/
VAJDA JÁNOS
ÖSSZES
MŰVEI III.
NAGYOBB KÖLTŐI MŰVEK
AKADÉMIAI KIADÓ
BUDAPEST
VAJDA JÁNOS ÖSSZES MŰVEI
III. KÖTET NAGYOBB KÖLTŰI MtlVEK
Kritikai kiadás Szerkeszti Barta János
Sajtó alá rendezte Bikácsi László és Pór Péter A III. kötet Vajda János na- gyobb epikus alkotásait (Béla királyfi, Alfréd regénye, Talál- kozások, Ábel és Aranka, Tör- zsök Jankó) és egyetlen, súgó- példányban fenrunaradt Ildikó e. drámáját tartalmazza.
Vajda elbeszélő költészete alig ismert az olvasók szélesebb köre
előtt, noha munkásságának je-
lentős részét teszik ki ezek az alkotások, amelyekben legszebb verseivel vetekedő különleges szépségeket, érzelem- és gondo- latgazdagságot talál az olvasó.
A kötetet kiegészítő jegyzet- anyagban első ízben olvasható a drámaíró Vajda János értéke- lése, valamint bemutatást nyer- nek az újabban előkerült dráma- tervek is.
VAJDA JÁNOS ÖSSZES MŰVEI
III. KÖTET
VAJDA JANOS ,
ÖSSZES MŰVEI
SZERKESZTI
BARTA JÁNOS
III. KÖTET
VAJDA JANOS . . , ,,,,. ,,,,
NAGYOBB KOLTOI MUVEK
ILDIKÓ. ELBESZÉLŐ KÖLTEMÉNYEK
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1977
SAJTÓ ALÁ RENDEZTE
BIKÁCSI LÁSZLÓ, PÖR PÉTER
LEKTOR
TAMÁS ATTILA
101145
~~
~e-,
/.</ r- -....-~~
' '~
/
'.!
ISBN 963 05 1122 3 sorozat ISBN 96~
1
0511231 Ill. kötet@) Akadémi&i Kiadó, Bude.pest 1977
Vajda János arcképe a Dal é8 be8zély e. kötetből. 1884
ILDIKÓ
EREDETI TÖRTÉNETI SZOMORÚJÁTÉK 5 FELVONÁSBAN
ELSŰ FELVONÁS
ELSŐ JELENET
(Főtér Mantuában. - Balra rögtönzött sátor, melyen át rom- bolt város látszik, - Harám, Burád, hun testőrök a sátort
rendezik. És Lothár fogoly királyfi)
HAB.ÁM.
(1] Kész minden egybe. Ugy 1 - hát bizonyos Hogy Etele ma bevonul ?
BUBÁD.
Azonnal. (kitekint), SéSt látom is a menet elejét.
5 Ez aztán förgeteg, bajtárs Harám.
Az égviharnak van előjele, Fojtó, rekedt lég, félő némaság -
S egy ijedt szelléS, mely kengyelfutóként Szalad eléStte, intvén minden élőt,
1o Hogy térne ki eléSle - de mi ez mind Etele érkezése mellett ? . . . nézz körül:
Vaj' látsz-é egy hírmondó katonát, Vagy jóravaló arcot egyet is?
Elnyelte a föld mind a rómait,
15 Ki fegyvert hordozott, vagy legalább Harcképes, férfias alakja van,
Kardjába dőlt, vagy felköté magát Vezér s eléSkeléSbb parancsnok,
Ki menekülni nem tudott, - no mert
20 Szívükre is szolgálhatott a száz Karó és feszület, mit Etele A várkapu eléStt beásatott ...
Itt egy vén, ott egy béna, nyomorék, Ott gyermekek - méltatlan tárgyai
25 Etele bosszujának - csak ezek Mernek kijárni, tudva jól, hogy ők Ha csak valamely szilaj paripa Le nem gázolja - hún karoktól Egyébkint bántva nem leendnek.
7
ao Hanem siessünk, (Lothárhoz.) amodább e széket, Ne gunnyasz léhán - végezd dolgodat.
LoTHÁB.
IlléSbben is szólhatnál tán velem, Ki valódi király fia vagyok.
BURÁD.
Király fia 1 és még valódié 1
s5 Hát mit jelent az, hogy apád király 1 Azt hogy saját honában ő kegyelme
Első adószedő tisztviselője
A hún királynak; - no ugyan derék sor 1 LoTHÁB.
Azért ő mégis igazibb király
<1o Mint Etele - de ti nem értitek:
Hogy nem keresztény nem lehet király.
BURÁD.
0 fecskeszáju rongy kölyök 1 Harám Te légy tanum, hogy mit beszélt, s vigyázd Mi remekül hasítom szét fejét.
HABÁM.
' 5 Ne bántsd a jámbort. . nézd, nézd ott közelg Szép Ildikó - ki kedveli Lothárt.
Soha se nézne jószemmel reánk Ha egyetlen hitsorsosát elölnénk.
LoTHÁB (félre).
Most fuss Lothár, szökjél - most vagy soha. 1
11o Eljárt a nyelved, többet monda el, Mint amiért felelhetsz. - Jó szerencse Most légy velem 1 (el).
BURÁD.
Hát e szedett vedett Nép mit akar 1 .
(a háttérben néptömeg közelg a keresztfához énekelve.)
NÉP.
H Ments meg uram minket A te ostorodtól,
Hatalmas, haragos Attila. királytól.
(Többször ismételve) (el.)
MÁSODIK JELENET
Tldikó, H erva.
Ildikó (szemeit eltakarva jó.)
HERVA.
Umőm, tekints szét bizton e helyen, eo Elhagytuk már a kivégzetteket.
Valóban szörnyü látvány - nem azért Mintha fölöttébb szánnám, mert hiszen Űk elleneink voltak - de a kín
Oly rémletes vonásokban meredt meg
85 Sárgás, fekete arcukon.
ILDIKÓ.
Szegény nép ! Űk ellenitek voltak 1 ... De miért 1 Mert éltek ! . 0 valóban, Etelének Mind ellensége a nő, az anya,
7
°
Ki nem hún gyermeket szül e világra.Mi oka van ez örök rombolásra.1 Az, mi csupán az istennek lehet:
Hogy rettegjék 1 - Pedig Sálon terén Megtanulhatta. volna, hogy habár
71 Legyőzhetlen, de nem mindenható.
HERVA.
Mit szólasz asszonyom 1
ILDIKÓ.
Ah közönyöst Rád nézve. Halld e sira.lomteli
9
Gyász énekét a töredelmeseknek.
80 Ugy andalít, - ugy altat, - azt hivém, Otthon vagyok - gyötört hazámban.
Te nem találod szépnek - ugy-é nem?
Oh hisz a bánat hangja idegen Nektek, kik győzedelmi dalokat
85 Hallgattok évek óta, - de nekem Oly kedves e gyász ének, - jer siessünk Utánuk, - oly rég ideje úgy is
Nem hallhatám hitsorsosim szavát ...
S ki tudja mikor hallom újra 1 (El.)
BURÁD.
90 Bajtárs Harám, nem kár lett volna-é E gyönyörü teremtés valami
Kiforditott képü burgundinak ?
Mondd
Igaz, - egy kissé drága volt- az az hogy - Csak azt akartam mondani, urunk
95 Nagylelkü volt.
HARÁM.
Hogy érted ezt 1
BURÁD.
Hát nem tudod 1 Tavaly hogy Galliát Barangolók - a burgundok királya, - Szép Ildikónak apja - Gondikár, loo Bár Etelének szövetségese -
Bizakodván az Aetius alatt Csoportosuló néphadakban, Elpártolt, s megtagadta az adót.
Elpártolása mindenek fölött
105 Haragra gyujtá Etelét.
Feldúltuk Wormsot - Gondikár, az ősz, Láncok között volt már, a nép
Halomba hordta a pénzt Eteléhez.
