A vállalati árindexszámítás módszere az építőiparban (I.)

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A VÁLLALATI ÁRlNDEXSZÁMlTÁS MÓDSZERE AZ ÉPlTÓlPARBAN (l.)

NAGY ERVIN

Az építési tevékenység makro szintű vizsgálatánál —— legyen az gazdasági ter—

vezés vagy statisztikai értékelés — általános gyakorlattá vált, 'hogy az értékben

számba vett tenmelési mutatók alakulását az árváltozások torzító hatásának a ki—

szűrésével vizsgáljuk. Vállalati szinten viszont az árindexek alkalmazása aránylag ritkán fordul elő, az összehasonlítást túlnyomórészt folyó áras adatok alapján végzik.

Ennek okát elsősorban abban kereshetjük, hogy míg az ágazati szintű ármoz- gásokról megbízható információkkal rendelkezünk. addig az egyes vállalatoknál

bekövetkezett árváltozások mértékét a legutóbbi időkig nem sikerült kielégítő mó-

don számszerűsíteni. Az árak megnövekedett jelentősége, szabályozó funkciójuk erősödése és nem utolsósorban az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium információs tevékenységében a vállalatonkénti tájékoztatás kiépítése viszont egyre jobban igényelte a vállalati árindex számítási módszerének kialakítását.

Több éves elemző és kísérletező munka eredményeként —— úgy véljük —- sike- rült a vállalati árindex meghatározására megfelelő eljárást kialakítani. Ez a mód—

szer szerves egységet képez a makro szintű árst'a'tisztikával, és jellemzője az is.

hogy a vállalati árindexek kiszámítása egységes elvek alapján. központilag tör- ténik. A feldolgozás eredményéről a kivitelezőket rendszeresen tájékoztatjuk. ami biztosítja. hogy a minisztériumi és a vállalati értékelésekben azonos árindexet

alkalmazzunk. ,

Természetesen a kialakított vállalati árindexszámítási eljárás, amelyet ta—nul- mányuxnk II. részében részletesen ismertetünk, sem tekinthető teljesen kiforrott—

na'k. Módszerüwnket a szerzett tapasztalataik birtokában folyamatosan tökéletesíteni kívánjuk.

Jelen cikk elsősorban abból a célból íródott, hogy ráirányítsa a vállalati szakemberek figyelmét az árinformáciák jelentőségére, és tájékoztassa (: kivite- lezőket a vállalati árváltozások kiszámítás—ának módszeréről, a rendelkezésükre bocsátott árindexek jellegéről.

AZ ÉPlTÖlPARl ÁRSTATlSZTleA ÁLTALÁNOS JELLEMZÖ!

Az ár — a termékek vagy szolgáltatások értékének pénzben történő kifejezése

— gazdasági életünk minden területén jelentős szerepet tölt be. A megfelelő árak elősegítik a gazdasági erőforrások ésszerű felhasználását. a termelés és a fizetőképes kereslet összhangjának kialakulását, a technika fejlődését. A kü-

(2)

492 lNlAGY ERVliN

löniböző termékek árainak a nagysága és az adott árak mellett elérhető jövedel-

mezőség ugyanis orientálja a termelőket és a fellh-osználőkat gazdasági dönté—

se ikben .

Az árak hatása az újratermelési folyamat valamennyi mozzanatálba-n, a ter—

melés, a jövedelemelosztás. a forgalom és a fogyasztás területén egyaránt érvé—

nyesül, ezért az áralakulás statisztikai megliigyelése kiemelt jelentőségű. A statisztikai megtigyelés szempontjából az ár valamely meghatározott minőségű termék vagy szolgáltatás adásvétele során, a termék vagy szolgáltatás egységéért tizeteltt pénzösszeg. Ezt a (megfogalmazást az árak szűkebb értelmezésének tekintjük,. A statisztil ai elveimziésekinél emellett jogosult az árak szélesebb értelmezése is, elmeny—, nyiben a termékek, a szervezeti egységek stb. bizonyos körére jellemző átlagos árakat. az ún. árszín'vonalat vizsgáljuk.

