eredménye, valamint a gyakorlati tanításbeli ügyesség szintén bejegyez- tetnek a képesítő oklevélbe.
A hallgatók, miként az eddigiekből is kitetszik, a vizsgálat sike- res kiálltával gyógypedagógiai oktatásra képesítő oklevelet nyernek.
A szabályzatnak itt ezen főbb pontjait érintettem, mint amelyek
•keretét teszik az egésznek. Érdekes tudnunk azt, hogy az az intéz- ményesen szervezett képző ma még hivatalosan tanfolyam nevet visel,
pedig tárgyainak sokféleségénél, anyagának bőségénél s speciálitásá- nál, idejének két évre kiterjedő voltánál fogva valóban megérdemelné a tényleges állapotnak megfelelő címét: a gyógypedagógiai tanító- képző elnevezést. A magyar közoktatás ezen intézményére büszke lehet, mert egész kontinensen ilyen jól és intensiven a gyógypedagógiai tanerőképzés — tudomásom szerint — nincs megoldva, mint épen nálunk.
HEBODEK KÁBOLY.
K I S E B B K Ö Z L E M É N Y E K .
— Az Uránia szemléltető népoktatása. Az Uránia magyar tudományos egyesület, amelyik már nélkülözhetetlen tényezővé tudta -tenni magát kulturális életünkben, Molnár Viktor ügyvivő-elnök
indítványára már a mult évben elhatározta, hogy tudomány-terjesztő akcióját rendszeresebbé fejleszti. A terv az, hogy a gyakorlati élet művelt embereire legnagyobb jelentőségű 12 tudomány anyagát ága- zatonként 12—12 fejezetbe összefoglalva, összesen 144 előadásban megíratja, vetíthető képekkel felszereli s az egyesület rendes eljárása szerint ezeket a füzeteket kinyomatja, a hozzávaló képeket és vetítő készülékeket vidékre is kikölcsönzi. Országszerte kiható rendszeres szemléltető népoktatást céloz ezzel az egyesület s nincs kétség benne, hogy eddigi sikerei alapján ennek az akciójának is sikert lehet jósolni. — A kiválasztott 12 tudomány a következő:
I. A magyar nemzet története.
II. Magyarország földrajza.
III. Világtörténelem.
VI. Felfedezések és utazások.
V. Magyar irodalom.
VI. Külföldi irodalom.
VH. Magyar művelődóstörténet.
VIII. Jog- és társadalomtudományok.
IX. Természettudományok.
X. Egészségtan.
XI. Ipar és háziipar.
XII. Gazdaság.
Az egyes előadások címei is meg vannak állapítva (közölve van az Uránia folyóirat 1904. nov. számában). A mint a programm mu- tatja : a nemzeti irányú művelődésre különös gond van fordítva.
A f. évi március havában tartott közgyűlésen számolt be Molnár Viktor elnök és Klupathy Jenő főtitkár a munkálatok állapotáról.
Az összes előadások elkészülésére 4—5 évet számítanak. Az egyes előadásokat fölkért szaktudósok készítik el. A folyó év őszére már mintegy 30 előadásnak elkészülése várható. Megemlítjük ezzel kap- csolatban, hogy a jelentések kimutatása szerint, a vidéken folyton sza- porodnak az Uránia előadások, s egyes előadások ós képsorozatok eljutottak már Észak-Amerikába, Angliába, Franciaországba, Romá- niába, Horvát-, Szerb- és Bolgárországba. Fontosak különösen ez utóbbi irányok, mint kezdeményező lépések arra felé, amerre a magyar kulturának kivitele kell, hogy a jövőben mind erősebb áramok- ban törjön utat.
