokat, terveket készít a bér- és demográfiai panelekre vonatkozóan.

A cikk példaképpen bemutatja az oktatási rendszerre kialakitott egységes társadalmi mutatókat. A táblából lemérhető az oktatás kapcsolata a különböző területekkel (terme- lés, egészségügy. kulturális terület stb.).

Vizsgálható egyidejűleg ezek egymásra hatá—

sa és a hatások következtében létrejött vál- tozások időbeni alakulása is. A kibocsátási vektorokat (output) általánosan termelési

mutatóknak nevezi, ezek jelzik a terület ak- tivitását, azaz a kor. nem, társadalmi hova- tartozás stb. szerinti kibocsátását. Az ered—

ménymutatók a felhasználást. a használható- ságot mérik, azt a használhatóságot, melyet az a társadalmi—gazdasági valóság összes többi alkotórendszere számára jelent.

4. Végül szerző megállapítja, hogy a tár- sadalmi mutatóknak elemzésből kell eredni—

ök és nem becslésekből. Ezek a mutatók a tények, illetve azok alakulásának megisme-

résére szolgálnak.

(ism.: Kulcsár Rózsa)

TERULETI STATISZTlKA

BAZSILJANSZKU. JU.:

A SZOCIALISTA URBANIZÁCIÓ TENDENCiÁl

(Tendencii szociallszticseszkoj urbanizácii.) -—

Vesztník Sztatisztiki. 1972. 4. sz. 15—23. p.

A Szovjetunióban 1879-től 1971-ig a váro—

sok lakosságának aránya az össznépességen belül 15 százalékról 57 százalékra nőtt, a városi lakosok száma azonban jelentőseb—

ben csak az utóbbi 30 évben (1940—1970) gyarapodott. 1913-ban és 1926-ban is az or—

szág népességének 18 százaléka élt a váro!

sokban. Az ipar koncentrációját, a szocialis—

ta ipar alapjainak megteremtését, a szocia- lista termelési viszonyok megszilárdítását nem követte az urbanizáció, mert hiányzott az ah—

hoz szükséges talaj. az ipar növekedése. Az első ötéves terv iparfejlesztési programjában főként új vállalatok létesítése szerepelt, s csak ezután kezdődött el a vidéki lakosság nagyobb tömegeinek a városközpontokba va- ló vándorlása. Az 1940—1970. években az ipa—

ri termelés a tizenkétszeresére emelkedett, növekedési üteme pedig ekkor már jóval meghaladta a városi lakosság számának nöi vekedési ütemét, jelezve az urbanizáció két—

ségtelen lassulását. Ehhez az arányeltoló—

dáshoz nem kis mértékben járult hozzá a munkaráfordítások számottevő csökkenése.

A munkatermelékenység emelkedésének eredményeit a nem termelő szféra fejlesz—

tése útján olyan szociális—társadalmi felada—

tok megoldásához használták fel, amelyek a lakosság legfontosabb igényeinek kielégi—

tését szolgálták. A túlnyomórészt városi te—

lepüléseken összpontosuló, nem termelő ága- zatokban foglalkoztatottak száma az utóbbi 30 évben 11 százalékkal emelkedett. ezen belül, az egészségügy, a sport, a társada- lombiztosítás. az oktatás—művelődés és a tu—

dományok területén dolgozók száma a két és félszeresére nőtt.

A szabadidő célszerű felhasználási lehető—

ségeinek biztosításához, az ember sokoldalú

7 Statisztikai Szemle

képességeinek kibontakoztatásához a szol- gáltató ágazatok további bővítése válik szük—

ségessé. ez pedig az urbanizáció ütemének gyorsítását. és a szovjet népgazdaság igé—

nyeinek megfelelő szabályozását kívánja meg.

A nem termelő ágazatokban foglalkoztatottak számának növekedési és strukturális válto—

zási tendenciáival számolva, a városok táv—

lati igénye a lakosság számának növekedé- se iránt nagyobbnak bizonyul, mint ameny- nyi munkaerőt a munkatermelékenység fo- kozódása mellett az ipar felszabadít. s mint amennyit a vidéki lakosság letelepedése és a városi lakosság természetes szaporodása

együttesen biztosít számukra.

A fogla-lkoztatottság emelkedéséhez és szerkezeti átalakulásához eddig elsősorban a vidéki lakosság vándorlása teremtett ala- pot. Amilyen előnyt jelent a városok szá- mára a faluról beáramló munkaerő—után—

pótlás, olyan hátrányt okoz a jelenlegi ván- dorlási struktúra mellett a vidék gazdasági életében az onnan elvándorlók hiánya. A mezőgazdaságból például éppen azok a fia—

tal, jólképzett férfiak vándorolnak el, akikre a falu és a mezőgazdaság fejlődése érde- kében mind gazdasági, mind demográfiai szempontból a legnagyobb szükség lenne.

A vándorlási struktúrának, az urbanizá- ció irányának a népgazdasági érdekekkel egyező megváltoztatásához gazdaságpolitikai intézkedések révén már eddig is több szabá—

lyozót vezettek be, amelyek leglényegesebb- je — a SZKP XXlV. kongresszusának határo- zata alapján az 1971—1975. évekre kitűzött feladat —- a mezőgazdasági termelés ipari alapokra való átállítása. A szovjet szakem- berek a mezőgazdasági eredetű alapanya—

gok helyi feldolgozása és tartósítása, helyi nyersanyagokból közszükségleti cikkek és építőanyagok előállítása céljából a mezőgaz—

dasági szervezetekben ipari üzemek. ..agrár- ipari komplexumok" létesítését tervezik. Ez—

úton kivánják elérni. hogy a kvalifikált dol-