Az építőipar "termékeinek" az árai — az építési tevékenység sajátosságai (az

építmény egyedi jellege, bonyolultsága, helvhezlkvötöttsége stb.) miatt — néhány kivételtől eltekintve, közvetlen—ül nem használhatók fel árindexszámitási célokra.

Az építőipari munka termékei. az egyes építmények nagymértékben különböznek egymástól. Még abban az esetben is. ha két rendeltetés—ében. műszak-i megoldá—

sálban azonos építményt hasonlítunk össze. Az egyedi építmények áraiban ugyanis

a helyi körülmények (alapozás, szállítás stb.) hatása is érvényesül.

Az egyes építmények árát az esetek túlnyomó részében az építményt alkotó szerkezetek. illetve a kivitelezés során elvégzett munkazműveletek á'rösszegeiből egyedileg számítják ki. Ezek a szerkezetek és munkasműcveletek az építési tevékeny—

ség során, hasonló körülmények között, tömege—sen megismétlődnek, és így külön—

leges szerepet töltenek be az építőipar árrendszer'ében. Az építési munka ered- ménye ugyanis értelmezhető az elkészült szerkezetek és az elvégzett m-unkaműve—

letek összességeíként is. Ebben a felfogásban egységáirnok a szerkezetek, illetve a műveleti egységek árait tekintjük, és az árstatisztikában ezek változását kísér- jük figyelemmel.

Az építőipar—i árstatisztika a vázolt alapelveknek megtel—elően az építőipari te—

vékenység áralaku-lását vizsgálja. Ennek során kettős feladatot lát el. Egyrészt mé- ri az építőipar kibocsátásában bekövetkezett árváltozások irányát és mértékét, másrészt árindexeket szolgáltat az építőipari volumenindexek meghatározásához.

Az építőipari árindexek kiszámításánál többtéle módszer alkalmazható. Közü- lük (] céloknak leginkább megfelelő eljárást alapvetően az árrendszer határozza meg, de természetesen függ az árváltozások jellegétől. a rendelkezésre álló adat—

b—ázistól, és nem utolsó sorban attól is, hogy milyen kör—re (válla-lati. illetve ágazati szinten) végezzük a számításokat. A következőkben tekintsük át röviden az árindex megállapításánál korábban alkalmazott módszereket.

AZ ÉPlTÖlPARI ÁRINDEX SZÁMITÁSÁNAK 196846 HASZNÁLT MÓDSZERE

Az 1952—1958 közötti időszakban az építőiparban a változatlan árak rendszere volt érvényben. A kivitelezők e'lszámolásailkiban elvileg az 1952. január 1-i.

hatóságilag megállapított árakat alkalmazták. Az árszint azonban ekkor sem volt

teljesen változatlan, mert a kivitelezők az esetenkénti hatósági árintézkedések ha- tását, továbbá a jelentős mértékű egyéb költségnövekedés egy részét áthárított—ák

a megrendelőkre.

Ebben az időszakban még nem volt folyamatos árstatisztilkai megfigyelés. Az ágazat összevont árindexeit a Központi Statisztikai Hivatal az ún. költséginvdex-

(3)

ÁRllN DEXSZAM iTÁS

493

számítás segítségével beasüllte. Ez a módszer az anyagáralk mozgásából és a ter- melékenység javulását meghaladó további költségrváltozásból. valamint az ered—

ményszinívonal együttes ala-kulásából határozta meg az árindexet. A számítások szerint hat év alatt az építési—szerelési mun-kálk árszintje 16 százalékkal emelkedett, aimi éves átlagban 2.5 százalékos növekedést jelentett.

A vállalati adatok összelh'asonliításárnál ebben az időszakban nem alkalmaz- turik egyedi vállalati árindexevklet. A fejlődést folyó á—ra's adatok alapján értékeltük.

Az építőipar ár- és költségvetési rendiszere 1959. január l—től jelentősen meg- változott: nagymértékben emelkedtek az építőanyagáralk, továbbá a felszámítható egyéb költségek. A részletes adatokat a Központi Statisztikai Hivatal külön adat—

szolgáltatás keretében gyűjtötte be. Ennek alapján az ágazati és a vállalati ár—

index egyaránt meghatározható volt. Az ázrrendezés az építőipari munfldáfk árszint- jét 67 százaléklkal növelte.