*
— A középiskolai kérdés a Társadalomtudományi Társaság- ban. A nevezett társaság vitatkozásra tűzte ki ezt a kérdést s a vita irányítására az alább közölt 10 pontban foglalt kérdéseket küldte szét: politikusoknak, iparosoknak, orvosoknak, gazdáknak, Íróknak, művé- szeknek, és meghívott a vitákra néhány szakembert is. Mindenesetre érdekes lesz annyi művelt ember véleményét megismerni s nem fog- nak hiányozni a tanulságok sem, amiket a szakemberek a közönség véleményéből levonhatnak. Azt nem reméljük a vitától, hogy a vitás kérdések megoldásán sokat lendítsen, de az a haszna mindenesetre meglesz, hogy az iskolai és nevelési kérdések iránt az érdeklődést ter- jeszteni fogja. A vita eredményéről majd annak idején be fogunk számolni. Az irányító kérdések a következők:
1. kérdés : A középiskolai tanulók túlterheltetnek-e a tanulni valók mennyiségével ?
2. kérdés : A középiskolai tanterv szerint a latin nyelvtani ok- tatásnak célja : o eszközt szolgáltatni a kiszemelt írók megértésére . . . s ezen az alapon a római nép állami, társadalmi és műveltségi viszonyai- nak megismerésére®. Oly nagy szükség-e a római nép állami, társa- dalmi és műveltségi viszonyainak ismerete, különösen más szükséges tudnivalókhoz képest, hogy az megérdemli, hogy annak kedvéért az ókori történelem mellett még 8 éven át mindennap latin nyelvet ta- nuljanak a 9—17 éves gyermekek? Vagy pedig csupán a szaktudósok tanulmánya tárgyát képezik-e ezek? Műveletlen embernek tekintendő-e
az életben az olyan, aki nem tndja a latin írókat fordítani s nem ismeri a latin eredeti munkákból a római nép viszonyait? Nem teljesen elegendő-e, ha a legelemibb latin nyelvtanra tanítják? Vagy egyáltalában felesleges-e tanítani a latin nyelvet a középiskolákban ? Indokolt-e bárminő szempontból is, bogy gyermekek nyolc éven ke- resztül, mint legfőbb tantárggyal, a tanórák legnagyobb számában kifejezett munkamennyiségben a latinnal foglalkozzanak? Teljesebben képes-e megismerni egy gimnáziumi érettségit tett ember Virgiliust eredetiből, mint Shakespearet vagy a Szentírást fordításból? Az élő idegen nyelvek ismerete az iskolából kikerülő ifjaknál a szükségesnél nem kisebb-e ?
3. kérdés: Nem ismerteti-e meg a középiskola a való világot és különösen a jelenkor mindennapi emberi életet (technikai, gazda- sági, jogi berendezéseket, szociális állapotokat) kelleténél kisebb mér- tékben a gyermekkel ? Nem tölti-e meg lelkét túlságosan, egyoldalúan:
nehezen ellenőrizhető elmúlt dolgok és kivételes vagy idealizált embe- rek és események és szépirodalmi és költői érdekkel bíró helyzetek képével ? Idéz-e elő azáltal a gyermekben irreális, egészségtelen fel- fogást a világról, egészségtelen értelmi és általában lelki irányt ? Meg- nehezíti-e ezáltal az ifjúnak a való életben való eligazodást, midőn az iskolából abba belép ? Káros-e ezen tekintetből a latin és görög nyelv és irodalom tanításának mai mértéke ? Szükséges-e az ifjúságnak a valótól és jelentől való elfordítása, bogy az életet szebbnek találja, bogy lelke üde maradjon, bogy ideáljai legyenek ? Avagy ez lehető reálisabb nevelés mellett is ? Nem kívánatos-e a tananyagnak és mód- szernek realisztikusabb irányban való módosítása, a való világ és emberi élet behatóbb szemléltetése, a valóság pontosabb megfigyelését követelő aktiv foglalkoztatása, illetőleg annak fokozása ?
4. kérdés: A magyar nyelvi oktatás a középiskolai alsóbb osz- tályokban főként grammatikai .fogalmak és szabályok tanításával fog- lalkozik. Az értelmes jó előadás szempontjából van-e baszna ama grammatikai fogalmak és szabályok betanulásának ? Műveletlen ember- nek tartandó-e az életben az olyan ember, aki nem tudja az iskolában
tanított nyelvtani szabályokat ?