Sok volt, sok a kincs, - számát sem tudom
110 Mit Etele kívánt, s fenyegetőzött,
Hogy Gondikárt szemétől fosztja meg, Ha be nem jő az összeg; - volt elég, Ki miután od' adta mindenét
És még is zaklaták - az ablakfára
115 Fölakasztá magát. Már szemeit Elveszté Gondi.kár - de ekkor Ildikó Ki addig rejtve volt, mert sejtheté Sorsát, talán - könyörögve megjelen, S Etele lábához borul . ki bámult,
120 Csak bámult némán - megbüvölve.
Aztán felemelé szép Ildikót, S parancsolá, hogy a töméntelen Sok kincset, ami ott előtte volt;
Vigyék és adják Gondikárnak.
HARÁM.
125 Hm!
Biz igy hát mégis drága volt . . . de hát Nem szóltak ellene a törzskirályok?
BURÁD.
Ellene szólni 1 Etelének ? No te még Ugyan kevéssé ösmeréd meg őt.
130 A tizenkét király mind hallgatott.
Csak Gondikár könyörge Etelének, Hogy vegye el országát, kincseit.
És adja vissza neki Ildikót .
HA.RÁM.
Az őrült 1 hát jobb dolga hol lehet
135 Lányának, mint Etele oldalán?
BURÁD.
Ott jön a borult arcu Ardarik
És Valamir, - jer most vonuljunk félr~.
A királyok közül e kettő az, akikkel Gyakorta szóba áll Etele is.
11
HARMADIK JELENET
Ardarilc. Valamir.
ABDABIK.
Ho Kiállhatatlan égalj 1 - még elolvad Kardom acéla hüvelyében.
VALAMm.
Tartok, hogy a szép zsákmány olvad el Én Szekereinken, hogy ha még soká us Itt maradunk.
ABDABIK.
Halld testvér, Valamir,
Kettőnkre hajt valamit Etele.
Haza kell vinnünk minden áron őt.
Elég a zsákmány untig, - és ha több,
1so Nem birjuk el hazáig. Azután
Jövőre is kell. Majd beüthetünk
Következő tavasszal és korábban, Hogy itt ne érjen e dögletes Öldöklő hőség. Már alig bírunk m Különben is e nyugtalan sereggel.
V.ALAMIR.
E részben egy hiten volnék veled, De hogyha Etelének valami Különös célja van Rómában, és Ha jól sejték ugy is van, - akkor
16o Tudod, hogy nincs ok őt meghajtani, És mennél józanabb, világosabb Okot hordasz föl ellenében, ő Még annál ingerültebb.
ABDABIK.
Az való.
165 De testvér Valamir, hát jól van-e
Ez így? ... Szolgák, bábok vagyunk-e mi 1 Nem ártunk-e magának Etelének,
Ha jobbat tudva bár, vesztére is Szavát fogadjuk, s maradunk neki
110 Határtalanul engedelmesek 1 Ha. tűznek indul, beeresztjük-e 1 Tudod tán, meg van mondva, hogy aki Rómába ront be ellenség gyanánt, Nem éri túl soká diadalát.
11& Egy példa van rá, Alarik.
VALAMIB.
No hát Szólj e nyomon majd a gyűlésben, én Magam s a. többi fejedelmek egyig Pártoljuk nézetid - de addig is 1so A többiekkel jó lesz összesugni,
És biztosítani az egybetartást.
ARDABIK .
. El el - közelgnek - résre Valamir.
NEGYEDIK JELENET
Tldik6. Herva.
ILDIKÓ.
Fejemnek fáj egy izzó gondolat.
S a kétkedés meghűti szívemet.
1a Szeretni vágyom s jobban gyűlölök.
Megszánom népemet - majd megvetem, Mért szánalomra méltó 1 Gyűlölöm
A húnokat, - majd becsülöm Erejökért. De szeretném vitatni, 111o Ha vajjon e legázolt kereszténység
Valóban gyáva-é, vagy elbukása Csak szerencsétlenségnek mondható 1
HEBVA.
Ah ez valóban különös teremtés.
Talán valók is mind a furcsaságok, 1oa Miket feléSle hallék. Oly komoly
Gondolkozó, magába zárkozott,
1 :1
Mint valami nagy fővezér. Ugyan Min törheti fejét 1 - Urnőm, tekints fel, Közeledik a diadalmenet.
200 Ott jő a hires aquitán vitéz, A mai napnak hőse, az aki
Első rohant a vár falára.
ILDIKÓ.
Walther ! 0, sziv szivem, ne áruld el magad.
ÖTÖDIK JELENET Előbbiek.
W alther, egy csatlós.
WALTHER.
2o5 Hé csatlós 1 mondd: kedves lovamnak Hol adtatok helyet 1 .
CSATLÓS.
A római helytartó Palotájának legszebb teremében.
WALTHER.
Dicső, helyes; - okos fiu - ne e
210 Merész, jó ötletért (pé:nzt ad neki). Ah ez az életi Mely elpuhítá Róma gyermekit.
A palota fogadja lovamat.
Az egyszerű hún sátorok alatt
Tanyázik a dicsőség, hatalom. (magában)
215 Ah lesz-é e természet elleni
Szerepnek vége már? Hajh ! idegen
Dicsőség, hatalom, mint fájsz nekem ! Mi szörnyü átok súlya van fölöttem!
Harcolni a gyülölt zászlók alatt,
22o A hún sólyom hirét növelni, önnön Véremmel ama sólyomért, amely Elorzá nemzetemnek zászlaját, Hitem jelét, mátkámnak zálogát. - Ah Ildikó - itt 1 . mit jelenthet ez 1
221 Fagyasztó sejtelem, való ha vagy, Ugy a válság órája érkezik.
230
Kevés időm van - ah hol kezdjem el 1 - E függöny eltakar, - nem látnak - Ildikó!.
ILDIKÓ.
Parancsolj, hűn vezér.
WALTHER.
0 Ildikó!
lLDmó.
E hang nem illet engem ajkaidról.
Ez nem szabad neked. Az egykori Walthernek hangja volt ez - aki hűn Szerette nemzetét, hitét, és - Ildikót.
2as Az elveszett.. és többé Ildikóhoz A szeretőnek hangján szólani Nincs joga senkinek . . . s ha valaki Bitor jogot veendne erre, hasztalan .
Rabnő vagyok, azzá tett végzetem,
24o De nem magam. S azért ha senki nem Tiszteli többé Ildikót, a sors
Akarja ugy csak - és előtte Ű meghajol - de őneki magának Még fennmaradt és maradand joga,
20 Hogy tisztelhesse önmagát.
WALTHER.
Beszélj, Beszélj 1
ILDIKÓ.
Megfordult a világ. . hős férfiak Eladják lelköket, és gyönge nők
2&0 Megszégyenitenék szilárd hitökkel, Ha szégyen fogna azokon, akik Kényök szerént váltják föl színöket.
WALTHER.
Tovább tovább ...
15
255
ILDIKÓ.
Elvetemült 1
WALTHEB.
Ragyogj, Ragyogj tovább - szidj, átkozz engemet, Hiszen, ha tán tudnálak nem szeretni, Imádni meg nem szünhetném soha.
És elvetem magamtól a jövőt;
260 Elvesztlek tégedet, de lábaidhoz Borulok, hogy tiporj el. azután Hadd jőjön Etele, s vitessen a.
Körösztre. . . és
ILDIKÓ.
Mi ez ? Nem volna. ugy
265 Amint hivém? Igaz maradt e Walther 1 Ha tán ugy volna? ...
(Künn győzelmi trombita.)
WALTHEB.
Hah ! némulja.tok Fájó dicsőség hangjai 1 - nem, tovább Nem vihetem - hallgass meg, Ildikó.