A következő nyolc évben (1967-ig) az építőiparban ugyancsak kötött árrend- szer volt érvényben. aími annyiban különbözött a korábbitól. hogy csalknem minden évben sor került hatósági árváltoz'tatásakra. Mivel ezek száma viszonylag korlátozott volt, lehetőség nyílt arra, hogy a hatósági árintézkedések hatását vál—

lalati és ágazati szinten száumszerűsrítsülk. és ebből megáll-lalpítsulk az [árváltozás nagyságát.

Ebben az időszalkbran az építési—szerelési munlkálk árszint/onallo általában mér—

sélkílődxött. A Központi Statisztikai Hivatal számításai szerint 1959 és 1967 között a kivitelező építőipar árszínvonalla 9 (évi átl-agaban 0.9) százalékkal csók-kent.

A gazdaságiráxnyítá's 1967-ben (kidolgozott rendszerére való áttérés során 1968.

január 1-től emelkedtek az anyagára'k, a szállítási tani—iák, és módosult az építő- ipar árkéwpzési rendszere is. Az árváltozások statisztikai megfigyelése csaknem teljes körű szá'mib—a'vételen alapul. ami lehetővé tette részletes váill'allra-ti és ágazati szintű árindexek kiszámítását. Ennek alapján a kivitelező szervezeteknél az árszint 1968-ban 13 százalékkal emelkedett.

AZ ÁRlNDEX SZÁMlTÁSA 1968 UTÁN

Az i968-tól bevezetett és a korábbinál rugalmasabb építői—pari á—rrendszenben az építési—szerelési munlkálk elszámolásánál a kivitelezők többiéíle árformiát al—

kalmaz—hatnak. A két alapvető ártípus:

1. a maximált ár. amelynél az árat hatósági normák és előírások alapján alakítják ki; az így megállapított árnál magasabb nem érvényesíthető;

2. a szabad ár, amelyet a felek kölcsönös megállapodással, a vállalkozó várható költségeinek figyelembevétele'vel képeznek.

Meg kell jegyezni, hogy az ánsz'in't a maximált áras mun'lcárkná—l sem válto- zatlan, mert az építmények 'kallkuláció'ja egy bizonyos időpont utánpótlási árait tülk—

rözi. ami az azonos jellegű építményekinéil is eltérő á-rszinvonalat eredményezhet.

Emellett a hatósági árintézkedések töbvb'letkölts—égeit. a szállítási tarifá'kfban be- következett változásaik hatását a kivitelezők bizonyos esetelkben ezeknél a munkák—

ná'l is átháríthatjálk a megrendellőlkre.

Az állandó ármozgás — az eddigiektől eltérően — folyamatos ársta'tisztikai megfiigyeilés1 bevezetés-ét indokolta. Az adatgyűjtés és a számítások az építőipari

1 Az ágazati árindexszámítás módszerét részletesebben ismerteti a Központi Statisztikai Hivatal ,,Épí- tőiparí árstatisztika" (Módszertani Füzetek M. sz. Budapest. 1905. 184 old.) c. kötete, valamint a Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó gondozásában megjelent ,,Beruházások és építkezések statisztikája" c. könyv (Köz—

gazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1973. 432 old.),

(4)

494 NAGY ERthN

ár—vetési sémának megfelelően egymástól módszereiben is különböző két munka—

szakaszm oszthatók. Az első tázirsblan az építményt alkotó szerkezeteknél és az elvégzett munkaművelete'knéil az ún. árö'sszeg szintjén Gkönywiteli fogalmaik szerint a szűkített önköltségben) bekövetkezett árváltozásolkat határozzuk meg, a miá-

s-odi'k szakaszban pedig a járulékos költs—égtényezőknelk Gbiruttó haszon, pótlék, fe'—l-

vonlullás stb.) az ánszintre gyakorolt hatását számszerűsítjük. Az egyes munkasza—

kaszolkban alkalmazott módszerek a következők.