5. kérdés : Tanítsanak-e középiskolában verstant ? A szónoklattan tanítása nem fölösleges-e a középiskolában ? Az irodalomtörténet taní- tása, különösen a kisebb jelentőségű írók életrajzi adatai tekintetében megszorítandó-e ?
6. kérdés : Tapasztalbató-e, bogy azon tanulók legnagyobb része, akik az iskolában kiváló tanulók voltak: a) az életben jobban boldo- gúlnak, b) bogy műveltségükkel kitűnnek embertársaik közül?
7. kérdés: Az életre való előkészítésnek szempontjából nem
Magyar Paedagogia. XIV. 4. 15
lenne-e célszerű, hogy a középiskolai oktatás ideje, a tananyag egy részének elhagyásával rövidebbre szabassák, hogy az ifjúnak hosszabb idő maradjon a neki megfelelő felsőbb tanulmány és pálya saját tapasz- talatai szerint való megválasztására, ami mellett az általános művelt- ség azon részét, amelynek hiányát érzi, a felsőbb tanulmányokkal kap- csolatban szerezné meg ?
8. kérdés: Tapasztalható-e az, bogy a szülők a reáliskolába in- kább csak kevésbé tehetséges gyermekeiket küldik?
9. kérdés : Milyen tárgyakat (egész szakokat vagy szakok részeit) kellene a középiskola mai tananyagából törülni'? Milyen új tárgyakat (egész szakokat vagy szakok részeit) kellene abba fölvétetni ?
10. kérdés : Indokolt-e, hogy társadalmi mozgalom indíttassék meg a középiskolai oktatásnak a gyakorlati élethez való közelebbhozására ? Ez általános kérdéseken kívül külön kérdőpontok is vannak szerkesztve orvosokhoz és idegorvosokhoz. Ezek a külön kérdések rész- ben az általánosokat váriálják, részben pedig bővítik. Ilyenek:
Hány tanulási óra fér össze 9—17 éves gyermekek egészsé- gével naponként a) az iskolában? és e mellett b) otthon?
Tapasztalta-e, bogy: a) egészségesekként ismert középiskolai tanulóknál oly idegzavarok fordulnak elő, amelyek az iskolában köve- telt tanulás mennyiségével hozhatók összefüggésbe? b) bogy ideges hajlamú, de egyébként normális, sőt jobb tehetségű iskolás gyerme- keknél, a középiskola a maga tananyagának mennyiségével a lappangó ideges hajlamot betegséggé fejlesztette, mely még a középiskolai taní- tás tartama alatt a gyermek testi és szellemi épségének és munka- képességének csökkenésében nyilvánult?
Ha az iskola egyoldalúan idealizál, idéz-e elő tapasztalatai szerint e tény lelki kríziseket abban az időben, amikor az ifjú az iskolából az életbe lép és ebben helyet foglal ? és van-e része e tény- nek súlyosabb, már a lelki betegségekhez sorozható zavarok előidézé- sében? Nem káros-e ezen szempontból az ókori klasszikus nyelvek és irodalmak tanítása? és különösen annak mai mórtéke ? E szempont- ból, elmeorvosi szempontból, megszüntetni kivánja-e a klasszikus oktatást? vagy legalább leszállítani kivánja-e annak mai mértékét és kivánja-e a tananyagnak és módszernek realisztikusabb irányban való módosítását, a való világ és emberi élet behatóbb szemléltetését és a valóság pontosabb megfigyelését követelő aktiv foglalkoztatást, illetőleg annak fokozását?
Mint «észgimnasztiká»-nak orvosi szempontból kártékony hatás tulajtonítandó-e a) a mai görög, latin és egyéb grammatikai tanu- lásnak? Ha igen, van-e annak' e szempontból tekintve része kóros zavarok létrejövetelében ?
Elhárítottnak véli-e azon kárt, amelyet a tananyag egyes nehéz részei túlfárasztás által okoznak, ha a tanár módszertani fogá- sokkal könnyít a tárgy nehéz voltán s azt igy játszva adja be a tanulóknak ?