210 Egy éve hogy oltár előtt valánk Apád várában, - eljött Etele S nem lőn időnk már igent mondani.
Foglyok levénk. Mind ketten láncokon;
Te aranyon és én vason, de oh
215 Nekem nem a vas volt nehéz - a te Arany bilincsed fájt nekem. A vágy, Hogy birjalak, mint déli nap, szivemben Elégetett minden más szenvedélyt, S a félelemtől, hogy más bitorol, zso S e más bizonnyal átkos ellenem -
Jéggé fagyott az ember szeretet.
Oh Ildikó, szenvedhetél te is,
S a szenvedés az, mit minden fölött, Mindenkiben s mindenkor tisztelek. -
2e5 De fájdalmad szelíd volt, mint magad, S vigasztalót találhatál magas
Hitedben ellene. de van egy gyötrelem, Vad telhetetlen ádáz szörnyeteg,
Amelynek körme ellen írt nem ad
290 Sem öntudat, sem vallás balzsama, Mely kikacagja a bölcs okait, Mi ellen nincs elég véres bosszú, - A féltés mardosó fájdalma ! - Ezt, Te ezt nem szenvedéd. Bocsáss meg,
205 Felszabadítva érezém magam
A végzet által minden szörnyű tettre.
Midőn uj harcra indult Etele, Kérettem őt, vegyen hadába föl, S igérkezém a kész halálveszéllyel 3oo Járó merények végbevitelére.
Ű elfogadta, s én ügyekezém
Hogy bizalmát kinyerjem, így remélvén Láthatni téged ujra. s oh leány !
Mondd, mi legyek, hogy birjalak? - leszek
305 Minden, mi földi embertől telik.
Jöj el velem, vad útlan rengetegbe, Vagy lakatlan tengersziget ölébe,
S lemondok mindenről, mit a világ nyujt, Te vagy hazám, vallásom, mindenem, no Én nélküled nem szeretek erényt,
S a dicsőség diadalénekét
Birásod nélkül gunynak tartanám.
ILDIKÓ.
Jóságos ég! Ű az maradt, mi volt.
Van hát egy földi, kit szerethetek.
315 Oh végzet, visszaadsz tehát magamnak, És nem jelölsz ki égi küldetésre 1
WALTHER.
Szólj hozzám, Ildikó - oh mondd rám Itéleted -
ILDIKÓ.
320 És én szeretlek. Igaz vagy bajnokom, -
2 Vajda János Összes művei TII. 17
WALTHER.
Jössz-e hát velem 1 Hallod, közelgnek.
ILDIKÓ.
Hadd közelgjenek.
Igaz vagy és szeretsz - én is viszont ...
325 De ne reméljünk egymásé lehetni.
Nincs tér a földön, hová Etele Hatalma el ne érjen.
WALTHER.
Jöjj velem Titkos magányos rengetegbe, hol aao Minden bokor egy-egy paradicsom,
Melynek sötét, szent árnyékába csak A nap tekint be vidoran, s ahol Az illatgőzös gyepet még soha Halandó ember lába nem tapodta.
335 Hogy ítélhet fölöttem a világ 1 Mit követelne tőlem a haza 1 Harcoltam érte, elveszett ... te lész Hazám ezentúl, s szerelmed hitem.
(harsona hang).
ILDIKÓ.
Keresd föl nevelőmet, Juliánt, a40 Ű most apám - tanácskozzunk vele.
Találkozásra válassz kedvező
Időt, midőn tanácsban Etele.
Isten veled (el).
WALTHER.
Isten veled ! ... nehéz
345 Sejtés borul szívemre. . 0 mi szép ! Csodás tökélye testnek, értelemnek, Félek, nincs földi emberért teremtve.
Vagy isten jár közöttünk ujonan, Ki magas célra választá el őt.
HATODIK JELENET
A törzsök fejedelmei, köztük: Ardarik. Valamir. Csáth. Ellák.
Csaba - ezek között a menet közepén Etele, végül a Jósok.
ETELE (magába).
350 A jelek bármit mondjanak - megyek ...
( fatr6njára ül).
CSÁTH.
Fejedelmek - hős vezérek 1 Uram, Etele A királyok királya általam
Mondatja nektek, mint következik.
Italia. legyőzve általunk,
355 De elfoglalva nincs. Egyébiránt A foglalás többé nem fegyverünk
}~eladata. Kardunk maradhat immár Nyugton hüvelyben, nincsen hadsereg Csatát merészlő ellenünk. Csupán
36o Gyors paripáink dolga, hogy minél
Előbb Rómába érjünk. Mindazáltal A föld ura és urunk, Etele,
365
370
Mint mindig, most is véleményteket Kivánja hallani.
ABDARIK.
A jósok szóljanak
Előbb, mit szólnak a jelek 1 Jós.
Gonoszt uram. A csontok, madarak, Állatbelek, mind egyaránt gonoszt.
Rómába menni nem lehet.
ETELE (magában).
Hah átok 1 Jós.
U nmk királyunk életét veszély Fenyíti.
ABDARIK.
Ez elég, ne többet erről.
(Jósok elmennek.)
19
Dicsőséges hatalmú nagy király !
375 Vedd szavam ugy, mint egybegyült vezéri Társaimnak, és az összes hadseregnek
Egy ajkon egyesült gondolkozását.
A sereg haza vágyik. Telve van Zsákmánnyal untig. Űk megharcolák
:\llO Vitézül híres Róma seregét,
S legyőzték azt, - de egy hatalmasabb, Nem földi hatalom támad fel ellenünk, Öldöklő angyal jár a hadsorok
Fölött - láthatlan és legyőzhetetlen, - :ies A döghalál - mely ronda véget ad
Dicső halált ohajtó hős kebelnek.
E vakitó hőfényü napsugár,
Mely mérges párát szí a temetetlen Hulla halomból, - mely vitézeink
auo Jobb lég alatt keményült karjait Lankasztja - fölkelté a vágyat, A Duna, Tisza partjai között
Áldottabb ég alá helyezni sátrainkat, Hol szárnyait hús szellő lengeti. -
su5 Rómának elpuhult népét, erőtlent Mi ellenünk, - ege védelmezi.
Tiz húnt veszit el, míg egy rómait.
Azért nem én, Hadur javalja azt Neked, - ki kardját kezeidbe tette,
• 00 Hogy elvonulj, Rómának általad
Kiszenvedett és megostorozott
Földjéről. lm ez nézetünk.
(05
ETELE.
Nos, nincs-e még egyéb ok, tán erősb?
Mondjátok el mind ! VALAMm.
Nincs egyéb.
(Hirnök jó.) HmNÖK.
Dicső király ! Rómából két követ Kiván veled beszélni .
ETELE.
Jöjjenek.
(A Követek belépnek.) Kik vagytok ti, mi rangu emberek?
ELSŐ KÖVET.
uo Mi Consulsági titkárok vagyunk.
415
ETELE.
És mit akartok ?
Iső KÖVET.
Békét esdeni.
ETELE.
S én azt felelem : háború ! mehettek.
KÖVET.
De kérünk, fenséges - -
ETELE.
Lóduljatok.
(A követek haboznak.) Jól tudja uratok, hogy én Consulviselt, Utána első rangu férfiúkat
Kivánok követül. Ű nem teszi.
Elösmeri hatalmamat, s mégis lenéz.
42o Mondjátok meg neki: hogy én Űt sokkal jobban tisztelem - mivel
(gúnnyal) Bár hozzá nem könyörgeni megyek, Mégis magam megyek.
(Int, a ,Követek, távoznak.) Vezérek! hű hadtársak, kiki seregét
425 Inditsa meg a Pó vize felé. Rómába Megyünk. Ugy akarom.
(halk zugás, a Királyok összenéznek) (leszáll székér6l - szétnéz.)