Az árösszeg órszíntvóltozásának meghatározása

A kivitelező építőipar évenként több mint 25 000 építményt ad át a, megren- delőknelk. Nyilvánvaló. hogy ilyen nagy számú építmény átalakulásának teljes körű számbavétele rendkívül nagy muníloanáfardíltássa'l és költséggel jiávnna. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az építőiparban nem a befejezett épí—tmény, hanem az elkészült szerkezet. illetve az elvégzett művelet az ármegtigyelés alapja.

Számuk évenként több milliót tenne ki. Ezért az építőipari árstatisztifkvai számba—

véte'lt reprezentatív módszerrel hajtják végre.

A reprezentatív módszer alkalmazását az teszi lehetővé, hogy az átadott épít- mények között nagy számban fordulnak elő hasonló jellegű, azonos szerkezeti megoldással épült létesítmények. A tapasztalatok szerint megfelelő kiválasztással.

az összes építmény mintegy 7—8 százalékára kiterjedő adatgyűjtéssel (azaz kb.

1800 épít—mény adataiból) megbízható infonmwáaiólk nyerhetők az ágazati árindex kiszámításához. Az építmények értéke alapján a reprezentáció anávnya enlné'l lé- nyegesen magasabb. kb. 16—18 százalék.

A képviseleti minta csak abban az esetben alkalmas következtetések levontá—

sára, ha a kiválasztott építmények nagyság, jelleg, árfo-Uma, területi elhelyezkedés.

épí-tménycsoportok, kivitelezési teClhan'lóglilólk szerint jól képviselik a tényleges struk- túrát. Ezt a követelményt az ún. réteges kiválasztás biztosítja. Korábban az ármeg- tigyelésbe bevont építményeket központilag jelölték ki, újabb—an viszont a válla—

latak az általános előírásoknak megfelelően maguk választják ki a muifntá'ba be- kerülő építm—ényeket. Egy-egy vállal—at évenként 8—10 építmény adatairól számol be. Sokféle építményt, különböző technológiákkal kivitelező építőszervezetelknél természetesen nagyobb számú (legfeljebb évi 24) reprezentáns kiválasztása indo—

kolt.

Az árstatiísztlkai adatszolgáltatás alapja a befejezett építményelkről, illetve megvalósítási szaka'szolkról kitöltött számla. A számlák tartalmazzák az elkészített szer—kezetek, valamint a elvégzett muwnlkvaművelletelk, az ún. mankatétell'elk felsorolá—

sát, egységárat, értékét és ezek alapján az építmény uár—át. Az általánosan előfor-

duló munkatételelket az Építőipari Krőltsérgiszámítási Norm-ák (ÉKN) kötetei foglal—

jálk rendszerbe. Az ÉKN előírja többek között a mulnlklatételelk szakszerű és rész- letes megnevezését, azonosítás—l kódszámát, mennyiségi egységét. Ezáltal az építő—' ipari számlákbazn előtoirduló mu—nlkatételelk túlnyomó része tartalmában azonos.

és így öwsszehasonilítható.

Az árstatisztikai megfigyelés céljára kijelölt építmények adatairól a kivitelezők a Központi Statisztikai Hivatal Építőipari árlstatisztikai jelentés cíamű kérdőízvén számolnak be. A jelentőlap az építmény általános jellemzői mellett az elvégzett munlk-atételelk fontosabb adatait (számjel, mennyiség, egységár, érték) tartalmaz—

za. A kiívite'lezőknek a kérdőíven nem kell valamennyi mun'katéltelt tel'soroln—i'ulk, elegendő a jelentősebb. de a teljes volumen 80 százalékát kitevő adatok közlése.

Ez az egyszerűsítés a kiszámított ávr'index nagyság—át lényegében nem befolyásolja, az adatszolgáltatás mennyiségét viszont számottevően csökkenti.

(5)

lyi

ARiNxDEXSZfAMlTÁS

495

A begyűjtött adatolklból kiszámítható az egyes 'muxnkatételek átlagára. ami a bázisidőszak egysrégiánával összehasonlítva a munklatétel'ek árinvdexét eredményezi.