Kártékony hatások tulajdoníthatók-e orvosi szempontból a vizsgáknak, tekintettel a gyermekek ideges izgatottságának felidézé- sére a vizsgák alatt egyrészt, másrészt pedig a tartós izgatottságra, amely a vizsgákat megelőzi ? b) Főleg pedig az érettségi vizsgákat megelőző hetekig, néha hónapokig tartó izgatottságnak, gyakran két-
ségbeesésnek ós a döntő fontosságú órákban a véletlentől való rette- gésnek ? c) Ugyanezen okokból kártékonynak tartja-e az iskolában divó osztályozási (calculus) rendszert ?
a) Kártékony hatás tulajdonítandó-e a ma divó mértékben való memorizálásnak? b) Különösen arra való tekintettel, hogy minden egyes szaktanár a maga szakmájából adván fel memorizálni valókat, végül ezeknek igen nagy terhe esik a gyermekekre, c) Kártékony-e különösen hosszabb versek memorizáltatása: aa) magyar nyelven?
bb) idegen élő nyelveken? cc) latinul és görögül?
Amint látni, a kérdések maguk elég világosan elárulják, hogy milyen irányú feleleteket szeretnének kapni a kérdezők.
+
— A magyar rajztanárok nagygyűlése. Junius hó első három napján a Magyar Rajztanárok Egyesülete kezdésére rajzoktatási nagy- gyűlést (kongresszust) tartanak Budapesten. Az egyesület felhívására eddig mintegy 110-en jelentkeztek a részvételre, mely számnak egy- harmada polgári iskolai, másik harmada középiskolai és harmadik harmada szakiskolai rajztanár. Az előkészítő bizottság határozata sze- rint az elemi iskolai tanitók és általában mindazok, akik nem okleve- les rajztanárok és rajztanítók (kivéve, ha művészeti vagy ipari szak- iskolában tanítanak rajzot), a kongresszusnak csak rendkívüli tagjai lehetnek. Mint ilyeneknek, ha valamely rendes tag ajánlja őket, akkor hozzászólási joguk van, de nem szavazhatnak. Ha ajánlás nélkül jelent- keznek rendkívüli tagokúi, akkor még hozzászólási joguk sincs. Egy- egy rendes tag csak egy rendkívüli tagot ajánlhat. A kongresszussal kapcsolatosan kiállítás is lesz, amelyen módszeres tanmeneteket lehet bemutatni. Elemi iskolai tanító csak úgy állíthat ki, ha valamelyik rajztanárral szövetkezik. A kongresszusra eddig mintegy 8 előadást jelentettek. Ezeknél fontosabb tárgya lesz azonban a vitatételekről való tanácskozás. Az előkészítő bizottság kebelében ICovách Géza minta- rajziskolai tanár fogalmazásában fogadták el a kérdés alakjában fel- állított vitatételeket, melyekről a kongresszus szavazni fog. Boros Rudolf nőipariskolai rajztanárnak is voltak kérdőpontjai, ezeket azon-
15*
ban részint elvetették, részint pedig csupán előadási tárgyul ajánlják a kongresszus tagjainak.
Az országos nagygyűlés előkészítő bizottsága vitatételekül a.
következő kérdéseket fogadta el:
1. «A rajztanítás, mint az általános iskolák tantárgya, az álta- lános műveltség kiegészítését, illetőleg az artisztikai érzék kifejlesztését vegye-e célba ? avagy behatároltabb körre szorítkozva, a szigorúbb értelemben vett rajzkészültség megadására törekedjék-e ? A két célzat- közül melyik vigye a vezérszerepet ?
2. Az általános irányú rajztanítás felölelheti-e a rajzolás maga- sabb feladatait, pl. az élő és mozgó emberi és állati alakok rajzolását 1 vagy pedig a csendéletszerű motívumok rajzolását és festését, mint határkövetelményt fogadjuk-e el ? Az általános irányú rajztanítás szempontjából szükséges-e bizonyos behatárolás?
