AZ A K A D É M I A F I L O Z Ó F I A I K Ö N Y V T Á R A
KIAD3A A M AGYAR TUDO M ÁNYO S AKADÉMIA FILOZÓFIAI BIZOTTSÁGA
= = = = = = = = = = = =
13. ~ ■
F Ö L D E S -PA PP KÁROLY
AZ A U T O N Ó M
ISMERETELMÉLET FOGALM A
I ’
RICKERT ÉS HARTM ANN ISMERETTANÁNAK BÍRÁLATA ALAPJÁN
/ .
B U D A P E S T , 1 9 4 1 .
M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A
162063
#
Sylvester Rt., Budapest. — Felelős vezető: Schlitt Henrik.
Felelős kiadó: Kibédi Varga Sánder.
ta t á s é r t , m e lly e l e m u n k á m lé tr e jö v e te lé t h a th a tó s a n e lő m o z d íto tta ;
K o r n i s G y u l a és b á r ó B r a n d e n s t e i n B é l a p ro fe s sz o r u r a k n a k p e d ig a z é r t a sok sz ív e s ta n á c s é r t, m e ly n e k a l a p j á n m u n k á m a t n y o m ta tá s b a n v a ló m e g je le n é s e e lő tt is m é te lte n is á td o lg o z ta m . K o r n i s G y u l a ő n a g y m é ltó s á g á n a k m ég k ü lö n a z é r t is h á lá v a l ta rto z o m , ú g y s z in té n K l b é d i V a r g a S á n d o r p ro fe s s z o r ú r n a k , m in t h iv a ta lo s b ír á ló im n a k , h o g y m u n k á m a t a M. T ud. A k a d é m ia á l t a l v a ló k ia d a tá s r a m é ltó n a k íté lté k .
Lap
Bevezetés — — — — — — — — — — 7
E l s ő r ó s z .
AZ AUTONÓM IS M E R E T E L M É L E T SZÜ KSÉGESSÉGE.
l. R ic k e rt ism e re tta n á n a k vázlata.
1. Az ism eretelm élet alapp ro b lém ái — — — 11 2. Az im m anencia á llá sp o n tja — — — — — 15 3. Az íté le t ;és tá r g y a — — — — — — — 19 4. Az o b jek tiv itás m egalapozása. Az im m anens
jelentések v ilá g a — — — — — — 22 5. A tran szcen d en tális idealizm us és em pirikus
realizm us — — — — — — — — — 25
ü . R ic k e rt ism e re tta n á n a k b írá la ta .
6. A hagyom ányos R ie k e rt-k ritik a. A helyes bí
r á la t k iin d u ló p o n tja — — — — — — — 26 7. Az ism eretelm életi a la n y p ro b lém ája — — 27 8. A képzet, íté le t pro b lém ája — — — — — 31 9. A transzcendenciaproblém a — — — — — 36 10. A quaestio iu ris-elv értelm e és érvényesülése
R ic k e rt ism e re tta n á b a n — — — — — — 43 11. A heteronóm ism eretelm élet id ealista egyol
d a lú sá g a — — — — — — — — — 47 m . H a rtm a n n ism e re tta n á n a k vázlata.
12. Az ism e re tm e tafizik a és k ritik a i ontológia fogalm a — — — — — — — — — — 51 13. Az ism eretjelenség elemzése. (Az ism eret feno
m enológiája.) --- — — — — — — — 52 14. Az ism eretproblém a elemzése. (Az ism eret apo-
retikája.) — — — — — — — — — 61
15. Az eddigi m egoldási k ísérletek b írá la ta — — 65 16. O ntológiai alapvetés. (A m agánvalóság és i r
racio n alitás problém ája.) — — — — — 71 17. Az ism eretproblém a m egoldása — — — — 84
é
IV . Hartmann ismerettanának bírálata.
18. Az ism e re tm e tafizik a m arad an d ó eredm ényei 91 19. A transzcen d ens valóság p ro b lém ája — — 95 20. Az ig a z sá g k rité riu m elégtelensége — — — 104 21. A quaestio iu ris-elv m etafizik ai értelm ezésé
nek tévessége — — — — — — — — 106 22. E g yéb m egold atlan kérdések — — — — 110
23. A heteronóm ism eretelm élet re a lis ta egyolda
lú sá g a — — — — — — — — — — 113 M á s o d i k r é s z .
AZ AUTONÓM ISMERETELMÉLET LEHETŐSÉGE.
24. B evezetés — — — — — — — — — 120 I. A qnaestio iuris ismeretelméleti értelmezése.
25. Az ism eretelm életi k étely általán o s fog alm a 122 26. A képzet jelentése és tá rg y á n a k léte, m in t az
ism eretelm életi kétely kettős tá r g y a — — — 123 27. A quaestio iu ris ism eretelm életi értelm ezése:
az ism eretelm életi érv én y fogalm a — — — 125 II. A transzcendens ismeretelméleti fogalma.
28. A transzcen d en s fenom enológiai le írá s a — — 130 29. Az ism eret tá rg y á n a k a kérdése. A képzet-,
ítélet-prob lém a — — — — — — — — 133 30. A tran szcen dens és a quaestio iu ris-elv homo
g en eitása — — — — — — — — — 137 31. Túl az idealizm uson és realizm uson — — — 140 H l. Az autonóm ismeretelmélet feladata és módszere.
32. Az ism eretelm életi egy enértékűség fog alm a — 145 33. Az ism eretelm életi k étely fu n k ció ja az ism eret-
elm életi egy enértékűséggel rendelkező képze
tek esetében: az autonóm ism eretelm élet első fe la d a ta — — — — — — — — — — 149 34. Az ism eretelm életi k étely fu n k ció ja az ism e
retelm életi eg yenérték ű ség n élk ü li képzetek esetében: az autonóm ism eretelm élet m ásodik fela d ata — — — — — — — — — — 152 35. A képzetek ism eretelm életi eredete — — — 156 36. A képzetek ism eretelm életi ra n g s o ra — — — 166 37. Az autonóm ism eretelm élet m ódszere — — 171 38. N ém et n yelv ű kiv o n at — — — — — — 174 39. N év m utató — — — — — — — — — 180
E z az értekezés, m in t ahogy a címe is m u ta tja , az auto
nóm ism eretelm élet fogalm át a k a rja m eg v ilágítani. U g yan is m inden eddigi ism eretelm élet heteronóm , s am ennyiben mi m ost m égis „autonóm ism eretelm életről“ beszélünk, olyan ú jí
tásba fogunk, am ely et kellőleg meg kell indokolnunk. E z a ta n u lm á n y u n k te h á t csak azt a célt tűzi ki, hogy legalább v ázla
tosan felvonultassa azokat az érveket, m elyek a r r a késztettek bennünket, hogy az ism eretelm életet autonóm tudom ánynak tekintsük.
Az ism eretelm élet fontosságát, m inden m ás vizsgálódást megelőző elsőségét K a n t óta m ár sokan hangsúlyozták. E gon
dolkodók igen tisztes helyet b izto síto ttak az ism eretelm életnek a tudom ányok között, am ennyiben philosophia prim a-n ak tek in tették. V alóban ren d k ív ü l n ag y is az ism eretelm élet jelentősége a filozófia m inden á g á ra nézve; hiszen egy filozófus általáb an ú gy vélekedik nem csak m etafizikai kérdésekről, hanem erkölcs
ről, m űvészetről, v allásról stb.-ről is, am ily en az ism eretelm életi ala p ja. E g y szkeptikus ism eretelm élet v a lló já n a k pl. n y ilv án egész m ás nézete van a fenti tárg y a k ró l, m int egy pozitivistá
nak vagy egy idealistának. Ó riási filozófiai érdek fűződik teh át ebhez az alap v ető bölcseleti tudom ányhoz. E n ag y érdek lá ttá n szinte nehezen érthető, hogy a m ik o r nem csak a logika, de az e tik a és esztétika au to n ó m iá ja is tu dato ssá v á lt m á r a filozó
fiában, akkor m iképen lehetséges, hogy az ism eretelm élet, m in t a lap v ető filozófiai tudom ány, még m indezideig m egm aradt heteronóm nak.