Az építőipari árstatisztika ezeken a mun'klatételí álnindexe'xken alapul.

A 'munkatéte'li áninldwexelkből súlyozással krélpezzük a munlkane'm—láriniclexeket, további aggregiál-ással pedig az építménytőcsoportolk, jelleg, árformlák stb. szerinti árindiexeket. A súlyozás a Plaiasahe-formula alapján, vagyis a tárgyidőszak érték- adatai'val történik. Súllvként a reprezentáns építményekre jellemző előforduláso—

kat vesszük figyelembe.

A járulékos tényezők hatásának számszerűsítése

Az építőipar ánkiépzési rendszere szerint az árös'szeg csak a szűkített önköltség szintjén felmerülő költségeket tartalmazza. Az építmény áriát meghatározó további költségekre és a hlaszonma a járulékos átképző tényezők nyújtanak fedezetet. Az árstatisztika'i számításoknál a következő járulékos tételek alakulását vizsgáljuk:

az emelőgépek költsége,

a pótlékok és az anyagúr—ikülön'bözetek, a brut-tó hasz—on,

a telvonulási költség.

az árengedmények.

Az erre vonatkozó linlfolrimációlk csaknem teljes körű felvételéből, a befejezett építményeikről kitöltött jelentőlaip adataiból származnak. Az árindexsz—áimítás céll—

jlára a járulékos tényezőkről a kiszámított áinörsszeg szintű árindexek-hez hasonló részletezettségű (tehlát építmá'ényíőcsoportolk, jelleg, ánformvák stb. szerinti) feldol—

goz—ások készülnek.

A járulékos tényezőknek az árszinvonallna gyakorolt hatását a megfelelő ve- títési tall—aplhwoz viszonyított 'anáinyiulk különbségéből számítjuk ki. Vetítési alapnak az adott járulékos tényezőt megelőző kiöltsléugtételelklkel növelt áirösszeget tekintjük.

Az anánydk meglál'lla'pításálnlál kiszűrjük a befejezett építmények összetételének mó—

dosulásá'ból adódó torzításokat.

I A vázolt módszer lényegét és az árszílnivonaliat befolyásoló főbb tényezők ha—

tását az építőipari vállalatok adataiból készült részletes feldolgozás alapján a következő táblázat szemlélteti.

1. tábla

Az építőipari árszínvonalat módosító tényezők hatása

Ebből:

, ,, Ajárulékos 771177!" 7—7) , ,

Az arosszeg tényezők az emelo— a bruttó Az arszmt

órszintjé— gépek a pótlékok haszon változása

Év nek költsége ; az előző

évhez

arányának (százalék)

változásából eredő hatás (százalék)

1969 . . . . . . . . —l—-2,8 —l—1,5* — *l—O,1 —l—0,4 4—4,3

1970 . . . . . . . . 4—29 —l-—1.0 —l—O,1 —l—0,5 Jf—OA —l—3,9

1971 . . . . . . . . —l—3,2 —l—0,3 —-0,1 0.0 —l—0,4 —l—3,5

1972 . . . . . . . . —l—3,7 4—0,7 0.0 4—0,4 —l—0,3 —l—4,4

1973 . . . . . . . . —l—2.0 —-0,2 0,0 -—O.3 —l—0.1 -l—1,8

1974 . . . . . . . . -l—1,9 —O,1 —l—O,1 ' —-O,1 —0.1 4—1,8

' A régi áras elszámolás megszűnése miatt bekövetkezett 0.9 százalékos órszintemelkedést is tar—

talmazza.

(6)

496 (NAGY ERWN,

A részletes építőipari árinvdiexelket a Központi Statisztikai Hivatal évenként

állapítja meg. Az ezzel kapcsolatos, nagyvolumenű számítási és csoportosítási fel—adatot elektronikus számitógép végzi. A beérkező áirstatisztilkfai kérdőívek ellen-

őrzése azonban folyamatosan történik. Ennek keretében negyedéve-nőként sor ke- rül előzetes munkanem-árindexek képzésére. ami lehetővé teszi, hogy az árössz-eg ányáltozrásánalk mértékéről év közben is tájélkoztató iniformáció álljon rendelke—

ztesre.