3. A rajztanítás mindjárt annak legalsó fokán szakszerű jelleget vegyen-e fel, vagy a szakszerű rajztanítást előzzék meg a gyermek játékszerű rajzkisérletei ? önálló tantárgy legyen-e az elemi iskolákban, a rajz, vagy az csupán mint a formázó és kézügyességet fejlesztő gya- korlatok egyik neme (szlöjd, mintázás) alkalomszerüleg gyakoroltas- ék ? A rajzolás játékszerü jellegét még a középfokú oktatás kezdetén is megtartsa-e ?
4. Helyeselhető-e az emlékezet után való rajzgyakorlat? milyen- teijedelemben ? kezdődhetik-e a szakszerű rajztanítás emlékezet után való rajzolással?
5. Mellőzendők-e a rajztanításnál a saját értelmükben vett sík- minták, vagy helyesebb-e azok helyett természetes leveleket, lapos;
használati tárgyakat rajzoltatni ? A nem saját értelmükben vett sík- minták (pl. tájképek, plasztikus tárgyak rajzai, nagymesterek kép- rajzai) ajánlhatók-e másolási gyakorlatul az általános irányú rajz- tanításban ?
6. A rajzoktató táblán való előrajzolás szolgálhat-e a tanulóknak mintával a másolásra ?
7. Mellőzendők-e a rajztanitásban a geometriai testek, vagy helyesebb-e azok helyett használati tárgyakat rajzoltatni ? Melyik előzze meg a másikat, ha mind a kettő szükséges ?
8. A gipsz-reprodukciók rajzoltatása bír-e jelentőséggel ? Elej- tendők-e a gipszöntvények és más sokszorosítmányok ? Az antik-mű- vészet remekei, s általában a klasszikus műkincsek mellőzendők-e a rajztanításnál ?
9. Ertékesíthetők-e a magyai díszítő művészet motívumai a rajz- tauításban ? melyik fokon ? Az ornamentális stíltanulmány bír-e jelen- tőséggel az általános irányú rajztanításban ?
10... Az általános irányú rajztanítás kapcsán kiterjeszkedjünk-e a tervezési gyakorlatokra is ? Szükségszerű-e, hogy ezek a gyakorlatok iparművészeti jelleget vegyenek fel ? Legyenek-e ezek kizárólag síkbeli :gyakorlatok ?
11. Valóságos használati tárgyaknak eló'nyt adjunk-e oly modellek fölött, melyek rajzoktátási célra készültek ? Ne mellőzzük-e ezeket egyáltalában ?
12. Szükséges-e, vagy mellőzhető-e a rajzgyakorlatok bizonyos sorrendjének és fokozatosságának megállapítása ? Mik azok a tipikus -és legfontosabb rajzgyakorlatok, melyek a rajz tanításnál nem mellőz-
hetők ? Milyen sorrendben kell ezeket elővenni és a reájuk fordított idők milyen arányban álljanak egymáshoz? A rajztanítás módszere milyen általános érvényű eszmére alapítható ?
13. Miként számoljanak be a tanulók a rajzolásban tett előbala- dásukról ? Kötelezni kell-e a rajzoktatót fólévenkint zárthelyi vizsgá- lati feladatok kitűzésére ?
Ezeken a vitatételeken kívül értekezés tárgyául ajánlja az elő- készítő bizottság a következőket:
1. Szükséges-e a rajztanítást az összes iskolanemekre és összes fokozataira kiterjeszteni? Nem volna-e helyesebb a rajzot inkább fa- kultatív tárggyá tenni ? Hol kezdődjék és hol végződjék az általánosan kötelező rajztanítás ?
2. Miként lehet a rajzot a többi tanulmányoknál értékesíteni ? Es miként lehet a rajzot életrevalóvá tenni?
3. Milyen módon lehet a tanuló önálló rajzi kifejezőképességé- nek alapot adni?
4. Az individualizmus respektálása összeegyeztethető-e a kötelező iskolai tantervekhez kötött rajztanítással ? Ha igen, úgy első sorban az oktató, vagy a tanítvány individualizmusának nyújtandó-e előny ?