Az ism eretelm élet ezen h etero n ó m iáján ak n y ilv á n m egvan a m ag a sa já tsz e rű oka. U g yanis az eddigi ism eretelm életi rend
szerek á lta lá b a n v a g y az idealizm us, v ag y pedig a realizm us i rá n y á b a n tájékozódnak. Term észetesen e g y ű jtő n év v é v á lt két fogalm on belül az á rn y a la ti különbségeknek egész s k á lá ja ta lá l
h a tó meg. Á m de m égis v a n biztos ism érve annak, hogy m ilyen ism eretelm élet tek in th ető id ea listán a k és m ilyen realistán ak . A lább m ajd részletesen is k ité rü n k e fontos problém ára. Most csu p án a n n a k m e g á lla p ítá sá t ta r tju k fontosnak, hogy az id ea lista v a g y re a lis ta k iin d u ló po n t m inden eddigi ism eret
elm életi rendszerben oly előfeltevésen nyugszik, am ely az ism e
r e t lényegét mellőző s azzal heterogén (logikai, pszichológiai v a g y m etafizikai) szem pont kizárólagos u ra lm á t jelenti. Az ism eretelm élet te h á t m indezideig képtelen volt azokat az elve
ket m eg találn i, m elyek eg yrészt hom ogének az ism erettel, m ás
részt pedig, am elyek nem az ism eret eg y ik v a g y m ásik mozza
n a tá t, de az ism eretet a m ag a to tá lis v aló ság áb an és sa já to ssá g á ban érin tik . P e d ig az ism eret eg yetlen szerű valóság, m elynek m in t ilyennek — m in t m ajd lá tn i fo g juk — egészen sajáto s jellegzetessége, jelentése és törvényszerűsége van. S a valóság
n a k ehhez a sajátos fa jtá já ho z, az ism erethez m indezideig v a g y ú g y közeledtek, h o g y egyálta lá b an n em te k in te tté k valóságnak
(idealizm us), v a g y pedig u g ya n o lya n valóságnak fo g tá k fel (realizm us), m in t egyéb realitást. íg y te h á t az ism eretelm élet ed digi h etero n ó m iáján ak oka az idealizm us v a g y realizm us á lta l való egyoldalú befolyásoltság előítéletében rejlik . A m ikor te h á t mi elsősorban is az autonóm ism eretelm élet szükséges
ségét a k a rju k k im u ta tn i, e fela d at azzal egyértelm ű, hogy a heteronóm ism eretelm élet k é t típ u sán ak , az id ea lista és re a lista ism eretelm életnek elégtelenségét kell bebizonyítanunk.
Az id ea lista ism eretelm élet eg yo ld alú ság át és elégtelen
ségét E ic k e rt H e n rik ism e re tta n á n a k b írá la ta a la p já n fogju k k im u tatn i. E z az ism e re tta n az összes id ealista ism eretelm életek között a legjobban kidolgozott és m egindokolt. A re a lis ta ism e
retelm életet pedig H a rtm a n n N icolai ism eretm etafizik áján ak b írá la ta a la p já n tá rg y a lju k , akin ek realizm usa oly óvatos és re jte tt, hogy ő nem is t a r t j a ism e re tta n á t rea listán a k , jó llehet m ég kevésbbé id ealistán ak . Épp ezért H a rtm a n n ism eretelm é
letében k im u ta tn i a realizm us eg y o ld a lú ság á t egyrészt nehe
zebb feladat, m in t egy „vaskosabb“ realizm u sú ism eretelm élettel
kapcsolatban, m ásrészt, illetve épp ezért: célravezetőbb. R ic k e rt is, H a rtm a n n is hangsúlyoz u g y an valam it, am i az ism eret- elm élet szám ára nélkülözhetelen; ám de u g y an ak k o r m indegyik h íjá v a l v a n olyasm inek, am i az ism eretelm élet sz ám á ra szin
tén nélkülözhetetlen. A m i az egyiknél egyoldalú túlzás, az a m ásik n ál teljes hiány. M indkettő éppen a m ásikban hiányzót hangsúlyozza egyoldalúan. E z é rt ta r tju k oly tan u lságosnak az ism eretelm élet sz ám á ra éppen e k ét bölcselő ism erettan án ak b írá la tá t.
S h a ez a v izsg álat elő reláth ató lag igazolni fogja az autonóm ism eretelm élet irá n ti igényt, ak k o r m ég h á tr a van a legfontosabb felad at: k im u tatn i, hogy lehetséges is az a u to nóm ism eretelm élet. Je le n tan u lm á n y u n k te h á t e kettős fel
a d a tn a k igyekszik m egfelelni s ennek a la p já n szándékozik az autonóm ism eretelm élet fog alm át m eg világítani.
t
Az autonóm ismeretelmélet szükségessége.
I. Rickert ismerettanának vázlata.*
1. A m egism erés fogalm ához hozzátartozik egy á alany, am ely m egism er és a tárgy, am ely et a z a la n y m egism er. Az a lan y és tá rg y fogalm ai te h á t eg y m ást követelik, előfeltétele
zik. Az ism erétfogalom e kettősségéből, következik, hogy az ism eretelm életnek két ú tja v an : m eghatáro zni az ism eret t á r g y á t és a tá rg y ism eretét. Jobb az előbbit v álasztan i — véli R ick ert — s az alanyból, m in t ism ertből, fokozatosan h a la d n i az ism eretlen, a tá rg y felé. Az ú jab b idők ism eretelm életei egy
a r á n t az alanyból in d u ln ak ki, am ennyiben azt k é rd e z ik : m inek j u t a b irto k áb a az a la n y az ism eret által? A rró l v an teh á t szó, hogy a m egism erés o b jek tiv itása tu d ato n tú li, transzcendens realitáso n nyugszik-e. Van-e, létezik-e a m egism erő tu da ttól f ü g getlen, transzcendens valóság? U g y an is egyfelől érvényes az a tétel, bogy a tu d ás nem terjed h et messzebb m in t a tu d at, s ezzel a tud aton k ív ü li valóság léte legalább is problem atikus. M ás
felől viszont a valódi létet a tu d a tta rta lo m m a l azonosító elmé
letből olyan következm ények adódnak, m in t pl. a szolipszizmus,
* Ez az ismertetés Rickert ismeretelméleti főművére (Der Gegenstand der Erkenntnis) és részben az Allgemeine Grundlegung der Philosophie-ra támasz
kodik. A történeti és természettudományi megismerést, mellyel Rickert eredmé
nyesen és behatóan foglalkozik, nem vettük fel jelen ismeretelméleti vizsgálódá
sunkba, miután ez a probléma nem tartozik az ismeretelmélet fogalmának elvi kérdései közé. — Rickert ismerettanának s egész filozófiájának kitűnő ismer
tetését és bírálatát adja Varga Sándor: Rickert Henrik filozófiája, Bp. 1931. c.
műve.
m ely m ia tt a transzcendens valóság feltevése látszik biztonsá
gosnak.
A problém a te h á t ez: h o g y an v an m eg h atáro zv a a való
ság ra jtu n k kívül? Nem az ism eret ta rta lm a , nem ez v a g y az a pozitív tu d ás v itás, hanem az ism eret fo rm ája, a m egism erés á lta lá n o s lényegéről való vélem ény. Az em p irik u s tud om ány ok nak, a szaktudom ányoknak éppen „dogm atikusoknak“ kell len niük. Az ism eretelm életi kétely te h á t — úgym ond — nem ta r tozik sem a p ra k tik u s élet „n aív “ em berére, sem a szak tud ó
sokra, hanem m in t m ódszertani segédeszköz tisz tá n ism eret- elm életi te rü le tre korlátozandó, azaz csupán azon m egszokott feltevés ellen irá n y u lh a t e kétely, hogy lenne a tu d a ttó l fü g getlen, v a g y is transzcendens valóság, am ely az ism eret tá r g y a lehet, azaz az ism eretn ek o b je k tiv itá st kölcsönözhet.
A m i a tá r g y és a la n y fo galm át illeti, h árom féle m egkülön
böztetést tesz R ick ert, E lső a térbeli k ü lv ilá g , a testi énem et térbelileg körülvevő valóság m in t tá rg y , m ellyel szem ben v an a pszich o fizika i alany. Á m de s a já t testem is ism eret tá rg y á v á tehető, am ennyiben azon képzetektől elkülönítem , m elyekben közvetlenül v a n a d v a szám om ra. íg y ism eret tá r g y a lehet m indaz, am inek lété t tu d ato m tó l függ etlen nek tekintem , azaz éppúgy az egész fizik ai világ , m in t m inden idegen pszichikai élet, te k in te t nélkül a rra , hogy azt valahol a térben lévőnek v a g y térb elietlen n ek fogom fel.
Ezzel a tá rg g y a l szemben v an a lelki énem képzeteivel, észrevételeivel, érzéseivel, a k a ra tn y ilv á n ítá s a iv a l stb.-vel. íg y am i előbb a la n y volt, m ost a la n n y á és tá r g g y á hasadt. A zt a tá r g y a t teh át, am ely tud atom on „k ív ül“ v an s am elyhez s a já t testem is hozzátartozik, am en ny ib en képzeteim től füg g etlen ü l létezik, transzcendens tá rg y n a k nevezhetjük. Ezzel szem ben van m in t a la n y az egész tu d a tv ilá g , az im m a n ens világ.