Az éves árin'dexszámí'ná'solk szerint a kivitelező építőiparban 1968 és 1974 kö- tött az építési—szerelési munkák árszínvonal—a 23 százalékkal emelkedett. Ez éves

átlagban 3.5 százalékos növekedési ütemnek felelt meg. ' KlSÉRLET A VÁLLALATI ÁRINDEXEK MEGHATÁROZÁSÁRA

A gvazdaságirányitás 1968-ban bevezetett rendszerében a vállalatonlkéinti tó- jékoztatási rendszer kiépítése és a kereslet—kínálat alakulás—étől jobban függő épi—

tőipa—ri árrendszer bevezetése szükségessé tette a vállalati adataik összehasonlí- tásvánál is az árindexek alkalmazását. A megolldlásr-a lényegében két lehetőség ki—

nállkozott:

— a vállalatok bizonyos csoportjára érvényes árindexek használata;

—— egyedi vállailati árindexek kiszámítása.

Az első változat alkalmazását egyszerűsége inddkolta, mert a szükséges indexek — felügyeleti hatóságok yagy szalkáglazatdk szerinti részletezésben — az ágazati árindexszrávmításból külön feldolgozás vagy adatgyűjtés néllkü'l rendefllke—

zésre állnalk. A módszernek azonban jelentős hiányossága, hogy a csoportindexek átlag jellege eltakarja a yá-llalati sajátosságokat. holott a munkák konlkrét össze- tétele. területi elhelyezkedése stb. az áralkalkullás lényeges tényezője. UgyanCsaik e módszer ellen szólt az is, hogy a részletes csoportárindexelk viszonylag későn, a tárgyév után 6—7 hónappal készülnek el, így tehát a vállalati tevékenység ope—

ratív értékeléséhez nem alllcalimiazih—atők. Ezért az egyedi vállalati árindexek meg,—

határozrása mellett döntöttünk.

Kézen'ie'kvő megoldás lett volna. ha az ágazati árindex számító—sa keretében a különböző csoportinidexek mellett vállalati árindexeket is képezüinlk. Ezt a lehe- tőséget azonban két ok miatt is el kellett vetnünlk. Egyrészt azért. mert megbíz—

hlaftó vállalati árindexek meghatározás—élhez a reprezentáció mértékét két—három- szorosára kellett volna növelni, ami a vállalatok adatszolgáltatási kötelezettségét számottevően bővítette volna. Másrészt, mert a lényegesen nagyobb adattömeg kezel-énse. továbbá az árindexvnelk az alkalmazás szempontjából mzindenlképpen szükséges legalább egyszeri évlközi meghatározása a feldolgozási (költségeket szá—

mottevően növelte volna.

Az említett nehézségek miatt a vállalati árindex meghatározására közelítő mód—szert dolgoztunk ki. Ennek lényege az volt, hogy egységes sze'mpontolk alap- ján a kivitelezők maguk számították 'ki az árindex—üket, és az adatokat az erre rendszeresített kérdőíven negyedévenként jelentették a minisztériumnak.

A vállalati árindex megállapítása a következő három lépésben történt:

— az árszínvonal alakulását befolyásoló legfontosabb tényezők hatásának számszerű-

sítése; '

— az egyes tényezők változásából adódó árnövekedés. illetve árcsökkenés alapján a tárgyidőszak termelésének átszámítása a bázisidőszak árszintjére;

— a két árszinten rendelkezésre álló termelési adatokból az árindex meghatározása.

(7)

ARllNlD'ExSZÁ-MITÁS

497

A kivitelezők az áxniinadex képzéséhez kilenc tényező hatását vették figyelembe.

Közülük az zár'összeg ánszintjénelk alakulását

— a felhasznált anyagok beszerzési ára, _

— az egyes munkafajták—ro vonatkozó hatósági árintézkedések,

—- a fuvarozási díjszabás egységárai,

—- az átlagos szállítási távolság.