5. Milyen módon volna a hazai rajztanítás a jelenleginél jobban figyelemmel kísérhető és ellenőrizhető ? Miként volnának egységes szempontok bevihetők rajzoktatásunkba ?
6. Miként lehetne a rajztanárjelöltnek gyakorlati kiképzését meg-
valósítani ?» ^ sz—s.
¥
— Az amerikai ós a német tudomány. Nekünk magyaroknak nem árt meghallanunk az amerikai Harvard-egyetem német születésü tanárának Münsterberg-nek azokat a szavait, melyeket «Die Amerikaner®
c. újabb művéből idéz 1904. 10. füzetben Die deutsche Schule. «Német- országban még mindig a 20 évvel ezelőtti hagyományokban élnek s nein veszik észre a viszonyok gyors átalakúlását. Figyelmen kívül hagy- ják az amerikai könyveket; nevetségesen csekély számban jutnak át
az Óceánon az amerikai folyóiratok; mindig panaszkodnak az ameri- kaiak, hogy a nagy berlini könyYtárból hiányzanak a legfontosabb amerikai művek és gyűjteményes munkák. Nyilvánvaló, hogy ez nem mehet így hosszasan a német tudomány komoly kára nélkül. A né- meteket megcsalja az a körülmény, bogy évenként százával mennek a német egyetemekre amerikai tanulók. És ezt a jelenséget igen is jóra magyarázzák. Az amerikai viszonyok ismerője tudja, bogy itt nagyobbára olyan úgynevezett studentekről van szó, akik kisebb kol- lege-kről mennek oda s használják a német egyetemi szabadságot, mert nem tudják teljesíteni az elsőrendű amerikai egyetemekre való belépés feltételeit. Az a jobb rész pedig, amely komoly tanulmányai közben az amerikai főiskolát pár félévre a némettel cseréli fel, ma már nem azzal az érzéssel megy oda, amivel 30 évvel ezelőtt, bogy Németország a világ tanító mestere és hogy ott majd minőség tekin- tetében különbet talál a hazai tudománynál. Azért megy oda, bogy mint művelt ember látókörét szélesbítse vagy hogy valamelyik szak- embernél különleges tanulmányokat folytasson, olyan nyereséget keres, amilyet a német ép úgy megtalálna, ha az amerikai egyetemeken töl- tene egy esztendőt. Valóban, a fiatal tanulók, akiket teljesen kielégí- tett Berlinben vagy Münchenben az érdekes tél, Heidelbergben vagy Freiburgban a boldog nyári félév, gyakran azzal az érzéssel térnek haza, bogy az előadásokban tulaj donképen csalódtak. A hozzáértő a visszahatásnak más jeleit is könnyen észreveheti. Érthető optikai csalódás: a saját tudományát oly gyorsan emelkedni érző amerikainak úgy tetszik, mintha a német tudomány, melyet 30 évvel ezelőtt még annyira maga fölött látott, lassanként hanyatlanék. Nincs ezzel ellen- tétben az, hogy fokozódik a német egyetemek látogatottsága, amiben — sajnos — még nincs benne az előadások látogatására való kötelezett- ség is. Ismétlem, hogyha nem oszlatják el hamaijában a német elő- ítéleteket, az amerikaiak eredményei majd még nagyobb meglepetést okoznak szellemi téren, mint a gazdaságin* ! i. s.
H A Z A I I R O D A L O M .
M a g y a r R e m e k í r ó k . VI. sorozat. Budapest, Franklin-Társulat. 1904.
A Magyar Remekíróknak megjelent már a hatodik sorozata is és evvel az 55 kötetre tervezett vállalatnak nagyobbik fele az olvasó közönség kezében van. Megalakúlhatott már a véleményünk a válla- latról s ezen a legújabban napvilágot látott öt kötet sem változtat.
Ez utóbbiak közül kettő, a Vörösmarty VI. és Tompa III. kö- tet, a régebben megjelenteknek folytatásai. A Vörömarty munkáit be-