H a m ost ezt a m ásodik a la n y t ism ét a la n n y á és tá rg g y á választom akképpen, hogy képzeteim et, észrevételeim et, érzései
m et, a k a ra tm e g n y ilv á n u lá sa im a t, egyszóval m inden tu d at- ta rta lm a m a t szem beállítom az a la n n y a l, am ely képzetet alkot, észrevesz, érez stb., akk o r a tu d a tta rta lo m m ag a tá rg g y á lesz s vele szemben a la n y az, am i e ta rta lo m ró l tudom ást vesz, azaz am iben a ta rta lo m tu d ato s lesz.
A három féle tá rg y -a la n y viszony te h á t ez: 1. térbeli k ü l
vilá g — testi-lelki én (pszichofizikai alan y ), 2. transzcendens tá rg y — im m anens vilá g (a tu d a t m inden ta rta lm á v a l), 3. im m anens tá rg y — tartalom n é lk ü li tudat.
A továhhvivő kérdés m ost m á r ez: a három ellentét kö zül m e ly ik tartalm azza azt a tárg ya t, a m ely ellen az ism eret- elm életi k é te ly irányulhat?
A h a rm a d ik a la n y -tá rg y korreláció b an m indkét oldal, a szubjektív éppúgy, m in t az objektív, e g y a rá n t szükséges. E g y ik sem kap cso lh atja k i még kísérletképen sem a m ásik at. Az im m anens k ép zettárgyak b an , m in t tu d a tta rta lm a k b a n kételkedni éppen ezért ism eretelm életileg értelm etlen. É p p íg y nem kétel
k ed hetün k az első ellentét tá rg y á b a n , a térbeli k ü lv ilág b an sem, m ert nem v o n h a tju k kétségbe a dolgok létét a nélkül, hogy az a la n y létét, azaz s a já t te stü n k (és lelkünk) létét is kétségbe ne vonjuk. A k ü lv ilá g léte u g y a n is nem kevésbbé biztos, m int a s a já t testemé.
Íg y te h á t csak a m ásodik ellentét tá rg y a , a tudatom on k ív ü li valóság, v a g y is a transzcendens re a litá s m ara d h á tra , am ely ellen a kétely nek irá n y u ln ia kell. K érd ésü n k et a z é rt így fo g alm azh atjuk m eg: v á jjo n az im m anens és transzcendens realitásnak az a lany-tárg y ellentéte az adott form ában fe n n tartható-e és a m egism erő tu d a t csak im m anens valóságokkal foglalkozik-e, m in t az ism eret tá rg y a iv a l v a g y m é rték e iv e l, a v a g y transzcendens valóságokkal is? Az ism eretelm élet alap- problém ája e szerint a transzcendens valóság problém ája.
A zt a vizsgálódást, m ely a transzcendenssel akképen fog
lalkozik, hogy k u ta tja ennek az ism eret o b jek tiv itása sz ám á ra való jelentőségét,! v a g y is a transzcendens tá rg y , m in t az ism eret végső m értéke irá n t érdeklődik, transzcendentálisnak nevezzük, s így az ism eretnek a transzcendenciaproblém ából k iinduló filo
z ó fiá já t pedig transzcendentális filozófiának. Az ism eretelm életi vizsgálódás te h á t bevezetés a k a r lenni a tran szcend entális filo
zófiába.
A zt m á r m egvizsgáltuk — m o n dja R ic k e rt —, hogy m e
ly ik az a tá rg y , m elyre az ism eretelm életi kétely irá n y u lh a t.
M ost b á tr a v an még az ism eretelm életi a la n y fo galm ának a m egállapítása.
Az a la n y ró l — úgym ond — m ég nehezebb beszélni, m in t a tá rg y ró l. U g y an is az a la n y ró l beszólni an nyi, m in t az a la n y t tá r g g y á tenni. A m ellett a táv o labb iró l könnyebb tá rg y a ln i m in t a legközelebbiról, az abszolút közeliről, m agam ról. És m égis kell ró la beszélnünk, m e rt v an valam i, am i nem tá rg y : az, bogy „én vag y o k “. A kérdés te h á t ez: m i m arad vissza m in t alany, ha m inden o b jek tiv álható tu d a tta rta lm a t e ltá v o lítu n k gondolatban? M i a tu lajd o nkép eni alany, az a lany önm agában, a m e ly sohasem lehet tá r g y ?
Az a la n y -tá rg y e lle n té tp ár első esetében az a la n y a pszich o fizika i én. H a ebből az alan yb ó l gondolatban elvonom és tá rg y n a k szám ítom az utolsó te std a ra b o t is, átm e n ete t k a
pok a pszich ikai én-hez. A kettő között csak m ennyiségi, fokozati különbség van. Á m de ezt az elvonást tovább fo ly ta th a tju k , m íg végü l is egy határfo galo m h o z érkezünk, nevezetesen an n a k az a la n y n a k a fogalm ához, m ely szem ben áll m inden tá rg g y a l v a g y tu d a tta rta lo m m a l. É n u g y a n is ism erő a la n y vag y o k s egy ben ism e rt tá rg y . Á m de a kettő, az ism erő én és az ism e rt én, nem egy és u g y an az, hanem csak része az egész énnek, m ely nem lehet soha ism erő és egyszersm ind ism ert. A z a la n y teh á t
— ú gym ond — osztható. M ost aztán, h a az egész pszichikai a la n y t tá rg y n a k vesszük, vég ü l is m a ra d valam i, am i m ár sem m iképen sem gondolható tá rg y n a k . E z az ism eretelm életi- alany, m elynek m á r nincs sem m i reá lis ta r ta lm a s „ü re s“ for
m án a k tekinthető. K a n t tran szcen d en tális filo z ó fiájá ra emlékez
tetv e íg y is n evezhetjük ezt: a tu d a t általában (Bewusstsein ü b erh au p t). E z az egyetlen alany, a m ely sohasem objektivá l- ható, m e rt különben a la n y is, tá r g y is volna, am i teljes ellen t
m ondás.
A gondolatban való fokozatos elvonás, o b jek tiv álás á lta l te h á t három a la n y fo g a lm a t k ap tu n k . Ezek: a pszichofizikai a la n y , a pszichikai a la n y és az ism eretelm életi alany. Az első kettő in d iv id u ális én-valóság, m elynek ta rta lm a az a la n y for m á já t viseli. Az utolsó viszont sohasem lehet individuális, sőt valóság sem, m iu tá n p usztán form a.
Az alany fog alom tisztázása u tá n te h á t az ism eretelm életi problém a íg y fogalm azható m eg: van-e a form ai, ism ereteim é
leti alanyhoz tartozó, ille tv e tőle fü g g ő im m anens tá rgyon k ív ü l m ég transzcendens tá rg y is m in t realitá s?
M ielőtt azonban e kérdés irá n y á b a n to v áb b h a lad n a a vizsgálódás, tisztázni kell m ég röviden a transzcendens fogal
m át. Meg kell á lla p íta n u n k — m ondja R ic k e rt —, hogy a tra n sz cendens nem lehet a n n a k a térn ek egy részében, am elyben m i élünk, illetv e am elyben a term észettudom ány sz erin t a tá rg y a k mozognak, m e rt ez a té r im m anens realitáso k k al v an kitöltve.
Még a term észettudom ány „objektív“ te re is tu d a tta rta lo m . íg y a térbeli dolgok léte a transzcen d en ciap rob lém ára nincs sem m i jelentőséggel. T e h á t v ag y transzcendensnek te k in tjü k a teret, a m it term észetesen m eg kell indokolni, és ez esetben a térbeli tá rg y a k transzcendens re a litá s á ra irá n y u ló összes kétely érte l
m etlen; v agy pedig tu d a tta rta lo m n a k vesszük, m in t ahogy az ism eretelm életnek k iin d u lásu l tennie is kell, és ezzel m inden térbeli létnek az im m an en ciája m ag átó l értetődő. É pp íg y v an ez az idővel is. M ivel az idői m eghatározások m inden valósághoz, m elyet csak ism erünk, hozzátartoznak, ezért önkéntelenül is á t
visszük az időt a transzcendens re a litá sn a k a fogalm ára. Ámde épp ezt nem szabad te n n ü n k m indaddig, am íg az időt csak m in t tu d a tta rta lm a t h a g y ju k érvényben. T e h á t a transzcen
denst nem te k in th e tjü k történésnek v ag y olyasm inek, am i v á l
tozik, m indaddig, m íg nem tisztáztuk, hogy m it é rtü n k tra n sz cendens időn. E z azonban nem a z t jelen ti, hogy h a v a n tra n sz cendens valóság, „térbelietlennek“ és „időietlennek“ kell lennie, hanem csak azt, hogy a transzcendens re a litá s nem lehet ab ban a térbeli-időbeli v ilágban, am elyben m i élünk. Azaz: a tra n sz cendens nem lehet tu d atta rta lo m .