— a közvetlen (munkás) átlagbér-ek

változásából száxmlszerűs'ítettélk. Ezelk'nelk o tényezőknek az ánszínvonalm gyakorolt hatását a következő összefüggéssel állapították meg:

A; : [ai—%A] ' l'

A,- —- az i'edi'k tényező árnövelő, illetve árcsökkentő hatása, ezer forintban, 0, —- a tényező éntéke a tárgyidőszakban,

I,- — a tényező változását kifejező index, r — a korrekciós szorzó.

A szám'ítás'o'kfhoz az egyes tényezők tényleges értéke (lanyalgáelihiasznxálás. szál—

lítási költs—ég, kifizetett munlkuásblévr stb.) a statisztikai, illetve mié'rlegnyilvántartrásork- bál rendelkezésre állt. A szükséges indexeket pedig — amelyek az árak. az átla—

gos száll'í'aási távolság és az ómbérelk változását jellemezték —— saját információkra alapozva —— (: vál'lia'lkatdk mragulk határozták meg, figyelembe véve tevékenységük tényleges összetételét. Kiülön korrekciós szorzót csak az átlagbérelk ánkiih—atásán—aik számszerűrsrítésénél kellett alkalmazni, ennél (: tételnél a vállalatok az adatot a szabad áras munkák anányával módosították. (A ibéremellkedéslből száinmrazó több- letköltségek áthárítása ugyanis csak a szabad árformába tartozó munkák-nál volt lehetséges.) Egyébként a korrekciós szorzót 1—nerk vették.

Amennyiben CI számítás eredménye pozitív előjelű volt [tehát A ,- ) 0), -a tényező változása áremelkedést, ellenkező esetben pedig vámsöldkenést idézett elő.

A járulékos költségek közül a vállalatok

— a megrendelőkre áthárított építési—szerelési adó,

— a pótlékok, -— a bruttó haszon,

—- az árengedmények

változásából származó árszintmozgiást határozták meg. Az egyes bényezőlk hatásá- nioík számszerűsítése előtt az o'lia'pardiato'kból az esetleges halmozódásokat a kivi—

telezőknek ki kellett szűrinriák. (Halmozórdiáshoz vezethetett például. ha az építési

—szerelés*i adót magasabb bruttó haszonkulcs tellszávmításiával hárították át a miegrenwdelőikre.) A jiáruliélkos tényezők hlatásánolk számszerűsítése az alábbi mód—

szerrel történt:

K .

Ai : Ku —' 71 "fél"

ahol:

A,- —— a i-edilk tényező árnövelő, illetve árcsökkentő hatása, ezer forintban, T — a saját építőipari termelés értéke,

K; —— a járulékos költség nagysága.

4 Statisztikai Szem le

(8)

493 NAGY ERViN

A járulékos költségek nagyságát a vállalatok a mérlegíbeszaátmolóból. illetve a betejezett építményielkiről kitöltött .lelentőlaip adataiból állapították meg. A jára-i lekos tételek áiikilhatiá'sát nem egyszerűen a tárgyidőszak és a bázisidőszak meg-

felelő adataintaik különbségeként (azaz a Ku — Kg,- összefüggés alapján) számí-

totbálk ki a kivitelezők. hanem az ösisize'aéteilyáltozás esetleges torzítáisainlalk kiszű—

re'se érdekében a bázisidőszak feltételezett tod—atát (vagyis a 71 (Kai/To) képlettel meghatározott értéket) vettek figyelembe. Képletünlkbe az árengedményelket eilő- jelülk szerint, azaz negatív számként kellett behelyettesíteni.

Az ánszínvonfalvat befolyásoló tényezők együttes hatását kileiező vállalati á—r- index meghatározuá'sánrál a következő összelüggést a'llkialmiaztulk:

l,, : ————————g———————4——mrw— - 100

T1—( 23 i/Ji—l— Z A,")

i: ':1

Az építőipari yá'l'lalatolk az átrindeidkiéleés xarliapaidia'tait, továbbá az ismertetett módszerrel megállapított .árindenülket 1970-től az Építésügyi és V—árosifeijlesztési Minisztérium által elrendelt Vnállalaiti árindex számítás című kérdőíven jelentették.