Kinek vegyem le Makacs fejéről a vezéri koronát ? Ki az, ki velem jőni nem akar?
ARDARIK.
430 Oh Etele 1 ne szólj igy hiveidhez, Nincs arra szükség. Mi veled megyünk.
Megyünk veled a bizonyos veszélybe, Ha attól vissza már nem tarthatunk.
De bámulásunkat nem rejthetők, m Hogy felavatott jósaink szavára
Egyátaljában mit sem adsz - holott Személyed elleni veszélyt gyanítnak.
ETELE.
E kard, Hadurnak kardja itt kezemben ,
Istentől a megbizatás jele.
' '0 Mig kezeim közt van e kard, akaratom Egy a hadistenével, ki ha majd velem Elégületlen lesz valamikor,
El tudja venni tőlem úgy, amint Kezembe adta. Addig hát vezérek ! m Fölötte állok minden jós igének.
A jóslat itt e kard. - De most egyébre ! - Walther királyfi lépj elő! - lm itt Ez ifju aquitán királyi vér,
Még ez előtt egy évvel ellenünk no Megnehezíté Wormsnak ostromát.
Foglyunkul esve, nyilatkoztatá, Hogy a dicső hún hadsereg vitéze Kivánna lenni - én őt fölvevém;
Láttátok Aquiléja várfalán
UG És mindenütt azóta - hol a nap Véren, poron s ezer halálon át Iszonnyal néze harcaink terére,
Első volt mindenütt. - Ifjú, te hős vagy,
~ a páratlan győzhetlen hún hadak
<160 Örömmel és büszkén fogadnak el
Testvérökül. Hős tetteidhez immár Csak név hibázik, az hogy magadat Húnnak nevezd. Azt én im megadom, S neved ezentúl Edömér legyen.
'6G A kaukazi Alánokról ma vettem A hirt hogy ellenem lázadtanak,
Orond fejdelmük életét ezennel S a tartomány uralmát törzskirályi Címmel neked adom.
470 Fogadd el e fegyverzetet,
(Apródok egy fegyverzetet hoznak.) Vígy tízezer vitézt, s hódítsd meg a Lázongó tartományt magadnak, Aztán jöve} közénk, és Hunniának Legékesebb és legelőkelőbb
475 Hölgyét nőül veszed.
w
ALTHER (félre).Átkos kelepce !
Ha elfogadom, veszve minden üdvöm.
(A királyhoz).
Ura, királya, mindeneknek! Én lm térdemen köszönöm a kegyet,
490 Mivel nagy lelked megjutalmazott, De kérlek, válassz érdemesbet és Alkalmasabbat e kiküldetésre.
A kaukázi törzsek harcmodorát Nem ösmerem - s ha tán sikertelen
485 Hadjáratom, félek, - bizalmadat Elveszthetem. Ha esdenem szabad, Hagyj közeledbe úgy, mint egyszerü
Csapatvezénylőt.
ARDARIK.
Jó vitéz, rosszúl
490 Teszed, hogy e magas kitüntetést Elutasítod.
ETELE (magában).
Hah, gyanum erősbül,
Majd szemmel tartalak. (fenn) - Ellák, fiam, Menj győzni te, és add jelét e harcban,
495 Hogy a had ura tégedet jelölt Utódomul. És most vezéri társak, Mint rendelém, vigyétek a hadat A Pó folyamon át. Hadúr velünk 1
Csáth, te maradj 1 (mind el.) Figyelj, hol Ildikó?
23
CSÁTH.
~0 Itt Réka sátora alatt.
505
ETELE.
Vidor-e már ?
CSÁTH.
Mind egyre búsabb szótlanabb.
ETELE.
Gondolod-e, Hogy sejti szándékom ?
CSÁTH.
Elég okos rá, Hogy bizonyosnak tudja.
ETELE.
S mégse víg?
CSÁTH
Ez amit nem tudok megfejteni.
A Germán nők különösek, de ez
510 Legkülönösebb mindenek között.
ETELE.
Való, hogy mélyen sérthetém családját, De kárt ha tettem, helyrehozhatom.
Hol van a seb, mit nem gyógyíthatok, - Hol sérelem, mit ki nem fizetek?
515 Mi haszna volnék a világ ura.
Párszor kel a nap, s Rómában vagyok.
E tehetetlen gőgü imperátor Megtagadá egykor Honoria Kezét a barbár Etelétől. Ah
&20 Ez gyönyörű elégtétel leend !
Most már od'adnák, és én megvetem.
Mondd Ildikónak, elhatározám NéSim sorába venni őt. S küldd őt ide.
(Csáth el).
Ha a jósok valót beszéltek, és
s25 Ha végem közelít; ha e büvös Dicsfényü Róma oly varázserővel
Bir, mint a közhit tartja, hogy Hódítóját halállal bünteti, A föld legszebb szűzének vériben
53o Fürödve meg, költözzem át az ősök Szellemhonába. És míg egyfelől Engesztelő áldozatot viszek
Néked megcsonkitott vén Gondikár, - Megvetésem jelével vonulok
s35 Szent méltóságu váratokba, ti Kevély Caesarok és Honoriát Polgáraim egyikének adom át.
(Ildikó lassú léptekkel.)
(félre.) Mi szép ! Hadurra ! valami büvös Fényt látok arcán és egész valóján,
s40 Minek nevét nem ösmerem.
ILDIKÓ. (félre).
Ez lesz a perc,
Midőn ha meg nem ért, de legalább Sejtelme lesz felőlem, mi vagyok.
ETELE.
Szép hölgy - halvány bús arcod fáj nekem m És fájt a seb, mit szertelen hevemben
Atyádon ejték. Hanem örülök, És nem hiszem dicsekvőnek magam, Ha mondom, hogy nagy istenem kegyéből Kezemben minden eszköz, hatalom, iso Megtenni mindent, mi e földön
Embernek lehető. Ugy gondolom, Lehetlent nem kivánsz, s minden egyéb Vágyod beteljesítem. Legelői
Adom tudtodra: hogy nőim sorába
555 Veendlek föl, hogy ott első helyet Foglalj el, és legékesb gyöngy gyanánt Ragyogj kiséretemben, most midőn Rómába lépve tettleg s névszerént Úr leszek a világ fölött - no és
56
°
Kiengesztelé-e e kitüntetés ?25
ILDIKÓ.
Király 1
Nőid sorába véssz valóban? És e Kitüntetéssel kiengesztelést Vélsz eszközölni ? Köszönöm
565 Jó szándokod, nemes akaratod, Mert az tagadhatlan jó és nemes, Mivel te úgy hiszed, jót tész velem.
De kérlek szépen, ha valóban ily Jó akarattal vagy irántam, úgy
510 Hadd e kitüntetést, és ments meg E kiengeszteléstől.
ETELE.
Micsoda ? hogy' értsem ezt ?
ILDIKÓ.
Értsd ugy, hogy e vélt kitüntetés, Nekem legmélyebb megaláztatás.
575 És jó akaratu engesztelésed
E módja fájóbb s gyógyíthatlanabb Seb volna lelkemen, mint az, amit Ősz jó atyám szeme világa
Helyén ejtének gyors hóhéraid. -
ETELE.
580 Őrjöng e nő? örök uralkodói
Tartsd meg nekem, ne rombold össze még 1 Ne vedd el értelmét, hogy ösmerhesse át Szerencséjének legmagasbb fokát (feléje megy).
És még se tán - e nő nem őrjöng,
585 E szemek fénye oly határozott,
Oly tiszta - és Hadurra 1 még halandó Ember szeméből ennyi hatalom
Nem lövellt rám. - Leány 1 ki vagy te 1 szólj 1
ILDIKÓ.
Rabszolgálód vagyok.
ETELE.
500 S te nem akarsz
Nőm lenni, - nője lenni Etelének 1
ILDIKÓ.
Rabszolgálóddá tett a sors, de nőddé Te nem tehetsz soha.
ETELE.
Nem értelek.
ILDIKÓ.
595 Ha majd tiéd lesz Róma és Bizánc, És azt hiszed, hogy nincs egy talpalatnyi Tér itt a földön, mely nem a tiéd, - Én szabadon szivemre mutatok, S azt mondom akkor is, ez nem tiéd.
ETELE.
600 Milyen szemek - lelkemre - mily magas Fönség ! - Leány, királynévá teendlek. -
ILDIKÓ.
De néked nincs, nem is lehet királynéd.
Neked csupán csak új rabnőd lehet.
Gyülöllek.
ETELE.
605 Istenem.re ez finom falat !
Oh hölgy, te a legritkább, ízesebb nyalánkság Vagy én nekem. Oh mondd, mondd, hogy gyülölsz, Én nem hallottam még e szót leánytól.
Fölöslegesnek tartám kérdeni
610 Mind eddig a nőt: vajjon szeret-é -
Mondd, hogy gyülölsz, leány, s még is neked Enyimmé lenned kell, - vagy ily
Lelket ki érdemelne más e földön 1 Hah 1 azt elirtanám, ha feje az
615 Egekbe érne is 1 Mit Róma, te
Egy olcsó kéjhölgy vagy előttem - oly Könnyen nyitod kapudat, - de téged
Hadúr küldött nekem, hogy majd ha mindent 27
Meghódítottam ellenállás nélkül,
020 A koszorú, jutalma tetteimnek
Te légy, kihez félénken nyúljon a kéz -
lLDmó.
Valóban, - lelke sokkal magasabb, Mint gondolám.
ETELE.
Jer, jer, az est közelg,
&25 Meguntam már a sok „szeretlek" -et,
Kérlek beszéljünk, de ne mondd e szót (el).
ILDIKÓ.
Attól ne tarts, király!.
MÁSODIK FELVONÁS (Kert)
ELSŐ JELENET ILDIKÓ (egyedül)
„Nőim sorába veszlek" - mondá, s helyesen Fejezte ki magát. Mi szép, magas szerencse ! És kik e nők, vagy inkább - micsodák?
Magam vagyok, s szégyellem mondani,
5 Hogy (igen halkan) ágyasok ! - S egy keresztény király Leánya, sorsosuk legyen?. . Mi több, -
Szerencsének találja helyzetét?
Ó mélyen sűlyedt nemzetem, - alázott Kereszténység ! Talán bukásotok
10 Balcsillagzat csupán, és nem hibátok.
De a legvégső megaláztatás Nem Isten rendelése-é, hogy így Felkeltse az önérzetet? Legyen
Bármint, följogosítva hiszem magamat
15 Érezni női méltóságomat.
Te hű, becsületes germán lovag,
Ki térden állva esded a szerelmet, megcsaljalak, megcsaljam-e magam' Meg tisztelő érzelmedet kijátszva?
2
°
Királynévá teendlek ! És valóban Fölém emelkedett, midőn örült, Hogy gyülölöm. Talán szerelmemet Becsülni és felfogni tudná? menj vele ! De elégtételem nem sikerült.25 Bámulni kezdem e csodálatos
Nagyságot, mint egy vészes üstököst.
0 Walther, Walther ! jőjj mihamarabb, Szüksége van rád, - érezem - szívemnek.
MÁSODIK JELENET (Ildikó és W alther)
WALTHER.
Szerelmem, lldikóm ! - Ez alkalom
30 Egyetlen és utolsó! Most, most vagy soha!
Jöjj és kövess!
ILDIKÓ.
Hová?
WALTHER.
Mit tudom én ? El messze innét, messze tengeren túl,
35 Hol nincsen ember, hol magunk leszünk.
Az est homálya elföd - s gyors lovak Elszáguldnak velünk.
ILDIKÓ.
Hol van atyám, A szent apostol, Juliánus?
WALTHER.
40 űt
Nem lelhetém sehol. Nyomára jöttem.
Hogy itt lappang valahol és veled
Ohajt beszélni - ah de jöjj, ha várod őt,
29
Elveszve a perc, és mi többé
•5 Nem egyesülhetünk.
ILDIKÓ.
Legyen 1 De én
A szent atyámnak áldását kivánom.
WALTHER.
De nincs idő. 0 Ildikó, siess, vagy Kimondom azt, a mi legiszonyúbb,
50 Hogy nem szeretsz, mert nem hiszesz nekem.
ILDIKÓ.
Hiszek neked, szerelmes bajnokom ! Avagy ha nem hinnék, mennék-e el Veled, nem tudva, merre, hogy hová?
De nem hiszem, hogy Isten meg ne vonná
55 Áldását a leánytól, ki mint szökevény -
Szülője, és a vallás emberének Áldása nélkül távozik.
WALTHER.
Ah ugy, Hát veszve minden - mind örökre.
50 0 ne kisértsd a jó gondviselést, Mely most utat nyit a menekülésre.
Utunkban lelhetünk majd valahol Hit emberét, kinek megegyezése Isten és ember előtt öszvead.
ILDIKÓ.
65 Nem Walther, érjen ami ér, - de a Kényszerüség nem ment ki isteni Örök törvényeket. Ne lenne bár Egyetlen élő, a helyen, hová Menekülünk, én ott leszek magam.
70 És rád tekintve, magamat minek Nevezzem 1 Úh aki maga előtt Nem tud pirulni - annak pirulása Mások előtt nem más, mint álszemérem.
Mért utasitám vissza Etelét 1
75 Hogy oly lépést tegyek, mi szinte oly Alacsonyító s annál vétkesebb, Mert kényszerítve rája nem valék?
WALTHER.
Hideg vagy Ildikó, mint elveid,
És könnyü neked, mert te nem szeretsz.
so Maradj tehát, elég nagy Etele,
Hogy ne szégyeld, ha ágyasa leendsz .
ILDIKÓ.
Isten neki. - Fáj a beszéd, de megbocsátom.
Fájt már nekem sok, sok, amit Meg nem bocsájtok sohasem; s miért s5 Távozni innen a legszentebb áron?
Szeretsz és én szeretlek. Nincs erő, Nincs hódító, mely elrabolja tőlünk E boldogító édes érzetet.
S ha nem leszünk egymásé? Nem szívünk -
uo A végezésnek műve lesz. Jön-e
Apám, szent Julian? Nem. Ugy az Isten Mást szándékol velünk. Oh hiszen én Atyámat is szerettem. Walther, őt - Atyámat említsd, s mondj hidegnek aztán.
u5 Te boldogság, gyönyör után sovárgasz, - El nem ítéllek érte; tégedet
Bú nem gyötör, nem ingerel bosszú.
Téged nem üldöz egy kép untalan, Mint engemet: vonagló véres arc
100 Szegény jó ősz atyámnak - oh ez arca Kísért örökké, s elijeszt szívemtől Minden gyönyört. En nem örülhetek Egy kis virágnak 1 közte és közöttem Atyám kioltott véres szemeit
105 Látom lebegni. És te engemet A szerelemnek édenébe híssz ?
Midőn ölelné!, felsikoltanék:
Ne bántsátok, ne öljétek meg őt, Szegény atyámat! Menj, Isten veled,
110 Waltherl te tudsz örülni, arra születél, Hogy boldog légy és boldogíts. Nekem
31
Más csillagom van, s bár nem ösmerem, De sejtem rémes küldetésemet,
S midőn e sejtelem végigvonul
115 Érzékeimen, fojtó iszony fog el, Borzaszt a gondolat, hogy létezem.
Szeretnék térdre esni, s kérni istent, Hogy vegyen föl magához csöndesen Egy szelid álom karjain.
WALTHER.
120 O mondd,
Mit cselekedjem érted? mondd: vagy-e Egy élet áldozattal menthető ?
S ha kell egy élet, itt van az enyim.
Isten se képes elválasztani
125 Sorsodtól engemet. Bármi nemű A vész, mely elsodor, hasonló Vészt keresek számomra. 0 de jöjj, S ha szerencsétlen üdvözült atyád Emléke tilt gyönyörtől, én
13o Elátkozom, számkiűzöm fejemből
A gondolatot a gyönyörre, mely Szent gyászba merült szived bántaná.
Csak engedd azt, hogy nézzelek. Jövel Biztos magányba, hol lelkem nyugodt
135 Lehessen; tudva, látva, hogy csak én Nézek reád; és senki más. S csak én Hallom ajakid angyalénekét.
0 Ildikó, én nem tudom, mi néven Nevezzem a kínt, mely gyötör, ha látom uo Hogy ugyanegy szellő, mely arcodat
Érinti, fürteidnek titkos illatával Egy más arcára száll ! Halálos ellenem Mindaz, ki közeledben él. Jövel,
Mert irtózom magamtól, s érezem, hogy
145 Ha elveszítenélek, oly gonosztevő,
Oly szörnyeteggé lennék, aminőt még Nem hordozott a föld, s talán magad Utálattal tekintené) reám.
0 könyörülj
15o Én rajtam Ildikó, nem bánom én,
Legyen bár szánalom, s nem szerelem, Mi én hozzám csatol - csak jöjj velem, Mentsd meg magad, és ments meg engemet.
ILDIKÓ.
(Attila hátul megjelenik.) Ó gyermek szenvedélye ! Épen oly
155 Forró és tiszta, mint a napsugár.
Oh mit veszítek benne el 1 De nem ! Itéljenek el földi emberek,
Ugy sincs velük közöm. Nekem (Attila el).
Csak Istenem van és atyám, - s azok
1Go A menyben élnek, és szívembe látván Megbocsájtnak nekem. Walther, megyek, - Segítsen ég, Siessünk-el hamar.
165
TESTŐRVEZÉR.
(Testórvezér, katonák jönnek) Walther királyfi, rab vagy, jöjj velem.
WALTHER.
Hah! (Ildikóhoz.)
Menj a Mantua felé vivő úton, - Én majd beérlek - hiszem Istenem.
ILDIKÓ.
Mondtam, hogy isten nem akarja ezt.
Ne küzdj, - ne kockáztass, add meg magad.
WALTHER.
Ki külde téged ide 1
TESTŐR.VEZÉR.
170 Etele.
WALTHER.
Ó Ildikó! Szerezz nekem csak egy szabad Pillanatot, amelyben Eteléhez
Férhessek, és atyád boszulva van.
3 Vajda János Összes mdvei III. 33
TESTŐRVEZÉR.
Ragadjátok meg.
WALTHEB.
175 Légy hű Ildikó! -
Isten veled - pusztuljatok - (harwlva el).
ILDIKÓ.
Ű elesett - megkötözik, - s rabul viszik ...
Ú zsarnok, zsarnok, legutálatosb, Telhetlen, önző szörnyeteg 1 Szivtelen
180 Haramia, ragadozó vadállat ! Ú mily alacsonyak, mily nyomorú Gyávák az emberek, hol egy vadállat Mindenhatóvá emelkedhetik.
HARMADIK JELENET
Ildikó. Testórvezér.
TESTŐRVEZÉR.
Édes leánya Gondikárnak ! Etele
185 Kiván magához.
ILDIKÓ.
Nem megyek.
TESTŐRVEZÉR.
Egek!
Merészelsz ellenállani 1 de kérlek, - Ily üzenetet vinni nem merek,
180 Mondj legalább mentséget.
ILDIKÓ.
Nem megyek.
Nem akarok, nincs kedvem, mondd neki.
TESTŐRVEZÉR.
Szép Ildikó, szelidnek ösmerünk,
S érzékeny szivünek; te nem akarhatod,
1t15 Hogy rosz kedved miatt tán százan vesszenek.
Ha fölingerled Etelét, ma senkinek
Meg nem kegyelmez, - minden órán egyre Hoznak be foglyokat, s lesz dolga a
Karónak, feszületnek. . én magam
200 Nem adok egy rosz patkót fejemért, Ha e lázasztó hirt viszem neki.
ILDIKÓ.
Hát vesszetek mindannyian, ha gyávák Vagytok, megérdemlitek.
(Testórvezér el.) Ha elveszitlek téged, szánjam-e
205 E vad csordának ezreit ? Magam Tudnék e percben ezreket halálra Itélni.
NEGYEDIK JELENET
Ildikó és Etele.
ETELE.
Ördöngös leány! igen jól
Tudja, mi szép ő, és hatalmas. Fő dolog
210 Kitudnom, vajjon a holdarcu ifjú Mennyire van vele? - ha szereté, Ha élvezé - hah!! 1 ugy száz életet Veszek beléjük, s mind a százat oly lszonyu kínnal oltom el, hogy az
215 Istennek is megfájdul az egekben S nem nézhetvén, leszáll, véget vetendő Az ember nemzedéknek !
ILDIKÓ.
Ah ez ő, Eljött, ezt nem hivém felőle.
220 Mit kezdjek - Walthert meg kell mentenem.
ETELE.
Folytassuk a beszédet - szép leány,
35
És kezdjük ott, hol végezők előbb.
Azt mondád, hogy gyülölsz -
ILDIKÓ.
Igen.
ETELE.
225 S ez tetszik én nekem, leány. No mert, Nem tartok attól, hogy enyim ne légy.
De egyet mondok, jól jegyezd meg azt.
Ha mást szeretnél, ez nem tetszenék ám 1 Tudod, mi a lehetlen 1 Az, hogy ajkad
230 Mézét más szíjja kívülem. - Ezentul Nem közeledik hozzád annyira Egy férfiú sem, hogy lehelleted Megérinthesse, - Lát' d, lerombolok Száz várat, falvat, s ezer életet
235 Oltok naponként el körülbelől,
Nem más okon - mert ellenállanak.
Gondolod-é, hogy engedek lélekzeni Embert, egyest, kit te szeretsz, s kiért
Engem gyülölsz 1 Mondd, hogy nem ember az,
24o Egy ország az, mely bírja szívedet, Elirtom, elsűlyesztem azt, a tengert Eresztem rá, hogy öntse el, s ne láss Egy tornyot abból, mely helyét mutassa.
Igaz - atyádtól megfosztottalak.
245 Sajnálom, hogy nem él. Ha élne ő, Nem lenne más tennivalója mint Csupán kívánni 1 És mi földön lehető, Beteljesiteném mindazt, addig amíg Azt mondanátok: már elég ! - Azért
250 Egy évi gyászt engedtem neked, és Nem láttatám magam veled, hogy így Felejtsd a megtörténteket. De most Ideje van, hogy bírja.lak. - Leány, Hatalmam és dicsőségem tetőjén 255 Érdemjelül ohajtalak szívemre,
S a földnek minden asszonya felett Méltónak erre, téged tartalak.
Ha nem fogod fel e hely érdemét,
U gy te magas szépségedet magad
260 Kevésre becsülöd.
265
ILDIKÓ.
Taposs el várakat, Hódíts meg karddal hősöket - de nőt, Hazám keresztény nőit más egyébbel Kell meghódítanod.
ETELE.
Mivel 1 beszélj !
ILDIKÓ.
Szeretni kell, s ti nem tudtok szeretni!
A nő tinálatok csak szép gyümölcs, Mi nem magáért érik, aminek Csak külseje ad ingert - nálatok
270 A nő csupán vásárfia, szellemtelen
Vak eszköz, egy szóval: rab, a legaljasabb Rab mindenrendü rab között. Mi más A nő hazámban ! Ott az ifju hős Imádja és tiszteli kedvesét.
275 Ott kérik, esdik a szerelmet, és nem
Erőszakon, pénzen veszik, miként itt.
Egybekelésük vallás szentesiti, És élnek hiven egymásért halálig.
ETELE (magában).
Nincs semmi kétség - a holdarcu if jut
280 Szereti - majd kiveszem én belőle,
Hogy mennyire jutottak. - Nézzed, Ildikó.
Te ismered ez ifjut ugyebár 1
(A szín/alakon át kimutat.)
ILDIKÓ.
Irgalmas Isten. Walther - ah keresztre Feszitik őt - kegyelem, irgalom 1
ETELE.
295 Nos - mi közöd ez if juhoz 1
37
ILDIKÓ (magában).
Ah mit tegyek, hogy megmenthessem őt ? Eszem ne hagyj el, adj tanácsot - ugy Igen, ha tudja azt, hogy szeretem Bizonnyal elemészteti. Oh Istenem !
290 Adj most erőt lelkemnek, - tettetés, Kegyetlen tettetés a mód csupán Mely üdvezit - ne törd meg szivemet Fájó hazudság.
ETELE.
Nos talán ez ifju az
295 Akit szeretsz 1 Szólj, és ha szereted, Kegyelmet nyer.
ILDIKÓ (magában).
Fortélyos ördög, Nem szedsz reá. (fent).
Ah, nem, nem, e szokatlan,
300 E rémes látvány ugy megrenditett, Hogy bárha leggyülőltebb ellenem - Ha téged látlak ott, mindegy nekem.
Hazámban az én jó atyám szelid Kormánya alatt ilyen hajmeresztő 305 Kinzást nem láthaték soha.
ETELE.
Emlékezem, hogy ez volt jegyesed.
Bár vétke nagy, de tán ha szíveden Nagy sebet ejt halála, ugy legyen Halasztva legalább a végrehajtás.
ILDIKÓ.
310 Való, - ez ifju engemet szeret, S ezért fölötte szánnám balsorsát, De hogy szivem szabad, hogy én sem őt, Sem mást nem szereték, - azt im előtte Bizton kimondhatom.
ETELE (kisz6l).
315 Végezzetek hát -
(Kémleli Ildikót.) Magad itélted el.
ILDIKÓ (magában).
S ha Walther elvész, Ugy elitélted magadat te is! ( Fennt.) Jer, jer e helyről.
ETELE (magában).
s20 Nem szerette őt.
Vagy csodaszülemény e nő. - (Kiszól.)
Hagyjátok el, Vigyétek őrizet alá.
ILDIKÓ.
Ő élni fog! -
325 Mi szép e kert, mi szép az ég, oh Etele !
ETELE.
Szebb csak te vagy mindennél, Ildikó.
Kivált midőn szemed vidám öröm Fényében ugy ragyog, miként most.
ILDIKÓ (magában).
Ah mint keringenek e fák ! - Fejem
330 Szédül, - szivem szorul - mely megtanulta Viselni a fájdalmat, az öröm
Alatt leroskad ... Waltherem, te élsz, - Ah de enyém még se lehetsz soha !
ETELE (magában).
Valóban egyre szebb, igézőbb. Különös
335 Még eddig át nem érzett szenvedély Érinti szívemet (fenn). Mi lelt 1 miért Halványul arcod 1
ILDIKÓ.
Semmi már, - rosszul valék.
De kezed érintése visszaadta
ato Lelkemnek erejét - hogy visszalökjem azt,
39
S talán ha tetszhalott volnék, fölkeltene
Fertőzetes érintkezésed.
ETELE (magában).
Istenemre!
E nő varázshatalmu szellemek
345 Küldötte! E kábító vakmerőség, - Ez nem lehet természeti! Hadurra ! Nagy terveimet feledem - hatalmam Kicsinynek érzem, gazdagságomat, Kincshalmomat kevésnek. - Ármány és
3so Halál! (fenn). Nő, mondd nekem, nincs Mondd: tehetek-é néked valamit
Mi örömet okoz? Kérj, óh kérj valamit, Nagy kedvet érzek teljesíteni
Ohajtásid, ha számuk millió is.
ILDIKÓ.
355 Ments meg magadtól!
ETELE.
Nő, ne lázits ! - Ne hívd fel haragom, vagy lelkeden Lesz súlya egy oly ádáz rombolásnak,
Minőt még ember el nem követett.
3oo Miről vallásotok regél, a végső
Itéletet megtartom a világ fölött !
Ne mondd nekem már többé, hogy gyülölsz, Irtózom már e szótól ajkadon,
Mondd, hogy szeretsz, szükségem van reá.
vágyod, óhajod?
365 Mondd, hogy szeretsz, és mondd, hogy mit kívánsz ?
ILDIKÓ.
Igen, van egy kérelmem, ha ugyan Megadhatod nekem, rabnődnek azt.
ETELE.
Rabnődnek 1 - Ah ne mondd ezt, bánt e szó.
Mondtam, királynévá teendlek. ·
ILDIKÓ.
370 Hagyjuk azt.
E kérelem csekély, s én ugy kivánom, Hogy mint rabnőnek add.
ETELE.
No - hát legyen.
ILDIKÓ.
Egy ősz pap, Julián volt nevelőm.
375 Hitem igéit vágyom hallani Tiszteletes ajkáról. Hi:i,gyj vele Beszélnem. Látom, épen ott közelg.
ETELE.
Legyen meg. Ég veled ! (el).
ÖTÖDIK JELENET Julian, és Ildikó.
ILDIKÓ.
Oh, Julian
380 Későn jösz immár, Walther fogva van.
Mindennek vége, vége
JULIAN.
S én egyéb Vigasztalást nem adhatok, ama Szomorú megjegyzésnél, mint hogy itt
385 Több millió nép kiálthat fel igy:
Mindennek vége, vége! Pár nap, és A nagy, a szent, az örök Róma nincs Többé - oh légy jó, Ildikó, közel Van e világnak vége már bizonnyal,
390 Nincsen Rómában ember, nincsen egy Ajk, mely azt merje elkiáltani:
Isten nevében küzdjünk ellene 1
41
S haljunk meg a szent falakon belől. - Bármennyire fáj, meg kell vallanom,
395 Korcsult e nép, s talán megérve is már A lehullásra. Nincs hitük, hitük nincs ! A vagy hitük ha volna, rémület
Nem volna minden arcon. Félelem, Halálos félelem s kétségb'esés
400 Van. minden arcon, ragadós, miként A dögvész, mely más részről öldököl.
ILDIKÓ.
Oh jőne bár, oh jőne bár a végnap !
Ha Walther - minden üdvöm - elveszett, Én oly nyugodtan nézném a lehulló
405 Csillagsereget, és áhítva várnám Az ítélő birót a szörny fölött, Ki tőlem elrabolta őt.
JULIÁN.
Felejtsd, 0 felejtsd most önérdeked ! Csak egy uo Érdek van itt, s az Róma. Elesett
Az, ugy elestünk mindannyian.
(Ildikó elmélyed.)
A szent köröszt le lesz tapodva. Tudomány, Müvészet, minden összehalmozott
Űs kincse - tűzláng martaléka lesz m És lesz kegyetlen gyilkolás, - eget
Könyörre hivó jajgatás. Öreg Vagy ifju, - gyermek, csecsemő, Le lesz koncolva - nők oltár előtt
Megfertőztetve, s amint még eszem
420 Nem képes elképzelni, más ezer Iszonyatos bűn, nyíltan szabadon El lesz követve mind.
ILDIKÓ (magában).
Talán, talán ..
JULIÁN.
Isten bocsássa meg neked, de te
425 Nem is figyelsz reám.
ILDIKÓ.
Megállj, ne szólj ! Azon gondolkozom hogy Etelétől
Rómát megmentsem-e 1
JULIÁN.
Te 1 Te. . . hogyan 1
ILDIKÓ (magában).
430 Hisz ugy sincs már remény, szelíd Békés örömre ... és szívemben az Üres helyet, szerelmi gyönyörök Helyét hadd töltse bé egy nagy tudat;
S nem többet ér-e Róma, s millió m Ártatlanoknak élete, mint szívem 1
És hátha még szívem sem adom el 1
JULIÁN.
Min tépelődöl, mi fölött merülsz Oly mélyen el, hogy féltelek.
ILDIKÓ.
Atyám, uo Meggondolom még jobban holnapig,
S ha elmém nem talál ellenvetést, - Csekély dolog - csak egy szó tőlem és - Űsz Julian, remélj, - örülj helyettem is, Mert én majd bús leszek - a milliók
445 Nem képesek megadni azt nekem, Mit javukért én elveszitek, ámde Hiszem, hogy mentve lesz Itália ...
És Isten megbocsájt nekem ...
JULIÁN.
Szentek közé
450 Számítanánk ...
ILDIKÓ.
De Walther elítél ... 1
43
HARMADIK FELVONÁS.
(A Campus ambuleuson, Etele sátora. - Harám, Burád, a sátor helyit rendezik.)
ELSŐ JELENET Harám. Burád.
BURÁD.
Harám bajtársom, hallod-e?
HARÁM.
Mi az?
BuRÁD.
Én fölakasztom magamat.
HARÁM.
Miért?
BURÁD.
5 Nem állhatom ki többé Etele Szikrázó szemeit. Ez örökös Szüntelen rettegés kivánatossá Teszi már nekem a halált. Tudom, Hogy egy hajszálomat se bántja, de
10 Oly különösnek látom, mint soha.
HARÁM.
Nem foghatom meg, mi lehet oka Félelmetes, fagyasztó, szótalan Komorságának, - de bajtárs Burád, Annyit csak mondhatok: örüljön az,
1s Ki húnnak született!
BURÁD.
És hogy jaj annak, Ki valaha fegyvert emelt föl ellene 1 De ugy - Tudod, mi lesz ma e helyen ? Rómából egy küldöttség járuland
20 Urunkhoz - fényre és állásra még
Látatlan eddig. Benne van Rómának Mindene, ami benne legnagyobb.
Hadfia, bölcse, kormány férfia, S az egészet főpapjuk vezeti.
25 Pedig hiába fárad mind a jámbor.
Ha a vezérek és a hadsereg
Kérelme nem fogott - hiába akkor ! Hiába hoznák ki a templomot, Hiába hajtanák meg tornyait
3o Alázatuk jeléül - Etele
Nem hajtható meg. - Te, hanem - igaz, Tudod mi jobb hír? ah igen bizony, Még azt bevárom. Ildikó, a szép, A tündér Ildikó még e napokban
35 Etele nője lesz. No hogyha ezután Sem lesz szelídebb arca Etelének, Már akkor azután bajtárs Harám Felkötheted magad te is.
HARÁM.
Te vig kölyök! bizalmas cimbora!
4o Hogy állanám ki nélküled, - világos, - Melléd kötöm magam. Hahó ! az ur jő.
MÁSODIK JELENET
Etele. Csáth.
CSÁTH.
Egy festő jól talált arcképedet Mutatta bé, - nagybecsü drága kép.
Mit érdemel e festő ?
ETELE (nem figyel).
45 Mit? - húzasd karóba !
CSÁTH.
Királyom ! - egy festő - az nem bűnös
Ki képedet híven rajzolta le.
45
50
ETELE.
Vagy ugy - fizesd arannyal gazdagon.
Hol van a kép 1
CSÁTH.
lm itt.
ETELE ( magál>an).
Találva van - Csakhogy e képen ifjabb, szebb vagyok.
Vitesd e képet Ildikó sátrába.
CSÁTH.
Egy csapat szökevényt is hoztak át.
ETELE (ismét nem figyel).
55 Osztass ki pénzt nekik.
CSÁTH.
Uram, - ezek nem idegen fiak,
Kik hozzánk szöktek volna - ezek oly Húnok, kik tőlünk szöktek át, s jelennen A római hatóság küldi vissza.
ETELE.
60 Az más - körösztre hát velük. de nem 1 Fölösleges - Csáth, megkegyelmezek nekik.
CSÁTH.
Meg lesz. (el). Magára kell most hagynom őt.
Ez a bűbájos kékszemü leány Bizony megrontja lelkét. (el).
ETELE ( egyed1Ul).
&5 Oh Ildikó,
A történet talán nem is beszél
Felőled, és a legnagyobb
Hóditó mégis te vagy. Van hát amit e kard Nem fegyverez le 1 Rabbá tettem őt,
70 S ugy érzem, rabja mégis én vagyok.
Hatalmam volna birni őt, - kezemben Van élete, - gyémántból fonatok Rabláncot, és de nem kivánom igy 1 Mi szabad az, ki a halált nem féli 1
75 Ha öngyilkossá lenne ? ! - Hah ! talán Már nem is él ? - Hol van ő ?
Héh Csáth, jöjj hamar!
(Csáth megjelen.) Eredj siess, - Nézd Ildikót - vegyenek tőle el
80 Minden veszélyes szert - ne legyen egy
Tű a teremben, és vigyázzanak Társalkodó és szolga női,
85
Hogy baj ne érje - mind kik körüle Vannak felelnek életök.kel.
(Csáth elmegy).
Igy.
Hadurra ! még nem reszkettél soha;
Most ismerem meg, mi a félelem.
Ah itt jön ő !
HARMADIK JELENET Volt, és J/,dikó
ETELE.
Nos szép hölgy, van e már
9
°
Kérelmed - nem, kivánatod, - parancsod, Mint királynőnek ?85
ILDIKÓ.
Hogyha volna tán Kérelmem, nem vagyok királynő.
ETELE.
Csak tőled függ, hogy az légy.
ILDIKÓ.
Nem cRupán.
Királynő egy lehet csak - valamint Egy a korona, egy a trón.
47
ETELE.
Kiadjak Eddigi nőimen? de hát mire valók is
100 Lennének ? . . U gy legyen . Halld, Ildikó:
Míg tőled e szót hallhatom: „Szeretlek", Egyetlen nőm lész, s mint királynét Tisztellek, és tisztelnek híveim.
Külön palota épülend számodra, 1os Hol kényelmedre szolganőidet
Magad választhatod, vedd eskümet, Hogy mind ez úgy leend.
110
ILDIKÓ. (magában).
Ez meglep, - ezt Nem tettem róla fel. (fenn.)
Király, ne tedd, Azaz hogy cselekedj, mint akarod.
Hogy szeretlek - nem mondhatom, s könyörgök Istennek, őrizze meg szívemet
E vétkes indulattól. Mert amily
11s Igaz, hogy irtózom szeretni téged, Való az is, hogy gyarló nő vagyok.
És meglehet, azaz: nem lehetetlen, egykor Talán szerethetnélek is . . De akkor Elkárhozottnak hinném magamat
12o Mind itt e földön, mind a másvilágon.
Én nem tudom, megbocsáthatna-e Atyám, s hozzám irgalmas lenne-e Jó istenem.
ETELE.
Talán . . . szerethetnélek is 1
125 Elég, elég ! ... ne is mondd, hogy szeretsz.
Még várni akarok. Ugy jól van Ildikó.
E szónak: t a l á n
Soha se voltam jó barátja: eddig A bizonyost szerettem, és talánt
130 Nem ösmerék. Most boldogságom e szó.
Te engemet nem ösmersz, s magam is Magamba uj világot fedezék föl.
Oh Ildikó, mi jó vagy 1 szebb vagy, azt hiszem,