2. A transzcendens reális lét m inden bizonyítéka — m int aláb b lá tn i fogju k — a három különböző a la n y fogalom össze- tévesztésén alapszik. H a az ism eretelm életi a la n y t úgy te k in t
jü k , m in t a tran szcenden tális filozófia — m o n d ja R ic k e rt —, ak k o r nincs semmi elm életileg kényszerítő ok a tu d a to n tú li valóság felvételére. Sőt m in d in k áb b az im m anencia állá sp o n tja bizonyul az egyetlen helyesnek, am ennyiben a képzelő a la n y ból, illetve tudatból indulunk ki. Az aláb b iak b an te h á t a z t szán
dékozunk k im u ta tn i — úgym ond —, hogy a szokásos előfeltéte-
lek m ellett a transzcendenciaproblém a m eg n y u g tató m egoldá
sához nem leh et e lju tn i. Csak m iu tán e n e g a tív e ljá rá s m eg
tö rté n t, kezdődhetik el a pozitív m unka.
Azt, hogy a valóság tu d a tta rta lo m , g y a k ra n eg y értelm ű nek te k in tik ezzel: a tu d ato s v a g y á té lt valóság csak jelenség.
H ogy pedig jelenség jö jjö n létre, gondolják, kell léteznie v a la m inek, am i m egjelenik, és éppen ez a transzcendens valóság.
Á m de nincs sem m i jo g u n k ahhoz — m o n d ja B ic k e rt —, hogy a közvetlenül a d o tt tu d a tv ilá g o t „jelenségnek“ nevezzük.
M ert jó lleh et az érzetek m in t tu d a tta r ta lm a k az a la n y tó l fü g genek, de a rezgések, m in t az érzetek okai, a tu d a ttó l fü gg etle
nül léteznek. „ F ü g g e tle n ü l“ — ez viszont nem jelenti, hogy transzcendens módon, m ert a fiziológia „ob jektív “ v ilá g a is tu d a tta rta lo m , azaz létm ó d ja éppen u g y an az, m in t a közvetle
n ü l a d o tt valóságé. E z következik a m inden térb eli lé t imm a- n e n c iá já ró l való fentebbi fejtegetésből is. A m i te h á t testünkön k ív ü l és azon belül végbem egy, e g y a rá n t a tu d a tb a n van, v a g y is im m anens tá rg y . E z é rt a fiziológiai „idealizm us“, vagy a fiziológiai „realizm us“ e g y a rá n t ta r th a ta tla n ism eretelm élet.
H a az érzetek fizio ló giáján ak eredm ényeit ism eretelm életileg a k a rju k m a g y a rá z n i — úgym ond —■„ a k k o r a D ém okritos óta ism e rt s különösen Locke á lta l népszerűvé le tt „prim ér és sze
k u n d é r k v a litá s “ m egkülönböztetéséig ju tu n k el. Á m de a való
ság m ennyiségi ta rta lm a épp ú gy tu d a tta rta lo m , m in t a m inő
ségi, m inthogy az is éppúgy az im m anens térb en van. K ü lö n ben is e m ennyiségi ta rta lo m csupán tudom ányos elvonás te r méke, m elyet m in t h ip o sztazáltat az igazi való ság n ak ta r ta n i csak a m etafizikai anyag elv ű ség képes. E l kell te h á t u ta s íta n u n k a z t a k ísérletet, am ely az ism eretelm életi idealizm ust á l
lítólagos valóságellenes „következm ényei“ á lta l a d ab su rd u m viszi és „álom idealizm usnak“ nevezi, m in th a a dolgok te s tü n kön k ív ü l nem léteznének. Mi sem elhibázottabb^ m in t az imm a- nencia á llá s p o n tjá t „abszolút idealizm u snak“ nevezni, m in th a az idealizm us a k ü lv ilá g létét tag a d n á . E re d m é n y ü n k e t — ú g y m ond B ic k e rt — egyenesen o dáig á lta lá n o síth a tju k , hogy te r m észettudom ányi v a g y b árm ely szak tu d om ányi elm élet á lta l a transzcendens valóság létének sem m i b izonyítéka sem adható, m ert m inden ily en tudom ányos elm élet eleve az em p irik u s
realizm us ta la já n nyugszik, am ely a tran szcendenciaproblém át még eg y á ltalá n nem lá tja , s íg y elvileg képtelen befolyásolni ism eretelm életi kérdések eldöntését.
Az okság fogalm ával sem b izo n y íth ató a transzcendencia
— véli R ic k e rt —, m e rt h a két egym ás után. következő esem ényt ok és okozati összefüggésbe hozunk, ezt csak m in t im m anenst, m in t e g y a rá n t tu d a tta r ta lm a t teh e tjü k . H a u g y a n is feltételez
hetjük , hogy az ok transzcendens, az okozat im m anens módon létezik, akk or azt is feltételeznünk kell, hogy az ok transzcendens időben létezik; ez esetben azonban a h a tá sn a k (okozásnak) az em pirik u s tudom ányokban h a szn á lt fogalm a nem alkalm azható.
E g y esem ény o k á ra vonatkozó igényünkben m eg kell eléged
n ü n k a v alóság egy részével, m ely rész sz ám á ra ism ét a való
ság egy m ásik részét kell ok n ak tekin ten ün k . H a pedig a tu d at- valóságnak m in t egésznek, m in t to ta litá sn a k az o k á t keressük m indenképen, s előfeltételezzük a transzcendens re a litá sn a k m in t oknak a felvételét, ak k o r azonnal tovább kell kérdeznünk, hogy v á jjo n m ié rt nem tételezünk fel a m a transzcendens való
ság szám ára is egy okot, m elyet a z tá n „übertranszeendensnek“
nevezhetnénk. E z úto n te h á t sohasem érn én k a végső okig. Az okság elve, m elyet a tudom án y b an érték elü n k és használunk, egy irá n y b a n sem vezet tú l az im m anens valóságon egy tra n s z cendens realitáshoz.
E gy m ásik bizonyíték szerint — úgym ond — a tap asz
ta la ti világ b an hiányok, rések vannak, m elyeket ném elyek a transzcendens valóságg al p ró b áln ak kiegészíteni. Ám de ezek a rések éppen az im m anens világo n belül jelentenek h ián y t, m int pl. a holdnak túlsó oldala, és ezért csak im m anens re a li
tással tölthetők ki. ,
Ism ét mások, m in t D ilthey is, ú gy vélekednek — m ondja R iókért —, hogy egyoldalú az a felfogás, m ely a tu d a tta rta lm a t m in t m erő képzetet s a tu d a to t m in t p u sztán képzetform álót (intellektust) veszi szám ításba. Az egész em berre — a k a ra tá val, ösztöneivel és érzéseivel — tek in te tte l kell len nünk s csak ezen az úton ju th a tu n k el az a la n y és tá rg y igazi ellentétéhez, íg y — jeg yzi meg R ic k e rt — term észetesen volu n tarisztik u s ism eretelm életet nyerünk, m elynek végső gyökerei a ném et ro
m antikáb a, m indenekelőtt Schelling és Schopenhauer irracio n a-
2
lizm u sáb a n y ú ln a k vissza. Á m de h a az a k a ra to t m in t az én egy részét fo g ju k is fel — úgym ond R ick ert —, az a k a ra ttó l fü g g et
len valóság (az a k a ra tim p u lz u sra jelentkező gátlás) nem fü g getlen m in den tek in tetb en az alan y tó l; azaz am i az a la n y egy részétől fü g g etlen is, nem fü g g etlen az egész alan y tó l. Íg y D ilth ey gondolatm enete a tran szcendenciaproblém a szem pont
jáb ó l nem értékesíthető. K ülönben is, am i az em ber a k a ra tá tó l fü g g v a g y nem függ, ahhoz m ost sem m i közünk. U g y an is az ism erés fo g alm át keresvén, csak a m egism erő, azaz a teo retik u s a la n y tó l fü g g etlen tá r g y u tá n k u ta th a tu n k . C supán az in te l
lek tu s lényeges ez összefüggésben és az „egész em ber“-re való utaláshoz, am ely egész em ber a k a r és g á to lta tik is, m ost sem m i közünk. H ogy te h á t a m egism erésnek a telje sítm é n y eit m eg
érthessük, az a k a ra ttó l el kell tek in te n ü n k — véli R ic k e rt —, azaz a teoretikus a la n y t el kell külön íten ün k. íg y pedig csak a m egism erő tu d a ttó l és nem az „egész em bertől“ fü gg etlen re a litá s nevezhető transzcendensnek. H a p edig v a la k i az a k a ra ttó l fü g getlen valóságot venné tá rg y n a k s az a k a ra to t ezzel szemben a la n y n a k , ennek ellent kell m ond anuk azzal, hogy az a k a ra tu n k a t tu d a tta rta lo m m á teh etjü k . íg y te h á t az a k a ra t
im pu lzu snak és az ellen állásn ak az ism eretelm életbe való be
vonása — úgym ond — csak z a v a rt jelent, nem pedig a transz- cendenciaproblém a m egoldását. Sőt ezt á lta lá n o s íth a tju k is íg y : sem m iféle em p irik u s pszichológiai elm élet sem illetékes az is
m eret tá r g y a kérdésének m égcsak a feltevésére sem. A pszicho
lógia, m iu tá n éppúgy em p irik u s tu d o m án y m in t a fiziológia, a transzcendenciaproblém ától szintén táv o l van.
T e h á t az im m anencia á llá sp o n tja ellen felhozott m inden b izonyíték — m o ndja R ic k e rt — erőtlennek bizonyult. E z az állásp o n t egyébként sem m iképen nem je le n t kételvűséget a v aló sá g tan b a n (dualizm ust), s ép p ú gy ellene v a n a s p iritu a liz m usnak, m in t a m aterializm usnak . A sp iritu a liz m u sn a k leg
aláb b előnye, hogy az ism ertből in du l ki, s csupán a z t a h ib át követi eL, hogy az ism ert, azaz a tu d ato s egy részét az egésznek ta r tja . A m aterializm u s ezzel szemben éppen az ism eretlent, a tu d a tta la n t tek in ti való ság n ak s az összes ism e re tet az ism eret
len re a litá s p u szta jelnségének ta rtja .
N incs te h á t k é t valóság, egy képzelt és egy el nem kép-
zeit — m o nd ja R iókért. A tran szcend en tális realizm us „jelen
sége“ rá n k nézve a „valódi“ valóság — úgym ond — és an n a k transzcendens re a litá sa sem m i más, m in t p uszta fogalom. Az ism eretelm életi idealizm ust ezért em pirizm usnak is, sőt h a te t
szik, pozitivizm usnak is leh et nevezni, h a e kifejezés azokat az állásp o n to k at fo g la lja egybe, m elyek a v aló ság nak egy abszolút transzcendens és egy re la tív im m anens re a litá s ra való szak ítá
s á t ta g a d ják .
H a a z tá n az ism erés az érzetek utánképzése képzetek ál
tal, azaz, h a az eszmék csak m áso latai az érzeteknek, akkor a tran szcen d en tális filozófia m inden p ro b lém ája — m ondja R ic k e rt — im m ár m egoldódott, am ennyiben ez esetben azok csupán látszatproblém ák. E z é rt m ost a zt kell k im u tatn u n k , hogy az im m anens ism eretelm élet, b á rm ily n a g y is re la tív értéke a transzcendens képm áselm élettel (A bbildtheorie) szemben, még nem jelen ti az ism eretproblém a m egoldását, m iu tá n még n a gyobb nehézségek elé állít. T ehát az im m anencia álláspontja nem a végső, hanem az első szava az ism eretelm életnek. S h a eddig neg ativ e v izsg áltu k a transzcendenciaproblém át, m iköz
ben csupán a kettős valóság elm életének (dualizm us) vissza
u ta sítá sá b a n helyeseltük a pozitivizm ust, m ost m á r pozitíve kell a z t tárg y a ln u n k .
3. A zt m á r lá ttu k , hogy az íté le t tá r g y a transzcendens valóság nem lehet. Most pedig azt a k a rju k k im u tatn i, hogy az íté le t tá r g y a im m anens valóság sem lehet. Am i te h á t az ism e
résnek o b jek tiv itást kölcsönöz, a zt nem k eresh etjü k egyedül a valóságban — véli R ickert.
Az a nézet — úgym ond —, m ely sz erin t az ism erés pusz
tá n képzet volna, nem á llh a t meg, m e rt az ism eret m in dig az a la n y és tá rg y viszonya; e felfogás a la p já n pedig nem volna egyéb az ism eret, m in t két tá rg y n a k , nevezetesen a képm ásnak és az eredetinek egym áshoz való viszonya, illetve egym ással való megegyezése. Az ism eretelm élet fő kérdése ez: m ihez ig a zodom, am ikor v a la m it m in t valóságot m egism erek? — m i a m értéke annak, hogy a m egism ert valóság valóban valóság?
S az a felelet, hogy másoló képzeteim m el ahhoz a valósághoz igazodom, am ely m in t őskép fekszik előttem , értelm etlen. íg y
2*
ebből nem in d u lh a tu n k ki. Az ism eret tá r g y a fogalm ánál k ü lönbséget kell a z é rt te n n ü n k — m on d ja K le k é rt — az ism eret valódi a n yaga (M aterial)', m elyet képzetünk jelen t, és tra n s z cendentális filozófiai értelem ben v e tt tá rg y a (Gegenstand) kö zött; m e rt a m ik o r az ism eretről a k k é n t v a n szó, hogy az an y a g valóságos-e, ak k o r nem leh et az irá n y a d ó tá rg y m ag a a kép
zetben m e g ra g ad o tt valóságos an yag . E z az irá n y a d ó tá r g y teh á t képzetek á lta l e g y á lta lá n nem ism erhető meg.
A v aló ság ism eret tá r g y a e sz erin t nem kereshető egyedül a valóság ban ; azaz a z ism eret szám ára, hogy valam i az im m a
nens v aló ság fo rm á já v a l rendelkezzék, a z im m anens valóságon k ív ü l m ég egy m ás, nevezetesen tran szcendens tá rg y n a k is kell lennie. Az ism eret tá r g y a és a n y a g a sem m iesetre sem lehet azonos.
M indaddig, m íg az ism erést — úgym ond — képzetnek fo g ju k fel, nem ta lá lu n k irá n y a d ó tá rg y a t. A továbbvivő k é r
dés te h á t ez: a képzetalkotó tu d a t egyszersm ind m egism erő tu d a t is?
M ár A ristoteles tu d ta — úgym ond K ic k e rt —, hogy az igazság ítéletekben v an adva. T e h á t az ítéletek azok, am elyek
ben ism eretet b irtokolunk. E sz erin t pedig az ism eretelm élet a la p p ro b lé m ája az íté le t tá r g y a v a g y m értéke ir á n t való k é r
désben áll. M egism erni m in d ig a n n y i — m o n d ja K ick ert —, m in t ítélni. Az ism eret te h á t nem p u szta képzet. V alahán yszor arró l v a n szó, hogy v alam i ig az v ag y téves, ak k o r a képzet- kapcsolathoz m ind ig egy ú j elem já ru l, am ely nem tekinthető képzetszerűnek, s m in th o g y az ism eret az íté le t fo rm á já t viseli, im m ár a z ism eretnek nem tu d ato n tú li, hanem egyedül ítéleten- tú li m értékéről v a g y tá rg y á ró l lehet szó a transzcendencia- problém ánál. A tu d a ttó l a tu d á sig h ato lu n k te h á t — úgym ond
—, a m ik o r a képzettől az ítéleth ez fordulunk, m e rt m in den tu dás (m int m egism erés) szükségképen rendelkezik a z íté le t for
m ájá v a l. A p usztán tu d ato s m ég nem tu d o tt is.
De m iben á ll az a képzetekkel szem ben lévő m ozzanat, am ely a tulajdo n képen i íté le ta k tu st jelen ti? E lsősorban is azt kell han g sú lyozn u nk *— m o n d ja K ic k e rt —, hogy nem az ítélet pszichológiai m ozzanata érdekel i tt bennünket, hanem az ítélet-
ak tu s logikai értelm ezése; nem a reá lis p szichikai m ozzanat te
h át, hanem az irre á lis lo g ik ai tartalo m .
A problém a a k k o r oldódik m eg legjobban — véli E le k é rt —, h a az íté le te t ú g y fog ju k fel, m in t am ely felelet egy k érdésre; term észetesen lo g ik ai értelem ben. E z a felelet m indig igen v ag y nem, s íg y a z íté le t v a g y állító, v a g y tag ad ó .1 A m íg csak érzékelek, nem tö rté n ik m egism erés sem közvetve, sem közvetlenül. A „legközvetlenebb“ ism eretnek is rendelkeznie kell az íté le t a la k já v a l, m elyben m in d ig igenlés v a g y tag a d á s rejlik . T eh át m in d en ism eret ítéléssel kezdődik, ítélésben fo ly ta tó d ik s csak ítélésben végződhetik. M inden ism eret teh á t m in t „ a k tu á lis“ ism eret csupán ítéletak tu so k bó l áll.2 S m in t
hogy a tulajd o nkép en i íté le ta k tu s v a g y igenlésből, azaz elfoga
dásból, v a g y tagadásból, azaz elvetésből áll, e sz e rin t a m eg
ism erés nem egyéb, m in t értékelés (W erten),3 u g y a n is csak az értékelés a k tu sa lehet ig az v a g y téves.
E z t az értékelést — úgym ond — term észetesen az értékelő a la n y pszichológiai a k tu sa itó l ép p ú g y el kell különíteni, m in t azoktól a tá rg y a k tó l v a g y reális jav a k tó l, m elyek a z é rté k h o r
dozói. A ja v a k és értékelések m ég nem értékek, h an em csak az értékeknek a v alósággal való k apcsolatai. Az érték ek nem ta lálh a tó k sem a reális tá rg y a k , sem a reá lis ala n y o k terü letén . Ezek önm agukban a lk o tn a k egy k ü lön b iro d alm at, am ely tú l v an az a lan y o n és tárg y o n . Az irre á lis logikai érték, m ely et az igenlés v ag y tag a d á s kifejez, te h á t m indenekfölött m egkülön- böztetendő a bizonyosság pszichológiai állap o tátó l, v a la m in t a hedonista értéktől.
V izsgálva az ítéletben kifejezésre ju tó irre á lis logikai é r
ték lényegét, a r r a az eredm ényre ju tu n k — m ondja E ic k e rt —, hogy a tu d a t m inden tényén ek m eg á lla p ítá sá n ál szükségképiség elism erése forog fenn: íg y és nem m ásk ént ítélni. A pu szta képzethez v ag y észrevételhez ez nem ta rto z ik hozzá. E z é rt ezt
1 A „kritikus indifferencia“, mint amit Windelband a problematikus íté
leteknek tulajdonít, nem jöhet számításba — jegyzi meg helyesen Rickert — , mert vagy ítélek igennel avagy nemmel, vagy pedig egyáltalán nem ítélek s ez esetben nincs ismeret.
8 H. Rickert: Der Gegenstand der Erkenntnis., 6. Aufl. 184. 1.
* I. m. 186. 1.
a szükségképiséget íté le ti szü kség képiségn ek nevezzük. A szük- ségképiség az a la n y tó l elism ertetést követel, azaz m in t im p e ra tív u sz lép fel az ítélővei szemben. A m i te h á t ítélésem et érte l
m essé teszi és ezzel m egism erésem et vezeti: az íté le ti szükség- képiséggel k ife jez e tt kell (Sollen). H ogy van-e m ás kell-szükség- képiség is, s h a van, m iben különbözik a teo retik u s szükség- képiségtől, i t t nem vizsgáljuk.
Az eddigi eredm ények összegezéseképen m e g á lla p íth a tju k te h á t — véli E ic k e rt — a „kopernikuszi fo rd u la to t“ : nem a valóság k ö rü l forog a m egism erő alan y , hogy így te o re tik u sa n értékes legyen, hanem a m egism erő a la n y n a k a teoretiku s é rté k k ö rü l kell forognia, h a a valóságot m eg a k a r ja ism erni.
A m ennyiben pedig a m egism erés igenlés, a m egism erés m értéke (tárg y a) az, am i „igen eltetik “ s ez m in d ig a kell sz fé rájá b an van, nem pedig a reá lis v a g y valóságos lé t szférájáb an .
A valóságism eret tá r g y a te h á t nem v alam i valóság, h a
nem a v aló tlan (unw irklich) kell, am ely íté le ti szükségképiség- gel érvényes. Azaz: ú g y ism erü n k m eg valóságot, hogy nem- valóságot ism erü n k el. A kell és a n n a k elism erése az ítélésnek tá rg y ia s s á g o t kölcsönöz, am ennyiben a fo rm á t és ta rta lm a t
tá rg g y á kapcsolja.
4. A tá r g y m in t m érték csak ak k o r kölcsönözhet objek
tiv itá s t a m egism erésnek, h a fü g g etlen tőle. E z a tu d a ttó l fü g getlen a „transzcendens k e ll“, am ely érvén yes (gilt). A „kell“
m in t m érték irán y ad ó , m elynek transzcendens é rv én y ét m inden íté le t „im plicite“ előfeltételezi. Az ism eretelm életi kétely alól is ki v an vonva a kell; u g y a n is csak ab b an lehet kételkedni, hogy íg y v a g y ú g y ítéltünk,» de ab b a n sohasem , hogy e g y á lta lán íté lü n k ; ezáltal pedig a kell-t m in t a tu d a ttó l fü g g e tle n t el
ism erjü k. T e h á t a kell tag a d á sa, sőt m á r a rávonatkozó kétely is, ön m ag át szü n teti meg. A kell tra n szcen d en ciája m inden ta gadás és m inden k étely aló l ki v a n vonva s ezért m inden m eg
ism erés kétség bevo n hatatlan a la p já n a k tekintendő. A tra n sz cendens kell az igazság és az igazság ism erete fogalm ától elvá
la s z th a ta tla n és íg y a gondolható legnagyobb teo retik u s m él
tósággal rendelkezik.
Ám de abban a vizsgálódásban, m ellyel az ism eret tá rg y á -
nak a transzcendens kell-t ism ertü k fel, nem já r h a ttu n k el tel
jesen előfeltétel nélkül — m o n d ja R ic k e rt. U g yanis az alan y m egism eréséből igyek eztünk a tá r g y a t m eg találni. A zonban ez ellen jo g g al felhozható, hogy lehetetlen az im m anensből a transzcendensbe ju tn i. A kell u g y an is m in t bizonyosság még sem m i egyéb, m in t pszichológiai állapot, azaz im m anens való ság. H og y an u ta lh a t te h á t ez az im m anens egy transzcendensre?
N y ilv án csak úgy, h a a reális létbe előre belehelyezzük azt.
T e h á t ú gy ju to ttu n k el a transzcendenshez, hogy nem a pszichi
k a i létet a n a lizá ltu k , hanem a n n a k ism eret jelentését a lk o ttu k meg. Azaz: a bizonyosságnak a jelentése (Sinn) u ta lt tú l a pszi
chikai állapoton. E z pedig p etitio p rin cip ii. E h ián y a szubjek
tív e ljá rá s lényegéből következik. Éppen ezért csak akkor a la p o zh atju k m eg az ism ereti tá rg y tran szcen d en ciáját, h a még egy m ásik ú t is van. A kérdés te h á t — úgym ond — m ost m á r ez: elkerülhető-e az em lített petitio p rin cip ii?
V alóban lehetséges az ism eretelm életben egy m ásik el
já r á s is. E nn él eleve a tá rg y ra irá n y ítju k a fig y elm ün ket
— m o nd ja R ic k e rt —, s az an n ak ism erete ir á n t való érdeklő
dést h á tté rb e szorítjuk. E bben az ob jek tív vizsgálódásban a tár-;
g y a t gondolatban e lk ü lö n ítjü k az alany tó l. N y ilv án ez lesz a m egism erés o b je k tiv itásá n a k a m egalapozása, am ely nélkülöz
hetetlen. E vizsgálódásban — úgym ond — nem az íté le t a k tusa, hanem jelentése (Sinn) érdekel bennünket, am ely fü g g et
len az igenlés ak tu sátó l, azaz transzcendens jelentés.1 E z a tra n s z cendens jelentés „fölötte“ v a g y „előtte“ v a n m inden létezőnek
— m o nd ja R ic k e rt — és h a a lé títé le t jelentése nem igaz, ak k o r sem m i sem létezik. A jelentés te h á t nem tek in th ető létezőnek, hanem fogalm ilag megelőzi azt. Ám de akkor m iképpen h a tá rozzuk m eg a jelentést? A zt tu d ju k , hogy a lét m ellett o tt v an a nem-létező érték, m ely érvényes. A negáció á lta l pedig olyan k rité riu m b irto k á b a ju tu n k , am ellyel eldönthető, hogy v alam i létező-e v agy érvényes. U g y an is k im u tath ató , hogy a negáció-
1 Űjszászy Kálmán „értelemének fordítja a Sinn-t (A tárgyelmélet prob
lémája Rickert ismeretelméletében, Sárospatak, 1932.), Varga Sándor pedig „je
lentésinek (Rickert Henrik filozófiája, Budapest, 1931.). Az utóbbit helyesebb
nek tartjuk, minthogy az ismeretelméletben az „értelem“ (Verstand) szó egészen más fogalomra van lefoglalva.
n a k egy létfogalom m al való k ap cso lata egyjelentésű, viszont m inden értékfogalom m al való k ap cso lata k étjelentésü. A létezés n eg áció ja u g y an is nem -valam it, azaz sem m it eredm ényez; ezzel szem ben egy érv én yes é rté k n eg áció ja nem sem m it jelent, hanem v ala m it, m in t n e g a tív értéket, azaz m in t érv én y telen t. íg y te
h á t a z érték elkü lön íthető a valóságtól. Az é rté k a z tá n m ind
j á r t kell-lé lesz, m ih ely t egy a la n y r a vonatkozik, m ikor is m int szabály, m in t n o rm a á ll szem ben az a la n n y a l. A kell teh á t transzcen d en s az ítélő tu d a t szem pontjából, de im m anens az á lta lá n o s tu d a t szem pontjából. L étrő l csak o tt lehet szó, ahol íté le t tö rtén ik , azaz, ahol egy kell elism ertetik. í g y a transzcen dens kell és elism erésének jelentése az a d o tt valóságos lét lo g i
k a i előfeltételei közé tarto zik , v a g y is fo rm a ilag előbb van, m in t az im m anens rea litá s. Az ism eret tá r g y á t alkotó fo rm ák (az íté let form ái) te h á t ezek: a transzcendens n o rm a (form a és t a r t a lom összefüggése), a k a te g o riá lis fo rm a (az íté le t a k tu sá n a k fo rm ája) és a tran szcen d en tális form a (a kész íté le t fo rm ája).
A z ism eret te h á t ak k o r jö n létre, h a a transzcendens kell egy létező a la n y r a vonatkozik, s ezt az é rté k e t m in t n o rm á t az a la n y az íté le t a k tu sa iv a l m eg ra g ad ja . íg y a transzcendens érték és az im m anens lét között egy középső, h a rm a d ik birodalom, az im m a n en s jelen tések vilá g a van. A léte t az érté k követelm énye sz e rin t form áló létező a la n y a k tu s a in a k im m anens jelentése így á th id a lja — úgym ond — a transzcendens é rté k és a z im m anens v alóság kettősségét (dualizm usát), azaz az im m anens jelentések fo g alm a szin te tik u s v ilá g p rin c íp iu m .1 S m in th o g y ez a b iro d a lom nem m ögötte, hanem előtte v an m in d an n ak, a m it m in t tá r g y a t gondolunk, a z é rt a ró la szóló tu d o m án y helyes elnevezése nem is m etafizika, hanem profizika . Sőt, m iu tán e tu do m án y a hozzánk legközelebbivei, a k oráb b iv al foglalkozik, protofizi- k á v á is a la k íth a tó .1 2
íg y nem csak pszichológiai elm élettől, de m inden m etafizi
k a i feltevéstől m entes fo g alm át k a p tu k a m egism erésnek
— véli R ic k e rt —. K im u ta ttu k — úgym ond — a transzcendens m in im u m o t a lehető legegyszerűbb valósáígism eretben. E z a
1 H. Rickert: Allgemeine Grundlegung der Phil. Tübing. 1921. 290. 1.
2 Alig. Grundl. d. Phil. 296. s köv. 1.
transzcendens m inim um a z tá n m inden ítélettő l é rin tetle n m a
rad, m e rt b árm ely ítélet p ró b áln á is kétségbe vonni, m á r el
ism erné m in t íté le t a m in den ítéletben szükségképen kifejeződő kell érv én y ét s ezzel a transzcendens m inim um ot m in t tra n sz cendens kell-t, azaz az ism eret tá rg y á t.
5. Ism eretelm életi főm űvének (Der G egenstand der E r kenntnis) utolsó fejezetében végül összefoglalólag ism ételten is k ije le n ti és hangsúlyozza R ickert, hogy állásp o n tja, a tra n sz cenden tális idealizm us, nem ellenkezik az em p irik u s realiz
m ussal.
Többszörösen is kiem eltük — m on d ja R ic k e rt —, hogy a tran szcen den tális idealizm us a speciális k u ta tá s realizm usa ellen nem harcol, m iu tá n ez a realizm us em pirikus, azaz csupán im m anens reális tá r g y a k ra és azoknak az in d iv id u ális v alósá
gos alanyoktól való függetlenségére vonatkozik. Az ism eret- elm életben fela d ju k te h á t — úgym ond — a valóság m inden m egkettőzését és a tu d atv a ló sá g és egy transzcendens rea litá s közötti ellentétet o ntológiai-m etafizikainak te k in tjü k s m in t ily e t ism eretelm életileg teljesen eredm énytelennek ta rtju k . A pozitivizm us v ag y a szubjektív idealizm us — m o n d ja tovább R ic k e rt — csak a képzetben m eg ra g ad o tt létet ism eri el valóság nak. A bban téved te h á t ez az irá n y , hogy a m egism erést a tu d a tta rta lo m képzelésében o ld ja fel. Az ítélő, teoretikus érték e
k e t igenlő v a g y elism erő a la n y n a k nincs sem m i helye e re n d szerben, m ié rt is n e g a tív dogm atizm us ez. A m egism erés lé
nyegét ez a z irá n y nem ra g a d ja m eg; u g y a n is egy m egism erő a la n y és egy tőle függ etlen m érték v ag y „ tá rg y “ nélkü l nincs m egism erés. E z álláspontnak, h a következetes a k a r lenni, vé
gül az abszolút szkepticizm usban, te h á t a teo retikus nihilizm us
ban kell végződnie.
Ezzel szemben az ism eretelm életi realizm us m eg abban té
ved, hogy a tá r g y a t a m ag ánv aló dolgok, v a g y is a transzcen
dens realitáso k v ilá g á b an keresi. A transzcendens re a litá s szá
m á ra pedig egyrészt nincs bizonyíték — véli R ic k e rt —, m ás
részt m eg nem is fogható fel, hogy m iképen volna m egism er
hető, h a volna is ily realitás. A realizm us ezért pozitív dogm a
tizm us lesz. A transzcendens re a litá s m egism erhetetlen lévén,
le kell m on dania ez á llásp o n tn ak az ism eretrő l; te h á t m ég a dogm atizm us á rá n sem tu d ja legyőzni a szkepticizm ust. Követ*
kezetesen te h á t ennek is az ism eretelm életi nihilizm u sban kell végződnie.
A m i á llásp o n tu n k ezzel szemben — úgym ond E le k é rt — egyfelől idealisztikus, am en n y ib en a pozitivizm ussal v a g y a képzetidealizm ussal e g y etértv e sem m i m ást, csupán a képzetben (ideában) közvetlen a d o tt, ta rta lm ila g m eg b a táro z o tt való sá
got fo g ad ju k el. Idealizm u s te h á t ez, m e rt az abszolútum ot, il
letve az ism eret végső a la p já t nem a valóságban, hanem a nem v aló ság b an ta lá lja meg, a m it id eálisn ak szoktak nevezni a re álissal szemben. E z az „ideális“ az, a m i érvényes, azaz, am i az értékek b iro d alm áb an foglal helyet. Az „idealizm us“ m eg h a tá rozással te h á t a nem valóságos, érvényes érték nek a valóságos lé
tezővel szemben való elsősége j u t kifejezésre.
V égül transzcendentális-idealisztikus ez az állásp on t
— m o n d ja R ic k e rt —, ellentétben a szu bjek tív képzetidealizm us
sal, am en nyiben az a d o tt tu d a tta rta lm o n tú l egy transzcendens fela d atra, te h á t egy K a n t szerin ti ^eszm ére“ u ta l és a kell-nek a reálissal szemben való lo g ik ai elsősége m ia tt m inden im m a
nens v aló ságnak végső teo retik u s a la p já t sem az im m anens valóságban m agában, sem egy transzcendens realitásb an , hanem csupán egy transzcendens ideálban p illa n tja meg, m elyet a m egism erő a la n y n a k el kell ism ernie. Az ism eret tá r g y a e sze
r in t a tran szcen d en tális id ea lista sz ám á ra sem im m anens, sem transzcendens módon nincs „adva“ (gegeben), hanem „fela d va“ (aufgegeben) van, azaz az ism eret tá r g y a nem adottság, hanem szüntelen feladat. II.
26
I I. Rickert ismerettanának bírálata.
6. A hagyom ányos k r itik a m indenekfölött m ódszertani szem pontokat kifogásol R ic k e rt rendszerében. B írá ló in a k egy része ab b an lá tja legfőbb h ib á já t, bogy a szokásos d ialek tiku s m ódszer h e ly e tt beterologikus elvet követ, azaz egy tézissel szembe nem á llít an tité z ist, hanem csupán egy heterotézist, azaz egy m ásik tételt. E m ia tt a z tá n nem a „v ag y -v ag y “ álláspo nto t
foglalja el, m ikor döntésre k e rü l a sor, hanem az „egyik is — m ásik is“ elv a la p já n m indkettőből igyekszik m e g ta rta n i a m egfelelőt. íg y j u t n ag y szerep R iók ért rendszerében az össze
kötő „és“-nek. PL az im m anencia és transzcend encia állásp o n t
j á t e g y a rá n t fenn a k a r ja ta rta n i. E heterologikus elv valóban végigkíséri R ick ertet rendszere egész felépítésében.1
Semmi m eggyőzőt nem lá tu n k azonban a k ritik á n a k ilyen irá n y ú érvelésében. V an o ly an b írá ló ja is R ickertnek, a k i egye
nesen kim ondja, hogy nem lehetséges eredm ényes gondolkodás a heterologikus elv a la p ján , azaz d ialektikam entesen.1 2 Ezzel kapcsolatban még reflexionizm ust, k o rrelativ izm u st, m ások (N. H a rtm a n n ) szcientizm ust, intellek tu alizm ust, metodologiz- m ust stb., ism ét m ások form alizm ust stb., k ifogásolnak R ick ert álláspon tjában .
Á szokványos R ic k e rt-k ritik a ezen p ro b lém áit azonban fölöslegesnek v é ljü k tá rg y a ln i, m ert e b írá la to k egyikéről sem ta rtju k , hogy a lényegre ta p in to tt volna r á R ic k e rt ism e re tta n á t illetően. Am i u g y a n is jogg al h ív ja ki m ag a ellen a k r itik á t R ic k e rt ism eretelm életi rendszerében, az m indenekfölött s a já tos idealizm usa, illetve az ism eretproblém ának értékproblém ává való á ta lak ítása . A kérdés teh át, m ely a g g á ly u n k a t kifejezi, ez:
m ely indokok a la p já n foglal el R ic k e rt idealista állá sp o n to t1? — illetve: mi késztette R ic k e rtet a rra , hogy az ism eretelm életet értékelm életté — s m inthogy teo retik u s értékrő l v a n szó, m ond
h a tju k íg y — lo g ikává a la k ítsa át?
R ic k e rt egyéni felfogásának tám p o n tja i n y ilv á n az isme
retelm életi alanyról, a képzet-, ítéletproblém áról, a transzcen
densről s — b á r nem hangsúlyozza, de m égis döntő szerepet en
ged neki — a quaestio iu ris k an ti elvéről való nézetében ta lá l
h atók meg. B írá la tu n k ú tjá t te h á t ezek m u ta tjá k .
7. A z ism eretelm életi ala n y fogalm ához, m elyet elsősorban a k a ru n k b írá la t tá rg y á v á ten n i R ic k e rt ism eretelm életében, ú gy ju tu n k el — m o n d ja bölcselőnk —, hogy az em p irik usan ad o tt pszichofizikai alan ybó l fokozatosan elvonjuk m indazt,
1 Helyesen mutatta ezt ki Üjszászy Kálmán idézett művében.
2 S. Marek: Die Dialektik in der Phil. d. Geg. Tübing. 1929.
a m i tá rg g y á tehető. H a így m indenekelőtt a testü n k e t objekti- v á lju k s m in t o b je k tiv á lta t tá rg y n a k tek in tjü k , m a ra d a pszi
c h ik a i a la n y , m elyben m á r nincs sem m i fizikai m ozzanat.
Á m de — véli R ic k e rt — a pszichikai a la n y is tovább obje k tiv á l
ható, ú g y a n n y ira , hogy h a v ég ü l is az egész pszichikai a la n y t tá rg y n a k tek in tjü k , egy h atárfogalom hoz ju tu n k el, egy olyan a la n y fogalm ához, m elyben m á r nincs sem m i a m i tá rg y n a k gondolható. E z az „üres fo rm a“, m elynek m á r „nincs semmi re á lis ta r ta lm a “, ez az „ism eretelm életi a la n y “, vag y, K a n t tran szcen d en tális filo z ó fiájá ra em lékeztetve, „a tu d a t á lta lá b a n “ (Bew usstsein ü b erh au p t).
Az „ism eretelm életi alan y ho z“ te h á t ú g y ju t el R ickert, hogy a z alan y b ó l m inden tu d a tta r ta lm a t eltáv o lít. E z a m inden tu d a tta rta lo m tó l való elvonatkozás az éppen, am i a g g á ly t tá m aszt bennünk. E lsősorban is azt kell te h á t m eg á lla p íta n u n k R ic k e rt „ism eretelm életi a la n y á t“ illetően, hogy az a la n y t nem leh et elv álasztan i a tu d a tta rta lm a k tó l. A tu d a tta rta lm a k a t u g y a n is e lv o n a tk o zta th a tju k az ism erő a la n y tó l és ön m agu k
b an elk ü lö nítv e is v iz sg á lh a tju k m in t tá rg y a k a t, m in t ahogy a szak tud om ány ok teszik is, m elyek tá r g y a ik a t az ism erő a la n y tól fü gg etlenn ek v é lt létükben, fen n állásu k b an tá rg y a ljá k ; ám de a m egism erő alan y h o z szükségképen hozzátartozik a tá rg y tu d a t, a tu d a tta rta lo m . É pp R ic k e rt ism eretelm életi fő
m űve, m elyet ism eretelm életi rendszerének vázolása közben első
sorban v e ttü n k a la p u l,1 azzal a m eg állap ítással kezdődik, hogy
„a m egism erés fogalm ához hozzátartozik egy alany, am ely m egism er és a tá rg y, a m ely et az a la n y m egism er“. H a pedig elvonatkozunk m inden pszichofizikai és pszichikai m ozzanattól az a la n y fog alm át illetően, h a m inden ta r ta lm a t ob je k ti v álunk, végül is nem m ara d vissza sem m i. A m egism erő alan y a n n y ira e lv á la sz th a ta tla n a tu d a tta rta lm a k tó l az ism eretelm élet te rü le tén, hogy azok „elvonása“ szükségképen az egész m egism erő a la n y elsik k asztását eredm ényezi. N e m je le n ti ez azonban azt, h o g y az ism eretelm életn ek e zen tú l az egyes m egism erő ala
n y o k k a l a m a g u k reális in d ivid ua litá sá b an , e g y é n i abnorm itá- sa ik k a l és sajá tsá g aikkal, lesz dolga. E z esetben u g y an is az is-
1 Der Gegenstand der Erkenntnis.
m eretelm élet kevés egyetem es érv én y ű m egállapításhoz j u t h a tn a el. Az ism eretelm élet m in t o b jek tív filozófiai tudom ány helyesen ragaszkodik ahhoz, hogy am ik o r m egism erő a la n y ró l beszél, e fogalm on nem egyes em bereket, m in t m egism erő egye- deket ért, hanem á lta lá b a n a m egism erő a la n y t a szó egyén
feletti, szu p erin d iv id u ális értelm ében. M ás szóval: az ism eret- elm élet absztrak ció val él, am ik o r „ a la n y ró l“ tá rg y a l, m inthogy nem egyes a la n y t é rt azon, hanem á lta lá b a n az a la n y fogalm á
nak m inden norm ális em berre vonatkozó egyetem es fo rm áját.
E z az „absztrakció“ és ez a „form a“ azonban e g y á lta lá n nem jele n t a valóságos m egism erő a la n y tó l való olyan m érhetetlen eltávolodást, m in t K ickert „ism eretelm életi a la n y a “. Sőt ez alap já b a n véve nem is „eltávolodás“ az egyes alan y tó l, csupán az egyes alan yo k m erőben egyéni, teljesen in d iv id u ális sa já to ssá gaitól. A helyes ism eretelm életi tájékozódás te h á t m egism erő alanyon a kü lö n féle norm ális egyes a la n yo k azon közös sa já tosságainak az összeségét, fo g lala tá t érti, m e ly e k m inden egyes norm ális m egism erő alany lényeges jeg yei. E hhez az egyén- feletti alanyform ához, jóllehet ez is csak „absztrakció“, m égis szükségképen hozzátartozik m inden lényegbevágó pszichikai, sőt pszichofizikai m eghatározottság. Mi te h á t csupán kétféle a la n y t ism erü nk el: az in d iv id u ális egyéni a la n y t, m ellyel a lélektan foglalkozik és azt az egyénfeletti, de m égis pszichikai és pszichofizikai m eghatározo ttság ú alan y fo rm á t, m ellyel az ism eretelm életnek m in t objek tív tud o m án y n ak van dolga s am elytől nem lehet elkülöníteni a tu d a tta rta lm a k a t, a tá r g y a kat, m ert ennek a m egism erő tu d a tn a k lényege az, hogy ren delkezik tá rg y a k tu d atá v al. Ezen k ív ü l nincs több alany. Am i pedig m á r m ag a is „absztrakció“ és „fo rm a“, nevezetesen ez az ism eretelm életi célt szolgáló pszichikai és pszichofizikai m eg
határozo ttság ú egyénfeletti alanyfogalom , az tovább m á r nem ab sztrah álh ató m ég „gondolatban“ sem a nélkül, hogy képte
lenséghez ne ju tn á n k . R ick ertn ek ez az absztrakciós a b sz tra k ciója és form ális fo rm ája h íjá v a l v a n m inden term észetes fel
fogásnak, erő ltetett és m esterk élt „fogás“, m elyre nem csak hogy nem k ényszeríti az elm ét sem m i érv, de am ely éppen k i
h ív ja m ag a ellen a józan elme tiltakozását.
Ámde nem csak hogy nem lehet elválasztani m inden tu d a t-