Az így nyert és feldolgozott yál'la'lat'i áirinlonmvációlk megbízhatósága ébs po—n- tossága azonban nem volt kielégítő, ugyanis a vállalati adratoik aggregiá—lás'ávtal nyert ágazati szintű indexek lényegesen alacsonyabbak voltalk, mint az előzőlldbeun ismertetett. központi módszerrel meghatározott indexek.

2. tábla

A kétféle módszerrel számított építőipari árindex

(index: az előző év : 100)

Az állami építőipar

É vállalati központi

V adatokból számítással

meghatá rozott árindexe

1970 . . . . . . . . . 101.5 103,9

1971 . . . . . . . . . 102,5 103.5

1972 . . . . . . . . . 1022 104,4

1973 . . . . . . . . . 101.0 10i1,8

Az egy-ezőség érdekében a vállalatok által közölt árindexért-éikek túlnyomó aré-

szét az ellenőrzés soná—n meg kellett emelni. Bár a módosításokat az ágazati

számításból rendelkezésre álló munlkanem—iáxrindexelk és az egyes yállalato'k tevé- kenységének összetétele alapj—án végeztük, az állandó korrelkc'ió jelentős munka- náfolrdítá—st igényelt, és sok szubüelktív elemet is tartalmazott. Nem hozta meg a kívánt eredményt a módszertani e'lőímásolk tökéleÉesítése sem. (Például az anyag- áralk változása tekintetében a kivitelezőkneik nemcsak a tárgyidőszak, hanem az előző év ÓNÓltOZiC'I'Sleiin'dlk hatását is számításba kellett venn'iülk.)

Véleményünk szerint a kétféle árindexszsátmiítás eredménye közötti eltérés elap- vetően nem módszertani okokra vezethető vis-szo. Tapasztalataink ugyanis azt mutatták. hogy egyes vállalataik

— nem értelmezték helyesen az ár és az árváltozás fogalmát, továbbá bizonyos ténye- zők hatását (például az egymást helyettesítő anyagok közül a drágább anyagtajtáik alkal- mazását) nem vették figyelembe az ánsziin't megállapításánál;

(9)

ARliNiDEXSZÁMlTAS 499

—- az árindex nagyságát azonosnak tekintették a vállalati "áremeléssel", és ezért arra törekedtek, hogy a vállalati munka színvonalát az alacsony árindexszel is igazolják;

—- mem rendelkeztek megfelelő nyilvántartással, amelyből a begyűírűző anyagáwr-emel- kedések mértékét és hatását megbízható módon lehetett volna számszerűsíteni.

A jelzett problémák miatt a vállalati áxnindvexszámítás módszerének új alapokm helyezése egyre sürgetőbbé vált. Az építőipari árindex képzésének eddigi tapasz—

talatait elemezve, az új rendszerrel kapcsolatos legfontosabb követelményeket az alábbiakban fogalmaztuk meg:

1. a vállalatokra meghatározott egyedi árindexek súlyozott számtani átlaga közelítse meg a rendelkezésre álló ágazati szintű á-ri—ndexeket;

2. a módszer mentes legyen az eddigi eljárást jellemző szubjektív elemektől;

3. a kivitelező vállalatokat ne terheljük jelentős többletmunkával járó nyilvántartási és adatszolgáltatá'si kötelezettséggel;

4. a minisztérium tájékoztatási feladatainak ellátásához és a vállalati értékelésekhez egyaránt szükséges árindexek viszonylag gyorsan előállíthatók legyenek.

Ezek a követelmények — és közülük is elsősorban a vállalati és ágazati adataik közötti egyezőslég — csak abban az esetben valósíthatók meg. ha a két számítás azonos avdlatibázi'sna és hasonló módszertani elvekre épül. Mindezek figyelvetmlbevételével alakítottuk ki a vállalati árindexek meghatározásának új módszenéft. amelyet a következőkben részletesen ismertetünk.

(A tanulmány befejező részét a Statisztikai Szemle következő számában közöljük.)

4: